22/2002. (XI. 22.) GKM rendelet

a víztől eltérő folyadék mennyiség-mérők, ezek kiegészítő berendezései, valamint mérőrendszerei típusvizsgálatáról és első hitelesítéséről

A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 56. §-ának a) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

1. §

E rendelet hatálya azokra a gazdálkodó szervezetekre [Ptk. 685. § c) pont] és külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeire terjed ki, amelyek folyadéktérfogat-mérőket, kiegészítő berendezéseket és mérőrendszereket gyártanak vagy forgalmaznak.

2. §

E rendelet alkalmazásában

a) átadás-átvételi pont: a mérőrendszernek az a pontja, ahol meghatározzák a szállított vagy fogadott folyadék mennyiségét. Ez a pont a mérő után van a szállítási rendszerekben, és a mérő előtt van a fogadó rendszerekben;

b) figyelőüveg: eszköz, amelyen át ellenőrizni lehet, hogy a mérőrendszer vagy annak egy része teljesen megtelte folyadékkal;

c) folyadéktérfogat-mérők: folyadékok (kivéve a víz) térfogatának mérésére szolgáló olyan mérők, amelyeknél a folyadékáramlás a mérőkamrák mozgó falának elmozdulását idézi elő, és amelyekkel bármilyen mennyiségű folyadékot lehet mérni (a továbbiakban együtt: folyadék térfogatmérők);

d) gázelszívó (extraktor): készülék, amelyet arra terveztek, hogy elszívja a csövekben a mérő előtt felhalmozódott, a folyadékkal csak kevéssé keveredett levegőt vagy gázokat. A gázleválasztóra előírt követelmények a gázelszívóra is vonatkoznak;

e) gázjelző: a folyadék áramlásában jelen lévő levegő vagy gázbuborék észlelését lehetővé tevő készülék;

f) gázleválasztó: a folyadékban lévő levegőt vagy gázt folyamatosan leválasztó és megfeleld szerkezettel eltávolító készülék. A gázleválasztó készüléknek automatikusan kell működnie. E követelménytől el lehet tekinteni, amennyiben rendelkezésre áll egy, a folyadék áramlását automatikusan leállító mechanizmus, abban az esetben, ha fennáll annak a kockázata, hogy levegő vagy gáz kerül a mérőbe. Ebben az esetben a mérés folytatása csak akkor lehetséges, ha a levegőt vagy a gázt, akár automatikusan, akár kézi megoldással eltávolították;

g) kiegészítő berendezések: olyan folyadéktérfogat-mérő berendezések, amelyek a számlálón és az esetleges kiegészítő készüléken kívül a kifogástalan minőségű mérések biztosításához szükséges valamennyi berendezést tartalmazzák, valamint adott esetben azokat a berendezéseket is, amelyeket a mérések megkönnyítése érdekében építenek be (a továbbiakban együtt: kiegészítő berendezések);

h) kondenz-edény: zárt tartály, amelyet arra terveztek, hogy a nyomás alatt lévő, cseppfolyósított gáz mérésére szolgáló mérőrendszerekben összegyűjtse a mérendő folyadékban lévő gázokat, és sűrítse azokat a mérés előtt;

i) különleges gázelszívó: készülék, amely a gázleválasztóhoz hasonlóan, de kevésbé szigorú működési feltételek mellett, folyamatosan kiválasztja a folyadékban lévő levegőt vagy gázokat, és automatikusan leállítja a folyadék áramlását, ha fennáll annak a kockázata, hogy a folyadékkal gyengén keveredett levegő- vagy gáz-felhalmozódások bejutnak a mérőbe;

j) legkisebb kiadható mennyiség: az a legkisebb folyadékmennyiség, amely az adott típusú folyadéktérfogat-mérővel mérhető;

k) mérőkamra űrtartalma (ciklikus térfogat): a folyadéktérfogat-mérő egy munkamenetének megfeleld mennyiség - munkamenet alatt a teljes mozgási ciklus értendő -, amely által a mérő valamennyi mozgó alkatrésze egyszer elmozdul, majd ismét visszatér a kiindulási helyzetbe;

l) mérőrendszerek: ha több, külön mérési műveletet végző mérőeszköz működik egy közös részegységben, akkor minden mérőeszközt úgy kell tekintetni, hogy a közös részegységgel együtt egy mérőrendszert képez, ha több mérőeszközt terveztek egyetlen mérési művelethez, akkor azokat úgy kell tekinteni, hogy e mérőeszközök egy mérőrendszert alkotnak. Az a) pont szerinti folyadéktérfogat-mérő és a b) pont szerinti kiegészítő berendezés is képezhet együtt mérőrendszert, akár úgy, hogy egymáshoz vannak kapcsolva és az így létrejött egész berendezés biztosítja a helyes mérést, vagy az a célja, hogy megkönnyítse a mérési műveletet, továbbá mindazon berendezésekkel képezett olyan együttes, amelyek bármilyen lehetséges módon befolyásolhatják a mérést (a továbbiakban együtt: mérőrendszerek);

m) periodikus eltérés: az egy munkamenet alatt előforduló lehetséges legnagyobb mennyiségkülönbség a folyadéktérfogat-mérő mozgó alkatrészeinek mozgása által átmozgatott és a számláló által kijelzett megfelelő térfogat között, ha ez utóbbi holtjáték és csúszás nélkül úgy kapcsolódik a mérőhöz, hogy az a munkamenet végén kijelzi a mérőkamra űrtartalmát. A periodikus eltérés adott esetben megfelelő korrigáló berendezés segítségével csökkenthető;

n) szűrő: a mérőrendszerben a mérő előtti szerkezet, amelynek az a célja, hogy kiszűrje a folyadékból a szilárd szennyeződéseket. A szűrőt lehetőleg könnyen hozzáférhető módon kell elhelyezni.

3. §

(1) E rendelet 1. § a)-c) pontjában meghatározott eszköz abban az esetben hozható forgalomba, ha

a) megfelel az adott eszközre vonatkozó jogszabályokban és szabványokban meghatározott alapvető méréstechnikai követelményeknek;

b) rendelkezik hitelesítési engedéllyel és típus-jóváhagyási jellel,

c) első hitelesítést tanúsító jellel van ellátva.

(2) Forgalomba hozatal előtt a belföldi forgalomba hozó gondoskodik arról, hogy az 1. § a)-c) pontjának hatálya alá tartozó eszközt a hitelesítésre jogosult szervezet (a továbbiakban: hitelesítő szervezet) ellássa az (1) bekezdés b), c) pontjában meghatározott jelölésekkel.

4. §

A folyadéktérfogat-mérők, kiegészítő berendezések és mérőrendszerek típusvizsgálati eljárására az e rendeletben foglaltak az irányadóak azzal, hogy az e rendeletben nem szabályozott kérdésekben a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény és a végrehajtásáról szóló 127/1991. (X. 9.) Korm. rendeletben, valamint a mérőeszközökről és azok mérésügyi ellenőrzéséről szóló 6/2001. (III. 19.) GM rendeletben foglaltak (a továbbiakban együtt: mérésügyi jogszabályok) az irányadóak.

Típusvizsgálati eljárás

5. §

(1) A belföldi forgalomba hozónak típusvizsgálati eljárást kell kezdeményeznie a folyadéktérfogat-mérő típusokra, a kiegészítő berendezésekre és a (2) bekezdés szerinti mérőrendszerekre.

(2) A következd mérőrendszerek esetében szükséges a típusvizsgálati eljárás:

a) folyékony üzemanyag mérőrendszerek a 3. számú melléklet 14. pontja szerint;

b) közúti tartálykocsikra szerelt mérőrendszerek alacsony viszkozitású folyadékok szállításához (viszkozitás legfeljebb 20 mPa x s), légköri nyomáson tárolva (kivéve a 3. számú melléklet 15. pontjában hivatkozott iható folyadékokat);

c) nyomás alatti cseppfolyósított gáz mérőrendszerek, amelyeket közúti tartálykocsikra szereltek, és amelyekre a 3. számú melléklet 17. pontja vonatkozik;

d) mérőrendszerek tej felvételére a 3. számú melléklet 18. pontja szerint.

6. §

(1) A kérelem a mérésügyi jogszabályokban a típusvizsgálati eljárást kezdeményező beadványokra előírt dokumentumokon kívül tartalmazza:

a) az 5. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott eszközök anyagára, szerkezetére, a jelölésekre és a feliratokra vonatkozó, az e rendelet mellékleteiben meghatározott adatokat,

b) az 5. § (2) bekezdés a) pontja szerinti mérőrendszer esetében, ha központi ellátó rendszerbe történő beépítésre tervezik, csatolni kell a használat helyén történő összeszerelés feltételeit bemutató tervrajzokat.

(2) A típusvizsgálati eljárás az 5. § (1) és (2) bekezdésben meghatározott eszközök esetében kiterjed a mérésügyi jogszabályok szerint típusvizsgálati eljárás körében általában vizsgált jellemzőkön kívül az (1) bekezdésben meghatározottak vizsgálatára.

(3) Ha a típusvizsgálatra benyújtott dokumentáció megfelel e rendelet előírásainak, akkor több mintadarabot laboratóriumi vizsgálatnak kell alávetni a szokásos üzemi működési feltételeknek megfelelően, arra a folyadékra, amire tervezték annak megállapítása érdekében, hogy a minta kielégíti-e az e rendeletben meghatározott követelményeket.

(4) A típusvizsgálatot vagy a rendszer részét képező minden mérőeszközre, vagy arra a mérőrendszerre kell elvégezni, amelybe a mérőeszközök be vannak építve.

(5) A mérőrendszer térfogatáram határai (legnagyobb és legkisebb térfogatáram) eltérhetnek a rendszerbe beszerelt mérőeszközétől. Ilyenkor ellenőrizni kell, hogy a mérőrendszer legnagyobb és legkisebb térfogatáramát össze lehet-e egyeztetni a mérőeszközével. Még ha a mérőeszköz, mint a mérőrendszerbe beépített részegység jóváhagyásra is került, önmagában is minden tekintetben meg kell felelnie e rendelet követelményeinek. Ha több mérőeszközt párhuzamosan szerelnek fel egy mérőrendszerben, a mérőrendszer térfogatáram határai megállapításánál a különböző mérőeszközök legnagyobb és legkisebb térfogatáram összegét kell figyelembe venni, kivéve azokat a különleges eseteket, amelyeket a 3. számú melléklet tartalmaz. A mérőrendszer legnagyobb térfogatárama legalább kétszer akkora legyen, mint a beleszerelt mérőeszköz vagy mérőeszközök legkisebb térfogatárama.

(6) A vizsgálatokhoz hitelesített vagy kalibrált használati etalont kell alkalmazni.

7. §

A folyadéktérfogat-mérő, a kiegészítő berendezés és a mérőrendszer megfelel a típusvizsgálaton, ha a minta megfelel az e rendeletben meghatározott adminisztratív, műszaki, technológiai és pontossági előírásoknak.

8. §

A típusvizsgálati eljárás során a hitelesítő szervezet a vizsgálatot követően igazolja, hogy a típusminta megfelel a gyártó által megadott specifikációnak, valamint az adott mérőtípussal szemben támasztott mérésügyi követelményeknek, és hitelesítési engedélyt állít ki. Ellátja a folyadéktérfogat-mérőt, a kiegészítő berendezést és a mérőrendszert a külön jogszabályban* meghatározott típus-jóváhagyási jellel.

Első hitelesítés

9. §

A folyadéktérfogat-mérők, a kiegészítő berendezések és a mérőrendszerek első hitelesítése az e rendeletben foglaltak szerint történik azzal, hogy az e rendeletben nem szabályozott kérdésekben a mérésügyi jogszabályok előírásai az irányadóak.

10. §

Az e rendeletben meghatározott folyadéktérfogat-mérők, a kiegészítő berendezések és a mérőrendszerek első hitelesítésekor a hitelesítő szervezet a külön jogszabályban** meghatározott első hitelesítési jelet helyezi el a mérőn.

A folyadéktérfogat-mérőn, a kiegészítő berendezésen és a mérőrendszeren elhelyezhető jelölések és feliratok

11. §

(1) Az e rendelet-szerinti jelöléseket, feliratokat, továbbá a tanúsító jeleket jól láthatóan, egyértelműen és maradandó módon kell elhelyezni az e rendelet alkalmazási körébe alá tartozó eszközökön.

(2) A folyadéktérfogat-mérőn, a kiegészítő berendezésen, a mérőrendszeren nem helyezhető el a tanúsító jelekkel összetéveszthető egyéb jelölés.

Ellenőrzés

12. §

Az e rendelet szerinti előírások betartását a külön jogszabályban* * * meghatározott hatóság jogosult ellenőrizni, és jogszabályi felhatalmazás alapján a szükséges intézkedéseket megtenni.

Záró rendelkezések

13. §

(1) E rendelet a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba.

(2) E rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

- a Tanács 71/319/EGK irányelve a vízen kívüli folyadékok mérőire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről;

- a Tanács 71/348/EGK irányelve a vízen kívüli folyadékok mérőinek segédkészülékeire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről;

- a Tanács 82/625/EGK irányelve által módosított 77/313/EGK irányelve a vízen kívüli folyadékok mérőrendszereire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről.

Csillag István s. k.,

gazdasági és közlekedési miniszter

1. számú melléklet a 22/2002. (Xl. 22.) GKM rendelethez

A folyadéktérfogat-mérők műszaki követelményei, valamint a mérőkön elhelyezhető

jelölések, feliratok

I. Fejezet

MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK

1. Számlálószerkezet

1.1. A mérőt olyan számlálószerkezettel kell ellátni, hogy a mért mennyiséget köbcentiméterben vagy köbmilliméterben, köbdeciméterben vagy literben, vagy köbméterben jelezze ki.

1.2. A számlálószerkezet egy vagy több számlálótagból áll, melyek közül a skálán a legkisebb skálaértékkel rendelkező az "első számlálótag"

1.3. A számlálómű és a mérő között megbízható, tartós és mechanikai kapcsolódással vagy állandó mágneses készülékkel működtetett hajtásnak kell lennie.

1.4.1. A számláló leolvasása megbízható, egyszerű és egyértelmű legyen.

1.4.2. Ha a számlálószerkezet több számlálótagból áll, akkor az egész számlálószerkezetnek olyan kivitelezésűnek kell lennie, hogy a mérési eredmény leolvasási értéke a különböző számlálótagok kijelzéseinek egyszerű összeolvasásából adódjon.

1.5. A számlálószerkezet kijelzési tartományának 1 x 10n, 2 x 10n vagy 5 x 10n törvényes térfogategységet kell kitennie, ahol "n" pozitív, vagy negatív egész szám, vagy nulla.

1.6. A számlálótag elmozdulása lehet folytonos és szakaszos.

1.7. Ha a számlálótag mozgórésze folytonosan mozdul el, akkor egy beosztásos skálával és egy leolvasó jelzéssel kell rendelkeznie, melyek segítségével a mért mennyiség minden olyan állásnál meghatározható, amelynél a mozgórész megáll.

1.8. Az első számlálótag skálaértékének 1 x 10n, 2 x 10n vagy 5 x 10n törvényes térfogategységgel kell egyenlőnek lennie.

1.9. A legnagyobb kijelzési tartományú számlálótag kivételével egy számlálótag átfordulásának 10n törvényes térfogategységnek kell megfelelnie, ha az ennek a mértékegységnek megfelelően beosztott skála teljes egészében látható.

