1993. évi VIII. törvény

a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról és kiegészítéséről[1]

A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) a következők szerint módosul, illetőleg egészül ki:

1. § A T. 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"5. § A társadalombiztosítás kiadásainak fedezetére járulékot kell fizetni. Az állam az e törvény szerint megállapított ellátások kifizetését (szolgáltatások teljesítését) akkor is biztosítja, ha a kiadások meghaladják a bevételeket."

2. § A T. 10. §-a (1) bekezdésének b) pontja és a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(E törvény alapján biztosított:)

"b) a szövetkezeti tag, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony vagy vállalkozási jellegű jogviszony keretében személyesen közreműködik;"

[Az (1) bekezdésben említett személyeken túl a biztosítás kiterjed]

"b) a közkereseti társaság természetes személy tagjára, ha a társaság tevékenységében személyesen közreműködik;"

3. § A T. 11. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A biztosítás nem terjed ki)

"a) a külföldi állam diplomáciai képviselőjére, a képviselet személyzetének külföldi állampolgárságú tagjára, a diplomáciai mentességet élvező nemzetközi szerv külföldi állampolgárságú képviselőjére (munkatársára), a diplomáciai mentességet élvező nemzetközi szerv külföldi állampolgárságú alkalmazottjára, valamint az említett személyek Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárságú alkalmazottjára, továbbá az e pontban felsorolt személyek Magyarországon tartózkodó, velük együttélő külföldi állampolgárságú házastársára és gyermekére."

4. § A T. 16/A. §-a (3) bekezdésének de) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A biztosított az egészségügyi szolgáltatás keretében térítés nélkül jogosult:

d)

kórházi (klinikai) ellátás keretén belül:]

"de) a rendelkezésre álló, az ellátás szakmai követelményeinek megfelelő színvonalú (komfortfokozatú) férőhelyen történő elhelyezésre, arra az időtartamra, amíg az elhelyezés orvosilag indokolt;"

5. § A T. 16/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"16/B. § (1) A biztosított a 16/A. § (3) bekezdésében foglalt ellátásokat a társadalombiztosítás illetékes szervével - külön jogszabályban meghatározottak szerint - szerződésben álló, illetőleg finanszírozási megállapodás alapján együttműködő egészségügyi szolgáltatónál térítés nélkül veheti igénybe az alábbiak szerint:

a) a háziorvosi és házi gyermekorvosi alapellátást, a biztosított által választott, területi ellátási kötelezettséggel rendelkező háziorvosnál, illetőleg gyermekorvosnál azzal, ha a választott orvos nem a biztosított állandó lakóhelye, illetőleg állandó tartózkodási helye szerint illetékes önkormányzat területén működik, az igénybevétellel kapcsolatos többlet útiköltséget a társadalombiztosítás nem téríti;

b) az egészségügyi szakellátás igénybevételére a biztosított - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - az alapellátás orvosának beutalása alapján jogosult. A beutalás szakmai rendjétől eltérő igénybevételből eredő többletköltséget a társadalombiztosítás nem téríti.

(2) Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 85. §-ának (3) bekezdésében foglalt egészségügyi szervek igénybevételére külön jogszabály rendelkezései az irányadók."

6. § A T. 16/C. §-a (2)-(3) bekezdéssel egészül ki és a jelenlegi szövege (1) bekezdésre változik:

"(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyban álló tartósan külföldön foglalkoztatott biztosított és a vele együtt külföldön tartózkodó házastársa és gyermeke állal indokoltan igénybe vett egészségügyi ellátás külföldön felmerült és igazolt költségének nyolcvanöt százalékát a társadalombiztosítás téríti.

(3) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában tartósan külföldön foglalkoztatott az a személy, akinek a külföldön történő, előre meghatározott időtartamú foglalkoztatása a három hónapot meghaladja."

7. § A T. 19. §-a (1) bekezdés a) pontja, (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

(Táppénz a keresőképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban)

"a) egy éven át,"

"(3) Az, aki keresőképtelenségét közvetlenül megelőző egy, a táppénzfolyósítás idejének meghosszabbítása esetén két évnél rövidebb ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának megfelelő időn át kaphat. Biztosításának a tartamára tekintet nélkül jár a táppénz annak, aki

a) tizennyolc éves kora előtt válik keresőképtelenné, vagy

b) iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá válik, és keresőképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított.

(4) Ha a biztosított a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző egy éven belül már táppénzben részesült, ennek időtartamát az. újabb keresőképtelenség alapján járó táppénz folyósításának időtartamába be kell számítani.

(5) Az (1) bekezdés a) pontjától eltérően a táppénzfolyósítás időtartamát - a folyamatos biztosítási idő figyelembevételével - a keresőképtelenséget megállapító orvos (orvosi bizottság) legfeljebb három hónappal, ezt követően pedig az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság Orvosszakértői Intézete (a továbbiakban: Orvos-szakértői Intézet) legfeljebb kilenc hónappal meghosszabbíthatja."

8. § A T. 22. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és (6) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A táppénz alapjaként figyelembe vehető naptári napi átlagkereset kiszámítására vonatkozó részletes szabályokat a Kormány állapítja meg. A táppénzösszege a figyelembe vehető napi átlagkereset hatvanöt, kétévi folyamatos biztosítási idő esetén hetvenöt százaléka.

(6) A táppénz, összegét napi 2500 forint alapulvételével kell megállapítani, ha a biztosított az irányadó időszakra figyelembe vehető személyi jellegű kifizetések után az. egészségbiztosítási járulékot a 103/B. § (2) bekezdésében jelölt összeghatárig megfizette."

9. § A T. 25. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"25. § (1) A terhességi-gyermekágyi segély a napi átlagkereset teljes összege, ha a szülő nő a szülést megelőző két éven belül 270 napon át biztosított volt. Ennél kevesebb, de legalább 180 napi biztosítás esetén a terhességi-gyermekágyi segély a napi átlagkereset hatvanöt százaléka.

(2) A terhességi-gyermekágyi segély alapjául szolgáló naptári napi átlagkeresetet a táppénzre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani, ha a biztosított gyermekgondozási díj, illetőleg gyermekgondozási segély folyósítása alatt szül, vagy a 22. § (1)-(2) bekezdése szerint meghatározott időszakban legalább 180 napi keresettel rendelkezik.

