19/1976. (VI. 12.) MT rendelet

a szabványosításról

A szabványosítás célja

1. §

(1) A szabványosítás célja a rendszeresen ismétlődő műszaki-gazdasági feladatokra egységes megoldási módok meghatározása és ezek következetes alkalmazása. A szabványosítást fel kell használni a népgazdasági feladatok végrehajtásának elősegítésére, a műszaki fejlesztés meggyorsítására, a minőség javítására, a takarékos és ésszerű megoldások elterjesztésére, valamint a nemzetközi munkamegosztás bővítésére.

(2) A szabványosítással elő kell segíteni

- a műszaki fejlesztési feladatok megvalósítását,

- a gyártás technológiai és műszaki előkészítésének szabályozását, a gyártás egységesítését,

- a termelés gazdaságosságát,

- a gazdasági kapcsolatok műszaki megalapozottságát és koordinációját,

- a minőség fejlesztését és a minőségszabályozást,

- a fogyasztók és a felhasználók érdekeinek védelmét,

- a hatósági árak megállapítását,

- a munka-, az élet-, az egészség-, a testi épség- és a vagyonvédelmét,

- az emberi környezet védelmét,

- a nemzetközi munkamegosztást és együttműködést.

A szabványosítás tárgya

2. §

A szabványosítás tárgya:

a) termékekre, terményekre, létesítményekre, berendezésekre (a továbbiakban együtt: termék) vonatkozó műszaki (minőségi, csatlakozási, cserélhetőségi) követelmények, méret és minőségválaszték, vizsgálati módszerek, mintavétel, minősítési feltételek, megnevezés, megjelölés, az árukezelés és megóvás (csomagolás, szállítás, tárolás) módja;

b) a munka-, az élet-, az egészség-, a testi épség- és az emberi környezet-, valamint a vagyonvédelem érdekében termékekre, létesítményekre vonatkozó műszaki követelmények és vizsgálatok;

c) műszaki és gazdasági tevékenység körében használt fogalmak és meghatározások, ezek jelölése, jelképe, ábrázolás- és írásmódok, műszaki mérési és számítási módok;

d) dokumentációs és más rendszerező módszerek, ügyviteli nyomtatványok és eszközök;

e) a szolgáltatásokra vonatkozó - ideértve a lakosság részére végzett javító, szolgáltató és karbantartó tevékenységet is - műszaki követelmények, vizsgálatok, minősítési feltételek és meghatározások.

Állami szabványok

3. §

(1) A Magyar Szabványügyi Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) elnöke országos, a miniszterek, illetőleg országos hatáskörű szervek vezetői (a továbbiakban együtt: miniszter) ágazati szabványt bocsáthatnak ki. Az országos, illetőleg az ágazati szabvány: állami szabvány.

(2) A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (a továbbiakban: KGST) keretében alkotott és a Magyar Népköztársaság által bevezetésre elfogadott KGST szabvány alapján magyar állami szabványt kell kibocsátani. Az ezzel kapcsolatos eljárást a Hivatal elnöke külön szabályozza.

(3) Országos szabványban kell meghatározni azokat a megoldási módokat, amelyek az egész népgazdaság vagy több ágazat szempontjából fontosak, vagy jelentős fogyasztói érdekeket érintenek.

(4) Ágazati szabvány nem tartalmazhat országos szabvánnyal ellenkező előírást.

(5) Állami szabványt, ha miniszter hatósági jogkörét érinti, vele egyetértésben kell kibocsátani. A munkavédelmet érintő kérdésekben a Szakszervezetek Országos Tanácsa (a továbbiakban: SZOT) egyetértése is szükséges.

4. §

(1) Az állami szabvány hatálybalépését, módosítását, illetőleg hatályon kívül helyezését közzé kell tenni a Hivatal hivatalos lapjában. A szabványnak tartalmaznia kell a hatálybalépés napját.

(2) Az ágazati szabvány hatálybalépését, módosítását, illetőleg hatályon kívül helyezését a szabványt kibocsátó minisztérium hivatalos lapjában is közzé kell tenni.