1.10. A mutatós számláló szerkezeteknél a mutatónak az óramutató járásával megegyező irányban kell forognia.

1.11. A több számlálótaggal rendelkező számlálószer

kezet esetében azon számlálótagok mozgórésze minden egyes átfordulása, melynek skálája teljes egészében látható, feleljen meg a következő számlálótag skála osztásköz értékének.

1.12. A több számlálótaggal rendelkező számlálószerkezet esetében a szakaszosan továbblépő számlálótag kijelzésének, ha az nem az első számlálótag, egy számmal kell továbblépnie, mialatt az előző számlálótag a teljes körülfordulásának nem több mint egytizedével lép tovább. A mozgásnak akkor kell befejeződnie, amikor az előző számlálótag nullát mutat.

1.13. Ha a több számlálótaggal rendelkező számlálószerkezet esetében a második és további számlálótagok skálája az ablakokban csak részben látható, ez utóbbi számlálótagok kijelzéseinek szakaszosan kell továbblépniük. Az első számlálótag kijelzése folytonosan és szakaszosan egyaránt továbbléphet.

1.14. Ha a kijelzés egymás mellett álló számokból valósul meg és az első számlálótag szakaszosan lép tovább, e számlálótag mellett jobbra egy vagy több rögzített nulla állhat.

1.15. Ha az első számlálótag skálájának csak egy része látható az ablakban, és e számlálótag kijelzése folytonos mozgással lép tovább, akkor félreérthető lehet a leolvasás, aminek előfordulását minden lehetséges módon csökkenteni kell. E célból, valamint az interpolációs leolvasás lehetővé tétele érdekében az ablaknak a skála elmozdulása irányával párhuzamos méretét úgy kell megválasztani, hogy ne legyen kisebb a két skálavonal középvonal-távolságának 1,75-szörösénél, úgyhogy legalább két egymást követő skálavonal, amelyek közül az egyik számozott, mindig látható legyen. Az ablak az ellenőrző jelzéshez képest aszimmetrikusan is elhelyezkedhet.

1.16. Osztásvonalas skála esetében az osztásvonalaknak teljes hosszúságukban azonos vastagságúaknak kell lenniük, és a vonal nem lehet vastagabb, mint két szomszédos osztásvonal középvonal-távolságának egynegyed része.

Az 1 x 10n, 2 x 10n vagy 5 x 10n törvényes térfogategységeket jelölő osztásvonalakat csak különböző hosszúságukkal szabad megkülönböztetni.

1.17. A két szomszédos osztásvonal középvonalai közötti tényleges vagy látszólagos távolság nem lehet kisebb 2 mm-nél.

1.18. A számjegyek tényleges vagy látszólagos magassága nem lehet kisebb 4 mm-nél.

2. Szabályozó berendezések

2.1. A számlálókat olyan korrigáló berendezéssel kell ellátni, melynek segítségével a kijelzett mennyiség és a számlálókon ténylegesen keresztüláramlott folyadékmennyiség közötti arány megváltoztatható.

2.2. Ha a korrigáló berendezés a 2.1. pontban írt arányt szakaszosan (nem folyamatosan) biztosítja, akkor az arány egymást követő értékei 0,002-nél nagyobb értékkel nem különbözhetnek egymástól.

2.3. Mellékáram (kerülőáram) szabályozással működő korrigáló berendezések alkalmazása nem megengedett.

3. A legkisebb kiadható mennyiségre vonatkozó különleges előírások

3.1. A legkisebb kiadható mennyiséget úgy kell meghatározni, hogy a következő értékek mindegyike legfeljebb az e melléklet 16. és 17. pontja szerinti, e kiadható mennyiségre megszabott hibahatárral megegyező legyen:

3.1.1. az a mennyiség, amely az első számlálótag skáláján 2 mm-nek, illetve az a mennyiség, amely a skálaérték 1/5-ének felel meg, amennyiben az első számlálótag kijelzője folytonos mozgással lép tovább;

3.1.2. az a mennyiség, amely a számjegyek két egymást követő elmozdulásának felel meg, ha az első számlálótag kijelzője szakaszosan lép tovább;

3.1.3. az a hiba, amely a szokásos üzemi körülmények között, a mérőmű mozgásának a számlálószerkezet első tagjára történő továbbítása során fellépő holtjátékból vagy megcsúszásából adódik;

3.1.4. a periodikus eltérés kétszerese.

3.2. A legkisebb kiadható mennyiség megállapításánál ezen túlmenően, amennyiben szükséges, figyelembe kell venni a mérőberendezést kiegészítő részek befolyásoló hatását is azoknak az előírásoknak megfelelően, melyeket ezekre a mérőberendezésekre vonatkozó 2. számú mellékletben rögzítettek.

3.3. A legkisebb kiadható mennyiségnek 1 x 10n, 2 x 10n vagy 5 x 10n törvényes térfogategységet kell kitennie, ahol "n" pozitív vagy negatív egész szám, vagy nulla.

4. A legnagyobb és legkisebb térfogatáram

4.1. A legnagyobb és legkisebb térfogatáramot a típusvizsgálati eljárás eredményeinek megfelelően a hitelesítési engedélyben állapítják meg. A számlálónak a hitelesítési engedélyben meghatározott üzemidő alatt a legnagyobb térfogatáram közelében kell működnie anélkül, hogy a méréstechnikai tulajdonságai jelentősen megváltoznának.

4.2. Általában a folyadéktérfogat-mérők esetében a legnagyobb térfogatáram legalább tízszerese legyen a legkisebb térfogatáramnak, míg cseppfolyósított gázt mérők esetében legalább ötszöröse.

5. A folyadékfajta, a hőmérséklet és a nyomás befolyásoló hatása

5.1. A típusvizsgálati eljárás során meg kell határozni azokat a folyadékokat, amelyeknek a mérésére a mérő felhasználható, a mérendő folyadék hőmérsékleti határait, amennyiben azok-10 °C-nál alacsonyabbak vagy +50 °C-nál magasabbak, valamint a legnagyobb megengedett üzemi nyomást.

5.2. A mérő típusvizsgálati eljárása során meg kell vizsgálni azt, hogy a számlálónak azok a változásai, melyek a folyadékok fajtáinak, nyomásának és hőmérsékletének maximális változásaira vezethetők vissza, a hitelesítési engedélyben meghatározandó határokon belül egyik tényező esetében sem lépik túl az e melléklet 15., 16. és 17. pontjaiban meghatározott értékek felét.

6. Csak a mérőelemekre vonatkozó hibahatárok

6.1. Ha a mérő első hitelesítését megelőzik a 6/2001. (III. 19.) GM rendeletben meghatározott méréstechnikai vizsgálatok, és a vizsgálatokhoz ugyanazt a mérőközeget használják, melynek mérésére a folyadéktérfogat-mérőt szánják, akkor a vizsgálatok esetében a hibahatárok megegyeznek a 15., 16. és 17. pontokban meghatározott értékek felével, de nem lehetnek kisebbek a mért mennyiség 0,3%-ánál.

6.2. Ha azonban a mérés pontossága nem elegendő ahhoz, hogy a 6.1. pontban írt követelményt alkalmazni lehessen, akkor a hitelesítési engedélyben megnövelt legnagyobb megengedett hibákat lehet megadni a 15., 16. és 17. pontokban megadott határokon belül.

6.3. A típusvizsgálati eljárás során a 6.1. pontban írt méréstechnikai vizsgálatokra kisebb és/vagy megváltoztatott legnagyobb megengedett hibákat is meg lehet állapítani, ha a mérőt több mérőközeg mérésére tervezték, de az első hitelesítés alkalmával csak egy olyan mérőközeget használnak, melynek mérésére szánják a mérőt, vagy ha az első hitelesítés alkalmával másfajta mérőközeget használnak, mint amelynek mérésére készült a mérő.

Abban az esetben, ha a típusvizsgálati eljárás során másfajta mérőközeget használnak, mint amelynek mérésére szánják a mérőt, a hitelesítési engedélyben olyan térfogatáramokat kell meghatározni, melyek kívül esnek a legnagyobb és a legkisebb térfogatáram által meghatározott tartományon.

II. Fejezet

FELIRATOK ÉS JELÖLÉSEK

7. Azonosítási feliratok

Minden mérőn a számlálószerkezet skálája közelében, vagy külön táblán kötelező olvashatóan és kitörölhetetlenül feltüntetni a következő információkat:

a) a hitelesítési engedélyre utaló jelölést;

b) a gyártó nevét vagy azonosító jelét;

c) adott esetben a gyártó által megadott leírást, ha van ilyen;

d) a gyári számot és a gyártás évét;

e) a mérőkamra űrtartalmát;

f) a legnagyobb és a legkisebb térfogatáramot;

g) a legnagyobb üzemi nyomást;

h) a hőmérséklet-tartományt, amennyiben a mérendő folyadékot olyan hőmérséklet mellett kell mérni, amely a -10 °C és a +50 °C közötti tartományon kívül esik;

i) a mérendő folyadék vagy folyadékok jellegét és a kinematikus vagy dinamikus viszkozitás határait, amennyiben a mérendő folyadék jellege önmagában nem jellemzi elegendően a viszkozitást.

8. A számlálószerkezet skálájának közelében a következő jelzéseket kell jól láthatóan elhelyezni:

a) a mért térfogat kijelzésének egységét vagy annak jelét;

b) a legkisebb kiadható mennyiséget.

9. A folyadék áramlási irányát a mérőházon nyíllal kell feltüntetni, amennyiben az nem egyértelmű.

10. Az emberi fogyasztásra alkalmas folyadékok szétszerelhető mérőinél a gyári számokat, vagy azok utolsó három számjegyét azokon az alkatrészeken is fel kell tüntetni, melyeknek felcserélése hatással lehet a mérési eredményre.

11. A számlálószerkezetnek lehet önálló típusjelzése és gyári száma is.

III. Fejezet

BÉLYEGZÉSI HELYEK

12. Azokon a pontokon, ahol a mérést befolyásolni lehet, a biztonsági lezárások számára kialakított helyekkel kell megakadályozni az illetéktelen hozzáférést. Ugyancsak ilyen módon kell megakadályozni, hogy részben vagy egészben szét lehessen szerelni a mérőt, ha azt a hitelesítési engedélyben nem hagyták jóvá (folyékony élelmiszerek szétszerelhető mérői).

13. A mérőeszközön, a számlálószerkezeten, vagy ezek burkolatán egy fontos alkatrészhez tartósan kapcsolódó olyan területen kell helyet kialakítani a hitelesítési bélyeg számára, ahol a jelölés a készülék szétszerelése nélkül is látszik.

14. A hitelesítési engedély előírhatja, hogy a szétszerelhető mérő cserélhető alkatrészeinél a 10. pontban meghatározott gyári szám mellett helyet kell biztosítani a hitelesítési bélyeg számára.

IV. Fejezet

A MÉRŐRENDSZEREK LEGNAGYOBB MEGENGEDETT HIBÁI

l5. Ha a mérőt mérőrendszerbe építik be, akkor a mérő első hitelesítésénél, általános használati feltételek esetén és a hitelesítési engedélyben meghatározott működési határok között, a mért mennyiségek egységeiben kifejezve az alábbi pozitív és negatív legnagyobb megengedett hibák érvényesek:

16. Jóllehet a legnagyobb megengedett hiba a legkisebb kiadható mennyiségnél kétszerese a 15. pontban meghatározott értéknek, bármekkora legyen is a mért mennyiség, a legnagyobb megengedett hiba sohasem lehet kisebb, mint a legkisebb kiadható mennyiségre megengedett hibahatár.

17. A vizsgálat különleges nehézségei miatt a cseppfolyósított gázok, vagy más olyan folyadékok mérésére szolgáló mérők esetében, melyeket a -10 °C és a + 50 °C közötti hőmérséklet-tartományon kívül kell használni, valamint olyan mérőknél, melyek legkisebb átfolyása óránként legfeljebb 1 liter, a megengedett legnagyobb hibák a 15. és 16. pontban megadott értékek kétszeresei.

18. Ha az első hitelesítéskor valamennyi hiba azonos előjelű, akkor a hibák közül legalább egynek be kell tartania a 6.1. pontban meghatározott határokat.

2. számú melléklet a 22/2002. (XI. 22.) GKM rendelethez

A víztől eltérő folyadéktérfogat-mérők kiegészítő berendezéseinek műszaki előírásai,

típusai és fajtái

I. Fejezet

A FOLYADÉKTÉRFOGAT-MÉRŐK NULLÁZÓ BERENDEZÉSEI

1.1. A nullázó berendezés olyan készülék, amely a számlálószerkezetet kézzel, vagy automatikusan nullára állítja vissza.

1.2. A nullázó berendezés nem befolyásolhatja a mérési eredményeket.

1.3. A nullázás megkezdése után új mérési eredmény kijelzése nem megengedett mindaddig, amíg a nullázás be nem fejeződött.

1.4. Az 1.2. és 1.3. pontok előírásai nem érvényesek a következő mérők esetében:

1.4.1. olyan mérők esetében, amelyeken a következő, vagy ennek megfelelő alkalmazási korlátozás szerepel: "Kereskedelmi forgalomban nem alkalmazható"

1.4.2. olyan mutatós típusú mérők esetében, amelyek legnagyobb térfogatárama az óránkénti 1200 litert nem haladja meg, és amelyeknél, ha kereskedelmi forgalom céljára készültek, nem megengedett, hogy a kijelzés kézi beavatkozással magasabb értékre legyen újra állítható.

1.5. A folytonos kijelzésű számlálók esetében minden nullázás után a nullától való eltérés nem lehet nagyobb, mint a számlálón megadott legkisebb térfogatáramnak megfelelő legnagyobb megengedett hiba fele, de nem haladhatja meg a skála-osztásérték egyötödét.

A szakaszos kijelzésű számlálónak a nullázás után pontosan a nullán kell állnia.

II. Fejezet

ÖSSZEGZŐ-SZÁMLÁLÓK

2.1. Nullázó berendezéssel ellátott mérő egy vagy több olyan összegző-számlálóval rendelkezhet, mely az adott mérőn egymásután kijelzett különböző térfogatok összegzését végzi.

2.2. Az összegző-számláló nem rendelkezhet nullázó berendezéssel.

2.3. Az összegző-számláló kijelzője egymás mellett álló számokból álljon.

2.4. Az összegző-számlálók rejtve is elhelyezhetők.

2.5. Az összegző-számláló kijelzett egységét vagy jelét fel kell tüntetni, és annak ki kell elégíteni a folyadéktérfogat-mérőkre vonatkozó 1. számú melléklet előírásait.

2.6. Az összegző-számláló első tagja skálaértékének az 1 x 10n, 2 x 10n, vagy 5 x 10n törvényes térfogategységnek kell lennie, ahol "n" pozitív-, vagy negatív egész szám, vagy nulla. Az összegző-számláló első tagja skálaértékének a nullázó berendezéssel ellátott számláló első számlálóeleme skálaértékével azonosnak, vagy annál nagyobbnak kell lennie.

2.7. Ha az összegző-számláló kijelzése és a nullázó berendezés mérőszerkezete egyszerre látható, az összegzőszámláló számozásainak mérete a nullázó berendezéssel ellátott mérőszerkezet számozásai méretének legfeljebb a fele lehet.

