40/1971. (XI. 30.) Korm. rendelet

az ipari szövetkezetekről szóló 1971. évi 32. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról

Az ipari szövetkezetekről szóló 1971. évi 32. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Iszt.) 46. §-ában kapott felhatalmazás alapján a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a következőket rendeli:

(Az Iszt. 3-4. §-ához)

1. §

Az ipari szövetkezet (a továbbiakban: szövetkezet) tevékenységi körét az alapszabályban úgy kell meghatározni, hogy az egyes tevékenységek ágazati hovatartozása megállapítható legyen.

2. §

(1) Az alakuló közgyűlés meghatározza a szövetkezet egy évre szóló tervét. Ezt a tervet - a szövetkezet induló vagyonáról és tevékenységéről való tájékoztatás céljából, a jóváhagyásra előterjesztett alapszabállyal együtt - be kell mutatni az állami törvényességi felügyeletet gyakorló szervnek.

(2) Az állami törvényességi felügyeletet gyakorló szerv az alapszabály jóváhagyása során előterjesztést tesz az illetékes ágazati miniszternek a bérszabályozáshoz - külön jogszabályok szerint - szükséges mutatók megállapítása iránt.

3. §

(1) A szervezeti és működési szabályzatban kell meghatározni a vezető szervek és egyéb testületi szervek, valamint a vezetők hatáskörére, a munkavégzéssel összefüggő jogaik gyakorlására, egymással való kapcsolataikra vonatkozó részletes szabályokat, továbbá a szövetkezet szervezeti egységeit és ezek vezetőinek feladatait.

(2) A munkaügyi szabályzat a szövetkezetnek, valamint tagjainak és alkalmazottainak a munkavégzéssel kapcsolatos jogait és kötelezettségeit szabályozza; megállapítja ezen belül különösen a szövetkezetben érvényesülő munkadíjazási rendszernek, továbbá a díjazás formáinak és általános feltételeinek részletes szabályait.

(3) A részesedési szabályzat a szocialista elosztás elvei szerint, a jogszabályok és a munkaügyi szabályzat rendelkezéseinek megfelelően a részesedési alap felosztásának szabályait állapítja meg; e mellett a tagok anyagi érdekeltségével kapcsolatos egyéb kérdéseket is rendezhet. Így meghatározza különösen

a) a tagokat és alkalmazottakat a munka szerint megillető részesedés (nyereségrészesedés), valamint

b) a tagsági viszony tartamának figyelembevételével is járó osztalék arányát és mértékét;

c) a részesedést növelő tényezőket;

d) a nyereségrészesedés csökkentésének vagy az abból való kizárásnak a részletes szabályait.

(4) A munkavédelmi szabályzat határozza meg a tagok és az alkalmazottak egészséges és biztonságos munkavégzésének a szövetkezeten belül érvényesülő részletes szabályait.

(5) A szabályzatoknak az alkalmazottakra is kiterjedő rendelkezéseihez meg kell szerezni a szakszervezet illetékes helyi szervének a Munka Törvénykönyve által előírt egyetértését.

(Az Iszt. 5. §-ához)

4. §

Az alapszabály állapítja meg a küldöttgyűlés küldöttei számának a tagok létszámához viszonyított arányát. A küldöttek száma ötven főnél kevesebb nem lehet.

5. §

(1) Az alapszabály úgy rendelkezhet, hogy a munkát tartósan nem végző, illetve a közgyűlésen való részvételben indokoltan és igazoltan akadályozott tagok - távolmaradásuk esetén - a közgyűlés határozatképességének megállapításánál a szövetkezet tagjainak létszámából figyelmen kívül hagyhatók. A közgyűlésre ezeket a tagokat is meg kell hívni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a részközgyűlésre.

(2) A közgyűlés határozatképességének megállapításánál figyelmen kívül hagyott tagok nevét a vezetőség köteles a távollét okát is feltüntető jegyzékbe foglalni és a jegyzéket a közgyűlés jegyzőkönyvéhez csatolni.

