30/1989. (VII. 1.) PM rendelet
a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvényhez kapcsolódó vagyonmérleg készítéséről
Az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 52. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem:
1. §
A rendelet hatálya kiterjed a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény 2. § (1) bekezdésében meghatározott gazdálkodó szervezetekre és személyre (a következőkben együtt: átalakuló szervezetek).
2. §
(1) A gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény 5. § (1) bekezdés b) pontja szerinti vagyonmérleg az átalakuló szervezet reális vagyonértékének meghatározására szolgáló, a tulajdonosok (az átalakuló szervezet, a vagyonkezelő szerv, az új tulajdonosok) által elfogadott vagyon értékét tartalmazó mérleg.
(2) Ha az átalakuló szervezet vagyontárgyait átértékeli, akkor a vagyonmérlegben a vagyontárgyak általában piaci értéken, az elfogadott kötelezettségek könyv szerinti értéken szerepelnek.
(3) A vagyonmérleg elkészítésénél a vagyon értékének megállapításához összeállított, a mellékletben meghatározott irányelvekben foglalt értékelési eljárások is felhasználhatók.
3. §
(1) Az átalakuló szervezet az átalakulás napjával - könyvvezetési kötelezettségétől függően - leltárral alátámasztott - átmenő tételeket és saját termelésű készleteket nem tartalmazó - mérleget, eredménykimutatást és eredményfelosztást, illetve vagyonkimutatást köteles készíteni. A mérleg szerinti eredményt az 1988. évi IX. törvényben foglaltaknak megfelelően fel kell osztani és a tiszta eredménnyel a felhalmozott vagyont kell módosítani. Éven belüli átalakulásnál a tulajdonosok megállapodása alapján a mérleg szerinti veszteség áthozott veszteségként is kimutatható és ebben az esetben az átalakult társaság az áthozott veszteséget az éves eredmény felosztásakor köteles - az általános előírások szerint - rendezni. Az eredmény - előbbiek szerinti - felosztása után készül a könyvviteli zárómérleg.
(2) Ha az átalakuló szervezet vagyontárgyait átértékeli, akkor a vagyonmérlegben kimutatott eszközök és a vagyon értéke megegyezik a könyvviteli zárómérleg eszköz és forrásadatainak, valamint az eszközök és a vagyon átértékelési különbözetének az együttes összegével.
(3) Ha az átalakuló szervezet vagyontárgyait nem értékeli át, akkor az eredmény felosztása utáni 3. § (1) bekezdés szerinti könyvviteli zárómérleg is vagyonmérlegnek tekinthető, amely az átalakult szervezet eszközeit, a jogutódlás folytán továbbélő kötelezettségeit és saját vagyonát tartalmazza.
4. §
Ez a rendelet 1989. július 1-jén lép hatályba.
Dr. Békesi László s. k.,
pénzügyminiszter
Melléklet a 30/1989. (VII. 1.) PM rendelethez
IRÁNYELVEK
az átalakuló szervezet vagyona értékének megállapításához
A gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény 5. § (2) bekezdése értelmében az átalakuló gazdálkodó szervezet vagyontárgyait átértékelheti, a vagyontárgyak fel és leértékelését (ideértve az érték nélkül nyilvántartott vagyontárgyak értéken történő felvételét, illetve a felesleges és elfekvő készletek selejtezését, a kétes követelések leírását is) a felhalmozott vagyonnal szemben számolhatja el. A gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulása során így - a társaság alapításához hasonlóan - lehetőség van az átalakuló szervezet vagyontárgyainak átértékelésére, a működő vagyon reális, piaci értékének meghatározására. Ezt a célt szolgálja a vagyonleltár és a vagyontárgyak forgalmi értéke alapján készülő vagyonmérleg. A vagyonmérleg az állóeszközöket, a készleteket, a szellemi alkotásokat, az értékpapírokat és a vagyoni értékű jogokat a mérlegkészítés időpontjában aktuális és reális áron, a követeléseket és a kötelezettségeket egyeztetett és elfogadott értéken mutatja ki. A vagyonmérlegbe az érték nélkül nyilvántartott telek és földterület, szellemi alkotások és vagyoni értékű jogok értékkel felvehetők. Az egyszerűsített kettős könyvvitelt vezető szervezet vagyonmérlegébe az érték nélkül nyilvántartott saját termelésű készleteket is értékkel felveheti. Az átalakuló szervezet vagyona az összes eszköz és az összes kötelezettség különbözete.