III. Fejezet

TÉRFOGATMÉRŐK TÖBBSZÖRÖS SKÁLÁKKAL ÉS TÖBBSZÖRÖS

SZÁMLÁLÓSZERKEZETEKKEL

3.1. A számláló több kijelző-berendezéssel látható el és összeköthető egy vagy több azonos időben kijelző számlálóval.

3.2. A különböző számlálók skálaértékei különbözőek lehetnek, a legkisebb kiadható mennyiség azonban legyen egységes és annak a skálaértéknek az alapján kerüljön meghatározásra, amely a legkisebb kiadható mennyiség mértékének nagyságrendjébe esik.

3.3. A számláló kijelzései, vagy a számláló különböző skáláinak kijelzései egymás között nem térhetnek el a skálán vagy a különböző skálákon szereplő, legkisebb kiadható mennyiségnél nagyobb mértékben.

IV. Fejezet

ÁRJELZŐ

4.1. Az egymás mellett álló számokból álló kijelzővel és nullázó berendezéssel rendelkező térfogatmérőt fel lehet szerelni szintén egymás mellett álló számokkal és nullázó berendezéssel rendelkező árjelzővel, melynek során az egységár a térfogat-kijelzésre használt térfogategység ára.

4.2. Az egységárnak beállíthatónak kell lennie. A beállított egységárat ki kell jelezni.

4.3. Az egységár-beállításnak és kijelzőnek az árjelzővel úgy kell kapcsolatban állnia, hogy az egy mérésnek megfelelő ár mindig a beállított egységár és a kijelzett térfogat szorzatával legyen egyenlő.

4.4. A folyadéktérfogat-mérőkre vonatkozó 1. számú melléklet rendelkezései és e melléklet I., II. és III. fejezetének előírásai értelemszerűen az árjelzőkre is vonatkoznak, kivéve a nullázó berendezésre vonatkozó 1.5. pontot.

4.5. Az alkalmazott pénzegységeket vagy rövidítéseket a kijelzőn fel kell tüntetni.

4.6. Az árjelző számainak méretei nem lehetnek nagyobbak a térfogatmérő-szerkezet számainak méreteinél.

4.7. Az árjelző és a térfogatmérő-szerkezet nullázó berendezéseit úgy kell kivitelezni, hogy a két kijelző berendezés egyikének nullára állítása a másik nullára állítását is eredményezze.

4.8.1. A számlálószerkezet számlapján megadott legkisebb térfogatáram legnagyobb megengedett hibájával azonos térfogat számított ára legalább a skála-osztásérték ötöde legyen, és nem lehet azon ár alatt, mely az árjelző első elemének skáláján mért 2 mm távolságnak felel meg, ha a számlálószerkezetnek ez az eleme folytonosan halad előre. Azonban a skála-osztásérték ötödével vagy 2 mm-rel azonos távolság az országban használt legkisebb pénzegységnél kisebb értéket nem vehet fel.

4.8.2. A számlálószerkezeten megadott legkisebb térfogatáram legnagyobb megengedett hibájával azonos térfogatnak az ára legalább két skála-osztásértéknek (felbontásnak) feleljen meg, ha az árjelző első elemének kijelzője szakaszosan halad előre. E skála-osztásérték ötödével, vagy 2 mm-el azonos távolság az országban használt legkisebb pénzegységnél kisebb értéket nem vehet fel.

4.9. A normál üzemnél kapott kijelzett ár, valamint a kijelzett térfogat és az egységárból kiszámított ár közötti eltérések nem haladhatják meg a számlálószerkezeten megadott legkisebb térfogatáram legnagyobb megengedett hibájával azonos mennyiség árát.

4.10. A folytonosan előrehaladó kijelzővel rendelkező mérőknél a nullára állítás után a nullától való eltérés azon mennyiség árának a fele lehet, amely a számlálószerkezeten megadott legkisebb térfogatáram legnagyobb megengedett hibájával azonos mennyiség árának felel meg.

A szakaszosan előrehaladó mérőknek a nullázás után egyértelműen a nullán kell állniuk.

V. Fejezet

NYOMTATÓ SZERKEZETEK (NYOMTATÓK)

5.1. A mérő kijelző készülékéhez numerikus nyomtató csatlakoztatható.

5.2. A nyomtatott értékeknek 1 x 10n, 2 x 10n vagy 5 x 10n törvényes térfogategységnek kell lenniük, ahol "n" pozitív vagy negatív egész szám, vagy nulla.

5.3. A nyomtatott értékek felbontása nem lehet nagyobb, minta kijelző készülék számlapján megjelölt legkisebb kiadható mennyiséghez tartozó legnagyobb megengedett hiba.

5.4. A nyomtatott érték felbontását a nyomtatón fel kell tüntetni.

5.5. A térfogatérték kinyomtatása a térfogat kijelzésére meghatározott törvényes térfogategységben történjen. A számjegyeket, az alkalmazott térfogategységeket vagy azok jelét és szükség esetén a tizedesvesszőt a nyomtató nyomtatja ki a nyomtatott űrlapon (nyomtatványon).

5.6. A nyomtatványon az átadásra vonatkozó információkat lehet feltüntetni, úgymint, a sorszámot, a dátumot, a mérőhelyet és a folyadék fajtáját.

5.7. A nyomtató úgy is kivitelezhető, hogy a nyomtatás ismételhető legyen. Ennek során a nyomtatványoknak teljesen azonosnak kell lenniük és a sorszámnak változatlannak kell maradnia.

5.8. Ha a térfogat két nyomtatás különbségéből kerül meghatározásra, melyek közül az egyik zérusként fejezhető ki, akkor ne legyen lehetséges, hogy a mérés alatt a nyomtatványt a nyomtatóból ki lehessen venni.

5.9. Az 5.8. pontban szabályozott eset kivételével a nyomtatót el kell látni a hozzátartozó számláló szerkezetével kombinált nullázó berendezéssel.

5.10. A kijelzett és a kinyomtatott térfogat közötti különbség nem lehet nagyobb a nyomtatott érték felbontásánál.

5.11. A nyomtató a mért mennyiségen kívül a hozzátartozó árat, vagy az árat és az egységárat is kinyomtathatja. Fogyasztók közvetlen kiszolgálása esetén megengedett, hogy a térfogatmérővel és árjelzővel összekötött nyomtató csak a fizetendő árat nyomtassa ki.

A számértéket, az alkalmazott pénzegységet vagy annak jelét, és ha szükséges, a tizedesvesszőt a nyomtató a nyomtatványra nyomtassa ki. Az ár kinyomtatott számai a mért mennyiség kinyomtatott számaival legfeljebb azonos méretűek lehetnek.

5.12. Az ár nyomtatási felbontása 1 x 10n, 2 x 10n vagy 5 x 10n pénzegységnek feleljen meg, ahol az "n" pozitív vagy negatív egész szám, vagy nulla.

Ez az érték nem haladhatja meg a számlálószerkezeten megadott legkisebb térfogatáram legnagyobb megengedett hibájával egyenlő mennyiség árát.

A nyomtatott érték felbontása nem lehet kisebb az országban használt legkisebb pénzegység értékénél.

5.13.1. Ha a mérő árkijelzővel van ellátva, a kijelzett és a kinyomtatott ár közötti különbség nem lehet nagyobb a nyomtatott érték felbontásának nagyságánál.

5.13.2. Ha a mérő nincs ellátva árkijelzővel, a kinyomtatott ár, valamint a kijelzett térfogat és az egységárból számított ár közötti különbségnek a 4.9. pontban meghatározott feltételeknek kell megfelelnie.

VI. Fejezet

MENNYISÉG-BEÁLLÍTÓ SZERKEZET (ELŐVÁLASZTÓ)

6.1. A mérőkre mennyiség-beállító szerkezet szerelhető fel. A mennyiség-beállító szerkezettel a mérendő mennyiség előre beállítható, és a szerkezet alkalmas arra, hogy a folyadék áramlását a kiválasztott mennyiség elérése után önműködően megszakítsa.

6.2. A beállított mennyiség kijelzése skálák és jelölések vagy számmal jelölt beállító tárcsák segítségével történik.

6.3. Ha a mennyiség beállítása több, egymástól független beállító tárcsa segítségével történik, akkor bármely beállító tárcsa felbontásának egyenlőnek kell lennie a következő kisebb helyi értékű dekád teljes tartományával.

6.4. A mennyiség-beállító szerkezetek olyan formában is kivitelezhetők, hogy a kiválasztott mennyiség beállításának megismétlése a beállító szerv ismételt működtetését ne tegye szükségessé.

6.5. Ha a mennyiség-beállító szerkezeten jelzett számjegyek a kijelzőn jelzett számoktól függetlenek, és ha azok egyszerre láthatóak, akkor az előbbinek a méretei nem lehetnek nagyobbak az utóbbiak megfelelő méretei háromnegyedénél.

6.6. A választott mennyiség kijelzésének a mérés alatt vagy a beállított értéken kell maradnia, vagy mindig álljon vissza nullára.

6.7. Szokásos üzemi működésnél az előre beállított érték és a mérés után a mérőszerkezeten kijelzett mennyiség közötti eltérés a legkisebb kiadható mennyiség legnagyobb megengedett hibája felét nem haladhatja meg.

6.8. Az előre beállított mennyiségeket és a számlálószerkezeten kijelzett mennyiségeket azonos egységben kell kifejezni. Az egységeket, vagy azok jelét a mennyiségbeállító szerkezeten fel kell tüntetni.

6.9. A mennyiség-beállító szerkezet legkisebb felbontása nem lehet kisebb a számlálószerkezet első számlálótagjának felbontásánál.

6.10. A mennyiség-beállító szerkezetek elláthatók a folyadék áramlását szükség esetén megszakító berendezéssel. 6.11. Ha a mennyiség-beállító szerkezet olyan készüléket is magában foglal, amellyel az átfolyás sebessége a mérés végén lecsökkenthető, akkor megfelelő lezárásról kell gondoskodni, ha arra az elfogadott beállítás bármilyen megváltoztatásának megakadályozásához szükség van.

6.12. A 6.7. és a 6.11. pontokban írt rendelkezések nem érvényesek, ha a nyomtatót az e melléklet V. fejezete szerint hozzá tartozó mérőre szerelték abból a célból, hogy a nyomtatott számla kiadására lehetőség legyen, vagy ha a fogyasztók közvetlen kiszolgálására szolgáló helyen a mennyiség-beállító szerkezet el van rejtve.

6.13. Az árjelzős mérők árbeállító szerkezettel is rendelkezhetnek. Ebben az esetben a folyadék áramlását nyomban meg kell szakítani, amint a kiadott mennyiség az előre beállított árnak megfelel. Az előzőekben, a 6.1-6.12. pontokban meghatározott rendelkezések értelemszerűen érvényesek.

VII. Fejezet

BÉLYEGZÉSI HELYEK

7.1. A kiegészítő berendezések levétele és a mérési eredményeket befolyásoló helyekhez való hozzáférés elleni biztosításhoz bélyegzési helyeket kell tervezni.

3. számú melléklet a 22/2002. (XI. 22.) GKM rendelethez

A mérőrendszerek műszaki követelményei, típusai, jelölések

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

1. A mérőrendszerek típusai

A mérőrendszereknek két típusa lehet: "üres tömlős" rendszerek és "teli tömlős" rendszerek, a "tömlő" kifejezés magában foglalja a merev csöveket is.

1.1. Az üres tömlős rendszerek szállító berendezés esetében olyan mérőrendszerek, amelyekben az átadás-átvételi pont a szállítási tömlő előtt helyezkedik el. Az átadás-átvételi pont formája vagy figyelőüveg, vagy zárószerkezet, mindkét esetben olyan rendszerrel kombinálva, amely biztosítja a szállító tömlő kiürítését minden mérési művelet után.

1.2. A teli tömlős rendszerek szállító berendezés esetében olyan mérőrendszerek, amelyek átadás-átvételi pontja egy, a szállítási csővezetékben elhelyezett zárószerkezetből áll. Ha a csővezeték szabad véggel rendelkezik, akkor a zárószerkezetet ehhez a véghez a lehető legközelebb kell elhelyezni.

1.3. Fogadó berendezés esetében ugyanezek a követelmények értelemszerűen vonatkoznak a fogadó csövekre a mérőeszköz előtt.

2. Levegő vagy gázok kiküszöbölése

2.1. Általános követelmények

A mérőrendszereket olyan módon kell szerelni, hogy szokásos üzemi működés közben a mérő előtt ne jusson be levegő vagy gáz a folyadékba. Ha fennáll annak a kockázata, hogy ez a követelmény nem teljesül, akkor a mérőrendszerbe gázleválasztót kell beépíteni, amely lehetővé teszi minden, a folyadékban lévő levegő, vagy fel nem oldott gáz kiküszöbölését, mielőtt az áthaladna a mérőn.

A gázleválasztó legyen illesztett az adagolási feltételekhez, és olyan kialakítású, hogy a levegőnek és a gázoknak a mérési eredményre gyakorolt hatása miatt fellépő további hiba ne haladja meg a következőket:

- a mért mennyiség 0,5%-át az olyan, nem iható folyadékokra, amelyek viszkozitása nem haladja meg az 1 mPa x s-t.

- a mért mennyiség 1%-át az iható folyadékokra, és azokra, amelyek viszkozitása meghaladja az 1 mPa x s-t.

Nincs szükség azonban arra, hogy a hiba kisebb legyen, mint a legkisebb kiadható mennyiség 1%-a.

2.2. Szivattyúzott áramlás

2.2.1. A 2.6. pontban írtaktól függően, amikor a szivattyú-bemenetnél a nyomás átmenetileg a légköri nyomás alá vagy a folyadék telített gőznyomása alá eshet, gázleválasztót kell biztosítani.

2.2.1.1. A 100 m3/h térfogatáramot meg nem haladó érték mellett való működésre szánt gázleválasztó vagy külön kerül típusjóváhagyásra, vagy a jóváhagyása benne van annak a mérőrendszernek a hitelesítési engedélyében, amelynek a részét képezi, - ha e melléklet szerint a rendszer típusjóváhagyásra kötelezett.

A 100 m3/h-t meghaladó legnagyobb térfogatáram érték mellett való működésre szánt gázleválasztó esetén a típusjóváhagyást meg lehet adni egy hasonló rendeltetésű, de kisebb méretű, már jóváhagyott típus alapján. Külön hitelesítési engedéllyel rendelkező gázleválasztókat lehet használni gázjelző nélküli mérőrendszerekhez.

2.2.1.2. A gázleválasztót elvileg a szivattyú után kell felszerelni, egybe építhető azonban a szivattyúval is. Agázleválasztót mindig a mérőeszközhöz a lehető legközelebb kell elhelyezni, hogy a két részegység között a folyadékáramlás hatására bekövetkező nyomásesés elhanyagolható legyen.

2.2.1.3. A gázleválasztó működési határai a következők:

a) legnagyobb térfogatáram, vagy térfogatáramok egy vagy több előírt folyadékra;

b) a gázleválasztó készülék megfelelő működésével összeegyeztethető legnagyobb és legkisebb nyomáshatárok.

2.2.1.4. Ha egy gázleválasztónak 100 m3/h-t meg nem haladó legnagyobb térfogatáramon kell működnie, és arra külön típusjóváhagyás vonatkozik, akkor annak a 2.1. pontban rögzített hibahatárokon belül biztosítania kell a mérendő folyadékba keveredett levegő vagy gázok kiküszöbölését, a következő vizsgálati feltételek mellett:

a) a mérőrendszernek a gázleválasztóra előírt legnagyobb térfogatáramon és legkisebb nyomáson kell üzemelnie;

b) a folyadékhoz képest a levegő vagy a gázok bármely aránya megengedhető, ha a gázleválasztót olyan térfogatáramra tervezték, amely 20 m3/h vagy alacsonyabb;

- 30 m3/h-ra kell korlátozni, ha a gázleválasztót olyan legnagyobb térfogatáramra tervezték, amely magasabb, mint 20 m3/h. (A levegőt és a gázokat légköri nyomáson kell mérni, hogy meghatározható legyen azok százaléka.) Ezenkívül az automatikus gázleválasztónak megfelelően és folyamatosan kell működnie a gázleválasztóra előírt legnagyobb nyomáson.

