9/1974. (VII. 20.) IM rendelet
az igazságügyi szakértőkre vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról
Az igazságügyi szakértői szervezetről szóló 29/1964. (XI. 23.) Korm. számú rendelet 11. §-ában, továbbá a Be. 404. §-a (1) bekezdésének b) pontjában és a Pp. 183. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel (országos hatáskörű szervek vezetőivel) egyetértésben - a következőket rendelem:
1. §
A 4/1964. (XI. 23.) IM számú rendelet (a továbbiakban: R. I.) 1. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Állandó igazságügyi orvosszakértőként csak igazságügyi orvostani vagy igazságügyi elmeorvostani, illetőleg más szakorvosi vizsgával, állandó igazságügyi könyvszakértőként csak okleveles könyvvizsgáló vizsgával, más állandó igazságügyi szakértőként pedig csak a szakágnak megfelelő egyetemi oklevéllel és megfelelő szakmai gyakorlattal rendelkező személyt lehet alkalmazni."
2. §
Az R. I. 2. §-ának (4) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
"Az iroda vezetője indokolt esetben - így különösen, ha a vizsgálat elvégzése nem tűr halasztást -, a szakértő kijelöléséről szóló értesítést mellőzheti."
3. §
Az R. I. 3. §-ának (1) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
"A megkereső hatóság soron kívül, szükség esetében távbeszélő útján intézkedik szaktanácsadó bevonásáról, más szakértő kirendeléséről, illetőleg az akadály elhárításáról."
4. §
(1) Az R. I. 5. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a § a következő (5)-(7) bekezdéssel egészül ki:
"(4) Munkaviszonyban álló személy kijelöléséhez be kell szerezni a munkáltató, valamint - az Igazságügyi Minisztérium útján - az illetékes minisztérium (országos hatáskörű szerv) véleményét.
(5) Kijelölt igazságügyi szakértő lehet, aki a kérelemben megjelölt szakterületen kiemelkedő szakismeretekkel rendelkezik, és
a) egyetemet (főiskolát) végzett, továbbá a szakterületen, illetve tevékenységi körben eltöltött ötéves szakmai gyakorlatot igazol, vagy
b) középiskolát (szakközépiskolát, technikumot) végzett, továbbá a szakterületen, illetve a tevékenységi körben eltöltött tízéves szakmai gyakorlatot igazol.
(6) Kivételes esetben, egyéni elbírálás alapján szakértői kijelölést kaphat az a személy, aki a kérdéses szakterületen megfelelő iskolai végzettséggel és szakmai gyakorlattal rendelkezik.
(7) A kijelölés iránti kérelemben e rendelet IV. számú mellékletében foglalt adatokat kell feltüntetni és igazolni."
5. §
Az R. I. 7. §-a a következő (2) és (3) bekezdéssel egészül ki:
"(2) A kijelölt igazságügyi szakértőt a tevékenységi körébe tartozó szakágban elsősorban az igazságügyi és a bűnüldöző szervek alkalmazzák. A kijelölt igazságügyi szakértő más állami szerv és társadalmi szervezet, továbbá a védő, a jogi képviselő, illetőleg a büntető eljárás más résztvevői, valamint magánszemély számára is adhat véleményt, amennyiben ez az igazságügyi vagy a bűnüldöző szervek megbízásából származó feladatainak ellátását, illetőleg hivatali (vállalati) munkáját nem gátolja. A kijelölt igazságügyi szakértő nem állami szerv részére csak akkor adhat véleményt, ha az ennek elkészítéséhez szükséges adatokat a megbízó a szakértő rendelkezésére bocsátja.
(3) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés nem vonatkozik a Belügyminisztérium állományában szolgálatot teljesítő - igazságügyi orvosszakértőként is kijelölt - orvosokra, akik csak az igazságügyi és a bűnüldöző szervek részére végezhetnek orvosszakértői tevékenységet."
