1982. évi 41. törvényerejű rendelet

az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezeléséről

I. Fejezet

ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK

Az intézeti kezelés elrendelésének feltételei

1. § (1) Az az alkoholista, aki a rendszeres és túlzott alkoholfogyasztásából eredő magatartásával a családját, a kiskorú gyermekének fejlődését, a környezete biztonságát veszélyezteti, vagy a közrendet, a munkahelyén, a munkát, illetőleg a munkafegyelmet ismételten és súlyosan zavarja, munkaterápiás alkoholelvonó intézeti kezelésre (a továbbiakban: intézeti kezelés) kötelezhető, ha

a) a két évnél nem régebben befejezett, illetőleg a szándékos magatartása folytán félbeszakadt gyógykezelésének tapasztalatai alapján a gondozóintézetben vagy rendelőintézetben, illetőleg a kórház alkohológiai osztályán a gyógykezelésétől már nem várható eredmény,

b) önként nem veti alá magát alkoholelvonó kezelésnek, és az egészségügyi hatóság által elrendelhető kötelező gondozástól és gyógykezeléstől nem várható eredmény.

(2) Nem kötelezhető intézeti kezelésre,

a) aki a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be,

b) aki olyan betegségben szenved, amely miatt kórházi gyógykezelésre van szüksége, vagy az intézeti kezelés nem alkalmazható,

c) akit a bíróság már intézeti kezelésre kötelezett, és azt még nem szüntették meg, illetőleg nem szűnt meg,

d) akit hat hónapot meghaladó végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, és a büntetését még nem töltötte ki, illetőleg annak végrehajthatósága nem szűnt meg,

e) aki sorkatonai szolgálatot teljesít.

Az intézeti kezelés tartama

2. § (1) Az intézeti kezelés legfeljebb két évig tart.

(2) Az intézeti kezelés az arra kötelezett alkoholistának (a továbbiakban: beutalt) a kezelést végrehajtó intézetbe (a továbbiakban: intézet) való befogadásának napján kezdődik; a tartamába beszámít az az idő, amelyet a beutalt az intézeti kezelés alatt, az intézeten kívül, fekvőbeteg-gyógyintézetben tölt. Ha a beutalt közvetlenül kórház alkohológiai osztályáról kerül az intézetbe, az intézeti kezelés tartamába beszámít az intézetbe befogadást megelőzően a kórházban töltött idő is.

(3) Nem számít be az intézeti kezelés tartamába

a) az az idő, amelyet a beutalt engedély nélkül az intézeten kívül tölt,

b) a felfüggesztés tartama, ha a felfüggesztett intézeti kezelés folytatását elrendelik,

c) az intézeti kezelés megkezdése után végrehajtott, szabálysértés miatt kiszabott elzárás tartama.

Az intézeti kezelés felfüggesztése

3. § (1) Az intézet vezetője az intézeti kezelést meghatározott időre felfüggesztheti, és a beutaltat az intézetből ideiglenesen elbocsáthatja, ha az intézeti kezelés tartamából egy év eltelt, de három hónapnál több van hátra, és az intézeti kezelés tapasztalatai, így különösen a beutalt magatartása és munkája alapján arra lehet következtetni, hogy az intézeti kezelés eredményes, a beutalt rendszeres munkavégzése és létfeltételei biztosítottak.

(2) Az intézeti kezelés felfüggesztésének tartama nem lehet hosszabb a kezelés tartamából még hátralevő időnél.

(3) Ha a beutalt az intézeti kezelés felfüggesztésének ideje alatt olyan életmódot folytat, amely az intézeti kezelés eredménytelenségére utal, az intézet vezetője intézkedik az intézeti kezelés folytatása iránt.

Az intézeti kezelés megszüntetése

4. § Az intézeti kezelést meg kell szüntetni, ha

a) annak folytatása a kezelés eredményességére tekintettel szükségtelen,

b) a beutalt egészségi állapota miatt az intézeti kezelés nem folytatható.

Az intézeti kezelés megszűnése

5. § (1) Az intézeti kezelés megszűnik, ha

a) a tartama eltelt,

b) a felfüggesztésének tartama úgy telt el, hogy az intézeti kezelés folytatásának nincs helye,

c) a beutalttal szemben hat hónapot meghaladó előzetes letartóztatás vagy hat hónapot meghaladó szabadságvesztést hajtottak végre, illetve hajtanak végre.

(2) Az intézeti kezelés nem hajtható végre, ha az elrendelésétől két év eltelt, és a végrehajtását nem kezdték meg.

II. Fejezet

ELJÁRÁSI RENDELKEZÉSEK

Az egészségügyi szerv feladatai

6. § (1) Az intézeti kezelés elrendelése iránt az eljárást az alkoholista lakóhelye vagy munkahelye szerint illetékes városi (fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervénél, járási hivatalnál, illetőleg, megyei városi kerületi hivatalnál (a továbbiakban: egészségügyi szerv) bármely állami szerv, szövetkezet, társadalmi szervezet, illetőleg az alkoholista által veszélyeztetett személy kezdeményezheti.

