27/1964. (XI. 10.) Korm. rendelet
a polgári repülésről szóló 1964. évi 26. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról
Az 1964. évi 26. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban. Tvr.) 31. §-ának (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a következőket rendeli.
[A vastagbetűs szedés megismétli a Tvr. szövegét, a vékonyabb szedés a végrehajtási rendelet (a továbbiakban: Vhr.) szövege.]
Ez a törvényerejű rendelet a népgazdaság szükségleteinek kielégítése céljából a magyar polgári repülés feladatainak tervszerű és biztonságos ellátásával, valamint egységes állami irányításával kapcsolatos alapvető kérdéseket szabályozza.
I. Fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvényerejű rendelet hatálya
1. §
(1) A törvényerejű rendelet hatálya kiterjed a Magyar Népköztársaság légterében végrehajtott polgári repülésre és az ennek körében végzett tevékenységre, továbbá magyar polgári légijárműnek az ország légterén kívül végrehajtott repülésére és magyar állampolgár ennek körében végzett tevékenységére.
(2) A törvényerejű rendelet hatálya a nemzetközi megállapodással szabályozott polgári repülésre, illetőleg az e körben végzett tevékenységre csak annyiban terjed ki, amennyiben a Minisztertanács által jóváhagyott nemzetközi megállapodás eltérően nem rendelkezik.
(3) Nem terjed ki a törvényerejű rendelet hatálya a honvédelmi célból esetenként végzett különleges repülésekre, valamint az ilyen repülésekben résztvevő polgári légijárművekre és azok polgári személyzetére, amennyiben a repülés elrendelésekor ilyen értelemben rendelkeztek.
2. §
(1) A polgári repülés (a továbbiakban: repülés) körébe tartozó tevékenység:
a) utasok szállítása, poggyász, áru és postai küldemények fuvarozása,
b) különleges (mezőgazdasági, erdővédelmi, egészségügyi, vízügyi stb.) repülési feladatok ellátása,
c) a repülés földi irányításával és ellenőrzésével kapcsolatos tevékenység,
d) a sportrepülés, az ejtőernyős tevékenység és a repülőkiképzés,
e) polgári repülőgépek, helikopterek, léghajók, ejtőernyők, valamint a repüléssel kapcsolatos berendezések és mindezek felszereléseinek gyártása és javítása,
f) meghatározott fajtájú, polgári célt szolgáló léggömb, rakéta, sárkány, repülőmodell és egyéb repülőtest gyártása és légi üzemeltetése,
g) a repüléssel kapcsolatos kísérleti és tudományos kutató munka,
h) a repülés népszerűsítését és fejlesztését szolgáló kulturális felvilágosítás.
(2) Polgári légijárművel végzett repülés, illetőleg az ezzel kapcsolatos tevékenység akkor is polgári repülésnek minősül, ha abban honvédségi személy vesz részt.
(3) A közlekedés- és postaügyi miniszter határozza meg a törvényerejű rendelet hatálya alá tartozó, polgári célt szolgáló léggömbök, rakéták, sárkányok, repülőmodellek és egyéb repülőtestek fajtáit, továbbá azt, hogy azok gyártása és légi üzemeltetése tekintetében a törvényerejű rendelet rendelkezéseit mennyiben kell alkalmazni.
Hatósági jogkörök
3. §
(1) A közlekedés- és postaügyi miniszter az irányítása alá rendelt szervek repülési tevékenysége felett felügyeletet, az irányítása alá nem tartozó szervek repülési tevékenysége tekintetében szakfelügyeletet gyakorol; ellátja továbbá az ezekkel kapcsolatos légügyi hatósági feladatokat (a továbbiakban: légügyi hatóság).
(2) A repüléssel kapcsolatos rendészeti feladatokat a belügyminiszter látja el, aki a honvédelmi érdekeket érintő ügyekben a honvédelmi miniszterrel egyetértésben jár el.
Vhr. 1. § (1) A közlekedés- és postaügyi miniszter szakfelügyeleti jogköre kiterjed különösen:
a) a repülés fejlesztésével és korszerűsítésével kapcsolatos irányelvek megállapítására,
b) a fejlesztési és beruházási tervek kialakítására,
c) a repülés egyes feladatait ellátó intézmények, üzemek létesítésére, megszüntetésére, valamint az egyes szervek repüléssel kapcsolatos tevékenységének meghatározására,
d) a repülési tevékenység, illetőleg a légiszállítás feltételeinek szabályozására,
e) a repüléssel kapcsolatos kutató és tervezőmunkák összehangolására,
f) a repüléssel kapcsolatos műszaki fejlesztési tervek kidolgozásához a gyártmánytervezéshez és gyártmányfejlesztéshez, valamint új termék bevezetéséhez (behozatalához), a feltételek meghatározására,
g) a légijárművek, ejtőernyők és repülés célját szolgáló berendezések és eszközök alkalmasságára vonatkozó előírások, szabványok megállapítására,
h) az állami vállalatok és szervek repüléssel kapcsolatos tevékenységének összehangolására,
i) a repülés körében egységes szabályozást igénylő munkaügyi kérdésekre,
j) egyes repülési szakmunkakörök képesítési feltételeinek meghatározására,
k) külföldi légügyi hatóságokkal és nemzetközi repülési szervekkel az együttműködés irányítására és fejlesztésére.
(2) A repülés szakfelügyeletének ellátására vonatkozó szabályokat a közlekedés- és postaügyi miniszter állapítja meg.
(3) Repülési feladatokat ellátó szervek repüléssel kapcsolatos fejlesztési terveit a honvédelmi miniszterrel és a közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértésben kell megállapítani.
Vhr. 2. § (1) A közlekedés-és postaügyi miniszter a repülés alapvető kérdéseiben és az ezeket érintő irányelvek és szabályok megállapítása során az érdekelt miniszterekkel (országos hatáskörű szervek vezetőivel) egyetértésben jár el.
(2) A közlekedés- és postaügyi miniszter, valamint a honvédelmi miniszter a repülések, illetve az ezzel kapcsolatos tevékenységek végrehajtásának szabályozása során biztosítsa, hogy a polgári repülések a honvédelmi jellegű repüléseket ne zavarják, illetőleg a honvédelmi jellegű repülések a polgári repüléseket ne akadályozzák.
