71/1989. (VII. 4.) MT rendelet

a magyarországi hivatalos földrajzi nevekről

1. § (1) E rendelet hatálya a földrajzi nevek megállapítására, használatára és nyilvántartására terjed ki.

(2) Az államigazgatási helynevekről külön jogszabály rendelkezik.

2. § A hivatalos kiadványokban, hatósági eljárásban az e rendelet alapján megállapított hivatalos földrajzi nevet kell használni.

3. § A rendelet alkalmazása szempontjából földrajzi név:

a) a domborzat- és tájnév: a földfelszín függőleges tagoltságát (hegyeket, völgyeket stb.), illetve a jelentős kiterjedésű földrajzi, néprajzi és etnikai körzeteket jelölő név;

b) a területnév: a külterületi mező- és erdőgazdasági művelési egységeket, azok részleteit és egyéb földrészlettel vagy más jellegzetes felszíni képződménnyel, létesítménnyel elhatárolt területet jelölő név, több ilyen terület összefoglaló neve;

c) a víznév: természetes vízfolyások és mesterséges csatornák, állóvizek, mocsarak, források, kutak stb. neve;

d) természetvédelmi név: a nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület és a barlang neve akkor is, ha az előző a)-c) pontok valamelyikébe is tartozhatna;

e) közlekedési és hírközlési név: a közlekedéssel és szállítással kapcsolatos létesítmények (pályaudvar, megállóhely, híd, kikötő stb.), valamint a hírközlési létesítmények (postahivatal stb.) neve;

f) a belterületi településrésznév: a helységek központi belterületének részét az egyéb belterületet vagy ezek lakónegyedét, üdülő- vagy gyógyhelyet jelölő név;

g) a külterületi településrésznév: a helységek külterületének lakott részét jelölő név;

h) az utcanév: a helységek út, utca, tér, park, köz, sétány stb. jellegű közterületét jelölő név.

4. § (1) A földrajzi nevek megállapítására, illetve megváltoztatására

a) a 3. § a)-e) pontjaiban meghatározott földrajzi nevek esetében a tárcaközi Földrajzinév-bizottság (a továbbiakban: Bizottság),

b)[1] a 3. § f)-g) pontjaiban meghatározott földrajzi nevek esetében - a Htv. 39. §-ának (2) bekezdése alapján - a helyi önkormányzat képviselő-testülete jogosult.

(2)[2] A R. 3. §-a f) és g) pontja esetében a Bizottság véleményezi a helyi önkormányzat jegyzője által - a döntés-előkészítési eljárás során - megküldött határozattervezetet. A h) pont esetében a Bizottság megkeresésre véleményt ad.

(3)[3]

5. §[4] (1)[5] A Bizottság állandó tagjai: a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának egy, a Belügyminisztérium egy, a Földművelésügyi Minisztérium három, a Honvédelmi Minisztérium egy, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium három, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium három, a Központi Statisztikai Hivatal kettő, a Külügyminisztérium egy, a Magyar Tudományos Akadémia öt és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium kettő képviselője. A Bizottság vezetője esetenként szakembereket kérhet fel sajátos tárgykörök megvitatására, és köteles kikérni az érdekelt társadalmi szerv(ek) véleményét.

(2) A Bizottság a Földművelésügyi Minisztériumban működik. Vezetőjét a földművelésügyi miniszter jelöli ki. A Bizottság határozatait a földrajzi név megállapításában és használatában érdekelt ágazat vagy szervezet bizottsági képviselőjével egyetértésben és az állandó tagok egyszerű többségi állásfoglalásával hozza meg.

(3) A Bizottság község- és városneveket érintő döntés előtt, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 58. §-a alapján véleményt ad.

(4) A Bizottság állást foglal a földrajzi nevek megállapításának jogszabályban nem szabályozott kérdéseiben, valamint a külföldi földrajzi nevek hazai térképi használatát illetően.

6. § (1)[6] Földrajzi nevek megállapításakor figyelemmel kell lenni az érdekelt lakosság élő névhasználatára, a helyi önkormányzat , a társadalmi és gazdasági szervezetek véleményére, továbbá a természet- és társadalomtudományok eredményeire, a történelmi hagyományokra, különösen a helytörténeti kutatásokra, elpusztult települések nevére, ezen kívül a földrajzi környezetre, a mező- és erdőgazdasági művelési szerkezetre, a nemzetiségi viszonyokra, a nyelvi, a nyelvhelyességi követelményekre.

(2) Élő személyről a 3. §-ban felsorolt alakulatok és létesítmények - a tanyák kivételével - nem nevezhetők el.

(3) A földrajzi nevek megváltoztatására - a történelmi hagyományokat őrző nevek kivételével - akkor kerülhet sor, ha az azonos hangzású földrajzi nevek zavart keltőek, a névhasználatban kimutatható változás következett be, a névvel jelölt mesterséges létesítményt megváltoztatták vagy átalakították, a névhasználat a közérdek szempontjából nem megfelelő, az új név adása már nem élő, kiemelkedő személy emlékének megörökítését szolgálja.

(4) Az előző (1) bekezdés követelményeinek betartásával nemzetiségi nyelvű földrajzi név is megállapítható. A 3. § a) és d)-h) pontjaiba tartozó földrajzi név nemzetiségi nyelvű alakja a magyar nyelvű névvel együtt állapítható meg.

(5) Földrajzi név helyett csupán betűt vagy számjegyet tartalmazó megnevezés csak az állami szabványban előírt módon és körben, továbbá számítógépes adattároláshoz és feldolgozáshoz használható. A kód és a földrajzi név nem hivatalos azonosítását biztosítani kell.

(6) A helyi jelentőségű mesterséges csatornák, állóvizek, városi kerületek nevében a földrajzi köznév előtt számjegy is használható.

7. § (1)[7] A helyi önkormányzat jegyzője, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala, a Földmérési és Távérzékelési Intézet és a Központi Statisztikai Hivatal érdekeltségi körében gondoskodik a megállapított földrajzi nevek nyilvántartásának vezetéséről, a nyilvántartások közzétételéről, illetve hozzáférhetőségéről.

(2) A Bizottság a rendelkezésére álló munkarészeket és iratokat a névmegállapítási eljárás befejezése után a Földmérési és Távérzékelési Intézetnek adja át.

(3) A földrajzi neveket a földmérési alaptérképen ábrázolni kell. A területileg illetékes földhivatal az alaptérképek készítésével és változás vezetésével kapcsolatban gondoskodik a nevek ábrázolásáról, névhiány, helytelen név alkalmazása, illetve területi változások esetén - a helyi önkormányzattal egyetértésben - javasolja a Bizottságnak a nevek felülvizsgálatát. A megállapított neveket kell alkalmazni a mezőgazdasági üzemi térképeken is és - a térkép céljától és rendeltetésétől függően - az Egységes Országos Térképrendszer topográfiai és földrajzi térképein, valamint a közforgalomba kerülő térképeken.

(4) Névmegállapításról a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő ad tájékoztatást.

8. § (1)[8] A megállapított földrajzi neveket a Földrajzinév-tárban EOV koordinátákkal ellátva a Földmérési és Távérzékelési Intézet nyilvántartja és folyamatosan vezeti.

(2) A Földrajzi Névtár a következő neveket tartalmazza:

a)[9] község- és városneveket az Államigazgatási Helynévkönyv szerint;

b) az e rendelet 3. § a)-g) pontjaiban meghatározott földrajzi neveket, beleértve a megállapított nemzetiségi nyelvű neveket is;

c) a térképeken használt földrajzi megjelöléseket (műemlék, rom, kilátó, múzeum, külterületi nem lakott épület stb. neve).

9. § Ez a rendelet 1989. augusztus 1-jén lép hatályba. Egyidejűleg a Földrajzi Névtár tartalmáról és használatáról szóló 10/1974. (III. 31.) MÉM rendelet, továbbá a 2/1984. MT TH rendelkezéssel módosított - az utcanév és településrésznév megállapításának általános szabályairól szóló - 1/1976. MT TH rendelkezés 2. § (4), 5. § (2) és 7. § (2) bekezdése hatályát veszti.