34/1967. (XII. 24.) PM rendelet

a pénzforgalomról és a bankhitelről szóló 37/1967. (X. 12.) Korm. rendelet végrehajtásáról

A 37/1967. (X. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 14. §-ában kapott felhatalmazás alapján - a 29-30. és a 32-33. §-ok tekintetében az igazságügyminiszterrel egyetértésben - a következőket rendelem:

I. A PÉNZFORGALOMRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

1. § Az R. és e rendelet szempontjából gazdálkodó szervnek kell tekinteni:

a) az állami vállalatokat, valamint az állam által nem vállalati formában létesített egyéb -jogi személyiséggel felruházott - gazdálkodó szerveket, így különösen a trösztöket és azokat a kereskedelmi társaságokat, amelyekben az állam mint tulajdonos érdekelt (a továbbiakban: állami vállalat),

b) az állami költségvetési szerveket,

c) a szövetkezeteket (mezőgazdasági termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti csoport, szakszövetkezet, kisipari és háziipari szövetkezet, általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet, takarékszövetkezet stb.), ezek szövetségeit és központjait, a szövetkezeti vállalatokat, a szövetkezeti közös vállalatokat, közös vállalkozásokat, az önálló hegyközségeket, a vízgazdálkodási társulatokat (a továbbiakban: szövetkezet),

d) a szocialista gazdálkodó szervezeteknek a c) pontban nem említett közös vállalatait, valamint egyesüléseit,

e) a társadalmi szervezeteket és azok vállalatait (a továbbiakban: társadalmi szervezet).

2. § (1) A gazdálkodó szervek közül bankszámlaszerződést

a) a Magyar Nemzeti Bankkal (a továbbiakban: Bank) az állami vállalatok - a b) pontban foglalt kivétellel -, az állami költségvetési szervek és a szövetkezetek - a b) és c) pontban foglalt kivétellel -, továbbá a pénzügyminiszter által kijelölt társadalmi szervezetek,

b) a Magyar Beruházási Bankkal (a továbbiakban: Beruházási Bank) az építőipari vállalatok (ideértve a magas- és mélyépítőipari, a szak- és szerelőipari, valamint az építőipar körébe vont termelőeszköz-kereskedelmi vállalatokat), a tervező, ingatlankezelő és beruházási vállalatok és ilyen jellegű egyéb állami gazdálkodó szervek, a tanácsok a fejlesztési alap tekintetében, a c) pontban és a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel,

c) az Országos Takarékpénztárral (a továbbiakban: Takarékpénztár) a községi és járási tanácsok a fejlesztési alap tekintetében, a takarékszövetkezetek, a lakásszövetkezetek, a vízgazdálkodási társulatok, ha ez utóbbiak érdekeltségi területének több mint a fele állampolgár használatában van, és az a) pont szerint kijelöltek kivételével a társadalmi szervezetek

kötnek.

(2) Az állami vállalatok, az állami költségvetési szervek és a társadalmi szervezetek a beruházásaik pénzügyi lebonyolításához szükséges bankszámlára vonatkozó szerződést a Beruházási Bankkal kötik meg, kivéve a tanácsi fejlesztési alapból megvalósuló lakásberuházással kapcsolatos bankszámlára vonatkozó szerződést, amelyet a tanács a Takarékpénztárral köt meg.

(3) Gazdálkodó szervek társulásai (egyesülései, közös vállalatai stb.) azzal a pénzintézettel kötnek bankszámlaszerződést, amelyhez az (1) bekezdés értelemszerű alkalmazásával gazdasági céljuk (fő-tevékenységi körük) szerint tartoznak.

(4) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltaktól a Bank és az érdekelt pénzintézetek közti megállapodással el lehet térni.

3. § (1) Gazdálkodó szervnek nem tekinthető jogi személyek, az állampolgárok és azok polgári jogi társaságai (a továbbiakban mindezek együtt: állampolgár) a Takarékpénztárral köthetnek bankszámlaszerződést.

(2) Az 1. §-ban nem említett szervek, továbbá azok a kisiparosok, akik állami vállalatok, állami szervek és szövetkezetek részére rendszeresen szállítanak árut, illetve rendszeresen teljesítenek szolgáltatást, jogszabály által meghatározott esetekben kötelesek a kijelölt pénzintézettel bankszámlaszerződést kötni.