II. Fejezet
LÉGIJARMŰVEK ÉS EJTŐERNYŐK
Nyilvántartás és jelzés
4. §
(1) A belföldi lakhelyű állampolgár és belföldi telephelyű jogi személy tulajdonában (kezelésében, használatában) álló motoros és motor nélküli, szárazföldi és vízi repülőgépet, helikoptert, léghajót (a továbbiakban: légijármű), valamint ejtőernyőt lajstromba kell venni. Nem kell a lajstromba felvenni azt a légijárművet, amelyet kizárólag külföldön tartanak üzemben.
(2) A magyar lajstromba vett - magyar állami hovatartozású - légijárművön a Magyar Népköztársaság felségjelét és a légijármű lajstromjelét, az ejtőernyőn a lajstromjelet fel kell tüntetni.
(3) A Magyar Népköztársaság felségjele: HA -betűcsoport és piros-fehér-zöld színjelzés.
Vhr. 3. § Magyar állampolgár légijárműre tulajdonjogot átruházás útján csak a közlekedés- és postaügyi miniszternek a belügyminiszterrel egyetértésben adott engedélyével szerezhet.
Vhr. 4. § (1) A légijárműveket rendeltetésük, működési elvük és egyéb jellemzőik alapján osztályozni kell. Az osztályozást és az osztálybasorolás feltételeit a légügyi hatóság állapítja meg.
(2) A légijárművek és ejtőernyők lajstrombavételének és törlésének feltételeit - más állam lajstromába vagy abból az átírást is ideértve - a légügyi hatóság állapítja meg.
(3) A légijárműnek a magyar lajstromba való felvételével a más állam lajstromába történt korábbi bejegyzése érvénytelenné válik. Magyar légijárműnek más állam lajstromába való felvétele csak akkor érvényes, ha a légijárművet a magyar lajstromból törölték.
(4) A légijárművek és az ejtőernyők lajstromát a lajstromozást végző szerv vezeti.
Vhr. 5. § (1) A repülés egyes ágazatai a légijárműveken megkülönböztető jelzéseket használhatnak.
(2) A felség- és lajstromjel, továbbá az (1) bekezdésben említett jelzések mintáját, használatát és feltüntetésének módját a légügyi hatóság állapítja meg.
Szerkesztés, gyártás, behozatal és kivitel
5. §
(1) Légijármű és ejtőernyő javításával és gyártásával foglalkozó üzemet a közlekedés- és postaügyi miniszter egyetértésével szabad létesíteni.
(2) Légijármű, ejtőernyő, valamint repülés célját szolgáló berendezés és felszerelés szerkesztési feladatait, valamint az állami javító és gyártó üzemek repüléssel kapcsolatos tervfeladatait a közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértésben kell megállapítani.
(3) Légijármű és ejtőernyő felújításához, gyártásához, külföldről való behozatalához és külföldre való kiviteléhez légügyi hatósági engedély szükséges.
Vhr. 6. § Légijármű, ejtőernyő, valamint repülés célját szolgáló berendezés és felszerelés szerkesztésének szakmai feltételeit és a szerkezetekre vonatkozó követelményeket a légügyi hatóság állapítja meg.
Vhr. 7. § Légijármű, ejtőernyő, valamint repülés célját szolgáló berendezés és felszerelés gyártását és külföldről behozatalát a légügyi hatóság az alkalmassági feltételek biztosítása esetén engedélyezi. Az engedélyezés során a légügyi hatóság az egységesítés érdekében a típusok számát szükség szerint korlátozhatja.
Vhr. 8. § (1) Javító vagy gyártó üzemet a közlekedés- és postaügyi miniszter által előzetesen meghatározott szakmai feltételek biztosítása esetén lehet létesíteni. Ha a feltételeket az üzem nem tartja meg, a javításra, illetve a gyártásra vonatkozó légügyi hatósági engedélyt vissza kell vonni.
(2) Az állami javító és gyártó üzemeknek biztosítaniok kell a lajstromba vett légijárművek, ejtőernyők, valamint a repülés célját szolgáló berendezések és felszerelések folyamatos üzembentartásához szükséges ipari tevékenység ellátását (javítást, ellenőrzést, üzemzavar elhárítást), ha a hazai elvégzés gazdaságos, vagy elkerülhetetlen. Ezeket a feladatokat az érdekelt minisztériumok a légügyi hatósággal együttesen osztják el.
(3) Az állami javító és gyártó üzem repüléssel kapcsolatos fejlesztésének irányelveit a közlekedés- és postaügyi miniszter az érdekelt miniszterek meghallgatásával állapítja meg.
Üzembentartás
6. §
(1) Légijárművet csak légügyi hatósági engedéllyel szabad üzembentartani.
(2) A Iégijárművet üzembentartó állami vállalatok és szervek repüléssel kapcsolatos tervfeladatait a közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértésben kell megállapítani.
Vhr. 9. § A légijármű üzembentartására vonatkozó engedély kiadásának, meghosszabbításának és visszavonásának rendjét a légügyi hatóság állapítja meg. Az engedélyben meg kell határozni az üzembentartás feltételeit. Ha az üzembentartó a feltételeket nem tartja meg, a légügyi hatóság az engedélyt visszavonja.
7. §
(1) A légijárműnek a biztonságos repülésre és a kijelölt feladatra alkalmasságát a légügyi hatóság állapítja meg és erről légialkalmassági bizonyítványt ad ki.
(2) Légialkalmassági bizonyítványt csak lajstromba vett légijárműre vonatkozóan szabad kiadni: a bizonyítványban a lajstromba vételt is tanúsítani kell.
(3) Ejtőernyő, valamint repülés célját szolgáló berendezés és felszerelés légialkalmasságát típusonként kell megállapítani és igazolni.
Vhr. 10. § (1) Légijármű, ejtőernyő, valamint repülés célját szolgáló berendezés és felszerelés légialkalmasságának feltételeit, továbbá a bizonyítvány kiadásának, meghosszabbításának és érvénytelenítésének rendjét a légügyi hatóság szabályozza.
(2) Hazai gyártású légijármű, ejtőernyő, valamint a repülés célját szolgáló berendezés és felszerelés külföldre kivitele esetén a légialkalmasságot - a nemzetközi megállapodásokkal összhangban - a légügyi hatóság igazolja.
