16/1967. (XII. 27.) MüM rendelet

a bedolgozók foglalkoztatásáról

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 63/1967. (XII. 27.) Korm. rendeletében kapott felhatalmazás alapján a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben az alábbi rendeletet adom ki:

I.

Bedolgozói foglalkoztatás előfeltételei

1. § (1) Működési körében bedolgozói munkaviszonyt létesíthet minden vállalat, ideértve a Munka Törvénykönyve végrehajtási rendeletének (továbbiakban: Mt. V.) 125. § (2) bekezdés c) pontjában felsoroltakat is, kivéve a magánmunkáltatókat.

(2) Nem terjed ki a rendelet hatálya a kisipari szövetkezeteknél, valamint a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél tagsági viszony keretében végzett bedolgozó jellegű tevékenységre.

(3) Az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alatt álló szociális foglalkoztatóknál bedolgozói munkaviszonyban állók tekintetében e rendeletben foglaltakat a szociális foglalkoztatók működésére kiadott rendelkezésben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

2. § (1) Bedolgozót a termelő (fizikai) munkán túlmenően olyan mechanikus jellegű adminisztrációs, műszaki stb. szellemi munkával is lehet foglalkoztatni, amelynél a teljesítmény mérhető (normázható).

(2) A közbiztonságra és közrendre vonatkozó szabályokat - ideértve a közegészségügyre, a tűzrendészetre, a közcsend biztosítására, valamint a telepengedélyezésre vonatkozó rendelkezéseket is - a bedolgozói munkára is megfelelően alkalmazni kell. Ennek megfelelően az erre illetékes szervek egyes termékek (élelmiszerek, italok, vegyi anyagok stb.) bedolgozói munkában történő előállítását (részműveleteinek elvégzését), illetve egyes munkafolyamatok végzését közérdekből megtilthatják, vagy meghatározott feltételekhez köthetik.

3. § A területi munkaerőgazdálkodási feladatok elősegítése érdekében a megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottságának elnöke

a) irányelveket állapithat meg arra vonatkozólag, hogy a bedolgozók foglalkoztatásánál - a munka elvégzésére alkalmas dolgozók közül - a vállalatok mely dolgozói csoportokat részesítsék előnyben,

b) bedolgozóként való foglalkoztatásra egyes dolgozói csoportokra tilalmat állíthat fel (egyes munkakörökre, korhatárra, munkaviszonyban állókra stb. tekintettel),

c) egyes esetekben kötelező közvetítést rendelhet el.

II.

A bedolgozói munkaviszony általános szabályai

4. § (1) Bedolgozóként foglalkoztatható minden állampolgár, aki a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint munkaviszonyt létesíthet.

(2) Munkaviszonyban álló dolgozó csak az őt foglalkoztató vállalata előzetes írásbeli engedélyével létesíthet bedolgozói munkaviszonyt.

(3) A vállalat a vele munkaviszonyban álló dolgozóval bedolgozói munkaviszonyt csak az Mt. V. 36. §-a, illetve az 5/1967. (X. 8.) MüM rendelet 18. §-a rendelkezéseinek betartásával létesíthet.

5. § (1) Bedolgozói munkaviszony a vállalat és a dolgozó megállapodása alapján jön létre. A megállapodás szóban vagy írásban köthető.

(2) Bedolgozói munkaviszony létesíthető meghatározott munka elvégzésére vagy határozatlan időre.

6. § (1) A vállalat és a bedolgozó a bedolgozói munkaviszonyt közös megegyezéssel bármikor megszüntetheti.

(2) A határozatlan időre létesített bedolgozói munkaviszonyt mind a vállalat, mind a bedolgozó tizenötnapos határidővel bármikor felmondhatja. A vállalatnak a felmondást írásban kell közölnie.

7. § (1) Ha a felek a megállapodásban mást nem kötöttek ki, a munka teljesítésének helye a bedolgozó személyi igazolványban bejegyzett lakása.

(2) A vállalat a munka teljesítésének helyén ellenőrzést gyakorolhat és a kiadott vállalati anyag, termelési eszköz tárolására, kezelésére előírásokat adhat.

8. § (1) A bedolgozónak negyedéves átlagban kiadható munkamennyiség nem haladhatja meg az azonos, vagy hasonló munkakörben munkaviszonyban álló dolgozók által a törvényes munkaidő alatt elvégzendő munka mértékét (pl. a munkára megállapított norma szerint 8 óra alatt elvégzendő munkamennyiséget).

(2) Bedolgozóval második vagy további bedolgozói munkaviszony csak az első - személyi igazolványába bejegyzett - vállalat előzetes írásbeli engedélyével létesíthető. Ha a bedolgozó több helyen is létesít bedolgozói munkaviszonyt, az (1) bekezdésben foglaltakat együttesen kell figyelembe venni.