4. § A bankszámlaszerződés akkor is létrejön, ha a pénzintézet a féllel egyetértésben a bankszámlát megnyitja és erről a felet írásban értesíti.

5. § (1) A bankszámlatulajdonos tartozásaiért egész vagyonával felel. Nem tartozik a számlatulajdonos vagyonához a Bank által hitelszámlán biztosított hitellehetőség.

(2) Az (1) bekezdésnek megfelelően a bankszámla megterhelésének nem akadálya a gazdálkodó szerv pénzeszközeinek akár egy, akár több pénzintézetnél vezetett különféle számlákon való nyilvántartása sem. Ennek megfelelően a pénzintézetek - a (3) és (4) bekezdésekben foglalt kivételekkel - az adós bármely bankszámláját megterhelhetik

a) végrehajtás esetében [R. 2. §-ának (2) bek.], ideértve az adóbehajtást is, valamint

b) a pénzintézetek kölcsönből és annak járulékaiból eredő követeléseinek beszedése során.

(3) A meghatározott célra lekötött, illetve elkülönítve kezelt olyan pénzeszközök, amelyek a gazdálkodó szerv szabad rendelkezése alól már kikerültek (pl. bankletét, kezességvállalással vagy fedezetigazolással kapcsolatos lekötés), a lekötöttség tartama alatt csak a meghatározott célra használhatók fel.

(4) A hitelszámlán beruházási célra lekötött kölcsön csak a cél megvalósításából eredő követelés kielégítésére használható fel.

6. § (1) Az R. 2. §-ának (2) bekezdésében megjelölt eseteken kívül jogszabály, vagy tömeges forgalmat lebonyolító intézmények (közüzemek, stb.) -a pénzügyminiszter egyetértésével kiadott - üzletszabályzata alapján a gazdálkodó szerv bankszámlája a számlatulajdonos külön rendelkezése nélkül is megterhelhető.

(2) A pénzügyminiszter az (1) bekezdésben említett jogát - pénzforgalmi szempontból - a Bank útján gyakorolja.

7. § (1) A gazdálkodó szervek által igénybe vehető fizetési módokat (ideértve a pénzellátási módokat is) a Bank körlevélben állapítja meg.

(2) A gazdálkodó szervek - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - az igénybe vehető fizetési módok bármelyikének alkalmazásában megállapodhatnak. Ilyen megállapodás hiányában a Bank által erre az esetre körlevélben meghatározott módon kell fizetni.

(3) A fizetési módok alkalmazására vonatkozó eljárási szabályokat a bank, illetve más pénzintézet a Bankkal egyetértésben állapítja meg.

8. § (1) Az R. 5. §-ának (1) bekezdésében megjelölt 30 napos fizetési határidőt szállítási szerződés esetében a teljesítéstől (részteljesítéstől), vállalkozási szerződésnél

a) ha külön jogszabály szabályozza az elszámolás rendjét, az annak megfelelő időpontban kiállított és elküldött számla keltétől,

b) egyébként a vállalkozó teljesítésétől (részteljesítéseitől, rész-szállításoktól)

kell számítani.

(2) Folyamatos bizományi értékesítésnél az értékesített áruk ellenértékét 30 naponként el kell számolni és ki kell egyenlíteni.

(3) Külkereskedelmi bizományi ügyletekből eredő elszámolások határidejére nézve a 32/1967. (IX. 23.) Korm. rendelet 27. és 28. §-aiban foglaltak az irányadók.

9. § (1) A pénzintézet a gazdálkodó szerv bankszámlájának megterhelésére vonatkozó rendelkezéseket (a továbbiakban: megbízás) az érkezés sorrendjében teljesíti. Az érkezés sorrendjére a pénzintézet nyilvántartása az irányadó.