(3) Külföldről behozott légijármű, ejtőernyő, valamint repülés célját szolgáló berendezés és felszerelés légialkalmasságát a gyártómű telephelye szerint illetékes légügyi hatóság igazolása alapján a légügyi hatóság elismerheti.
(4) A légialkalmassági bizonyítványokról az azokat kiállító szerv nyilvántartást vezet.
Vhr. 11. § Motoros légijárművet csak a légügyi hatóság engedélyével szabad selejtezni.
8. §
Légi járművön távközlő berendezés felszereléséhez és üzembentartásához légügyi hatósági engedély szükséges.
Vhr. 12. § A légügyi hatóság határozza meg, hogy a légijárművön milyen távközlő berendezést kell felszerelni és azt milyen feltételekkel kell üzembentartani.
III. Fejezet
REPÜLŐTEREK ÉS EGYÉB FÖLDI LÉTESÍTMÉNYEK
9. §
(1) Légijárművek indítására és fogadására a szárazföldi és vízi légikikötő, a repülőtér, valamint a helikopter állomás (a továbbiakban: repülőtér) szolgál.
(2) A repülőtér lehet közforgalmú és nem közforgalmú. A repülőterek rendeltetésük és minősítésük alapján tovább osztályozhatók.
(3) A nemzetközi közforgalmú repülőtéren a határállomásokon rendszeresített hatósági ellenőrző szolgálatokat, valamint közegészségügyi szolgálatot kell fenntartani.
10. §
(1) Repülőteret létesíteni, üzembentartani, megszüntetni vagy állapotát megváltoztatni csak légügyi hatósági engedéllyel szabad.
(2) Közforgalmú repülőteret a közlekedés- és postaügyi miniszter vagy a területileg illetékes megyei, megyei jogú városi, fővárosi tanács végrehajtó bizottsága a közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértésben létesíthet.
(3) Állandó repülőtér létesítéséhez és megszüntetéséhez a honvédelmi miniszter engedélye is szükséges.
Vhr. 13. § (1) A közforgalmú repülőtér lehet nemzetközi vagy belföldi. A repülőterek további osztályozását és az osztálybasorolás feltételeit a légügyi hatóság állapítja meg.
(2) Repülőterek létesítésének lehetőségét a regionális, valamint a város- (község) rendezési tervekben biztosítani kell.
Vhr. 14. § (1) A légügyi hatóság állapítja meg a repülőtér létesítésének, üzembehelyezésének, üzembentartásának, megváltoztatásának és megszüntetésének szabályait, továbbá azt, hogy a repülőteret milyen berendezésekkel és felszerelésekkel kell ellátni.
(2) A légügyi hatóság az üzembentartási engedélyben meghatározza a repülőtér osztályát, igényibevételének feltételeit és az engedély érvényességének határidejét.
(3) Szükségrepülőtér ideiglenes üzembentartásának engedélyezését a légügyi hatóság az üzembentartóra ruházhatja át. Ilyen esetben az engedély megadása az üzembentartó szerv vezetőjének hatáskörébe tartozik.
(4) A repülőtér üzembentartási engedélyekről az engedélyező szerv nyilvántartást vezet.
Vhr. 15. § (1) A repülőterek használatának feltételeit - a nemzetközi megállapodásokkal összhangban - a légügyi hatóság állapítja meg. Nemzetközi közforgalmú repülőtér használatának feltételeit és közlekedés-műszaki adatait a légügyi hatóság tájékoztató kiadványban teszi közzé.
(2) Nemzetközi közforgalmú repülőtéren állami tűzoltó és repülő egészségügyi szolgálatot kell fenntartani.
11. §
(1) Repülőtér, valamint a repülés biztonságát és zavartalanságát szolgáló egyéb földi berendezés (23. §) létesítése céljából az ingatlanok megszerzésére, az előmunkálatok tűrésére, az okozott károk megállapítására és megtérítésére a kisajátításról, a kezelési jog átadásáról, illetve a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló jogszabályokat kell alkalmazni.
(2) Ha a kisajátítás nem indokolt, az ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója) tűrni köteles a repülés biztonságát és zavartalanságát szolgáló berendezés elhelyezését, javítását és karbantartását. Ha a berendezés az ingatlan rendeltetésszerű használatát lényegesen nem akadályozza, a tulajdonos térítést nem igényelhet, egyébként az akadályozás mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg. Az ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója) részére a berendezés elhelyezése, javítása, karbantartása vagy eltávolítása során okozott károkat a polgári jog szabályai szerint kell megtéríteni.
12. §
(1) A repülőteret az üzembentartó által készített és a légügyi hatóság által jóváhagyott repülőtérrend szerint kell üzembentartani. A repülőtérrend megtartásáért az üzembentartó által kijelölt repülőtérvezető (repülőtér igazgató) felelős.
(2) Ha a repülőtér állapota, vagy üzembentartásának módja a hatósági előírásoknak, illetőleg az üzembentartási engedély feltételeinek nem felel meg, a légügyi hatóság a repülőtér üzembentartását korlátozza vagy megtiltja.
Vhr. 16. § (1) A repülőtérrendben kell szabályozni a légijárművek mozgását a repülőtéren és a repülőtér körzetének légterében, a közlekedést a repülőtéren, valamint a létesítmények és berendezések használatának rendjét. Az üzembentartó köteles a jóváhagyott repülőtérrend megismerésének lehetőségét biztosítani, illetőleg a repülőtérrendet az érdekeltekkel közölni.
(2) A repülőtér üzembentartója köteles a repülőteret legalább olyan állapotban fenntartani, mint amely az engedély megadásának alapjául szolgált.
(3) A repülőtérre és a hozzátartozó létesítményekbe - a közönség számára nyitva álló helyek kivételével - engedély nélkül belépni vagy járművel behajtani tilos. Tilos továbbá a repülőtér területére haszonállatot engedély nélkül behajtani vagy ott legeltetni.
13. §
(1) A repülőterek és egyéb földi létesítmények körzetében a légtér akadálymentessége érdekében biztonsági övezetet kell létesíteni. A biztonsági övezeten belül építési és beültetési korlátozást lehet elrendelni.
