7/1967. (X. 8.) MüM rendelet

a munka díjazásának egyes kérdéseiről

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 34/1967. (X. 8.) rendeletében kapott felhatalmazás alapján - a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben - az alábbiakat rendelem:

(Mt. 35. §-ához:)

Helyettesítés díjazása

1. § (1) Ha a dolgozó átmenetileg munkakörébe nem tartozó munkát végez (pl. mást helyettesít), az általa ténylegesen betöltött munkakörre előírt munkabér illeti meg. Ez azonban nem lehet kevesebb az eredeti munkakörében elért átlagkereseténél.

(2) A havidíjas dolgozót magasabb munkakörű dolgozó helyettesítése esetén a magasabb munkakörnek megfelelő munkabér akkor illeti meg, ha egyfolytában harminc napon túl helyettesít. Ilyen esetben legalább a ténylegesen ellátott munkakörre előírt bértétel alsó határának megfelelő összegű személyi alapbért kell a dolgozónak megkapnia. A helyettesi minőségben alkalmazott dolgozót csak a helyettesítés negyedik hónapjától kezdődően illeti meg a magasabb díjazás.

[Mt. 45. § (2) bekezdéséhez:]

Természetbeni munkabér

2. § (1) A munkabért a miniszter által megállapított körben és mértékben lehet természetben megállapítani.

(2) A természetbeni munkabért csak olyan árucikkben vagy szolgáltatásban szabad megállapítani, amely a dolgozó és családtagjai szükségleteinek kielégítéséhez járul hozzá. Nem adható természetbeni munkabérként szeszesital vagy más hasonló jellegű szer.

(3) A természetbeni munkabért az átlagkereset kiszámításánál legfeljebb fogyasztói, illetőleg a miniszter által megállapított esetekben hatósági áron szabad számításba venni.

[Mt. V. 61. § (2) bekezdéséhez:]

Személyi fizetés

3. § (1) Az Mt. V. 61. §-ának (2) bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén a vállalat havi ötezer forintig terjedően állapíthat meg személyi fizetést. Ha azonban a dolgozó munkakörére előírt bértétel felső határának harminc százalékkal megnövelt összege ezt meghaladja, ennek erejéig állapítható meg személyi fizetés. Ez utóbbi esetben sem lehet a személyi fizetés hétezer forintnál magasabb összegű.

(2) A felügyeleti szerv az általa kinevezett dolgozók részére hétezer forintig terjedő összegű személyi fizetést állapíthat meg. Az így megállapított személyi fizetés a vállalat bérköltségét terheli.

(3) Személyi fizetésben a vállalat alkalmazotti létszámának legfeljebb tíz százaléka részesíthető.

(4) A művelődésügyi miniszter a művészeti munkakörben foglalkoztatott dolgozók tekintetében az (1)-(3) bekezdésben foglalt szabályoktól eltérhet.

4. § (1) A személyi fizetés mind határozott, mind pedig határozatlan időre megállapítható és azt bármikor vissza lehet vonni.

(2) Ha a személyi fizetést visszavonták - eltérő megállapodás hiányában - a dolgozót a személyi fizetés megállapítása előtti személyi alapbére illeti meg.

[Mt. 47. §-ának (4) bekezdéséhez és az Mt. V. 37. §-ának (2)-(3) bekezdéséhez:]

A munkával nem töltött idők térítése

5. § (1) A dolgozó részére átlagkereset jár

a) szavazás, hatósági, bírósági, munkaügyi döntőbizottsági idézésre tanúként való megjelenés, tanácstagként való eljárás, kötelező orvosi [Mt. V. 79. §-a] és rendőrorvosi vizsgálat, hadkötelesként való sorozás és katonai nyilvántartásbavétel, valamint az önkéntes tűzoltói igénybevétel esetén a teljes mulasztott munkaidőre,

b) a házastársa (élettársa), gyermeke vagy saját szülője halála esetén egy munkanapra,

c) a véradásra történő rendkívüli berendelés esetén a teljes mulasztott munkaidőre, nem rendkívüli berendelés esetében pedig legfeljebb négy munkaórára akkor is, ha a vizsgálat eredménye miatt tőle vért nem vettek,

d) az a)-c) pontban nem említett esetekben, ha jogszabály elrendeli.