2.2.1.5. Ha a gázleválasztót úgy hagyták jóvá, mint egy jóváhagyott mérőrendszerbe épített részegységet, a 2.2.1.4. pont követelményeit lehet rá alkalmazni. Ebben az esetben gázjelző nem szükséges.

Ha a mérőrendszerben van gázjelző, akkor a gázleválasztónak a 2.1. pontban rögzített hibahatárokon belül biztosítania kell a mérendő folyadékba keveredett levegő vagy gázok leválasztását, a következő feltételek mellett:

a) a mérőrendszernek a legnagyobb térfogatáramon és a legkisebb nyomáson kell működnie;

b) a levegőnek vagy a gázoknak a folyadékhoz viszonyított aránya ne haladja meg:

- a 20%-ot a nem iható és olyan folyadékokra, amelyek viszkozitása nem haladja meg 1 mPa x s-t,

- a 10%-ot az iható folyadékokra és egyéb olyan folyadékokra, amelyek viszkozitása 1 mPa x s felett van.

Ha a levegőnek vagy a gázoknak a folyadékhoz viszonyított aránya meghaladja a fenti százalékokat és a gázleválasztó a legnagyobb megengedett hibák tekintetében nem tesz eleget a követelményeknek, akkor a gáz- vagy levegőbuborékoknak világosan láthatóaknak kell lenniük a gázjelzőben.

2.2.2. Ha a szivattyú-bemenetnél a nyomás mindig nagyobb, minta légköri nyomás és a folyadék telített gáznyomása, és ha nincs gázleválasztó, akkor gázelszívó vagy különleges gázelszívó válik szükségessé. Ezekre akkor van szükség, ha fennáll a lehetősége annak, hogy gázok keletkezzenek a szivattyú és a mérőeszköz között, amikor nincs áramlás, vagy ha gáz-felhalmozódások juthatnak be a csövekbe (pl. amikor az ellátó tartály teljesen üres) úgy, hogy a legkisebb kiadható mennyiség 1 %-át meghaladó speciális hibát okoznak.

2.2.2.1. A 100 m3-t meg nem haladó legnagyobb térfogatáramon működő gázelszívóra, valamint a különleges gázelszívóra vagy külön típusjóváhagyás vonatkozik, vagy a jóváhagyás benne lehet annak a mérőrendszernek a jóváhagyásában, amelyiknek a részét képezi, amennyiben e melléklet a mérőrendszer típusjóváhagyását írja elő.

A 100 m3-t meghaladó legnagyobb térfogatáramon működő gázelszívók esetén azonban a típusjóváhagyást meg lehet adni azonos tervezésű és kisebb méretű jóváhagyott típus alapján.

A külön típusjóváhagyással rendelkező gázelszívókat és különleges gázelszívókat lehet használni a gázjelző nélküli mérőrendszerekhez.

2.2.2.2. A gázelszívót vagy különleges gázelszívót elvileg a szivattyú után kell szerelni. A szivattyúval azonban egybe is építhető.

Mindkét esetben lehetőleg a csővezeték legmagasabb pontjára kell szerelni, lehetőleg a mérő elé és ahhoz a lehető legközelebb. Ha a mérő szintje alá szerelik, egy - ha szükséges nyomáshatároló szeleppel ellátott - visszacsapó szerkezetet kell beépíteni, ami megakadályozza, hogy a szelep és a mérő közötti csövek kiürüljenek.

Ha a mérő előtti csővezetékben több magas pont van, több gázelszívóra is szükség lehet.

2.2.2.3. A gázelszívó vagy különleges gázelszívó működési határai ugyanazok, mint a gázleválasztóra a 2.2.1.3. pontban meghatározottak, ideértve a legkisebb kiadható mennyiséget, amelyre ezeket a szerkezeteket gyártották.

2.2.2.4. A gázelszívónak vagy különleges gázelszívónak a mérőrendszer legnagyobb térfogatáramán biztosítania kell a levegő-felhalmozódás kiküszöbölését, amelynek mértéke, légköri nyomáson mérve, legalább egyenlő a legkisebb kiadható mennyiséggel, anélkül, hogy a járulékos hiba nagyobb lenne, mint a legkisebb kiadható mennyiség 1 %-a. A különleges gázelszívónak ezenkívül arra is képesnek kell lennie, hogy folyamatosan leválassza azt a gáz- vagy levegőmennyiséget, amely a szállított folyadék 5%-ával egyenlő a legnagyobb térfogatáramon anélkül, hogy az ebből eredő járulékos hiba meghaladná a 2.1. pontban rögzített határokat.

2.2.3. A 2.2.1. és 2.2.2. pontok követelményei nem tiltják meg a kézi vagy automatikus elszívó berendezések jelenlétét a nagyméretű, helyhez kötött létesítményekben.

2.2.4. Ha a folyadék szállításáról úgy gondoskodnak, hogy a használati feltételektől függetlenül sem gáz, sem levegő nem keletkezhet, és nem hatolhat be a felvevő csövekbe mérés közben a mérő előtt, akkor nincs szükség gázleválasztó szerkezetre, amennyiben az a gázképződés, ami esetleg előfordulhat az olyan időszak alatt, amikor nincs áramlás, nem okoz a legkisebb kiadható mennyiség 1%-át meghaladó specifikus hibát.

2.3. Nem szivattyúzott áramlás

2.3.1. Szükség van gázleválasztóra olyan esetekben, amikor a mérőrendszert a gravitáció működteti szivattyú használata nélkül, és ha a mérőeszköz előtt a csővezeték valamennyi részében a folyadék nyomása és magában a mérőrendszerben a nyomás nagyobb, mint a telített gőznyomása, vagy a légköri nyomás. A mérőrendszer üzembe helyezése után olyan kialakítás szükséges, amely biztosítja, hogy a rendszer helyesen feltöltött állapotban maradjon.

2.3.2. Ha a folyadék nyomása feltehetően kisebb, mint a légköri nyomása, de nagyobb, mint a telített gőznyomás, egy arra alkalmas szerkezettel meg kell gátolni a levegőnek a mérőbe jutását.

2.3.3. Ha a mérőrendszert gáznyomás működteti, a gáznak a mérőbe jutását meg kell akadályozni egy megfelelő szerkezettel.

2.3.4. A mérő és az átadás-átvételi pont között a folyadék nyomásának minden körülmények között magasabbnak kell lennie, mint a folyadék telített gőznyomása.

2.4. A gáz eltávolítása

A gázleválasztó gázeltávolító csöve nem tartalmazhat olyan kézzel állítható szelepet, amelynek a lezárása megakadályozza a gázleválasztó működését. Ha biztonsági okból szükség van ilyen szelepre, akkor biztosítani kell a karbantartás lehetőségét nyitott helyzetben, egy záró-berendezés segítségével.

2.5. Örvénylés gátló szerkezet

Ha általános követelmény, hogy a mérőrendszer tartálya teljesen kiüríthető legyen, akkor a tartály kimenő nyílását örvénylés gátló szerkezettel kell ellátni, kivéve azt az esetet, amikor a rendszerbe gázleválasztót építettek be.

2.6. Viszkózus folyadék

Mivel a gázleválasztó és gázelszívó hatékonysága a folyadék viszkozitásának növekedésével csökken, ezeket a szerkezeteket nem kell felszerelni olyan folyadékok esetén, amelyek dinamikus viszkozitása 20 °C-on meghaladja a 20 mPa x s-ot. A szivattyút úgy kell kialakítani, hogy a bemeneti nyomás mindig nagyobb legyen, mint a légköri nyomás. Ha ez a feltétel bármilyen okból valószínűleg nem teljesül, akkor egy eszközt kell elhelyezni, ami automatikusan megállítja a folyadék áramlását, amint a bemeneti nyomás a külső légköri nyomás alá süllyed. Nyomásmérőt kell használni ennek a nyomásnak a figyelésére. Ezekre a feltételekre nincs szükség, ha a mérőrendszerben vannak olyan szerkezetek, amelyek biztosítják, hogy nem juthat be levegő a csökkentett nyomásnak kitett csőszakaszok csatlakozási pontjain.

Amikor a mérőrendszert nem használják, a csöveket az átadás-átvételi pontig folyadékkal feltöltve kell tartani.

3. Gázjelző

3.1. A mérőrendszereket el lehet látni gázjelzővel. A gázjelzőt kötelezővé lehet tenni a II. fejezetben előírt esetekben.

3.2. A gázjelzőt úgy kell tervezni, hogy kielégítően mutassa a gáz vagy a levegő jelenlétét a folyadékban.

3.3. A gázjelzőt a mérő után kell szerelni.

3.4. Üres tömlős mérőrendszerben a gázjelző figyelőüveg is lehet és átadás-átvételi pontként is használható.

3.5. A gázjelzőt el kell látni leeresztő csavarral vagy más lefúvató szerkezettel, ha az a csővezeték magas pontján van. A csöveket nem szabad a lefúvató szerkezethez kötni. Áramlásjelzőket is be lehet építeni a gázjelzőbe, amennyiben az nem akadályozza, hogy láthatóvá váljanak a gázképződmények a folyadékban.

4. A mérőrendszer teljes feltöltése

4.1. A szokásos üzemi működés közben a mérőeszközt és a csöveket a mérőtől az átadás-átvételi pontig automatikusan folyadékkal feltöltve kell tartani, továbbá akkor is, amikor a rendszer használaton kívül van.

Ha ennek a feltételnek nem tesznek eleget, különösen olyan esetben, amikor helyhez kötött a telepítés, akkor lehetővé kell tenni a mérőrendszer teljes feltöltésének kézi elvégzését, egészen az átadás-átvételi pontig, és annak figyelemmel kísérését a mérés alatt, valamint akkor, amikor a rendszer használaton kívül áll. A levegőnek és a gázoknak a mérőrendszerből történő teljes leválasztása érdekében a megfelelő helyeken, ha lehetséges, kis nézőablakokkal ellátott lefúvató szerkezeteket kell elhelyezni.

4.2. A mérő és az átadás-átvételi pont közötti csövek a hőmérséklet-változás hatására általában ne eredményezzenek nagyobb hibát, mint a legkisebb kiadható mennyiség 1%-a. A II. fejezet írja elő, hogy milyen műszaki feltételeket kell teljesíteni bizonyos különleges esetekben, hogy ennek a követelménynek eleget lehessen tenni.

4.3. Szükség esetén a mérő után elhelyezett nyomást fenntartó szerkezetet kell beszerelni, amely biztosítja, hogy a gázleválasztóban és a mérőeszközben a nyomás mindig nagyobb legyén, mint a légköri nyomás és a folyadék telített gőznyomása.

4.4. Visszacsapó szeleppel kell ellátni azokat a mérőrendszereket, amelyekben fennáll annak a lehetősége, hogy a szivattyú leállításakor a folyadék az üzemi áramlási irány ellenében folyik. A visszacsapó szelepben szükség esetén nyomáskorlátozó szerkezet van.

4.5. Üres tömlős mérőrendszerekben a mérő utáni, és ha szükséges, a mérő előtti csöveknek legyen egy magas pontjuk úgy, hogy a mérőrendszer valamennyi része állandóan feltöltve maradjon. Az 1.1. pontban említett szállítási tömlő ürítését légtelenítéssel kell biztosítani.

Bizonyos esetekben ezt egyedi szerkezettel - segédszivattyú vagy sűrítettgáz-befecskendező - lehet helyettesíteni. A 10 m3-nél kevesebb legkisebb kiadható mennyiségre tervezett mérőrendszerekben e szerkezeteknek automatikusan kell működniük.

4.6. Teli tömlős mérőrendszerekben a tömlő szabad végébe beépített szerkezetnek kell biztosítania, hogy a tömlőt ne lehessen kiüríteni olyan időszakban, amikor a rendszert nem használják. Ennek a követelménynek cseppfolyósított gázra nem kell vonatkoznia.

Amikor e beépített szerkezet után zárószerkezetet helyeznek el, a köztük lévő csőszakasz a lehető legkisebb legyen és semmi esetre sem több, mint a legnagyobb megengedett hiba a mérőrendszer legkisebb kiadható mennyiségére.

Olyan rendszerek esetében, amelyekkel viszkózus folyadékokat szándékoznak mérni, a szórófej végét úgy kell megtervezni, hogy ne maradjon benne több folyadék, mint a mérőrendszer legkisebb kiadható mennyisége legnagyobb megengedett hibájának 0,4-szerese.

4.7. Ha a tömlő több részegységből áll, ezeket vagy egy speciális csatlakozóval kell egyesíteni, hogy-a tömlőt telt állapotban lehessen tartani, vagy olyan összekötő rendszert kell alkalmazni, amely vagy zárt, vagy biztosítja, hogy a részegységeket speciális szerszám nélkül gyakorlatilag lehetetlen legyen szétválasztani.

5. A teli tömlők belső térfogatának változásai

Tömlőcsévével ellátott mérőrendszerben, feltöltött tömlők esetén, a belső térfogatnak a feltekercselt és nyomásmentes állapotból a fel nem tekercselt és nyomás alatti, de folyadékáramlás nélküli állapot közötti változásból eredő megnövekedése nem lehet több, mint a legkisebb kiadható mennyiségre vonatkozó legnagyobb megengedett hiba kétszerese.

Ha a mérőrendszernek nincs tömlődobja, akkor a belsőtérfogat-növekedés nem haladhatja meg a legkisebb kiadható mennyiségre vonatkozó legnagyobb megengedett hibát.

6. Leágazások

6.1. Folyadékot szállító mérőrendszerekben a mérőeszköz után csak akkor engedhetők leágazások, ha azokat úgy alakították ki, hogy biztosítsák: egyszerre csak egy nyílásból folyik ki a folyadék. Olyan mérőrendszerekben, amelyek folyadékot vesznek fel, a mérő előtti csak akkor engedhetők meg leágazások, ha a kialakításuk biztosítja, hogy a folyadék felvétele egyszerre csak egy csövön keresztül történik.

Ezektől a követelményektől csak akkor megengedett az eltérés, ha a szállítórendszereket specifikusan úgy szerelték, hogy egyszerre csak egy felhasználót lássanak él, és ha a felvevő rendszerek egyszerre csak egy szállítótól tudnak felvenni.

6.2. Azokban a mérőrendszerekben, amelyek vagy üres vagy teli tömlővel működnek, és amelyekben hajlékony csövek vannak, visszacsapó szelepet kell beépíteni a merev csővezetékbe, amely a teli tömlőhöz vezet, közvetlenül a szelektor szelep alatt. Ezenkívül a szelektor szelep semelyik állásban se tegye lehetővé az üres tömlőként működő adagoló tömlővel való összeköttetést, továbbá a teli tömlőhöz vezető csövekkel való összeköttetést.

7. Megkerülő ágak

A mérőt megkerülő ágakat vakkarimákkal kell lezárni. Ha a működési körülmények a mérő megkerülését szükségessé teszik, akkor azt le kell zárni, vagy egy közbülső figyelőszeleppel ellátott záró koronggal vagy egy kettős lezáró szerkezettel. Lehetővé kell tenni záró bélyegek (plombák) alkalmazását.

