13/2018. (VII. 3.) AM rendelet

a Tiszántúli Vadgazdálkodási Táj vadgazdálkodási tájegységeinek vadgazdálkodási tervéről

Az 1-2. § tekintetében a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 100. § (1) bekezdés a) pont 4. alpontjában, valamint c) pont 2. alpontjában,

a 3-4. § tekintetében a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 100. § (1) bekezdés c) pont 2. alpontjában kapott felhatalmazás alapján,

a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 94/2018. (V. 22.) Korm. rendelet 79. § 12. pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:

1. § A 101. számú Tiszazugi, a 102. számú Maros-csongrádi, a 103. számú Békési, a 104. számú Szarvasi, a 105. számú Körös-berettyói, a 106. számú Nagykunsági, a 107. számú Hajdúsági Erdőspuszták, a 108. számú Hajdúsági Löszhát-Hortobágy, a 109. számú Nyírségi, a 110. számú Felső-tiszavidéki, a 111. számú Tiszamenti, valamint a 112. számú Sárrét-bihari vadgazdálkodási tájegység (a továbbiakban együtt: Tiszántúli Vadgazdálkodási Táj) tájegységi vadgazdálkodási terve

a) vad élőhelyének általános jellemzését az 1. melléklet,

b) egyes vadfajok állományának leírását a 2. melléklet,

c) vadállomány-szabályozásának irányelveit, az egyes vadfajok szerint fenntartandó legkisebb vadlétszámot (törzsállomány), valamint az élőhelyet még nem veszélyeztető legmagasabb vadlétszámot a 3. melléklet,

d) vadgazdálkodási tájegységi trófeabírálat irányelveit a 4. melléklet,

e) természet- és tájvédelmi előírásait védett természeti területen az 5. melléklet,

f) hosszú távú természetvédelmi céljait a 6. melléklet

tartalmazza.

2. § A vadgazdálkodásért felelős miniszter az 1-6. melléklet, továbbá az azok tervezéséhez felhasznált vadgazdálkodási alapadatok, az azokat bemutató grafikonok és térképek, valamint azok szöveges értékelésének egységes szerkezetben történő megjelenését a rendelet hatálybalépését követő 60 napon belül az Országos Vadgazdálkodási Adattár honlapján biztosítja.

3. §[1]

4. §[2]

5. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 5. napon lép hatályba.

6. §[3] Az egyes vadgazdálkodással összefüggő miniszteri rendeletek módosításáról szóló 52/2020. (X. 27.) AM rendelettel [a továbbiakban: 52/2020. (X. 27.) AM rendelet] megállapított trófeabírálatra vonatkozó rendelkezéseket az 52/2020. (X. 27.) AM rendelet hatálybalépését követően elejtett vad trófeabírálata során kell alkalmazni.

Dr. Nagy István s. k.,

agrárminiszter

1. melléklet a 13/2018. (VII. 3.) AM rendelethez

A vad élőhelyének általános jellemzése

1. A 101. számú Tiszazugi vadgazdálkodási tájegység területének mintegy 96%-a alkalmas vadgazdálkodásra. A vadgazdálkodási tájegység területének meghatározó részét (87,5%) borítják szántó- és gyepterületek, az erdő aránya <5%.

2. A 102. számú Maros-csongrádi vadgazdálkodási tájegység területének mintegy 97%-a alkalmas vadgazdálkodásra. A vadgazdálkodási tájegység területének meghatározó részét (92,3%) borítják szántó- és gyepterületek, az erdő aránya <4%.

3. A 103. számú Békési vadgazdálkodási tájegység területének mintegy 94%-a alkalmas vadgazdálkodásra. A vadgazdálkodási tájegység területén meghatározóak a szántó- és gyepterületek (91,0%), az erdő aránya 2%.

4. A 104. számú Szarvasi vadgazdálkodási tájegység területének közel 96%-a alkalmas vadgazdálkodásra. A vadgazdálkodási tájegység területén meghatározóak a szántó- és gyepterületek (91,7%), az erdő aránya 3%.

5. A 105. számú Körös-berettyói vadgazdálkodási tájegység területének mintegy 97%-a alkalmas vadgazdálkodásra. A vadgazdálkodási tájegység területén a szántó- és gyepterületek aránya 87%, az erdő aránya 7%.

6. A 106. számú Nagykunsági vadgazdálkodási tájegység területének mintegy 96%-a alkalmas vadgazdálkodásra. A vadgazdálkodási tájegység területén meghatározóak a szántó- és gyepterületek (86,2%), az erdő aránya <5%.

7. A 107. számú Hajdúsági Erdőspuszták vadgazdálkodási tájegység területének mintegy 92%-a alkalmas vadgazdálkodásra. A vadgazdálkodási tájegység területének mintegy felét (54,0%) borítják szántó- és gyepterületek, az erdő aránya 36,5%.

8. A 108. számú Hajdúsági Löszhát-Hortobágy vadgazdálkodási tájegység területének mintegy 92%-a alkalmas vadgazdálkodásra. A vadgazdálkodási tájegység területének mintegy felét (54,0%) borítják szántó- és gyepterületek, az erdő aránya 36,5%.

9. A 109. számú Nyírségi vadgazdálkodási tájegység területének mintegy 93%-a alkalmas vadgazdálkodásra. A vadgazdálkodási tájegység területének közel kétharmadát (62,1%) borítják szántó- és gyepterületek, az erdő aránya 26,1%.

10. A 110. számú Felső-tiszavidéki vadgazdálkodási tájegység területének mintegy 95%-a alkalmas vadgazdálkodásra. A vadgazdálkodási tájegység területének közel kétharmadát (67,9%) borítják szántó- és gyepterületek, az erdő aránya 17,4%.

11. A 111. számú Tiszamenti vadgazdálkodási tájegység területének mintegy 95%-a alkalmas vadgazdálkodásra. A vadgazdálkodási tájegység területének közel kétharmadát (67,9%) borítják szántó- és gyepterületek, az erdő aránya 17,4%.

12. A 112. számú Sárrét-bihari vadgazdálkodási tájegység területének mintegy 95%-a alkalmas vadgazdálkodásra. A vadgazdálkodási tájegység területén meghatározóak a szántó- és gyepterületek (91,7%), az erdő aránya <1%.

2. melléklet a 13/2018. (VII. 3.) AM rendelethez

Az egyes vadfajok állományának leírása

1. Gímszarvas

1.1. A 101. számú Tiszazugi vadgazdálkodási tájegységben a gímszarvas nem fordul elő. Az elmúlt évtized szórvány elejtéseiből a minőség egyáltalán nem értékelhető.

1.2. A 102. számú Maros-csongrádi vadgazdálkodási tájegységben a gímszarvasállomány mennyiségét tekintve kis jelentőségű. Az állomány minősége a kevés, szórványos adat következtében nem ítélhető meg, országos viszonylatban nem jelentős.

1.3. A 103. számú Békési vadgazdálkodási tájegységben a gímszarvasállomány mennyiségét tekintve kis jelentőségű. Az állomány minősége a kevés adat következtében nem ítélhető meg, országos viszonylatban nem jelentős.

1.4. A 104. számú Szarvasi vadgazdálkodási tájegységben a gímszarvasállomány mennyiségét tekintve kis jelentőségű. Az állomány minősége a kevés adat következtében nem ítélhető meg, országos viszonylatban nem jelentős.

1.5. A 105. számú Körös-berettyói vadgazdálkodási tájegységben a gímszarvasállomány mennyiségét tekintve kis jelentőségű. Az állomány minősége a trófeabírálati adatok alapján a vadgazdálkodási tájegységek között az alsó harmadban helyezkedik el. Országos viszonylatban nem jelentős.

1.6. A 106. számú Nagykunsági vadgazdálkodási tájegységben a gímszarvas nem fordul elő.

1.7. A 107. számú Hajdúsági Erdőspuszták vadgazdálkodási tájegységben a gímszarvas mennyiségét tekintve kis jelentőségű. Az állomány minősége a trófeabírálati adatok alapján a vadgazdálkodási tájegységek között a felső harmadban helyezkedik el. Az állomány minősége országos viszonylatban jó.

1.8. A 108. számú Hajdúsági Löszhát-Hortobágy vadgazdálkodási tájegységben a gímszarvas mennyiségét tekintve kis jelentőségű. Az állomány minősége a kevés adat következtében nem ítélhető meg, országos viszonylatban nem jelentős.

1.9. A 109. számú Nyírségi vadgazdálkodási tájegységben a gímszarvas mennyiségét tekintve kis jelentőségű. Az állomány minősége a trófeabírálati adatok alapján a vadgazdálkodási tájegységek között az alsó harmadban helyezkedik el. Az állomány országos viszonylatban nem jelentős.

1.10. A 110. számú Felső-tiszavidéki vadgazdálkodási tájegységben a gímszarvas létszámát tekintve kis jelentőségű. Az állomány minősége a trófeabírálati adatok alapján a vadgazdálkodási tájegységek között a középső harmadban helyezkedik el. Az állomány minősége országos viszonylatban jó.

1.11. A 111. számú Tiszamenti vadgazdálkodási tájegységben a gímszarvas mennyiségét tekintve kis jelentőségű. Az állomány minősége a kevés adat következtében nem ítélhető meg, országos viszonylatban nem jelentős.

1.12. A 112. számú Sárrét-bihari vadgazdálkodási tájegységben a gímszarvas mennyiségét tekintve kis jelentőségű. Az állomány minősége a kevés adat következtében nem ítélhető meg, országos viszonylatban nem jelentős.

2. Dámszarvas

2.1. A 101. számú Tiszazugi vadgazdálkodási tájegység területén a dámszarvas a jelentett létszám és a teríték nagyság alapján is az alsó negyedbe tartozik a tájegységek rangsorában. A dámszarvasnak a vadgazdálkodási tájegység területén nincs jelentősége.

2.2. A 102. számú Maros-csongrádi vadgazdálkodási tájegység területén a dámszarvas a jelentett létszám és a teríték nagyság alapján is az alsó negyedbe tartozik a tájegységek rangsorában. Az állomány minősége a kis egyedszámok miatt nem értékelhető. A dámszarvasnak a vadgazdálkodási tájegység területén kis jelentősége van.[4]

2.3. A 103. számú Békési vadgazdálkodási tájegység területén a dámszarvas a jelentett létszám alapján és a teríték alapján is a felső negyedbe tartozik a tájegységek rangsorában. A trófeák tájegységi rangsorolása szerint az alsó félbe tartozik. A dámszarvas a vadgazdálkodási tájegység területén jelentős nagyvad. Jó minőségű állomány.

2.4. A 104. számú Szarvasi vadgazdálkodási tájegység területén a dámszarvas a jelentett létszám és a teríték alapján is az átlag alatti negyedbe tartozik a tájegységek rangsorában. A dámszarvasnak a vadgazdálkodási tájegység területén kis jelentősége van. A trófeák minősége nem értékelhető.

2.5. A 105. számú Körös-berettyói vadgazdálkodási tájegység területén a dámszarvas a jelentett létszám alapján és a teríték alapján is a felső negyedbe tartozik a tájegységek rangsorában. Az állomány minősége a trófeabírálati adatok alapján a vadgazdálkodási tájegységek között a felső félbe tartozik. A dámszarvas a vadgazdálkodási tájegység területén kiemelkedő nagyvad. Kiemelkedő minőségű állomány.

2.6. A dámszarvast a 106. számú Nagykunsági vadgazdálkodási tájegység területén a becsült létszám és a teríték alapján is az alsó negyedbe tartozik a tájegységek rangsorában. A dámszarvasnak a vadgazdálkodási tájegység területén nincs jelentősége.

2.7. A dámszarvas a 107. számú Hajdúsági Erdőspuszták vadgazdálkodási tájegységben a jelentett létszám alapján és a teríték alapján is a felső negyedbe tartozik a tájegységek rangsorában. Az állomány minősége a trófeabírálati adatok alapján a vadgazdálkodási tájegységek között a felső félbe tartozik, az egyik legjobb dámos terület. Kiemelkedő minőségű állomány.

2.8. A 108. számú Hajdúsági Löszhát-Hortobágy vadgazdálkodási tájegységben a becsült nagyság és a teríték alapján is az átlag alatti negyedbe tartozik a tájegységek rangsorában. A dámszarvasnak a vadgazdálkodási tájegység területén kis jelentősége van. A bírált trófeák száma nem értékelhető érdemben.

2.9. A 109. számú Nyírségi vadgazdálkodási tájegységben a dámszarvasállomány a jelentett létszám és a teríték alapján is az átlag alatti negyedbe tartozik a tájegységek rangsorában. Az állomány minősége a trófeabírálati adatok alapján a vadgazdálkodási tájegységek között nem értékelhető.

2.10. A 110. számú Felső-tiszavidéki vadgazdálkodási tájegységben a dámszarvasállomány a jelentett létszám és a teríték alapján is az átlag feletti negyedbe tartozik a tájegységek rangsorában. Az állomány minősége a trófeabírálati adatok alapján a vadgazdálkodási tájegységek között az alsó félbe tartozik. Jó minőségű állomány.

2.11. A 111. számú Tiszamenti vadgazdálkodási tájegységben a dámszarvasállomány a jelentett létszám alapján és a teríték alapján is az átlag feletti negyedbe tartozik a tájegységek rangsorában. Az állomány minősége a trófeabírálati adatok alapján a vadgazdálkodási tájegységek között nem értékelhető. Közepes minőségű állomány.

2.12. A 112. számú Sárrét-bihari vadgazdálkodási tájegységben a dámszarvas a becsült állomány alapján az alsó, a teríték alapján az átlag alatti negyedbe tartozik a táj-egységek rangsorában. A dámszarvasnak a vadgazdálkodási tájegység területén nincs jelentősége. Minősége nem értékelhető.

3. Őz

3.1. A 101. számú Tiszazugi vadgazdálkodási tájegységben az őz nagyon jelentős nagyvad, a jelentett őzlétszámot és a terítéket tekintve is a felső negyedben helyezkedik el, és gazdálkodási szempontból kiemelkedő szerepe van. Az agancsok minősége kiemelkedő. Az állomány minősége a trófeabírálati adatok alapján a vadgazdálkodási tájegységek között a felső negyedben helyezkedik el, kiemelkedő az állomány.

3.2. Az őz a 102. számú Maros-csongrádi vadgazdálkodási tájegységben nagyon jelentős nagyvad. A jelentett őzlétszámot és a terítéket tekintve is a felső negyedben helyezkedik el. Az agancsok minősége kiemelkedő. Az állomány minősége a trófeabírálati adatok alapján a vadgazdálkodási tájegységek között a felső negyedben helyezkedik el, kiemelkedő az állomány.

3.3. Az őz a 103. számú Békési vadgazdálkodási tájegységben nagyon jelentős nagyvad. A jelentett őzlétszámot tekintve a felső negyedben, a terítéket tekintve az átlag feletti negyedben helyezkedik el. Az agancsok minősége kiemelkedő. Az állomány minősége a trófeabírálati adatok alapján a vadgazdálkodási tájegységek között a felső negyedben helyezkedik el, kiemelkedő az állomány.

3.4. Az őz 104. számú Szarvasi vadgazdálkodási tájegységben nagyon jelentős nagyvad. A jelentett őzlétszámot tekintve a felső negyedben, illetve a terítéket tekintve az átlag feletti negyedben helyezkedik el. Az agancsok minősége kiemelkedő. Az állomány minősége a trófeabírálati adatok alapján a vadgazdálkodási tájegységek között a felső negyedben helyezkedik el, kiemelkedő az állomány.

3.5. Az őz a 105. számú Körös-berettyói vadgazdálkodási tájegységben nagyon jelentős nagyvad. A jelentett őzlétszámot és a terítéket tekintve is a felső negyedben helyezkedik el. Az agancsok minősége kiemelkedő. Az állomány minősége a trófeabírálati adatok alapján a vadgazdálkodási tájegységek között a felső negyedben helyezkedik el, kiemelkedő az állomány.

3.6. Az őz a 106. számú Nagykunsági vadgazdálkodási tájegységben jelentős nagyvad. A jelentett őzlétszámot tekintve az átlag feletti negyedben, a terítéket tekintve is az átlag alatti negyedben helyezkedik el. Az agancsok minősége kiemelkedő. Az állomány minősége a trófeabírálati adatok alapján a vadgazdálkodási tájegységek között a felső negyedben helyezkedik el, kiemelkedő az állomány.

3.7. Az őz a 107. számú Hajdúsági Erdőspuszták vadgazdálkodási tájegységben jelentős nagyvad. A jelentett őzlétszámot tekintve az átlag feletti, a terítéket tekintve az átlag alatti negyedben található. Az agancsok minősége kiemelkedő. Az állomány minősége a trófeabírálati adatok alapján a vadgazdálkodási tájegységek között a felső negyedben helyezkedik el, kiemelkedő az állomány.

3.8. Az őz a 108. számú Hajdúsági Löszhát-Hortobágy vadgazdálkodási tájegységben jelentős nagyvad. A jelentett őzlétszámot tekintve az átlag alatti, a terítéket tekintve is az alsó negyedben helyezkedik el. Az agancsok minősége kiemelkedő. Az állomány minősége a trófeabírálati adatok alapján a vadgazdálkodási tájegységek között a felső negyedben helyezkedik el, kiemelkedő az állomány.

3.9. Az őz a 109. számú Nyírségi vadgazdálkodási tájegységben a mennyiségi jellemzőket nézve jelentős nagyvad. A jelentett őzlétszámot tekintve az átlag feletti, a terítéket tekintve az átlag alatti negyedben található. Az agancsok minősége a Nyírségi vadgazdálkodási tájegységben kiemelkedő. Az állomány minősége a trófeabírálati adatok alapján a vadgazdálkodási tájegységek között a felső negyedben helyezkedik el, kiemelkedő az állomány.

3.10. Az őz a 110. számú Felső-tiszavidéki vadgazdálkodási tájegységben a mennyiségi jellemzőket nézve jelentős nagyvad. A jelentett létszám alapján az átlag feletti, a terítéket tekintve az átlag alatti negyedben található. Az agancsok minősége jó. Az állomány minősége a trófeabírálati adatok alapján a vadgazdálkodási tájegységek között az átlag feletti negyedben helyezkedik el, nem kiemelkedő az állomány.

3.11. Az őz a 111. számú Tiszamenti vadgazdálkodási tájegységben a mennyiségi jellemzőket nézve jelentős nagyvad. A jelentett létszámot tekintve az átlag feletti, a terítéket tekintve az átlag alatti negyedben található. Az agancsok minősége jó. Az állomány minősége a trófeabírálati adatok alapján a vadgazdálkodási tájegységek között az átlag feletti negyedben helyezkedik el, nem kiemelkedő az állomány.

3.12. Az őz a 112. számú Sárrét-bihari vadgazdálkodási tájegységben a mennyiségi jellemzőket nézve helyileg jelentős nagyvad. A jelentett létszámot tekintve az átlag alatti negyedben, a terítéket tekintve az alsó negyedben található. Az agancsok minősége kiemelkedő. Az állomány minősége a trófeabírálati adatok alapján a vadgazdálkodási tájegységek között a felső negyedben helyezkedik el.

4. Muflon

4.1. A muflonnak a Tiszántúli tájegységben vadgazdálkodási és vadászati jelentősége nincs.

4.2. A muflon - a 109. számú Nyírségi vadgazdálkodási tájegység kivételével - szabad területen nem fordul elő.

4.3. A muflon a 109. számú Nyírségi vadgazdálkodási tájegységben szabad területen 2007 óta fordul elő. Az állomány minősége gyenge, illetve a trófeák nagysága és minősége szempontjából értékelhetetlen a kevés bemutatott csiga következtében.

5. Vaddisznó

5.1. A 101. számú Tiszazugi vadgazdálkodási tájegységben a vaddisznó kis jelentőségű. A jelentett létszám és a teríték alapján is az alsó negyedben van.

5.2. A 102. számú Maros-csongrádi vadgazdálkodási tájegységben a vaddisznó kis jelentőségű. A jelentett létszám és a teríték alapján is az alsó negyedben van.

5.3. A 103. számú Békési vadgazdálkodási tájegységben a vaddisznó kis jelentőségű. A jelentett létszám és a teríték alapján is az alsó negyedben van.

5.4. A 104. számú Szarvasi vadgazdálkodási tájegységben a vaddisznó kis jelentőségű. A jelentett létszám és a teríték alapján is az alsó negyedben van.

5.5. A 105. számú Körös-berettyói vadgazdálkodási tájegységben a vaddisznó kis jelentőségű. A jelentett létszám alapján az átlag alatti, a teríték alapján az alsó negyedben van.

5.6. A 106. számú Nagykunsági vadgazdálkodási tájegységben a vaddisznó kis jelentőségű. A jelentett létszám alapján az alsó, a teríték alapján az átlag alatti negyedben van.

5.7. A 107. számú Hajdúsági Erdőspuszták vadgazdálkodási tájegységben a vaddisznó jelentősége közepes. A jelentett létszám és a teríték alapján is az átlag alatti negyedben van.

5.8. A 108. számú Hajdúsági Löszhát-Hortobágy vadgazdálkodási tájegységben a vaddisznó kis jelentőségű vadfaj. A jelentett létszám alapján az átlag alatti és a teríték alapján az alsó negyedben van.

5.9. A 109. számú Nyírségi vadgazdálkodási tájegységben a vaddisznó közepes jelentőségű vadfaj. A jelentett létszám és a teríték alapján is az átlag alatti negyedben van.

5.10. A 110. számú Felső-tiszavidéki vadgazdálkodási tájegységben a vaddisznó közepes jelentőségű. A jelentett létszám és a teríték alapján is az átlag alatti negyedben van.

5.11. A 111. számú Tiszamenti vadgazdálkodási tájegységben a vaddisznó kis jelentőségű. A jelentett létszám és a teríték alapján is az alsó negyedben van.

5.12. A 112. számú Sárrét-bihari vadgazdálkodási tájegységben a vaddisznó kis jelentőségű. A jelentett létszám és a teríték alapján is az alsó negyedben van.

6. Mezei nyúl

6.1. A 101. számú Tiszazugi vadgazdálkodási tájegységben a mezei nyúl nagy jelentőségű vadfaj. A jelentett létszám és a teríték alapján is a felső negyedben helyezkedik el. Gazdálkodási szempontból szerepe nagy.

6.2. A 102. számú Maros-csongrádi vadgazdálkodási tájegységben a mezei nyúl nagy jelentőségű vadfaj. A jelentett létszám és a teríték alapján is a felső negyedben helyezkedik el. Gazdálkodási szempontból szerepe nagy.

6.3. A 103. számú Békési vadgazdálkodási tájegységben a mezei nyúl nagy jelentőségű vadfaj. A jelentett létszám és a teríték alapján is a felső negyedben helyezkedik el. Gazdálkodási szempontból szerepe nagy.

6.4. A 104. számú Szarvasi vadgazdálkodási tájegységben a mezei nyúl nagy jelentőségű vadfaj. A jelentett létszám és a teríték alapján is a felső negyedben helyezkedik el. Gazdálkodási szempontból szerepe nagy.

6.5. A 105. számú Körös-berettyói vadgazdálkodási tájegységben a mezei nyúl nagy jelentőségű vadfaj. A jelentett létszám alapján a felső negyedben, míg a teríték alapján az átlag feletti negyedben helyezkedik el. Gazdálkodási szempontból szerepe nagy.

6.6. A 106. számú Nagykunsági vadgazdálkodási tájegységben a mezei nyúl nagy jelentőségű vadfaj. A jelentett létszám és a teríték alapján is a felső negyedben helyezkedik el. Gazdálkodási szempontból szerepe nagy.

6.7. A 107. számú Hajdúsági Erdőspuszták vadgazdálkodási tájegységben a mezei nyúl közepes jelentőségű vadfaj. A jelentett létszám és a teríték alapján is az átlag feletti negyedben helyezkedik el.

6.8. A 108. számú Hajdúsági Löszhát-Hortobágy vadgazdálkodási tájegységben a mezei nyúl közepes jelentőségű vadfaj. A jelentett létszám alapján az átlag feletti negyedben, míg a teríték alapján az átlag alatti negyedben helyezkedik el. Nem meghatározó jelentőségű faj.

6.9. A 109. számú Nyírségi vadgazdálkodási tájegységben a mezei nyúl közepes jelentőségű vadfaj. A jelentett létszám és a teríték alapján is az átlag feletti negyedben helyezkedik el. Nem meghatározó jelentőségű faj.

6.10. A 110. számú Felső-tiszavidéki vadgazdálkodási tájegységben a mezei nyúl közepes jelentőségű vadfaj. A jelentett létszám és a teríték alapján is az átlag feletti negyedben helyezkedik el. Nem meghatározó jelentőségű faj.

6.11. A 111. számú Tiszamenti vadgazdálkodási tájegységben a mezei nyúl közepes jelentőségű vadfaj. A jelentett létszám alapján a felső negyedben, míg a teríték alapján az átlag feletti negyedben helyezkedik el. Nem meghatározó jelentőségű faj.

6.12. A 112. számú Sárrét-bihari vadgazdálkodási tájegységben a mezei nyúl nagy jelentőségű vadfaj. A jelentett létszám alapján a felső negyedben, míg a teríték alapján az átlag feletti negyedben helyezkedik el. Gazdálkodási szempontból szerepe nagy.

7. Fácán

7.1. A 101. számú Tiszazugi vadgazdálkodási tájegységben a fácán nagy jelentőségű apróvadfaj. A jelentett állomány és a hasznosítás alapján is felső negyedben helyezkedik el, és gazdálkodási szempontból a fácán szerepe nagy.

7.2. A 102. számú Maros-csongrádi vadgazdálkodási tájegységben a fácán nagy jelentőségű apróvadfaj. A jelentett állomány és a hasznosítás alapján is a felső negyedben helyezkedik el, és gazdálkodási szempontból a fácán szerepe nagy.

7.3. A 103. számú Békési vadgazdálkodási tájegységben a fácán nagy jelentőségű apróvadfaj. A jelentett állomány és a hasznosítás alapján is a felső negyedben helyezkedik el, és vadgazdálkodási szempontból a fácán szerepe nagy.

7.4. A 104. számú Szarvasi vadgazdálkodási tájegységben a fácán nagy jelentőségű apróvadfaj. A jelentett állomány és a hasznosítás alapján is a felső negyedben helyezkedik el, és gazdálkodási szempontból a fácán szerepe nagy.

7.5. A 105. számú Körös-berettyói vadgazdálkodási tájegységben a fácán nagy jelentőségű apróvadfaj. A jelentett állomány és a hasznosítás alapján is a felső negyedben helyezkedik el, és gazdálkodási szempontból a fácán szerepe nagy.

7.6. A 106. számú Nagykunsági vadgazdálkodási tájegységben a fácán nagy jelentőségű apróvadfaj. A jelentett állomány és a hasznosítás alapján is a felső negyedben helyezkedik el, és gazdálkodási szempontból a fácán szerepe nagy.

7.7. A 107. számú Hajdúsági Erdőspuszták vadgazdálkodási tájegységben a fácán közepes jelentőségű apróvadfaj. A jelentett állomány és a hasznosítás alapján is az átlag feletti negyedben helyezkedik el. Nem meghatározó jelentőségű faj.

7.8. A 108. számú Hajdúsági Löszhát-Hortobágy vadgazdálkodási tájegységben a fácán közepes jelentőségű apróvadfaj. A jelentett létszám szerint az átlag feletti, a teríték szerint az átlag alatti negyedben helyezkedik el. Nem meghatározó jelentőségű faj.

7.9. A 109. számú Nyírségi vadgazdálkodási tájegységben a fácán nagy jelentőségű apróvadfaj. A jelentett létszám szerint a felső negyedben, a teríték szerint az átlag feletti negyedben helyezkedik el, és gazdálkodási szempontból a fácán szerepe nagy.

7.10. A 110. számú Felső-tiszavidéki vadgazdálkodási tájegységben a fácán nagy jelentőségű apróvadfaj. A jelentett létszám szerint a felső negyedben, a teríték szerint az átlag feletti negyedben helyezkedik el, és gazdálkodási szempontból a fácán szerepe nagy.

7.11. A 111. számú Tiszamenti vadgazdálkodási tájegységben a fácán közepes jelentőségű apróvadfaj. A jelentett állomány és a hasznosítás alapján is az átlag feletti negyedben helyezkedik el. Nem meghatározó jelentőségű faj.

7.12. A 112. számú Sárrét-bihari vadgazdálkodási tájegységben a fácán közepes jelentőségű apróvadfaj. A jelentett állomány és a hasznosítás alapján is az átlag feletti negyedben helyezkedik el. Nem meghatározó jelentőségű faj.

3. melléklet a 13/2018. (VII. 3.) AM rendelethez

A vadállomány-szabályozás irányelvei, az egyes vadfajok szerint fenntartandó legkisebb vadlétszám (törzsállomány), valamint az élőhelyet még nem veszélyeztető legmagasabb vadlétszám

1. A gímszarvasállomány szabályozási irányelvei

1.1. A 101. számú Tiszazugi, a 106. számú Nagykunsági, a 108. számú Hajdúsági Löszhát-Hortobágy, a 112. számú Sárrét-bihari vadgazdálkodási tájegységekben a gímszarvas megjelenése, esetleges megtelepedése nem kívánatos, a megjelenő egyedeket el kell ejteni.

1.2. A 103. számú Békési, a 104. számú Szarvasi, a 111. számú Tiszamenti vadgazdálkodási tájegységekben a gím nem kívánatos, az állomány felszámolására irányuló gazdálkodást kell folytatni.

1.3. A 102. számú Maros-csongrádi, a 105. számú Körös-berettyói vadgazdálkodási tájegységben meg kell akadályozni a gímszarvasállomány további terjeszkedését illetve az állománysűrűség növekedését.

1.4. A 107. számú Hajdúsági Erdőspuszták vadgazdálkodási tájegység területén trófeacentrikus gazdálkodás elvei alapján történő állománykezelés indokolt. A tájegység területén a szabad területi létszámot 5 éven belül az élőhelyet nem veszélyeztető legmagasabb szabadterületi gímlétszám szintjére kell csökkenteni.

1.5. A 109. számú Nyírségi, és a 110. számú Felső-tiszavidéki vadgazdálkodási tájegységekben a gímszarvas további terjeszkedését, illetve az állománysűrűség növekedését a hasznosítási arány emelésével (elsősorban a nőivar esetében) meg kell előzni. Ennek érdekében a tavaszi törzsállomány >30%-át kell hasznosítani. A hasznosítási arányt a szinkronszámlálások eredményétől függően lehet módosítani.

1.6. A fenntartandó legkisebb szabadterületi gímlétszám:

a 101. számú Tiszazugi vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 102. számú Maros-csongrádi vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 103. számú Békési vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 104. számú Szarvasi vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 105. számú Körös-berettyói vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 106. számú Nagykunsági vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 107. számú Hajdúsági Erdőspuszták vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 108. számú Hajdúsági Löszhát-Hortobágy vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 109. számú Nyírségi vadgazdálkodási tájegységben 100 egyed

a 110. számú Felső-tiszavidéki vadgazdálkodási tájegységben 200 egyed

a 111. számú Tiszamenti vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 112. számú Sárrét-bihari vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

1.7. Az élőhelyet nem veszélyeztető legmagasabb szabadterületi gímlétszám:

a 101. számú Tiszazugi vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 102. számú Maros-csongrádi vadgazdálkodási tájegységben 50 egyed

a 103. számú Békési vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 104. számú Szarvasi vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 105. számú Körös-berettyói vadgazdálkodási tájegységben 100 egyed

a 106. számú Nagykunsági vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 107. számú Hajdúsági Erdőspuszták vadgazdálkodási tájegységben 300 egyed

a 108. számú Hajdúsági Löszhát-Hortobágy vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 109. számú Nyírségi vadgazdálkodási tájegységben 400 egyed

a 110. számú Felső-tiszavidéki vadgazdálkodási tájegységben 1000 egyed

a 111. számú Tiszamenti vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 112. számú Sárrét-bihari vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

2. A dámszarvasállomány szabályozási irányelvei[5]

2.1. A 101. számú Tiszazugi, a 106. számú Nagykunsági, a 112. számú Sárrét-bihari vadgazdálkodási tájegységekben nem indokolt a dámszarvas megtelepítése vagy megtelepedése. Az állomány kezelésének célja a dámszarvas megtelepedésének és tartós állomány kialakulásának következetes akadályozása. Az éves tervben meghatározott elejtési számokat mind ivarra, mind korcsoportra való tekintettel teljesíteni kell.[6]

2.2. A 102. számú Maros-csongrádi, a 103. számú Békési, a 105. számú Körös-berettyói, a 107. számú Hajdúsági Erdőspuszták, a 109. számú Nyírségi, a 110. számú Felső-tiszavidéki, a 111. számú Tiszamenti vadgazdálkodási tájegységekben döntően állománycsökkentő, a további növekedést és terjeszkedést meggátló gazdálkodást kell kialakítani. Ennek érdekében a tavaszi törzsállomány >30%-át kell hasznosítani. Az éves tervben meghatározott elejtési számokat mind ivarra, mind korcsoportra való tekintettel teljesíteni kell.[7]

2.3. A 104. számú Szarvasi, a 108. számú Hajdúsági Löszhát-Hortobágy vadgazdálkodási tájegységek területén az állomány kezelésének célja a dámszarvas terjeszkedésének következetes akadályozása, az élőhelyet nem veszélyeztető legmagasabb szabadterületi dámlétszám alá csökkentése. Ennek eléréséig a tavaszi törzsállomány >30%-át kell hasznosítani. A megjelenő egyedeket el kell ejteni, a nőivar és a szaporulat védelme nem szükséges.

2.4. A fenntartandó legkisebb dámlétszám:

a 101. számú Tiszazugi vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 102. számú Maros-csongrádi vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 103. számú Békési vadgazdálkodási tájegységben 300 egyed

a 104. számú Szarvasi vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 105. számú Körös-berettyói vadgazdálkodási tájegységben 800 egyed

a 106. számú Nagykunsági vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 107. számú Hajdúsági Erdőspuszták vadgazdálkodási tájegységben 500 egyed

a 108. számú Hajdúsági Löszhát-Hortobágy vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 109. számú Nyírségi vadgazdálkodási tájegységben 100 egyed

a 110. számú Felső-tiszavidéki vadgazdálkodási tájegységben 100 egyed

a 111. számú Tiszamenti vadgazdálkodási tájegységben 100 egyed

a 112. számú Sárrét-bihari vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

2.5. Az élőhelyet nem veszélyeztető legmagasabb szabadterületi dámlétszám:

a 101. számú Tiszazugi vadgazdálkodási tájegységben 100 egyed

a 102. számú Maros-csongrádi vadgazdálkodási tájegységben 120 egyed[8]

a 103. számú Békési vadgazdálkodási tájegységben 440 egyed[9]

a 104. számú Szarvasi vadgazdálkodási tájegységben 540 egyed[10]

a 105. számú Körös-berettyói vadgazdálkodási tájegységben 1500 egyed

a 106. számú Nagykunsági vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 107. számú Hajdúsági Erdőspuszták vadgazdálkodási tájegységben 1500 egyed

a 108. számú Hajdúsági Löszhát-Hortobágy vadgazdálkodási tájegységben 100 egyed

a 109. számú Nyírségi vadgazdálkodási tájegységben 300 egyed

a 110. számú Felső-tiszavidéki vadgazdálkodási tájegységben 400 egyed

a 111. számú Tiszamenti vadgazdálkodási tájegységben 300 egyed

a 112. számú Sárrét-bihari vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

3. Az őzállomány szabályozási irányelvei

3.1. A cél a pontos létszám megállapítása helyett az állomány változásának (trend) és állapotának nyomon követése. Az őzgazdálkodás céljait a vadászatra jogosultak által módszertanilag következetesen végzett felmérések alapján a vadgazdálkodási egységek szintjén kell meghatározni. A vadászatra jogosult által végzett monitoring hiányában a vadászati hatóság határozza meg a vadászterületeken az őzgazdálkodás céljait.

3.2. A Tiszántúli Vadgazdálkodási Táj vadgazdálkodási tájegységeinek adatai alapján a terítéket fokozatosan növelni kell addig az egyensúlyi állapotig (≈30-35%-ig), amikor az őzállomány hasznosításának mértéke és a hasznosítás összetétele is biztosítja a vadgazdálkodási egység területén célként meghatározott létszám/teríték fenntartását.[11]

3.3. A teríték bak:suta:gida összetétele 1:1:1 arányú legyen.

3.4. A szabályos korösszetételű (élő) állomány eloszlását figyelembe véve a bakteríték javasolt összetétele 45±10% fiatal, 40±5% középkorú és 15±5% öreg bak.

3.5. Az éves tervben meghatározott elejtési számokat mind ivarra, mind korcsoportra való tekintettel teljesíteni kell, a biológiailag megalapozott és fenntartható arányokat is betartva, továbbá azok teljesítését az ellenőrző hatóságnak meg kell követelnie.

3.6. A fenntartandó legkisebb őzlétszám:

a 101. számú Tiszazugi vadgazdálkodási tájegységben 5400 egyed

a 102. számú Maros-csongrádi vadgazdálkodási tájegységben 4600 egyed

a 103. számú Békési vadgazdálkodási tájegységben 5300 egyed

a 104. számú Szarvasi vadgazdálkodási tájegységben 5500 egyed

a 105. számú Körös-berettyói vadgazdálkodási tájegységben 5000 egyed

a 106. számú Nagykunsági vadgazdálkodási tájegységben 3500 egyed

a 107. számú Hajdúsági Erdőspuszták vadgazdálkodási tájegységben 3000 egyed

a 108. számú Hajdúsági Löszhát-Hortobágy vadgazdálkodási tájegységben 3800 egyed

a 109. számú Nyírségi vadgazdálkodási tájegységben 6600 egyed

a 110. számú Felső-tiszavidéki vadgazdálkodási tájegységben 4200 egyed

a 111. számú Tiszamenti vadgazdálkodási tájegységben 3700 egyed

a 112. számú Sárrét-bihari vadgazdálkodási tájegységben 2700 egyed

3.7. Az élőhelyet nem veszélyeztető legmagasabb szabadterületi őzlétszám:

a 101. számú Tiszazugi vadgazdálkodási tájegységben 10 300 egyed

a 102. számú Maros-csongrádi vadgazdálkodási tájegységben 11 100 egyed

a 103. számú Békési vadgazdálkodási tájegységben 14 200 egyed

a 104. számú Szarvasi vadgazdálkodási tájegységben 17 000 egyed

a 105. számú Körös-berettyói vadgazdálkodási tájegységben 13 300 egyed

a 106. számú Nagykunsági vadgazdálkodási tájegységben 6400 egyed

a 107. számú Hajdúsági Erdőspuszták vadgazdálkodási tájegységben 8000 egyed

a 108. számú Hajdúsági Löszhát-Hortobágy vadgazdálkodási tájegységben 6400 egyed

a 109. számú Nyírségi vadgazdálkodási tájegységben 16 600 egyed

a 110. számú Felső-tiszavidéki vadgazdálkodási tájegységben 8800 egyed

a 111. számú Tiszamenti vadgazdálkodási tájegységben 6000 egyed

a 112. számú Sárrét-bihari vadgazdálkodási tájegységben 7000 egyed

4. A muflonállomány szabályozási irányelvei[12]

4.1. A 101. számú Tiszazugi, a 102. számú Maros-csongrádi, a 103. számú Békési vadgazdálkodási, a 104. számú Szarvasi, a 105. számú Körös-berettyói, a 106. számú Nagykunsági, a 107. számú Hajdúsági Erdőspuszták, a 108. számú Hajdúsági Löszhát-Hortobágy, 110. számú Felső-tiszavidéki, a 111. számú Tiszamenti, a 112. számú Sárrét-bihari vadgazdálkodási tájegységek területén a muflon esetleges természetes megtelepedése vagy szándékos betelepítése sem támogatható. Az esetlegesen megjelenő egyedeket el kell távolítani.

4.2. A 109. számú Nyírségi vadgazdálkodási tájegység területén a szabad területi létszám fenntartása, növelése nem indokolt. A szabadterületi muflonállományt 5 éven belül fel kell számolni.

4.3. A fenntartandó legkisebb muflonlétszám:

a 101. számú Tiszazugi vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 102. számú Maros-csongrádi vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 103. számú Békési vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 104. számú Szarvasi vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 105. számú Körös-berettyói vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 106. számú Nagykunsági vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 107. számú Hajdúsági Erdőspuszták vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 108. számú Hajdúsági Löszhát-Hortobágy vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 109. számú Nyírségi vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 110. számú Felső-tiszavidéki vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 111. számú Tiszamenti vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 112. számú Sárrét-bihari vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

4.4. Az élőhelyet nem veszélyeztető legmagasabb szabadterületi muflonlétszám:

a 101. számú Tiszazugi vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 102. számú Maros-csongrádi vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 103. számú Békési vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 104. számú Szarvasi vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 105. számú Körös-berettyói vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 106. számú Nagykunsági vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 107. számú Hajdúsági Erdőspuszták vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 108. számú Hajdúsági Löszhát-Hortobágy vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 109. számú Nyírségi vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 110. számú Felső-tiszavidéki vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 111. számú Tiszamenti vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 112. számú Sárrét-bihari vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

5. A vaddisznóállomány szabályozási irányelvei[13]

5.1. A Tiszántúli Vadgazdálkodási Táj területén a vaddisznó további növekedését meg kell akadályozni, és a vaddisznó szabad területi létszámát a következő 10 évben felére (40-60%-kal) kell csökkenteni, amihez a következők szükségesek[14]

5.2. A tervezett hasznosítás a jelentett létszám min. 150%-át érje el.

5.3. A teríték összetételét az állomány csökkentése érdekében úgy kell meghatározni, hogy a kifejlett kocák hasznosítása másfél-kétszer nagyobb legyen a kanokénál, és az összes hasznosításból a malac és a süldő aránya legalább 75% legyen. A malac- és a süldőhasznosításból a malacaránynak legalább 25%-nak kell lennie.

5.4. A fenntartandó legkisebb vaddisznólétszám:

a 101. számú Tiszazugi vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 102. számú Maros-csongrádi vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 103. számú Békési vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 104. számú Szarvasi vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 105. számú Körös-berettyói vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 106. számú Nagykunsági vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 107. számú Hajdúsági Erdőspuszták vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 108. számú Hajdúsági Löszhát-Hortobágy vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 109. számú Nyírségi vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 110. számú Felső-tiszavidéki vadgazdálkodási tájegységben 200 egyed

a 111. számú Tiszamenti vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 112. számú Sárrét-bihari vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

5.5. Az élőhelyet nem veszélyeztető legmagasabb szabadterületi vaddisznólétszám:

a 101. számú Tiszazugi vadgazdálkodási tájegységben 100 egyed

a 102. számú Maros-csongrádi vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 103. számú Békési vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 104. számú Szarvasi vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

a 105. számú Körös-berettyói vadgazdálkodási tájegységben 200 egyed

a 106. számú Nagykunsági vadgazdálkodási tájegységben 200 egyed

a 107. számú Hajdúsági Erdőspuszták vadgazdálkodási tájegységben 1000 egyed

a 108. számú Hajdúsági Löszhát-Hortobágy vadgazdálkodási tájegységben 200 egyed

a 109. számú Nyírségi vadgazdálkodási tájegységben 1300 egyed

a 110. számú Felső-tiszavidéki vadgazdálkodási tájegységben 1600 egyed

a 111. számú Tiszamenti vadgazdálkodási tájegységben 100 egyed

a 112. számú Sárrét-bihari vadgazdálkodási tájegységben 0 egyed

6. A mezei nyúl állomány szabályozási irányelvei[15]

6.1. A vadászati hatóság által meghatározott, magasabb populációsűrűségű vadgazdálkodási egységek területén kötelező egy elfogadott létszámbecslési módszer (éjszakai reflektoros létszámbecslés) használata tavasszal és ősszel, a vadászatok megkezdése előtt. Ezek alapján meg lehet tervezni a hasznosítandó mennyiséget a Kovács-Heltay modell vagy az SZIE VMI modell segítségével.

6.2. A hasznosításra tervezett mennyiség 65-75%-át október-november hónapokban kell elejteni.

6.3. A törzsállomány védelmének érdekében a vadászati hatóság a december 15. után tervezett befogásokat megtilthatja.

6.4. A tartós túlhasznosítás megelőzése és az állomány felépülése érdekében a vadászati hatóság által meghatározott vadgazdálkodási egységek területén elő kell írni, hogy évente nem vadászott, pihentetett területeket jelöljön ki a vadászatra jogosult a vadgazdálkodási egységek 15-30%-án (mozaikszerű hasznosítás).

7. A fácánállomány szabályozási irányelvei[16]

7.1. A fácán végleges hasznosítási tervszáma a vadgazdálkodók őszi állománybecslései és annak hatósági ellenőrzései alapján kerüljön meghatározásra. Szabadterületi fácán hasznosítása helyileg indokolt esetben csak meghatározott küszöb felett (jelenleg: 4 egyed/km2) engedélyezhető. A szabadterületi vadállományra gyakorolt vadászati nyomás maradjon 25-40% között.

7.2. A kibocsátott egyedek lábgyűrűvel vagy szárnyjelölővel történő megjelölését a vadászati hatóság előírhatja.

7.3. A hasznosítási tervet a felnevelt szaporulatra (szabadterületi állomány) és a kibocsátott fácánok várható megtérülése (korábbi évek adatai) alapján elkülönítve kell megtervezni.

7.4.[17]

8. A Tiszántúli Vadgazdálkodási Táj ragadozóállomány szabályozási irányelvei[18]

8.1. Elsőrendű feladat a vadászható ragadozó fajok állományainak visszaszorítása.

8.2. A róka tavaszi becsült törzsállományának legalább másfélszeresét kell eltávolítani a területről. A tervezett gyérítés 60%-át az év első felében kell teljesíteni.[19]

8.3. A borz állománya esetében a további növekedés megakadályozása a cél, ezért legalább 0,5-0,7-es gyérítési rátát kell alkalmazni.[20]

8.4. A Tiszántúli Vadgazdálkodási Táj vadgazdálkodási tájegységeiben a nyestkutya és a mosómedve megjelenő egyedeit el kell eltávolítani.[21]

8.5. Az aranysakál megtelepedésének a megakadályozása, illetve az állományának csökkentése a cél, ezért legalább 2-es gyérítési ráta előírása szükséges.

8.6. Csaliállatos élvefogó csapdák alkalmazása csak napi ellenőrzés mellett lehetséges, a csaliállat rendszeres takarmány- és frissvíz-ellátása, valamint 2-3 naponkénti cseréje mellett, úttól, lakott területtől távol.

4. melléklet a 13/2018. (VII. 3.) AM rendelethez[22]

A Tiszántúli Vadgazdálkodási Táj vadgazdálkodási tájegységeinek trófeabírálati irányelvei[23]

Az elejtés szakszerűtlenségének megállapítása során a hibapont megítélését a táblázatokban megadott trófeajellegek együttes értékelésével kell végezni. A hibapont-besoroláshoz valamennyi határértéknek együttesen kell teljesülnie.

Gímbika, dámbika, őzbak esetén a trófea tömegét a trófea kifőzését követő 24. órára visszaszámolva kell meghatározni.

Gímbikánál, dámbikánál, őzbaknál szártörés esetén az ép oldalon mért szárhosszat kell figyelembe venni.

Gímbikánál, dámbikánál főágtörés esetén az ép főág hosszát kell figyelembe venni.

I. A gímbika szakszerűtlen elejtés határértékei

II. A dámbika szakszerűtlen elejtés határértékei

III. Az őzbak szakszerűtlen elejtés határértékei

A Tiszántúli Vadgazdálkodási Táj vadgazdálkodási tájegységeiben érett

a) a legalább a 10. agancsát viselő (11. életévében levő) gímbika, amelynek agancsa szabályos, legalább 30 cm-es főágakkal (szemág, középág) és a minimum hármas koronákban összesen legalább 5 db hosszú (15 cm-t meghaladó) ággal vagy kehelykoronával rendelkezik, és a trófea tömege meghaladja a 8,50 kg-ot;

b) a 110. számú Felső-tiszavidéki tájegységben a legalább a 11. agancsát viselő (12. életévében levő) gímbika, amelynek agancsa szabályos, legalább 30 cm-es főágakkal (szemág, középág) és a minimum hármas koronákban összesen legalább 6 db hosszú (15 cm-t meghaladó) ággal vagy kehelykoronával rendelkezik, és a trófea tömege meghaladja a 8,50 kg-ot;

c) legalább a 9. agancsát viselő (10. életévében levő) dámbika, amelynek agancsa közel szimmetrikus, legalább 30 cm hosszú és 14 cm széles, zárt lapáttal rendelkezik, amelynek tömege eléri a 3 kg-ot.

5. melléklet a 13/2018. (VII. 3.) AM rendelethez

A védett természeti területek természet-, és tájvédelmi előírásai

A védett természeti területek természet- és tájvédelmi előírásait a természetvédelmi kezelési tervek tartalmazzák. Az alábbi természet- és tájvédelmi előírásokat kell figyelembe venni, amennyiben a vadgazdálkodási tájegységben található védett természeti terület vonatkozásában nincsen kihirdetett kezelési terv, vagy annak vadgazdálkodásra vonatkozó előírásai nem rendelkeznek eltérően.

1. Vadászati és vadgazdálkodási tevékenység (beleértve a területen történő közlekedést is) nem járhat a védett természeti értékek és területek jelentős zavarásával, veszélyeztetésével vagy károsításával.

2. Fokozottan védett madárfaj szaporodó-, költő-, táplálkozó-, telelőterületén vadgazdálkodási tevékenység csak úgy folytatható, hogy az ne zavarja jelentős mértékben annak élettevékenységét.

Nagyvad

3. A nagyvadállomány csökkentése során kiemelt figyelmet kell fordítani a nőivarú nagyvadegyedek, különösen a muflon és dámszarvas, valamint a vaddisznó állomány fokozott hasznosítására.

4. A nagyvadfajok takarmányozása, etetése - a vaddisznó intenzív vadászatát biztosító szórók üzemeltetésének kivételével - a vadászterületen belül az 1000 ha kiterjedést el nem érő védett természeti területeken tilos. A vadászterületen belül az 1000 ha kiterjedést elérő védett természeti területeken takarmányozás csak abban az esetben végezhető, ha a vadlétszám az élőhelyet még nem veszélyeztető legmagasabb vadlétszám alá csökken.

Vadgazdálkodási tevékenység

5. A vadászati, vadgazdálkodási tevékenység során különös figyelmet kell fordítani a gyepek megóvására, a gyepfelszín maradandó károsítása tilos.

6. A vadászat, vadgazdálkodás során keletkező hulladékokat a vadászatra jogosultnak a vadászterületről haladéktalanul el kell távolítani.

7. Februári hajtó- és terelővadászatok helyét és időpontját a természetvédelmi kezelővel előzetesen egyeztetni kell.

8. Hattyúnyakkal való csapdázási tevékenység csak a természetvédelmi kezelővel egyeztetve kezdhető meg.

Vadgazdálkodási létesítmények, vadföld

9. Fokozottan védett természeti területen kizárólag hordozható les, szóró, épített vadbefogó létesíthető. Erdőrezervátum magterületén semmilyen vadgazdálkodási létesítmény nem létesíthető, kivéve hordozható (mobil) magaslesek, amik csak augusztus 15. - február 28. között használhatók.

10. A természet védelméről szóló törvényben meghatározott lápok és források, mint minden esetben országosan védett természeti területek vonatkozásában az alábbi előírás érvényesítendő: a lápok területén és a források 100 méteres környezetében szóró, vadetető, sózó nem létesíthető.

11. Állandó gyepterületeken (művelési ágtól függetlenül) vadászati, vadgazdálkodási létesítmények közül dagonya, takarmánytároló, vaditató, apróvad tenyésztésére szolgáló létesítmény nem létesíthető.

12. Szórón kombájntiszta szemes takarmány, csöves kukorica, valamint répafélék és almatörköly használhatók.

13. Vadetetést, -takarmányozást csak mesterségesen létesített vadetetőből lehet végezni. Lédús és erjesztett takarmányt csak tálcáról lehet etetni.

14. A szórók környezetében az esetlegesen megjelenő gyomnövényeket (parlagfű stb.) rendszeres kaszálással vagy nyűvéssel még magérlelés előtt el kell távolítani.

15. Sózók csak tuskósózó, sózóláda, oszlopsózó vagy sózóvályú formájában üzemeltethetők. A talajra sót szétszórni tilos.

16. A használaton kívüli, leromlott állapotú vadgazdálkodási-vadászati létesítmények elbontásáról és elszállításáról a vadászatra jogosult köteles folyamatosan gondoskodni a vegetációs időn kívül.

17. A téli etetési időszak után a nagyvadetetők környékén szétszórt szénát össze kell gyűjteni, illetve év közben legalább egy alkalommal az etetőhely körül felverődő gyomokat magérlelés előtt le kell kaszálni.

18. Fokozottan védett területen új vadföld nem létesíthető.

19. Művelt vadföldeken a művelés során fokozott figyelmet kell fordítani a gyom- és inváziós növények terjedésének megelőzésére.

Zárt téri vadtartás, -kibocsátás, -telepítés

20. Kizárólag őshonos fajok repatriációs célú kibocsátása lehetséges. Egyéb vadfajok, illetve nagyvadtartásból származó vad szabad vadászterületre történő kibocsátása tilos.

21. Idegenhonos fajok betelepítése tilos. A spontán betelepülő idegenhonos fajok (mosómedve, nyestkutya) állományának felszámolására kell törekedni.

Apróvad

22. Azonos területrészen évente legfeljebb két alkalommal kerülhet sor apróvad-hajtóvadászatra.

Vízivadvadászat

23. Vizes élőhelyeken a vadászható ragadozó fajok gyérítése március 15. és július 1. között elsősorban territóriumalapú módszerek alkalmazásával (pl. kotorékozással, csapdázással) történjen.

Túzokvédelem

24. Túzok dürgő- és költőhelyen vadgazdálkodási- és vadászati tevékenység (beleértve az őzbak vadászatát és a megelőző felméréseket is) csak a természetvédelmi kezelővel előzetesen egyeztetett módon történhet március 15. és július 1. között.

25. Túzok dürgő- és költőhelyen a vadászható ragadozó fajok gyérítésére vonatkozó előírások:

- A gyérítés március 15. és július 1. között elsősorban territóriumalapú módszerek alkalmazásával (pl. kotorékozással, csapdázással) történhet.

- A gyérítést nyílt területen (pl. gyepeken, szántókon stb.) április 15-ig kell elvégezni, ezt követően vonalas létesítmények (utak, csatornák stb.) mentén, nádasok, erdők, facsoportok stb. környezetében, a nyílt területrészek kíméletével történhet.

26. Túzok dürgő- és költőhelyen a vaddisznó tartós megtelepedését meg kell akadályozni.

27. Túzokok tartózkodási helyén végzett éjszakai vadállománybecslést és reflektoros vadászatot a természetvédelmi kezelővel előzetesen egyeztetni kell.

28. Téli időszakban vadászati és vadgazdálkodási tevékenység (beleértve a területen történő közlekedést, társas vadászatokat stb.) a túzokok tartózkodási helyeinek figyelembevételével történhet, különös tekintettel a ködös időszakokra.

29. Túzokok tartózkodási helyét érintő társas vadászatok helyszíneit az idény megkezdése előtt a természetvédelmi kezelővel előzetesen egyeztetni kell.

30. Túzoktelelőhelyeken tarvadvadászat a természetvédelmi kezelővel egyeztetett módon történhet. Az adott évi telelőhelyek pontosítását minden évben a tájegységi fővadász bevonásával egyeztetni kell a természetvédelmi kezelővel, melyet jegyzőkönyvben rögzítenek legkésőbb december 1-ig.

6. melléklet a 13/2018. (VII. 3.) AM rendelethez

Hosszú távú természetvédelmi célok

1. A természetvédelem hosszú távú, a vadgazdálkodást is érintő célja az ország teljes területén a biológiai sokféleség, valamint a fajok közötti természetes kapcsolatrendszerek megőrzése, a veszélyeztetett fajok és élőhelytípusok, életközösségek természetvédelmi helyzetének javítása, az élőhelyvesztésből, az élőhelyek minőségének romlásából, illetve a fajok túlhasznosításából származó veszélyek csökkentése. Ennek érdekében a vadállomány igénybevételével és terhelésével járó gazdasági, gazdálkodási és kereskedelmi tevékenységet a természeti értékek és rendszerek működőképességét és a biológiai sokféleséget fenntartva kell végezni.

2. A vadgazdálkodás, vadászat során biztosítani kell a természet védelméhez fűződő érdekek érvényesülését, a fenntartható használatot, ami a vadfajok biológiai sokféleségre alapozott fenntartását jelenti. Az őshonos vadfajok vadászata csak olyan mértékű lehet, amely a faj természetes állományának sokféleségét, fennmaradását nem veszélyezteti.

3. A védett természeti, illetve a Natura 2000 területek általános és egységes természetvédelmi célkitűzése az azokon található védett, fokozottan védett, illetve közösségi jelentőségű fajok és élőhelytípusok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése, fenntartása, helyreállítása, valamint a Natura 2000 területek lehatárolásának alapjául szolgáló természeti állapot, illetve amennyiben a természeti értéket az extenzív területhasználat tartja fenn, az azt fenntartó gazdálkodás feltételeinek biztosítása.

4. Kiemelt természetvédelmi cél azon vadászható fajok állományszabályozása, melyek élettevékenységeik (táplálkozás, élőhely-átalakítás) folytán a biológiai sokféleségre, a fajok közötti természetes kapcsolatrendszerekre, a védett, illetve veszélyeztetett fajokra és élőhelytípusokra, életközösségekre túlzott terhelést jelentenek.

5. A vadászattal összefüggő jogellenes természetkárosító cselekmények megelőzése, felszámolása. A védett és fokozottan védett fajok egyedei elejtésének megakadályozása.

6. A vadgazdálkodás során fokozott figyelmet kell fordítani a nagyvad populációsűrűségének szabályozására. Akkora létszámú nagyvad fenntartása a cél, amely

6.1. nem veszélyezteti a taposásra, bolygatásra érzékeny természetes és természetszerű élőhelyeket, különös tekintettel a forrásokra, patakvölgyekre, lápokra, magassásosokra, mocsárrétekre, zsombékosokra, erdőssztyepprétekre, a domb- és hegyvidéki sziklagyepekre, valamint karsztbokorerdőkre,

6.2. lehetővé teszi a védett és fokozottan védett, illetve veszélyeztetett fajok hosszú távú fennmaradását,

6.3. nem veszélyezteti élőhelyének természetes folyamatait és biológiai sokféleségét,

6.4. mellett az erdőgazdálkodás során a folyamatos erdőborítást megteremtő gazdálkodási módszerek hatékonyan alkalmazhatóak.

7. Olyan nagyvadgazdálkodást kell folytatni, amely elsősorban az őshonos, magas genetikai értékű állományok (gímszarvas, őz) minőségi és nem mennyiségi megőrzését tűzi ki célul.

8. Nagyvadgazdálkodási célú berendezés csak a nagyvadállomány sűrűsége megfelelő szinten tartásának elérése érdekében létesüljön, minimalizálva a zavarást, a berendezés környezetének degradálódását és a tájesztétikai problémákat.

9. Törekedni kell az ólomsörét használatának teljes körű kiváltására más, nem környezetszennyező technológiákkal.

10. Törekedni kell a nagyvad intenzív takarmányozásának megszüntetésére. Hosszú távon jelentősen csökkenteni kell a kijuttatott takarmány mennyiségét. Az ökológiai vadeltartó képességnél magasabb nagyvadlétszám intenzív takarmányozással való mesterséges fenntartását mindenhol meg kell szüntetni.

11. Javítani kell az őshonos, veszélyeztetett apróvadfajok, így különösen a mezei nyúl és a fogoly életfeltételein. A vadgazdálkodás során előtérbe kell helyezni az e fajoknak kedvező élőhelyfejlesztéseket és az e fajok számára kedvező vadföldgazdálkodást. Mindenképpen kerülni kell a túlhasznosítást. A szárnyasvadfajok esetében is a védelmet döntően a természetes állomány védelmével, és nem pedig tenyésztett madarak kibocsátásával kell biztosítani. Szárnyasvad-kibocsátás esetén biztosítani kell, hogy a tenyésztett madarak ne jelentsenek állategészségügyi kockázatot a vadon élő állomány számára, illetve a kibocsátás technológiája ne okozza a ragadozók adott területen való túlzott csoportosulását.

12. A vízivad hasznosítása olyan mértékű legyen, amely minimalizálja a védett és fokozottan védett fajok egyedeinek akár szándékos, akár véletlenül történő elejtését, illetve kellő nyugalmat biztosít mind a vadászható, mind a védett, fokozottan védett vízimadárfajok állományainak. A vadászat szabályozásának biztosítania kell a kései, elnyúló költési időszakkal rendelkező fajok költésének biztonságát, a vízivad költése és vonulása szempontjából fontos vizes élőhelyek nyugalmát (különös tekintettel a globálisan veszélyeztetett fajok előfordulási helyeire), valamint a zord időjárású téli időszakban szükséges zavartalanságot. El kell érni, hogy valamennyi vizes élőhelyen már rövid távon is megszűnjön az ólomsörét használata.

13. Hazánkban az elmúlt évszázadokban már meghonosodott, azonban nem őshonos vadfajok állományait csak olyan területeken indokolt fenntartani, ahol azok nem jelentenek veszélyt a biológiai sokféleségre, a fajok közötti természetes kapcsolatrendszerek megőrzésére, a veszélyeztetett fajokra és élőhelytípusokra, életközösségekre. Azon vadászható nem őshonos fajok állományait, melyek élettevékenységeik (táplálkozás, élőhely-átalakítás) folytán túlzott terhelést jelentenek az adott természetes és természetszerű élőhelyekre, ki kell szorítani ezekről a területekről. Különösen igaz ez az olyan sérülékeny élőhelyekre, mint a domb- és hegyvidéki sziklagyepek, ahol el kell érni a muflonállomány nagymértékű csökkenését, illetve teljes kiszorítását. Az elmúlt években újonnan megtelepedett fajok, így különösen a nyestkutya és a mosómedve esetében törekedni kell az állományok teljes felszámolására. Vadászati célból új faj szaporodásra képes vadon élő állományának kialakítása nem engedhető meg, az újonnan megjelenő inváziós fajok egyedeit, amennyiben azok eltávolítása vadászati eszközzel oldható meg, el kell távolítani.

14. A ragadozógazdálkodást úgy kell folytatni, hogy az segítse a biológiai sokféleség megőrzését, a fajok közötti természetes kapcsolatrendszerek zavartalanságát, a veszélyeztetett fajok és élőhelytípusok, életközösségek természetvédelmi helyzetének javítását, így különösen:

14.1. A földön fészkelő védett, fokozottan védett madárfajok, valamint a fogoly és a hazánkban költő erdei szalonkák és vízivad védelme érdekében szükséges egyes túlszaporodott, generalista ragadozófajok fokozott gyérítése, állományának tartósan alacsony szinten tartása. E munka során különös figyelmet kell országos szinten fordítani a vaddisznó, a róka és a dolmányos varjú állományának visszaszorítására.

14.2. Egyes fokozottan védett madárfajok, így különösen a túzok, a haris, a császármadár, a nádasokban költő íbisz- és gémfélék, valamint a partimadarak, sirályok, csérek, szerkők fészkelésére szolgáló területeken indokolt a vadászható ragadozófajok, különösen az emlősök állományának a legalacsonyabb szinten történő tartása.

14.3. Egyes fokozottan védett hüllő- és kétéltűfajok élőhelyein, így különösen a rákosi vipera élőhelyein a vaddisznóállományt fel kell számolni.

14.4. A vadászható varjúfélék gyérítése során figyelemmel kell lenni arra, hogy kellő mennyiségű fészkelőhely legyen a varjúfélék fészkeit használó fajoknak (pl. erdei fülesbagoly, kabasólyom, vércsék).

14.5. A ragadozók gyérítése során, különösen csapdák használatakor, az állatvédelmi szempontokat a lehetőségek szerint figyelembe kell venni.

7. melléklet a 13/2018. (VII. 3.) AM rendelethez[25]