(3) A (2) bekezdésben nem említett biztosított terhességi-gyermekágyi segélyének alapját képező naptári napi átlagkeresetét - a 22. § (1)-(2) bekezdésétől eltérően - a szülés napját megelőző két éven belül, de az ellátás igénybevételét közvetlenül megelőző 180 naptári nap alatt elért kereset alapján kell megállapítani. Ha a biztosított a szülést megelőző két éven belül nem rendelkezik legalább 180 naptári napi keresettel, a terhességi-gyermekágyi segély napi összegét a jogosultság kezdő napján érvényes minimális bér kétszerese harmincad részének figyelembevételével kell megállapítani. Ha azonban a biztosított lényleges, illetőleg szerződés szerinti keresete a minimális bér kétszeresét nem éri el, a naptári napi keresetet a tényleges kereset figyelembevételével kell megállapítani.

(4) A (3) bekezdésben említett naptári napi átlagkereset megállapítására vonatkozó részletes szabályokat a Kormány állapítja meg."

10. § A T. 38. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"38. § (1) A jogosultat csak egy nyugellátás illeti meg.

Aki több nyugellátásra vagy baleseti nyugellátásra is jogosult, ezek közül választhat.

(2) A külön jogszabályban meghatározott határösszegig történő együttfolyósítás helyett a jogszerző 1992. december 31-e utáni elhalálozása esetén a halálát követő egy éven át a saját jogú nyugellátás, baleseti nyugellátás mellett, annak összegétől függetlenül megilleti a jogosultat az 59. § (2) bekezdése szerinti összegben megállapított özvegyi nyugdíj.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltakon túlmenően a Kormány további kedvezményekel is megállapíthat."

11. § A T. 39. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"39. § (1) Öregségi teljes nyugdíjra a hatvanadik életévét betöltött férfi és az 1995. január 1-je előtti időpontban az ötvenötödik életévét betöltött nő jogosult, ha

a) húszévi szolgálati időt szerzett;

b) az. előzőekben említett életkort - ideértve a korkedvezményes életkort is - 1991. január 1-je előtt betöltötte, és eddig az. időpontig legalább tízévi szolgálati időt szerzett.

(2) A nő öregségi nyugdíjkorhatára 1994. december 31 -ét követően kétévenként egy-egy évvel emelkedik, ezért a legalább húszévi szolgálati idő megszerzése esetén

a) 1995. január 1-jétől az ötvenhatodik;

b) 1997. január 1-jétől az ötvenhetedik;

c) 1999. január 1-jétől az ötvennyolcadik;

d) 2001. január 1-jétől az. ötvenkilencedik;

e) 2003. január 1-jétől a hatvanadik

életévét betöltött nő jogosult öregségi teljes nyugdíjra.

(3) Öregségi résznyugdíjra jogosult az, aki húszévi szolgálati időt nem szerzett, azonban

a) az. (1) bekezdésben meghatározott életkort 1991. január 1-je és 1993. június 30-a közölt eléri és legalább tízévi;

b) 1993. június 30-át követően az (1) bekezdésben - 1994. december 31-ét követő időponttól a nő a (2) bekezdésben - meghatározott életkort eléri és legalább tizenöt évi

szolgálati idővel rendelkezik.

(4) Az, aki az. öregségi nyugdíjra jogosultságát - az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseinek figyelembevételével - megszerezte az igény érvényesítésének időpontjában irányadó feltételekre tekintet nélkül jogosult az ellátásra.

(5) A (2) bekezdésben meghatározott korhatár betöltése előtti időponttól történő nyugdíjbavonulás lehetőségéről és feltételeiről, illetőleg a korhatár további emeléséről külön törvény rendelkezik."

12. § A T. 43. §-ának (1) bekezdése a következőkkel egészül ki, a (2) és (3) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1)

és minden további évre további 0,5-0,5 százalék.

(2) A 10-19 évi szolgálati idő alapján megállapított öregségi résznyugdíjat akkor is a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetnek a szolgálati időtől függő százalékában kell megállapítani, ha a résznyugdíj az öregségi nyugdíj legkisebb összegét nem éri el.

(3) Az öregségi nyugdíj összege nem lehet kisebb a rendszeres szociális járadék összegénél."

13. § A T. 44. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"44. § (1) Az öregségi nyugdíj összegét 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításáig a főfoglalkozás keretében elért keresetnek (ideértve az ezen időszak alatt kifizetett év végi részesedést, prémiumot és jutalmat is) a havi átlaga alapján kell megállapítani azzal, hogy ezeket a kereseteket a magánszemélyek jövedelemadójának kormányrendeletben meghatározott módon és az egyes naptári évekre előírt mérték alkalmazásával számított - képzett - összegével csökkenteni kell. Kereset alatt a kifizetés időpontjában érvényes rendelkezések szerinti, nyugdíjjárulék köteles keresetet kell érteni. Ha a nyugdíjjárulékot jogszabályban meghatározott összeg után kellett fizetni, ez az összeg számít keresetnek. Keresetként kell figyelembe venni a havi átlagkereset megállapításánál alapul szolgáló keresettel azonos időre járó baleseti járadékot, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló rendelkezések alapján járó keresetkiegészítést is. Keresetként nem vehető figyelembe a fegyveres erők (honvédség, határőrség), a rendőrség, a Köztársasági Őrezred, a polgári védelmi testület, a tűzoltóság, a büntetésvégrehajtási testület, a nemzetbiztonsági szolgálatok és a vám- és pénzügyőrség kinevezett polgári alkalmazottai részére betegség esetén - külön jogszabály alapján - folyósított jövedelemkiegészítés. A betegszabadság tartamára a folyósított összeg helyett az annak alapját képező átlagkereset teljes összegét, az. 1991. évi IV. törvényben biztosított juttatások folyósításának tartamára pedig a megállapításuk közvetlen vagy közvetett alapjául szolgáló átlagkereset, illetőleg az c juttatások alapjául szolgáló minimális bér összegét kell keresetnek tekinteni.