8. Szelepek és szabályozó szerkezetek

8.1. Ha fennáll a kockázata, hogy a szállítási feltételek a mérő túlterheléséhez vezethetnek, biztosítani kell egy áramláskorlátozó szerkezetet. Ezt a mérő után kell elhelyezni, ha nyomásveszteséget okoz. Lehetővé kell tenni záróbélyegek (plombák) alkalmazását.

8.2. A több-útú szelepek működő részegységei különböző helyzeteinek láthatóaknak és azonosíthatóaknak kell lenniük, és azokat bevágásokkal, ütközőkkel vagy más rögzítő szerkezetekkel ellátni. Ettől a követelménytől akkor lehet eltérni, ha a kezelőkar szomszédos helyzetei 90 °-os, vagy annál nagyobb szöget zárnak be.

8.3. A visszatartó szelepeket és nem a mért mennyiség meghatározására használt lezárásokat szükség esetén el kell látni leeresztő szelepekkel, amelyek levezetik a mérőrendszeren belül keletkező, rendellenesen nagy nyomásokat.

9. A mérőrendszerek elrendezése

A mérőrendszereket olyan módon kell szerelni, hogy a jelzőberendezés a szokásos használati körülmények között világosan látható legyen. A jelzőberendezést, és ha van, a gázleválasztó gázjelzőjét ugyanabból a helyzetből lehessen megfigyelni. A leplombált szerkezetek legyenek könnyen hozzáférhetőek, az adattáblák eltávolíthatatlanul rögzítve legyenek, továbbá a jogszabály szerinti jelölések tisztán olvashatóak és letörölhetetlenek legyenek.

10. A helyszíni hitelesítés eszközei

A 20. pontban meghatározott első hitelesítés lehetőségét biztosítani kell. Szükség esetén csővezetéket kell biztosítani a megmért folyadék visszavezetésére egy tároló tartályba. Szükség szerint a telepített rendszert fel kell szerelni hőmérséklet- és nyomáskiegyenlítőkkel, különösen akkor, ha a mérőrendszer működése vagy ellenőrzése megköveteli ezeknek a tényezőknek az ismeretét.

11. A mérőrendszer jellemzői

A mérőrendszer jellemzői a következők:

- legnagyobb és legkisebb térfogatáram;

- legnagyobb üzemi nyomás;

- ha szükséges, legkisebb üzemi nyomás;

- a mérendő folyadék vagy folyadékok és a kinematikus vagy dinamikus viszkozitási határértékek, amikor a folyadék jellegének feltüntetése önmagában nem elegendő a viszkozitásuk meghatározásához;

- a legkisebb kiadható mennyiség,

- a hőmérsékleti tartomány olyan esetben, amikor a folyadékot -10 °C alatti vagy +50 °C feletti hőmérsékleten lehet mérni.

12. Jelölések

A mérőrendszeren, vagy a részegységen, amelyre kiadták a típusjóváhagyást, világosan és olvasható módon, a kijelző szerkezet számlapján vagy egy külön adattáblán fel kell tüntetni a következő információkat:

a) a típusjóváhagyás jele;

b) a gyártó azonosító jele vagy neve;

c) a gyártó megnevezése, ha van;

d) a sorszám és gyártási év;

e) a mérőrendszer jellemzői, amint azt a 11. pont meghatározza;

f) a típus-jóváhagyási engedélyben előírt egyéb kiegészítő információ.

Ha egy mérőrendszerben több mérőeszköz működik közös részegységek igénybevételével, akkor a rendszer valamennyi részéhez szükséges jelöléseket együtt, egy adattáblán lehet megadni.

A mérőrendszer részét képező mérőeszköz kijelző szerkezetének számlapján lévő jelölések nem állhatnak ellentétben a mérőrendszer adattábláján megadottakkal.

Ha a mérőrendszer szétszerelés nélkül szállítható, az egyes részekre vonatkozó jelölések egyetlen adattáblán, együttesen is feltüntethetők.

13. Lezárások

A lezárások lehetőleg ólomzárak legyenek. Bizonyos speciális lezárások azonban megengedettek törékeny műszereken, vagy ahol ezek a lezárások kielégítően védve vannak a véletlen letörés veszélyétől.

A lezárások minden esetben legyenek könnyen hozzáférhetőek.

Lezárást kell biztosítani a mérőrendszer valamennyi, a mérés pontosságát befolyásoló művelet elvégzésére alkalmas részén. Nem kell lezárást biztosítani olyan összeköttetéseken, amelyeket csak egyedi szerszám segítségével lehet szétszerelni.

A tervezés során helyet kell biztosítani az első hitelesítési jel elhelyezésére.

Amennyiben a mérőrendszert iható folyadék méréséhez használják, a lezárást nem kell rögzíteni, hogy a rendszert tisztítás céljából szét lehessen szerelni.

II. Fejezet

A KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSÚ MÉRŐRENDSZEREK KÜLÖNLEGES KÖVETELMÉNYEI

14. Mérőrendszerek folyékony üzemanyag mérésére

14.1. A folyékony üzemanyag mérőrendszerrel a folyékony üzemanyagok közúti járművek üzemanyagtartályaiba történő bejuttatását mérik.

A sétahajók és kis repülőgépek üzemanyag-feltöltő mérőrendszereit folyékony üzemanyag mérőrendszereknek kell tekinteni.

E mérőrendszerek legnagyobb és legkisebb térfogatáram aránya legalább 10:1 legyen.

14.2. Ha e mérőrendszernek saját ellátó rendszere van, akkor a gázleválasztót, amennyiben lehetséges, közvetlenül a mérő bemenete elé kell szerelni.

Ez a gázleválasztó tegyen eleget az I. fejezet 2.2.1.4. pontban vagy 2.2.1.5. pontban meghatározott követelményeknek. Ez utóbbi esetben nem megengedett az I. fejezet 3.5. pontjában hivatkozott lefúvató szerkezet.

14.3. Ha a mérőrendszert arra tervezték, hogy egy központi ellátó rendszerhez csatlakozzék, vagy ha az üzemanyag-feltöltés távolról történik, akkor a 2.1. pont szabályait kell alkalmazni.

14.4. A folyékony üzemanyag mérőrendszer térfogatjelzőjét nullázó szerkezettel, valamint összegző-számlálóval is el kell látni.

Ahol ezekben a mérőrendszerekben árjelző is van, az árjelzőt is el kell látni nullázó szerkezettel.

Az árjelző és térfogatjelző visszaállító szerkezeteit olyan módon kell beépíteni, hogy ezek bármelyikének a nullázása automatikusan nullázza a másikat is.

14.5. Ha a mérőrendszernek saját, villanymotorral üzemeltetett ellátórendszere van, akkor fel kell szerelni egy szerkezetet, amely azután, hogy a motort leállították, megakadályozza a folyadék további szállítását mindaddig, amíg a jelző vissza nem állt nullára.

A nullázásra semmilyen körülmények között ne legyen lehetőség folyadék-kibocsátás alatt.

14.6. A 4.4. pontban meghatározott visszacsapó szerkezet kötelező, amit a gázleválasztó és a mérő közé kell szerelni. El lehet helyezni azonban közvetlenül a mérő után is, ha a gázleválasztót a mérő szintje fölé szerelték. Ebben az esetben egyesíteni lehet a 4.3. pont szerinti, a

nyomást fenntartó szerkezettel. Ha a visszacsapót a gázleválasztó és a mérő közé szerelik, az ebből eredő nyomásveszteségnek elég alacsonynak kell lenni ahhoz, hogy elhanyagolhatónak lehessen tekinteni.

14.7. A teli tömlős mérőrendszer tömlőiben legyen egy kézzel zárható szerkezet, amely eleget tesz a 4.6. pont követelményeinek. Automatikus záró szerkezetet is be lehet építeni.

A kizárólag kézzel működtetett szivattyúval ellátott, teli tömlős mérőrendszerbe csak a 4.6. pontban meghatározott záró szerkezetet kell beépíteni.

14.8. A 60 liter/perc legnagyobb térfogatáramú, vagy ennél kisebb térfogatáramú mérőrendszerek legkisebb kiadható mennyisége nem haladhatja meg az 5 litert.

14.9. Ha a mérőeszközbe nyomtatót szereltek, akkor azt össze kell kötni a térfogatjelzőt nullázó szerkezettel. Ennek az elrendezésnek lehetővé kell tennie, hogy a nyomtatványt a kinyomtatás után, a mutatott kijelzéssel összehasonlítva ellenőrizni lehessen.

14.10. A 20. pontnak megfelelően a folyékony üzemanyag mérőrendszerek első hitelesítését egy vagy két szakaszban kell elvégezni attól függően, hogy van vagy nincs saját ellátó rendszerük.

15. Közúti tartálykocsikra szerelt mérőrendszerek alacsony viszkozitású (viszkozitás 20 mPa x s) és légköri nyomáson tárolt folyadék szállítására, kivéve az iható folyadékokat

15.1. E 15. pont követelményei a közúti tartálykocsikra vagy szállítható tartályokra szerelt mérőrendszerekre vonatkoznak. A mérőrendszereket fel lehet szerelni egy vagy több rekeszt tartalmazó közúti tartálykocsikra, ebben az esetben minden rekeszt el kell látni saját (kézi vagy automatikus) záró szeleppel.

15.2. Minden mérőrendszert vagy a más jogszabályokban előírt termékre kell használni, vagy a termékek azon kategóriájára, amelyre megadták a mérő típusjóváhagyását.

A csöveket úgy kell tervezni, hogy könnyen megakadályozható legyen a mérőrendszerben a termékek keveredése. 15.3. Ha a tartályt pótkocsira vagy félpótkocsira szerelik, akkor a mérőrendszert el lehet helyezni magán a vontatón vagy a vontatott pótkocsin.

15.4. A közúti tartálykocsira szerelt mérőrendszer lehet üres vagy teli tömlős típusú. Lehet egy üres és egy teli tömlője, vagy két eltérő méretű teli tömlője, amelyek elrendezése olyan, hogy azok váltakozva működnek.

Az átváltás ne legyen lehetséges egy mérési ciklus alatt. 15.5. Ha a mérőeszközt felszerelték nyomtatóval, a nyomtatvány kinyomtatását össze lehet kapcsolni a térfogatjelző nullázásával.

15.6. A közúti tartálykocsira szerelt mérőrendszert lehet úgy tervezni, hogy

- kizárólag szivattyúval,

- kizárólag gravitációval,

- szivattyúval vagy gravitációval,

- gáznyomással

működjön.

15.6.1. A kizárólag szivattyúval ellátott mérőrendszer üzemeltethető teli vagy üres tömlős rendszerként.

15.6.1.1. Ha fennáll a kockázata annak, hogy a 2.2.4. pont követelményeinek nem tesznek eleget, a mérőeszköz elé gázkiküszöbölőt kell tenni, úgymint:

a) megfelelő gázleválasztót, amely kielégíti a 2.2.1.4. vagy a 2.2.1.5. pont követelményeit,

b) gázelszívót,

c) különleges gázelszívót.

Ha mérőrendszerben a mérő kimeneti nyomása a légköri nyomás alá eshet, de magasabb marad, mint a mért folyadék telített gőznyomása, akkor az a)--e) pontokban felsorolt szerkezeteket egyesíteni kell egy automatikus szerkezettel, amely lelassítja és leállítja az áramlást, hogy megakadályozza a levegő bejutását a mérőbe.

Ha nem áll fenn a kockázata annak, hogy a mérőeszköz kimeneti nyomása a légköri nyomás alá eshet (különösen így van ez a csak teli tömlős rendszereknél), nincs szükség az áramlást lelassító és leállító automatikus szerkezetre.

15.6.1.2. Az automatikus leállító szerkezettel ellátott speciális gázelszívót figyelőüveggel kell ellátni:

15.6.1.3. A közúti tartálykocsik rekeszeit el kell látni örvénylés gátlóval, kivéve, ha a mérőrendszernek van a 2.2.1.4. pont követelményeit kielégítő gázleválasztója.

15.6.2. A kizárólag gravitációval működő mérőrendszerek tegyenek eleget a következő követelményeknek: 15.6.2.1. A mérőrendszert úgy kell megtervezni, hogy a

rekesz vagy a rekeszek teljes tartalmát olyan térfogatáramon lehessen mérni, amely nagyobb vagy egyenlő a mérőrendszer legkisebb térfogatáramával.

15.6.2.2. Ha fennáll a kapcsolat a mérő és a tartályban lévő gázfázis között, akkor megfelelő szerkezettel meg kell akadályozni, hogy gáz jusson a mérőbe.

15.6.2.3. A tartály rekeszeit örvénylés gátlóval kell ellátni, kivéve, ha a mérőrendszernek van a 2.2.1.4. pontnak megfelelő gázleválasztója.

15.6.2.4. A 2.3.1., 2.3.2. és 2.3.4. pontok követelményeit teljesíteni kell. Gyorsító szivattyú alkalmazható az átadás átvételi pont alatt, ha a fenti követelményeknek eleget tettek. A szivattyú nem okozhat nyomásesést a mérőben.

15.6.2.5. Nincs szükség gázjelzőre azokban a mérőrendszerekben, amelyekben közvetlenül az átadás-átvételi pont után speciális gázelszívó van egy automatikus leállító szerkezettel, és amelyeknek állandó légtelenítési összeköttetésük van a légkörrel.

Kötelező azonban a gázjelző az olyan mérőrendszerekben, amelyekben kézi légtelenítés van közvetlenül az átadás-átvételi pont után, kivéve azokat a rendszereket, amelyekben a nyomás nem eshet a légköri nyomás alá.

15.6.3. A szivattyúval vagy gravitációval működő mérőrendszereknek eleget kell tenniük a 15.6.1. és 15.6.2. pont követelményeinek.

15.6.4. A gáznyomással táplált mérőrendszerek működhetnek üres vagy teli tömlős rendszerekként. A gáznak a mérőbe történő belépését megakadályozó (a 2.3.3. pontban előírt) készüléket a mérővel összekötő szerkezetben nem lehet olyan szűkület vagy részegység, amely valószínűleg nyomásveszteséget okozhat, és a folyadékban oldott gázok kiszabadításával gázképződményeket hozhat létre. Az ilyen rendszerekben legyen a tartályon belüli nyomást jelző nyomásmérő. A nyomásmérő számlapján fel kell tüntetni a megengedett nyomástartományt.

16. A tengeri, vasúti és közúti tartálykocsikból történő lefejtésénél alkalmazott fogadó mérőrendszerek

16.1. Tengeri, vasúti és közúti tartálykocsikból lefejtett folyadékok térfogatának mérésére szánt mérőrendszereknél be kell építeni egy közbenső tartályt, amelyben a folyadék szintje határozza meg az átadás-átvételi pontot. Ezt a közbenső tartályt meg lehet tervezni úgy, hogy elvégezze a gáz kiküszöbölését.

16.1.1. Vasúti és közúti tartálykocsik esetében a közbenső tartálynak automatikusan fenn kell tartania egy állandó szintet, amely látható, vagy egyébként más módon észlelhető egy mérési ciklus indításakor és befejezésekor. Az állandó szint megengedett eltérései egy olyan térfogatnak feleljenek meg, amely nem több, mint a legkisebb kiadható mennyiségre legnagyobb megengedett hiba.

16.1.2. Tengeri tartályhajók esetében az állandó szint automatikus fenntartását nem szükséges biztosítani, ha nincs ilyen előírás, akkor a tartalom változásának mérhetőnek kell lennie.

