10/1972. (VI. 30.) EüM rendelet
az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek a halottakkal kapcsolatos rendelkezései végrehajtásáról
Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény (a továbbiakban: Tv.) végrehajtásáról és az egészségügyi miniszter jogköréről rendelkező 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet 37. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a belügyminiszterrel, a honvédelmi miniszterrel, az igazságügyminiszterrel és a közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértésben a következőket rendelem:
(A Tv. 64-66. §-aihoz)
A halottvizsgálat
1. §
(1) A halál bekövetkezését orvosi halottvizsgálattal (a továbbiakban: halottvizsgálat) kell megállapítani [Tv. 64. § (1) bek.].
(2) A halottvizsgálatot, ha a halál
- lakásban, szálláshelyen (szálloda, munkásszállás, kollégium stb.) következett be, az elhalálozás helye szerint illetékes körzeti orvosi szolgálat, illetőleg - ahol működik - körzeti gyermekorvosi szolgálat orvosa, az orvos törvényes munkaidején kívüli időben, a heti pihenőnapokon és a munkaszüneti napokon a körzeti (gyermekorvosi) ügyeleti orvosi szolgálat orvosa,
- kórházban következett be, a kórház illetékes osztályának vezetője, akadályoztatása esetén a helyettese, a kórházi ügyeleti szolgálat ideje alatt az ügyeleti szolgálat vezető orvosa (orvosa),
- a rendelőintézetben vagy gondozóintézetben következett be, az intézet vezetője vagy az általa kijelölt szakfőorvos,
- olyan üzemben következett be, amelyben üzemi egészségügyi szolgálat működik, az üzemi egészségügyi szolgálatnak az üzemben jelen levő orvosa (üzemi egészségügyi szolgálat vezetője, általa kijelölt üzemi orvos, üzemi ügyeleti orvosi szolgálat orvosa),
- közterületen, vagy olyan üzemben (munkahelyen) következett be, ahol üzemi egészségügyi szolgálat nem működik, vagy működik ugyan, de üzemi orvos nem tartózkodik az üzemben (munkahelyen), a halál bekövetkezésének helye szerint területileg illetékes körzeti orvos, körzeti ügyeleti orvosi szolgálat orvosa, legközelebbi rendelőintézet vezetője által kijelölt szakfőorvos (szakorvos), illetőleg az Országos Mentőszolgálat (a továbbiakban: OMSZ) orvosa (mentőtisztje),
- járművön következett be, a holttestnek a járműről való leemelése helye szerint területileg illetékes körzeti orvos, körzeti ügyeleti orvosi szolgálat orvosa, legközelebbi rendelőintézet vezetője által kijelölt szakfőorvos (szakorvos), illetőleg az OMSZ orvosa (mentőtisztje)
végzi.
(3) Ha a halál fegyveres erő (fegyveres testület) felügyelete alá tartozó területen, épületben, zárt alakulaton belül következett be, a halottvizsgálatot a fegyveres erő (fegyveres testület) egészségügyi szolgálatának orvosa, ha az nem áll rendelkezésre, a (2) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint a halottvizsgálatra illetékes orvos végzi.
2. §
(1) A halál bekövetkezését elsőként észlelő személy köteles a halálesetet - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - az 1. §-ban foglalt rendelkezések szerint a halottvizsgálatra illetékes orvosnak haladéktalanul bejelenteni.
(2) Ha a halál közterületen vagy olyan üzemben (munkahelyen) következett be, ahol üzemi orvosi szolgálat nem működik, vagy működik ugyan, de üzemi orvos nem tartózkodik az üzemben (munkahelyen), a halál bekövetkezését elsőként észlelő személynek a halálesetről a legközelebbi orvost kell értesítenie. Az orvos köteles a halál bekövetkezésének helyén megjelenni és a halottat megvizsgálni. Ha az orvos rendkívüli halált észlel [4. § (1) bek.], köteles erről a rendőrség helyi szervét (rendőrőrs, rendőrkapitányság) távbeszélőn vagy egyéb módon azonnal értesíteni és egyben intézkedni, hogy a holttest és a környezet a rendőrségi halottszemle foganatosításáig lehetőleg érintetlenül maradjon. Ha az orvos a halál bekövetkezését megállapította és rendkívüli halál nem áll fenn, köteles a halálesetet az 1. §-ban foglalt rendelkezések szerint a halottvizsgálatra illetékes orvosnak bejelenteni. Ha az orvos a halál bekövetkezését kétséget kizáróan nem tudja megállapítani, a 3. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint köteles eljárni.
(3) Ha a közterületen bekövetkezett halált orvos észleli, a (2) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint kell eljárnia.
(4) Ha a halálesetet a meghalt személy volt kezelőorvosa jelenti be a halottvizsgálatra illetékes orvosnak, a bejelentéssel egyidejűleg a halál okát is közölnie kell.
3. §
(1) A halottvizsgálatot mielőbb, de legkésőbb a bejelentéstől számított hat órán, tanyákon nyolc órán belül el kell végezni. A halottvizsgálat során el kell végezni minden olyan vizsgálatot, amely a halál bekövetkezésének megállapításához szükséges, továbbá a holttest megvizsgálása alapján és a kórelőzményi adatok figyelembevételével tisztázni kell a halál okát is.
(2) Ha a halottvizsgálatot végző orvos a halál bekövetkezését kétséget kizáróan nem tudja megállapítani, köteles a beteget (sérültet, újszülöttet) az adott lehetőségnek megfelelően a szükséges orvosi ellátásban részesíteni, indokolt esetben megfelelő gyógyintézetbe szállíttatni.
(3) Ha a meghalt személy fertőző betegségben szenvedett, a halottvizsgálatot végző orvos köteles a halálesetet a fertőző betegek bejelentésére vonatkozó rendelkezések szerint bejelenteni.
4. §
(1) A halottvizsgálatot végző orvos, ha a halottvizsgálat során rendkívüli halált (élet elleni bűncselekménnyel, balesettel, altatás, érzéstelenítés, műtét vagy vérátömlesztés közben, illetőleg azokkal összefüggésben bekövetkezett, vagy orvosi gyógykezelés hiányával kapcsolatos haláleset, öngyilkosság, tisztázatlan halálok, holtan talált ismeretlen személy) észlel, köteles erről - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a rendőrség helyi szervét (rendőrőrs, rendőrkapitányság) távbeszélőn vagy egyéb módon azonnal értesíteni és egyben intézkedni, hogy a holttest és a környezet a rendőrségi halottszemle foganatosításáig lehetőleg érintetlenül maradjon.
(2) Ha a rendkívüli halál kórházban következett be, a halottvizsgálatot végző orvos köteles erről a kórház vezetőjét azonnal értesíteni, aki a rendkívüli halálesetről - a hatósági (rendőrségi, bírósági) boncolás elrendelése végett - az illetékes rendőri szervet az előírt nyomtatványűrlapon írásban azonnal értesíti. A kórházban bekövetkezett olyan rendkívüli halál (élet elleni bűncselekmény, baleset, öngyilkosság stb.) esetében azonban, amelynél az azonnali helyszíni halottszemle foganatosítása a halál körülményeinek tisztázásához elengedhetetlenül szükséges, az említett intézkedéseket megelőzően az (1) bekezdésben foglaltak szerint is el kell járni.
(3) Tisztázatlan halálok miatt a rendőrséget abban az esetben kell a halálesetről értesíteni, ha a kórismét a halál bekövetkezése előtt bármely okból megállapítani nem lehetett, továbbá, ha a kórisme ismeretes ugyan, de a kórismében meghatározott betegség (betegségek) természetéből és a halál körülményeiből nyilvánvalóan következik, hogy a beteg nem a kórismében meghatározott betegségben (betegségekben) halt meg. és a halál okát megnyugtatóan megállapítani nem lehetett.
5. §
(1) Ha nem kórházban meghalt személy közeli hozzátartozója, vagy az az orvos, aki a meghalt személynek kezelőorvosa volt, a halálok megállapítása végett a holttest hatósági boncolását kéri, a halottvizsgálatot végző orvos - amennyiben a holttest hatósági boncolását szükségesnek tartja -a kérelemről értesíti az illetékes rendőri szervet és javasolja a hatósági boncolás elrendelését.
(2) A halottvizsgálatot végző orvos köteles a holttest hatósági boncolását javasolni, ha a meghalt személy kórelőzménye a halál előtt bekövetkezett és a halállal okozati összefüggésbe hozható olyan eseményre utal, amely egyébként a 4. § (1) bekezdése alá esik.
(3) A halottvizsgálatot végző orvos köteles a holttest kórbonctani vizsgálatát javasolni, ha a meghalt személy kórelőzményében a halál előtt bekövetkezett foglalkozási betegség szerepel és a halállal okozati összefüggésbe hozható, továbbá, ha a kórelőzmény szerint a meghalt személynél életében szervátültetést végeztek.
6. §
(1) A halottvizsgálatot végző orvos, ha megállapítása szerint a halál beállott, kiállítja az erre a célra rendszeresített "Halottvizsgálati bizonyítvány" című nyomtatványűrlapot. A nyomtatványűrlap rovatainak kitöltéséhez szükséges adatok beszerzéséről a halottvizsgálatot végző orvos gondoskodik. Ha a holttesten kórbonctani vizsgálatot végeztek, a halottvizsgálati bizonyítvány megfelelő rovataiba az adatokat a kórbonctani vizsgálatot végző orvos vezeti be és igazolja azokat aláírásával.
(2) Ha a holttesten hatósági (rendőrségi, bírósági) boncolást végeztek, a halottvizsgálati bizonyítványt a hatósági boncolást végző orvos állítja ki.
(3) A halottvizsgálatot, illetőleg a hatósági boncolást végző orvos a halottvizsgálati bizonyítvány
- két példányát átadja a haláleset bejelentésére kötelezettnek (intézetben történt haláleset esetében az intézet vezetője, máshol történt haláleset esetében a meghalt személlyel egy lakásban élő személyek, elsősorban a rokonok) a halálesetnek az illetékes anyakönyvi kerületnél való bejelentése végett.
- egy példányát megküldi a haláleset helye szerint illetékes községi (nagyközségi) szakigazgatási szervnek, városi (fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága igazgatási feladatot ellátó szakigazgatási szervének, illetőleg megyei városi kerületi hivatalnak a hagyatéki eljárás megindítása végett.
- egy példányát megküldi a meghalt személy utolsó lakóhelye szerint illetékes rendelőintézet vezetőjének tájékoztatás és további felhasználás céljából,
- egy példányát megőrzi.
(4) Ha bejelentésre kötelezett nincs, a halottvizsgálatot, illetőleg a hatósági boncolást végző orvos a halottvizsgálati bizonyítvány két példányát a halál napját követő első munkanapon megküldi a halál helye, ha a haláleset járművön történt, a holttestnek a járműről való leemelése helye, ha pedig a holttestet találták, ennek helye szerint illetékes községi (nagyközségi), városi, illetőleg fővárosi (megyei városi) kerületi anyakönyvi kerületnek.
7. §
(1) Gyermek halva születése esetében a halottvizsgálatot a szülésnél közreműködő orvos, ha pedig a szülésnél orvos nem működött közre, az 1. §-ban foglalt rendelkezések szerint a halottvizsgálatra illetékes orvos végzi.
(2) Halva születettnek kell a gyermeket tekinteni, ha az anya testétől történt elválasztása után az élet semmilyen jelét nem adta. Ha megállapítható, hogy a magzat huszonnyolc hétnél rövidebb ideig volt az anya méhében, és az anya testétől történt elválasztása után az élet semmilyen jelét nem adta, elvetélés esete áll fenn.
(3) Kórházban történt halva születés esetében a kórház vezetője, kórházon kívül történt halva születés esetében az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés alapján a halottvizsgálatot végző orvos köteles a halva születést a vonatkozó jogszabály [38 1963. (XII. 25.) Korm. sz. r.] rendelkezései szerint a halva születés helye szerint illetékes anyakönyvi kerületnek, ha pedig a halva születés járművön történt, annak az anyakönyvi kerületnek bejelenteni, amelynek területén az anya a járművet elhagyta.
8. §
(1) Ha a gyermek élve született és közvetlenül a születése után meghalt, a halottvizsgálatot az 1. §-ban foglalt rendelkezések szerint a halottvizsgálatra illetékes orvos végzi, és a továbbiakban a 2-6. §-okban foglalt rendelkezések az irányadók.
(2) A gyermeket élve születettnek kell tekinteni, ha az anya testétől történt elválasztása után az életnek bármilyen jelét adta, függetlenül attól, hogy fogantatásától mennyi idő telt el.
A holttest elszállításával, eltemetésével, elhamvasztásával kapcsolatos egyes rendelkezések
9. §
(1) A halottat, valamint a halva született gyermeket csak a halál bekövetkezését megállapító halottvizsgálat után szabad kórbonctani vizsgálat (hatósági boncolás), eltemetés vagy elhamvasztás céljából a halál bekövetkezésének helyéről elszállítani [Tv. 64. § (1) bek.].
(2) A halottnak, a halva született gyermek vagy elvetélt magzat holttestének a ravatalozóba (halottkamrába) történő szállítására a vonatkozó jogszabály [10/1970. (IV. 17.) ÉVM-EüM együttes rendelet] rendelkezései az irányadók. A halottnak a halál bekövetkezése helyéről kórbonctani vizsgálat céljából történő elszállítása iránt a halottvizsgálatot végző orvos intézkedik.
(3) Ha a holttesten kórbonctani vizsgálatot végeztek, a halott eltemetésére engedélyezett időtartamot, valamint a holttestnek a ravatalozóba (halottaskamrába) történő szállítása idejét a kórbonctani vizsgálatot végző orvos állapítja meg. Rendkívüli halál esetében az illetékes rendőrhatóság intézkedik a holttestnek a halál bekövetkezése helyéről történő elszállítása iránt, és ad engedélyt a halott eltemetéséhez, illetőleg elhamvasztásához. Kórbonctani vizsgálat után a halott azonnal eltemethető, hatósági boncolás után a halott eltemetéséhez az engedély megadható.
(4) Az elhamvasztásra a vonatkozó jogszabály [10/1970. (IV. 17.) ÉVM-EüM együttes rendelet] rendelkezései az irányadók.
10. §
(1) A halottat csak hatósági (rendőrségi, bírósági) boncolás, illetőleg kórbonctani vizsgálat után szabad eltemetni, ha
a) a halál rendkívüli módon következett be (rendkívüli halál esete),
b) a halottvizsgálatot végző orvos a holttest hatósági boncolását, vagy kórbonctani vizsgálatát javasolja,
c) e rendelet hatálybalépése után kiadott jogszabály a holttest kórbonctani vizsgálatát (hatósági boncolását) teszi szükségessé.
(2) A halottat csak hatósági boncolás, illetőleg kórbonctani vizsgálat után szabad elhamvasztani:
a) az (1) bekezdésben meghatározott esetekben továbbá
b) ha a halál kórházban következett be, vagy
c) ha az illetékes fővárosi kerületi, városi tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve, illetőleg járási, megyei városi kerületi hivatal a kórbonctani vizsgálatot szükségesnek tartja.
A kórbonctani vizsgálat
11. §
(1) A kórbonctani vizsgálat célja a halál okának megállapítása, továbbá a megbetegedési és halálozási tényezők szakszerű megállapításának, a kórbonctani vizsgálat során nyert tapasztalatok gyakorlati felhasználásának, az egyes betegségeknél alkalmazott gyógyító eljárások hatékonysága ellenőrzésének és növelésének, az orvosi és gyógyszerészeti tudományok fejlődésének elősegítése.
(2) A kórbonctani vizsgálatot a kórbonctani osztállyal rendelkező kórház kórboncnoka végzi.
(3) A kórbonctani vizsgálatot - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - a halál bekövetkezésének megállapításától számított hat óra elteltével lehet megkezdeni.
(4) A kórbonctani vizsgálatról jegyzőkönyvet kell készíteni.
12. §
(1) A kórbonctani osztállyal rendelkező kórház vezetője - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel -engedélyezheti a kórházban meghalt személy holtteste kórbonctani vizsgálatának mellőzését, ha
a) a meghalt személy még életében, vagy a meghalt személy közeli hozzátartozója a kórbonctani vizsgálat mellőzését írásban kérte,
b) a halál kórbonctani osztállyal nem rendelkező kórházban következett be, és a kórbonctani vizsgálatra illetékes (kijelölt) - kórbonctani osztállyal rendelkező - kórház kórbonctani osztályának vezetője (kórboncnoka) a holttest kórbonctani vizsgálatának mellőzését javasolja.
(2) A kórbonctani vizsgálat mellőzésére nem adható engedély, ha
a) a halottvizsgálatot végző orvos, vagy a kórház kórbonctani osztályának vezetője (kórboncnoka) a holttest kórbonctani vizsgálatát javasolja,
b) a gyermek halva született,
c) a holttestet elhamvasztják.
13. §
Ha a kórboncnok a kórbonctani vizsgálat során rendkívüli halál esetét vagy ennek gyanúját állapítja meg, hatósági boncolásnak van helye. Ilyen esetben a vonatkozó jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni.
14. §
(1) Kórbonctani vizsgálat esetén a 11. § (1) bekezdésében megállapított célból, továbbá gyógykezelés, gyógyszer előállítása céljára szervet, szövetet, anyagot ki szabad venni, és azt a boncolási jegyzőkönyvben rögzíteni kell.
(2) Holttestből szervnek (szövetnek) élő személy testébe gyógykezelése érdekében történő átültetésre való kivételére vonatkozó rendelkezéseket külön jogszabály állapítja meg.
(3) Kórbonctani vizsgálat esetén oktatás, továbbképzés és tudományos kutatás céljából a holttesten szabad orvosi beavatkozást végezni.
(4) A kórbonctani vizsgálat után a holttestet a kegyeleti szempontok figyelembevételével helyre kell állítani.
Záró rendelkezések
15. §
A Tv. 64. és 65. §-ában, valamint az e rendeletben foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából kórháznak kell tekinteni valamennyi fekvőbeteg-gyógyintézetet.
16. §
Az e rendelet végrehajtásával kapcsolatos, valamint a holttestnek orvostudományi egyetemi tanítás céljára történő átadására vonatkozó részletes szabályokat az egészségügyi miniszter utasítással állapítja meg.
17. §
Ez a rendelet az 1972. évi július hó 1. napján lép hatályba. Egyidejűleg hatályukat vesztik:
- az 1942. évi XII. törvény 18. §-ának végrehajtásáról szóló 202.712/1948. (VIII. 4). NM rendelet,
- a temetőkről és a halottakkal kapcsolatos eljárásról szóló 8200-5/1954. (Eü K 14.) EüM utasítás még hatályos rendelkezései,
- a temetőkről és a halottakkal kapcsolatos eljárásról szóló 8200-5/1954. (Eü K 14.) EüM utasítás módosítása tárgyában kiadott 112/1956. (Eü K 11.) EüM utasítás még hatályos rendelkezései,
- a temetőkről és a halottakkal kapcsolatos eljárásról szóló 8200-5/1954. (Eü K 14.) EüM utasítás módosítása tárgyában kiadott 39/1968. (Eü K 14.) EüM utasítás.
Dr. Szabó Zoltán s. k.,
egészségügyi miniszter