Az állami szabványok hatálya

5. §

(1) Az állami szabvány hatálya az állami szervekre, az állami, szövetkezeti gazdálkodó szervekre, a gazdasági társulásokra és a társadalmi szervezetek gazdálkodó szerveire terjed ki.

(2) A szabvány kibocsátója az állami szabvány hatályát a Kisiparosok Országos Szervezete, illetőleg a Kiskereskedők Országos Szervezete (a továbbiakban: érdekképviseleti szerv) meghallgatása után kiterjesztheti a magánkisiparra és a magánkereskedelemre is. Erről az érdekelt magánkisiparosokat és magánkereskedőket érdekképviseleti szervük (KIOSZ, KISOSZ) útján kell értesíteni.

6. §

(1) Az állami szabványt hatálybalépésétől kezdve alkalmazni kell. A szerződéseket az állami szabvány hatálybalépése után - a (2) és (3) bekezdésben, valamint a 9. §-ban foglalt kivételektől eltekintve - a szabvány szerint kell teljesíteni.

(2) A termékre, és a terményre vonatkozó állami szabvány eltérő rendelkezés hiányában nem hat ki a közzététel (4. §) előtt kötött szerződésekre és nem gátolja a hatálybalépésekor meglevő készletek forgalmát.

(3) A létesítményekre vonatkozó állami szabványt - eltérő rendelkezés hiányában - azokra a létesítményekre kell alkalmazni, amelyek kivitelezését a szabvány hatálybalépésének napját követően kezdték el, kivéve, ha a kivitelezésre vonatkozó szerződést a szabvány közzététele (4. §) előtt megkötötték.

7. §

(1) Az állami szabvány alkalmazása kötelező. A szabvány előírásaitól hatósági eltérési engedély, illetőleg - a 9. §-ban foglaltak szerint - a szerződő felek külön megállapodása alapján lehet eltérni.

(2) A szabványtól való eltérést elsősorban azokban a szabványokban kell hatósági eltérési engedélyhez kötni, amelyek

- államérdeket érintenek,

- a munka, az élet, az egészség, a testi épség védelmére és a vagyonbiztonságra vonatkoznak,

- az emberi környezet védelmével függnek össze,

- a lakosság alapvető fogyasztói érdekeit szolgálják,

- a fogyasztási cikkek, továbbá építőanyagok, épületszerkezetek, épületszerkezeti elemek és épületberendezési tárgyak minőségi követelményeit állapítják meg.

8. §

(1) A szabvány kibocsátója, vagy az általa feljogosított szerv az érdekeltek kérelmére - ha az közérdeket nem sért - engedélyt adhat az állami szabványtól való eltérésre. Az eltérési engedélyt a szabvány alkalmazása előtt kell kérni.

(2) Az eltérési engedélyben meg kell határozni azt a megoldási módot, amelyet a szabvány helyett kell alkalmazni, továbbá azt is, hogy az engedély milyen időtartamra, illetve milyen minőségű termékre vonatkozik. Ha a szabvány miniszter, vagy más szerv hatósági jogkörét érinti, az engedélyt vele egyetértésben kell megadni.

(3) Az eltérési engedélyezés feltételeit az állami szabványt kibocsátó hatóságok - a munkavédelmet érintő kérdésekben a SZOT-tal egyetértésben - állapítják meg.

9. §

Az állami szabványtól a szerződő felek a szerződés teljesítése előtt írásbeli megállapodásban eltérhetnek, feltéve, hogy a szabvány az eltérést nem köti hatósági eltérési engedélyhez, továbbá az eltérés a munka, az élet, az egészség, a testi épség védelmét, a vagyonbiztonságot nem veszélyezteti, illetőleg a népgazdasági és a fogyasztói érdekeket nem sérti. A szabvány kibocsátója az eltérési megállapodások érvényességét esetenként bejelentési kötelezettséghez kötheti.