A vagyonértékelésnél figyelembe kell venni, hogy a vagyontárgyaknak háromféle értéke lehet: a) a beszerzési (beruházási) érték, amelyet az állóeszközöknél leírási (amortizációs) kulcs szerint csökkentenek (ez szerepel az adózás alapjául szolgáló mérlegben); b) az újrabeszerzési (pótlási) érték, amennyiért egy hasonló műszaki állapotban lévő és hasonló teljesítményre képes vagyontárgy a felmérési időpontban beszerezhető; c) az eladási (felszámolási) érték, amennyiért a vagyontárgy adott állapotában, az adott időpontban leszerelten eladható (leszámítva a leszerelés és értékesítés költségeit).
A vagyonérték megállapításakor el kell dönteni, hogy az alakuló új társaságban várhatóan szükség van-e a szóban forgó vagyontárgyra, vagy sem. Az első esetben a vagyontárgyat újrabeszerzési értéken, a másodikban leszerelési, illetve eladási értékén indokolt számbavenni.
Ha az átalakuló szervezet a piacra kerülő részvények induló árfolyamának megállapításáról van szó, akkor alapvetően nem az egyes vagyontárgyak értéke, hanem az új társaság tőkeértéke, jövedelemtermelő képessége meghatározó, ahol az értékkel nyilvántartott vagyontárgyak mellett az emberi tényezők (például a vezetési és a szervezési színvonal, a foglalkoztatott munkaerő képzettsége és szakképesítése, a szellemi potenciál és az innovációs készség, a kutatási és szállítói háttér, a bevált vevőkör, a piaci helyzet és a perspektíva, a good-will) is szerepet játszanak. Ilyen esetben a társaság tőkeértéke a várható hozadék tőkésítésével határozható meg és kiegészítő információként hasznosítható.
A vagyonmérleg készítésénél és a vagyon megállapításánál a következő értékelési elvek, eljárások vehetők figyelembe:
(1) A vagyonmérleg vagyonleltár alapján állítható össze. A vagyonleltár olyan leltár, amely a leltárra előírtakon túlmenően tartalmazza a vállalkozás valamennyi eszközének könyv szerinti értékét, vagyonértékelés szerinti értékét, a két érték közötti (vagyonátértékelési) különbözetet. A vagyonleltár alapján azt célszerű vizsgálni, hogy az eszközök, a vagyontárgyak mennyit érnek, mennyiért adhatók el, vagy vásárolhatók meg, mit érnek befektetés esetén. A vagyontárgyak felmérésénél és értékelésénél azok értékesítési és hasznosítási lehetőségeit indokolt vizsgálni.
(2) A használt állóeszközök értékét a további használat várható időtartamától is függő forgalmi érték, a reálisan elérhető eladási ár határozza meg. A használt és tovább használható állóeszközök vagyonmérlegbe felvehető bruttó értéke az újrabeszerzési vagy újraelőállítási érték, valamint az elhasználódást és az erkölcsi kopást kifejező értékcsökkenés különbözeteként is megállapítható.
Az újrabeszerzési érték az azonos műszaki színvonalú és teljesítményű gépek, termelő berendezések utolsó ismert ára (vételi ára, ajánlati ára) alapján határozható meg. Az értékcsökkenés a tényleges elhasználódás és a műszaki avulás figyelembevételével, illetve az állóeszköz nettó értéke a még várható élettartam alapján állapítható meg.
(3) A vagyonmérlegbe a telkeket és a földterületet is értékkel kell felvenni. Be nem épített telek esetében a forgalmi érték a meghatározó, amely a telek fekvésétől, közművesítésétől függ. Az értékeléshez az ingatlanközvetítő szervektől információk vehetők igénybe. Beépített telkeknél is a forgalmi értékből célszerű kiindulni, a beépítés folytán bekövetkezett értékváltozás mérlegelésével.
(4) Épületeknél, építményeknél szintén az újralétesítés árától és a hasznosíthatóságtól függő forgalmi érték lehet az értékelés alapja.
(5) A termőföldet a földtörvénynek megfelelően kell értékelni. A mezőgazdasági termőföld értéke a lehetséges hasznosíthatóságtól, a várható járadéktól és elérhető bérlet díjtól függ. A vállalkozási nyereségadóról szóló 1988. évi IX. törvény 5. számú melléklete szerint az érték nélkül nyilvántartott termőföld értéke - az adóalap számításánál - a föld bejegyzett kataszteri tiszta jövedelme és a minőségi osztályokhoz tartozó szorzószám szorzataként állapítható meg. Ez az értékelés a vagyonmérleg elkészítésénél is alkalmazható.