(2) A megbízások közül az (1) bekezdésben meghatározott sorrendet megelőzően kell teljesíteni a bankszámlán történt bejegyzés helyesbítésére, a gazdálkodó szerv gazdálkodási köréhez nem tartozó vagyonkezelésből eredő követelésekre (pl. munkavállalók étkeztetési költségei, munkavállalók által befizetett üdültetési díjak, a munkavállalóktól engedmény vagy letiltás alapján történő levonások, illetve a levonás elmulasztásából származó követelések, szállásdíjak), valamint a végrehajtható bírósági, döntőbizottsági és államigazgatási határozatokon alapuló fizetésekre vonatkozó megbízásokat. A megbízások egymás közötti teljesítési sorrendjét ugyancsak az érkezés időpontja határozza meg.

(3) Fedezethiány miatt nem teljesíthető megbízásokat a pénzintézet - a számlatulajdonos külön rendelkezése nélkül foganatosítandó bankszámlaterhelésekre vonatkozó megbízások kivételével - visszaküldheti a megbízónak.

(4) E § alkalmazásában érkezésen a megbízásnak a terhelendő bankszámlát vezető pénzintézeti szervhez érkezését kell érteni.

10. § (1) Ha a gazdálkodó szerv a fizetést-bankszámlák közötti elszámolás útján teljesíti, a fizetést akkor kell megtörténtnek tekinteni, amikor a pénzintézet a fizetésre kötelezett bankszámláját megterheli.

(2) A bankszámlára készpénzben teljesített fizetést akkor kell megtörténtnek tekinteni, amikor a készpénzt a pénzintézet pénztáránál vagy a postán befizetik.

11. § Gazdálkodó szervek között pénzkövetelések beszámításának csak a pénzintézet(-ek) engedélyével van helye. Ilyen engedély a Bank által meghatározott feltételek mellett adható ki.

II. A HITELEZÉSRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

12. § (1) A gazdálkodó szervek részére - a (2)-(3) és az (5)-(6) bekezdésekben foglalt kivételekkel - a Bank nyújt hitelt, illetve kölcsönt (a továbbiakban együtt: kölcsön).

(2) A Beruházási Bank nyújt

a) állóeszközkölcsönt állami vállalatok [1. § a) pont], valamint közös vállalatok [1. § d) pont] részére, kivéve ha a közös vállalatban szövetkezeti érdekeltség is van, és ennek aránya az 50 százalékot meghaladja,

b) forgóeszközkölcsönt azoknak a gazdálkodó szerveknek a részére, amelyek a 2. § (1) bekezdésének b) pontja, valamint (4) bekezdése szerint a Beruházási Bankkal kötnek bankszámlaszerződést.

(3) A Takarékpénztár nyújt kölcsönt a 2. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott gazdálkodó szervek és állampolgárok részére.

(4) Állampolgárok részére zálogkölcsönt a Bizományi Áruház Vállalat is nyújthat.

(5) Állami költségvetési szerv és költségvetési rend szerint gazdálkodó társadalmi szervezet nem kaphat kölcsönt, kivéve a tanácsokat, amelyek részére fejlesztési alapjuk megelőlegezésére a fejlesztési alapjuk számláját vezető pénzintézet nyújt kölcsönt.

(6) Az (5) bekezdésben nem említett társadalmi szervezet részére a számláját vezető pénzintézet nyújthat - kivételesen - kölcsönt.

(7) Takarékszövetkezet csak a tagjai részére nyújthat kölcsönt.

(8) Az (1)-(6) bekezdésekben foglalt rendelkezésektől a Bank és az érdekelt pénzintézetek közötti megállapodással el lehet térni.

13. § (1) A pénzintézet gazdálkodó szerv részére

a) átmeneti forgóeszközszükséglet finanszírozására rövidlejáratú kölcsönt,

b) a fejlesztési alap megelőlegezésére középlejáratú fejlesztési kölcsönt (középlejáratú forgóalapkölcsönt és középlejáratú állóeszközkölcsönt),

c) egyedileg meghatározott fejlesztésre hosszúlejáratú fejlesztési kölcsönt nyújthat.

(2) A gazdálkodó szervek közül csak azoknak nyújtható kölcsön, amelyek jogi személyek.

14. § Tröszt keretében működő vállalat esetében

a) pénzintézet a vállalat önálló elszámolásának mértékétől függően állapítja meg, hogy a tröszt vagy a vállalat részére nyújt-e kölcsönt,

b) a tröszt a vállalatnak nyújtott kölcsönért kezesként felel,

c) a tröszt a vállalat eszközeit csak a pénzintézet hozzájárulása esetén csoportosíthatja át, ha a vállalatnak kölcsöntartozása van.

15. § Termelőszövetkezeti csoportnak csak a közös gazdálkodás keretében folytatandó termelési tevékenység előmozdítására nyújtható kölcsön.

16. § (1) Nem esnek az R. 5. §-ának (1) bekezdésében foglalt hitelezési tilalom alá

a) a külkereskedelmi joggal felruházott gazdálkodó szervek külföldiektől kapott és külföldieknek nyújtott áruhitelei,

b) a szövetkezeti tagok által a szövetkezet részére nyújtott kölcsönök, valamint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek egymás közötti terménykölcsönei,

c) az Állami Biztosító által állampolgároknak nyújtott életbiztosítási kölcsönök, valamint az esedékes biztosítási díj megfizetésére halasztás engedélyezése,

d) a munkavállalói illetményelőlegek, illetőleg a szövetkezeti munkadíjelőlegek, valamint a munkavállalóknak (szövetkezeti tagoknak) jogszabály alapján nyújtható kölcsönök,

e) a szerződéses termeltetési előlegek.

(2) A Bank a hitelezési tilalom alól a termelési és értékesítési folyamat elősegítése érdekében, a hitelezés és pénzforgalom általános elveinek keretében - indokolt esetben - kivételeket tehet.

17. § A pénzintézet a kölcsön visszafizetését akkor tekintheti biztosítottnak [R. 6. § (3) bekezdés], ha a visszafizetés biztosítéka az állam, erre felhatalmazott állami szerv vagy más gazdálkodó szerv kezessége, szövetkezeti közös alap terhére vállalt kezesség, avagy a gazdálkodó szervnek nyújtott állami (szövetkezeti szövetségi) támogatás.

18. § (1) Az R. 8. §-ának (2) bekezdésében megjelölt vagyontárgyak csak annyiban fogadhatók el bankkölcsön fedezetéül, amennyiben nincsenek más pénzeszközökből (forgóalapból, ún. tartós passzívákból, stb.) finanszírozva.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem zárja ki, hogy gazdálkodó szerv nem bankkölcsönből finanszírozott vagyontárgyait bankkölcsön biztosítékául lekösse.

(3) A bankkölcsön biztosítékául lekötött vagyontárgyat az adósnak a hitelező pénzintézet által meghatározott esetekben kár esetére biztosítania kell

19. § A fejlesztési kölcsönt az adós csak a fejlesztési alap, kisipari szövetkezet pedig a tartalékalap terhére fizetheti vissza. Ez a rendelkezés nem érinti az adósnak az 5. §-ban említett felelősségét.

20. § A pénzintézet a kölcsönt azonnali hatállyal jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott esetekben mondhatja fel.

Az állampolgárok kölcsönei

21. § Állampolgárok az R. 6-10. §-ában meghatározott feltételek szerint részesülhetnek bankkölcsönben azzal az eltéréssél, hogy részükre a pénzintézet a Kormány vagy a Kormány felhatalmazása alapján a pénzügyminiszter által meghatározott rendszerben adhat bankkölcsönt.

22. § A fogyasztási kölcsönökre az R. 8 §-ának a fedezet meglétére és annak ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseit nem kell alkalmazni.

23. § (1) A pénzintézet (az állami takarékpénztári szervezet és a takarékszövetkezetek) a kölcsön után legfeljebb évi 10 százalék kamatot számíthat fel.

(2) Az adós fizetési késedelme esetén a kikötött kamaton felül az R. 10. §-ának (3) bekezdése szerinti késedelmi kamat számítható fel.

24. § A szerződő felek a pénzügyminiszter által meghatározott esetekben kiköthetik, hogy az adós a bankkölcsön után járó kamatot az R. 10. § (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően a szerződésben meghatározott időpontban vagy időszakonként - de legfeljebb fél évre - előre köteles fizetni.

25. § A pénzintézet a kölcsön folyósításakor a kamaton felül folyósítási jutalékot, illetve a lejárat meghosszabbításakor meghosszabbítási jutalékot is felszámíthat. A takarékszövetkezetek ügyviteli költségei fedezésére egyszeri kezelési költséget számíthat fel.

26. § A pénzintézet által a bankkölcsön után felszámított kamat, késedelmi kamat, jutalék és egyszeri kezelési költség együttesen az évi 18 százalékot nem haladhatja meg.

27. § A pénzintézet a kölcsönnel kapcsolatos külön szolgáltatások (műszaki ellenőrzés, számlavezetés, telekkönyvi eljárás, stb.) fejében díjakat is felszámíthat.

28. § Az egyes kölcsönfajták után a takarékszövetkezet által felszámítható kamatok, jutalékok és egyszeri kezelési költség mértékét, valamint a 27. § szerinti díjak mértékét a Pénzügyminisztérium Takarékpénztári Főigazgatósága állapítja meg.

29. § (1) Az adós a pénzintézettel szemben fennálló kölcsöntartozása erejéig munkabérének (egyéb járandóságának) legfeljebb 33 százalékát a pénzintézetre engedményezheti.

(2) A munkáltató az engedményezés alapján a pénzintézet követelését az 1955. évi 21. tvr. (a továbbiakban: Vht.) 139. §-ának k) pontja szerint köteles a munkabérből levonni és a pénzintézetnek átutalni.

30. § (1) A pénzintézet a lejárt kölcsönkövetelése erejéig - ha az adóst előzetesen nyolcnapos határidő kitűzésével tartozása megfizetésére felszólította - bírósági végrehajtási eljárás mellőzésével közvetlenül letiltást bocsáthat ki az adós munkáltatójához. [Vht. 140. § (4) bekezdés.] Ilyen letiltásnak engedményezés (29. §) hiányában is helye van.

(2) A munkáltató a letiltásnak a Vht. VI. Fejezetében foglaltak szerint köteles eleget tenni.

(3) Ha az adós a pénzintézet követelésének fennállását vagy összegét vitatja, a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt a Vht. 42. §-a szerint a pénzintézet ellen pert indíthat.

31. § Az R. 6. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés a Bizományi Áruház Vállalat által nyújtott, zálogkölcsönökre is irányadó.

III. BANKHITELT BIZTOSÍTÓ ZÁLOGJOG

32. § (1) Ha az adós bankkölcsöntartozását az esedékességkor nem egyenlíti ki és a pénzintézet a biztosítékul lekötött zálogtárgyból való kielégítés jogával kíván élni, a pénzintézet írásbeli felhívására az adós köteles a bankhitel biztosítására szolgáló zálogjoggal terhelt vagyontárgyat nyolc nap alatt a pénzintézetnek átadni. Ha a felhívás nem vezet sikerre, a zálogtárgynak az abból való kielégítés céljából történő átadását - a zálogul lekötést igazoló okirat végrehajtási záradékkal való ellátásával - a közjegyző rendeli el.

(2) Ha a pénzintézet nem él az R. 9. § (2) bekezdésében biztosított jogával, a zálogtárgyból bírósági végrehajtás útján elégítheti ki magát.

(3) A zálogtárgy bírósági végrehajtás útján, vagy a 33. § alapján történő értékesítésének nem akadálya az, hogy a bankhitelt biztosító zálogjoggal terhelt vagyontárgy egyébként mentes a végrehajtás alól, vagy, hogy a zálogtárgy tulajdona, illetve az azzal való rendelkezés joga nem a bankkölcsön adósát illeti meg.

33. § (1) Ha a bankhitelt biztosító zálogjoggal terhelt, a pénzintézet birtokába jutott ingóságokat nem bírósági végrehajtás (árverés) útján értékesítik, a lefoglalt ingóságok értékesítésére a Vht. 86-90. §-aiban és az 54/1955. (VIII. 27.) MT rendelet (Vhté.) 19. §-ában foglalt rendelkezések irányadók a következő eltérésekkel:

a) a végrehajtóra bízott feladatkört a pénzintézet látja el,

b) az értékesített ingóságok vételárát a pénzintézet számlájára kell átutalni,

c) a Vht. 89. §-ának (2) bekezdése szerint az igazságügyminisztert megillető jogot a pénzügyminiszter gyakorolja.

