24/1985. (XII. 28.) ÉVM rendelet

az építési célra szolgáló anyagok és szerkezetek minőségének tanúsításáról[1]

A termékek minőségének tanúsításáról szóló 47/1968. (XII. 18.) Korm. rendelet 11. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel egyetértésben - a következőket rendelem:

1. § (1) A minőségtanúsítási kötelezettség tárgya az építésügyi ágazat területén belföldön építési célra felhasználásra kerülő

a) anyag (termék, épületgépészeti berendezés és szerelvény), valamint

b) építő- és szerelőipari szerkezetek (segédszerkezetek, alépítmények, épületszerkezetek, csővezetékek és szerelvények, villamosvezetékek és berendezések).

(2)[2] Az (1) bekezdésben meghatározott anyagok és szerkezetek (a továbbiakban együtt: építési célú anyag, szerkezet) minőségét a gyártónak (importálónak) tanúsítani és ennek alapján építési célra forgalmazni csak az állami szabványban, a műszaki előírásban vagy az alkalmazási engedélyben rögzített módon és gyakorisággal elvégzett vizsgálat alapján lehet.

(3)[3] Állami szabvány, műszaki előírás vagy alkalmazási engedély hiányában az építési célú anyag, szerkezet minőségét tanúsítani és azt építési célra forgalmazni csak építőipari alkalmassági bizonyítványalapján lehet. A bizonyítvány kiállítása az építési célú anyag, szerkezet felhasználás szempontjából lényeges tulajdonságainak és - szükség szerint - gyártási körülményeinek vizsgálata alapján történik.

(4) Építőipari alkalmassági bizonyítvány szükséges akkor is, ha a (3) bekezdésben meghatározott építési célú anyag, szerkezet gyártója megváltozik.

(5) Ha jogszabály, államközi vagy magánjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, e rendelet rendelkezéseit az exportra kerülő építési célú anyagra, szerkezetre is megfelelően alkalmazni kell.

2. § (1) A gyártónak, ha az 1. § (2) bekezdése szerinti vizsgálatok elvégzésére alkalmas laboratóriummal nem rendelkezik - térítés ellenében - az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet (a továbbiakban: ÉMI) vagy más arra felkészült laboratórium vizsgálatát kell kérnie.

(2) Az 1. § (3) és (4) bekezdésében említett építőipari alkalmassági bizonyítvány kiállítása és az ehhez szükséges vizsgálat térítés ellenében történő elvégzése az ÉMI, illetőleg épületnek nem minősülő közlekedési, távközlési építménynél, villamos energia, kőolaj, kőolajtermék és gáz termelésére és vezetésére szolgáló építménynél, létesítménynél, föld alatti tárolótér, továbbá vízi létesítménynél felhasználásra kerülő építési célú anyag, szerkezet esetében, az építményfajta szerint illetékes minisztérium, országos hatáskörű szerv által kijelölt minőségellenőrző szerv feladata.

(3) A minőség tanúsításának legalább ugyanazokra a minőségi jellemzőkre kell vonatkoznia, amelyek állami szabványban, műszaki előírásban, ennek hiányában az árvetésben vagy az árszámításban szerepelnek.

3. § (1) Az építési célú anyagot, szerkezetet továbbforgalmazó a gyártó által adott minőségtanúsításról a megrendelő (vevő) számára másolatot ad.

(2) A továbbforgalmazónak akkor van önálló minőségtanúsítási kötelezettsége, ha az építési célú anyag, szerkezet minőségét, jellemzőit a gyártótól történő átvétel után megváltoztatta.

4. § (1) Az alkalmazandó minőségi jel és tanúsítvány alaki és tartalmi kellékeit állami szabványban kell előírni.

(2) A gyártó minőségi jel alkalmazása esetén a jel tartalmát meghatározó dokumentációt - minőségi jel tanúsítványt - a megrendelő kívánságára az első szállítás alkalmából átadja. A jel tartalmának változása esetén a minőségi jel megrendelőnél levő tanúsítványának kicseréléséről a gyártó gondoskodik.

5. § Ez a rendelet 1986. április 1-jén lép hatályba; egyidejűleg a termékek minőségének tanúsításáról szóló 20/1971. (VII. 7.) ÉVM rendelet hatályát veszti.