9/2002. (VII. 11.) GKM rendelet

a melegvízmérők típusvizsgálatáról és első hitelesítéséről

A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 56. §-ának a) pontjában és a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény végrehajtásáról rendelkező 127/1991. (X. 9.) Korm. rendelet 15. §-ában kapott felhatalmazás alapján az alábbiakat rendelem el:

1. §

(1) E rendelet hatálya azokra a gazdálkodó szervezetekre [Ptk. 685. § c) pont] és külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeire, kereskedelmi képviseleteire terjed ki, amelyek a (2) bekezdésben meghatározott típusú és működési elvű melegvízmérőket gyártanak vagy forgalmaznak.

(2) E rendelet hatálya azokra a mechanikai folyamatok alapján működő melegvízmérőkre terjed ki, amelyek mozgó térfogat-kamrás rendszerűek, vagy a víz sebességének forgólapátra kifejtett hatását használják ki (radiális vagy axiális turbina).

(3) E rendelet hatálya nem terjed ki a hőenergia továbbítására alkalmazott keringető rendszerekbe kapcsolt melegvízmérőkre, nem vonatkozik továbbá az elektronikus egységgel ellátott melegvízmérőkre.

2. §

E rendelet alkalmazásában

a) melegvízmérő: olyan melegvízfogyasztást mérő készülék, amely a rajta átáramló víz (és csak víz) térfogatát folyamatosan összegzi, és amely mérőegységből és az ahhoz tartozó kijelző egységből áll. A víz akkor tekintendő "meleg"-nek, ha a hőmérséklete 30 °C és 90 °C közötti tartományba esik;

b) térfogatáram: a mérőn egységnyi idő alatt átáramló víz térfogata. A térfogatot köbméterben vagy literben, az időt órában, percben vagy másodpercben kell kifejezni;

c) mért vízmennyiség: azt a víztérfogatot jelöli, amely adott idő alatt a mérőn átáramlik;

d) maximális térfogatáram (Qmax): az a legnagyobb térfogatáram, amelynél a mérő meghatározott időtartamon belül károsodás nélkül működik anélkül, hogy túllépné a megengedett legnagyobb hiba és nyomásveszteség értékét;

e) névleges térfogatáram (Qn): a maximális térfogatáram értékének a fele, ami m3/h-ban van megadva, és a mérő jellemzésére szolgál. Névleges térfogatáramon a mérőnek képesnek kell lennie folyamatosan és szakaszosan, a legnagyobb megengedett hiba túllépése nélkül működni;

f) határ-térfogatáram (Qt): a térfogatáram-tartományt alsó és felső részre osztó azon térfogatáram, melynél a legnagyobb megengedett hiba értéke szakadásszerűén megváltozik;

g) minimális térfogatáram (Qmin): az a legkisebb térfogatáram, amely fölött a mérő nem lépheti túl a legnagyobb megengedett hibát, és amelynek az értéke Qn függvényeként definiált;

h) térfogatáram-tartomány: a vízmérő térfogatáram-tartományát a maximális (Qmax) és a minimális (Qmin) térfogatáram értékek határozzák meg. A térfogatáram-tartomány két részre osztható; alsó és felső zónára, melyek legnagyobb megengedett hibái különbözőek;

i) legnagyobb megengedett hiba:

- a mérési tartomány alsó részében Qmin-től (Qmin-t beleértve) Qt-ig (Qt-t nem beleértve) ±5%;

- a mérési tartomány felső részében Qt-től (Qt-t beleértve) Qmax-ig (Qmax-t beleértve) ±3%.

A legnagyobb megengedett hiba a hibák felső határértéke, amit a melegvízmérő típusvizsgálata és hitelesítése során kell figyelembe venni;

j) pontossági osztályok: a g) és f) pontokban meghatározott Qmin és Qt értékek vonatkozásában a melegvízmérők négy pontossági osztályba sorolhatók;

k) nyomásveszteség: az a nyomásesés, amelyet a vízmérőnek a vezetékben való jelenléte okoz;

l) kavitáció: a mérendő közeg egyenletes áramlását megzavaró hatás, rendellenesség;

m) hitelesítés: a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény és a végrehajtásáról szóló 127/1991. (X. 9.) Korm. rendeletben, valamint a mérőeszközökről és azok mérésügyi ellenőrzéséről szóló 6/2001. (III. 19.) GM rendeletben szabályozott eljárás.