6. §
Az R. I. 11. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(2) Orvosi szakkérdésben az igazságügyi orvosszakértői irodát vagy az orvostudományi egyetemnek a működési terület szerint illetékes igazságügyi orvostani intézetét kell megkeresni."
7. §
Az R. I. 15. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Ha az eljáró hatóság kijelölt szakértőt vagy kellő szakértelemmel rendelkező más személyt alkalmazott, és ugyanabban a szakkérdésben a már meghallgatott személyen kívül újabb szakértő meghallgatása szükséges, állandó szakértő kijelölése végett elsősorban a megfelelő intézetet, orvosszakértői kérdésben az igazságügyi orvosszakértői irodát illetőleg az orvostudományi egyetemnek a működési terület szerint illetékes igazságügyi orvostani intézetét kell megkeresni."
8. §
Az R. I. 16. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) A megkeresett állami szerv kijelöli az eljáró szakértőt, aki az általa készített vélményért felelős. Az eljáró szakértő kijelölésére és a kizáró ok bejelentésére a 2. § (4) bekezdésében foglaltak az irányadók."
9. §
(1) Az R. I. 17. §-ának jelenlegi rendelkezése - mint új (1) bekezdés - a következő rendelkezéssel egészül ki:
(A kirendelő hatóság szakvélemény adása végett)
"- okmányok technikai szakértői vizsgálata esetében - a (2) bekezdésben foglalt rendelkezésnek megfelelően - a Belügyminisztérium Okmányszakértői Irodáját, illetőleg a Bűnügyi Technikai Intézetet keresi meg."
(2) Az R. I. 17. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
"(2) A kirendelő hatóság szakvélemény adása végett hazai és külföldi útiokmányok, személyi okmányok, valamint röplapok, illegális nyomdai és sokszorosított termékek, illetőleg az azok létrehozásához szükséges eszközök szakértői vizsgálata esetében a Belügyminisztérium Okmányszakértői Irodáját, egyéb okmányszakértői vizsgálat esetében pedig a Belügyminisztérium Bűnügyi Technikai Intézetét keresi meg."
10. §
Az igazságügyi szakértői működésről szóló 9/1965. (VIII. 23.) IM számú rendelet (a továbbiakban R. II.) 4. §-ának f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A kirendelő határozatnak - az eljárási szabályokban foglaltakon kívül - tartalmaznia kell:)
"f) azokat a szakkérdéseket, amelyekre a szakértőnek választ kell adnia, így a büntető eljárás során azokra az okokra és körülményekre vonatkozó kérdéseket is, amelyek a bűncselekmény elkövetését közvetlenül lehetővé tették."
11. §
Az R. II. 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"8. § A szakértőnek a vizsgálatot az eljárási szabályokban foglalt rendelkezések megtartásával, a tudomány állásának és a korszerű szakmai ismereteknek megfelelő eszközök, eljárások és módszerek felhasználásával kell elvégeznie."
12. §
Az R. II. 11. §-a (4) bekezdésének számozása (3) bekezdésre változik, és első mondatának helyébe a következő rendelkezés lép:
"A szakértő a működése során igénybe veheti más személy (szerv) közreműködését technikai jellegű segédtevékenység (leírás, adatrendezés, mérés stb.) végzésére."
13. §
Az R. II. 13. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A szakvélemény magában foglalja:
a) a vizsgálat tárgyára, a vizsgálati eljárásokra és eszközökre, valamint a vizsgálat tárgyában bekövetkezett változásokra vonatkozó részletes adatokat (lelet),
b) a szakmai megállapítások összefoglalását (szakmai ténymegállapítás),
c) a szakmai ténymegállapításból levont következtetéseket, ennek keretében a feltett kérdésekre adott válaszokat (vélemény).
(2) A szakértőnek véleménye megalkotásánál értékelnie kell az ügyben esetleg már korábban lefolytatott vizsgálat adatait és megállapításait is."
