17/1981. (VI. 9.) MT rendelet
a polgári repülésről szóló 1981. évi 8. törvényerejű rendelet végrehajtásáról
A polgári repülésről szóló 1981. évi 8. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 22. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Minisztertanács a következőket rendeli:
(A Tvr. 1. §-ához)
1. §
A törvényerejű rendelet alkalmazásában:
a) légijármű: a légtérben közlekedő személy-, illetőleg teherszállításra alkalmas szerkezet,
b) polgári légijármű: a fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek által üzembentartott légijárművet kivéve minden légijármű,
c) magyar polgári légijármű: a magyar lajstromba felvett légijármű, továbbá a közlekedés- és postaügyi miniszter által meghatározott fajtájú -magyar jogi személy vagy magyar állampolgár tulajdonában levő - légijármű,
d) polgári repülés: a légiközlekedés (személy, poggyász, áru és postai küldemény légi szállítása, fuvarozása), a gazdasági, oktatási, egészségügyi, kulturális és különleges célú repülési tevékenység, továbbá a sportrepülés és az ejtőernyőzés,
e) repülés tartama: akkor kezdődik, amikor repülési szándékkal az első személy a légijármű fedélzetére lép és addig tart, amíg az utolsó személy a légijármű fedélzetét elhagyja,
f) a repüléssel összefüggő tevékenység:
- a repülések irányítása, összehangolása és ellenőrzése (repülésirányítás),
- a légijármű, valamint a repülés célját szolgáló berendezés és felszerelés gyártása, javítása és üzemeltetése,
- a repülőtér, valamint a repülések irányításához, összehangolásához és meteorológiai kiszolgálásához szükséges berendezések létesítése és üzemeltetése,
- a repülési szakemberképzés,
- a repülés fejlesztését szolgáló kutatómunka.
(A Tvr. 2. §-ához)
2. §
A közlekedés- és postaügyi miniszter a polgári repülésre és az azzal összefüggő tevékenységekre vonatkozó hatósági jogkörét - jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában - az általa kijelölt államigazgatási szerv (a továbbiakban: légügyi hatóság) útján gyakorolja.
3. §
A repülési tevékenységet végző gazdálkodó szervezetek, társadalmi szervezetek és egyesületek -polgári repülésre vonatkozó - fejlesztési terveiről a közlekedés- és postaügyi minisztert és a honvédelmi minisztert előzetesen tájékoztatni kell.
(A Tvr. 3-4. §-aihoz)
4. §
(1) A magyar lajstromot a légügyi hatóság vezeti.
(2) A lajstrombavételt a légijármű tulajdonosának (kezelőjének) vagy - a tulajdonos (kezelő) hozzájárulásával - az üzembentartónak kell kérnie. A légijármű lajstrombavételéről a légügyi hatóság lajstromozási bizonyítványt ad.
(3) Kísérleti repülés és próbarepülés esetén a légügyi hatóság a légijárműre ideiglenes lajstromozási bizonyítványt és lajstromjelet ad.
(4) A légijárművet a magyar lajstromból törölni kell, ha
a) üzemeltetését végleg megszüntetik,
b) üzemeltetésre végleg alkalmatlanná vált,
c) megsemmisült,
d) a törlést a légijármű tulajdonosa egyéb okból kéri.
(5) A légijárműnek a magyar lajstromból törlése esetén a tulajdonos köteles a lajstromozási bizonyítványt a légügyi hatóságnak visszaszolgáltatni.
(A Tvr. 5. §-ához)
5. §
(1) A polgári légijármű
a) gyártására, előállítására az Ipari Minisztérium,
b) javítására a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium
ad engedélyt.
(2) A polgári légijárművek gyártására és javítására a légügyi hatóság szakmai feltételeket állapít meg.
(A Tvr. 6. §-ához)
6. §
(1) Az üzembentartási engedélyt a légügyi hatóság adja ki és vonja vissza.
(2) Egy üzembentartási engedély alapján több légijármű is üzemben tartható.
