77/1996. (V. 30.) Korm. rendelet

a statisztikai szakképesítések szakmai követelményeiről

A Kormány a statisztikai szakképesítések szakmai követelményeiről a következőket rendeli el:

1. §[1] (1) E rendelet 1. számú melléklete tartalmazza az "Általános gazdasági és statisztikai ügyintéző", a 2. számú melléklete a "Gazdasági elemző és szakstatisztikai ügyintéző", a 3. számú melléklete a "Statisztikai szervező, elemző", a 4. számú melléklete a "Kontroller statisztikus" szakképesítés szakmai és vizsgáztatási követelményeit.

(2) A statisztikai szakképesítések szakmai vizsgáinak szervezésére feljogosított intézményeket a rendelet 5. számú melléklete tartalmazza.

2. § (1) E rendelet a kihirdetését követő 5. napon lép hatályba.

(2) Az e rendelet hatálybalépése előtt szerzett statisztikai szakképesítéseket (szakvizsgákat) az alábbiak szerint kell elismerni:

a) Középfokú szakképesítésnek kell tekinteni a közgazdasági szakközépiskolákban 1992. július 1. napja után szerzett statisztikusi okleveleket.

b) Alap-, közép- vagy felsőfokú szakképesítésnek kell tekinteni a 2/1989. (IX. 24.) KSH rendelkezés alapján megszerzett alap-, közép- és felsőfokú okleveleket.

c) Ahol besorolási jogszabály felsőfokú szaktanfolyami képesítést (szakképesítést) említ, azon 1992. július 1-jét követően is érteni kell az e rendelet hatálybalépéséig tett közép- és felsőfokú statisztikai szakvizsgát, ahol középfokú szaktanfolyami képesítést (szakképesítést) említ, azon az alapfokú statisztikai szakvizsgát.

1. számú melléklet a 77/1996. (V. 30.) Korm. rendelethez

I. A szakképesítés Országos Képzési Jegyzékben szereplő adatai

1. Szakképesítés azonosító száma: 43 4 3615 09 1 0 01

2. Szakképesítés megnevezése: Általános gazdasági és statisztikai ügyintéző

II. A szakképesítés munkaterülete

1. A szakképesítéssel legjellemzőbben betölthető munkakör, foglalkozás

2. A szakképesítéssel betölthető további és rokon munkakörök, foglalkozások

illetve mindazok a munkakörök, amelyek középfokú statisztikai szakképesítéssel elláthatók.

3. A munkaterület rövid, jellemző leírása

Az általános gazdasági és statisztikai ügyintéző a gazdaság bármely területén működő vállalkozásoknál, intézményeknél a

1. gazdálkodási ismeretek,

2. közgazdaságtan,

3. számítástechnika, ügyvitel-szervezési ismeretek,

4. számvitel,

5. statisztika

keretében elsajátított ismeretek birtokában - irányítás mellett - alkalmas a vállalkozások, intézmények és a közigazgatási szervek működésével összefüggő általános gazdasági és statisztikai feladatok elvégzésében való közreműködésre, részfeladatok önálló elvégzésére.

Ellát napi ügyvitel-szervezési, levelezési, irattározási feladatokat.

Eleget tesz az adott vállalkozásnál, intézménynél, a közigazgatásban az adatszolgáltatás törvényi, rendeleti előírásainak, ismeri a statisztikának az ellenőrzésben betöltött szerepét.

Személyesen vagy hírközlő eszközök segítségével kapcsolatot tart ügyfelekkel. Munkája során használja a számítástechnika adta lehetőségeket.

III. A szakképesítés szakmai követelményei

A foglalkozás gyakorlása során előforduló legfontosabb feladatcsoportok, feladatok és az azokhoz kapcsolódó követelmények:

1. Gazdálkodási ismeretek

Az általános gazdasági és statisztikai ügyintéző ismeri, és tevékenységének ellátása során szakszerűen használja a rendszeresen ismétlődő gazdasági, jogi és pénzügyi kategóriákat.

Ismeri:

a) a gazdálkodás alapfogalmait (szükségletek, javak, termelési tényezők, gazdálkodás, gazdaságosság stb.),

b) a gazdaság fő szereplőit (háztartás, vállalkozás, állam), azok kapcsolatrendszerét és működésük jogi kereteit,

c) a külkereskedelmi tevékenység fajtáit, bonyolításának feltételeit, a nemzetközi elszámolásokat, rendelkezik vámügyi alapismeretekkel,

d) az adózás rendjét, az adók fajtáit, az adózással kapcsolatos nyomtatványokat,

e) a pénz szerepét és a lehetséges fizetési módokat,

f) a pénzintézeti rendszert és azok szolgáltatásait,

g) tudja jellemezni a költségvetési gazdálkodást,

h) az aktuális munkajogi szabályokat (munkaviszony keletkezése, megszűnése és megszüntetése, munkaidő és pihenőidő, a munka díjazása),

i) a szerződéskötés általános szabályait, a szerződések teljesítéséhez, megszűnéséhez és megszegéséhez kapcsolódó jogkövetkezményeket,

j) a társadalombiztosítással kapcsolatos munkáltatói kötelezettségeket és a munkavállalók jogosultságait.

2. Közgazdaságtan

Az általános gazdasági és statisztikai ügyintéző ismeri a közgazdaságtan alapvető kategóriáit, a mikro- és makrogazdasági folyamatok lényegét, azok összefüggéseit, elemzési módszereit, tartalmát.

Mikroökonómia

a) a piac,

b) a fogyasztói magatartás és kereslet, a fogyasztói döntések mechanizmusa, tényezői,

c) a vállalkozás kínálata a piaci verseny különböző formái között,

d) a vállalkozás alkalmazkodási lehetőségei a piaci viszonyokhoz,

e) a termelési tényezők

- tőkebefektetések szerepe,

- humántőke mint termelési tényező,

- a föld - mint termelési tényező - szerepe.

Makroökonómia

a) alapfogalmak, alapösszefüggések,

b) a makrogazdaság piacai

- árupiac: makroökonómiai árukereslet és összefüggései (megtakarítás, beruházás, jövedelmi egyensúly),

- pénzpiac: a pénz kialakulása, a modern pénz- és bankrendszer, kamatláb és egyensúly,

- munkapiac: kereslet és kínálat, reálbér, munkapiaci egyensúly,

c) a makrogazdaság egyensúlya, a makroökonómiai termelési függvény, a makrokínálati függvény,

d) infláció, inflációs folyamatok,

e) a makrofolyamatok befolyásolhatósága, a gazdaságpolitika elméleti alapjai és gyakorlata.

3. Számítástechnika, ügyvitel-szervezési ismeretek alkalmazása

3.1. Alapfokú számítógép-kezelés

a) számítástechnikai alapfogalmak ismerete,

b) operációs rendszer használata,

c) szövegszerkesztő használata

- dokumentum készítése, kimentése, nyomtatása,

- a szöveg formázása,

- helyesírás-ellenőrzés,

d) táblázatkezelő program használata

- táblázatok készítése, másolása, összekapcsolása, módosítása, sorok, oszlopok felcserélése, abszolút, relatív címzés alkalmazása stb.,

- sorok, táblák adataiból viszonyszámok, középértékek, indexek számítása, felhasználása más táblázatokban,

- a sorok, táblák adataiból a megfelelő beépített grafikonok létrehozása, szerkesztése és nyomtatása,

- lajstromokból gyakorisági sorok készítése,

- egyszerűbb függvények beépítése a táblázatokba,

e) adatbázis-kezelő program használata.

3.2. Ügyvitel-szervezési ismeretek alkalmazása

Mint általános gazdasági és statisztikai ügyintézőnek a napi gyakorlatban kell szervezési ismereteiről számot adnia. Ezen belül rendelkeznie kell:

a) az iratkezelés általános szabványainak ismeretével,

b) a bizonylatok (azok fogalmainak, fajtáinak ) ismeretével,

c) az ügyvitel-technikai eszközök, a vállalaton/intézményen belüli és közötti hírtovábbítás és postázás eszközeinek ismeretével,

d) az iktatás, az irattározási alapfogalmak, munkaeszközök, az irattári őrzési technikák, munkafolyamatok ismeretével.

3.3. Levelezési ismeretek alkalmazása

Az általános gazdasági és statisztikai ügyintézőnek ismernie kell a magánszemélyek, gazdálkodó szervezetek, közigazgatási szervek írásos kapcsolattartásának formáit, a különböző típusú hivatalos levelek alaki és tartalmi követelményeit, a kereskedelmi levelezés alapfogalmait.

Tud fogalmazni és szerkeszteni irányítás mellett:

a) egyszerű ügyiratokat (nyugta, elismervény, meghatalmazás, nyilatkozat stb.),

b) munkavállalással kapcsolatos leveleket (kérvény, önéletrajz, munkaviszonnyal kapcsolatos engedélyek, szerződések, jegyzőkönyvek stb.),

c) hivatalos ügyiratot (fellebbezés, panasz, bejelentés stb.),

d) közigazgatási szerv, intézmény, gazdálkodó szervezet levelét (értesítés, határozat, igazolás, engedély stb.),

e) üzleti leveleket (ajánlatkérés, ajánlattétel, megrendelés, szállítás sürgetése, akadályközlés, kifogásolás stb.).

3.4. Protokoll

Mint ügyintéző kapcsolatot tart ügyfelekkel, ezért a protokoll alábbi elemeit ismernie kell:

- alapfogalmak,

- viselkedéstechnika,

- hétköznapi protokoll kellékei,

- hétköznapi protokoll helyzetei,

- szervezés, programkészítés általános szabályai.

4. Számvitel

Az általános gazdasági és statisztikai ügyintéző rendelkezik azokkal az alapvető számviteli ismeretekkel, amelyek a vállalkozási tevékenység eredményének megállapításához, a statisztikai adatszolgáltatáshoz szükségesek.

