13/1975. (XII. 6.) EüM rendelet

az egyes orvosok határozott idejű munkaviszonyáról, illetőleg a vezetői kinevezésről

Az egyes orvosok munkaviszonyáról szóló 1975. évi 22. törvényerejű rendelet 3. §-ában kapott felhatalmazás alapján - a munkaügyi miniszterrel, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökével, a Szakszervezetek Országos Tanácsával és az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetével - egyetértésben - a következőket rendelem.

Egyes orvosok határozott időre szóló alkalmazása

1. §

(1)[1] Az 1975. évi 22. törvényerejű rendelet hatálya alá tartozó munkakörben (beosztásban) alkalmazott orvosok munkaviszonya az alábbi időre létesül:

- kórházi (gyógyintézeti) adjunktus négy évre,

- kórházi (gyógyintézeti) alorvos három évre,

- kórházi (gyógyintézeti) segédorvos négy évre,

- kórházi (gyógyintézeti) orvosgyakornok négy évre,

- egyetemi, főiskolai docens öt évre,

- egyetemi, főiskolai adjunktus négy évre,

- egyetemi, főiskolai tanársegéd négy évre,

- klinikai orvos, orvosgyakornok négy évre.

(2) Az (1) bekezdésnek a kórházi (gyógyintézeti) munkakörökre vonatkozó szabályait a kórház-rendelőintézeti, szakkórházi-gondozóintézeti [19, 1975. (Eü K 12.) Eü M sz.] orvosi munkakörökre is alkalmazni kell.

2. §

(1) A kórházi (gyógyintézeti) alorvosi munkakörben munkaviszonyt - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - csak azzal az orvossal lehet létesíteni, aki a munkakör ellátásához szükséges szakorvosi képesítéssel rendelkezik.

(2) Ha a kórházi (gyógyintézeti) orvos segédorvosi munkaviszonyának időtartama alatt a szakorvosi képesítést méltánylást érdemlő okból nem szerezte meg, vele az (1) bekezdésben megjelölt munkakörben munkaviszonyt lehet létesíteni, illetőleg alkalmazását meg lehet hosszabbítani:

a) az akadályoztatás fennállása alatt az 1. §-ban, illetőleg a 3. § (1) bekezdésében meghatározott időre;

b) áz akadályoztatás megszűnését követően a 3. § (1) bekezdésében megállapított időre, illetőleg a szakorvosi képesítés megszerzésére - a kinevező szerv által, a képesítés megszerzésérhez szükséges szolgálati idő figyelembe vételével - megállapított határidőig.

3. §

(1) A munkaviszony - a határozott idő lejártával - az. alábbi időtartamra hosszabbítható meg:

- egyetemi, főiskolai docens esetében több alkalommal öt évre;

-[2] egyetemi, főiskolai, kórházi (gyógyintézeti) adjunktus, egyetemi, főiskolai tanársegéd esetében több alkalommal négy évre;

- klinikai orvos (orvosgyakornok) esetében egy alkalommal két évre;

- kórházi (gyógyintézeti) alorvos esetében két alkalommal három évre;

- kórházi (gyógyintézeti) segédorvos esetében egy alkalommal két évre;

- kórházi (gyógyintézeti) orvosgyakornok esetében egy alkalommal két évre.

(2)[3]

(3) A kórházi (gyógyintézeti) orvosgyakornok határozott idejű munkaviszonyát a segédorvosi munkaviszony meghosszabítása szempontjából úgy kell tekinteni, mintha az orvos ezt az időt segédorvosi munkakörben töltötte volna el.

(4)[4]

4. §

(1) A kinevező szerv az érdekelt orvost a munkaszerződés lejárta előtt öt hónappal írásban köteles tájékoztatni arról, hogy a munkaviszonyát meg kívánja-e hosszabbítani, illetőleg arról, hogy a továbbiakban nem kívánja alkalmazni. A tájékoztatás egy példányát - a tanácsok által fenntartott intézmények esetén - a fővárosi, a megyei illetményhivatalnak is meg kell küldeni.