(3) Az üzembentartási engedélyben meg kell határozni az üzembentartható légijárművek típusát (körét), az üzembentartás célját, szervezeti, személyi és dologi feltételeit, továbbá az engedély érvényességi idejét.
(4) A légügyi hatóság a kiadott üzembentartási engedélyekről a Belügyminisztériumot tájékoztatja.
(A Tvr. 7. §-ához)
7. §
(1) A típusalkalmassági bizonyítványt típusvizsgálat alapján a légügyi hatóság adja ki. Külföldön gyártott légijármű (berendezés, felszerelés) vizsgálata során elfogadhatja más állam illetékes hatóságának igazolását arról, hogy a típus biztonságos repülésre alkalmas.
(2) A repülés biztonságát szolgáló berendezéseket és felszereléseket, amelyek csak típusalkalmassági bizonyítvánnyal tarthatók üzemben a légügyi hatóság határozza meg.
(3) A közlekedés- és postaügyi miniszter a légijárművek, valamint a repülés biztonságát szolgáló berendezések és felszerelések egységesítése érdekében azok külföldről beszerezhető típusait korlátozhatja.
8. §
(1) A típusalkalmassági bizonyítvány kiadását a légijármű, a berendezés, illetőleg a felszerelés belföldi gyártásának megkezdése vagy külföldről való behozatala (kereskedelmi forgalomban beszerzett légijármű, berendezés, felszerelés tekintetében a külkereskedelmi szerződés megkötése) előtt kell - a gyártónak, illetőleg az üzembentartónak - kérnie.
(2) A típusalkalmassági bizonyítvány kiadásáig a belföldi sorozatgyártás nem kezdhető meg, illetőleg a külkereskedelmi szerződés nem köthető meg.
9. §
(1) A légügyi hatóság a típusalkalmassági bizonyítványban határozza meg, hogy milyen légijárműveket kell baleseti adatrögzítő, baleseti beszédrögzítő, illetőleg rádióberendezéssel felszerelni. A légügyi hatóság meghatározhatja a berendezések típusát is.
(2) Légijárműre rádióberendezés utólagos felszereléséhez a légügyi hatóság engedélye szükséges.
10. §
A típusalkalmassági bizonyítványban meg kell határozni azt is, hogy a légijármű milyen létszámú és összetételű szakszemélyzettel üzemeltethető.
(A Tvr. 8. §-ához)
11. §
(1) A légialkalmassági bizonyítványt a légügyi hatóság adja ki.
(2) Légialkalmassági bizonyítvány csak lajstromba vett légijárműre adható.
(3) A légügyi hatóság - külföldön gyártott vagy javított légijármű, valamint külföldön üzembentartott magyar légijármű vizsgálata során - elfogadhatja más állam illetékes hatóságának a légialkalmasságot tanúsító igazolását.
12. §
A légijárművet nagyjavítása vagy a légialkalmasságát befolyásoló sérülést követő javítása után alkalmassági vizsgálatra be kell mutatni.
13. §
Az üzemeltetés megkezdése előtt a lajtsromozásra nem kötelezett légijárművek biztonságos repülésre alkalmasságát is meg kell vizsgálni. A vizsgálat rendjét és a légialkalmasság feltételeit a közlekedés- és postaügyi miniszter állapítja meg.
14. §
(1) A légialkalmassági feltételek megtartásáért az üzembentartó a felelős.
(2) A légügyi hatóság a légijárművek légialkalmasságát bármikor ellenőrizheti.
(A Tvr. 9. §-ához)
15. §
Nem magyar állampolgár magyar légijárművet csak a légügyi hatóság engedélyével vezethet.
16. §
(1) A szakszolgálati engedély megszerzéséhez szükséges - az állami közép- és felsőfokú oktatási intézményekben meg nem szerezhető - szakmai ismeretekre vonatkozó képzést ellátó oktatási és kiképzési szervezetek fenntartásáról az üzembentartó felett felügyeletet gyakorló miniszter gondoskodik.
