14/1971. (III. 27.) PM rendelet

a gazdasági társulások létesítésének és működésének pénzügyi feltételeiről

A gazdasági társulásokról szóló 1970. évi 19. számú törvényerejű rendelet 35. §-ában, továbbá az 1030/1969. (VIII. 17.) Korm. számú határozat VI. fejezetének 2. a) pontjában kapott felhatalmazás alapján - a Magyar Nemzeti Bank elnökével, az 1. § (2) bekezdése tekintetében pedig az illetékes ágazati miniszterekkel és az országos szövetségekkel is egyetértésben - az alábbiakat rendelem.

I.

Általános rendelkezések

1. §

(1) A rendelet hatálya az 1970. évi 19. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban: tvr.) alapján létesített vagy átalakult egyszerű társaságokra és közös vállalatokra terjed ki.

(2) A 3. és 8. §-ban, továbbá a 10. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell a kisipari és a háziipari szövetkezetek, valamint az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek által létrehozott szövetkezeti gazdasági társulásokra is.

2. §

(1) Az állami költségvetési szervek közül azok a költségvetési folyószámlás szervek lehetnek gazdasági társulás tagjai, amelyek gazdasági vagy műszaki tevékenységet folytatnak és saját alapokkal rendelkeznek.

(2) A tanács a fejlesztési alapjából, a szövetkezetek érdekképviseleti szerve pedig a közös szövetkezeti alapokból a társulásban való részvétel céljára a tvr. 1. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szerv részére fejlesztési eszközöket engedhet át.

3. §

(1) Gazdasági társulás céljára a gazdálkodó szervek eszközeiből felhasználhatók

a) a fejlesztési és forgóalap szabad eszközei,

b) az állóeszközök,

c) egyéb - a tagok megállapodása szerint - értékelhető szolgáltatások (jogok).

(2) Szabad eszköznek tekintendő

a) a meglevő és a folyamatosan képződő fejlesztési alapnak az a része, amelyet

1. a már elvállalt kötelezettségek (állami és fejlesztési kölcsönök, beruházási és forgóalaphitelek törlesztése),

2. a tartós jelleggel lekötött forgóeszközök várható növekedésével kapcsolatos forgóalapszükséglet,

3. a folyamatban levő fejlesztések,

4. a jogszabály alapján a fejlesztési alapból fizetendő egyéb összegek

pénzszükségletei nem terhelnek;

b) a forgóalapnak az a része, amely a tartósan lekötött forgóeszközök finanszírozásához nem szükséges és az alapító tag a forgóeszközeinek finanszírozásához tartósan nem szorul hitelre.

(3) Az állami vállalat a fejlesztési alap szabad pénzeszközeit gazdasági társulás céljára csak a fejlesztési alap (amortizációs) betétszámláról használhatja fel.

(4) Olyan gazdálkodó szervnél, amely fejlesztési alapot nem képez, valamint álló- és forgóalapot nem tart nyilván, az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit a jogszabályok szerint fejlesztési célra szolgáló eszközökre és azok forrásaira kell alkalmazni. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdasági társulásra más olyan alapok szabad eszközeit is igénybe vehetik, amelyek fejlesztési célra felhasználhatók.

II.

Az egyszerű társaság

4. §

(1) Az egyszerű társaság létesítésére irányuló társasági szerződésben tételesen fel kell tüntetni, hogy a tagok vagyoni hozzájárulását milyen eszközök képezik és szolgáltatásaikat (találmány, know-how, szakképzett munkaerő, telekhasználat stb.) az eredmény felosztása szempontjából hogyan értékelik. Szolgáltatásként kell értékelni az abból adódó különbözetet is, hogy a tagok a vagyoni hozzájárulás részét képező állóeszközöket a könyv szerinti értéknél magasabban veszik számításba.

(2) Állóeszközöknél a társasági szerződésben a bruttó értéket is fel kell tüntetni és meg kell állapodni a pótlási kötelezettség és a visszatartható értékcsökkenési leírás felhasználása tekintetében.

