32013R0575[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról[2]

Veszélyhelyzeti normák

27.6.2013 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 176/1

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 575/2013/EU RENDELETE

(2013. június 26.)

a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),[3]

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),[4]

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1) A pénzügyi rendszer megerősítéséről szóló, 2009. április 2-i G20-nyilatkozat nemzetközileg összehangolt erőfeszítésekre szólított fel, amelyek célja a gazdasági fellendülés biztosítását követően a bankrendszerben lévő tőke mennyiségének és minőségének javítása révén az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása és a szabályozás megerősítése. A nyilatkozat felszólított a bankrendszerben a tőkeáttétel felhalmozódásának megfékezését elősegítő kiegészítő, nem kockázatalapú mérőszám bevezetésére, valamint egy erősebb likviditási tartalékokat célzó szabályozás kidolgozására is. A G20-ak által adott megbízásra reagálva a Jegybanki és Felügyeleti Elnökök Csoportja (Group of Central Bank Governors and Heads of Supervision (GHOS)) 2009 szeptemberében több olyan intézkedésről állapodott meg, amelyek a banki ágazat szabályozásának megerősítésére irányulnak. Ezeket az intézkedéseket a G20-ak vezetői a 2009. szeptember 24-25-i pittsburghi csúcstalálkozójukon jóváhagyták, majd 2009 decemberében részletesebben meghatározták. 2010 júliusában és szeptemberében a GHOS két további bejelentést tett az új intézkedések kialakításáról és kalibrációjáról, és 2010 decemberében a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) közzétette a végleges intézkedéseket, amelyekre Bázel III. keretként hivatkoznak.

(2) A Jacques de Larosière által vezetett, az unióbeli pénzügyi felügyelettel foglalkozó magas szintű csoport (a továbbiakban: a Larosière csoport) felkérte az Uniót, hogy dolgozza ki a pénzügyi szabályozás harmonizáltabb rendszerét. A jövőbeli európai felügyeleti struktúra összefüggésében a 2009. június 18-19-i Európai Tanács hangsúlyozta, hogy egy a belső piac minden hitelintézetére és befektetési vállalkozására alkalmazandó egységes európai szabálykönyv létrehozására is szükség van.

(3)[5] Ahogy a Larosière csoport 2009. február 25-i jelentésében (a továbbiakban: a Larosière-jelentés) szerepel, »a tagállamoknak meg kell adni azt a lehetőséget, hogy a pénzügyi stabilitás védelme érdekében szigorúbb, az adott tagállam esetében megfelelőnek tartott nemzeti szabályozói intézkedéseket fogadjanak el, amennyiben tiszteletben tartják a belső piac alapelveit és az egyetértésben kialakított alapvető minimumkövetelményeket«.

(4)[6] A hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (3), valamint a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 2006. június 14-i 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (4) több alkalommal jelentősen módosították. A 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv számos rendelkezése hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra egyaránt alkalmazandó. Az egyértelműség és az említett rendelkezések következetes alkalmazásának biztosítása érdekében azokat a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra egyaránt alkalmazandó új jogalkotási aktusokban - mégpedig ebben a rendeletben és a 2013. június 26-i 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (5) - kell egyesíteni. A jobb hozzáférhetőség érdekében a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv mellékleteinek rendelkezéseit be kell építeni a 2013. június 26-i 2013/36/EU irányelv és e rendelet rendelkező részébe.[7]

(5)[8] E rendeletnek és a 2013. június 26-i 2013/36/EU irányelvnek együtt kell azt a jogi keretet alkotnia, amely a tevékenységekhez való hozzáférést és a felügyeleti keretet szabályozza, továbbá a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra (a továbbiakban: az intézmények) vonatkozó prudenciális szabályokat tartalmazza. Ezért ezt a rendeletet az említett irányelvvel együtt kell értelmezni.

(6)[9] Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 53. cikkének (1) bekezdésén alapuló a 2013/36/EU irányelvnek kell tartalmaznia többek között az intézmények tevékenységéhez való hozzáférésre, irányításuk részletes szabályaira és a felügyeleti keretre vonatkozó rendelkezéseket, például az üzleti tevékenység engedélyezésére, befolyásoló részesedés szerzésére, a letelepedés szabadságának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlására, valamint a székhely szerinti és a fogadó tagállam illetékes hatóságainak hatásköreire e tekintetben irányadó rendelkezéseket, továbbá az intézmények indulótőkéjét és felügyeleti felülvizsgálatát szabályozó rendelkezéseket.

(7) Ennek a rendeletnek kell tartalmaznia többek között az intézményekre vonatkozó prudenciális követelményeket, amelyek szigorúan a banki és pénzügyi szolgáltatások piacának működéséhez kapcsolódnak, és amelyek célja e piacok szereplőinek pénzügyi stabilitásának biztosítása, valamint a befektetők és betétesek magas szintű védelme. Ennek a rendeletnek az a célja, hogy meghatározó módon hozzájáruljon a belső piac olajozott működéséhez, következésképpen az EUMSZ 114. cikkének rendelkezésein kell alapulnia, az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlata szerinti értelmezésnek megfelelően.

(8) A 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv - noha bizonyos fokig harmonizálja a prudenciális felügyeletet érintő tagállami szabályokat - számos választási lehetőséget hagy a tagállamok számára, illetve lehetőséget ad a tagállamoknak arra, hogy az említett irányelvekben meghatározottaknál szigorúbb szabályokat vezessenek be. Ez pedig ahhoz vezet, hogy az egyes tagállamok szabályozása eltérő, ami gátolhatja a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást és a letelepedés szabadságának gyakorlását, ezáltal akadályozhatja a belső piac zökkenőmentes működését.

(9) A jogbiztonság érdekében és az Unión belüli egyenlő versenyfeltételek szükségessége miatt a belső piac működése szempontjából kulcsfontosságú, hogy valamennyi piaci szereplőre egységes szabályozás vonatkozzon. Ezért a piaci torzulások és a szabályozási arbitrázs elkerülése érdekében a prudenciális minimumkövetelmények esetében maximális harmonizációt kell biztosítani. Következésképpen az e rendeletben megállapított átmeneti időszakok nélkülözhetetlenek a rendelet zökkenőmentes végrehajtásához és a piaci bizonytalanság elkerüléséhez.

(10) Figyelembe véve azt a munkát, amelyet a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) standardok végrehajtásával foglalkozó csoportja annak monitorozása és áttekintése terén végez, hogy a bázeli bizottság tagországai hogyan hajtják végre a Bázel III. keretet, a Bizottságnak folyamatosan, de legalább a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) által készített, az elért eredményekről szóló egyes jelentések közzétételét követően naprakész jelentésekkel kell szolgálnia a Bázel III. keret egyéb jelentős jogrendszerekben való végrehajtásáról és belföldi elfogadásáról, amelyeknek tartalmazniuk kell az egyéb országok jogszabályai vagy szabályozása nemzetközi minimumkövetelményekkel való összhangjának értékelését az olyan eltérések azonosítása érdekében, amelyek problémákat vethetnek fel az egyenlő versenyfeltételek biztosítását illetően.

(11) Az eltérő tagállami szabályozásból eredő kereskedelmi akadályok és versenytorzulások megszüntetése, illetve a további valószínűsíthető kereskedelmi akadályok és jelentős versenytorzulások kialakulásának megelőzése érdekében tehát rendelet elfogadására van szükség, amely egységes, minden tagállamban alkalmazandó szabályokat határoz meg.

(12) A prudenciális követelmények rendelet formába öntése biztosítja, hogy a követelmények közvetlenül alkalmazandók legyenek. Ez egyenlő feltételeket biztosít, hiszen nem teszi lehetővé, hogy az irányelv eltérő átültetéséből eredően eltérő tagállami követelmények lépjenek hatályba. A rendelet maga után vonja továbbá, hogy a benne meghatározott valamennyi intézmény az Unió egészében ugyanazokat a szabályokat követi, ami - különösen válságidőszakokban - erősíti az intézmények stabilitása iránti bizalmat. A rendelet a szabályozás összetettségét és a vállalkozások jogszabály-megfelelési költségeit is csökkenti, különösen a határokon átnyúlóan tevékenykedő intézmények esetében, és hozzájárul a versenytorzulások megszüntetéséhez. Tekintettel az ingatlanpiacok különleges természetére és arra, hogy e piacokat a tagállamok, régiók vagy helyi területek sajátos gazdasági fejlődése és jogi eltérései jellemzik, lehetővé kell tenni az illetékes hatóságok számára, hogy meghatározott területeken az ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségekre a nemteljesítési tapasztalatok és a piac várt alakulása alapján magasabb kockázati súlyokat vagy szigorúbb kritériumokat alkalmazzanak.

(13) Lehetővé kell tenni, hogy az illetékes hatóságok vagy a tagállamok nemzeti szabályokat hozhassanak azokon a területeken, amelyek nem tartoznak e rendelet hatálya alá - például a dinamikus céltartalékképzés területén, a nemzeti fedezettkötvény-rendszerekre vonatkozó, a fedezett kötvények e rendeletben előírt szabályok szerinti kezelését nem érintő rendelkezések területén, vagy részesedések szerzésével és tartásával kapcsolatban, akár a pénzügyi, akár a nem pénzügyi szektorban, amennyiben az az e rendeletben megállapított prudenciális követelményekhez nem kapcsolódó célból történik -, feltéve hogy a nemzeti szabályok nem ellentétesek ezzel a rendelettel.

(14) A Larosière-jelentésben megfogalmazott - majd később az Unióban végre is hajtott - legfontosabb ajánlások az egységes európai szabálykönyvnek, illetve a makroprudenciális felügyelet európai keretének a létrehozására irányulnak. E két elemnek együtt kell szolgálnia a pénzügyi stabilitás biztosítását. Az egységes szabálykönyv a belső piac működését segítő és a szabályozási arbitrázs lehetőségét megakadályozó, szilárd és egységes szabályozási keretet jelent. A pénzügyi szolgáltatások belső piacán belül azonban sok tekintetben eltérőek lehetnek a makroprudenciális kockázatok, illetve számos nemzeti sajátosság lehet jelen, ami azt eredményezi, hogy eltérések figyelhetők meg például a bankszektor szerkezete és a gazdaság egészéhez viszonyított mérete vagy a hitelciklus tekintetében.

(15) E rendelet és a 2013/36/EU irányelv több olyan eszközt tartalmaz, amelyekkel megelőzhetők és mérsékelhetők a makroprudenciális és rendszerszintű kockázatok, és amelyek megfelelő rugalmasságot tesznek lehetővé. A két jogszabály ugyanakkor azt is biztosítja, hogy az említett eszközök igénybevételére megfelelő ellenőrzés mellett kerüljön sor, hogy alkalmazásuk átlátható és következetes legyen, és ne akadályozza a belső piac működését.

(16) A 2013/36/EU irányelvben foglaltak szerinti rendszerkockázati tőkepufferen túl, amennyiben egy tagállam esetében makroprudenciális vagy rendszerszintű kockázatok állnak fenn, az érintett tagállam illetékes, illetve kijelölt hatóságai számára lehetővé kell tenni, hogy az említett kockázatokat különös nemzeti makroprudenciális intézkedésekkel kezeljék, ha megítélésük szerint azokkal hatékonyabban kezelhetők a kockázatok. A 2010. november 24-i 1092/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) létrehozott Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) és a 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság, EBH) számára biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy véleményt nyilvánítsanak arról, hogy e nemzeti makroprudenciális intézkedések meghozatalának feltételei teljesülnek-e, illetve rendelkezésre kell állnia egy olyan uniós mechanizmusnak, amellyel megakadályozható a nemzeti intézkedések meghozatala és alkalmazása, ha rendkívül meggyőző bizonyítékok vannak arra, hogy a vonatkozó feltételek nem teljesülnek. Bár ez a rendelet egységes mikroprudenciális szabályokat határoz meg az intézményekre, a makroprudenciális felvigyázás terén a tagállamok pénzügyi stabilitásra vonatkozó szakértelmükből és meglévő feladataikból adódóan megőrzik vezető szerepüket. E konkrét esetben, mivel a nemzeti makroprudenciális intézkedések elfogadására vonatkozó valamennyi döntéshez olyan kockázatokat kell felmérni, amelyek végső soron a szóban forgó tagállam makrogazdasági, fiskális és költségvetési helyzetét is befolyásolhatják, a javasolt nemzeti makroprudenciális intézkedések elutasítására vonatkozó hatáskört az EUMSZ 291. cikkével összhangban a Tanácsra kell ruházni, amely a Bizottság javaslata alapján határoz.[10]

(17) Ha a Bizottság a makroprudenciális nemzeti intézkedések elutasítására vonatkozó javaslatot nyújt be a Tanácsnak, a Tanácsnak azt haladéktalanul meg kell vizsgálnia, és el kell döntenie, hogy elutasítja-e a nemzeti intézkedéseket. Egy tagállam vagy a Bizottság kérésére a Tanács eljárási szabályzatának (8) megfelelően szavazás tartható. A Tanácsnak az EUMSZ 296. cikkének megfelelően meg kell indokolnia határozatát az e rendeletben az általa végezhető beavatkozásra előírt feltételeket illetően. Tekintve a makroprudenciális és rendszerszintű kockázat jelentőségét a szóban forgó tagállam pénzügyi piaca számára, valamint azt, hogy ebből eredően gyors reakcióra van szükség, fontos, hogy a tanácsi határozatra megszabott határidő egy hónap legyen. Ha a Tanács a javasolt nemzeti intézkedést elutasító bizottsági javaslat tüzetes vizsgálatát követően arra a megállapításra jut, hogy nem teljesülnek azok a feltételek, amelyeket ez a rendelet a nemzeti intézkedések elutasítására megszab, minden esetben világos és egyértelmű indokolást kell adnia.[11]

(18) A likviditási követelmények 2015-ben, illetve a tőkeáttételi mutató 2018-ben esedékes harmonizálásáig a tagállamok képeseknek kell lenniük az általuk megfelelőnek ítélt módon alkalmazhatni ezeket az intézkedéseket, ideértve a makroprudenciális vagy a rendszerszintű kockázat mérséklését is egy adott tagállamban.

(19) A rendszerkockázati tőkepuffer, illetve a valamely tagállam által hozott, az adott tagállamot érintő rendszerszintű kockázatok kezelését szolgáló egyedi intézkedéseknek alkalmazhatóaknak kell lenniük a bankszektor egészére, annak egy vagy több alszektorára - ahol is egy alszektor az üzleti tevékenységükben hasonló kockázati profillal rendelkező intézmények összességét jelenti - vagy pedig a bankszektorban fennálló, egy vagy több hazai gazdasági vagy földrajzi szektorral szembeni kitettségekre.

(20) Ha két vagy több tagállam kijelölt hatóságai ugyanolyan változást észlelnek a rendszerszintű vagy makroprudenciális kockázatok intenzitásában, és e változások az említett tagállamok mindegyikében nemzeti szinten közvetlen veszélyt jelentenek a pénzügyi stabilitásra nézve, és a kijelölt hatóságok úgy ítélik meg, hogy a kockázatokat nemzeti szintű intézkedésekkel lenne indokolt kezelni, akkor az érintett tagállamok együttesen értesíthetik a Tanácsot, a Bizottságot, az ERKT-t és az EBH-t. A Tanács, a Bizottság, az ERKT és az EBH értesítésekor a tagállamoknak be kell nyújtaniuk a vonatkozó bizonyítékokat az együttes értesítés indokolásával együtt.

(21)[12] A Bizottságot fel kell hatalmazni továbbá arra, hogy a szavatolótőke-követelmény átmeneti megemelésére, illetve a nagykockázat-vállalási vagy nyilvánosságra hozatali követelmények átmeneti szigorítására irányuló, felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el. E rendelkezések egy évig alkalmazhatók, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács két hónapon belül nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szemben. A Bizottságnak meg kell indokolnia, hogy miért alkalmazza ezt az eljárást. A Bizottság csak olyan kitettségek esetében kap felhatalmazást szigorúbb prudenciális követelmények előírására, amelyek az Unióban vagy az Unión kívül bekövetkező és minden tagállamot érintő piaci fejlemények következtében merültek fel.

(22) Indokolt a makroprudenciális szabályok vizsgálata, hogy a Bizottság megvizsgálhassa többek között azt, hogy az ebben a rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben foglalt makroprudenciális eszközök eredményesek, hatékonyak és átláthatók-e; hogy szükséges-e új eszközöket javasolni; hogy a hasonló kockázatokat célzó, e rendeletben, illetve a 2013/36/EU irányelvben foglalt makroprudenciális eszközök hatálya és a köztük lévő esetleges átfedések alkalmasak-e; továbbá hogy a rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó, nemzetközileg elfogadott előírások milyen kölcsönhatásban állnak e rendelettel és a 2013/36/EU irányelvvel.

(23) Ha a tagállamok általános hatályú iránymutatásokat fogadnak el - különösen olyan területeken, ahol a technikai standardtervezetek Bizottság általi elfogadása függőben van -, az említett iránymutatások nem lehetnek ellentétesek az uniós joggal, és nem áshatják alá annak alkalmazását.

(24) Ez a rendelet nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy adott esetben a rendelet hatályán kívül eső vállalkozásokra egyenértékű követelményeket állapítsanak meg.

(25) Az ebben a rendeletben meghatározott általános prudenciális követelményeket olyan egyedi intézkedések egészítik ki, amelyekről az illetékes hatóságok az egyes intézmények folyamatos felügyeleti felülvizsgálata nyomán határoznak. Az említett felügyeleti intézkedések körét - egyéb rendelkezésekkel együtt - a 2013/36/EU irányelvben kell meghatározni, hogy az illetékes hatóságok mérlegelni tudják, mely intézkedéseket kell alkalmazni.

(26) Ez a rendelet nem érinti az illetékes hatóságok arra vonatkozó lehetőségét, hogy a 2013/36/EU irányelvben meghatározott felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás keretében - az intézmények egyedi kockázati profiljához igazodó - egyedi követelményeket állapítsanak meg.

(27) Az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet célja a nemzeti felügyelet minőségének és következetességének javítása és a határokon átnyúlóan tevékenykedő csoportok felvigyázásának szigorítása.

(28) Tekintettel az EBH e rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben meghatározott feladatai számának bővülésére, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak gondoskodniuk kell arról, hogy az ennek megfelelő emberi és pénzügyi erőforrások rendelkezésre álljanak.

(29) Az 1093/2010/EU rendelet előírja az EBH számára, hogy a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályán belül eljárjon. Az EBH-nak el kell járnia továbbá az intézmények tevékenységi területén olyan kérdésekkel kapcsolatban is, amelyekre az említett irányelvek közvetlenül nem vonatkoznak, feltéve hogy eredményes és következetes alkalmazásuk biztosításához erre szükség van. Ebben a rendeletben figyelembe kell venni az EBH szerepét és funkcióját, és lehetővé kell tenni az EBH-nak az 1093/2010/EU rendeletben meghatározott hatásköreinek gyakorlását.

(30) A megfigyelési időszak leteltével és az e rendelet szerinti likviditásfedezeti követelmények teljes körű bevezetése után a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy amennyiben az EBH jogosult arra, hogy saját kezdeményezésére kötelező érvényű közvetítés révén közreműködjön az e rendelet 20. és 21. cikke alapján az illetékes hatóságok általi együttes határozathozatalban, ez megkönnyíti-e az egyetlen likviditási alcsoport gyakorlati létrejöttét és működését, valamint annak meghatározását, hogy teljesülnek-e a határokon átnyúló tevékenységet végző intézményekre vonatkozó speciális, csoporton belüli kezelésre vonatkozó kritériumok. Ezért a Bizottságnak a jelzett időben az 1093/2010/EU rendelet 81. cikkében előírt, az EBH működéséről szóló egyik általános jelentése keretében konkrétan meg kell vizsgálnia, hogy szükség van-e az EBH ilyen jogkörrel való felruházására, és a jelentésben ismertetnie kell a vizsgálat eredményeit, adott esetben a megfelelő jogalkotási javaslatok kíséretében.

(31) A Larosière-jelentés megállapította, hogy a mikroprudenciális felvigyázás a makroszintű folyamatok megfelelő figyelembevétele nélkül nem tudja hatékonyan garantálni a pénzügyi stabilitást, viszont a makroprudenciális felügyeletnek csak akkor van értelme, ha valamilyen hatást tud gyakorolni a mikroszintű felügyeletre. Az EBH és az ERKT közötti szoros együttműködés elengedhetetlen ahhoz, hogy teljes mértékben biztosítva legyen az ERKT működése, illetve figyelmeztetéseinek és ajánlásainak érvényesülése. Az EBH-nak különösképpen képesnek kell lennie arra, hogy továbbítsa az ERKT számára az illetékes hatóságok által az e rendeletben meghatározott adatszolgáltatási kötelezettségnek megfelelően összegyűjtött összes lényeges információt.

(32) Tekintettel a legutóbbi pénzügyi válság pusztító hatásaira, e rendelet általános célja egyrészt az, hogy ösztönözze a közérdeket szolgáló, gazdaságilag hasznos banki tevékenységeket, másrészt az, hogy elejét vegye a valós hozzáadott értékkel nem rendelkező, fenntarthatatlan pénzügyi spekulációnak. Ehhez a megtakarítások termelő beruházásokba forgatásának formáit átfogó módon meg kell reformálni. Ahhoz, hogy az Unióban meg tudják védeni a fenntartható és változatos európai banki környezetet, fel kell hatalmazni az illetékes hatóságokat arra, hogy magasabb tőkekövetelményeket támasszanak az olyan rendszerszempontból jelentős intézményekkel szemben, amelyek üzleti tevékenységük révén veszélyt jelenthetnek a globális gazdaságra.

(33) Az ügyfeleik tulajdonát képező pénzeszközöket vagy értékpapírokat kezelő intézményekre vonatkozóan egyenértékű pénzügyi követelményeket kell meghatározni annak érdekében, hogy a megtakarítók számára hasonló biztosítékok álljanak rendelkezésre, az intézmények csoportjai közötti verseny feltételei pedig méltányosak legyenek.

(34) Mivel a belső piacon működő intézmények közvetlen versenyben állnak egymással, a monitorozásra vonatkozó követelményeknek az Unió egész területén meg kell egyezniük, figyelembe véve az intézmények különböző kockázati profiljait.

(35) Ha a felügyelet során bármikor meg kell határozni az intézmények egy csoportja konszolidált szavatolótőkéjének összegét, akkor a számítást e rendeletnek megfelelően kell elvégezni.

(36)[13] E rendelet szerint a szavataolótőke-követelményeket egyedi és összevont alapon kell alkalmazni, kivéve, ha az illetékes hatóságok az általuk indokoltnak vélt esetben eltekintenek az egyedi alapú felügyelet alkalmazásától. Az egyedi, az összevont alapú és a határokon átnyúló összevont alapú felügyelet az intézmények felvigyázásának hatékony eszköze.

(37) Az egy csoporton belüli intézmények megfelelő fizetőképességének biztosítása érdekében alapvető fontosságú, hogy a tőkekövetelményeket a csoporton belüli intézményekre összevont alapon alkalmazzák. Annak érdekében, hogy biztosítva legyen a szavatolótőkének a csoporton belüli megfelelő eloszlása, és az, amennyiben szükséges, rendelkezésre álljon a megtakarítások védelmére, a tőkekövetelményeknek a csoporton belüli egyes intézményekre kell vonatkozniuk, kivéve, ha ez a cél más módon hatékonyan elérhető.

(38) Az olyan közbenső pénzügyi holding társaságokból eredő kisebbségi részesedések, amelyekre szubkonszolidált alapon vonatkoznak e rendelet követelményei, szintén alkalmasak lehetnek a vonatkozó korlátokon belül a csoport összevont alapon számított elsődleges alapvető tőkéjébe való beszámításra, mivel a közbenső pénzügyi holding társaság kisebbségi részesedésekhez köthető elsődleges alapvető tőkeelemei, valamint ugyanezen tőkének az anyavállalathoz köthető része a kielégítési sorrend tekintetében egyenlő módon (pari passu) fedezik a leányvállalatok veszteségeit azok felmerülésekor.

(39) A szavatolótőke kiszámítására, annak az intézmény kockázati kitettségének való megfelelésére, valamint a kitettségek koncentrációjának felmérésére alkalmazandó pontos számviteli módszernek figyelembe kell vennie a bankok és más pénzügyi intézmények éves beszámolójáról és konszolidált éves beszámolójáról szóló, 1986. december 8-i 86/635/EGK tanácsi irányelv (9) rendelkezéseit - amely irányelv magában foglalja az összevont (konszolidált) éves beszámolóról szóló, 1983. június 13-i 83/349/EGK hetedik tanácsi irányelv (10) rendelkezéseinek egyes kiigazításait -, illetve a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló, 2002. július 19-i 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) rendelkezéseit, attól függően, hogy melyik jogszabály az irányadó a nemzeti jog szerint az intézmények számvitelére.[14]

(40) A megfelelő fizetőképesség biztosítása céljából fontos olyan tőkekövetelményeket meghatározni, amelyek a kockázat mértékének megfelelően súlyozzák az eszközöket és a mérlegen kívüli tételeket.

(41) A BCBS 2004. június 26-án a tőkemérés és a tőkekövetelmények nemzetközi közelítésére vonatkozó keretmegállapodást fogadott el (Bázel II. keret). A 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelvben foglalt, e rendelet által átvett rendelkezések egyenértékűek a Bázel II. keret rendelkezéseivel. Következésképpen, a Bázel III. kiegészítő elemeinek beépítése révén ez a rendelet egyenértékű a Bázel II. és a Bázel III. keret rendelkezéseivel.

(42)[15] Alapvető fontosságú az unióbeli intézmények sokféleségének figyelembe vétele, ezért a hitelkockázatok tőkekövetelményeinek kiszámítására különböző kockázatérzékenységi és differenciáltsági szintű módszereket kell biztosítani. A külső minősítések használatával, illetve az intézményeknek egyedi hitelkockázati paraméterekre vonatkozó saját becsléseinek az alkalmazásával jelentősen javul a hitelkockázati szabályok kockázatérzékenysége és prudenciális megalapozottsága. Az intézményeket ösztönözni kell arra, hogy átálljanak a kockázatérzékenyebb módszerek alkalmazására. Az e rendeletben előírt hitelkockázati módszerek alkalmazásához szükséges becslések elkészítése során az intézményeknek javítaniuk kell hitelkockázat-mérési és -kezelési eljárásaikat, hogy olyan módszerek álljanak rendelkezésre a szabályozói szavatolótőke-követelmények meghatározására, amelyek tükrözik az egyes intézmények eljárásainak jellegét, hatályát és összetettségét. E tekintetben a hitelek odaítélésével és kezelésével kapcsolatos adatfeldolgozásnak a hitelkockázat-mérési és -kezelési rendszerek kialakítására és validálására is ki kell terjednie. Mindez nemcsak az intézmények jogos érdekeinek érvényesítését szolgálja, de egyben ennek a rendeletnek azokat a céljait is, amelyek a jobb kockázatmérési és -kezelési módszerek használatához és ahhoz fűződnek, hogy azokat a szabályozói szavatolótőke-követelményeknek való megfelelés céljaira is alkalmazzák. Mindazonáltal a kockázatérzékenyebb módszerek alkalmazása jelentős szakértelmet és forrásokat, valamint kiváló minőségű és megfelelő mennyiségű adatok rendelkezésre állását kívánja meg. Az intézményeknek ezért szigorú követelményeknek kell megfelelniük ahhoz, hogy ezeket a módszereket a szabályozói szavatolótőke-követelményeknek való megfelelés céljaira alkalmazhassák. Figyelembe véve a belső modellek biztosítékául szolgáló megfelelő intézkedéseket érintő munkát, a Bizottságnak jelentést kell készítenie a Bázel I-es alsó korlát kiterjesztésének lehetőségéről, és ahhoz adott esetben külön jogalkotási javaslatot kell csatolnia.

(43) A tőkekövetelményeknek a vonatkozó kockázatokkal arányosnak kell lenniük. A követelmények meghatározásánál figyelembe kell venni különösen azt, hogy nagyszámú, de viszonylag kismértékű kitettség kockázatcsökkentő hatással jár.

(44)[16] A kis és középvállalkozások (kkv-k) az uniós gazdaság egyik pillérét képezik, hiszen alapvető szerepük van a gazdasági növekedés ösztönzésében és a munkahelyteremtésben. Az uniós gazdaság fellendülése és jövőbeli növekedése nagy mértékben függ attól, hogy az Unióban alapított kkv-k számára rendelkezésre áll-e elegendő tőke és forrás ahhoz, hogy versenyképességük növelése érdekében képesek legyenek megvalósítani az új technológiákra és berendezésekre való átálláshoz szükséges beruházásokat. Mivel máshonnan csak korlátozott mértékben tudnak forráshoz jutni, az Unióban alapított kkv-k még érzékenyebbek a bankválság hatására. Ezért a jelenlegi környezetben igen fontos a kkv-k jelenlegi forráshiányát orvosolni, és biztosítani kell, hogy a banki kkv-hitelezés megfelelő szintű legyen. Annak érdekében, hogy a hitelintézetek növelni tudják a kkv-hitelezést, a kkv-knak való kitettségekre vonatkozó szavatolótőke-követelményt csökkenteni kell egy 0,7619 értékű szorzóval. E cél elérése érdekében helyénvaló, hogy a hitelintézetek az e szorzó alkalmazásából adódó szavatolótőke-követelmény-engedményt ténylegesen kizárólag arra a célra vegyék igénybe, hogy az Unióban alapított kkv-knak megfelelő szintű hitelezést biztosítsanak. Az illetékes hatóságoknak rendszeres időközönként monitorozniuk kell a hitelintézetek kkv-kkal szembeni teljes kitettségét, illetve a tőkelevonás teljes mértékét.

(45)[17] A BCBS döntésével összhangban - amelyet a GHOS 2011. január 10-én hagyott jóvá - lehetővé kell tenni, hogy az intézmény minden kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumát és járulékos tőkeinstrumentumát teljes mértékben és véglegesen leírhassa, vagy teljes mértékben elsődleges alapvető tőkévé alakíthassa át, amennyiben az intézmény gazdaságilag életképtelenné vált. Az uniós jogot az intézmények helyreállításához és szanálásához kapcsolódó követelmények részeként ki kell egészíteni az annak biztosításához szükséges jogszabályi rendelkezésekkel, hogy a szavatolótőke-instrumentumokra kiegészítő veszteségviselési mechanizmus vonatkozzon. Amennyiben 2015. december 31-ig nem fogadnak el olyanuniós jogot, amely előírja, hogy a tőkeinstrumentumokat teljes mértékben és véglegesen nullára le kell tudni írni vagy elsődleges alapvető tőkeinstrumokká kell tudni alakítani abban az esetben, ha egy intézmény gazdaságilag életképtelennek minősül, akkor a Bizottságnak felülvizsgálatot kell végeznie, és jelentést kell készítenie arról, hogy ez a rendelet kiegészüljön-e ilyen rendelkezéssel, továbbá a felülvizsgálat alapján be kell nyújtania a szükséges jogalkotási javaslatokat.

(46) E rendelet rendelkezései megfelelnek az arányosság elvének, különös tekintettel az intézmények műveleteinek nagysága és mértéke közötti különbségekre, valamint tevékenységi körükre. Az arányosság elvének betartása azt is jelenti, hogy a lakossággal szembeni kitettségek vonatkozásában elismerhetőek a lehető legegyszerűbb minősítési eljárások, még a belső minősítésen alapuló módszer (IRB-módszer) alkalmazásakor is. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az e rendeletben meghatározott követelmények az intézmény üzleti modelljéhez és tevékenységeihez társuló kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével arányosan legyenek alkalmazandók. E rendelet arányos alkalmazásának garantálása érdekében a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a felhatalmazáson alapuló és végrehajtási aktusok, a szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardok összhangban legyenek az arányosság elvével. Az EBH-nak ezért biztosítania kell, hogy minden szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standard megfogalmazása összhangban legyen az arányosság elvével, illetve tiszteletben tartsa azt.

(47) Az illetékes hatóságoknak megfelelő figyelmet kell fordítaniuk azokra az esetekre, amikor arra gyanakszanak, hogy az információk azért kerültek a védett vagy bizalmas információk körébe, hogy ezzel elkerülhető legyen nyilvánosságra hozataluk. Bár egy intézmény dönthet úgy, hogy valamely információt védettnek vagy bizalmasnak tekint, és ezért nem hoz nyilvánosságra, az a tény, hogy az információt védettnek vagy bizalmasnak tekinti, nem mentesítheti az intézményt a nyilvánosságra hozatal elmulasztásának felelőssége alól, amennyiben az jelentős következményekkel jár.

(48)[18] E rendelet »fokozatos« jellegének köszönhetően az intézmények maguk választhatnak három különböző összetettségű hitelkockázati módszer közül. Annak érdekében, hogy különösen a kisméretű intézmények a kockázatérzékenyebb IRB-módszert választhassák, a vonatkozó rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy a kitettségi osztályok magukban foglaljanak minden olyan kitettséget, amely ebben a rendeletben azokhoz - közvetlenül vagy közvetve - hozzárendelve szerepel. Általános szabályként az illetékes hatóságok nem tehetnek különbséget a három módszer között a felügyeleti felülvizsgálati eljárás során, tehát például a sztenderd módszer szerint működő intézményekre nem lehet kizárólag ezen okból szigorúbb felügyeletet alkalmazni.

(49) Fokozottan el kell ismerni a hitelkockázat-mérséklési technikákat, ugyanakkor a szabályozási keretrendszernek biztosítania kell, hogy a fizetőképességet ne ássa alá a hitelkockázat-mérséklési technikák helytelen elismerése. Ahol csak lehetséges, az adott tagállamokban bevett, a hitelkockázat csökkentésére szokásosan alkalmazott banki biztosítékokat el kell ismerni a sztenderd módszerben, de más módszerekben is.

(50) Annak érdekében, hogy az intézmények értékpapírosítási tevékenységeiből és befektetéseiből eredő kockázatok és kockázatcsökkentő hatások megfelelően tükröződjenek az intézmények tőkekövetelményeiben, az ilyen tevékenységek és befektetések kockázatérzékeny és prudenciálisan megbízható kezelését biztosító szabályokat kell elfogadni. Ezért az értékpapírosítás olyan egyértelmű és átfogó fogalommeghatározására van szükség, amely kiterjed minden olyan ügyletre vagy rendszerre, amelynél a kitettséggel vagy kitettségek halmazával kapcsolatos hitelkockázatot több ügyletrészsorozatba sorolják. Az olyan kitettség, amely közvetlen fizetési kötelezettséget keletkeztet fizikai eszközök finanszírozására vagy működtetésére használt ügyletek vagy rendszerek tekintetében, nem tekintendő értékpapírosítási ügyletből eredő kitettségnek, még abban az esetben sem, ha az ügylet vagy rendszer a veszteségviselési rangsorban különböző helyet elfoglaló fizetési kötelezettségekkel bír.

(51) A pénzügyi stabilitás biztosítását célzó felügyelet mellett javítani kell a potenciális buborékok hatékony felügyeletének és megelőzésének kialakítása céljából létrehozott mechanizmusokat a makrogazdasági kihívások és célok fényében a tőke optimális elosztása érdekében, különösképpen a reálgazdaságba irányuló hosszú távú befektetések tekintetében.

(52)[19] Az intézmények működési kockázata jelentős, és ennek fedezéséhez szavatolótőkére van szükség. Alapvető fontosságú az unióbeli intézmények sokféleségének figyelembe vétele, ezért a működési kockázatok szavatolótőke-követelményeinek kiszámítására különböző kockázatérzékenységi és differenciáltsági szintű módszereket kell biztosítani. Megfelelő ösztönzőket kell biztosítani ahhoz, hogy az intézmények átálljanak a kockázatérzékenyebb módszerek alkalmazására. Tekintettel arra, hogy a működési kockázat mérését és kezelését szolgáló technikák még kialakulóban vannak, e szabályokat rendszeresen felül kell vizsgálni, és szükség esetén aktualizálni kell. Ez vonatkozik a különböző üzletágak szavatolótőke-követelményeire és a kockázatcsökkentési technikák elismerésére is. Ezzel kapcsolatban a működési kockázat tőkekövetelményének számításához használt egyszerű módszerek alkalmazásakor különös figyelmet kell fordítani a biztosításra.

(53) Az intézmények kitettségeinek monitorozása és ellenőrzése a felügyelet szerves részét képezi. Emiatt a kitettségek egyetlen ügyfélre vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjára történő túlzott összpontosulása elfogadhatatlan mértékű veszteségi kockázatot eredményezhet. Az ilyen helyzet az intézmény fizetőképességére nézve hátrányosnak tekinthető.

(54) Annak megállapításához, hogy ügyfelek egy csoportja egymással kapcsolatban áll-e, és így a kitettségek egyetlen kockázati tényezőnek tekintendők-e, figyelembe kell venni azokat a kockázatokat is, amelyek maga az intézmény, annak pénzügyi csoportja vagy az azzal kapcsolatban álló felek által nyújtott, jelentős finanszírozást biztosító közös forrásból erednek.

(55)[20] Noha kívánatos lenne, hogy a kitettségérték számítását a szavatolótőke-követelmények számítására lehessen alapozni, a nagykockázat-vállalások monitorozására célszerű kockázati súlyok vagy kockázati fokozatok nélküli szabályokat megalkotni. Emellett a szolvenciarendszerben alkalmazott hitelkockázat-mérséklési technikákat jól diverzifikált hitelkockázatok feltételezésével dolgozták ki. Nagykockázat-vállalások esetén, ahol egyetlen ügyfélhez vagy alaptermékhez kötődő koncentrációs kockázat áll fenn, a hitelkockázat nem diverzifikált, ezért az ilyen hitelkockázat-mérséklési technikákra prudenciális előírásokat kell alkalmazni. Következésképpen a nagykockázat-vállalások esetében hatékony hitelkockázati fedezetet kell előírni.

(56)[21] Mivel az intézményekkel szembeni kitettségből eredő veszteségek éppolyan súlyosak lehetnek, mint a bármely más kitettségből eredő veszteségek, ezeket a kitettségeket is ugyanúgy kell kezelni és jelenteni, mint a többi kitettséget. Mindazonáltal, e megközelítés kisebb intézményekre gyakorolt aránytalan hatásának mérséklése érdekében alternatív mennyiségi határérték bevezetésére került sor. Ezen felül az ügyfelek részére nyújtott fizetési, klíring-, kiegyenlítési és letéti szolgáltatásokat is magukban foglaló pénzforgalmi szolgáltatásokkal kapcsolatos igen rövid távú kitettségek a pénzügyi piacok és a kapcsolódó infrastruktúra akadálytalan működése érdekében mentességet kapnak. E szolgáltatások körébe tartozik például a készpénzklíring és -kiegyenlítés, valamint a kiegyenlítést elősegítő hasonló tevékenységek. A kapcsolódó, adott esetben előre nem látható és így a hitelintézet által teljes mértékben nem befolyásolható kitettségek közé tartoznak többek között az ügyfelek által teljesített fizetésekből - beleértve a jóváírt vagy levont díjakat, kamatokat - és egyéb, ügyfelek részére nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódó pénzmozgásból eredő bankköziszámla-egyenlegek, valamint a nyújtott vagy kapott biztosítékok.

(57)[22] Fontos összeegyeztetni azon vállalkozások érdekeit, amelyek a hiteleket forgalomképes értékpapírokba és más pénzügyi instrumentumokba »csomagolják« újra (értékpapírosítást kezdeményezők vagy szponzorok) és azon vállalkozások érdekeit, amelyek az ilyen értékpapírokba vagy eszközökbe befektetnek (befektetők). Ennek érdekében az értékpapírosítást kezdeményezőnek vagy szponzornak jelentős érdekeltséget kell fenntartania az alapul szolgáló eszközökben. Ezért fontos, hogy a szóban forgó hitel kockázata részben továbbra is az értékpapírosítást kezdeményezőknél vagy szponzoroknál maradjon. Általánosabban fogalmazva, az értékpapírosítási ügyleteket nem szabad úgy strukturálni, hogy a kockázatmegtartási követelményeket - különösen díj- és/vagy tarifális rendszerekkel - meg lehessen kerülni. A megtartásra vonatkozó követelményeket minden olyan esetben alkalmazni kell, amikor az értékpapírosításnak a gazdasági tartalma megvalósul, függetlenül attól, hogy milyen jogi struktúrák vagy instrumentumok alkalmazásával érik el a gazdasági tartalmat. A befektetőknek ügyelniük kell arra, hogy különösen az értékpapírosítás útján történő hitelkockázat-átruházás során csak kellő mérlegelés után hozzák meg döntéseiket, amihez megfelelő információkra van szükségük az értékpapírosításról.

(58) E rendelet arról is rendelkezik, hogy a kockázatmegtartási követelményt nem lehet többszörösen alkalmazni. Bármely értékpapírosításhoz elegendő, ha az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező közül csak az egyik tartozik a követelmény hatálya alá. Hasonlóan, amennyiben az értékpapírosítási ügylet egyéb alapul szolgáló értékpapírosítást foglal magában, a kockázatmegtartási követelményt csak arra az értékpapírosításra kell alkalmazni, amely a befektetés tárgyát képezi. A vásárolt követelésekre nem vonatkozik a kockázatmegtartási követelmény, amennyiben olyan vállalati tevékenységből származnak, amelynek finanszírozása céljából csökkentett áron kerülnek továbbításra vagy eladásra. Az alapul szolgáló kockázatok elemzésénél alkalmazott szabályok és eljárások nem elhanyagolható mértékű megsértése esetén az illetékes hatóságoknak az értékpapírosításra vonatkozó átvilágítási és kockázatkezelési kötelezettségek be nem tartása esetén alkalmazandó kockázati súlyt kell alkalmazniuk. A Bizottságnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy a megtartásra vonatkozó követelmények többszörös alkalmazásának kiküszöbölése vezethet-e a kockázatmegtartási követelmények megkerülésére irányuló gyakorlatok kialakulásához, illetve hogy az illetékes hatóságok ténylegesen érvényt szereznek-e az értékpapírosításra vonatkozó szabályoknak.

(59) A mind a kereskedési könyvi, mind a nem kereskedési könyvi értékpapírosítási kitettségekből eredő kockázatok megfelelő értékelése érdekében kellő gondossággal kell eljárni. Emellett a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségnek arányosnak kell lennie. A kellő gondossággal való eljárás hozzájárul az értékpapírosítást kezdeményezők, a szponzorok és a befektetők egymás iránti bizalmának javításához. Éppen ezért kívánatos, hogy az érintettek megfelelő módon közöljék a kellő gondossággal való eljárásra vonatkozó lényeges információkat.

(60) Különösen nagy elővigyázatosságra van szükség akkor, amikor egy intézmény a saját anyavállalatával vagy az anyavállalatának más leányvállalatával szembeni kitettséget vállal. Az intézmények által vállalt ilyen kitettségeket teljesen önálló módon, a megbízható irányítás elveivel összhangban, egyéb szempontok figyelembe vétele nélkül kell kezelni. Ez különösen fontos nagykockázat-vállalásnál és egyéb, nem egyszerűen a csoporton belüli adminisztrációhoz vagy a szokásos csoporton belüli tranzakciókhoz kapcsolódó esetekben. Az illetékes hatóságoknak különös figyelmet kell fordítaniuk az ilyen csoporton belüli kitettségekre. Ugyanakkor nem szükséges ezeket az előírásokat alkalmazni, amennyiben az anyavállalat pénzügyi holding társaság vagy hitelintézet, illetve ha a többi leányvállalat hitelintézet vagy pénzügyi vállalkozás vagy járulékos szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás, feltéve, hogy minden ilyen vállalkozásra kiterjed a hitelintézet összevont alapú felügyelete.

(61) Tekintettel a tőkekövetelményekre vonatkozó szabályok kockázatérzékenységére, kívánatos annak folyamatos vizsgálata, hogy azok jelentős hatást gyakorolnak-e a gazdasági ciklusra. A Bizottságnak, figyelembe véve az Európai Központi Bank (EKB) észrevételeit, jelentést kell készítenie erről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(62) Felül kell vizsgálni az árukereskedőkre - többek közt a pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) követelményei alól jelenleg mentesülő árukereskedőkre - vonatkozó tőkekövetelményeket.[23]

(63) A gáz- és villamosenergia-piac liberalizációja mind gazdasági, mind politikai szempontból jelentős cél az Unió számára. Ezért az ezeken a piacokon működő vállalatokra alkalmazandó tőkekövetelményeknek és egyéb prudenciális szabályoknak arányosaknak kell lenniük, és nem akadályozhatják aránytalan mértékben a liberalizáció céljának megvalósítását. E célt különösen e rendelet felülvizsgálatai során kell szem előtt tartani.

(64) Az újra-értékpapírosításokba befektető intézményeknek az alapul szolgáló értékpapírosítások és az azok végső alapjául szolgáló nem értékpapírosítási kitettségek tekintetében is átvilágítást kell végezniük. Az intézményeknek fel kell mérniük, hogy újra-értékpapírosítási kitettségeket képeznek-e az eszközfedezet melletti értékpapír-kibocsátási programokkal összefüggő kitettségek, beleértve az azon programokkal összefüggőeket is, amelyek olyan teljes hitelek különálló halmazainak az előrébb sorolt ügyletrészsorozatait vásárolják meg, ahol az említett hitelek egyike sem értékpapírosítási vagy újra-értékpapírosítási kitettség, és ahol a hitelek értékesítője valamennyi befektetésre első veszteségviselő fedezetet ad. Ez utóbbi esetben a halmazspecifikus likviditási hitelkeretet általában nem lehet újra-értékpapírosítási kitettségnek tekinteni, mivel egyetlen, értékpapírosítási kitettséget nem tartalmazó eszközhalmaz (azaz a teljes hitelek megfelelő halmaza) egy ügyletrészsorozatát képviseli. Ezzel szemben a különböző halmazokon átívelő, az eladó által nyújtott védelmen felüli veszteségek csak egy részét fedező, az egész programra kiterjedő hitelminőség-javítás esetén általában egy különböző eszközökből álló, legalább egy értékpapírosítási kitettséget tartalmazó halmaz kockázatának ügyletrészsorozatba sorolása történik, és ezért az újra-értékpapírosítási kitettségnek minősül. Mindazonáltal, ha az ilyen program teljes egészében egyetlen értékpapír-kategóriával finanszírozza magát, és ha vagy az egész programra kiterjedő hitelminőség-javítás nem újra-értékpapírosítás, vagy pedig az értékpapírt teljes mértékben támogatja a szponzor intézmény - és így az értékpapír befektetője ténylegesen a szponzor nemteljesítési kockázatának, nem pedig az alapul szolgáló követeléshalmazok vagy eszközök kockázatának van kitéve -, az értékpapírt általában nem szabad újra-értékpapírosítási kitettségnek tekinteni.

(65) A kereskedési könyvre vonatkozó prudens értékelési szabályokat minden valós értéken értékelt instrumentum esetében alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy azok az intézmények kereskedési könyvében vagy a nem kereskedési könyvében találhatók-e. Egyértelművé kell tenni, hogy amennyiben a prudens értékelés a számviteli nyilvántartásban szereplőnél alacsonyabb könyv szerinti értéket eredményez, a különbség abszolút értékét le kell vonni a szavatolótőkéből.

(66) Az intézmények számára választási lehetőséget kell biztosítani a között, hogy az ezen rendelet értelmében 1 250 %-os kockázati súllyal figyelembe vett értékpapírosítási pozíciók tekintetében tőkekövetelményt alkalmaznak-e, vagy levonják azokat az elsődleges alapvető tőkeelemekből, függetlenül attól, hogy az érintett pozíciók a kereskedési vagy a nem kereskedési könyvben szerepelnek-e.

(67) Az értékpapírosítást kezdeményező vagy a szponzor intézményeknek nem szabad lehetőséget adni a burkolt támogatás tilalmának kikerülésére azzal a módszerrel, hogy a támogatást kereskedési könyvük felhasználásával nyújtják.

(68) Azon információk sérelme nélkül, amelynek nyilvánosságra hozatalát e rendelet kifejezetten előírja, a nyilvánosságra hozatali követelmények céljának azt kell tekinteni, hogy a piaci szereplők pontos és átfogó információkat kapjanak az egyes intézmények kockázati profiljáról. Az intézményeknek ezért elő kell írni, hogy az ebben a rendeletben kifejezetten fel nem sorolt információkon túl további információkat is nyilvánosságra hozzanak, amennyiben azok nyilvánosságra hozatala szükséges az említett cél eléréséhez. Az illetékes hatóságoknak ugyanakkor megfelelő figyelmet kell fordítaniuk azokra az esetekre, amikor arra gyanakszanak, hogy valamely intézmény azért sorolt információkat a védett vagy bizalmas információk körébe, hogy ezzel elkerülhető legyen a nyilvánosságra hozataluk.

(69) Amennyiben egy értékpapírosítási pozíció külső hitelminősítése a befektető intézmény által nyújtott hitelkockázati fedezet hatását is tartalmazza, az intézmény nem élhet az ebből a fedezetből származó alacsonyabb kockázati súllyal. Az értékpapírosítási pozíció nem vonható le a tőkéből, amennyiben léteznek más olyan, az érintett hitelkockázati fedezetet figyelmen kívül hagyó módszerek, amelyekkel meghatározható a pozíció tényleges kockázatának megfelelő kockázati súly.

(70) Közelmúltbeli gyenge teljesítményüket látva indokolt szigorítani a piaci kockázatra vonatkozó tőkekövetelmények kiszámításának belső modelljeivel kapcsolatos előírásokat. Tökéletesítésük különösen a kereskedési könyvben szereplő hitelkockázatok elkülönítése céljából indokolt. Ezen kívül a tőkekövetelménybe be kell építeni egy stresszhelyzeti elemet, hogy a piaci feltételek romlása esetén a prociklikusságra való hajlam csökkentése érdekében szigorítani lehessen a tőkekövetelményeket. Az intézményeknek fordított stresszteszteket is végre kell hajtaniuk annak vizsgálatára, hogy milyen forgatókönyvek állíthatják kihívás elé az intézmény életképességét, kivéve ha bizonyítani tudják, hogy az ilyen teszt nélkülözhető. Mivel az utóbbi időben az értékpapírosítási pozíciók belső modelleken alapuló módszerekkel való kezelése komoly problémákat okozott, célszerű korlátozni az intézmények általi, a kereskedési könyvi tőkekövetelmények számítására szolgáló értékpapírosítási kockázat modellezésének elismerését, és a kereskedési könyvi értékpapírosítási pozíciók esetében szabványosított tőkekövetelményeket kell előírni.

(71) Ez a rendelet korlátozott kivételeket állapít meg bizonyos korrelációkereskedési tevékenységek esetében, amelyekkel összhangban egy intézmény számára a felügyelete engedélyezheti, hogy szigorú követelményekhez kötött átfogó kockázati tőkekövetelményt számítson ki. Ilyen esetekben az intézmény köteles a korrelációkereskedési tevékenységeket az említett belsőleg kialakított módszernek megfelelő tőkekövetelmény, valamint a sztenderd mérési módszernek megfelelő, egyedi kockázatra vonatkozó 8 %-os tőkekövetelmény közül a magasabbal egyenértékű tőkekövetelményhez kötni. Nem kötelező az említett kitettségek esetében a járulékos kockázati tőkekövetelményt alkalmazni, be kell azonban építeni azokat mind a kockáztatott érték (VaR) számításba, mind a stresszhelyzeti kockáztatott érték számításba.

(72)[24] Az intézmények által a pénzügyi és gazdasági válság során elszenvedett nem várható veszteségek természete és nagysága fényében tovább kell javítani az intézmények által kötelezően tartandó szavatolótőke minőségét és harmonizációját. Ez magában foglalja a nem várható veszteségeket felmerülésükkor viselő központi tőkeelemek új fogalommeghatározását, a hibrid tőke fogalommeghatározásának javítását és a szavatolótőkére vonatkozó prudenciális előírások egységes korrekcióját. Szükséges továbbá a szavatolótőke szintjének jelentős megemelése és új tőkemegfelelési mutatók meghatározása, amelynek során a nem várható veszteségeket felmerülésükkor viselő központi szavatolótőke-elemekre kell összpontosítani. Azok az intézmények, amelyek részvényeit kereskedésre bevezették valamelyik szabályozott piacon, várhatóan kizárólag ezen - az alapvető tőkeinstrumentumokra vonatkozó szigorú követelményeknek megfelelő - törzsrészvényeikkel és az intézmény nyilvánosságra hozott tartalékaival képesek lesznek megfelelni az alapvető tőkeinstrumentumokkal kapcsolatos tőkekövetelményeknek. Az Unióban működő intézmények jogi formáinak sokféleségét figyelembe veendő, az alapvető tőkeinstrumentumok tekintetében szigorú kritériumoknak kell biztosítania, hogy az alapvető tőkeinstrumentumok azon intézmények tekintetében is a lehető legjobb minőségűek legyenek, melyek részvényeit nem vezették be valamelyik szabályozott piacon. Ez nem akadályozhatja meg azt, hogy az intézmények olyan mértékű kifizetést teljesítsenek a megkülönböztetett szavazati jogot biztosító vagy szavazati jogot nem biztosító részvényekre, amely többszöröse az említetteknél magasabb szintű szavazati jogot biztosító részvényekre teljesített kifizetésnek, feltéve hogy - a szavazati jogok szintjétől függetlenül - teljesülnek az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokra vonatkozó, többek között a kifizetések rugalmasságát érintő, szigorú követelmények, valamint feltéve, hogy amennyiben kifizetések teljesítésére kerül sor, úgy azt az adott intézmény által kibocsátott valamennyi részvényre ki kell fizetni.

(73) A kereskedelemfinanszírozási kitettségek ugyan különféle jellegűek, de közös jellemzőik is vannak, például csekély az értékük és rövid az átlagos hátralévő futamidejük, illetve a törlesztés forrása azonosítható. Hátterükben javak és szolgáltatások olyan mozgása áll, amely a reálgazdaságot támogatja és a legtöbb esetben kisvállalkozások mindennapi szükségleteinek kielégítéséhez járul hozzá, ezzel gazdasági növekedést és munkahelyeket teremtve. A be- és kiáramlások szintje általában megfelel egymásnak, ezért a likviditási kockázatok is korlátozottak.

(74) Helyénvaló, hogy az EBH naprakész jegyzéket vezessen az egyes tagállamokban elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak minősülő valamennyi tőkeinstrumentum-típusról. Az EBH-nak a jegyzékből törölnie kell azokat az e rendelet hatálybalépése után kibocsátott, állami támogatásnak nem minősülő instrumentumokat, amelyek nem felelnek meg az ebben a rendeletben meghatározott kritériumoknak, és a törlés tényét nyilvánosan be kell jelentenie. Amennyiben az EBH által a jegyzékből törölt instrumentumokat az EBH bejelentése után is megfelelőnek tekintik, az EBH-nak teljes mértékben gyakorolnia kell jogait, különösen az 1093/2010/EU rendelet 17. cikkében az uniós jog megsértésére vonatkozóan ráruházott jogát. Emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog helytelen vagy nem kielégítő végrehajtásával szembeni arányos fellépésre háromszintű mechanizmus alkalmazandó, amelynek első lépése keretében az EBH jogosult arra, hogy kivizsgálja azokat a feltételezett eseteket, amikor a nemzeti hatóságok a felügyelet gyakorlása során helytelenül vagy nem kielégítően hajtják végre az uniós jogban foglalt kötelezettségeket, majd erről ajánlást bocsásson ki. Másodszor, ha a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság nem követi ezt az ajánlást, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy - figyelembe véve az EBH ajánlásait - hivatalos véleményt adjon ki, amelyben felkéri a hatáskörrel rendelkező hatóságot, hogy tegye meg az uniós jognak való megfelelés biztosításához szükséges intézkedéseket. Harmadszor, arra a kivételes esetre, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság tartósan nem járna el, az EBH jogosult, hogy utolsó lehetőségként egyes pénzügyi intézményeknek címzett határozatokat fogadjon el. Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 258. cikke értelmében ha a Bizottság megítélése szerint egy tagállam a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette, a Bizottság az Európai Unió Bíróságához fordulhat.