(2) A magasépítményeken akadályjelzést kell alkalmazni, ha az a repülés biztonsága érdekében szükséges.
Vhr. 17. § (1) A biztonsági övezet határát, továbbá az akadályjelzések alkalmazásának eseteit és feltételeit a légügyi hatóság állapítja meg.
(2) A biztonsági övezeten belül az építési és a beültetési korlátozásokat az elsőfokú építésügyi hatóság - a beültetési korlátozások tekintetében a tanács végrehajtó bizottsága mezőgazdasági szakigazgatási szervével egyetértésben - rendeli el. Az erre vonatkozó részletes szabályokat az építésügyi miniszter a közlekedés- és postaügyi miniszterrel és a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben állapítja meg.
(3) Az akadályjelzést az új magasépítmény létesítője köteles elkészíteni és üzembentartani, meglevő magasépítmény tulajdonosa (kezelője, használója) pedig tűrni köteles az akadályjelzés elhelyezését, üzembentartását és karbantartását.
(4) A biztonsági övezeten belül a repülés biztonságát veszélyeztető optikai, akusztikai és elektromágneses zavarokat kiváltó létesítmények tulajdonosát (üzembentartóját) a létesítmény engedélyezésére jogosult hatóság - a légügyi hatóság megkeresésére - a zavaró hatás megszüntetésére kötelezi.
Vhr. 18. § A biztonsági övezetet lehetőleg úgy kell létesíteni, hogy az más jogszabályok alapján fennálló biztonsági övezetet (védőterületet, létesítményt) ne érintsen. Ha ez nem valósítható meg, a meglevő biztonsági övezet (védőterület, létesítmény) módosításának, illetőleg áthelyezésének költségei - ha az érdekeltek másként nem állapodnak meg - az új biztonsági övezetet létesítő szervet terhelik.
IV. Fejezet
A REPÜLÉS SZAKSZEMÉLYZETE
Hajózó személyzet
14. §
(1) A légijármű vezetését és repülés közben a légijármű fedélzetén a szolgálati (hajózó) tevékenységet, megállapított létszámú személyzet (a továbbiakban: hajózó személyzet) végzi.
(2) Hajózó tevékenységet csak az láthat el, aki egészségileg erre alkalmas, a légügyi hatóság által szabályozott szakszolgálati engedéllyel rendelkezik és az adott feladatra kijelölték. A hajózó személyzet tagjainak tevékenysége csak a szakszolgálati engedélyben megjelölt feladatkörre terjedhet.
(3) Külföldi légijármű személyzete a magyar légtérben csak a nemzetközi megállapodásoknak megfelelő szakszolgálati engedéllyel végezhet repülést. A légügyi hatóság olyan személy hajózó tevékenységének engedélyezését megtagadhatja, akinek a szakszolgálati engedélyét kiállító állammal a viszonosság nem áll fenn. A légügyi hatóság egyes személyek hajózó tevékenységét a repülési szabályok megsértése miatt a magyar légtérben megtilthatja.
A légijármű parancsnoka
15. §
(1) A légijármű parancsnoka a légijárműnek a parancsnoki teendők ellátására képesített és ezzel megbízott vezetője. A parancsnokra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni olyan légijármű vezetőjére, amelyen más személy nem végez szolgálati tevékenységet.
(2) A légijármű parancsnoka a repülési feladat átvételétől kezdve felelős a hajózó személyzet előkészítő munkáinak elvégzéséért, a légijármű állapotáért, a hajózó személyzetnek a repülés közben végzett tevékenységéért és a repülési feladat végrehajtásáért. A parancsnoknak a hajózó személyzet tagjai tekintetében intézkedési joga van.
(3) A légijármű fedélzetén tartózkodó minden személy köteles a légijármű parancsnokának a repülés biztonságát érintő intézkedéseit teljesíteni.
16. §
(1) A légijármű parancsnokának joga és kötelessége a légijárművön bűntett elkövetése vagy az utasok, illetve a repülés biztonságának veszélyeztetése esetén a szükséges intézkedések megtétele. A parancsnoknak joga van az ilyen tevékenységet kifejtő személyeket leszállás után a légijármű fedélzetéről eltávolítani és kötelessége bűntett esetén az illetékes hatóságoknak átadni.
(2) Ha a légijárművet veszély fenyegeti, a légijármű parancsnoka köteles a repülés biztonságos befejezése, valamint a személyek, a légijármű és a rakomány megsérülésének elhárítása érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni.
(3) Baleset vagy kényszerleszállás esetében a légijármű parancsnoka köteles a személyek, a légijármű és a rakomány károsodásának enyhítéséhez szükséges intézkedéseket megtenni, valamint a légijármű tulajdonosa (üzembentartója) érdekeit megóvni és e célból jogosult a halaszthatatlan teendők tekintetében nevében eljárni.
(4) Ha a légijármű parancsnoka más légi- vagy tengeri járműtől vészjelzést kap vagy azt észleli, hogy ilyen járművet veszély fenyegeti, köteles -saját repülése biztonságának veszélyeztetése nélkül - segítséget nyújtani.
Ejtőernyősök
17. §
Ejtőernyős ugrást - önmentés esetét kivéve - csak az végezhet, akinek a légügyi hatóság által szabályozott ejtőernyős szakszolgálati engedélye van és az adott feladatra kijelölték.
Földi személyzet
18. §
A repülés földi irányítását és a légügyi hatóság által megállapított egyéb szaktevékenységet csak az láthat el, akinek a légügyi hatóság által szabályozott szakszolgálati engedélye van és az adott feladatra kijelölték.
Szakképzés
19. §
(1) A szakszolgálati engedély megszerzéséhez szükséges szakképzés állami feladat.
(2) Szakszolgálati engedélyhez kötött feladatokat a légügyi hatóság által meghatározott módon szakképzés alatt álló személy ilyen engedély nélkül is elláthat.
Vhr. 19. § (1) A légijármű hajózó személyzetének létszámát a légijármű rendeltetésétől és típusától függően a légügyi hatóság állapítja meg.
(2) Hajózó szakszolgálati engedély magyar állampolgárnak adható. E rendelkezés alól a közlekedés- és postaügyi miniszter kivételt tehet.