10. §

A szabványtól való eltérés esetén (eltérési engedély vagy írásbeli megállapodás) a szerződésben a termék, illetőleg a szolgáltatás árát - figyelembe véve az árhatósági rendelkezéseket - az eltérésnek megfelelően kell megállapítani.

11. §

A szabványban szereplő megjelöléseket, rajz- és betűjeleket, megnevezéseket, minőségi osztály megjelöléseket, valamint a szabványban meghatározott fogalmakat csak az állami szabványban meghatározott értelemben szabad használni abban az esetben is, ha a szabványtól való eltérés egyébként nincs engedélyhez kötve.

12. §

(1) A kivitelre kerülő termékekre és szolgáltatásokra az állami szabványok csak abban az esetben vonatkoznak, ha a szerződő felek ebben megállapodtak. A kivitelre készített, de hazai forgalomba kerülő termékekre az állami szabványokat kell alkalmazni. Ezekre a termékekre az eltérési engedélyt a szabvány kibocsátója a 8. §-ban foglaltak szerint - a termék forgalombahozatala előtt - adja meg.

(2) Azokat a KGST-szabványokat, amelyekhez a Magyar Népköztársaság csatlakozott, az export- és import-szerződésekben, valamint az együttműködési, kooperációs és szakosítási szerződésekben a KGST-szabványok alkalmazásáról szóló Egyezmény szerint kell alkalmazni.

(3) Az állami szabványoknak a behozatalra kerülő termékekre és szolgáltatásokra, valamint a KGST-szabványoknak és ezek alapján kidolgozott magyar állami szabványoknak a külkereskedelemben történő alkalmazásáról a külkereskedelmi miniszter és a Hivatal elnöke - az érdekelt miniszterekkel egyetértésben - külön jogszabályban rendelkezik.

Szabványban előírt műszaki-minőségi követelmények

13. §

(1) Az állami szabványban általában a nemzetközi, elsősorban a KGST-szabványokban meghatározott műszaki és minőségi követelményeket kell előírni. Az előírások meghatározásánál a műszaki-fejlesztési célokat figyelembe kell venni.

(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott műszaki és minőségi követelmények érvényesítéséhez tartós átmenetre van szükség, a szabványban több minőségi fokozat és több minőségi osztály is megállapítható. Ebben az esetben a legmagasabb minőségi fokozat megállapítására a nemzetközi szabvány, illetőleg a KGST-szabvány előírásai az irányadók.

Szabványjel

14. §

(1) Szabványjelet lehet rendszeresíteni annak tanúsítására, hogy a termék megegyezik az állami szabvánnyal. Szabványjel alkalmazható több minőségi fokozat megkülönböztetésére, valamint nemzetközi szabványnak megfelelő kivitel tanúsítására is.

(2) Az országos és az ágazati szabványjelet a Hivatal elnöke - az ágazati szabványjel esetében az érdekelt miniszterekkel egyetértésben - rendszeresíti.

(3) Ha a termékszabvány a szabványjel alkalmazását előírja, a szabványos minőségű terméken, vagy a gyűjtőcsomagolásán azt a termék előállítójának kell feltüntetnie.

Műszaki Irányelvek

15. §

A Hivatal elnöke, illetőleg a miniszterek, vagy az általuk felhatalmazott szervek vezetői a műszaki tapasztalatok széles körű gyakorlati hasznosítása érdekében Műszaki Irányelveket adhatnak ki. A Műszaki Irányelvek különösen számítási módokra, vizsgálati adatok értékelésére, műszaki eljárásokra és megoldási módokra, karbantartási, tárolási módszerekre, és egyéb műszaki ajánlásokra vonatkozó gyakorlati útmutatót tartalmaznak. A Műszaki Irányelvek a szerződő felek egymás között történt megállapodása esetén irányadók.

A Magyar Szabványügyi Hivatal

16. §

(1) A szabványosítás országos hatáskörű központi irányító és felügyeleti szerve a Magyar Szabványügyi Hivatal.