(75)[25] Ez a rendelet nem érinti az illetékes hatóságoknak azt a lehetőségét, hogy fenntartsák a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokra és a járulékos tőkeinstrumentumokra irányadó szerződésekre vonatkozó előzetes jóváhagyási eljárást. Ezek a tőkeinstrumentumok csak akkor számíthatók be az intézmény kiegészítő alapvető tőkéjébe és járulékos tőkéjébe, ha sikeresen megfeleltek az említett jóváhagyási eljárásokon.

(76) A piaci fegyelem és a pénzügyi stabilitás megerősítése céljából részletesebb követelményeket kell bevezetni a szabályozói tőke formájának és jellegének a nyilvánosságra hozatalára vonatkozóan, és úgy kell kiigazítani a prudenciális előírásokat, hogy a befektetők és betétesek kellően tájékozottak legyenek az intézmények fizetőképességéről.

(77) Szükséges továbbá, hogy az illetékes hatóságok ismerjék a repomegállapodások, az értékpapír-kölcsönzés, valamint az eszközök bármely módon való megterhelésének legalább összesített szintjét. Ezeket az információkat be kell jelenteni az illetékes hatóságoknak. A piaci fegyelem megerősítése érdekében részletesebb követelményeket kell megállapítani a repomegállapodások és a biztosított finanszírozások nyilvánosságra hozatalára vonatkozóan.

(78) A tőkekövetelmények és a szabályozói tőkekövetelmények új fogalommeghatározásánál figyelembe kell venni a különböző nemzeti kiindulási pontokat és körülményeket; az új előírások alkalmazásában kezdetben tapasztalható eltérések az átmeneti időszak során csökkenni fognak. A szavatolótőke szintjére vonatkozó megfelelő folytonosság biztosítása érdekében az állami támogatásra vonatkozó szabályok szerint végzett feltőkésítési intézkedés keretében az e rendelet alkalmazásának megkezdése előtt kibocsátott instrumentumok átmenetileg mentességet élveznek. A jövőben a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni kell az állami támogatásra való hagyatkozás mértékét. Amennyiben azonban egyes esetekben az állami támogatás szükségesnek bizonyul, a rendeletnek keretet kell biztosítani ezen esetek kezelésére. A rendeletnek ezen belül meg kell határoznia, hogyan kell kezelni az állami támogatásra vonatkozó szabályok szerint végzett feltőkésítési intézkedések keretében kibocsátott szavatolótőke-instrumentumokat. Az intézmények a szavatolótőke-instrumentumok ilyen kezelésének lehetőségével csak szigorú feltételek mellett élhetnek. Továbbá amennyiben a szavatolótőke-instrumentumok ilyen kezelése lehetővé teszi a szavatolótőke-instrumentumok minőségére vonatkozó új kritériumoktól való eltérést, az eltérést a lehető legnagyobb mértékben korlátozni kell. Az állami támogatásra vonatkozó szabályok szerint végzett feltőkésítési intézkedések keretében kibocsátott meglévő tőkeinstrumentumok kezelése tekintetében egyértelműen meg kell különböztetni az e rendelet feltételeinek megfelelő és meg nem felelő tőkeinstrumentumokat. Ennek megfelelően ez utóbbi esetre megfelelő átmeneti rendelkezéseket kell meghatározni ebben a rendeletben.

(79) A 2006/48/EK irányelv előírta a hitelintézetek számára, hogy 2011. december 31-ig gondoskodjanak arról, hogy a meghatározott minimumösszegekkel legalább egyenlő szavatolótőkével rendelkezzenek. A pénzügyi válság által a banki ágazatra jelenleg is gyakorolt hatásnak, valamint a BCBS által a tőkekövetelményekre vonatkozó átmeneti rendelkezések meghosszabbításának a fényében indokolt, hogy átmenetileg ismét alacsonyabb határérték kerüljön bevezetésre, amíg az intézmények megfelelő mértékű szavatolótőkét nem képeznek a szavatolótőkére vonatkozóan ebben a rendeletben meghatározott - az e rendelet alkalmazása időpontjától 2019-ig fokozatosan bevezetendő - átmeneti szabályokkal összhangban.

(80) A jelentős banki vagy befektetési tevékenységet és biztosítási tevékenységet folytató rendelkező csoportok esetében a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló, 2002. december 16-i 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) konkrét szabályokat állapít meg a tőke kétszeres beszámításának a kezelésére. A 2002/87/EK irányelv az ágazatok közötti kockázatok kezelésére vonatkozó nemzetközileg elfogadott elveken alapszik. E rendelet megszigorítja a pénzügyi konglomerátumokra vonatkozó szabályok alkalmazását a bankokra és a befektetési vállalkozások csoportjaira, biztosítva ezzel szilárd és következetes alkalmazásukat. A szükséges további módosításokkal a 2002/87/EK irányelv 2015-ben esedékes felülvizsgálata foglalkozik majd.[26]

(81)[27] A pénzügyi válság rámutatott, hogy az intézmények nagyban alábecsülték a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekkel kapcsolatos partnerkockázat szintjét. Ezért a G20-ak 2009 szeptemberében felszólították az intézményeket, hogy minél több tőzsdén kívüli származtatott ügylet klíringjét végezzék központi szerződő felek. Ezenkívül azt kérték, hogy a központilag nem elszámolható tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre magasabb szavatolótőke-követelmények vonatkozzanak, hogy megfelelően tükröződjön a hozzájuk társuló magasabb kockázat.

(82)[28] A G20-ak felhívását követően a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) a Bázel III. keret részeként jelentősen megváltoztatta a partnerkockázati rendszert. A Bázel III. keret várhatóan számottevően megemeli az intézmények tőzsdén kívüli származtatott ügyletekhez és értékpapír-finanszírozási ügyletekhez kapcsolódó szavatolótőke-követelményeit, és komoly ösztönzőket teremt az intézmények számára a központi szerződő felek igénybevételére. A Bázel III. keret emellett várhatóan további ösztönzőket biztosít a partnerkockázati kitettségek kockázatkezelésének megerősítéséhez és a központi szerződő felekkel szembeni partnerkockázati kitettségek kezelésére vonatkozó jelenlegi rendszer módosítására.

(83)[29] Az intézményeknek kiegészítő szavatolótőkével kell rendelkezniük a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből eredő hitelértékelési korrekciós kockázatok miatt. Az intézményeknek emellett magasabb eszközérték-korrelációt kell alkalmazniuk az egyes pénzügyi vállalkozásokkal szembeni, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből és értékpapír-finanszírozási ügyletekből eredő partnerkockázati kitettségekre vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámításakor. Az intézmények számára elő kell írni továbbá, hogy számottevően javítsák a partnerkockázat mérését és kezelését a rossz irányú kockázatok, a magas tőkeáttételű partnerek és a biztosítékok megfelelőbb kezelésével, és ennek megfelelően fejlesszék az utótesztelést és a stressztesztelést.

(84)[30] A központi szerződő felekkel szembeni kereskedési kitettségekre általában rendelkezésre áll a központi szerződő felek által biztosított többoldalú nettósítási és veszteségmegosztási mechanizmus. Következésképpen partnerkockázatuk igen alacsony, ezért indokolt ezekre igen alacsony szavatolótőke-követelményt alkalmazni. Ugyanakkor ennek a követelménynek pozitívnak kell lennie egyrészt annak biztosítása érdekében, hogy az intézmények a központi szerződő felekkel szembeni kitettségeiket a jó kockázatkezelés részeként nyomon kövessék és monitorozzák, másrészt annak figyelembevétele érdekében, hogy még a központi szerződő felekkel szembeni kereskedési kitettségek sem kockázatmentesek.

(85)[31] A központi szerződő fél garanciaalapja egy olyan mechanizmus, amely lehetővé teszi a veszteségeknek a központi szerződő fél klíringtagjai közötti megosztását (kölcsönössé tételét). Igénybevételére abban az esetben kerül sor, ha a központi szerződő fél által egy klíringtag nemteljesítése következtében elszenvedett veszteség nagyobb, mint a klíringtag által biztosított fedezet és az általa a garanciaalapba tett befizetések, valamint minden egyéb olyan védelem, amelyet a központi szerződő fél felhasználhatna, mielőtt a többi klíringtag garanciaalapba tett befizetéseihez folyamodna. Ennek fényében a garanciaalapba tett befizetésekből eredő kitettségekhez kapcsolódó veszteség kockázata nagyobb, mint a kereskedési kitettségekhez kapcsolódóé. Ezért erre a kitettségtípusra magasabb szavatolótőke-követelményt kell alkalmazni.

(86)[32] Egy központi szerződő fél »feltételezett tőkéjének« olyan változóként kell szolgálnia, amelyre a klíringtagoknak a központi szerződő fél garanciaalapjába tett befizetéseiből eredő kitettségeire vonatkozó szavatolótőke-követelmény meghatározásához van szükség. Semmi másként nem értelmezhető. Különösen nem értelmezhető azon tőkeösszegként, amelyet a központi szerződő félnek az illetékes hatósága előírása alapján tartania kell.

(87)[33] A partnerkockázat kezelésének felülvizsgálata, és különösen a kétoldalú származtatott ügyletekre vonatkozó - az ilyen ügyleteknek a pénzügyi rendszerre gyakorolt magasabb kockázatát tükröző - magasabb szavatolótőke-követelmények előírása szerves részét képezi a Bizottság azon erőfeszítéseinek, hogy hatékony, biztonságos és megbízható származékos piacokat biztosítson. Következésképpen ez a rendelet kiegészíti a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló, 2012. július 4-i 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (14).[34]

(88) A Bizottságnak 2015. december 31-ig felül kell vizsgálnia a nagykockázat-vállalásra vonatkozó releváns mentességeket. A felülvizsgálat eredményéig a tagállamok számára továbbra is engedélyezni kell, hogy egyes nagykockázat-vállalások esetében kellően hosszú átmeneti időszakra mentességet nyújthassanak e szabályok alkalmazása alól. A 2006/48/EK, a 2006/49/EK és a 2007/64/EK irányelvnek a központi hitelintézetek kapcsolt bankjai, egyes szavatolótőke-elemek, nagykockázat-vállalások, felügyeleti szabályok és válságkezelés tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/111/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) előkészítése és az irányelvre vonatkozó tárgyalások keretében elvégzett munkára építve, valamint figyelembe véve az e kérdésekkel kapcsolatos nemzetközi és uniós fejleményeket, a Bizottságnak felül kell vizsgálnia, hogy a mentességeket a tagállamok a továbbiakban eseti alapon, vagy általánosabb módon alkalmazzák, továbbá hogy az e kitettségekkel összefüggő kockázatok kezelését biztosítják-e az e rendeletben megállapított egyéb hatékony eszközök.[35]

(89) Annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok által e kitettségekre vonatkozóan nyújtott mentességek tartósan ne veszélyeztessék az e rendeletben meghatározott egységes szabályok összhangját, egy átmeneti időszakot követően, amennyiben a felülvizsgálat nem jár eredménnyel, az illetékes hatóságoknak konzultálniuk kell az EBH-val arról, hogy helyénvaló-e az egyes nagykockázat-vállalásra vonatkozó mentesítési lehetőség további alkalmazása.

(90) A pénzügyi válságot megelőző éveket az intézmények szavatolótőkéjükkel kapcsolatos kitettségeinek (tőkeáttétel) túlzott mértékű felhalmozódása jellemezte. A pénzügyi válság során a veszteségek és a finanszírozás szűkössége arra kényszerítette az intézményeket, hogy rövid időn belül jelentősen csökkentsék tőkeáttételüket. Ez felerősítette az eszközárakra gyakorolt lefelé irányuló nyomást, ami további veszteségeket okozott az intézmények számára egyaránt, ez pedig tovább csökkentette szavatolótőkéjüket. E negatív spirál végső eredménye a reálgazdaság számára rendelkezésre álló hitelek csökkenése és egy mélyebb és hosszabb válság lett.

(91)[36] A kockázatalapú szavatolótőke-követelmények alapvető fontosságúak a nem várható veszteségek fedezéséhez elegendő szavatolótőke biztosításához. Mindazonáltal a válság rámutatott, hogy ezek a követelmények önmagukban nem elegendőek annak megakadályozására, hogy az intézmények túlzott és fenntarthatatlan tőkeáttételi kockázatot vállaljanak.

(92) A G20-ak vezetői 2009 szeptemberében elkötelezték magukat a túlzott tőkeáttétel ellen ható, nemzetközileg egyeztetett szabályok kidolgozása mellett. E célból támogatták a Bázel II. keret kiegészítő intézkedéseként bevezetendő tőkeáttételi mutatót.

(93)[37] 2010 decemberében a BCBS a tőkeáttételi mutató kiszámítására vonatkozó módszert meghatározó iránymutatást tett közzé. Ezek a szabályok egy 2013. január 1-jétől 2017. január 1-jéig tartó megfigyelési időszakról rendelkeznek, amely során monitorozzák a tőkeáttételi mutatót, annak elemeit és viselkedését a kockázatalapú követelménnyel összevetve. A megfigyelési időszak eredményeire alapozva a BCBS 2017 első felében meg kívánja tenni a tőkeáttételi mutató meghatározásában és kalibrációjában az esetleges végső módosításokat, hogy az 2018. január 1-jétől, a megfelelő felülvizsgálat és kalibráció alapján kötelező követelménnyé válhasson. A BCBS iránymutatásai a tőkeáttételi mutató és elemei 2015. január 1-jétől kezdődő nyilvánosságra hozataláról is rendelkeznek.

(94) A tőkeáttételi mutató új szabályozási és felügyeleti eszköz az Unióban. A nemzetközi megállapodásokkal összhangban először kiegészítő elemként kell bevezetni, amely a felügyeleti hatóságok mérlegelésétől függően alkalmazható az egyes intézményekre. Az adatszolgáltatási kötelezettségeknek az intézmények számára való előírásával lehetővé válna a megfelelő felülvizsgálat és kalibrálás annak érdekében, hogy a tőkeáttételi mutató 2018-ban kötelező érvényű intézkedéssé alakulhasson.

(95) A tőkeáttételi mutató különböző üzleti modellekre gyakorolt hatásának felülvizsgálata során különös figyelmet kell fordítani az olyan, alacsony kockázatúnak tekintett üzleti modellekre, mint például a jelzálog-hitelezés és a regionális kormányzatokkal, helyi hatóságokkal vagy közszektorbeli intézményekkel folytatott speciális hitelezési ügyletek. Az EBH-nek a megfigyelési időszak alatt hozzá beérkező adatok, valamint az időszak során végzett felügyeleti felülvizsgálat megállapításai alapján az illetékes hatóságokkal együttműködve ki kell dolgoznia az üzleti modellek és kockázatok kategóriarendszerét. Megfelelő elemzésre alapozva, figyelembe véve a múltbeli adatokat és stressz-forgatókönyveket, fel kell mérni, hogy a tőkeáttételi mutatónak milyen szintűnek kell lennie ahhoz, hogy alkalmas legyen az egyes üzleti modellek esetében az ellenálló képesség biztosítására, valamint hogy a tőkeáttételi mutató szintjeit küszöbértékként vagy tartományként célszerű-e meghatározni. Az EBH-nak a megfigyelési időszakot, valamint a tőkeáttételi mutató adott szintjeinek kalibrálását követően, a felmérés alapján megfelelő statisztikai áttekintést kell közzétennie a tőkeáttételi mutatóról, beleértve a várható értékeket és szórásokat. A tőkeáttételi mutató elfogadását követően az azonosított intézménykategóriák tekintetében az EBH-nak megfelelő statisztikai áttekintést kell közzétennie a tőkeáttételi mutatóról, beleértve a várható értékeket és a szórásokat.

(96) Az intézményeknek a tőkemegfelelés belső értékelési eljárása részeként monitorozniuk kell a tőkeáttételi mutató szintjét és változásait, valamint a tőkeáttételi kockázatot. E monitoringot be kell vonni a felügyeleti felülvizsgálati eljárásba. A tőkeáttételi mutatóra vonatkozó követelmény hatálybalépését követően az illetékes hatóságoknak az intézmények naprakész és megfelelő kategorizálása érdekében monitorozniuk kell az üzleti modellek és a megfelelő kockázati profil alakulását.

(97) A helyes irányítási struktúrák, az átláthatóság és a nyilvánosságra hozatal alapvető fontosságúak a helyes javadalmazáshoz. Annak érdekében, hogy a piac számára megfelelő átláthatóságot biztosítsanak javadalmazási struktúráik és a kapcsolódó kockázatok tekintetében, az intézményeknek részletes tájékoztatást kell nyilvánosságra hozniuk javadalmazási politikáikról, gyakorlataikról, és azon alkalmazottak javadalmazásának - titokvédelmi okokból - összesített összegéről, akiknek szakmai tevékenysége jelentős hatást gyakorol a hitelintézet vagy befektetési vállalkozás kockázati profiljára. Ezt az információt minden érdekelt számára hozzáférhetővé kell tenni. Ezek a különös előírások nem sérthetik a javadalmazási politikákra vonatkozó, minden ágazatra horizontálisan érvényes, általánosabb nyilvánosságra hozatali előírásokat. Ezenkívül a tagállamok számára engedélyezni kell, hogy az intézményektől részletesebb információkat követeljenek meg a javadalmazásra vonatkozóan.

(98) A hitelminősítő intézmények külső hitelminősítő intézetként (KHMI) való elismerése nem járhat azzal, hogy a már egyébként is három nagyvállalat által uralt piacra való bejutás gyakorlatilag lehetetlenné válik a versenytársak számára. Anélkül, hogy a folyamatot könnyebbé vagy kevésbé megerőltetővé tennék, az EBH-nak és az EKBR központi bankjainak a piac más vállalatok előtti megnyitása érdekében lehetővé kell tenniük több hitelminősítő intézmény KHMI-vé minősítését.

(99) A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (16), és a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (17) teljes mértékben alkalmazandó a személyes adatok ezen rendelet alkalmazásában történő feldolgozására.[38]

(100) Az intézményeknek olyan diverzifikált likvideszköz-pufferrel kell rendelkezniük, amelyet rövid távú likviditási sokk esetén felhasználhatnak a likviditási szükségletek fedezésére. Mivel előzetesen nem tudható bizonyosan, hogy az egyes eszközkategóriákon belül utólag mely konkrét eszközök esetében merülhet fel likviditási sokk, helyénvaló diverzifikált és kiváló minőségű, különféle eszközkategóriákból álló likviditási puffer képzését előmozdítani. Az eszközök koncentrációja és a piaci likviditásra való túlzott támaszkodás rendszerszintű kockázatot jelent a pénzügyi ágazatra nézve, és azt el kell kerülni. Ezért minőségi eszközök széles körét kell figyelembe venni a kezdeti megfigyelési időszak során, amely alatt a likviditásfedezeti követelmény kidolgozása folyik. A likvid eszközök egységes meghatározásánál elvárható lenne, hogy legalább az államkötvények és az átlátható piacokon forgalmazott, folyamatosan forgó fedezett kötvények rendkívül magas likviditású és hitelminősítésű eszköznek minősüljenek. Helyénvaló lenne továbbá, hogy a 416. cikk (1) bekezdése a)-c) pontjának megfelelő eszközök is korlátozás nélkül a puffer részét képezhessék. A likviditásállomány felhasználásakor az intézményeknek életbe kell léptetniük egy, a likvid eszközök tartásának helyreállítására vonatkozó tervet, és az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell e terv megfelelőségét és végrehajtását.

(101) A likvideszköz-állománynak mindenkor rendelkezésre kell állnia a likviditáskiáramlások fedezésére. Rövid távú likviditási zavarok esetén a likviditási szükségletek szintjét sztenderd módon kell meghatározni az egységes megfelelő megbízhatóság standard és az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében. Biztosítani kell, hogy a sztenderd meghatározásnak ne legyenek nem kívánt hatásai a pénzügyi piacokra, a hitelezésre és a gazdasági növekedésre, figyelembe véve az uniós intézmények különböző üzleti és befektetési modelljeit és finanszírozási környezetét is. E célból a likviditásfedezeti követelményre egy megfigyelési időszakot kell alkalmazni. A Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a megfigyelések alapján és az EBH jelentéseire támaszkodva felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el egy részletes, harmonizált uniós likviditásfedezeti követelmény időben történő bevezetése céljából. A likviditásszabályozás területének átfogó harmonizációja érdekében a likviditásfedezeti követelmény bevezetésére vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározottaknak a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) által a likviditási kockázatmérésre, standardokra és monitoringra vonatkozó végleges nemzetközi keretrendszerben megállapított likviditásfedezeti mutatóhoz hasonlónak kell lennie, ugyanakkor figyelembe kell vennie az egyedi uniós és nemzeti sajátosságokat.

(102) E célból a megfigyelési időszak során az EBH-nak meg kell vizsgálnia és értékelnie kell többek között azt, hogy megfelelő-e az 1. szintű likvid eszközökre vonatkozó 60 %-os küszöbérték, a likviditásbeáramlásokra a likviditáskiáramlások 75 %-ában meghatározott küszöbérték, valamint azt, hogy megfelelő-e, hogy a likviditásfedezeti ráta 2015. január 1-jétől kezdődően először 60 %-os szinten, majd fokozatosan 100 %-ig növelve kerül bevezetésre. A likvideszköz-állományra vonatkozó egységes fogalommeghatározások felmérése és az azokról szóló beszámolás során az elemzés alapjaként az EBH-nak tekintettel kell lennie a BCBS-nek a kiváló minőségű likvid eszközre (HQLA) vonatkozó fogalommeghatározására, tekintetbe véve az uniós és nemzeti sajátosságokat. Az EBH-nak meg kell állapítania, hogy az Unióban létrehozott intézmények likvideszközigénye mely devizák esetében haladja meg az adott devizában rendelkezésre álló likvid eszközöket, és ezzel együtt évente azt is meg kell vizsgálnia, hogy szükséges-e eltéréseket - így többek között az ezen rendeletben megállapított eltéréseket - alkalmazni. Az EBH-nak ezenkívül évente értékelnie kell, hogy az említett eltéréseknek, illetve az e rendeletben már megállapított eltéréseknek az Unióban létrehozott intézmények általi igénybevételére vonatkozóan szükség van-e további feltételek megszabására vagy a meglévő feltételek módosítására. Az EBH-nak az elemzés eredményeit éves jelentés formájában be kell nyújtania a Bizottságnak.

(103) A hatékonyság javítása és az adminisztratív terhek csökkentése érdekében az EBH-nak harmonizált standardok alapján ki kell alakítania egy koherens adatszolgáltatási rendszert a likviditási követelményekre vonatkozóan, amelyet az Unió egészében alkalmazni kell. Az EBH-nak ebből a célból egységes adatszolgáltatási formátumokat és informatikai megoldásokat kell kidolgoznia, és ennek során figyelembe kell vennie e rendelet és a 2013/36/EU irányelv rendelkezéseit. A teljes likviditási követelmények alkalmazásának napjáig az intézményeknek továbbra is meg kell felelniük a rájuk vonatkozó tagállami adatszolgáltatási követelményeknek.

(104) Az EBH-nak az ERKT-vel együttműködve útmutatást kell kiadnia a likvideszköz-állomány válsághelyzetekben való alkalmazásának alapelveiről.

(105) Nem vehető biztosra, hogy a fizetési kötelezettségeik teljesítésében nehézségekkel szembesülő intézmények likviditástámogatásban részesülnek majd az ugyanazon csoporthoz tartozó többi hitelintézettől és befektetési vállalkozástól. Az illetékes hatóságoknak azonban szigorú feltételekhez kötötten és az érintett összes illetékes hatóság jóváhagyásának függvényében rendelkezniük kell azzal a lehetőséggel, hogy eltekintsenek a likviditásfedezeti követelmény intézményenkénti alkalmazásától, és ehelyett ezekre az intézményekre összevont alapon teljesítendő követelményt alkalmazzanak annak érdekében, hogy azok likviditásukat központosítottan, csoport- vagy alcsoportszinten kezelhessék.

(106) Hasonló elgondolás mentén, ha az illetékes hatóságok nem éltek ezzel a lehetőséggel, az ugyanabba a csoportba tartozó és összevont felügyelet alá eső két intézmény közötti likvidforrás-áramlások esetében, ha a likviditásfedezeti követelmény már kötelező, kizárólag akkor lehet kedvezményes beáramlási és kiáramlási rátákat engedélyezni, ha már az összes szükséges óvintézkedés be van vezetve. Az ilyen kedvezményes eljárásokat szűken kell meghatározni, valamint szigorú és objektív feltételekhez kell kötni. Az egy adott csoporton belüli áramlásokra vonatkozó konkrét eljárást olyan módszerrel kell megállapítani, amely objektív kritériumok és paraméterek segítségével azonosítja az intézmény és a partner közötti be- és kiáramlások konkrét szintjét. A Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a megfigyelések alapján és az EBH jelentésére támaszkodva - adott esetben és az e rendelet alapján a likviditásfedezeti követelmény meghatározására általa elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus részeként - felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az említett konkrét, csoporton belüli eljárások, a módszer és az eljárásokhoz kötődő objektív kritériumok, valamint az e kritériumok értékelésére szolgáló közös döntéshozatali módozatok megállapítására.

(107) Az írországi National Asset Management Agency (Nemzeti Eszközkezelő Társaság, NAMA) által kibocsátott kötvények kiemelkedő fontosságúak az ír bankkonszolidáció szempontjából, kibocsátásukat a tagállamok előzetesen jóváhagyták, illetve a Bizottság állami támogatásként jóváhagyta mint egyes hitelintézetek mérlegének az értékvesztett eszközöktől való megtisztítása céljából bevezetett támogatási intézkedést. E kötvények kibocsátása - mint a Bizottság és az EKB által támogatott átmeneti intézkedés - szerves részét képezi az ír bankrendszer szerkezeti átalakításának. Az ilyen kötvényekre az ír kormány garanciát vállalt, és azokat a monetáris hatóságok biztosítékként elfogadják. A Bizottságnak az e rendelet alapján a likviditásfedezeti követelmény meghatározására elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus részeként ki kell térnie az uniós állami támogatási engedéllyel rendelkező szervezetek által kibocsátott vagy garantált átruházható eszközökre vonatkozó szerzett jogokkal kapcsolatos konkrét mechanizmusok kérdésére. E tekintetben a Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy a likviditásfedezeti követelményt az e rendeletnek megfelelően számító intézmények számára engedélyezni kell, hogy 2019 decemberéig különlegesen nagy likviditású és hitelminőségű eszközként vegyék figyelembe a NAMA által kibocsátott, előre sorolt kötvényeket.

(108) Ehhez hasonlóan a Spanish Asset Management Company (Spanyol Eszközkezelő Társaság) által kibocsátott kötvények is kiemelkedő fontosságúak a spanyol bankkonszolidáció szempontjából, kibocsátásuk - mint a Bizottság és az EKB által támogatott átmeneti intézkedés - szerves részét képezi a spanyol bankrendszer szerkezeti átalakításának. Mivel kibocsátásuk elő van irányozva a pénzügyi szektorra vonatkozó feltételrendszerről szóló, a Bizottság és a spanyol hatóságok által 2012. július 23-án aláírt egyetértési megállapodásban, és az eszközök átadásához szükséges, hogy a Bizottság jóváhagyja azt mint egyes hitelintézetek mérlegének értékvesztett eszközöktől való megtisztítása céljából bevezetett állami támogatási intézkedést, és amilyen mértékben azokat a spanyol kormány garantálja és a monetáris hatóságok által fedezetként befogadhatóak. A Bizottságnak az rendelet alapján a likviditásfedezeti követelmény meghatározására általa elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus részeként ki kell térnie az uniós állami támogatási engedéllyel rendelkező szervezetek által kibocsátott vagy garantált átruházható eszközökre vonatkozó szerzett jogokkal kapcsolatos konkrét mechanizmusok kérdésére. E tekintetben a Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy a likviditásfedezeti követelményt az e rendeletnek megfelelően számító intézmények számára engedélyezni kell, hogy legalább 2023 decemberéig különlegesen nagy likviditású és hitelminőségű eszközként vegyék figyelembe a Spanish Asset Management Company által kibocsátott, előre sorolt kötvényeket.

(109) A Bizottságnak az EBH által benyújtandó jelentések alapján és a likviditási követelményekről szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus javaslat kidolgozása során mérlegelnie kell azt is, hogy az írországi NAMA-hoz, illetve a Spanish Asset Management Companyhoz hasonló, ugyanilyen célra létrehozott szervezetek által kibocsátott, a bank helyreállítása szempontjából kiemelkedő fontosságú, előresorolt kötvények esetében is alkalmazhatók legyenek-e hasonló rendelkezések, amennyiben a szóban forgó kötvényeket a kérdéses tagállam központi kormányzata garantálja, és a monetáris hatóságok által fedezetként befogadhatók.

(110) Az EBH-nak a 411. cikk (3) bekezdése szerinti szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozása során a további likviditáskiáramlások mérési módszereként múltbeli adatokon alapuló sztenderd módszert kell mérlegelnie.

(111) A nettó stabil forrásellátottsági rátakötelező minimumkövetelményként való bevezetéséig az intézményeknek az általános forrásellátottsági kötelezettséget kellene teljesíteniük. Az általános forrásellátottsági kötelezettség nem jelenthet arányszámot. Amennyiben a nettó stabil forrásellátottsági ráta bevezetéséig valamely nemzeti rendelkezés minimumkövetelményként stabil forrásellátottsági rátát ír elő, az intézményeknek ezt a minimumkövetelményt kell betartaniuk.

(112) A rövid távú likviditási szükségleteken túlmenően az intézményeknek hosszabb távon is stabil finanszírozási struktúrákat is be kellene vezetniük. 2010 decemberében a BCBS úgy határozott, hogy a nettó stabil forrásellátottsági ráta (NSFR) 2018. január 1-jétől minimumstandarddá válik, és a BCBS szigorú adatszolgáltatási eljárásokat vezet be a mutató átmeneti időszak alatti monitorozása érdekében, továbbá folytatja e standardoknak a pénzügyi piacokra, a hitelezésre és a gazdasági növekedésre gyakorolt hatásának felülvizsgálatát, amennyiben szükséges, kitérve a nem kívánt következményekre is. A BCBS tehát úgy döntött, hogy az NSFR-re megfigyelési időszakot írnak elő és kiegészítik egy felülvizsgálati rendelkezéssel. Ebben az összefüggésben az EBH-nak az e rendeletben előírt adatszolgáltatás alapján értékelnie kell, hogy hogyan célszerű kialakítani a stabil forrásellátottsági követelményt. Ezen értékelés alapján a Bizottságnak - adott esetben megfelelő javaslatokkal kísért - jelentést kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács számára e követelmény 2018-ig történő bevezetéséről.

(113) A vállalatirányítás gyengeségei több intézmény esetében is hozzájárultak a bankszektor túlzott és felelőtlen kockázatvállalásához, amely egyes intézmények felszámolásához, valamint rendszerszintű problémákhoz vezetett.

(114) Az intézményi vállalatirányítási gyakorlat monitorizálásának elősegítése és a piaci fegyelem javítása érdekében az intézményeknek nyilvános tájékoztatást kell nyújtaniuk vállalatirányítási rendszereikről. Vezető testületeiknek jóvá kell hagyniuk és nyilvánosságra kell hozniuk egy olyan nyilatkozatot, amelyben biztosítják a nyilvánosságot arról, hogy e rendszerek megfelelőek és hatékonyak.

(115) Annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni a belső piacon működő vállalkozások üzleti modelljeinek változatosságát, az uniós gazdaságot eddig is és remélhetően a jövőben is szolgáló, változatos szilárd banki struktúrák előmozdítása érdekében alaposan meg kell vizsgálni bizonyos hosszú távú strukturális követelményeket, mint amilyen a nettó stabil forrásellátottsági ráta és a tőkeáttételi mutató.

(116) A pénzügyi szolgáltatások háztartások és vállalatok számára történő folyamatos biztosítása érdekében stabil forrásellátottsági struktúrára van szükség. Számos tagállamban a bankokra épülő pénzügyi rendszereken keresztül nyújtott hosszú távú finanszírozás jellemzői általában különböznek attól, amit más nemzetközi piacokon lehet tapasztalni. Emellett a hosszú távú beruházások stabil finanszírozása érdekében egyedi finanszírozási struktúrák is kialakulhattak a tagállamokban, amilyen például decentralizált banki struktúrák a likviditás közvetítésére vagy a jelzáloggal fedezett speciális értékpapírok, amelyeket nagy likviditású piacokon forgalmaznak, illetve amelyek a hosszú távú beruházók számára kínálnak vonzó befektetési lehetőséget. E strukturális tényezőket gondosan meg kell vizsgálni. Ehhez alapvető fontosságú, hogy a nemzetközi standardok véglegesítését követően az EBH és az EKRT az e rendeletben előírt adatszolgáltatás alapján értékelje, hogy hogyan célszerű kialakítani a stabil forrásellátottsági követelményt, maradéktalanul figyelembe véve az uniós bankpiacokon működő forrásellátási struktúrák változatosságát.

(117)[39] Annak biztosítása érdekében, hogy egy átmeneti időszak alatt a szavatolótőke szintje, valamint az Unió-szerte használt szavatolótőke-meghatározásra és az ebben a rendeletben megállapított szavatolótőke-meghatározásra alkalmazott prudenciális korrekciók fokozatosan közeledjenek egymáshoz, az e rendelet szerinti szavatolótőke-követelményeket fokozatosan kell bevezetni. Létfontosságú annak biztosítása, hogy a bevezetés összhangban legyen azon módosításokkal, amelyeket a tagállamok az előírt szavatolótőke-szintekben és tagállami szavatolótőke-meghatározásokban a közelmúltban vezettek be. E célból az átmeneti időszak alatt az illetékes hatóságoknak meghatározott felső és alsó határok között kell megállapítaniuk, hogy milyen gyorsan kell bevezetni az ebben a rendeletben meghatározott szavatolótőke-szinteket és prudenciális korrekciókat.

(118) A tagállamokban jelenleg alkalmazott eltérő prudenciális korrekciókról az e rendeletben meghatározott prudenciális korrekciókra való zökkenőmentes átállás elősegítése érdekében az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy egy átmeneti időszak alatt továbbra is előírhassák - korlátozott mértékben - az intézmények számára a szavatolótőke olyan prudenciális korrekciójának elvégzését, amely eltér ettől a rendelettől.

(119) Annak biztosítása érdekében, hogy az intézményeknek elegendő idejük legyen a szavatolótőke előírt új szintjének és meghatározásának teljesítésére, az e rendeletben foglalt szavatolótőke-meghatározásnak nem megfelelő egyes tőkeeszközöket 2013. január 1. és 2021. december 31. között kell kivezetni. Emellett egy korlátozott időszakra teljes mértékben el kell ismerni a szavatolótőkében egyes, állami tőkeinjekciót megtestesítő instrumentumokat. Ezen túlmenően bizonyos feltételek mellett az elsődleges alapvető tőkébe beszámítható tőkeelemnek kell tekinteni a 2006/48/EK irányelv nemzeti átültető intézkedései alapján a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemekhez kapcsolódó ázsiót.

(120) Annak érdekében, hogy az intézmények számára előírt, a piaci szereplőknek az egyes intézmények kockázati profilja tekintetében történő pontos és átfogó tájékoztatását biztosító nyilvánosságra hozatalra vonatkozó egységes szabályozás fokozatosan létrejöjjön, a nyilvánosságra hozatali követelményeket fokozatosan kell bevezetni.

(121)[40] A piaci folyamatok és az e rendelet alkalmazásában szerzett tapasztalat figyelembevétele érdekében a Bizottság számára elő kell írni, hogy nyújtson be jelentéseket - adott esetben jogalkotási javaslatok kíséretében - az Európai Parlament és a Tanács számára a tőkekövetelményeknek a gazdasági ciklusra gyakorolt lehetséges hatásáról, a fedezett kötvények formájában lévő kitettségekre vonatkozó minimális szavatolótőke-követelményről, a nagykockázat-vállalásokról, a likviditási követelményekről, a tőkeáttételről, az átruházott hitelkockázattal szembeni kitettségekről, a partnerkockázatról és az eredeti kitettség módszeréről, a lakossággal szembeni kitettségekről, a figyelembe vehető tőke meghatározásáról, és e rendelet alkalmazási szintjéről.

(122) A hitelintézetekre vonatkozó jogi keretrendszer elsődleges célja a reálgazdaság számára alapvető fontosságú szolgáltatások működésének biztosítása és a morális kockázatok korlátozása. A lakossági és befektetési banki tevékenységek bankcsoporton belüli szerkezeti szétválasztása e cél elérésének kulcsfontosságú eszköze lehet. Ezért a szétválasztást végrehajtó intézkedések meghozatalát a jelenlegi szabályozási keretegy rendelkezése sem akadályozhatja meg. Fel kell kérni a Bizottságot arra, hogy elemezze a szerkezeti szétválasztás kérdését az Unióban, valamint arra, hogy készítsen elő egy, az Európai Parlament és a Tanács számára előterjesztendő jelentést, adott esetben jogalkotási javaslatok kíséretében.

(123) Hasonlóképpen, a betétesek védelme és a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy olyan strukturális intézkedéseket fogadjanak el, amelyekkel előírják az adott tagállamban engedélyezett hitelintézetek számára, hogy egyes szervezetekkel szemben csökkentsék kitettségüket azok tevékenysége alapján, de a tevékenység végzésének helyétől függetlenül. Mindazonáltal, mivel az ilyen intézkedések a belső piac szétdarabolása révén kedvezőtlen hatásokat fejthetnek ki, azok kizárólag szigorú feltételekkel és az ilyen intézkedések kifejezett összehangolásáról szóló jövőbeli jogi aktus hatálybalépéséig hagyhatók jóvá.

(124)[41] Az e rendeletben meghatározott követelmények pontosítása érdekében a Bizottságot az EUMSZ 290. cikkével összhangban fel kell hatalmazni arra, hogy a rendelet technikai kiigazítására jogi aktusokat fogadhasson el a következők céljából: a fogalommeghatározások pontosítása a rendelet egységes alkalmazásának biztosítása vagy a pénzügyi piaci folyamatok figyelembevétele érdekében; a terminológiának a későbbi vonatkozó jogi aktusokkal való egységesítése és a fogalommeghatározások azokkal való összehangolása; e rendelet szavatolótőkére vonatkozó előírásainak kiigazítása a számviteli standardok vagy az uniós jog változásainak figyelembevétele érdekében, vagy a felügyeleti gyakorlat konvergenciája tekintetében; a sztenderd módszer vagy az IRB-módszer keretében alkalmazott kitettségi osztályok listájának kikiterjesztése a pénzügyi piaci folyamatok figyelembevétele érdekében; az e kitettségi osztályok szempontjából releváns egyes összegek kiigazítása az infláció hatásainak figyelembevétele érdekében; a mérlegen kívüli tételek listájának és besorolásának kiigazítása; továbbá a partnerkockázat kezelésére, a sztenderd módszerre és az IRB-módszerre, a hitelkockázat-mérséklésre, az értékpapírosításra, a működési kockázatra, a piaci kockázatra, a likviditásra, a tőkeáttételre és a nyilvánosságra hozatalra vonatkozó különös rendelkezések és technikai kritériumok kiigazítása a pénzügyi piacok folyamatainak, a számviteli standardok és az uniós jog változásainak, illetve a felügyeleti gyakorlat konvergenciájával és a kockázatméréssel kapcsolatos fejleményeknek, valamint a 2004/39/EK irányelv hatályához kapcsolódó különféle kérdések felülvizsgálati eredményének figyelembevétele céljából.

(125) A Bizottságot továbbá az EUMSZ 290. cikkével összhangban fel kell hatalmazni arra, hogy jogi aktusokat fogadjon el az e rendeletben meghatározott szavatolótőke-szinteknek vagy kockázati súlyoknak az egyedi körülmények figyelembevétele érdekében történő átmeneti csökkentése céljából; egyes kockázatoknak az e rendelet nagykockázat-vállalásra vonatkozó rendelkezései alkalmazása alóli mentesítésének pontosítása céljából; a gazdasági és monetáris területen zajló folyamatok figyelembevétele érdekében a kereskedési könyvre vonatkozó tőkekövetelmények kiszámítása szempontjából releváns összegek meghatározása céljából; a pénzügyi piacok folyamatainak figyelembevétele érdekében a szavatolótőke előírt szintjétől való eltérésre jogosult befektetési vállalkozások kategóriáinak kiigazítása céljából; e rendelet egységes alkalmazásának biztosítása érdekében annak a követelménynek az egyértelművé tétele céljából, hogy a befektetési vállalkozásoknak az előző évi általános költségeik egynegyedének megfelelő szavatolótőkével kell rendelkezniük; a szavatolótőke azon elemeinek meghatározása céljából, amelyekből le kell vonni az intézménynek a releváns szervezetek eszközeiben lévő részesesedéseit; az intézmények szolgáltatással meghatározott nyugdíjakból eredő kötelezettségállományának értékelésekor a biztosításmatematikai nyereségek és veszteségek kezelésére vonatkozó kiegészítő átmeneti rendelkezések bevezetése céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során - többek között szakértői szinten is - megfelelő konzultációkat folytasson. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során biztosítania kell, hogy a megfelelő dokumentumok egyidejűleg, kellő időben és megfelelő módon eljussanak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz is.

(126) A Bizottságnak az EUMSZ 290. cikkéről szóló (39.) nyilatkozattal összhangban a kialakult gyakorlatnak megfelelően továbbra is konzultálnia kell a tagállamok által kinevezett szakértőkkel a pénzügyi szolgáltatások területére vonatkozó, átruházott hatáskörben alkotandó jogi aktusok tervezetéről.

(127) A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó technikai standardoknak biztosítaniuk kell a harmonizációt, az egységes feltételeket és a betétesek, a befektetők és a fogyasztók megfelelő védelmét az egész Unióban. A hatékonyság érdekében célszerű, hogy az EBH, mint jelentős szakértelemmel rendelkező szerv kapjon megbízást a Bizottságnak benyújtandó azon szabályozás- és végrehajtás-technikai standardtervezetek kidolgozására, amelyek nem járnak szakpolitikai döntéshozatallal. A technikai standardok kidolgozása során az EBH-nak hatékony közigazgatási és adatszolgáltatási eljárásokat kell biztosítania. Az adatszolgáltatási formátumnak az intézmények tevékenységeinek természetével, nagyságrendjével és összetettségével arányosnak kell lennie.

(128)[42] A Bizottságnak az EUMSZ 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján és az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkének megfelelően kell elfogadnia az EBH által a hitelegyesülések, a szövetkezeti társaságok, a takarékpénztárak és hasonló intézmények, bizonyos szavatolótőke-instrumentumok, a prudenciális korrekciók, a szavatolótőkéből történő levonások, az egyéb szavatolótőke-instrumentumok, a kisebbségi részesedések, a kiegészítő banki szolgáltatások, a hitelkockázati kiigazítás kezelése, a nemteljesítési valószínűség, a nemteljesítéskori veszteségráta, az eszközök kockázati súlyozási módszerei, a felügyeleti gyakorlat konvergenciája, a likviditás és a szavatolótőkére vonatkozó átmeneti szabályok terén kidolgozott szabályozástechnikai standardtervezeteket. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során - többek között szakértői szinten is - megfelelő konzultációkat folytasson. A Bizottságnak és az EBH-nak biztosítania kell, hogy az említett standardokat és követelményeket valamennyi érintett intézmény olyan módon tudja alkalmazni, amely arányban áll az adott intézmények és tevékenységeik jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.

(129) Az ebben a rendeletben előírt egyes - például a likviditásfedezeti követelményre vonatkozó -, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok végrehajtása jelentős hatást gyakorolhat a felügyelt intézményekre és a reálgazdaságra. A Bizottságnak biztosítania kell, hogy az Európai Parlament és a Tanács már a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok közzétételét megelőzően minden alkalommal megfelelő tájékoztatást kapjon a vonatkozó nemzetközi szintű fejleményekről, valamint a Bizottság aktuális elgondolásairól.

(130) A Bizottságot ezenkívül fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási aktusok útján és az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkének megfelelően az EBH által kidolgozott végrehajtás-technikai standardtervezeteket fogadjon el a konszolidálás, az együttes határozatok, az adatszolgáltatás, a nyilvánosságra hozatal, a jelzáloggal fedezett kitettségek, a kockázatértékelés, az eszközök kockázati súlyozási módszerei, bizonyos kitettségek kockázati súlyai és részletes meghatározása, az opciók és opciószelvények kezelése, a tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumokban és devizában lévő pozíciók, a belső modellek használata, a tőkeáttétel és a mérlegen kívüli tételek tekintetében.

(131) Tekintettel az e rendelet alapján elfogadandó szabályozástechnikai standardok részletességére és számára, amennyiben a Bizottság az EBH által benyújtott szabályozástechnikaistandard-tervezettel azonos szabályozástechnikai standardot fogadott el, adott esetben ki kell terjeszteni azon időszakot, amelyen belül az Európai Parlament és a Tanács kifogást emelhet egy szabályozástechnikai standarddal szemben. Emellett a Bizottságnak törekednie kell arra, hogy a szabályozástechnikai standardokat olyan időpontban nyújtsa be, amely biztosítja, hogy az Európai Parlament és a Tanács a teljes vizsgálati időszakot kihasználhassa, továbbá ennek kapcsán figyelembe kell vennie a szabályozástechnikai standardok mennyiségét és összetettségét, valamint az Európai Parlament és a Tanács eljárási szabályzatának rendelkezéseit, munkatervét és összetételét.

(132) Az átláthatóság magas szintje érdekében az EBH-nak konzultációkat kell indítania az e rendelet szerinti technikai standardtervezetek ügyében. Az EBH-nak és a Bizottságnak emellett mihamarabb meg kell kezdenie a likviditási követelményekről és tőkeáttételről szóló, e rendelet szerinti jelentéseik elkészítését.

(133) E rendelet egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni. Az említett hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (18) megfelelően kell gyakorolni.[43]

(134) Az EUMSZ 345. cikkére hivatkozva - amely úgy rendelkezik, hogy a szerződések nem sérthetik a tagállamokban fennálló tulajdonjogi rendszert -, e rendelet nem jelent sem előnyös, sem hátrányos eljárást az e rendelet hatálya alá eső tulajdontípusok egyikére nézve sem.

(135) A 45/2001/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdése értelmében egyeztettek az európai adatvédelmi biztossal, aki véleményt (19) adott.[44]

(136) A 648/2002/EU rendeletet megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

ELSŐ RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. CÍM

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk[45]

Hatály

Ez a rendelet egységes szabályokat állapít meg a 2013/36/EU irányelv alapján felügyelt intézmények, pénzügyi holding társaságok és vegyes pénzügyi holding társaságok által teljesítendő általános prudenciális követelményekre vonatkozóan, a következő elemekkel kapcsolatosan:

a) a hitelkockázat, a piaci kockázat, a működési kockázat, a kiegyenlítési kockázat és a tőkeáttétel teljes mértékben számszerűsíthető, egységes és standardizált elemeihez kapcsolódó szavatolótőke-követelmények;

b) nagykockázat-vállalást korlátozó követelmények;

c) a likviditási kockázat teljes mértékben számszerűsíthető, egységes és standardizált elemeihez kapcsolódó likviditási követelmények;

d) az a), b) és c) ponthoz kapcsolódó adatszolgáltatási követelmények;

e) nyilvánosságra hozatali követelmények.

Ez a rendelet egységes szabályokat állapít meg a globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek, globálisan rendszerszinten jelentős intézmény részét képező szervezetnek és nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény jelentős leányvállalatának minősülő szanálandó szervezetek által teljesítendő, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmények tekintetében.

Ez a rendelet nem szabályozza a 2013/36/EU irányelvben meghatározottak szerint a prudenciális szabályozás és felügyelet terén az illetékes hatóságokra vonatkozó nyilvánosságra hozatali követelményeket.

2. cikk[46]

Felügyeleti hatáskörök

(1) Az ennek a rendeletnek való megfelelés biztosítása céljából az illetékes hatóságoknak a 2013/36/EU irányelvben és az e rendeletben meghatározott hatáskörökkel kell rendelkezniük, és az azokban meghatározott eljárásokat kell követniük.

(2) Az ennek a rendeletnek való megfelelés biztosítása céljából a szanálási hatóságoknak a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (*1) és az e rendeletben meghatározott hatáskörökkel kell rendelkezniük, és az azokban meghatározott eljárásokat kell követniük.[47]

(3) A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelményeknek való megfelelés biztosítása céljából az illetékes hatóságoknak és a szanálási hatóságoknak együtt kell működniük.

(4) Annak érdekében, hogy hatáskörük keretein belül biztosítsák az ennek a rendeletnek való megfelelést, a 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (*2) 42. cikkével létrehozott Egységes Szanálási Testületnek, valamint az 1024/2013/EU tanácsi rendelettel (*3) rá ruházott feladatokkal kapcsolatos ügyek tekintetében az Európai Központi Banknak biztosítania kell a releváns információk rendszeres és megbízható cseréjét.[48]

(5)[49] Az (EU) 2019/2033 európai parlamenti és tanácsi rendelet (*3) 1. cikkének (2) és (5) bekezdésében megállapított rendelkezéseknek az említett bekezdésekben hivatkozott befektetési vállalkozásokra való tekintettel történő alkalmazása során az (EU) 2019/2034 európai parlamenti és tanácsi irányelv (*4) 3. cikke (1) bekezdésének 5. pontjában foglalt fogalommeghatározás szerinti illetékes hatóságoknak az említett befektetési vállalkozásokat úgy kell kezelniük, mintha azok e rendelet szerinti »intézmények« lennének.[50]

3. cikk

Szigorúbb követelmények intézmények általi alkalmazása

Ez a rendelet nem zárja ki, hogy az intézmények az ezen rendelet által előírtat meghaladó mértékű szavatolótőkét és szavatolótőke-elemeket tartsanak, és az előírtnál szigorúbb intézkedéseket alkalmazzanak.