6. §

(1) Az alapszabály a szövetkezeti bizottság létrehozását akkor mellőzheti, ha a tagok száma kevesebb mint száz.

(2) Ha az alapszabály a szövetkezet taglétszámára tekintettel szövetkezeti bizottság, illetőleg a nődolgozók számarányára tekintettel nőbizottság létrehozását nem rendeli el, e bizottságoknak a jogszabályban meghatározott feladatait - a szervezeti és működési szabályzat rendelkezéseinek megfelelően - a vezetőség kijelölt tagja látja el.

(3) A vezetőség és a jogszabályban előírt bizottságok létszámát az alapszabály páratlan számban határozza meg.

7. §

(1) A tisztségviselők, valamint a szövetkezetben működő bizottságok tagjai megbízatásukból eredő feladataik ellátásának idejére mentesek a szövetkezetben végzett munka alól és átlagmunkadíjukban részesülnek.

(2) A közgyűlés a tisztségviselőket a tisztségükkel összefüggő tevékenységükért - munkadíjukon felül - a részesedési szabályzat keretei között külön díjazásban is részesítheti. Ennek mértéke nem haladhatja meg az egy tagra eső átlagos nyereségrészesedés felét.

8. §

A tisztségviselőknek, valamint a szövetkezeti döntőbizottság tagjainak más munkakörbe vagy más munkahelyre áthelyezéséhez - a megbízatás tartama alatt és annak megszűnésétől számított egy éven belül - a közgyűlés előzetes hozzájárulása szükséges. Nincs szükség a közgyűlés hozzájárulására, ha a megbízatás visszahívással, vagy elmozdítással szűnt meg.

9. §

A szövetkezetben magasabb vezetői munkakört töltenek be: az elnök, a műszaki vezető, a főkönyvelő vagy az alapszabály szerint ezeknek megfelelő beosztású vezető.

(Az Iszt. 9. §-ához)

10. §

A részjegyalapot a tartalékalap és a más célra le nem kötött - az adózott nyereségből, valamint az értékcsökkenési leírásból képzett - alapok után lehet a veszteség fedezetére felhasználni.

(Az Iszt. 12. §-ához)

11. §

Ha a próbaidős tagsági viszonyt a szövetkezet szünteti meg, a vezetőség - a próbaidős tag kérelmére - köteles a felvételi kérelmet a következő közgyűlés elé terjeszteni. É kérelemnek a próbaidős tagsági viszony megszüntetésére nincs halasztó hatálya.

(Az Iszt. 15-16. §-ához)

12. §

(1) A szövetkezetbe belépő tag (próbaidős tag) egy részjegyet jegyez.

(2) A részjegyet a tág (próbaidős tag) legalább egyhavi átlagos munkadíjának megfelelő összegben köteles jegyezni; az alapszabály ennél magasabb - a bedolgozó tag esetében pedig alacsonyabb - összegű részjegy jegyzését is előírhatja.

(3) Ha a próbaidős tagsági viszony tagfelvétel nélkül szűnt meg, a részjegy összegét - a gazdálkodás eredményességére tekintet nélkül - vissza kell fizetni.

13. §

(1) Ha a nyugdíjas tag a tagsági viszonyát fenn kívánja tartani, részjegyét - változatlan vagy az alapszabály által meghatározott csökkentett összegben - vissza kell hagynia.

(2) A nyugdíjas tag a többi taggal azonosan részesülhet szociális, kulturális és egyéb juttatásokban.

14. §

(1) A próbaidős tag köteles a tulajdonában levő és az alapszabály szerint felajánlási kötelezettség alá eső termelőeszközt a szövetkezet használatába adni.

(2) A használatba vett termelőeszközért a szövetkezet a próbaidő alatt használati díjat fizet. A tagsági viszony létrejötte esetén a használati díjat a termelőeszközért járó térítés összegébe be kell számítani.

(3) Ha a próbaidős tagsági viszony tagfelvétel nélkül szűnik meg, a termelőeszközt - eltérő megállapodás hiányában - a volt próbaidős tagnak vissza kell adni.