A számviteli törvény alapján

meghatározza:

- az adott időpontban a vállalkozás eszközeit és forrásait, továbbá az időszak költségeit, kiadásait, bevételeit és eredményét;

vezeti:

- az analitikus nyilvántartásokat (készletek, tárgyi eszközök, vevők, szállítók stb.);

ismeri:

a) a vállalkozások beszámolási és könyvvezetési formáit, a bizonylatok alaki és tartalmi követelményeit, a feldolgozás menetét,

b) a leltározási tevékenységeket,

c) az eszközökben és a forrásokban bekövetkezett alapvető (gyakran előforduló) változások mérlegre, illetve eredményre gyakorolt hatását,

d) az eszköz és forrás számlákon való könyvelés szabályait, az alapvető gazdasági események könyvelési tételeit,

e) a számlakeret felépítését,

f) a naplófőkönyv vezetésének szabályait, a bevételek és a kiadások könyvelése mellett a pénzügyi eredmény és az adóalap meghatározásához szükséges adatok ismeretével is rendelkezik, és

g) képes kitölteni a TB, az SZJA, az ÁFA és a társasági adó bevalláshoz kapcsolódó nyomtatványokat, bizonylatokat.

5. Statisztika

Az általános gazdasági és statisztikai ügyintéző tisztában van a statisztikai alapfogalmakkal, rendelkezik kérdőívekkel kapcsolatos ismeretekkel, képes az összegyűjtött adatok csoportosítására és táblába rendezésére.

Ismeri a legfontosabb statisztikai mutatók számítási módját, és helyesen értelmezi azokat. A kiszámított mutatók alapján megfelelő következtetéseket tud levonni. Felismeri az ismérvek közötti kapcsolatot, azok egyszerűbb bemutatását el tudja végezni. Képes grafikus ábrák megszerkesztésére.

Ehhez az alábbi ismereteket kell megszereznie:

a) a statisztika általános kérdései

- a statisztika rövid története,

- statisztikai alapfogalmak, osztályozási rendszerek, a statisztikai munka szakaszai,

- adatfelvétel, kérdőívek szerkesztése, információgyűjtés,

- statisztikai csoportosítás,

- a statisztikai sorok és ábrázolásuk,

- a statisztikai táblák és szerkesztésének szabályai (két- és többdimenziós táblák),

b) a viszonyszámok

- időbeni és térbeni összehasonlítást biztosító viszonyszámok,

- feladat és teljesítmény bemutatását szolgáló viszonyszámok,

- a megoszlási és koordinációs viszonyszám,

- intenzitási viszonyszámok (egyenes és fordított, nyers és tisztított),

- összefüggés a viszonyszámok között,

c) a középértékek és a szóródás

- helyzeti középértékek (módusz és médián) fogalma, meghatározása,

- számított középérték (a számtani, a harmonikus, a négyzetes és a mértani átlag) számítása és alkalmazása,

- az idősorokból számított átlagok,

- a szóródás mutatószámainak kiszámítása és értelmezése,

- a részátlag és a főátlag,

- a standardizálás módszere (különbségek meghatározása és szöveges elemzés),

- grafikus ábrázolás,

d) indexek

- érték-, ár-, volumenindexkör [a termelési (forgalmi) érték alakulását befolyásoló tényezők vizsgálata]

= érték-, ár- és volumenindex számítása aggregát és átlag formában,

= összefüggés az indexek és az értékösszegek között,

= az árváltozásból eredő megtakarítás (többletkiadás) kiszámítása,

= a kiszámított mutatók értelmezése,

= az indexek gyakorlati alkalmazása,

- standardizáláson alapuló indexkör (az intenzitási viszonyszámokból, átlagokból számított indexek)

= a főátlagindex, a részátlagindex és az összetételhatás indexének számítása,

= összefüggés az indexek között,

= szöveges elemzés a kiszámított indexek alapján,

e) ismérvek közötti kapcsolatok, elemzésük egyszerűbb eszközökkel,

f) az adathoz jutás folyamata, teljes körű felvételek, mintavételes eljárások, becslési alapfogalmak,

g) gyakorlati statisztikai ismeretek, a magyar statisztika információs rendszere, információ forrásai, jogi háttere, kiadványai,

h) megfelelő mutatószámok segítségével be tudja mutatni a lakosság életkörülményeinek alakulását, demográfiai összetételét (kor, nem stb.), mozgásait (születési, halálozási arányok stb.), egészségügyi helyzetét, annak változásait (betegségek, balesetek, ágyszám, orvosszám stb.), azokról a szükséges kimutatásokat el tudja készíteni,

i) az igazságügyi statisztika főbb mutatói.

IV. A szakképesítés vizsgáztatási követelményei

1. A szakmai vizsgán számon kérhető ismeretek az alábbi részekből állnak:

- gazdálkodási ismeretek,

- közgazdaságtan,

- számítástechnika, ügyvitel-szervezési ismeretek,

- számvitel,

- statisztika.

2. A szakmai vizsga részei:

a) írásbeli vizsga,

b) gyakorlati vizsga,

c) szóbeli vizsga.

a) Írásbeli vizsga

Időtartama: 180 perc, központi tétel alapján.

Célja: komplex elméleti ismeretek alkalmazása statisztikai feladatokban.

Akkor fogadható el, ha a teljesítmény eléri az 50%-ot.

b) Gyakorlati vizsga

Időtartama: 120 perc, a szóbeli vizsgát megelőzően szervezendő.

Részei:

- számviteli ismeretek számonkérése egyszerű feladatokon keresztül, időtartama: 90 perc.

- levelezési/táblázatkezelési feladat megoldása szövegszerkesztéssel/táblázatkezelővel, időtartama: 30 perc.

A feladatsort a vizsgát szervező intézmény állítja össze, és a KSH elnöke hagyja jóvá.

A részfeladatok külön-külön értékelendők.

Gyakorlati osztályzat a két részjegy átlaga alapján alakul ki - a kerekítés szabályai szerint -, elégtelen részjegy esetén a gyakorlati vizsga minősítése elégtelen.

c) Szóbeli vizsga

Sikeres írásbeli és gyakorlati vizsgát követően.

Időtartama: maximum 20 perc.

Központilag összeállított kérdések alapján a vizsgázó az alábbi ismeretekből ad számot:

- gazdálkodási ismeretek,

- közgazdaságtan,

- statisztikai-elméleti ismeretek.

3. A szakmai vizsga egyes részei alóli felmentés feltételei:

A közgazdasági szakmacsoport területén, illetve a felsőfokú iskolai rendszerű oktatásban szerzett szakirányú ismereteket el kell ismerni az OKJ szerinti szakképesítéseknél a vizsga érdemjegy beszámításával.

4. A szakmai vizsgák alapján a bizonyítvány minősítése:

- szakmai elmélet: a szóbeli vizsga eredménye,

- szakmai gyakorlat: az írásbeli (60%) és a gyakorlati (40%) osztályzat átlaga alapján, a kerekítés szabályai szerint.

5. A szakképesítés szintje:

- a bizonyítvány államilag elismert középfokú szakmai képesítést tanúsít.

2. számú melléklet a 77/1996. (V. 30.) Korm. rendelethez

I. A szakképesítés Országos Képzési Jegyzékben szereplő adatai

1. Szakképesítés azonosító száma: 43 4 3615 09 1 0 07

2. Szakképesítés megnevezése: Gazdasági elemző és szakstatisztikai ügyintéző[2]

II. A szakképesítés munkaterülete

1. A szakképesítéssel legjellemzőbben betölthető munkakör, foglalkozás

2. A szakképesítéssel betölthető további és rokon munkakörök, foglalkozások

illetve mindazok a munkakörök, amelyek statisztikai szakképesítéssel elláthatók.

3. A munkaterület rövid, jellemző leírása

A szakstatisztikus a gazdaság bármely területén működő vállalkozásoknál, intézményeknél, a közigazgatásban részt vesz az információk gyűjtésében, feldolgozásában, elemzésében, belső információk szolgáltatásában, amelyek segítik a döntések előkészítését, megalapozását, értékelését.

A társadalmi-gazdasági folyamatok statikus és összehasonlító vizsgálataival, a tevékenység, annak tényezői, hatékonyságának, mikro- és makroszintü összefüggések feltárásával, ok-okozati kapcsolatok, tendenciák felismerésével segíti a vállalkozásokat a hatékonyabb gazdasági döntések kialakításában.

A szakstatisztikus (középfok)

1. gazdálkodási ismeretek,

2. közgazdaságtan,

3. számítástechnika, ügyvitel-szervezési ismeretek,

4. számvitel,

5. statisztika

keretében elsajátított ismeretek birtokában gazdasági elemző, középfokú statisztikai ügyintézői feladatokat lát el, a szervezeten belül direkt vagy indirekt írányítás mellett.

Eleget tesz a vállalkozásnál (intézménynél, közigazgatásban) az adatszolgáltatás törvényi, rendeleti előírásainak.

Önállóan képes ismereteit az aktuális szükségleteknek megfelelően továbbfejleszteni.

Munkájában fel tudja használni a számítástechnika adta lehetőségeket.

III. A szakképesítés szakmai követelményei

A foglalkozás gyakorlása során előforduló legfontosabb feladatcsoportok, feladatok és az azokhoz kapcsolódó követelmények:

E szakképesítés szakmai követelményének részét képezi az OKJ 43 4 3615 09 1 0 01 azonosító számmal rendelkező Általános gazdasági és statisztikai ügyintéző szakképesítés szakmai ismerete is.

A szakstatisztikus (középfok) követelményrendszere a következőkkel egészül ki:

1. Gazdálkodási ismeretek

A szakstatisztikus (középfok) értelmezni és alkalmazni tudja a gyorsan változó adójogi, devizajogi, munkajogi, polgári jogi, társadalombiztosítási jogi előírásokat.

Ismeri:

a) a jogi alapfogalmakat, a jogforrás, a jogszabály, a jogviszony és a jogintézmény, valamint a jogrendszer tagozódását,

b) a polgári jogi jogviszony fajtáit, a tulajdonjogviszonyt, a szerződések fogalmát és azok fajtáit,

c) a gazdasági társasági jog, munkajog, adójog főbb szabályait,

d) a pénz fogalmát és fajtáit, a pénzteremtés mechanizmusát, a pénzkeresletet és kínálatot meghatározó tényezőket,

e) a monetáris irányítás szervezeti rendszerét, a hazai bankrendszer alapvető jellemzőit, a pénzforgalom lebonyolításának módjait, a nemzetközi fizetési forgalom mechanizmusát, a valuta, a deviza, az árfolyamok jellemzőit,

f) az értékpapírok fajtáit, tulajdonságait, a tőzsdék működését,

g) az államháztartás gazdálkodását, annak alapelveit, a központi költségvetés felépítését, a bevételek forrásait és a költségvetési kiadásokat, az adóztatás szerepét és fajtáit,

h) az üzletfinanszírozás fogalmát és formáit, elveit, a beruházások finanszírozásának fő jellemzőit, az alkalmazott főbb pénzügyi számításokat.