(2) A szakszolgálati engedély megszerzéséhez szükséges oktatás tananyagát és követelményeit -az ügykörüket érintő kérdésekben az érdekelt minisztériumokkal és országos hatáskörű szervekkel egyetértésben - a légügyi hatóság állapítja meg.
(3) Szakmai képzésben részt vevő személy szakszolgálati engedélyhez kötött tevékenységet a kiképzés ideje alatt - a légügyi hatóság által meghatározott körben és módon - ilyen engedély nélkül is folytathat.
(4) A szakszolgálati vizsgáztatás a légügyi hatóság feladata.
(5) A polgári repülés szakemberképzési feladatairól a Minisztertanács külön rendelkezik.
17. §
A szakszolgálati engedéllyel rendelkezőket - a légügyi hatóság által meghatározott követelmények szerint - tovább kell képezni. A továbbképzés költsége a munkáltatót terheli.
18. §
(1) A szakszemélyzet tagjai egészségi alkalmasságának megállapítását végző egészségügyi szervezetet az egészségügyi miniszter, a honvédelmi miniszter és a közlekedés- és postaügyi miniszter együttesen jelöli ki.
(2) A szakszemélyzet tagjainak egészségi alkalmassági követelményeit a légügyi hatóság az Egészségügyi Minisztériummal egyetértésben állapítja meg.
(A Tvr. 11. §-ához)
19. §
(1) Motor nélküli légijárműnek motoros légijárművel való vontatásánál az egész vontatmány parancsnoka a motoros légijármű vezetője.
(2) A kiképzés alatt álló, de szakszolgálati engedéllyel nem rendelkező légijárművezető növendéket önálló repülési feladatának teljesítése közben a légijármű parancsnokának kell tekinteni.
(A Tvr. 12. §-ához)
20. §
A légügyi hatóság határozza meg, hogy a légijármű alkalmassága tekintetében mire terjed ki a légijármű parancsnokának az ellenőrzési kötelezettsége.
(A Tvr. 13. §-ához)
21. §
(1) A légijárművön történt születésről, balesetről, elhalálozásról és az ezekkel kapcsolatban tett intézkedésekről jegyzőkönyvet kell készíteni.
(2) A légijárművön történt elhalálozás esetében - az illetékes hatóságok részére történő átadásig - a légijármű parancsnoka gondoskodik az elhunytnak a légijárművön levő ingóságai megőrzéséről.
(A Tvr. 14. §-ához)
22. §
(1) Állandó repülőtér a légijárművek üzemeltetéséhez szükséges állandó létesítménnyel (létesítményekkel) rendelkező olyan repülőtér, amelyet repülőtevékenység ellátásához folyamatosan igénybe vesznek.
(2) Közforgalmú repülőtér a személyek, pogygyász, áru és postai küldemények légifuvarozását szolgáló állandó repülőtér. A közlekedés- és postaügyi miniszter a közforgalmú repülőteret nemzetközi repülőtérnek nyilváníthatja.
(3) Ideiglenes repülőtér a légijárművek fel- és leszállására, valamint földi mozgására alkalmas, a légügyi hatóság előírásainak megfelelően kijelölt olyan terület, amelyet repülőtevékenység ellátásához ideiglenesen - egy vagy több alkalommal - vesznek igénybe.
(4) Állandó repülőtér - a légügyi hatóság által engedélyezett határidőig - ideiglenes jelleggel is üzemeltethető.
(5) A repülőterek - a közlekedés- és postaügyi miniszter által meghatározott feltételek szerint - osztályokba sorolhatók.
23. §
Közforgalmú repülőtér létesítésére - az érdekeltekkel egyetértésben - a közlekedés- és postaügyi miniszter tesz javaslatot.