(3) A hajózó személyzet tagjai fizikai és pszichikai alkalmasságának megállapítása az egészségügyi, a honvédelmi és a közlekedés- és postaügyi miniszter által egyetértően e célra létesített vagy kijelölt egészségügyi szervezet feladata. A fizikai és pszichikai alkalmasság feltételeit az Egészségügyi Minisztériummal egyetértésben a légügyi hatóság állapítja meg.
Vhr. 20. § (1) A szakszolgálati engedélyhez kötött munkaköröket, valamint a szakszolgálati engedély kiadásának, meghosszabbításának és visszavonásának feltételeit a légügyi hatóság állapítja meg.
(2) A szakszolgálati engedélyekről az azokat kiállító szerv nyilvántartást vezet.
(3) A szakszolgálati engedélyt a tulajdonos köteles szolgálat közben magánál tartani és ellenőrzés alkalmával felmutatni.
(4) A szakszolgálat körében képesítési osztályokat kell megállapítani. Az osztálybasorolás feltételeit a légügyi hatóság állapítja meg.
Vhr. 21. § (1) Motornélküli légijárművek motoros légijárművel történő vontatása közben a motoros légijármű vezetője az egész vontatmány parancsnoka.
(2) Kiképzés alatt álló, egyedül repülő, de szakszolgálati engedéllyel még nem rendelkező légijárművezető növendéket a légijármű parancsnokának kell tekinteni.
(3) A légijármű parancsnokának részletes feladatait a légügyi hatóság határozza meg.
Vhr. 22. § (1) A polgári repülés szakszemélyzetének utánpótlásához szükséges alapvető szakmai ismeretek megszerzésének lehetőségét az állami közép- és felsőfokú oktatási intézményekben kell biztosítani.
(2) Az állami közép- és felsőfokú oktatási intézményekben meg nem szerezhető, szakszolgálati engedély elnyeréséhez szükséges ismereteket biztosító oktatási és kiképzési szervezet fenntartása a repülési ágazat felügyeletét ellátó minisztérium, a szakszolgálati vizsgáztatás pedig a légügyi hatóság feladata. Oktatási és kiképzési szervezetet, az oktatás módszerét és anyagát a közlekedés- és postaügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértésben állapítja meg.
Vhr. 23. § (1) A közforgalmú légifuvarozó vállalat dolgozói egyenruha viselésére kötelezhetők. Az egyenruha mintáját a közlekedés- és postaügyi miniszter hagyja jóvá.
(2) A repülés más ágazatainak dolgozói is viselhetnek egyenruhát. Az egyenruha mintáját a felügyeleti szerv vezetője a légügyi hatósággal egyetértésben hagyja jóvá.
V. Fejezet
REPÜLÉSEK
A repülések engedélyezése
20. §
(1) A Magyar Népköztársaság légterében csak olyan légijármű repülhet, amelyen a felség- és lajstromjelet feltüntették, légialkalmassági bizonyítványa,- továbbá az egyéb előírt okmányok a fedélzeten vannak és repülését engedélyezték.
(2) Ejtőernyős ugrást lajstromba vett és alkalmasnak minősített ejtőernyővel az végezhet, akinek ugrását engedélyezték.
(3) A repülési és az ugrási engedély kiadásának részletes feltételeit a légügyi hatóság állapítja meg.
A repülés előkészítése
21. §
(1) A repülésre a légijárművet elő kell készíteni, a hajózó személyzetnek pedig fel kell készülnie. A légijármű repülésre való előkészítésének és a hajózó személyzet felkészülésének megszervezéséért az üzembentartó szerv vezetője felelős.
(2) Külföldi légijármű előkészítéséért és a személyzet repülésre felkészüléséért a légijármű parancsnoka felelős.
(3) A repülés előkészítésének szabályait és az előkészítésért felelős személyek feladatait a légügyi hatóság állapítja meg.
Vhr. 24. § A repülés engedélyezésének alapvető szabályait a honvédelmi miniszter állapítja meg.
Vhr. 25. § (1) Külföldi légijármű repülési engedélyét a légügyi hatóság a Külügyminisztériummal, a Honvédelmi Minisztériummal és a Belügyminisztériummal egyetértésben adja ki.
(2) Külföldi állampolgárságú légijárművezető magyar légijárművet a közlekedés- és postaügyi miniszter engedélyével vezethet. Ezt a jogkörét a közlekedés- és postaügyi miniszter az üzembentartó szerv vezetőjére ruházhatja.
(3) A látványosság célját szolgáló repüléseket a belügyminiszter engedélyezi.
(4) A repülési engedélyekről az engedélyező szerv nyilvántartást vezet.
Vhr. 26. § (1) A légijárművet közforgalmú repüléshez - a légialkalmassági bizonyítványon felül - az alábbi fedélzeti okmányokkal kell ellátni:
a) rádióadóállomások üzembentartási engedélye,
b) fedélzeti napló,
c) a légijárművön szállított utasokról, poggyászról, áruról és postáról kiállított okmányok,
d) a légügyi hatóság által meghatározott egyéb fedélzeti okmányok.
(2) Nem közforgalmú repüléshez a légialkalmassági bizonyítványon felül szükséges okmányokat a légügyi hatóság állapítja meg.
(3) Külföldi légijármű fedélzeti okmányait érvényesnek kell tekinteni, ha megfelelnek a nemzetközi megállapodások előírásainak.
Vhr. 27. § (1) Légialkalmassági bizonyítvánnyal ellátott légijárművel sem szabad repülni, ha műszaki állapota a légialkalmassági feltételeknek nem felel meg.
(2) Külföldi légijármű légialkalmassága felülvizsgálható, ha a légijármű megsérült, vagy nyilvánvaló műszaki hibája van.
Vhr. 28. § Kísérleti, próba- és hasonló jellegű repülést a légügyi hatóság olyan légijármű részére is engedélyezhet, amelynek nincs légialkalmassági bizonyítványa, vagy amelyen a felség- és lajstromjelet nem tüntették fel. Ilyen repülésben csak a repülési feladat elvégzéséhez szükséges személyeknek szabad résztvenni.
A repülés végrehajtása
22. §
(1) A repülést csak a repülési feladat, vagy a repülési terv alapján kiadott felszállási engedéllyel szabad megkezdeni.