(2) Ha a dolgozót bíróság, munkaügyi döntőbizottság, illetőleg hatóság terheltként, sértettként, ügyfélként (felperesként vagy alperesként) idézi be, részére a mulasztott időre díjazás nem jár.

6. § A dolgozót a kollektív szerződésben meghatározott mértékű térítés illeti meg, ha a vállalat oldaláról felmerült okból nem tud munkát végezni (állásidő), kivéve ha a munkabérét ilyen esetben egyébként is megkapja (pl. időbéres dolgozó az időbérét, a munkavédelmi felügyelő által a munkától eltiltott dolgozó az átlagkeresetét (Mt. V. 85. §) stb.). A térítés nem lehet kevesebb az iparágra (ágazatra) érvényes legalacsonyabb munkás bértétel alsó határának nyolcvan százalékánál. A miniszter az iparág (ágazat) sajátosságaira tekintettel a munkaügyi miniszterrel egyetértésben ettől eltérően rendelkezhet.

Az átlagkereset kiszámítása

7. §

(1) Az átlagkereset kiszámításánál a dolgozó részére a bérköltség, valamint a részesedési alap terhére pénzbeni részesedésként kifizetett minden díjazást alapul kell venni. Költségvetési rendszerben gazdálkodó szervek dolgozói tekintetében a béralap és a jutalmazási, valamint a pénzügyminiszter által meghatározott egyéb keret terhére kifizetett díjazások képezik a kiszámítás alapját. Az átlagkeresetbe az időbéres és havidíjas dolgozó személyi alapbérét az átlagkereset kiszámításakor érvényes összeggel kell beszámítani.

(2) Nem számíthatók be az átlagkeresetbe a szociális juttatások, a hűségjutalom, a jubileumi jutalom és az újítási díj. Ugyancsak nem számítható be az átlagkeresetbe az alsó- és középfokú oktatási intézményben oktató és nevelőmunkát végző dolgozó túlmunkadíjazásának fele, valamint a művelődésügyi miniszter által meghatározott egyes művészeti területeken járó prémiumok összege.

(3) A kétszeres kifizetés elkerülése végett az átlagkeresetbe beszámító díjazást (pl. év végi részesedés) vagy az átlagkereset számításánál kell figyelmen kívül hagyni és azt esedékességkor csökkentés nélkül kell kifizetni vagy pedig a díjazás esedékességekor járó összegét kell az átlagkeresettel elszámolt időtartammal arányosan csökkenteni. Harminc napnál rövidebb időre történő átlagkeresetszámítás esetén általában az első változatot kell alkalmazni. Az elszámolás módjára vonatkozóan a kollektív szerződésben kell rendelkezni.

8. §

(1) Harminc napot meg nem haladó időre történő átlagkeresetszámítás esetén a 7. § szabályai szerint beszámító díjazások utolsó naptári negyedévben, ezt meghaladó időtartamra történő átlagkeresetszámítás esetén pedig az utolsó négy negyedévben kifizetett összegét kell alapulvenni. Kollektív szerződés ez utóbbi számítás alkalmazását harminc napot meg nem haladó időre történő elszámolás esetére is elrendelheti.

(2) Ha a dolgozó még nincs a fenti időtartam óta a vállalatnál, munkaviszonya első hónapjában a tárgyhóban, az első naptári negyedév eléréséig pedig az előző naptári hónapban kifizetett díjazások képezik az átlagkeresetszámítás alapját. Ezt követően a naptári negyedéveket kell alapulvenni.

9. §

Ha a díjazás egész évre jár (pl. éves prémium, évvégi részesedés), vagy pedig a negyedévben kifizetett egyéb prémiumok, jutalmak összege (ideértve a célprémiumokat és az újításra adott prémiumok és jutalmak összegét is) a dolgozó egyhavi személyi alapbérének kétszeres összegét eléri vagy meghaladja, akkor ezeknek a díjazásoknak csak egynegyedét lehet az előző negyedév alapján történő átlagkeresetszámítás esetén alapulvenni.