3. §

(1) E rendelet 1. §-ában meghatározott melegvízmérő akkor hozható forgalomba, ha

a) megfelel az adott mérőeszközre vonatkozó jogszabályokban meghatározott alapvető méréstechnikai követelményeknek,

b) rendelkezik hitelesítési engedéllyel és típus-jóváhagyási jellel, továbbá

c) el van látva az első hitelesítést tanúsító jellel.

(2) Forgalomba hozatal előtt a belföldi forgalomba hozó gondoskodik arról, hogy az 1. § hatálya alá tartozó melegvízmérőt a hitelesítésre jogosult szervezet (a továbbiakban: hitelesítő szervezet) ellássa az (1) bekezdésben meghatározott jelölésekkel.

4. §

A melegvízmérők típusvizsgálati eljárására és első hitelesítési eljárására az e rendeletben foglaltak az irányadóak, azzal hogy az e rendeletben nem szabályozott kérdésekben a 2. § m) pontjában megjelölt jogszabályok előírásait kell figyelembe venni.

Típusvizsgálati eljárás

5. §

(1) A belföldi forgalomba hozónak a melegvízmérőkre típusvizsgálati eljárást kell kezdeményeznie.

(2) A kérelem tartalmazza különösen a melegvízmérő anyagára, szerkezetére, a jelölésekre és a feliratokra vonatkozó, az e rendelet mellékletében meghatározott adatokat.

(3) A típusvizsgálati eljárás a melegvízmérők esetében kiterjed a mérésügyi jogszabályok szerint típusvizsgálati eljárás körében vizsgált jellemzőkön kívül a (2) bekezdésben meghatározottak vizsgálatára.

(4) Ha a típusvizsgálatra benyújtott dokumentáció kielégíti e rendelet előírásait, akkor a 6-10. § rendelkezései szerint, a 6. § (1) bekezdésében meghatározott számú mintadarabot laboratóriumi vizsgálatnak kell alávetni.

6. §

(1) A gyártó által rendelkezésre bocsátandó mérők számát a következő táblázat alapján kell meghatározni:

(2) A hitelesítő szervezet a vizsgálatok eredményétől függően dönthet úgy, hogy:

a) a vizsgálatot nem végzi el valamennyi benyújtott mintán, vagy

b) a vizsgálatok folytatásához a gyártótól újabb mérőket kér.

(3) A mérési pontosság meghatározásakor a nyomás a vízmérő kimeneténél a kavitáció elkerüléséhez szükséges mértékű legyen.

(4) A melegvízmérőket egyenként és olyan módon kell vizsgálni, hogy minden mérő egyedi jellemzői meghatározhatók legyenek.

A hitelesítő szervezetnek meg kell tennie minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az átáramló víz térfogatmérésének legnagyobb relatív hibája a beépítési hibák által okozott különböző pontatlanságok hatásainak figyelembevételével se legyen nagyobb 0,3%-nál.

(5) A nyomásmérések legnagyobb megengedett hibái:

- a nyomás mérésekor 5%;

- a legnagyobb nyomásveszteség mérésekor 2,5%.

(6) Az egyes vizsgálatok során a térfogatáramok relatív változása nem haladhatja meg a 2,5%-ot a Qmin és a Qt között, valamint az 5%-ot a Qt és a Qmax között.

(7) A hőmérsékletmérés során a legnagyobb megengedett hiba 1°C.

(8) A vizsgálatokhoz hitelesített használati etalont kell alkalmazni.

7. §

(1) A vizsgálat az alábbi sorrend szerinti műveletekből áll:

a) nyomásállóság vizsgálat;

b) a hibagörbék meghatározása a térfogatáram függvényében, a nyomás és a hőmérséklet hatásának meghatározásával és a típusra jellemzően, a gyártó által előírt szokásos beépítési mód figyelembevételével (egyenes csőszakaszok fel- és lefelé irányuló áramlással, szűkítések, akadályok);

c) a nyomásveszteség meghatározása;

d) gyorsított élettartam-vizsgálat;

e) hőmérséklet-változás hatásának vizsgálata olyan melegvízmérők esetében, amelyek névleges térfogatárama nem nagyobb, mint 10 m3/h.