24. §
(1) Állandó repülőtér
a) létesítésére (a közforgalmú repülőtér kivételével), továbbá megszüntetésére - a belügyminiszterrel és a honvédelmi miniszterrel, valamint az egyéb érdekelt miniszterekkel (országos hatáskörű szervek vezetőivel) egyetértésben - a közlekedés- és postaügyi miniszter;
b) bővítésére és átalakítására - a Belügyminisztériummal és a Honvédelmi Minisztériummal, valamint az egyéb érdekelt minisztériumokkal (országos hatáskörű szervekkel) egyetértésben - a légügyi hatóság;
c) üzemeltetésére a légügyi hatóság
ad engedélyt.
(2) A repülőtér üzemeltetéséhez adott engedélyben (a továbbiakban: üzemeltetési engedély) meg kell határozni az üzemeltetés feltételeit és az engedély érvényességi idejét. A kiadott engedélyekről a légügyi hatóság nyilvántartást vezet.
(3) Ideiglenes repülőtér a légügyi hatóság előírásai alapján létesíthető, bővíthető, alakítható át, üzemeltethető, illetőleg szüntethető meg. Az ideiglenes repülőtér üzemeltetésének megkezdését és megszüntetését a légügyi hatóságnak, a Belügyminisztériumnak és a Honvédelmi Minisztériumnak előzetesen be kell jelenteni.
25. §
(1) A repülőtér üzemeltetője köteles a repülőteret olyan állapotban tartani, amely az üzemeltetési engedély megadásának alapjául szolgált.
(2) Ha a repülőtér állapota, üzemeltetési módja a jogszabályban vagy az üzemeltetési engedélyben foglalt feltételeknek nem felel meg, a légügyi hatóság a repülőtér üzemeltetését korlátozhatja vagy az üzemeltetési engedélyt visszavonhatja.
26. §
(1) A repülés biztonsága és zavartalansága érdekében
a) közforgalmú repülőtéren állami légiforgalmi, repülésmeteorológiai, tűzoltó, mentő, elsősegélynyújtó, repülésegészségügyi és műszaki-mentő szolgálatot, valamint vezetékes és vezeték nélküli távközlő berendezést,
b) nemzetközi közforgalmú repülőtéren - az a) pontban foglaltakon kívül - a határátkelőhelyeken rendszeresített hatósági ellenőrző, rendőri és közegészségügyi szolgálatot,
c) nem közforgalmú állandó repülőtéren repülésirányító és - a légügyi hatóság által az érdekelt szervekkel egyetértésben adott külön rendelkezés alapján - meteorológiai szolgálatot, továbbá vezetékes és vezeték nélküli távközlő berendezést, valamint tűzoltó és mentő felszerelést.
kell tartani.
(2) A repülőtéren kötelező szolgálatok elhelyezéséről és működési feltételeiről, továbbá a szolgálatok feladatainak ellátásához szükséges műszaki-technikai eszközök és berendezések létesítéséről és fejlesztéséről a repülőtér üzemeltetője, a szolgálatok működéséről, az eszközök és berendezések üzemeltetéséről a szolgálatot ellátó szerv - saját költségén - gondoskodik.
27. §
(1) A repülőtér rendeltetésszerű használatának feltételeit a repülőtérrend, valamint a repülőtérhasználati díjakra vonatkozó és egyéb előírások határozzák meg.
(2) A repülőtér üzemeltetője az üzemeltetési engedély alapján a repülőtérrendben szabályozza
a) a légijárművek közlekedését a repülőtéren és a repülőtér körzetének légterében,
b) az egyéb járművek és a gyalogosok közlekedését a repülőtéren,
c) a repülőtéri létesítmények és berendezések használatát.
(3) A nemzetközi közforgalmú repülőtér rendjének kidolgozásánál az üzemeltető kikéri az ott működő hatósági ellenőrző szolgálatok véleményét.
(4) A repülőtérrendet a légügyi hatóság hagyja jóvá.
(5) Az üzemeltető a repülőtérrendet - a rájuk vonatkozó mértékben - az érdekeltek tudomására hozza.