15. §

Termelőeszközért térítést az induló vagyon terhére nem lehet fizetni.

16. §

(1) A tagsági kölcsön adása önkéntes. A kölcsön összegében és feltételeiben - a jogszabályok keretei között és a közgyűlés határozatának figyelembevételével - a tag és a szövetkezet írásban állapodik meg.

(2) A tagsági kölcsön után - eltérő megállapodás hiányában - kamatot kell fizetni. A kamat nem haladhatja meg a külön jogszabályban meghatározott mértéket.

(Az Iszt. 17. §-ához)

17. §

(1) Ha a tag a tagsági viszonyát az alapszabályban a kilépés előzetes közlésére meghatározott időtartam eltelte előtt vagy azonnali hatállyal kívánja megszüntetni, a kilépéshez - kivéve ha a tag nyugdíjba megy - a vezetőség hozzájárulása szükséges. A hozzájárulás nélkül történő kilépés a kizárás következményeit vonja maga után.

(2) Az alapszabályban meghatározott időtartam eltelte előtti vagy azonnali hatályú kilépéshez a hozzájárulást a vezetőség nem tagadhatja meg, ha

a) a tagot nem tudja tartósan a munkamegállapodásban megjelölt munkakörben foglalkoztatni;

b) a munka a tag életét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyezteti;

c) a tag folyamatos munkavégzéssel járó állami vagy társadalmi megbízatást kapott.

(Az Iszt. 19. §-ához)

18. §

Fuvarozó tevékenység keretében bedolgozó tag nem foglalkoztatható.

(Az Iszt. 21-25. §-ához)

19. §

A vezetőség kivételesen indokolt esetben engedélyezheti, hogy a közös műhelyben dolgozó tag a munkát átmenetileg - részben vagy egészben - a lakásán végezze.

20. §

(1) Ha a közös műhelyben dolgozó tag a szövetkezet oldaláról felmerült okból nem tud munkát végezni (állásidő), részére díjazás nem jár, ha erről legkésőbb az előző munkanap végéig értesítik. Ebben az esetben is díjazni kell az állásidőt a tárgyhónapra előírt munkaidő egynegyed részét meghaladó munkaidőkiesés tartamára.

(2) A munkamegállapodástól eltérő foglalkoztatás [Iszt. 23. § (3) bek.] akkor minősül tartósnak, ha időtartama meghaladja a tárgyhónapra előírt munkaidő egynegyed részét.

21. §

A szövetkezet - a munkaügyi szabályzatban meghatározott időre, de legfeljebb három hónapra - a munkavégzés alól mentesítheti azt a tagot, aki öregségi nyugdíjra vált jogosulttá és nyugdíjának a megállapítását kéri. A mentesítés idejére a tagot az átlagos munkaidíja illeti meg.

22. §

(1) Ha a közgyűlés az elnököt vagy a függetlenített elnökhelyettest nem választja újra, vagy neki fel nem róható okból menti fel, legfeljebb három hónapra a korábbi és az új munkakörében járó alapmunkadíja különbözetének a kifizetését rendelheti el.

(2) A három havi teljes alapmunkadíj kifizetését rendelheti el a közgyűlés, ha az (1) bekezdésben említett tisztségviselő tagsági viszonya új munkakörbe való áthelyezése nélkül megszűnik.

(Az Iszt. 28. §-ához)

23. §

(1) A tagot fegyelmi büntetéssel sem lehet olyan munkakörbe vagy munkahelyre áthelyezni, amelyben jogszabály tilalma folytán nem foglalkoztatható, vagy amely egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyezteti. A tagot lehetőleg olyan munkakörbe kell áthelyezni, amelyben szaktudását, illetőleg szakmai tapasztalatait hasznosíthatja.

(2) Az Iszt. 28. § (1) bekezdésének b)-g) pontjaiban meghatározott fegyelmi büntetések közül együttesen több is, a h) pontban meghatározott fegyelmi büntetés mellett pedig a b), c) és e) pontban meghatározott büntetések is kiszabhatók.