4. cikk

Fogalommeghatározások

(1) E rendelet alkalmazásában:

1.[51] "hitelintézet": olyan vállalkozás, amelynek tevékenysége az alábbiak bármelyikéből áll:

a) a nyilvánosságtól betéteket vagy más visszafizetendő pénzeszközöket fogad el, valamint saját számlára hiteleket nyújt;

b) a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (*5) I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában említett bármely tevékenységet végzi, amennyiben bármelyik alábbi feltétel teljesül, és a vállalkozás nem árutőzsdei kereskedő, kibocsátásiegység-kereskedő, kollektív befektetési vállalkozás vagy biztosító:[52]

i. a vállalkozás összevont alapon számított eszközeinek összértéke legalább 30 milliárd EUR;

ii. a vállalkozás eszközeinek összértéke kevesebb mint 30 milliárd EUR, és a vállalkozás olyan csoport tagja, amely esetében a csoporthoz tartozó valamennyi vállalkozás egyedi szinten 30 milliárd EUR-nál kisebb összértékű eszközökkel rendelkezik és a 2014/65/EU irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában említett valamely tevékenységet végzi, az említett vállalkozások konszolidált eszközeinek összértéke pedig legalább 30 milliárd EUR; vagy

iii. a vállalkozás eszközeinek összértéke kevesebb mint 30 milliárd EUR, és a vállalkozás olyan csoport tagja, amelynek esetében a csoporthoz tartozó, a 2014/65/EU irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában említett bármely tevékenységet végző valamennyi vállalkozás összevont alapon számított eszközeinek összértéke legalább 30 milliárd EUR, amennyiben az összevont felügyeletet ellátó hatóság a felügyeleti kollégiummal egyetértésben, a szabályok esetleges kijátszásának elkerülése és az Unió pénzügyi stabilitására jelentett esetleges kockázatok csökkentése érdekében ilyen értelmű döntést hoz;

a b) pont ii. és iii. alpontjának alkalmazásában, amennyiben a vállalkozás egy harmadik országbeli csoport tagja, a harmadik országbeli csoport Unióban engedélyezett minden egyes fióktelepének összes eszközét be kell számítani a csoporthoz tartozó valamennyi vállalkozás eszközeinek összértékébe;

2.[53] "befektetési vállalkozás": a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott befektetési vállalkozás, amelyet az említett irányelv szerint engedélyeztek, kivéve a hitelintézeteket;

3.[54] "intézmény": a 2013/36/EU irányelv 8. cikke szerint engedélyezett hitelintézet vagy az említett irányelv 8a. cikkének (3) bekezdésében említett vállalkozás;

4.[55]

5. "biztosító": a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) szóló, 2009. november 25-i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (20) 13. cikke 1. pontjában meghatározott biztosító;[56]

6. "viszontbiztosító": a 2009/138/EK irányelv 13. cikke 4. pontjában meghatározott viszontbiztosító;

7.[57] "kollektív befektetési forma (KBF)": a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (*4) 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV) vagy a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (*5) 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott alternatív befektetési alap (ABA);[58]

8. "közszektorbeli intézmények": a központi kormányzatnak, regionális kormányzatoknak vagy helyi hatóságoknak vagy a regionális és helyi hatóságokkal megegyező feladatokat ellátó hatóságoknak felelős nem kereskedelmi közigazgatási szervek vagy központi kormányzat, regionális kormányzat vagy helyi hatóság tulajdonában álló vagy ezek által létrehozott és támogatott, nem kereskedelmi jellegű (nonprofit) vállalkozások, amelyekre külön garanciális szabályok vonatkoznak, ideértve az állami ellenőrzés alatt álló közjogilag szabályozott autonóm testületeket is;

9.[59] "vezető testület": a 2013/36/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 7. pontjában meghatározott vezető testület;

10.[60] "felsővezetés": a 2013/36/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 9. pontjában meghatározott vezető testület;

11.[61] "rendszerkockázat": a 2013/36/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 10. pontjában meghatározott rendszerkockázat;

12.[62] "modellkockázat": a 2013/36/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 11. pontjában meghatározott modellkockázat;

13.[63] "értékpapírosítást kezdeményező": az (EU) 2017/2402 rendelet (*) 2. cikkének 3. pontjában meghatározott értékpapírosítást kezdeményező;[64]

14.[65] "szponzor": az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 5. pontjában meghatározott szponzor;

14a.[66] "eredeti hitelező": az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 20. pontjában meghatározott eredeti hitelező;

15. "anyavállalat":

a) a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikkében meghatározott anyavállalat;

b) a 2013/36/EU irányelv 3. és 4. fejezetének II. szakasza, VII. és VIII. címe, valamint e rendelet ötödik része alkalmazásában a 83/349/EGK irányelv 1. cikke (1) bekezdése szerinti anyavállalat, valamint minden olyan vállalkozás, amely ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol egy másik vállalkozás felett;

16. "leányvállalat":

a) a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikkében meghatározott leányvállalat;

b) a 83/349/EGK irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerinti leányvállalat és minden olyan vállalkozás, amely felett egy anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol;

A leányvállalatok valamennyi leányvállalata azon vállalkozás leányvállalatának is tekintendő, amely az előbbiek eredeti anyavállalata;

17. "fióktelep": olyan üzletviteli hely, amely jogilag nem önálló részét képezi egy intézménynek, és amely közvetlenül bonyolítja az intézményi tevékenység szerves részét képező ügyleteket vagy az ügyletek egy részét;

18.[67] "kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás": olyan vállalkozás, amelynek fő tevékenysége, függetlenül attól, hogy a csoporton belüli vállalkozásoknak vagy a csoporton kívüli ügyfeleknek nyújtják-e, a következők bármelyike:

a) banki működés közvetlen kiterjesztése;

b) operatív lízing, ingatlantulajdon vagy ingatlankezelés, adatkezelési szolgáltatások nyújtása vagy bármely más tevékenység, amennyiben ez a tevékenység kiegészíti a banki működést;

c) az EBH által az a) és a b) alpontban említett tevékenységekhez hasonlónak tekintett bármely más tevékenység;

19.[68] "vagyonkezelő társaság": a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének (5) bekezdésében meghatározott vagyonkezelő társaság vagy a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdése b) pontjában meghatározott alternatívbefektetésialap-kezelő (ABAK), ideértve - eltérő rendelkezés hiányában - azokat a harmadik országbeli szervezeteket, amelyek hasonló tevékenységet folytatnak, és amelyek az Unióban alkalmazott követelményekkel legalább egyenértékű felügyeleti és szabályozási követelményeket alkalmazó harmadik országok jogának hatálya alá tartoznak;

20.[69] "pénzügyi holding társaság": olyan pénzügyi vállalkozás, amelynek leányvállalatai kizárólag vagy nagy részben intézmények vagy pénzügyi vállalkozások, és amely nem minősül vegyes pénzügyi holding társaságnak; akkor tekintendő úgy, hogy a pénzügyi vállalkozás leányvállalatai nagy részben intézmények vagy pénzügyi vállalkozások, ha legalább egyikük intézmény, és ha a pénzügyi vállalkozás saját tőkéjének, összevont eszközállományának, árbevételének, alkalmazotti létszámának vagy az illetékes hatóság által relevánsnak tartott egyéb mutató értékének több mint 50 %-a olyan leányvállalatokhoz köthető, amelyek intézmények vagy pénzügyi vállalkozások;

21. "vegyes pénzügyi holding társaság": fogalommeghatározása megegyezik a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének 15. pontjában szereplővel;

22. "vegyes tevékenységű holding társaság": olyan anyavállalat, amely nem minősül pénzügyi holding társaságnak, intézménynek vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak, és amelynek leányvállalatai közül legalább egy intézmény;

23.[70] "harmadik országbeli biztosító": a 2009/138/EK irányelv 13. cikke 3. pontjában meghatározott harmadik országbeli biztosító;

24. "harmadik országbeli viszontbiztosító": a 2009/138/EK irányelv 13. cikke 6. pontjában meghatározott harmadik országbeli viszontbiztosító;

25. "elismert harmadik országbeli befektetési vállalkozás": olyan vállalkozás, amely következő feltételek mindegyikének megfelel:

a) ha az Unión belül alapították volna, kiterjedne rá a befektetési vállalkozás meghatározása; és

b) harmadik országban működési engedéllyel rendelkezik; és

c)[71] olyan prudenciális szabályoknak a hatálya alá tartozik és felel meg, amelyeket az illetékes hatóságok legalább olyan szigorúnak tartanak, mint az ezen rendeletben vagy a 2013/36/EU irányelvben megállapítottak;

26.[72] »pénzügyi vállalkozás«: olyan, intézménytől és tisztán ipari holding társaságtól eltérő vállalkozás, amelynek fő tevékenysége tulajdoni részesedések megszerzése vagy a 2013/36/EU irányelv I. mellékletének 2-12. és 15. pontjában felsorolt tevékenységek közül egy vagy több végzése, ideértve a befektetési vállalkozásokat, a pénzügyi holding társaságokat, a vegyes pénzügyi holding társaságokat, a befektetési holding társaságokat, az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv (*6) szerinti pénzforgalmi intézményeket és a vagyonkezelő társaságokat; nem tartoznak azonban ide a biztosítói holding társaságok és a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének f) és g) pontjában meghatározott, vegyes tevékenységű biztosítói holding társaságok;[73]

27. "pénzügyi ágazatbeli szervezet": a következők bármelyike:

a) intézmény;

b) pénzügyi vállalkozás;

c)[74] járulékos vállalkozás, amely egy intézmény részét képezi annak összevont pénzügyi helyzete szempontjából;

d) biztosító;

e) harmadik országbeli biztosító;

f) viszontbiztosító;

g) harmadik országbeli viszontbiztosító;

h)[75] a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott biztosítói holdingtársaság;

i)[76]

j)[77]

k) a 2009/138/EK irányelv hatálya alá nem tartozó vállalkozás, az említett irányelv 4. cikkében előírt követelményeknek megfelelően;

l)[78] harmadik országbeli vállalkozás, mely fő üzleti tevékenységként az a)-k) pontban említett szervezetek valamelyikéhez hasonló tevékenységet folytat;

28.[79] tagállami anyaintézmény: olyan tagállami intézmény, amelynek intézménynek, pénzügyi vállalkozásnak vagy kiegészítő szolgáltatást nyújtó vállalkozásnak minősülő leányvállalata van, illetve intézményben, pénzügyi vállalkozásban vagy kiegészítő szolgáltatást nyújtó vállalkozásban részesedéssel rendelkezik, továbbá önmaga nem leányvállalata ugyanabban a tagállamban engedélyezett másik intézménynek vagy ugyanabban a tagállamban létrehozott pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;

29. "EU-szintű anyaintézmény": tagállami anyaintézmény, amely nem leányvállalata egy valamely tagállamban engedélyezett másik intézménynek vagy valamely tagállamban létrehozott pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;

29a.[80] "tagállami befektetési vállalkozás anyavállalat": olyan tagállami anyavállalat, amely befektetési vállalkozás;

29b.[81] "EU-szintű befektetési vállalkozás anyavállalat": olyan, európai unióbeli anyavállalat, amely befektetési vállalkozás;

29c.[82] "tagállami hitelintézeti anyavállalat": olyan tagállami anyaintézmény, amely hitelintézet;

29d.[83] "EU-szintű hitelintézeti anyavállalat": olyan unióbeli anyaintézmény, amely hitelintézet;

30. "tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat": olyan pénzügyi holding társaság, amely nem leányvállalata egy ugyanazon tagállamban engedélyezett intézménynek, vagy egy ugyanazon tagállamban létrehozott pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;

31. "EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat": olyan tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat, amely nem leányvállalata valamely tagállamban engedélyezett intézménynek vagy valamely tagállamban felállított másik pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;

32. "tagállami vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat": olyan vegyes pénzügyi holding társaság, amely nem leányvállalata egy ugyanazon tagállamban engedélyezett intézménynek, vagy egy ugyanazon tagállamban felállított pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;

33. "EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat": olyan tagállami vegyes pénzügyi holding társaság, amely nem leányvállalata valamely tagállamban engedélyezett intézménynek vagy valamely tagállamban felállított másik pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;

34. "központi szerződő fél": a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 1. pontjában meghatározott központi szerződő fél;

35. "részesedés": a meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelv (24) 17. cikkének első mondata szerinti részesedés, illetve egy vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének legalább 20 %-os közvetlen vagy közvetett tulajdonlása;[84]

36. "befolyásoló részesedés": olyan közvetlen vagy közvetett részesedés egy vállalkozásban, amely a tőke vagy a szavazati jogok legalább 10 %-át képviseli, illetve amely lehetővé teszi számottevő befolyás gyakorlását annak a vállalkozásnak az irányítása felett;

37. "ellenőrzés": a 83/349/EGK tanácsi irányelv 1. cikkében meghatározott, adott esetben az 1606/2002/EK rendelet értelmében az intézményre vonatkozó számviteli standardokkal kiegészített, az anyavállalat és a leányvállalat közötti kapcsolat vagy egy természetes vagy jogi személy és egy vállalkozás közötti hasonló kapcsolat;

38. "szoros kapcsolat": olyan helyzet, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személyt kapcsolat fűzi egymáshoz bármely következő módon:

a) tulajdonosi részesedés formájában, amely egy vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének 20 %-os vagy azt meghaladó részben közvetlen vagy ellenőrzés útján fennálló tulajdonlása;

b) ellenőrzés;

c) az a tény, hogy mindkettő vagy mindegyik ellenőrzési kapcsolat révén tartósan kapcsolódik ugyanahhoz a harmadik személyhez;

39. "kapcsolatban álló ügyfelek csoportja (ügyfélcsoport)": a következők bármelyike:

a) két vagy több természetes vagy jogi személy, akik vagy amelyek - az ellenkező bizonyításáig - egyetlen kockázati tényezőt képeznek, mivel egyikük közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt áll a másik vagy a többi;

b) két vagy több természetes vagy jogi személy, akik vagy amelyek között nincs az a) pontban leírt ellenőrzést jelentő kapcsolat, mégis egyetlen kockázati tényezőnek tekintendők, mivel olyan keresztkapcsolatok állnak fenn közöttük, amelyek alapján ha egyikük pénzügyi - különösen finanszírozási vagy visszafizetési - nehézségbe ütközne, a másiknak vagy a többinek is valószínűleg finanszírozási vagy visszafizetési gondokkal kellene megküzdenie;

Az a) és b) pont ellenére, ha a központi kormányzat közvetlenül ellenőriz vagy közvetlen kapcsolatban áll több természetes vagy jogi személlyel, a központi kormányzat és az általa az a) pontnak megfelelően közvetlenül vagy közvetve ellenőrzött, illetve a b) pontnak megfelelően a központi kormányzattal kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyek összességét nem kötelező egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának tekinteni. A központi kormányzat és más természetes vagy jogi személyek által alkotott, egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának fennállása külön vizsgálható minden egyes, a központi kormányzat által az a) pontnak megfelelően közvetlenül ellenőrzött vagy a központi kormányzattal a b) pontnak megfelelően közvetlen kapcsolatban álló természetes vagy jogi személy esetében, valamint minden olyan természetes és jogi személy esetében, akit/amelyet az adott személy az a) pontnak megfelelően közvetlenül ellenőriz, vagy akivel/amellyel a b) pontnak megfelelően kapcsolatban áll, a központi kormányzatot is ideértve. Ugyanez alkalmazandó azon regionális kormányzatok és helyi hatóságok esetében, amelyekre a 115. cikk (2) bekezdése alkalmazandó;[85]

Nem tekintendő kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának két vagy több olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely annak okán felel meg az a) vagy b) pontban említett feltételeknek, hogy elszámolási tevékenység céljából egyazon központi szerződő féllel szemben rendelkeznek közvetlen kitettséggel.[86]

40. "illetékes hatóság": az a nemzeti jog által hivatalosan elismert közjogi hatóság vagy szervezet, amelyet a nemzeti jog felhatalmaz arra, hogy az adott tagállamban működő felügyeleti rendszer részeként felügyelje az intézményeket;

41.[87] "összevont alapú felügyeletet ellátó hatóság": a 2013/36/EU irányelv 111. cikke szerinti összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóság;

42. "engedély": olyan, a hatóságok által bármilyen formában kibocsátott okirat, amely jogot biztosít a tevékenység folytatására;

43. "székhely szerinti tagállam": az a tagállam, amelyben az intézmény működését engedélyezték;

44. "fogadó tagállam": az a tagállam, amelyben az intézmény fiókteleppel rendelkezik, vagy amelyben szolgáltatásokat nyújt;

45. "a KBER-hez tartozó központi bankok": azok a nemzeti központi bankok, amelyek a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) tagjai, valamint az Európai Központi Bank;

46. "központi bankok": a KBER-hez tartozó központi bankok és harmadik országok központi bankjai;

47. "összevont helyzet": e rendelet követelményeinek a II. cím 2. fejezetével összhangban egyetlen intézményre történő olyan alkalmazásából eredő helyzet, mintha ez az intézmény egy vagy több másik vállalkozással együtt egyetlen intézményt alkotna;

48. "összevont alapon": összevont helyzet alapján;

49. "szubkonszolidált alapon" az anyaintézményre, a pénzügyi holding társaságra, illetve a vegyes pénzügyi holding társaságra - kivéve a szervezetek egy csoportját - nézve összevont alapon, vagy olyan anyaintézményre, pénzügyi holding társaságra, illetve vegyes pénzügyi holding társaságra nézve összevont alapon, amely nem a legfelsőbb szintű anyaintézmény, pénzügyi holding társaság, illetve vegyes pénzügyi holding társaság;

50. "pénzügyi instrumentum": a következők bármelyike:

a)[88] olyan szerződés, amelynek eredményeként egyidejűleg az egyik félnél pénzügyi eszköz, a másik félnél pénzügyi kötelezettség vagy tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentum keletkezik;

b) a 2004/39/EK irányelv I. melléklete C. szakaszában meghatározott bármely instrumentum;

c) származékos pénzügyi instrumentum;

d) elsődleges pénzügyi instrumentum;

e) pénzeszköz.

Az a), b) és c) pontban említett instrumentumok csak akkor minősülnek pénzügyi instrumentumnak, ha értékük egy alapul szolgáló pénzügyi instrumentum vagy egy másik alapul szolgáló elem árából, egy árfolyamból vagy egy indexből származik.[89]

51.[90] »indulótőke«: a szavatolótőkének a 2013/36/EU irányelv 12. cikkében meghatározott összege és típusai;

52. "működési kockázat": a nem megfelelő vagy rosszul működő belső folyamatokból és rendszerekből, személyek nem megfelelő feladatellátásából, vagy külső eseményekből eredő veszteség kockázata, amely magában foglalja a jogi kockázatot is;

53.[91] "felhígulási kockázat": annak a kockázata, hogy a követelés behajtható összege a kötelezett által érvényesíthető kifogásokon és ellenköveteléseken keresztül csökkenhet;

54. "nemteljesítési valószínűség": valamely partner egy éven belüli nemteljesítésének valószínűsége;

55. "nemteljesítéskori veszteségráta (loss given default, LGD)": egy partner általi nemteljesítésből eredő, kitettséghez kapcsolódó veszteségnek a nemteljesítés időpontjában fennálló követeléshez viszonyított aránya;

56. "hitelegyenértékesítési tényező": a kötelezettség jelenleg le nem hívott értékéből a nemteljesítés időpontjáig lehívható és a nemteljesítés időpontjában potenciálisan fennálló rész értékének és a kötelezettség teljes jelenleg le nem hívott értékének aránya. A kötelezettség mértékét az ügyfél tudomására hozott keretösszeg határozza meg, kivéve, ha az ügyfélre vonatkozó, de általa nem ismert keretösszeg magasabb;

57.[92] "hitelkockázat-mérséklés": intézmények által alkalmazott módszer az intézmény kitettségével vagy kitettségeivel összefüggő hitelkockázatok csökkentésére;

58.[93] "előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet": olyan hitelkockázat-mérséklési módszer, amelynél az intézmény kitettségéhez kapcsolódó hitelkockázat csökkentése az intézmény azon jogából ered, amely szerint - egy partner nemteljesítése, vagy a partnerrel kapcsolatos egyéb meghatározott hitelkockázati események beálltakor - meghatározott eszközöket vagy összegeket likvidálhat, előidézheti azok átadását vagy rendelkezésre bocsátását, vagy azokat visszatarthatja, vagy csökkentheti a kitettség összegét a kitettség összegének és az intézménnyel szembeni kitettség közötti különbség szintjére, illetve a kitettséget ezzel a különbözettel helyettesítheti;

59.[94] "előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet": olyan hitelkockázat-mérséklési módszer, amelynél az intézmény kitettségéhez kapcsolódó hitelkockázat csökkentése egy harmadik fél azon kötelezettségéből származik, amely szerint a hitelfelvevő általi nemteljesítéskor vagy egyéb meghatározott hitelkockázati események beálltakor bizonyos összeg fizetését teljesíti;

60.[95] »készpénzjellegű instrumentum«: olyan betéti okirat, kötvény, beleértve a fedezett kötvényeket is, illetve olyan egyéb nem alárendelt instrumentum, amelyet az intézmény vagy befektetési vállalkozás bocsátott ki, amelyet az intézménynek vagy a befektetési vállalkozásnak már teljes mértékben kifizettek, és amelyet az intézménynek vagy a befektetési vállalkozásnak annak névértékén, feltétel nélkül vissza kell fizetnie;

61.[96] "értékpapírosítás": az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 1. pontjában meghatározott értékpapírosítás;

62.[97] "értékpapírosítási pozíció": az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 19. pontjában meghatározott értékpapírosítási pozíció;

63.[98] "újra-értékpapírosítás": az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 4. pontjában meghatározott újra-értékpapírosítás;

64. "újra-értékpapírosítási pozíció": újra-értékpapírosítási ügyletből eredő kitettség;

65. "hitelminőség-javítás": szerződéses megállapodás, amely révén az értékpapírosítási pozíció hitelminőségi besorolása javul a szerződéses megállapodás nélküli helyzethez képest, beleértve azokat a minőségjavításokat is, amelyeket hátrébb sorolt ügyletrészsorozatokon és a hitelkockázati védelem más típusain keresztül érnek el;

66.[99] "különleges célú gazdasági egység": az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 2. pontjában meghatározott különleges célú gazdasági egység;

67.[100] "ügyletrészsorozat": az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 6. pontjában meghatározott ügyletrészsorozat;

68. "piaci árazás": a pozíciók értékelése könnyen hozzáférhető, semleges forrásból szerzett, a pozíció lezárására alkalmas árak alapján, beleértve a tőzsdei árfolyamokat, a kereskedési felületeken megjelenő árakat vagy különféle független, jó hírnevű kereskedők árjegyzéseit;

69. "modellalapú árazás": olyan értékelést jelent, amelynek során referenciaértékekhez viszonyítást (benchmarking), extrapolálást vagy egyéb számítást kell végezni egy vagy több piaci paraméter alapján;

70. "független ármegerősítés": a piaci árak vagy a modellalapú árazás paraméterei pontosságának és függetlenségének rendszeres ellenőrzésére szolgáló folyamat;

71. "figyelembe vehető tőke": a következő:[101]

a)[102] a második rész III. címe alkalmazásában a következők összege:

i)[103] a 25. cikkben említett alapvető tőke a 36. cikk (1) bekezdése k) pontjának i) alpontja szerinti levonás alkalmazása nélkül;

ii) az e pont i) alpontja alapján számított alapvető tőke egyharmadával egyenlő vagy annál kevesebb, a 71. cikkben említett járulékos tőke;

b)[104] a 97. cikk alkalmazásában a következők összege:[105]

i)[106] a 25. cikkben említett alapvető tőke;

ii)az alapvető tőke egyharmadával egyenlő vagy annál kevesebb, a 71. cikkben említett járulékos tőke;

72. "elismert tőzsde": olyan tőzsde, amely megfelelnek az összes következő feltételnek:

a)[107] olyan szabályozott piac vagy harmadik országbeli piac, amely a 2014/65/EU irányelv 25. cikke (4) bekezdésének a) pontjában meghatározott eljárással összhangban a szabályozott piaccal egyenértékűnek tekintendő;

b) olyan klíringmechanizmussal rendelkezik, amelynek révén a II. mellékletben felsorolt ügyletekre napi biztosíték-kiigazítási követelmények vonatkoznak, amelyek így az illetékes hatóságok megítélése szerint kellő védelmet nyújtanak;

73. "nem kötelező nyugdíjjuttatás": az intézmény által a munkavállalónak nem kötelező alapon, a munkavállaló változó javadalmazási csomagjának részeként nyújtott, emelt nyugdíjjuttatás, amely nem foglalja magában a munkavállalónak a vállalati nyugdíjrendszer feltételei alapján nyújtott felhalmozott juttatásokat;

74.[108] "jelzálog-hitelbiztosítéki érték": az ingatlan azon értéke, amelyet az ingatlan jövőbeni piaci értékesíthetőségének óvatos becslésével állapítanak meg, figyelembe véve az ingatlan hosszú távon fenntartható jellemzőit, a rendes és helyi piaci feltételeket, az ingatlan jelenlegi használatát és megfelelő alternatív felhasználási módjait;

75. "lakóingatlan": a tulajdonos vagy a bérlő által lakott lakáscélú ingatlan, ideértve a svéd lakásszövetkezetek lakásaiban való lakhatáshoz való jogot;

76. "piaci érték": az ingatlan szempontjából az a becsült érték, amelyen az ingatlant egy eladni szándékozó eladó megfelelő hirdetés útján egy vásárolni szándékozó vevőnek független ügylet során el tudná adni az értékelés időpontjában, feltételezve, hogy a felek jól értesülten, körültekintően és kényszer nélkül járnak el;

77. "alkalmazandó számviteli szabályozás": azok a számviteli szabályok, amelyek az 1606/2002/EK rendelet értelmében, vagy a 86/635/EGK tanácsi irányelv értelmében az intézményre alkalmazandók;

78. "egyéves nemteljesítési arány": egy T időpontot egy évvel megelőzően kezdődő időtartam során bekövetkezett nemteljesítések száma és az említett időpontot egy évvel megelőzően ehhez a kategóriához vagy halmazhoz rendelt ügyfelek száma közötti arány;

79. "spekulatív ingatlanfinanszírozás": nyereségszerzési céllal történő újraértékesítés szándékával történő ingatlanvásárlás, -fejlesztés vagy -építés, illetve ingatlanhoz kapcsolódó vásárlás, fejlesztés vagy építés céljára vagy ahhoz kapcsolódóan nyújtott kölcsön;

80. "kereskedelemfinanszírozás": áruk és szolgáltatások cseréjéhez kapcsolódó, fix rövid (általában egy évnél rövidebb) lejáratú pénzügyi termékek révén nyújtott, automatikusan meg nem újuló finanszírozás, beleértve a garanciát is;

81. "hivatalosan támogatott exporthitel" javak és szolgáltatások kivitelének finanszírozásához nyújtott olyan hitel, amelyhez egy hivatalos exporthitel-ügynökség garanciát, biztosítást vagy közvetlen finanszírozást biztosít;

82.[109] "repomegállapodás" és "fordított repomegállapodás": minden olyan megállapodás, amellyel egy intézmény vagy partnere értékpapírokat, árukat vagy értékpapírokra vagy árukra való jogosultsághoz kapcsolódó garantált jogokat ruház át - ha e garanciát olyan elismert tőzsde bocsátja ki, amely az értékpapírokhoz vagy az árukhoz való jogokkal rendelkezik -, és amely nem teszi lehetővé az intézmény számára, hogy egy adott értékpapírt vagy árut egyszerre több partnerre ruházzon át vagy adjon biztosítékul, továbbá amely kötelezettséget ír elő azoknak, illetve azokat helyettesítő, ugyanolyan típusú értékpapíroknak vagy áruknak a visszavásárlására meghatározott áron, az átruházó által meghatározott vagy meghatározandó jövőbeli időpontban; a megállapodás az értékpapírokat, illetve árukat eladó intézmény szempontjából repomegállapodásnak, az azokat megvásárló intézmény szempontjából fordított repomegállapodásnak tekintendő;

83. "repoügylet": a "repomegállapodás" vagy "fordított repomegállapodás" által szabályozott bármely ügylet;

84. "egyszerű repomegállapodás": egy vagy több hasonló nem összetett eszközzel, nem pedig egy eszközkosárral lebonyolított repoügylet;

85. "kereskedési szándékkal tartott pozíciók": a következők bármelyike:

a) saját számlás pozíciók, valamint az ügyfélmegbízás teljesítéséből és az árjegyzésből származó pozíciók;

b) rövid távú újraértékesítésre szánt pozíciók;

c) a vételi és eladási árak közötti tényleges vagy várható rövid távú árkülönbözetből vagy az egyéb ár- vagy kamatlábváltozásokból származó haszon céljából tartott pozíciók;

86.[110] "kereskedési könyv": egy intézmény által kereskedési szándékkal tartott - vagy kereskedési szándékkal tartott pozíciók fedezésére tartott -, pénzügyi instrumentumokból és árukból álló összes pozíció a 104. cikkel összhangban;

87. "multilaterális kereskedési rendszer": jelentése egyezik a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (15) pontjában meghatározottal;

88.[111] "elfogadott központi szerződő fél": a 648/2012/EU rendelet 14. cikke szerint engedélyezett vagy a rendelet 25. cikke szerint elismert központi szerződő fél;

89. "garanciaalap": egy központi szerződő fél által a 648/2012/EU rendelet 42. cikke szerint létrehozott és az említett rendelet 45. cikke szerint felhasznált alap;

90. "egy központi szerződő fél garanciaalapjához való előre befizetett hozzájárulás": a központi szerződő fél garanciaalapjába az intézmény által befizetett hozzájárulás;

91.[112] "kereskedési kitettség": klíringtag vagy ügyfél olyan, a klíringtagnak járó, de általa még át nem vett változó letétet is magában foglaló aktuális kitettsége és potenciális jövőbeli kitettsége egy központi szerződő féllel szemben, amely a 301. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában felsorolt szerződésekből és ügyletekből, valamint az alapletétből származik;

92.[113] "szabályozott piac": a 2004/39/EK irányelv 4. cikke 14. pontjában meghatározott szabályozott piac;

93.[114] "tőkeáttétel": az intézmény eszközeinek, mérlegen kívüli kötelezettségeinek és fizetésre, teljesítésre, vagy biztosíték nyújtására vonatkozó függő kötelezettségeinek relatív mérete - beleértve a kapott finanszírozásból, megtett kötelezettségvállalásokból, származékos termékekből vagy repomegállapodásokból eredő kötelezettségeket, de bele nem értve azokat a kötelezettségeket, amelyeket kizárólag egy intézmény felszámolása során lehet érvényesíteni - az intézmény szavatolótőkéjéhez képest;

94. "túlzott tőkeáttétel kockázata": egy intézmény tőkeáttétel vagy feltételes tőkeáttétel miatti sérülékenységéből eredő kockázat, amely üzleti tervében nem tervezett korrekciós intézkedéseket tehet szükségessé, beleértve eszközök kényszereladását, ami veszteségeket vagy fennmaradó eszközeinek értékelési kiigazítását eredményezheti;

95. "hitelkockázati kiigazítás": azon hitelkockázati veszteségekre képzett egyedi és általános hitelkockázati tartalékok (értékvesztés és kockázati céltartalékok) összege, amelyek az alkalmazandó számviteli szabályozásnak megfelelően szerepelnek az intézmény pénzügyi kimutatásaiban;

96.[115] "belső fedezeti ügylet": olyan pozíció, amely jelentős mértékben kiegyensúlyozza a kockázati komponenseket egy kereskedési könyvi pozíció és egy vagy több nem kereskedési könyvi pozíció között, vagy két kereskedési részleg között;

97.[116] "referenciakötelezettség": a hitelderivatíva készpénzes kiegyenlítési értékének megállapítása céljából alapul vett kötelezettség;

98. "külső hitelminősítő intézet (KHMI)": a hitelminősítő intézetekről szóló 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (25) összhangban nyilvántartásba vett vagy hitelesített hitelminősítő intézmény, továbbá olyan hitelminősítéseket kibocsátó központi bank, amelyek mentesülnek az 1060/2009/EK rendelet alkalmazása alól;[117]

99. "kijelölt KHMI": egy intézmény által kijelölt KHMI;

100. "halmozott egyéb átfogó jövedelem": jelentése egyezik az 1606/2002/EK rendelet alapján alkalmazandó IAS 1 nemzetközi számviteli standard szerinti jelentéssel;

101. "alapvető szavatolótőke": a 2009/138/EK irányelv 88. cikke szerinti alapvető szavatolótőke;

102. "biztosítói 1. szintű szavatolótőke-elemek": a 2009/138/EK irányelv hatályaalá tartozó vállalkozások alapvető szavatolótőke-elemei, amennyiben ezek az elemek a 2009/138/EK irányelv értelmében, az említett irányelv 94. cikkének (1) bekezdése szerint a szavatoló tőke első szintjére sorolandók;

103. "biztosítói kiegészítő alapvető szavatolótőke-elemek": a 2009/138/EK irányelv követelményei alá tartozó vállalkozások alapvető szavatolótőke-elemei, amennyiben ezek az elemek a 2009/138/EK irányelv értelmében, az említett irányelv 94. cikkének (1) bekezdése szerint a szavatoló tőke első szintjére sorololandók, és ezen elemek bevonását az említett irányelv 99. cikkének megfelelően elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok korlátozzák;

104. "biztosítói 2. szintű szavatolótőke-elemek": a 2009/138/EK irányelv követelményei alá tartozó vállalkozások alapvető szavatolótőke-elemei, amennyiben ezek az elemek a 2009/138/EK irányelv értelmében, az említett irányelv 94. cikkének (2) bekezdése szerint a szavatoló tőke második szintjére sorolandók;

105. "biztosítói 3. szintű szavatolótőke-elemek": a 2009/138/EK irányelv követelményei alá tartozó vállalkozások biztosítási alapvető szavatolótőke-elemei, amennyiben ezek az elemek a 2009/138/EK irányelv értelmében, az említett irányelv 94. cikkének (3) bekezdése szerint a szavatoló tőke harmadik szintjére sorolandók;

106. "halasztott adókövetelés": jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;

107. "jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelés": olyan halasztott adókövetelés, amelynek jövőbeli értéke csak akkor realizálható, ha az intézmény a jövőben adóköteles nyereséget termel;

108. "halasztott adókötelezettség": jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;

109.[118] "szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő eszközök": egy szolgáltatással meghatározott nyugdíjalap vagy adott esetben konstrukció eszközei, az ugyanazon alap vagy konstrukció kötelezettségeinek összegével csökkentve;

110. "kifizetés": osztalék vagy kamat fizetése bármely formában;

111. "pénzügyi vállalat": jelentése egyezik a 2009/138/EK irányelv 13. cikke (25) bekezdésének b) és d) pontja szerinti jelentéssel;

112. "általános banki kockázatok fedezetére képzett tartalékok": jelentése egyezik a 86/635/EGK irányelv 38. cikke szerinti jelentéssel;

113. "cégérték (goodwill)": jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;

114. "közvetett részesedés": kitettség egy olyan közbenső szervezettel szemben, amelynek egy pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott tőkeinstrumentumokkal szembeni kitettsége van, és amennyiben a pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott tőkeinstrumentumok végleges leírása esetén az intézménynél annak eredményeképpen keletkező veszteség nem különbözne lényegesen attól a veszteségtől, mely az intézménynél a pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott ugyanazon tőkeinstrumentumokban való közvetlen részesedésből eredően keletkezne;

115. "immateriális javak": jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel, és magában foglalja a cégértéket is;

116. "egyéb tőkeinstrumentumok": pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott tőkeinstrumentumok, amelyek nem minősülnek elsődleges alapvető tőkének, kiegészítő alapvető tőkének vagy járulékos tőkének vagy alapvető biztosítási szavatolótőke-elemnek, biztosítói kiegészítő alapvető szavatolótőke-elemnek, biztosítói járulékos szavatolótőke-elemnek vagy biztosítói kiegészítő szavatolótőke-elemnek;

117. "egyéb tartalékok": az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti tartalékok, amelyeket az említett alkalmazandó számviteli standard alapján nyilvánosságra kell hozni, kivéve azokat az összegeket, amelyeket már tartalmaz a halmozott egyéb átfogó jövedelem vagy az eredménytartalék;

118. "szavatolótőke": az alapvető tőke és a járulékos tőke összege;

119. "szavatolótőke-instrumentumok": az intézmény által kibocsátott tőkeinstrumentumok, amelyek elsődleges alapvető tőkének, kiegészítőalapvető tőkének vagy járulékos tőkének minősülnek;

120. "kisebbségi részesedés": egy intézmény leányvállalata elsődleges alapvető tőkéjének azon összege, amely olyan természetes vagy jogi személyek tulajdonában áll, melyekre az intézmény összevont alapú felügyelete nem terjed ki;

121. "nyereség": jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;

122.[119] "kereszttulajdonlási viszony": egy intézménynek pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumokban vagy egyéb tőkeinstrumentumokban való részesedése, ha az említett szervezeteknek szintén részesedése van az intézmény által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumokban;

123. "eredménytartalék": az alkalmazandó számviteli szabályozás alapján az eredmény végső alkalmazásának következtében áthozott eredmény;

124. "névértéken felüli befizetés (ázsió)": jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;

125. "átmeneti különbözet": jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;

126. "szintetikus részesedés": egy intézmény általi befektetés olyan pénzügyi instrumentumba, amelynek az értéke közvetlenül kapcsolódik egy pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott tőkeinstrumentumok értékéhez.

127. "keresztgarancia-rendszer": az alábbi feltételek mindegyikét teljesítő rendszer:

a)[120] az intézmények a 113. cikk (7) bekezdésében említett ugyanazon intézményvédelmi rendszer alá tartoznak, vagy egy hálózaton keresztül egy központi szervhez tartósan kapcsoltak;

b)[121] az intézmények a 83/349/EGK tanácsi irányelv 1. cikk (1) bekezdése b), c) vagy d) pontjának vagy az 1. cikk (2) bekezdésének értelmében teljeskörűen konszolidáltak, és rájuk is kiterjed az e rendelet első része II. címének 2. fejezete szerinti és a szavatolótőkére vonatkozó követelmények hatálya alá tartozó tagállami anyaintézményre vonatkozó összevont alapú felügyelet;

c) a tagállami anyaintézmény és leányvállalatai ugyanabban a tagállamban működnek, és ugyanazon illetékes hatóság engedélyezési hatásköre és felügyelete alá tartoznak;

d) a tagállami anyaintézmény és leányvállalatai között szerződéses vagy törvényben meghatározott kötelezettségvállalási viszony van érvényben, amely védi ezeket a hitelintézeteket, és különösen biztosítja azok likviditását és fizetőképességét szükség esetén, a felszámolás elkerülése érdekében;

e) intézkedéseket hoztak annak biztosítására, hogy a d) pontban említett szerződéses vagy törvényben meghatározott kötelezettségvállalási viszony értelmében a tagok tőke és likviditás formájában szükség esetén haladéktalanul pénzeszközöket bocsássanak rendelkezésre;

f) a d) és e) pontban említett intézkedések kielégítő voltát az illetékes hatóság rendszeres időközönként monitorozza;

g) a kötelezettségvállalási viszony egy leányvállalat általi önkéntes felmondásának ideje legalább 10 év;

h) az illetékes hatóság jogosult arra, hogy megtiltsa a kötelezettségvállalási viszony egy leányvállalat általi önkéntes felmondását.

128.[122] "kifizethető elemek": a nyereség összege az utolsó pénzügyi év végén, megnövelve a pozitív eredménytartalékkal és egyéb tartalékkal, amely a szavatolótőke-instrumentumok tulajdonosainak való kifizetések előtt e célra rendelkezésre áll, csökkentve a negatív eredménytartalékkal, az uniós vagy a nemzeti jog vagy az intézmény szabályzata értelmében fel nem osztható nyereséggel, valamint a nemzeti jog vagy az intézmény alapszabálya értelmében a fel nem osztható tartalék részét képező összegekkel, minden esetben a szavatolótőke-instrumentumok azon konkrét kategóriája tekintetében, amelyre az uniós vagy nemzeti jog vagy intézményi szabályzat vagy alapszabály vonatkozik; ezeket a nyereségeket, veszteségeket és tartalékokat az intézmény egyedi beszámolója alapján és nem az összevont beszámolók alapján kell megállapítani;

129.[123] "hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtó": az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 13. pontjában meghatározott hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtó.

130.[124] "szanálási hatóság": a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 18. pontjában meghatározott szanálási hatóság;

131.[125] "szanálandó szervezet": a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 83a. pontjában meghatározott szanálandó szervezet;

132.[126] "szanálandó csoport": a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 83b. pontjában meghatározott szanálandó csoport;

133.[127] "globálisan rendszerszinten jelentős intézmény": a 2013/36/EU irányelv 131. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően azonosított globálisan rendszerszinten jelentős intézmény;

134.[128] "nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény": globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek nem minősülő, a globálisan rendszerszinten jelentős bankcsoportok vagy bankok Pénzügyi Stabilitási Tanács által közzétett, rendszeresen frissített jegyzékében szereplő, globálisan rendszerszinten jelentős bankcsoport vagy bank;

135.[129] "jelentős leányvállalat": olyan leányvállalat, amely egyedi vagy összevont alapon megfelel a következő feltételek bármelyikének:

a)[130] a leányvállalat az eredeti anyavállalata kockázattal súlyozott konszolidált eszközállományának több mint 5 %-át birtokolja;

b)[131] a leányvállalat az eredeti anyavállalata teljes működési bevételének több mint 5 %-át állítja elő;

c)[132] a leányvállalatnak az e rendelet 429. cikkének (4) bekezdésében említett teljes kitettségi mértéke több mint 5 %-a az eredeti anyavállalata összevont teljes kitettségi mértékének;

a jelentős leányvállalat meghatározása céljából, amennyiben a 2013/36/EU irányelv 21b. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó, a két EU-szintű közbenső anyavállalatot egyetlen leányvállalatként kell figyelembe venni összevont helyzetük alapján;

136.[133] "globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezet": jogi személyiséggel rendelkező szervezet, amely globálisan rendszerszinten jelentős intézmény, vagy része valamely globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek vagy nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek;

137.[134] "hitelezői feltőkésítés": a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 57. pontjában meghatározott hitelezői feltőkésítés;

138.[135] "csoport": olyan vállalkozások csoportja, amelyek közül legalább egy intézménynek minősül, és amely vagy egy anyavállalatból és leányvállalataiból, vagy pedig olyan vállalkozásokból áll, amelyek a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (*8) 22. cikkében meghatározottak szerinti kapcsolatban állnak egymással;[136]

139.[137] "értékpapír-finanszírozási ügylet": repoügylet, értékpapír vagy áru kölcsönbe adása vagy kölcsönbe vétele, vagy értékpapírügylethez kapcsolódó hitel;

140.[138] "alapletét": valamely szervezettől beszedett vagy számára nyújtott biztosíték - a változó letét kivételével -, amelynek célja valamely ügyletből vagy ügyletportfólióból származó aktuális kitettségek és potenciális jövőbeli kitettségek fedezése az ügyleteknek az ügylet vagy ügyletportfólió szerződő fele nemteljesítését követő zárásához vagy az ügyletek piaci kockázatának újrafedezéséhez szükséges időszakban;

141.[139] "piaci kockázat": a piaci áraknak - ideértve a devizaárfolyamokat és a tőzsdei áruk árát is - a mozgásából eredő veszteség kockázata;

142.[140] "devizaárfolyam-kockázat": a devizaárfolyamok mozgásából eredő veszteség kockázata;

143.[141] "árukockázat": a tőzsdei áruk árának mozgásából eredő veszteség kockázata;

144.[142] "kereskedési részleg": kereskedők jól meghatározott, az intézmény által létrehozott csoportja, amelynek feladata kereskedési könyvi pozíciók portfóliójának együttes kezelése jól meghatározott, következetes üzleti stratégiának megfelelően és azonos kockázatkezelési struktúrában;

145.[143] "kis méretű és nem összetett intézmény": olyan intézmény, amely a következő feltételek mindegyikének megfelel:

a)[144] nem nagy méretű intézmény;

b)[145] teljes eszközértéke - egyedi vagy adott esetben összevont alapon - e rendelettel és a 2013/36/EU irányelvvel összhangban a tárgyévi beszámolási időszakot közvetlenül megelőző négyéves időszak során átlagosan nem haladja meg az 5 milliárd EUR küszöbértéket; a tagállamok ennél alacsonyabb küszöbértéket is meghatározhatnak;

c)[146] a helyreállítási és szanálási tervek készítésével kapcsolatban - a 2014/59/EU irányelv 4. cikkével összhangban - nem vonatkoznak rá kötelezettségek, vagy egyszerűsített kötelezettségek vonatkoznak rá;

d)[147] a kereskedési könyvi tevékenysége a 94. cikk (1) bekezdése értelmében kis méretűnek minősül;

e)[148] a kereskedési céllal tartott származtatott pozícióinak összértéke a mérlegen belüli és mérlegen kívüli eszközei összértékének legfeljebb 2 %-a és az összes származtatott pozíciójának összértéke legfeljebb 5 %, mindkét értéket a 273a. cikk (3) bekezdése szerint számítva;

f)[149] az intézmény konszolidált összes eszközének és kötelezettségének több mint 75 %-a - mindkét esetben a csoporton belüli kitettségek nélkül számítva - az Európai Gazdasági Térség területén található partnerekkel folytatott tevékenységekhez kapcsolódik;

g)[150] az intézmény az e rendelet szerinti prudenciális követelmények teljesítésével kapcsolatos számításokhoz nem használ belső modelleket, a leányvállalatok számára csoportszinten kidolgozott belső modellek kivételével, feltéve hogy a csoportra összevont alapon a 433a. cikkben vagy a 433c. cikkben foglalt nyilvánosságra hozatali követelmények vonatkoznak;

h)[151] az intézmény nem nyújtott be kifogást az illetékes hatósághoz a kis méretű és nem összetett intézményként való besorolása ellen;

i)[152] az illetékes hatóság nem határozott úgy, hogy az intézmény a méretének, összekapcsoltságának, összetettségének vagy kockázati profiljának elemzése alapján nem minősül kis méretű és nem összetett intézménynek;

146.[153] "nagy méretű intézmény": olyan intézmény, amely megfelel a következő feltételek bármelyikének:

a)[154] globálisan rendszerszinten jelentős intézmény;

b)[155] a 2013/36/EU irányelv 131. cikkének (1) és (3) bekezdésével összhangban egyéb rendszerszinten jelentős intézményként azonosították;

c)[156] a teljes eszközérték alapján a három legnagyobb méretű intézmény egyike abban a tagállamban, amelyben letelepedett;

d)[157] teljes eszközértéke - egyedi alapon vagy adott esetben összevont helyzetének figyelembevételével - e rendelettel és a 2013/36/EU irányelvvel összhangban eléri vagy meghaladja a 30 milliárd EUR-t;

147.[158] "nagy méretű leányvállalat": olyan leányvállalat, amely nagy méretű intézménynek minősül;

148.[159] "tőzsdén nem jegyzett intézmény": olyan intézmény, amely nem bocsátott ki valamely tagállamnak a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 21. pontja szerinti szabályozott piacára bevezetett értékpapírokat;

149.[160] "pénzügyi beszámoló" a nyolcadik rész alkalmazásában a 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (*9) 4. és 5. cikkének értelemében vett pénzügyi beszámoló.[161]

150.[162] "árutőzsdei kereskedő és kibocsátásiegység-kereskedő": olyan vállalkozás, amely fő üzleti tevékenysége kizárólag a 2014/65/EU irányelv I. melléklete C. szakaszának 5., 6., 7., 9. és 10. pontjában említett származtatott áruügyletekhez vagy származtatott ügyletekhez, 4. pontjában említett kibocsátáskereskedelmi egységekhez kapcsolódó származtatott ügyletekhez, illetve 11. pontjában meghatározott kibocsátási egységekhez kapcsolódó befektetési szolgáltatásokból és tevékenységekből áll;

(2)[163] Amennyiben e rendelet ingatlanra, lakóingatlanra, kereskedelmi ingatlanra vagy az ilyen vagyontárgyra vonatkozó jelzálogra hivatkozik, az magában foglalja a lakásépítő társaságokról szóló, 1991. évi finn törvénnyel vagy későbbi, azzal egyenértékű jogszabállyal összhangban működő finn lakásépítő társaságok részvényeit is. A tagállamok, illetve illetékes hatóságaik engedélyezhetik az egyenértékű közvetett ingatlantulajdont megtestesítő részesedések közvetlen ingatlantulajdonként való kezelését, feltéve hogy a közvetett tulajdont az érintett tagállam nemzeti joga külön szabályozza, és hogy annak biztosítékként való felhasználása esetén egyenértékű védelmet biztosít a hitelezők számára.

(3)[164] Az (1) bekezdés 80. pontjában említett kereskedelemfinanszírozás általában nem jár folyósítási kötelezettséggel, és igénybevételéhez minden egyes lehívásnál az ügyletet megfelelően alátámasztó dokumentáció szükséges hozzá, lehetővé téve a finanszírozás nyújtásának megtagadását a hitelképességgel, illetve az alátámasztó dokumentációval kapcsolatos aggályok esetén; a kereskedelemfinanszírozási kitettség törlesztése általában nem függ a kölcsönfelvevő féltől; annak forrását az importőröktől kapott készpénz vagy az alapul szolgáló áruk értékesítésének bevételei képezik.

(4)[165] Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia azon körülmények meghatározása céljából, amelyek esetén az (1) bekezdés 39. pontjában meghatározott feltételek teljesítettnek tekintendők.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. június 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

(5)[166] Az EBH-nak az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban 2026. január 10-ig iránymutatásokat kell kibocsátania, amelyekben meghatározza az e cikk (1) bekezdése első albekezdésének 18. pontjában említett tevékenységek azonosításának kritériumait.

5. cikk

A hitelkockázati tőkekövetelményekhez kapcsolódó fogalom-meghatározások

A harmadik rész II. címe alkalmazásában a következő fogalom-meghatározások alkalmazandók:

1. "kitettség": eszköz vagy mérlegen kívüli tétel;

2. "veszteség": gazdasági veszteség, beleértve a jelentős diszkonthatásokat, valamint a behajtás jelentős közvetlen és közvetett költségeit;

3.[167] "várható veszteség" vagy "EL": egy hitelügylethez kapcsolódó kitettségnek egy adott kitettségen az alábbiak bármelyikéből eredő várható veszteség aránya:

a) a kötelezettnek a nemteljesítéskor fennálló összegre vonatkozó, egy éven belül bekövetkező esetleges nemteljesítése;

b) a felhígulási esemény bekövetkezésének időpontjában fennálló összegre vonatkozó, egy éven belül bekövetkező esetleges felhígulási esemény;

4.[168] „hitelkötelezettség”: a hitelszerződésből eredő bármely olyan kötelezettség, beleértve a tőkeösszeget, a felhalmozott kamatot és a díjakat is, amellyel a kötelezett tartozik;

5.[169] „hitelkitettség”: minden olyan mérlegen belüli, illetve azon kívüli tétel, amely hitelkötelezettséget eredményez vagy eredményezhet;

6.[170] „ügylet” vagy „hitelügylet”: a kötelezett és az intézmény közötti szerződésből vagy szerződésekből eredő hitelkitettség;

7.[171] „konzervatív pótlék”: a kockázati paraméterekre vonatkozó becslésekbe beépített olyan többlet, amely azt a célt szolgálja, hogy figyelembe lehessen venni az adatokban, a módszerekben, a modellekben, valamint a hitelezési feltételekben, a kockázati étvágyban és a behajtási politikákban bekövetkezett változásokban, illetve a további bizonytalanság bármely egyéb forrásában feltárt hiányosságokból eredő becslési hibák, valamint az általános becslési hibák várható tartományát;

8.[172] „megfelelő kiigazítás”: a kockázati paraméterekre vonatkozó becsléseket érintő, olyan módszerek alkalmazásából eredő hatás, amelyeket a kockázati paraméterek becslése keretében az adatok és a becslési módszerek azonosított hiányosságainak orvoslására, valamint azzal a céllal alkalmaznak, hogy a hitelezési feltételekben, a kockázati étvágyban és a behajtási politikákban bekövetkező változásokat, valamint a további bizonytalanság bármely egyéb forrását a kockázati paraméterekre vonatkozó becslések torzulásának elkerülése érdekében – a lehető legnagyobb mértékben – figyelembe lehessen venni;

9.[173] „kis- és középvállalkozás” vagy „kkv”: olyan társaság, vállalkozás vagy vállalat, amelynek éves árbevétele a legfrissebb összevont pénzügyi beszámolója szerint nem haladja meg az 50 000 000 EUR-t;

10.[174] „kötelezettségvállalás”: az intézmény által az ügyfélnek felajánlott és az adott ügyfél által elfogadott, hitelnyújtásra, eszközök vásárlására vagy hitelhelyettesítők kibocsátására vonatkozó szerződéses megállapodás; valamint minden ilyen megállapodás, amelyet egy intézmény bármikor feltétel nélkül, a kötelezett előzetes értesítése nélkül felmondhat, illetve minden olyan megállapodás is, amelyet egy intézmény felmondhat, amennyiben a kötelezett nem teljesíti a hitelügylet dokumentációjában meghatározott feltételeket, beleértve azokat a feltételeket is, amelyeknek a kötelezett a megállapodás szerinti bármely kezdeti vagy későbbi lehívást megelőzően köteles megfelelni, kivéve ha a szerződéses megállapodások az összes alábbi feltételnek megfelelnek:

a)[175] a szerződéses megállapodások értelmében az intézmény nem kap díjat vagy jutalékot e szerződéses megállapodások megkötéséért vagy fenntartásáért;

b)[176] a szerződéses megállapodások értelmében az ügyfélnek az említett szerződéses megállapodások szerinti kezdeti és minden további lehívást kérelmeznie kell az intézménytől;

c)[177] a szerződéses megállapodások értelmében az intézmény – függetlenül attól, hogy az ügyfél teljesíti-e a szerződéses megállapodás dokumentációjában meghatározott feltételeket – teljes hatáskörrel rendelkezik az egyes lehívások végrehajtására;

d)[178] a szerződéses megállapodások lehetővé teszik az intézmény számára, hogy közvetlenül az egyes lehívások végrehajtására vonatkozó döntést megelőzően értékelje az ügyfél hitelképességét, és az intézmény olyan belső eljárásokat vezetett be és alkalmaz, amelyek biztosítják, hogy az ilyen értékelésre az egyes lehívások végrehajtása előtt sor kerüljön;

e)[179] a szerződéses megállapodások megkötésére csak a folyamatosan és szorosan figyelemmel kísért vállalkozásoknak kínálnak lehetőséget – ideértve a kkv-kat is;

11.[180] „feltétel nélkül felmondható kötelezettségvállalás”: minden olyan kötelezettségvállalás, amelynek feltételei lehetővé teszik az intézmény számára, hogy a kötelezett előzetes értesítése nélkül – a fogyasztóvédelmi és adott esetben az egyéb kapcsolódó jogi aktusok által megengedett teljes mértékben – bármikor felmondja a kötelezettségvállalást, vagy amely ténylegesen lehetővé teszi a hitelfelvevő hitelképességének romlása miatti automatikus felmondást.

5a. cikk[181]

A kriptoeszközökre vonatkozó fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1. "kriptoeszköz": az (EU) 2023/1114 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 16 ) 3. cikke (1) bekezdésének 5. pontjában meghatározott olyan kriptoeszköz, amely nem központi banki digitális fizetőeszköz;[182]

2. "elektronikuspénz-token" vagy "e-pénz-token" az (EU) 2023/1114 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 7. pontjában meghatározott elektronikuspénz-token vagy e-pénz-token;

3. "kriptoeszközökkel szembeni kitettség": olyan kriptoeszközhöz kapcsolódó eszköz vagy mérlegen kívüli tétel, amelyből hitelkockázat, partnerkockázat, piaci kockázat, működési kockázat vagy likviditási kockázat fakad;

4. "hagyományos eszköz": a kriptoeszköztől eltérő bármely eszköz, ideértve a következőket:

a) az e rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 50. pontjában meghatározott pénzügyi instrumentumok;

b) az (EU) 2015/2366 irányelv 4. cikkének 25. pontjában meghatározott pénz;

c) a 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 17 ) 2. cikke (1) bekezdésének 3. pontjában meghatározottak szerinti betétek, beleértve a strukturált betéteket is;[183]

d) az értékpapírosítási pozíciók az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 1. pontjában meghatározott értékpapírosítással összefüggésben;

e) az olyan nem-életbiztosítási vagy életbiztosítási termékek, amelyek a 2009/138/EK irányelv I. és II. mellékletében felsorolt biztosítási ágazatokba tartoznak, valamint az említett irányelvben szereplő viszontbiztosítási és visszaengedményezési szerződések;

f) az olyan nyugdíjtermékek, amelyek a nemzeti jog alapján elsődleges céljukat tekintve a befektető számára nyugdíjjövedelmet biztosító és a befektetőt bizonyos juttatásokra feljogosító termékként elismert termékek;

g) az (EU) 2016/2341 európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 18 ) vagy a 2009/138/EK irányelv hatálya alá tartozó hivatalosan elismert foglalkoztatóinyugdíj-rendszerek;[184]

h) az olyan egyéni nyugdíjtermékek, amelyeknél a nemzeti jog alapján a munkáltató pénzügyi hozzájárulásra kötelezett, és amelyek esetében a munkáltatónak vagy a munkavállalónak nincs választási lehetősége a nyugdíjtermék vagy annak szolgáltatója tekintetében;

i) az (EU) 2019/1238 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 19 ) 2. cikkének 2. pontjában meghatározott páneurópai egyéni nyugdíjtermék;[185]

j) a 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 20 ) és a 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 21 ) hatálya alá tartozó szociális biztonsági rendszerek;[186]

5. "tokenizált hagyományos eszköz": a kriptoeszközök azon típusa, amely hagyományos eszközt képvisel; ilyen például az e-pénz-token;

6. "eszközalapú token": az (EU) 2023/1114 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 6. pontjában meghatározott eszközalapú token;

7. "kriptoeszköz-szolgáltatás": az (EU) 2023/1114 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 16. pontjában meghatározott kriptoeszköz-szolgáltatás.

II. CÍM

A KÖVETELMÉNYEK ALKALMAZÁSI SZINTJE

1. FEJEZET

A követelmények alkalmazása egyedi alapon

6. cikk

Általános elvek

(1)[187] Az intézményeknek egyedi alapon kell teljesíteniük az e rendelet második, harmadik, negyedik, hetedik, hetedik A. és nyolcadik részében, valamint az (EU) 2017/2402 rendelet 2. fejezetében megállapított kötelezettségeket, e rendelet 430. cikke (1) bekezdésének d) pontja kivételével.

(1a)[188] E cikk (1) bekezdésétől eltérve, a 92a. cikkben meghatározott követelményeket csak azon intézményeknek kell egyedi alapon teljesíteniük, amelyeket szanálandó szervezetként azonosítottak, és amelyek egyúttal globálisan rendszerszinten jelentős intézmények vagy ezek részei, továbbá nincs leányvállalatuk.

A nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmények jelentős leányvállalatainak csak akkor kell egyedi alapon megfelelniük a 92b. cikknek, ha teljesítik a következő feltételek mindegyikét:

a) nem szanálandó szervezetek;

b) nincsen leányvállalatuk;

c) nem EU-szintű anyaintézmény leányvállalatai.

(2)[189] Az olyan intézmény, amely vagy leányvállalat abban a tagállamban, ahol engedélyezték és felügyelik, vagy anyavállalat, és az olyan intézmény, amelyet bevontak a 18. cikk szerinti konszolidációba, nem köteles egyedi alapon megfelelni a 89-91. cikkben megállapított követelményeknek.

(3)[190] Az olyan intézmény, amely anyavállalat vagy leányvállalat, és az olyan intézmény, amelyet bevontak a 18. cikk szerinti konszolidációba, nem köteles egyedi alapon megfelelni a nyolcadik részben megállapított követelményeknek.

E bekezdés első albekezdésétől eltérve, az e cikk (1a) bekezdésében említett intézményeknek egyedi alapon meg kell felelniük a 437a. cikknek és a 447. cikk h) pontjának.