(2) A Hivatal feladatai:

a) országos szabványok és Műszaki Irányelvek kibocsátása és rendszeres korszerűsítése,

b) a szabványosítás fejlesztése, az állami és a vállalati szabványosítás elvi és módszertani irányítása,

c) módszertani és dokumentációs segítségnyújtás a vállalati tipizálás műszaki-gazdasági feladatainak megoldásához,

d) kapcsolatok fenntartása a nemzetközi szabványosítás és más államok szabványügyi szerveivel, részvétel a nemzetközi szabványosítási munkában, az eredményeknek a hazai szabványosítási rendszerben való hasznosítása,

e) a KGST szabványosítási munkában való részvétel és annak hazai irányítása a KGST-szabvány alkalmazására kötött Egyezmény és a KGST-szabvány Szabályzatának rendelkezései szerint,

f) a minisztériumokkal együtt az állami szabványok érvényesülésének rendszeres ellenőrzése,

g) az állami, a nemzetközi és a külföldi szabványok és a szabványosításra vonatkozó irodalom gyűjtése és nyilvántartása,

h) a minisztériumok és a gazdálkodó szervek közreműködésével a szabványosítás oktatása és a szabványosítási ismeretek terjesztése.

(3) A Hivatal a Minisztertanács közvetlen felügyelete alatt áll. A Minisztertanács a felügyeletet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke útján gyakorolja.

Szabványügyi Tanács

17. §

(1) A Hivatal elnöke mellett az érdekelt minisztériumok képviselőiből és szabványosítási szakemberekből Szabványügyi Tanácsot kell alakítani. A Szabványügyi Tanács feladata, hogy elősegítse a Hivatal, a minisztériumok együttműködését, állást foglaljon a szabványosítás alapvető feladatairól, irányáról és egyéb kérdéseiről.

(2) A Szabványügyi Tanács elnöke a Hivatal elnöke. A minisztériumokat képviselő tagokat az illetékes miniszter jelöli ki.

(3) A Szabványügyi Tanács működési szabályzatát a Hivatal elnöke állapítja meg.

Az ágazati szabványosítási tevékenység

18. §

(1) A miniszter szabványosítási feladatkörébe tartozik:

a) a hatáskörébe tartozó területre ágazati szabványok és Műszaki Irányelvek kibocsátása és rendszeres korszerűsítése,

b) részvétel az országos és a nemzetközi szabványosításban,

c) a vállalati szabványosítás, a vállalati Műszaki Feltételek létesítésének szakmai irányítása és felügyelete,

d) részvétel a KGST szabványosítási munkában.

(2) Az ágazati szabványosítási feladatok teljesítéséhez szükséges személyi és szervezeti feltételek biztosításáról a miniszter gondoskodik. Ennek érdekében intézményeket jelölhet ki, szabványközpontokat létesíthet.

Közreműködés az állami és a nemzetközi szabványosításban

19. §

(1) Az állami vállalatok, az egyéb állami gazdálkodó szervek, az egyesülések, a szövetkezetek, az intézetek, az intézmények, a gazdasági társulások (a továbbiakban együtt: vállalat) a szakmai szövetségek, az illetékes szakszervezetek és az érdekképviseleti szervek közreműködnek a feladataikat érintő állami és nemzetközi szabványosításban, így különösen

a) feltárják a szabványigényeket, állami szabványok alkotására és korszerűsítésére indítványokat terjesztenek elő,

b) részt vesznek állami szabványok alkotásában, valamint a nemzetközi szabványosításban,

c) közreműködnek a szabványosítás oktatásában.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szerveknek biztosítaniuk kell a szabványosítási tevékenység ellátásához szükséges személyi és szervezeti feltételeket.

Állami szabványok tervezése és kidolgozása

20. §

(1) Az állami szabványok alkotását és korszerűsítését tervszerűen kell végezni. Az országos és az ágazati szabványosítást egymással összhangban, a műszaki fejlesztési előirányzatok, az új termékek és technológiák bevezetése, a szabványosítási és korszerűsítési igények, a fogyasztói szükségletek és a nemzetközi kooperáció figyelembevételével kell tervezni.