(3) A kizárás, áthelyezés és a szövetkezeti elismerő jelvény vagy oklevél visszavonása fegyelmi büntetést - a fegyelmi jogkör átruházása esetén is - csak a vezetőség szabhat ki. Az ilyen fegyelmi büntetés kiszabására a fegyelmi jogkör gyakorlója tesz javaslatot a vezetőségnek.

24. §

(1) A fegyelmi büntetés végrehatását - kivéve az írásbeli megrovást, a tisztségből való elmozdítást és a kizárást - legfeljebb egy évi próbaidőre fel lehet függeszteni, ha ettől a tag jövőbeni magatartására kedvező hatás várható.

(2) Ha a tag a próbaidő alatt fegyelmi vétséget követ el és ezért fegyelmi büntetést szabnak ki, a felfüggesztett büntetést is végre kell hajtani, feltéve, hogy az újabb fegyelmi büntetés jellege ezt nem zárja ki.

(Az Iszt. 30. §-ához)

25. §

(1) A fegyelmi büntetés hatálya alatt a büntetésről a tag köteles számot adni, a tagsági viszony megszűnése esetén pedig a szövetkezet - a tagot foglalkoztató másik szövetkezet vagy vállalat kérésére - tájékoztatást adni.

(2) A kizárás fegyelmi büntetés hatálya alatt más termelő szövetkezetben létesített tagsági viszony, továbbá munkaviszony esetén a dolgozó jubileumi jutalmat nem kaphat, és a korábban munkában töltött idejét a pótszabadság megállapítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni.

(3) Ha a tag a fegyelmi büntetés hatálya alatt más termelő szövetkezetben létesít tagsági viszonyt vagy munkaviszonyba lép, a határidő előtti mentesítés előtt ki kell kérni a fegyelmi büntetést kiszabó szövetkezet vezetőségének a véleményét.

(Az Iszt. 31. §-ához)

26. §

(1) Nem indítható a tag ellen fegyelmi eljárás, ha az eljárás alapjául szolgáló - bűncselekményt meg nem valósító - magatartás felfedezése óta három hónap, illetőleg az elkövetése óta egy év, a magasabb vezetői munkakört betöltő tagnál három év, az egyéb vezetői munkakört betöltő tagnál pedig két év már eltelt.

(2) Ha a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló magatartás miatt büntető eljárás indult és az nem felmentéssel fejeződött be, az azonos magatartás miatt a fegyelmi eljárás megindítására az (1) bekezdésben meghatározott egy-három évi határidőt a büntető eljárás jogerős befejezésétől, a három hónapos határidőt a jogerős határozat közlésétől kell számítani.

(3) Ha a fegyelmi vétség elkövetése után a tagsági viszony megszűnik, a vezetőség - az (1)-(2) bekezdésekben megjelölt határidőn belül - kezdeményezheti a volt tag új munkahelyén a fegyelmi eljárás megindítását vagy folytatását, feltéve, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója határozatot még nem hozott.

27. §

(1) Kötelező a fegyelmi eljárás megindítása, ha ezt jogszabály előírja, továbbá ha a felügyelő bizottság javasolja, a közgyűlés elrendeli vagy az állami törvényességi felügyeletet gyakorló szerv kezdeményezi.

(2) A fegyelmi bizottságot a közgyűlés esetenként a szövetkezet tagjaiból hozza létre.

28. §

(1) A fegyelmi eljárást írásban kell elrendelni, erről a tagot a cselekmény vagy mulasztás megjelölésével kell értesíteni.

(2) Ha a tag meghallgatása elháríthatatlan akadályba ütköznék, módot kell adni, hogy védekezését írásban terjessze elő. Az eljárás során - szükség szerint bizonyítás lefolytatásával - fel kell deríteni mind a tag javára, mind a terhére szolgáló tényeket.

(3) A fegyelmi eljárásról jegyzőkönyvet kell felvenni, melynek tartalmaznia kell az ügy eldöntése szempontjából lényeges minden tényt és bizonyítékot.

(4) A fegyelmi eljárás részletes szabályait a munkaügyi szabályzat határozza meg.

29. §

(1) A fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárás alá vont szövetkezeti tagot munkakörétől vagy tisztségétől legfeljebb egy hónapra felfüggesztheti, ha munkakörének, illetve tisztségének további ellátása a tényállás felderítését gátolja, vagy a fegyelmi vétség súlya és jellege a felfüggesztést indokolja. Erről a tagot írásban kell értesíteni.

(2) A munkakörétől felfüggesztett tagot a szövetkezet elnöke a fegyelmi eljárás befejezéséig más munkakörbe áthelyezheti, kivéve ha az eljárás eredménye várhatóan kizárás lesz. Az áthelyezés előtt ki kell kérni a fegyelmi jogkör gyakorlójának a véleményét.

(3) Ha a fegyelmi határozat kizárás vagy tisztségből való elmozdítás büntetést szabott ki, ez a tagot a határozat jogerőre emelkedéséig munkaköréből vagy tisztségéből külön intézkedés nélkül is felfüggeszti.

(4) A felfüggesztést, ha annak indoka már nem áll fenn, haladéktalanul meg kell szüntetni.

30. §

(1) A tagot a felfüggesztés idejére megilleti az átlagos munkadíja, kivéve ha más munkakörbe helyezték át.

(2) Az átlagos munkadíj felét egy hónapig vissza lehet tartani. A teljes munkadíjat kell visszatartani, ha a fegyelmi határozat kizárást mondott ki; a visszatartás a határozat jogerőre emelkedéséig tart.

(3) A visszatartott munkadíjat a fegyelmi határozat jogerőre emelkedése után ki kell fizetni, kivéve ha a fegyelmi határozat a tagot a szövetkezetből kizárja. Áthelyezést és tisztségből elmozdítást kimondó fegyelmi határozat esetén a kifizethető munkadíjat az új munkakör (munkahely) szerint megállapítható munkadíj alapulvételével kell kiszámítani.

31. §

(1) A fegyelmi határozatot jogerőre emelkedéséig nem lehet végrehajtani. Ha a tag a határozat jogerőre emelkedése előtt a tagsági viszonyát megszünteti, a határozat azonnal végrehajthatóvá válik, feltéve, hogy a fegyelmi büntetés jellege ezt nem zárja ki.

(2) A kizárást kimondó fegyelmi határozatot a szülési szabadság tartama alatt végrehajtani nem szabad.

32. §

(1) A jogerős fegyelmi határozattal kiszabott fegyelmi büntetést - az írásbeli megrovást kivéve - a tagnyilvántartásba fel kell jegyezni és utalni kell a büntetés esetleges felfüggesztésére is.

(2) Törölni kell a fegyelmi büntetést a tagnyilvántartásból, ha a büntetés hatálya letelt vagy a büntetés felfüggesztése eredményesen telt el.

(Az Iszt. 33. §-ához)

33. §

(1) Gondatlan károkozás esetén a tag a havi átlagos munkadíjának tizenöt százaléka erejéig felel a (2)-(3) bekezdésben, valamint a 34-35. §-okban foglalt kivétellel. A munkaügyi szabályzat a felelősség mértékét a havi átlagos munkadíj ötven százalékáig állapíthatja meg, ha a tag harminc napon belül kétszer vagy többször okozott gondatlanul kárt.

(2) Havi átlagos munkadíjának ötven százaléka erejéig felel a tag, ha a kár a foglalkozási szabályok, valamint a gyártásra, árukezelésre vagy minőségi átvételre vonatkozó előírások súlyos megsértésének a következménye. Ismétlődés esetén a kártérítés összege egy naptári éven belül nem haladhatja meg a tag évi átlagos munkadíjának egynegyedét.

(3) A kirívóan súlyos gondatlansággal, így különösen a gondatlan bűncselekménnyel okozott vagy a különösen nagy kárért a tag a hat havi átlagos munkadíja erejéig felel.

