1/1969. (I. 8.) IM rendelet

a tanúk díjazásáról

A büntető eljárásról szóló 1962. évi 8. törvényerejű rendelet (Be.) 72. §-ának (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - a polgári perrendtartás hatálybaléptetéséről és végrehajtásáról szóló 1952. évi 22. törvényerejű rendelet 8. §-ának (1) bekezdésére is figyelemmel - az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben a következőket rendelem:

1. §

(1) A tanú részére a megjelenésével szükségképpen felmerült útiköltséget meg kell téríteni.

(2) Útiköltségen a tanú lakóhelyéről (tartózkodási helyéről) a kihallgatás helyére való utazással és a visszautazással felmerült és igazolt költséget (viteldíjat, fuvardíjat stb.) kell érteni, ideértve a helyi közlekedési eszköz használatával felmerült viteldíjat is.

(3) A tanú részére a személyvonat 2. osztály, a villamos vagy autóbusz költségét lehet megtéríteni. Más közlekedési eszköz költsége akkor téríthető meg, ha igénybevételét célszerűségi vagy takarékossági szempont, illetőleg közérdek indokolja. A más közlekedési eszköz használatával felmerült költség utalványozásának indokát az utalványon fel kell tüntetni.

(4) A kedvezményes jeggyel utazó tanú részére csak a ténylegesen felmerült útiköltséget lehet megtéríteni.

2. §

(1)[1] A tanúként megjelent, munkaviszonyban álló dolgozót, illetőleg a munkaviszony jellegű jogviszony keretében munkát végző szövetkezeti tagot a munkáltatótól, illetőleg a szövetkezettől a munkából elmulasztott teljes időre távolléti díj illeti meg.

(2)[2] Az (1) bekezdésben nem említett tanút (a mezőgazdasági termelőszövetkezet tagját, az ipari szövetkezet bedolgozó tagját, a kisiparost, a magánkereskedőt stb.) a munkából elmulasztott teljes időre díjazásban kell részesíteni, ha erre a tanú az eljáró hatóság figyelmeztetése után [Be. 62. § (2) bekezdés, Pp. 186. § (1) bekezdés] igényt tart. A díjazás összege óránként 60 forint, legfeljebb azonban napi 330 forint.

3. §[3]

Ha a lakóhelyről (tartózkodási helyről) való elindulás és az oda visszaérkezés időpontja közötti időtartam a 8 órát meghaladja, a tanú részére a 2. §-ban említett juttatásokon felül naponta még 100 forint ellátási költséget kell fizetni.

4. §

(1)[4] A tanú nem kötelezhető arra, hogy a kihallgatás helyére az éjszakai órákban (23 óra és 5 óra között) utazzék. Ha a tanú - a közlekedési viszonyok miatt - már a kihallgatását megelőző napon megérkezett a kihallgatás helyére, kérelmére az ellátási költségen (3. §) felül az állami szerv kezelésében álló szálloda (fizető vendégszolgálat) igazolt díját meg kell téríteni.

(2) Az (1) bekezdést kell alkalmazni akkor is, ha a kihallgatás olyan időpontban végződik, hogy a tanú visszautazására a kihallgatás napján már nincs lehetőség.

(3)[5] Az 1-3. §-ban, s az e § (1) bekezdésében meghatározott költségeket és díjakat a kiskorú tanút kísérő törvényes képviselő, gondozó, illetve nevelő részére is meg kell téríteni.

5. §

(1) A tanú részére nem jár útiköltség, ellátási és szállásköltség, ha az a szerv, amelynek a tanú a tagja, illetőleg alkalmazottja, a tanú költségét kiküldetési költségként vagy más módon megtéríti.

(2) Ha a tanú útiokmánnyal (menetlevéllel) utazik, arra rá kell vezetni a részére kifizetett útiköltség, ellátási és szállásköltség összegét.

(3)[6] A tanúnak a 3-4. §-ban szabályozott költségtérítése a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény 15. §-ának 10. pontja szerint mentes a magánszemélyek jövedelemadója alól.

6. §[7]

(1)[8] Az 1-5. §-ban foglalt rendelkezéseket a bíróság, a közjegyző, az ügyész, a nyomozó hatóság, illetőleg a nyomozási cselekményeket végző más szerv idézésére megjelent vagy ezek által kihallgatott tanú, a hatósági tanú (Be. 135. §), továbbá a bírósági végrehajtási eljárásnál jelenlevő tanú díjazására kell alkalmazni.

(2) A külföldi pénznemben fizetendő tanúdíj előlegezésére és elszámolására külön szabályok irányadók.

7. §

Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba; egyidejűleg a tanúk díjazásáról szóló 10/1954. (IX. 1.) IM rendelet hatályát veszti.

Dr. Korom Mihály s. k.,

igazság ügyminiszter