29/1991. (X. 1.) IKM rendelet

az egyes távhőszolgáltatók által szolgáltatott távhő díjának megállapításáról

Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 7. §-ában kapott felhatalmazás alapján az egyes távhőszolgáltatók által szolgáltatott távhő legmagasabb díját - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a következők szerint állapítom meg:

1. §

(1) A rendelet hatálya kiterjed az 1. számú mellékletben felsorolt távhőszolgáltatókra és a szolgáltatást igénybevevő fogyasztókra.

(2) A lakóépületben és a vegyes célra használt épületben lévő lakások és a nem lakás céljára szolgáló helyiségek tulajdonosai, bérlői, használói (a továbbiakban együtt: fogyasztói közösség) vagy azok megbízottja kezdeményezheti a távhőszolgáltatás (fűtés) megkezdését vagy befejezését, a vételezett távhő díja szétosztási módjának kialakítását, illetőleg megváltoztatását, továbbá a közösség vagy a megbízók érdekében más megállapodást is köthet.

2. §

E rendelet alkalmazása szempontjából:

(1) Lakossági fogyasztó:

a) a lakóépület tulajdonosa, vagy

b) a lakóépületben és a vegyes célra (részben lakás, részben egyéb célra) használt épületben lévő lakás tulajdonosa, bérlője, használója, továbbá

c) a közös használatra szolgáló helyiségek, területek tulajdonosa, kezelője,

d) az a nem nyereségorientált szociális jellegű intézmény (pl. rendház, szociális otthon, szeretetotthon, gyermekotthon), amely az ott élő gondozottak, vagy más minőségben ott lakók állandó bejelentett lakásául szolgál, ideértve az átmeneti szállást és a menekültek elhelyezésére szolgáló intézményt is.

(2) Üzemi fogyasztó: az épület, létesítmény, ingatlan (a továbbiakban együtt: épület) tulajdonosa, kezelője, használója (a továbbiakban együtt: épülettulajdonos), aki a fogyasztói hőközpontját maga üzemelteti.

(3) Külön-külön üzemi fogyasztónak minősül mérőhelyenként:

a) a különböző hőtermelő létesítményekből vételező fogyasztó, vagy

b) az egy hőtermelő létesítményből üzemegységei részére külön-külön vételező fogyasztó.

(4) Egyéb fogyasztó: az az épülettulajdonos - kivéve a lakossági fogyasztót - akinek a távhőellátását szolgáló fogyasztói hőközpontot a távhőszolgáltató üzemelteti, továbbá a lakóépületben lévő nem lakás céljára szolgáló helyiség tulajdonosa, bérlője, használója.

Alkalmazható árszabások

3. §

(1) A 2. §-ban meghatározott fogyasztó:

a) a fogyasztói hőközpontban, szolgáltatói hőközpontban, hőfogadó állomáson (a továbbiakban együtt: átvevőállomáson) mért (átvett) távhőért rendelkezésreállási díjat és hődíjat,

b) átalánydíjként - a nem mérés alapján történő elszámolás esetén - a fűtésért és a használati melegvíz szolgáltatásért rendelkezésreállási díjat és fűtési hődíjat, illetőleg melegvíz hődíjat

fizet.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott díjakat kell alkalmazni akkor, ha a lakóépületben vagy vegyes célra használt épületben lévő fogyasztói közösség vagy annak megbízottja a mérés szerinti elszámolást kéri.

(3) A rendelkezésreállási díj éves díj, amelyet az üzemi fogyasztó a távhőszolgáltatóval kötött szerződésében meghatározott legnagyobb hőteljesítmény (Ft/MW/év), a lakossági fogyasztó a használatában álló helyiségek légtérfogata (Ft/lm3/év), az egyéb fogyasztónak pedig vagy az általa használt helyiségek légtérfogata (Ft/lm3/év), vagy legnagyobb hőteljesítmény (Ft/MW/év) után fizet.

(4) A rendelkezésreállási díj:

a) a távhőszolgáltató által vásárolt távhő teljesítménydíjából,

b) a távhőszolgáltató saját hőtermelő létesítményének tüzelőanyag nélküli üzemeltetési és fenntartási költségéből (saját teljesítménydíjból),

c) a távhőszolgáltató távhővezetékének és tartozékainak, valamint az általa üzemeltetett hőközpontoknak az üzemeltetési és fenntartási költségéből (elosztási díjból),

d) az üzemeltetés és fenntartás során szükségszerűen elfolyt víz díjából

áll.