2. Közgazdaságtan

A szakstatisztikus (középfok) tudja a szakstatisztikában hasznosítani a mikro- és makrogazdasági folyamatok megismert elvi összefüggéseit, elemzési módszereit (pl. hatáselemzés, függvények elemzése, kereslet, kínálat stb.).

Ismeri:

a) a kereslet és a kínálat mikroszintű összefüggését, a fogyasztói magatartás és kereslet jellemzőit, a piaci kereslet és az árak összefüggését,

b) a termelői magatartás motivációit, a termelés költségeit, profitorientációját, a kínálatot,

c) a kínálati és a termelési tényezők piacán a piaci formákat, a versenyeket,

d) az externhatásokat,

e) nemzetgazdasági szinten a reálfolyamatok számbavételét,

f) a makrogazdaság piacait, azok összefüggését, az egyensúly és egyensúlytalanság kérdéseit,

g) az infláció és inflációs folyamatok fajtáit és okait, módosításának lehetőségeit,

h) a makrofolyamatok befolyásolásának eszközeit.

3. Számítástechnika, ügyvitel-szervezési ismeretek

Ismeri és használja:

a) a rendelkezésre álló operációs rendszert,

b) a szövegszerkesztő program és

c) a táblázatkezelő program lehetőségeit, és ezeket szükség szerint alkalmazni is tudja.

4. Számvitel

A szakstatisztikus (középfok) rendelkezik azokkal az ismeretekkel, melyek a konkrét tevékenység helyes statisztikai vizsgálatához nélkülözhetetlenek.

Ismeri:

a) a költségszámítási fogalmakat, a termelési költségek csoportosítását, konkrét esetben a költséget a megfelelő csoportba képes besorolni,

b) a kalkuláció fogalmát, fajtáit, konkrét esetben tud egységönköltséget számítani,

c) a saját és vásárolt készletek, tárgyi eszközök beszerzésénél és az értékesítésnél alkalmazható árak fajtáit, tud ezekből átlagárat számítani,

d) az értékcsökkenési leírási módokat, azok hatását az eredményre,

e) a termék és szolgáltatás fogalmát, meg tudja állapítani a készültségi fokot, a saját termelésű készletek állományváltozását,

f) az eszközökben és forrásokban bekövetkezett alapvető (gyakran előforduló) változások mérlegre, illetve eredményre gyakorolt hatását.

Tud:

a) könyvelési tételt szerkeszteni

- a vásárolt készletek beszerzése, visszaküldése, felhasználása,

- a jövedelmek és azok közterheinek, valamint a levonások elszámolása, a bér- és egyéb személyi juttatások kifizetése,

- a tárgyi eszközök beszerzése, létesítése és az értékcsökkenés elszámolása,

- a költségek költségnemenkénti elszámolása, a késztermékek raktárra vétele és a befejezetlen termelés év végi átvezetése,

- termékértékesítés és visszaküldés,

- értékpapírokkal és költségvetéssel kapcsolatos pénzügyi elszámolások miatt keletkezett gazdasági eseményekre,

b) eredménykimutatást készíteni, és ismeri a különböző eredménykategóriák közötti számszerű összefüggéseket,

c) mérleget (egyszerűsített is) készíteni, és képes a mérlegfőösszeg változását előidéző tényezők (pl. alaptőkeemelés, eladósodás növekedése) bemutatására.

5. Statisztika

A szakstatisztikus (középfok) ismeri a mikro- és makrogazdasági folyamatok természetét, kölcsönhatását, eltérő hatásmechanizmusát. A számviteli fogalmak, előírások, jogszabályok ismeretében alkalmazza az általános statisztikai módszereket adott vállalkozásnál, intézménynél, a közigazgatásban a szakmai sajátosságok figyelembevételével.

Tud:

a) a statisztikai törvény és statisztikai jogszabályok, a statisztika fogalmainak, módszereinek, informatikai és gazdasági hátterének ismeretében adatgyűjtési bizonylatokat (pl. kérdőívek, kitöltési útmutatók) megszerkeszteni, összegyűjtött adatokat csoportosítani, valódiságukat ellenőrizni, előforduló adatközlési hibákat kiszűrni, adatokat táblába rendezni,

b) elemezni üzleti eseményeket és folyamatokat, azok irányzatait, tartós tendenciát, fel tudja használni a gazdasági élet szereplőire vonatkozó alapvető jogi kategóriákat, aktuális szabályaikat, továbbá a hosszabb idősorokból nyert számszerű és grafikus adatokat,

c) számítani gazdasági teljesítmény fontosabb gazdasági mutatóit (árutermelés, szolgáltatás, külgazdasági forgalom) mind a nemzetgazdaságra, mind a vállalkozásra vonatkozóan,

d) elemezni gazdasági teljesítmény fontosabb értéki mutatóinak (bruttó kibocsátás, hozzáadott érték, nettó termelési érték) eltérő alakulását folyó, illetve változatlan árakon,

e) számítani egy adott időpontra vagy időszakra munkajogi, statisztikai állományi létszámot, tudja a munkerőt nemzetgazdasági szinten jellemezni, összetételét, alakulását vizsgálni, számításait grafikusan megjeleníteni,

f) vizsgálni - felhasználva számviteli ismereteit - számlakeretnek megfelelő csoportosításban tárgyi eszközök összetételét, egymáshoz való arányát, készletek összetételét, értékesítés (anyagfelhasználás) és átlagkészlet viszonyát, számszerűen meg tudja határozni a kedvező vagy kedvezőtlen készletarányok hatásának nagyságát, számítani tudja az anyagfelhasználás és termelés összehasonlítása során a termelési arányok kedvező vagy kedvezőtlen hatását,

g) számítani munkaerő hatékonyságot, ismeri a mikro- és makroszintű számítási problémákat, ki tudja szűrni az árváltozás hatását, ki tudja mutatni a munkaerő átcsoportosításának hatékonyságnövelő vagy -csökkentő hatását,

h) számítani eszközhatékonysági mutatókat, tárgyi eszközök összetételében bekövetkezett kedvező vagy kedvezőtlen hatást, termelékenység és eszközhatékonysági mutatók közötti kapcsolatot,

i) számítani és vizsgálni költségösszetételt, pl. költségnemenként, fedezeti összeg változást, költségszintmutatót, szerkezetváltozás hatást, számszerűen ki tudja mutatni az eredményt befolyásoló ár, önköltség, volumen és a volumen összetételének hatását, ismeri a termelés és költségek összefüggését, a termelési függvény és költségfüggvény kapcsolatát.

Ismeri és alkalmazza:

a) az információsűrítés eszközeit, a feladatnak megfelelő statisztikai mutatókat, azok számítási módját, jellemző hibahatárait, helyesen értelmezi a számítási eredményeket, a szóródást, felismeri az ismérvek közötti kapcsolatot, tudja mérni (táblázatkezelő használható) és szemléltetni azok szorosságát (pl. grafikus módszerekkel),

b) a gazdaság szereplőit, a gazdasági életre vonatkozó információk forrásait, az adatszolgáltatáshoz szükséges legfontosabb kódszámokat, a gazdaságstatisztikában használatos főbb csoportosításokat,

c) a statisztikai adatelőállítás folyamatát,

d) a termelői és fogyasztói árindexek számításának statisztikai problémáit, az árindexek alkalmazásának területeit (pl. árollók, volumenindexek számítása stb.), tájékozott az árak alakulását közlő hivatalos statisztikai forrásokról, számításaiban megfelelően használja a gyakorlatban alkalmazott Paache, Laspeyres vagy Fisher típusú indexeket,

e) a mikroszféra befektetéseinek hozamszámítási módszereit, tudja számítani a kockázatmentes befektetéseknél, kötvényeknél, részvényeknél a várható hozamot, az átlagos lekötési időt, a szóródást, elemzésében fel tudja használni a részvények árfolyamának grafikus ábráiban rejlő információt, számítani tudja a részvények tőzsdei elemzésében használatos mutatókat, részvényindexet, eredményei birtokában megfelelő következtetést tud levonni,

f) a vállalkozás pénzügyi és vagyoni helyzetének, jövedelmezőségének alapmutatóit, képes számításokat végezni azokkal, meg tudja ítélni a vállalkozás vagyoni, gazdálkodási helyzetének erős, illetve gyenge pontjait,

g) áttekintő ismeretei vannak az életszinvonal mérési problémáiról, rugalmassági mutatókról, valamint a társadalmi folyamatok fontosabb tényezőiről, demográfiai mozgásokról, egészségügyi helyzetről, változásairól, képes alkalmazni ezek elemzése kapcsán a megfelelő statisztikai mutatókat (indexeket, intenzitási és megoszlási viszonyszámokat stb.),

h) az igazságügyi statisztika főbb mutatóit.

IV. A szakképesítés vizsgáztatási követelményei

1. A szakmai vizsgán számon kérhető ismeretek az alábbi részekből állnak:

- gazdálkodási ismeretek,

- közgazdaságtan,

- számítástechnika, ügyvitel-szervezési ismeretek,

- számvitel,

- statisztika.

2. A szakmai vizsga részei:

a) írásbeli vizsga,

b) gyakorlati vizsga,

c) szóbeli vizsga.

a) Írásbeli vizsga

Időtartama: 180 perc, központi tétel alapján.

Célja: komplex elméleti ismeretek alkalmazása statisztikai feladatokban.

Akkor fogadható el, ha a teljesítmény eléri az 50%-ot.

b) Gyakorlati vizsga

Időtartama: 300 perc, a szóbeli vizsgát megelőzően szervezendő.