10. §

Az egy órára, illetőleg egy munkanapra járó átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, hogy a dolgozónak az elszámolás alapjául szolgáló időszakban kifizetett és átlagkeresetbe beszámító díjazásainak összegét osztani kell az adott időszak alatt munkában töltött órák, valamint a fizetett, de munkában nem töltött órák, illetőleg munkanapok számával. A munkaórák számításánál a túlmunka és készenlét (ügyelet) időtartamát figyelmen kívül kell hagyni.

[Mt. 49. §-ához és az Mt: V. 68-71. §-aihoz:]

A munkabér és más díjazások kifizetése

11. § (1) A vállalat munkaviszony, vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján teljesített munkáért a dolgozónak munkabért és más díjazást csak a bérköltség és a részesedési alap, költségvetési rendszerben gazdálkodó szervek esetében pedig a béralap és a jutalmazási, valamint a pénzügyminiszter által meghatározott egyéb keret terhére fizethet.

(2) Más vállalat részére a bérköltség és a részesedési alap terhére semmiféle címen (pl. célprémium, jutalom, költségtérítés stb.) sem szabad kifizetést teljesíteni.

12. § (1) A munkabért a bérfizetési napokon a dolgozónak kell kifizetni, ha csak mást fel nem hatalmaz annak felvételére, illetőleg bírósági vagy hatósági határozat ebben nem korlátozza. Ha a bérfizetési nap a dolgozó heti pihenőnapjára, szabadnapjára, vagy munkaszüneti napra esik, a munkabért a megelőző munkanapon kell kifizetni.

(2) A munkabért a dolgozó munkahelyén, illetőleg a vállalat telephelyén kell kifizetni. Italboltban és más szórakozóhelyen munkabér csak az ott alkalmazottaknak fizethető ki.

(3) Ha a dolgozó a bérfizetési napon jogos okból nem tartózkodik a vállalat telephelyén (kiküldetés, szabadság vagy más igazolt távollét miatt), akkor kérésére a munkabérét a bérfizetés előtti utolsó itt töltött munkanapon kell kifizetni, vagy postán a tartózkodási helyére megküldeni. Az elküldés költségei a vállalatot terhelik.

(4) A rendes szabadság idejére járó munkabért a dolgozó kérésére a vállalat köteles a szabadság megkezdése előtt kifizetni.

13. § (1) Ha a munkabér vagy más díjazás elszámolásának alapjául szolgáló eredmény a munkaviszony megszűnése napján, illetőleg az utolsó munkában töltött napon még nem állapítható meg, a munkabért vagy a díjazást esedékessége napján a vállalat köteles a dolgozó által megadott címre elküldeni. Az elküldés költségei a vállalatot terhelik.

(2) Nem köteles a vállalat a munkabérnek és más díjazásnak a bérfizetési nap előtti kifizetésére akkor, ha a dolgozó a munkaviszonyát jogszabálynak nem megfelelő módon szüntette meg.

14. § A pénzben meghatározott munkabért vagy más díjazást csak a törvényes pénznemben szabad kifizetni. Azt utalvány, vagy a törvényes pénznem helyettesítésére hivatott bármilyen más formában fizetni tilos. Ha azonban a dolgozó külföldön vége? munkát, akkor a munkabér és a más díjazás részben vagy egészben a munkavégzés helye szerinti törvényes pénznemben is kifizethető.

15. § (1) A dolgozó munkabéréről és más díjazásairól adott elszámolásnak olyannak kell lenni, hogy a dolgozó a kiszámítás helyességét, valamint az abból történő levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja.

(2) A dolgozókat tájékoztatni kell írásban kifüggesztetten vagy más alkalmas módon arról, hogy a munkabérből és más díjazásból történő levonás szabályait üzemen belül melyik szervnél és milyen időpontban tudják tanulmányozni.

Hatálybalépés

16. § Ez a rendelet az 1968. évi január hó 1. napján lép hatályba. Egyidejűleg hatályát veszti az áttérés a havi bérelszámolás és bérfizetés rendszere tárgyában kiadott 5447/1950. (OMB. K. 41.) OMB és az ezt módosító 5494/1951. (OMB. K. 46.) OMB határozat, valamint az egyes munkabérelszámolási kérdésekről szóló 15/1962. (XII. 23.) MüM. rendelet.

Veres József s. k.,

munkaügyi miniszter