(4)[191] Az intézményeknek egyedi alapon kell teljesíteniük az e rendelet hatodik részében és 430. cikkének (1) bekezdésében megállapított kötelezettségeket.

A következő intézményeknek nem kell megfelelniük e rendelet 413. cikke (1) bekezdésének és az e rendelet hetedik A. részében meghatározott kapcsolódó likviditási adatszolgáltatási követelményeknek:

a) olyan intézmények, amelyek a 648/2012/EU rendelet 14. cikke szerinti engedéllyel is rendelkeznek;

b) olyan intézmények, amelyek a 909/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (*7) 16. cikkének és 54. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelő engedéllyel is rendelkeznek, amennyiben nem hajtanak végre jelentős mértékű lejárati transzformációkat; valamint[192]

c) a 909/2014/EU rendelet 54. cikke (2) bekezdése b) pontjának megfelelően kijelölt intézmények, amennyiben:

i. tevékenységük arra korlátozódik, hogy a 909/2014/EU rendelet 16. cikkének megfelelően engedélyezett központi értéktárak részére az említett rendelethez csatolt melléklet C szakaszában említett banki jellegű szolgáltatásokat nyújtsanak; valamint

ii. nem hajtanak végre jelentős mértékű lejárati transzformációkat.

(5)[193] Azon intézményeknek, amelyekre vonatkozóan az illetékes hatóságok alkalmazták az e rendelet 7. cikkének (1) vagy (3) bekezdésében meghatározott eltérést, és azon intézményeknek, amelyek a 648/2012/EU rendelet 14. cikkének megfelelő engedéllyel is rendelkeznek, nem kell egyedi alapon teljesíteniük az e rendelet hetedik részében és a hetedik A. részében a kapcsolódó tőkeáttételi adatszolgáltatásra vonatkozóan meghatározott követelményeket.

7. cikk

Eltekintés a prudenciális követelmények egyedi alapú alkalmazásától

(1) Az illetékes hatóságok eltekinthetnek a 6. cikk (1) bekezdésének az intézmény valamely leányvállalatára való alkalmazásától, ha mind a leányvállalatot, mind az intézményt az érintett tagállam engedélyezte és felügyeli, és a leányvállalatra az intézmény, mint anyavállalat összevont alapú felügyelete kiterjed, és a szavatolótőke anyavállalat és leányvállalat közötti megfelelő elosztásának biztosítása érdekében a következő feltételek mindegyike teljesül:[194]

a) a szavatolótőke haladéktalan átadásának vagy a kötelezettségek anyavállalat általi visszafizetésének jelentős gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem várható;

b) az anyavállalat az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyította a leányvállalat prudens kezelését és az illetékes hatóság engedélyével nyilatkozatott tett, hogy garantálja a leányvállalat által vállalt kötelezettségeket, vagy a leányvállalathoz kapcsolódó kockázatok elhanyagolhatók;

c) az anyavállalat kockázatértékelési, -mérési és -kontroll folyamatai kiterjednek a leányvállalatra;

d) az anyavállalat a leányvállalat tőkéjének részvényeihez kapcsolódó szavazati jog több mint 50 %-ával rendelkezik, vagy joga van arra, hogy kinevezze vagy eltávolítsa a leányvállalat vezető testülete tagjainak többségét.

(2)[195] Az illetékes hatóságok élhetnek az (1) bekezdésben meghatározott lehetőséggel, ha az anyavállalat ugyanabban a tagállamban létrehozott pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság mint az intézmény, feltéve hogy az anyavállalat az intézményekre vonatkozó ugyanazon felügyelet alá tartozik, különösen a 11. cikk (1) bekezdésében megállapított előírások tekintetében.

(3) Az illetékes hatóságok eltekinthetnek a 6. cikk (1) bekezdésének a tagállami anyaintézményre való alkalmazásától, ha az intézményt az érintett tagállam engedélyezte és felügyeli, és összevont alapú felügyelet alatt áll, és a szavatolótőke anyavállalat és leányvállalatok közötti megfelelő elosztásának biztosítása érdekében a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) a szavatolótőke haladéktalan átadásának vagy a kötelezettségek tagállami anyaintézmény részére történő visszafizetésének jelentős gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem várható;

b) az összevont alapú felügyeletnek megfelelő kockázatértékelési, -mérési és kontroll eljárások kiterjednek a tagállami anyaintézményre.

Az e bekezdést alkalmazó illetékes hatóságnak tájékoztatnia kell az összes többi tagállam illetékes hatóságait.

8. cikk

A likviditási követelmények egyedi alapon történő alkalmazásától való eltekintés

(1) Az illetékes hatóságok teljes mértékben vagy részben eltekinthetnek a hatodik résznek az intézményre és az Unión belüli összes vagy néhány leányvállalatára való egyedi alapon történő alkalmazásától, és ezeket egyetlen likviditási alcsoportként felügyelhetik, amíg azok teljesítik az összes alábbi feltételt:

a)[196] az anyaintézmény összevont alapon, vagy a leányvállalat szubkonszolidált alapon teljesíti a hatodik részben meghatározott kötelezettségeket;

b)[197] az anyaintézmény összevont alapon, vagy a leányvállalat szubkonszolidált alapon mindenkor monitorozza és felügyeli a csoporton vagy alcsoporton belüli, a mentesítés hatálya alá tartozó összes intézmény likviditási pozícióit - és abban az esetben, ha a hatodik rész IV. címében meghatározott nettó stabil forrásellátottsági rátára (NSFR) vonatkozó követelmény alól mentességet élveznek, a finanszírozási pozícióikat -, valamint mindegyik említett intézmény esetében biztosítja a megfelelő szintű likviditást, és abban az esetben, ha a hatodik rész IV. címében meghatározott NSFR-követelmény alól mentességet élveznek, a stabil forrásellátottságot;

c) az intézmények olyan, az illetékes hatóságok követelményeinek megfelelő szerződéseket kötöttek, amelyek biztosítják közöttük a pénzeszközök szabad mozgását, hogy lehetővé váljon számukra egyedi és közös kötelezettségeik teljesítése, amikor azok esedékessé válnak;

d)[198] a c) pontban említett szerződések teljesítésének jelentős gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem várható.

A Bizottság 2014. január 1-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak minden olyan jogi akadályról, amely lehetetlenné teheti az első albekezdés c) pontjának alkalmazását, továbbá felkérést kap arra, hogy adott esetben 2015. december 31-ig jogalkotási javaslatot nyújtson be arról, hogy ezen akadályok közül melyeket szükséges felszámolni.

(2) Az illetékes hatóságok teljes mértékben vagy részben eltekinthetnek a hatodik résznek az intézményre és annak összes vagy néhány leányvállalatára való egyedi alapon történő alkalmazásától, amennyiben az egyetlen likviditási alcsoport valamennyi intézménye ugyanabban a tagállamban van engedélyezve, és feltéve, hogy teljesülnek az (1) bekezdésben foglalt feltételek.

(3) Ha az egyetlen likviditási alcsoporthoz tartozó intézményeket több tagállamban engedélyezték, az (1) bekezdést csak a 21. cikkben meghatározott eljárást követően kell alkalmazni és csak azon intézményekre, amelyeknek illetékes hatóságai megegyeznek a következő elemekről:

a)[199] a 2013/36/EU irányelv 86. cikkében előírt, a likviditási kockázat kezelésére és szervezésére vonatkozó feltételeknek való megfelelés értékelése a likviditási alcsoport egészére vonatkozóan;

b)[200] az egyetlen likviditási alcsoporton belül tartandó likvid eszközök mennyiség, elhelyezkedés és tulajdon szerinti eloszlása, amennyiben a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban a likviditásfedezeti rátára vonatkozóan megállapított követelmény alól mentességet élveznek, valamint az egyetlen likviditási alcsoporton belül rendelkezésre álló stabil források mennyiség és elhelyezkedés szerinti eloszlása, amennyiben a hatodik rész IV. címében meghatározott NSFR-követelmény alól mentességet élveznek;

c)[201] az olyan intézmények által tartandó likvid eszközök minimális összegének meghatározása, amelyek a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban a likviditásfedezeti rátára vonatkozóan megállapított követelmény alkalmazása alól mentességet élveznek, valamint az olyan intézmények által tartandó stabil források minimális összegének meghatározása, amelyek a hatodik rész IV. címében meghatározott NSFR-követelmény alkalmazása alól mentességet élveznek;

d) a hatodik részben meghatározottaknál szigorúbb paraméterek szükségessége;

e) a teljes információ korlátozás nélküli megosztása az illetékes hatóságok között.

f) az alkalmazástól való eltekintés következményeinek teljes körű felmérése.

(4)[202] Az illetékes hatóságok az (1), (2) és (3) bekezdést olyan intézményekre is alkalmazhatják, amelyek a 113. cikk (7) bekezdésében említett ugyanazon intézményvédelmi rendszer tagjai, feltéve, hogy teljesítik az említett bekezdésben meghatározott összes feltételt, illetve olyan egyéb intézményekre is, amelyek a 113. cikk (6) bekezdésében említettek szerinti kapcsolatban állnak, feltéve, hogy teljesítik az ebben meghatározott összes feltételt. Az illetékes hatóságoknak ebben az esetben ki kell jelölniük a mentesítés alá tartozó intézmények egyikét, amelynek az egyetlen likviditási alcsoport összes intézményére nézve összevont alapon kell teljesítenie a hatodik rész követelményeit.

(5) Ha az illetékes hatóságok az (1) vagy a (2) bekezdés alapján mentességet biztosítottak, akkor a 2013/36/EU irányelv 86. cikkét vagy annak bizonyos részeit is alkalmazhatják az egyetlen likviditási alcsoport szintjén, és eltekinthetnek a 2013/36/EU irányelv 86. cikkének vagy annak bizonyos részeinek egyedi alapú alkalmazásától.

(6)[203] Amennyiben e cikkel összhangban egy illetékes hatóság teljes mértékben vagy részben eltekint a hatodik résznek egy intézményre való alkalmazásától, az említett illetékes hatóság eltekinthet a 430. cikk (1) bekezdése d) pontja szerinti kapcsolódó likviditási adatszolgáltatási követelményeknek az említett intézményre való alkalmazásától is.

9. cikk

Az egyedi konszolidáció módszere

(1) E cikk (2) és (3) bekezdésére és a 2013/36/EU irányelv 144. cikke (3) bekezdésére is figyelemmel az illetékes hatóságok eseti alapon engedélyezhetik az anyaintézmények számára, hogy a 6. cikk (1) bekezdése szerinti követelményeik kiszámításába bevonják azon leányvállalatokat, amelyek teljesítik a 7. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjaiban meghatározott feltételeket, és amelyeknek a jelentősnek minősülő kitettségei vagy kötelezettségei az anyaintézménnyel szemben állnak fenn

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eljárás alkalmazása csak abban az esetben engedélyezett, ha az anyaintézmény teljes körűen bizonyítani tudja az illetékes hatóságok számára azokat a körülményeket és intézkedéseket, a jogi intézkedéseket is beleértve, amelyek értelmében a szavatolótőke haladéktalan átadásának, vagy az esedékessé vált kötelezettségeknek a leányvállalat által az anyaintézménye számára történő visszafizetésének jelentős fizikai, gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem is várható.

(3) Amennyiben az illetékes hatóság él az (1) bekezdésben megállapított mérlegelési jogkörével, akkor rendszeresen, évente legalább egyszer tájékoztatja a többi tagállam illetékes hatóságait az (1) bekezdés alkalmazásáról, valamint a (2) bekezdésben említett körülményekről és intézkedésekről. Amennyiben a leányvállalat egy harmadik országban található, akkor az illetékes hatóságok ugyanezt a tájékoztatást nyújtják e harmadik ország illetékes hatóságainak is.

10. cikk

Központi szervhez tartósan kapcsolt hitelintézetek mentesítése

(1) Az illetékes hatóságok a nemzeti joggal összhangban teljes mértékben vagy részben eltekinthetnek az e rendelet második- nyolcadik részében, valamint az (EU) 2017/2402 rendelet 2. fejezetében meghatározott követelményeknek egy vagy több, ugyanabban a tagállamban elhelyezkedő olyan hitelintézetre való alkalmazásától, amelyek tartósan kapcsolódnak egy központi szervhez, amely őket felügyeli, és amely ugyanabban a tagállamban letelepedett, ha teljesülnek a következő feltételek:[204]

a) a központi szerv és a kapcsolt intézmények kötelezettségvállalásai tekintetében egyetemleges felelősség áll fenn, vagy a kapcsolt intézményeinek kötelezettségvállalásait a központi szerv teljes körűen garantálja;

b) a központi szerv és az összes kapcsolt intézmény fizetőképességét és likviditását együtt, ezen intézmények összevont beszámolói alapján monitorozzák;

c) a központi szerv vezetősége jogosult utasításokat adni a kapcsolt intézmények vezetőségének.

A tagállamok érvényben tarthatják és alkalmazhatják az első albekezdésben említett mentesség alkalmazására vonatkozó hatályos nemzeti jogszabályokat, amennyiben azok nem ellentétesek az e rendelettel vagy a 2013/36/EU irányelvvel.[205]

(2) Ha az illetékes hatóságok meggyőződnek arról, hogy az (1) bekezdésben előírt feltételek teljesülnek, és ha a központi szerv kötelezettségeire és kötelezettségvállalásaira a kapcsolt intézményei teljes körű garanciát vállalnak, akkor az illetékes hatóságok egyedi alapon eltekinthetnek a második-nyolcadik résznek a központi szervre való alkalmazásától.

2. FEJEZET

Prudenciális konszolidáció

1. szakasz

A követelmények alkalmazása összevont alapon

10a. cikk[206]

A prudenciális követelmények összevont alapon való alkalmazása az anyavállalatnak minősülő befektetési vállalkozások esetében

E fejezet alkalmazásában a befektetési vállalkozásokat és a befektetési holdingtársaságokat tagállami pénzügyi holdingtársaság anyavállalatoknak vagy EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalatoknak kell tekinteni, amennyiben azok valamely intézménynek vagy az (EU) 2019/2033 rendelet 1. cikkének (2) vagy (5) bekezdésében említett, e rendelet hatálya alá tartozó befektetési vállalkozásnak az anyavállalatai.

11. cikk

Általános eljárás

(1)[207] A tagállami anyaintézményeknek a 18. cikkben előírt mértékben és módon, összevont helyzetük alapján kell teljesíteniük a második, harmadik, negyedik, hetedik és a hetedik A. részben meghatározott kötelezettségeket, a 430. cikk (1) bekezdése d) pontjának kivételével. Az e rendelet hatálya alá tartozó anyavállalatoknak és leányvállalataiknak megfelelő szervezeti felépítést és belső ellenőrzési mechanizmusokat kell kialakítaniuk annak biztosítására, hogy a konszolidációhoz szükséges adatokat megfelelően feldolgozzák és továbbítsák. Mindenekelőtt biztosítaniuk kell, hogy az e rendelet hatálya alá nem tartozó leányvállalatok a megfelelő konszolidáció biztosítását célzó intézkedéseket, eljárásokat és mechanizmusokat alkalmazzanak.

(2)[208] Az e rendeletben előírt követelmények összevont alapon történő alkalmazásának biztosítása céljából az "intézmény", "tagállami anyaintézmény", "EU-szintű anyaintézmény" és "anyavállalat" kifejezések adott esetben magukban foglalják az alábbiakat is:

a) a 2013/36/EU irányelv 21a. cikkének megfelelően jóváhagyott pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság;

b) pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat által ellenőrzött kijelölt intézmény, amennyiben az említett anyavállalatot nem kell a 2013/36/EU irányelv 21a. cikkének (4) bekezdésével összhangban jóváhagyni;

c) a 2013/36/EU irányelv 21a. cikke (6) bekezdésének d) pontjával összhangban kijelölt pénzügyi holding társaság, vegyes pénzügyi holding társaság vagy intézmény.

Az e bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett valamely vállalkozás összevont helyzete annak a pénzügyi holding társaság anyavállalatnak, illetve vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatnak az összevont helyzetét jelenti, amelyet nem kell a 2013/36/EU irányelv 21a. cikkének (4) bekezdésével összhangban jóváhagyni. Az e bekezdés első albekezdésének c) pontjában említett valamely vállalkozás összevont helyzete a vállalkozás pénzügyi holding társaság anyavállalatának, illetve vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatának az összevont helyzetét jelenti.

(3)[209]

(3a)[210] E cikk (1) bekezdésétől eltérve e rendelet 92a. cikkének kizárólag a globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek, globálisan rendszerszinten jelentős intézmény részének vagy nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény részének minősülő, szanálandó szervezetként azonosított anyaintézmények kötelesek összevont alapon, az e rendelet 18. cikkében meghatározott mértékben és módon megfelelni.

E rendelet 92b. cikkének kizárólag azon EU-szintű anyavállalatok kötelesek összevont alapon, az e rendelet 18. cikkében meghatározott mértékben és módon megfelelni, amelyek nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény jelentős leányvállalatai és nem szanálandó szervezetek. Amennyiben a 2013/36/EU irányelv 21b. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó, az együttesen egy jelentős leányvállalatként azonosított két uniós közbenső anyavállalat közül mindkettőnek meg kell felelnie e rendelet 92b. cikkének az összevont helyzetük alapján.

(4)[211] Az EU-szintű anyaintézmények akkor kötelesek összevont helyzetük alapján megfelelni az e rendelet hatodik részében és 430. cikke (1) bekezdésének d) pontjában foglalt rendelkezéseknek, ha a csoportnak részét képezi egy vagy több olyan hitelintézet vagy befektetési vállalkozás, amely számára engedélyezték a 2014/65/EU irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatások és tevékenységek végzését.

A 8. cikk (1)-(5) bekezdése szerinti mentesítés esetén a likviditási alcsoport részét képező intézmények és adott esetben pénzügyi holding társaságok vagy vegyes pénzügyi holding társaságok összevont alapon vagy a likviditási alcsoportnak megfelelő szubkonszolidált alapon kötelesek megfelelni e rendelet hatodik részének és 430. cikke (1) bekezdése d) pontjának.

(5)[212] Amennyiben e rendelet 10. cikke alkalmazandó, az abban a cikkben említett központi szerv a központi szerv és a kapcsolt intézmények alkotta egész összevont helyzete alapján köteles teljesíteni az e rendelet második–nyolcadik részének, valamint az (EU) 2017/2402 rendelet 2. fejezetének követelményeit.

(6)[213] Az e cikk (1)–(5) bekezdésében megállapított követelményeken túl, az e rendelet és a 2013/36/EU irányelv egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, abban az esetben, amikor a kockázat sajátosságai vagy egy intézmény tőkestruktúrája alapján felügyeleti célokból indokolt, vagy amikor egyes tagállamok olyan nemzeti jogszabályokat fogadnak el, amelyek a tevékenységek egy bankcsoporton belüli strukturális elválasztását írják elő, az illetékes hatóságok előírhatják egy intézmény számára, hogy szubkonszolidált alapon feleljen meg az e rendelet második–nyolcadik részében, valamint a 2013/36/EU irányelv VII. címében megállapított kötelezettségeknek.

Az első albekezdésben meghatározott módszer alkalmazása nem sértheti a tényleges összevont alapú felügyeletet, és nem gyakorolhat aránytalan mértékű kedvezőtlen hatást más tagállamok vagy az egész Unió teljes pénzügyi rendszerére vagy annak részeire, és nem képezhet, illetve teremthet akadályt a belső piac működése tekintetében.

12. cikk[214]

Összevont számítás a több szanálandó szervezettel rendelkező globálisan rendszerszinten jelentős intézmények esetében

Amennyiben ugyanahhoz a globálisan rendszerszinten jelentős intézményhez legalább két globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szanálandó szervezet tartozik, a szavatolótőkének és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségeknek az e rendelet 92a. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti összegét az említett globálisan rendszerszinten jelentős intézmény EU-szintű anyaintézményének kell kiszámítania. A számítást az EU-szintű anyaintézmény összevont helyzete alapján úgy kell elvégezni, mintha az anyaintézmény a globálisan rendszerszinten jelentős intézmény egyetlen szanálandó szervezete lenne.

Amennyiben az e cikk első bekezdése szerint számított összeg alacsonyabb, mint az adott globálisan rendszerszinten jelentős intézményhez tartozó szanálandó szervezetek szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek az e rendelet 92a. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti együttes összege, a szanálási hatóságok kötelesek a 2014/59/EU irányelv 45d. cikkének (3) bekezdése és 45h. cikkének (2) bekezdése szerint eljárni.

Amennyiben az e cikk első bekezdése szerint számított összeg magasabb, mint az adott globálisan rendszerszinten jelentős intézményhez tartozó szanálandó szervezetek szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek az e rendelet 92a. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti együttes összege, a szanálási hatóságok a 2014/59/EU irányelv 45d. cikkének (3) bekezdése és 45h. cikkének (2) bekezdése szerint járhatnak el.”

13. cikk[215]

A nyilvánosságra hozatali követelmények alkalmazása összevont alapon

(1) Az EU-szintű anyaintézményeknek összevont helyzetük alapján kell teljesíteniük a nyolcadik rész előírásait.

Az EU-szintű anyaintézmények nagy méretű leányvállalatainak egyedi vagy – amennyiben e rendelet és a 2013/36/EU irányelv szerint alkalmazható – szubkonszolidált alapon kell nyilvánosságra hozniuk a 437., 438., 440., 442., 450., 451., 451a. és 453. cikkben meghatározott információkat.

(2) A szanálandó szervezetként megjelölt olyan intézmények, amelyek globálisan rendszerszinten jelentős intézmények vagy globálisan rendszerszinten jelentős intézmény részét képezik, a szanálandó csoportjuk összevont helyzete alapján kötelesek megfelelni a 437a. cikknek és a 447. cikk h) pontjának.

(3) Az (1) bekezdés első albekezdése nem alkalmazandó az EU-szintű anyaintézményekre, az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatokra, az EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatokra és a szanálandó szervezetekre, amennyiben ezeket egy harmadik országban letelepedett anyavállalat által nyilvánosságra hozott, összevont alapú, egyenértékű tájékoztatás magában foglalja.

Az (1) bekezdés második albekezdése harmadik országban letelepedett anyavállalatok leányvállalataira abban az esetben alkalmazandó, ha azok nagy méretű leányvállalatnak minősülnek.

(4) Amennyiben a 10. cikk alkalmazandó, az abban a cikkben említett központi szervnek a központi szerv összevont helyzete alapján kell megfelelnie a nyolcadik résznek. A 18. cikk (1) bekezdése a központi szervre alkalmazandó, és a kapcsolt intézményeket a központi szerv leányvállalataiként kell kezelni.

14. cikk[216]

Az (EU) 2017/2402 rendelet 5. cikkében meghatározott követelmények összevont alapon történő alkalmazása

(1) Az e rendelet hatálya alá tartozó anyavállalatoknak és leányvállalataiknak összevont vagy szubkonszolidált alapon kell teljesíteniük az (EU) 2017/2402 rendelet 5. cikkében meghatározott kötelezettségeket, hogy biztosítsák az említett rendelkezések által előírt rendszereik, eljárásaik és mechanizmusaik következetességét és megfelelő integráltságát, valamint a felügyelet szempontjából releváns adatok és információk előállíthatóságát. Mindenekelőtt biztosítaniuk kell, hogy az e rendelet hatálya alá nem tartozó leányvállalatok az említett rendelkezéseknek való megfelelés biztosítására alkalmas rendszereket, eljárásokat és mechanizmusokat alkalmazzanak.

(2) Az intézményeknek az e rendelet 270a. cikke szerinti addicionális kockázati súlyt kell alkalmazniuk az e rendelet 92. cikkének összevont vagy szubkonszolidált alapon történő alkalmazása esetén, ha az (EU) 2017/2402 rendelet 5. cikkében megállapított követelmények az e rendelet 18. cikkének megfelelően a konszolidációba bevont, harmadik országban letelepedett szervezet szintjén sérülnek, és ha a jogsértés a csoport átfogó kockázati profilját figyelembe véve jelentősnek minősül.

15. cikk[217]

16. cikk[218]

17. cikk[219]

2. szakasz

A prudenciális konszolidáció módszerei

18. cikk[220]

A prudenciális konszolidáció módszerei

(1) Az e fejezet 1. szakaszában említett követelmények teljesítésére az összevont helyzetük alapján kötelezett intézmények, pénzügyi holding társaságok és vegyes pénzügyi holding társaságok kötelesek elvégezni minden olyan intézmény és pénzügyi vállalkozás teljes körű bevonását a konszolidációba, amely a leányvállalatuk. E cikk (3)-(6) és (9) bekezdése nem alkalmazandó, amennyiben a hatodik rész, valamint a 430. cikk (1) bekezdésének d) pontja az intézmény, pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság összevont helyzete vagy a likviditási alcsoport szubkonszolidált helyzete alapján alkalmazandó, a 8. és 10. cikknek megfelelően.

A 11. cikk (3a) bekezdésének alkalmazása céljából a 92a. vagy a 92b. cikkben említett követelmények összevont alapon történő teljesítésére kötelezett intézményeknek el kell végezniük minden olyan intézmény és pénzügyi vállalkozás teljes körű bevonását a konszolidációba, amely a leányvállalatuk a vonatkozó szanálandó csoportban.

(2) A kiegészítő szolgáltatást nyújtó vállalkozásokat az e cikkben megállapított esetekben és az e cikkben meghatározott módszereknek megfelelően kell bevonni a konszolidációba.

(3) Amennyiben a vállalkozásokat a 2013/34/EU irányelv 22. cikkének (7) bekezdése szerinti kapcsolat fűzi egymáshoz, az illetékes hatóságoknak kell meghatározniuk a konszolidálás módját.

(4) Az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak tőkerészesedésnek megfelelő arányos konszolidálást kell előírnia az azon intézményekben és pénzügyi vállalkozásokban birtokolt részesedések vonatkozásában, amely intézmények és vállalkozások egy, a konszolidálásba bevont vállalkozás és a konszolidálásba nem bevont egy vagy több vállalkozás együttes irányítása alatt állnak, amennyiben ezeknek a vállalkozásoknak a felelőssége az általuk birtokolt tőkerészesedésre korlátozódik.

(5) Az (1) és (4) bekezdésben nem említett részesedések vagy tőkekapcsolatok esetében az illetékes hatóságoknak kell meghatározniuk, hogy szükséges-e a konszolidálás, és ha igen, milyen formában hajtsák azt végre. Az illetékes hatóságok különösen a tőkemódszer alkalmazását engedhetik meg vagy írhatják elő. Ugyanakkor ez a módszer nem jelenti az érintett vállalkozások összevont alapú felügyelet alá vonását.

(6) Az illetékes hatóságoknak kell meghatározniuk, hogy a következő esetekben a konszolidálás szükséges-e, és ha igen, milyen formában kell azt végrehajtani:

a) amennyiben az illetékes hatóságok megítélése szerint egy intézmény anélkül gyakorol jelentős befolyást egy vagy több intézmény vagy pénzügyi vállalkozás felett, hogy részesedéssel vagy más tőkekapcsolatokkal rendelkezne ezekben az intézményekben; és

b) amennyiben két vagy több intézmény vagy pénzügyi vállalkozás egységes vezetés alá kerül, kivéve ha ez szerződés, alapszabályi rendelkezés, vagy a társasági szerződés alapján történik.

Az illetékes hatóságok különösen a 2013/34/EU irányelv 22. cikkének (7), (8) és (9) bekezdésében előírt módszer alkalmazását engedhetik meg vagy írhatják elő. Ez a módszer mindazonáltal nem jelentheti az érintett vállalkozások összevont alapú felügyelet alá vonását.

(7) Ha egy intézménynek olyan leányvállalata van, amely vállalkozás, de nem intézmény, pénzügyi vállalkozás vagy kiegészítő szolgáltatást nyújtó vállalkozás, illetve ha az intézmény ilyen vállalkozásban részesedéssel rendelkezik, akkor e leányvállalat vagy részesedés tekintetében a tőkemódszert kell alkalmaznia. Ugyanakkor ez a módszer nem jelentheti az érintett vállalkozások összevont alapú felügyelet alá vonását.

Az első albekezdéstől eltérve az illetékes hatóságok engedélyezhetik vagy előírhatják, hogy az intézmények az ilyen leányvállalatok vagy részesedések tekintetében eltérő módszert alkalmazzanak, például az alkalmazandó számviteli szabályozásban előírt módszert, feltéve hogy:

a) az intézmény 2020. december 28-án még nem alkalmazza a tőkemódszert;

b) a tőkemódszer alkalmazása indokolatlanul megterhelő lenne vagy a tőkemódszer nem tükrözi megfelelően azokat a kockázatokat, amelyeket az első albekezdésben említett vállalkozás az intézmény számára jelent; valamint

c) az alkalmazott módszer nem eredményezi az adott vállalkozás teljes körű vagy arányos bevonását a konszolidációba.

(8) Az illetékes hatóságok előírhatják az olyan leányvállalat vagy vállalkozás teljes körű vagy arányos bevonását a konszolidációba, amelyben egy intézmény részesedéssel rendelkezik, amennyiben a leányvállalat vagy vállalkozás nem intézmény, pénzügyi vállalkozás vagy kiegészítő szolgáltatást nyújtó vállalkozás, és a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) a vállalkozás nem biztosító, harmadik országbeli biztosító, viszontbiztosító, harmadik országbeli viszontbiztosító, biztosítási holding társaság vagy a 2009/138/EK irányelv 4. cikkével összhangban az említett irányelv hatálya alól kizárt vállalkozás;

b) jelentős a kockázata annak, hogy az intézmény úgy dönt, hogy stresszhelyzet esetén annak ellenére nyújt pénzügyi támogatást az említett vállalkozásnak, hogy a támogatás nyújtása nem szerződéses kötelezettsége, vagy a szerződéses kötelezettségét meghaladó mértékben nyújt neki támogatást.

(9) Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia azon feltételek meghatározása céljából, amelyek szerint a (3)-(6) és (8) bekezdésben említett esetekben végre kell hajtani a konszolidálást.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. december 31-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

(10)[221] Az EBH-nak 2025. július 10-ig jelentést kell tennie a Bizottságnak az e rendeletben szereplő fogalommeghatározások és rendelkezések teljességéről és megfelelőségéről valamennyi olyan kockázattípus felügyeletére vonatkozóan, amelynek az intézmények összevont alapon ki vannak téve. Az EBH-nak, az alkalmazandó számviteli kerettel való kölcsönhatásuk mellett, különösen az említett fogalommeghatározások és rendelkezések esetlegesen fennmaradó eltéréseit kell értékelnie, valamint minden olyan még fennmaradó szempontot, amely nem szándékosan korlátozza az átfogó és a szabályozási arbitrázshoz vezető új kockázatforrásokhoz vagy -típusokhoz, illetve struktúrákhoz alkalmazkodni képes összevont felügyeletet. Az EBH-nak a jelentést legalább kétévente aktualizálnia kell.

Az EBH megállapításaira tekintettel a Bizottság adott esetben jogalkotási javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a vonatkozó fogalommeghatározásoknak vagy a prudenciális konszolidáció alkalmazási körének a kiigazítása céljából.

3. szakasz

A prudenciális konszolidáció köre

19. cikk

A prudenciális konszolidáció körébe nem tartozó szervezetek

(1) Az olyan intézményt, pénzügyi vállalkozást vagy járulékos vállalkozást, amely leányvállalat, vagy olyan vállalkozás, amelyben részesedéssel rendelkeznek, nem kell bevonni a konszolidálásba, ha az érintett vállalkozás eszközeinek és mérlegen kívüli tételeinek teljes összege a következő két összeg közül a kisebbnél kevesebb:

a) 10 millió EUR;

b) az anyavállalat vagy a részesedést birtokló vállalkozás eszközei és mérlegen kívüli tételei teljes összegének 1 %-a.

(2) A 2013/36/EU irányelv 111. cikke értelmében az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságok eseti alapon a következő esetekben dönthetnek úgy, hogy egy intézményt, pénzügyi vállalkozást vagy járulékos vállalkozást, amely leányvállalat, vagy amelyben részesedéssel rendelkeznek, nem kell a konszolidációba bevonni:

a) amennyiben az érintett vállalkozás olyan harmadik országban helyezkedik el, ahol jogi akadályai vannak a szükséges információk átadásának;

b)[222] amennyiben az érintett vállalkozás az intézmények monitorozásának célja szempontjából csak elhanyagolható jelentőséggel bír;

c)[223] amennyiben az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságok véleménye szerint az érintett vállalkozás pénzügyi helyzetének konszolidációja az intézményekre vonatkozó felügyelet célkitűzései szempontjából nem lenne helyénvaló, vagy félrevezető lenne.

(3) Ha az (1) bekezdésben és a (2) bekezdés b) pontjában említett esetekben több vállalkozás teljesíti az ott meghatározott kritériumokat, akkor azokat be kell vonni a konszolidálásba, amennyiben azok együttesen nem elhanyagolható jelentőséggel bírnak a meghatározott célkitűzések szempontjából.

20. cikk

A prudenciális követelményekre vonatkozó együttes határozatok

(1) Az illetékes hatóságoknak teljes körű konzultációt folytatva együtt kell működniük:

a) a 143. cikk (1) bekezdésében, 151. cikk (4) és (9) bekezdésében, 283. cikkben, 312. cikk (2) bekezdésében, illetve a 363. cikkben említett, egy EU-szintű anyaintézmény és annak leányvállalatai vagy egy EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalatai által együttesen benyújtott engedélyek iránti kérelmek esetén annak megállapítása céljából, hogy megadják-e a kért engedélyt, valamint hogy meghatározzák az ilyen engedélyek esetleges feltételeit;

b) annak megállapítása céljából, hogy a 422. cikk (9) bekezdésében és a 425. cikk (5) bekezdésében említett speciális, csoporton belüli kezelésre vonatkozó kritériumok - melyeket a 422. cikk (10) bekezdésében és a 425. cikk (6) bekezdésében említett, EBH általi szabályozástechnikai standardok egészítenek ki - teljesülnek-e.

A kérelmeket csak az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak kell benyújtani.

A 312. cikk (2) bekezdésében említett kérelemben szerepeltetni kell a működési kockázati tőkének a csoport különböző tagjai közti allokálásához használt módszer leírását. A kérelemben fel kell tüntetni, hogy a diverzifikációs hatásokat figyelembe kívánják-e venni a kockázatmérési rendszerben, és ha igen, akkor milyen módon.

(2) Az illetékes hatóságok minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy hat hónapon belül együttesen határozzanak:

a) az (1) bekezdés a) pontjában említett kérelemről;

b) az (1) bekezdés b) pontjában említett speciális kezelés kritériumairól és annak meghatározásáról.

Ezt az együttes határozatot egy teljes körű indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, amelyet az (1) bekezdésben említett illetékes hatóságnak a kérelmező rendelkezésére kell bocsátania.

(3) A (2) bekezdésben említett időtartam kezdete:

a) az (1) bekezdés a) pontjában említett hiánytalan kérelemnek az összevont felügyeletet ellátó hatóság általi kézhezvételének időpontja. Az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak haladéktalanul továbbítania kell a hiánytalan kérelmet a többi érintett illetékes hatósághoz;

b) az összevont felügyeletet ellátó hatóság által készített, a csoporton belüli kötelezettségvállalásokat elemző jelentés illetékes hatóságok általi kézhezvételének időpontja.

(4) Amennyiben az illetékes hatóságok hat hónapon belül nem hozzák meg együttes határozatukat, az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak önállóan kell határoznia az (1) bekezdés a) pontjáról. Az összevont felügyeletet ellátó hatóság határozata nem korlátozhatja az illetékes hatóságoknak a 2013/36/EU irányelv 105. cikke szerinti hatásköreit.

A határozatot egy teljes körű indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, és abban figyelembe kell venni a többi illetékes hatóság által a hat hónap során kifejtett véleményeket és fenntartásokat.

A határozatot az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak az EU-szintű anyaintézmény, az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat és a többi illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátania.

Ha a hat hónapos időtartam végéig valamelyik érintett illetékes hatóság az ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBH elé utalta, az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak el kell halasztania az e cikk (1) bekezdése a) pontjára vonatkozó határozatát, és meg kell várnia, hogy az EBH az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban esetlegesen határozatot hozzon, és saját határozatát az EBH határozatával összhangban kell meghoznia. A hat hónapos időtartam az említett rendelet értelmében egyeztető időszaknak minősül. Az EBH egy hónapon belül meghozza határozatát. A hat hónapos időtartam végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EBH elé.

(5) Amennyiben az illetékes hatóságok hat hónapon belül nem hozzák meg együttes határozatukat, a leányvállalat egyedi alapú felügyeletéért felelős illetékes hatóságnak önállóan kell határoznia az (1) bekezdés b) pontjáról.

A határozatot egy teljes körű indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, és abban figyelembe kell venni a többi illetékes hatóság által a hat hónap során kifejtett véleményeket és fenntartásokat.

A határozatot az összevont felügyeletet ellátó hatóság rendelkezésére kell bocsátani, amely tájékoztatja az EU-szintű anyaintézményt, az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatot vagy az EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatot.

Ha a hat hónapos időtartam végéig az összevont felügyeletet ellátó hatóság az ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBH elé utalta, a leányvállalat egyedi alapú felügyeletéért felelős illetékes hatóságnak el kell halasztania az e cikk (1) bekezdése b) pontjára vonatkozó határozatát, és meg kell várnia, hogy az EBH az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban esetlegesen határozatot hozzon, és saját határozatát az EBH határozatával összhangban kell meghoznia. A hat hónapos időtartam az említett rendelet értelmében egyeztető időszaknak minősül. Az EBH egy hónapon belül meghozza határozatát. A hat hónapos időtartam végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EBH elé.

(6) Amennyiben egy EU-szintű anyaintézmény és leányvállalatai, egy EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalatai a 312. cikk (2) bekezdésében említett valamely fejlett mérési módszert vagy a 143. cikkben említett IRB-módszert egységesen alkalmazzák, az illetékes hatóságoknak engedélyezniük kell, hogy az anyavállalat és leányvállalatai a 321. és 322. cikkben, illetve a harmadik rész II. címe 3. fejezetének 6. szakaszában meghatározott minősítési kritériumokat együttesen teljesítsék oly módon, amely összhangban van a csoport szerkezetével és kockázatkezelési rendszereivel, folyamataival és módszereivel.

(7) A (2), (4) és (5) bekezdésben említett határozatok irányadónak minősülnek, és az érintett tagállamok illetékes hatóságai által alkalmazandók.

(8)[224] Az együttes határozathozatal megkönnyítésére az EBH-nak végrehajtás-technikai standardtervezeteket kell kidolgoznia az e cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett együttes határozathozatali eljárás meghatározása céljából, a 143. cikk (1) bekezdésében, a 151. cikk (9) bekezdésében és a 283. és a 325az. cikkben említett, engedélyek iránti kérelmek tekintetében.

Az EBH-nak 2025. július 10-ig be kell nyújtania a Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés első albekezdésében említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

21. cikk

A likviditási követelmények alkalmazási szintjére vonatkozó együttes határozatok

(1) Egy EU-szintű anyaintézmény, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat kérelmére, illetve egy EU-szintű anyaintézmény, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat szubkonszolidált leányvállalatának kérelmére a valamely tagállamban az összevont felügyeletet ellátó hatóság és az EU-szintű anyaintézmény, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalatainak felügyeletéért felelős illetékes hatóságoknak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük egy olyan együttes határozat meghozatala érdekében, amelynek tárgya egyrészt az, hogy teljesülnek-e a 8. cikk (1) bekezdésének a)-d) pontjában foglalt feltételek, másrészt a 8. cikk alkalmazása céljából az egyetlen likviditási alcsoport azonosítása.

Ezt az együttes határozatot hat hónapon belül meg kell hozni azt követően, hogy az összevont felügyeletet ellátó hatóság a 8. cikkben meghatározott kritériumok alapján egyetlen likviditási alcsoportot azonosító jelentést nyújtott be. A hat hónapos időtartam alatt véleménykülönbség esetén az összevont felügyeletet ellátó hatóság a többi érintett illetékes hatóság bármelyikének kérésére konzultációt folytat az EBH-val. Az összevont felügyeletet ellátó hatóság az EBH-val saját kezdeményezésére is konzultálhat.

Az együttes határozat korlátozásokat írhat elő a likvid eszközök elhelyezkedésére és tulajdonlására vonatkozóan, és előírhatja az azon intézmények által tartandó likvid eszközök minimális összegét, amelyeket mentesítettek a hatodik rész alkalmazása alól.

Az együttes határozatot és annak teljes körű indokolását tartalmazó dokumentumot az összevont felügyeletet ellátó hatóság köteles a likviditási alcsoport anyaintézményének rendelkezésére bocsátani.

(2) Amennyiben hat hónapon belül nem születik együttes határozat, az egyedi alapú felügyeletért felelős minden illetékes hatóság saját maga határoz.

Mindazonáltal bármely illetékes hatóság a hat hónapos időtartam során megkeresheti az EBH-t azzal a kérdéssel, hogy teljesülnek-e a 8. cikk (1) bekezdése a)-d) pontjának feltételei. Ebben az esetben az EBH az 1093/2010/EU rendelet 31. cikkének c) pontjával összhangban nem kötelező érvényű közvetítést végezhet, és ilyen esetben minden érintett illetékes hatóságnak el kell halasztania határozatát a nem kötelező érvényű közvetítés befejezéséig. Ha a közvetítés során az illetékes hatóságok három hónap alatt nem jutottak megállapodásra, minden egyedi alapú felügyeletért felelős illetékes hatóság saját döntést hoz, figyelembe véve az anyaintézmény tagállamának szintjén felmerülő előnyök és kockázatok egymáshoz viszonyulását, másrészt a leányvállalat tagállamának szintjén felmerülő előnyök és kockázatok egymáshoz viszonyulását. A hat hónapos időtartam végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EBH elé.

Az (1) bekezdésben említett együttes határozat és az e bekezdés második albekezdésében említett határozatok kötelező érvényűek.

(3)[225] Bármely érintett illetékes hatóság a hat hónapos időtartam során konzultációt is folytathat az EBH-val a 8. cikk (3) bekezdése a)-d) pontjának feltételeivel kapcsolatos véleménykülönbség esetén. Ebben az esetben az EBH az 1093/2010/EU rendelet 31. cikkének c) pontjával összhangban nem kötelező érvényű közvetítést végezhet és ilyen esetben minden érintett illetékes hatóságnak el kell halasztania határozatát a nem kötelező érvényű közvetítés befejezéséig. Ha a közvetítés során három hónapon belül nem született megegyezés az illetékes hatóságok között, az egyedi alapú felügyeletért felelős minden illetékes hatóságnak saját magának kell határoznia.

22. cikk[226]

Szubkonszolidálás harmadik országbeli szervezetek esetében

(1) A leányvállalat intézményeknek a 89., 90. és 91. cikkben, valamint a harmadik, negyedik és hetedik részben megállapított követelményeket, továbbá a hetedik A. részben megállapított kapcsolódó adatszolgáltatási követelményeket szubkonszolidált helyzetük alapján kell alkalmazniuk, amennyiben ezeknek az intézményeknek egy harmadik országban olyan leányvállalata van, amely intézmény vagy pénzügyi vállalkozás, vagy amennyiben részesedéssel rendelkeznek ilyen vállalkozásban.

(2) E cikk (1) bekezdésétől eltérve, a leányvállalat intézmények dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák szubkonszolidált helyzetük alapján a 89., 90. és 91. cikkben, valamint a harmadik, negyedik és hetedik részben megállapított követelményeket, továbbá a hetedik A. részben megállapított kapcsolódó adatszolgáltatási követelményeket, amennyiben harmadik országbeli leányvállalatuk vagy részesedésük mérlegfőösszege és mérlegen kívüli tételeinek együttes összege nem éri el a leányvállalat intézmény mérlegfőösszege és mérlegen kívüli tételei együttes összegének 10 %-át.”

23. cikk[227]

Harmadik országbeli vállalkozások

Az összevont alapú felügyelet e fejezettel összhangban történő alkalmazása céljából a "befektetési vállalkozás", "hitelintézet" és "pénzügyi vállalkozás" és "intézmény" kifejezések a harmadik országban székhellyel rendelkező olyan vállalkozásokra is alkalmazandók, amelyek, ha az Unióban alapították volna, megfelelnének e 4. cikkben szereplő kifejezések meghatározásának.

24. cikk

Az eszközök és a mérlegen kívüli tételek értékelése

(1)[228] Az eszközök és a mérlegen kívüli tételek értékelését az alkalmazandó számviteli szabályozással összhangban kell elvégezni.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve az illetékes hatóságok előírhatják, hogy az intézmények az eszközök és a mérlegen kívüli tételek értékelését, valamint a szavatolótőke-elemek megállapítását az 1606/2002/EK rendelet alapján alkalmazandó nemzetközi számviteli standardok szerint végezzék el.

MÁSODIK RÉSZ

SZAVATOLÓTŐKE ÉS LEÍRHATÓ, ILLETVE ÁTALAKÍTHATÓ KÖTELEZETTSÉGEK[229]

I. CÍM

SZAVATOLÓTŐKE-ELEMEK

1. FEJEZET

Alapvető tőke

25. cikk

Alapvető tőke

Egy intézmény alapvető tőkéje az intézmény elsődleges alapvető tőkéjének és kiegészítő alapvető tőkéjének összege.

2. FEJEZET

Elsődleges alapvető tőke

1. szakasz

Elsődleges alapvető tőkeelemek és -instrumentumok

26. cikk

Elsődleges alapvető tőkeelemek

(1) Az intézmények elsődleges alapvető tőkeelemei a következőkből állnak:

a) tőkeinstrumentumok, feltéve, hogy a 28. cikkben meghatározott feltételek, vagy adott esetben a 29. cikkben meghatározott feltételek teljesülnek;

b) az a) pontban említett instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió;

c) eredménytartalék;

d) halmozott egyéb átfogó jövedelem;

e) egyéb tartalékok;

f) általános banki kockázatok fedezetére képzett tartalékok.

A c)-f) pontban említett elemek csak akkor ismerhetők el elsődleges alapvető tőkeként, ha az intézmény számára korlátlanul és azonnal rendelkezésre állnak a kockázatok vagy veszteségek fedezésére, amint ezek felmerülnek.

(2) Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában az intézmények csak az illetékes hatóságok előzetes engedélyével számíthatják be az évközi vagy év végi nyereséget az elsődleges alapvető tőkébe azelőtt, hogy az intézmény hivatalos döntés keretében megerősítette volna az intézmény éves végső eredményét. Az illetékes hatóságok az alábbi feltételek teljesülése esetén adják meg az engedélyt:

a) a szóban forgó nyereséget az intézménytől olyan független személyek ellenőrizték, akik az adott intézmény kimutatásainak könyvvizsgálatáért felelősek;

b) az intézmény az illetékes hatóságnak kielégítően bizonyította, hogy a nyereség összegéből levontak minden előre látható terhet vagy osztalékot.

Az intézmény évközi vagy év végi nyereségének ellenőrzése megfelelő szintű bizonyosságot kell, hogy nyújtson arra, hogy a nyereséget az alkalmazandó számviteli szabályozásban meghatározott elveknek megfelelően értékelték.

(3)[230] Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy a kibocsátott tőkeinstrumentumok megfelelnek-e a 28. cikkben, illetve adott esetben a 29. cikkben meghatározott kritériumoknak. Az intézmények csak azt követően minősíthetnek egy kibocsátott tőkeinstrumentumot elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak, hogy az illetékes hatóságok arra engedélyt adtak.

Az első albekezdéstől eltérve, az intézmények elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak minősíthetik olyan elsődleges alapvető tőkeinstrumentum-típusok későbbi kibocsátásait, amelyekre vonatkozóan az intézmények már megkapták az engedélyt, feltéve hogy az alábbi mindkét feltétel teljesül:

a) a későbbi kibocsátásokra irányadó rendelkezések lényegében azonosak az azon kibocsátásokra irányadó rendelkezésekkel, amelyekre vonatkozóan az intézmények már megkapták az engedélyt;

b) az intézmények kellő időben, az instrumentumok elsődleges alapvető tőkeinstrumentumként való minősítését megelőzően előre tájékoztatták az illetékes hatóságokat a későbbi kibocsátásokról.

Az illetékes hatóságoknak konzultálniuk kell az EBH-val azt megelőzően, hogy engedélyt adnának új tőkeinstrumentum-típusok elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá minősítésére. Az illetékes hatóságoknak megfelelően figyelembe kell venniük az EBH véleményét, és amennyiben úgy döntenek, hogy eltérnek attól, az EBH véleményének kézhezvételét követő három hónapon belül meg kell küldeniük az EBH részére az eltérés írásbeli indokolását. Ez az albekezdés nem alkalmazandó a 31. cikkben említett tőkeinstrumentumokra.

Az EBH az illetékes hatóságoktól összegyűjtött információk alapján köteles összeállítani, frissíteni és közzétenni mindazon tőkeinstrumentum-típusok jegyzékét, amelyek az egyes tagállamokban elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak minősülnek. Az 1093/2010/EU rendelet 35. cikkével összhangban az EBH az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokkal kapcsolatban minden olyan információt összegyűjthet, amelyet szükségesnek tekint ahhoz, hogy meg tudja állapítani, hogy teljesülnek-e az e rendelet 28. cikkében vagy adott esetben 29. cikkében foglalt kritériumok, illetve ahhoz, hogy karban tudja tartani és frissíteni tudja az ebben az albekezdésben említett jegyzéket.

A 80. cikkben meghatározott felülvizsgálati eljárást követően, és amennyiben elégséges bizonyíték áll rendelkezésre arra nézve, hogy bizonyos tőkeinstrumentumok nem vagy már nem felelnek meg a 28. cikkben vagy adott esetben a 29. cikkben foglalt kritériumoknak, az EBH úgy határozhat, hogy az említett tőkeinstrumentumokat nem veszi fel a negyedik albekezdésben említett jegyzékre vagy - adott esetben - törli onnan. Az EBH-nak a fentiekről bejelentést kell tennie, amelyben utalnia kell a releváns illetékes hatóságnak az üggyel kapcsolatos álláspontjára is. Ez az albekezdés nem alkalmazandó a 31. cikkben említett tőkeinstrumentumokra.

(4) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki abból a célból, hogy meghatározza az "előre látható" kifejezés jelentését annak megállapítása során, hogy levonták-e az előre látható terheket vagy osztalékokat.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.[231]

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

27. cikk

A hitelegyesülések, szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak és hasonló intézmények tőkeinstrumentumai az elsődleges alapvető tőkeelemekben[232]

(1) Elsődleges alapvető tőkeelemnek minősül az intézmény által annak alapszabályi feltételei szerint kibocsátott minden tőkeinstrumentum, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek:

a) az intézmény az alkalmazandó nemzeti jogban meghatározott típusú intézmény, és azt az illetékes hatóságok úgy tekintik, mint a következők bármelyikének minősülő intézményt:[233]

i.[234] hitelegyesülés;

ii. szövetkezeti társaság;

iii. takarékpénztár;

iv. hasonló intézmény;

v.[235] olyan hitelintézet, amely teljes mértékben az i-iv. alpontokban említett intézmény tulajdonában van, megkapta az illetékes hatóságok jóváhagyását az ebben a cikkben foglalt rendelkezések alkalmazására, és feltéve, illetve mindaddig, amíg az intézmény által kibocsátott törzsrészvények 100 %-a közvetve vagy közvetlenül az i-iv. alpontokban említett intézmény birtokában van;

b) teljesülnek a 28. cikkben, illetve adott esetben a 29. cikkben meghatározott feltételek;

Azok a szervezetek, amelyek az alkalmazandó nemzeti jog szerint 2012. december 31. előtt hitelegyesülésnek, szövetkezeti társaságnak, illetve takarékpénztárnak minősültek, e rész alkalmazásában továbbra is annak minősülnek, amennyiben továbbra is megfelelnek azoknak a feltételeknek, amelyek alapján ilyen intézménynek minősültek.[236]

(2)[237] Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek részletes meghatározása érdekében, amelyek alapján az illetékes hatóságok meghatározhatják, hogy e rész alkalmazásában egy, az alkalmazandó nemzeti jog alapján elismert vállalkozástípus hitelegyesülésnek, szövetkezeti társaságnak, takarékpénztárnak vagy hasonló intézménynek minősül.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

28. cikk

Elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok

(1) A tőkeinstrumentumok csak akkor minősülnek elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak, ha az összes következő feltétel teljesül:

a) az instrumentumokat közvetlenül az intézmény bocsátja ki az intézmény tulajdonosainak, vagy ahol az alkalmazandó nemzeti jog engedi, az intézmény vezető testületének előzetes jóváhagyásával;

b)[238] az instrumentumokat teljes egészében befizették, és az instrumentumok tulajdonjogának megszerzését az intézmény nem finanszírozta sem közvetlenül, sem közvetetten;

c) az instrumentumok besorolásuk tekintetében teljesítik az összes következő feltételt:

i. a 86/635/EGK irányelv 22. cikke értelmében tőkének minősülnek;

ii. az alkalmazandó számviteli szabályozás értelmében saját tőkeként vannak besorolva;

iii.[239] a mérleg szerinti fizetésképtelenség megállapítása céljából saját tőkeként vannak besorolva, ha ez a nemzeti fizetésképtelenségi jogban alkalmazandó;

d)[240] az instrumentumokat egyértelműen és elkülönítve megjelenítették a mérlegben az intézmény pénzügyi kimutatásaiban;

e) az instrumentumok lejárat nélküliek;

f) az instrumentumok tőkeösszegét nem lehet csökkenteni vagy visszafizetni, kivéve a következő esetek egyikében:

i. az intézmény felszámolása;

ii. az instrumentumok diszkrecionális visszavásárlása vagy a tőkecsökkentés egyéb diszkrecionális módja, ha az intézmény a 77. cikknek megfelelően megkapta az illetékes hatóság előzetes jóváhagyását;

g) az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem jelzik kifejezetten vagy implicit módon, hogy az instrumentumok tőkeösszegét az intézmény felszámolásán kívüli esetben csökkentik vagy csökkenthetik vagy visszafizetik vagy visszafizethetik, és az intézmény más módon sem jelzi ezt az instrumentumok kibocsátását megelőzően vagy azok kibocsátásakor, kivéve a 27. cikkben említett instrumentumok esetében, ha az alkalmazandó nemzeti jog tiltja, hogy az intézmény elutasítsa az ilyen instrumentumok visszaváltását;

h) az instrumentumok a kifizetések tekintetében teljesítik a következő feltételeket:

i.[241] nincs elsőbbségi elbánás a kifizetések sorrendje tekintetében, más elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódóan sem, és az instrumentumokra irányadó feltételek nem biztosítanak a kifizetésekhez való elsőbbségi jogot;

ii. az instrumentumok tulajdonosai részére kifizetést csak a kifizethető elemekből lehet teljesíteni;

iii. az instrumentumokra irányadó feltételek nem foglalnak magukban a kifizetések maximális szintjére vonatkozó felső határt vagy egyéb korlátozást, kivéve a 27. cikkben említett instrumentumok esetében;

iv. a kifizetések szintje nem azon összeg alapján van meghatározva, amelyért a kibocsátáskor megvásárolták az instrumentumokat, kivéve a 27. cikkben említett instrumentumok esetében;

v. az instrumentumokra irányadó feltételek nem foglalnak magukban az intézményre vonatkozó olyan kötelezettséget, hogy a tulajdonosok számára kifizetést kell végrehajtania, és az intézményre más módon sem vonatkozik ilyen kötelezettség;

vi.[242] a kifizetések elmaradása nem minősül az intézmény nemteljesítésének;

vii.[243] a kifizetések törlése nem von maga után korlátozásokat az intézményre nézve;

i) az intézmény által kibocsátott összes tőkeinstrumentumhoz viszonyítva az instrumentumok a veszteségek felmerülésekor viselik azok első és arányosan legnagyobb részét, és minden egyes instrumentum ugyanolyan mértékben visel veszteségeket, mint az összes többi elsődleges alapvető tőkeinstrumentum;

j) az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén az instrumentumok az összes többi követelés mögé sorolódnak;

k) az instrumentumok tulajdonosaikat az intézmény fennmaradó eszközeire vonatkozó olyan követelésre jogosítják fel, amely - az intézmény felszámolása esetén és az összes előbbre sorolt követelés kifizetése után - a kibocsátott ilyen instrumentumok összegével arányos és nem rögzített, és nem vonatkozik rá felső határ, kivéve a 27. cikkben említett tőkeinstrumentumok esetében;

l) az instrumentumokat a következők egyike sem fedezi vagy szavatolja olyan garancia révén, amely javítja a követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét:

i. az intézmény vagy leányvállalatai;

ii. az intézmény anyavállalata vagy annak leányvállalatai;

iii. a pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy leányvállalatai;

iv. a vegyes tevékenységű holding társaság vagy leányvállalatai;

v. vegyes pénzügyi holding társaság és leányvállalatai;

vi. bármely olyan vállalkozás, amely szoros kapcsolatban áll az i-v. pontban említett szervezetekkel;

m) az instrumentumokra nem vonatkozik olyan szerződéses vagy egyéb megállapodás, amely fizetésképtelenség vagy felszámolás esetén javítja az instrumentumhoz kapcsolódó követeléseknek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét.