14. §
Az R. II. 14. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) Ha több szakértő azonos véleményre jut, a szakvéleményt közösen is előterjeszthetik (együttes vélemény). Több szakághoz tartozó szakkérdésben a szakértők véleményüket egyesíthetik (egyesített vélemény). A szakértő jogosult eltérő vélemény előterjesztésére is."
15. §
Az R. II. a következő 17/A-17/B. §-sal egészül ki:
"A szaktanácsadó
17/A. § (1) A büntető ügyben eljáró hatóság szaktanácsadót (Be. 79. §) vehet igénybe, ha a bizonyítási eszközök felkutatásához, összegyűjtéséhez vagy rögzítéséhez különleges szakértelem szükséges, illetőleg ha szakkérdésben felvilágosítást kér.
(2) A szaktanácsadó igénybevételéhez határozat nem szükséges; a hatóság írásban vagy szóban közli a szaktanácsadóval, hogy milyen eljárási cselekményeknél kell közreműködnie, illetőleg mire kér felvilágosítást.
(3) A szakértő büntető ügyben - szükség esetén - a vizsgálat egy részének elvégzésére szaktanácsadót kérhet fel. Ebben az esetben a szakvéleményben meg kell jelölnie, hogy a lelet és a szakmai ténymegállapítás megfelelő része kitől származik.
(4) A szaktanácsadó a további eljárás során szakértőként kirendelhető.
17/B. § (1) A szaktanácsadó eljárására a 8-11. § rendelkezései megfelelően irányadók.
(2) A szaktanácsadó szakvéleményt nem terjeszt elő, a felvilágosítást - a hatóság kívánságához képest - írásban vagy szóban adja meg.
(3) A titoktartási kötelezettség (17. §) a szaktanácsadóra is kiterjed."
16. §
(1) Az R. II. 38. §-a (1) bekezdésének utolsó fordulata helyébe a következő rendelkezés lép:
"ezeken az adatokon felül közölni kell annak a törvényes képviselőnek (gondozónak) a nevét, foglalkozását és pontos lakcímét, aki a tizennyolcadik életévét be nem töltött gyermeket a vérvétel céljából előállítani köteles."
(2) Az R. II. 38. §-a (3) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
"A tizennyolcadik életévét be nem töltött gyermek előállítására a megkeresésben megnevezett törvényes képviselőt (gondozót) kell felhívni."
17. §
Az R. II. 42. §-a (3) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
"Ha a szakértő véleménye szerint elmeállapot megfigyelése szükséges, az előzetes letartóztatásban levő terheltet vagy a szabadságvesztést töltő elítéltet az Országos Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe, a szabadlábon levő terheltet az idegbeteg-gondozó intézet (rendelőintézeti ideggyógyászati rendelés) útján kórház elmeosztályára, illetőleg ideg-elmeosztályának elme részlegére kell beutalni [Be 74. § (1) bekezdés]."
18. §
(1) Az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló 9/1954. (IX. 1.) IM számú rendelet (a továbbiakban: R. III.) 1. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
"(2) A szaktanácsadó (Be 79. §) tevékenységéért a mellékletben meghatározott szakértői díjak alapulvételével a szaktanácsadó munkájával és a ráfordított idővel arányos - a munkadíjat és a költségtérítést magában foglaló - díjat kell megállapítani. A szaktanácsadó díjának előlegezésére és költségjegyzékbe foglalására a szakértőkre vonatkozó rendelkezések irányadók."
(2) Az R. III. 1. §-ának jelenlegi (2) és (3) bekezdése (3) és (4) bekezdésre változik, és a § a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
"(5) Gazdasági perekben a bíróság a szakértői díjat e rendeletben foglalt korlátozásokra tekintet nélkül a szakértői vélemény elkészítésére fordított munkával arányosan az összes körülmény figyelembevételével állapítja meg."
19. §
Az R. III. 6. §-a a következő rendelkezéssel egészül ki:
"Ez a rendelkezés az állandó szakértőkre nem vonatkozik."