9. § (1) A bedolgozó díjazásának meghatározásánál a vállalatnál munkaviszonyban álló dolgozókra irányadó bértételeket (bértarifákat) kell alkalmazni. A vállalat a bedolgozókat prémiumban, jutalomban és évvégi részesedésben is részesítheti.

(2) A munka kiadásával egyidőben meg kell határozni és a munkalapon rögzíteni kell a munka elvégzéséért járó munkabért.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltakon felül egyéb címen a bedolgozónak díjazás nem fizethető. Nem jár díjazás a munka átvételével és átadásával eltöltött időre sem. Ha azonban emiatt a vállalatnál várakozással eltöltött idő a két órát meghaladja, úgy erre az időre átlagkeresetet kell a bedolgozónak fizetni, kivéve, ha ez a dolgozó hibájából állt elő.

(4) A munkabér kifizetésére és a munkabérből való levonásra a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az átlagkereset kiszámításánál a munka díjazásának egyes kérdéseiről szóló 7/1967. (X. 8.) MüM rendeletben foglaltakat kell alkalmazni.

10. § A vállalat az általa meghatározott feltételek szerint az e célra biztosított keret terhére a bedolgozót is részesítheti szociális és kulturális juttatásokban. Ez azonban nem haladhatja meg a munkaviszonyban álló dolgozóknak nyújtott kedvezmények mértékét.

11. § (1) A vállalat - ha a bedolgozó átlagos teljesítménye eléri az azonos, vagy hasonló munkakörben, munkaviszonyban álló dolgozó által a törvényes munkaidő alatt elvégzendő munkamennyiségnek a felét - a bedolgozó részére szabadságot állapíthat meg. Ez egy naptári évben a tizenkét munkanapot nem haladhatja meg. A szabadság idejére a bedolgozót átlagkeresetének megfelelő díjazás illeti meg.

(2) Ha a bedolgozó szabadságra nem jogosult, kérelmére naptári évenként egy alkalommal két heti időre a munkavégzés alól mentesíteni kell. Erre az időre azonban munkabér nem folyósítható.

12. § (1) Ha a termék az előírt követelményeknek -a bedolgozó hibájából - nem felel meg (selejt) és ezért a rendeltetésszerű használatra teljesen alkalmatlan, a bedolgozónak munkabér és költségtérítés nem jár. Részleges selejt, osztályos áru esetén csökkentett mértékű díjazás és költségtérítés jár.

(2) A selejt termék elszámolására vonatkozó rendelkezések nem érintik a bedolgozó anyagi felelősségét a részére kiadott anyag, szerszám stb. selejtté válásáért, megrongálásáért vagy megsemmisüléséért.

13. § A vállalat a bedolgozó részére térítést állapíthat meg a munka végzésével felmerült gép, szerszám elhasználódás, az ezek által felhasznált energia, szállítás és hasonló költségekre.

14. § (1) A bedolgozót a vállalat a végzendő munkával kapcsolatban balesetelhárítási, egészségvédelmi és tűzvédelmi oktatásban köteles részesíteni.

(2) Ha a bedolgozó részére a munkavégzéshez szükséges munkaeszközt a vállalat adja, köteles azt az előírásoknak megfelelő védőberendezéssel ellátni és használatát időszakonként munkavédelmi szempontból ellenőrizni.

15. § (1) A bedolgozót vétkességére tekintet nélkül teljes anyagi felelősség terheli a jegyzék vagy elismervény alapján átvett dolgokban bekövetkezett hiányért, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel. Mentesül a felelősség alól, ha a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő.

(2) Nem kell megtéríteni a hiánynak azt a részét, amely a vállalat magatartására vezethető vissza.

(3) Ha a megőrzésre, feldolgozásra, használatra átadott dolog megrongálódása folytán keletkezett a kár, a bedolgozó teljes kárért felel, mentesül, ha bizonyítja, hogy vétkesség nem terheli.

(4) A kár összegének meghatározására, a kártérítés kiszabására, levonására és behajtására a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

16. § (1) A vállalat telephelyén a bedolgozót ért kárért a vállalat a vele munkaviszonyban állókra vonatkozó szabályoknak megfelelően tartozik felelősséggel.

(2) A vállalat felelősséggel tartozik telephelyén kívül, illetőleg a bedolgozó lakásán az általa a bedolgozó rendelkezésére bocsátott anyag, gép, eszköz hibájából előállt, illetve a vállalat ellenőrzést, szállítást stb. végző dolgozói által a tevékenységük során okozott kárért, kivéve ha bizonyítja, hogy annak előidézésében vétkesség nem terheli. Nem kell megtérítenie a kárnak azt a részét, amely a dolgozó vétkes magatartása folytán előállt.

17. § A munkavégzéssel összefüggő kötelezettségek megsértéséért a vállalat jogosult indokolt határozattal megvenni vagy csökkenteni mindazokat a juttatásokat és kedvezményeket, amelyek e rendelet szerint a bedolgozót kötelezően nem illetik meg.