(2) Az egészségügyi szerv megvizsgálja, hogy az eljárás alá vont személlyel szemben milyen kezelés indokolt. Gondoskodik azoknak a bizonyítási eszközöknek (szakvélemény, az előző gyógykezelés, kórházi kezelés és egyéb eljárás iratai, a tanúvallomás, az eljárás alá vont személy nyilatkozata, a családjának, gyermekének tartására vonatkozó adatok, környezettanulmány stb.) a beszerzéséről, amelyek ennek elbírálásához szükségesek.

(3) Szakértő igénybevétele kötelező; szakértőként igazságügyi orvosszakértőt kell kirendelni. Az eljárás alá vont személy köteles magát a szakértői vizsgálatnak alávetni.

(4) Az a hozzátartozó, aki az eljárás megindítását kezdeményezte, a tanúvallomást nem tagadhatja meg.

(5) Az eljárás alá vont személy elővezetésének foganatosításához nem szükséges az ügyész jóváhagyása.

7. § (1) Ha a vizsgálat eredményeként az intézeti kezelés elrendelése indokoltnak látszik, az egészségügyi szerv javaslatot tesz a területileg illetékes ügyésznek. A javaslathoz csatolja a vizsgálata során beszerzett bizonyítási eszközöket.

(2) Ha a vizsgálat eredményeként az intézeti kezelés elrendelésére nem lehet javaslatot tenni, de az alkoholistának egészségügyi intézményben való gondozása és gyógykezelése szükséges, az egészségügyi szerv erről határoz.

(3) Ha az (1)-(2) bekezdésben szabályozott intézkedésekre nem kerül sor, az egészségügyi szerv az eljárást megszünteti.

Az ügyész feladatai

8. § (1) Ha az ügyész az egészségügyi szerv javaslatával egyetért, az intézeti kezelés elrendelése iránt indítványt nyújt be a járásbírósághoz (városi, kerületi bírósághoz, a továbbiakban: járásbíróság).

(2) Ha az indítvány megtételéhez további adatok felderítése szükséges, az ügyész ezzel megbízza az egészségügyi szervet; a vizsgálat kisebb jelentőségű hiányosságait a saját hatáskörébe pótolja.

A bíróság eljárása

9. § (1) A járásbíróság az intézeti kezelés elrendeléséről polgári nemperes eljárásban, népi ülnökök közreműködésével dönt. Az eljárás költségmentes.

(2) A járásbírósás az ügyész indítványát soron kívül tárgyalja, ennek időpontjáról az ügyészt értesíti, az eljárás alá vont személyt megidézi. Az ügyész távolléte a tárgyalás megtartását nem akadályozza.

(3) A járásbíróság az eljárás alá vont személyt meghallgatja.

(4) Ha az eljárás alá vont személy a tárgyaláson idézés ellenére nem jelenik meg, és ezt alapos okkal előzetesen nem menti ki, a járásbíróság az elővezetését rendeli el, és újabb tárgyalást tűz ki.

10. § (1) A járásbíróság az ügyész indítványáról - ha szükséges, további bizonyítékok beszerzése után - végzéssel határoz.

(2) Ha az ügyész az indítványt visszavonja, a járásbíróság az eljárást megszünteti.

11. § (1) A járásbíróság az intézeti kezelést elrendelő végzésében - függetlenül attól, hogy a beutaltat korábban gyermektartásdíj fizetésére kötelezték-e - a beutalt tartásra szoruló gyermekei részére az intézeti kezelés tartamára gyermektartásdíjat állapít meg. Ha a beutalt gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét korábbi bírósági határozat megállapította, a járásbíróság az intézeti kezelést elrendelő végzésben úgy rendelkezik, hogy a korábbi határozattal megállapított tartásdíjfizetési kötelezettség az intézeti kezelés tartamára nem áll fenn.

(2) A járásbíróság által megállapított gyermektartásdíj összege egy gyermek után a beutaltat az intézeti kezelés alatt végzett munkáért megillető díjazásnak a 23. § (2) bekezdése szerinti levonások után fennmaradó részének a fele, két gyermek után a kétharmada, három gyermek után a háromnegyede, négy vagy ennél több gyermek után a fennmaradó rész teljes összege. A gyermektartásdíj behajtására a bírósági végrehajtás szabályai az irányadók, azzal, hogy a gyermektartásdíj fejében a levonás a megjelölt értékhatárokig terjedhet.

(3) Ha a beutaltnak az intézeti kezelés alatt gyermeke születik, a járásbíróság polgári nemperes eljárásban dönt a gyermektartásdíj megállapításáról; újabb gyermek születése esetén a már megállapított gyermektartásdíjat a (2) bekezdésnek megfelelően módosítja.

