2/2010. (I. 14.) KHEM rendelet

a Kőolaj- és Földgázbányászati Biztonsági Szabályzatról

A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 50/A. § (2) bekezdés h) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 133/2008. (V. 14.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A rendelet alkalmazási köre

1. § (1) A Kőolaj- és Földgázbányászati Biztonsági Szabályzat (a továbbiakban: Szabályzat) alkalmazási köre kiterjed a

a) kőolaj- és földgáz kutatását, feltárását, kitermelését, mezőkonzerválást, felszámolását,

b) kőolaj- és földgázbányászati kutak mélyítését, kiképzését, javítását, átképzését,

c) kőolaj- és földgázbányászati létesítmények építését, üzemeltetését,

d) földalatti gáztárolók létesítését, üzemeltetését

tervező, kivitelező, üzemeltető, karbantartó és hibaelhárító természetes személyekre, jogi személyekre, és jogi személyiséggel nem rendelkező társaságokra.

(2) A bányaüzemekben megvalósítandó biztonsági és egészségvédelmi követelmények minimális szintjét külön jogszabály* állapítja meg.[1]

(3) A Szabályzat az (1) bekezdésben meghatározott tevékenységek, valamint az ezek gyakorlásához szükséges létesítmények és berendezések különös bányászati biztonsági követelményeit határozza meg.

Értelmező rendelkezések

2. § E Szabályzat alkalmazásában

1. Berendezés: a fúrási- és kútmunkálatok elvégzésére a telephelyen felszerelt fúró-, kútvizsgáló-, kútjavító berendezések,

2. Béléscső: a kútba beépített olyan cső, amelynek célja a fúrólyuk méretének megtartása és a szénhidrogén-tároló, valamint a vizet tartalmazó rétegek egymástól való elkülönítése,

3. Biztonsági övezet: kőolaj és földgázbányászati létesítmények körzetében lévő azon terület, amelyen belül - a bányászati létesítmények, berendezések és azok környezetének kölcsönös védelme érdekében - építési, létesítési és egyéb tevékenységre vonatkozó tilalmak és korlátozások érvényesek,

4. Duplafalú tartály: olyan tartály, amelyben a két falszerkezet közötti teret szivárgást ellenőrző és jelző mérő műszerrel szerelték fel,

5. Fáklya: biztonsági berendezés, amely gázok biztonságos elégetésére szolgál; termelésben alkalmazott változatának része a kilépő gázok biztonságos begyújtására alkalmas gyújtószerkezet is,

6. Felügyeleti személy: meghatározott képzettséggel és gyakorlattal rendelkező személy, akit a bányavállalkozó (vagy a kivitelező) irányítási-, ellenőrzési-, felügyeleti tevékenységre írásban megbíz,

7. Fúrási telephely: a fúrási- és kútmunkálati tevékenység során a berendezés, valamint a gépi és egyéb egységek telepítéséhez, működtetéséhez, az anyagok tárolásához és az adott tevékenység biztonságos végzéséhez szükséges kijelölt terület,

8. Fúrókötél: a fúróberendezés fő emelőrendszerében használt acél-drót kötél,

9. Fúrólyuk: a földkéregbe mélyített furat, amelynek mélyítése folyamatban van,

10. Kitörés: a kútban, illetve a tárolórétegben lévő fluidumnak (közegnek) a kútból való szabályozatlan kiáramlása vagy átáramlása valamely kisebb nyomású mélybeli rétegrészbe (föld alatti kitörés),

11. Kitörésgátló: a kútfejszerelvényhez vagy a karácsonyfához csatlakozó szerkezet, amely lehetővé teszi a kút lezárását abban az esetben is, ha a kútban fúró-, termelő-, béléscső, kábel vagy dróthuzal van,

12. Kitörésvédelmi mentőcsapat: speciális szervezet, amelynek feladata a kőolaj-, illetve földgázkút kitörése során bekövetkezett tűzesetek oltási előfeltételeinek megteremtése, az oltás végrehajtása, a kitörések felszámolása, a kút biztonságba helyezése,

13. Kompresszortelep: olyan emberi tartózkodásra alkalmas építmény (zárt helyiség), amelyben legalább két kompresszort helyeztek el,

14. Kút: olyan bányászati célt szolgáló létesítmény, amely a föld mélyében rejlő ásványkincsek kutatása, felszínre hozása, kitermelése, megfigyelése vagy a fluidumok rétegben való elhelyezése érdekében létesült, vagy arra lett átképezve,

15. Kút (fúrólyuk) előélete: a kútban (fúrólyukban) az aktuális művelet előtt végzett beavatkozások dokumentumokkal rögzített adatai,

16. Kútfej: a kiképzett és termelésre alkalmassá tett kútra felszerelt elzáró szerelvények együttese,

17. Kútmunkálat: meglévő kút karbantartására, szerkezetének, funkciójának módosítására, valamint a réteg produktivitási jellemzőinek megváltoztatására irányuló munkálatok (rétegmegnyitás, kútindítás, rétegserkentés, kútlefúvatás, kútelfojtás, rétegelzárás, cementpalást javítás, csévélt termelőcsöves, nitrogénes és vitlás műveletek),

18. Lefúvatás: technológiai rendszer vagy csővezeték ellenőrzött nyomásmentesítése,

19. Lefúvás: a biztonsági szelep működése során bekövetkező időszakos (környezetszennyező) anyagkibocsátás,

20. Lefúvató rendszer: a környezeti és munkahelyi levegőt szennyező (egészségkárosító, tűz- és robbanásveszélyes) gázok összegyűjtésére és biztonságos elvezetésére szolgáló berendezés,

21. Létesítmény: termelésre, vagy a termelés kiszolgálására létesített egység, amely a tervezett feladatok ellátására létrehozott kutak, gépek, technológiai eszközök, csővezetékek, épületek összessége,

22. Lubrikátor (tömszelence): Tömítéssel és lefúvató-szeleppel ellátott hosszabb csődarab, amely lehetővé teszi a kábellel, dróthuzallal, felcsévélhető termelőcsővel (vagy egyéb eszközökkel, szerszámokkal) végzett műveletek elvégzését nyomás alatt lévő kutak esetében,

23. Lyukfej: a kútra szerelt elzáró szerelvények (csőfej-tagok, kiemelők, tolózárak, kitörésgátlók) együttese,

24. Mezőbeni és mezők közötti vezeték: kőolaj és földgázbányászati célokat szolgáló, termelő, besajtoló, vagy gyűjtő vezeték,

25. Nyomáspróba: folyadékkal vagy légnemű közeggel végzett vizsgálat, amely az üzemeltetés során nyomás alá kerülő technológiai berendezés megfelelőségének igazolására szolgál, és amelyet az üzemelés során várható legnagyobb nyomás figyelembevételével végeznek el a nyomáspróba-terv szerint,

26. Próbatermeltetés: előzetes hatósági engedély alapján történő, korlátozott időtartamú termeltetés, a telep vagy a réteg fizikai és termelési paramétereinek meghatározására,

27. Rendkívüli művelet: a kiviteli tervben nem tervezett, a kockázatelemzés alapján magas veszélyességi fokú, különleges művelet,

28. Réteg: közel egynemű felépítésű, meghatározott korú, közel azonos fizikai paraméterekkel bíró földtani képződmény,

29. Szerelői ellenőrzés: a gép, villamos berendezés alapvető hibáinak kimutatása céljából megtekintéssel és működési próbákkal elvégzett valamennyi ellenőrzés, ideértve a vonatkozó nemzeti szabványokban szerelői ellenőrzésként, vizuális vagy közeli felülvizsgálatként meghatározott tevékenységeket,

30. Szilárdsági nyomáspróba: az üzemeltetés során nyomás alá kerülő technológiai berendezés szilárdsági megfelelőségének igazolására szolgáló, folyadékkal vagy légnemű közeggel végzett vizsgálat, amelyet az engedélyezési nyomás figyelembevételével készített és jóváhagyott nyomáspróba-terv szerint kell elvégezni,

31. Technológiai berendezés: a technológiai folyamatban alkalmazott készülék, gép, tartály, szerelvény, csővezeték,

32. Technológiai tartály: olyan atmoszférikus üzemre tervezett edény, amelyben technológiai műveletet valósítanak meg, vagy amelyet a technológia közvetlen kiszolgálására hoztak létre, továbbá a cseppfolyós szénhidrogének (kőolaj, kondenzátum) és szénhidrogén-termékek tárolására szolgáló edény,

33. Technológiai telephely: technológiai folyamat megvalósításához szükséges létesítmény, gép, berendezés, csővezeték elhelyezésére szolgáló üzem vagy üzemrész; nem tartozik e körbe a kútkörzet, a kihelyezett gyűjtősor és a görényváltó,

34. Telep: a tároló réteg földtani szempontból hidrodinamikailag összefüggő, kőolaj-, illetve földgázvagyont (vagy egyéb fluidumot) tartalmazó része,

35. Termelés: az a kőolaj- és földgázbányászati tevékenység, amely a folyékony szénhidrogének és a földgáz (beleértve a szén-dioxidot is) felszínre hozatalát, előkészítését, elsődleges feldolgozását, valamint közvetlen szállításra és felhasználásra (értékesítésre) történő előkészítését jelenti,

36. Termelőcső: kútba épített, sima vagy vastagított végű, menetes cső, amelyen keresztül bányászati célú termelő tevékenység folytatható,

37. Tömörségi nyomáspróba: légnemű közeggel végzett vizsgálat, amely a hegesztett vagy oldható kötések tömörségének megállapítására szolgál, és amelyet az engedélyezési nyomáson jóváhagyott nyomáspróba-terv szerint végeznek el,

38. Tömörségi vizsgálat: a javított technológiai berendezésen légnemű vagy szállított közeggel végzett olyan vizsgálat, amely a hegesztett és oldható kötések tömörségének megállapítására szolgál, és amelyet a várható legnagyobb üzemi nyomáson végeznek el,

39. Villamosbiztonsági felülvizsgálat: a villamos berendezés biztonsági állapotának ellenőrzését célzó (első, időszakos és szabványossági) vizsgálat,

40. Zárásvizsgálat: a fúrólyukba vagy kútba beépített béléscső vagy termelőcső speciális nyomáspróbája.

Személyi feltételek

3. § Engedélyköteles felszíni létesítmények (kivéve a fúróberendezések felállítása, a fúrási telephely kialakítása) építési kivitelezési munkálatait csak építési felelős műszaki vezető felügyeletével szabad végezni. Az építési felelős műszaki vezető hatásköre nem érinti a bányaüzemi felelős műszaki vezető hatáskörét.

Üzemi utasítások

4. § (1) A műveleti utasítások tárgyi és személyi feltételeit a lehetséges veszélyek és kockázatok azonosításával, valamint azok csökkentésére vagy megszüntetésére figyelemmel kell elkészíteni.

(2) A gépek, berendezések, létesítmények üzemeltetésére, karbantartására, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés tárgyi és személyi feltételeire vonatkozó üzemi (technológiai, műveleti, kezelési, karbantartási, ellenőrzési, üzemzavar-elhárítási, szolgálati) utasításokat kell készíteni. Az utasításokat évente felül kell vizsgálni, és szükség szerint aktualizálni kell.

(3) Minden önállóan üzemeltethető (indítható és leállítható) technológiai rendszerre, minden elkülönítetten végezhető és több folyamatból álló technológiai tevékenységre és feladatellátásra, a végzett tevékenység végrehajtásának tárgyi és személyi feltételeire technológiai, kezelési utasítást kell készíteni, amely tartalmazza

a) a technológiai rendszer, berendezés megnevezését,

b) a technológiai rendszer, berendezés kapacitás adatait, fontosabb jellemzőit és az üzemeltetési teendőket, felsorolva a berendezés üzemeltetése során betartandó kezelési, szolgálati utasításokat,

c) a szükséges kezelői létszámot, a kezelők szükséges szakképezettségét és gyakorlati idejét,

d) a technológiai folyamat beindításakor, leállításakor és üzeme közben teendő intézkedéseket, biztonsági feladatokat,

e) a technológiai berendezés folyamatirányításával kapcsolatos teendők leírását, az előírt műszaki jellemzők biztosításának módját,

f) az alkalmazható műszereket, felszereléseket (beleértve a védő- és tűzoltó felszereléseket) anyagokat, az utóbbiak esetleges egymásra hatását,

g) a technológiai berendezés használat előtti ellenőrzésére vonatkozó utalást,

h) a veszélyes és ártalmas tényezőkre vonatkozó utalást.

(4) A technológiai folyamatok önálló műveleteire, valamint a technológiai folyamatba nem tartozó, önálló műveletekre műveleti utasítást kell készíteni, amely tartalmazza

a) a műveletek, folyamatok és azok sorrendjének megjelölését,

b) a művelet elvégzése során használt felszerelések, gépek, berendezések, műszerek, védőeszközök használatának módját,

c) a művelet végrehajtásának, eredményességének ellenőrzésére vonatkozó előírásokat,

d) a művelet várható zavarainak, veszélyeinek felismerésére, elhárítására vonatkozó utalást,

e) a művelet során szükséges intézkedések, kötelezettségek, felelősök körét,

f) a munkafolyamatban beálló változás esetén a munkavédelmi követelményeket, az esetleges eltérés feltételeit,

g) az érintett munkavállalókra vonatkozó előírásokat,

h) a művelet végrehajtásához szükséges létszámot,

i) a munkát irányító személy munkakörét.

(5) A gép, berendezés rendeltetésszerű, egészséget nem veszélyeztető és biztonságos üzemeltetésére kezelési utasítást kell készíteni, amely tartalmazza

a) a gép, berendezés megindításakor, üzemeltetésekor, leállításakor teendő intézkedéseket,

b) a gép, berendezés főbb műszaki adatait, az ezekkel kapcsolatos kezelői tevékenység megnevezését,

c) a végzendő munkafolyamat leírását és a főbb műszaki jellemzőket,

d) a tevékenységhez szükséges létszámot és a szükséges szakképzettséget,

e) a nyomás alatti terek nyomásmentesítésének előírásait,

f) a villamos berendezések feszültségmentesítésének előírásait,

g) a kezelő számára előírt utasításokat,

h) a gyártó előírásait.

(6) A termelő berendezések és tartozékaik biztonságos használatához, megbízhatóságának helyreállításához és fenntartásához szükséges munkák elvégzésére a karbantartó munkavállalók számára karbantartási utasítást kell készíteni, amely tartalmazza

a) a gépek, berendezések, műszerek megnevezését,

b) a karbantartási művelet részletes leírását, sor- és időrendjét,

c) a karbantartás közbeni, szándék nélküli (véletlen) üzembeállítás megakadályozásának módját,

d) a karbantartási munka irányításának, végzésének, ellenőrzésének feltételeit,

e) a karbantartás egészséget nem veszélyeztető, biztonságos elvégzésének feltételeit, az e feltételek biztosításának módját, az óvintézkedéseket,

f) a csővezeték, gép, berendezés, műszer tisztításának módját, feltételeit,

g) a karbantartás során előforduló jelentősebb veszélyforrások ellenőrzésére, felismerésére, elhárítására vonatkozó tudnivalókat,

h) a karbantartók tevékenységére vonatkozó utasításokat.

(7) Az ellenőrzésre jogosultak és kötelezettek feladatellátására ellenőrzési utasítást kell készíteni, amely tartalmazza

a) az ellenőrzésre kötelezett személy munkakörének megjelölését,

b) az ellenőrzés körét, célját, rendjét, módját,

c) az ellenőrzendő munkahely, kút, csővezeték, gép, műszer, védőeszköz, védőfelszerelés, folyamat, paraméter, jelzés, veszélyeztetés, tevékenység megnevezését,

d) az ellenőrzés rendszerességét, időtartamát,

e) az ellenőrzés során tett észrevételek írásbeli rögzítésének és jelentésének módját,

f) hiányosság esetén az intézkedési kötelezettséget.

(8) Az üzemeltetés során várhatóan előforduló hibák, veszélyek felismerésének, behatárolásának és elhárításának módjára, sorrendjére üzemzavar-elhárítási utasítást (tervet) kell készíteni, amely tartalmazza

a) a veszélyforrások felsorolását,

b) a vészhelyzetben szükséges teendőket,

c) azokat az üzemviteli eseteket (állapotokat), amelyek bekövetkezése esetén a berendezést üzemen kívül kell helyezni vagy nem szabad indítani,

d) a technológiai berendezéseknél elhelyezendő, készenlétben tartandó, csoportos és egyéni használatú védőeszközök, tűzoltó készülékek mennyiségére, használatára kiadott előírást,

e) a baleset, üzemzavar, környezetszennyezés és az elhárítás közbeni veszélyeztetés felismeréséhez, megfigyeléséhez, ellenőrzéséhez, megelőzéséhez, megszüntetéséhez szükséges eszközöket, műszereket, teendőket,

f) a gyors elhárításhoz szükséges riasztás, beavatkozás rendjének meghatározását,

g) az elhárítás személyi, szervezeti feltételeit,

h) az elhárítás műszaki feltételeit,

i) a helyszín változatlanul tartására, megváltoztatására, fényképi, rajzi rögzítésére, a kivizsgálás körülményeinek biztosítására vonatkozó előírásokat,

j) az elhárítás fontosabb eseményeinek dokumentálására vonatkozó rendelkezéseket.

(9) A Szabályzat alapján meghatározott és elkészítendő üzemzavar-elhárítási utasítás (terv) nem helyettesíti és nem zárja ki az egyéb jogszabályokban meghatározott egyéb védelmi tervek elkészítésének és alkalmazásának kötelezettségét.

(10) A feladatellátással kapcsolatos tevékenységekre a tevékenységi területeket és a hatásköröket lehatároló szolgálati utasítást kell készíteni, amely tartalmazza

a) a munkavállaló munkakörének megnevezését, illetékességi területét,

b) a munkavégzés általános szabályaira vonatkozó személyi kötelezettségeket, korlátozásokat,

c) a munkavállalók illetékességi területén rendszeresen és alkalomszerűen elvégzendő feladatokat,

d) a védőeszközök, védőfelszerelések, tűzoltó és riasztó berendezések használatára vonatkozó kötelezettséget,

e) a munkaköri tevékenység megkezdésére, folytatására, befejezésére vonatkozó kötelezettséget,

f) az események, adatok nyilvántartására, jelentésére vonatkozó feladatokat,

g) a munkavállalók együttműködésére vonatkozó kötelezettséget,

h) a reteszelés feloldásával kapcsolatos személyi kötelezettséget,

i) az egészség- és munkavédelemmel kapcsolatos kötelezettséget,

j) az ellenőrzéssel kapcsolatos feladatokat, kötelezettséget,

k) a munkavállalók oktatásával, gyakorlatoztatásával kapcsolatos követelményeket,

l) az üzemmenet, az üzemzavar és a rendkívüli események során szükséges intézkedési kötelezettséget.

(11) Ahol üzemszervezési, létszámtelepítési körülmények indokolják, egyes munka- és tevékenységi körök utasításai összevonhatók.

(12) Rendkívüli műveletek végzésére egyedi utasítást kell készíteni. Ezeket a műveleteket az írásban megbízott felügyeleti személynek kell irányítania.

Villamos berendezések

5. § (1) A kőolaj- és földgázbányászati létesítmények villamos berendezéseinek kiválasztására, telepítésére, felújítására vagy bővítésére villamos kivitelezési tervet (a továbbiakban: VT) kell készíteni.

(2) A létesítmények villamos berendezéseinek tervezésénél meg kell határozni a robbanásveszélyes térségek zónabesorolásait, és a tervezést úgy kell elvégezni, hogy a berendezések elhelyezése és a védelmi módok feleljenek meg a tűzvédelem, a robbanásmegelőzés és -védelem adott térségben előírt követelményeinek, a Szabályzat egyéb előírásainak.

6. § (1) Villamos berendezést - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az üzemeltető által jóváhagyott terv alapján szabad létesíteni, telepítését megkezdeni.

(2) A villamos berendezés és a villamos szerkezet élettartama alatt a megfelelőség tanúsítására keletkezett dokumentumokat a bányavállalkozónak a teljes élettartam alatt meg kell őriznie.

(3) A villamos berendezés üzemeltetésére üzemviteli utasítást kell készíteni, amely tartalmazza a villamos berendezés műszaki leírását, az üzemeltetéshez szükséges dokumentáció felsorolását és az ezek elhelyezésére vonatkozó előírásokat. Az üzemviteli utasításban rögzíteni kell a kezelés, az üzem közbeni és az ellenőrzések során elvégzendő tevékenységek részletezését, menetét, gyakoriságát, valamint ezek személyi és tárgyi feltételeit, fel kell sorolni a villamos berendezés karbantartásakor, meghibásodásakor elvégzendő tevékenységeket és magatartási szabályokat. Az üzemviteli utasítás tartalmazza a szerelői ellenőrzés módját.

(4) A robbanásbiztos kivitelű villamos berendezést első alkalommal üzembe helyezni csak a bányavállalkozó írásbeli engedélyével szabad.

7. § (1) A kőolaj- és földgázbányászati létesítmények villamos berendezésein villamosbiztonsági felülvizsgálatot, szerelői ellenőrzést kell végezni.

(2) A villamosbiztonsági felülvizsgálatot és a szerelői ellenőrzést megfelelő szakképzettséggel rendelkező azon személy végezheti, aki erre a bányavállalkozótól megbízást kapott.

(3) A kőolaj- és földgázbányászati létesítményekben a villamos berendezések felülvizsgálatait, ellenőrzéseit a (4)-(5) bekezdésben meghatározott esetekben kell elvégezni.

(4) Villamos biztonsági felülvizsgálatot kell végezni

a) létesítéskor és az első üzembe helyezés előtt,

b) minden lényeges átalakítás után (lényeges az olyan átalakítás, bővítés vagy javítás, amely a VT-ben foglaltakat érinti),

c) legalább a vonatkozó jogszabály szerinti időközönként.

(5) Szerelői ellenőrzést kell végezni

a) minden üzembe helyezés előtt,

b) minden karbantartás után,

c) fúrási telephelyen kéthavonta, ha a berendezés hosszabb ideig egy fúrásponton van.

(6) A villamosbiztonsági felülvizsgálatokról, valamint a szerelői ellenőrzésekről készített jegyzőkönyveket a bányavállalkozónak a berendezés teljes élettartama alatt meg kell őriznie.

8. § A kőolaj- és földgázbányászati létesítményekben biztonsági világításként hordozható, a VT-ben meghatározott védelmi módú villamos kézilámpák is alkalmazhatók.

Hegesztési előírások

9. § (1) A hegesztési művelethez hegesztéstechnológiai üzemi utasítást kell kidolgozni.

(2) Hegesztést olyan berendezéssel lehet végezni, amelynek rendszeres biztonsági felülvizsgálata megtörtént, és ezt igazolni tudják.

(3) A hegesztőnek próbavarratot kell készítenie, ha

a) új technológiai előírás alapján kezd hegeszteni,

b) három hónapnál hosszabb ideig nem végzett adott technológia szerinti hegesztést.

(4) A próbavarratot minősíteni kell.

10. § (1) A hegesztési tevékenység irányításával és ellenőrzésével hegesztési szakembert kell megbízni.

(2) A hegesztési munkát és minőségét rendszeresen ellenőrizni kell.

(3) Az ellenőrzésnek ki kell terjednie

a) a hegesztés technológiai előírások szerinti végzésére,

b) minden varrat szemrevételezéssel történő ellenőrzésére,

c) a varratok technológiai előírás szerinti roncsolásmentes vizsgálatára.

11. § (1) Az előírt minőséget nem kielégítő hegesztési varratokat ki kell javítani vagy újra kell készíteni.

(2) Javítás csak hegesztési technológia birtokában végezhető. Ha az eredeti hegesztési technológia alkalmazása nem lehetséges, akkor új javítási hegesztési technológiát kell kidolgozni. A hegesztett kötés technológia vizsgálatát ez alapján is el kell végezni.

(3) A javítási előírásoknak biztosítaniuk kell azokat a minimális mechanikai tulajdonságokat, amelyeket az eredeti hegesztésre használt hegesztési előírásokra vonatkozóan határoztak meg.

(4) A kijavított hegesztési varratot szemrevételezéssel és roncsolásmentes vizsgálatokkal ismételten vizsgálni szükséges.

12. § (1) A hegesztési varratokat úgy kell megjelölni és dokumentálni, hogy a hegesztési varrat helye és a hegesztő személye egyértelműen azonosítható legyen.

(2) Az előírt vizsgálatok megtörténtét és a vizsgálatok eredményeit jegyzőkönyvben kell rögzíteni.

13. § A kőolaj- és földgázbányászati létesítményekre vonatkozóan üzemi Tűzvédelmi Szabályzatot kell készíteni, amelyet a bányavállalkozó hagy jóvá.

Biztonsági övezet

14. § (1) A kőolaj- és földgázbányászati célú kutak biztonsági övezete a kút középpontjától vízszintesen mért 50 m-es sugarú függőleges hengerfelület által határolt térség.

(2) A kőolaj és földgáz gyűjtő, előkészítő létesítmények, a kőolaj és földgáz gyűjtőállomások, valamint az egyéb kőolaj- és földgázbányászati célú technológiai létesítmények biztonsági övezethatára legalább a létesítmények 2-es zóna besorolású robbanásveszélyes térségeinek a határa.

(3) Mélyfúrási és kútmunkálati tevékenységnél a villamos veszélyességi övezet határai a függőleges kifolyótól, gáztalanító elvezetésének végétől, szeparátorok biztonsági szelepeitől, a zárt vízszintes kifolyó nyílásától, a termelvényes tartályoktól mért 8,25 m sugarú függőleges henger a torony magasságáig, valamint a szabad iszapfelületek 1,5 m-es körzete.

15. § (1) A biztonsági övezetet a mezőbeni és a mezők közötti csővezeték mindkét oldalán, annak tengelyétől kell mérni.

(2) A vezetékek minimális biztonsági övezetének terjedelmét a melléklet tartalmazza.

(3) A mellékletben meghatározott biztonsági tényező növelésével - nagyobb biztonsági tényező alkalmazásával - a biztonsági övezet csökkenthető.

16. § A fáklya biztonsági övezetének nagyságát a hőhatásövezet számítása alapján kell meghatározni úgy, hogy a mélyfúrási és kútmunkálati tevékenység során az övezet legalább 30 m-es sugarú függőleges hengerfelület által határolt térség legyen (a fáklya tengelyétől mérve).

17. § Minden technológiai berendezést olyan korrózió elleni védelemmel kell ellátni, vagy olyan falvastagság pótlékot kell biztosítani, amely a tervezett élettartamig lehetővé teszi a biztonságos üzemeltetést. A korrózió elleni védelem szükségességét és mértékét műszaki-gazdasági számítások alapján a várható használati idő, az igénybevétel, a korróziós meghibásodások közvetlen és közvetett kárai figyelembevételével kell meghatározni.

II. FEJEZET

MÉLYFÚRÁS ÉS KÚTMUNKÁLATOK

Munkaterület, fúrások telepítése

18. § (1) A fúrólyuk helyét használatban lévő épülettől, közlekedési útvonaltól, külszíni nyomvonalas létesítménytől, a fúrótorony, fúróárboc (a továbbiakban együtt: fúróárboc) magasságának 1,2-szeresénél nagyobb vízszintes távolságra kell kijelölni.

(2) A fúrási telephelyre a kivitelezőnek telepítési-elrendezési tervet kell készíteni.

(3) A szociális helységeket a fúrólyuktól 30 m-nél nagyobb távolságra kell elhelyezni.

Eszközök, berendezések

19. § (1) A fúrási, lyukbefejezési és kútjavítási tevékenységeknél használt eszközöket, berendezéseket úgy kell méretezni, kiválasztani, hogy a rendeltetésszerű használatuk során fellépő igénybevételeknek biztonsággal megfeleljenek.

(2) A fúrási, lyukbefejezési és kútjavítási tevékenységeknél csak az Európai Unión belüli gyártó által adott megfelelőségi nyilatkozattal, vagy tanúsító szerv által kiadott megfelelőségi tanúsítvánnyal rendelkező eszközt, berendezést szabad használni.

20. § (1) A fúróárboc és a munkapad részére az alapot a talaj szilárdságát számításba véve kell elkészíteni.

(2) Fúrási, lyukbefejezési és kútjavítási munkákhoz csak a várható igénybevételnek megfelelő teherbírású fúróárbocot szabad használni.

(3) A fúróárboc adattábláján a gyártó nevét, a torony típusát és gyári számát, a megengedett maximális korona-, és horogterhelést (a kötélbefűzések számával), valamint - ha szükséges - a kihorgonyzás módját fel kell tüntetni.

(4) A fúróárboc kapcsolóállását legkésőbb az üzembe helyezés előtt el kell látni menekülő-kötéllel és menekülőszánkóval. Menekülőkötélként legalább 110 kN/mm2 szakítóerejű, korrózió ellen védett sodronykötelet kell alkalmazni.

(5) A menekülőkötél alsó rögzítő horgonyát a fúróárboctól olyan távolságra kell elhelyezni, hogy a kötél vízszintestől mért hajlásszöge 30o-nál nagyobb ne legyen.

(6) A kapcsolóállás, a koronacsigához vezető lépcsők, létrák, azok háttámaszai, valamint a pihenőpadozatok kialakításának meg kell felelnie a gyártó által a fúróárboc tekintetében előírtaknak.

(7) A fúróárbocokon, alépítményeken ötévente szerkezeti felülvizsgálatot kell végezni.

21. § (1) Az emelő és teherviselő eszközöket, elemeket a gyártó előírásai szerint kell használni, karbantartani, ellenőrizni.

(2) Az emelő és teherviselő eszközöknek meg kell felelniük a vonatkozó szabvány követelményeinek vagy az annál nem alacsonyabb műszaki színvonalú gyártói előírásnak.

22. § (1) A fúró, lyukbefejező és kútjavító berendezéseknél csak a gyártó vagy akkreditált intézmény által kiállított megfelelőségi tanúsítvánnyal ellátott kötelet szabad használni.

(2) A fúrókötelet le kell cserélni, ha

a) a kötél bármely 1 m-es szakaszán a szakadt elemi szálak száma eléri az összes elemi szálak számának 15%-át,

b) a kötél bármely 1 m-es szakaszán egy pászma szakadt elemi szálainak összege eléri a pászma összes elemi szálainak 30%-át, vagy

c) a kötél munkaszáma alapján elérte a technológiai utasításban előírt értéket.

(3) Fúrókötélként csak olyan acélsodrony-kötelet szabad használni, amelynek névleges szakítóereje a várható legnagyobb statikus terhelésnek legalább háromszorosa.

(4) A fúrókötél átmérőjének meg kell felelnie a korona- és szállítócsigasor kötéltárcsák horgonyméretének.

(5) Behúzatókötélként olyan acél-, növényirost- vagy műszálkötelet szabad használni, amelynek névleges szakítóereje a megemelt tárgy tömegének legalább hatszorosa.

(6) A gépkulcs és az ellensúly felfüggesztésére olyan acélsodrony-kötelet szabad használni, amelynek szakítóereje legalább háromszorosa a gépkulcs, ellensúly tömegének.

(7) A gépkulcs ellenkötelének teherbírása nagyobb kell legyen, mint a húzó kötél húzóerő szabályzóval beállított maximális húzóerő értéke. Ennek hiányában 2 db különböző hosszúságú ellenkötelet kell alkalmazni, amelyeknek külön-külön nagyobb szakító szilárdságúnak kell lennie a húzó kötélnél.

(8) A torony kihorgonyzó köteleinek méretét, teherbírását, elrendezését, az üzem közben megengedett kötélfeszültségeket, a kötélzet és rögzítéseinek ellenőrzési módját, gyakoriságát, lecserélésének feltételeit a gyártó előírásait figyelembe véve az üzemeltetőnek kell meghatároznia.

(9) A függesztékeknek egyedi azonosítóval ellátott, a karbantartási utasításban előírt rendszerességgel ellenőrzött, megfelelőségi tanúsítvánnyal rendelkező eszközöknek kell lenniük.

(10) Az üzemeltetőnek az emelő- és teherviselő eszközökre ellenőrzési utasítást kell kidolgoznia, amelyben rögzítenie kell a különböző elemekre vonatkozó ellenőrzési, felülvizsgálati és színkódolási, vagy azzal egyenértékű jelölési előírásokat.

(11) A fúróberendezésen lévő összes függesztőelemről (félszem, megtörőcsiga, hegesztett/rögzített fülecs, kötél) térképet kell készíteni.

23. § (1) A fúró, lyukbefejező és kútjavító berendezést meghajtó motorokat a fúrómesteri állásból működtethető vészleállító berendezéssel kell ellátni.

(2) A tengelykapcsolók szerkezeti megoldása a szándék nélküli (véletlen) be- és kikapcsolást ne tegye lehetővé.

(3) A véletlen érintés veszélyének kitett mozgó géprészeket - az orsó (macskafej), a forgatóasztal és a fúrószerszám kivételével - burkolni kell vagy korláttal kell elkeríteni.

(4) Az üzemanyag csővezetékét megfelelő szilárdságú, elektromosan vezető vagy egyen potenciálra hozott anyagból kell készíteni. A csővezeték mindkét végét elzárószerelvénnyel (szelep, csap) kell ellátni. A vezetéket külső mechanikai hatások és korrózió ellen védeni kell.

24. § (1) Az emelőművet (és a kanalazó dobot) csak a következő feltételek együttes fennállása esetén szabad üzemben tartani:

a) a fékberendezés üzemképes,

b) a dobra felfutó fúrókötél nem közelíti meg a dobkarima peremét a kötélátmérő 2,5szeresénél kisebb távolságra, vagy az a kiugrás ellen egyéb módon biztosított,

c) a végálláskapcsoló az emelőművet a szállítócsigasornak a koronacsigasorba való ütközése előtt legalább 1 m távolságban képes megállítani, vagy a végállásjelző ilyen megállításra kellő időben hangjelzést ad,

d) szakképzett kezelője állandóan mellette tartózkodik.

(2) Az emelőmű fékberendezésének bármely helyzetben meg kell tartania az adott kötélbefűzési variáció mellett engedélyezett maximális terhet, és biztosítani kell bármely munkafolyamat kivitelezhetőségét.

(3) A fúróberendezések emelőművét segédfékkel kell ellátni.

25. § (1) Nyomás alatt üzemelő rendszer csak azonosítható, műbizonylattal rendelkező elemekből állítható össze. A nyomóvezeték és a lefúvatóvezeték rendszer minden elemét és szerelvényét 1,25-szörös biztonsági tényezővel kell méretezni.

(2) A nyomóvezetékben alkalmazott tömlők mindkét végét lánccal vagy sodronykötéllel kell biztosítani. A rögzítést és a kikötést a várható legnagyobb húzóerőt figyelembe véve kell méretezni.

(3) A szivattyú nyomócsonkja után a rendeltetési célra igazoltan alkalmas túlnyomás-határolót kell felszerelni. A nyomócsonk és a túlnyomás-határoló közé elzáró szerelvényt nem szabad beépíteni.

(4) A túlnyomás-határoló nyitónyomása nem haladhatja meg a szivattyúban alkalmazott hengerbetétre megengedett legnagyobb és a nyomóvezeték rendszer legkisebb nyomásértékű elemének névleges nyomását.

(5) A nyomóvezetékbe légüstöt kell beépíteni. A nyomóvezeték munkapadon lévő szakaszán és a szivattyún megfelelő méréshatárú nyomásmérőt kell felszerelni.

(6) Nyomás alatt álló rendszert nyomásmentesíteni csak előre felszerelt szabályozható elzáró szerkezettel szabad.

(7) A nagynyomású rendszerekben vezetékmenetes kötésű csatlakozást

a) 210 bar üzemnyomásig 1/2" - 6" méretben,

b) 211 - 350 bar üzemnyomásig 1/2" - 2" méretben,

c) 350 bar feletti üzemnyomás esetén 1/2" méretben

lehet alkalmazni.

26. § (1) A lyuk- és kútfejen csak a tervezettnek megfelelő nyomáshatárú, megfelelőségi tanúsítvánnyal rendelkező elzáró szerkezetek, kútfej szerelvény elemek használhatók.

(2) A lyuk- és kútfejszerelvényeket és azok csatlakozó szerelvényeit - beleértve a kitörésgátlókat, a lyuk- és kútfejszerelvényhez csatlakoztatott rendszerek tolózárait, valamint a lefúvató- és fáklyavezetékeket a legkülső tolózárakig - úgy kell megválasztani, hogy azok nyomása ne legyen kisebb, mint a soron következő lyukszakasz fúrásakor várható legnagyobb lyuk- és kútfejnyomás. Gyűrűs kitörésgátló esetén egy nyomásfokozattal alacsonyabb üzemnyomású kitörésgátló is megfelel.

(3) Az üzemeltető köteles gondoskodni arról, hogy a kitörésgátlók, a lubrikátorok és a csatlakozó vezeték rendszereinek szerkezeti felülvizsgálatát legalább ötévenként dokumentáltan elvégezzék.

27. § (1) A berendezéseknél használt mérőműszerek rendszeres kalibrálásáról gondoskodni kell.

(2) A mérőműszerek kalibrálásának és hitelesítésének módjáról, gyakoriságáról az eszköz tulajdonosának utasításban kell rendelkeznie.

Tervek

28. § (1) A műszaki üzemi tervben meghatározott bányászati cél eléréséhez szükséges fúrási alapgeológiai, műszaki-biztonsági adatokat, követelményeket a geológiai-műszaki tervben (a továbbiakban: geo-műszaki terv) kell meghatározni.