(6) A befejezetlen beruházások általában a tényleges beruházási költségek alapján értékelhetők. Az elhúzódó, az. ideiglenesen leállított és a befagyasztott beruházások leértékelhetők, illetve selejtezhetők.
(7) A vásárolt készleteket általában utánpótlási áron, illetve azon az eladási áron indokolt értékelni, amelyen az anyagok, termékek és áruk a mérlegkészítéskor eladhatók. Ez infláció esetén a kurrens készletek felértékelését indokolhatja. Ezzel egyidejűleg a felesleges, elfekvő, inkurrens készleteket a vagyonmérlegbe nem szabad vagy csak csökkentett értéken szabad felvenni. Ez a készletek értékének csökkentését vonja maga után. A tartalékalkatrészek kivételével immobilnak tekinthető az a készlet, amelynél egy éven belül értékesítés és felhasználás nem fordult elő.
(8) A használt fogyóeszközöket használhatóságuknak megfelelő vételi vagy eladási áron lehet értékelni.
(9) A késztermékeket és a forgalomban önállóan résztvevő félkész termékeket általában olyan eladási áron indokolt értékelni, amely ár a vagyonmérlegkészítés idején reálisan érvényesíthető.
(10) A forgalomban önállóan részt nem vevő termékeket és a befejezetlen termelést általában tényleges közvetlen önköltségen (a mezőgazdasági ágazatba sorolt szervezetek mezőgazdasági eredetű terményei és termékei esetében tényleges szűkített önköltségen) indokolt értékelni.
A saját termelésű készleteket technikai okokból a vásárolt készletek közé kell átvezetni, s a vagyonmérlegben mint vásárolt készletet kell kimutatni.
(11) A szellemi alkotások közül a forgalomképes, az eladható, illetve az átalakuló szervezetnél hasznosítható szellemi alkotások vehetők fel a vagyonmérlegbe, függetlenül attól, hogy azok a vállalkozás könyveiben már szerepelnek vagy érték nélkül vannak nyilvántartva. A sikeresen befejezett kutatási témák alsó értékhatára a ráfordított közvetlen költség lehet. Indokolt hangsúlyozni azonban, hogy a befejezett kutatási témák csak a hasznosítás és az alkalmazás lehetőségének függvényében értékelhetők és vehetők fel a vagyonmérlegbe.
(12) A vagyoni értékű jogok (például bérleti jog, szolgalmi jog, helyiség használatbavételi jog) közül a vásárolt jogokat vételáron, vagy az értékesítési-hasznosítási lehetőségek mérlegelése alapján megállapított eladási áron. illetve a tulajdonosok által a társasági szerződésben meghatározott értéken lehet értékelni. A bérleti jog értéke a bérleti díj tőkésítésével állapítható meg. A márkanév, a védjegy, a goodwill, a tulajdonosok által elismert értékben a vagyonmérlegbe felvehető.
(13) Az értékpapírokat tényleges bekerülési értéken (vételi árfolyamon) vagy jegyzett és közzétett árfolyammal figyelembe véve lehet értékelni és a vagyonmérlegbe felvenni.
(14) A készpénz- és bankbetétek (ideérve a külföldi pénzeszközöket is), a vagyonmérlegbe a könyv szerinti értékben vehetők fel.
(15) Kétes követelést a vagyonmérlegbe nem szabad felvenni.
(16) A vevőállományból a határidőn túli kintlevőségeket indokolt kiemelni és külön vizsgálni. Az átalakuló szervezet a vevők fizetőképességének mérlegelésével a lejárt követelések meghatározott hányadát - a kétes követelésekhez hasonlóan -a vevőállományból kivezetheti.
(17) A munkavállalókkal és a tagokkal, a költségvetéssel, a vállalaton belüli egységekkel és a külső szervezetekkel (például külkereskedelmi ügyletek megbízóival, fővállalkozóval, külföldi érdekeltséggel, gazdasági társasággal) kapcsolatos követelések között a pénzügyileg nem rendezett tételek vehetők számításba.
(18) Átmenő aktívákat és átmenő passzívákat a vagyonmérlegbe nem szabad felvenni.
(19) Az elfogadott és egyeztetett kötelezettségeket (szállítók, hitelezők, váltókötelezettség, adókötelezettség, banki hitelek stb.) a vagyonmérlegben is könyvszerinti értékben célszerű szerepeltetni.
(20) A vitatott és a könyvekben értékkel nem nyilvántartott kötelezettségeket (pl. állami alapjuttatás, perelt, de el nem ismert tartozás) a teljesség érdekében a vagyonmérlegbe célszerű felvenni.