(2) A nyomásállóság vizsgálat két részből áll és 85 ( ±5) °C hőmérsékleten kell végezni:

a) minden vizsgált melegvízmérőnek ki kell bírnia a legnagyobb üzemi nyomásérték 1,6-szeresét 15 percen át anélkül, hogy a házon folyás vagy szivárgás jelentkezne [melléklet 10. f) pont];

b) minden vizsgált mérőnek ki kell bírnia károsodás vagy elzáródás, elakadás nélkül a legnagyobb üzemi nyomás kétszeresét 1 percen át [melléklet 10. f) pont].

(3) Az (1) bekezdés b) és c) pont alattiak vizsgálata során annyi értéket kell felvenni, hogy a hibagörbe megrajzolásához a teljes mérési tartományban elegendő pont álljon rendelkezésre.

(4) A gyorsított élettartam-vizsgálat módszere:

8. §

Az első gyorsított élettartam-vizsgálat előtt és minden vizsgálati sorozat után minimális követelmény, hogy meg kell határozni a mérési hibát, a következő térfogatáramoknál:

Qmin; Qt; 0,5 Qn; Qmax.

9. §

(1) Minden vizsgálatnál a mérőn átáramoltatott víz térfogatának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy az ellenőrző elemen lévő mutatót vagy tárcsát egy vagy több teljes fordulattal megforgassa, továbbá a ciklikus torzítás hatásait kiküszöbölje.

(2) A hőmérséklet-változás hatásvizsgálata 25 ciklusból áll a következők szerint:

10. §

A melegvízmérő megfelel a típusvizsgálaton, ha a minta kielégíti a következő feltételeket:

a) megfelel az e rendeletben meghatározott adminisztratív, műszaki, technológiai és pontossági előírásoknak;

b) a 7. § (1) bekezdés a)-c) pontjai szerinti vizsgálatok azt mutatják, hogy megfelel az e rendelet mellékletében meghatározott műszaki és metrológiai követelményeknek;

c) minden gyorsított élettartam-vizsgálat és hőmérséklet-változás hatásvizsgálat után az első hibagörbéhez képest nem tapasztalható 1,5%-nál nagyobb eltérés a Qt és a Qmin között, és 3%-nál nagyobb eltérés a Qmin és a Qt között.

11. §

(1) A típusvizsgálati eljárás során a hitelesítő szervezet a vizsgálatot követően igazolja, hogy a típusminta megfelel a gyártó által megadott specifikációnak, valamint az adott melegvízmérő-típussal szemben támasztott mérésügyi követelményeknek, és hitelesítési engedélyt állít ki. Ellátja a melegvízmérőt a 6/2001. (III. 19.) GM rendelet mellékletének 1. pontja szerinti típus-jóváhagyási jellel.

(2) A hitelesítő szervezet a hitelesítési engedélyben akként is rendelkezhet, hogy a melegvízmérők első hitelesítésekor a pontosságmérést hideg vízzel végezzék. Ez akkor engedélyezhető, ha a típusvizsgálati eljárás során a hideg vízzel és meleg vízzel történő vizsgálat egyenértékűségéről meggyőződtek, és az eredmény alátámasztja a hideg vízzel történő pontossági vizsgálatot, továbbá ha megállapítást nyert, hogy az e vizsgálat alá vetett melegvízmérők ugyancsak kielégítik a legnagyobb megengedett hibára vonatkozó [2. § (1) bekezdés i) pont] követelményeket is.

Ebben az esetben a hitelesítési engedélynek tartalmaznia kell a hideg vízzel történő pontossági vizsgálat és az arra vonatkozó követelmények leírását, különös tekintettel a legnagyobb megengedett hibákra és a méréshez alkalmazott térfogatáramra.

Első hitelesítés

12. §

(1) Az első hitelesítést a hitelesítő szervezet által feljogosított laboratóriumban végzik a hitelesítő szervezet munkatársai. A helyiség elrendezése és a vizsgálati berendezések legyenek alkalmasak a vizsgálat biztonságos, megbízható feltételek között történő elvégzésére. A 6. §-ban foglalt előírásokat kell betartani, kivéve a hőmérsékletre vonatkozó előírásokat abban az esetben, ha a mérések elvégzése hideg vízzel, az erre vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően történik.