Részei:

- számviteli ismeretek számonkérése egyszerű feladatokon keresztül; a számításokhoz számítógép használható, időtartama: 120 perc,

- mérlegelemzés esettanulmány alapján statisztikai módszerekkel, időtartama: 120 perc,

- számítástechnikai ismeretek számonkérése statisztikai számítások, ábrázolások, grafikonok készítésén keresztül (ha nem áll rendelkezésre megfelelő géppark, akkor írásban algoritmusok leírásával is megoldható a feladat), időtartama: 60 perc.

A feladatsort a vizsgát szervező intézmény állítja össze és a KSH elnöke hagyja jóvá.

A részfeladatok külön-külön értékelendők.

Gyakorlati osztályzat a részjegyek átlaga alapján alakul ki - a kerekítés szabályai szerint - elégtelen részjegy esetén a gyakorlati vizsga minősítése elégtelen.

c) Szóbeli vizsga

Sikeres írásbeli és gyakorlati vizsgát követően.

Időtartama: maximum 20 perc.

Központilag összeállított kérdések alapján a vizsgázó az alábbi ismeretekből ad számot:

- gazdálkodási ismeretek,

- közgazdaságtan,

- statisztika elméleti ismeretek.

3. A szakmai vizsga egyes részei alóli felmentés feltételei:

- az írásbeli és gyakorlati vizsga alól felmentés nem adható a vizsga komplexitása miatt,

- a szóbeli vizsgán csak különbözeti vizsgát tesznek a korábbi érdemjegy beszámításával azok, akik megszerezték az Általános gazdasági és statisztikai ügyintéző képesítést.

4. A szakmai vizsgák alapján a bizonyítvány minősítése:

- szakmai elmélet: a szóbeli vizsga eredménye,

- szakmai gyakorlat: az írásbeli (60%) és a gyakorlati (40%) osztályzat átlaga alapján a kerekítés szabályai szerint.

5. A szakképesítés szintje:

- a bizonyítvány államilag elismert középfokú szakmai képesítést tanúsít.

3. számú melléklet a 77/1996. (V. 30.) Korm. rendelethez

I. A szakképesítés Országos Képzési Jegyzékben szereplő adatai

1. Szakképesítés azonosító száma: 43 5 3615 09 1 0 02

2. Szakképesítés megnevezése: Statisztikai szervező, elemző[3]

II. A szakképesítés munkaterülete

1. A szakképesítéssel legjellemzőbben betölthető munkakör, foglalkozás

2. A szakképesítéssel betölthető további és rokon munkakörök, foglalkozások

3. A munkaterület rövid, jellemző leírása

A felsőfokú statisztikus a gazdaság szervezeteinél, a költségvetési, társadalombiztosítási és egyéb szervezeteknél, intézményeknél statisztikai, számítástechnikai, közgazdasági, gazdálkodási, jogi ismeretek birtokában önállóan vagy közvetett irányítás mellett gazdasági elemzéseket, összehasonlító vizsgálatokat készít. Irányítja vagy segíti a belső adatokkal kapcsolatos információs rendszer működését. Belső és külső adatforrások felhasználásával statisztikai anyagokat, jelentéseket állít össze, elemző tanulmányokat készít.

Ellátja vagy közvetlenül irányítja a statisztikai adatszolgáltatói feladatkört. Ismeri a mikro- és makroszintű statisztikai tevékenység folyamatát, az adatok jellegét és azok előállítási folyamatát. A számítástechnika felhasználásával alkalmazni tudja mind az egyszerűbb, mind az összetettebb statisztikai elemzési eszközöket. Értelmezni tudja az alapvető mutatószámok tartalmát, ismeri azok számítási módját és összefüggésrendszerét.

III. A szakképesítés szakmai követelményei

A foglalkozás gyakorlása során előforduló legfontosabb feladatcsoportok, feladatok és az azokhoz kapcsolódó követelmények:

E szakképesítés szakmai követelményének részét képezi az OKJ 43 4 3615 09 1 0 01 azonosító számmal rendelkező Általános gazdasági és statisztikai ügyintéző szakképesítés szakmai ismerete is.

A felsőfokú statisztikus követelményrendszere a következőkkel egészül ki:

1. Gazdaságmatematikai alapok

A statisztikai módszerek készségszintű elsajátításához, gazdasági elemzések és előrejelzések készítéséhez, valamint a gazdasági, statisztikai szakirodalom követéséhez ismeri az alábbi matematikai témaköröket:

a) halmazok, leképezések, sorozatok,

b) függvények határértéke, folytonossága, differenciálszámítás alapjai, parciális deriváltak, függvényvizsgálat, szélsőértékszámítás, elaszticitás,

c) valószínűségszámítási alapok, a valószínűség definíciója, tulajdonságai, valószínűségi változó, várható érték, variancia, normális eloszlás és azzal kapcsolatos eloszlások, kétdimenziós, marginális és feltételes valószínűségeloszlások, statisztikai függetlenség,

d) pénzügyi számítások alapjai (kamatos kamat- és járadékszámítás),

e) vektorok, mátrixaritmetika, lineáris egyenletek és egyenlőtlenségek megoldása, mátrixok inverze és annak alkalmazása, a lineáris programozás alapgondolata.

2. Közgazdaságtan

Ismeri a közgazdaságtan alapvető kategóriáinak tartalmát, a szűkösen rendelkezésre álló, alternatív módon felhasználható erőforrásokkal való gazdálkodás alapkérdéseit a piaci szereplők szintjén, a gazdaságban végbemenő folyamatokat, a gazdaság egészének viselkedését.

Az átfogó közgazdasági szemlélethez az alábbi ismereteket kell megszereznie.

Mikroökonómia

a) a fogyasztó preferenciarendszere, a fogyasztói magatartás és kereslet; a piaci kereslet, a kereslet rugalmassága,

b) a termelés, a termelői magatartás és a kínálat, költségek, profitmaximálás és kínálat,

c) piaci szerkezet és a piacszabályozás,

d) a termelői erőforrások piacai, valamint a piaci elégtelenségek,

e) a társadalmi jólét kérdései.

Makroökonómia

a) a makroökonómia alapkategóriái és az alapösszefüggések,

b) a nemzetgazdasági teljesítmény mérése,

c) a pénz és a pénzügyi szektor a modern gazdaságban,

d) az árupiac, a pénzpiac, az árupiac és pénzpiac együttes egyensúlya,

e) a makrogazdasági kínálat, a munkapiac és munkanélküliség,

f) az állami költségvetési politika, az adók és a kormányzati kiadások, hatása, a költségvetés finanszírozása, az infláció, okok és gyógymódok,

g) a monetáris politika,

h) a nemzetközi gazdasági folyamatok áttekintése.

3. Gazdasági jog

A szakmakultúra részként ismeri annak a jogrendszernek az alapvető jellemzőit, amely a gazdálkodás kereteit és feltételeit szabályozza. Követni és értelmezni képes a munkaterületével kapcsolatos hatályos jogszabályokat.

Témakörök:

a) az állam és a jog, az alkotmányos berendezkedés, az államigazgatás rendszere,

b) a jogforrások, a jogi norma fogalma, szerkezete, érvényessége és hatályossága, a jogalkalmazás,

c) büntetőjogi alapfogalmak,

d) a gazdaság és a jog összefüggése, a polgári jogi alapfogalmak, tulajdonjog, a szerződés alapintézményei, a szerződés tipizálása és egyes szerződéstípusok,

e) a gazdasági társasági jog, versenyjog, csődjog, munkajog.

4. Számvitel

A fenti szakma képviselője rendelkezik azokkal az alapvető számviteli ismeretekkel, melyek a gazdasági tevékenység elemzéséhez, a statisztikai adatszolgáltatáshoz szükségesek.

Témakörök:

a) a középfokú statisztikai ügyintézői, illetve a középfokú elemző szakstatisztikusi számviteli ismeretek,

b) a számvitel alapvető funkciói, részterületei (vezetői és pénzügyi számvitel) és az ezekkel szemben támasztott követelmények,

c) a vállalkozás különböző részterületeinek (készletgazdálkodás, munkaerő, tárgyi eszközök, értékpapírok) speciális könyvviteli feladatai,

d) költség, ráfordítás, kiadás fogalma, tartalmi különbsége, hatásuk a vállalkozás vagyonára, illetve jövedelmezőségére,

e) cash-flow és a nyereség fogalma, kiszámításuk módja, eltérésük oka,

f) a gazdálkodás folyamán felmerült költségek elszámolásának lehetséges módjai és kapcsolata az eredménykimutatással,

g) a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmezőségi viszonyaira vonatkozó legfontosabb mutatók kiszámítása és értelmezése.

5. Pénzügy

Ismeri a fő pénzügyi folyamatokat és kategóriákat, képes alapvető pénzügyi számítások elvégzésére, illetve értelmezésére.

Témakörök:

a) a pénz kialakulása, története, a pénzteremtés, a pénzpiac szereplői,

b) központi költségvetés, adóztatási jogszabályok, adók és adójellegű bevételek, költségvetési kiadások,

c) devizapiacok, fizetési mérleg elméletek, árfolyamrendszerek,

d) nemzetközi pénzügyi rendszerek,

e) bankrendszerek, bankműveletek,

f) értékpapírok, kötvény, részvény, egyéb értékpapírok,

g) a pénz időértéke,

h) beruházások értékelése,

i) cash-flow számítás, kockázatértékelés, forrásértékelés,

j) jellegzetesebb pénzügyi számítások.