(6) A repülőtérre és a hozzátartozó létesítményekbe - a közönség számára nyitva álló helyek kivételével - engedély nélkül belépni, járművel behajtani vagy a repülőtér rendeltetésszerű használatát bármilyen módon zavarni nem szabad.
(A Tvr. 15. §-ához)
28. §
(1) A terepből, illetőleg a környezet általános szintjéből jelentősen kiemelkedő - külön jogszabályban meghatározott - létesítményeket légiközlekedési akadályjelzéssel kell ellátni. A légügyi hatóság a repülés biztonsága érdekében egyéb létesítmény akadályjelzését is elrendelheti. Az akadályjelzés elhelyezéséről és karbantartásáról a repülőtér létesítésének engedélyezését követően készült létesítmény esetén annak tulajdonosa (kezelője), egyébként a repülőtér üzemeltetője köteles gondoskodni.
(2) A légügyi hatóság a repülés biztonságát veszélyeztető optikai, akusztikai vagy elektromágneses zavart kiváltó létesítmény tulajdonosát (kezelőjét) a zavaró hatás megszüntetésére kötelezheti.
(A Tvr. 16. §-ához)
29. §
(1) Magyar légijármű a biztonságos repülésre akkor alkalmas, ha előkészítették a repülési feladat végrehajtására és rendelkezik az ehhez szükséges - megfelelően felkészült - személyzettel.
(2) Lajstromozásra kötelezett magyar légijármű biztonságos repülésre alkalmasságához ezenkívül szükséges az is, hogy érvényes légialkalmassági bizonyítvánnyal rendelkezzék és megfeleljen az abban meghatározott követelményeknek, valamint hajózó személyzetének érvényes szakszolgálati engedélye legyen.
(3) A légijármű biztonságos repülésre alkalmasságáért és a repülési feladatra való előkészítéséért, továbbá a hajózó személyzet felkészüléséért a légijármű üzembentartója a felelős.
(4) Külföldi légijármű a biztonságos repülésre akkor alkalmas, ha az államában előírt érvényes légialkalmassági bizonyítványa van és megfelel az abban meghatározott követelményeknek.
(5) A repülést csak olyan időjárási viszonyok között szabad megkezdeni, amelyek a tervezett repülési feladat biztonságos végrehajtását nem veszélyeztetik.
30. §
(1) Kísérleti repülés, próbarepülés, valamint egyszeri átrepülés - a légügyi hatóság engedélyével - légialkalmassági bizonyítvány nélkül is végezhető. Ilyen repülésben csak a feladat végrehajtásához szükséges személyek vehetnek részt.
(2) Kísérleti és próbarepülés esetén, a légijármű biztonságos repülésre alkalmasságáért a gyártó, illetőleg a javító szerv felelős.
31. §
A Magyar Népköztársaság légterében való repüléshez
a) előzetes és
b) forgalmi
engedély szükséges.
32. §
(1) A repüléshez szükséges előzetes engedélyt
a) magyar polgári légijármű belföldi, nem közforgalmú repülésénél a honvédelmi miniszter és a közlekedés- és postaügyi miniszter által létrehozott és fenntartott egyesített központi repüléstervező, összehangoló és ellenőrző szolgálat (a továbbiakban: Egyesített Repülésirányító Főközpont);
b) minden egyéb repülésnél a légügyi hatóság
adja.
(2) Külföldi kormány-, katonai, rendőri és vámszervek tulajdonában (használatában) levő légijárművel a Magyar Népköztársaság légterében végzett repüléshez a Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium és a Külügyminisztérium, külföldi légijárművel végzett egyéb, nem közforgalmú repüléshez a Belügyminisztérium hozzájárulásával adható ki az előzetes engedély.
(3) Menetrendszerinti közforgalmú repülésnél a jóváhagyott menetrend előzetes engedélynek minősül. A menetrendet - a nemzetközi szerződések alapján - a légügyi hatóság hagyja jóvá.