Az első albekezdés j) pontjában szereplő feltétel teljesítettnek tekinthető abban az esetben is, ha az instrumentumok a 484. cikk (3) bekezdése értelmében a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy a járulékos instrumentumok közé tartoznak, amennyiben a veszteségviselési rangsorban ugyanazon a helyen állnak (pari passu).

Az első albekezdés b) pontjának alkalmazása céljából kizárólag a tőkeinstrumentum teljes egészében befizetett része minősíthető elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak.[244]

(2) Az (1) bekezdés i) pontjában meghatározott feltételeket a kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumok tőkeösszegének tartós leírása ellenére is teljesítettnek lehet tekinteni.

Az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott feltétel teljesítettnek tekinthető abban az esetben is, ha a tőkeinstrumentum tőkeösszege szanálási eljárás keretében vagy az intézmény ügyében illetékes szanálási hatóság által előírt tőkeinstrumentum-leírás következtében csökkentésre kerül.

Az (1) bekezdés g) pontjában meghatározott feltétel teljesítettnek tekinthető abban az esetben is, ha a tőkeinstrumentumra irányadó rendelkezések kifejezetten előírják vagy implicit módon jelzik, hogy a tőkeinstrumentum tőkeösszege szanálási eljárás keretében vagy az intézmény ügyében illetékes szanálási hatóság által előírt tőkeinstrumentum-leírás következtében csökkentésre kerülne vagy kerülhet.

(3)[245] Az (1) bekezdés h) pontjának iii. alpontjában szereplő feltétel teljesítettnek tekinthető abban az esetben is, ha az instrumentum után többszörös osztalékot fizetnek, feltéve, hogy a többszörös osztalékfizetés nem csökkenti aránytalan mértékben a szavatoló tőkét.

Az (1) bekezdés első albekezdése h) pontjának v. alpontjában foglalt feltétel teljesítettnek tekintendő abban az esetben is, ha egy leányvállalat nyereség- és veszteségátruházási megállapodást kötött az anyavállalatával, amelynek értelmében a leányvállalat az éves pénzügyi kimutatásainak elkészítését követően köteles továbbítani az anyavállalatnak az éves eredményét, amennyiben az összes következő feltétel teljesül:[246]

a) az anyavállalat a leányvállalat szavazati jogainak és tőkéjének legalább 90 %-át birtokolja;

b) az anyavállalat és a leányvállalat ugyanazon tagállamban van letelepedve;

c) a megállapodást jogszerű adózási célokból kötötték;

d) a leányvállalatnak az éves pénzügyi kimutatása elkészítésekor mérlegelési joga van arra, hogy csökkentse a kifizetések összegét azáltal, hogy a nyeresége egy részét vagy egészét a saját tartalékaiba vagy az általános banki kockázatok fedezetére képzett tartalékba allokálja, mielőtt bármiféle kifizetést eszközölne az anyavállalata felé;

e) az anyavállalat a megállapodás értelmében a leányvállalat minden veszteségét köteles teljes körűen megtéríteni a leányvállalatnak;

f) a megállapodásra felmondási idő vonatkozik, mely szerint a megállapodás kizárólag a pénzügyi év végével, legkorábban a következő pénzügyi év elején kezdődő hatállyal mondható fel, és ez nem változtat az anyavállalat azon kötelezettségén, hogy a leányvállalatnak a folyó pénzügyi évben felmerült minden veszteségét köteles teljes körűen megtéríteni.

Amennyiben egy intézmény nyereség- és veszteségátruházási megállapodást kötött, haladéktalanul értesítenie kell az illetékes hatóságot, és továbbítania kell a megállapodás egy példányát az illetékes hatóság felé. Az intézménynek továbbá haladéktalanul értesítenie kell az illetékes hatóságot a nyereség- és veszteségátruházási megállapodás bármilyen változásáról, illetve felmondásáról. Az intézmények nem köthetnek egynél több nyereség- és veszteségátruházási megállapodást.

(4) Az (1) bekezdés h) pontjának i. alpontja alkalmazásának céljából differenciált kifizetés csak differenciált szavazati jogokat tükrözhet. E tekintetben magasabb összegű kifizetés csak kevesebb szavazati joggal járó vagy szavazati joggal nem járó elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok esetében alkalmazható.

(5) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a)[247] a szavatolótőke-instrumentumok közvetett finanszírozásának alkalmazandó formái és jellege;

b)[248] a többszörös osztalékfizetés aránytalanul csökkentené-e a szavatoló tőkét, és ha igen, mikor;

c)[249] az elsőbbségi kifizetés jelentése;

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

29. cikk

A hitelegyesülések, szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak és hasonló intézmények által kibocsátott tőkeinstrumentumok[250]

(1)[251] A hitelegyesülések, szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak és hasonló intézmények által kibocsátott tőkeinstrumentumok csak akkor minősülnek elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak, ha a 28. cikkben meghatározott feltételek az e cikk alkalmazásából eredő módosításokkal együtt teljesülnek.

(2) A tőkeinstrumentumok visszaváltása tekintetében a következő feltételeknek kell teljesülniük:

a) az intézménynek lehetősége van elutasítani az instrumentumok visszaváltását, kivéve, ha az alkalmazandó nemzeti jog ezt tiltja;

b) ha az alkalmazandó nemzeti jog tiltja, hogy az intézmény elutasítsa az instrumentumok visszaváltását, az instrumentumokra irányadó rendelkezéseknek lehetőséget kell biztosítaniuk az intézmény számára a visszaváltásuk korlátozására;

c) az instrumentumok visszaváltásának elutasítása, vagy adott esetben az instrumentumok visszaváltásának korlátozása nem jelentheti az intézmény általi nemteljesítés eseményét.

(3) A tőkeinstrumentumok csak akkor foglalhatnak magukban a kifizetések maximális szintjére vonatkozó felső határt vagy korlátozást, ha ezt a felső határt vagy korlátozást az alkalmazandó nemzeti jog vagy az intézmény alapszabálya írja elő.

(4) Amennyiben a tőkeinstrumentumok fizetésképtelenség vagy felszámolás esetére az intézmény tartalékaihoz való olyan jogokat biztosítanak a tulajdonos számára, amelyek az instrumentumok névértékére korlátozódnak, az ilyen korlátozás az említett intézmény által kibocsátott összes többi elsődleges alapvető tőkeinstrumentum tulajdonosaira ugyanolyan mértékben alkalmazandó.

Az első albekezdésben foglalt feltétel nem sérti a hitelegyesülés, szövetkezeti társaság, takarékpénztár vagy hasonló intézmény azon lehetőségét, hogy elsődleges alapvető tőkeinstrumentumként ismerje el azokat a tőkeinstrumentumokat, amelyek nem biztosítanak szavazati jogot a tulajdonosuknak, és amelyek megfelelnek az összes alábbi feltételnek:[252]

a) a szavazati jogot nem biztosító instrumentumok tulajdonosainak az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén fennálló követelése arányos a szóban forgó, szavazati jogot nem biztosító instrumentumoknak az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok összességében képviselt részesedésével;

b) az instrumentumok egyéb esetben elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak minősülnek.

(5) Amennyiben a tőkeinstrumentumok fizetésképtelenség vagy felszámolás esetére az intézmény eszközeire vonatkozó olyan követelésre jogosítják fel tulajdonosaikat, amely rögzített, vagy amelyre felső határ vonatkozik, az ilyen korlátozás az intézmény által kibocsátott összes többi elsődleges alapvető tőkeinstrumentum tulajdonosaira ugyanolyan mértékben alkalmazandó.

(6) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a visszaváltásra vonatkozóan szükséges korlátozások jellegének meghatározása céljából, amennyiben az alkalmazandó nemzeti jog tiltja, hogy az intézmény elutasítsa a szavatolótőke-instrumentumok visszaváltását.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.[253]

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

30. cikk

Következmények az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokra vonatkozó feltételek teljesülésének megszűnése esetén

A következők alkalmazandók, ha elsődleges alapvető tőkeinstrumentum esetében a 28. cikkben és adott esetben a 29. cikkben meghatározott feltételek már nem teljesülnek:

a) a szóban forgó instrumentum elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak történő minősítése azonnal megszűnik;

b) a szóban forgó instrumentumhoz kapcsolódó ázsió elsődleges alapvető tőkeelemnek történő minősítése azonnal megszűnik.

31. cikk

Állami hatóságok által veszélyhelyzetekben lejegyzett tőkeinstrumentumok

(1) Az illetékes hatóságok veszélyhelyzetben engedélyezhetik, hogy az intézmények elsődleges alapvető tőkeelemeik közé soroljanak olyan tőkeinstrumentumokat, amelyek teljesítik legalább a 28. cikk (1) bekezdésének b)-e) pontjában meghatározott feltételeket, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)[254] a tőkeinstrumentumokat 2014. január 1. után bocsátották ki;

b) a tőkeinstrumentumokat a Bizottság állami támogatásnak tekinti;

c) a tőkeinstrumentumokat az állami támogatásra a kibocsátáskor érvényes szabályok szerint végzett feltőkésítési intézkedések keretében bocsátják ki;

d) a tőkeinstrumentumokat teljes mértékben az állam, egy releváns állami hatóság vagy köztulajdonban lévő szervezet jegyezte le és azok teljes mértékben ilyen szervezet tulajdonában vannak;

e) a tőkeinstrumentumok alkalmasak a veszteségviselésre;

f) a 27. cikkben említett tőkeinstrumentumok kivételével a tőkeinstrumentum-tulajdonosok felszámolás esetén az intézménynek az előre sorolt követelések kielégítése után fennmaradó eszközeire vonatkozó követelésre jogosultak;

g) megfelelő kilépési mechanizmus áll az állam, illetve adott esetben a releváns hatóság vagy köztulajdonban lévő szervezet rendelkezésére;

h) az illetékes hatóság előzetes engedélyt adott és indokolással ellátott döntését közzétette.

(2) Az érintett illetékes hatóság indoklással ellátott kérésére és azzal együttműködve az EBH az e rendelet alkalmazásában az (1) bekezdésben említett tőkeinstrumentumokat az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokkal egyenértékűnek tekinti.

2. szakasz

Prudenciális szűrők

32. cikk

Értékpapírosított eszközök

(1) Az intézmények egyetlen szavatolótőke-elemben sem vehetik figyelembe az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti saját tőke olyan növekedését, amely értékpapírosított eszközökből ered, beleértve a következőket:

a) a növekedés jövőbeli kamatjövedelemhez kapcsolódik, amely az intézmény számára értékesítésből származó nyereséget eredményez;

b) ha az intézmény az értékpapírosítás kezdeményezője, az értékpapírosított eszközökből származó jövőbeni jövedelem tőkésítéséből származó és az értékpapírosítás pozícióinak hitelminőségét javító nettó nyereség.

(2) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdés a) pontjában említett, az értékesítésből származó nyereség koncepciójának részletes meghatározása céljából.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.[255]

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

33. cikk

Cash flow fedezeti ügyletek és a saját kötelezettségek értékváltozásai

(1) Az intézmények a szavatolótőke egyetlen elemeként sem vehetik figyelembe a következő elemeket:

a) nem valós értéken értékelt pénzügyi instrumentumok cash flow fedezeti ügyleteiből - többek között a tervezett cash flow-kból - származó nyereségekhez vagy veszteségekhez kapcsolódó valós értékelésből származó tartalékok;

b) az intézmény valós értéken értékelt kötelezettségeiből származó nyereség vagy veszteség, amely az intézmény saját hitelképességében beállt változásokra vezethető vissza;

c)[256] az intézmény származtatott ügyletekből eredő kötelezettségeiből adódó minden valósérték-növekedés és -csökkenés, amely az intézmény saját hitelkockázatában beállt változásokra vezethető vissza.

(2)[257] Az intézmények az (1) bekezdés c) pontja alkalmazása céljából nem nettósíthatják a saját hitelkockázatuk változásából eredő valósérték-növekedést és -csökkenést a partnerkockázatuk változásából eredő növekedéssel vagy csökkenéssel.

(3) Az (1) bekezdés b) pontjának sérelme nélkül az intézmény az alábbi feltételek mindegyikének teljesülése esetén a szavatolótőkében figyelembe veheti a kötelezettségeiből adódó nyereségeket és veszteségeket:

a) a kötelezettségeket a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett kötvények testesítik meg;

b) az intézmény eszközeinek és kötelezettségeinek értékében bekövetkező változások az intézmény saját hitelképességének azonos változásainak tudhatók be.

c) szoros az összefüggés az a) pontban említett kötvények értéke és az intézmény eszközeinek értéke között;

d) a jelzáloghitelek visszaválthatók a jelzáloghitelt finanszírozó kötvények piaci vagy névértéken történő visszavásárlásával.

(4) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak meghatározására, hogy mi minősül a kötvények értéke és az eszközök értéke közötti, a (3) bekezdés c) pontjában említett szoros összefüggésnek.

Az EBH 2013. szeptember 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

34. cikk[258]

Kiegészítő értékelési korrekció

(1)[259] Az intézmények a szavatolótőkéjük összegének kiszámításakor minden valós értéken értékelt eszközükre alkalmazzák a 105. cikk követelményeit, és minden további szükséges kiegészítő értékelési korrekció összegét levonják elsődleges alapvető tőkéjükből.

(2)

(3)

(4)[260] Az EBH-nak az ESMA-val konzultálva olyan szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyekben meghatározza az EBH által a (2) bekezdésben említett rendkívüli körülmények megállapításához használt mutatókat és feltételeket, valamint a kiegészítő értékelési korrekció ugyanabban a bekezdésben említett teljes összegének csökkentését.

Az EBH-nak 2026. július 10-ig be kell nyújtania a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

35. cikk

Valós értéken értékelt nem realizált nyereség és veszteség

Az intézmények nem hajtanak végre helyesbítéseket, hogy valós értéken értékelt eszközeikhez vagy kötelezettségeikhez kapcsolódó nem realizált nyereségeket vagy veszteségeket vonjanak ki szavatolótőke-elemeik köréből, kivéve a 33. cikkben említett elemek esetében.

3. szakasz

Levonások az elsődleges alapvető tőkeelemekből, kivételek és alternatívák

1. alszakasz

Levonások az elsődleges alapvető tőkeelemekből

36. cikk

Levonások az elsődleges alapvető tőkeelemekből

(1) Az intézményeknek az elsődleges alapvető tőkeelemekből le kell vonniuk a következőket:

a) a folyó üzleti év veszteségei;

b)[261] immateriális javak, kivéve azon prudenciális értékelésbe bevont szoftvereszközöket, amelyek értékét az intézmény szanálása, fizetésképtelensége vagy felszámolása nem érinti negatívan;

c) jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések;

d)[262] a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a belső minősítésen alapuló módszer (IRB-módszer) használatával kiszámító intézmények esetében azok a negatív összegek, amelyek a 158. és 159. cikkben meghatározott, várható veszteségértékekkel kapcsolatos számításokból adódnak;

e)[263] szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő eszközök az intézmény mérlegében;

f) az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állománya, beleértve az olyan elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat is, amelyek megvásárlására az intézménynek tényleges vagy függő kötelezettsége van egy hatályos szerződéses kötelezettség értelmében;

g)[264] közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állománya, ha ezeknek a szervezeteknek olyan kereszttulajdonlási viszonyban áll az intézménnyel, amelynek célja az illetékes hatóság véleménye szerint az intézmény szavatolótőkéjének mesterséges megemelése;

h)[265] az intézmény közvetlen és közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok összege, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel az említett vállalkozásokban;

i)[266] az intézmény közvetlen és közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok összege, ha az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik az említett vállalkozásokban;

j)[267] az 56. cikk alapján a kiegészítő alapvető tőkeelemekből levonandó elemek azon összege, amely az intézmény kiegészítő alapvető tőkeelemeinek értékét meghaladja;

k) az 1 250 % kockázati súllyal figyelembe veendő következő elemek kitettségértéke, ha az intézmény az 1 250 % kockázati súly alkalmazásának alternatívájaként ezt a kitettségértéket levonja az elsődleges alapvető tőkeelemek összegéből:

i. befolyásoló részesedések a pénzügyi ágazaton kívül;

ii.[268] értékpapírosítási pozíciók a 244. cikk (1) bekezdése b) pontjának, a 245. cikk (1) bekezdése b) pontjának és a 253. cikknek megfelelően;

iii. nyitva szállítás, a 379. cikk (3) bekezdésének megfelelően;

iv. egy kosárban lévő olyan pozíciók, amelyek esetében az intézmény nem tudja a belső minősítésen alapuló módszer alapján meghatározni a kockázati súlyt a 153. cikk (8) bekezdésével összhangban;

v. részvényjellegű kitettségek, amelyekre belső modellen alapuló módszert alkalmaznak a 155. cikk (4) bekezdésével összhangban;

l) az elsődleges alapvető tőkeelemekhez kapcsolódó, a kiszámítás időpontjában előre látható adóterhek, kivéve, ha az intézmény megfelelően helyesbíti az elsődleges alapvető tőkeelemek összegét; annyiban, amennyiben az ilyen adóterhek csökkentik azt az összeget, amelynek mértékéig az említett elemek kockázatok vagy veszteségek fedezésére alkalmazhatók.

m)[269] a nemteljesítő kitettségek elégtelen fedezetének alkalmazandó összege.

n)[270] a 132c. cikk (2) bekezdésében említett minimális értékű kötelezettségvállalás vonatkozásában az az összeg, amennyivel a minimális értékű kötelezettségvállalás alapjául szolgáló, a KBF befektetési jegyeinek vagy részvényeinek aktuális piaci értéke elmarad a minimális értékű kötelezettségvállalás jelenértékétől, és amelynek vonatkozásában az intézmény még nem számolta el az elsődleges alapvető tőkeelemek csökkenését.

(2) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az e cikk (1) bekezdése a), c), e), f), h), i) és l) pontja szerinti levonások, valamint az 56. cikk a), c), d) és f) pontjában és a 66. cikk a), c) és d) pontjában említett kapcsolódó levonások alkalmazásának meghatározására;

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.[271]

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(3) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki abból a célból, hogy részletesen meghatározza a pénzügyi vállalkozások, valamint - a 2010. november 24-i 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (26) létrehozott európai felügyeleti hatósággal (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) (EBFH) - a harmadik országbeli biztosítók és viszontbiztosítók, továbbá a 2009/138/EK irányelv hatályából az említett irányelv 4. cikkének megfelelően kizárt vállalkozások tőkeinstrumentumainak azon típusait, amelyeket le kell vonni a szavatolótőke következő elemeiből:[272]

a) elsődleges alapvető tőkeelemek;

b) kiegészítő alapvető tőkeelemek;

c) járulékos tőkeelemek.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.[273]

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(4)[274] Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia az (1) bekezdés b) pontja szerinti levonások alkalmazásának meghatározására, ideértve az értékre gyakorolt azon negatív hatások jelentőségét, amelyek nem okoznak prudenciális aggályokat.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. június 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

37. cikk

Immateriális javak levonása

Az intézményeknek a következők szerint kell meghatározniuk a levonandó immateriális javak összegét:

a) a levonandó összeget csökkenteni kell azon kapcsolódó halasztott adókötelezettségek összegével, amelyek megszűnnének, ha az immateriális javak terven felüli értékcsökkenést szenvednének el vagy az alkalmazandó számviteli szabályozás szerint kivezetésre kerülnének;

b)[275] a levonandó összegnek magában kell foglalnia az intézmény jelentős befektetéseinek értékelésébe beszámított cégértéket.

c)[276] a levonandó összeget csökkenteni kell a leányvállalatok immateriális javaira vonatkozó azon számviteli átértékelés összegével, amely a leányvállalatok konszolidálásából származik és a konszolidációba az első rész II. címének 2. fejezete szerint bevont vállalkozásoktól eltérő személyeknek tulajdonítható.

38. cikk

Jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések levonása

(1) Az intézményeknek meg kell határozniuk az e cikknek megfelelően levonást igénylő, jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések összegét.

(2) A jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések összegét anélkül kell kiszámítani, hogy csökkentenék azt az intézmény kapcsolódó halasztott adókötelezettségeinek összegével, kivéve, ha a (3) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek.

(3) A jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések összege csökkenthető az intézmény kapcsolódó halasztott adókötelezettségeinek összegével, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek:

a) a szervezetnek az alkalmazandó nemzet jog alapján jogilag kikényszeríthető joga van ahhoz, hogy az említett tényleges adóköveteléseit beszámítsa a tényleges adókötelezettségeivel szemben;

b) a halasztott adókövetelések és a halasztott adókötelezettségek olyan adókhoz kapcsolódnak, amelyeket ugyanaz az adóhatóság vetett ki ugyanarra az adóalanyra.

(4)[277] Az intézménynek a (3) bekezdés céljából felhasznált kapcsolódó halasztott adókötelezettségei nem foglalhatnak magukban olyan halasztott adókötelezettségeket, amelyek csökkentik a levonandó immateriális javak vagy a szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő eszközök összegét.

(5) A (4) bekezdésben említett, kapcsolódó halasztott adókötelezettségek összegét a következők között kell elosztani:

a) a 48. cikk (1) bekezdésének megfelelően le nem vont, jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések, amelyek átmeneti különbözetből erednek;

b) minden egyéb jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelés.

Az intézmények a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések a) és b) pontban említett elemek által képviselt arányának megfelelően osztják el a kapcsolódó halasztott adókötelezettségeket.

39. cikk

Adótúlfizetések, negatív adóalaphoz kapcsolódó visszakönyvelések és nem a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések

(1) Az alábbi elemek nem vonhatók le a szavatolótőkéből, és a harmadik rész II. címének 2. vagy 3. fejezete szerinti kockázati súly tárgyát képezik:

a) az intézmény folyó évi adótúlfizetése;

b) az intézmény folyó évbeli, az előző évekre visszakönyvelt negatív adóalapja, amely a központi kormányzattal, a regionális kormányzattal vagy a helyi adóhatósággal szembeni követelést vagy kitettséget keletkeztet.

(2) A nem a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések az átmeneti különbözetből adódó, 2016. november 23. előtt keletkezett halasztott adókövetelésekre korlátozódnak, amennyiben az összes alábbi feltétel teljesül:[278]

a) azokat automatikusan és kötelező jelleggel, haladéktalanul adójóváírás váltja fel abban az esetben, ha az intézmény veszteségről számol be az éves pénzügyi beszámolójának hivatalos elfogadásakor vagy az intézmény felszámolása vagy fizetésképtelensége esetén;

b) egy intézmény az alkalmazandó nemzeti adójog értelmében jogosult arra, hogy az (a) pontban említett adójóváírást beszámítsa az intézmény vagy az adott jog alapján adózási szempontból az intézménnyel azonos konszolidálásba bevont egyéb vállalkozás vagy az első rész II. címének 2. fejezete szerinti összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozó bármely más vállalkozás adókötelezettségével szemben;

c) amennyiben a b) pontban említett adójóváírás összege meghaladja az ott említett adókötelezettségeket, ezt a többletet haladéktalanul az intézmény székhelye szerinti tagállam központi kormányával szembeni közvetlen követelés váltja fel.

Az intézményeknek 100 %-os kockázati súlyt kell alkalmazniuk a halasztott adókövetelésekre, amennyiben az a), b) és c) pontokban rögzített feltételek teljesülnek.

40. cikk[279]

A várható veszteség értékek kiszámításából eredő negatív összegek levonása

A 36. cikk (1) bekezdése d) pontjának megfelelően levonandó összeg nem csökkenhet a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések szintjének emelkedésével vagy egyéb kiegészítő adóhatással, amely akkor keletkezhet, ha a tartalékok a harmadik rész II. címe 3. fejezetének 3. szakaszában említett várható veszteségek szintjére emelkednének.

41. cikk

Szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő eszközök levonása[280]

(1) A 36. cikk (1) bekezdése e) pontjának alkalmazásában a levonandó, szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő eszközök összegét a következőkkel kell csökkenteni:[281]

a) azon kapcsolódó halasztott adókötelezettségek összege, amelyek megszűnnének, ha az eszközök értékvesztést szenvednének el vagy a vonatkozó számviteli szabályozás szerint kivezetésre kerülnének;

b)[282] a szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő olyan eszközök összege, amelyeket az intézmény korlátlanul képes felhasználni, feltéve hogy az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.

A levonandó összeg csökkentésére felhasznált ezen eszközök adott esetben a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően kapnak kockázati súlyt.[283]

(2)[284] Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon kritériumok meghatározása céljából, amelyek szerint az illetékes hatóságnak engedélyeznie kell az intézményeknek a szolgáltatással meghatározott szolgáltatást nyújtó nyugdíj alapbannyugdíjalapban lévő eszközök összegének csökkentését az (1) bekezdés b) pontjában meghatározottak szerint.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

42. cikk

Saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok saját tulajdonban lévő állományának levonása[285]

A 36. cikk (1) bekezdésének f) pontja alkalmazásában az intézmények a saját tulajdonban lévő elsődleges alapvető tőkeinstrumentum állományának nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján számítják ki, a következő kivételekkel:[286]

a) az intézmények a tulajdonukban lévő saját elsődleges alapvető tőkeelemek összegét kiszámíthatják a nettó hosszú pozíció alapján, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i. a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló kitettségben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;

ii. mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

b)[287] az intézmények a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukban lévő, indexhez kötött értékpapírok esetében úgy határozzák meg a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekben foglalt saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokból álló, alapul szolgáló kitettséget;

c) az intézmények nettósíthatják a tulajdonukban lévő, indexhez kötött értékpapírállományból eredő, saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokban lévő bruttó hosszú pozíciókat az alapul szolgáló indexekben lévő rövid pozíciókból eredő, saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokban lévő rövid pozíciókkal szemben, akkor is, ha az említett rövid pozíciók partnerkockázattal járnak, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i. a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az lapul szolgáló indexben vannak;

ii. mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

43. cikk

Pénzügyi ágazatbeli szervezetben lévő jelentős befektetés[288]

A levonás céljából egy intézménynek a pénzügyi ágazatbeli szervezetben lévő befektetése akkor minősül jelentős befektetésnek, ha a következő feltételek bármelyike teljesül:[289]

a) az intézmény az adott szervezet által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok több mint 10 %-át birtokolja;

b) az intézmény szoros kapcsolatban van az adott szervezettel, és az adott szervezet által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat birtokol;

c) az intézmény az adott szervezet által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat birtokol, és a szervezetet nem vonták be az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációs körbe, hanem az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti pénzügyi beszámolás céljára vonták be ugyanabba a számviteli konszolidációs körbe, mint az intézményt.

44. cikk

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény a szavatolótőke mesterséges megemelését célzó kereszttulajdonlási viszonnyal rendelkezik[290]

Az intézmények a következőkkel összhangban hajtják végre a 36. cikk (1) bekezdésének g), h) és i) pontjában említett levonásokat:

a) a pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok és egyéb tőkeinstrumentumok állományának nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján kell kiszámítani;

b) az alapvető biztosítási szavatolótőke-elemeket a levonás céljából az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának részeként kell kezelni.

45. cikk

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása

Az intézmények a következő rendelkezésekkel összhangban hajtják végre a 36. cikk (1) bekezdésének h) és i) pontjában előírt levonásokat:

a) a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának nagyságát kiszámíthatják az ugyanazon alapul szolgáló kitettségben lévő nettó hosszú pozíció alapján, feltéve hogy mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i.[291] a rövid pozíció lejárata azonos a hosszú pozíció lejáratával vagy későbbi annál, vagy a rövid pozíció legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkezik;

ii. mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

b) a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, indexhez kötött értékpapírok állománya esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják a pénzügyi ágazatbeli szervezetek adott indexekben foglalt tőkeinstrumentumaival szembeni, alapul szolgáló kitettséget.

46. cikk

Az elsődleges alapvető tőkeinstrumentum állományának levonása, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben[292]

(1) A 36. cikk (1) bekezdésének h) pontja alkalmazásában az intézményeknek úgy kell kiszámítaniuk a levonandó összeget, hogy az e bekezdés a) pontja szerinti összeget megszorozzák a b) pontjában említett számításból eredő tényezővel:

a) az az aggregált összeg, amellyel az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagysága, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel, meghaladja az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemei összegének 10 %-át, amelyet a következőknek az elsődleges alapvető tőkeelemekre való alkalmazása után számítottak ki:[293]

i. a 32-35. cikk;

ii. a 36. cikk (1) bekezdésének a)-g) pontjában, k) pontja ii-v. alpontjában és l) pontjában említett levonások, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések esetében levonandó összeget;

iii. 44. és 45. cikk.

b)[294] az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának a nagysága, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel, elosztva az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, az adott pénzügyi ágazatbeli szervezetek elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumai teljes állományának a nagyságával.

(2) Az intézmények kizárják az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott, jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat az (1) bekezdés a) pontjában említett összegből és az (1) bekezdés b) pontjában említett tényező kiszámításából.

(3)[295] Az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó összeget fel kell osztani az összes birtokolt elsődleges alapvető tőkeinstrumentum között. Az intézményeknekintézmények úgy kell meghatározniukhatározzák meg az egyes elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának azon részétösszegét, amelyet az (1) bekezdésnek megfelelően levonnak, hogy az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget megszorozzák a b) pontjában meghatározott aránnyal:

a) az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó állomány nagysága;részesedések összege;

b) az az arány, amelyet az egyes birtokolt elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok képviselnek az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok teljes állományában, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős részesedéssel.befektetéssel.

(4) A 36. cikk (1) bekezdésének h) pontjában említett állomány nagyságát, amely egyenlő, vagy kevesebb, mint az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-a az (1) bekezdés a) pontjának i-iii. alpontjában meghatározott rendelkezések alkalmazása után, nem kell levonni, hanem a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően alkalmazandó kockázati súlyok és adott esetben a harmadik rész IV. címében meghatározott követelmények vonatkoznak rá.

(5)[296] Az intézmények úgy határozzák meg az egyes elsődleges alapvető tőkeinstrumentumoknak a (4) bekezdés szerint kockázattal súlyozandó összegét, hogy megszorozzák az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget az e bekezdés b) pontjában meghatározott összeggel:

a) a (4) bekezdésnek megfelelően kockázattal súlyozandó állomány összege;

b) a (3) bekezdés b) pontja szerinti számításból eredő arány.

47. cikk

Elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben[297]

A 36. cikk (1) bekezdése i) pontjának alkalmazásában az elsődleges alapvető tőkeelemekből levonandó alkalmazandó összegből ki kell zárni az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott, jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat, és az összeget a 44. és a 45. cikkel, valamint a 2. alszakasszal összhangban kell meghatározni.

47a. cikk[298]

A nemteljesítő kitettségek

(1) A 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában a "kitettség" magában foglalja a következő tételek mindegyikét, feltéve, hogy azok nem szerepelnek az intézmény kereskedési könyvében:

a) a hitelviszonyt megtestesítő instrumentum, többek között a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, a hitel, az előleg és a látra szóló betét;

b) az adott hitelnyújtási kötelezettség, az adott pénzügyi garancia vagy bármely egyéb adott kötelezettség, tekintet nélkül arra, hogy visszavonható vagy visszavonhatatlan, kivéve a le nem hívott hitelkeretek, amelyek bármikor, feltétel nélkül, azonnali hatállyal felmondhatók, vagy amelyeknél a hitelfelvevő hitelképességében bekövetkező minőségromlás automatikusan a megállapodás felmondását eredményezi.

(2) A 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában a hitelviszonyt megtestesítő instrumentum kitettségértéke a könyv szerinti értékével egyenlő a következők figyelembevétele nélkül: az esetleges egyedi hitelkockázati kiigazítások, a 34. és a 105. cikk szerinti kiegészítő értékelési korrekciók, a 36. cikk (1) bekezdése m) pontjával összhangban levont összegek, a kitettséghez kapcsolódó egyéb szavatolótőke-csökkentések vagy az intézmény által azon legutóbbi időpont óta eszközölt részleges leírások, amikor a kitettséget nemteljesítőként sorolták be.

A 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában egy olyan hitelviszonyt megtestesítő instrumentum kitettségértéke, amelyet alacsonyabb áron vásároltak meg, mint az adós által visszafizetendő összeg, tartalmazza a vételár és az adós által visszafizetendő összeg különbségét.

A 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában egy adott hitelnyújtási kötelezettség, adott pénzügyi garancia vagy bármely egyéb, az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett adott kötelezettség kitettségértéke a névértéke, amely az intézmény hitelkockázattal szembeni maximális kitettségének felel meg, az előre rendelkezésre bocsátott vagy az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet figyelembevétele nélkül. A hitelnyújtási kötelezettségek névértéke az a le nem hívott hitelösszeg, amelynek nyújtására az intézmény kötelezettséget vállalt, valamint az adott pénzügyi garancia névértéke az a maximális összeg, amelyet a szervezetnek fizetnie kellene, ha a garanciát lehívnák.

Az ezen bekezdés harmadik albekezdésében említett névérték nem veszi figyelembe az esetleges egyedi hitelkockázati kiigazításokat, a 34. és a 105. cikk szerinti kiegészítő értékelési korrekciókat, a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontjával összhangban levont összegeket és a kitettséghez kapcsolódó egyéb szavatolótőke-csökkentéseket.

(3) A 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában a következő kitettségeket kell nemteljesítőként besorolni:

a) olyan kitettség, amely tekintetében úgy ítélik meg, hogy a nemteljesítés a 178. cikkel összhangban következett be;

b) olyan kitettség, amely tekintetében úgy ítélik meg, hogy az az alkalmazandó számviteli szabályozásnak megfelelően értékvesztett;

c) a (7) bekezdés szerinti próbaidőszakban lévő kitettség, ha újabb átstrukturálásra kerül sor, vagy ha a kitettség 30 napot meghaladó késedelemben van;

d) olyan kötelezettségvállalás formáját öltő kitettség, amelynek lehívásakor vagy egyéb felhasználásakor fennállna annak valószínűsége, hogy a biztosíték érvényesítése nélkül nem kerül teljes egészében visszafizetésre;

e) olyan pénzügyi garancia formáját öltő kitettség, amelynél valószínűsíthető, hogy a garantált fél lehívja, ideértve azt is, amikor az alapul szolgáló garantált kitettség megfelel a nemteljesítővé való besorolás kritériumainak.

Az a) pont alkalmazásában, ha egy intézmény egy kötelezettel szemben olyan mérlegen belüli kitettségekkel rendelkezik, amelyek 90 napot meghaladó késedelemben vannak, és amelyek az adott kötelezettel szembeni összes, mérlegen belüli kitettség több mint 20 %-át teszik ki, akkor az adott kötelezettel szembeni összes, mérlegen belüli és mérlegen kívüli kitettséget nemteljesítőnek kell besorolni.

(4) Az átstrukturálással nem érintett kitettségek 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában nemteljesítőként való besorolását meg kell szüntetni, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) a kitettség teljesíti az alkalmazandó számviteli szabályokkal összhangban értékvesztettként való besorolás, valamint a 178. cikkel összhangban nemteljesítőként való besorolás megszüntetése céljából az intézmény által alkalmazott kilépési kritériumokat;

b) a kötelezett helyzete olyan mértékben javult, hogy az intézmény meggyőződése szerint valószínű a teljes és időben történő visszafizetés;

c) a kötelezettnek nincs 90 napot meghaladó késedelme.

(5) A nemteljesítő kitettségnek az alkalmazandó számviteli szabályok szerint értékesítésre tartott befektetett eszközként való besorolása nem szünteti meg a nemteljesítő kitettségként való besorolását a 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában.

(6) Az átstrukturálással érintett nemteljesítő kitettségek 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában nemteljesítőként való besorolását meg kell szüntetni, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) a kitettségek esetében már nem áll fenn olyan helyzet, amely a (3) bekezdés értelmében nemteljesítőként való besorolásukhoz vezetne;

b) legalább egy év telt el az átstrukturálás jóváhagyásának időpontja, illetve a kitettségek nemteljesítőként való besorolásának időpontja óta, attól függően, hogy melyik a későbbi;

c) az átstrukturálást követően nincs késedelmes összeg, és az intézmény a kötelezett pénzügyi helyzetének elemzése alapján meggyőződött a kitettség teljes egészében és időben történő visszafizetésének valószínűségéről.

A teljes egészében és időben történő visszafizetés nem tekinthető valószínűnek, kivéve, ha a kötelezett rendszeres és időben történő kifizetéseket teljesített a következők valamelyikének megfelelő összegben:

a) az átstrukturálás jóváhagyása előtt fennálló késedelmes összeg, ha volt késedelmes összeg;

b) a jóváhagyott átstrukturálás keretében leírt összeg, ha nem volt késedelmes összeg.

(7) Ha egy nemteljesítő kitettség nemteljesítőként való besorolása a (6) bekezdés szerint megszűnik, az ilyen kitettség próbaidőszakba kerül, amíg a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) legalább két év eltelt az átstrukturált kitettség teljesítőként való átsorolásának időpontja óta;

b) a kitettség próbaidőszakának legalább felében rendszeres és időben történő fizetésekre került sor, ami összességében a tőkeösszeg, illetve a kamat jelentős részének kifizetését eredményezte;

c) a kötelezettel szembeni egyetlen kitettség sincs 30 napot meghaladó késedelemben.

47b. cikk[299]

Az átstrukturálási intézkedések

(1) Az "átstrukturálási intézkedés" egy olyan engedmény, amelyet valamely intézmény egy olyan kötelezettnek tesz, aki vagy amely nehézségekkel szembesül vagy valószínűleg nehézségekkel fog szembesülni pénzügyi kötelezettségei teljesítése során. Az engedmény veszteséget eredményezhet a hitelező számára, és a következő intézkedések valamelyike értendő alatta:

a) egy adósságkötelezvény feltételeinek módosítása, amennyiben az ilyen módosításra nem került volna sor, ha a kötelezett nem szembesült volna nehézségekkel pénzügyi kötelezettségei teljesítése során;

b) egy adósságkötelezvény teljes vagy részleges refinanszírozása, amennyiben az ilyen refinanszírozásra nem került volna sor, ha a kötelezett nem szembesült volna nehézségekkel pénzügyi kötelezettségei teljesítése során.

(2) Átstrukturálási intézkedésnek kell tekinteni legalább a következő helyzeteket:

a) a kötelezett számára a korábbi szerződési feltételeknél kedvezőbb új szerződési feltételek, amennyiben a kötelezett nehézségekkel szembesül vagy valószínűleg nehézségekkel fog szembesülni pénzügyi kötelezettségeinek teljesítése során;

b) az adott időpontban a hasonló kockázati profillal rendelkező kötelezetteknek az intézmény által kínált szerződési feltételeknél a kötelezett számára kedvezőbb új szerződési feltételek, amennyiben a kötelezett nehézségekkel szembesül vagy valószínűleg nehézségekkel fog szembesülni pénzügyi kötelezettségeinek teljesítése során;

c) az eredeti szerződési feltételek szerinti kitettség a szerződési feltételek módosítását megelőzően nemteljesítőként volt besorolva, vagy a szerződési feltételek módosításának hiányában nemteljesítőként lett volna besorolva;

d) az intézkedés az adósságkötelezvény teljes vagy részleges elengedését eredményezi;

e) az intézmény jóváhagyja olyan rendelkezések alkalmazását, amelyek lehetővé teszik a kötelezett számára a szerződési feltételek módosítását, és a kitettség az említett rendelkezések alkalmazása előtt nemteljesítőként volt besorolva, vagy a rendelkezések alkalmazásának elmaradása esetén nemteljesítőként lett volna besorolva;

f) a hitelnyújtás időpontjában vagy ahhoz közeli időpontban a kötelezett tőke- vagy kamattörlesztést teljesített egy, az ugyanazon intézménynél fennálló másik olyan adósságkötelezvény tekintetében, amelyet nemteljesítő kitettségként soroltak be, vagy a törlesztés hiányában nemteljesítőként soroltak volna be;

g) a szerződési feltételek módosítása biztosíték birtokba vételével teljesített visszafizetéssel jár, ha a módosítás engedménynek minősül.

(3) A következő körülmények jelzik, hogy átstrukturálási intézkedés elfogadására kerülhetett sor:

a) az eredeti szerződés a módosítását megelőző három hónap során legalább egyszer 30 napot meghaladó késedelemben volt, vagy módosítás hiányában 30 napot meghaladó késedelemben lenne;

b) a hitelmegállapodás megkötésének időpontjában vagy ahhoz közeli időpontban a kötelezett tőke- vagy kamattörlesztést teljesített egy, az ugyanazon intézménynél fennálló másik olyan adósságkötelezvény tekintetében, amely az új hitelnyújtást megelőző három hónap során legalább egyszer 30 napot meghaladó késedelemben volt;

c) az intézmény jóváhagyja olyan rendelkezések alkalmazását, amelyek lehetővé teszik a kötelezett számára a szerződési feltételek módosítását, és a kitettség 30 napot meghaladó késedelemben van, vagy az említett rendelkezések alkalmazásának elmaradása esetén 30 napot meghaladó késedelemben lenne.

(4) E cikk alkalmazásában a kötelezettnek a pénzügyi kötelezettségei teljesítése során tapasztalt nehézségeit a kötelezett szintjén kell értékelni, figyelembe véve a kötelezett csoportjához tartozó, a csoport számviteli konszolidációjába bevont minden jogi személyt, és a csoport felett ellenőrzést gyakorló természetes személyeket.

47c. cikk[300]

A nemteljesítő kitettségekhez kapcsolódó levonás

(1) A 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában az intézmények minden egyes nemteljesítő kitettségre vonatkozóan külön határozzák meg az elégtelen fedezet elsődleges alapvető tőkeelemekből levonandó, alkalmazandó összegét, mégpedig úgy, hogy az e bekezdés a) pontjában meghatározott összegből kivonják az e bekezdés b) pontjában meghatározott összeget, amennyiben az e bekezdés a) pontjában említett összeg meghaladja a b) pontban említett összeget:

a) az alábbiak összege:

i. az egyes nemteljesítő kitettségek nem fedezett része, ha van ilyen, szorozva a (2) bekezdésben említett alkalmazandó tényezővel;

ii. az egyes nemteljesítő kitettségek fedezett része, ha van ilyen, szorozva a (3) bekezdésben említett alkalmazandó tényezővel;

b) a következő elemek összege, feltéve, hogy ugyanahhoz a nemteljesítő kitettséghez kapcsolódnak:

i. egyedi hitelkockázati kiigazítások;

ii. a 34. és a 105. cikk szerinti kiegészítő értékelési korrekciók;

iii. egyéb szavatolótőke-csökkentések;

iv. a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a belső minősítésen alapuló módszer használatával kiszámító intézmények esetében a 36. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerint levont, nemteljesítő kitettségekhez kapcsolódó összegek abszolút értéke, ahol az egyes nemteljesítő kitettségekhez tartozó abszolút értéket úgy kell meghatározni, hogy a 36. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerint levont összegeket meg kell szorozni a nemteljesítő kitettségre vonatkozó várható veszteségértéknek a nemteljesítő vagy adott esetben teljesítő kitettségekre vonatkozó teljes várható veszteségértékhez való hozzájárulásával;

v. amennyiben egy nemteljesítő kitettséget az adós tartozásának összegénél alacsonyabb áron vásárolnak meg, a vételár és az adós tartozása közötti különbség;

vi. az intézmény által a kitettség nemteljesítőként való besorolása óta leírt összegek.

A nemteljesítő kitettség fedezett része a kitettség azon része, amely a szavatolótőke-követelményeknek a harmadik rész II. címe szerinti kiszámítása céljából úgy tekintendő, hogy azt fedezi az előre rendelkezésre bocsátott vagy az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet, vagy az teljes mértékben zálogjoggal fedezett.

A nemteljesítő kitettség nem fedezett része a 47a. cikk (1) bekezdésében említett kitettségérték és a kitettség fedezett része - ha van ilyen - közötti esetleges különbségnek felel meg.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja i. alpontjának alkalmazásában a következő tényezőket kell alkalmazni:

a) a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő harmadik év első és utolsó napja közötti időszakban: 0,35 a nemteljesítő kitettség nem fedezett részére;

b) a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő negyedik év első napjától kezdődően: 1 a nemteljesítő kitettség nem fedezett részére;

(3) Az (1) bekezdés a) pontja ii. alpontjának alkalmazásában a következő tényezőket kell figyelembe venni:

a) a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő negyedik év első és utolsó napja közötti időszakban: 0,25 a nemteljesítő kitettség fedezett részére;

b) a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő ötödik év első és utolsó napja közötti időszakban: 0,35 a nemteljesítő kitettség fedezett részére;

c) a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő hatodik év első és utolsó napja közötti időszakban: 0,55 a nemteljesítő kitettség fedezett részére;

d) a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő hetedik év első és utolsó napja közötti időszakban: 0,70 a nemteljesítő kitettség azon részére, amely a harmadik rész II. címének megfelelően ingatlannal fedezett, vagy amely a 201. cikkben említett elismert fedezetnyújtó által garantált lakáshitel;

e) a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő hetedik év első és utolsó napja közötti időszakban: 0,80 a nemteljesítő kitettség azon részére, amely a harmadik rész II. címének megfelelően egyéb előre rendelkezésre bocsátott vagy előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel fedezett;

f) a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő nyolcadik év első és utolsó napja közötti időszakban: 0,80 a nemteljesítő kitettség azon részére, amely a harmadik rész II. címének megfelelően ingatlannal fedezett, vagy amely a 201. cikkben említett elismert fedezetnyújtó által garantált lakáshitel;

g) a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő nyolcadik év első napjától kezdődően: 1 a nemteljesítő kitettség azon részére, amely a harmadik rész II. címének megfelelően egyéb előre rendelkezésre bocsátott vagy előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel fedezett;

h) a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő kilencedik év első és utolsó napja közötti időszakban: 0,85 a nemteljesítő kitettség azon részére, amely a harmadik rész II. címének megfelelően ingatlannal fedezett, vagy amely a 201. cikkben említett elismert fedezetnyújtó által garantált lakáshitel;

i) a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő tizedik év első napjától kezdődően: 1 a nemteljesítő kitettség azon részére, amely a harmadik rész II. címének megfelelően ingatlannal fedezett, vagy amely a 201. cikkben említett elismert fedezetnyújtó által garantált lakáshitel.

(4) Az e cikk (3) bekezdésétől eltérve, a nemteljesítő kitettségeknek a hivatalos exporthitel-ügynökségek által garantált vagy biztosított, vagy a 201. cikk (1) bekezdésének a)-e) pontjában említett elismert fedezetnyújtó által garantált vagy viszontgarantált részére a következő tényezőket kell alkalmazni azon nem fedezett kitettségek esetében, amelyekre a harmadik rész II. címének 2. fejezete alapján 0 %-os kockázati súly lenne alkalmazandó:[301]

a) a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő egy év és hét év közötti időszakban: 0 a nemteljesítő kitettség fedezett részére; és

b) a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő nyolcadik év első napjától kezdődően: 1 a nemteljesítő kitettség fedezett részére.

(5) Az EBH megvizsgálja a fedezett nemteljesítő kitettségek értékeléséhez alkalmazott gyakorlatokat, és iránymutatásokat dolgozhat ki egy olyan - az újraértékelés ütemezésére és az eseti módszerekre vonatkozó minimumkövetelményeket tartalmazó - közös módszertan meghatározására, amelyet az előre rendelkezésre bocsátott és az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet elismerhető formáinak prudenciális értékelésére alkalmazni kell, különös tekintettel a nemteljesítő kitettségek behajthatóságával és végrehajthatóságával kapcsolatos feltételezésekre. Ezen iránymutatások magukban foglalhatják a nemteljesítő kitettség fedezett részének meghatározására vonatkozó közös módszertant is, az (1) bekezdésben említettek szerint.

Az említett iránymutatásokat az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban kell kibocsátani.

(6) A (2) bekezdéstől eltérve, amennyiben a kitettség esetében átstrukturálási intézkedésre kerül sor a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő egy év és két év között az átstrukturálási intézkedés időpontjában alkalmazandó tényezőt további egy évig kell alkalmazni a (2) bekezdéssel összhangban;

A (3) bekezdéstől eltérve, amennyiben a kitettség esetében átstrukturálási intézkedésre kerül sor a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő két év és hat év között az átstrukturálási intézkedés időpontjában alkalmazandó tényezőt további egy évig alkalmazni kell a (3) bekezdéssel összhangban.

Ez a bekezdés kizárólag a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő első átstrukturálási intézkedéshez kapcsolódóan alkalmazandó.

2. alszakasz

Az elsődleges alapvető tőkeelemekből való levonások alóli mentesség és a levonások alternatívái

48. cikk

Küszöbértékhez kapcsolódó mentességek az elsődleges alapvető tőkeelemekből való levonás alól

(1) A 36. cikk (1) bekezdésének c) és i) pontja szerint előírt levonások végrehajtása során az intézmények nem kötelesek levonni az e bekezdés a) és b) pontjában felsorolt, aggregáltan a (2) bekezdésben szereplő küszöbértéket nem meghaladó elemeket:

a) a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések, amelyek aggregáltan az intézménynek a következők alkalmazása után kiszámított, elsődleges alapvető tőkeelemei 10 %-át nem haladják meg:

i. a 32-35. cikk;

ii. a 36. cikk (1) bekezdésének a)-h) pontja, k) pontjának ii-v. alpontja, valamint l) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adóköveteléseket;

b) ha az intézménynek jelentős befektetése van egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben, akkor az adott szervezet által kibocsátott, az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok azon állománya, amely aggregáltan az intézménynek a következő rendelkezések alkalmazása után kiszámított, elsődleges alapvető tőkeelemei 10 %-át nem haladja meg:[302]

i. a 32-35. cikk;

ii. az a)-h) pont, a k) pont ii-v. alpontja, valamint az l) pont és a 36. cikk (1) bekezdése, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adóköveteléseket;

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása céljából alkalmazandó küszöbérték az e bekezdés a) pontjában szereplő érték és a b) pontjában említett százalékos érték szorzata:

a) az elsődleges alapvető tőkeelemeknek a 32-36. cikkben szereplő kiigazítások és levonások teljes mértékű alkalmazása utáni maradványösszege az e cikk szerinti küszöbértékhez kapcsolódó mentességek alkalmazása előtt;

b) 17,65 %.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában az intézmények úgy határozzák meg a tőkeelemek teljes összegén belül a halasztott adókövetelések le nem vonandó részét, hogy az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget elosztják a b) ponjában meghatározott összeggel:

a) a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetekből eredő halasztott adókövetelések, amennyiben azok aggregált összege az intézmény érintett elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-ávt nem haladja meg;

b) a következők összege:

i. az a) pontban említett összeg;

ii.[303] A levonás alól mentesített elemek teljes összegén belül a jelentős befektetések aránya egynek és az első albekezdésben említett aránynak a különbségével egyenlő.

ha az intézménynek jelentős befektetése van egy pénzügyi szektorbeli szervezetben, az adott szervezetnek az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő szavatolótőke-instrumentumai, amennyiben azok aggregált összege az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-át nem haladja meg.

(4) Az (1) bekezdés alapján le nem vont elemek összegét 250 %-os kockázati súllyal kell figyelembe venni.

49. cikk

Levonási kötelezettség konszolidálás, kiegészítő felügyelet vagy intézményvédelmi rendszer esetén

(1) A szavatolótőke egyedi, szubkonszolidált és összevont alapon történő kiszámításánál - amennyiben az illetékes hatóságok előírják vagy engedélyezik az intézményeknek a 2002/87/EK irányelv I. mellékletében foglalt 1., 2. vagy 3. módszer alkalmazását - az illetékes hatóságok engedélyezhetik az olyan pénzügyi szektorbeli szervezetek által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok állományának a le nem vonását, amelyekben az anyaintézmény, a pénzügyi holding társaság anyavállalat, illetve a vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik, amennyiben az e bekezdés a)-e) pontjában foglalt feltételek teljesülnek:[304]

a) a pénzügyi ágazatbeli szervezet biztosító, viszontbiztosító vagy biztosítási holding társaság;

b) a szóban forgó biztosító, viszontbiztosító vagy biztosítási holding társaság a 2002/87/EK irányelv szerinti ugyanazon kiegészítő felügyelet hatálya alá tartozik, mint a tőkeinstrumentum-állományt birtokló anyaintézmény, pénzügyi holding társaság anyavállalat, illetve vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy intézmény;

c) az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.

d) az illetékes hatóság a c) pontban említett engedély megadása előtt és utána is rendszeresen meggyőződik arról, hogy az 1., 2., vagy 3. módszer szerinti konszolidációs körbe vonandó vállalkozások tekintetében az integrált irányítás, kockázatkezelés és a belső kontroll színvonala megfelelő;

e) a szervezet által kibocsátott instrumentumok a következők egyikének tulajdonában vannak:

i. a hitelintézeti anyavállalat;

ii. a pénzügyi holding társaság anyavállalat;

iii. a vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat;

iv. az intézmény;

v. az i-iv. pontban említett valamely szervezet leányvállalata, amelyre kiterjed az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidáció hatálya.

A kiválasztott módszert mindenkor következetesen kell alkalmazni.

(2) A szavatolótőke egyedi és szubkonszolidált alapú kiszámításánál az első rész II. cím 2. fejezetével összhangban összevont felügyelet alá tartozó intézmények nem vonhatják le az összevont felügyelet hatálya alá tartozó pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott szavatolótőke instrumentumok állományát, kivéve ha egyes konkrét okokból, különösen a banki tevékenységek szervezeti elkülönítése, illetve szanálási tervezés céljából az illetékes hatóságok megállapítják, hogy e levonások szükségesek.