(2) Az országos és az ágazati szabványokat az érdekeltek (a termelők, a felhasználók, a forgalombahozók), az illetékes hatóságok, érdekképviseletek, valamint az érintett társadalmi szervezetek közreműködésével kell létrehozni. A munkavédelmi előírásokat érintő állami szabványokat a SZOT egyetértésével kell kibocsátani.

(3) A szabványtervezet kidolgozására erre alkalmas szervnek (vállalat, intézmény) szakbizottságnak vagy személynek adható megbízás.

(4) A szabványosítási munkában szakemberekből álló szakbizottság közreműködése vehető igénybe.

(5) Az érintett szervek kötelesek a szabványosítási munkához szükséges, birtokukban levő adatokat (műszaki leírásokat, termelési és vizsgálati adatokat, rajzokat, mintadarabokat stb.) ellenszolgáltatás nélkül a szabvány kibocsátójának rendelkezésére bocsátani.

(6) A nemzetközi szabványok hazai bevezetésével kapcsolatos állásfoglalást az érdekelt miniszterekkel egyetértésben kell kialakítani.

21. §

(1) A termék tervezési dokumentációjában elkülönítetten ki kell dolgozni a termékre vonatkozó műszaki követelményeket és az azok teljesítésének ellenőrzésére alkalmas vizsgálati módszereket tartalmazó előírást. Ennek elkészítése a termék tervezési dokumentációját kidolgozó szerv feladata.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott előírás műszaki alapot szolgáltat a termékminőség ellenőrzéséhez, az ármegállapításhoz, az árellenőrzéshez és szükség esetén az állami szabvány készítéséhez.

22. §

(1) Az állami szabványtervezetről a Hivatal hivatalos lapjában, az ágazati szabványtervezetről a szabványt kibocsátó minisztérium hivatalos lapjában is - a felszólalási határidő közlése mellett - közleményt kell megjelentetni. A szabványtervezetet meg kell küldeni véleménynyilvánítás végett az érdekelt szerveknek.

(2) Mellőzni lehet a szabványtervezet közzétételét, ha az a szabvány kisebb jelentőségű módosítására vonatkozik, vagy ha a szabványtervezettel az előzetes eljárás során az érdekelt szervek egyetértettek.

23. §

(1) A szabványosítás tervezésére, az állami szabványok létesítésére és korszerűsítésére, a szabványjel alkalmazására, a szabványok alaki kellékeire és jelölésére vonatkozó részletes szabályokat a Hivatal elnöke állapítja meg.

(2) Az állami szabványok alkotásánál közreműködő szakemberek (szakbizottságok) és szervek díjazására vonatkozó szabályokat a Hivatal elnöke a munkaügyi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértésben állapítja meg.

Ellenőrzés

24. §

(1) Az országos szabványok érvényesülésének rendszeres ellenőrzéséről a Hivatal elnöke az érdekelt miniszterekkel együtt, az ágazati szabványok érvényesülésének rendszeres ellenőrzéséről a miniszterek gondoskodnak. Ez nem érinti a szakszervezeteknek a Munka Törvénykönyvében meghatározott jogkörét.

(2) A Hivatal, illetőleg a minisztériumok felhívására a vállalatok kötelesek az állami szabványok érvényesülésére vonatkozó adatokat közölni.

(3) A Hivatal, a minisztériumok, vagy az általuk ellenőrzéssel megbízott vizsgálóintézet, illetve ellenőrző szerv jogosult az országos és az ágazati szabvány alkalmazását a helyszínen is ellenőrizni. Az ellenőrzött szerv - az államtitok és a szolgálati titok védelmére vonatkozó rendelkezések megtartásával - köteles az ellenőrzéshez szükséges felvilágosításokat megadni, a rajzokba, az iratokba betekintést engedni, a szabvány tárgyát képező terméket, valamint az ezek előállítására és vizsgálatára használt eszközöket, anyagokat bemutatni, a vizsgálat céljára a termékből a szükséges mennyiséget ellenszolgáltatás nélkül átadni. A fegyveres erőknél, a fegyveres testületeknél és a rendészeti szerveknél az ellenőrzésre külön rendelkezések az irányadók.