(2) A havi átlagkereset megállapítása előtt a nyugdíjazást megelőző harmadik év előtti naptári években elért keresetet a magánszemélyek jövedelemadójának az adott naptári évre szóló és erre a keresetre képzett összegével történő csökkentés után, a nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve - törvényben meghatározott mértékkel - a nyugdíjazást megelőző második év kereseti szintjéhez kell igazítani.

(3) A (2) bekezdésben foglaltak alapján az 1988-ban elért keresetet nyolcvan százalékkal, az 1989-ben elért keresetet ötvennégy százalékkal kell növelni, ha az ellátást 1992. december 31-ét követő és 1994. január 1-jét megelőző időponttól kell megállapítani.

(4) Ha az igénylőnek az (1) bekezdésben meghatározott időszak alatt összesen legalább 900 napra van keresete, a havi átlagkeresetet tényleges keresetei alapján kell kiszámítani. 900 napi kereset hiányában azoknak a napoknak a számát, amelyekre az igénylőnek keresete volt - a külön jogszabályban általánosan meghatározott - annak a minimális bérnek a figyelembevételével kell 900 napra kiegészíteni, amely azt a napot megelőző naptári hónapban érvényes, amelytől a nyugdíjai megállapítják. A kiegészítés során a minimális bér változtatás nélküli összegét cl kell osztani harminccal, és a hányadost annyival kell megszorozni, ahány nap a 900 napból hiányzik. Az így kapott összeget hozzá kell adni a tényleges kereseteknek a (2)-(3) bekezdés szerint évenként meghatározott összegéhez, s az együttes összeg lesz a havi átlagkereset. Ha az igénylőnek egy napra sincs keresete, havi átlagkeresetnek a minimális bérváltoztatás nélküli összegét kell tekinteni.

(5) Ha az (1) bekezdésben meghatározott időszak alatt az öregségi nyugdíjat igénylő 1993. január 1-je előtt mezőgazdasági szövetkezet tagja volt, a (4) bekezdés szerinti napok számának meghatározásánál a mezőgazdasági szövetkezeti tag által teljesített minden 13, (nőnél 8) tízórás munkanapra cső keresetet 30 napi keresetnek kell tekinteni.

(6) A nyugellátásokat, baleseti nyugellátásokat évente a nettó átlagkereset várható növekedésének megfelelő mértékben kell emelni. Az emelésre évente két alkalommal, március és szeptember hónapban kerül sor. Az emelés legkisebb és legnagyobb összegéről, az. adott időpontban esedékes emelés összegéről, továbbá a két emelésen túlmenő esetleges további emelésről, illetőleg az emelésre jogosultak köréről is az Országgyűlés határoz."

14. § A T. 44/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"44/A. § Ha az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 14 000 forintnál több:

a 14 001-16 000 forint közötti átlagkeresetrész kilencven százalékát,

a 16 001-30 000 forint közötti átlagkeresetrész nyolcvan százalékát,

a 30 001-40 000 forint közötti átlagkeresetrész hetven százalékát, ,

a 40 001-50 000 forint közötti átlagkeresetrész hatvan százalékát,

az 50 001-60 000 forint közötti átlagkeresetrész ötven százalékát,

a 60 001-70 000 forint közötti átlagkeresetrész negyven százalékát,

a 70 001-80 000 forint közötti átlagkeresetrész harminc százalékát,

a 80000 forint feletti átlagkeresetrész százalékát kell az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe venni."

15. § A T. 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"49. § (1) A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő:

22 éves életkor betöltése előtt 2 év,

22-24 éves életkorban 4 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 3 év,

25-29 éves életkorban 6 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 4 év,

30-34 éves életkorban 8 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 6 év,

35-44 éves életkorban 10 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 8 év,

45-54 éves életkorban 15 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 12 év,

55 éves életkor betöltésétől 20 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 16 év.

(2) Az, aki az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül szolgálati időt szerzett és huszonkét éves kora előtt megrokkan, szolgálati idejének a tartamára tekintet nélkül jogosult rokkantsági nyugdíjra.

(3) Az a rokkant, aki

a) a negyvenötödik életévét, illetőleg 1993. július 1-je előtt az ötvenötödik életévét már betöltölte és legalább tízévi;

b) 1993. június 30-át követően az ötvenötödik életévét betölti és legalább tizenötévi

szolgálati idővel rendelkezik, a 43. § (2) bekezdésének alkalmazásával rokkantsági résznyugdíjra jogosult."

16. § A T. 51. §-ának jelenlegi szövege (1) bekezdésre változik, az (1) bekezdés a)-b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, a jelenlegi b) pontjának jelölése c) pontra változik és (2) bekezdéssel egészül ki:

[...az öregségi nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseket (44- 45. §) kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy]

"a) amennyiben a rokkantsági nyugdíjra jogosultsághoz szükséges és a figyelembe vehető szolgálati idő együttesen is rövidebb a 44. § (1) bekezdésében meghatározott átlagszámítási időszaknál, a rokkantsági nyugdíjat e rövidebb idő alatt elért kereset (jövedelem) havi átlaga alapján kell megállapítani, legalább 30 napi kereset hiányában pedig azt a - külön jogszabályban általánosan meghatározott - minimális bért kell havi átlagkeresetnek tekinteni, amely azt a napot megelőző naptári hónapban érvényes, amely naptól a nyugdíjat megállapítják;

b) az átlagkereset kérelemre megállapítható a megrokkanás évében a megrokkanás időpontjáig és a rokkantság bekövetkezését közvetlenül megelőző öt naptári évben - 1994. január 1-jétől évenként egy-egy évvel növelt időszak alatt - elért keresetek alapján, ha az. igénylő a megrokkanás időpontjáig a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, továbbá"

"(2) Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásánál az 1988. előtti időre cső keresetnél a 42/1983. (XI. 12.) MT rendelet alapján kapott bérpótlékot figyelembe venni nem lehel, e keresetet évenként az 1988. évre irányadó növelés mértékének megfelelően növelni kell."

17. § A T. 54. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, c) pontja hatályát veszti, a jelenlegi d)-f) pont jelölése c)-e) pontra változik:

(Szolgálati idő)

"b) az ipari és mezőgazdasági szövetkezeti, illetőleg a 10. § (1) bekezdés b) pontja szerint szövetkezeti tagként,"

18. § A T. 59. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi szöveg számozása (1) bekezdésre változik:

"(2) Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a megállapítás időpontjában a 65. § (1) bekezdésében meghatározott összeget akkor sem haladhatja meg, ha az az özvegyi nyugdíj külön jogszabályban meghatározott legkisebb összegét nem éri el."

