36/1999. (VIII. 13.) EüM rendelet

az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzésről és továbbképzésről szóló 11/1998. (XII. 11.) EüM rendelet módosításáról

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 247. §-a (2) bekezdésének i) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

1. § Az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzésről és továbbképzésről szóló 11/1998. (XII. 11.) EüM rendelet (a továbbiakban: R.) 3. §-a a következő (4)-(7) bekezdésekkel egészül ki:

"(4) A (3) bekezdés b) pontja szerint akkreditáció a felsőoktatási intézményhez benyújtott pályázat alapján történik.

(5) A szakképzési akkreditáció feltételeit a melléklet tartalmazza.

(6) Az akkreditáció 2 évre szól, az ez idő alatt a személyi és a tárgyi feltételekben bekövetkezett változásról a képzőhelynek a felsőoktatási intézményt 15 napon belül értesítenie kell. Az akkreditáció további fenntartásáról vagy megszüntetéséről a felsőoktatási intézmény 30 napon belül dönt.

(7) Az akkreditációval kapcsolatos döntés elleni észrevétellel az ESZTT elnökéhez lehet fordulni, aki az ESZTT illetékes bizottsága véleményének figyelembevételével dönt."

2. § (1) Az R. 5. §-a a következő (1) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (1)-(3) bekezdések számozása (2)-(4) bekezdésre módosul:

"(1) A szakképzés törzsképzési és szakgyakorlati időből áll. A törzsképzési időt a felsőoktatási intézménnyel határozott időre létesített közalkalmazotti jogviszonyban, a szakgyakorlati időt akkreditált képzőhelyen, teljes munkaidejű munkavégzésre irányuló jogviszonyban, szakmai felügyelet alatt végzett tevékenységgel kell eltölteni."

(2) Az R. 5. §-a a következő (5)-(9) bekezdésekkel egészül ki:

"(5) A szakgyakorlati idő a tíz éven aluli gyermek ápolása, gondozása miatt munkavégzési kötelezettséggel nem járó időszak, a sorkatonai vagy polgári szolgálat időtartamára megszakad.

(6) A sorkatonai vagy polgári szolgálat szakgyakorlati időnek minősül, ha azt a jelölt a választott szakképesítésnek megfelelő, akkreditált képzőhelyen töltötte.

(7) A szakgyakorlati időbe legfeljebb három hónap keresőképtelen állományban töltött idő számítható be.

(8) Ráépített szakképesítés megszerzéséhez szükséges szakgyakorlati időbe beszámítás nem lehetséges.

(9) Külföldön töltött szakgyakorlati idő beszámításáról a felsőoktatási intézmény dönt."

3. § (1) Az R. 6. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

"6. § (1) A jelölt szakvizsgára az ESZTT Hivatalánál jelentkezik. A jelentkezés személyesen vagy postán nyújtható be. A jelentkezéshez mellékelni kell

a) az 5. § (2) bekezdés szerinti leckekönyvet,

b) a szakvizsgára bocsátási javaslatot,

c) a vizsgadíj befizetéséről szóló igazolást.

(2) A jelentkezéskor a jelölt megjelölheti azt a felsőoktatási intézményt, amelyben szakvizsgát kíván tenni. A jelölt erre vonatkozó nyilatkozata hiányában őt a munkahelyéhez legközelebb működő szakvizsga bizottsághoz kell beosztani.

(3) Az Elnök a jelöltet szakvizsgára bocsátja, és kijelöli a szakvizsga időpontját és helyét.

(4) A szakvizsga gyakorlati és elméleti részből áll. A gyakorlati vizsga az Elnök által kijelölt intézményben történik. A szakvizsga elméleti része nyilvános.

(5) A gyakorlati vizsga időtartama legfeljebb öt munkanap."

4. § Az R. 7. §-a a következő (6)-(10) bekezdésekkel egészül ki:

"(6) Ismétlővizsgára történő jelentkezéskor a sikertelen vizsga alkalmával meghatározott szakképzési feltételek teljesítését a 6. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kell igazolni.

(7) Ha a szakképzés követelményeinek teljesítése és a szakvizsgára történő jelentkezés között több mint öt év telt el, a jelöltnek igazolnia kell, hogy a vizsgára jelentkezéskor és azt közvetlenül megelőzően

a) első szakképesítés esetén tizenkét hónap,

b) ráépített szakképesítés esetén hat hónap

szakgyakorlatot folytatott a megszerezni kívánt szakképesítés területén.

(8) Ha szakképzés követelményeinek teljesítése és a szakvizsgára történő jelentkezés között több mint tíz év telt el, a szakképzés teljes időtartamát és tartalmát meg kell ismételni.

(9) A jelölt az ESZTT Hivatalánál kérheti az engedélyezett szakvizsga elhalasztását. A halasztás indokoltsága és a vizsgadíj újbóli megfizetése kérdésében az Elnök határoz.

(10) Halasztás esetén a jelöltnek jelentkezését meg kell ismételnie. Szakvizsgát legfeljebb három alkalommal lehet elhalasztani."

5. § Az R. 8. §-ának (2) bekezdése a következő szövegrésszel egészül ki:

"Amennyiben a felkért szakvizsgáztató a vizsgáztatást nem vállalja vagy a felkérésnek nem tud eleget tenni, az új vizsgáztató kijelölése az Elnök feladata. Ha erre az idő rövidsége miatt nem kerülhet sor, akkor új vizsgaidőpontot kell kijelölni."

6. § Az R. 9. §-ának (1) bekezdése a következő szövegrésszel egészül ki:

"A vizsgalapon fel kell tüntetni az elméleti vizsgán elhangzott kérdéseket. A vizsgalap vezetéséről a vizsgabizottság elnöke gondoskodik, és azt a vizsgáztató bizottság minden tagja aláírásával hitelesíti."