Ha a tengeri tartályt a tartály aljában elhelyezett szivattyúval ürítik ki, akkor a közbenső tartályt csak a feltöltés kezdetén és végén kell használni.

16.1.3. A 16.1.1. és 16.1.2. pontok szerinti esetekben a közbenső tartály átmérője olyan legyen, hogy a legkisebb kiadható mennyiség mellett a legnagyobb megengedett hibával egyenlő mennyiség legalább 2 mm szintkülönbségnek feleljen meg.

17. Helyhez kötött vagy közúti tartálykocsira szerelt mérőrendszerek cseppfolyósított gáz (kivéve hűtőfolyadék) mérésére

17.1. E mérőrendszerek esetében állandó, merevcsöves összeköttetés legyen a mérőrendszer és a betápláló tartály között. Visszacsapó szelepet kell szerelni a betápláló tartály és a mérő közé.

17.2. A mérő után elhelyezett, a nyomást fenntartó szerkezetnek kell biztosítania a termék folyékony halmaz állapotát a mérőn belül a mérési folyamat alatt. A kívánt nyomást állandó értéken vagy a mérési feltételekhez hozzáigazított értéken lehet fenntartani.

17.2.1. Ha a nyomást állandó értéken tartják, akkor ez az érték legalább a termék gőznyomásával legyen egyenlő, olyan hőmérsékleten, amely 15 °C-kal magasabb, mint a lehető legnagyobb üzemi hőmérséklet. A nyomásfenntartó szerkezet beállítását le lehessen plombálni.

17.2.2. Ha a nyomást hozzáigazítják a mérési feltételekhez, akkor az a mérés alatt legalább 100 kPa-lal (1 bar) haladja meg a folyadék gőznyomását. Ez a működés legyen automatikus.

17.2.3. Ipari használatú, helyhez kötött mérőrendszerek esetében az illetékes hitelesítő szervezet engedélyezheti kézi szabályozású nyomásfenntartó használatát, ebben az esetben a mérőeszköz kimenetén a nyomás ne legyen kevesebb, mint a termék gőznyomása olyan hőmérsékleten, amely 15 °C-kal magasabb, mint a folyadék hőmérséklete mérés közben. A mérőrendszeren egy diagramot kell elhelyezni, amely a termék gőznyomását a hőmérséklet függvényében mérve ábrázolja. Ha várható, hogy ezeknek a mérőrendszereknek hosszabb időn át felügyelet nélkül kell üzemelniük, a hőmérsékletet és a nyomást regisztráló készülékkel folyamatosan fel kell jegyezni.

17.3. Gázkiküszöbölő szerkezetet kell biztosítani a mérőeszköz előtt, ami gázleválasztóból vagy kondenz-edényből áll.

17.3.1. A gázleválasztó feleljen meg az I. fejezetben a cseppfolyósított gázra vagy egy nagyobb viszkozitású folyadékra meghatározott követelményeknek.

A hitelesítés nehézségére tekintettel azonban jóvá lehet hagyni egy olyan gázleválasztót, amelynek a térfogata nem kevesebb, mint az 1 perc alatt szállított térfogat 1,5%-a a legnagyobb térfogatáramon, ha a mérőeszközt a tárolótartállyal összekötő cső nem hosszabb 25 m-nél. Ha a cső hossza meghaladja a 25 m-t, a gázleválasztó tényleges térfogata nem lehet kevesebb, mint a legnagyobb térfogatáramon 1 perc alatt szállított térfogat 3%-a.

Nem szükséges gázjelzőt vagy figyelőüveget felszerelni a cseppfolyósított gáz mérőrendszerére.

A gázkiürítő csövet össze lehet-kötni a betápláló tartályban a gázfázist tartalmazó térrel vagy egy önálló nyomásfenntartó eszközzel, amely a mérő kimenetén lévő nyomásnál 50-100 kPa-lal (0,5-1 bárral) alacsonyabb nyomásra van beállítva. A csőben lehet egy lezáró szelep, de annak nem szabad a mérési folyamat alatt, hogy zárhatónak lennie.

17.3.2. A kondenz-edény térfogata attól függ, mekkora a csövek térfogata az ellátó tartály szelepe és a mérő utáni nyomásfenntartónak a szelepe között. A térfogat ne legyen kevesebb, mint annak a csökkenésnek a kétszerese, amely előfordulhat a folyadék térfogatában, ha a hőmérséklet olyan értékkel csökken, amelyet hagyományosan 10 °C-ban rögzítenek a légkörrel érintkező csövek esetében, és 2 °C-ban a földalatti vagy hőszigetelt csövek esetében. A térfogat értékeléséhez a következő hő tágulási együtthatókat kell használni:

- 3 x 10-3/°C propánra és propilénre,

- 2 x 10-3/°C butánra és butadiénre

a tényleges értékek helyett.

Egyéb, nagy gőznyomású termékeknél az alkalmazandó együttható értékeit az illetékes hitelesítő szervezetnek kell előírnia.

A kondenz-edényt kézi működtetésű lefúvató szerkezettel kell ellátni.

A kondenz-edényt a mérőrendszerben a csővezeték legmagasabb pontján kell elhelyezni.

Az előző módszerrel kiszámított térfogatot a csővezeték legmagasabb pontjain elhelyezett több kondenz-edény között meg lehet osztani.

17.4. Hőmérőzsákokat kell biztosítani a mérő közvetlen közelében. Az alkalmazott hőmérőnek olyan legyen a skála-osztása, amely nem haladja még a 0,5 °C-ot. A hőmérő ellenőrzött legyen.

Nyomásmérőt kell szerelni a mérő és a nyomásfenntartó eszköz közé.

Közúti tartálykocsira szerelt mérőrendszerben egy nyomásmérő aljzat is elegendő.

17.5. Amikor a mérési eljárást közúti tartálykocsira szerelt mérőrendszeren végzik el, akkor nem lehet összeköttetés a szállító tartályban lévő gázfázisok és a felvevő tartály között.

17.6. Biztonsági szelepet lehet beépíteni a mérőrendszerbe a rendellenesen nagy nyomás megakadályozása céljából.

A mérő után elhelyezett biztonsági szelep a légkörbe nyíljon, vagy legyen összekötve a felvevő tartállyal.

A mérő előtt elhelyezett biztonsági szelepet semmi esetre sem szabad összekötni a mérőt a megkerülő ágakon keresztül a mérő után elhelyezett szelepekkel.

17.7. Ha a működési feltételek szükségessé teszik a levehető tömlők használatát, akkor a tömlőknek töltve kell maradniuk, ha a térfogatuk nagyobb, mint a legkisebb kiadható mennyiségre vonatkozó legnagyobb megengedett hiba.

A levehető teli tömlőket különleges, a teli tömlőkhöz való "csatlakozókkal" kell ellátni. Ha szükséges, kézi működtetésű lefúvató szerkezetet kell biztosítani e tömlők végein.

17.8. A 7. pontban bármely, a mérőt megkerülő ágakra előírt, közbülső figyelő szeleppel ellátott kettős záró szerkezetet biztonsági okból le kell tudni zárni. Ilyen esetekben a két lezáró szelep között és a rendszer bármelymás, ezzel egyenértékű helyén nyomásmérőknek kell figyelemmel kísérniük az esetleges szivárgásokat.

18. Mérőrendszerek tejhez

18.1. A 18. pontban írt követelmények vonatkoznak azokra a hordozható mérőrendszerekre, amelyekkel azt ellenőrzik, hogy a gyűjtőtartályok mennyi tejet vesznek fel, vonatkoznak továbbá a felvételhez használt helyhez kötött mérőrendszerekre és a leadáshoz használt hordozható vagy helyhez kötött mérőrendszerekre.

18.2. A felvevő berendezésnél az átadás-átvételi pont az állandó szint abban a tartályban, amelyet a mérő előtt helyeznek el. Ennek az állandó szintnek minden egyes mérési művelet előtt és után láthatónak kell lennie, és automatikusan vissza kell állnia.

18.2.1. Ha a mérőt szivattyú látja el, akkor az állandó szintű tartályt a szivattyú elé vagy a szivattyú és a mérő közé lehet szerelni.

18.2.1.1. A 18.2.1. pontban írt első esetben magát. a tartályt fel lehet tölteni a gravitáció segítségével, a keverők kiürítése által, vagy egy külső segédszivattyú, vagy vákuumrendszer segítségével.

Ha a tejet szivattyúval vagy vákuumrendszerrel juttatják a tartályba, akkor vagy gázkiküszöbölőre, vagy állandó szintű tartályra van szükség.

18.2.1.2. A 18.2.1. pontban írt második esetben az állandó szintű tartály gázkiküszöbölőként működik.

18.2.2. A 4.3. pontban írt követelmények ellenére a mérő működhet vákuumrendszer segítségével. Ebben az esetben, mivel az állandó szintű tartály és a mérő közötti csövek belsejében a nyomás alacsonyabb, mint a légköri nyomás, a csővezeték csatlakozásainak tökéletesen szivárgásmenteseknek kell lenniük. Ennek a szivárgásmentességnek az ellenőrzésére lehetőséget kell biztosítani.

18.2.3. A felvétel valamennyi esetében az állandó szint feletti csöveket szokásos üzemi működési feltételek esetén automatikus szerkezettel teljesen ki kell üríteni.

18.2.4. Az állandó szintet figyelőüvegen keresztül vagy szintjelzővel kell figyelemmel kísérni. A szint állandónak minősül, amikor két vonal közötti olyan sávban van, amely térfogatban nem jelent nagyobb különbséget, mint a legkisebb kiadható mennyiségre vonatkozó legnagyobb megengedett hiba kétszerese. A két vonal közötti távolságnak legalább 15 mm-nek kell lennie.

18.2.5. Ha a 18.2.4. pontban előírt követelmények kielégítése érdekében lassító szerkezetet építenek be a mérőrendszerbe, a lassítás időtartama alatt a térfogatáram nem süllyedhet a legkisebb térfogatáram alá.

18.2.6. Ha a felvevő berendezésben a mért folyadékot olyan szinten szállítják, amely alacsonyabban van, mint a mérő, akkor automatikus szerkezetnek kell biztosítania a légkörnél magasabb nyomást a mérő kimeneténél.

18.3. A tejhez használt mérőrendszerek tegyenek eleget az I. fejezet követelményeinek.

18.4. A levegő vagy a gáz kiküszöbölésére, vonatkozóan az I. fejezet általános követelményei ellenére a gázkiküszöbölő berendezésnek csak a működési feltételek esetén kell

eleget tennie a 2.1. pont követelményeinek, azaz akkor, amikor levegő áramlik be minden mérési ciklus elején és végén.

Felvevő berendezésnél a felhasználónak képesnek kell lennie megbizonyosodni az összeillesztések szivárgásmentességéről, hogy a mérés közben ne juthasson be levegő a mérő előtt.

Szállító berendezésnél a rendszert úgy kell összeállítani, hogy az ellátó tartálytól haladó összekötő csövekben a folyadéknyomás mindig pozitív legyen.

III. Fejezet

A TÍPUS-JÓVÁHAGYÁSI ELJÁRÁS ÉS AZ ELSŐ HITELESÍTÉS KÜLÖNÖS

SZABÁLYAI

19. Vizsgálatok

19.1. A vizsgálatok elvégzése során a használati etalonokat és azok alkalmazását úgy kell megállapítani, hogy a kalibrálási módszer mérési bizonytalansága lehetőleg ne haladja meg a vizsgált mérőrendszerre vonatkozó legnagyobb megengedett hiba 1/5-ét.

19.2. A mérő vizsgálata

Először meg kell határozni a hibagörbét a térfogatáram függvényében, kellő számú mérési pontot használva a legkisebb és a legnagyobb térfogatáram között. Különösen ellenőrizni kell a mérő hibasávjának szélességét a mérési tartományban, kisebb jelentőségű a hibagörbe helyzete a nulla vonalhoz képest.

Szükség lehet vizsgálatok végzésére a térfogatáram tartományokon túl is.

A vizsgálatokat a működési határértékeken is célszerű elvégezni, vagyis a legnagyobb és a legkisebb hőmérsékletre, az előírt viszkozitásra és a legkisebb kiadható mennyiségre.

A legkisebb kiadható mennyiség vizsgálatainak esetét kivéve, a vizsgálati adagot úgy kell kiválasztani, hogy az elég nagy legyen annak biztosításához, hogy az értékmutató szerkezet felbontása soha ne legyen kisebb, mint a legnagyobb megengedett hiba 1/3-a.

Amikor a típusjóváhagyást már megadták a mérőeszközre és a segédberendezésekre, igazolni kell, hogy a mérő és a mérőrendszer jellemzői összhangban vannak-e. Ha igen, akkor a mérőt nem kell további vizsgálatoknak alávetni, de meg kell határozni a mérőrendszer legkisebb kiadható mennyiségét.

Ha a mérőeszköz jellemzői nem összeegyeztethetők a mérőrendszerével, vagy ha nem adták volna meg a típusjóváhagyást a mérőeszközre és a segédberendezésekre, akkor a teljes mérőrendszert kell ennek a rendeletnek megfelelően megvizsgálni.

19.3. Levegő, illetve gáz eltávolításának vizsgálatai

A vizsgálatoknak ki kell mutatniuk, hogy a levegő- vagy gázkiküszöbölő eleget tesz a 2.2.1.4., a 2.2.1.5. és a 2.2.2.4. pontok követelményeinek.

Ahol gázelszívókat és különleges gázelszívókat szereltek fel, a folyamatos kiküszöbölést, az elfolyási oldalon elhelyezett megfelelő térfogatmérő mérési eredményeivel történő összehasonlítással, levegő vagy gáz hozzáadásával és a nélkül kell ellenőrizni.

Amennyiben különleges gázelszívókat szerelnek fel, vizsgálni kell a tartály teljes kiürítését is: Ha lehet, a vizsgálatokat a legkedvezőtlenebb folyadékkal kell elvégezni. Amennyiben modellen vagy a tényleges berendezés lekicsinyített modelljén történik a vizsgálat, akkor figyelembe kell venni a hasonlósági törvényeket a viszkozitásra (Reynolds), a gravitációra (Froude) és felületi feszültségre (Weber) vonatkozóan. Általános szabályként a modelleken csak indokolt esetben végezhető vizsgálat.

19.4. Különleges mérőrendszerek vizsgálata

19.4.1. Folyékony üzemanyag mérőrendszerek

A vizsgálat összetevői:

a) a mérő ellenőrzése, a segédberendezés ellenőrzése és az ilyen berendezés (árjelző, nyomtató, nullázó szerkezet stb.) befolyásának dokumentálása;

b) a gázkiküszöbölő ellenőrzése;

c) a tömlőtérfogat állandóságának ellenőrzése;

d) az árjelző szabályos előrehaladását igazoló különleges ellenőrzés (az árjelző első részegységében szabálytalan előrehaladást válthat ki a szállító szelep hirtelen zárása).

19.4.2. Cseppfolyósított gáz mérőrendszerek

A vizsgálat összetevői:

a) ellenőrzés a hatékonysági tartomány rajzai és a gázleválasztók tervei alapján;

b) a gázleválasztóba beépíthető gázkiküszöbölő szintszabályozó működésének vizsgálata.

A nyomásfenntartó szerkezetet is ellenőrizni kell a rajzon. A hitelesítő szervezet különleges esetekben modellvizsgálatot is előírhat.

19.5. A 15. és 17. pontokban hivatkozott mérőrendszerek esetében a típusjóváhagyást meg lehet adni a rajzok és ábrák alapján is, amennyiben azok megfelelnek a IV. fejezet rendelkezéseinek.