(5) A hődíjat az átvevőállomáson mért (átvett) hőmennyiség (Ft/GJ), a fűtési hődíjat a fűtött légtérfogat (Ft/lm3), a melegvíz hődíjat az elszámolandó használati melegvíz mennyiség (Ft/m3) után kell fizetni.

(6) A hődíj:

a) a távhőszolgáltató által vásárolt távhő hődíjából,

b) az általa előállított távhő tüzelőanyag árából,

c) a számítással meghatározott hálózati hőveszteségből,

d) a szükségszerűen elfolyt víz hőtartalmának ellenértékéből

áll.

(7) Az (1) bekezdésben megnevezett legmagasabb díjakat az 1. számú melléklet tartalmazza. A szolgáltatott hőmennyiség megállapítását (mérését) a 2 számú mellékletben előírtak szerint kell elvégezni.

Díjfizetés mért hőmennyiség alapján

4. §

(1) Az üzemi fogyasztó és az egyéb fogyasztó - kivéve a lakóépületben és a vegyes célra használt épületben lévő fogyasztói közösséget - a rendelkezésreállási díj 1/12-ed részét havonta, a tárgyhó első napján fizeti a távhőszolgáltatónak. A szerződés szerinti tervezett havi hődíjat a tárgyhóban ötnaponként utólag, egyenlő részletekben kell megfizetni. A mérés alapján történő végleges elszámolás a tárgyhót követő hónapban történik.

(2) A lakóépületben és a vegyes célra használt épületben lévő fogyasztói közösség tagjai a rendelkezésreállási díj 1/12-ed részét és részfizetésként a tervezett hőfelhasználásnak megfelelő hődíj arányos részét havonta, a számla benyújtásakor fizetik. A távhőszolgáltató évente egyszer, június hónapban a mért éves távhőfogyasztás alapján számított hődíjat a részfizetést teljesítők között az általuk használt lakás, helyiség térfogata (lm3) alapján szétosztja és annak megfelelően a részfizetések összegével elszámol (a különbözetet visszafizeti vagy beszedi).

(3) Ha a (2) bekezdés szerinti részfizetést teljesítők a mért éves távhőfogyasztás hődíját a tulajdonukban lévő mérőkészülékek (költségmegosztók) mérési eredménye alapján, vagy más elosztási mód szerint kívánják szétosztani és elszámoltatni és az ehhez szükséges adatokat az elszámolás előtt legalább 15 nappal, vagy a szerződésben kikötött időpontig a távhőszolgáltató rendelkezésére bocsátják, a távhőszolgáltató az annak megfelelő díjszétosztást és elszámolást elvégzi.

Díjfizetés átalánydíj alapján

5. §

(1) Ha a lakóépületben, vagy a vegyes célra használt épületben lévő fogyasztói közösség vagy megbízottja a távhő átvevőállomáson történő mérését, illetőleg a távhő mérés szerinti elszámolását nem kéri, akkor a fogyasztói közösség tagja a fűtésért és a használati melegvíz szolgáltatásért - átalánydíjként - rendelkezésreállási díjat és fűtési hődíjat, illetőleg melegvíz hődíjat fizet.

(2) Az (1) bekezdés szerinti melegvíz hődíjat a 3. számú melléklet alapján kell kiszámítani. A fogyasztói közösség vagy annak megbízottja és a távhőszolgáltató más vetítési alapban is megállapodhat.

(3) Az (1) bekezdés szerinti díjak a használati melegvíz előállításához felhasznált hálózati hidegvíz díját nem tartalmazzák.

(4) Az (1) bekezdés szerinti átalánydíj esetén a fogyasztói közösség tagja a rendelkezésreállási díj 1/12-ed részét havonta, a fűtési hődíjat és a melegvíz hődíjat a szolgáltatás hónapjában fizeti.

6. §

(1) Az 5. § szerinti átalánydíj alkalmazása esetén a használati melegvíz előállításához felhasznált hálózati hidegvíz mennyiségét a távhőszolgáltató a fogyasztói közösség vagy megbízottja kérésére mérni köteles. A szolgáltatói hőközpontban mért - a használati melegvíz előállításához felhasznált - hálózati hidegvíz mennyiségéből az egyes épületek fogyasztói közössége részére szolgáltatott melegvíz mennyiséget - más megállapodás hiányában - az épületek fűtött alapterülete (m2) arányában kell megállapítani és négyhónaponként kell elszámolni.

(2) A használati melegvíz egyedi mérése esetén a használati melegvízfogyasztást a fogyasztó tulajdonában lévő, hitelesített, az általa használt lakás, helyiség valamennyi melegvíz kifolyó csapját megelőző vezetékszakaszon szakszerűen felszerelt vízmérőkön ténylegesen mért melegvíz mennyiség (m3) alapján, négyhónaponként kell elszámolni.

(3) Két elszámolási időszak között a fogyasztó havonként, az előző elszámolási időszak átlagfogyasztása alapján megállapított részfizetést teljesít.

A felszámítható nyereség mértéke

7. §

A távhőszolgáltató a 3. § (4) bekezdés b), c) pontjaiban meghatározott díjtételek után, legfeljebb 10% nyereséget számíthat fel.

Távhőszolgáltatási különdíj

8. §

(1) A távhőszolgáltató az üzemi fogyasztóval kötött szerződésben a fogyasztó részére fenntartott, de igénybe nem vett teljesítőképességért - az arra jutó amortizációs és fenntartási költséget magába foglaló - távhőszolgáltatási különdíjat számíthat fel.

(2) A távhőszolgáltatási különdíj a 3. § (4) bekezdés szerinti rendelkezésreállási díjba is beépíthető.

Egyéb díjak

9. §

Az üzemi fogyasztó részére szolgáltatott gőzmennyiségnek megfelelő vízmennyiség és a szerződésben visszaadásra vállalt (vagy attól eltérő) csapadékvíz mennyisége közötti különbözet vízköltségeit, valamint a hőt forróvízrendszerben átvevő üzemi fogyasztónál a víz minőségének a szerződésben foglaltakhoz képest bekövetkező romlása miatti vízcsere (pótvíz) vízköltségeit a rendeletben meghatározott díjak nem tartalmazzák.

Díjvisszafizetés és pótdíj

10. §

(1) A távhőszolgáltatót és a fogyasztót a (2)-(4) bekezdésben foglalt esetben díjvisszafizetési, illetve pótdíjfizetési kötelezettség terheli.

(2) Ha az üzemi fogyasztó a szerződésben lekötött hőteljesítményt egy-egy napon folyamatosan 30 percnél hosszabb időtartamon keresztül túllépi, annyiszor kell az esetenként vételezett hőteljesítmény-többlet után rendelkezésreállási pótdíjat fizetnie, ahány napon a lekötött hőteljesítményt túllépte. A rendelkezésreállási pótdíj mértéke minden megkezdett MW után az éves rendelkezésreállási díj 1/6 része. A rendelkezésreállási pótdíj megfizetése nem mentesít a szerződésszegés egyéb következménye alól.

(3) Ha a távhőszolgáItató a 4. § (1) bekezdés szerinti üzemi és egyéb fogyasztóval szemben fennálló távhőszolgáltatási kötelezettségének folyamatosan három napot meghaladóan felróható okból nem tesz eleget, a szerződésben meghatározott rendelkezésreállási díj - a szüneteltetés időtartamával arányos részének - kétszeresét fizeti vissza.

(4) Ha a fűtés vagy a melegvíz szolgáltatás egymást követő kettő vagy több napon át szünetel, az 5. § szerint átalánydíjat fizető lakossági és egyéb fogyasztókat - külön kérés nélkül is - a szüneteltetés időtartamával arányos díjvisszatérítés illeti meg. Szüneteltetésnek tekintendő az is, ha valamely fűtött helyiség vagy a szolgáltatott használati melegvíz hőmérséklete az előírtnál vagy a szerződésben foglaltnál legalább 5 °C-kal kisebb.

(5) Ha a fűtés vagy a melegvíz szolgáltatás kettő vagy több napon át csökkent mértékű, és ezért

a) valamely fűtött helyiségben a 2/1966. (III. 31.) NIM rend. 8. § (1) bekezdésében előírt és a tényleges belső hőmérséklet különbsége 5 °C-nál kevesebb,

b) a melegvíz hőmérséklete a kifolyónál mérve 35-39 °C, a fogyasztót a csökkent értékű szolgáltatás időtartamára °C-onként 20% mértékű díjvisszatérítés illeti meg.

11. §

(1) Az üzemi fogyasztó a távhőszolgáltatóval a szolgáltatásra kötött szerződés szerint a rendelkezésreállási díjban meg nem térülő csapadékvíz-hiányért és pótvízért a (2) bekezdés szerint díjat fizeti.

(2) Ha az üzemi fogyasztó

a) a keringtetett forróvizet vagy melegvizet nem a szerződésben meghatározott mennyiségben adja vissza, a vissza nem adott vízmennyiség után 100%-kal növelt összegű vízdíjat fizet,

b) kevesebb csapadékvizet ad vissza, mint amennyit a szerződésben vállalt és a különbség a visszaadásra vállalt csapadékvíz mennyiségének

legfeljebb 25%-a, akkor 100%-kal,

25%-át meghaladja, de legfeljebb 50%-a, akkor 200%-kal,

50%-át meghaladja, akkor 300%-kal

növelt vízdíjat fizet.

(3) Az a csapadékvízmennyiség, amelyet az üzemi fogyasztó nem a szerződésben meghatározott minőségi jellemzőkkel ad vissza, vissza nem adott csapadékvízmennyiségnek tekintendő.

Vegyes és záró rendelkezések

12. §

(1) A 2. § (1) és (4) bekezdésében meghatározott fogyasztók, akik a fűtési díjat az 1990-1991. évben a fűtési időszakban (október-április hónapokban) fizették, az 1991. október-december hónapokban a 4. § (1) és az 5. § (4) bekezdésekben meghatározott rendelkezésreállási díjhányad helyett az évi rendelkezésreállási díj 1/8-ad részét fizetik havonta.

(2) A lakossági és a vegyes célra használt épületben lévő egyéb fogyasztókra vonatkozó értelmező rendelkezéseket a 4. számú melléklet tartalmazza.

13. §

(1) Ez a rendelet a kihirdetés napján lép hatályba.

(2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg

a) a pénzügyminiszternek a hőenergia díjra vonatkozó 109/1990. (ÁSz. 25.) ÁH ármegállapítás (továbbiakban: ÁH) bevezető részének első mondatából a "... a távhőszolgáltató közművek által szolgáltatott hőenergia árképzési szabályait, valamint..." szövegrész, a bevezető rész második mondata, az ÁH 1.3. pontjának második mondata, a 4. pontja, továbbá az 1. számú melléklet 3. pontja,

b) az egyes távhőszolgáltató művek által termelői és lakossági jellegű célra szolgáltatott hőenergia díjának megállapításáról szóló 6/1991. (III. 26.) IKM rendelet és az azt módosító 12/1991. (V. 10.) IKM rendelet és 20/1991. (VII. 23.) IKM rendelet, továbbá a rendelet 1. és 2. számú melléklete,

c) a lakossági távfűtés és melegvízszolgáltatás díjának megállapításáról szóló 17/1991. (V. 30.) IKM rendelet hatályát veszti.

Dr. Bod Péter Ákos s. k.,

ipari és kereskedelmi miniszter

1. számú melléklet a 29/1991. (X. 1.) IKM rendelethez[1]

* Közös helyiség és terület hődíja a 8. sz. oszlopban feltüntetett érték 60%-a.

** Garázs hődíja a 9. sz. oszlopban feltüntetett érték 50%-a.

1 Csak egyéb fogyasztás.

Megjegyzés: A 8. és 9. oszlopban szereplő díjak a 2/1966. (III. 31.) NIM rendelet 8. § (1) bekezdésében meghatározott fűtési idényre vonatkoznak. Pótfűtés esetén annak időtartamával arányos díj alkalmazandó.[5]

2. számú melléklet a 29/1991. (X. 1.) IKM rendelethez

A szolgáltatott távhő mennyiségének az átvevő állomáson történő megállapítása

1. Víz hőhordozó közeg esetén a szolgáltatott távhő mennyiségét hőmennyiség-mérővel kell mérni.

2. Gőz hőhordozó közeg esetén a vételezett távhő mennyiségét a gőz mennyiségének és a szerződésben meghatározott hőtartalma szorzatának, valamint a visszaadott csapadékvíz mennyisége és a szerződésben meghatározott hőtartalma szorzatának különbségéből kell megállapítani.

3. számú melléklet a 29/1991. (X. 1.) IKM rendelethez

A melegvíz hődíj átalányhoz tartozó havi vízmennyiség

A használati melegvízdíj megállapításához a lakás teljes fűtött alapterülete alapján a következő táblázatban meghatározott alapterületi értékhez tartozó vízmennyiséget kell figyelembe venni:

4. számú melléklet a 29/1991. (X. 1.) IKM rendelethez

Értelmező rendelkezések

1. A fűtésért fizetendő rendelkezésreállási díjat és fűtési hődíjat a fűtött légtérfogat alapján kell kiszámítani. Az éléskamra (kamraszekrény), valamint a lakás (helyiség) légterének a közművezetékeket védő burkolat mögötti része a fűtött térfogat megállapításánál nem vehető számításba.

Ha a távhőellátásban részesülő lakás fürdőszobájában az előírt hőmérsékletet a műszaki tervek alapján kiegészítő fűtéssel (pl. villamos hősugárzó) biztosítják, a lakás fűtött légtérfogatának megállapításánál a kiegészítő fűtéssel ellátott fürdőszoba légtérfogatának 60%-át kell számításba venni.

2. A szolgáltatás idején az épülettulajdonos által nem hasznosított (üresen álló) lakás, valamint a nem lakás céljára szolgáló helyiségek fűtési díját, továbbá a közös használatra szolgáló helyiségek és területek fűtési díját, - amennyiben jogszabály másképpen nem rendelkezik - az épülettulajdonos viseli.

3. Társbérlet esetén a lakás, illetőleg a nem lakás céljára szolgáló helyiségek fűtési díját az egyes társbérlők között az általuk kizárólagosan használt helyiségek fűtött térfogatának egymáshoz viszonyított arányában kell megosztani.

4. Ha a fűtési idény tartama alatt a fogyasztó elköltözik a lakásból (helyiségből) vagy új fogyasztó költözik a lakásba (helyiségbe), a fűtési díjnak a kiköltözés napjához, illetőleg a beköltözés lehetőségének napjához viszonyított időarányos részét a régi, illetőleg az új fogyasztónak kell megfizetnie. A melegvíz díjat a kiköltözés napjáig a régi, a beköltözés napjától kezdődően pedig az új fogyasztó köteles megfizetni.

5. A fűtésért fizetendő díj alkalmazása szempontjából a lakóépületekben

a) közös használatra szolgáló helyiség általában a mosókonyha, a szárítóhelyiség, a közös fürdőszoba, a közös WC, a gyermekkocsi- és kerékpártároló helyiség, a közös pince, illetve padlástérség,

b) közös használatra szolgáló terület a kapualj, a lépcsőház, a zárt folyosó,

c) nem lakás céljára szolgáló helyiség általában az üzlet, műhely, rendelő, iroda, továbbá a barkácsműhely, a klubszoba, a gondnoki iroda, a hozzátartozó helyiségekkel, a gépkocsitároló, valamint a lakások rendeltetésszerű használatához nem szükséges és egyéb célra hasznosított helyiség.

6. A rendelet alkalmazása szempontjából fűtött az a helyiség, amelyben fűtőtest vagy egyéb hőleadó berendezés, vagy a szomszédos helyiségekből átáramló hő biztosítja az előírt hőmérsékletet. Az előírt hőmérsékleti értékeket a 2/1966. (III. 31.) NIM rendelet 8. § (1) bekezdése tartalmazza.

7. Azokban az épületekben, ahol a távhőszolgáltatás keretében:

- csak melegvízszolgáltatás van, ott a csak melegvízre vonatkozó,

- csak fűtésszolgáltatás van, ott a csak fűtésre vonatkozó,

- fűtés és melegvízszolgáltatás van, ott az ennek megfelelő együttes rendelkezésreállási díjat kell alkalmazni.

Az együttes rendelkezésreállási díj alkalmazása szempontjából a fűtés- és melegvízszolgáltatással ellátott épületen belül a helyiségek között ellátottsági különbség nem vehető figyelembe.

8. A használati melegvíz hőmérséklete az átvevő állomáson 40 °C-nál kevesebb nem lehet.