19. § A T. 60. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

"(2) Állandó özvegyi nyugdíj jár akkor is, ha az erre jogosító feltételek valamelyike a házastárs halálától számított tíz éven belül bekövetkezik.

(3) Annál, akinek az özvegyi nyugdíját 1993. március 1-je előtti időponttól állapították meg, a (2) bekezdésben meghatározott tízévet 1993. március 1-jétől kell számítani, de a feléledési idő így sem haladhatja meg az özvegyi nyugdíj megállapításának időpontjában irányadó tizenöt évet."

20. § A T. a következő 61. §-sal egészül ki:

"61. § Ahol jogszabály kizárólag összegszerűség vonatkozásában özvegyi nyugdíjat említ, azon az állandó özvegyi nyugdíjat kell érteni."

21. § A T. 63. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(... állandó özvegyi nyugdíj abban az esetben jár, ha)

"b) az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság feltételei a különéléstől számított tíz éven belül bekövetkeznek."

22. § A T. 65. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:

"(2) Az (1) bekezdés szerinti állandó özvegyi nyugdíj a megállapítása napjától az állandó özvegyi nyugdíj legkisebb összegénél kevesebb nem lehet. Ha azonban a jogszerző öregségi (rokkantsági) nyugdíja alapját képező havi átlagkereset az öregségi nyugdíj legkisebb összegét nem éri el, állandó özvegyi nyugdíjként az öregségi (rokkantsági) nyugdíj hetvenöt százalékát kell megállapítani. Az így megállapított állandó özvegyi nyugdíj az özvegyi nyugdíj legkisebb összegét nem haladhatja meg."

23. § A T. 68. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, a jelenlegi (2)-(3) bekezdés számozása (3)-(4) bekezdésre változik:

"68. § (1) Feléled az özvegyi nyugdíjra jogosultsága annak, akinek az özvegyi nyugdíja nem házasságkötés miatt szűnt meg, ha az özvegyi nyugdíjra jogosító feltételek valamelyike

a) a házastárs 1993. március 1-je előtt bekövetkezett halála esetén 1993. március 1-jétől tíz éven belül;

b) a házastárs 1993. február 28-át követően bekövetkezett halála esetén az özvegyi nyugdíj megszűnését követő tíz éven belül

bekövetkezik.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a feléledési idő nem haladhatja meg az özvegyi nyugdíj megállapítása időpontjában irányadó tizenöt ével."

24. § A T. 75. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"75. § A hozzátartozói nyugellátások - az árvaellátás kivételével - együttes összege nem haladhatja meg az özvegyi nyugdíj kétszeresét. Ha meghaladná, az özvegyi nyugdíjai és a szülői nyugdíjat mindaddig arányosan kell csökkenteni, amíg az említett ellátások együttes összege nem magasabb a csökkentés nélküli özvegyi nyugdíj kétszeresénél."

25. § A T. 80. §-a (4) és (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

(1) "(4) A baleseti táppénz - az előzetes biztosítási időre és táppénzfolyósításra tekintet nélkül - a 19. § (1) bekezdésének a) pontjában, illetőleg az (5) bekezdésében meghatározott időpontig jár azzal, hogy az Orvosszakértői Intézet a baleseti táppénz folyósítását két éven túl is meghosszabbíthatja."

(2) "(6) A baleseti táppénz napi összege azonos a táppénz alapját képező naptári napi átlagkeresettel."

26. § A T. 84. §-a a következő (4)-(6) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A baleseti járadék alapját képező havi átlagkereset megállapításánál - az (5)-(6) bekezdésben foglalt eltéréssel - a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset kiszámítására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(5) A havi átlagkereset megállapításánál, ha az.

a) 1987. december 31-e utáni időre eső keresetet kell figyelembe venni, azt a magánszemélyek jövedelemadójával (képzett adóval) csökkenteni nem kell;

b) 19S8. január 1-jc előtti időre cső keresetet kell figyelembe venni, azt a magánszemélyek jövedelemadójára és nyugdíjjárulék-mértékének akkori változására tekintettel bruttósítani kell.

(6) Keresetként nem vehető figyelembe az 1988. előtti időre a 42/1983. (XI. 12.) MT rendelet alapján járt bérpótlék és a legalább részben 1988 előtti keresetekből kiszámított havi átlagkeresetet az 1988. évre irányadó növelés mértékének megfelelően növelni kell."

27. § A T. 103. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"103. § (1) A társadalombiztosítás kiadásainak fedezetére a munkáltató, az egyéb szerv [ 103/C. § (3) bek.] és az egyéni vállalkozó [ 103/D. § (1) bek.] - a kiegészítő tevékenységet folytató kivételével - 24,5 százalékos mértékű nyugdíjbiztosítási járulékot és 19,5 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulékot (a továbbiakban együtt: társadalombiztosítási járulékot) köteles együttesen fizetni."

28. § A T. 103/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"103/A. § (1) A munkáltató (foglalkoztató) a 10. § (1) bekezdésének a)-b) és d)-e) pontjában, továbbá a (3) bekezdésében említett biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adott személyi jellegű kifizetés (juttatás) után - ide nem értve a (3) bekezdésben meghatározott kifizetéseket (juttatásokat) - negyvennégy százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti személyi jellegű kifizetésnek (juttatásnak) minősül különösen: a munkabér, a munkadíj (időbér, teljesítménybér, havidíj, túlmunkadíj, bérpótlék, bérkiegészítés, ügyeleti díj, helyettesítési díj), illetmény és ilyen jellegű egyéb kifizetés (juttatás) - ideértve a természetbeni munkabért, juttatást és ennek pénzbeli megváltását (értékét) is -, továbbá az. átképzési támogatás, a prémium, a jutalék, a jutalom, a hűségjutalom, az év végi részesedés, az. eredménytől függő részesedés, a betegszabadság idejére járó átlagkereset, a szabadságmegváltás címén adott átlagkereset és a munkáltató állal viselt, a biztosított (kedvezményezett) javára kötött biztosítás díja.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem képez társadalombiztosítási járulékalapot