20. §
Az R. III. 9. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) A bíróság a szakértői díjat (előleget) megállapító határozatnak jogerősségi záradékkal ellátott példányát a Bírósági Gazdasági Hivatalnak - a megyei bíróság székhelyén kívüli bíróság esetében az ellátmány kezelésével megbízott gazdasági ügyintézőnek - küldi meg kifizetés céljából. Ha a szakértő a díjat harminc napon belül nem veszi át, részére azt postán kell megküldeni."
21. §
A 2/1966. (III. 27.) IM számú rendelet 2. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(3) A költségátalányt a szakértői díj összege alapján kell kiszámítani. A költségátalány a szakértői díj 20%-a. A költségátalány legkisebb összege ötven forint."
22. §
A 2/1966. (III. 27.) IM számú rendelet 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"Az igazságügyi szakértői iroda állandó szakértőjének, továbbá a Belügyminisztérium Bűnügyi Technikai Intézetének, a Belügyminisztérium Nyilvántartó Központ Bűnügyi Nyilvántartó Osztályának, valamint a Belügyminisztérium Okmányszakértői Irodájának alkalmazása esetében a szakértői díjat és költséget megállapító, illetőleg a fizetésre kötelező határozatot az illetékes bírósági gazdasági hivatalnak kell megküldeni, és a megállapított díjat és költséget is a bírósági gazdasági hivatal bevételi számlájára kell befizetni (átutalni). A behajtás iránt a szükséges intézkedéseket a bírósági gazdasági hivatal teszi meg. Költségmentesség esetében a költségjegyzékbe foglalt összeg behajtására a költségmentességre vonatkozó szabályok irányadók."
23. §
(1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba; rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. Egyidejűleg az R. II. 11. §-ának (3) bekezdése hatályát veszti.
(2) Az R. I. a jelen rendelet mellékletében foglalt IV. számú melléklettel kiegészül.
(3) A R. II-ben szabályozott bírósági boncoláson az igazságügyi orvosi boncolást kell érteni.
Dr. Markója Imre s. k.,
igazságügyi minisztériumi államtitkár
Melléklet a 9/1974. (VII. 20.) IM sz. rendelethez
"IV. számú melléklet a 4/1964. (XI. 23.) IM számú rendelethez.
1. A munkaviszonyban álló személy szakértői kijelölés iránti kérelmének tartalmaznia kell
a) a kérelmező
- személyi adatait, személyi igazolványának számát,
- egyetemi, főiskolai, technikumi vagy szakközépiskolai végzettségét (intézmény neve),
- diplomájának (oklevelének) számát és keltét, (szak, kar megnevezése),
- szakképzettségét (szakorvosi képesítés stb.),
- jelenlegi foglalkozását, beosztását,
- munkáltatója nevét és címét,
- az eddigi működési adatokat (a szakterületek és munkakörök részletes megjelölése a munkáltató megnevezésével és az alkalmazási időtartamnak naptár szerinti feltüntetésével, orvosoknál, illetőleg gyógyszerészeknél a nyilvántartásba vétel adatait),
b) az engedélyezni kért szakterület pontos megjelölését a vonatkozó külön jogszabályra való hivatkozással.
2. A kérelemhez csatolni kell
a) az iskolai, egyetemi végzettséget, valamint az egyéb képesítést igazoló okirat hiteles másolatát,
b) három hónapnál nem régebbi keletű hatósági erkölcsi bizonyítványt,
c) a munkáltatónak a kérelemmel, valamint a kérelmező szakmai működésével kapcsolatos véleményét és javaslatát,
d) az eddigi szakmai működés részletes leírását, mikor, hol, milyen munkakört töltött be, milyen időtartamú szakmai gyakorlattal és képesítéssel rendelkezik, valamint a szakmai működés, a szaktudás megítéléséhez szükséges egyéb adatokat, mint pl. a szakmai publikációk (értekezések) megjelenésének időpontját és helyét,
e) az igazságügyi szakértői személyi lapot,
f) a már rendelkezésre álló szakértői működési engedély másolatát."