(4) Az intézeti kezelés felfüggesztése esetén a beutalt gyermektartásdíj fizetési kötelezettségére a korábbi bírósági határozat, ennek hiányában a gyermek tartására az általános szabályok az irányadók. Ha az intézeti kezelést folytatják, a beutalt gyermektartásdíj fizetési kötelezettségére az (1)-(3) bekezdés az irányadó.

12. § A járásbíróság végzése ellen a beutalt és az ügyész fellebbezhet. A fellebbezést soron kívül kell elbírálni.

13. § A járásbíróság az intézeti kezelés megkezdésére, illetőleg folytatására fontos okból legfeljebb hat hónapi halasztást engedélyezhet.

Elővezetés

14. § (1) Ha a beutalt az intézeti kezelés megkezdésére az intézetben felhívás ellenére nem jelenik meg, az intézet vezetője a beutalt elővezetését rendelheti el. Az elővezetés foganatosításához nem szükséges az ügyész jóváhagyása.

(2) A beutalt elővezetése az intézetben vagy az erre a célra kijelölt átmeneti tartózkodási helyre történhet. Az elővezetés és az intézetbe befogadás között eltelt idő az intézeti kezelés tartamába beszámít. Ez alatt gondoskodni kell a beutalt orvosi ellátásáról, szükség esetén a kórházba való beszállításáról.

Az intézeti kezelés megszüntetésére irányuló eljárás

15. § (1) Ha az intézeti kezelés megszüntetésének feltétele fennáll, az intézet megkeresi az intézet helye szerint illetékes járásbíróságot. A megkereséshez csatolja az intézeti orvosi véleményt.

(2) Az intézeti kezelés megszüntetését a beutalt is kérheti. A kérelmet az intézet vezetője a javaslatával és az intézeti orvosi véleménnyel megküldi a járásbíróságnak.

16. § (1) Az intézeti kezelés megszüntetéséről a járásbíróság tárgyaláson kívül határoz. Tárgyalást kell tartani, ha bizonyítás felvétele szükséges. Az intézeti kezelés megszüntetését elrendelő határozat ellen az ügyész fellebbezhet.

(2) Ha a járásbíróság megállapítja, hogy az intézeti kezelés megszüntetésének nincs helye, azt folytatni kell. E határozat ellen az ügyész és a beutalt fellebbezhet.

(3) A járásbíróság mellőzheti a beutaltnak az intézeti kezelés megszüntetése iránti kérelme elbírálását ha a beutalt a kérelmet olyan végzésnek a jogerőre emelkedésétől számított három hónapon belül terjesztette elő, amely megállapította, hogy az intézeti kezelés megszüntetésének nincs helye.

III. Fejezet

AZ INTÉZETI KEZELÉS VÉGREHAJTÁSA

A beutalt kötelességei

17. § A beutalt köteles az intézeti kezelésnek magát alávetni, az intézet rendjét megtartani, a kijelölt munkát elvégezni, és az intézette] együttműködni az intézeti kezelés után a társadalomba való beilleszkedésének előkészítésében. A beutalt az intézeti kezelés tűrésére kényszeríthető.

A beutalt munkaviszonya

18. § Az intézeti kezelés alatt a beutalt munkaviszonya, illetőleg a szövetkezeti tagsági viszonyán alapuló jogai és kötelezettségei szünetelnek; a munkaviszonyban, illetőleg a szövetkezeti tagsági viszonyban töltött idő számításánál azonban figyelembe kell venni az intézetben töltött időt.

Az intézet rendje

19. § (1) Ha jogszabály nem tesz kivételt, az intézet rendjére az alkoholisták kórházi gyógykezelésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(2) Az intézet rendjének megsértése esetén a beutalttal szemben a következő fegyelmi intézkedések alkalmazhatók:

a) dorgálás,

b) a tisztségviselésből leváltás,

c) a beutalt személyes szükségleteire fordítható összeg csökkentése legfeljebb két hónapra.

(3) A beutalt példamutató magatartásáért és munkájáért a következő jutalomban részesíthető:

a) dicséret,

b) tárgyjutalom,

c) a fegyelmi intézkedés hátralevő részének elengedése,

d) az intézeten kívül kulturális vagy sportrendezvényen csoportos részvétel,

e) a beutalt személyes szükségleteire fordítható összeg növelése,

f) pénzjutalom,

g) munkaszüneti napon kimenő,

h) évente tíz napig terjedő rövid tartamú eltávozás.

20. § (1) A beutalt - az intézet rendjének megtartásával - a szabad idejét kötetlenül használhatja fel.