(2) Ha a kinevező szerv az orvos munkaviszonyát nem kívánja meghosszabbítani, az orvosnak magának kell elhelyezkedéséről gondoskodnia. A kinevező szervn'ek - ideértve a Közlekedés-és Postaügyi Minisztérium és az Egészségügyi Minisztérium közvetlen felügyelete alá tartozó intézményeket is - azokról az orvosokról, akiknek az (1) bekezdés alapján munkaviszonyukat nem kívánja meghosszabbítani, tájékoztatnia kell a területileg illetékes fővárosi, megyei tanács végrehajtó bizottság egészségügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szervét, annak érdekében, hogy a szakigazgatási szerv vezetője egyfelől az orvos elhelyezkedését lehetőség szerint - állás felajánlásával - elősegítse, másfelől a területi orvosellátottságot javíthassa.

5. §

(1) A határozott időre létesített munkaviszony a határozott idő elteltével megszűnik (Mt. 28. §).

(2) A határozott időre létesített munkaviszony megszűnésének időpontját az utolsó év szeptember hó 30. napjában kell megállapítani abban az esetben is, ha egyébként a munkaviszony megszűnésére szeptember 30-a előtti vagy utáni időpontban kerülne sor.

(3) Ha az orvos határozott,idejű munkaviszonya lejáratát közvetlenül megelőző 90 napon belül

a) katonai szolgálatot teljesít,

b) üzemi-baleset következtében táppénzes álla-_ mányban van,

c) 30 napot meghaladó időtartamban keresőképtelen beteg, illetőleg beteg gyermekének ápolására táppénzes állományban van,

d) iskolára, tanfolyamra vagy ösztöndíjjal külföldi tanulmányútra küldés miatt munkahelyétől távol van,

e) terhes, illetve a szülést követő hatodik hónapot meg nem haladó időszakban szoptató nő,

f) az Mt. V. 57. §-ának (2) bekezdése alapján fizetés nélküli szabadságon van,

g) házastársa külföldi szolgálatára tekintettel a 36/1974. (IX. 29.) MT rendelet 1. §-a alapján engedélyezett fizetés nélküli szabadságon van,

határozott idejű munkaviszonya az akadályoztatás megszűnését követő 90 nappal meghosszabbodik, kivéve ha a kinevező szerv és az orvos ettől eltérően írásban megállapodnak.

(4) Abban az esetben, ha a (3) bekezdésben felsorolt akadályoztatás a 30 napot nem haladja meg, a meghosszabbítás 30 napnál több nem lehet.

6. §

(1) A munkáltató köteles az orvost a határozott idő letelte előtt új munkahelyére áthelyezni, ha az új munkaviszony pályázat útján határozatlan időre, vagy magasabb munkakörre létesül.

(2) Ha az orvost a határozott idő letelte előtt azonos munkakörre alkalmazzák, az áthelyezésre csak közös megegyezés alapján kerülhet sor, ilyenkor az új határozott idejű munkaviszony tartama nem haladhatja meg a korábbi munkaviszony megszűnésére megállapított időpontot.

Határozott időre szóló vezetői kinevezés

7. §

(1) A rendelet hatálybalépését követően egészségügyi és szociális intézményekben (a továbbiakban: intézet) a főigazgatói, igazgatói, főigazgatóhelyettesi, igazgató helyettesi, osztályvezető főorvosi, vezető főorvosi - (a továbbiakban: orvos-vezetői) - munkakör ellátása kizárólag meghatározott időre szóló kinevezés útján történhet. Az orvos-vezetői feladatokat ellátó vezetői munkaköröket a melléklet tartalmazza.

(2) Az orvos-vezetői kinevezés tartama négy év, amely az orvos 65 éves koráig több ízben is meghosszabbítható.

(3) A kinevező szerv az orvos-vezetőt a kinevezésének lejárta előtt öt hónappal írásban köteles tájékoztatni arról, hogy kinevezését meg kívánja-e hosszabbítani. Egyidejűleg az állami személyzeti munkáról szóló 1019/1974. (V. 2.) Mt. határozat egyes rendelkezéseinek végrehajtása tárgyában kiadott 18/1974. (Eü. K. 15.) EüM utasítás 11. §-ában előírtaknak megfelelő minősítést is el kell készíteni.