6. Alkalmazott statisztika

Rendelkezik a középfokú statisztikusi képesítéshez szükséges ismeretekkel, valamint azok mélyebb tudásanyagával. Ezen túlmenően - az elengedhetetlenül szükséges matematikai hátteret is beleértve - áttekintést, alkalmazási készséget szerez a gazdasági, társadalmi folyamatok szakszerű elemzéséhez az alábbi témakörökben:

a) empirikus eloszlások és elemzésük, alapstatisztikák és értelmezésük, kvantilisek és kvantilis eloszlás, empirikus eloszlások típusai és jellegzetességeik, a koncentráció elemzési módszerei,

b) mintavételi módszerek, véletlen és nem véletlen kiválasztási eljárások típusai,

c) becsléselméleti alapfogalmak, mintavételi eloszlás, becslés egyszerű véletlen és rétegzett mintából (átlag, arány, értékösszeg, szórás), pontbecslés, mintavételi hiba, intervallum-becslés, a szükséges mintanagyság meghatározása,

d) hipotézisek ellenőrzése, hipotézisvizsgálatok gondolatmenete, hipotézisek felállítása, hibalehetőségek, próbafüggvény, szignifikanciaszint, egymintás és kétmintás t-próba, függetlenségvizsgálat, illeszkedésvizsgálat, variancia-analizis, a gyakorlati alkalmazás fő területei,

e) kétváltozós regresszió- és korrelációszámítás, kiinduló adatbázis, lineáris regresszió alkalmazásának feltételezései, a regressziós függvény, a paraméterek értelmezése, hatványkitevős regresszió, elaszticitási együttható számítása és értelmezése, a korreláció szorosságának mérése, regressziós becslés készítése, hibaszámítás, gépi outputok értelmezése és elemzése,

f) többváltozós regresszió- és korrelációszámítás, a lineáris regresszió és paramétereinek értelmezése, korrelációs mátrix, parciális és többszörös korrelációs együtthatók, többszörös determinációs együttható, a regressziós modellképzés gyakorlati kérdései, a regressziós becslés készítése, előrejelzések készítése regresszió alapján, gépi outputok értelmezése és elemzése,

g) idősorok elemzési módszerei, az idősorok komponensei, alapmodellek, trendszámítás mozgóátlagolással, analitikus trendszámítás, lineáris és exponenciális trend, az "S" alakú görbék, a szezonalitás mérése, szezonális eltérések és szezonindexek számítása, előrejelzés a dekompozíciós technika alapján,

h) a statisztikai tevékenység, az adatok előállításának folyamata, adatfelvételek szervezése, a kérdőívek tartalma és típusai, a kérdőívszerkesztés módszertana, kérdőív kitöltési utasítások készítése, az adatok feldolgozása, elemzés és közlés, a statisztikai adatok jellege és minősége,

i) egy statisztikai programcsomag szakszerű használata,

j) a hivatalos statisztikai szolgálat működése, hazai és nemzetközi statisztikai kiadványok, a statisztikai tevékenységhez tartozó jogi és államigazgatási ismeretek.

7. Gazdaságstatisztika

Áttekintése van az elemzésekhez és döntésekhez, a közgazdasági tájékozódáshoz szükséges statisztikák elméleti módszertani és gyakorlati kérdéseiről. Ismeri a gazdasági kategóriák számszerű kifejezését, a különböző statisztikai mutatószámok tartalmát, az igénybe vehető statisztikai adatforrásokat.

Témakörök:

a) gazdaságstatisztikai alapfogalmak, megfigyelési módszerek, az adatok rendszerezése,

b) a termelés megfigyelésének általános kérdései, a tevékenységi eredmények számbavétele a gazdálkodó egységeknél, a termelés statisztikai megfigyelésének ágazati sajátosságai,

c) makroszintű termelési mutatószámok tartalma és elemzése, nemzetgazdasági számlarendszer, reál- és pénzügyi folyamatok összefüggése, ágazati kapcsolatok mérlege, kormányzati, pénzügyi statisztika, nemzetközi fizetési mérleg, bankstatisztikai ismeretek,

d) gazdasági erőforrások, nemzeti vagyon vizsgálata,

e) termelési függvények, fogyasztási függvények, input-output táblázatok,

f) a fogyasztói árindex tartalma, számítása és felhasználási területei,

g) a makrogazdasági mutatók nemzetközi összehasonlítása.

8. Társadalomstatisztika

Ismeri a társadalom állapotának és működésének vizsgálatára használható elemzési eszközöket, a gyakorlati alkalmazás problémáit. Értelmezni és illusztrálni tudja a főbb mutatószámok tartalmát és összefüggéseiket.

Témakörök:

a) a népességstatisztika információs rendszere, a népszámlálások, a népesség száma és összetétele, a népmozgalmi jelenségek mutatószámai,

b) a halandósági táblák és az azokból számítható mutatószámok, a népesség reprodukciója és annak mutatószámai, a népesedési folyamatok Magyarországon, a népesség számának előrejelzése,

c) az oktatás és az iskolaügy statisztikai elemzése, az iskolázottsági, képzettségi színvonal fő jellemzői,

d) a munkaerő statisztikája, a foglalkoztatottság mérése és elemzése, a munkanélküliség mérőszámai és adatforrásai,

e) az életszínvonal mérése, jövedelmi és fogyasztási színvonal, jövedelemeloszlás, két szélső pólus, a vagyonosodás statisztikai jellemzői, a szegénység mérése, létminimum számítások,

f) az egészségügy statisztikai jellemzői, az orvosi ellátottság mérőszámai, a szociális ellátás statisztikai jellemzői, a nyugdíjrendszer és a nyugdíjasokkal kapcsolatos statisztika,

g) társadalomszerkezet, mobilitás,

h) a népesség, az életmód szociológiai aspektusai,

i) a társadalmi jelzőszámok rendszere, nemzetközi összehasonlítások a társadalomstatisztika területén,

j) az igazságügyi statisztika főbb mutatói.

9. Szervezés-vezetés

Átlátja a munkaterületének menedzsmentjét, rendelkezik a feladatköréhez kapcsolódó általános vezetési-szervezési ismeretekkel.

Témakörök:

a) szervezeti formák és fejlődésük, szervezettervezés, szervezeti változások,

b) folyamatok a szervezetben, szervezési tevékenység,

c) vezetők munkaszervezése,

d) szervezetek és folyamatok kialakítását és működését befolyásoló tényezők, a stratégia szerepe,

e) a szervezeti teljesítmény és mérése, kontrolling.

IV. A szakképesítés vizsgáztatási követelményei

1. A szakmai vizsgán számon kérhető ismeretek az alábbi részekből állnak:

- gazdaságmatematikai alapok,

- közgazdaságtan,

- gazdasági jog,

- számvitel,

- pénzügy,

- alkalmazott statisztika,

- gazdaságstatisztika,

- társadalomstatisztika,

- szervezés-vezetés.

2. A szakmai vizsga részei:

a) írásbeli vizsga,

b) gyakorlati vizsga,

c) szóbeli vizsga.

a) Írásbeli vizsga

Időtartama: 180 perc, központi tétel alapján.

Célja: több elemzési módszer igénybevételét felölelő komplex feladatban számonkérés

- az alkalmazott statisztika,

- a gazdaság- és társadalomstatisztika

ismeretkör követelményei alapján, a szükséges számítások elvégzésén, a számítási eredmények és megadott gépi outputok értékelésén, következtetések megfogalmazásán keresztül.

Akkor fogadható el, ha a teljesítmény eléri az 50%-ot.

b) Gyakorlati vizsga

Szakdolgozat készítése (lehetőség szerint a vizsgázó munkaterületével összefüggő témában) és szóban történő megvédése a vizsgát szervező intézmény által kiadott és a KSH által jóváhagyott témakörökből választva.

A szakdolgozat készítése a szükséges adatállomány összeállítását, számítógép használatát is magában foglaló elemzési feladat.

Terjedelem: 20-25 oldal, szövegszerkesztőn készítve.

Benyújtás határideje: az írásbeli vizsga előtt 15 nappal.

A vizsgaszervező felkérésére szakmai vizsgabizottság előtt kell megvédeni a két opponens által elbírált szakdolgozatot. (Ha az egyik bíráló elégtelenre minősíti a dolgozatot, harmadik bíráló felkérésére kerül sor.)

A védésre a szóbeli vizsga napján, de azt megelőző időpontban kerül sor.

A védés időtartama: maximum 20 perc.

Gyakorlati osztályzat a két opponens által adott részjegy, valamint a védésre kapott részjegy átlaga alapján alakul ki - a kerekítés szabályai szerint - elégtelen részjegy nem lehet.

c) Szóbeli vizsga

Sikeres írásbeli és gyakorlati vizsgát követően.

Időtartama: maximum 20 perc.

Központilag összeállított kérdések alapján a vizsgázó az alábbi ismeretekből ad számot:

- gazdálkodási ismeretek (gazdasági jog, számvitel, pénzügy, szervezés-vezetés),

- közgazdaságtan.

A tételsort a vizsgaszervező a szóbeli vizsga időpontja előtt 30 nappal a jelöltek rendelkezésére bocsátja.

3. A szakmai vizsgára jelentkezés feltételei:

- felsőfokú iskolai végzettség, vagy

- középiskolai végzettség és középfokú statisztikai szakképesítés.

4. A szakmai vizsga egyes részei alóli felmentés feltételei:

- az írásbeli és gyakorlati vizsga alól felmentés nem adható a vizsga komplexitása miatt,

- a szóbeli vizsga alól azok menthetők fel, akik legalább főiskolai szintű közgazdasági végzettséggel rendelkeznek és oklevelüket 1990 év után szerezték.

5. A szakmai vizsgák alapján a bizonyítvány minősítése:

- szakmai elmélet: a szóbeli vizsga eredménye,

- szakmai gyakorlat: az írásbeli (50%) és a gyakorlati (50%) osztályzat átlaga.

A minősítés a szakmai elmélet, az írásbeli a gyakorlati osztályzat egyszerű számtani átlaga a kerekítés szabályai szerint.

6. A szakképesítés szintje:

- a bizonyítvány államilag elismert felsőfokú szakmai képesítést tanúsít.

4. számú melléklet a 77/1996. (V. 30.) Korm. rendelethez[4]

I. A szakképesítés Országos Képzési Jegyzékben szereplő adatai

1. Szakképesítés azonosító száma: 54 3438 01

2. Szakképesítés megnevezése: Kontroller statisztikus

II. A szakképesítés munkaterülete

1. A szakképesítéssel legjellemzőbben betölthető munkakör, foglalkozás

2. A szakképesítéssel betölthető további és rokon munkakörök, foglalkozások

3. A munkaterület rövid, jellemző leírása

A kontroller statisztikus a tervezési, ellenőrzési és információellátási rendszereket összehangolja, a felsőszintű számviteli-elszámolási ismeretek birtokában vizsgálja, elemzi a gazdaság, a gazdálkodó szerv gazdálkodását. Tevékenyen részt vesz az eredményelszámolási rendszer kiválasztásában, a források, a beruházások, a finanszírozás kezelésében.