(3) Ha az állóeszköz teljesítményére a társaságnak csak részben van szüksége és a tag az állóeszközt saját céljaira is használja, a szerződésben olyan megállapodás is létesíthető, hogy a társaság rendelkezésére bocsátott kapacitást az (1) bekezdés alapján az eredmény elszámolása szempontjából értékelhető szolgáltatásként veszik számításba.

5. §

(1) A társasági szerződés és szerződésmódosítás tervezetét a tagnak az elszámolási és a fejlesztési alap betétszámláját vezető pénzintézeteknél be kell mutatnia.

(2) A pénzintézetek közösen megvizsgálják, hogy rendelkezésre állnak-e a társaságban való részvételhez szükséges szabad eszközök és a vagyoni hozzájárulás rendelkezésre bocsátása nem sérti-e a hitelezői érdekeiket. Észrevételeiket a szerződést bemutató taggal közlik.

(3) Az (1)-(2) bekezdésekben előírt kötelezettségek elmulasztása a szerződés hatályát nem érinti. A pénzintézetek azonban jogszabályban vagy szerződésben biztosított jogaikat a tag hitelképességének veszélyeztetése vagy hitelezői érdekeik sérelme esetén érvényesítik.

6. §

(1) A társasági szerződésben a társaság vagyonának könyvviteli nyilvántartásával és a társaság tevékenységének számviteli elszámolásával azon tagok egyikét (a továbbiakban: a nyilvántartással megbízott tag) kell megbízni, akinek vagyoni hozzájárulása az, átlagnál nem alacsonyabb, tekintet nélkül arra, hogy jogszabály vagy szerződés alapján az ügyvitelre vagy képviseletre több tag is jogosult.

(2) A nyilvántartással megbízott tag feladata elkülönítve kimutatni

a) a tagok vagyoni hozzájárulását,

b) a társasági tevékenység céljára a tagoknak elszámolási kötelezettséggel átadott eszközöket,

c) a közös gazdálkodás költségeit és bevételeit,

d) a közös gazdálkodás eredményét,

és ezekről évenként legalább egy alkalommal a tagokat tájékoztatni.

(3) Az eszközök értékelésére, leltározására, könyvviteli elszámolására, valamint - a (9) bekezdésben foglaltak kivételével - az állam iránti kötelezettségek teljesítésére vonatkozóan a nyilvántartással megbízott tagra érvényes előírásokat kell alkalmazni.

(4) A tagok vagyoni hozzájárulásának keretében biztosított álló- és forgóeszközöket a nyilvántartással megbízott tag a számviteli előírások által számára meghatározott számlákon köteles kimutatni és mérlegében szerepeltetni, gondoskodva arról, hogy azok értéke megállapítható legyen.

(5) Ha a nyilvántartással megbízott tag a közös gazdálkodás vagyoni hozzájárulásának keretében biztosított állóeszközöket a társasági tevékenység érdekében más tag részére használatba adja, úgy azok értékét az idegen helyen levő (kölcsönadott) állóeszközökre vonatkozó előírások szerint köteles kimutatni. A közös gazdálkodás érdekében a tagok részére átadott készletek elszámolására - a bérmunkára vonatkozó szabályok szerint vagy egyéb módon - külön kell megállapodni.

(6) A nyilvántartással megbízott tag köteles elszámolni a társasági tevékenység valamennyi költségét és bevételét. A költségek és bevételek összegének meghatározásánál figyelembe kell venni a költségvetési befizetési kötelezettségeket. A társasági tevékenység költségei között nem vehető figyelembe a tagok által vállalt és a szerződésben értékelt szolgáltatások teljesítése érdekében náluk felmerült ráfordítás (a vállalt szolgáltatások ráfordításai, az eredmény felosztása szempontjából számba vett munkaerő bére, szociális terhei és illetményadója stb.).

(7) A társasági tevékenységgel kapcsolatos költségvetési befizetési kötelezettségeknek (az álló- és forgóeszközök után eszközlekötési járulék, az értékcsökkenési leírásból a rendelkezések szerint az államot megillető összeg, forgalmi adó stb.) - a (9) bekezdésben foglaltak kivételével - a nyilvántartással megbízott tag köteles eleget tenni.