(4) A légügyi hatóság az általa kiadott előzetes engedélyről - a repüléseknek és a légtér egyéb célú igénybevételének, valamint a repülésirányító tevékenységeknek a tervezése, illetőleg az előzetes összehangolása céljából - az Egyesített Repülésirányító Főközpontot tájékoztatja.
33. §
(1) A repülési feladat végrehajtásához szükséges forgalmi engedélyt (felszállási, határbelépési vagy üzemkezdési engedély) a légiforgalmi, illetőleg a repülésirányító szolgálat - az Egyesített Repülésirányító Főközponttal való egyeztetés alapján -adja.
(2) Az egyeztetés célja a repüléseknek és a légtér egyéb célú igénybevételének, valamint a repülésirányító tevékenységeknek - a repülési feladat biztonságos végrehajtásához szükséges - összehangolása.
(3) A forgalmi engedély alapján a légijármű parancsnoka jogosult a repülési feladat végrehajtására, az engedélyben meghatározott feltételek szerint.
34. §
A Honvédelmi Minisztérium külön engedélye szükséges az olyan légtérben végzendő repüléshez, amelyben a repülés korlátozott vagy tiltott (a továbbiakban: tiltott légtér).
35. §
(1) A Belügyminisztériumnak - jogszabályban meghatározott esetben a Honvédelmi Minisztériummal és a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériummal egyetértésben kiadott - külön engedélye szükséges
a) a látványosság célját szolgáló repüléshez,
b) a látványosság célját szolgáló vagy repülőtéren kívül végzett ejtőernyős ugráshoz,
c) a légijárműre felfüggesztett tehernek lakott terület feletti polgári célú szállításához,
d) légijárművel (a kikötött hőlégballont kivéve) végzett hirdetéshez és röpcédulaszóráshoz,
e) légijárműről tárgy ledobásához, a mezőgazdasági vagy közegészségügyi szórótevékenység kivételével,
f) légijármű fedélzetéről - annak felszereléséhez nem tartozó eszközzel - fénykép- vagy filmfelvétel készítéséhez és képrögzítéshez,
g) légijárműnek nem minősülő repülőtest (földről irányított repülőmodell) látványosság célját szolgáló vagy lakott terület feletti egyéb repíttetéséhez.
(2) Légijárműről lakott terület felett végzett közegészségügyi szórótevékenységhez (fertőtlenítés, szúnyogirtás stb.) a területileg illetékes megyei (fővárosi) tanács vb egészségügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szervének hozzájárulása szükséges.
36. §
A repülőtéren kívüli fel- és leszállás feltételeit a légügyi hatóság állapítja meg.
37. §
A légtér nem repülési célú igénybevételéhez (léggömb, rádiószonda, szabadon repülő modell, nagy teherbírású sárkányszerkezet felbocsátása, jégeső elhárító rakéta fellövése stb.) az Egyesített Repülésirányító Főközpont előzetes engedélye szükséges.
38. §
(1) Magyar légijárművön - a lajstromozásra nem kötelezett légijárművet kivéve - a következő okmányokat kell tartani:
a) a repülési lap (parancs),
b) lajtsromozási bizonyítvány,
c) légialkalmassági bizonyítvány,
d) szakszolgálati engedély a személyzet minden tagja részére,
e) rádióberendezéssel felszerelt légijárműnél a rádióberendezés engedélye.
(2) Nemzetközi repülést végző magyar légijárművön az (1) bekezdésben meghatározottakon kívül
a) repülési terv,
b) fedélzeti napló,
c) poggyász és áru szállítása esetén részletes kimutatás és bevallás a poggyászról, illetőleg az áruról,
d) a külön jogszabályban meghatározott biztosítási okmányok.
(3) A légügyi hatóság a légijárművön az (1), (2) bekezdésben meghatározottakon kívül egyéb okmány tartását is kötelezővé teheti.
(4) A repülési lapot az üzembentartó (megbízottja) állítja ki. A repülési lap a légijármű személyzetének kijelölésére, szolgálati beosztására, továbbá a repülési feladatra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.