(2) Ha a beutalt magatartása a saját vagy mások intézeti kezelésének eredményességét veszélyezteti, illetőleg az intézet rendjét sérti, a szabad idejének felhasználása a szükséges mértékben és ideig - orvosi vélemény alapján - korlátozható.

21. § (1) A beutalt az intézetet engedéllyel hagyhatja el.

(2) Az intézet engedély nélküli elhagyása esetén a beutalt elővezetése, illetőleg felkutatása, indokolt esetben szabálysértési eljárás megindítása iránt kell intézkedni.

22. § A büntetésvégrehajtási testületnek az intézetben működő biztonsági csoportja az intézeten belül védi minden állampolgár élet- és vagyonbiztonságát, gondoskodik az intézet épületének, berendezésének és felszerelésének a védelméről. A biztonsági csoport tagja a büntetésvégrehajtási testületnél rendszeresített kényszerítő eszközöket alkalmazhatja

A munkavégzés

23. § (1) Ha jogszabály nem tesz kivételt, a munkavégzésre, a munkaidőre és a pihenőidőre, a munka díjazására és a juttatásokra, az egészség és a testi épség védelmére, valamint a munkavégzéssel összefüggő anyagi felelősségre a munkajogi szabályok az irányadók.

(2) A beutaltat a munkájáért megillető díjazásból le kell vonni az adót, az intézeti tartásának a költségeit, a személyes szükségleteire fordítható és az intézeti kezelésből elbocsátás idejére tartalékolandó összeget. A díjazás fennmaradó része alapján kell az abból jogszabály szerint levonható más összegeket számítani.

(3) Ha a beutalt átmenetileg - neki fel nem róható okból - nem dolgozik, nem kötelezhető az intézeti tartás költségeinek a megtérítésére. Ha a beutalt neki felróható okból nem dolgozik, ennek tartamára az intézeti tartásának a költségeit köteles megtéríteni, és ezt a díjazásából utólag is le kell vonni.

Eltávozás

24. § Az intézet vezetője a beutaltnak - a magatartására és az intézeti kezelés eredményességére tekintettel - eltávozást engedélyezhet. Az eltávozás általában legkorábban az intézeti kezelés megkezdése után három hónappal engedélyezhető, a tartama az intézeti kezelés első évében legfeljebb tizenhat, a második évben legfeljebb huszonnégy nap.

Utógondozás

25. § (1) Az intézet a beutaltnak az intézetből való ideiglenes vagy végleges elbocsátásáról értesíti a lakóhelye szerint illetékes egészségügyi szervet, ha pedig az intézeti kezelést a járásbíróság megszüntette, e végzést megküldi az egészségügyi szervnek, az elbocsátott utógondozása, szükség esetén a további gyógykezelése iránti intézkedés végett.

(2) Az utógondozás során az egészségügyi szervek együttműködnek az alkoholgondozó intézetekkel.

IV. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

26. § (1) E törvényerejű rendelet - a 6-13. §-ban foglaltak kivételével - akkor is irányadó, ha a bíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 76. §-a alapján, önálló intézkedésként rendeli el az alkoholista kényszergyógyítását (a továbbiakban: kényszergyógyítás).

(2) Kényszergyógyítás elrendelése esetén a 11. § azzal az eltéréssel irányadó, hogy az intézeti kezelés tartamára gyermektartásdíj megállapításáról az intézet helye szerint illetékes járásbíróság hivatalból dönt.

(3) A kényszergyógyítás megkezdésének elhalasztására a 13. § azzal az eltéréssel irányadó, hogy a halasztás engedélyezéséről a kényszergyógyítást elrendelő bíróság tanácsának elnöke határoz.

27. § Ha az alkoholistát több polgári bíróság vagy büntető bíróság, illetőleg polgári és büntető bíróság kötelezte intézeti kezelésre, csak egy kezelés hajtható végre. A határozatok közül az kell végrehajtani, amely korábban érkezett a intézetbe.

28. § (1) Ez a törvényerejű rendelet 1983. január 1-én lép hatályba: rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. Egyidejűleg az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezeléséről szóló 1974. évi 10. számú törvényerejű rendelet, az intézetben kezelt alkoholisták jogairól és kötelezettségeiről szóló 14/1974. (XII. 28.) IM számú rendelet, az ezt módosító 6/1978. (VI. 3.) IM számú rendelet, valamint az 1974. évi 10. számú tvr. végrehajtására kiadott 5/1978 (VI. 3.) IM-EüM számú együttes rendelet a hatályát veszti.

(2) Az intézet felügyeletéről az igazságügyminiszter az egészségügyi miniszterrel együttesen az intézet működéséről és rendjéről az igazságügyminiszter gondoskodik. Az intézet működésének és rendjének részletes szabályait az igazságügyminiszter - a kényszergyógyítás végre hajtását illetően a legfőbb ügyésszel egyetértésben - állapítja meg.

Losonczi Pál s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Katona Imre s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára