98/2009. (VII. 30.) FVM rendelet

a borkészítésre alkalmas szőlőfajták osztályba sorolásáról

A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény 57. § (1) bekezdés c) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter feladat- és hatásköréről szóló 162/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:

1. §

Ez a rendelet szabályozza a borkészítésre alkalmas szőlő, amely a Vitis vinifera fajhoz tartozik, vagy a Vitis vinifera faj és a Vitis nemzetséghez tartozó egyéb fajok keresztezéséből jött létre, osztályba sorolását és az osztályba sorolás érdekében végzett vizsgálatokat.

2. §[1]

3. §[2]

4. §

(1) Az osztályba sorolt fajták jegyzékét az 1. számú melléklet, a 6. § (3) bekezdés szerinti termesztési alkalmassági vizsgálatokhoz használható összehasonlító fajták jegyzékét pedig a 2. számú melléklet tartalmazza.

(2)[3]

5. §

(1) A borkészítésre alkalmas szőlőfajtákat a borszőlőfajta termesztési alkalmasságát figyelembe véve kell osztályba sorolni.

(2) Állami elismerést kapott borszőlőfajta a 6. § (3) bekezdésben meghatározott vizsgálatok nélkül is osztályba sorolható.

6. §

(1) Termesztési alkalmasság szerint a borkészítésre alkalmas borszőlőfajtákat engedélyezett és ideiglenesen engedélyezett kategóriába kell besorolni.

(2)[4]

(3) Osztályba nem sorolt, borkészítésre alkalmas szőlőfajta csak a 3. számú mellékletben meghatározott termesztési alkalmassági vizsgálat eredménye alapján sorolható osztályba. Egy szőlőfajta osztályba sorolását a vizsgálat megindulását követő egymás utáni öt termőév után lehet kérelmezni.

(4) Az olyan szőlőfajtákból előállított borászati termékek, amelyek esetében a (3) bekezdés szerinti vagy állami elismerésre történő bejelentése alapján végzett vizsgálatok vannak folyamatban, a vizsgálat ideje alatt, osztályba sorolt szőlőfajtának kell tekinteni.

(5)[5]

(6) A borszőlőfajta állami elismerésre történő bejelentése alapján végzett vizsgálatokat a (3) bekezdésben meghatározott vizsgálatokkal egyenértékűnek kell tekinteni.

7. §

(1) Ez a rendelet a kihirdetését követő napon lép hatályba.

(2) A borkészítésre alkalmas szőlőfajták osztályba sorolásáról szóló 104/2004. (VI. 3.) FVM rendelet, valamint a Szőlőfajta Használati Bizottságról szóló 39/2001. (V. 14.) FVM rendelet hatályát veszti.

8. §

Ez a rendelet a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről ("az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet") szóló, 2007. október 22-ei 1234/2007/EK tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg.

Gráf József s. k.,

földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter

1. számú melléklet a 98/2009. (VII. 30.) FVM rendelethez

Borszőlőfajták osztályba sorolása

Az egyes fajták szinonim elnevezései

2. számú melléklet a 98/2009. (VII. 30.) FVM rendelethez

Szőlőfajta kísérletek összehasonlító fajtáinak jegyzéke

3. számú melléklet a 98/2009. (VII. 30.) FVM rendelethez

Borkészítésre alkalmas szőlőfajták osztályba sorolásához szükséges termesztési alkalmasságának vizsgálati módszere

A kísérlet célja, hogy termesztés-alkalmassági vizsgálatokkal megteremtse a szőlőfajták osztályba sorolásának objektív lehetőségét. A kísérletek a céloknak akkor felelnek meg, ha biztosítják az eredmények összehasonlíthatóságát (legalább adott termőtájon belül) és a kísérleti célra megfelelő mennyiségű termés betakarítását.

I. Kísérleti ültetvények létesítése

1. Általános feltételek:

A megalapozott véleményhez, egyazon "vizsgálatba vont" fajta esetében, a termőtájon (közigazgatási egységen) belül, a szőlőkultúra méretétől függően 1-3. azonos módon beállított kísérletre van szükség. Kísérleti ültetvényt létesíteni csak a szőlő termőhelyi kataszterben I-II/1-2 osztályú minősítéssel regisztrált területeken lehet. A területeket úgy kell kiválasztani, hogy éghajlat és fekvés tekintetében az adott termőtájat messzemenően reprezentálja. A telepítőnek a kiválasztott területre rendelkeznie kell "Talajalkalmassági és alaptrágyázási" szakvéleménnyel. A létesítendő fajtakísérleti ültetvény fajtánként (vizsgálatba vont fajta) legalább 0,5 ha-os legyen.

2. Telepítési rendszer:

A kísérletbe vont szőlő tenyészterületének és az alkalmazott tőkeművelésmódnak egy adott termőtájon belül közel azonosnak kell lennie. Az alkalmazott tőkeformát a vizsgálatba vont, illetve az összehasonlító fajta igényeinek megfelelően kell megválasztani. Hektáronkénti tőkeszám 3334-5000 tő/ha.

Alkalmazható tőkeművelésmódok:

a) középmagas kordon;

b) ernyő-, illetve Guyot-művelés;

c) Moser, illetve Sylvoz kordon;

d) egyes függöny.

3. Összehasonlító fajta:

A vizsgálatokba vont fajta termesztés-alkalmassági vizsgálatához a kísérleti ültetvény 20%-át kitevő nagyságrendben összehasonlító fajtát is telepíteni kell, a vizsgálatba vont fajtával azonos feltételek mellett úgy, hogy a kísérleti fajtának az összehasonlító fajtával egyik oldalon érintkezzen.

Több kísérleti fajta egyidejű telepítése esetén a kísérleti és összehasonlító fajtákról elrendezési vázrajzot kell készíteni. Összehasonlító fajta (fajták) céljára az adott termőtáj területén nagyobb mértékben elterjedt, a vizsgálatba vont fajta várható szőlőtermesztési és borászati értékéhez legközelebb álló fajtát (fajtákat) kell kiválasztani.

4. Szaporítóanyag biztosítása:

Telepítésre igazolt származású, ellenőrzött, lehetőleg tesztelten vírusmentes szaporítóanyag használható fel.

5. Telepítés-előkészítés, telepítés:

Amennyiben a területen az ültetvény létesítését megelőzően meliorációs beavatkozásra van szükség, azt a vonatkozó előírásoknak megfelelően elkészített meliorációs terv alapján kell elvégezni.

A telepítés előtti alaptrágyázásnál a "Talajalkalmassági és alaptrágyázási" szakvélemény javaslatai alapján kell eljárni. A leendő kísérleti ültetvény növényállománya kiegyenlített legyen.

6. Telepítések ápolása termőkorig, támrendszerépítés:

A tőkeművelésmódra jellemző termőalapok a telepítést követő 4. év végére teljes mértékben kialakíthatók legyenek. A támrendszerépítést ezért úgy kell ütemezni, hogy a szőlőnövények nevelését, a termőfelület kialakítását mielőbb lehetővé tegyék.

A kiválasztott művelési rendszernek megfelelő támberendezést úgy kell megépíteni, hogy a funkcióját az ültetvény teljes élettartama alatt képes legyen ellátni.

A fiatal ültetvény éves ápolásánál fokozott gondossággal kell eljárni. Az évente esetlegesen felmerülő tőkehiányokat fajtaazonos szaporítóanyaggal pótolni kell. A sorközök gyommentességét a teljes vegetációs idő alatt mechanikai műveléssel (kultivátorozás) biztosítani kell. A mély termőréteg kialakítása és a csapadék jobb megtartása érdekében ősszel egy mélyebb művelést is végezni kell.

A soraljak gyommentesen tartása az integrált szőlőtermesztés elveinek megfelelően történik.

A növényvédelmet az integrált növényvédelmi technológia elveinek megfelelően kell elvégezni már a nem termő korban is.

A fiatalkorú ültetvényeken a metszést és a zöldmunkákat a kiválasztott tőkeművelésmódnak megfelelően, megkülönböztetett gondossággal kell elvégezni úgy, hogy azok 5 éves korukra termőképesek lehessenek és a fajtaértékelés kezdetét vehesse.

II. A kísérleti ültetvények termőkorú ápolása

A tőkénkénti rügyterhelést a vizsgálatba vont fajta sajátosságainak megfelelően, a tenyészterület figyelembevételével kell megállapítani. Ugyanazt a rügyterhelést kell alkalmazni az összehasonlító fajta esetében is. Az összehasonlíthatóság miatt egyazon vizsgálatba vont fajta minden kísérletében azonos vagy közel azonos terhelést kell alkalmazni. Az ültetvényekkel szemben elvárható a vékony, szellős, 40-50 cm-nél nem szélesebb lombfal biztosítása. A kísérleti parcellák szüretét minden esetben kézzel kell elvégezni. A szüret időpontját a kísérlet jellege határozza meg.

III. A fajtakísérlet keretében vizsgált paraméterek

1. Fenológiai megfigyelések:

a) a fakadás kezdete;

b) a virágzás kezdete;

c) a virágzás vége;

d) a kötődés mértéke (szöveges feljegyzés a fürttisztulás után);

e) a zsendülés kezdete.

2. Szüreti adatok:

a) a szüret időpontja;

b) a fürttermés mennyisége (kg/m2);

c) a must cukortartalma (magyar mustfokban és g/l-ben megadva, szabvány szerinti módszerrel meghatározva);

d) a must titrálható savtartalma (g/l);

e) rothadási százalék (becsült érték).

3. Egyéb adatfelvételezések:

a) Viszonylagos fagytűrés (fagykáros években ismétlésenként 10 db vessző rügyeinek átvágásával megállapított, a főrügyekre megállapított %-os érték);

b) a tőkék egészségi állapotára, a betegségekkel, kártevőkkel szembeni érzékenységre vonatkozó szöveges feljegyzések. A szüreti paramétereket vizsgálatba vont, illetve összehasonlító fajtánként külön-külön, kísérleti szüret keretében határozzuk meg. Mezovinifikációs borkészítésre fajtánként 2 x 500 kg szőlőt kell külön-külön szüretelni és feldolgozni.

IV. Borkészítési eljárás meghatározása

A borkészítési eljárást az első szüretet megelőzően kell rögzíteni, és lehetőség szerint, a kísérlet teljes időtartama alatt azonosan kell végezni.

A borok második fejtése után kell a szükséges analitikai vizsgálatokat elvégezni:

a) alkoholtartalom,

b) összes extrakt,

c) cukor,

d) cukormentes extrakt,

e) titrálható sav,

f) il ló sav,

g) szabad- és összes SO2,

h) összes polifenoltartalom,

i) pH-érték,

vörösboroknál továbbá

j) színintenzitás (E420 nm + E520 nm),

k) színárnyalat (E420 nm/E520 nm),

l) antocianin tartalom,

m) leukoantocianin tartalom,

n) rezveratrol tartalom,

o) diglükozid tartalom.

Érzékszervi bírálat: 100 pontos rendszer szabályai szerint.