18. § A bedolgozó és a vállalat között a bedolgozói munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben felmerülő vitában (munkaügyi vita) a Munka Törvénykönyve szabályainak megfelelően kell eljárni.

19. § A vállalat és a bedolgozó jogaira és kötelezettségeire - különösen a 9-11. és 19. §-okban foglaltakra - vonatkozó részletes szabályokat azoknál a vállalatoknál, amelyek rendszeresen foglalkoztatnak bedolgozókat a kollektív szerződéshez csatolt függelékben kell rögzíteni. Ebben a 9. § (3) bekezdésében meghatározott 2 órától eltérő időtartam is meghatározható.

III.

Biztosított foglalkoztatás szabályai

20. § (1) Ha a munkával való ellátás folyamatos és a termelés érdeke ezt szükségessé teszi, a bedolgozói munkaviszony létesítésénél a vállalat és a dolgozó írásban megállapodhatnak abban, hogy a vállalat bizonyos munkamennyiséggel a bedolgozót rendszeresen ellátja és a bedolgozó kötelezi magát, hogy a vállalat által igényelt mértékben és előírásainak megfelelően rendszeresen munkát végez.

(2) A biztosítottt munkamennyiséggel a vállalat köteles a bedolgozót rendszeresen ellátni. Ha ezt elmulasztja, a bedolgozót a kiesett időre munkabér illeti meg. Ennek összegét a megállapodásban meg kell határozni. Ez nem lehet kevesebb, mint az elmaradt biztosított munka díjának fele, de legalább kettőszázötven forint.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt megállapodás esetén az 5-18. §-ban foglaltakat a 21-23. §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

21. § (1) A vállalat nem szüntetheti meg felmondással a bedolgozói munkaviszonyt az alábbi időtartam és azt követő tizenöt nap alatt:

a) keresőképtelenséggel járó betegség, legfeljebb azonban a keresőképtelenség első napjától számított egy év, gümőkóros megbetegedés esetén két év.

b) a terhesség és a szoptatás alatt, a szülést követő hatodik hónap végéig,

c) a sor- vagy a tartalékos katonai szolgálat teljesítésének tartama alatt,

d) a bedolgozó nő férjének sorkatonai szolgálata alatt.

(2) Csak különösen indokolt esetben mondható fel a bedolgozói munkaviszonya:

a) annak a bedolgozónak, akinek négy vagy több általa eltartott családtagja van és családjában más önálló keresettel rendelkező nincsen,

b) annak a dolgozónak, akinek az öregségi teljes nyugdíjra való jogosultság megszerzéséhez legfeljebb öt éve hiányzik, kivéve ha résznyugdíjra jogot szerzett,

c) az egyedülálló dolgozó nőnek gyermeke tizennyolcadik éves koráig.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglalt tilalmak, ill. korlátozások nem alkalmazhatók, ha

a) a vállalat bedolgozók foglalkoztatását teljesen vagy abban a helységben levő részlegét, ahol a dolgozó lakik megszünteti vagy hat hónapot meghaladó időn át szüneteltetni kívánja,

b) a bedolgozó munkaviszonyban áll vagy öregségi teljes nyugdíjra, illetőleg a csökkent munkaképességű dolgozók részére megállapított rendszeres szociális járadékra, illetőleg szociális segélyre jogosult.

(4) A 20. § (2) bekezdésében említett biztosított díjra a bedolgozó a felmondási időben is jogosult, amennyiben a vállalat őt munkával nem látja el.

22. § (1) A 10. §-ban említett szociális és kulturális juttatások, valamint naptári évenként tizenkét munkanap szabadság a 20. § (1) bekezdése szerint létesített bedolgozói munkaviszonyban állót kötelezően megilletik.

(2) A 20. § (1) bekezdés szerinti bedolgozói munkaviszonyban, valamint ezt megelőzően munkaviszonyban töltött minden két év után egy, de naptári évenként legfeljebb tizenkét munkanap pótszabadság jár.

23. § A 20. § (1) bekezdés szabályai szerint létesített bedolgozói munkaviszonyban töltött időt munkaviszonyban töltött időként kell figyelembe venni.

24. § A kollektív szerződés függeléke előírhatja a 22 -23. §-ban foglaltak alkalmazását a 20. § (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó bedolgozóra is arra a naptári évre vonatkozólag, amelyben átlagos teljesítménye meghaladta az azonos vagy hasonló munkakörben munkaviszonyban álló dolgozó által a törvényes munkaidő alatt elvégzendő munkamennyiség (teljesítmény) háromnegyedét. Az így járó juttatásokat a következő évben kell kiadni.

IV.

Hatálybalépő rendelkezések

25. § Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba.

Veres József s. k.,

munkaügyi miniszter