(2) A repülést a légijármű részére kijelölt légtérben, illetőleg légiútvonalon, a meghatározott leszállások beiktatásával kell végrehajtani.
Vhr. 29. § A repülések végrehajtásának alapvető szabályait a honvédelmi miniszter állapítja meg. A repülések végrehajtásának részletes szabályait, továbbá a repülési feladat kiadásának, a repülési terv jóváhagyásának és a felszállási engedély kiadásának rendjét a légügyi hatóság állapítja meg.
Vhr. 30. § (1) Motoros légijármű csak engedély alapján üzembentartott repülőtérről szállhat fel és ilyen repülőtérre szállhat le. E rendelkezés alól a légügyi hatóság kivételt tehet.
(2) A felszállási engedély megadása után a felszállás végrehajtását csak a légijármű parancsnoka határozhatja el.
Vhr. 31. § (1) A nemzetközi repülést, valamint a belföldi közforgalmú repülést az állandó jelleggel kijelölt légi útvonalakon kell végrehajtani. A nemzetközi légiútvonalakról a légügyi hatóság tájékoztató közleményt ad ki.
(2) Az állandó jelleggel kijelölt légiútvonalakon kívüli repüléshez a légteret és az útvonalat a repülési feladatban vagy a repülési tervben kell meghatározni.
(3) Repülés közben a légijárművön csak a fedélzeti okmányokban vagy a légügyi hatóság által megállapított más okmányokban felsorolt személyek tartózkodhatnak.
Vhr. 32. § (1) Összefüggően beépített (lakott) terület, továbbá szabadban összegyűlt embertömeg felett a légijármű - a fel- és leszállástól eltekintve - csak olyan magasságban repülhet, amely lehetővé teszi, hogy repülőtéren vagy beépített területen kívül, illetve embertömegtől távol, álló motorral is biztonságosan leszálljon.
(2) Állandó jelleggel kijelölt légiútvonalon, összefüggően beépített (lakott) terület, továbbá szabadban összegyűlt embertömeg, valamint a repülőtérnek a közönség számára nyitva álló része felett kísérleti, gyakorló és műrepülést, továbbá ejtőernyős ugrást végezni tilos. E rendelkezés alól a Belügyminisztérium a légügyi hatósággal egyetértésben kivételt tehet.
(3) A repülési feladatba nem tartozó, különösen emberre, haszonállatra vagy más vagyontárgyra irányuló alacsonyrepülés tilos.
Vhr. 33. § (1) Ha a légijármű a kijelölt légiútvonalat elhagyta, illetőleg tilos övezet fölé repült, köteles a tilos övezetet haladéktalanul elhagyni, illetőleg a kijelölt légiútvonalra visszatérni.
(2) Ha a légijármű leszállást elrendelő jelzést kap, köteles a leszállásra megjelölt helyen, megjelölés hiányában a biztonságos leszállásra alkalmas legközelebbi helyen leszállni. Leszállás után a légijármű parancsnoka köteles a legközelebbi hatósági szervnél haladéktalanul jelentkezni. Ha a légijármű nem engedelmeskedik a leszállást elrendelő jelzésnek, másodszori jelzés után leszállásra kényszeríthető.
(3) Ha a légijármű leszállást megtiltó jelzést és a repülés továbbfolytatására irányítást kap, köteles azt végrehajtani, irányítás hiányában pedig köteles a legközelebbi, biztonságos leszállásra alkalmas repülőtéren leszállni.
Vhr. 34. § (1) A közlekedés- és postaügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértésben a légijármű fedélzetére egyes anyagok vagy tárgyak felvitelét megtilthatja vagy felvitelüket feltételhez, illetőleg engedélyhez kötheti.
(2) A légijármű fedélzetén annak felszereléséhez nem tartozó eszközzel fényképezni, filmezni, valamint távközlést végezni csak a belügyminiszter engedélyével, az általa meghatározott feltételek mellett szabad.
(3) Légijármű útján hirdetni, valamint tárgyakat a légijárműről ledobni - a mezőgazdasági szórótevékenység és a végveszély esetét kivéve -csak a belügyminiszter engedélyével, az általa meghatározott feltételek mellett szabad.
Repülésbiztonsági berendezések és szolgálatok
23. §
(1) A repülések biztonságos és zavartalan végrehajtását az ország területén híradási, irányítási, meteorológiai, rádiólokációs, fénytechnikai és egyéb berendezésekkel, valamint repülésirányító és ellenőrző szolgálatokkal kell biztosítani.
(2) Közforgalmú repülés céljára az irányító és ellenőrző szolgálatok fenntartása, valamint az ezekhez szükséges berendezések létesítése állami feladat.
(3) A rendkívüli repülőeseményekkel és azok megelőzésével kapcsolatban a posta távközlési hálózata útján továbbított közleményeket sorrendi elsőbbség illeti meg.
Vhr. 35. § A repülések, valamint az ezeket biztosító repülésirányító tevékenység legfelsőbb összehangoló szerve a Honvédelmi Minisztérium.
Vhr. 36. § (1) A repülések meteorológiai biztosítását a légügyi hatósággal egyetértésben megállapított rendszerben az Országos Meteorológiai Intézet látja el.
(2) A közforgalmú repülést irányító és ellenőrző szolgálatok, valamint az ezek részére szükséges berendezések létesítésével és fenntartásával kapcsolatos kötelezettségeket a közlekedés- és postaügyi miniszter és a honvédelmi miniszter együttesen határozza meg.
(3) A légügyi hatóság a nem közforgalmú légijárművek üzembentartóit légijárműveik repüléseinek biztosítása céljából repülésirányító berendezések létesítésére és repülésirányító szolgálat fenntartására kötelezheti.
(4) A repülésirányító szolgálat utasítása a légijármű parancsnoka számára kötelező, veszély esetén azonban attól eltérhet.
Vhr. 37. § (1) A repülésirányítás és ellenőrzés célját szolgáló távközlési, irányítási, fénytechnikai, rádiólokációs, meteorológiai és egyéb berendezéseket megváltoztatni és megszüntetni csak a légügyi hatóság engedélyével szabad.
(2) Az engedélyezett berendezésekről a légügyi hatóság nyilvántartást vezet.