20. Az első hitelesítés

20.1. Általános előírások

20.1.1. A mérőrendszerek első hitelesítését egy vagy több szakaszban lehet elvégezni.

20.1.1.1. Egy szakaszban lehet elvégezni abban az esetben, ha az egész rendszert teljességében egy gyártó állította elő, szétszerelés nélkül lehet szállítani és olyan feltételek mellett lehet ellenőrizni, amelyek szerint üzemeltetni szándékozzák.

20.1.1.2. Minden egyéb esetben két szakaszban kell elvégezni.

Az első szakasz csak a mérőre vonatkozik, vagy a hozzá tartozó segédberendezéssel együtt szerelt mérőre, függetlenül attól, hogy azok egy részegységbe tartoznak, vagy sem.

Az első szakasz vizsgálatát próbapadon végzik (lehetőleg a gyártó üzemében), vagy beüzemelt mérőrendszerben. Ebben a lépésben a mérésügyi vizsgálatok más folyadékkal is elvégezhetők, mint amelyekre a rendszert szánják.

A második szakasz a mérőrendszert a szokásos működési feltételek mellett vizsgálja. Ezt a telepítés helyén kell elvégezni, a szokásos működési feltételek mellett, és azzal a folyadékkal, amelyre szánták a mérőrendszert.

A második szakaszt el lehet végezni egy, az illetékes hitelesítő szervezet által kiválasztott helyen, ha a mérőrendszer szétszerelés nélkül szállítható és a vizsgálatok olyan feltételek mellett végezhetők el, mint amelyekkel a mérőrendszert üzemeltetni szándékozzák.

20.2. Vizsgálatok

20.2.1. Ha az első hitelesítést két szakaszban végzik, az első szakasznak a következőkből kell állnia:

a) a mérő a jóváhagyott típusnak való megfelelőségének vizsgálata, ideértve a kisegítő berendezést is;

b) a mérőeszköz metrológiai vizsgálata, ideértve a kisegítő berendezést is.

A második szakasznak a következőkből kell állnia:

a) a mérőrendszer a jóváhagyott típusnak való megfelelőségének vizsgálata, ideértve a mérőeszközt és annak kisegítő berendezését is;

b) a mérőeszköznek és a kisegítő berendezésnek a mérőrendszeren belüli metrológiai vizsgálata;

c) a gázkiküszöbölő működési vizsgálata, ha van ilyen; nem szükséges ellenőrizni, hogy a 2. pont szerint a szerkezetre megállapított, legnagyobb megengedett hibákat túllépték-e;

d) a szükséges nyomásfenntartó szerkezetek beállításának ellenőrzése;

e) a tömlők belső térfogateltéréseinek ellenőrzése teli tömlős rendszerben;

f) az üledéki mennyiségek meghatározása üres tömlős rendszerben.

IV. Fejezet

KÖZÚTI TARTÁLYKOCSIKRA SZERELT MÉRŐRENDSZEREK

21. Általános követelmények

A 15. és a 17. pontokban megnevezett közúti tartálykocsikra szerelt mérőrendszerek a benyújtott okmányok vizsgálata alapján is kaphatnak típusjóváhagyást, ha ezek megfelelnek a 22. pontban meghatározott vázlatrajzok egyikének, és eleget tesznek a következőkben kifejtett követelményeknek:

21.1. A 12. pontban előírt jelöléseket ki kell egészíteni a kiválasztott vázlatrajz jelölésével.

21.2. A mérőrendszer részegységei rendelkezzenek típusjóváhagyással.

21.3. Ha egy tartálynak több rekesze van, a rekeszekből kivezető csöveket vagy külön lehet hozzákötni egy mérőrendszerhez, vagy egy gyűjtővezetéken keresztül, hacsak nincs a vonatkozó szabványos elrendezésben másképp előírva. Minden esetben érvényesek a 15.1. pont második mondatának a rendelkezései.

Ha a mérőrendszert gyűjtővezetéken keresztül csatlakoztatják több rekeszhez, akkor kell lennie egy olyan szerkezetnek, amely megakadályozza, hogy a rekeszek egyidejűleg lépjenek kapcsolatba a mérőrendszerrel. E követelménynek azonban nem kell eleget tenni, ha a mérőrendszer rendelkezik a 2.2.1.4. pont szerinti gázleválasztóval.

21.4. Ha a közúti tartálykocsinak két mérőrendszere van, amelyeket szükség szerint össze lehet kötni egy vagy több specifikus rekesszel, a csöveket és a szelepeket úgy kell elrendezni, hogy a két mérőrendszert ne lehessen egyidejűleg ugyanazokhoz a rekeszekhez kötni. Ezen kívül a rekeszek és a mérőrendszer közötti összeköttetéseket

egyértelműen meg kell jelölni, ami megakadályozza, hogy az egyik rekeszt tévesen összekössék a másik rekeszhez tartozó mérőrendszerrel.

21.5. Ha az örvénylésgátló alkalmazása előírt követelmény, akkor az örvénylésgátlót össze lehet kapcsolni a rekesz alján lévő szeleppel.

21.6. A rekeszek és a mérőrendszer közötti csöveket, szelepeket és sapkákat olyan módon kell elrendezni, hogy a mérőrendszer ne legyen összeköthető egy attól különálló tartállyal.

21.7. A szűrő szokásos esetben vagy közvetlenül a mérő elé van szerelve, vagy beépített a gázmentesítőbe.

21.8. Azok a szerkezetek, amelyek lehetővé teszik a mérőeszközön való áthaladás nélküli szállítást, legyenek ellátva a nemzeti szabályozás szerinti plombálásra lehetőséget teremtő plombálási helyekkel, és legyenek plombálhatóak.

21.9. Ha a mérőrendszerben két-útú szelep van, azt úgy kell kivitelezni, hogy megakadályozza a három nyílás közötti egyidejű kapcsolatot.

22. Szabványos elrendezések

S 1 vázlatrajz

Nehézségi erő általi működés folyamatos légnyomáskiegyenlítővel az átadás-átvételi ponton.

Csak mért szállítást tesz lehetővé (üres tömlős):

Az ábra jelöléseinek magyarázatai:

Ha a tartálynak több rekesze van, a mérőrendszert gyűjtővezeték közbeiktatása nélkül közvetlenül és tartósan

össze kell kötni egy pontosan meghatározott rekesszel.

A: Örvénylésgátló készülék.

F: Szűrő. A szűrőt olyan módon kell tervezni és szerelni, hogy meg lehessen tisztítani a mérőeszköz vagy a figyelőüveg

(V1, illetve V2) kiürítése nélkül.

T1T2: Gázkiürítésre engedélyezett változatok:

T1: lefúvó és visszacsapó szelepek, amelyek megakadályozzák a gáz bejutását a mérőeszközbe;

T2: visszaáramlás a tartályrekesz gázterébe.

car: Visszacsapó szelep, amely megakadályozza a gáz áramlását, amennyiben felmelegedés okozta túlnyomás lép fel

a tartályban.

C: Mérő.

Vm: Működtető szelep.

I. és II.: Üres tömlős szállítási rendszer változatai.

Vl: Figyelőüveg.

V2: Gázkijelzőként is szolgáló figyelőüveg.

at: Megfelelő keresztmetszetű folyamatos légnyomás-kiegyenlítésre szolgáló légnyomás-kiegyenlítő, amely biztosítja,

hogy a mérőeszközben a nyomás legalább a légköri nyomással egyenlő legyen. Tartós légnyomás-kiegyenlítést

lehet biztosítani egy szelep nélküli függőleges csővel. Ha ezt a csövet összekötik a tartály tetejével, nincs szükség

a "car" visszacsapó szelepre.

H: A folyadék felső szintje.

h: A tartály aljának magassága az átadás-átvételi pont felett. Ennek elegendő nagynak kell lennie ahhoz, hogy

legalább olyan áramlási sebességet biztosítson, amely megegyezik a mérő által mérendő legkisebb áramlási

sebességgel, amíg a tartály ki nem ürül.

S 2 vázlatrajz

Nehézségi erő általi működés folyamatos légnyomás-kiegyenlítő nélkül az átadás-átvételi ponton. Lehetővé teszi:

a) a mért szállítást (üres tömlős),

b) a mérés nélküli szállítást, a tartály kiürítését és feltöltését a folyadéknak a mérőn való áthaladása nélkül.

Az ábra jelöléseinek magyarázatai:

A rekeszek és a mérőrendszer között a csövezésnek olyannak kell lennie, amely biztosítja a tartós összeköttetést

A: Örvénylésgátló készülék.

R: Két-útú szelep, amely lehetővé teszi a mért szállítást, a mérés nélküli szállítást, a tartály kiürítését és feltöltését a

folyadéknak a mérőn történő áthaladása nélkül.

A szelep használata megengedett, de helyettesíthető közvetlen összeköttetéssel is.

F: Szűrő. A leeresztő szelep beépítése a rendszerbe csak akkor engedélyezett, ha visszacsapó szelepet foglal magában,

ami megakadályozza, hogy gáz jusson be a mérőrendszerbe.

Pgs: Különleges gázelszívó, a rendelet 2. § f) pontja szerint.

V1: A különleges gázelszívó figyelőüvege.

T1, T2, T3, T4: A légnyomás-kiegyenlítő készülékre engedélyezett változatok:

T1: visszatérés a tartályba,

T2: légtelenítés a légkörbe,

T3: a gázok által elsodort folyadékrészecskéket felfogó edény,

T4: lefúvó szelep.

C: Mérő.

va: A különleges gázelszívót automatikusan lezáró szelep, amikor a nyomás nem elegendő ahhoz, hogy megakadó-

lyozza a gázkiválasztást a mérőeszközben, vagy amikor gáz gyűlik össze a speciális gázelszívóban. Ezenkívül ennek

a szelepnek zárnia kell, amennyiben hiba van a vezérlő rendszerben.

I. és II: Az üres tömlős szállítási rendszer változatai:

I. változat: figyelőüveg V2,

II. változat: a gázkijelző V3 feladatát is ellátó figyelőüveg.

Vm: Működtető szelep

A "va" automatikus szelepet és a "Vm" működtető szelepet egyesíteni lehet egy speciális szeleppé, amely mindkét

feladatot ellátja. Ebben az esetben a két feladatnak egymástól függetlennek kell lennie.

A II. változatban a speciális szelepet a V3 figyelőüveg után kell elhelyezni.

at: Kézi vezérlésű légnyomás-kiegyenlítés. Automatikus is lehet (pl. automatikusan lezár a mérés közben és kinyit a

mérés elvégzését követően).

H: A folyadék felső szintje.

h: A tartály aljának magassága az átadás-átvételi pont felett. Ennek elegendő. nagynak kell lennie ahhoz, hogy legalább

olyan áramlási sebességet biztosítson, amely megegyezik a mérő által mérendő legkisebb áramlási sebességgel, amíg a

tartály ki nem ürül.

S 3 vázlatrajz

A mérőrendszer magában foglal egy szivattyút, egy gázleválasztót és egy vagy két teli tömlőt. Lehetővé teszi:

a) a mért szállítást szivattyúval (teli tömlős),

b) a mérés nélküli szállítást (szivattyúval vagy anélkül), a tartály kiürítést és feltöltését folyadéknak a mérőn való áthaladása nélkül.

Az ábra jelöléseinek magyarázatai:

Rl: Két-útú szelep, amely lehetővé teszi a mért szállítást, a mérés nélküli szállítást, továbbá a tartály kiürítését és

feltöltését a folyadéknak a mérőn történő áthaladása nélkül.

A szelep használata megengedett, de helyettesíthető közvetlen összeköttetéssel is.

P: Szivattyú. A szivattyú mindkét áramlási irányban működtethető. Ebben az esetben visszacsapó szelepet kell

alkalmazni az R2 szelep és az Sg gázleválasztó között.

R2: Választható két-útú szelep, a mérés nélküli szállításhoz.

F: Szürő. A szűrő ellátható leeresztő szeleppel.

Sg: Gázleválasztó, e melléklet 2.2.1.4. pontja szerint. A gázleválasztóban a folyadékszintnek magasabbnak kell lennie,

mint a mérőben. ,

Tl, T2: A légtelenítő készülékre engedélyezett változatok:

T1: közvetlen visszatérés a tartályba,

T2: visszatérés a tartályba a gázok által elsodort folyadékrészecskéket felfogó edényen keresztül.

C: Mérő.

Vm: Működtető szelep.

cl: Visszacsapó szelep.

Fl1: Teli tömlő a dobon.

Fl2: Adott esetben egy második, nagyon rövid teli tömlő a dobon a nagy áramlási sebességű szállításhoz.

cla: A teli tömlő kiürülését megakadályozó szelep.

R3: Olyan készülék, amely lehetővé teszi a szállítást a tömlők bármelyikében; egy kéttömlős mérőrendszerben. A

készüléknek meg kell felelnie a 6.1. pont első bekezdése, valamint á 15.4. pont utolsó mondata követelményeinek.

S 4 vázlatrajz

A mérőrendszer magában foglal egy szivattyút, egy gázleválasztót, egy üres tömlőt, vagy egy teli és egy üres tömlőt. Lehetővé teszi:

a) a mért szállítást szivattyúval (teli vagy üres tömlős),

b) a mért gravitációs szállítást (üres tömlős),

c) a mérés nélküli szállítást (szivattyúval vagy a nélkül), a tartály kiürítést és feltöltését a folyadéknak a mérőn való áthaladása nélkül:

Az ábra jelöléseinek magyarázatai: .

R1: Két-útú szelep, amely lehetővé teszi a mért szállítást, a mérés nélküli szállítást, továbbá a feltöltést a folyadéknak

a mérőn történő áthaladása nélkül.

Ez a szelep szabadon választható, de helyettesíteni lehet közvetlen összeköttetéssel is.

P: Szivattyú. A szivattyú mindkét áramlási irányban működtethető. Ebben az esetben visszacsapó szelepet kell

alkalmazni az R2 szelep és az Sg gázleválasztó között.

B: Választható megkerülő ág, amely mért gravitációs (üres tömlős) szállítást is lehetővé tesz. Ez a megkerülő ág csak

akkor engedélyezett, ha nincs R1 szelep.

R2: Választható két-útú szelep a mérés nélküli szállításhoz.

F: Szűrő. A szűrő ellátható leeresztő szeleppel.

Sg: Gázleválasztó, e melléklet 2.2.1.4. pontja szerint. A gázleválasztóban a folyadékszintnek magasabbnak kell lennie,

mint a mérőben.

car: Visszacsapó szelep a gáz áramlásának megakadályozására (üres tömlős szállítás esetében).

C: Mérő.

M: Nyomásmérő-csatlakoztatás, az alkalmazása csak akkor kötelező, ha van megkerülő ág. A nyomásmérő-csatla-

koztatás lehetővé teszi nyomásmérő felszeretését, amely műszerrel az első hitelesítés során ellenőrizhető, hogy a

mérőeszközben a nyomás legalább egyenlő legyen a légköri nyomással a gravitációs szállítás alatt.

at: Automatikus vagy kézzel állítható légnyomás-kiegyenlítés. Ha van megkerülő ág, akkor ennek a légnyomás-ki-

egyenlítésnek automatikusnak kell lennie és elegendő keresztmetszetűnek, hogy biztosítsa, hogy a mérőeszközben

a nyomás legalább egyenlő legyen a légköri nyomással.

Vm: Működtető szelep.