8. §

Az orvos-vezetői kinevezés megszűnik, ha

a) a négy év lejár és a kinevezést nem hosszabbították meg,

b) az orvos a 65. életévét betöltötte (az életkor betöltése évének december 31. napjával);

c) az orvos-vezető és a munkáltató megegyezik;

d) a munkaviszony megszűnik [Mt. 25. §, 26. §, és 55. § (1) bek. e), f) pontjai].

9. §

Ha az orvos-vezetői kinevezés a 8. § a)-c) pontjában meghatározott valamely ok alapján szűnik meg, a kinevező szerv az intézeten belül az orvos megfelelő foglalkoztatásáról gondoskodik, vagy az orvost kérelmére - az érdekeltek közös megegyezésével - másik intézetbe (szervhez) áthelyezi.

10. §

Az orvos-vezetőt a vezetői kinevezés időtartamára külön jogszabályban meghatározott vezetői pótlék illeti meg.

11. §

(1) Az 1975. évi 22. törvényerejű rendelet hatályba lépésekor orvos-vezetői munkakört betöltő orvosokat 1976. június 30-ig Főorvos (E 104. kulcsszámú) munkaköribe kell átsorolni. Ha az orvos az átsorolással egyidejűleg orvos-vezetői kinevezést is kap, az új alapbér és a vezetői pótlék együttes összege nem lehet kevesebb az átsorolás előtt megállapított alapbérnél.

(2) Az (1) bekezdés alá tartozók esetében

- az 50. életévét betöltött nő, valamint az 55. életévét betöltött férfi orvos-vezetői kinevezése a több ízbeni meghosszabbítás mellőzésével [7. § (2) bekezdés] az orvos 65. évének betöltéséig;

- a 65. életévet már betöltött orvos-vezető vezetői kinevezése legfeljebb 1978. december 31. napjáig szólhat.

(3) Ha a (2) bekezdésben megjelölt orvos-vezetői kinevezés megszűnése esetén az orvost ugyanannál az intézetnél továbbra is foglalkoztatják, személyi alapbére nem lehet kevesebb az orvos-vezetői kinevezés időtartama alatt elért személyi alapbérnél (személyi alapbér: alapbér + vezetői pótlék).

11/A. §[5]

A 7. § (2) bekezdésében, a 8. § b) pontjában, valamint a 11. § (2) bekezdésében meghatározott életkorhoz fűződő korlátozás alól a kinevező szervnek az érdekelt szervek véleménye figyelembevételével előterjesztett javaslata alapján az egészségügyi miniszter - a Magyar Államvasutak egészségügyi intézményei tekintetében a közlekedés- és postaügyi miniszter - a szakmai ellátás biztosítása érdekében egy ízben felmentést adhat.

Átmeneti rendelkezések

12. §

(1) A rendelet hatálybalépésekor "határozott" idejű munkaviszonyban álló orvosoknál a rendelet 1-6. §-ában foglaltakat a kinevezések szerinti időpont lejártától kell alkalmazni.

(2) A rendelet 1. §-ának (2) bekezdésében említett egyesített intézménynél az 1. § (1) bekezdésében felsorolt munkakörökben a határozatlan idejű munkaviszonyban alkalmazott orvosok munkaviszonyát a rendelet hatályba lépésekor, illetve amennyiben az ilyen intézmény létrehozására ezt követően kerül sor, a létrehozást követő hó 1. napjától kezdődően kell határozott idejűvé átalakítani.

13. §

Zárórendelkezések

(1) Ez a rendelet 1976. január 1. napján lép hatályba.

(2) Egyidejűleg az egyes orvosok munkaviszonyáról szóló 33/1959. (Eü K 22.) EüM, valamint az ezt módosító, illetőleg kiegészítő 32/1963. (Eü. K. 19.) EüM és a 65/1968. (Eü. K. 23.) EüM utasítások, továbbá a 6/1970. (Eü. K. 4.) EüM utasításnak a jelen rendelettel ellentétes rendelkezései hatályukat vesztik.

dr. Schultheisz Emil s. k.,

egészségügyi miniszter