(8) A nyilvántartással megbízott tag köteles a társasági tevékenység eredményét legkésőbb az évzáró mérleg készítését megelőzően megállapítani és a tagok között - eltérő megállapodás hiányában - vagyoni hozzájárulásuk arányában felosztani. A társasági tevékenység eredményének a tagok szerinti összegszerű felosztását olyan időpontban kell közölni, hogy a tagok ennek figyelembevételével saját könyveiket lezárhassák és mérlegüket az előírt határidőre elkészíthessék. A tagok a társasági szerződésben kiköthetik, hogy a nyilvántartással megbízott tag meghatározott időszakonként (pl. negyedévenként, a negyedéves mérlegkészítést megelőző időpontban) év közben is tájékoztatást adjon a társasági tevékenység eredményéről.

(9) A társaság nem készít önálló mérleget és nem önálló adóalany. A tagok a nyilvántartással megbízott tag által közölt adatok alapján veszik számításba évzáró mérlegükben a tárgyévi társasági tevékenység eredményének rájuk eső összegét. A társasági tevékenység eredményének a tagokra eső része a tagok gazdálkodásának eredményét módosítja; a tagok az így kimutatott eredmény alapján teljesítik azokat az állami költségvetéssel szembeni befizetési kötelezettségüket, amelyek a nyereséghez fűződnek.

7. §

(1) Ha a társaság megszűnik vagy valamelyik tagja kiválik, a társaság gazdálkodásáról az adott időpontra vonatkozó elszámolást kell készíteni. A kötelezettségek számbavétele után megmaradó társasági vagyont - egyéb megállapodás hiányában - a vagyoni hozzájárulás arányában fel kell osztani, illetve a társaságból kiváló tag részét meg kell téríteni. A szolgáltatásokat a szerződésben meghatározott értékkel kell a végelszámolásnál figyelembe venni.

(2) A vagyont felosztásakor, illetve a kilépő taggal való elszámoláskor lehetőleg természetben kell visszaadni (állóeszköz, jogok). Ha a természetben visszaadott vagyon értéke a tag végelszámolás szerint járó részesedését meghaladja, a különbözetet vissza kell térítenie.

III.

A közös vállalat

8. §

(1) A közös vállalat vagyona a tagok vagyoni betéteinek együttes összege. Vagyoni betétként csak a tagok könyveiben nyilvántartott eszközök (állóeszközök, fejlesztési alap és forgóalap szabad eszközei) vehetők figyelembe.

(2) Az induló vagyon nem lehet kevesebb a közös vállalat - társasági szerződésben meghatározott - gazdasági tevékenységének folytatásához szükséges teljes álló- és tartós forgóeszköz-állományánál.

(3) A tagok a vagyoni betéten kívül szolgáltatások teljesítésére (pl. telekhasználat, szabadalom) is kötelezettséget vállalhatnak. Ezeket a szerződésben értékelni kell. A tagok a társasági szerződésben megállapodhatnak, hogy a közös vállalat által elért eredményt és megszűnés vagy egyes tagok kiválása esetén a vagyont a vagyoni betétek arányától eltérően osztják fel.

(4) Az induló vagyont általában az alapításkor kell a közös vállalat rendelkezésére bocsátani. A közös vállalat gazdasági tevékenységének fokozatos kifejlesztése arányában az induló vagyon egy részének, legfeljebb azonban 50%-ának rendelkezésre bocsátása a társasági szerződésben meghatározott későbbi időpontokban is történhet, olyan ütemben, hogy a növekvő eszközszükségletet mindenkor fedezze. A (3) bekezdés szerinti szolgáltatásokat a társasági szerződésben meghatározott időpontban kell teljesíteni.

9. §

(1) A tvr. 11. §-ában említett engedélyhez pénzügyi szempontból nem adható meg a hozzájárulás abban az esetben, ha

a) a közös vállalat valamely tagja nem jogosult a társulásban való részvételre;

b) a pénzintézetek igazolása szerint a közös vállalat induló vagyonát a tagok a szükséges mértékben és összetételben nem biztosították;

c) a társasági szerződés kikötései a 10-12. §-okban foglalt rendelkezésekkel ellentétesek.

(2) A pénzügyminiszter a tvr. 11. §-ának (1) bekezdése szerinti állásfoglalását a közös vállalat főtevékenysége szerint illetékes ágazati miniszter megkeresése alapján közli.