Repülési tilalmak
24. §
A repülés az ország meghatározott területei felett állandó jelleggel vagy ideiglenesen korlátozható, illetve megtiltható (tilos övezetek). A korlátozás vagy tilalom esetenként az ország egész légterére kiterjeszthető.
Vhr. 38. § (1) Az állandó jellegű tilos övezetek határát a honvédelmi miniszter, a tilalmi idő tartamát és a repülések egyéb korlátozását a honvédelmi miniszter és a közlekedés- és postaügy miniszter együttesen állapítja meg.
(2) A tilalmakról a légügyi hatóság tájékoztató közleményt ad ki.
Rendkívüli repülőesemények
25. §
(1) Ha a légijármű üzem közben megsérül, kényszerleszállást hajt végre vagy földi gurulását kényszerűen megszakítja, illetve ezekből eredően, továbbá a repülési szabályok megsértése miatt személy megsérül vagy meghal, ennek okát és körülményeit meg kell vizsgálni. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha ejtőernyős ugrással kapcsolatban személy megsérül vagy meghal, illetve a mentőernyő kényszerű használata válik szükségessé.
(2) A területileg illetékes tanácsi, rendőrségi, honvédségi és tűzoltósági szervek kötelesek a mentésben és a rendkívüli repülőesemény (ejtőernyős esemény) következményeinek elhárításában közreműködni, továbbá a megvizsgáláshoz a szükséges segítséget megadni.
(3) Aki rendkívüli repülőeseményt (ejtőernyős eseményt) észlel, vagy arról egyébként tudomást szerez, köteles azt a legközelebbi rendőrnek, vagy hatóságnak bejelenteni. A rendőrség, illetve hatóság a bejelentést köteles haladéktalanul a légügyi hatósághoz továbbítani.
(4) Ha a rendkívüli repülő (ejtőernyős) esemény külföldi légijárművel (ejtőernyőssel) kapcsolatban magyar területen történt, a vizsgálatba a közlekedés- és postaügyi miniszter engedélyével a lajstromozó állam légügyi hatóságát is be lehet vonni.
Vhr. 39. § Rendkívüli repülőesemény szempontjából üzembenlevőnek kell tekinteni azt a légijárművet, amelyre repülés céljából bárki felszállt, addig az időpontig, amíg a légijárművet mindenki el nem hagyta.
Vhr. 40. § (1) Rendkívüli repülőesemény (ejtőernyős esemény) megvizsgálása a légügyi hatóság feladata. A légügyi hatóság e feladattal felügyelete vagy szakfelügyelete alatt álló szervet is megbízhat.
(2) Rendkívüli repülőesemény (ejtőernyős esemény) megvizsgálásának irányelveit a közlekedés- és postaügyi miniszter, a honvédelmi miniszterrel és a belügyminiszterrel egyetértésben állapítja meg.
(3) A vizsgálat célja a rendkívüli repülőesemény (ejtőernyős esemény) körülményeinek és okainak felderítése és ennek alapján hasonló esemény ismétlődésének megelőzése. A megvizsgálás során gondoskodni kell az eseményből eredő további károk elhárításáról.
VI. Fejezet
LÉGIFUVAROZAS
26. §
(1) Utasok légiszállítását, poggyász, áru és postai küldemények légifuvarozását díjazás ellenében belföldön csak az a vállalat (a továbbiakban: légifuvarozó) végezheti, amelynek a közlekedés- és postaügyi miniszter erre engedélyt adott.
(2) Nemzetközi légiszállítást, illetve légifuvarozást díjazás ellenében a közlekedés- és postaügyi miniszter által kijelölt belföldi, valamint - nemzetközi megállapodás alapján - külföldi légifuvarozó végezhet.
(3) A rendszeres légifuvarozás állami feladat, amelyet a közlekedés- és postaügyi miniszter felügyelete alatt álló állami közforgalmú légifuvarozó vállalat lát el.
27. §
A légifuvarozás szabályzatát a Minisztertanács állapítja meg.
VII. Fejezet
FELELŐSSÉGI SZABÁLYOK
28. §
A légijármű, valamint a 2. § (1) bekezdésének f) pontjában felsorolt és a törvényerejű rendelet hatálya alá vont repülőszerkezetek üzembentartója az e minőségében okozott károkért dolgozóival szemben a Munka Törvénykönyvének szabályai, egyébként a Polgári Törvénykönyvnek a veszélyes üzem működéséből eredő károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályai szerint felel.
29. §
(1) A légifuvarozó e minőségében felelős
a) az utas halála, megsebesülése vagy bármely más testi sérülése folytán bekövetkezett azért a kárért, amely a légijárművön vagy a beszállás, illetve a kiszállás közben történt;
b) a poggyász és az utas őrizetében levő tárgyak megsemmisülése, elveszése vagy megsérülése folytán a légifuvarozás során bekövetkezett kárért;
c) az utasok és a poggyász légifuvarozása során bekövetkezett késedelemből eredő kárért;
d) az áru és a postai küldemény megsemmisülése, elveszése vagy megsérülése folytán a légifuvarozás során bekövetkezett kárért;
e) az áru és a postai küldemény légifuvarozása során bekövetkezett késedelemből eredő kárért.
(2) Az (1) bekezdés a)-c) pontjai alapján fennálló felelősség alól mentesül a légifuvarozó, ha bizonyítja, hogy minden szükséges intézkedést megtett a kár elhárítása végett vagy, hogy azokat lehetetlen volt megtennie. Nem kell megtérítenie a kárt annyiban, amennyiben az a károsult felróható magatartásából származott.
(3) Az (1) bekezdés d) és e) pontjában felsorolt okok miatt bekövetkezett kárért a légifuvarozó a Polgári Törvénykönyvnek a fuvarozó felelősségére vonatkozó szabályai szerint felel.
30. §
A légifuvarozó által fizetendő kártérítés terjedelmét a Minisztertanács a nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó nemzetközi megállapodásoknak megfelelően korlátozhatja.
VIII. Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
31. §
(1) Ez a törvényerejű rendelet az 1965 évi január hó 1. napján lép hatályba, egyidejűleg a polgári repülésre vonatkozólag a felszabadulás előtt kiadott jogszabályok - a Minisztertanács által meghatározott jogszabályok kivételével - hatályukat vesztik.