1. a 10. § (3) bekezdésében említett megbízási, vállalkozási jellegű jogviszony alapján szerzői jogvédelem alá tartozó esetekben kifizetett szerzői díj, valamint a megbízási jogviszony keretében előadóművészi tevékenységet folyatatók díjazása,

2. a munkáltató által természetben nyújtott étkeztetés, továbbá a kizárólag étkezésre szóló utalványok értékének személyi jövedelemadó-mentes összege - ide nem értve a munkahelyi étkeztetés helyett pénzben kifizetett összeget -,

3. a fegyveres erők (honvédség, határőrség), a rendőrség, a Köztársasági Őrezred, a polgári védelmi testület, a tűzoltóság, a büntetésvégrehajtási testület, a nemzetbiztonsági szolgálatok és a vám- ós pénzügyőrség kinevezett polgári alkalmazottai részére betegség esetén - külön jogszabály alapján - folyósított jövedelemkiegészítés,

4. a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló 1992. évi XLIV. törvény alapján a munkáltató által az alkalmazottjának közvetlenül ellenszolgáltatás (ellenérték) nélkül juttatott vagyonjegy, dolgozói részvény (a továbbiakban ingyenes értékpapír) valamint az említett juttatások után adott osztalék (hozadék), illetőleg a részjegy, a célrészjegy, a vagyonjegy, a szövetkezeti üzletrész, továbbá az egyéb vagyoni hozzájárulás alapján adott juttatás (osztalék, részesedés, kamat),

5. a társadalmi munka ellenértéke, valamint a társadalmi munka elismeréseként nem a munkáltató által adott juttatás, jutalom, ideértve a munkavállalói érdekképviseletei ellátó szervezet által ilyen címen adott juttatást is,

6. a nyugdíjba vonulást követően kifizetett jutalom - a bányászati hűségjutalom kivételével -,

7. a munkaviszony, a közszolgálati és közalkalmazotti jogviszony megszűnésével összefüggésben adott, külön törvényben meghatározott mértékű (összegű) végkielégítés,

8. az újítás, a találmány, a használati minta, a mikroelektronikai félvezető termék topográfiája, az ipari minta, a védjegy, továbbá a vagyoni értékű gazdasági, műszaki, szervezési ismeretek (know-how) szerzői díja,

9. a tartalékos katonai szolgálatot teljesítők keresetkiegészítése,

10. a vállalatok, a szövetkezetek, a gazdasági társaságok, az egyesületek, az alapítványok, a társadalmi szervezetek, az érdekképviseleti szervek választott vagy kijelölt tisztségviselőinek c tisztségükkel összefüggésben kifejtett tevékenységéért nem biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adott tiszteletdíj, jutalom,

11. a tanulmányi ösztöndíj,

12. a biztosított szociális rászorultságára tekintettel adott szociális juttatás,

13. a jogszabályban meghatározott mértékű, továbbá a pályakezdő részére adott - feltételhez kötött - letelepedési támogatás, külön jogszabály alapján adott önálló életkezdési támogatás, továbbá a sorkatonai szolgálatra bevonult segélye,

14. az üzemanyag-megtakarításra tekintettel adott összeg,

15. a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló rendelkezések alapján járó keresetkiegészítés, valamint a mecseki bányászatban foglalkoztatottak bányászati keresetkiegészítése,

16. a külföldi tartózkodásra tekintettel adott ösztöndíj,

17. a tartósan külföldön foglalkoztatott személy jogszabály szerinti devizaellátmánya, valamint a külföldön történő foglalkoztatáshoz kapcsolódó egyéb kiegészítő juttatások, ideértve a devizában fizetett prémiumot is,

18. az egészségügyi és szociális intézményben a betegek, gondozottak részére kifizetett ún. munkaterápiás jutalom,

19. az egészségügyi intézmény állal fizetett donordíj és a gyógyszerek emberen való kipróbálása, illetve a gyógyszer-törzskönyvezési eljárás során azon magánszemély részére kifizetett díj, akin a gyógyszert kipróbálták,

20. a lakás vásárlásához, építéséhez, felújításához, a lakásbérleti jog megszerzéséhez nyújtott munkáltatói támogatás összege,

21. a munkáltató által viselt (átvállalt) albérleti (szállás) díj teljes összege,

22. a reprezentációs költség, a kiküldetési (külszolgálat) költségtérítés, a szállásköltség, a gépkocsi használatáért adott költségtérítés, a munkába járással kapcsolatos közlekedési költségtérítés, a különélési díj, a költözködési költségtérítés, továbbá a szerszám használatáért adott térítés, a bedolgozónak fizetett rezsitérítés, valamint a természetben nyújtott munkaruha, egyenruha, védőeszköz - ideértve ezek igazolt árának pénzbeli megtérítését is -,

23. a tárgyjutalom - ide nem értve a takarékbetétet, az értékpapírt vagy a vásárlási utalványt -, az ajándéktárgy és az emléktárgy,

24. a magánszemély munkáltatója által viselt, a magánszemély javára kötött életbiztosítás, balesetbiztosítás és nyugdíjbiztosítás díja,

25. az üdüléshez (utazáshoz) adott munkáltatói hozzájárulás, illetve ezeknek a munkáltató állal átvállalt összege, költsége.

(4) A (3) bekezdés rendelkezésétől eltérően a (3) bekezdés 23., 24., 25. pontjában meghatározott juttatások együttes összege a tárgyhónapban, a tárgyév első napján érvényes minimális bér havi összegének harminc százalékáig nem képe/Járulékalapot.

(5) A munkáltató a háztartási alkalmazott után, az egyéni vállalkozó [103/D. § (1) bekezdése] és a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság természetes személy tagja a segítő családtagja [10. § (1) bekezdés f) pontja] után a tárgyév első napján érvényes minimális bér alapulvételével negyvennégy százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. Nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni a táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély és a baleseti táppénz folyósításának időtartamára, valamint a katonai szolgálat idejére.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazásánál azokra a naptári napokra, amelyekre a járulékfizetési kötelezettség fennáll, a havi járulékalap harmincad részét kell figyelembe venni.

(7) A természetbeni munkabérek (juttatások), a tárgyjutalom, az ajándéktárgy és az emléktárgy után azok könyvelési értéke, ennek hiányában a juttatás ára figyelembevételével kell meghatározni a járulék alapját.

(8) Az ösztöndíjas szakmunkástanuló után fizetendő társadalombiztosítási járulék összege havi 450 forint (napi 15 forint).

(9) A gyermeknevelési támogatást és az ápolási díjat folyósító szerv az említett juttatások után a 103. § (1) bekezdése szerinti 24,5 százalékos mértékű nyugdíjbiztosítási járulékot köteles fizetni."

29. § A T. 103/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"103/B. § (1) Az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék alapját képező jövedelemként kell figyelembe venni a 10. § (1) bekezdésének a)-b) és d)-e) pontjában, valamint a (3) bekezdésben említett biztosított munkáltatójától (foglalkoztatójától) a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kapott társadalombiztosítási járulékalapot képező [103/A § (1)-(2), (4) és (7) bek.], továbbá a háztartási alkalmazottnak és a segítő családtagnak [10. § (1) bek. f) pontja] a 103/A § (5)-(6) bekezdésében meghatározott jövedelmét.

(2) Az (1) bekezdésben említett biztosított az egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulékot a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya alapján a munkáltatójától (foglalkoztatójától) kapott - társadalombiztosítási járulékalapot képező - jövedelem, legfeljebb azonban a napi 2500 Ft naptári évre számított összege után köteles megfizetni.

(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseitől eltérően nem kell egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizetni a természetbeni juttatás, étkeztetés értéke és ezek pénzbeli megváltása, továbbá a 103/A. § (3) bekezdésének 23., 24. és 25.. pontjában említett juttatások után.

(4) A naptári évi összeghatár megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni azt az időtartamot, amelyre a biztosítottnak keresete (díjazása) nem volt.

(5) A (4) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a biztosítási jogviszony év közben kezdődölt vagy szűnt meg.

(6) Az a biztosított, aki egyidejűleg több, a 10. § (1) és (3) bekezdésében említett biztosítással járó jogviszonyban áll, mindegyik jogviszonyából származó - járulékalapot képező - juttatás, legfeljebb azonban együttesen a napi 2500 Ft naptári évre számított összege után köteles egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizetni, ha foglalkoztatása egyik jogviszonyában sem éri cl a heti 36 órát. Ha a foglalkoztatás az egyik jogviszonyban eléri a heti 36 órát a további jogviszonyokból származó - járulékalapot képező-juttatások után nem kell egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizetni.

(7) Az öregségi, a rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíjas, továbbá a növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékos biztosított a 103. § (2) bekezdése szerinti négyszázalékos mértékű egészségbiztosítási járulékot köteles fizetni.

(8) Az öregségi, a rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíjas biztosított a nyugdíj újbóli megállapítása (46. §) céljából - legfeljebb azonban 1995. december 31-ig terjedő időre - vállalhatja a 103. § (2) bekezdése szerinti hatszázalékos mértékű nyugdíjjárulék fizetését.

(9) A gyermeknevelési támogatásban vagy ápolási díjban részesülő személy az említett szociális ellátások összege után hatszázalékos mértékű nyugdíjjárulékot köteles fizetni. Az ellátásokat folyósító szerv a nyugdíjjárulékot köteles az ellátások összegéből levonni és azt a nyugdíjbiztosítási járulékkal együtt havonta az előírt határidőig az illetékes társadalombiztosítási igazgatási szervhez átutalni."

30. § A T. 103/E. § (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, új (5) bekezdéssel egészül ki és a jelenlegi (5)-(6) bekezdés számozása (6)-(7) bekezdésre változik:

(1) "(3) A társas vállalkozás tagja [10. § (2) bek.] - a kiegészítő tevékenységet folytató tag (118/A. §) kivételével - a (2) bekezdésben említett társadalombiztosítási járulék alapjául szolgáló jövedelem, legfeljebb azonban a napi 2500 forint naptári évre számított összege után köteles négy százalékos mértékű egészségbiztosítási és hatszázalékos mértékű nyugdíjjárulékot fizetni."

(2) "(4) A (2)-(3) bekezdés rendelkezéseitől eltérően nem kell társadalombiztosítási, illetőleg egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizetni a társas vállalkozás adózás utáni eredményéből a vállalkozás tagja részére juttatott jövedelem után."

(3) "(5) Ha a társas vállalkozás tagjának biztosítása a naptári év teljes tartama alatt nem áll fenn, a (3) bekezdés szerinti járulékok alapja legmagasabb összegének megállapításánál napi 2500 forintot kell figyelembe venni."

31. § A T. a következő 105/C. §-ával egészül ki:

"105/C. § (1) A társadalombiztosítási tartozásra befizetett összeget először a megtérítendő ellátásra, a rendbírságra, a késedelmi pótlékra, a végrehajtási költségre (az eljárás költségére), ezt követően a járulékokra kell elszámolni.

(2) A behajthatatlan társadalombiztosítási tartozások törlésére - ha a társadalombiztosítási jogszabály másként nem rendelkezik - az adókra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A részletes szabályokat a Kormány állapítja meg."

32. § A T. 118. §-a (1) bekezdésének a), c), h), k), valamint v) pontja a következők szerint módosul, illetőleg z) ponttal egészül ki, továbbá a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Egészségügyi szolgáltatásra jogosult, aki)

"a) öregségi nyugdíjban (ideértve a korengedményes nyugdíjat és az előnyugdíjat is), rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, baleseti járadékban,"

"c) táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, baleseti táppénzben,"

"h) ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban, (... részesül)"

"k) oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat és magyar állampolgár - ideértve a Magyarországon állami szervtől, nyilvántartásba vett egyháztól, továbbá tartós közérdekű célra létrehozott alapítványtól ösztöndíjban részesülő külföldi állampolgárt is -,"

"v) külön jogszabály alapján szociális szempontból rászorultnak minősül,"

"z) fogva tartott (különösen: őrizetbe vett, előzetesen letartóztatott, elzárásra utalt, szabadságvesztés büntetést töltő személy), kivéve, ha a 15. § szerint jogosult ellátásra."