34. §

(1) Másfél havi átlagos munkadíja erejéig felel a kárért a felelős munkakört betöltő tag, ha a kárt gazdálkodási vagy ellenőrzési feladatainak ellátása körében gondatlanul okozta.

(2) A szervezeti és működési szabályzat állapítja meg, hogy a kártérítési felelősség szempontjából kik a felelős munkakört betöltő tagok.

35. §

(1) A vezetőség, a felügyelő bizottság és a szövetkezeti bizottság tagjai a tisztségük gyakorlásával, illetőleg megbízatásukkal összefüggésben gondatlanul okozott kárért - esetenként - két havi átlagos munkadíjuk erejéig felelnek.

(2) Nem felel a kárért a vezetőségnek, a felügyelő bizottságnak és a szövetkezeti bizottságnak az a tagja, aki a kárt okozó határozat meghozatalánál vagy az intézkedés megtételénél nem volt jelen vagy a határozat ellen szavazott, illetőleg az intézkedés ellen tiltakozott.

(Az Iszt. 34. §-ához)

36. §

A kár összege a megrongált dolog kijavításának költsége és az esetleges értékcsökkenés, a megsemmisült vagy használhatatlanná vált dolognak a beszerzési ára, a dolog jogtalan eltulajdonítása esetén pedig a fogyasztói ár. A hiányzó dolog értékét a fogyasztói ár vagy - ha ilyen nincs - a beszerzési ár alapulvételével kell megállapítani.

(Az Iszt. 37. §-ához)

37. §

(1) Ha a tag életének, testi épségének vagy egészségének a tagsági viszonnyal összefüggésben történt megsértése (a továbbiakban: sérelem) a más szövetkezethez vagy vállalathoz ideiglenesen átengedett tagot éri, az átengedő szövetkezet ezért ugyanúgy felel, mintha a sérelem nála következett volna be.

(2) Külön jogszabály határozza meg azokat a foglalkozási megbetegedéseket, amelyekért a szövetkezet az Iszt. 37. §-ának (3) bekezdése szerint felel.

38. §

(1) A sérelemmel okozott kár az elmaradt jövedelem, a dologi kár, valamint a sérelemmel kapcsolatos indokolt költségek és kiadások.

(2) A tag halála esetén a szövetkezet a hozzátartozóknak - ráutaltságuk mértékének megfelelően - az elvesztett tartás erejéig köteles kártérítést fizetni és köteles a sérelem folytán felmerült indokolt költséget és kiadásokat megtéríteni.

39. §

(1) Elmaradt jövedelemként meg kell téríteni

a) a sérelemből származó munkaképtelenség, illetőleg munkaképesség csökkenés miatt elmaradt, vagy csökkent munkadíjat, ideértve a tag egyéb rendszeres, nem a szövetkezettől származó keresetét is;

b) azoknak az egyéb rendszeres szolgáltatásoknak a pénzbeli értékét, amelyre a tag munkavégzése alapján a szövetkezettől a munkadíján felül jogosult, ha azokat a tag a sérelem bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe vette.

(2) Az elmaradt munkadíj megállapításánál a tagnak a munkadíjköltség és a pénzbeli részesedési alap terhére részesedésként és osztalékként járó juttatások figyelembe vételével kiszámított átlagos munkadíját kell alapul venni.

(3) Dologi kár a tag ruházatában, használati tárgyaiban, vagy a nála levő dolgokban a sérelem folytán bekövetkezett kár. A dologi kár összegének megállapításánál a kártérítés megállapításának időpontjában érvényes fogyasztói árat kell figyelembe venni, kivéve, ha a tag a dolgot a szövetkezettől alacsonyabb áron szerezheti be.

40. §

Ha a jövedelemkiesés, a költség vagy kiadás tartós jellegű, általában járadékot kell megállapítani. Járadékot hat hónapnál régebbi időre visszamenőleg csak akkor lehet érvényesíteni, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli.