Az ezen albekezdésben említett megközelítés alkalmazása nem gyakorolhat aránytalan mértékű kedvezőtlen hatást más tagállamok vagy az Unió teljes pénzügyi rendszerére vagy annak részeire, azaz nem képezheti, illetve teremtheti a belső piac működésének akadályát.

Ez a bekezdés nem alkalmazandó a szavatolótőkének a 92a. és 92b. cikkben megállapított követelmények céljából történő számításakor, azt a 72e. cikk (4) bekezdésében meghatározott levonási szabályokkal összhangban kell kiszámítani.[305]

(3) Az illetékes hatóságok az alábbi esetekben lehetővé tehetik az intézmények számára, hogy a szavatolótőke egyedi vagy szubkonszolidált alapú kiszámításánál ne kelljen levonniuk a szavatolótőke instrumentumok állományát:

a) amennyiben egy intézmény egy másik intézmény által kibocsátott tőkeinstrumentumokkal rendelkezik, és teljesülnek a i-v. feltételek;

i. az intézmények a 113. cikk (7) bekezdésében említett ugyanazon intézményvédelmi rendszerhez tartoznak;

ii. az illetékes hatóságok megadták a 113. cikk (7) bekezdésében említett engedélyt;

iii. teljesülnek a 113. cikk (7) bekezdésében meghatározott feltételek;

iv.[306] az intézményvédelmi rendszer a 113. cikk (7) bekezdésének e) pontja szerinti konszolidált mérleget állít össze, illetve, ha nem köteles konszolidált beszámolót készíteni, olyan kibővített összesített számítást készít, amely az illetékes hatóságok megítélése szerint egyenértékű a 83/349/EGK rendelet rendelkezéseinek egyes kiigazításait tartalmazó 86/635/EGK irányelv rendelkezéseivel, illetve az 1606/2002/EK rendeletnek a hitelintézetek csoportjainak konszolidált beszámolójára irányadó rendelkezéseivel. A kibővített összesített számításra vonatkozóan az egyenértékűséget külső könyvvizsgálónak kell ellenőriznie, különösen azt, hogy a számításban ki van küszöbölve mind a szavatolótőke kiszámításához figyelembe vehető elemek többszörös számbavétele, mind a szavatolótőke szabálytalan létrehozása az intézményvédelmi rendszer tagjai között. A konszolidált mérlegről, illetve a kibővített összesített számításról a 430. cikk (7) bekezdésében említett végrehajtás-technikai standardokban meghatározott gyakorisággal be kell számolni az illetékes hatóságoknak.

v.[307] az egyes intézményvédelmi rendszerekben részt vevő intézmények együtt, összevont vagy kibővített összesített alapon teljesítik a 92. cikkben előírt követelményeket, és az azoknak való megfelelésről a 430. cikknek megfelelően jelentést tesznek; Egy intézményvédelmi rendszeren belül nem kötelező levonni az azon szövetkezeti tagok vagy jogi személyek tulajdonában lévő részesedéseket, amelyek nem tagjai az intézményvédelmi rendszernek, feltéve hogy ki van küszöbölve mind a szavatolótőke kiszámításához figyelembe vehető elemek többszörös számbavétele, mind a szavatolótőke szabálytalan létrehozása az intézményvédelmi rendszer tagjai, illetve - amennyiben intézménynek minősül - a kisebbségi részvényes között.

b)[308] ha egy regionális hitelintézet részesedéssel rendelkezik központi hitelintézetében vagy egy másik regionális hitelintézetben, és az a) pont i-v. alpontjában meghatározott feltételek teljesülnek.

(4)[309] Azon részesedések, amelyek tekintetében nem került sor levonásra az (1), (2) vagy (3) bekezdésnek megfelelően, kitettségnek minősülnek, és a harmadik rész II. címének 2. vagy adott esetben 3. fejezetében meghatározott kockázati súllyal kell figyelembe venni.

(5)[310] Ha egy intézmény a 2002/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározott 1. vagy 2. módszert alkalmazza, akkor a pénzügyi konglomerátumnak az említett irányelv 6. cikkével és I. mellékletével összhangban számított kiegészítő szavatolótőke-követelményét és tőkemegfelelési mutatóját nyilvánosságra kell hoznia.

(6)[311] Az EBH, az EBFH és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (27) által létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) (EÉPH) a vegyes bizottságon keresztül szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, hogy e cikk alkalmazásában meghatározza a 2002/87/EK irányelv I. melléklete II. részében és 228. cikke (1) bekezdésében felsorolt számítási módszerek alkalmazási feltételeit az e cikk (1) bekezdésében említett, levonás helyetti alternatívák céljára.[312]

Az EBA, az EBFH és az EÉPH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

4. szakasz

Elsődleges alapvető tőke

50. cikk

Elsődleges alapvető tőke

Az intézmények elsődleges alapvető tőkéje a 32–35. cikkben előírt korrekciók, a 36. cikk szerinti levonások és a 48., 49. és 79. cikkben meghatározott mentességek és alternatívák alkalmazása utáni elsődleges alapvető tőkeelemekből áll.

3. FEJEZET

Kiegészítő alapvető tőke

1. szakasz

Kiegészítő alapvető tőkeelemek és -instrumentumok

51. cikk

Kiegészítő alapvető tőkeelemek

A kiegészítő alapvető tőkeelemek a következőkből állnak:

a) tőkeinstrumentumok, amennyiben a 52. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek;

b) az a) pontban említett instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió.

Az a) pontban említett instrumentumok nem minősülnek elsődleges alapvető tőkeelemeknek vagy járulékos tőkeelemeknek.

52. cikk

Kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok

(1) A tőkeinstrumentumok csak akkor minősülnek kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak, ha a következő feltételek teljesülnek:

a)[313] valamely intézmény az instrumentumokat közvetlenül kibocsátotta, és az instrumentumok ellenértékét teljes egészében befizették;

b) az instrumentumokat a következők egyike sem birtokolja:[314]

i. az intézmény vagy leányvállalatai;

ii. olyan vállalkozás, amelyben az intézmény tulajdon formájában részesedéssel rendelkezik oly módon, hogy közvetlenül vagy ellenőrzés útján birtokolja az adott vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének legalább 20 %-át;

c)[315] az instrumentumok tulajdonjogának megszerzését az intézmény sem közvetlenül, sem közvetve nem finanszírozza;

d) az intézmény fizetésképtelensége esetén az instrumentumok a veszteségviselési rangsorban a járulékos tőkeinstrumentumok mögé sorolódnak;

e) az instrumentumokat a következők egyike sem fedezi vagy szavatolja olyan garancia révén, amely javítja a követeléseknek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét:

i. az intézmény vagy leányvállalatai;

ii. az intézmény anyavállalata vagy annak leányvállalatai;

iii. a pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy leányvállalatai;

iv. a vegyes tevékenységű holding társaság vagy leányvállalatai;

v. vegyes pénzügyi holding társaság és leányvállalatai;

vi. bármely olyan vállalkozás, amely szoros kapcsolatban áll az i-v. pontban említett szervezetekkel;

f) az instrumentumokra nem vonatkozik olyan szerződéses vagy egyéb megállapodás, amely fizetésképtelenség vagy felszámolás esetén javítja az instrumentumhoz kapcsolódó követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét;

g) az instrumentumok lejárat nélküliek, és a rájuk vonatkozó rendelkezések nem tartalmaznak az intézmény számára ösztönzést a visszaváltásukra;

h)[316] ha az instrumentumok egy vagy több lejárat előtti visszaváltási opciót - többek között vételi opciókat - foglalnak magukban, ezeket az opciókat a kibocsátó kizárólagos mérlegelése alapján lehet gyakorolni;

i) az instrumentumok csak a 77. cikkben meghatározott feltételek teljesülése esetén, valamint legkorábban a kibocsátás dátuma után öt évvel hívhatók le, válthatók vagy vásárolhatók vissza, kivéve, ha teljesülnek a 78. cikk (4) bekezdésében rögzített feltételek;

j)[317] az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem jelzik kifejezetten vagy implicit módon, hogy az instrumentumoknak az intézmény általi lehívására, visszaváltására vagy adott esetben visszavásárlására - az intézmény fizetésképtelenségétől vagy felszámolásától eltérő esetben - sor kerül, és az intézmény más módon sem jelzi ezt;

k) az intézmény nem jelzi kifejezetten vagy implicit módon, hogy az illetékes hatóság jóváhagyná az instrumentumok lehívására, visszaváltására vagy visszavásárlására vonatkozó kérelmet;

l) az instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések megfelelnek a következő feltételeknek:

i. a kifizetésre a kifizethető elemekből kerül sor;

ii. az instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések szintjét nem módosíthatja az intézménynek vagy annak anyavállalatának hitelképessége;

iii.[318] az instrumentumokra irányadó rendelkezések mindenkor kizárólagos hatáskört biztosítanak az intézmény számára, hogy korlátlan időre és nem kumulatív alapon törölje az instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetéseket, és az intézmény korlátozás nélkül felhasználhatja ezeket a ki nem fizetett összegeket arra, hogy esedékessé váló kötelezettségeit teljesítse;

iv.[319] a kifizetések törlése nem jelenti az intézmény általi nemteljesítés eseményét;

v.[320] a kifizetések törlése nem von maga után korlátozásokat az intézményre nézve;

m) az instrumentumok nem kerülnek figyelembe vételre annak megállapításában, hogy az intézmény kötelezettségei meghaladják eszközeit, ha ez alkalmazandó a nemzeti jog alapján a fizetésképtelenség fennállásának meghatározására;

n) instrumentumokra irányadó rendelkezések előírják az instrumentum tőkeösszegének végleges vagy ideiglenes leírását vagy az instrumentumoknak elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká történő átváltását egy veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkeztekor;

o) az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem tartalmaznak olyan jellemzőt, amely akadályozhatja az intézmény feltőkésítését;

p)[321] ha a kibocsátó harmadik országban van letelepedve, és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban olyan szanálandó csoport tagjaként lett kijelölve, amelynek a szanálandó szervezete az Unióban letelepedett, illetve ha a kibocsátó egy tagállamban letelepedett, akkor az instrumentumokra irányadó jogszabályi vagy szerződéses rendelkezések előírják, hogy a szanálási hatóságnak az említett irányelv 59. cikkében említett leírási és átalakítási hatáskör gyakorlására vonatkozó határozata alapján az instrumentumok tőkeösszegét tartósan le kell írni vagy az instrumentumokat elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá kell átalakítani;

ha a kibocsátó harmadik országban letelepedett, és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban nem lett olyan szanálandó csoport tagjaként kijelölve, amelynek a szanálandó szervezete az Unióban letelepedett, akkor az instrumentumokra irányadó jogszabályi vagy szerződéses rendelkezések előírják, hogy a releváns harmadik országbeli hatóság határozata alapján az instrumentumok tőkeösszegét tartósan le kell írni vagy az instrumentumokat elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá kell átalakítani;

q)[322] ha a kibocsátó harmadik országban letelepedett, és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban olyan szanálandó csoport tagjaként lett kijelölve, amelynek a szanálandó szervezete az Unióban letelepedett, illetve ha a kibocsátó egy tagállamban letelepedett, akkor az instrumentumok csak abban az esetben bocsáthatók ki harmadik ország joga szerint, vagy abban az esetben tartozhatnak más módon harmadik ország jogának hatálya alá, ha az említett harmadik ország joga alapján az említett irányelv 59. cikkében említett leírási és átalakítási hatáskör jogszabályok, illetve a szanálási vagy egyéb leírási vagy átalakítási intézkedéseket elismerő, törvény alapján érvényesíthető szerződéses rendelkezések alapján ténylegesen és végrehajthatóan gyakorolható;

r)[323] az instrumentumok nem tartoznak az instrumentumok veszteségviselő képességét korlátozó beszámítási vagy nettósítási megállapodás hatálya alá.

Az első albekezdés a) pontjának alkalmazása céljából kizárólag a tőkeinstrumentum teljes egészében befizetett része minősíthető kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak.[324]

(2) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a) a visszaváltás ösztönzőinek formája és jellege;

b) egy kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum összege visszaírásának természete a tőkeinstrumentum összegének ideiglenes leírását követően;

c) a következőkre vonatkozó eljárások és ütemezés:

i. egy veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésének megállapítása;

ii. egy kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum összegének visszaírása a tőkeinstrumentum összegének ideiglenes leírását követően;

d) az instrumentum olyan jellemzői, amelyek akadályozhatják az intézmény feltőkésítését;

e) különleges célú gazdasági egységek alkalmazása a szavatolótőke-instrumentumok közvetett kibocsátására.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.[325]

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

53. cikk

A kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések törlésére vonatkozó korlátozások és az intézmény feltőkésítését esetleg akadályozó jellemzők[326]

Az 52. cikk (1) bekezdése l) pontja v. alpontjának és o) pontjának alkalmazásában a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokra irányadó rendelkezések nem foglalhatják magukban különösen a következőket:

a) az instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések abban az esetben történő végrehajtásának előírása, ha az intézmény által kibocsátott olyan instrumentummal kapcsolatos kifizetésre kerül sor, amely ugyanolyan helyzetű vagy hátrébb sorolt, mint egy kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum, beleértve az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat is;

b)[327] elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokhoz, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokhoz vagy járulékos tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések abban az esetben történő törlésének előírása, ha nem kerül sor kifizetésre az említett kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokkal kapcsolatban;

c)[328] a kamat- vagy osztalékfizetések bármilyen más formában történő fizetéssel való helyettesítésének kötelezettsége. Az intézményre más módon sem vonatkozhat ilyen kötelezettség.

54. cikk

Kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok leírása vagy átalakítása

(1) Az 52. cikk (1) bekezdése n) pontjának alkalmazásában a következő rendelkezések alkalmazandók a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokra:[329]

a) veszteségviselést kiváltó esemény következik be akkor, ha az intézménynek a 92. cikk (1) bekezdése a) pontjában említett elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutatója a következők egyike alá esik:

i. 5,125 %;

ii. 5,125 %-nál magasabb szint, ha azt az intézmény állapítja meg és az instrumentumra irányadó rendelkezésekben szerepel;

b) az intézmények az instrumentumra irányadó rendelkezésekben az a) pontban említetten felül is meghatározhatnak egy vagy több veszteségviselést kiváltó eseményt;

c) amennyiben az instrumentumra irányadó rendelkezések a veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezése esetére előírják az elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá való átváltást, az adott rendelkezéseknek meg kell határozniuk a következők valamelyikét:

i. az átváltás aránya és az átváltás engedélyezett összegére vonatkozó korlátot;

ii. a tartományt, amelyen belül az instrumentumok elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká kerülnek átváltásra;

d) amennyiben az instrumentumra irányadó rendelkezések veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezése esetére előírják a tőkeösszeg leírását, a leírás csökkenti az összes következő elemet:

i. az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása során az instrumentum tulajdonosának követelése;

ii. az instrumentum lehívása vagy visszaváltása esetén fizetendő összeg;

iii. az instrumentumhoz kapcsolódó kifizetések.

e)[330] amennyiben a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat harmadik országban letelepedett leányvállalat bocsátotta ki, az a) pontban említett 5,125 %-os vagy magasabb, az esemény bekövetkezését kiváltó értéket a harmadik országnak az instrumentumokra irányadó nemzeti jogával vagy az instrumentumokra irányadó szerződéses rendelkezésekkel összhangban kell kiszámítani, feltéve hogy az illetékes hatóság az EBH-val való konzultációt követően meggyőződött arról, hogy az említett rendelkezések legalább egyenértékűek az ebben a cikkben meghatározott követelményekkel.

(2) Egy kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum leírásának vagy átváltásának olyan elemeket kell generálnia, amelyek az alkalmazandó számviteli szabályozás alapján elsődleges alapvető tőkeelemeknek minősülnek.

(3) A kiegészítő alapvető tőkeelemekben elismert kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok összege azon elsődleges alapvető tőkeelemek minimális összegére korlátozódik, amelyek akkor jönnének létre, ha a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok összegét teljes mértékben leírnák, vagy elsődleges alapvető tőkeelemekké váltanák át.

(4) A kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok azon aggregált összege, melyet egy veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor le kell írni vagy át kell váltani, nem lehet kevesebb, mint az alábbiak közül az alacsonyabb összege:

a) az ahhoz szükséges összeg, hogy az intézmény elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutatóját teljes mértékben visszaállítsák 5,125 %-ra;

b) az instrumentum teljes tőkeösszege.

(5) A veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor az intézmények kötelesek:

a) haladéktalanul tájékoztatni az illetékes hatóságokat;

b) tájékoztatni a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok tulajdonosait;

c) leírni az instrumentumok tőkeösszegét, vagy haladéktalanul, de legkésőbb egy hónapon belül elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká átváltani az instrumentumokat, az e cikkben foglalt követelménnyel összhangban.

(6) Azon intézménynek, amely a veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká átváltandó kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat bocsát ki, biztosítania kell, hogy engedélyezett részvénytőkéje mindenkor elegendő legyen ahhoz, hogy a veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor valamennyi ilyen kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumot részvényekre lehessen átváltani. A kiváltó esemény bekövetkeztekor átváltandó kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok kibocsátásának időpontjáig valamennyi szükséges engedélyt be kell szerezni. Az intézménynek mindenkor rendelkeznie kell az ahhoz szükséges előzetes engedéllyel, hogy kibocsáthassa azokat az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat, amelyekre a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat a veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor átváltanák.

(7)[331] Azon intézménynek, amely a veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká átváltandó kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat bocsát ki, biztosítania kell, hogy ez az átváltás a létesítő okiratából vagy alapszabályából vagy szerződéses rendelkezéseiből adódóan ne ütközzön eljárási akadályokba.

55. cikk

Következmények a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokra vonatkozó feltételek teljesülésének megszűnése esetén

A következők alkalmazandók, ha a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok esetében az 52. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek már nem teljesülnek:

a) a szóban forgó instrumentum kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak történő minősítése azonnal megszűnik;

b) az ázsiónak a szóban forgó instrumentumhoz kapcsolódó részének kiegészítő alapvető tőkeelemnek történő minősítése azonnal megszűnik.

2. szakasz

Levonások a kiegészítő alapvető tőkeelemekből

56. cikk

Levonások a kiegészítő alapvető tőkeelemekből

Az intézményeknek a kiegészítő alapvető tőkeelemekből le kell vonniuk a következőket:

a) az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állománya, beleértve az olyan saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat is, amelyeket az intézmény hatályos szerződéses kötelezettségekből eredően köteles lehet megvásárolni;

b)[332] az olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott, az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok, amelyekkel az intézmény kereszttulajdonlási viszonyban áll, amelyet az illetékes hatóság véleménye szerint az intézmény szavatolótőkéjének mesterséges megemelése céljából alkalmaznak;

c)[333] az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának a 60. cikknek megfelelően meghatározott nagysága, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel az említett szervezetekben;

d)[334] az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állománya, ha az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik az említett szervezetekben, kivéve az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat;

e)[335] a 66. cikk alapján a járulékos tőkeelemekből levonandó elemek azon összege, amely az intézmény járulékos tőkeelemeinek értékét meghaladja;

f)[336] a kiegészítő alapvető tőkeelemekhez kapcsolódó, a kiszámítás időpontjában előre látható adóterhek, kivéve, ha az intézmény megfelelően korrigálja a kiegészítő alapvető tőkeelemek összegét olyan mértékben, amilyen mértékben az ilyen adóterhek csökkentik azt az összeget, amelynek mértékéig a kiegészítő alapvető tőkeelemek kockázatok vagy veszteségek fedezésére alkalmazhatók.

57. cikk

Saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum állományának levonása

Az 56. cikk a) pontja alkalmazásában az intézményeknek a saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum állományuk nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján kell kiszámítaniuk, a következő kivételekkel:

a) az intézmények a saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumállományuk nagyságát kiszámíthatják a nettó hosszú pozíció alapján, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i. a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló kitettségben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;

ii. mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

b) az intézményeknek a közvetlen, közvetett vagy szintetikus módon tulajdonukat képező, indexhez kötött értékpapír-állományuk esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekben foglalt saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokkal szembeni, alapul szolgáló kitettséget;

c) az intézmények nettósíthatják a tulajdonukat képező, indexhez kötött értékpapír-állományból eredő, saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokban meglévő bruttó hosszú pozíciókat a mögöttes indexekben lévő rövid pozíciókból eredő, a saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokban lévő rövid pozíciókkal szemben, akkor is, ha az említett rövid pozíciók partnerkockázattal járnak, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:[337]

i. a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló indexben vannak;

ii. mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

58. cikk

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény a szavatolótőke mesterséges megemelését célzó kereszttulajdonlási viszonnyal rendelkezik[338]

Az intézményeknek a következő rendelkezésekkel összhangban kell végrehajtaniuk az 53. cikk b), c) és d) pontjában előírt levonásokat:

a) a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján kell kiszámítani;

b) a kiegészítő alapvető biztosítási szavatolótőke-elemeket a levonás céljából kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum-állományként kell kezelni.

59. cikk

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok levonása

Az intézményeknek a következőkkel összhangban kell végrehajtaniuk az 56. cikk c) és d) pontjában előírt levonásokat:

a) a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának nagyságát kiszámíthatják az ugyanazon alapul szolgáló kitettségben lévő nettó hosszú pozíció alapján, feltéve, hogy mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i.[339] a rövid pozíció lejárata azonos a hosszú pozíció lejáratával vagy későbbi annál, vagy a rövid pozíció legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkezik;

ii. mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

b) indexhez kötött értékpapírok közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező állománya esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják a pénzügyi ágazatbeli szervezetek adott indexekben foglalt tőkeinstrumentumaival szembeni, alapul szolgáló kitettséget.

60. cikk

Kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben[340]

(1) Az 56. cikk c) pontja alkalmazásában az intézményeknek úgy kell kiszámítaniuk a levonandó összeget, hogy az e bekezdés a) pontja szerinti összeget megszorozzák a b) pontjában említett számításból eredő tényezővel:

a) az az aggregált összeg, amellyel az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek - amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel - által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagysága meghaladja az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-át, amelyet a következők alkalmazása után számítottak ki:[341]

i. a 32-35. cikk;

ii. a 36. cikk (1) bekezdésének a)-g) pontja, k) pontjának ii-v. alpontja, valamint l) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adóköveteléseket;

iii. a 44. és 45. cikk;

b)[342] az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok összege, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel, elosztva az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, az adott pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok teljes állományának összegével.

(2) Az intézmények kizárják az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat az (1) bekezdés a) pontjában említett összegből és az (1) bekezdés b) pontjában említett tényező kiszámításából.

(3)[343] Az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó összeget fel kell osztani az összes tulajdonolt kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum között. Az intézmények úgy határozzák meg az egyes kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok azon összegét, amelyet az (1) bekezdésnek megfelelően le kell vonni, hogy megszorozzák az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget az e bekezdés b) pontjában meghatározott aránnyal:

a) az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó állomány összege;

b) az az arány, amelyet az egyes birtokolt kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok képviselnek az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok teljes állományában, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel.

(4) Az 56. cikk c) pontjában említett azon állomány nagyságát, amely egyenlő, vagy kevesebb, mint az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-a az (1) bekezdés a) pontjának i., ii., és iii. alpontjában meghatározott rendelkezések alkalmazása után, nem kell levonni, hanem arra a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően alkalmazandó kockázati súlyokat és adott esetben a harmadik rész IV. címében meghatározott követelményeket kell alkalmazni.

(5)[344] Az intézmények úgy határozzák meg az egyes kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumoknak a (4) bekezdés szerint kockázattal súlyozandó részét, hogy megszorozzák az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget az e bekezdés b) pontjában meghatározott összeggel:

a) a (4) bekezdésnek megfelelően kockázattal súlyozandó állomány nagysága;

b) a (3) bekezdés b) pontja szerinti számításból eredő arány.

3. szakasz

Kiegészítő alapvető tőke

61. cikk

Kiegészítő alapvető tőke

Egy intézmény kiegészítő alapvető tőkéje az 56. cikkben említett elemek levonása és a 79. cikk alkalmazása utáni kiegészítő alapvető tőkeelemekből áll.

4. FEJEZET

Járulékos tőke

1. szakasz

Járulékos tőkeelemek és -instrumentumok

62. cikk

Járulékos tőkeelemek

A járulékos tőkeelemek a következőkből állnak:

a)[345] tőkeinstrumentumok a 64. cikkben meghatározott mértékben, amennyiben a 63. cikkben meghatározott feltételek teljesülnek;

b) az a) pontban említett instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió;

c) a kockázattal súlyozott kitettségértéket a harmadik rész II. címe 2. fejezetének megfelelően számító intézmények esetében általános hitelkockázati kiigazítások adóhatásokkal együtt, a harmadik rész II. címe 2. fejezetének megfelelően kiszámított kockázattal súlyozott kitettség értékek legfeljebb 1,25 %-áig;

d) a kockázattal súlyozott kitettségértéket a harmadik rész II. címe 3. fejezetének megfelelően számító intézmények esetében a 158. és 159. cikkben meghatározott számításból eredő pozitív összegek az adóhatásokkal együtt, a harmadik rész II. címe 3. fejezetének megfelelően kiszámított kockázattal súlyozott kitettség értékek legfeljebb 0,6 %-áig.

Az a) pontban említett elemek nem minősülnek elsődleges alapvető tőkeelemeknek vagy kiegészítő alapvető tőkeelemeknek.

63. cikk

Járulékos tőkeinstrumentumok

A tőkeinstrumentumok akkor minősülnek járulékos tőkeinstrumentumnak, ha a következő feltételek teljesülnek:[346]

a)[347] az instrumentumokat közvetlenül valamely intézmény bocsátotta ki, és az instrumentumok ellenértékét teljes egészében befizették;

b) az instrumentumokat a következők egyike sem birtokolja:[348]

i. az intézmény vagy leányvállalatai;

ii. olyan vállalkozás, amelyben az intézmény részesedéssel rendelkezik oly módon, hogy közvetlenül vagy ellenőrzés útján birtokolja az adott vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének legalább 20 %-át;

c)[349] az instrumentumok tulajdonjogának megszerzését az intézmény sem közvetlenül, sem közvetve nem finanszírozza;

d)[350] az instrumentumokra irányadó rendelkezések szerint az instrumentumok tőkeösszegére vonatkozó követelés hátrasorolt a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokhoz kapcsolódó követelésekhez képest;

e) az instrumentumokat a következők egyike sem fedezi vagy szavatolja olyan garancia révén, amely javítja a követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét:[351]

i. az intézmény vagy leányvállalatai;

ii. az intézmény anyavállalata vagy annak leányvállalatai;

iii. a pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy leányvállalatai;

iv. a vegyes tevékenységű holding társaság vagy leányvállalatai;

v. vegyes pénzügyi holding társaság vagy leányvállalatai;

vi. bármely olyan vállalkozás, amely szoros kapcsolatban áll az i.-v. pontban említett szervezetekkel;

f)[352] az instrumentumokra nem vonatkozik olyan megállapodás, amely egyéb módon javítja az instrumentumhoz kapcsolódó követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét;

g)[353] az instrumentumok eredeti futamideje legalább öt év;

h)[354] az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem tartalmaznak ösztönzést azok tőkeösszegének az intézmény általi, lejárat előtti visszaváltására, illetve visszafizetésére;

i)[355] ha az instrumentumok egy vagy több lejárat előtti visszafizetési opciót - többek között vételi opciókat - foglalnak magukban, ezeket az opciókat a kibocsátó kizárólagos mérlegelése alapján lehet gyakorolni;

j)[356] az instrumentumok lejárat előtti lehívása, visszaváltása, visszafizetése vagy visszavásárlása kizárólag a 77. cikkben meghatározott feltételek teljesülése esetén és legkorábban a kibocsátás dátuma után öt évvel lehetséges, kivéve ha teljesülnek a 78. cikk (4) bekezdésében foglalt feltételek;

k)[357] az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem utalnak kifejezetten vagy implicit módon arra, hogy az instrumentumoknak az intézmény általi, lejárat előtti lehívására, visszaváltására, visszafizetésére vagy visszavásárlására kerülne sor, kivéve az intézmény fizetésképtelenségének vagy felszámolásának esetét, és az intézmény más módon sem jelzi ezt;

l)[358] az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem jogosítják fel a tulajdonost arra, hogy a kamat vagy a tőke jövőbeli kifizetésének ütemezéséhez képest előrehozott kifizetést követeljen, kivéve az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén;

m)[359] az instrumentumokhoz kapcsolódó esedékes kamat- vagy adott esetben osztalékfizetések szintjét nem módosíthatja az intézménynek vagy anyavállalatának a hitelképessége;

n)[360] ha a kibocsátó harmadik országban letelepedett, és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban olyan szanálandó csoport tagjaként lett kijelölve, amelynek a szanálandó szervezete az Unióban letelepedett, illetve ha a kibocsátó egy tagállamban letelepedett, akkor az instrumentumokra irányadó jogszabályi vagy szerződéses rendelkezések előírják, hogy a szanálási hatóságnak az említett irányelv 59. cikkében említett leírási és átalakítási hatáskör gyakorlására vonatkozó határozata alapján az instrumentumok tőkeösszegét tartósan le kell írni vagy az instrumentumokat elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá kell átalakítani;

ha a kibocsátó harmadik országban letelepedett, és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban nem lett olyan szanálandó csoport tagjaként kijelölve, amelynek a szanálandó szervezete az Unióban letelepedett, akkor az instrumentumokra irányadó jogszabályi vagy szerződéses rendelkezések előírják, hogy a releváns harmadik országbeli hatóság határozata alapján az instrumentumok tőkeösszegét tartósan le kell írni vagy az instrumentumokat elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá kell átalakítani;

o)[361] ha a kibocsátó harmadik országban letelepedett, és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban olyan szanálandó csoport tagjaként lett kijelölve, amelynek a szanálandó szervezete az Unióban letelepedett, illetve ha a kibocsátó egy tagállamban letelepedett, akkor az instrumentumok csak abban az esetben bocsáthatók ki harmadik ország joga szerint, vagy abban az esetben tartozhatnak más módon harmadik ország jogának hatálya alá, ha e harmadik ország joga alapján az említett irányelv 59. cikkében említett leírási és átalakítási hatáskör jogszabályok, illetve a szanálási vagy egyéb leírási vagy átalakítási intézkedéseket elismerő, törvény alapján érvényesíthető szerződéses rendelkezések alapján ténylegesen és végrehajthatóan gyakorolható;

p)[362] az instrumentumok nem tartoznak az instrumentumok veszteségviselő képességét korlátozó beszámítási vagy nettósítási megállapodás hatálya alá.

Az első bekezdés a) pontja alkalmazásában kizárólag a tőkeinstrumentum teljes egészében befizetett része minősíthető járulékos tőkeinstrumentumnak.[363]

64. cikk[364]

Járulékos tőkeinstrumentumok amortizációja

(1) Az öt évnél hosszabb hátralévő futamidővel rendelkező járulékos tőkeinstrumentumok teljes összege járulékos tőkeelemnek minősül.

(2) Annak mértékét, hogy a járulékos tőkeinstrumentumok az instrumentumok futamidejének utolsó öt évében milyen mértékig minősülnek járulékos tőkeelemeknek, úgy kell kiszámítani, hogy az a) pontban említett számítás eredményét meg kell szorozni a b) pontban említett összeggel, a következők szerint:

a) az instrumentumok könyv szerinti értéke szerződéses futamidejük utolsó ötéves időtartamának első napján, elosztva az utolsó ötéves időtartamban lévő napok számával;

b) az instrumentumok szerződéses futamidejéből fennmaradó napok száma.”

65. cikk

Következmények a járulékos tőkeinstrumentumokra vonatkozó feltételek teljesülésének megszűnése esetén

A következők alkalmazandók, ha járulékos tőkeinstrumentum esetében a 63. cikkben meghatározott feltételek már nem teljesülnek:

a) a szóban forgó instrumentum járulékos tőkeinstrumentumnak történő minősítése azonnal megszűnik;

b) az ázsiónak a szóban forgó instrumentumhoz kapcsolódó részének járulékos tőkeelemnek történő minősítése azonnal megszűnik.

2. szakasz

Levonások a járulékos tőkeelemekből

66. cikk

Levonások a járulékos tőkeelemekből

A következőket kell levonni a járulékos tőkeelemekből:

a) az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező saját járulékos tőkeinstrumentumokból, beleértve az olyan saját járulékos tőkeinstrumentumokat is, amelyeket az intézmény hatályos szerződéses kötelezettségekből eredően köteles lehet megvásárolni;

b)[365] az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állománya, amelyekkel az intézmény kereszttulajdonlási viszonyban áll, amelyet az illetékes hatóság véleménye szerint az intézmény szavatolótőkéjének mesterséges megemelése céljából alkalmaznak;

c)[366] az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának a 70. cikknek megfelelően meghatározott nagysága, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel az említett szervezetekben;

d)[367] az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állománya, ha az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik az említett szervezetekben, kivéve az öt munkanapnál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat.

e)[368] a 72e. cikk alapján a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekből levonandó elemeknek az intézmény leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemeit meghaladó összege.

67. cikk

Saját járulékos tőkeinstrumentumok állományának levonása

A 66. cikk a) pontjának alkalmazásában az intézményeknek a következő kivételek szerint kell kiszámítaniuk tőkeinstrumentum állományuk nagyságát a bruttó hosszú pozíció alapján:

a) az intézmények az állomány nagyságát kiszámíthatják a nettó hosszú pozíció alapján, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i. a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló kitettségben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;

ii. mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kivül tartják nyilván;

b)[369] az intézményeknek a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, indexhez kötött értékpapírok esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekre vonatkozóan az alapul szolgáló kitettséget a saját járulékos tőkeinstrumentumok tekintetében;

c) az intézmények nettósíthatják az indexhez kötött értékpapírokból eredő, saját járulékos tőkeinstrumentumokban lévő bruttó hosszú pozíciókat a mögöttes indexekben lévő rövid pozíciókból eredő, a saját járulékos tőkeinstrumentumokban lévő rövid pozíciókkal szemben, akkor is, ha az említett rövid pozíciók partnerkockázattal járnak, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i.[370] a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló indexben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;

ii. mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván.

68. cikk

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény a szavatolótőke mesterséges megemelését célzó kereszttulajdonlási viszonnyal rendelkezik[371]

Az intézményeknek a következő rendelkezésekkel összhangban kell végrehajtaniuk a 66. cikk b), c) és d) pontjában előírt levonásokat:

a) a járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján kell kiszámítani;

b) a járulékos biztosítási szavatolótőke-elemeket és a kiegészítő biztosítási szavatolótőke-elemeket a levonás céljából járulékos tőkeinstrumentum állományként kell kezelni.

69. cikk

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának levonása

Az intézményeknek a következőkkel összhangban kell végrehajtaniuk a 66. cikk c) és d) pontjában előírt levonásokat:

a) a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagyságát kiszámíthatják az ugyanazon alapul szolgáló kitettségben lévő nettó hosszú pozíció alapján, feltéve, hogy mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i.[372] a rövid pozíció lejárata azonos a hosszú pozíció lejáratával vagy későbbi annál, vagy a rövid pozíció legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkezik;

ii. mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván.

b)[373] indexhez kötött értékpapírok közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező állománya esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekre vonatkozóan az alapul szolgáló kitettséget a pénzügyi szervezetek instrumentumai tekintetében.

70. cikk

Járulékos tőkeinstrumentumok levonása, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel egy releváns szervezetben[374]

(1) A 66. cikk c) pontja alkalmazásában az intézményeknek úgy kell kiszámítaniuk a levonandó összeget, hogy az e bekezdés a) pontja szerinti összeget megszorozzák a b) pontjában említett számításból eredő tényezővel:

a) az az aggregált összeg, amellyel az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek - amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel - által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok állománya meghaladja az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-át, amelyet a következők alkalmazása után számítottak ki:[375]

i. a 32-35. cikk;

ii. a 36. cikk (1) bekezdésének a)-g) pontja, k) pontjának ii-v. alpontja és l) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések esetében levonandó összeget;

iii. a 44. és 45. cikk;

b)[376] az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek - amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel - által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagysága, elosztva az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, az adott pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok állományának összegével.

(2) Az intézmények kizárják az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat az (1) bekezdés a) pontjában említett összegből és az (1) bekezdés b) pontjában említett tényező kiszámításából.

(3)[377] Az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó összeget az egyes járulékos tőkeinstrumentumok között fel kell osztani. Az intézmények úgy határozzák meg azon összeget, amelyet az egyes járulékos tőkeinstrumentumokból az (1) bekezdés szerint le kell vonni, hogy megszorozzák az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget az e bekezdés b) pontjában meghatározott aránnyal:

a) az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó állomány teljes összege;

b) az az arány, amelyet az egyes birtokolt járulékos tőkeinstrumentumok képviselnek az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok teljes állományában, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel.

(4) A 66. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett állomány nagyságát, amely egyenlő, vagy kevesebb, mint az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-a az (1) bekezdés a) pontjának i-iii. alpontjában meghatározott rendelkezések alkalmazása után, nem kell levonni, hanem a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően alkalmazandó kockázati súlyok és adott esetben a harmadik rész IV. címében meghatározott követelmények vonatkoznak rá.

(5)[378] Az intézmények úgy határozzák meg az egyes járulékos tőkeinstrumentumoknak a (4) bekezdés szerint kockázattal súlyozandó részét, hogy megszorozzák az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget az e bekezdés b) pontjában meghatározott összeggel:

a) a (4) bekezdésnek megfelelően kockázattal súlyozandó állomány nagysága;

b) a (3) bekezdés b) pontja szerinti számításból eredő arány.

3. szakasz

Járulékos tőke

71. cikk

Járulékos tőke

Egy intézmény járulékos tőkéje a 66. cikkben említett elemek levonása és a 79. cikk alkalmazása utáni járulékos tőkeelemekből áll.

5. FEJEZET

Szavatolótőke

72. cikk

Szavatolótőke

Egy intézmény szavatolótőkéje az alapvető tőkéjének és a járulékos tőkéjének összegéből áll.

5a. FEJEZET[379]

Leírható, illetve átalakítható kötelezettségek

1. szakasz[380]

Leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek és -instrumentumok

72a. cikk[381]

Leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek

(1) A leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé a következők tartoznak, az e cikk (2) bekezdésében meghatározott, nem beszámítható kötelezettségkategóriák kivételével, a 72c. cikkben meghatározott mértékben:

a) a 72b. cikkben meghatározott feltételeknek megfelelő leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok azon része, amely nem minősül elsődleges alapvető tőkeelemnek, kiegészítő alapvető tőkeelemnek vagy járulékos tőkeelemnek;

b) a legalább egyéves hátralévő futamidővel rendelkező járulékos tőkeinstrumentumok azon része, amely nem minősül járulékos tőkeelemnek a 64. cikk szerint.

(2) Nem tartoznak a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé a következő kötelezettségek:

a) biztosított betétek;

b) látra szóló betétek és egy évnél rövidebb eredeti futamidővel rendelkező lekötött betétek;

c) a természetes személyek, valamint a mikro-, kis és középvállalkozások biztosítható betéteinek azon része, amely meghaladja a 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (*11) 6. cikkében említett kártalanítási összeghatárt;[382]

d) a természetes személyek, valamint a mikro-, kis és középvállalkozások azon betétei, amelyek biztosíthatóak lennének, ha nem az Unión belül letelepedett intézmények Unión kívüli fióktelepein keresztül helyezték volna el őket;

e) biztosítékkal fedezett kötelezettségek, ideértve a fedezett kötvényeket és azokat a kötelezettségeket, amelyek olyan, fedezeti célokra használt pénzügyi instrumentumok formáját öltik, amelyek a fedezeti alap elválaszthatatlan részét képezik, és amelyek a nemzeti jog értelmében a fedezett kötvényekhez hasonló módon fedezettek, amennyiben a fedezeti alapban lévő, fedezett kötvényekkel kapcsolatos minden biztosítékkal fedezett eszköz elkülönítve és érintetlenül marad, és megfelelő finanszírozásban részesül, a biztosítékkal fedezett kötelezettség bármely olyan része kivételével, továbbá azon biztosított kötelezettségek kivételével, amelyek meghaladják a biztosítékul szolgáló vagyon, kézizálog, visszatartási jog vagy fedezet értékét;

f) az alkalmazandó fizetésképtelenségi jog alapján védelemben részesülő ügyfelek eszközeinek vagy pénzének kezeléséből származó kötelezettség, ideértve a kollektív befektetési formák nevében kezelt ilyen ügyféleszközök vagy -pénzek kezeléséből származó kötelezettségeket is;

g) bármilyen kötelezettség, amely a szanálandó szervezet vagy annak leányvállalata (mint vagyonkezelő) és egy másik személy (mint kedvezményezett) között létrejött vagyonkezelői ügyletből keletkezik, feltéve hogy az említett kedvezményezett az alkalmazandó fizetésképtelenségi jog vagy polgári jog alapján védelemben részesül;

h) az intézményekkel szembeni azon kötelezettségek - az ugyanazon csoporthoz tartozó szervezetekkel szembeni kötelezettségek kivételével -, amelyek eredeti lejárata hét napnál rövidebb;

i) hét napnál rövidebb hátralévő futamidővel rendelkező, az alábbiakkal szembeni kötelezettségek:

i. a 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (*12) összhangban kijelölt rendszerek vagy rendszerüzemeltetők;[383]

ii. a 98/26/EK irányelvvel összhangban kijelölt rendszerek résztvevői, amennyiben a kötelezettségek az említett rendszerekben való részvétel következtében keletkeztek; vagy

iii. a 648/2012/EU rendelet 25. cikkével összhangban elismert, harmadik országbeli központi szerződő felek;

j) a következők bármelyikével szembeni kötelezettség:

i. foglalkoztatottak: felhalmozott bérhez, nyugellátáshoz vagy más rögzített javadalmazáshoz kapcsolódó kötelezettség, kivéve a javadalmazás változó, kollektív szerződésben nem szabályozott összetevőit és a 2013/36/EU irányelv 92. cikkének (2) bekezdésében említett, jelentős kockázatvállalásért felelős munkavállalók javadalmazásának változó összetevőit;

ii. kereskedelmi hitelezők: az intézmény vagy az anyavállalat mindennapi működése szempontjából kritikus fontosságú áruknak vagy szolgáltatásoknak - ideértve az IT-szolgáltatásokat, közüzemi ellátásokat, valamint az épületek bérlését, kiszolgálását és fenntartását - az intézmény vagy az anyavállalat számára történő nyújtásából eredő kötelezettségek;

iii. adóhatóságok és társadalombiztosítási hatóságok: feltéve, hogy ezek előresorolt kötelezettségek az alkalmazandó jog szerint;

iv. betétbiztosítási rendszerek: amennyiben a kötelezettség a 2014/49/EU irányelv szerint esedékes hozzájárulásokból származik;

k) származtatott ügyletekből eredő kötelezettségek;

l) beágyazott származékos terméket tartalmazó hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokból származó kötelezettségek.

Az első albekezdés l) pontjának alkalmazása céljából azok a hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok, amelyek a kibocsátó vagy a tulajdonos mérlegelése alapján igénybe vehető, lejárat előtti visszaváltási opciót tartalmaznak, továbbá a változó - valamely széleskörűen alkalmazott referencia-kamatlábtól, például az Euribortól vagy a Libortól függő - kamatozású, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok pusztán e tulajdonságaik alapján nem tekintendők beágyazott származékos terméket tartalmazó hitelviszonyt megtestesítő instrumentumnak.

72b. cikk[384]

Leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok

(1) A kötelezettségek csak az ebben a cikkben meghatározott mértékben és abban az esetben minősülnek leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumoknak, ha megfelelnek az ebben a cikkben meghatározott feltételeknek.

(2) A kötelezettségek abban az esetben minősülnek leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumoknak, ha megfelelnek a következő feltételek mindegyikének:

a) a kötelezettségeket valamely intézmény közvetlenül bocsátotta ki, vagy adott esetben közvetlenül vette fel, és azok ellenértékét teljes egészében befizették;

b) a kötelezettségeket a következők egyike sem birtokolja:

i. az intézmény vagy a vele azonos szanálandó csoportba tartozó szervezet;

ii. olyan vállalkozás, amelyben az intézmény tulajdon formájában közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkezik oly módon, hogy közvetlenül vagy ellenőrzés útján birtokolja az adott vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének legalább 20 %-át;

c) a kötelezettségek tulajdonjogának megszerzését a szanálandó szervezet nem finanszírozza közvetlenül vagy közvetetten;

d) a kötelezettségek tőkeösszegére vonatkozó követelés az instrumentumokra irányadó rendelkezések szerint teljes mértékben alárendelt a 72a. cikk (2) bekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségekből származó követeléseknek; ez az alárendeltségi követelmény a következő esetek bármelyikében teljesítettnek minősül:

i. a kötelezettségekre irányadó szerződéses rendelkezések meghatározzák, hogy a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 47. pontjában meghatározott rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén az instrumentumok tőkeösszegére vonatkozó követelés hátrasorolt az e rendelet 72a.cikkének (2) bekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségekből származó követelésekhez képest;

ii. az alkalmazandó jog meghatározza, hogy a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 47. pontjában meghatározott rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén az instrumentumok tőkeösszegére vonatkozó követelés hátrasorolt az e rendelet 72a. cikkének (2) bekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségekből származó követelésekhez képest;

iii. az instrumentumokat olyan szanálandó szervezet bocsátotta ki, amelynek mérlegében nem szerepelnek az e rendelet 72a. cikkének (2) bekezdésében említett olyan, nem beszámítható kötelezettségek, amelyek egyenrangúak (pari passu) a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokkal, vagy azoknál hátrébb soroltak;

e) a kötelezettségeket a következők egyike sem fedezi, szavatolja garancia révén vagy bármely más olyan módon, amely javítja a követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét:

i. az intézmény vagy leányvállalatai;

ii. az intézmény anyavállalata vagy annak leányvállalatai;

iii. bármely olyan vállalkozás, amely szoros kapcsolatban áll az i. és ii. pontban említett szervezetekkel;

f) a kötelezettségek nem tartoznak a szanálás esetén való veszteségviselő képességüket korlátozó beszámítási vagy nettósítási megállapodás hatálya alá;

g) a kötelezettségekre irányadó rendelkezések nem tartalmaznak ösztönzést azok tőkeösszegének az intézmény általi, lejárat előtti lehívására, visszaváltására vagy visszavásárlására, vagy adott esetben visszafizetésére, kivéve a 72c. cikk (3) bekezdésében említett eseteket;

h) a kötelezettségeket az instrumentumok tulajdonosai nem válthatják vissza lejárat előtt, kivéve a 72c. cikk (2) bekezdésében említett eseteket;

i) a 72c. cikk (3) és (4) bekezdésétől függően, ha a kötelezettségek egy vagy több lejárat előtti visszafizetési opciót - többek között vételi opciókat - foglalnak magukban, ezeket az opciókat a kibocsátó kizárólagos mérlegelése alapján lehet gyakorolni, kivéve a 72c. cikk (2) bekezdésében említett eseteket;

j) a kötelezettségek lejárat előtti lehívására, visszaváltására, visszafizetésére vagy visszavásárlására csak a 77. és 78a. cikkben meghatározott feltételek teljesítése esetén van mód;

k) a kötelezettségekre irányadó rendelkezések nem utalnak kifejezetten vagy implicit módon arra, hogy a kötelezettségeknek a szanálandó szervezet általi lehívására, visszaváltására, visszafizetésére vagy adott esetben visszavásárlására kerülhet sor, kivéve az intézmény fizetésképtelenségének vagy felszámolásának esetét, és az intézmény más módon sem jelzi ezt;

l) a kötelezettségekre irányadó rendelkezések nem jogosítják fel a tulajdonost arra, hogy a kamat vagy a tőke jövőbeli kifizetésének ütemezéséhez képest előrehozott kifizetést követeljen, kivéve a szanálandó szervezet fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén;

m) a kötelezettségekhez kapcsolódó esedékes kamat- vagy adott esetben osztalékfizetések szintje nem módosul a szanálandó szervezetnek vagy anyavállalatának a hitelképessége függvényében;

n) az 2021. június 28. után kibocsátott instrumentumok esetében a kapcsolódó szerződéses dokumentumok és adott esetben a kibocsátással kapcsolatos tájékoztató kifejezetten utal a 2014/59/EU irányelv 48. cikkében említett leírási és átalakítási hatáskör lehetséges gyakorlására.

Az első albekezdés a) pontjának alkalmazása céljából kizárólag a kötelezettségek teljes egészében befizetett részei minősíthetők leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak.

Az e cikk első albekezdése d) pontjának alkalmazása céljából, amennyiben a 72a. cikk (2) bekezdésében említett nem beszámítható kötelezettségek egy része a nemzeti fizetésképtelenségi jog szerint rendes fedezetlen követeléseknek van alárendelve - többek között azért, mert a követelés olyan hitelező birtokában van, aki szoros kapcsolatban áll a kötelezettel, mivel annak részvényese vagy korábbi részvényese, ellenőrzési vagy csoporton belüli viszonyban áll vagy állt vele, vezető testületének jelenlegi vagy volt tagja, továbbá kapcsolatban áll vagy állt bármely ilyen személlyel -, az alárendeltséget nem kell értékelni az ilyen nem beszámítható kötelezettségekből eredő követelések vonatkozásában.

(3) Az e cikk (2) bekezdésében említett kötelezettségeken felül, a szanálási hatóság engedélyezheti, hogy a kötelezettségek a 92. cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázati kitettségérték 3,5 %-át meg nem haladó összesített mértékig leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak minősüljenek, amennyiben:

a) a (2) bekezdésben foglalt minden feltétel teljesül, kivéve a (2) bekezdés első albekezdésének d) pontjában szereplő feltételt;

b) a kötelezettségek egyenrangúak (pari passu) a 72a. cikk (2) bekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségek közül a leghátrább sorolt kötelezettséggel, kivéve azokat az e cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségeket, amelyek a fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti jog értelmében alárendeltek a rendes, fedezetlen követelésekhez képest; valamint

c) az említett kötelezettségek leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé sorolása nem kockáztatja érdemben a sikeres jogorvoslatot vagy az érvényes kártérítési követeléseket a szanálási hatóság által a 2014/59/EU irányelv 34. cikke (1) bekezdésének g) pontjában és 75. cikkében említett elvek alapján elvégzett értékelés szerint.

(4) A szanálási hatóság engedélyezheti, hogy a kötelezettségek a (2) bekezdésben említett kötelezettségeken felül leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak minősüljenek, amennyiben:

a) az intézmény a (3) bekezdésben említett kötelezettségeket nem sorolhatja a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé;

b) a (2) bekezdésben foglalt minden feltétel teljesül, kivéve a (2) bekezdés első albekezdésének d) pontjában szereplő feltételt;

c) a kötelezettségek egyenrangúak (pari passu) a 72a. cikk (2) bekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségek közül a leghátrább sorolt kötelezettséggel, vagy annál előrébb soroltak, kivéve azokat az e cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségeket, amelyek a fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti jog értelmében alárendeltek a rendes, fedezetlen követelésekhez képest;

d) az intézmény mérlegében a 72a. cikk (2) bekezdésében említett, nem beszámítható, az említett kötelezettségekkel fizetésképtelenség esetén egyenrangú (pari passu) vagy azoknál hátrább sorolt kötelezettségek összege nem haladja meg az intézmény szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek 5 %-át;

e) az említett kötelezettségek leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé sorolása nem kockáztatja érdemben a sikeres jogorvoslatot vagy az érvényes kártérítési követeléseket a szanálási hatóság által a 2014/59/EU irányelv 34. cikke (1) bekezdésének g) pontjában és 75. cikkében említett elvek alapján elvégzett értékelés szerint.

(5) A szanálási hatóság kizárólag a (3) vagy a (4) bekezdésben említett kötelezettségek leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé sorolását engedélyezheti egy intézménynek.

(6) Az e cikkben meghatározott feltételek teljesülésének vizsgálata során a szanálási hatóságnak konzultálnia kell az illetékes hatósággal.

(7) Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők részletesebb meghatározása érdekében:

a) a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok közvetett finanszírozásának alkalmazható formái és jellege;

b) az e cikk (2) bekezdése első albekezdésének g) pontjában előírt feltétel alkalmazásában, illetve a 72c. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában történő visszaváltás ösztönzőinek formája és jellege.

E szabályozástechnikai standardtervezeteknek teljes mértékben összhangban kell állniuk a 28. cikk (5) bekezdésének a) pontjában és az 52. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett felhatalmazáson alapuló jogi aktussal.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. december 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt e rendeletet.

72c. cikk[385]

A leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok amortizációja

(1) A legalább egyéves hátralévő futamidővel rendelkező leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok teljes mértékben leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemeknek minősülnek.

Az egy évnél rövidebb hátralévő futamidővel rendelkező leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok nem minősülnek leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemeknek.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában, amennyiben a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentum az instrumentum eredeti megjelölt lejárata előtt az instrumentum tulajdonosa által lehívható visszaváltási opciót tartalmaz, az a legkorábbi dátum minősül az instrumentum lejáratának, amikor az instrumentum tulajdonosa lehívhatja a visszaváltási opciót, és kezdeményezheti az instrumentum visszaváltását vagy visszafizetését.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazása céljából, amennyiben a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok arra vonatkozó ösztönzőt tartalmaznak, hogy a kibocsátó az instrumentum eredeti megjelölt lejárata előtt lehívja, visszaváltsa, visszafizesse vagy visszavásárolja az instrumentumot, az a legkorábbi dátum minősül az instrumentum lejáratának, amikor az instrumentum tulajdonosa igénybe veheti az opciót, és kezdeményezheti az instrumentum visszaváltását vagy visszafizetését.

(4) Az (1) bekezdés alkalmazása céljából, amennyiben egy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentum a kibocsátó kizárólagos mérlegelése alapján az instrumentum eredeti megjelölt lejárata előtt gyakorolható, lejárat előtti visszaváltási opciót tartalmaz, ám az instrumentumra irányadó rendelkezések nem tartalmaznak ösztönzést az instrumentumnak az annak lejárata előtti lehívására, visszaváltására, visszafizetésére vagy visszavásárlására, illetve a tulajdonosok mérlegelése alapján igénybe vehető visszaváltási vagy visszafizetési opciót, az instrumentum eredeti megjelölt lejárata minősül az instrumentum lejáratának.

72d. cikk[386]

Az elismerhetőségi feltételek teljesítése megszűnésének következményei

Amennyiben valamely leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentum már nem felel meg a 72b. cikkben meghatározott, alkalmazandó feltételeknek, a kötelezettség leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumként való minősítése haladéktalanul megszűnik.

A 72b. cikk (2) bekezdésében említett kötelezettségek mindaddig beszámíthatók a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok közé, amíg a 72b. cikk (3) vagy (4) bekezdése alapján leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak minősülnek.

2. szakasz[387]

Levonások a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekből

72e. cikk[388]

Levonások a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekből

(1) A 92a. cikk hatálya alá tartozó intézményeknek a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekből le kell vonniuk a következőket:

a) a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állománya, beleértve az olyan saját kötelezettségeket is, amelyeket az intézmény hatályos szerződéses kötelezettségekből eredően köteles lehet megvásárolni;

b) a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, olyan globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állománya, amely szervezetekkel az intézmény kereszttulajdonlási viszonyban áll, amennyiben az illetékes hatóság megítélése szerint az állomány tartásának célja a szanálandó szervezet veszteségviselő és feltőkésítési képességének mesterséges növelése;

c) a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának a 72i. cikk szerint meghatározott nagysága, amennyiben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel az említett szervezetekben;

d) a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állománya, ha az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik az említett szervezetekben, kivéve a legfeljebb öt munkanapig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat.