(3) A tvr. 11. §-a (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából helyi jelentőségű az a közös vállalat, amelynek tevékenysége a tanács működési területén felmerülő igények kielégítésére irányul, vagy amelynek tagjai kizárólag tanácsi felügyelet alá tartozó vállalatok, vagy ilyen vállalatok, továbbá szövetkezetek.

(4) Az előírt feltételek vizsgálata céljából a megkereséshez két példányban csatolni kell a társasági szerződést és közölni kell mindazokat az adatokat, amelyek alapján a gazdaságos működés pénzügyi feltételeinek biztosítása elbírálható, így különösen: a közös vállalat tevékenységének tervezett nagyságrendjét, a tevékenység eszköz- és bérszükségletét, az állam iránti kötelezettségek (adó, amortizáció, eszközlekötési járulék stb.) előirányzott mértékét, valamint a közös vállalat, gazdasági tevékenységének tervezett eredményét és az ennél számításba vett állami támogatásokat (ártámogatás, állami visszatérítés stb.).

(5) Közös vállalatokra vonatkozóan a vállalati nyilvántartást a hatályos jogszabályokban foglaltak szerint

a) miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) alapítási engedélye esetén a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának illetékes Területi Igazgatósága,

b) egyéb esetben az illetékes Megyei (Fővárosi) Hivatala vezeti.

10. §

(1) A közös vállalatra - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - ugyanazok a jövedelemszabályozási és anyagi érdekeltségi előírások vonatkoznak, amelyek a tevékenység szerint azonos ágazatba sorolt állami vállalatra érvényesek. Minden olyan kedvezmény vagy juttatás, amelyben az állami vállalatok és a szövetkezetek ágazati besorolásuk alapján külön kérelem nélkül részesülnek, az azonos ágazatba sorolt közös vállalatot is megilleti, kivéve, ha külön jogszabály korlátozó rendelkezést tartalmaz. Egyéb kedvezmény a közös vállalat részére csak az érvényben levő rendelkezések szerint - eseti kérelem alapján - adható.

(2) Az állami vállalatokra érvényes jövedelemszabályozási és anyagi érdekeltségi rendszer alkalmazásától a következő esetekben van helye eltérésnek:

a) ha a közös vállalatot mezőgazdasági ágazatba sorolták és tagjai szövetkezetek, vagy szövetkezetek és állami vállalatok együttesen, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre érvényes jövedelemszabályozási és érdekeltségi rendszert;

b) ha a közös vállalatot nem mezőgazdasági ágazatba sorolták, azonban tagjai kizárólag szövetkezetek, a közös vállalat alaptevékenységére megállapított szövetkezeti jövedelemszabályozási és érdekeltségi rendszert

kell alkalmazni.

(3) Ha a (2) bekezdés b) pontjának esetében a közös vállalat tagjai kizárólag mezőgazdasági termelőszövetkezetek, az eszközlekötési járulékot külön jogszabály szerint kell befizetni.

(4) Az állami vállalatokra érvényes jövedelemszabályozási és anyagi érdekeltségi rendszer szerint működő közös vállalat esetében, ha abban szövetkezeti szervek is részt vesznek, az eszközlekötési járulék megbontásánál a saját tiszta vagyont és az eszközlekötési járulékból a Közös Fejlesztési Alapra fizethető részt a 6/1971. (II. 10.) PM rendelet 3. §-ának (1) bekezdése szerint kell meghatározni, és a szövetkezetek vagyoni hányadára eső rész befizetésénél az említett rendelet 2. §-ának (3) bekezdését kell alkalmazni. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekre jutó hányadot külön jogszabály szerint kell befizetni. Az állami vállalatok vagyoni hányadára eső részt a közös vállalat az állami költségvetésbe fizeti be.

(5) A közös vállalat fejlesztési alapját megillető értékcsökkenési leírást az azonos tevékenységi körű állami vállalatra érvényes szabályok szerint kell meghatározni. Ha ezek a szabályok az értékcsökkenési leírás egy részének központi elvonását írják elő és a közös vállalat tagjai szövetkezetek és állami vállalatok, a központosításra kijelölt résznek az állami vállalatok vagyoni hányadára eső részét a közös vállalatnak az állami költségvetésbe kell befizetnie, a szövetkezetek vagyoni hányadára eső rész pedig - ellenkező megállapodás hiányában - a tagszövetkezetek fejlesztési alapját, illetőleg a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél az amortizációs alapot illeti.

11. §

(1) A közös vállalat mérleget készít és önállóan teljesíti az állam iránti pénzügyi kötelezettségeket.

(2) A közös vállalat mérlegét és mérlegbeszámolóját az ágazati besorolás szerint érvényes rendelkezések alapján köteles elkészíteni. A tagok vagyoni betétjét a mérlegben társasági vagyonként és egyben a tagokkal szemben fennálló kötelezettségként kell kimutatni. A vagyoni betét eszközeinek forrásait ugyanazokon a forrásszámlákon kell nyilvántartani, mint amelyekről azokat a tagok a közös vállalat rendelkezésére bocsátották.

(3) A közös vállalatra érvényes könyvviteli előírásokat a Pénzügyminisztérium külön szabályozza.

12. §

(1) A közös vállalat nyereségét a tagok részben elvonhatják. A nyereségnek azonban csak az a része vonható el, amely nem szükséges a közös vállalat fejlesztési alapját terhelő kötelezettségek teljesítéséhez; az elvonható rész emellett nem haladhatja meg a nyereség 50%-át. A társasági szerződésben kell meghatározni, hogy a tagok a közös vállalat nyereségéből milyen hányadot és egymás között milyen arányban osztanak fel.

(2) Ha a közös vállalat veszteséges, veszteségét évenként tartalékalapjából köteles fedezni. A tartalékalap pótlásáról az érvényes rendelkezések szerint kell gondoskodni.

(3) Ha a közös vállalat tartalékalapja a veszteséget nem fedezi, a tagok a veszteséget - az igazgatótanács határozata alapján - a vagyoni betétjük vagy a 8. § (3) bekezdése szerinti megállapodásuk arányában saját eredményük terhére megtéríthetik. A veszteségtérítés a tagok vagyoni betétjét nem növeli. Az igazgatótanácsnak egyidejűleg gondoskodnia kell olyan intézkedések megtételéről, amelyek hatásaként a közös vállalatnál a szükséges mértékű eredményjavulás várható. A térítés mértéke a veszteség összegét meghaladhatja és a közös vállalat részére nyereséget is biztosíthat.

(4) A veszteség megtérítése olyan feltételhez is köthető, hogy a közös vállalatnak a veszteségtérítés összegét a tagok részére legfeljebb 3 év alatt meghatározott ütem szerint vissza kell fizetnie. A visszafizetési kötelezettség az (1) bekezdés szerint a közös vállalattól egyébként el nem vonható nyereségrész terhére is előírható, de csak olyan mértékben, ami biztosítja, hogy a fejlesztési alapot terhelő kötelezettségek teljesítéséhez szükséges nyereségrész a közös vállalatnál visszamaradjon.

(5) A nyereség elvonására és a veszteség rendezésére vonatkozó intézkedéseket a tagok és a közös vállalat éves mérlegének megállapítása előtt kell megtenni. Az éves mérleget és az eredményt ennek alapján kell megállapítani és az eredményhez fűződő állam iránti kötelezettségeket teljesíteni.

13. §

(1) A közös vállalat érdekeltségi alapokat képez és azokat felhasználhatja.

(2) A tagok a közös vállalat fejlesztési alapját részben elvonhatják, vagy saját fejlesztési alapjukból, illetőleg a 3. § (4) bekezdésében említett alapjaikból kiegészítik. Az átcsoportosítás nem érintheti a fejlesztési alapokat jogszabály vagy szerződés alapján terhelő kötelezettségek teljesítését.

(3) A műszaki fejlesztési feladatok szervezettebb megvalósítása és a szükséges eszközök koncentrálása érdekében a tagok megállapodhatnak abban, hogy a közös vállalat műszaki fejlesztési alapja és a saját műszaki fejlesztési alapjuk között átcsoportosítást hajtanak végre.

(4) Egyéb érdekeltségi és meghatározott rendeltetésű alapok a közös vállalattól nem vonhatók el.

(5) A tagok részesedési alapjuk egy részét a közös vállalat részesedési alapja javára átadhatják, ha az nem gazdálkodik veszteségesen.

14. §

(1) A közös vállalat bankszámláinak vezetésére a 34/1967. (XII. 24.) PM rendeletben foglaltak az irányadók azzal a kiegészítéssel, hogy ha a közös vállalat tagjai állami vállalatok és szövetkezetek együttesen és a közös vállalat az állami vállalatokra érvényes jövedelemszabályozási és anyagi érdekeltségi rendszerben működik, a fejlesztési számlákat (beruházási, fejlesztési) a Magyar Beruházási Bank vezeti.

(2) A bankszámlák megnyitásához az ágazati besorolást magában foglaló számjel megadása és a cégbejegyzés megtörténtéről szóló értesítés szükséges.

15. §

(1) Ha a közös vállalat vesztesége a 12. §-ban foglaltak szerint nem térül meg, az igazgatótanácsnak a közös vállalat megszüntetését kell elrendelnie. Az igazgatótanács döntését a határozat keltétől számított 15 napon belül közölni kell az ágazati miniszterrel és a pénzügyminiszterrel.

(2) Az ágazati miniszter a pénzügyminiszter előzetes egyetértésével a bejelentés beérkezésétől számított 30 napon belül elrendelheti a közös vállalat átalakítását a tagok vagyoni betéteinek és szolgáltatásaik értékének megváltása mellett.

16. §

(1) Felszámolás esetén a tagok döntenek abban a kérdésben, hogy a felszámolási eljárást maguk folytatják-e le, vagy azzal felszámolót bíznak meg.

(2) A felszámolás elrendeléséről a közös vállalat bankszámláit vezető pénzintézeteket, valamint a vállalati nyilvántartást vezető szervet 15 napon belül értesíteni kell. A felszámolásnak a cégjegyzékbe történő bejegyzéséről szóló határozatot a pénzintézeteknek meg kell küldeni.

(3) A felszámolás alatt a közös vállalat "f. a." toldattal működik és cégét ennek megfelelően kell jegyezni.

(4) A felszámolás elrendelését és a hitelezői követelések bejelentésére való felhívást a Pénzügyi Közlönyben közzé kell tenni.

(5) A felszámolás során a tagok kötelesek gondoskodni a harmadik személyek követeléseinek teljes kiegyenlítéséről.

(6) A közös vállalat hitelezői a felszámolónál a felszámolási mérleg tervezetét jogosultak megtekinteni. A mérlegtervezet elkészítését, a megtekintés határidejét és helyét a (4) bekezdésben előírt módon kell meghirdetni.

(7) A közös vállalat akkor szűnik meg, amikor a vállalatot az igazgatótanácsnak a felszámolás befejezéséről szóló határozata alapján a vállalati nyilvántartásból és a cégjegyzékből törlik.

17. §

Feloszlatás elrendelése esetén a felszámolás lebonyolítására a 16. § (2)-(7) bekezdésében foglaltak az irányadók, azzal a kiegészítéssel, hogy a lebonyolítással a Pénzintézeti Központot kell megbízni.

18. §

(1) A közös vállalat központi és belső ellenőrzésére a gazdasági és pénzügyi ellenőrzés rendjének szabályozásáról szóló jogszabályokat alkalmazni kell azzal, hogy a felügyeleti ellenőrzés jogát a tagok gyakorolják.

(2) Ha külön jogszabály másként nem rendelkezik, a hatályos pénzügyi jogszabályok szerint a vállalatokra és szövetkezetekre előírt kötelezettségek a közös vállalatot akkor is terhelik, ha a jogszabály az alanyi kötelezettek körében a közös vállalatot nem említi.

(3) Amennyiben valamely jogszabály az állami (tanácsi) vállalatokra és szövetkezetekre eltérő rendelkezést tartalmaz, alkalmazásuk kérdésében a 10. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakat kell irányadónak tekinteni.

19. §

Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba.

Vályi Péter s. k.,

pénzügyminiszter