(5) A fedélzeti naplót a hajózó személyzet erre kijelölt tagja vezeti; a napló tartalmazza a repülés időtartama alatt a légijármű üzemi adatait, továbbá a repülési feladat végrehajtására vonatkozó adatokat.
(6) Külföldi légijárművön azokat az okmányokat kell tartani, amelyeket nemzetközi szerződés - ennek hiányában a lajstromozó állam jogszabálya - előír.
(7) A légügyi hatóság határozza meg, hogy lajstromozásra nem kötelezett légijárművön milyen okmányokat kell tartani.
39. §
(1) A légtérnek azt a részét, amelyben a polgári repülés állandóan tilos a honvédelmi miniszter határozza meg.
(2) A légtér egyéb területein elrendelt repülési tilalom idejét és a repülések egyéb korlátozásait a honvédelmi miniszter - a polgári repülés érdekeit és biztonságát is figyelembe véve - állapítja meg. A tilalmakról (korlátozásokról) a légügyi hatóság az érdekelteket tájékoztatja.
(3) A légtér igénybevételére vonatkozó engedély megadását követően elrendelt tilalmat vagy korlátozást az engedélyező szerv haladéktalanul az engedélyes tudomására hozza.
40. §
A közforgalmú és a nemzetközi repülésre a honvédelmi miniszter a közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértésben állandó légi útvonalakat jelöl ki és meghatározza azok igénybevételének a rendjét. Az ilyen repüléseket - veszélyhelyzet kivételével - csak a kijelölt légi útvonalon szabad végrehajtani.
41. §
(1) Ha a légijármű a repülési terv (repülési feladat) alapján engedélyezett légteret (légi útvonalat) elhagyja vagy tiltott légtérbe repül a légijármű parancsnoka köteles a légijárművel az engedélyezett légtérbe (légi útvonalra) haladéktalanul visszatérni, a tiltott légteret elhagyni vagy - a kapott utasításnak megfelelően - leszállni.
(2) Ha a légijármű parancsnoka leszállást elrendelő jelzést kap, köteles a leszállásra megjelölt helyen - ennek hiányában a biztonságos leszállásra alkalmas legközelebbi helyen - a légijárművel leszállni. Leszállás után a légijármű parancsnokának a legközelebbi hatóságnál haladéktalanul jelentkeznie kell.
(3) A légijármű parancsnoka a leszállást megtiltó jelzés esetében köteles a repülést a kapott irányításnak megfelelően tovább folytatni. Irányítás hiányában a légijárművel a legközelebbi - biztonságos leszállásra alkalmas - repülőtéren szállhat le.
42. §
(1) A fel- és leszállástól eltekintve - különösen lakott terület, továbbá szabadban összegyűlt embertömeg felett - csak olyan magasságban szabad repülni, hogy a repülés az élet- és a vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse és az emberi környezetet az elkerülhetetlennél nagyobb mértékben ne zavarja.
(2) Az engedélyezett repülési magasságtól -veszélyhelyzet kivételével - eltérni nem szabad.
(A Tvr. 17. §-ához)
43. §
(1) A közforgalmú repülések irányításáról a közlekedés- és postaügyi miniszter az általa erre kijelölt szolgálat útján gondoskodik.
(2) A nem közforgalmú légijárművek és repülőterek üzembentartói (üzemeltetői) - a közlekedés- és postaügyi miniszter által meghatározott körben - kötelesek repülésirányító szolgálat fenntartására, valamint repülésirányító és repülésbiztonsági berendezések létesítésére.
44. §
A repülés biztonságos és zavartalan végrehajtását navigációs, távközlő, repülésirányító, meteorológiai, rádió- és fénytechnikai és egyéb berendezések szolgálják. Ilyen berendezéseket létesíteni, megváltoztatni vagy megszüntetni csak a légügyi hatóság engedélyével szabad.
45. §
A repülések végrehajtása közben a repüléseknek és a légtér egyéb célú igénybevételének, valamint a repülésirányító tevékenységeknek legfelső szintű összehangolása a honvédelmi miniszter feladata.