I. és II: A szállítókészülék változatai:

I. változat: üres tömlős,

II. változat: egy üres és egy teli tömlős kombinációja.

cl: Visszacsapó szelep.

V1: Figyelőüveg.

V2: A gázkijelző feladatát is ellátó figyelőüveg.

Fl1: Teli tömlő a dobon.

cla: Szelep, amely megakadályozza, hogy a teli tömlő kiürüljön.

R3: Készülék, amely lehetővé teszi a szállítást az üres vagy a teli tömlőn keresztül. A készüléknek meg kell felelnie a

6.1. pont első bekezdése, valamint a 15.4. pont második bekezdése követelményeinek.

S 5 vázlatrajz

A mérőrendszer magában foglal egy szivattyút, egy gázleválasztót és egy vagy két teli tömlőt.

Csak mért szállítást tesz lehetővé szivattyúval (teli tömlős).

Az ábra jelöléseinek magyarázatai:Ha a tartálynak több rekesze van, a mérőrendszert közvetlenül és tartósan össze kell kötni egy pontosan megha-tározott rekesszel, gyűjtővezeték nélkül.

A: Örvénylésgátló készülék.

v: "Nyitott vagy zárt" típusú szelep, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi a szivattyú szívóoldalán történő lefojtását.

M: Nyomásmérő, amely ellenőrzi, hogy a szivattyú-bemenetnél a nyomás soha nem kisebb, mint a légköri nyomás.

P: Szivattyú.

F: Szűrő.

Leeresztő szelep csak akkor alkalmazható, ha van benne visszacsapó szelep, amely megakadályozza, hogy gáz

jusson be a mérőrendszerbe.

Pg: Gázelszívó. Két változat, T1 ésT2 és csak a légtelenítő készülékhez engedélyezett.

T1: Közvetlen összeköttetés a gázelszívó és a tartály között. Ebben az esetben a csöveknek bekell vezetniük a tartályba

a fal mentén, ami megkönnyíti a folyadékrészecskék és a gázok leválasztását.

T2: Visszatérés a tartályba a gázok által elsodort folyadékrészecskéket felfogó edényen keresztül.

C: Mérő.

Vn: Működtető szelep.

cl: Visszacsapó szelep.

fl1: Teli tömlő a dobon.

fl2: Lehetőség egy második, nagyon rövid tömlő használatára a nagy áramlási sebességű szállításokhoz.

cla: A teli tömlő kiürülését megakadályozó szelep.

R: Készülék, amely lehetővé teszi, hogy bármelyik tömlővel lehessen szállítani egy kéttömlős mérőrendszerben. A

készülék feleljen meg a 6.1. pont első bekezdése, valamint a 15.4. pont második bekezdése követelményeinek.

S 6 vázlatrajz

A mérőrendszer magában foglal egy tápszivattyúval kombinált gázleválasztót, egy vagy több teli tömlőt vagy egy üres tömlőt, vagy egy teli és egy üres tömlőt.

Lehetővé teszi:

a) a mért szállítást szivattyúval (teli vagy üres tömlős),

b) a mérés nélküli szállítást szivattyúval vagy a nélkül, a folyadéknak a mérőn történő áthaladása nélkül, továbbá a tartály kiürítést és feltöltését a folyadéknak a mérőn való áthaladása nélkül.

Az ábra jelöléseinek magyarázatai:

R1: Két-útú szelep, amely lehetővé teszi a mért szállítást, a mérés nélküli szállítást szivattyúval, és a tartály kiürítést és

feltöltését a folyadéknak a mérőn való áthaladása nélkül.

A szelep használata megengedett, de helyettesíthető közvetlen összeköttetéssel is.

F: Szűrő.

SgP: Tápszivattyúval kombinált gázleválasztó a 2.2.1.2. pont első mondata előírja.

Utólag teljesítenie kell a 2.2.1.4. pontban rögzített követelményeket és típusjóváhagyással kell rendelkeznie.

cl1: Visszacsapó szelep. Ez a szelep lehet a mérő után.

R2: Választható két-útú szelep a mérés nélküli szállításhoz.

C: Mérő.

I, II, III: A szállítókészülék változatai

I: egy vagy két teli tömlős,

II: üres tömlős,

III: egy teli és egy üres tömlős kombinációja.

Vm: Működtető szelep.

V1: Figyelőüveg.

V2: A gázkijelző feladatát is ellátó figyelőüveg.

fl1: Teli tömlő.

fl2: Adott esetben egy második, nagyon rövid tömlő a nagy áramlási sebességű szállításokhoz.

cla: A teli tömlő kiürülését megakadályozó szelep.

Cl2: Visszacsapó szelep.

at: Automatikus vagy kézi vezérlésű légnyomás-kiegyenlítés.

R3: Készülék, amely lehetővé teszi a két rendelkezésre álló szállítási módszer bármelyikével történő szállítást. A

készülék feleljen meg a 6.1. pont első bekezelése, valamint a 15.4. pont második bekezdése követelményeinek.

S 7 vázlatrajz

A mérőrendszer magában foglal egy szivattyút, egy speciális gázelszívót, egy vagy két teli tömlőt és egy üres tömlőt, vagy egy teli és egy üres tömlőt.

Lehetővé teszi:

a) a mért szállítást szivattyúval (teli vagy üres tömlős),

b) a mért gravitációs szállítást (üres tömlős),

c) a mérés nélküli szállítást szivattyúval vagy anélkül, a folyadéknak a mérőn történő áthaladása nélkül, és a tartály kiürítést és feltöltését a folyadéknak a mérőn való áthaladása nélkül.

Az ábra j elöléseinek magyarázatai:

Ha a tartálynak több rekesze van és ha lehetséges gyűjtővezeték használata, a rekeszek aljában lévő szelepeknek

és a bemenő cső szelepeinek "nyitott vagy zárt" típusúaknak kell lenniük. A rekeszek és a mérőrendszer közötti

csöveket tartósan kell csatlakoztatni.

A: Örvénylésgátló készülék.

R1: Két-útú szelep, amely lehetővé teszi a mért szállítást, a mérés nélküli szállítást és a tartály kiürítését és feltöltését

a folyadéknak a mérőn való áthaladása nélkül.

A szelep használata megengedett, de helyettesíthető közvetlen összeköttetéssel is.

P: Szivattyú. A szivattyú mindkét áramlási irányban működtethető. Ebben az esetben visszacsapó szelepet kell

alkalmazni az R2 szelep és a PgS gázleválasztó között.

B: Választható megkerülő ág, amely lehetővé teszi a mért gravitációs szállítást (üres tömlős). Ez a megkerülő ág csak

akkor engedélyezett, ha nincs R1 szelep.

R2: Választható két-útú szelep a mérés nélküli Szállításhoz.

F: Szűrő. Leeresztő szelep csak akkor engedélyezett, ha van benne visszacsapó szelep, amely megakadályozza, hogy

gáz jusson be a mérőrendszerbe.

PgS: Különleges, a 2. § f) pontja szerinti gázelszívó.

Vl: A különleges gázelszívó figyelőüvege.

T1, T2, T3: A légtelenítő készülék változatai:

T1: edény a gázok által elsodort folyadékrészecskék felfogásához,

T2: visszatérés a tartályba,

T3: lefúvó szelep.

C: Mérő.

va: Szelep, amelyet automatikusan lezár a különleges gázelszívó, amikor a nyomás nem elegendő ahhoz, hogy

megakadályozza a gázkiválasztást a mérőben, vagy amikor gázok halmozódnak fel az elszívóban.

A szelepnek zárnia kell a vezérlő rendszerben előforduló hiba esetén is.

I, II, III: A szállítókészülék változatai:

I: egy vagy két teli tömlős,

II: üres tömlős,

III: egy üres és egy teli tömlős kombinációja.

Vm: Működtető szelep.

A "va" automatikus szelep és a "Vm" működtető szelep lehetnek egy speciális szeleppé kombinálva, amely

mindkét feladatot ellátja. Ebben az esetben a két feladatnak egymástól függetlennek kell lennie. Ezt a speciális

szelepet a "V3" figyelőüveg után kell elhelyezni, azokban a változatokban (II. és III), amelyekben van ilyen.

cl: Visszacsapó szelep:

V2: Figyelőüveg.

V3: A gázkijelző feladatát is ellátó figyelőüveg.

fl1: Teli tömlő a dobon.

fl2: Adott esetben egy második, nagyon rövid tömlő a nagy áramlási sebességű szállításokhoz.

cla: Szelep, amely megakadályozza, hogy a teli tömlő kiürüljön.

at: Automatikus vagy kézi vezérlésű légnyomás-kiegyenlítés.

R3: Készülék, amely lehetővé teszi a szállításokat a két rendelkezésre álló szállítási módszerrel. A készülék feleljen

meg a 6.1. pont első bekezdése, valamint a 15.4. pont második bekezdése követelményeinek.

S 8 vázlatrajz

A mérőrendszer magában foglal egy szivattyút, egy három-útú szelepet, egy speciális gázelszívót, egy vagy két teli tömlőt vagy egy üres tömlőt, vagy egy teli és egy üres tömlőt.

Lehetővé teszi:

a) a mért szállítást szivattyúval (teli vagy üres tömlős),

b) a gravitációs szállítást (üres tömlős),

c) a mérés nélküli szállítást szivattyúval vagy a nélkül, á folyadéknak a mérőn történő áthaladása nélkül, és a tartály kiürítést és feltöltését a folyadéknak a mérőn való áthaladása nélkül.

Az ábra jelöléseinek magyarázatai:

Ha a tartálynak több rekesze van, és ha lehetséges gyűjtővezeték használata, a rekeszek aljában lévő szelepeknek

és a bemenő cső szelepeinek "nyitott vagy zárt" típusúaknak kell lenniük. A rekeszek és a mérőrendszer közötti

csöveket tartósan kell csatlakoztatni.

A: Örvénylésgátló készülék.

P: Szivattyú

R0: három-útú szelep, amely az R1 és R2 szelepekkel együtt lehetővé teszi a következő műveletek elvégzését:

1. mért vagy mérés nélküli szállítást szivattyúval (teli vagy üres tömlős),

2. mért vagy mérés nélküli gravitációs szállítást (üres tömlős), a tartály kiürítését és feltöltését,

3. a tartály feltöltését a P szivattyú segítségével.

R1: Választható két-útú szelep, de helyettesíthető közvetlen összeköttetéssel is.

F: Szűrő:

Leeresztő szelep csak akkor engedélyezett, ha van benne visszacsapó szelep, amely megakadályozza hogy gáz

jusson be a mérőrendszerbe.

cl1: Visszacsapó szelep.

PgS: különleges, a 2. § f) pontja szerinti gázelszívó.

Vi: Figyelőüveg a speciális gázelszívóhoz.

T1, T2, T3: A légtelenítő készülék változatai:

T1: edény a gázok által elsodort folyadékrészecskék felfogásához,

T2: visszatérés a tartályba,

T3: lefúvó szelep.

C: Mérő:

va: Szelep, amelyet automatikusan lezár a speciális gázelszívó, amikor a nyomás nem elegendő ahhoz, hogy megaka-

dályozza a gázkiválasztást a mérőeszközben, vagy amikor gázok halmozódnak fel az elszívóban.

A szelepnek zárnia kell a vezérlő rendszerben előforduló hiba esetén is.

I, II, III: A szállítókészülék változatai: '

I: egy vagy két teli tömlős,

II: üres tömlős,

III: egy üres és egy teli tömlős kombinációja.

Vm: Működtető szelep.

A "va" automatikus szelep és a "Vm" működtető szelep lehetnek egy speciális szeleppé kombinálva, amely

mindkét feladatot ellátja. Ebben az esetben a két feladatnak egymástól függetlennek kell lennie. Ezt a speciális

szelepet a "V3" figyelőüveg után kell elhelyezni, azokban a változatokban (II és III), amelyekben van ilyen.

cl2: Visszacsapó szelep.

V2: Figyelőüveg.

V3: A gázkijelzfS feladatát is ellátó figyelőüveg.

fl1: Teli tömlő a dobon.

fl2: Adott esetben egy második, nagyon rövid teli tömlő, a nagy áramlási sebességű szállításokhoz.

cla: A teli tömlő kiürülését megakadályozó szelep.

at: Automatikus vagy kézi vezérlésű légnyomás-kiegyenlítés.

R2: Készülék, amely lehetővé teszi a szállításokat a két rendelkezésre álló szállítási módszerrel. A készülék feleljen

meg a 6.1. pont első bekezdése, valamint a 15.4. pont második bekezdése követelményeinek.

S 9 vázlatrajz

A mérőrendszer magában foglal egy szivattyút, egy gázleválasztót, egy nyomásfenntartó szelepet és egy teli tömlőt.

Lehetővé teszi:

a) a mért szállítást szivattyúval (teli tömlős),

b) a mérés nélküli szállítást szivattyúval vagy a nélkül, a folyadéknak a mérőn történő áthaladása nélkül, és a tartály kiürítést és feltöltését a folyadéknak a mérőn való áthaladása nélkül.

Az ábra jelöléseinek magyarázatai: 9

R1: Két-útú szelep a mért szállításhoz, a tartály kiürítéséhez és feltöltéséhez a folyadéknak a mérőn való áthaladása nélkül.

A szelep használata megengedett, de helyettesíthető közvetlen összeköttetéssel is.

P: Szivattyú.

B: Állítható megkerülő ág, a tartállyal összekötve.

R2: Választható két-útú szelep, a mérés nélküli szállításhoz.

ch: Visszacsapó szelep, amelyet a 17.1. pont ír elő. Elhelyezhető a szűrő és a gázleválasztó között is.

F: Szűrő.

Sg: Gázleválasztó, e melléklet 2.2.1.4. pontja, vagy a 17.3.1. pont második bekezdés szerint. Ez a légtelenítő készülék

a tartály gázfázisával van összeköttetésben.

vas: Biztonsági okokból felszerelhető szelep az Sg gázleválasztó készülékre, a tartály és a "vamp" szelephez vezető

leágazás közé.

C: Mérő. ,

vamp: Automatikus nyomásfenntartó szelep, amely úgy van beállítva, hogy legalább 100 kPa-lal magasabb nyomást

tartson fenn, mint a tartályban lévő telített gőz nyomása.

Vm: Működtető szelep.

cl2: Visszacsapó szelep.

Z: A jármű tartályrekeszének gázterében lévő cső; amely csak a folyadék betöltésére és visszanyerésére szolgál a

mérőrendszer hitelesítése során.

Th: Hőmérő. A hőmérőnek a mérő közelében kell lennie, vagy a gázleválasztóban, vagy a mérő be- vagy kimeneti

oldalán.

M: Kötelező nyomásmérő.

M0: Választható nyomásmérő.

Megjegyzés:

a) A 17.5. pontban előírt követelményeknek történő megfelelés érdekében egyértelműen fel kell tüntetni egy adattáblán, hogy a jármű

tartályának gáztere és a vevő tartályának gáztere nem állhatnak kapcsolatban egymással.

b) Be lehet építeni biztonsági szelepeket, ebben az esetben ezek feleljenek meg a 17.6. pont követelményeinek.

* A mérőeszközökről és azok mérésügyi ellenőrzéséről szóló 6/2001. (III. 19.) GM rendelet mellékletének 1. pontja.

* * A mérőeszközökről és azok mérésügyi ellenőrzéséről szóló 6/2001. (III. 19.) GM rendelet mellékletének 5. pontja.

*** A mérőeszközökről és azok mérésügyi ellenőrzéséről szóló 6/2001. (III. 19.) GM rendelet.