10/2018. (III. 27.) MNB rendelet

a pénzügyi vállalatoktól származó források hitelintézetek általi igénybevételének szabályozásáról

A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 171. § (1) bekezdés k) pont kc) alpontjában kapott felhatalmazás alapján, a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 4. § (7) bekezdésében meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:

1. § (1) E rendelet hatálya - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - a részvénytársasági formában működő hitelintézetre, a külföldi hitelintézet magyarországi fióktelepére (a továbbiakban együtt: hitelintézet) és a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.), valamint a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvény szerint összevont alapú felügyelet alá tartozó, hitelintézetet is tartalmazó csoport (a továbbiakban: hitelintézeti csoport) intézményeire terjed ki.

(2) E rendelet hatálya nem terjed ki

a) a lakástakarékpénztárra,

b) az MFB Magyar Fejlesztési Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaságra,

c) a Magyar Export-Import Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaságra,

d) a KELER Központi Értéktár Zártkörűen Működő Részvénytársaságra és

e)[1] a 100 milliárd forintnál alacsonyabb mérlegfőösszeggel rendelkező hitelintézetre, hitelintézeti csoportra.

2. § E rendelet alkalmazásában:

1. anyavállalat: a Hpt. 6. § (1) bekezdés 3. pontja szerinti vállalkozás;

2. ellenőrző befolyás: a Hpt. 6. § (1) bekezdés 18. pontja szerinti befolyás vagy kapcsolat;

3. járulékos tőkeelem: a hitelintézetekre és a befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: CRR) 62. cikkében meghatározott elem;

4. jelzáloglevél: a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény (a továbbiakban: Jht.) 11. §-a szerinti értékpapír;

5. kötvény: a forgalomba hozatal helyének joga szerint kötvénynek minősülő pénzügyi eszköz;

6. leányvállalat: a Hpt. 6. § (1) bekezdés 78. pontja szerinti vállalkozás;

7. letéti számla: a Hpt. 6. § (1) bekezdés 79. pontja szerinti letéti szolgáltatás keretében vezetett számla;

8. loro számla: hitelintézet, hitelintézeti csoport tagja által pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzése céljából Magyarországon kívüli székhellyel rendelkező hitelintézet részére nyilvántartott látra szóló betét vagy fizetési számla;

9. margin számla: származtatott ügyletekből eredő kitettség csökkentésére kapott összegek elszámolására használt számla;

9a.[2] pénzügyi derivatívák valós értéke: a pénzügyi derivatíváknak a jegybanki információs rendszerhez elsődlegesen a Magyar Nemzeti Bank alapvető feladatai ellátása érdekében teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettségekről szóló MNB rendelet szerinti, az M01 MNB azonosító kódú adatszolgáltatásban ekként jelentett értékei;

10. pénzügyi vállalat: a jegybanki információs rendszerhez elsődlegesen a Magyar Nemzeti Bank alapvető feladatai ellátása érdekében teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettségekről szóló MNB rendelet szerinti egyéb monetáris pénzügyi intézmények, egyéb pénzügyi közvetítők, pénzügyi kiegészítő tevékenységet végzők, valamint biztosítók és nyugdíjpénztárak szektorába sorolt természetes és jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, függetlenül attól, hogy rezidens vagy nem-rezidens;

11. pénzügyi vállalattól származó forrás: pénzügyi vállalattól származó mérlegen belüli kötelezettség, ideértve a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat is;

12. refinanszírozási jelzáloghitel: a Jht. 5. § (1) bekezdése szerinti pénzkölcsönnyújtás;

13. speciális intézménytől kapott hitel: az Európai Központi Banktól, a Magyar Nemzeti Banktól, a Magyar Export-Import Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaságtól, az MFB Magyar Fejlesztési Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaságtól, valamint a Hpt. 1. melléklete szerinti nemzetközi pénzügyi intézményektől származó források;

14. visszavásárlási vételár: a Jht. 8. § (5) bekezdése szerinti fogalom.

3. § (1) A bankközi finanszírozási mutató az 1. melléklet szerint számított mutatószám.

(2) A hitelintézet bankközi finanszírozási mutatójának értéke nem haladhatja meg a 0,30-as szintet. A bankközi finanszírozási mutató szintjére vonatkozó követelménynek - a rendszerszintű likviditási kockázatok csökkentése érdekében - a hitelintézet mindenkor köteles megfelelni.

(3) A (2) bekezdés szerinti követelménynek hitelintézeti csoport esetében a magyarországi székhelyű csoporttagoknak együttesen, konszolidáltan kell megfelelniük.

(4)[3] A bankközi finanszírozási mutatót a hitelintézet által a Magyar Nemzeti Bank számára teljesített, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletében, illetve a Magyar Nemzeti Bank hatósági határozatában előírt adatszolgáltatás alapján kell kiszámítani.

4. § Ez a rendelet 2018. július 1-jén lép hatályba.

5. § E rendelet tervezetének a nemzeti hatóságoknak az Európai Központi Bankkal a jogszabálytervezetekről folytatott konzultációjáról szóló, 1998. június 29-i 98/415/EK tanácsi határozat 2. cikk (1) bekezdés hatodik francia bekezdése szerinti előzetes bejelentése megtörtént.

Nagy Márton s. k.,

a Magyar Nemzeti Bank alelnöke

1. melléklet a 10/2018. (III. 27.) MNB rendelethez

A bankközi finanszírozási mutató számításának módja

1. A bankközi finanszírozási mutató a pénzügyi vállalattól származó, 2. és 3. pont szerint meghatározott források 4. és 5. pont szerint súlyozott összegének, valamint a mérlegfőösszeg és a saját tőke különbségének a hányadosa.

2. A bankközi finanszírozási mutató számlálójában - a 3. pontban foglaltak kivételével - a pénzügyi vállalattól származó minden forrást figyelembe kell venni.

3. A bankközi finanszírozási mutató számlálójában a pénzügyi vállalattól származó következő forrásokat nem kell figyelembe venni:

a) jelzáloglevél,

b) lakossági jelzáloghitel fedezete mellett kibocsátott, a CRR 129. cikke szerinti értékpapír,

c) refinanszírozási jelzáloghitel,

d) önálló zálogjog értékesítése okán fennálló visszavásárlási vételár-tartozás,

e) speciális intézménytől kapott hitel,

f) hitelintézet külföldi fióktelepétől származó forrás,

g) kibocsátáskor 2 évet meghaladó lejárattal rendelkező kötvény,

h) margin számlák egyenlege,

i) járulékos tőkeelemeknek a CRR 64. cikke szerinti amortizáció alkalmazása előtti értéken számított állománya,

j) ugyanazon anyavállalat másik, e rendelet hatálya alá tartozó leányvállalatától kapott forrás,

k) a hitelintézet anyavállalata által Magyarországon létesített fiókteleptől kapott forrás,

l) külföldi hitelintézet magyarországi fióktelepe esetén a külföldi hitelintézet egyéb magyarországi fióktelepétől vagy leányvállalatától kapott forrás.

m) a pénzügyi derivatívák valós értéke, amennyiben az a mérleg forrás oldalán került kimutatásra.[4]

4. A bankközi finanszírozási mutató számlálójában figyelembe veendő forrásokat az alábbi táblázatban meghatározott kategóriákba kell sorolni, és az így megállapított beszámítandó elemeket össze kell szorozni - az 5. pontban foglaltak kivételével - a táblázat szerint hozzájuk rendelt súlyokkal. A letéti számlán lévő összegeket a legkorábbi kivonási lehetőséggel egyező lejáratúnak kell tekinteni.

5. A 4. pont szerinti táblázatban meghatározott súlynál 20 százalékponttal kisebb, de legalább 0 százalékos súllyal kell figyelembe venni

a) az anyavállalattól, külföldi hitelintézet magyarországi fióktelepe esetén az ellenőrző befolyással rendelkező külföldi pénzügyi intézménytől kapott forrást,

b) az a) pontban foglaltakon kívüli loro számlák egyenlegének azon részét, amely a saját vagy ügyfélmegbízásokhoz, valamint a letéti szolgáltatásokkal összefüggő forgalomhoz kapcsolódnak.

6. A bankközi finanszírozási mutató számítása során mind a számlálóban, mind a nevezőben szereplő tételeket könyv szerinti értéken kell figyelembe venni.