(A Tvr. 18. §-ához)
46. §
A nem közforgalmú légijármű üzembentartója köteles
a) a légijármű fedélzetén repülés közben tartózkodó személyek javára a repülés,
b) ejtőernyős ugró javára az ejtőernyős ugrás időtartamára balesetbiztosítási szerződést kötni. Ezt a rendelkezést a közforgalmú légifuvarozó alkalmazottai tekintetében is alkalmazni kell.
(A Tvr. 19-20. §-aihoz)
47. §
(1) Repülőbaleset esetén a baleset helye szerint illetékes rendőri szervek irányításával a tanácsi (tűzoltó, egészségügyi stb.) és a honvédségi szervek kötelesek a kutatásban, mentésben és a repülőbaleset következményeinek elhárításában együttműködni.
(2) A szakmai vizsgálatban a légijármű üzembentartója felügyeleti szervének a részvételét lehetővé kell tenni.
(3) A szakmai vizsgálat költségeit az üzembentartó viseli.
(A Tvr. 21. §-ához)
48. §
(1) A közforgalmú légiközlekedési vállalat a rendszeresen közlekedő járataira menetrendet készít, amelyben figyelembe veszi
a) a személy- illetőleg az árufuvarozási igényeket,
b) a csatlakozásokat,
c) a légügyi hatóság által meghatározott egyéb szempontokat.
(2) A menetrendet és annak változásait - az utasok, illetőleg a fuvaroztatók tájékoztatása céljából - közzé kell tenni.
(A Tvr. 22. §-ához)
49. §
A törvényerejű rendelet és e rendelet végrehajtása érdekében
a) a közlekedés- és postaügyi miniszter állapítja meg
- a légijárművek lajstromozásának és nyilvántartásának részletes szabályait,
- a légijárművek üzembentartásának feltételeit,
- a szakszolgálati engedélyre vonatkozó szabályokat,
b) a belügyminiszter állapítja meg - a közlekedés- és postaügyi miniszter, valamint a honvédelmi miniszterrel egyetértésben - a polgári repüléssel összefüggő rendészeti feladatok ellátásának a rendjét;
c) az egészségügyi miniszter - a közlekedés- és postaügyi miniszterrel, valamint a honvédelmi miniszterrel egyetértésben - állapítja meg a sportrepülők egészségi alkalmasságának vizsgálatát végző szervezetet, valamint az egészségi alkalmasságuk vizsgálatának feltételeit;
d) a honvédelmi miniszter, a közlekedés- és postaügyi miniszter és a belügyminiszter együttesen állapítja meg a honvédelmi célból végzett polgári repülések elrendelésének módját és feltételeit;
e) a közlekedés- és postaügyi miniszter és a pénzügyminiszter együttesen állapítja meg a repülőterek és légi útvonalak használati díját, valamint a hatósági vizsgálatokért és a hatósági engedélyek (igazolások) kiadásáért fizetendő díjakat.
50. §
A törvényerejű rendelet, valamint az e rendelet alapján kiadott engedélyek nem mentesítenek a más jogszabályokban előírt egyéb hatósági engedélyek (építésügyi, egészségügyi, postai stb.) megszerzése alól.
51. §
(1) Ez a rendelet 1981. július 1. napján lép hatályba; egyidejűleg a polgári repülésről szóló 1964. évi 26. törvényerejű rendelet végrehajtására kiadott 27/1964. (XI. 10.) Korm. rendelet hatályát veszti.
(2) A polgári repülésre vonatkozó, a felszabadulás előtt kiadott jogszabályok közül hatályban maradnak
a) a nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó jogszabályok egységesítése tárgyában Varsóban 1929. október 12-én aláírt egyezményről szóló 1936. évi XXVIII. törvény,
b) a légijárművek biztosítási lefoglalására vonatkozó 1933. évi római egyezményről szóló 1937. évi IX. törvény.
Lázár György s. k.,
a Minisztertanács elnöke