Ismeri a makro- és mikroszintű statisztikai tevékenység fogalmát.

A számítástechnika felhasználásával alkalmazni tudja az egyszerűbb és az összetettebb statisztikai elemzési eszközöket.

Ezen elemzési eszközök ismeretében folyamatosan végez ellenőrző, koordináló tevékenységet, feltárja az összefüggést a gazdasági folyamatokban.

Pénzügyi mutatószámok számításával (nyereség, gazdálkodás, likviditás) a megbízható értelmezést biztosítja.

Az elemzés alapján előrejelzést végez, gazdasági számításokkal megalapozza a tervkészítési folyamatot, a vezetői jelentési rendszert.

Részt vesz a stratégiai tervezésben, segíti a vállalkozások alkalmazkodását a változó követelményekhez.

Készségszinten végez éves tervezést, a hozzá kapcsolódó számításokat elvégzi, a tervet fejezetekre (értékesítési, termelési, erőforrás, költség, eredmény, finanszírozási stb. terv) és időben bontani tudja.

Üzemgazdasági ismeretek felhasználásával figyeli a gazdálkodás eredményességét, költséggazdálkodását, az adózást, az értékesítési kapcsolatokat (naturáliákban, árakban) a technológiai folyamatokat, munkaügyi információk alapján a hatékony foglalkoztatást.

Mindezek birtokában képes a feltárt ismeretek alapján folyamatosan ellátni a vezetést információkkal, intézkedést kezdeményezni, illetve intézkedni.

III. A szakképesítés szakmai követelményei

A foglalkozás gyakorlása során előforduló legfontosabb feladatcsoportok, feladatok és az azokhoz kapcsolódó követelmények

E szakképesítés szakmai követelményének részét képezi az OKJ 52 3438 02 azonosító számmal rendelkező gazdasági elemző és szakstatisztikai ügyintéző szakképesítés szakmai ismerete is.

A gazdasági elemző és szakstatisztikai ügyintéző szakképesítés követelményrendszere a következőkkel egészül ki:

1. Számviteli ismeretek

Eligazodni képes a különböző számviteli rendszerekben (pénzügyi számvitel, vezetői számvitel vagy német és angolszász elszámolási rendszer stb.), azon belül az egyes kategóriák közgazdasági tartalmának megbízható ismeretével rendelkezik.

Elengedhetetlen az értelmezési képesség (mérlegképes könyvelői ismeretek nem szükségesek), ebben a kontroller statisztikusnak a számviteli kollegákra kell támaszkodnia. A velük való kommunikációhoz szükséges ismeretek megalapozása a cél.

Ismeri az alábbi témaköröket:

a) pénzügyi számvitel fogalma

- számviteli tevékenység külsőknek;

b) vezetői számvitel fogalma

- számviteli tevékenység belső irányítás céljaira;

c) pénzügyi és vezetői számvitel közötti legfontosabb különbségek

- kik a felhasználók, mit ölel fel, mi a fő hangsúly, milyen igények szerint épül ki,

- időpontok, időtartamok, pontosság stb.;

d) auditálás fogalma

- legfontosabb hitelesítési kötelezettségek;

e) számviteli törvény

- tudnia kell, hogy mit tartalmaz a számviteli törvény, milyen kötelező előírásokat, illetve milyen választási lehetőségeket ad,

- nem a törvény szó szerinti ismerete szükséges, hanem az a képesség, hogy annak tételeit a kontroller statisztikus értelmezni, kezelni tudja,

- tudnia kell, hogy értelmezési problémák esetén milyen forrásokból tud a törvény egyes tartalmi kérdéseinek utánajárni, ezért a tanítás szintjét nem magára a törvényre kell korlátozni, hanem annak mögöttes értelmező kiadványaira, az ún. számviteli kézikönyvekre;

f) mérleg

- minden egyes mérlegkategória tartalmának ismerete, ezen belül kitüntetett jelentősége van a következő ismereteknek:

= mérleg egyenlet,

= eszközök fogalma, értékelése,

= források fogalma, értékelése,

= saját tőke és annak elemei,

= kötelezettségek,

= működő tőke és legfontosabb elemei

- befektetett eszközökből döntően a tárgyi eszközök, azon belül a befejezetlen beruházások állománya, a forgóeszközökön belül a készletek, a vevőállomány és a kötelezettségeken belül a szállítóállomány,

= tárgyi eszközök és bontásai,

= beruházások fogalma a mérlegben

- a fogalom tárgyalásánál tisztázni kell a befejezetlen beruházások, az üzembe helyezések és a tárgyi eszközök kapcsolatát,

= készletállomány fogalma, fajtái,

= vevőállomány,

= szállítóállomány,

= céltartalékok,

= elhatárolások,

= további mérlegelemek

- mivel nem mérlegképes könyvelők képzése a cél, a további mérlegelemek részletes ismerete a vizsgakövetelmények szempontjából kevésbé hangsúlyos,

= mérlegelemek likviditás szerinti megkülönböztetése

- a német és angolszász elszámolási rendszerek eltérő likviditási sorrendjei, a mérlegelemek likviditási fok szerinti kétoldali csoportosításai;

g) eredményelszámolási rendszerek

- az eltérő eredményelszámolási rendszerek logikájának, felépítésének, kategóriáinak ismerete, annak megbízható képessége, hogy az egyes eredményelszámolási rendszerek kiválasztásában döntsön, illetve minden egyes rendszerben gyorsan eligazodjon,

= "A" típusú (összköltséges) eredménykimutatás logikája,

= "B" típusú (forgalmi költséges) eredménykimutatás logikája,

= üzemi eredmény azonossága a két rendszerben,

= egyes eredményelszámolási rendszerek lehetőségei, korlátai

- vezetői számviteli igények mint választási szempontok,

= egyes eredményelszámolási rendszerek kategóriáinak tartalma

- nem a számviteli kézikönyv számonkérése a cél, hanem annak a képességnek az ellenőrzése, hogy az egyes kategóriák tartalmát a számviteli kézikönyv segítségével gyorsan képes-e a jelölt meghatározni,

= eredményelszámolási rendszerek módosulásai a vezetői számviteli rendszerekben

- árcsökkentő tételek megjelenítése, felelősségi szintek megjelenítése, fedezeti struktúrák kialakítása, a számviteli törvényben meghatározottól eltérő tartalmú kategóriák alkalmazása, változó és fix költségek kezelése, szétválasztása, termék, üzletág szerinti bontások alkalmazása stb.,

= mérleg és az eredményelszámolás összefüggései

- mérleg szerinti eredmény, tárgyi eszközök amortizációja, céltartalékképzés stb.;

h) cashflow kimutatás

- a források, valamint a működés, a beruházások és a finanszírozások pénzigényének megbízható elkülönítése, illetve a likviditás együttes megragadása,

= reálfolyamatok és a pénzfolyamatok különbségei,

= cashflow meghatározásának lehetőségei

- közvetlen és közvetett cashflow,

= egyszerűsített cashflow

- nettó cashflow = nettó eredmény + amortizáció,

= bővített cashflow

- nettó cashflow - aktívák állományának növekedése - passzívák állományának csökkenése + aktívák állományának csökkenése + passzívák állományának növekedése,

= kapcsolat a cashflow-kimutatás, az eredményelszámolás és a mérlegek között

- a cashflow levezetése adott időszak eredmény-elszámolásából, nyitó és záró mérlegéből, továbbá annak ismerete, hogy a számviteli törvényben definiált kategóriákon túl még mire van szükség a sikeres levezetéshez,

= működési cashflow

- a működő tőke elemeiben beállt változások hatása a pénzáramra,

= beruházási és befektetési cashflow

- a beruházások és befektetések hatása a pénzáramra,

= finanszírozási cashflow

- a képződő források, a működési cashflow, valamint a beruházási cashflow együttes hiányát finanszírozó pénzáram,

= beruházási és befektetési, valamint a finanszírozási tevékenység alapfogalmainak ismerete

- pénzkiadás - üzembe helyezés - aktiválás fogalma, a mérleg és a cashflow eltérő beruházási fogalmainak megbízható kezelése érdekében szükség van a beruházási mérleg és az azzal kapcsolatos finanszírozási mérleg fogalmainak, módszertani hátterének megbízható ismeretére;

i) számlatükör, számlaosztályok (a saját tevékenység átlátása)

- nem az a cél, hogy a jelölt számlatükröt szerkesszen, hanem átlássa, hogy a vállalat milyen rendszerben figyeli a saját tevékenységét

= számlatükör fogalma,

= napló fogalma,

= főkönyv fogalma,

= számlaosztályok;

j) pénzügyi és hatékonysági mutatószámok

- a DU PONT féle mutatószámrendszerek (DU PONT ROI fa) és a szokásos pénzügyi mutatószámok (a nyereség, a gazdálkodás, a likviditás és a forrásszerkezet mutatószámai) értékeinek megbízható kiszámítása, értelmezése,

= ROI mutató

- üzemi tevékenység eredménye / átlagos tőkelekötés,

- a ROI egyszerűsített változatai (ROA, ROE),

= tőkelekötés fogalma,

= DU PONT ROI fa értelmezése

- a kontroller statisztikus egy eredménykimutatás és egy nyitó, valamint egy záró mérleg birtokában számítsa ki és értékelje a gazdálkodási egység hatékonyságát a ROI mutató alapján és tegyen javaslatot a hatékonyságnövelés lehetséges módozataira,

= további pénzügyi mutatószámok

- nyereségességi mutatók (ROS, osztalék az eredmény %-ban, költség/árbevétel),

- gazdálkodási mutatók (vevő behajtás, készlet-forgás, szállító behajtás stb.),

- likviditási mutatók (fedezeti hányad stb.),

- forrás szerkezeti mutatók.

