3/1988. (II. 17.) SZEM rendelet

az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek a szerv, szövet kivételére és átültetésére vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról szóló 18/1972. (XI. 4.) EüM rendelet módosításáról

Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény (a továbbiakban: Tv.) végrehajtásáról és az egészségügyi miniszter jogköréről szóló 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet 29. §-ában és 37. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a Tv-nek a szerv, szövet kivételére és átültetésére vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról szóló 18/1972. (XI. 4.) EüM rendeletet (a továbbiakban: R.) - az igazságügyminiszterrel egyetértésben - a következők szerint módosítom:

1. §

Az R. 5. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Szervet csak abban az esetben szabad kivenni, ha a halál beálltát háromtagú orvosi bizottság megállapította. A bizottság elnöke a kórház vezetője által kijelölt orvos. A bizottság két tagját a kórház szakorvosai közül a bizottság elnöke esetenként írásban jelöli ki. Az egyik tagnak a súlyos agykárosodottak intenzív ellátásában megfelelő gyakorlattal rendelkező szakorvosnak kell lennie. Nem lehet a bizottság tagja az az orvos, aki a szerv kivételében vagy átültetésében részt vesz. A kijelölésről szóló iratot a kórtörténetben kell megőrizni."

2. §

Az R. 6. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"6. § (1) A halál beálltát - fokozatosan csökkenő vagy mesterségesen fenntartott vérkeringés mellett is - a rendelet 2. számú mellékletében megállapított feltételek együttes fennállása esetében lehet megállapítani. Ha a halál beálltának megállapításakor elektroencephalographiás vizsgálatra is sor kerül, azt a 3. számú mellékletben foglaltak figyelembevételével kell elvégezni."

3. §

Az R. 8. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A gyógyító célú szervkivétel nem végezhető el, ha az ellen a személy a külön jogszabályban* meghatározott módon tiltakozott. A halál megállapítását végző orvosi bizottságnak meg kell győződnie arról, hogy a beteg személyes iratai, illetve a kórházi kórlap a tiltakozó nyilatkozatot tartalmazzák-e. A szervkivétel elvégezhető, ha a tiltakozó nyilatkozat nem áll rendelkezésre."[1]

4. §

Az R. 10. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"10. § (1) Élő személy testéből vagy holttestből kivett szervet csak olyan kórházban szabad élő személy testébe gyógykezelés érdekében átültetni, amelyben ahhoz a szükséges feltételek biztosítottak."

5. §

Az R. 2. számú melléklete helyébe e rendelet melléklete lép.[2]

6. §

Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, egyidejűleg az R. 1. §-ának (1) bekezdése, 5. §-ának (1) bekezdése és 1. számú melléklete, valamint a vese kivételével kapcsolatos eljárásról szóló 7/1979. (Eü. K. 5.) EüM utasítás a hatályát veszti.

Dr. Csehák Judit s. k.,

szociális- és egészségügyi miniszter

"2. számú melléklet a 18/1972. (XI. 4.) EüM rendelethez

Az agyműködés végleges megszűnése az agyhalál az egyén halálát jelenti. Az agyhalál megállapítása feltételekhez és tünetekhez kötött.

Az agyműködés megszűnését és ezen belül az állapot visszafordíthatatlanságát megfigyeléssel, klinikai vizsgálatokkal és - szükség esetén -kiegészítő eszközös vizsgálattal kell megállapítani.

Az agyhalál beállta megállapításának feltételei:

1. Az agyhalál akkor állapítható meg. ha a vizsgált személy állapotát az orvostudomány jelenlegi ismeretei szerint gyógyíthatatlan, végleges és visszafordíthatatlannak minősíthető heveny, súlyos, elsődleges vagy másodlagos agykárosodás idézte elő.

2. Nem állapítható meg az agyhalál, ha a vizsgálat időpontjában a vizsgált személynél az agyműködés megszűnésére utaló tüneteket

- gyógyszerek, vegyszerek (narkotikumok, hipnotikumok. trankvillánsok stb.),

- lehűlés (hipotermia),

- anyagcsere, illetve endokrin zavarok okozzák,

vagy a neuromuscularis blokád biztonsággal nem zárható ki.

3. Az agyműködés visszafordíthatatlan megszűnésére utaló tünetek:

a) eszméletlenség (kóma),

b) spontán légzés hiánya,

c) közepesen, illetve leggyakrabban maximálisan tág, fényre nem reagáló pupillák,

d) oculocephalicus reflex hiánya,

e) cornea reflex hiánya,

f) a nervus trigeminus területére alkalmazott fájdalomingerekre a reakció hiánya,

g) a garat- és légcsőreflex hiánya.

4. A spinális autonom gerincvelői reflexek kiválthatósága nem zárja ki az agyhalál megállapítását.

5. A vizsgálatok ismétlése

Olyan állapotokban, amelyekben a feltételek és a tünetek nem egyértelműek, a vizsgálatokat ismételni kell.

6. Kiegészítő eszközös vizsgálatok

Az 1-4. pontban foglalt feltételek fennállása esetén az EEG vizsgálat az agyhalál megállapításához nem szükséges, azonban az elsődleges kórisme bizonytalansága esetén a vizsgálat a 3. számú mellékletben foglaltak szerint elvégzendő. Az orvosi bizottság által indokoltnak tartott minden más olyan kiegészítő eszközös vizsgálat is elvégezhető, amely az orvostudomány jelenlegi ismeretei szerint az agyhalál megállapítására alkalmas; e vizsgálatok - elvégzésük esetén - az EEG vizsgálattal azonos értékűek."

7. Az agyhalál megállapítása esetén a halál beálltának idejeként azt az időpontot kell megjelölni, amikor a végleges diagnózist megállapították és dokumentálták."