[(2) Baleseti ellátásra és baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosult, aki]

"d) fogva tartott (különösen: őrizetbe vett, előzetesen letartóztatott, elzárásra utalt, szabadságvesztés büntetést töltő személy),"

33. § A T. 118/A. §-a (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"118/A. § (1) A 103/D. § (1) bekezdés a)-d) pontjában említett egyéni vállalkozót, továbbá a társas vállalkozás tagját akkor kell kiegészítő tevékenységet folytatónak tekinteni, ha egyidejűleg

a) munkaviszonyban, illetőleg szövetkezeti tagként munkaviszony jellegű jogviszony keretében a munkáltató (foglalkoztató) legalább heti 36 órás munkaidőben foglalkoztatja;

b) öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas, vagy növeli összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékos;

c) bedolgozóként a 10. § (3) bekezdése szerint biztosított;

d) közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul."

34. § A T. 119. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A 118. § (1) bekezdésének d)-z) pontjaiban említett személyek utáni járulékfizetési kötelezettség az állami költségvetést, a Nyugdíjbiztosítási Alapból fedezett saját jogú és hozzátartozói nyugellátásban részesülők utáni járulékfizetési kötelezettség pedig a Nyugdíjbiztosítási Alapot terheli.

(2) A 118. § (2) bekezdésének a)-d) és f) pontjában említett személyek ellátásának fedezetére baleseti járulékot kell fizetni azzal, hogy a b)-d) és f) pontban említett személyek utáni járulékfizetési kötelezettség az állami költségvetést terheli."

35. § A T. 119/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

" 119/B. § A társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységei folytató tagjának a személyes közreműködés alapján kiosztott jövedelem után - ide nem értve a társas vállalkozás adózás utáni eredményéből a vállalkozás tagja részére juttatott jövedelmet - tízszázalékos mértékű baleseti járulékot köteles fizetni. A baleseti járulékot a tagsági jogviszony megszűnését követően kiosztott jövedelem után is meg kell fizetni."

36. § A T. 119/D. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"119/D. § (1) A társadalombiztosítási igazgatási szerv erre irányuló igény esetén az E §-ban előírt járulékfizetés ellenében megállapodást köt a (2) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási ellátásra (szolgáltatásra) azzal a - devizajogszabályok szerint - belföldinek minősülő magyar állampolgárral, továbbá a 11. § (1) bekezdésében említett személlyel, illetőleg személy javára, aki e törvény rendelkezései szerint arra az ellátásra (szolgáltatásra) egyébként nem jogosult.

(2) Megállapodás köthető:

a) a társadalombiztosítás valamennyi ellátására;

b) szolgálaTi időre és egészségügyi szolgáltatásra;

c) szolgálati időre;

d) betegségi és anyasági ellátásra, baleseti ellátásra;

e) egészségügyi szolgáltatásra.

(3) Az (1) bekezdésben nem említett és a devizajogszabályok szerint belföldinek minősülő külföldi vagy külföldinek minősülő magyar állampolgárral, továbbá Magyarországon oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató külföldi állampolgárral - kivéve a 118. § (1) bekezdés k) pontjában felsoroltakat -, illetőleg ösztöndíjban részesülő külföldi állampolgárral (javára) kizárólag egészségügyi szolgáltatásra köthető megállapodás.

(4) Az (1)-(2) bekezdés szerinti megállapodás alapján fizetendő járulékok [(6) bek. a)-d) pontja] alapjaként

a) a keresőtevékenységet folytató személy esetén a személyi jellegű kifizetést, juttatást (103/A.-B. §), de legalább a tárgyév első napján érvényes minimális bér összegét, illetőleg

b) ha olyan személy vállalja a járulékfizetést aki nem folytat keresőtevékenységet, vagy a tevékenységéből származó - járulékalapként figyelembe vehető - keresete nem állapítható meg, a naptári év első napján érvényes minimális bérnek megfelelő összeget

kell figyelembe venni.

(5) Az a személy, aki nem folytat keresőtevékenységet, vagy a tevékenységéből származó - járulékalapként figyelembe vehető - keresete nem állapítható meg, a (4) bekezdés b) pontjától eltérően magasabb összeg, legfeljebb azonban a havi 75 000 forint (napi 2500 forint) után is vállalhatja a járulékfizetést, ha a megállapodás megkötésekor az. öregségi nyugdíj korhatárt megelőző tíz évvel alacsonyabb életkort még nem töltötte be. A magasabb összeg alapján táppénz csak akkor állapítható meg, ha az. említett személy a magasabb összeg után a járulékot a keresőképtelenségét megelőzően legalább egy évig fizette. Ennek hiányában a táppénz alapja a tárgyév első napján érvényes minimális bér összege.

(6)

Nem kell járulékot fizetni a táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a baleseti táppénz és a gyermekgondozási segély folyósításának időtartamára. Az a)-d) pont szerinti járulékfizetés esetén - a megállapodás időtartamára - a havi járulék összegének harmincad részét kell fizetni, ha a megállapodás megkötésére vagy megszűnésére hónap közben kerül sor.

(7) A (3) bekezdésben említett megállapodás keretében fizetendő járulék összege

a) az oktatási intézmény nappali tagozatán tanuló hallgatónál és az ösztöndíjban részesülő személynél havi 2000 Ft;

b) az a) pontban nem említeti személynél havi 5000 Ft.

(8) A megállapodásnak tartalmaznia kell a társadalombiztosítási ellátások (szolgáltatások) körét, a jogosultság feltételeit és az. ellátások mértékét (összegét), a fizetendő járulék alapját, mértékét vagy összegét, továbbá a nyilvántartásra, adatszolgáltatásra vonatkozó szabályokat. A megállapodás szerint egészségügyi szolgáltatásra jogosult betegbiztosítási igazolványának kiállításáról, érvényesítéséről és érvénytelenítéséről a megállapodásban rendelkezni kell.