(2) A geo-műszaki tervnek tartalmaznia kell különösen

a) a fúrás azonosítási adatait, teljes nevét, jelét, koordinátáit és jellegét,

b) a fúrás tervezett mélységét, szakaszonkénti átmérőjét és a szakasz hosszát,

c) a rétegsort, a kőolaj-, gáztároló-, és iszapveszteséges rétegek mélységét, a korbeosztást,

d) a fúrási szakaszonként várható legnagyobb réteg- és kútfejnyomást, hőmérsékletet,

e) a fúrás során tervezett szelvényezéseket,

f) a magfúrások helyét és hosszát,

g) fúrási szakaszonként az öblítőfolyadék fő jellemzőit és típusát,

h) a béléscsőoszlopok beépítési mélységét, azok átmérőjét, falvastagságát és anyagminőségét, a szilárdsági méretezési számítást,

i) a cementpalástok magasságát,

j) a béléscső zárásvizsgálatok (próbanyomások) tervezett értékét, a leürítési korlátozásokat.

29. § A geo-műszaki terv alapján fúrási kiviteli tervet (a továbbiakban: kiviteli terv) kell készíteni. A kiviteli tervnek tartalmaznia kell a következőket:

a) a fúrás célja,

b) a fúróberendezés főbb jellemzői,

c) a fúrólyuk szerkezete,

d) a béléscsövezési- és cementezési program,

e) a lyukfejszerelvény és a kitörésgátló rendszer típusa és nyomáshatára,

f) a zárásvizsgálatok és a rétegterhelési ellenőrzések,

g) az öblítőfolyadék típusa és jellemzői,

h) a szükséges iszaptisztító eszközök,

i) a fúróprogram,

j) a fúrószerszám összeállítása,

k) a fúrási paraméterek,

l) a fúrási hidraulika,

m) az információszerzés módjai,

n) a kútmunkálat során várható veszélyek és azok megelőzési módja.

Béléscsövezés

30. § (1) A kőolaj-, földgáz- vagy hévíztároló rétegek átfúrásához használandó lyukelzáró szerkezetek horgonyzására biztonsági, a tárolórétegek végleges biztosítására termelési béléscsőoszlopot kell beépíteni.

(2) Ha a biztonsági béléscsőoszlop alatti nyitott lyukszakasz hossza vagy állékonysága, esetleg a fedőrétegek nyomásviszonyai (vagy műszaki nehézségek) azt indokolják, technikai béléscsőoszlopot kell alkalmazni.

(3) Ismert területen a biztonsági béléscsőoszlop beépítésének mélységét a tényleges földtani és műszaki viszonyokat figyelembe véve kell meghatározni úgy, hogy a beépített béléscsőoszlop biztosítsa a harántolt rétegsor védelmét, valamint a fúrás zavarmentes továbbmélyítését.

(4) Ismeretlen területen a biztonsági, vagy a technikai béléscsőoszlopot a várható legfelső szénhidrogén-tároló réteg 50 m-re való megközelítése előtt kell beépíteni úgy, hogy alsó vége

a) 550 m-nél kisebb mélységben lévő szénhidrogén-tároló réteg esetén a szénhidrogén-tároló rétegtől 100 m-nél ne legyen nagyobb távolságra,

b) 550 m-nél nagyobb mélységben lévő szénhidrogén-tároló réteg esetén legalább 500 m mélységben legyen.

(5) A béléscső-méretezést összevont igénybevételre kell elvégezni. A méretezés során legalább a következő biztonsági tényezőkkel kell számolni:

a) húzás esetére 1,3,

b) külső nyomásra 1,125,

c) belső nyomásra 1,125.

(6) A cementpalástot úgy kell tervezni, hogy

a) a kezdő és a biztonsági béléscsőoszlopok felszínig legyenek cementezve,

b) a cementpalást magassága haladja meg a következő lyukszakasz hosszának 10%-át, és legalább 50 m legyen,

c) ha a béléscsőoszlop kőolajat vagy gázt tartalmazó réteget fed, és a rétegeket cementpalásttal különítik el, a cementpalást legalább 100 m-rel a legfelső tároló réteg fölé érjen.

(7) A fúrólyukat a biztonsági béléscsőoszlop és minden további béléscsőoszlop elhelyezése után lyukfejszerelvénnyel kell biztosítani. A lyukfejszerelvényt úgy kell kiképezni, hogy alkalmas legyen a fúrólyuk elzárására, lefúvatására, feltöltésére, valamint a csőközben fellépő nyomások mérésére és szabályozására.

Mélyfúrások és kútmunkálatok kivitelezése

31. § (1) Kútmunkálatokat kútmunkálati kiviteli terv alapján szabad végezni.

(2) A kútmunkálati kiviteli tervnek tartalmaznia kell

a) a kútmunkálat célját, leírását,

b) a kút adatait (kútszerkezet, réteghőmérséklet, rétegnyomás, várható legnagyobb kútfejnyomás) és a kút előéletére vonatkozó adatokat,

c) a várható rétegtartalom megnevezését, mennyiségét és összetételét, különös tekintettel a CO2 és H2S tartalomra,

d) a kútmunkálati folyadék típusát és sűrűségét,

e) a munkálatok leírását (zárásvizsgálatok, szerszám-összeállítás, rétegmegnyitás, kútindítás, hozamvizsgálat, mintázások és rétegelzárás),

f) az elvégzendő geofizikai méréseket,

g) az alkalmazandó lyuk- és kútfejszerelvények, kitörésgátlók, biztonsági szerelvények, termeltető és lefúvató rendszerek főbb jellemzőit,

h) a végleges kútszerkezetet.

32. § (1)[2] A munkálatok megkezdését - a karbantartás jellegű tevékenységek kivételével - a bányafelügyeletnek a munkálatok megkezdését megelőzően 8 nappal be kell jelenteni.

(2) Az építési engedélyt, az engedélyezett geo-műszaki tervet, kútmunkálati tervet és a kiviteli tervet a fúrás helyszínén kell tartani.

(3) A mélyfúrások és a kútmunkálatok berendezései az üzemeltető által meghatározott létszámú és szakmai összetételű személyzettel üzemeltethetőek. A személyzet munkájának közvetlen irányítására, az előírások, utasítások és a feladatok biztonságos végrehajtásáért felelős csoportvezetőt (fúrómester) kell írásban megbízni.

(4) A berendezés felszerelése után a fúrási, kútmunkálati művelet akkor kezdhető el, ha a berendezés ellenőrzését követően a berendezés üzemeltetőjének felelős műszaki vezetője az üzemképességről nyilatkozik, és az engedélyes felelős műszaki vezetője (helyettese) a rendelkezésre álló nyilatkozatok, dokumentumok és az általa végzett ellenőrzés alapján a munkálatok megkezdéséhez - a biztonsági naplóba történő bejegyzéssel - hozzájárul.

(5) A berendezés üzembe helyezése előtt

a) a nyomóvezetéket - a legnagyobb tervezett üzemnyomással - 10 perces próbanyomásnak kell alávetni,

b) a berendezések villamos készülékeit és a védőhálózatot villamos szakember köteles felülvizsgálni, és a megfelelőségről a biztonsági naplóban írásban nyilatkozni,

c) a nyomástartó edények felülvizsgálatát el kell végezni.

(6) Kútmunkálatok megkezdése előtt a termelőcsőben, a csőközben, valamint a kútfejre szerelt vezetékekben uralkodó nyomást felügyeleti személynek kell ellenőrizni. A kútfejszerelvényt megbontani csak a termelő- és béléscső-terek nyomásmentesítése után, vagy a kút elfojtását követően szabad.

33. § (1) Kútfejet és kutat nyomásmentesíteni és termeltetni csak lefúvató vagy termeltető rendszeren keresztül szabad.

(2) A lefúvató rendszert úgy kell kialakítani, hogy a fúrólyukból (kútból) kilépő közeg ellenőrzött áramoltatása a technológiai folyamattól és az időjárási viszonyoktól függetlenül biztosítva legyen.

(3) A nyomás alatt lévő kútban csak a felelős műszaki vezető által jóváhagyott műveleti utasítás szerint szabad munkálatokat végezni.

(4) A kútra felszerelt lubrikátort, teszter-karácsonyfát (és lefúvató rendszerét) felszerelés után - a művelet során várható legnagyobb kútfejnyomással - nyomáspróbának kell alávetni.

34. § (1) Az öblítőfolyadéknak (öblítő közegnek) olyan sűrűségűnek kell lennie, hogy mind statikus, mind dinamikus körülmények között biztonsággal ellensúlyozza a rétegnyomást. Alul- és kiegyensúlyozott fúrás esetén külön technológiai utasítás alapján kell eljárni.

(2) Az öblítőfolyadék sűrűségét és viszkozitását műszakonként legalább háromszor, a kőolajat, a földgázt vagy a 60 °C-nál magasabb hőmérsékletű hévizet a tároló réteg harántolása előtt, és ilyen réteg észlelése esetén óránként kell mérni. A mérés eredményét a napi jelentésben legalább műszakonként egyszer be kell jegyezni.

Üzemzavarok elhárítása, kitörés elleni védelem

35. § (1) Az üzemzavar-elhárítási utasításban (tervben) foglaltakat évente üzemzavar elhárítási gyakorlat keretében gyakoroltatni kell.

(2) A mentési munkákat a bányaüzemi felelős műszaki vezető irányítja. A mentési munkák során a mentéssel kapcsolatos utasítás csak a mentést irányító felügyeleti személy tudtával adható ki.

(3) Az üzemzavar bekövetkezését, körülményeit, a felszámolás érdekében tett intézkedéseket, azok végrehajtását a kivitelezési naplóban (napi jelentés) rögzíteni kell.

(4) A bányavállalkozó kitörésvédelmi üzemi utasítást köteles készíteni, amelyben rendelkezni kell a fúrólyuk vagy a kút nyugalmi helyzetének megbomlása esetén követendő szabályokról, valamint a különböző kútfejnyomásokhoz és - tevékenységekhez tartozó kitörés gátló rendszer kialakításáról. Az utasításban előírtakat negyedévente gyakoroltatni kell.

(5) A bányavállalkozó és a kőolaj- és földgázbányászati kutak mélyítését, kiképzését, karbantartását és javítását végzők kötelesek gondoskodni arról, hogy a kitörések felszámolására (és a kutak eloltására) alkalmas kitörésvédelmi mentőcsapat a tevékenységük ideje alatt rendelkezésre álljon.

36. § (1) A mentőcsapat tagjainak az egészségügyi alkalmasságon túl legalább 5 éves szakmai gyakorlattal kell rendelkezniük, ezen belül ismeretekkel és gyakorlattal kell rendelkezzenek

a) az alkalmazott fúró, lyukbefejező, kútjavító berendezés kezelésére,

b) a kitört kúton lévő fúró és kútjavító berendezés leszerelésére,

c) a meghibásodott kútelzáró fejek leszerelésére,

d) a mechanikus csővágó, Hytorc típusú eróziós vágó vagy egyéb, a fenti eszközök műszaki színvonalát elérő eszközök használatára,

e) az égő kutak aknájának vízfüggöny melletti szétbontására,

f) a berendezés munkapadján történő mindennemű kifúvás megfékezésére.

(2) A mentőcsapatnak a kúttüzek oltására rendelkeznie kell

a) nagyteljesítményű szivattyúkkal,

b) nagyteljesítményű vízágyúkkal,

c) manipulátorral és láng elterelővel,

d) egyéb, az a)-c) pontokban meghatározott eszközök műszaki színvonalát elérő eszközzel.

(3) A mentőcsapatnak rendelkeznie kell továbbá

a) olyan kitörésgátló rendszerrel, amelyben ékes betétet lehet használni 5 1/2" - 7"-9 5/8" csövek, illetve a használatos méretű csövek rögzítésére,

b) nyomás alatti 2 7/8"-3 1/2"-5" átmérőjű termelőcsövek és fúrórudak zsilipeléssel történő kiépítéséhez szükséges eszközökkel.

(4) A kitörésvédelmi technikai eszközöknek alkalmasak kell lenniük arra, hogy minden olyan feladatot el tudjon velük végezni a mentőcsapat, amit a berendezés személyzete nem tud kivitelezni.

(5) A mentőcsapatnak kellő gyakorlatot kell igazolni a felsorolt tevékenységek kivitelezésében.

(6) A mentőcsapatnak alkalmasnak kell lennie a beavatkozás szükséges eszközökkel és megfelelő személyzettel történő 24 órán belüli megkezdésére.

Megvalósulási dokumentáció

37. § (1) A bányavállalkozó köteles a megvalósult fúrásokról, a lefúrt kutakról, az elvégzett kútmunkálatokról dokumentációs rendszert működtetni. A kút dokumentációja legalább a következőket kell, hogy tartalmazza:

a) a kivitelezési napló (napi jelentés),

b) a kút szerkezetére vonatkozó adatok,

c) a béléscsövek és termelőcsövek átmérője, hossza, anyagfokozata,

d) a cementpalást adatai,

e) a kútban lévő nyitott szakaszok, perforációk és cementdugók helye,

f) a beépített szerelvények adatai,

g) a kútfejszerelvény nyomáshatára, típusa,

h) a beépített anyagok és szerelvények megfelelőségének tanúsítványai.

(2) A kút dokumentációját a bányászati tevékenység végéig meg kell őrizni.

A fúrási tevékenység befejezése, a kutak felhagyása, felszámolása

38. § (1) A fúrás befejezése után a kutat be kell keríteni, és a - kút jellegéből adódó - biztonsági övezet kiterjedését, a robbanásveszélyes zóna határát táblával kell jelölni.

(2) A bányavállalkozó köteles gondoskodni a lefúrt kutak biztonságos állapotának megőrzéséről, az illetéktelen beavatkozás (fizikai) megakadályozásáról.

(3) Az ideiglenesen felhagyott, nem üzemelő kutak biztonságba helyezését és rendszeres ellenőrzését a bányavállalkozó által jóváhagyott terv alapján kell kivitelezni és dokumentálni.

(4) A felszámolási tervnek meg kell jelölnie a felszámolás okát, továbbá tartalmaznia kell

a) a harántolt szénhidrogén-tároló rétegek jellemző adatait,

b) az egyéb célra használható rétegek jellemző adatait,

c) a béléscsőoszlopok és a cementpalástok adatait és állapotának jellemzőit,

d) a tervezett cementdugó(k) hosszát és a zárásvizsgálat módját,

e) a kutat feltöltő folyadék típusát és sűrűségét.

(5) A felszámolást úgy kell végrehajtani, hogy a béléscsőoszlopok csőközén szénhidrogén tartalmú nyitott rétegszakasz ne maradjon.

(6) A véglegesen felhagyott kutat tűszeleppel ellátott zárósapkával kell lezárni a talajszinttől legalább 1 m mélységben.

(7) A felszámolt kút beazonosíthatóságáról gondoskodni kell.

III. FEJEZET

SZÉNHIDROGÉNEK TERMELÉSE

Művelési tervek

39. § (1) A kőolaj- és földgáztelep művelését hidrodinamikai egységenként kidolgozott művelési terv szerint kell végezni.

(2) A művelési tervnek tartalmaznia kell

a) a föld alatti földtani és geológiai viszonyok vázlatos ismertetését,

b) a telepfolyadékok jellemző tulajdonságait a telepviszonyok között és a felszínen,

c) a kezdeti ásványvagyont,

d) a tervkészítést megelőző időszak termelési eredményeit, a szerzett tapasztalatokat,

e) a telep múltban érvényesült és a jövőben tervezett működési rendszerét,

f) a termelő és besajtoló kutak jelenlegi és tervezett hálózatát,

g) a kőolaj-, földgáz- és víztermelés, valamint a besajtolás évenkénti előrejelzését,

h) a telep- és kútfejnyomások várható alakulását,

i) a művelési folyamat megfigyeléséhez szükséges méréseket és vizsgálatokat,

j) a kihozatal tervezett alakulását.

(3)[3]

(4) A telep termelés közbeni viselkedését, a rétegviszonyok (állapot-jellemzők) alakulását a művelési tervben előírt gyakorisággal végzett mérésekkel, vizsgálatokkal meg kell határozni. A tervezett és mért adatok eltérése esetén az észlelt eltérésekre figyelemmel a művelési tervet módosítani kell.

(5) A próbatermeltetési tervben kell meghatározni a művelési terv kidolgozásához szükséges adatok és összefüggések megismerése céljából történő mérések és vizsgálatok körét, gyakoriságát.

Kutak üzemeltetése

40. § (1) A kutat a művelési terv alapján készített technológiai utasítás szerint kell működtetni.

(2) A termelő kút hozamát csak a művelési tervben előírt hozam beállítására alkalmas szerelvénnyel vagy szerkezettel szabad szabályozni.

(3) A kutakról a bányavállalkozónak nyilvántartást kell vezetni, amelynek tartalmaznia kell

a) a kút szerkezetére vonatkozó adatokat,

b) a telep megnevezését, a perforált szakaszok mélységét,

c) a termelési módot, üzemidőt, fúvóka méretet,

d) a kútból telepenként kitermelt kőolaj, földgáz és víz havi, évi és összegzett mennyiségét,

e) a kúton át besajtolt közeg havi, évi és összegzett mennyiségét,

f) a kúton végzett karbantartást, javítást, a leállások és leállítások okait, időtartamait,

g) az előfordult üzemzavarokat, azok lefolyását és felszámolását,

h) a termelvények minőségi jellemzőit.

(4) Termelő kút hozamát (olaj-, gáz-, kondenzátum-, vízhozamát), a másodlagos, illetve növelt hatékonyságú művelés vagy tárolás céljából besajtolt folyadék, illetve gáz mennyiségét folyamatosan üzemelő kutaknál legalább havonta, időszakosan üzemelő, illetve 95% feletti víztartalmú kutaknál legalább hathavonta egyszer méréssel kell meghatározni. A mérés időtartamát és módját úgy kell megválasztani, hogy annak alapján a kút napi termelése meghatározható legyen.

(5) Minden kúton nyomásmérési lehetőséget kell biztosítani a termelőcsövön és minden béléscső-közön. A mért adatokat nyilván kell tartani.

(6) A kútfejszerelvény elemeinek meghibásodása vagy a béléscsőfej tömítetlensége esetén azonnal intézkedni kell a hiba megszüntetéséről. A kútfejszerelvényen javítási munkákat csak a bányaüzemi felelős műszaki vezető engedélyével, az arra jogosult felügyeleti személy irányításával szabad végezni.

(7) Átfejtődés észlelése esetén azonnal intézkedni kell az átfejtődés megszüntetéséről.

(8) Tartósan üzemen kívüli kút elzáró szerelvényeit, ha abban nyitott réteg van, úgy kell helyzetükben biztosítani, hogy illetéktelenek a szerelvényeket ne működtethessék.

Csővezetékek

41. § A csővezetékek, szerelvények és műszerek állapotát üzemi utasításban szabályozott módon rendszeresen ellenőrizni kell. Az ellenőrzések alapján el kell végezni a csővezetékek minősítését, meg kell határozni a szükséges intézkedéseket és a következő vizsgálat időpontját.

Technológiai telephelyek

42. § (1) A technológiai berendezéseket, szerelvényeket és egyéb létesítményeket a robbanásveszélyes zónák figyelembevételével kell telepíteni.

(2) A robbanásveszélyes zóna határát telephelyen belül táblákkal meg kell jelölni. A robbanásveszélyes zónák a telep kerítésén kívülre nem terjedhetnek.