7. § Az R. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"10. § (1) A szakvizsga eredményének megállapítása zárt ülésen, kihirdetése nyilvánosan történik. A szakvizsga eredményét a vizsgabizottság elnöke az elméleti vizsgát követően közli.

(2) A szakvizsga bizonyítványt a Bizottság Elnöke, a vizsgabizottság elnöke és a képző intézmény képviselője írja alá.

(3) A jelölt a bizonyítvány kézhezvételét követően jogosult a szakképesítésnek megfelelő megnevezés használatára. Szakvizsga letétele nélkül a szakképzettségre utaló megnevezés nem használható. A bizonyítvány kiadásáról az ESZTT Hivatala értesíti az alap- és a működési nyilvántartás vezetőjét.

(4) A vizsgabizottság elnöke a vizsga iratait az elméleti vizsgát követő 8 napon belül megküldi az ESZTT Hivatalának.

(5) Az iratok kézbesítésére a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó szabályok az irányadók.

(6) Elveszett vagy megsemmisült oklevél (bizonyítvány) pótlására az eredeti oklevél (bizonyítvány) elvesztésének az Egészségügyi Minisztérium hivatalos lapjában történt közzététele után - a szakvizsgáról készített vizsgalap alapján - az ESZTT Hivatal másodlatot állít ki. A másodlat kiállításának díja 2000 Ft.

(7) A bizonyítvány jogszabályban, alkalmazási előírásban felsőfokú szakirányú szakképesítéshez kötött munkakör betöltésére, foglalkozás (tevékenység) gyakorlására jogosít, így egyetemi szintű alapképesítés esetén megfelel a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 61. §-a (1) bekezdésének i) pontjában írt szakvizsgának."

8. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

(2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az R. 3. §-ának (1) bekezdésében a "hat év" szövegrész helyébe "hét év" szövegrész, 5. §-ának e rendelet 2. §-ával átszámozott (2) bekezdésében a "képzésre" szövegrész helyébe a "szakképzésre" szövegrész, 5. §-ának e rendelet 2. §-ával átszámozott (4) bekezdésében a "képzési" szövegrész helyébe a "szakképzési" szövegrész lép.

(3) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az R. 8. §-ának (1) bekezdéséből a "legalább" szövegrész hatályát veszti.

(4)[1]

(5) Szakképzési akkreditáció iránti pályázat első alkalommal 1999. szeptember 10. napjáig nyújtható be a felsőoktatási intézményhez, melyről az 1999. október 1. napjáig dönt.

Dr. Gógl Árpád s. k.,

egészségügyi miniszter

1. számú melléklet a 36/1999. (VIII. 13.) EüM rendelethez

[Melléklet a 11/1998. (XII. 11.) EüM rendelethez]

A szakképzési akkreditáció feltételei

A szakképzést végző felsőoktatási intézmény az alábbiak figyelembevételével jogosult szakképzőhelyként akkreditálni az egészségügyi szolgáltatást végző intézményeket azok osztályait vagy részlegeit:

I. A szakképzés egész időtartamára és valamennyi elemének teljesítésére megfelelő képzőhely:

1. ahol a szakképzést vezető oktató az adott szakterületen legalább 5 éve megszerzett szakképesítéssel és tudományos minősítéssel, a szakképzést végző oktató az adott szakterületen legalább 5 éve megszerzett szakképesítéssel rendelkezik;

2. amely a betegforgalmi és betegösszetételi adatok alapján alkalmas teljes szakképzési program (de legalább a 75%) oktatására. A fennmaradt 25% oktatása a felsőoktatási intézmény által kijelölt más akkreditált képzőhelyen történik;

3. ahol a szükséges kapcsolódó szakterületek és diagnosztikai részlegek elérhetősége és együttműködése biztosított;

4. amely rendelkezik a szakmai minimumfeltételek alapján kiadott működési engedéllyel;

5. amely rendelkezik belső minőségbiztosítási rendszerrel;

6. ahol az adott szakterületre vonatkozó hazai és nemzetközi irodalom, valamint a szükséges oktatási infrastruktúra rendelkezésre áll;

7. ahol rendszeres tudományos tevékenységet végeznek.

II. A szakképzés egyes elemeinek teljesítésére megfelelő képzőhely:

a) Gyógyintézeti osztály, illetve kutatóintézet esetén:

1. ahol a szakképzést vezető oktató az adott szakterületen legalább 5 éve megszerzett szakképesítéssel és tudományos minősítéssel rendelkezik;

2. amely a betegforgalmi és betegösszetételi adatok alapján alkalmas a szakképzési program egyes elemeinek oktatására;

3. ahol a szakma műveléséhez szükséges kapcsolódó szakterületek és diagnosztikai részlegek az oktatott terület kívánalmainak megfelelően rendelkezésre állnak;

4. amely rendelkezik belső minőségbiztosítási rendszerrel;

5. ahol az adott szakmára vonatkozó hazai és nemzetközi irodalom, valamint az oktatási infrastruktúra rendelkezésre áll.

b) Egyéni praxisban történő részképzés feltételei:

1. ahol a szakképzést vezető oktató az adott szakterületen legalább 5 éve megszerzett szakképesítéssel és tudományos minősítéssel rendelkezik;

2. amely a betegforgalmi és betegösszetételi adatok alapján alkalmas a szakképzési program egyes elemeinek oktatására;

3. amely rendelkezik belső minőségbiztosítási rendszerrel;

4. ahol az oktató és a felsőoktatási intézmény között rendszeres szakmai kapcsolat áll fenn.

2-4. számú melléklet a 36/1999. (VIII. 13.) EüM rendelethez[2]