2. Alkalmazott statisztika

A kontroller statisztikus rendelkezik a középfokú szakstatisztikusi képesítéshez szükséges ismeretekkel, valamint azok mélyebb tudásanyagával. Ezen túlmenően - az elengedhetetlenül szükséges matematikai hátteret is beleértve - áttekintést, alkalmazási készséget szerez a gazdasági, társadalmi folyamatok szakszerű elemzéséhez az alábbi témakörökben:

a) gazdaságmatematikai alapok (függvényvizsgálatok, valószínűségszámítási alapok, valószínűségi változók, várható érték, arancia, normális eloszlás és azzal kapcsolatos eloszlások, valószínűségeloszlások és azok jellemzői, feltételes valószínűségeloszlások, kamatos kamat és járadékszámítás, vektorok, mátrixaritmetika, lineáris egyenletek és egyenlőtlenségek megoldása);

b) empírikus eloszlások és elemzésük, alapstatisztikák és értelmezésük, kvantilisek és kvantilis eloszlás, empírikus eloszlások típusai és jellegzetességeik, a koncentráció elemzési módszerei;

c) mintavételi módszerek, véletlen és nem véletlen kiválasztási eljárások típusai;

d) becsléselméleti alapfogalmak, mintavételi eloszlás, becslés egyszerű véletlen és rétegzett mintából (átlag, arány, értékösszeg, szórás), pontbecslés, mintavételi hiba, intervallumbecslés, a szükséges mintanagyság meghatározása;

e) hipotézisek ellenőrzése, hipotézisvizsgálatok gondolatmenete, hipotézisek felállítása, hibalehetőségek, próbafüggvény szignifikanciaszint, egymintás és kétmintás t-próba, függetlenségvizsgálat, illeszkedésvizsgálat, variancia-analizis, a gyakorlati alkalmazás fő területei;

f) kétváltozós regresszió- és korrelációszámítás, kiinduló adatbázis, lineáris regresszió alkalmazásának feltételezései, a regressziós függvény, a paraméterek értelmezése, hatványkitevős regresszió, elaszticitási együttható számítása és értelmezése, a korreláció szorosságának mérése, regressziós becslés készítése, hibaszámítás, gépi outputok értelmezése és elemzése;

g) többváltozós regresszió- és korrelációszámítás, a lineáris regresszió és paramétereinek értelmezése, korrelációs mátrix, parciális és többszörös korrelációs együtthatók, többszörös determinációs együttható, a regressziós modellképzés gyakorlati kérdései, a regressziós becslés készítése, előrejelzések készítése regresszió alapján, gépi outputok értelmezése és elemzése;

h) idősorok elemzési módszerei, az idősorok komponensei, alapmodellek, trendszámítás mozgóátlagolással, analitikus trendszámítás, lineáris és exponenciális trend, az "S" alakú görbék, a szezonalitás mérése, szezonális eltérések és szezonindexek számítása, előrejelzés a dekompozíciós technika alapján.

3. Gazdaság- és üzleti statisztika

A kontroller statisztikusnak áttekintése van az elemzésekhez és döntésekhez, a közgazdasági tájékozódáshoz szükséges statisztikák elméleti módszertani és gyakorlati kérdéseiről, ismeri a gazdasági kategóriák számszerű kifejezését, a különböző statisztikai mutatószámok tartalmát, az igénybe vehető statisztikai adatforrásokat.

Témakörök:

a) gazdaságstatisztikai alapfogalmak, megfigyelési módszerek, az adatok rendszerezése;

b) a termelés megfigyelésének általános kérdései, a tevékenységi eredmények számbavétele a gazdálkodó egységeknél, a termelés statisztikai megfigyelésének ágazati sajátosságai;

c) makroszintű termelési mutatószámok tatalma és elemzése, nemzetgazdasági számlarendszer, reál- és pénzügyi folyamatok összefüggése, ágazati kapcsolatok mérlege, kormányzati pénzügyi statisztika, nemzetközi fizetési mérleg, bankstatisztikai ismeretek, termelői árindex, fogyasztói árindex tartalma, számítása és felhasználási területei;

d) a piac mérete, a piaci részarány és a piaci koncentráció statisztikai vizsgálata;

e) a munkaerő statisztikája, a foglalkoztatottság mérése és elemzése, a munkanélküliség mérőszámai és adatforrásai;

f) a munkaerő és a munkabérek mikroszintű statisztikai elemzése;

g) prognosztikai céljárások (egzakt módszerek, szakértői becslésen alapuló módszerek), rövid távú üzleti előrejelzések (egyszeres exponenciális kiegyenlítés, kétszeres exponenciális kiegyenlítés, Winters-módszer), stratégiai üzlet előrejelzések módszerei.

4. Üzemgazdaságtani ismeretek

Az üzletmenet elemzéséhez az alábbi üzemgazdasági összefüggések megbízható ismerete szükséges:

a) költséggazdálkodási ismeretek

- mivel az értékesítési volumen és az árak meghatározásában a gazdálkodók többségének korlátozottak a lehetőségei, a gazdálkodók leginkább a költségeket tudják befolyásolni, ezért a kontrolling szempontjából a legfontosabb üzemgazdaságtani ismeretek a költséggazdálkodási ismeretek

= fogalmi meghatározások (költség, ráfordítás, kiadás, címzett költségviselők, elhatárolt költséghelyek, költségnemek, munkaszámok, tárgyidőszakok stb.),

= termelési költség

- termelési folyamat szakaszai, költségelszámolásuk,

- közvetlen és közvetett anyagköltségek, energiaköltségek,

- közvetlen és közvetett személyi költségek, a bérek és közterheik,

- gyártóeszközök, termékkel és gyártóüzemmel kapcsolatos gyártási különköltségek,

- üzemi készletek költségei,

= értékesített termékek, szolgáltatások önköltsége

- a termelés inputjának és outputjának forgalmi értéke, költségszámítása,

- vásárolt szolgáltatás, eladott áru költségelszámolása,

- kereskedelmi szerződés előkészítésének, ügyvitelének költségei,

- fuvarozási, raktározási, csomagolási és egyéb logisztikai folyamatok költséghelyei, költségelszámolása,

- szerződéssel kapcsolatos (biztosítási, garanciális, engedményes, kötbér stb.) értékesítési különköltségek,

= üzleti tevékenység előkészítésének, átalakításának, befejezésének költségei,

- változó- és fixköltségek, üzembezárási határköltség,

- többféle termékre terhelő (joint cost) előkészítési költség a műszaki, a piaci, a tervezési stb. projektekből,

- üzemi rendkívüli költségek fajtái és elszámolásuk,

= immateriális és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírása, kapcsolata a költségkalkulációval,

= üzemi és vállalati eredmény

- költségfelosztási eljárások, vetítési alapok, a "költségokozás" elve,

- költségfedezet,

- a gazdálkodó szerv/intézmény fix-változó költségeinek felismerése az eredményelszámolás soraiban,

- igazgatási költségek főbb csoportjai, az ügyvitel centralizált/decentralizált formájának hatása a költségelszámolásra,

- költségdegresszió, adott költségű szolgáltatások több felhasználót terhelő közös igénybevételének (common cost) hatása a költségre,

- lappangó, késleltetett (sunk cost) költségek, céltartalékok (valószínűsített környezeti terhelésekre, kockázatos döntésekre stb.),

- pénzügyi költségek,

- rendkívüli költségek,

- több évre elhatárolt vállalati költségek,

- költségként el nem számolható költségvetési befizetések;

b) adózási fogalmak

- adófajták, adózási rend, adókulcsok, vetítési alapok

= vállalaton/intézményen átfutó adók,

= vállalat/intézmény által ténylegesen befizetett adó;

c) beruházások, befektetések kiértékelése

- NPV, IRR, választás eltérő gazdaságosságú projektek közül;

d) kereskedelmi információk

- értékesítési folyamat

- főbb termékek értékesítésének megragadása naturáliákban, a piaci részarány megragadása, értékesítési árak típusai és a termelői árakhoz való viszonyuk, vevőanalízis ismeretei,

- beszerzési folyamat

- főbb anyagok megragadása naturáliákban, áraik megragadása, szállítóktól való függés elemzési lehetőségei;

e) műszaki, technikai információk

- a technológiai ismeretek tömörítésének lehetőségei, fajlagos felhasználási mutatók számítása, a költség flow-k megfigyelése a technológiai folyamatok mentén, kiemelt technológiai egységek figyelése stb.

= költség flow-k kereskedelmi/termelő/szolgáltató vállalatnál;

f) munkaügyi fogalmak

- létszám, bér, bérterhek és a foglalkoztatás egyéb költségei

= munkaerő költségei

- a bér és a közterhek csak a foglalkoztatás közvetlen költségei, a munkaerő számos egyéb költség közvetlen okozója;

g) vállalati struktúra

- integrált szervezet,

- holding típusú szervezet,

- üzleti egységek,

- kontrolling szervezet helye a vállalati rendszerben

- esettanulmányok.

5. Tervezési ismeretek

Készség szintű jártasság az üzleti tervek, az éves költségvetés összeállításában, valamint az ezekhez kapcsolódó várható számításokban és előrejelzésekben, vezetői jelentési rendszerekben:

a) stratégiai tervezési ismeretek

- a kontroller statisztikusnak ismernie kell a stratégiai tervezés feladatát, központi problémáit és tudni kell, hogy ennek mi a kihatása az éves költségvetés készítésének folyamatára

= bázisüzlet fogalma,

= stratégiai rés fogalma,

= stratégiai rés és a pénzügyi lehetőségek határa,

= stratégiai akciók, projektek,

= stratégiai tervezés outputja

- választás a stratégiai akció, projektek lehetséges halmazából;

b) projekt tervezési ismeretek

- mi kell a projekttervezésből az éves költségvetés elkészítéséhez

= egy projekt mutatószámai,

= projektek közötti kölcsönhatások,

= projektek kockázata

- ágazati kockázati tényezők ismerete;

c) üzleti tervezési ismeretek

- a kontroller statisztikusnak az üzleti tervezés fő feladatát, a projektdöntést kell átlátnia

= beruházási (projekt) döntés,

= éves költségvetés projektjei;

d) operatív terv összeállítására vonatkozó ismeretek

- az amerikai "master budget" koncepció ismerete

= tervezési folyamat "master budget" koncepció szerint

- a folyamat lépései: értékesítési terv, késztermék készlet terv, termelési terv, kapacitás kontroll, anyagbeszerzési terv, közvetlen munkaerő-tervezés, általános költségek terve, az értékesítési költségek terve, az igazgatási költségek terve, eredményterv, beruházási és befektetési terv, létszám- és bérterv, cashflow terv, finanszírozási terv, pénzügyi ráfordítások terve, mérlegterv,

= tervezési folyamat belső ciklusa,

= tervezési folyamat exogén és endogén változói,

= tervdokumentum,

= tervmetodika,

= tervezés tartalma, mutatószámrendszere,

= terv bizonytalanságának kezelése,

= tervezés mélysége,

- tervezés időbeli mélysége,

- tervezés domináns irányai,

- gyúrási fázisok az egyirányúság feloldására, megvalósítási nehézségek;

e) tervezési és beszámolási naptár

- esettanulmány;

f) beszámolási rendszerre vonatkozó ismeretek

- eligazodás a terv-tény összehasonlítások rendszerében (ez a kontroller egyik alapfeladata)

= az információfeldolgozáshoz szükséges idő,

= havi beszámolók,

= havi kiértékelések,

= negyedéves beszámolók,

= várható kitekintések,

= éves beszámolók;

g) tervezés és a beszámolás viszonya;

h) modellezési alapismeretek az éves költségvetés fogalomkörében

- a "master budget" koncepció modellezése;

i) érzékenységvizsgálatok készítése modellel, modell nélkül;

j) prognosztikai ismeretek

- esettanulmány.

6. Számítástechnikai ismeretek

Készségszintű jártasság egy Office típusú (táblázatkezelő, szövegszerkesztő, adatbázis-kezelő és bemutató készítő) programrendszer használatában. Átfogó ismeretek a vállalati alap információs rendszerek felhasználásában, kontrolling adattár szervezésében:

a) vállalati információs rendszerek piramis modellje;

b) tranzakciós információs szint, mint a vállalati események naplószintű rögzítése, tárolása és lekérdezései;

c) a kontrolling információs származtatása a tranzakciós szint megszűrt információinak egy konzisztens rendszeréből;

d) információs tárház/adatraktár elve; az információs tárház számítástechnikai modellje, felépítése, szervezése, létrehozása és az információk kinyerési, illetve kikeresési lehetőségei;

e) a vezetői információs szint működtetése; a vezetők közvetlenül szerzett, illetve a kontrollerektől kapott információi;

f) eligazodás a nemzetközileg is ismert legnagyobb vállalati adatfeldolgozási rendszerekben (SAP, BPX, ROSS stb.), az adott rendszerek nagyvonalú tartalmi felépítését és a lekérdezési lehetőségeket legalább esettanulmány szintjén kell ismerni;

g) az üzleti igények képviselete a vállalati információs rendszerek kiépítésénél; a kontrollerek feladata az üzleti irányítás közvetlen támogatása, mivel az irányítás igényeit ők tudják a leghatékonyabban közvetíteni az információs rendszerek tervezőinek, kiépítőinek és az üzemeltetőinek;

h) menedzsment információs rendszerek (MIS) általános ismerete, a MIS megjelenése, mint a kiépített kontrolling rendszer; bemutatása egy esettanulmánnyal;

i) vezetői információs rendszerek (VIR) általános ismerete, a VIR értelmezése a kontrolling beszámolók topmenedzserek számára megküldött részeként; bemutatása egy esettanulmánnyal;

j) személyi számítástechnikai eszközök kezelésében az Office típusú programcsomagok használatában való jártasság vezetői és munkatársi szinten egyaránt elvárt, készségszintű tudás bemutatása a

= táblázatkezelők (pl. Excell),

= szövegszerkesztők (pl. Winword),

= bemutató programok (pl. Power Point) és az

= adatbázis-kezelők (pl. Access)

esetében elvárt; ezen túl esettanulmány ismeret tudás várható el:

= többdimenziós táblázat és adatbázis-kezelők területén [pl. Comshare, ORACLE (Express), SAS],

= megjelenítő eszközök (a beszámolás támogatására kialakított szoftverek területén pl. SAS, Comshare, Express);

k) vállalati számítástechnika kultúra elemei

= egyéni számítástechnikai eszközök,

= központi számítástechnikai eszközök,

= egyéni és központi számítástechnikai eszközök kombinációja (kisgép-nagygép dilemma),

= információ validálási problémák az információtengerben.

A számítástechnikai ismeretek számonkéréséről a képző/vizsgát szervező intézmény gondoskodik.

7. Kommunikációs ismeretek

Nagyfokú stressz rezisztencia kialakítása érdekében a kontroller statisztikus szerezzen jártasságot a konfliktusok "sokk" kezelésében:

a) kommunikációs készségek

= egy kommunikációs modell, a Johari-ablak (aréna, vakfolt elemzés),

= "énközlés" és a visszajelzés szerepe (önmegismerés, bizalomkeltés),

= diszfunkcionális kommunikációs magatartások megértése,

= az odafigyelés képessége;

b) konfliktuskezelési eljárások

= tipikus reakciók konfliktushelyzetben,

= egyes viselkedésmódok előnyei és hátrányai,

= problémakezelő módszerek konfliktushelyzetek megoldására;

c) "rossz hír" közlésének módszerei.

IV. A szakképesítés vizsgáztatási követelményei

1. A szakmai vizsgán számon kérhető ismeretek az alábbi részekből állnak:

- számviteli ismeretek,

- alkalmazott statisztika,

- gazdaság- és üzleti statisztika,

- üzemgazdaságtani ismeretek,

- tervezési ismeretek,

- számítástechnikai ismeretek,

- kommunikációs ismeretek.

2. A szakmai vizsga részei:

a) írásbeli vizsga,

b) gyakorlati vizsga,

c) szóbeli vizsga.

a) Írásbeli vizsga

Időtartama: 240 perc, központi tétel alapján.

Célja: több elemzési, tervkészítési módszer igénybevételét felölelő komplex feladaton keresztül történő számonkérés

- számviteli ismeretek,

- tervezési ismeretek,

- statisztikai ismeretek

köréből a szükséges számítások elvégzésén, a megfelelő értékelések, következtetések levonásán, előrejelzéseken keresztül.

Az írásbeli vizsga akkor fogadható el, ha a teljesítmény eléri az 50%-ot.

b) Gyakorlati vizsga

Szakdolgozat készítése (lehetőség szerint a vizsgázó munkaterületével összefüggő témában) és szóban történő megvédése a vizsgát szervező intézmény által kiadott és a KSH által jóváhagyott témakörökből választva.

A szakdolgozat készítése tartalmazza a szükséges adatállomány összeállítását, számítógép használatával az elemzési, tervezési feladat bemutatását, ezért abban ki kell térni az alkalmazott számítástechnikai programcsomagok felsorolására. A számítástechnikai ismeretek számonkérése a szakdolgozaton keresztül történik.

Terjedelem: 20-25 oldal, szövegszerkesztőn készítve.

Benyújtás határideje: az írásbeli vizsga előtt 15 nappal.

A vizsgaszervező felkérésére szakmai vizsgabizottság előtt kell megvédeni a két opponens által elbírált szakdolgozatot, az írásbeli vizsga napján vagy a szóbeli vizsgát megelőzően. (Ha az egyik bíráló elégtelenre minősíti a dolgozatot, harmadik bíráló felkérésére kerül sor.)

A védés időtartama: maximum 25 perc.

A gyakorlati osztályzat a két opponens által adott részjegy, valamint a védésre kapott részjegy átlaga alapján alakul ki - a kerekítés szabályai szerint - elégtelen részjegy nem lehet.

c) Szóbeli vizsga

Sikeres írásbeli és gyakorlati vizsgát követően.

Időtartama: maximum 25 perc.

Központilag összeállított kérdések alapján a vizsgázó az alábbi ismeretekből ad számot:

- üzemgazdaságtani ismeretek,

- tervezési ismeretek,

- kommunikációs ismeretek.

Az tételsort a vizsgaszervező a szóbeli vizsga időpontja előtt 30 nappal a jelöltek rendelkezésére bocsátja.

3. A szakmai vizsgára jelentkezés feltételei:

- felsőfokú iskolai végzettség (a nem gazdasági szakirányú felsőfokú iskolai végzettség esetén javasolt a gazdasági elemző és szakstatisztikai ügyintéző szakképesítés megszerzése), vagy

- középiskolai végzettség és számviteli ügyintéző, vagy középfokú statisztikai szakképesítés,

- a számítástechnikai ismeretek igazolása, amely történhet:

= számonkéréssel a képző/vizsgát szervező intézmény szervezésében,

= a számítástechnikai ismeretek megszerzését igazoló bizonyítvány/oklevél bemutatásával.

4. A szakmai vizsga egyes részei alóli felmentés feltételei:

- az írásbeli és gyakorlati vizsga alól felmentés nem adható a vizsga komplexitása miatt,

- a szóbeli vizsga egyes részei alól azok menthetők fel, akik legalább főiskolai szintű közgazdasági végzettséggel rendelkeznek, és oklevelüket 1990. év után szerezték.

5. A szakmai vizsgák alapján a bizonyítvány minősítése:

- szakmai elmélet: az írásbeli és a szóbeli vizsgán szerzett osztályzat egyszerű számtani átlaga,

- szakmai gyakorlat: a gyakorlati osztályzat.

6. A szakképesítés szintje:

- a bizonyítvány államilag elismert felsőfokú szakmai képesítést tanúsít.

5. számú melléklet a 77/1996. (V. 30.) Korm. rendelethez[5]

A statisztikai szakképesítések szakmai vizsgáinak szervezésére feljogosított intézmények

1. Iskolarendszeren kívüli oktatásban vizsgaszervezésre feljogosított intézmény a Perfekt Pénzügyi Szakoktató és Kiadó Rt. (1075 Budapest, Rumbach S. u. 15/A.) az alábbi statisztikai szakképesítéseket illetően:

2. Szakmai vizsgát szervezhetnek továbbá a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 2. §-ának (1) bekezdésében felsorolt szakképzést folytató intézmények, a felsőoktatásról szóló, módosított 1993. évi LXXX. törvény 7. §-ának (8) bekezdésében meghatározott akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú statisztikai szakképzést folytató intézmények, valamint az Ftv. 7. §-ának (9) bekezdése alapján iskolarendszeren kívüli statisztikai szakképzést folytató felsőoktatási intézmények.