(3) A technológiai telephely ipariszennyvíz- és csapadékvíz-csatornáit a vonatkozó jogszabályok szerint kell kialakítani. Ahol a csatorna elvezető képességét légbeszívás vagy gázképződés visszaduzzadással, visszabuborékolással káros mértékben zavarhatja, ott a csatorna és az akna légterét szellőző vezetéken keresztül szellőztetni kell. Az akna szellőző vezetékeinek felső végére lángzárat kell szerelni. A lángzárnak a kezelőszint fölött legalább 2,5 m magasan kell lennie.

(4) A technológiai területek 30 m-es körzetén belül a kommunális csatornák aknáit kettős, homokzáras fedéllel kell készíteni.

(5) A bányaüzemi felelős műszaki vezető a következő naplók vezetéséről köteles gondoskodni:

a) telephelyi napló,

b) ellenőrzési napló,

c) munkavédelmi és tűzvédelmi oktatási napló.

Technológiai tartályok

43. § (1) A technológiai tartályok helyszíni technológiai szerelését, telepítését, javítását, szivárgásvizsgálatát, időszakos vizsgálatát tartályvizsgáló szakképesítéssel rendelkező szakember, vagy ilyen személyt foglalkoztató gazdálkodó szervezet végezheti.

(2) Csak olyan tartály, tartálycsoport telepíthető, amelynek

a) gyártója az adott felhasználási célra való alkalmasságról írásban megfelelőségi nyilatkozatot tett, vagy

b) kísérő dokumentációjából megállapítható, hogy kifejezetten a kívánt célra gyártották, illetve más célok mellett erre is alkalmas.

(3) Tartályt csak rendeltetése szerint és akkor szabad üzemeltetni, ha rendelkezik használatbavételi engedéllyel és az előírt vizsgálatokat elvégezték

a) az üzembe helyezés előtt,

b) a tisztítás, karbantartás, átalakítás, áttelepítés után,

c) ötévenként (teljes felülvizsgálat),

d) különleges esetekben (meghibásodás, üzemzavar, forgalmazott anyag változása stb.).

(4) Tartályok vizsgálatának fajtái a következők:

a) külső szerkezeti vizsgálat,

b) belső szerkezeti vizsgálat,

c) tűzvédelmi felülvizsgálat,

d) korrózióvédelmi ellenőrzés,

e) tömítettségi ellenőrzés (vízfeltöltéssel).

(5) Az elvégzendő vizsgálatok időpontjait, azok dokumentálásának módját a felelős műszaki vezető határozza meg a 13. §-ra figyelemmel. A vizsgálatok alapján szükséges intézkedéseket a felelős műszaki vezető hagyja jóvá.

(6) Tartályokat kőolajjal és kondenzátummal legfeljebb térfogatuk 95%-áig szabad feltölteni.

(7) A kezelt vagy elhelyezett folyadék szétfolyásának a megakadályozására sánccal elkerített felfogó teret (védőgödör) kell alkalmazni, kivéve ha a technológiai tartály szilárdságát a hidrosztatikus nyomás felett legalább 2 bar belső túlnyomásra méretezik és a felállítás helyén ennek megfelelő próbanyomásnak vetik alá, vagy a tartály dupla falú.

(8) A védőgödröt és a sáncot folyadékot át nem eresztő módon, kellő tömörségben, folyadék nyomásnak ellenálló kivitelben, nem éghető anyagból kell készíteni. Ha a sáncon csővezeték vagy kábel halad keresztül, az átvezetéseket oly módon kell kiképezni, hogy az a teljes folyadék zárhatóságot még tűz esetén is biztosítsa.

(9) A védőgödör folyadékkal tölthető térfogatának - a benne elhelyezett tartályok összes űrtartalmának százalékában kifejezve - a kötelező paraméterei a következők:

a) 1 tartály esetén 100%,

b) 2 tartály esetén 90%,

c) több tartály esetén 75%.

(10) A technológiai tartályokat légzőszeleppel vagy légzőnyílással kell ellátni, amelyeknél a visszalobbanást meg kell akadályozni.

Nyomásfokozó rendszerek

44. § (1) A szivattyúkat olyan csurgalékgyűjtő tálcákkal kell ellátni, amelyekről az elcsurgó folyadék megfelelő gyűjtése megoldható.

(2) Automatikus üzemű szivattyú esetén a helyi kézi működtetés lehetőségét is biztosítani kell.

45. § (1) Kompresszortelep létesítésénél és üzemeltetésénél a következő feltételeknek is teljesülni kell:

a) az éghető gázokat forgalmazó kompresszortelepek és a csőcsatornák átszellőzését biztosítani kell,

b) a kezelők tartózkodó helyiségét a veszélytelen terület felé nyíló ajtóval is el kell látni.

(2) A dugattyús kompresszorok minden fokozata után túlnyomás elleni védelmet kell biztosítani, ha az egyes fokozatok egymástól zárószerelvénnyel el vannak választva.

(3) A kompresszortelep és egyedileg telepített kompresszor távfelügyelettel akkor üzemeltethető, ha - figyelemmel a Szabályzat előírásaira is -

a) az a szükséges fő- és segédfolyamati műszaki jellemzők szélső értékeit magába foglaló reteszelő automatikával rendelkezik,

b) a védelmi automatika a leállítás okát a helyszínen, a vészleállás tényét a távfelügyeleti központban, vagy a beavatkozásra jogosult személynél jelzi.

(4) A (3) bekezdésben foglalt rendelkezéseket az egyedileg telepített kompresszorok esetében is alkalmazni kell.

Műszerek, biztonsági szerelvények, túlnyomás elleni védelem

46. § (1) A technológiai rendszerben nyomásmérési helyet kell biztosítani

a) a kutak csőközeinek és termelőcsövének nyomásmérésére,

b) a nyomástartó edényekre vagy az azzal összefüggő, együtt lezárható csővezetékrendszerre,

c) a nyomásszabályozók be- és kilépő oldalaira,

d) az önállóan nyomásmentesíthető terekre a lefúvató szerelvény közelében,

e) minden olyan helyen, ahol a nyomásmérő az üzemvitel, üzemellenőrzés szempontjából szükséges,

f) nyomásfokozó rendszerek be- és kilépő vezetékeiben.

(2) A nyomásmérő kiszakaszolhatóságát és nyomásmentesíthetőségét biztosítani kell.

(3) Helyi mutatású folyadékszintjelzőt kell beépíteni minden olyan helyen, ahol a folyadékszint ismerete biztonságtechnikai követelmény.

(4) Helyi hőmérőt kell felszerelni minden olyan helyen, ahol az az üzemvitel, üzemellenőrzés szempontjából indokolt.

47. § (1) A technológiai berendezéseket, csővezetékeket túlnyomás ellen védeni kell.

(2) Eltérő engedélyezési nyomású, összekapcsolt technológiai rendszereknél a kapcsolódás helyén záró-, vagy szabályozó- és zárószerelvényt kell elhelyezni, valamint a kisebb engedélyezési nyomású rendszert túlnyomás ellen védeni kell.

(3) Ha a védelem záró szerelvénnyel történik, akkor

a) a biztonsági zárószerelvényről törzslapot kell vezetni,

b) a biztonsági zárószerelvényt beépítésekor és legalább évenként nyitás-zárási működési próbának kell alávetni,

c) a nyomásérzékelőt és a beállító elemeket hitelesítő fémzárral kell ellátni.

Lefúvató rendszer, fáklya

48. § (1) A technológiai folyamatok során vagy az időszakos felülvizsgálatok, karbantartások, rendkívüli események miatti nyomásmentesítések alkalmával a rendszerből kikerülő gázok lefúvatására méretezett lefúvató rendszert kell kiépíteni.

(2) Az éghető veszélyes gázokat fáklyán el kell égetni, a nem éghető veszélyes gázokat elnyeletőn keresztül kell kibocsátani, ha a lefúvatás során a környezetben veszélyhelyzetet hozna létre.

(3) A fáklya elhelyezését, környezetbe telepítését és méretezését a folyamatos és tartós terhelési állapotban fellépő legnagyobb hőterhelés alapján kell meghatározni, figyelemmel a fáklyázás tervezett üzemvitelére, valamint a fáklya beépítés környezetére.

(4) Az állandóan üzemelő fáklyaberendezést a szükséges biztonsági berendezésekkel el kell látni.

(5) Kis mennyiségű lefúvatások gázaira (nyomásmérők, mintavevők, műszerek ellenőrzésekor felszabaduló gázok, túlmelegedést vagy meghibásodást jelző biztonsági szelepek gázai stb.) nem szükséges lefúvató rendszert létesíteni.

Nyomáspróbák

49. § (1) Azt a technológiai berendezést, csővezetéket, készüléket, amelyben a töltettömegből származó nyomás nélkül az üzemnyomás 1 bar-nál nagyobb, vagy a szénhidrogén vagy egyéb gáz 0,3 bar nyomásnál nagyobb túlnyomáson van, csak eredményes nyomáspróba alapján szabad üzembe helyezni.

(2) A Szabályzat előírásai szerint kell elvégezni a csővezetékek, a nyomástartó edények és csővezetékeik helyszíni nyomáspróbáját, valamint a nyomástartó edénynek nem minősülő berendezések és csővezetékeik nyomáspróbáját.

(3) Az üzemen és telephelyen kívüli csővezeték vonatkozásában csak szilárdsági, az üzemi és a telephelyi csővezetékek, nyomástartó edények és berendezések vonatkozásában szilárdsági és tömörségi nyomáspróbát kell tartani.

(4) Szilárdsági nyomáspróba alá nem vehető csővezetékszakaszon, berendezésen tömörségi vizsgálatot kell végezni. Ugyanez vonatkozik a javításra, valamint a külön nyomáspróbázott technológiai rendszerek összekapcsolásának esetére is.

(5) Nyomáspróbát tartani csak a tervnek megfelelően kivitelezett és készre szerelt technológiai berendezésen és csővezetéken szabad. A nyomáspróba munkálatainak irányításával mérnök vagy technikus végzettségű és legalább 3 éves üzemi gyakorlattal rendelkező személyt kell megbízni.

(6) Telephelyi nyomáspróba előtt az érintett technológiai berendezéseken és csővezetékeken mázolást végezni, szigetelést vagy burkolatot elkészíteni, azokat elföldelni nem szabad. A földbe fektetett csővezetékszakaszok korrózió ellen védhetők, kivéve a körvarratokat.

50. § (1) A tervezőnek a nyomáspróba megtartására tervet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell

a) a technológiai rendszer, berendezés és tartozékainak leírását, jellemző adatait,

b) a nyomáspróba technológiai adatait (nyomásérték, időtartam, az alkalmazandó közeg megnevezése stb.),

c) az ellenőrző műszerek beépítési helyét,

d) a nyomáspróba értékének elérésére, tartására és a nyomás csökkentésére vonatkozó előírásokat,

e) a nyomáspróbához szükséges szerelvényeket, záró és szakaszoló elemeket,

f) a nyomásmentesítés tervét,

g) a lefúvatásból adódó reakcióerőnek megfelelő vezeték és szerelvényrögzítési módot, az inert vagy szénhidrogén gáz lefúvatásakor alkalmazandó egészségügyi követelményeket,

h) a személyi és vagyonvédelmi előírásokat.

(2) Lefúvatást fojtókúpos szeleppel vagy méretezett fojtótárcsákkal kell végezni.

(3) A nyomáspróba időtartama alatt a csővezeték és a technológiai berendezés 20 m-es körzetében tilos munkát végezni, valamint bárkinek - a nyomáspróbát végzők és ellenőrzők kivételével - ott tartózkodni.

(4) A nyomáspróba végrehajtása közben biztosítani kell, hogy a nyomás alatti csővezetékben, technológiai berendezésben a megengedettnél nagyobb nyomás ne léphessen fel. A védelem módját a nyomáspróba tervben rögzíteni kell.

51. § (1) A nyomáspróbáról jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell

a) a nyomáspróba körülményeinek rövid leírását,

b) a nyomáspróba időpontját és a nyomáspróbán résztvevő személyek nevét a küldő szerv megjelölésével,

c) az alkalmazott nyomásmérők gyári számát és osztálypontosságát,

d) a nyomáspróba alá vett technológiai berendezés pontos megnevezését,

e) a csővezeték vagy technológiai berendezés jellemző adatait,

f) a próbanyomás értékét és időtartamát,

g) a nyomáspróbára alkalmazott közeg minőségi jellemzőit,

h) a nyomáspróbára alkalmazott közeg hőmérsékletváltozását,

i) a nyomáspróba kezdetén és végén a leolvasott nyomásértéket,

j) a nyomáspróba alatt észlelt rendellenes jelenségeket és megszüntetésük módját,

k) a nyomáspróba eredményét sikeres vagy sikertelen megjelöléssel,

l) a bizottság tagjainak aláírását.

(2) A nyomáspróba jegyzőkönyvet a műszaki dokumentáció részeként az üzemeltető köteles megőrizni.

52. § (1) A nyomáspróba előkészítése és végrehajtása új technológiai berendezéseknél a kivitelező, meglévő technológiai berendezéseknél az üzemeltető feladata.

(2) A nyomáspróbára kerülő csővezetéket és technológiai berendezést ki kell tisztítani.

(3) A nyomáspróba során biztosítani kell az ellenőrző nyomásmérők, hőmérők, nyomásmentesítő szerelvények és csővezetékek beépítését, illetve ellenőrzését. Ha a nyomáspróba szakaszosan történik, minden szakaszban biztosítani kell a nyomáspróba feltételeit.

(4) A nyomáspróbára kerülő csővezetéket és technológiai berendezést a legnagyobb tervezési nyomásnak megfelelő vakkarimával vagy egyéb alkalmas szerelvénnyel tömören le kell zárni, illetve a rendszerről megbízható módon le kell választani. A beépített zárószerelvények záróelemei nyomáskülönbségre csak a névleges nyomásértékig vehetők igénybe.

(5) A nyomásmérésre csak hitelesített, legalább 1,6 mérési pontosságú, a próbanyomásnak megfelelő méréshatárú nyomásmérőt szabad használni.

(6) A nyomáspróba alatt a nyomóközeg nyomását és hőmérsékletét műszeresen regisztrálni vagy hitelesen naplózni kell.

53. § (1) A szilárdsági nyomáspróbához elsősorban vizet kell használni, amely korrozív vagy szilárd szennyeződést nem tartalmazhat.

(2) Szilárdsági nyomáspróbához indokolt esetben más folyadék is felhasználható (gázolaj, fagyálló folyadék, párlat stb.)

(3)[4] Szilárdsági nyomáspróbát levegővel vagy légnemű közeggel tartani csak előzetes bányafelügyeleti engedély alapján szabad.

(4) A szilárdsági nyomáspróba időtartama és értéke a következő:

a) öt perc az engedélyezési nyomás 1,25-szörös értékén, majd

b) hat óra az engedélyezési nyomás 1,1-szeres értékén.

(5) A nyomáspróbára kerülő csővezeték és technológiai berendezés feltöltését, valamint próbanyomás alá helyezését a következők szerint kell végezni:

a) a rendszert folyadékkal való teljes feltöltés után nyomásmentes állapotban legalább 3 órán át pihentetni, majd légteleníteni kell,

b) a légtelenített rendszert az engedélyezési nyomás 1,1-szereséig a Nyomástartó berendezések Műszaki Biztonsági Szabályzata előírásai szerint kell nyomás alá helyezni, nyomáslépcsőnként 30 perces pihentetés biztosításával,

c) az engedélyezési nyomás 1,1-szeresén végzett 30 perces pihentetés után az engedélyezési nyomás 1,25-szörösére a nyomást egy lépcsőben kell felemelni, amelynek elérése egyben a nyomáspróba kezdetét jelenti.

(6) A nyomáspróba akkor eredményes, ha annak során a hegesztési varratokon, oldható kötéseken és a szerkezet felületén rendellenesség nem következik be (csepegés, szivárgás, a szerkezeti anyag deformálódása, stb.).

54. § (1) A sikeres szilárdsági nyomáspróba befejezése után el kell végezni a telephelyi technológiai berendezések és csővezetékek tömörségi nyomáspróbáját. A tömörségi nyomáspróbát a technológiai berendezés üzemeltetésre alkalmas állapotában kell elvégezni.

(2) A tömörségi nyomáspróbát levegővel, inertgázzal vagy szénhidrogéngázzal kell végezni.

(3) A nyomáspróba alá kerülő technológiai berendezés szénhidrogéngázzal való feltöltésekor

a) a kiszorított közeg fáklyára nem vihető,

b) a feltöltést lehetőleg nappal kell végezni; a ködös, párás időben végzendő feltöltés feltételeit külön és esetenként kell meghatározni,

c) a nyomáspróba előkészítése és lefolytatása alatt a nyomáspróbának alávetett berendezések 50 m-es körzetében dohányozni és nyílt lángot használni tilos.

(4) A tömörségi nyomáspróbát a nyomáspróba időpontjában elérhető legmagasabb üzemi nyomáson kell végezni a (9)-(10) bekezdésben előírt vizsgálatok elvégzéséhez szükséges időtartamig.

(5) A tömörségi nyomáspróbára kerülő technológiai berendezés és csővezeték feltöltését, próbanyomás alá helyezését a következők szerint kell végezni:

a) próbanyomás 10 bar túlnyomásig 1 fokozatban (0-100%),

b) próbanyomás 10-25 bar túlnyomásig 2 fokozatban (0-50-100%),

c) próbanyomás 25-160 bar túlnyomásig 3 fokozatban (0-50-75-100%),

d) próbanyomás 160 bar-nál nagyobb túlnyomás esetén 0-50-bar túlnyomásig 1 fokozatban, majd 40 bar fokozatonként.

(6) Az egyes fokozatok elérése után a berendezést és a csővezetéket pihentetni, eközben szemrevételezéssel ellenőrizni kell. Ha veszélyt jelentő rendellenesség tapasztalható, a berendezést, csővezetéket nyomásmentesíteni kell.

(7) Az utolsó fokozat elérése után a pihentetést követően a csapadékot le kell ereszteni.

(8) A tömörségi nyomáspróba alatt a technológiai berendezés, csővezeték nyomása az engedélyezési nyomás értékétől legfeljebb ± 5%-kal térhet el, amit nyomásejtéssel vagy nyomásnöveléssel szabad biztosítani, és állandó ellenőrzéssel kell követni.

(9) A tömörtelenség megállapítására minden hegesztett és oldható kötés vonatkozásában szappanoldatot vagy ezzel legalább egyenértékű indikálást kell használni.

(10) A tömörségi nyomáspróba akkor eredményes, ha annak során a hegesztési varratokon és az oldható kötéseken szivárgás nem észlelhető. Ha a nyomáspróba sikertelen, azt a hiba kijavítása után meg kell ismételni.

IV. FEJEZET

FÖLD ALATTI GÁZTÁROLÁS

55. § A földalatti gáztárolásra az I., a II., és a III. fejezet előírásait kell megfelelően alkalmazni.

V. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

56. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.

(2) A rendelet tervezetének a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8-10. cikkében előírt egyeztetése megtörtént.

Hónig Péter s. k.,

közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter

Melléklet a 2/2010. (I. 14.) KHEM rendelethez