41. §

A kártérítés összegének kiszámításánál le kell vonni azt az összeget

a) amelyet a tag vagy hozzátartozója a bekövetkezett sérelemre tekintettel társadalombiztosítási szolgáltatásként vagy - az élet-, baleset, és nyugdíjbiztosítás kivételével - biztosítás alapján kap;

b) amelyet a tag a csökkent munkaképességűeknek járó juttatásként kap;

c) amelyet a tag a sérelmet követően megmaradt munkaereje hasznosításával megkeres vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna, kivéve a rendkívüli munkateljesítménnyel elért keresetet;

d) amelyhez a tag vagy hozzátartozója a sérelemmel kapcsolatban megrongálódott dolog hasznosításával hozzájutott;

e) amelyhez a tag a károkozás folytán megtakarított kiadások eredményeként jutott hozzá.

42. §

(1) A szövetkezet - ha a sérelemért felelős - a tag (hozzátartozója) bejelentése alapján köteles a kárt megtéríteni. A bejelentés megtételére a tagot (hozzátartozóját) kellő időben fel kell hívni.

(2) A szövetkezet a tag (hozzátartozója) bejelentése alapján harminc napon belül köteles a kárt megtéríteni vagy a tagot (hozzátartozóját) értesíteni, hogy a kárigényt nem ismeri el. Utóbbi esetben a tag igényét a tagsági viták eldöntésére vonatkozó szabályok szerint, hozzátartozója pedig közvetlenül a bíróságnál érvényesítheti.

(Az Iszt. 38-39. §-ához)

43. §

(1) A szövetkezeti döntőbizottság elnöke gondoskodik a bizottság összehívásáról és értesíti a vezetőséget a tárgyaláson résztvevő tisztségviselő vagy vezetői munkakört betöltő tag kijelölése céljából.

(2) A szövetkezeti döntőbizottság működésére - a jogszabályok és az alapszabály keretei között - ügyrendje az irányadó.

44. §

(1) A szövetkezet és a vele munkaviszonyban álló alkalmazott munkaügyi vitájában - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - első fokon a szövetkezeti döntőbizottság jár el, illetőleg kötelezi a szövetkezetet az alkalmazottnak okozott kár megtérítésére. A szövetkezeti döntőbizottság hatásköre áll fenn abban az esetben is, ha a munkaügyi vita a munkaviszony megszűnése után merül fel.

(2) A magasabb vezetői munkakört betöltő alkalmazott munkaügyi vitájában első fokon a közgyűlés dönt.

(3) Ha a szövetkezeti döntőbizottság vagy a közgyűlés munkaügyi vitában jár el, a tárgyalásról (a közgyűlésről) - az ügy megjelölésével - értesíteni kell a szakszervezet illetékes helyi szervét is.

(Az Iszt. 46. §-ához)

45. §

(1) Ez a rendelet 1972. január 1-én lép hatályba. A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a 23/1952. (III. 27.) MT rendelet 1., 2. és 13. §-a.

(2) Felhatalmazást kap a munkaügyi miniszter, hogy az illetékes ágazati miniszterekkel és az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsával - az alkalmazottak tekintetében a Szakszervezetek Országos Tanácsával - egyetértésben rendelettel megállapítsa

a) a tagsági viszonyon alapuló munkavégzés részletes szabályait - a felelősségre vonatkozó rendelkezések kivételével -, továbbá

b) a szövetkezetek alkalmazottainak munkavégzésére vonatkozó sajátos szabályokat.

46. §

Az ipari szövetkezetek tekintetében a munkavédelmi feladatok ellátására - átmenetileg - a 2023/1969. (VIII. 17.) Korm. számú határozat 3. pontjában foglalt rendelkezéséket kell alkalmazni.

47. §

Az 1972. január 1. napján működő szövetkezetek, valamint területi (szakmai) szövetségeik 1972. május 31. napjáig kötelesek alapszabályaikat felülvizsgálni és harminc napon belül az állami törvényességi felügyeletet gyakorló szervnek jóváhagyás végett bemutatni. Más belső szabályzatok felülvizsgálását 1972. szeptember 30. napjáig kell elvégezni.

Fock Jenő s. k.,

a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke