25/1972. (VIII. 12.) PM rendelet

a veszteséges szövetkezetek gazdaságos működési feltételeinek megteremtéséről és a veszteség rendezéséről

A 30/1971. (X. 2.) Korm. rendelet 28. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a Magyar Nemzeti Bank elnökével, továbbá a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsával és az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem:

A rendelet hatálya

1. §

A rendelet hatálya arra az ipari, fogyasztási, beszerző és értékesítő, valamint a takarékszövetkezetre (a továbbiakban: szövetkezet) terjed ki, amely

a) éves mérlegében veszteséget mutat ki, vagy

b) gazdálkodása alapján várható, hogy éves szinten veszteséges lesz és tartósan fizetésképtelenné vált.

A veszteség rendezése szanálási eljáráson kívül

2. §

(1) Az éves mérleg szerinti veszteséget a szövetkezet - a takarékszövetkezet kivételével -saját forrásaiból rendezi. A rendezésre felhasználható - a vonatkozó jogszabályok figyelembevételével - sorrendben a tartalékalap, a Kölcsönös Támogatási Alapból (a továbbiakban: KTA) ilyen címen kapott támogatás, és az alapmunkadíj, illetőleg az alapbér csökkentése alá eső tagoktól és alkalmazottaktól levont összeg. Ha az előbb felsorolt forrásokból a veszteség nem fedezhető, annak rendezésére - a közgyűlés határozatának megfelelően - a szabad fejlesztési alap, a rendelkezésre álló (fel nem használt) részesedési alap és a tagsági érdekeltségi alap is felhasználható.

(2) A szövetkezet a közgyűlés határozata és a vonatkozó jogszabályok szerint a veszteség fedezetére a részjegyből és a célrészjegyből képzett részjegyalapot is felhasználhatja.

(3) A takarékszövetkezet - az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a mérleg szerint mutatkozó veszteség megtérítését a KTA-ból kérheti. Az újonnan alakult takarékszövetkezet részére az alakulás évében és az azt követő évben a KTA-ba történt befizetésektől függetlenül - a 6/1971. (II. 10.) PM rendelet 6. §-ának (3) bekezdésében foglaltaktól eltérően - adható juttatás. Amennyiben a veszteséget ily módon nem rendezik, azt a tartalékalapból kell fedezni. Ha a veszteségre a tartalékalap nem nyújt fedezetet, azt a részjegyalap terhére kell leírni. Ez utóbbi esetben a részjegyek után mindaddig nem lehet részesedést fizetni, amíg a részjegyek névértékükre ki nem egészülnek.

(4) Ha a szövetkezet az eredményelszámolás során a veszteség teljes összegét az (1)-(3) bekezdésben foglaltak szerint nem tudja rendezni, szanálási eljárás elrendelését kell kérnie.

A szanálási eljárás

3. §

(1) Ha a veszteség a 2. §-ban említett forrásokból fedezetlenség vagy a közgyűlés elutasító határozata miatt nem rendezhető, a szövetkezet vezetőségének, illetőleg igazgatóságának (a továbbiakban: vezetőség) szanálási eljárás elrendelését kell kérnie. A szövetkezet vezetőségének kérésére a szanálási eljárást el kell rendelni.

(2) El kell rendelni a szanálási eljárást akkor is, ha azt a pénzügyminiszter, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke vagy a Magyar Nemzeti Bank elnöke kezdeményezi.

(3) A szanálási eljárást az állami törvényességi felügyeletet gyakorló szerv (a továbbiakban: szanálást elrendelő szerv) rendeli el.

(4) A szanálási eljárás megkezdésének és befejezésének időpontját a szanálást elrendelő szerv határozza meg azzal, hogy a szanálási eljárást mielőbb, de legfeljebb az elrendeléstől számított kilencven napon belül be kell fejezni.

4. §

A szanálási eljárás megindításáról

a) a Pénzügyminisztériumot,

b) az ágazati szakmai felügyeletet ellátó minisztériumot,

c) a szövetkezet bankszámláját vezető pénzintézetet,

d) a szövetkezet vezetőségét,

e) az illetékes területi (szakmai) szövetséget és az országos érdekképviseleti szervet,

f) a szanálást elrendelő szerv közvetlen felettes szervét,

g) a szanálási eljárás elrendelésének kezdeményezőjét és

h) a szövetkezet törzskönyvi nyilvántartását vezető szervet kell értesíteni.

5. §

(1) A szanálási eljárás lefolytatására 3-5 tagú szanálási bizottságot (továbbiakban: Bizottság) kell létrehozni.

(2) A Bizottság vezetőjét és tagjait - a szövetkezettől független szakemberekből - a szanálást elrendelő szerv vezetője jelöli ki. A Bizottság tagjául ki kell jelölni a területi (szakmai) szövetség és az illetékes pénzintézet képviselőjét, továbbá - ha a pénzügyminiszter másként nem intézkedik - a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága megyei (fővárosi) hivatalának képviselőjét.

(3) A szanálást elrendelő szerv jogszabályban meghatározott esetekben a szövetkezet vezetőségének működését felfüggesztheti.

6. §

(1) A Bizottságnak vizsgálnia kell a szövetkezet elmúlt időszakban folytatott gazdálkodását (szükség esetén több évre visszamenőleg is), a jövőben eredményes és pénzügyileg kiegyensúlyozott gazdálkodás megteremtésének feltételeit. Összefüggéseiben kell vizsgálni továbbá a veszteség okát, a pénzügyi rendezés módját, valamint a felelősség kérdését.

(2) A Bizottság a szövetkezet teljes gazdasági tevékenységének felülvizsgálatára jogosult. A vizsgálat során a szövetkezet minden tagja és alkalmazottja köteles a szükséges felvilágosítást és adatot megadni, az iratokat rendelkezésre bocsátani és a vizsgálatot elősegíteni.

(3) A Bizottság vizsgálatánál felhasználja

- a szövetkezet teljes számviteli nyilvántartását,

- a szövetkezetnél tartott pénzügyi revíziók megállapításait,

- a Népi Ellenőrzési Bizottságok vizsgálati iratait,

- a szövetkezet bankszámláját vezető pénzintézet által végzett elemzéseket,

- a felügyelőbizottság jelentéseit,

- a közgyűlések és vezetőségi ülések jegyzőkönyveit, okmányait,

- valamint a rendelkezésre álló egyéb ellenőrzési és elemző iratokat.

(4) A Bizottság jogosult a vizsgálathoz külső szakértőt is igénybe venni és szakértői vizsgálatokat végeztetni.

(5) A Bizottság a vizsgálat megállapításairól a szövetkezet vezetőségét köteles tájékoztatni.

7. §

(1) A Bizottság a vizsgálatának befejezésével a szanálást elrendelő szerv részére értékelő jelentést készít, amely - a vizsgálat alapján - a szövetkezet gazdálkodásának megszilárdítására vonatkozó különböző termelési (gazdálkodási, műszaki szervezési stb.) és pénzügyi kérdésekben kidolgozott javaslatokat is tartalmazza.

(2) Ha a Bizottság megállapítása szerint a szövetkezet eredményes gazdálkodásának feltételei nem biztosíthatók, a szövetkezet feloszlatására kell javaslatot tenni.

A veszteség rendezése a szanálási eljárás keretében

8. §

(1) Ha a szövetkezetnél az eredményes gazdálkodás feltételei a vizsgálat megállapítása szerint megteremthetők, a veszteség - a közgyűlés határozata szerint - a következő forrásokból rendezhető:

a) a rendelkezésre álló tartalékalapból és az alapmunkadíj, illetőleg az alapbér csökkentése alá eső tagoktól és alkalmazottaktól levont összegből;

b) a várható eredményjavulás alapján a szövetkezetnél a következő 3 évben az évenként kötelezően és a pótlási kötelezettségnek megfelelően képződő tartalékalapból, ha a KTA-ból kapott kölcsönnel a veszteség e részét fedezik. A veszteség rendezésére képzendő tartalékalap a tárgyévi fejlesztési és részesedési alapot a képzés arányában terheli;

c) a szövetkezet tevékenységének szűkítése mellett forgóalapjának igénybevételével. Emiatt a szövetkezet hitelt nem igényelhet;

d) a szövetkezet szabad fejlesztési alapjából, a rendelkezésre álló (fel nem használt) részesedési alapból és a tagsági érdekeltségi alapból;

e) a 2. § (2) bekezdésében említett részjegyalapból;

f) a KTA-ból kapott támogatásból.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett forrás igénybevétele minden esetben kötelező. E forrás felhasználása után fennmaradó veszteség a b)-f) pontokban említett források bármelyikéből, illetőleg azokból együttesen is rendezhető.

9. §

(1) A szanálást elrendelő szerv a Bizottság jelentése alapján - a szövetkezet területi (szakmai) szövetsége véleményének meghallgatásával - határozatot hoz a szanálási eljárás befejezéséről. A határozatot a Bizottság javaslatával együtt a szövetkezet vezetőségének azzal küldi meg, hogy a gazdaságos feltételek megteremtése, illetőleg a veszteség rendezése érdekében szükséges intézkedések megtétele céljából hívja össze a közgyűlést.

(2) Ha a közgyűlés a javasolt intézkedéseket nem fogadja el, és a gazdálkodás eredményességét másként sem biztosítja, a szanálást elrendelő szerv a szövetkezetet feloszlathatja. Ebben az esetben a kényszerfelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(3) Ha a Bizottság a vizsgálat során személyi felelősséget állapít meg, a felelősségrevonásra, illetve a kár megtérítésére a szanálást elrendelő szerv tesz javaslatot a szövetkezet illetékes szervének.

(4) Bűncselekmény gyanúja esetén a Bizottság javaslata alapján a szanálást elrendelő szerv teszi meg a szükséges intézkedéseket.

(5) Az (1) bekezdésben említett határozatot meg kell küldeni a 4. §-ban felsorolt szerveknek.

Vegyes rendelkezések

10. §

A szanálással kapcsolatos költségek (szakértői, kiszállási stb. költségek) - a Bizottság tagjainak díjazását kivéve - a szövetkezetet terhelik.

11. §

(1) A takarékszövetkezetekről szóló 29/1971. (VII. 23.) PM rendelet 12. §-ának (8) bekezdése hatályát veszti.

(2) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba.

Madarasi Attila s. k.,

pénzügyminiszterhelyettes