(4) A hatóságok és a minőségellenőrző intézetek kötelesek - a saját hatáskörükbe tartozó intézkedések megtétele mellett - a szabvány kibocsátóját és a felügyeleti szervet az állami szabványok alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatairól értesíteni.

(5) A szabványnak nem megfelelő termék forgalombahozatalát, illetőleg a forgalomból történő kivonását - az érvényes rendelkezések alapján - az illetékes hatóságok rendelhetik el.

A vállalati szabványosítás

25. §

A vállalat saját használatára vállalati szabványt bocsáthat ki. A vállalati szabvány hatósági eltérési engedélyhez kötött állami szabvánnyal ellenkező előírást nem tartalmazhat.

Műszaki Feltételek

26. §

(1) A vállalatok - abból a célból, hogy gazdasági megállapodásaik meghatározott műszaki követelményeken alapuljanak - egymás közötti megállapodással a 2. §-ban meghatározott tárgykörben Műszaki Feltételeket létesíthetnek.

(2) A Műszaki Feltételek hatósági eltérési engedélyhez kötött állami szabvánnyal ellenkező előírást nem tartalmazhatnak.

Oktatás

27. §

(1) A közép- és felsőoktatási intézményekben, vezető-továbbképzésben, szaktanfolyamokon, ahol a szakmai oktatás szükségessé teszi - a szaktárgyak keretében - a szabványosítási ismereteket, elveket és rendszerét is oktatni kell.

(2) Gondoskodni kell arról, hogy a szabványosítási feladatokkal megbízott dolgozók a szabványosítási ismereteket megszerezhessék. Képesítő jellegű tanfolyamokról, azok tematikájának meghatározásáról a Hivatal, a minisztériumok és gazdálkodó szervek közreműködésével gondoskodik.

Szabványok nyilvántartása és dokumentálása

28. §

A Hivatal az állami, a nemzetközi és a külföldi szabványokat a szabványjellegű dokumentumokat nyilvántartja. A szabványokról információs és dokumentációs szolgáltatásokat nyújt.

A szabványosítás pénzügyi fedezete

29. §

(1) Az országos szabványosítás költségei a Hivatalt terhelik.

(2) Az ágazati szabványosítás költsége a minisztériumot terheli. A központosított műszaki fejlesztési alappal rendelkező minisztérium ebből az alapból, más minisztérium a költségvetéséből fedezi az ágazati szabványosítás költségeit.

(3) A nemzetközi szabványosítási tevékenység költségei a Hivatalt és az érdekelt minisztériumokat részvételük és érdekeltségük arányában terhelik.

(4) A vállalat fedezi a vállalati szabványosítás, valamint az állami és a nemzetközi szabványosításban való részvételének költségeit.

(5) Az állami szabványosításhoz szükséges kísérletek és vizsgálatok költségei, előzetes egyeztetés alapján, a szabvány tárgyában gazdaságilag érdekelt minisztériumokat, a 20. § (5) bekezdésében foglalt esetekben a szabvány tárgyában érdekelt vállalatot terhelik.

Hatálybalépés

30. §

(1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba; egyidejűleg a szabványosításról szóló 29/1968. (VII. 13.) Korm. rendelet hatályát veszti. E rendelet végrehajtásáról az országos szabványosítást érintő kérdésekben a Hivatal elnöke, az ágazati szabványosítást érintő kérdésekben az illetékes miniszter a Hivatal elnökével egyetértésben gondoskodik.

(2) A rendelet a hatálybalépését megelőzően kibocsátott állami szabványok hatályát nem érinti.

Lázár György s. k.,

a Minisztertanács elnöke