(9) Az (1) és (3) bekezdésben említett személlyel, illetőleg a javára megállapodás csak az első hónapra esedékes járulék egyidejű befizetése esetén köthető. Ezt követően a (6) bekezdés e) pontja és a (7) bekezdés szerinti járulékokat havonta a tárgyhónapot megelőző hónap utolsó napjáig kell befizetni. A (6) bekezdés a)-d) pontja szerinti járulékok befizetési határideje a tárgyhónapot követő hónap 10. napja. A megállapodás a megkötésének, legkorábban a tárgyhónap első napján jön létre. A tárgyhónap első napját megelőző időre megállapodás nem köthető. A befizetés elmulasztása a megállapodás megszűnését vonja maga után. Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság a megállapodás megszűnésének a napjáig áll fenn.

(10) A megállapodás alapján megszerzett jogosultságra - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a II-V. fejezet rendelkezései az irányadóak azzal az. eltéréssel, hogy az. eltartott hozzátartozóra - a 11. § (1) bekezdésének a) pontjának alkalmazásánál házastársára és gyermekére - a jogosultság nem terjed ki.

(11) A megállapodásra vonatkozó részletes szabályokat a Kormány állapítja meg."

37. § A T. 120. §-a új (2) bekezdéssel egészül ki és a jelenlegi (2)-(3) bekezdés számozása (3)-(4) bekezdésre változik:

"(2) A munkáltatók és egyéb szervek a társadalombiztosítási ellátások megállapításához szükséges - 1987. december 31-e utáni - kereseti adatokat tartalmazó nyilvántartásokat kötelesek megőrizni. A részletes szabályokat a Kormány állapítja meg."

38. § A T. 121/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"121/A. § A társadalombiztosítás igazgatási szerveinek szak- és pénzügyi ellenőrzése kiterjed a társadalombiztosítással kapcsolatos jogszabályok megtartására, a társadalombiztosítási alapokat megillető befizetésekre, illetőleg a nyilvántartási és az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére, a társadalombiztosítási szervek hatáskörébe tartozó ellátásoknak és szolgáltatásoknak (támogatásoknak, térítéseknek) a jogosultak részérc történő megállapítására, folyósítására, a társadalombiztosítási alapok terhére teljesített egyéb szolgáltatásokra, támogatásokra és azok felhasználására, továbbá a társadalombiztosítással kapcsolatos - jogszabályban előírt - ügyviteli feladatok ellátására. Az ehhez szükséges nyilvántartásokat, könyvelési és egyéb okmányokat, illetőleg adatokat rendelkezésre kell bocsátani."

39. § (1) E törvény 1993. március 1-jén lép hatályba, egyidejűleg a T. 6. §-ának (1) bekezdése, a 10. §-a (1) bekezdésének c) pontja és (2) bekezdésének h) pontja, továbbá a (4) bekezdéséből "az ipari szolgáltató szakcsoport" szövegrész, 15. § (1) és (2) bekezdésének második mondatai, 16/A. §-a (1) bekezdésének második mondata, 103/D. §-a (1) bekezdésének f) pontja, valamint (7) bekezdésének d) pontjában az (1) bekezdés f) pontjára való hivatkozás, 103/E. §-a (1) bekezdéséből "az ipari szolgáltató szakcsoport" szövegrész, 118. §-a (2) bekezdésének e) pontja, továbbá a 119/C. §-a hatályát veszti, a 92. § (2) bekezdésében a 44. § (2) bekezdésére hivatkozás 44. § (2)-(3) bekezdésére, a 104. §-ban az "A társadalombiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot" szövegrész "A társadalombiztosítási járulékot, az egészségbiztosítási, a nyugdíjjárulékot, valamint a baleseti járulékot" szövegrészre változik. A T. 6. §-a (2) bekezdése a biztosítási önkormányzatok első közgyűlése napján veszti hatályát. A T. 16. §-a (1) bekezdésének második mondatából az "és a temetési segély" szövegrész, 27. §-a, 76. §-a (2) bekezdéséből az "eltemettelőjét temetési segély" szövegrész, 118. §-a (1) bekezdésének bevezető szövegéből az "és temetési segélyre" szövegrész a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvény hatálybalépése napján hatályát veszti. A T. 46. §-a, 52. §-ának (2) bekezdése és a 93. §-a 1996. március 1-jén hatályát veszti azzal, hogy rendelkezéseit az 1996. február 29-ig szerzett szolgálati idő, illetőleg az említett időpontig elért keresetek alapján történő újbóli megállapításánál - az igényérvényesítés időpontjától függetlenül - alkalmazni kell.

(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a munkaegészségügyi és az iskolaegészségügyi ellátások társadalombiztosítási finanszírozásának módját meghatározza.

(3) A T. 19. § (1) bekezdésének a) pontját és (5) bekezdését a gümőkóros megbetegedés esetén akkor kell alkalmazni, ha a keresőképtelenség 1993. február 28. napját követően kezdődött.

(4) A T. 22. § (5) bekezdésében foglaltakat legkorábban az 1993. február 28-át követően kezdődő keresőképtelenségek esetében kell alkalmazni.

(5) A T. 25. § (2)-(3) bekezdését legkorábban az 1993. február 28-át követően kezdődő terhességi-gyermekágyi segély összegének megállapításánál kell alkalmazni.

(6) A T. 43. §-ának a jelen törvénnyel megállapított (1) bekezdését, 44. §-ának (1)-(5) bekezdését, 44/A. §-át, 51. §-a (1) bekezdésének a)-b) pontját és (2) bekezdését, valamint 84. §-át kell alkalmazni, ha a nyugellátást, baleseti nyugellátást a törvény hatálybalépését megelőző, de 1992. december 31 -él követő időponttól állapítják meg, és e rendelkezések együttes alkalmazása a korábbiakénál kedvezőbb.

(7) 1993. január 1-jétől a rendszeres szociális járadék összegét el nem érő öregségi nyugdíjak összegét a rendszeres szociális járadék összegéig kell növelni.

(8) A T. 75. §-a alapján e törvény hatálybalépése előtti időpontban bekövetkezett jogosultság figyelembevételével megállapított hozzátartozói nyugellátások, baleseti nyugellátások nem csökkenthetők.

(9) Ha a baleseti táppénz, folyósítása 1992. március 1. napja előtt kezdődött, azt mindaddig tovább kell folyósítani, amíg az Orvosszakértői Intézet a baleseti táppénz, folyósítását indokoltnak tartja.

Göncz Árpád s. k.,

a Köztársaság elnöke

Szabad György s. k.,

az Országgyűlés elnöke