(2) E szakasz alkalmazásában a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokkal egyenrangú (pari passu) minden instrumentumot leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak kell tekinteni, kivéve azokat az instrumentumokat, amelyek a 72b. cikk (3) és (4) bekezdése értelmében leírható, illetve átalakítható kötelezettségnek minősülő instrumentumokkal egyenrangúak.

(3) E szakasz alkalmazásában az intézmények a következőképpen számíthatják ki a 72b. cikk (3) bekezdésében említett leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának összegét:

ahol:

h = a 72b. cikk (3) bekezdésében említett leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának összege;

i = a kibocsátó intézményt jelölő index;

Hi = az i kibocsátó intézménynek a 72b. cikk (3) bekezdésében említett leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek teljes állománya;

li = az i kibocsátó intézmény által a 72b. cikk (3) bekezdésében meghatározott korlátok között a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekhez sorolt kötelezettségek összege a kibocsátó intézmény legutóbbi tájékoztatása szerint; és

Li = az i kibocsátó intézmény 72b. cikk (3) bekezdésében említett fennálló kötelezettségeinek teljes összege a kibocsátó intézmény legutóbbi tájékoztatása szerint.

(4) Amennyiben a 92a. cikk hatálya alá tartozó valamely EU-szintű anyaintézménynek vagy tagállami anyaintézménynek közvetlen, közvetett vagy szintetikus módon tulajdonát képezik egy vagy több, az anyaintézménnyel nem azonos szanálandó csoportba tartozó leányvállalat szavatolótőke-instrumentumai vagy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumai, az anyaintézmény szanálási hatósága - azt követően, hogy megfelelően figyelembe vette bármely érintett leányvállalat szanálási hatóságának véleményét - engedélyezheti, hogy az anyaintézmény az anyaintézmény szanálási hatósága által meghatározott alacsonyabb összeg levonásával vonja le azokat. Ennek a korrigált összegnek legalább egyenlőnek kell lennie a következőképpen számított (m) összeggel:

mi = max{0;Opi + LPi - max{0;β · [Oi + Li - ri · aRWAi]}}

ahol:

i = a leányvállalatot jelölő index;

OPi = az i leányvállalat által kibocsátott, az anyaintézmény tulajdonát képező szavatolótőke-instrumentumok összege;

LPi = az i leányvállalat által kibocsátott, az anyaintézmény tulajdonát képező leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek összege;

β = az i leányvállalat által kibocsátott és az anyavállalat tulajdonát képező szavatolótőke-instrumentumok és leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek százalékos aránya;

Oi = az i leányvállalat szavatolótőkéjének összege, az ezzel a bekezdéssel összhangban számított levonás figyelembevétele nélkül;

Li = az i leányvállalat leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek összege, az ezzel a bekezdéssel összhangban számított levonás figyelembevétele nélkül;

ri = e rendelet 92a. cikke (1) bekezdésének a) pontjával és a 2014/59/EU irányelv 45d. cikkével összhangban az i leányvállalatra a szanálandó csoportja szintjén alkalmazandó arány; és

aRWAi = az i globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetnek a 92. cikk (3) és (4) bekezdése szerint, a 12a. cikkben előírt korrekciók figyelembevételével számított teljes kockázati kitettségértéke.

Ha az anyaintézmény az első albekezdéssel összhangban engedélyt kap a korrigált összeg levonására, akkor az első albekezdésben említett szavatolótőke-instrumentumok és leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának és ezen korrigált összegnek a különbözetét a leányvállalatnak kell levonnia.

72f. cikk[389]

Saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának levonása

A 72e. cikk (1) bekezdése a) pontjának alkalmazása céljából az állomány nagyságát a bruttó hosszú pozíció alapján kell kiszámítaniuk a következő kivételekre is figyelemmel:

a) az intézmények az állomány összegét kiszámíthatják a nettó hosszú pozíció alapján, amennyiben mindkét alábbi feltétel teljesül:

i. a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló kitettségben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;

ii. mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

b) az intézményeknek a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukban lévő, indexhez kötött értékpapírok állománya esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekre vonatkozóan az alapul szolgáló kitettséget a saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok tekintetében;

c) az intézmények nettósíthatják az indexhez kötött értékpapírokból eredő, saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokban lévő bruttó hosszú pozíciókat a mögöttes indexekben lévő rövid pozíciókból eredő, a saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokban lévő rövid pozíciókkal szemben, akkor is, ha az említett rövid pozíciók partnerkockázattal járnak, amennyiben mindkét alábbi feltétel teljesül:

i. a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló indexben vannak;

ii. mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván.

72g. cikk[390]

A leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekre vonatkozó levonások alapja

A 72e. cikk (1) bekezdése b), c) és d) pontjának alkalmazása céljából az intézményeknek a bruttó hosszú pozíciókat kell levonniuk a 72h. és a 72i. cikkekben meghatározott kivételekre is figyelemmel.

72h. cikk[391]

Egyéb globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettségek állományának levonása

A 72j. cikkben meghatározott kivételt nem alkalmazó intézményeknek a 72e. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában említett levonásokat a következőknek megfelelően kell végrehajtaniuk:

a) a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukban lévő leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának összegét az ugyanazon alapul szolgáló kitettségben lévő nettó hosszú pozíció alapján számíthatják ki, feltéve hogy mindkét következő feltétel teljesül:

i. a rövid pozíció lejárata azonos a hosszú pozíció lejáratával vagy későbbi annál, vagy a rövid pozíció legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkezik;

ii. mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván.

b) a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukban lévő, indexhez kötött értékpapírok állománya esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy a vizsgálati módszert alkalmazva kiszámítják az adott indexekre vonatkozóan az alapul szolgáló kitettséget a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok tekintetében.

72i. cikk[392]

Leírható, illetve átalakítható kötelezettségek levonása, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetben

(1) A 72e. cikk (1) bekezdése c) pontjának alkalmazása céljából az intézményeknek úgy kell kiszámítaniuk a levonandó összeget, hogy az e bekezdés a) pontja szerinti összeget megszorozzák az e bekezdés b) pontjában említett számításból eredő tényezővel:

a) az az aggregált összeg, amellyel a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok, valamint globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állománya - az azon pénzügyi ágazatbeli szervezetek és globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott instrumentumokat figyelembe véve, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel - meghaladja az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-át, amelyet a következők alkalmazása után számítottak ki:

i. a 32-35. cikk;

ii. a 36. cikk (1) bekezdésének a)-g) pontja, k) pontjának ii-v. alpontja és l) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések esetében levonandó összeget;

iii. a 44. és 45. cikk;

b) a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, azon globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának összege, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel, elosztva a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, azon pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok, valamint azon globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának aggregált összegével, amelyekben a szanálandó szervezet nem rendelkezik jelentős befektetéssel.

(2) Az intézmények nem vehetik figyelembe az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat az (1) bekezdés a) pontjában említett összegekben és az (1) bekezdés b) pontja szerint számított tényező kiszámítása során.

(3) Az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó összeget fel kell osztani a globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezeteknek az intézmény tulajdonát képező egyes leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumai között. Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk az egyes leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok azon összegét, amelyet az (1) bekezdésnek megfelelően levonnak, hogy az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget megszorozzák az e bekezdés b) pontjában meghatározott aránnyal:

a) az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó állomány összege;

b) az olyan globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok tekintetében, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel, a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő állomány aggregált összegének az intézmény tulajdonát képező egyes leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok által képviselt aránya.

(4) A 72e. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett azon állomány összege, amely egyenlő, vagy kevesebb, mint az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-a az e cikk (1) bekezdése a) pontjának i., ii., és iii. alpontjában meghatározott rendelkezések alkalmazása után, nem vonható le, és arra a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően alkalmazandó kockázati súlyokat és adott esetben a harmadik rész IV. címében meghatározott követelményeket kell alkalmazni.

(5) Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk a (4) bekezdésnek megfelelően kockázattal súlyozott egyes leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok összegét, hogy a (4) bekezdés szerint kockázattal súlyozandó állomány összegét megszorozzák a (3) bekezdés b) pontja szerinti számítással kapott aránnyal.

72j. cikk[393]

Kereskedési könyvi kivétel a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekre vonatkozó levonások alól

(1) Az intézmények határozhatnak úgy, hogy nem vonják le a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukban lévő leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának egy meghatározott részét, amely aggregáltan és bruttó hosszú pozíciók alapján számítva nem haladja meg az intézménynek a 32-36. cikk figyelembevételével számított elsődleges alapvető tőkeelemeinek 5 %-át, feltéve, hogy a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) az állomány a kereskedési könyvben szerepel;

b) a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokat legfeljebb 30 munkanapig tartják.

(2) Az (1) bekezdésnek megfelelően le nem vont elemeknek a kereskedési könyvben lévő elemekre vonatkozó szavatolótőke-követelmények hatálya alá kell tartozniuk.

(3) Amennyiben az (1) bekezdésnek megfelelően le nem vont állomány tekintetében már nem teljesülnek az említett bekezdésben meghatározott feltételek, az állomány összegét a 72g. cikk szerint, a 72h. cikkben és a 72i. cikkben megállapított kivételek alkalmazása nélkül le kell vonni.

3. szakasz[394]

Szavatolótőke és leírható, illetve átalakítható kötelezettségek

72k. cikk[395]

Leírható, illetve átalakítható kötelezettségek

Az intézmény leírható, illetve átalakítható kötelezettségei a 72e. cikkben említett levonások alkalmazása utáni leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekből állnak.

72l. cikk[396]

A szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek

Az intézmény szavatolótőkéjét és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeit az intézmény szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek összege alkotja.

6. FEJEZET

A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó általános követelmények[397]

73. cikk

Instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések[398]

(1)[399] Azok a tőkeinstrumentumok és kötelezettségek, amelyek tekintetében az intézmény kizárólagos döntési jogköre alapján határozhat úgy, hogy a kifizetéseket nem készpénzben vagy szavatolótőke-instrumentum formájában teljesíti, nem minősülhetnek elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumnak vagy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak, kivéve ha az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.

(2)[400] Az illetékes hatóság csak akkor adhatja meg az (1) bekezdésben említett előzetes engedélyt, ha megítélése szerint az összes alábbi feltétel teljesül:

a) az intézménynek az instrumentumhoz kapcsolódó fizetések törlésére irányuló képességét nem befolyásolná hátrányosan sem az (1) bekezdésben említett döntési jogkör, sem a kifizetések lehetséges formája;

b) a tőkeinstrumentum vagy a kötelezettség veszteségviselési képességét nem befolyásolná hátrányosan sem az (1) bekezdésben említett döntési jogkör, sem a kifizetések lehetséges formája;

c) a tőkeinstrumentum vagy a kötelezettség minőségét egyéb tekintetben nem csökkentené sem az (1) bekezdésben említett döntési jogkör, sem a kifizetések lehetséges formája.

Az (1) bekezdésben említett előzetes engedély megadása előtt az illetékes hatóságnak konzultálnia kell a szanálási hatósággal arról, hogy az intézmény megfelel-e az említett feltételeknek.

(3)[401] Azok a tőkeinstrumentumok és kötelezettségek, amelyek tekintetében az azokat kibocsátó intézménytől eltérő jogi személy saját döntési joga, hogy meghatározza vagy megkövetelje, hogy az instrumentumhoz vagy kötelezettséghez kapcsolódó kifizetésre ne készpénzben vagy szavatolótőke-instrumentum formájában kerüljön sor, nem minősülhetnek elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumnak vagy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak.

(4)[402] Az intézmények alapul vehetik valamelyik átfogó piaci indexet a kiegészítő alapvető és a járulékos tőkeinstrumentumokhoz, valamint a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések szintjének meghatározására.

(5) A (4) bekezdés nem alkalmazandó, amennyiben az intézmény referencia eszköz kibocsátó az adott átfogó piaci indexben, kivéve ha a két alábbi feltétel egyszerre teljesül:[403]

a) az intézmény úgy ítéli meg, hogy az adott átfogó piaci index mozgásai nem függnek össze számottevően az intézmény, annak anyaintézménye, vagy az annak pénzügyi holding társaság anyavállalata, vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalata vagy vegyes tevékenységű holding társaság anyavállalata hitelképességével;

b) az illetékes hatóság nem jutott az a) pontban említettől eltérő megállapításra.

(6)[404] Az intézményeknek be kell jelenteniük és nyilvánosságra kell hozniuk azokat az átfogó piaci indexeket, amelyekre tőkeinstrumentumaik és leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumaik támaszkodnak.

(7) Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek alapján az (4) bekezdés alkalmazásában az indexek átfogó piaci indexeknek minősülnek.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.[405]

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

74. cikk

A pénzügyi ágazatbeli szabályozott szervezetek által kibocsátott, szavatoló tőkének nem minősülő tőkeinstrumentumok állománya

Az intézményeknek nem kell levonniuk a szavatolótőke-elemeikből a közvetlen, közvetett vagy szintetikus módon tulajdonukban lévő, pénzügyi ágazatbeli szabályozott szervezet által kibocsátott olyan tőkeinstrumentumokat, amelyek nem minősülnek az adott szervezet szavatoló tőkéjének. Az intézmények az ilyen részesedésekre adott esetben a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelő kockázati súlyt kell alkalmazniuk.

75. cikk

Rövid pozíciókra vonatkozó levonási és lejárati követelmények

A 45. cikk a) pontjában, az 59. cikk a) pontjában, a 69. cikk a) pontjában és a 72h. cikk a) pontjában a rövid pozíciókra vonatkozóan említett lejárati követelmények a tartott pozíciókat illetően teljesítettnek tekintendők, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:[406]

a) az intézménynek szerződéses joga van arra, hogy meghatározott jövőbeli időpontban értékesítse a fedezetet nyújtó partner részére a fedezet tárgyát képező hosszú pozíciót;

b) a fedezetet nyújtó partnernek szerződéses kötelezettsége az, hogy egy meghatározott jövőbeli időpontban megvásárolja az intézménytől az a) pontban említett hosszú pozíciót.

76. cikk

Indexhez kötött tőkeinstrumentumok állománya

(1)[407] A 42. cikk a) pontjának, a 45. cikk a) pontjának, az 57. cikk a) pontjának, az 59. cikk a) pontjának, a 67. cikk a) pontjának, a 69. cikk a) pontjának és a 72h. cikk a) pontjának alkalmazásában az intézmények csökkenthetik valamely tőkeinstrumentumban meglévő hosszú pozíciójuk összegét az index azon részével, amelynek az alapul szolgáló kitettsége megegyezik a fedezendő kitettséggel, feltéve hogy a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) a fedezendő hosszú pozíciót és az annak fedezésére szolgáló, indexben lévő rövid pozíciót egyaránt vagy a kereskedési könyvben, vagy a kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

b) az a) pontban említett pozíciókat valós értéken tartják nyilván az intézmény mérlegében;

c) az a) pontban említett rövid pozíció tényleges fedezetnek minősül az intézmény belső kontroll eljárásai szerint;

d) az illetékes hatóságok legalább évente egyszer értékelik a c) pontban említett belső kontroll eljárások megfelelőségét, és meggyőződnek arról, hogy azok továbbra is megfelelőek.

(2)[408] Amennyiben az illetékes hatóság előzetesen engedélyezte, egy intézmény használhat konzervatív becslést az intézménynek az indexekben foglalt instrumentumokkal szembeni, alapul szolgáló kitettségére vonatkozóan annak alternatívájaként, hogy egy intézmény az alábbi pontok közül egy vagy több pontban említett tételek szerinti kitettségét kiszámítja:

a) az indexekben foglalt saját elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumok, valamint leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok;

b) pénzügyi ágazatbeli szervezetek indexekben foglalt elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumai;

c) intézmények indexekben foglalt leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumai.

(3)[409] Az illetékes hatóságok a (2) bekezdésben említett előzetes engedélyt csak akkor adhatják meg, ha az intézmény számukra kielégítően bizonyította, hogy működési szempontból megterhelő lenne az intézmény számára a (2) bekezdés egy vagy adott esetben több pontjában említett tételekkel szembeni, alapul szolgáló kitettségének monitorozása.”

(4) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők meghatározása érdekében:

a) az alapul szolgáló kitettség kiszámításának a (2) bekezdésben említett alternatívájaként használt becslés megfelelően konzervatív;

b) a (3) bekezdés alkalmazásában a "működési szempontból megterhelő" kifejezés jelentése.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.[410]

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

77. cikk[411]

A szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek csökkentésének feltételei

(1) Az intézményeknek be kell szerezniük az illetékes hatóság előzetes engedélyét bármely következő művelet végrehajtásához:

a) az intézmény által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok csökkentése, visszaváltása vagy visszavásárlása az alkalmazandó nemzeti jog által engedélyezett módon;

b) a szavatolótőke-instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió csökkentése, elosztása vagy másik szavatolótőke elemmé való átsorolása;

c) kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy járulékos tőkeinstrumentumok lehívása, visszaváltása, visszafizetése vagy visszavásárlása a szerződéses futamidejük lejárta előtt.

(2) Az intézményeknek be kell szerezniük a szanálási hatóság előzetes engedélyét az olyan leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok szerződéses futamidejük lejárta előtti lehívásához, visszaváltásához, visszafizetéséhez vagy visszavásárlásához, amelyek nem tartoznak az (1) bekezdés hatálya alá.”

78. cikk[412]

A szavatolótőke csökkentésének felügyeleti engedélyezése

(1) Az illetékes hatóságnak engedélyeznie kell az intézmény számára az elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumok csökkentését, lehívását, visszaváltását, visszafizetését vagy visszavásárlását, vagy a kapcsolódó ázsió csökkentését, elosztását vagy átsorolását, ha a következő feltételek bármelyike teljesül:

a) a 77. cikk (1) bekezdésében említett bármely intézkedést megelőzően vagy azzal egyidejűleg az intézmény a 77. cikk (1) bekezdésében említett instrumentumokat vagy kapcsolódó ázsiót ugyanolyan vagy jobb minőségű szavatolótőke-instrumentumokkal váltja fel, az intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható feltételekkel;

b) az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítja, hogy az intézmény szavatolótőkéje és leírható, illetve átalakítható kötelezettségei az e rendelet 77. cikkének (1) bekezdésében említett intézkedés nyomán az e rendeletben, a 2013/36/EU irányelvben és a 2014/59/EU irányelvben meghatározott követelményeket meghaladják azzal a többlettel, amelyet az illetékes hatóság szükségesnek ítél.

Amennyiben az intézmény megfelelő biztosítékokat nyújt arra vonatkozóan, hogy képes az e rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben előírt összegeket meghaladó szavatolótőkével működni, az illetékes hatóság általános előzetes engedélyt adhat az intézménynek az e rendelet 77. cikke (1) bekezdésében meghatározott intézkedések meghozatalára, azon kritériumokra is figyelemmel, amelyek biztosítják, hogy e jövőbeli intézkedések megfeleljenek az e bekezdés a) és b) pontjában megállapított feltételeknek. Ez az általános előzetes engedély csak meghatározott időre, legfeljebb egy évre adható, amelynek leteltét követően megújítható. Az általános előzetes engedély előre meghatározott összegre adható, amelyet az illetékes hatóságnak kell megállapítania. Az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok esetében ez az előre meghatározott összeg nem haladhatja meg a vonatkozó kibocsátás 3 %-át, és nem haladhatja meg a 10 %-át annak az összegnek, amellyel az elsődleges alapvető tőke meghaladja az elsődleges alapvető tőkére vonatkozó, e rendeletben, a 2013/36/EU és a 2014/59/EU irányelvben meghatározott követelmények összegét azzal a többlettel, amelyet az illetékes hatóság szükségesnek ítél. A kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy a járulékos tőkeinstrumentumok esetében ez az előre meghatározott összeg nem haladhatja meg a vonatkozó kibocsátás 10 %-át, és nem haladhatja meg a kint levő kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy adott esetben járulékos tőkeinstrumentumok teljes összegének 3 %-át.

Az illetékes hatóságnak vissza kell vonnia az általános előzetes engedélyt, amennyiben az intézmény az engedély megadásának bármelyik feltételét megsérti.

(2) Amikor az illetékes hatóság megvizsgálja az (1) bekezdés a) pontjában említett felváltó instrumentumok fenntarthatóságát az intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából, mérlegelnie kell, hogy a felváltó tőkeinstrumentumok milyen mértékben lennének költségesebbek az intézmény számára, mint azok a tőkeinstrumentumok vagy ázsiók, amelyeket felváltanának.

(3) Amennyiben az intézmény a 77. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett intézkedést hoz, és az alkalmazandó nemzeti jog tiltja a 27. cikkben említett elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok visszaváltásának megtagadását, az illetékes hatóság eltekinthet az e cikk (1) bekezdésében megállapított feltételektől, ha az illetékes hatóság előírja az intézmény számára az ilyen instrumentumok visszaváltásának megfelelő alapon történő korlátozását.

(4) Az illetékes hatóságok csak akkor engedélyezhetik az intézményeknek, hogy a kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumokat vagy a kapcsolódó ázsiókat a kibocsátásukat követő öt éven belül lehívják, visszaváltsák, visszafizessék vagy visszavásárolják, ha teljesülnek az (1) bekezdésben megállapított feltételek, továbbá teljesül a következő feltételek egyike:

a) az említett instrumentumok szabályozói besorolásában olyan változás következik be, amely valószínűleg azoknak a szavatolótőkéből történő kizárását vagy alacsonyabb minőségű szavatolótőkeként történő besorolását eredményezi, és mindkét alábbi feltétel teljesül:

i. az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy ez a változás kellő bizonyossággal be fog következni;

ii. az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően igazolja, hogy az említett instrumentumok szabályozói besorolásának megváltozása nem volt észszerűen előrelátható az instrumentum kibocsátásának időpontjában;

b) az említett instrumentumok alkalmazandó adóügyi megítélésében változás következik be, és az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően igazolja, hogy a változás jelentős, és nem volt észszerűen előrelátható az instrumentumok kibocsátásának időpontjában;

c) az instrumentumok és a kapcsolódó ázsiók a 494b. cikkel összhangban szerzett jogok tárgyaként kezelendők;

d) a 77. cikk (1) bekezdésében említett intézkedést megelőzően vagy azzal egyidejűleg az intézmény a 77. cikk (1) bekezdésében említett instrumentumokat vagy kapcsolódó ázsiót ugyanolyan vagy jobb minőségű szavatolótőke-instrumentumokkal váltja fel, az intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható feltételekkel, és ezt az intézkedést az illetékes hatóság engedélyezte azon az alapon, hogy ez prudenciális szempontból kedvező, és rendkívüli körülmények által indokolt;

e) a kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumokat árjegyzési célból vásárolják vissza.

(5) Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők részletes meghatározása érdekében:

a) az "intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható" kifejezés jelentése;

b) a (3) bekezdésben említett megfelelő körülmények a visszaváltás korlátozására;

c) a 77. cikk (1) bekezdésében felsorolt valamely intézkedés végrehajtásának az illetékes hatóság általi előzetes engedélyezésére irányuló eljárás, beleértve a korlátozásokat és a folyamatokat is, valamint az intézmények által az illetékes hatósághoz az ugyanazon bekezdésben felsorolt intézkedések valamelyikének a végrehajtására vonatkozóan benyújtott engedélykérelmekre vonatkozó adatkövetelmények, beleértve a szövetkezetek tagjai részére kibocsátott részjegyek visszaváltása esetén alkalmazandó eljárást és az ilyen kérelmek feldolgozására vonatkozó határidőt is;

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. július 28-ig kell benyújtania a Bizottság részére.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkének megfelelően elfogadja.

78a. cikk[413]

A leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok csökkentésének engedélyezése

(1) A szanálási hatóságnak engedélyeznie kell az intézmény számára a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok lehívását, visszaváltását, visszafizetését vagy visszavásárlását, ha a következő feltételek egyike teljesül:

a) az e rendelet 77. cikkének (2) bekezdésében említett bármely intézkedésnél korábban vagy azzal egyidejűleg az intézmény a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokat ugyanolyan vagy jobb minőségű szavatolótőke-instrumentumokkal vagy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokkal váltja fel, az intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható feltételekkel;

b) az intézmény a szanálási hatóság számára kielégítően bizonyítja, hogy az intézmény szavatolótőkéje és leírható, illetve átalakítható kötelezettségei az e rendelet 77. cikkének (2) bekezdésében említett intézkedés nyomán az e rendeletben, valamint a 2013/36/EU és a 2014/59/EU irányelvben meghatározott, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelményeket meghaladják azzal a többlettel, amelyet a szanálási hatóság az illetékes hatósággal egyetértésben szükségesnek ítél;

c) az intézmény a szanálási hatóság számára kielégítően bizonyítja, hogy a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek szavatolótőke-instrumentumokkal való részleges vagy teljes felváltása szükséges ahhoz, hogy megfeleljen az engedély érvényben maradása érdekében az e rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben meghatározott szavatolótőke-követelményeknek.

Amennyiben az intézmény megfelelő biztosítékokat nyújt arra vonatkozóan, hogy képes az e rendeletben, valamint a 2013/36/EU és a 2014/59/EU irányelvben meghatározott követelményeket meghaladó szavatolótőkével és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekkel működni, a szanálási hatóság az illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően általános előzetes engedélyt adhat az intézménynek leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok lehívásának, visszaváltásának, visszafizetésének vagy visszavásárlásának végrehajtására, azon kritériumokra is figyelemmel, amelyek biztosítják, hogy e jövőbeli intézkedések megfeleljenek az e bekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételeknek. Ez az általános előzetes engedély csak meghatározott időre, legfeljebb egy évre adható, amelynek leteltét követően megújítható. Az általános előzetes engedély előre meghatározott összegre adható, amelyet a szanálási hatóságnak kell megállapítania. A szanálási hatóságoknak minden megadott általános előzetes engedélyről értesíteniük kell az illetékes hatóságokat.

A szanálási hatóságnak vissza kell vonnia az általános előzetes engedélyt, amennyiben az intézmény az engedély megadásának bármelyik feltételét megsérti.

(2) Amikor a szanálási hatóság megvizsgálja a felváltó instrumentumoknak az intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából való, az (1) bekezdés a) pontjában említett fenntarthatóságát, mérlegelnie kell, hogy a felváltó tőkeinstrumentumok vagy a felváltó leírható, illetve átalakítható kötelezettségek milyen mértékben lennének költségesebbek az intézmény számára, mint azok, amelyeket felváltanának.

(3) Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők részletes meghatározása érdekében:

a) az illetékes hatóság és a szanálási hatóság közötti együttműködésre vonatkozó eljárás;

b) az (1) bekezdés első albekezdése szerinti engedély megadásának eljárása, beleértve a határidőket és a tájékoztatásra vonatkozó követelményeket is;

c) az (1) bekezdés második albekezdése szerinti általános előzetes engedély megadásának eljárása, beleértve a határidőket és a tájékoztatásra vonatkozó követelményeket is;

d) az „intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható” kifejezés jelentése;

Az e bekezdés első albekezdése d) pontjának alkalmazása céljából a szabályozástechnikai standardtervezeteknek teljes mértékben összhangban kell lenniük a 78. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktussal.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. december 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

79. cikk

A szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek levonása alóli átmeneti felmentés[414]

(1)[415] Amennyiben egy intézmény olyan tőkeinstrumentumokat vagy kötelezettségeket birtokol, amelyek egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben szavatolótőke-instrumentumnak, vagy egy intézményben leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak minősülnek, és az illetékes hatóság megítélése szerint ez a részesedés az adott szervezet vagy intézmény reorganizációjára és életképességének helyreállítására kialakított pénzügyi támogatási művelet célját szolgálja, az illetékes hatóság átmenetileg eltekinthet a levonásra vonatkozó rendelkezésektől, amelyek egyéb esetben alkalmazandóak lennének az adott instrumentumokra.

(2) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdés alkalmazásában az átmenetiség fogalmának, valamint azon feltételeknek a meghatározása céljából, amelyek alapján az illetékes hatóságok az átmeneti részesedéseket úgy ítélhetik meg, hogy azok egy releváns szervezet reorganizációjára és megmentésére kialakított pénzügyi támogatási művelet céljára szolgálnak.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.[416]

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

79a. cikk[417]

A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokra vonatkozó feltételeknek való megfelelés értékelése

Az intézményeknek a második részben meghatározott követelményeknek való megfelelés értékelése során nemcsak az instrumentumok jogi formáját, hanem lényeges jellemzőiket is figyelembe kell venniük. Az instrumentumok lényeges jellemzőinek értékelése során figyelembe kell venni az instrumentumokkal összefüggő valamennyi megállapodást – még abban az esetben is, ha e megállapodások nincsenek kifejezetten meghatározva a magukra az instrumentumokra vonatkozó feltételekben – annak megállapítása érdekében, hogy az ilyen megállapodások kombinált gazdasági hatásai összhangban állnak-e a vonatkozó rendelkezések céljával.

80. cikk

A szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok minőségének folyamatos felülvizsgálata[418]

(1)[419] Az EBH-nak monitoroznia kell az Unióban az intézmények által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok és leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok minőségét, és haladéktalanul értesítenie kell a Bizottságot, ha jelentős bizonyíték áll rendelkezésére arra vonatkozóan, hogy az említett instrumentumok nem felelnek meg az e rendeletben foglalt vonatkozó elismerhetőségi kritériumoknak.

Az illetékes hatóságoknak az EBH kérésére késedelem nélkül továbbítaniuk kell az EBH számára minden olyan információt, amelyet az EBH az újonnan kibocsátott tőkeinstrumentumokkal vagy kötelezettségtípusokkal kapcsolatban lényegesnek tart ahhoz, hogy az unióbeli intézmények által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok és leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok minőségét monitorozhassa.

(2) Az értesítésnek a következőket kell tartalmaznia:

a) az azonosított hiányosság jellegének és mértékének részletes magyarázata;

b) az EBH által szükségesnek ítélt bizottsági intézkedésre vonatkozó technikai tanácsadás;

c) jelentős fejlemények az EBH által az intézmények fizetőképességének stressztesztelésére vonatkozóan alkalmazott módszerben.

(3) Az EBH-nak technikai tanácsot kell nyújtania a Bizottságnak minden olyan jelentős változtatásról, amelyet a szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek meghatározásában szükségesnek ítél a következők bármelyikének eredményeként:[420]

a) piaci standardok vagy gyakorlat lényeges fejleményei;

b) a vonatkozó jogi vagy számviteli standardok változásai;

c) jelentős fejlemények az EBH által az intézmények fizetőképességének stressztesztelésére vonatkozóan alkalmazott módszerben.

(4) Az EBH 2014. január 1-ig technikai tanácsot nyújt a Bizottságnak a valós értéken értékelt, nem realizált nyereség lehetséges kezeléséről, az elsődleges alapvető tőkébe történő, korrekció nélküli bevonásukon kívül. Az ilyen ajánlások figyelembe veszik a nemzetközi számviteli standardok és a bankokra vonatkozó prudenciális standardokról szóló nemzetközi megállapodások fejleményeit.

II. CÍM

KISEBBSÉGI RÉSZESEDÉS ÉS A LEÁNYVÁLLALATOK ÁLTAL KIBOCSÁTOTT KIEGÉSZÍTŐ ALAPVETŐ ÉS JÁRULÉKOS TŐKEINSTRUMENTUMOK

81. cikk

A konszolidált elsődleges alapvető tőkébe való beszámításnál figyelembe vehető kisebbségi részesedések[421]

(1)[422] A kisebbségi részesedések egy leányvállalat elsődleges alapvető tőkeelemeinek összegét foglalják magukban, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

a)[423] a leányvállalat a következők egyike:

i. intézmény;

ii. olyan vállalkozás, amely az alkalmazandó nemzeti jog értelmében e rendelet és a 2013/36/EU irányelv követelményei alá tartozik;

iii. olyan közbenső pénzügyi holding társaság vagy közbenső vegyes pénzügyi holding társaság, amely szubkonszolidált alapon köteles megfelelni e rendelet követelményeinek vagy egy olyan közbenső befektetési holding társaság, amely összevont alapon köteles megfelelni az (EU) 2019/2033 rendelet követelményeinek;

iv. befektetési vállalkozás;

v. közbenső pénzügyi holding társaság harmadik országban, feltéve, hogy az említett közbenső pénzügyi holding társaságra ugyanolyan szigorú prudenciális követelmények vonatkoznak, mint az adott harmadik országbeli hitelintézetekre és feltéve, hogy a Bizottság által a 107. cikk (4) bekezdésének megfelelően elfogadott határozat az említett prudenciális követelményeket legalább egyenértékűnek nyilvánította az e rendeletben meghatározott követelményekkel;

b) a leányvállalatot az első rész II. címének 2. fejezete szerint a konszolidációba teljes körűen bevonták;

c) az e bekezdés bevezető részében említett elsődleges alapvető tőkeelemek az első rész II. címe 2. fejezete szerinti konszolidációba bevont vállalkozásoktól eltérő személyek tulajdonában vannak.

(2) Az olyan kisebbségi részesedések, amelyeket közvetlenül vagy közvetve, különleges célú gazdasági egységen keresztül vagy más módon az intézmény anyavállalata vagy leányvállalatai finanszíroznak, nem minősülnek konszolidált elsődleges alapvető tőkének.

82. cikk[424]

A kiegészítő alapvető tőkébe, az alapvető tőkébe, a járulékos tőkébe és a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemek

A kiegészítő alapvető tőkébe, az alapvető tőkébe és a járulékos tőkébe, valamint a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemek közé tartozik a leányvállalat kisebbségi részesedése, valamint a kiegészítő alapvető tőkébe, illetve a járulékos tőkébe beszámítható tőkeinstrumentumai, és az ezekhez kapcsolódó eredménytartalék és ázsió, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

a)[425] a leányvállalat a következők egyike:

i. intézmény;

ii. olyan vállalkozás, amely az alkalmazandó nemzeti jog értelmében e rendelet és a 2013/36/EU irányelv követelményei alá tartozik;

iii. olyan közbenső pénzügyi holding társaság vagy közbenső vegyes pénzügyi holding társaság amely szubkonszolidált alapon köteles megfelelni e rendelet követelményeinek vagy egy olyan közbenső befektetési holding társaság, amely összevont alapon köteles megfelelni az (EU) 2019/2033 rendelet követelményeinek,

iv. befektetési vállalkozás;

v. közbenső pénzügyi holding társaság harmadik országban, feltéve, hogy az említett közbenső pénzügyi holding társaságra ugyanolyan szigorú prudenciális követelmények vonatkoznak, mint az adott harmadik országbeli hitelintézetekre és feltéve, hogy a Bizottság által a 107. cikk (4) bekezdésének megfelelően elfogadott határozat az említett prudenciális követelményeket legalább egyenértékűnek nyilvánította az e rendeletben meghatározott követelményekkel;

b) a leányvállalatot teljes körűen bevonták az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációba;

c) az említett instrumentumok az első rész II. címe 2. fejezete szerinti konszolidációba bevont vállalkozásoktól eltérő személyek tulajdonában vannak.

83. cikk

Különleges célú gazdasági egység által kibocsátott, a kiegészítő alapvető tőkébe, illetve a járulékos tőkébe beszámítható tőkeelemek

(1) A különleges célú gazdasági egység által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok, valamint a kapcsolódó ázsió 2021. december 31-ig számítható be a kiegészítő alapvető tőkébe, az alapvető tőkébe, a járulékos tőkébe, illetve a szavatolótőkébe, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:[426]

a) az említett instrumentumokat kibocsátó különleges célú gazdasági egységet teljeskörűen bevonták az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációba;

b) az instrumentumok és a kapcsolódó ázsió csak akkor számítható be a kiegészítő alapvető tőkébe, ha teljesülnek az 52. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek;

c) az instrumentumok és a kapcsolódó ázsió csak akkor számítható be a járulékos tőkébe, ha teljesülnek a 63. cikkben meghatározott feltételek;

d) a különleges célú gazdasági egység egyetlen eszköze az anyavállalat vagy annak az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációba teljes körűen bevont leányvállalatának szavatolótőkéjében fennálló befektetése, amelynek formája megfelel az 52. cikk (1) bekezdésében vagy adott esetben a 63. cikkben említett vonatkozó feltételeknek.

Ha az illetékes hatóság véleménye szerint a különleges célú gazdasági egységnek az anyavállalat vagy annak az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációban részt vevő leányvállalatának szavatolótőkéjében fennálló befektetésétől eltérő eszközei minimálisak és jelentéktelenek egy ilyen gazdasági egység számára, az illetékes hatóság eltekinthet az első albekezdés d) pontjában meghatározott feltételtől.

(2) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a különleges célú gazdasági egységek működéséhez esetlegesen kapcsolódó eszközök típusának és az (1) bekezdés második albekezdésében említett "minimális" és "jelentéktelen" fogalmaknak a meghatározása céljából.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.[427]

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

84. cikk

A konszolidált elsődleges alapvető tőkébe beszámított kisebbségi részesedések[428]

(1)[429] Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk egy leányvállalatnak a konszolidált elsődleges alapvető tőkébe beszámított kisebbségi részesedésének összegét, hogy az adott vállalkozás kisebbségi részesedéséből kivonják az a) pont szerinti összeg és a b) pont szerinti százalékos arány szorzatának összegét:

a) a leányvállalat elsődleges alapvető tőkéje, mínusz a következők közül az alacsonyabb:

i. a leányvállalat elsődleges alapvető tőkéjének azon összege, amely:

- az e rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott követelménynek, az e rendelet 458. és 459. cikkében említett követelményeknek, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett specifikus szavatolótőke-követelményeknek, az említett irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált pufferkövetelménynek és az e rendelet 500. cikkében említett követelményeknek, valamint a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak teljesítéséhez összesen szükséges, amennyiben ezeket a követelményeket elsődleges alapvető tőkével kell teljesíteni,

- amennyiben a leányvállalat befektetési vállalkozás, az (EU) 2019/2033 rendelet 11. cikkében szereplő követelménynek, az (EU) 2019/2034 irányelv 39. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett specifikus szavatolótőke-követelményeknek, valamint a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak teljesítéséhez összesen szükséges, amennyiben ezeket a követelményeket elsődleges alapvető tőkével kell teljesítenie;

ii. az adott leányvállalathoz tartozó konszolidált elsődleges alapvető tőke azon összege, amely konszolidált alapon szükséges az e rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott követelménynek, az e rendelet 458. és 459. cikkében említett követelményeknek, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett specifikus szavatolótőke-követelményeknek, az említett irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált pufferkövetelménynek és az e rendelet 500. cikkében említett követelményeknek, valamint a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak a teljesítéséhez, amennyiben ezeket a követelményeket elsődleges alapvető tőkével kell teljesíteni;

b) a leányvállalat kisebbségi részesedése, az adott vállalkozás összes elsődleges alapvető tőkeinstrumentumainak, valamint a kapcsolódó ázsiószámlának, eredménytartaléknak és egyéb tartalékoknak a százalékos arányaként kifejezve.

(2) Az (1) bekezdésben említett számítást a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatok mindegyikére vonatkozóan külön-külön, szubkonszolidált alapon kell elvégezni.

Egy intézmény dönthet úgy, hogy ezt a számítást nem végzi el egy, a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatra vonatkozóan. Ha egy intézmény ilyen döntést hoz, akkor a szóban forgó leányvállalat kisebbségi részesedése nem képezheti a konszolidált elsődleges alapvető tőke részét.

(3)[430] Ha egy illetékes hatóság e rendelet 7. cikkével, illetve adott esetben az (EU) 2019/2033 rendelet 6. cikkével összhangban eltekint a prudenciális követelmények egyedi alapú alkalmazásától, a mentesítés által érintett leányvállalatokban meglévő kisebbségi részesedés nem számítható be szubkonszolidált, illetve konszolidált szinten a szavatolótőkébe.

(4) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az e cikk (2) bekezdése, a 85. cikk és a 87. cikk alapján szükséges szubkonszolidált alapú számítás meghatározására.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.[431]

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(5) Az illetékes hatóságok mentességet adhatnak e cikk alkalmazása alól az olyan pénzügyi holding társaság anyavállalat részére, amely az alábbi feltételek mindegyikét teljesíti:

a) fő tevékenysége tulajdoni részesedések megszerzése;

b) összevont alapú prudenciális felügyelet alá tartozik;

c) a 83/349/EGK irányelv 1. cikkében meghatározott ellenőrzési jog alapján olyan leányvállalatot von be a konszolidációba, amelyben csupán kisebbségi részesedéssel rendelkezik;

d) szubkonszolidált alapon számítva az előírt konszolidált elsődleges alapvető tőkéjének több mint 90 %-a a c) pontban említettek szerinti leányvállalatból származik.

Amennyiben egy pénzügyi holding társaság anyavállalat, amely teljesíti az első albekezdésben megállapított feltételeket, 2013. június 28-át követően vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalattá válik, az illetékes hatóságok megadhatják az első albekezdésben említett mentességet ennek a vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatnak, amennyiben teljesíti az első albekezdésbenmegállapított feltételeket.[432]

(6) Ha egy hálózaton belül valamely központi szervhez tartósan kapcsolt hitelintézetek vagy a 113. cikk (7) bekezdésében említett feltételeknek megfelelő intézményvédelmi rendszerbe tartozó intézmények olyan keresztgarancia-rendszert hoztak létre, amely úgy rendelkezik, hogy a szavatolótőke szabályozási követelményeken felüli összegének a partnertől a hitelintézethez történő átadása előtt nem áll - jelenleg vagy a jövőben várhatóan - jelentős gyakorlati vagy jogi akadály, akkor az említett intézmények mentesülnek ennek a cikknek a levonásra vonatkozó rendelkezései alól, és a keresztgarancia-rendszeren belüli minden kisebbségi részesedést teljes mértékben beszámíthatnak.

85. cikk

A konszolidált alapvető tőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható instrumentumok

(1)[433] Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk leányvállalatuknak a konszolidált szavatolótőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható tőkéjének összegét, hogy az adott vállalkozás alapvető tőkébe beszámítható tőkéjéből kivonják az a) pont szerinti összeg és a b) pont szerinti százalékos arány szorzatát a következők szerint:

a) a leányvállalat alapvető tőkéje, mínusz a következők közül az alacsonyabb:

i. a leányvállalat alapvető tőkéjének azon összege, amely

- az e rendelet 92. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelménynek, az e rendelet 458. és 459. cikkében említett követelményeknek, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett specifikus szavatolótőke-követelményeknek, az említett irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált pufferkövetelménynek és az e rendelet 500. cikkében említett követelményeknek, valamint a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak teljesítéséhez összesen szükséges, amennyiben ezeket a követelményeket alapvető tőkével kell teljesíteni,

- amennyiben a leányvállalat befektetési vállalkozás, az (EU) 2019/2033 rendelet 11. cikkében szereplő követelménynek, az (EU) 2019/2034 irányelv 39. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett specifikus szavatolótőke-követelményeknek, valamint a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak teljesítéséhez összesen szükséges, amennyiben ezeket a követelményeket alapvető tőkével kell teljesítenie;

ii. az adott leányvállalathoz tartozó konszolidált alapvető tőke azon összege, amely konszolidált alapon szükséges az e rendelet 92. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelménynek, az e rendelet 458. és 459. cikkében említett követelményeknek, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett specifikus szavatolótőke-követelményeknek, az említett irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált pufferkövetelménynek és az e rendelet 500. cikkében említett követelményeknek, valamint a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak a teljesítéséhez, amennyiben ezeket a követelményeket alapvető tőkével kell teljesíteni;

b) a leányvállalatnak az alapvető tőkébe beszámítható tőkeelemei, az adott vállalkozás összes alapvető tőkeinstrumentumainak és a kapcsolódó ázsiószámlának, eredménytartaléknak és egyéb tartalékoknak a százalékában kifejezve.

(2) Az (1) bekezdésben említett számítást a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatok mindegyikére vonatkozóan külön-külön, szubkonszolidált alapon kell elvégezni.

Egy intézmény dönthet úgy, hogy ezt a számítást nem végzi el egy, a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatra vonatkozóan. Ha egy intézmény ilyen döntést hoz, akkor a szóban forgó leányvállalatnak az alapvető tőkébe beszámítható tőkeelemei nem képezhetik a konszolidált alapvető tőke részét.

(3)[434] Ha egy illetékes hatóság e rendelet 7. cikkével, illetve adott esetben az (EU) 2019/2033 rendelet 6. cikkével összhangban eltekint a prudenciális követelmények egyedi alapú alkalmazásától, a mentesítés által érintett leányvállalatokban meglévő alapvető tőkeinstrumentumok nem számíthatók be szubkonszolidált, illetve konszolidált szinten a szavatolótőkébe.

86. cikk

A konszolidált kiegészítő alapvető tőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható tőke

A 84. cikk (5) és (6) bekezdésének sérelme nélkül az intézményeknek úgy kell meghatározniuk egy leányvállalatnak a konszolidált kiegészítő alapvető tőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható tőkeelemeinek az összegét, hogy az adott vállalkozásnak a konszolidált alapvető tőke részét képező beszámítható alapvető tőkéjéből kivonják az adott vállalkozásnak a konszolidált elsődleges alapvető tőke részét képező kisebbségi részesedését.

87. cikk

A konszolidált szavatolótőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható tőke

(1)[435] Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk a leányvállalatnak a konszolidált szavatolótőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemeinek az összegét, hogy az adott vállalkozásnak a szavatolótőkébe beszámítható tőkéjéből kivonják az a) pont szerinti összeg és a b) pont szerinti százalékos arány szorzatát a következők szerint:

a) a leányvállalat szavatolótőkéje, mínusz a következők közül az alacsonyabb:

i. a leányvállalat szavatolótőkéjének azon összege, amely

- az e rendelet 92. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelménynek, az e rendelet 458. és 459. cikkében említett követelményeknek, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett specifikus szavatolótőke-követelményeknek, az említett irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált pufferkövetelménynek és az e rendelet 500. cikkében említett követelményeknek, valamint a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak teljesítéséhez összesen szükséges,

- amennyiben a leányvállalat befektetési vállalkozás, az (EU) 2019/2033 rendelet 11. cikkében szereplő követelménynek, az (EU) 2019/2034 irányelv 39. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett specifikus szavatolótőke-követelményeknek, valamint a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak a teljesítéséhez összesen szükséges;

ii. az adott leányvállalathoz tartozó szavatolótőke azon összege, amely konszolidált alapon szükséges az e rendelet 92. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelménynek, az e rendelet 458. és 459. cikkében említett követelményeknek, az említett irányelv 104. cikkében említett specifikus szavatolótőke-követelményeknek, a 2013/36/EU irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált pufferkövetelménynek és az e rendelet 500. cikkében említett követelményeknek, valamint a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak a teljesítéséhez;

b) a vállalkozás szavatolótőkéjébe beszámítható tőke a leányvállalatnak az elsődleges alapvető tőke, a kiegészítő alapvető tőke és járulékos tőke részét képező összes szavatolótőke-instrumentumának, a kapcsolódó ázsiószámlának, eredménytartaléknak és egyéb tartalékoknak a százalékában kifejezve.

(2) Az (1) bekezdésben említett számítást a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatok mindegyikére vonatkozóan külön-külön, szubkonszolidált alapon kell elvégezni.

Egy intézmény dönthet úgy, hogy ezt a számítást nem végzi el egy, a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatra vonatkozóan. Ha egy intézmény ilyen döntést hoz, akkor a szóban forgó leányvállalatnak a szavatolótőkébe beszámítható tőkéje nem képezheti a konszolidált szavatolótőke részét.

(3)[436] Ha egy illetékes hatóság e rendelet 7. cikkével, illetve adott esetben az (EU) 2019/2033 rendelet 6. cikkével összhangban eltekint a prudenciális követelmények egyedi alapú alkalmazásától, a mentesítés által érintett leányvállalatokban meglévő szavatolótőke-instrumentumok nem számíthatóak be szubkonszolidált, illetve konszolidált szinten a szavatolótőkébe.

88. cikk

A konszolidált járulékos tőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható instrumentumok

A 84. cikk (5) és (6) bekezdésének sérelme nélkül az intézményeknek úgy kell meghatározniuk a leányvállalatnak a konszolidált járulékos tőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemeinek az összegét, hogy az adott vállalkozásnak a konszolidált szavatolótőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható tőkéjéből levonják az adott vállalkozásnak a konszolidált alapvető tőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható tőkéjét.

88a. cikk[437]

A leírható, illetve átalakítható kötelezettségek közé beszámítható kötelezettséginstrumentumok

A 92a. cikk hatálya alá tartozó intézmények összevont leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumai közé történő beszámításnál figyelembe kell venni az olyan kötelezettségeket, amelyeket a szanálandó szervezettel azonos szanálandó csoporthoz tartozó, az Unióban letelepedett valamely leányvállalat bocsátott ki, feltéve hogy a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) kibocsátásukra a 2014/59/EU irányelv 45f. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően került sor;

b) nem ugyanabba a szanálandó csoportba tartozó, meglévő részvényes vásárolta meg őket, feltéve hogy a leírásra vagy átalakításra vonatkozó hatásköröknek a 2014/59/EU irányelv 59–62. cikkével összhangban történő gyakorlása nem érinti a szanálandó szervezet által a leányvállalat felett gyakorolt ellenőrzést;

c) értékük nem haladja meg az i. alpontban említett összegnek az ii. alpontban említett összegből való kivonásával kapott összeget:

i. a szanálandó szervezet részére kibocsátott és általa akár közvetlenül, akár közvetve az ugyanazon szanálandó csoportba tartozó más szervezeteken keresztül megvásárolt kötelezettségek összege, valamint a 2014/59/EU irányelv 45f. cikke (2) bekezdése b) pontjának megfelelően kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok összege;

ii. a 2014/59/EU irányelv 45f. cikke (1) bekezdésének megfelelően előírt összeg.

III. CÍM

BEFOLYÁSOLÓ RÉSZESEDÉS A PÉNZÜGYI ÁGAZATON KÍVÜL

89. cikk

Pénzügyi ágazaton kívüli befolyásoló részesedés kockázati súlyozása és tiltása

(1) A (3) bekezdésben meghatározott rendelkezések az intézmény szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőkéjének 15 %-át meghaladó összegű, olyan vállalkozásban lévő befolyásoló részesedésre vonatkoznak, amely nem a következők egyike:[438]

a) pénzügyi ágazatbeli szervezet;

b) nem pénzügyi ágazatbeli szervezetnek minősülő vállalkozás, amely olyan tevékenységet végez, amely az illetékes hatóság szerint a következőnek minősül:

i. banki működés közvetlen kiterjesztése;

ii. banki működés kiegészítője;

iii. lízing, faktorálás, vagyonkezelő társaságok kezelése, adatfeldolgozási szolgáltatások kezelése vagy bármely hasonló tevékenység.

(2)[439] A (3) bekezdésben meghatározott rendelkezések az intézménynek az (1) bekezdés a) és b) pontjában említettektől eltérő vállalkozásokban lévő befolyásoló részesedéseinek teljes összegére vonatkoznak, amennyiben az meghaladja az intézmény szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőkéjének 60 %-át.

(3) Az illetékes hatóságok az a) vagy b) pontban említett követelményeket alkalmazzák az intézmények (1) és (2) bekezdésben említett, befolyásoló részesedéseire:

a) a harmadik részben előírt tőkekövetelmény kiszámításához az intézményeknek 1 250 %-os kockázati súlyt kell alkalmazniuk a következők közül a nagyobbra:

i.[440] az (1) bekezdésben említett, a szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőke 15 %-át meghaladó, befolyásoló részesedések összege;

ii.[441] a befolyásoló részesedéseknek a (2) bekezdésben említett, az intézmény szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőkéjének 60 %-át meghaladó teljes összege;

b)[442] az illetékes hatóságok megtiltják az intézményeknek, hogy az (1) és (2) bekezdésben említett olyan befolyásoló részesedéssel rendelkezzenek, amelynek összege meghaladja a szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőkének az említett bekezdésekben meghatározott százalékát;

Az illetékes hatóságoknak közzé kell tenniük, hogy az a) vagy a b) pontot alkalmazzák-e.

(4) Az (1) bekezdés b) pontjának a céljából az EBH iránymutatásokat ad ki, amelyekben meghatározza a következő fogalmakat:

a) a banki működés közvetlen kiterjesztésének minősülő tevékenységek;

b) a banki működést kiegészítő tevékenységek;

c) hasonló tevékenységek.

Az iránymutatásokat az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően kell elfogadni.

90. cikk

Az 1 250 %-os kockázati súly alternatívája

A 89. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott korlátokat meghaladó összegekre 1 250 %-os kockázati súly alkalmazásának alternatívájaként az intézmények az említett összegeket levonhatják az elsődleges alapvető tőkeelemekből a 36. cikk (1) bekezdése k) pontjának megfelelően.

91. cikk

Kivételek

(1) A 89. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában nem említett vállalkozások részvényeit nem kell beszámítani a szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőke említett cikkben meghatározott korlátainak kiszámításánál, ha a következő feltételek bármelyike teljesül:[443]

a) a részvényeket pénzügyi támogatás során ideiglenesen birtokolják, a 79. cikkben leírtak szerint;

b) az említett részvények birtoklása öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalási pozíció;

c)[444] a részvényeket az intézmény saját nevében, mások javára birtokolja.

(2) Azokat a részvényeket, amelyek nem minősülnek a 86/635/EGK irányelv 38. cikkének (2) bekezdésében említett befektetett pénzügyi instrumentumnak, nem kell bevonni a 89. cikkben meghatározott számításba.

HARMADIK RÉSZ

TŐKEKÖVETELMÉNY

I. CÍM

ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK, ÉRTÉKELÉS ÉS ADATSZOLGÁLTATÁS

1. FEJEZET

A szavatolótőke előírt szintje

1. szakasz

Az intézmények szavalotótőkéjére vonatkozó követelmények[445]

92. cikk

Szavatolótőke-követelmények[446]

(1) A 93. és a 94. cikkre figyelemmel az intézményeknek mindenkor teljesíteniük kell a következő tőkekövetelményt:

a) 4,5 %-os elsődleges alapvető tőke megfelelési mutató;

b) 6 %-os alapvető tőke megfelelési mutató;

c) 8 %-os teljes tőkemegfelelési mutató.

d)[447] 3 %-os tőkeáttételi mutató;

(1a)[448] Az e cikk (1) bekezdésének d) pontjában megállapított követelményen túlmenően a globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek fenn kell tartania egy olyan tőkeáttételi mutató puffert, amely a globálisan rendszerszinten jelentős intézmény e rendelet 429. cikke (4) bekezdésében említett teljes kitettségi mértékének és a 2013/36/EU irányelv 131. cikke szerint a globálisan rendszerszinten jelentős intézményre vonatkozó tőkepuffer 50 %-ának a szorzatával egyenlő.