(2) A vizsgálat helyét úgy kell kialakítani, hogy a melegvízmérőket sorozatban lehessen vizsgálni. A kilépő víznyomásnak valamennyi mérőnél megfelelő mértékűnek kell lennie a kavitáció elkerüléséhez, és a mérők közötti kölcsönhatást meg kell akadályozni.

(3) A teljes vizsgálóberendezésben lehetnek automata készülékek; kerülő szelepek, áramláskorlátozók stb., feltéve, ha minden vizsgálati szakasz ellenőrizhető, az ellenőrző tartályok egyértelműen azonosíthatók, és bármikor mérhető a belső nyomásesés.

(4) Bármilyen vízellátó rendszer alkalmazható, de ha több párhuzamosan kötött vizsgálati kör van, ügyelni kell arra, hogy ne jöhessen létre az 6. § (4) bekezdésben foglalt következményekkel összeegyeztethetetlen kölcsönhatás.

(5) Ha a mérőtartály több kamrára osztott, a válaszfalak legyenek eléggé merevek ahhoz, hogy egyik kamra térfogata se változzon 0,2%-nál nagyobb mértékben attól függően, hogy a vele szomszédos kamrák tele vannak-e vagy üresek.

13. §

(1) Az első hitelesítés során vizsgált melegvízmérőknek minden szempontból (anyag, külalak, szerkezeti felépítés, működés) meg kell felelniük a típusvizsgálatra bemutatott mintapéldányoknak.

(2) Az első hitelesítés nyomásállóság vizsgálatból és pontosságmérésből áll.

14. §

A nyomásállóság vizsgálatot hideg vízzel lehet végezni. A nyomásállóság vizsgálat elvégzése a legnagyobb üzemi nyomás 1,6-szoros értékével, egy percig történik. A vizsgálat folyamán a mérőn nem léphet fel elfolyás, vagy falakon keresztül történő szivárgás.

15. §

(1) A pontosságmérés szokásos esetben 50 (±5) °C hőmérsékletű vízzel történik a következő három térfogatáramon az alábbiak szerint:

a) 0,9 Qmax és Qmax között;

b) Qt és 1,1 Qt között;

c) Qmin és 1,1 Qmin között.

A pontosságmérés közben a legnagyobb megengedett hibákra vonatkozóan a melegvízmérőnek meg kell felelnie a 2. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott követelményeknek.

(2) Amennyiben a pontosságellenőrzéskor mért hibák előjele azonos, akkor csak abban az esetben tekinthető megfelelőnek a melegvízmérő, ha a mért hibák közül legalább az egyik kisebb, mint a legnagyobb megengedett hiba fele.

(3) Amennyiben a hitelesítési engedély akként tünteti fel, akkor a pontosságmérést hidegvízzel is el lehet végezni - a hitelesítési engedélyben megadott módszerekkel.

16. §

Az e rendelet mellékletében meghatározott melegvíz-mérők első hitelesítésekor a hitelesítő szervezet a mérőn a 6/2001. (III. 19.) GM rendelet melléklete 5. pontjában meghatározott első hitelesítési jelet helyezi el.

A melegvízmérőn elhelyezhető jelölések és feliratok

17. §

(1) Az e rendelet szerinti jelöléseket, feliratokat és törvényes tanúsító jeleket jól láthatóan, egyértelműen és maradandó módon, a 2. § m) pontjában írt jogszabályoknak megfelelően kell elhelyezni a melegvízmérőn.

(2) A melegvízmérőn nem helyezhető el a törvényes tanúsító jelekkel összetéveszthető egyéb jelölés.

Záró rendelkezések

18. §

(1) Ez a rendelet a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba.

(2) E rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek Tanácsának a tagállamoknak a melegvízmérőkre vonatkozó jogszabályai összehangolásáról szóló 79/830/EGK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.

Dr. Csillag István s. k.,

gazdasági és közlekedési miniszter

Melléklet a 9/2002. (VII. 11.) GKM rendelethez

A melegvízmérők műszaki előírásai, valamint a mérőkön elhelyezhető feliratok

Műszaki előírások

1. Általános szerkezeti előírások

A melegvízmérők szerkezete elégítse ki a következő követelményeket:

1.1. legyen hosszú élettartamú és garantálja a megbízhatóságot a mért értékek meghamisításával szemben;

1.2. rendeltetésszerű használat esetén elégítse ki e rendelet előírásait;

1.3. véletlen visszaáramlás hatására a mérő pontossága nem romolhat, ugyanakkor a mérőnek az ilyen visszaáramlás előfordulását jeleznie kell.

2. Anyagok

A melegvízmérőt a használati célnak megfelelő erős és szilárd anyagból kell készíteni. Olyan anyagokat kell használni, amelyek egyaránt ellenállnak a szokásos belső és a külső korróziónak, és ha szükséges, a felhasznált anyagokat megfelelő felületi kezeléssel kell védeni. A vízmérő anyagainak károsodás nélkül el kell viselniük 0 °C és 110 °C hőmérséklet-tartományon belüli vízhőmérséklet-változásokat.

3. Tartósság - nyomásállóság és hőmérséklettel szembeni ellenálló képesség

A melegvízmérőnek meghibásodás, folyás, házon keresztüli szivárgás vagy maradandó alakváltozás nélkül tartósan ellenállónak kell lennie 90 °C hőmérsékletű vízzel szemben, továbbá a legnagyobb üzemi nyomással szemben. Ez minimálisan 10 bar.

4. A mérő nyomásvesztesége

A melegvízmérő nyomásveszteségét a típusvizsgálat során ellenőrzik és az nem haladhatja meg a 0,25 bart a névleges térfogatáramon, valamint az 1 bart maximális térfogatáramon.

A vizsgálati eredmények alapján a mérők négy csoportba sorolhatók, melyekben a nyomásveszteség legnagyobb értékei: 1; 0,6; 0,3 és 0,1 bar. A vonatkozó értéket fel kell tüntetni a hitelesítési engedélyben.

5. Kijelzők (értékmutató szerkezetek)

5.1. A kijelzőnek a különféle alkotóelemei egyszerű egymás mellé állításával biztosítania kell a mért víz térfogatának köbméterben kifejezett és egyértelmű leolvasását.

A térfogat megadása:

a) egy vagy több mutató körskálán mutatja az értéket;

b) egy sor egymás után következő számdob leolvasása egy vagy több nyíláson át;

c) a fenti két rendszer kombinációja.

5.2. A köbmétert és többszöröseit feketével, tört értékeit pirossal jelzi a kijelző.

5.3. A számjegyek tényleges vagy szemmel látható magassága ne legyen kisebb 4 mm-nél.

5.4. A digitális kijelzők [5.1. b) és 5.1. c) típusúak] minden számjegyének látható elmozdulása csak növekvő értéknél következhet be. Minden számtömbnek úgy kell előre mozdulnia, hogy határozott számértéket mutasson. Az adott digitális egységnek pontosan akkor kell előbbre lépnie, ha a hozzá legközelebb eső kisebb érték számjegye az utolsó tizedet jelzi. A legalacsonyabb érték számjegyeit mutató tárcsa az 5.1. c) típus esetében folyamatosan foroghat. Az egész köbmétereket mutató számoknak világosan kell látszódniuk.

A mutatós kijelzők [5.1. a) és 5.1. b) típusúak] az óramutató járásával megegyező irányban forogjanak. Minden skálaosztásnál a köbméterekben kifejezett értékeket 10n alakban kell megjeleníteni, ahol az n pozitív- vagy negatív egész szám, vagy nulla. Ily módon a kijelző egymás után következő dekádokból álló rendszert alkot. Az egyes skálaosztások mellett a következőket kell feltüntetni: × 1000; ×100; ×10; × 1; × 0,1; × 0,01; × 0,001 és × 0,0001.

5.5. A számlapos (számtárcsás) és a digitális kijelzők esetében egyaránt:

- az egységet jelző m3-t fel kell tüntetni a számtárcsán (lapon), vagy közvetlenül a digitális kijelző mellett,

- a leggyorsabban forgó, látható, skálaosztással ellátott elem - amelyet ellenőrző elemnek, a legkisebb skálaosztását pedig "hitelesítési osztásérték"-nek neveznek - mozgásának folyamatosnak kell lennie. Az ellenőrző elem lehet állandó, vagy a készülékhez megfelelő alkatrészekkel ideiglenesen hozzáilleszthető. Az ellenőrző elem alkalmazása nem befolyásolhatja a mérő mérési pontosságát.

5.6. A hitelesítési osztásértéket jellemző osztásvonalak távolsága nem lehet 1 mm-nél kisebb és 5 mm-nél nagyobb. A skála jelzése a következő lehet:

- egyenlő vastagságú vonalak, melyek vonalvastagsága nem nagyobb mint az osztás negyede, hosszuk eltérő lehet;

- vagy a skálaosztással megegyező szélességű, felváltva ismétlődő sávok.

6. A kijelző és a hitelesítési osztásérték jellemzői

6.1. A kijelzőnek alkalmasnak kell lennie, nullára való visszaállás nélkül, legalább 1999 órányi névleges térfogat-áramnak/teljesítménynek megfelelő, köbméterben kifejezett vízmennyiség mérésére.

6.2. A hitelesítő skálaosztás-érték nagyságát az 1 × 10n vagy 2 × 10n vagy 5 × 10n képlet alapján kell megválasztani, és legyen eléggé kicsi ahhoz, hogy a mérési pontatlanság ne haladja meg a 0,5%-ot (biztosítsa, hogy a lehetséges leolvasási hiba ne legyen nagyobb, mint a legkisebb skálaosztás fele) és legyen eléggé kicsi ahhoz is, hogy a legkisebb térfogatáramnál végzett vizsgálat ne vegyen igénybe másfél óránál többet.

6.3. Alkalmazható olyan kiegészítő jelző (csillag, referenciajellel ellátott korong stb.) ami a mérőelem mozgását akkor is érzékelteti, amikor a kijelző állandó értéket mutat.

7. Szabályozó egység

A melegvízmérő szabályozó szerkezettel is felszerelhető, melynek segítségével megváltoztatható a kijelzett térfogatérték és a ténylegesen átáramlott térfogat közötti viszony. Ez a szerkezet azoknál a mérőknél kötelező, melyek a vízáramlás forgó alkatrészt mozgató hatásának elvén alapulnak.

8. Gyorsító egység

Tilos a melegvízmérőbe olyan szerkezetet beépíteni, ami a Qmin minimális térfogatáram alatti átfolyás esetén az áramlást gyorsítja.

9. Kiegészítő egységek

A melegvízmérő tartalmazhat impulzusadó egységet azzal a feltétellel, hogy az ilyen egység nem befolyásolja számottevően a mérő mérési tulajdonságait. A hitelesítési engedély megengedheti rögzített vagy leszerelhető speciális eszköz alkalmazását, lehetővé téve a melegvízmérő automatikus hitelesítését.

Jelölések és feliratok

10. Azonosítási feliratok

Minden melegvízmérőn külön vagy csoportosítva a mérő házán, a kijelző adattáblán tárcsán vagy a kijelző lapon kötelező olvashatóan és kitörölhetetlenül feltüntetni a következő információkat:

a) a gyártó neve, kereskedelmi neve vagy márkajele;

b) a pontossági osztály és a Qn névleges térfogatáram/teljesítmény m3/h-ban;

c) a gyártás éve és a mérő sorozatszáma;

d) az áramlási irányt mutató egy vagy két nyíl;

e) a hitelesítési engedélyre utaló jel;

f) a legnagyobb üzemi nyomás bárban kifejezve, ha az a 10 bárt meghaladja;

g) a legnagyobb üzemi hőmérséklet "90 °C" formában;

h) "V" vagy "H" betű, ha a mérő vagy csak függőleges (V), vagy csak vízszintes (H) helyzetben működik helyesen.

11. A hitelesítési jelek elhelyezése

A hitelesítési jeleket olyan jól látható helyen kell elhelyezni a melegvízmérő fő alkotórészén (általában a mérőházon), ahol a készülék szétszerelése nélkül is látszanak.

12. Lezárás

A melegvízmérőket plombával vagy hasonló védelemmel kell ellátni, hogy lezárásukat követően sem előírásszerű beépítés előtt, sem az után ne lehessen a védőeszköz megrongálása nélkül a mérőt szétszerelni, átalakítani vagy a szabályozó szerkezetét átállítani.