(2) Ha az (1) bekezdés szerint megkísérelt értékesítés sikertelen marad, a pénzintézet az ingóságot szabadkézből eladhatja.

IV. VEGYES RENDELKEZÉSEK

34. § A Bankra háruló elemző és tájékoztató jellegű feladatok ellátásához - a hitelezési tevékenységhez szükséges adatokon túlmenően - szükséges adatokat a gazdálkodó szervek kötelesek a bankszámlájukat vezető pénzintézetnek megadni. Az adatközlés körét és módját a Bank elnöke - az érdekelt minisztereknek és országos hatáskörű szervek vezetőinek bevonásával - a Központi Statisztikai Hivatal elnökével egyetértésben körlevélben állapítja meg.

35. § (1) A pénzintézet a gazdálkodó szerv számláinak vezetéséért és pénzforgalmának lebonyolításáért a megbízó terhére a bankműveletben szereplő összeg 1 ezrelékéig terjedhető jutalékot számíthat fel. 2,- forint számítható fel, ha a jutalék egyébkém ezt az összeget nem érné el.

(2) Ha a megbízás teljesítése különösen munkaigényes, a díjszabásban előre meghatározott mértékű külön díj számítható fel. A külön díj a bankműveletben szereplő összeg fél ezrelékéig, legfeljebb azonban ezer forintig terjedhet.

(3) A külkereskedelemmel kapcsolatos bankműveletekért a gazdálkodó szerv terhére - a bankműveletek jellegétől és munkaigényességétől függően - felszámítható jutalék vagy a műveletben szereplő összegnek legfeljebb 3 ezreléke, vagy a műveletben szereplő összegtől függetlenül 50-től 6000 forint. 5 ezrelékig terjedhet a jutalék, ha a gazdálkodó szerv az egyébként a külföldi ügyfelet terhelő jutalékot magára vállalta. Egyes különleges műveletekért felszámítható jutalék mértékében a pénzintézet és a gazdálkodó szerv eltérően is megállapodhat. A jutalék nem lehet kevesebb, mint a külföldi fél által a pénzintézetnek felszámított díjaknak (költségeknek) megfelelő összeg.

(4) Hitelszerződés alapján a szerződő fél rendelkezésére tartott (még igénybe nem vett) pénzösszeg után, a hiteligénybevételi jog szerződés szerinti megnyílásától kezdődően évi 1/4% rendelkezésre tartási jutalék számítható fel.

(5) Az (1)-(3) bekezdésekben foglalt értékhatárokon belül a pénzintézet a Bankkal egyetértésben állapítja meg a jutalékok, illetve díjak mértékét, és erről az ügyfeleit üzleti helyiségeiben való kifüggesztés útján vagy más alkalmas módon tájékoztatja.

(6) Az előző bekezdésekben foglalt rendelkezések nem érintik a pénzintézetnek azt a jogát, hogy az ügyfelének külön rendelkezése alapján felmerült posta- és egyéb költséget ügyfelére áthárítsa. A postaköltség átalányban is elszámolható:

36. § Az esedékes bankkölcsönkövetelést, kamatot, rendelkezésre tartási és egyéb jutalékot, valamint költséget az adós számlája terhére az adós rendelkezése nélkül is el lehet számolni.

37. § Ez a rendelet 1968. január 1. napján lép hatályba; egyidejűleg az 5/1960. (IV. 27.) P M rendelet, a 6/1961. (III. 21.) P M rendelet, az 5/1962. (III. 18.) PM rendelet, az 1/1963. (III. 17.) PM-FM rendelettel, a 4/1963. (XI. 10.) PM-FM rendelettel és az 1/1965. (I. 10.) PM-FM rendelettel módosított 2/1962. (XI. 14.) PM-FM rendelet, a 17/1963. (XII. 30.) P M rendelettel módosított 17/1962. (XII. 23.) PM rendelet, valamint a 12/1963. (VII. 10.) PM rendelet hatályukat vesztik.

Vályi Péter s. k.,

pénzügyminiszter