(2) Az 1955. évi 17. számú törvényerejű rendelet 13. §-a azzal egészül ki, hogy a polgári repüléssel kapcsolatban a Minisztertanács által megállapított szabálysértések miatt a rendőrség háromezer forintig terjedő pénzbírságot szabhat ki.
(3) E törvényerejű rendelet végrehajtásáról -eltérő rendelkezés hiányában - a Minisztertanács gondoskodik.
Vhr. 41. § A Tvr., valamint e rendelet alapján a légügyi hatóság által kiadott engedélyek a más jogszabályokban előírt egyéb (építésügyi, egészségügyi, mezőgazdasági stb.) hatósági engedélyek megszerzése alól nem mentesítenek.
Vhr. 42. § A nem közforgalmú légijármű üzembentartója köteles a légijármű fedélzetén tartózkodó személyek javára a repülés és ejtőernyős ugrás tartamára balesetbiztosítási szerződést kötni. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni a légifuvarozó alkalmazottai tekintetében is; a biztosítás részletes szabályait, valamint a légifuvarozó további biztosítási kötelezettségét külön jogszabály határozza meg.
Vhr. 43. § (1) Amennyiben a cselekmény nem bűntett, szabálysértést követ el és háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható, aki:
a) légijárművet engedély nélkül gyárt (épít), az országba behoz, az országból kivisz vagy azon felújítást végez [Tvr. 5. § (3) bekezdés],
b) a légijármű üzembentartási feltételeiben meghatározott, a légijárműre vonatkozó okmányokat nem az előírásoknak megfelelően vezeti vagy kezeli (Vhr. 9. §),
c) szakszolgálati engedélyhez kötött tevékenységet ilyen engedély nélkül lát el, továbbá aki erre utasítást ad [Tvr. 14. § (2) bekezdés, 17. § és 18. §],
d) légijárművön a légijármű parancsnokának a repülés biztonságát érintő intézkedését nem teljesíti [Tvr. 15. § (3) bekezdés],
e) a repülés előkészítésének szabályait a repülést veszélyeztető módon megsérti [Tvr. 21. § (3) bekezdés],
f) látványosság célját szolgáló repülést engedély nélkül vagy attól eltérően végez [Vhr. 25. § (3) bekezdés],
g) repülés közben a légijármű fedélzetén jogosulatlanul tartózkodik, továbbá aki légijárművön ilyen személyt szállít [Vhr. 28. § és 31. § (3) bekezdés],
h) légijárművel engedély nélkül felszállást hajt végre [Tvr. 22. § (1) bekezdés],
i) a kijelölt légiútvonaltól vagy légtértől indokolatlanul eltér [Tvr. 22. § (2) bekezdés],
j) a repülési magasságra vonatkozó előírásoktól indokolatlanul eltér [Vhr.- 32. § (1) és (3) bekezdés],
k) kísérleti, gyakorló vagy műrepülést, ilyen repülésre tilos légtérben engedély nélkül végez [Vhr.32. § (2) bekezdés],
l) légijármű fedélzetére olyan anyagot vagy tárgyat visz fel, amelynek felvitelét megtiltották [Vhr. 34. § (1) bekezdés],
m) légijármű fedélzetére engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően visz fel olyan anyagot vagy tárgyat, aminek a felvitelét engedélyhez kötötték [Vhr. 34. § (1) bekezdés],
n) repülésirányítás és ellenőrzés célját szolgáló földi berendezést engedély nélkül megváltoztat vagy megszüntet [Vhr. 37. § (1) bekezdés],
o) légijárművel engedély nélkül díjazás ellenében fuvarozást végez [Tvr. 26. § (1) bekezdés].
(2) Amennyiben a cselekmény nem bűntett, szabálysértést követ el és ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható, aki:
a) a repülőtérnek és a hozzátartozó létesítményeknek a közönség számára meg nem nyitott részébe engedély nélkül belép, járművel behajt, illetve haszonállatot behajt vagy ott legeltet [Vhr.16. § (3) bekezdés],
b) akadályjelzés létesítésére és üzembentartására vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, az akadályjelzést nem működteti, leszereli vagy a jelzés rendeltetésszerű működését, illetőleg észlelésének lehetőségét korlátozza [Tvr. 13. § (2) bekezdés, Vhr. 17. § (3) bekezdés],
c) engedély nélkül ejtőernyős ugrást végez [Tvr.20. § (2) bekezdés],
d) légijármű fedélzetén engedély nélkül vagy attól eltérően fényképez, filmez vagy távközlést végez [Vhr. 34. § (2) bekezdés],
e) légijármű fedélzetéről repülés közben engedély nélkül tárgyat ledob [Vhr. 34. § (3) bekezdés],
f) a repülés biztonságos és zavartalan végrehajtását szolgáló földi berendezés rendeltetésszerű működését (jelkibocsátását) korlátozza [Tvr. 23. § (1) bekezdés].
(3) A szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség hatáskörébe tartozik.
Vhr. 44. § (1) Ez a rendelet az 1965. évi január hó 1. napján lép hatályba; egyidejűleg a 2629/1945. (VI. 3.) ME számú, az 5730/1948. (V. 20.) Korm. számú, a 7610/1948. (VII. 17.) Korm. számú és a 258/1950. (X. 21.)MT számú rendeletek hatályukat vesztik.
(2) A felszabadulás előtt kiadott jogszabályok közül hatályban maradnak:
- a magyar-olasz légiforgalmi egyezmény becikkelyezéséről szóló 1933. évi XXV. törvény,
- a nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó 1929.évi varsói nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló 1936. évi XXVIII. törvény,
- a magyar-svájci ideiglenes légiforgalmi egyezmény becikkelyezéséről szóló 1936. évi XXXII. törvény,
- a légijárművek biztosítási lefoglalására vonatkozó 1933. évi római egyezmény becikkelyezéséről szóló 1937. évi IX. törvény,
valamint
- a nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó 1929. évi varsói nemzetközi egyezmény rendelkezéseinek a belföldi légifuvarozásra való kiterjesztéséről szóló 42481/1940. KKM számú rendelet.
Kállai Gyula s. k.,
a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyettese