1/1969. (I. 8.) IM rendelet

a tanúk díjazásáról

A büntető eljárásról szóló 1962. évi 8. törvényerejű rendelet 72. §-ának (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - a polgári perrendtartás hatályba léptetéséről és végrehajtásáról szóló 1952. évi 22. törvényerejű rendelet 8. §-ának (1) bekezdésére is figyelemmel - az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben a következőket rendelem el:[1]

1. § (1) A tanú részére a megjelenésével szükségképpen felmerült útiköltséget meg kell téríteni.

(2) Útiköltségen a tanú lakóhelyéről (tartózkodási helyéről) a kihallgatás helyére való utazással és a visszautazással felmerült és igazolt költséget (viteldíjat, fuvardíjat stb.) kell érteni, ideértve a helyi közlekedési eszköz használatával felmerült viteldíjat is.

(3) A tanú részére a személyvonat 2. osztály, a villamos vagy autóbusz költségét lehet megtéríteni. Más közlekedési eszköz költsége akkor téríthető meg, ha igénybevételét célszerűségi vagy takarékossági szempont, illetőleg közérdek indokolja. A más közlekedési eszköz használatával felmerült költség utalványozásának indokát az utalványon fel kell tüntetni.

(4) A kedvezményes jeggyel utazó tanú részére csak a ténylegesen felmerült útiköltséget lehet megtéríteni.

2. §[2][3][4] (1)[5] A tanúként megjelent, munkaviszonyban álló dolgozót, illetőleg a munkaviszony jellegű jogviszony keretében munkát végző szövetkezeti tagot a munkáltatótól, illetőleg a szövetkezettől a munkából elmulasztott teljes időre távolléto díj illeti meg.

(2)[6] Az (1) bekezdésben nem említett tanút (a mezőgazdasági termelőszövetkezet tagját, az ipari szövetkezet dolgozó tagját, a kisiparost, a magánkereskedőt stb.) a munkából elmulasztott teljes időre díjazásban kell részesíteni, ha erre a tanú az eljáró hatóság figyelmeztetése után [Be. 62. § (2) bekezdés, Pp. 186. § (1) bekezdés] igényt tart. A díjazás összege óránként 60 forint, legfeljebb azonban napi 330 forint.

3. §[7] Ha a lakóhelyről (tartózkodási helyről) való elindulás és az oda visszaérkezés időpontja közötti időtartam a 8 órát meghaladja, a tanú részére a 2. §-ban említett juttatásokon felül naponta még 100 forint ellátási költséget kell fizetni.

4. § (1)[8] A tanú nem kötelezhető arra, hogy a kihallgatás helyére az éjszakai órákban (23 óra és 5 óra között) utazzék. Ha a tanú - a közlekedési viszonyok miatt - már a kihallgatását megelőző napon megérkezett a kihallgatás helyére, kérelmére az ellátási költségen (3. §) felül az állami szerv kezelésében álló szálloda (fizetővendég-szolgálat) igazolt díját meg kell téríteni.

(2) Az (1) bekezdést kell alkalmazni akkor is, ha a kihallgatás olyan időpontban végződik, hogy a tanú visszautazására a kihallgatás napján már nincs lehetőség.

(3)[9] Az 1-3. §-ban s az e § (1) bekezdésében meghatározott költségeket és díjakat a kiskorú tanút kísérő törvényes képviselő gondozó, illetve nevelő részére is meg kell téríteni.

5. § (1) A tanú részére nem jár útiköltség, ellátási és szállásköltség, ha az a szerv, amelynek a tanú a tagja, illetőleg alkalmazottja, a tanú költségét kiküldetési költségként vagy más módon megtéríti.

(2) Ha a tanú útiokmánnyal (menetlevéllel) utazik, arra rá kell vezetni a részére kifizetett útiköltséget, ellátási és szállásköltség összegét.

(3)[10][11] A tanúnak a 3-4. §-ban szabályozott költségtérítése a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény 15. §-ának 10. pontja szerint mentes a magánszemélyek jövedelemadója alól.)

6. § (1)[12] Az 1-5. §-ban foglalt rendelkezéseket a bíróság, a közjegyző, az ügyész, a nyomozó hatóság, illetőleg a nyomozási cselekményeket végző más szerv idézésére megjelent vagy ezek által kihallgatott tanú, a hatósági tanú (Be. 135. §), továbbá a bírósági végrehajtási eljárásnál jelenlevő tanú díjazására kell alkalmazni.

(2)[13] - A külföldi pénznemben fizetendő tanúdíj előlegezésére és elszámolására külön szabályok irányadók.

7. § Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba; egyidejűleg a tanúk díjazásáról szóló 10/1954. (IX. 1.) IM rendelet hatályát veszti.