A globálisan rendszerszinten jelentős intézmények kizárólag alapvető tőkeelemekkel teljesíthetik a tőkeáttételi mutató puffer-követelményt. A tőkeáttételi mutató puffer-követelmény teljesítésére használt alapvető tőke nem használható fel az e rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben meghatározott, tőkeáttételen alapuló követelményeknek való megfelelésre, kivéve ha erről az említett jogszabályok kifejezetten másképp rendelkeznek.

Amennyiben valamely globálisan rendszerszinten jelentős intézmény nem teljesíti a tőkeáttételi mutató puffer-követelményt, az intézményre a 2013/36/EU irányelv 141b. cikke szerinti tőkefenntartási követelményt kell alkalmazni.

Amennyiben valamely globálisan rendszerszinten jelentős intézmény nem teljesíti egyidejűleg a tőkeáttételi mutató puffer-követelményt és a 2013/36/EU irányelv 128. cikke 6. pontjában meghatározott kombinált pufferkövetelményt, az intézményre az említett irányelv 141. és 141b. cikke szerinti tőkefenntartási követelmények közül a magasabbat kell alkalmazni.

(2) Az intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a tőkemegfelelési mutatóikat:

a) az elsődleges alapvető tőke megfelelési mutató az intézmény elsődleges alapvető tőkéje, a teljes kockázati kitettségérték százalékaként kifejezve;

b) az alapvető tőke megfelelési mutató az intézmény alapvető tőkéje, a teljes kockázati kitettségérték százalékaként kifejezve;

c) a teljes tőkemegfelelési mutató az intézmény szavatolótőkéje, a teljes kockázati kitettségérték százalékaként kifejezve.

(3) A teljes kockázati kitettségértéket az e bekezdés a)-f) pontjának összegeként kell kiszámítani a (4) bekezdésben meghatározott rendelkezések figyelembevételével:

a) egy intézmény minden üzleti tevékenysége tekintetében a II. címnek és a 379. cikknek megfelelően kiszámított, a hitelkockázatra és a felhígulási kockázatra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek, kivéve az intézmény kereskedési könyv szerinti tevékenységéből eredő, kockázattal súlyozott kitettségértékeket;

b)[449] egy intézmény kereskedési könyvi tevékenysége tekintetében meghatározott szavatolótőke-követelmény a következőkre vonatkozóan:

i. az e rész IV. címének megfelelően meghatározott piaci kockázat, az említett cím 1a. és 1b. fejezetében meghatározott módszerek kivételével;

ii. a 395–401. cikkben meghatározott határértékeket meghaladó nagykockázat-vállalások, az intézmény számára az említett határértékek túllépésére engedélyezett mértékig, a negyedik részben meghatározottaknak megfelelően;

c)[450] az e rész IV. címében meghatározott, piaci kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény, az említett cím 1a. és 1b. fejezetében meghatározott módszerek kivételével, minden olyan üzleti tevékenység tekintetében, amely devizaárfolyam-kockázattal vagy árukockázattal jár;

ca)[451] a szavatolótőke-követelmény e rész V. címével összhangban kiszámolt mértéke, a 379. cikkben foglalt kiegyenlítési kockázat kivételével.

d)[452] a hitelkockázathoz kapcsolódó kockázattal súlyozott kitettségérték csökkentésére elismert hitelderivatíváktól eltérő, tőzsdén kívüli OTC derivatívák hitelértékelési korrekciós kockázatához kapcsolódó, a VI. címnek megfelelően kiszámított szavatolótőke-követelmény;

e)[453] a működési kockázatra vonatkozóan a III. címnek megfelelően kiszámított szavatolótőke-követelmény;

f) az intézmény kereskedési könyv szerinti tevékenységéből eredő partnerkockázathoz kapcsolódó, a harmadik rész II. címének megfelelően meghatározott, kockázattal súlyozott kitettségértékek a következő tranzakciótípusokra és megállapodásokra vonatkozóan:

i. a II. mellékletben felsorolt szerződések és hitelderivatívák;

ii. repoügyletek, értékpapír és/vagy áru kölcsönbe adása vagy kölcsönbe vétele;

iii.[454] értékpapír vagy árufedezet mellett nyújtott befektetési célú hitelek;

iv.[455] hosszú kiegyenlítési idejű ügyletek.

(4)[456] A (3) bekezdésben említett teljes kockázati kitettségérték kiszámítása során a következő rendelkezések alkalmazandók:

a) az említett (3) bekezdés c), d) és e) pontjában említett szavatolótőke-követelmény magában kell, hogy foglalja az intézmény összes üzleti tevékenységéből eredő szavatolótőke-követelményeket;

b) az intézményeknek az említett bekezdés b)-e) pontjában meghatározott szavatolótőke-követelményt meg kell szorozniuk 12,5-del.

92a. cikk[457]

Szavatolótőkére és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmény globálisan rendszerszinten jelentős intézmények esetében

(1) A 93. és a 94. cikkre, valamint az e cikk (2) bekezdésében meghatározott kivételekre is figyelemmel, a szanálandó szervezetként megjelölt globálisan rendszerszinten jelentős intézmények és a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények szanálandó szervezetként megjelölt részei mindenkor kötelesek megfelelni a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó következő követelményeknek:

a) 18 %-os kockázatalapú arány, a 92. cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázati kitettségérték százalékos arányában kifejezve, tükrözve az intézmény szavatolótőkéjét és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeit;

b) 6,75 %-os nem kockázatalapú arány, a 429. cikk (4) bekezdésében említett teljes kockázati kitettségérték százalékos arányában kifejezve, tükrözve az intézmény szavatolótőkéjét és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeit.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott követelmények nem alkalmazandók a következő esetekben:

a) az intézmény vagy az intézmény csoportja globálisan rendszerszinten jelentős intézménnyé minősítésének dátumát követő három évben;

b) a hitelezői feltőkésítés 2014/59/EU irányelv szerinti, szanálási hatóság általi alkalmazásának dátumát követő két évben;

c) a 2014/59/EU irányelv 32. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett, a szanálandó szervezet szanálási eszközök nélküli feltőkésítése céljából tőkeinstrumentumok és más kötelezettségek leírása vagy elsődleges alapvető tőkeelemekké való átalakítása érdekében alkalmazott alternatív magánszektorbeli intézkedés szanálandó szervezet általi alkalmazásának dátumát követő két évben.

(3) Amennyiben az e cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti követelménynek az ugyanazon globálisan rendszerszinten jelentős intézmény egyes szanálandó szervezeteire való alkalmazásával kapott eredmények együttesen magasabbak, mint a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelménynek az e rendelet 12a. cikke szerint számított összege, az EU-szintű anyaintézmény szanálási hatósága az egyéb érintett szanálási hatóságokkal folytatott konzultációt követően a 2014/59/EU irányelv 45d. cikkének (4) bekezdése vagy 45h. cikkének (1) bekezdése szerint járhat el.

92b. cikk[458]

Szavatolótőkére és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmény nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmények esetében

(1) A nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmények azon jelentős leányvállalatainak, amelyek nem minősülnek szanálandó szervezetnek, a 92a. cikkben a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozóan meghatározott követelmények 90 %-ával egyenlő, szavatolótőkére és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelményt kell mindenkor teljesíteniük.

(2) Az (1) bekezdésnek való megfelelés céljából a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok, a járulékos tőkeinstrumentumok és a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok csak akkor vehetők figyelembe, ha ezeket az instrumentumokat a nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény legfelső szintű anyaintézménye birtokolja, és közvetlenül vagy közvetve ugyanazon csoporthoz tartozó szervezetek bocsátották ki őket, és amennyiben e szervezetek mindegyike a legfelső szintű anyaintézménnyel azonos harmadik országban vagy valamelyik tagállamban letelepedett.

(3) Egy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentum csak akkor vehető figyelembe az (1) bekezdésnek való megfelelés céljából, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 47. pontjában meghatározott rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén a kötelezettségből származó követelés besorolása alacsonyabb, mint az olyan kötelezettségekből származó követeléseké, amelyek nem elégítik ki az e cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételeket és amelyek nem számítanak szavatolótőkének;

b) a 2014/59/EU irányelv 59–62. cikkével összhangban a kötelezettségre alkalmazható a leírásra vagy átalakításra vonatkozó hatáskör.

93. cikk

Folyamatos működés melletti indulótőke követelmény

(1) Az intézmény szavatolótőkéje nem csökkenhet az engedélyezése időpontjában előírt indulótőke összege alá.

(2) Azok az 1993. január 1-jén már létező hitelintézetek, amelyek szavatolótőkéjének összege nem éri el az indulótőke előírt összegét, folytathatják tevékenységüket. Ebben az esetben a szóban forgó intézmények szavatolótőkéjének összege nem csökkenhet az 1989. december 22-től kezdődően elért legmagasabb szint alá.

(3)[459]

(4)[460] Ha a (2) bekezdésben említett kategóriába tartozó intézmény ellenőrzését átveszi egy, az intézmény felett korábban ellenőrzést gyakorló személytől különböző természetes vagy jogi személy, az adott intézmény szavatolótőkéje összegének el kell érnie az indulótőke előírt összegét.

(5)[461] Ha a (2) bekezdésben említett kategóriába tartozó két vagy több intézmény egyesül, az egyesülés révén létrejövő intézmény szavatolótőkéjének összege mindaddig nem csökkenhet az egyesült intézményeknek az egyesülés időpontjában meglévő teljes szavatolótőkéjének összege alá, amíg az az indulótőke előírt összegét el nem érte.

(6)[462] Amennyiben az illetékes hatóságok egy intézmény fizetőképességének biztosításához szükségesnek tartják az (1) bekezdésben meghatározott követelmény teljesítését, a (2), a (4) és az (5) bekezdésben meghatározott rendelkezések nem alkalmazandók.

94. cikk[463]

Kisméretű kereskedési könyvi tevékenységre vonatkozó eltérés

(1) A 92. cikk (3) bekezdésének b) pontjától eltérve az intézmény kereskedési könyvi tevékenysége szavatolótőke-követelményét e cikk (2) bekezdésének megfelelően is kiszámíthatja, amennyiben az intézmény mérleg szerinti és mérlegen kívüli, kereskedési könyvi tevékenységének nagysága a havonta, a hónap utolsó napja szerinti adatok alapján elvégzett értékelés szerint nem haladja meg a következő küszöbértékek egyikét sem:

a) az intézmény összes eszközének 5 %-a;

b) 50 millió EUR.

(2) Amennyiben teljesülnek az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételek, az intézmény a következőknek megfelelően számíthatja ki kereskedési könyvi tevékenysége szavatolótőke-követelményét:

a) a II. melléklet 1. pontjában felsorolt ügyletek, az ugyanazon melléklet 3. pontjában említett, tulajdoni részesedést megtestesítő ügyletek és a hitelderivatívák esetében az intézmény nem köteles alkalmazni a 92. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett szavatolótőke-követelményt az említett pozíciókra;

b) az e bekezdés a) pontjában említettektől eltérő kereskedési könyvi pozíciók esetében az intézmény a 92. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett szavatolótőke-követelményt helyettesítheti a 92. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerint számított követelménnyel.

(3) Az intézményeknek a mérleg szerinti és mérlegen kívüli, kereskedési könyvi tevékenységük nagyságát az (1) bekezdés alkalmazása céljából a hónap utolsó napja szerinti adatok alapján kell kiszámítaniuk a következő követelményeknek megfelelően:

a) a számításnak ki kell terjednie a 104. cikknek megfelelően a kereskedési könyvbe besorolt minden pozícióra, a következők kivételével:

i. deviza- és árupozíciók;

ii. a nem kereskedési könyvi hitelkockázati kitettségeket vagy partnerkockázati kitettségeket fedező, belső fedezeti ügyletekként megjelenített hitelderivatívákban, valamint az olyan hitelderívatíva-ügyletekben fennálló pozíciók, amelyek maradéktalanul ellentételezik ezen, a 106. cikk (3) bekezdésben említett belső fedezeti ügyletek piaci kockázatát;

b) a számításba az a) pontnak megfelelően bevont minden pozíciót az adott napi piaci értékén kell értékelni; amennyiben a pozíció adott napi piaci értéke nem áll rendelkezésre, az intézménynek a pozíció adott napi valós értékét kell figyelembe vennie; amennyiben a pozíció adott napi valós és piaci értéke nem áll rendelkezésre, az intézménynek az érintett pozíció legutóbbi valós vagy piaci értékét kell figyelembe vennie;

c) a hosszú pozíciók abszolútértékét összegezni kell a rövid pozíciók abszolútértékével.

(4) Amennyiben az e cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt feltételek teljesülnek, az e rendelet 102. cikke (3) és (4) bekezdésének, valamint 103. és 104b. cikkének a rendelkezései nem alkalmazandók, tekintet nélkül a 2013/36/EU irányelv 74. és 83. cikkében meghatározott kötelezettségekre.

(5) Az intézményeknek értesíteniük kell az illetékes hatóságokat arról, ha a kereskedési könyvi tevékenységük szavatolótőke-követelményét a (2) bekezdésnek megfelelően számítják ki, vagy ha megszüntetik annak ily módon történő számítását.

(6) Az intézménynek haladéktalanul értesítenie kell az illetékes hatóságot, ha már nem felel meg az (1) bekezdésben meghatározott egy vagy több feltételnek.

(7) Az intézménynek bármely alábbi eset bekövetkeztétől számított három hónapon belül meg kell szüntetnie azt a gyakorlatot, hogy a (2) bekezdésnek megfelelően számítja kereskedési könyvi tevékenysége szavatolótőke-követelményét:

a) az intézmény három egymást követő hónapon keresztül nem felel meg az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott feltételeknek;

b) az intézmény a megelőző 12 hónapon belül több mint 6 hónapon keresztül nem felel meg az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott feltételeknek;

(8) Amennyiben az intézmény megszüntette azt a gyakorlatot, hogy e cikknek megfelelően számítja kereskedési könyvi tevékenysége szavatolótőke-követelményét, csak abban az esetben engedélyezhető számára, hogy kereskedési könyvi tevékenysége szavatolótőke-követelményét e cikknek megfelelően számítsa, ha bizonyítja az illetékes hatóság számára, hogy az (1) bekezdésben meghatározott feltételek mindegyikének egy teljes éven át folyamatosan megfelelt.

(9) Az intézmények nem köthetnek vételi vagy eladási kereskedési könyvi pozíciót kizárólag azért, hogy a havi értékelés során megfeleljenek az (1) bekezdésben meghatározott feltételek valamelyikének.

(10)[464] Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyekben meghatározza a pozíciók fő kockázati tényezőjének azonosítására, valamint az annak meghatározására szolgáló módszert, hogy valamely ügylet az e cikk (3) bekezdése, valamint a 273a. cikk (3) bekezdése és a 325a. cikk (2) bekezdése szerinti hosszú vagy rövid pozíció-e.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozása során az EBH-nak figyelembe kell vennie a 279a. cikk (3) bekezdésének b) pontjában előírt szabályozástechnikai standardokhoz kidolgozott módszert.

Az EBH-nak 2025. július 10-ig be kell nyújtania a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

2. szakasz

Befektetési szolgáltatások nyújtására vonatkozóan korlátozott engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozásokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények[465]

95. cikk

Befektetési szolgáltatások nyújtására vonatkozóan korlátozott engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozásokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények[466]

(1) A 92. cikk (3) bekezdésének alkalmazása céljából a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatások nyújtására engedéllyel nem rendelkező befektetési vállalkozásoknak a teljes kockázati kitettségérték (2) bekezdésben meghatározott számítását kell alkalmazniuk.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett befektetési vállalkozásoknak és a 4. cikk (1) bekezdésének 2. pontja c) alpontjában említett azon vállalkozásoknak, amelyek a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 2. és 4. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatásokat nyújtják, illetve tevékenységeket végzik, a teljes kockázati kitettségértéküket a következők közül a magasabbként kell kiszámítaniuk:

a) a 92. cikk (4) bekezdésének alkalmazása után a 92. cikk (3) bekezdése a)-d) és f) pontjában említett elemek összege;

b) a 97. cikkben meghatározott összeg 12,5-szerese.

A 4. cikk (1) bekezdése 2. pontjának c) alpontjában említett azon vállalkozásoknak, amelyek a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 2. és 4. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatásokat nyújtják, illetve tevékenységeket végzik, a 92. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt követelményeket az első albekezdésben említett teljes kockázati kitettségérték alapján kell teljesíteniük.

A 4. cikk (1) bekezdése 2. pontjának c) alpontjában említett azon vállalkozások számára, amelyek a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 2. és 4. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatásokat nyújtják, illetve tevékenységeket végzik, az illetékes hatóságok megállapíthatnak olyan szavatolótőke-követelményt, mint amelyek a 2006/49/EK irányelvet és a 2006/48/EK irányelvet átültető, 2013. december 31-én hatályban lévő nemzeti rendelkezéseknek megfelelően lennének kötelezőek az említett vállalkozásokra nézve.

(3) Az (1) bekezdésben említett befektetési vállalkozások a működési kockázat tekintetében a 2013/36/EU irányelv VII. címe 2. fejezete II. szakasza 2. alszakaszában meghatározott összes többi rendelkezés hatálya alá tartoznak.

96. cikk

A 2013/36/EU irányelv 28. cikkének (2) bekezdésében meghatározottak szerinti indulótőkével rendelkező befektetési vállalkozásokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények[467]

(1) A 92. cikk (3) bekezdésének alkalmazása céljából az olyan befektetési vállalkozások következő kategóriáinak, amelyek a 2013/36/EU irányelv 28. cikke (2) bekezdésének megfelelő indulótőkével rendelkeznek, a teljes kockázati kitettségérték az e cikk (2) bekezdésében meghatározott számítását kell alkalmazniuk:

a)[468] kizárólag ügyfélmegbízás teljesítése vagy végrehajtása, illetve klíring- és kiegyenlítési rendszerbe vagy elismert tőzsdére történő belépés céljából saját számlára ügyleteket kötő befektetési vállalkozások, abban az esetben, ha ügynöki minőségben lépnek fel vagy hajtanak végre ügyfélmegbízást;

b) a következő feltételek mindegyikét teljesítő befektetési vállalkozások:

i. amelyek nem rendelkeznek az ügyfelek pénzeszközei vagy értékpapírjai felett

ii. amelyek csak saját számlára történő ügyletkötést vállalnak;

iii. amelyek nem rendelkeznek külső ügyfelekkel;

iv.[469] amelyek ügyleteinek teljesítése és kiegyenlítése klíringintézmény felelősségvállalása és garanciája mellett történik.

(2) Az (1) bekezdésben említett befektetési vállalkozások esetében a teljes kockázati kitettségértéket a következők összegeként kell kiszámítani:

a) a 92. cikk (4) bekezdésének alkalmazása után a 92. cikk (3) bekezdésének a)-d) és f) pontja;

b) a 97. cikkben meghatározott összeg 12,5-szerese.

(3) Az (1) bekezdésben említett befektetési vállalkozások a működési kockázat tekintetében a(z) 2013/36/EU irányelv VII. címe 3. fejezete II. szakasza 1. alszakaszában meghatározott összes többi rendelkezés hatálya alá tartoznak.

97. cikk

Fix általános költségeken alapuló szavatolótőke-követelmény[470]

(1)[471] A 95. és 96. cikkel összhangban a befektetési vállalkozásoknak és a 4. cikk (1) bekezdése 2. pontjának c) alpontjában említett azon vállalkozásoknak, amelyek a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 2. és 4. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatásokat nyújtják, illetve tevékenységeket végzik, az előző évi fix általános költségeik legalább egynegyedének megfelelő, figyelembe vehető tőkével kell rendelkezniük.

(2) Amennyiben a befektetési vállalkozás üzleti tevékenységében az előző év óta az illetékes hatóság által lényegesnek ítélt változás következik be, az illetékes hatóság módosíthatja az (1) bekezdésben meghatározott követelményt.

(3)[472] Amennyiben a befektetési vállalkozás még nem folytatott üzleti tevékenységet egy teljes éven át, a befektetési vállalkozásnak az indulása napjától számítva az üzleti tervében előre jelzett fix általános költségek legalább egynegyedének megfelelő, figyelembe vehető tőkével kell rendelkeznie, kivéve, ha az illetékes hatóság előírja az üzleti terv módosítását.

(4) Az EBH az EÉPH-val egyeztetve szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletesebb meghatározása céljából:

a)[473] az előző évi fix általános költségek legalább egynegyedének megfelelő, a figyelembe vehető tőke tartására vonatkozó követelmény kiszámítása;

b)[474] az előző évi fix általános költségek legalább egynegyedének megfelelő, a figyelembe vehető tőke tartására vonatkozó követelmény illetékes hatóság általi módosításának feltételei;

c)[475] az előre jelzett fix általános költségek számítása olyan befektetési vállalkozások esetében, amelyek még nem folytattak üzleti tevékenységet egy teljes éven át.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. március 1-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

98. cikk

Befektetési vállalkozások összevont alapú szavatoló tőkéje

(1) A 95. cikk (1) bekezdésében említett, csoporthoz tartozó befektetési vállalkozások esetében, ha a csoportban nincs hitelintézet, a tagállami befektetési vállalkozás anyavállalatnak a 92. cikket összevont alapon kell alkalmaznia, a következők szerint:

a)[476] a teljes kockázati kitettségérték kiszámítására a 95. cikk (2) bekezdésében meghatározottakat alkalmazva;

b)[477] az eset körülményeitőlesettől függően a befektetési vállalkozás anyavállalat, a pénzügyi holding társaság, vagy a vegyes pénzügyi holding társaság összevont alapon számított szavatolótőkéjét alkalmazva.

(2) A 96. cikk (1) bekezdésében említett, csoporthoz tartozó befektetési vállalkozások esetében, ha a csoportban nincs hitelintézet, a tagállami befektetési vállalkozás anyavállalatnak és a pénzügyi holding társaság, vagy a vegyes pénzügyi holding társaság által ellenőrzött befektetési vállalkozásnak a 92. cikket összevont alapon kell alkalmaznia, a következők szerint:

a) a 96. cikk (2) bekezdésében meghatározott teljes kockázati kitettségérték számítását kell alkalmaznia;

b) a befektetési vállalkozás anyavállalat, a pénzügyi holding társaság vagy adott esetben a vegyes pénzügyi holding társaság összevont alapon számított szavatoló tőkéjét kell alkalmaznia az első rész II. címe 2. fejezetével összhangban.

2. FEJEZET

[478]

99. cikk[479]

100. cikk[480]

101. cikk[481]

3. FEJEZET

Kereskedési könyv

102. cikk

A kereskedési könyvre vonatkozó követelmények

(1) A kereskedési könyvben csak olyan pozíciók szerepelhetnek, amelyek vagy mentesek a forgalmazhatóságukra vonatkozó korlátozásoktól, vagy fedezeti ügyletbe bevonhatók.

(2)[482] A kereskedési szándékot az intézmény által a pozíció vagy a portfólió 103., 104. és 104a. cikknek megfelelő kezelése céljából létrehozott stratégiák, szabályzatok és eljárások alapján kell igazolni.

(3)[483] Az intézményeknek kereskedési könyvük kezelésére a 103. cikknek megfelelő rendszereket és ellenőrzési mechanizmusokat kell kialakítaniuk és fenntartaniuk.

(4)[484] A 430b. cikk (3) bekezdésében előírt adatszolgáltatási követelmények alkalmazása céljából a kereskedési könyvi pozíciókat hozzá kell rendelni a 104b. cikknek megfelelően létrehozott kereskedési részlegekhez.”

(5)[485] A kereskedési könyvi pozíciókra a 105. cikkben meghatározott prudens értékelési követelmények alkalmazandók.

(6)[486] A belső fedezeti ügyleteket az intézmények a 106. cikknek megfelelően kötelesek kezelni.

103. cikk[487]

A kereskedési könyv kezelése

(1) Az intézményeknek világosan meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkezniük a kereskedési könyv átfogó kezelésére. Ezeknek a szabályzatoknak és eljárásoknak legalább a következőkre kell vonatkozniuk:

a) mely tevékenységeket tekinti az intézmény kereskedésnek és a szavatolótőke-követelmény szempontjából a kereskedési könyvbe tartozónak;

b) az, hogy a pozícióra milyen mértékben alkalmazható napi piaci áron történő értékelés egy aktív, likvid kétirányú piac alapul vételével;

c) a modell alapján értékelt pozíciók esetében az, hogy az intézmény milyen mértékben képes:

i. a pozíció összes jelentős kockázatát azonosítani;

ii. a pozíció összes jelentős kockázatát olyan instrumentumokkal fedezni, amelyekre aktív, likvid kétirányú piac áll rendelkezésre;

iii. a modellben használt kulcsfontosságú feltételezések és paraméterek levezetésére megbízható becsléseket levezetni;

d) az, hogy az intézmény milyen mértékben képes és köteles a pozícióra vonatkozóan olyan értékeléseket végezni, amelyek külső értékeléssel következetesen validálhatók;

e) az, hogy a jogi korlátozások vagy egyéb működési követelmények milyen mértékben korlátoznák az intézmény azon képességét, hogy rövid távon lezárja vagy fedezze a pozíciót;

f) az, hogy az intézmény milyen mértékben képes és köteles a kereskedési tevékenysége során a pozíciók kockázatait aktívan kezelni;

g) milyen mértékben sorolhat át kockázatot vagy pozíciókat az intézmény a nem kereskedési könyv és a kereskedési könyv között, és az ilyen átsorolásokra vonatkozó, a 104a. cikkben említett követelmények.

(2) Az intézménynek a kereskedési könyvi pozíciói vagy pozícióportfóliói kezelése során az összes alábbi követelményt teljesítenie kell:

a) az intézménynek a kereskedési könyvi pozíciókra vagy portfóliókra nézve rendelkeznie kell egy, a felső vezetés által jóváhagyott, világosan dokumentált kereskedési stratégiával, amelynek részét képezi a tartási időszak várható hossza;

b) az intézménynek a kereskedési könyvi pozíciók vagy portfóliók aktív kezelésére nézve világosan meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie; e szabályzatoknak és eljárásoknak ki kell terjedniük a következőkre:

i. milyen pozíciókat vagy pozícióportfóliókat vállalhatnak az egyes kereskedési részlegek vagy adott esetben kijelölt kereskedők;

ii. pozíciólimitek megállapítása és megfelelőségük monitorozása;

iii. annak biztosítása, hogy a kereskedők az elfogadott limiteken belül és a jóváhagyott stratégia szerint szabadon vállalhassanak pozíciót és kezelhessék azt;

iv. annak biztosítása, hogy a pozíciókat az intézmény kockázatkezelési eljárásának szerves részéként jelentsék a felső vezetésnek;

v. annak biztosítása, hogy a pozíciókat piaci információs források igénybevételével folyamatosan monitorozzák, és értékelés készüljön a pozíció vagy az azt alkotó kockázatok értékesíthetőségéről vagy fedezhetőségéről, ideértve az értékelési folyamat piaci bejövő adatainak kiértékelését, minőségét és rendelkezésre állását, a piaci forgalom szintjét, valamint a piacon kereskedett pozíciók méretét;

vi. csalás elleni aktív eljárások és kontrollok;

c) az intézménynek világosan meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie a pozícióknak az intézmény kereskedési stratégiájához viszonyított monitorozására, beleértve a forgalom és azon pozíciók monitoringját, amelyek esetében az eredetileg tervezett tartási időszakot túllépték.”

104. cikk[488]

A kereskedési könyvbe történő besorolás

(1) Az intézményeknek a 102. cikkben meghatározott követelményeknek és a kereskedési könyvnek a 4. cikk (1) bekezdése 86. pontja szerinti meghatározásának megfelelően, az intézmény kockázatkezelési képességét és gyakorlatát figyelembe véve, világosan meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkezniük a kereskedési könyvbe a tőkekövetelményük kiszámítása céljából besorolható pozíciók meghatározása céljából. Az intézménynek teljes körűen dokumentálnia kell az említett szabályzatok és eljárások betartását és rendszeres belső auditnak kell alávetnie azokat.

(2)[489]

(3)

(4)

(5)

(6)

(7)

(8)

(9)[490] Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia azon eljárás további pontosítása céljából, amelyet az intézmények a (2) bekezdés b) pontjában említett nem kereskedési könyvi nettó rövid hitel- és nettó rövid részvénypozíciók kiszámításához és nyomon követéséhez kötelesek alkalmazni.

Az EBH-nak 2027. július 10-ig be kell nyújtania a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

104a. cikk[491]

Pozíciók átsorolása

(1) Az intézményeknek világosan meghatározott szabályzatokkal kell rendelkezniük annak meghatározására, hogy milyen rendkívüli körülmények indokolhatják az illetékes hatóság számára kielégítő módon, hogy a szavatolótőke-követelmények meghatározása céljából bizonyos kereskedési könyvi pozíciókat nem kereskedési könyvi pozíciókká, illetve fordítva, nem kereskedési könyvi pozíciókat kereskedési könyvi pozíciókká soroljanak át. Ezeket a szabályzatokat az intézményeknek legalább évente felül kell vizsgálniuk.

Az EBH-nak nyomon kell követnie a felügyeleti gyakorlatok körét, és 2027. július 10-ig - az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban - iránymutatásokat kell kiadnia arra vonatkozóan, hogy e bekezdés első albekezdésének és e cikk (5) bekezdésének az alkalmazása tekintetében a rendkívüli körülmények milyen következményekkel járnak. Ameddig az EBH ki nem bocsátja az említett iránymutatásokat, az illetékes hatóságoknak indokolással ellátott értesítést kell küldeniük az EBH-nak arra vonatkozó döntéseikről, hogy engedélyezik-e egy intézménynek, hogy az e cikk (2) bekezdésében említettekkel összhangban átsoroljon egy pozíciót.[492]

(2) Az illetékes hatóságok csak abban az esetben engedélyezhetik a szavatolótőke-követelmények meghatározása céljából kereskedési könyvi pozíciók nem kereskedési könyvi pozíciókká, illetve fordítva, nem kereskedési könyvi pozíciók kereskedési könyvi pozíciókká történő átsorolását, ha az intézmény írásban igazolta az illetékes hatóság számára, hogy a pozíciók átsorolására vonatkozó határozatát rendkívüli körülmény indokolta, és a határozat megfelel az e cikk (1) bekezdése szerinti intézményi szabályzatoknak. E célból az intézménynek megfelelően igazolnia kell, hogy a pozíció már nem felel meg a kereskedési könyvbe, illetve a nem kereskedési könyvbe történő besorolás tekintetében előírt, a 104. cikk szerinti feltételeknek.

Az első albekezdésben említett határozatot az intézmény vezető testületének jóvá kell hagynia.

(3) Amennyiben az illetékes hatóság a (2) bekezdésnek megfelelően engedélyezte egy pozíció átsorolását, az engedélyt megkapó intézmény:

a) köteles haladéktalanul nyilvánosságra hozni:

i. a pozíció átsorolásának tényét;

ii. amennyiben az átsorolás hatására csökken az intézmény szavatolótőke-követelménye, e csökkenés mértékét; és

b) amennyiben az átsorolás hatására csökken az intézmény szavatolótőke-követelménye, ennek hatását nem érvényesítheti a pozíció lejártáig, kivéve ha az intézményt felügyelő illetékes hatóság engedélyezte e hatás korábbi időpontban történő érvényesítését.

(4) Az intézménynek azt, hogy az átsorolás a szavatolótőke-követelményeinek milyen mértékű nettó csökkenését eredményezte, a közvetlenül az átsorolás utáni szavatolótőke-követelmény és a közvetlenül az átsorolás előtti szavatolótőke- követelmény különbségeként kell kiszámítania, mindkét értéket a 92. cikkel összhangban meghatározva. Az intézmény a számítás során az átsoroláson kívül más tényező hatását nem veheti figyelembe.

(5) A pozíciók e cikk szerinti átsorolása visszavonhatatlan.

104b. cikk[493]

A kereskedési részlegre vonatkozó követelmények

(1) A 430b. cikk (3) bekezdésében előírt adatszolgáltatási követelmények alkalmazása céljából az intézményeknek kereskedési részlegeket kell létrehozniuk, és minden kereskedési könyvi pozíciójukat hozzá kell rendelniük valamelyik kereskedési részleghez. A kereskedési könyvi pozíciók csak akkor rendelhetők hozzá egyazon kereskedési részleghez, ha megfelelnek a kereskedési részleg jóváhagyott üzleti stratégiájának, és e cikk (2) bekezdésének megfelelően következetesen kezelik és monitorozzák őket.

(2) Az intézmények kereskedési részlegei mindenkor kötelesek megfelelni a következő követelmények mindegyikének:

a) minden kereskedési részlegnek egyértelmű és jól megkülönböztethető üzleti stratégiával és üzleti stratégiájának megfelelő kockázatkezelési struktúrával kell rendelkeznie;

b) minden kereskedési részlegnek egyértelmű szervezeti felépítéssel kell rendelkeznie; az adott kereskedési részlegnél lévő pozíciókat az intézményen belül kijelölt kereskedők kezelik; minden kereskedő meghatározott feladatkörrel rendelkezik a kereskedési részlegen belül; minden kereskedő csak egyetlen kereskedési részlegbe osztható be;

c) a kereskedési részlegeken belüli pozíciólimiteket az adott kereskedési részleg üzleti stratégiájának megfelelően kell megállapítani;

d) a kereskedési részlegek tevékenységéről, nyereségességéről és a rájuk vonatkozó kockázatkezelési és szabályozói követelményekről legalább heti alapon jelentéseket kell készíteni, amelyeket rendszeresen meg kell kapnia a vezető testületnek;

e) minden kereskedési részlegnek egyértelmű éves üzleti tervvel kell rendelkeznie, melynek része a megbízható teljesítménymérési kritériumokon alapuló, pontosan meghatározott javadalmazási politika;

f) havonta minden egyes kereskedési részleg esetében jelentést kell készíteniük a lejáró pozíciókról, a napon belüli kereskedési korlátok túllépéséről, a napi kereskedési korlátok túllépéséről, valamint az intézmény által e korlátok túllépésének kezelése érdekében hozott intézkedésekről, továbbá értékelniük kell a piaci likviditást, e jelentéseket és értékelést pedig elérhetővé kell tenniük az illetékes hatóságok számára.

(3) A (2) bekezdés b) pontjától eltérve, adott intézmény egy kereskedőt több kereskedési részlegbe is beoszthat, amennyiben az intézmény kielégítő módon bizonyítja az illetékes hatóságnak, hogy a beosztás üzleti vagy erőforrásokhoz kötődő megfontolásból történt, és hogy amellett továbbra is fennáll az e cikkben meghatározott, a kereskedőkre és a kereskedési részlegekre vonatkozó egyéb minőségi követelményeknek való megfelelés.

(4) Az intézménynek tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot arról, hogy milyen módon felel meg a (2) bekezdésnek. Az illetékes hatóság előírhatja az intézmény számára, hogy az e cikkben foglaltaknak való megfelelés érdekében módosítsa kereskedési részlegeinek felépítését vagy szervezetét.

104c. cikk[494]

A tőkemegfelelési mutatók devizaárfolyam-kockázati fedezeti ügyleteinek kezelése

(1)

(2)

(3)

(4)[495] Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyekben részletesen meghatározza a következőket:

a) azok a kockázati pozíciók, amelyeket az intézmény szándékosan vállalhat annak érdekében, hogy legalább részben fedezze az (1) bekezdésben említett bármely tőkemegfelelési mutatóját a devizaárfolyamok kedvezőtlen változásaival szemben;

b) az e cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett maximális összeg meghatározásának módja, valamint annak módja, ahogyan az intézménynek ezt az összeget figyelmen kívül kell hagynia a 325. cikk (1) bekezdésében említett módszerek mindegyike esetén;

c) az intézmény (1) bekezdés c) pontjában említett kockázatkezelési keretrendszere által ahhoz teljesítendő kritériumok, hogy azt e cikk alkalmazása céljából megfelelőnek lehessen tekinteni.

Az EBH-nak 2026. július 10-ig be kell nyújtania a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

105. cikk

A prudens értékelés követelményei

(1)[496] Minden valós értéken értékelt kereskedési könyvi és nem kereskedési könyvi pozícióra vonatkoznak a prudens értékelés ebben a cikkben meghatározott standardjai. Az intézményeknek mindenekelőtt gondoskodniuk kell arról, hogy kereskedési könyvi pozícióik prudens értékelése megfelelő mértékű bizonyosságot érjen el, tekintettel a valós értéken értékelt kereskedési könyvi és nem kereskedési könyvi pozíciók dinamikus természetére, a prudenciális megbízhatósági követelményekre, valamint a valós értéken értékelt kereskedési könyvi és nem kereskedési könyvi pozíciók tekintetében a tőkekövetelmények működési módjára és céljára.

(2) A prudens és megbízható értékelési becslések biztosítására az intézményeknek megfelelő rendszereket és kontrollokat kell bevezetniük és fenntartaniuk. Ezeknek a rendszereknek és kontrolloknak legalább a következő elemeket kell tartalmazniuk:

a) az értékelési folyamatra vonatkozó szabályok és dokumentált eljárások, többek között az értékelés kialakításában részt vevő különböző területek világosan elhatárolt felelősségi körei, a piaci információk forrásai és azok megfelelőségének felülvizsgálata, az ellenőrizhetetlen bemenő adatok felhasználására vonatkozó iránymutatás, amely tükrözi az intézmény azzal kapcsolatos feltételezéseit, hogy a piaci szereplők hogyan használnák azokat a pozíciók árazására, a független értékelés gyakorisága, a záró árak időzítése, eljárások az értékelések korrigálására, hó végi és eseti ellenőrzési eljárások;

b)[497] az értékelési folyamatért felelős részleg világos és a front office-tól független jelentési folyamata, amelynek végén a vezető testületnek kell állnia.

(3)[498] Az intézményeknek legalább napi alapon valós értéken újra kell értékelniük a kereskedési könyvi pozícióikat. E pozíciók értékváltozásait fel kell tüntetni az intézmény eredménykimutatásában.

(4)[499] Az intézményeknek minden lehetséges esetben – így az adott pozícióra vonatkozó szavatolótőke-követelmény megállapításakor is – el kell végezniük a valós értéken értékelt kereskedési könyvi és nem kereskedési könyvi pozícióik piaci áron való értékelését.

(5) Piaci árazáskor az intézménynek az eladási és vételi ár közül a prudensebb értékelést biztosító árat kell használnia, kivéve, ha az intézmény képes piaci középárfolyamokon zárni. Ha egy intézmény igénybe veszi ezt az eltérést, akkor félévenként tájékoztatnia kell a felügyeleti hatóságát az érintett pozíciókról, és bizonyítékot kell szolgáltatnia arra vonatkozóan, hogy képes piaci középárfolyamokon zárni.

(6)[500] Ha piaci árazás nem lehetséges, az intézményeknek modell alapján konzervatívan kell árazniuk pozícióikat és portfólióikat, a kereskedési könyvi pozíciókra és nem kereskedési könyvi, valós értéken értékelt pozíciókra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámítása során is.

(7) Az intézményeknek a modellalapú árazás során teljesíteniük kell a következő követelményeket:

a) a felső vezetésnek ismernie kell a modell alapú árazás tárgyát képező kereskedési könyvi elemeket vagy egyéb valós értéken értékelt pozíciókat, és meg kell értenie, hogy ezzel milyen mértékben okoz bizonytalanságot az üzleti tevékenység kockázatáról/hozamáról szóló jelentésben;

b) az intézmények a piaci inputokat lehetőség szerint ugyanabból a forrásból nyerik, mint a piaci árakat, és rendszeresen értékelik a szóban forgó értékelt pozíció piaci inputjainak megfelelőségét és a modell paramétereit;

c) amennyiben lehetséges, az intézmények olyan értékelési módszereket alkalmaznak, amelyek az adott pénzügyi instrumentumok vagy áruk tekintetében elismert piaci gyakorlatnak minősülnek;

d) amennyiben a modellt az intézmény maga fejleszti ki, a modellnek megfelelő feltételezéseken kell alapulnia, amelyeket a modellfejlesztéstől független, megfelelően képesített felek értékeltek és megvitattak

e) az intézmények szabályozott változás-kontroll eljárásokkal rendelkeznek, valamint biztonsági másolatot őriznek a modellről, és azt az értékelések időszakos felülvizsgálatára használják;

f) a kockázatkezelő részlegnek ismernie kell az alkalmazott modellek gyengeségeit és hogy azokat hogyan lehet a legjobban megjeleníteni az értékelés eredményében; és

g) az intézmények modelljeit rendszeres időközönként felül kell vizsgálni teljesítményük pontosságának meghatározása céljából, ami magában foglalja a feltételezések folyamatos megfelelőségének értékelését, az eredménynek a kockázati tényezők fényében történő elemzését és a tényleges záró értékek összehasonlítását a modell eredményeivel.

Az első albekezdés d) pontjának alkalmazása céljából a modellt a kereskedési részlegektől függetlenül kell kifejleszteni vagy jóváhagyni, és függetlenül kell tesztelni, ideértve a matematikai képletek, a feltételezések és a szoftveralkalmazás validálását is.[501]

(8) Az intézményeknek független árfelülvizsgálatot kell végezniük a napi rendszerességű piaci árazás vagy modellalapú árazás mellett. A piaci árak és a modell inputjainak felülvizsgálatát a kereskedési könyvet használó személyektől vagy egységektől független személynek vagy egységnek kell végeznie, legalább havonta vagy gyakrabban, a piac vagy kereskedési tevékenység jellegétől függően. Amennyiben nem állnak rendelkezésre független árazási források vagy az árazási források inkább szubjektívek, úgy prudens intézkedések - mint pl. értékelési korrekciók - lehetnek indokoltak.

(9) Az intézményeknek az értékelési korrekciók figyelembevételére eljárásokat kell bevezetniük és fenntartaniuk.

(10) Az intézményeknek explicit módon figyelembe kell venniük a következő értékelési korrekciókat: nem realizált hitelkockázati felárak, pozíciózárási költségek, működési kockázatok, a piaci ár bizonytalansága, lejárat előtti visszaváltás, befektetési és finanszírozási költségek, jövőbeli adminisztrációs költségek és adott esetben modellkockázat.

(11) Az intézményeknek számítási eljárásokat kell kidolgozniuk és fenntartaniuk az olyan, kevésbé likvid pozíciók folyó értékelésének korrekciójához, amelyek mindenekelőtt piaci eseményekből vagy intézményspecifikus helyzetekből adódhatnak, mint például a koncentrált pozíciók és/vagy az olyan pozíciók, amelyek esetében az eredetileg tervezett tartási időszakot túllépték. Az intézmények ezeket a korrekciókat szükség esetén a pozíció értékének a pénzügyi beszámoló céljából szükséges módosításán felül teszik meg és úgy alakítják ki őket, hogy tükrözzék a pozíció illikviditását. Ezen eljárások keretében az intézmények számos tényezőt figyelembe vesznek annak megállapításakor, hogy szükség van-e értékelési korrekcióra a kevésbé likvid pozíciók vonatkozásában. Ezen tényezők közé tartoznak a következők:

a)[502] a pozíció kockázati tényezőihez a 325bd. cikknek megfelelően hozzárendelt likviditási horizonton túlmenően a pozíció vagy a pozíción belüli kockázatok fedezéséhez szükséges többletidő;

b) az eladási és vételi árak különbségének volatilitása és átlaga;

c) a piaci árjegyzések rendelkezésre állása (az árjegyzők száma és kiléte) és a kereskedési mennyiségek nagyságának volatilitása és átlaga, többek között a piaci stresszhelyzet idején jellemző kereskedési mennyiségek;

d) piaci koncentrációk;

e) a pozíciók öregedése;

f) az értékeléshez a modellalapú árazás alapulvételének mértéke;

g) egyéb modellkockázatok hatása.

(12) Harmadik fél által végzett értékelések vagy a modellalapú árazás használatakor az intézményeknek fontolóra kell venniük, hogy alkalmaznak-e értékelési korrekciót. Ezenfelül az intézményeknek azt is fontolóra kell venniük, hogy szükséges-e korrekciókat képezni a kevésbé likvid pozíciókra, és folyamatosan felül kell vizsgálniuk azok állandó megfelelőségét. Az intézményeknek explicit módon fel kell mérniük azt is, hogy szükség van-e értékelési korrekciókra a modellek által használt inputok bizonytalansága miatt.

(13) Az összetett termékeket illetően, beleértve az értékpapírosítási kitettségeket és az n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívákat is, az intézményeknek kifejezetten fel kell mérniük az értékelési korrekciók szükségességét az esetlegesen helytelen értékelési módszer alkalmazásával kapcsolatos modellkockázat és az értékelési modell meg nem figyelhető (és esetlegesen helytelen) kalibrációs paramétereinek az alkalmazásával kapcsolatos modellkockázat megjelenítése céljából.

(14) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek szerint a 105. cikk követelményeit az e cikk (1) bekezdése céljára alkalmazni kell.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.[503]

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

106. cikk

Belső fedezeti ügyletek

(1) A belső fedezeti ügyleteknek különösen a következő követelményeknek kell megfelelniük:

a)[504] elsősorban nem arra kell irányulniuk, hogy elkerüljék vagy csökkentsék a szavatolótőke-követelményt;

b) megfelelően dokumentáltnak kell lenniük és külön belső jóváhagyási és audit tárgyát kell képezniük;

c)[505] piaci feltételek mellett kell ezeket lebonyolítani;

d)[506] a belső fedezeti ügylet révén keletkező piaci kockázatot a kereskedési könyvben dinamikus módon kell kezelni az engedélyezett határértékeknek megfelelve;

e)[507] gondosan monitorozni kell ezeket a megfelelő eljárásokkal összhangban.

(2)[508] Az (1) bekezdésben előírt követelmények a nem kereskedési könyvi vagy adott esetben kereskedési könyvi, fedezeti ügylettel fedezett pozíciókra alkalmazandó követelmények sérelme nélkül alkalmazandók.

(3)[509] Amennyiben az intézmény a kereskedési könyvében nyilvántartott hitelderivatíva felhasználásával nem kereskedési könyvi hitelkockázati kitettséget vagy partnerkockázati kitettséget fedez, ezt a hitelderivatíva-pozíciót a 92. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti kockázattal súlyozott kitettségérték számításának szempontjából a nem kereskedési könyvi hitelkockázati vagy partnerkockázati kitettség belső fedezeti ügyleteként kell megjeleníteni, amennyiben az intézmény egy elismert hitelkockázati fedezetet nyújtó harmadik féllel nem kereskedési könyvi, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetre vonatkozó követelményeket teljesítő másik hitelderivatíva-ügyletet köt, amely maradéktalanul ellentételezi a belső fedezeti ügylet piaci kockázatát.

A piaci kockázat szavatolótőke-követelménye számításának céljából mind az első albekezdésnek megfelelően megjelenített belső fedezeti ügyletet, mind a harmadik féllel kötött hitelderivatíva-ügyletet be kell sorolni a kereskedési könyvbe.”

(4)[510] Amennyiben az intézmény a kereskedési könyvében nyilvántartott származtatott részvényügylet felhasználásával nem kereskedési könyvi részvénykockázati kitettséget fedez, ezt a származtatott részvényügylet pozíciót a 92. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti kockázattal súlyozott kitettségérték számításának szempontjából a nem kereskedési könyvi részvénykockázati kitettség belső fedezeti ügyleteként kell megjeleníteni, amennyiben az intézmény egy elismert hitelkockázati fedezetet nyújtó harmadik féllel nem kereskedési könyvi, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetre vonatkozó követelményeket teljesítő másik származtatott részvényügyletet köt, amely maradéktalanul ellentételezi a belső fedezeti ügylet piaci kockázatát.

A piaci kockázat szavatolótőke-követelménye számításának céljából mind az első albekezdésnek megfelelően megjelenített belső fedezeti ügyletet, mind az elismert hitelkockázati fedezetet nyújtó harmadik féllel kötött származtatott részvényügyletet be kell vezetni a kereskedési könyvbe.

(5)[511] Amennyiben az intézmény a kereskedési könyvében nyilvántartott kamatlábkockázati pozíció felhasználásával nem kereskedési könyvi kamatlábkockázati kitettséget fedez, ezt a kamatlábkockázati pozíciót a nem kereskedési könyvi pozíciók kamatlábkockázatának a 2013/36/EU irányelv 84. és 98. cikke szerinti értékelése szempontjából belső fedezeti ügyletnek kell tekinteni, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:

a) a pozíciót a másik kereskedési könyvi pozíciótól elkülönített portfólióhoz rendelték, amely üzleti stratégiájának egyetlen célja a kamatlábkockázati kitettségek belső fedezeti ügyleteiből származó piaci kockázat kezelése és csökkentése; e célból az intézmény ehhez a portfólióhoz hozzárendelhet harmadik felekkel nyitott más kamatlábkockázati pozíciókat, illetve a saját kereskedési könyvével szembeni kamatlábkockázati pozíciókat is mindaddig, ameddig az intézmény a saját kereskedési könyvével szembeni kamatlábkockázati pozíciók piaci kockázatát maradéktalanul ellentételezi oly módon, hogy harmadik felekkel ellentétes irányú kamatlábkockázati pozíciókat nyit;

b) a 430b. cikk (3) bekezdésében előírt adatszolgáltatási követelmények alkalmazása céljából a pozíciót olyan, a 104b. cikknek megfelelően létrehozott kereskedési részleghez rendelték, amely üzleti stratégiájának egyetlen célja a kamatlábkockázati kitettségek belső fedezeti ügyleteiből származó piaci kockázat kezelése és csökkentése; e célból a kereskedési részleg harmadik felekkel vagy az intézmény más kereskedési részlegeivel más kamatlábkockázati pozíciókat nyithat, amennyiben e más kereskedési részlegek maradéktalanul ellentételezik e más kamatlábkockázati pozíciók piaci kockázatát oly módon, hogy harmadik felekkel ellentétes irányú kamatlábkockázati pozíciókat nyitnak;

c) az intézmény teljeskörűen dokumentálta, milyen módon csökkenti a pozíció a 2013/36/EU irányelv 84. és 98. cikkében foglalt követelmények alkalmazásában a nem kereskedési könyvi pozíciók kamatlábkockázatát.

(6)[512] Az (5) bekezdés a) pontjában említett elkülönített portfólióhoz rendelt összes pozíció piaci kockázatának szavatolótőke-követelményét külön, az egyéb kereskedési könyvi pozíciók szavatolótőke-követelményén felül kell meghatározni.

(7)[513] A 430b. cikkben előírt adatszolgáltatási követelmények alkalmazása céljából az e cikk (5) bekezdésének a) pontjában említett elkülönített portfólióhoz vagy a kereskedési részleghez rendelt összes pozíció, vagy az e cikk (5) bekezdésének b) pontjában említett kereskedési részleg által nyitott összes pozíció piaci kockázatának szavatolótőke-követelményét az adott esettől függően külön, elkülönített portfólióként, az egyéb kereskedési könyvi pozíciók kiszámított szavatolótőke-követelményén felül kell meghatározni.

II. CÍM

A HITELKOCKÁZATI TŐKEKÖVETELMÉNY

1. FEJEZET

Általános alapelvek

107. cikk

A hitelkockázatra alkalmazandó módszerek

(1) Az intézményeknek a 2. fejezetben előírt sztenderd módszert, vagy - ha azt az illetékes hatóságok a 143. cikkel összhangban engedélyezik - a 3. fejezetben előírt belső minősítésen alapuló módszert kell alkalmazniuk a kockázattal súlyozott kitettségértékeik kiszámítására a 92. cikk (3) bekezdése a) és f) pontjának alkalmazása céljából.

(2) A központi szerződő felekkel szembeni kereskedési kitettségek és a központi szerződő felek garanciaalapjaihoz való hozzájárulások esetében az intézményeknek a 6. fejezet 9. szakaszában meghatározott eljárással kell kiszámítaniuk a kockázattal súlyozott kitettségértékeiket a 92. cikk (3) bekezdése a) és f) pontjának alkalmazása céljából. Az intézményeknek minden ezektől eltérő típusú, központi szerződő féllel szembeni kitettséget az alábbiak szerint kell kezelniük:

a)[514] az ezektől eltérő típusú, elfogadott központi szerződő féllel szembeni kitettséget intézménnyel szembeni kitettségként kell kezelniük.

b)[515] az ezektől eltérő típusú, nem elfogadott központi szerződő féllel szembeni kitettséget vállalattal szembeni kitettségként kell kezelniük.

(3)[516] E rendelet alkalmazása céljából a harmadik országbeli befektetési vállalkozásokkal, a harmadik országbeli hitelintézetekkel, valamint a harmadik országbeli tőzsdékkel szembeni kitettségeket kizárólag akkor lehet intézményekkel szembeni kitettségnek tekinteni, ha az adott szervezetre a harmadik ország az Unióban alkalmazott követelményekkel legalább egyenértékű prudenciális és felügyeleti követelményeket alkalmaz.

(4)[517] A (3) bekezdés alkalmazásában a Bizottság - végrehajtási aktus formájában, a 464. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásra is figyelemmel - határozatot fogadhat el arról, hogy az adott harmadik ország az Európai Unióban alkalmazott követelményekkel legalább egyenértékű prudenciális felügyeleti és szabályozási követelményeket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2015. január 1-jéig továbbra is a (3) bekezdésben foglaltak szerint járhatnak el a harmadik országok viszonylatában, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2014. január 1-jét megelőzően jóváhagyták, hogy az adott harmadik ország esetében elfogadható ezen eljárás alkalmazása.

108. cikk

Hitelkockázat-mérséklési eljárás alkalmazása a sztenderd módszerben és az IRB-módszerben

(1) Az olyan kitettség vonatkozásában, amelyre az intézmény a 2. fejezet szerinti sztenderd módszert vagy a 3. fejezet szerinti IRB-módszert alkalmazza anélkül, hogy a 151. cikk alapján a nemteljesítéskori veszteségrátára (LGD) és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozóan saját becslést alkalmazna, a 4. fejezetnek megfelelően hitelkockázat-mérséklést alkalmazhat a kockázattal súlyozott kitettségértékek számítása során a 92. cikk (3) bekezdésének a) és f) pontja céljára, vagy értelemszerűen a várható veszteségértékek számítása során a 36. cikk (1) bekezdésének d) pontjában és a 62. cikk c) pontjában említett számítás céljára.

(2) Az olyan kitettség esetében, amelyre az intézmény az IRB-módszert alkalmazza a 151. cikk alapján az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becslései felhasználásával, az intézmény a 3. fejezetben foglaltaknak megfelelően alkalmazhat hitelkockázat-mérséklést.

109. cikk[518]

Az értékpapírosítási pozíciók kezelése

Az intézményeknek az értékpapírosításban meglévő pozícióik kockázattal súlyozott kitettségértékét az 5. fejezetben foglaltaknak megfelelően kell kiszámítaniuk.

110. cikk

Hitelkockázati kiigazítások kezelése

(1) A sztenderd módszert alkalmazó intézmények a 62. cikk c) pontjának megfelelően kötelesek kezelni az általános hitelkockázati kiigazítást.

(2) Az IRB-módszert alkalmazó intézményeknek a 159. cikknek, a 62. cikk d) pontjának és a 36. cikk (1) bekezdése d) pontjának megfelelően kell kezelniük az általános hitelkockázati kiigazítást.

E cikk, valamint a 2. és 3. fejezet alkalmazásában az általános és egyedi hitelkockázati kiigazításokba nem tartoznak bele az általános banki kockázatok fedezetére képzett tartalékok.

(3) Az IRB-módszert alkalmazó olyan intézményeknek, amelyek a 148. és 150. cikkel összhangban kitettségeik egy részére a sztenderd módszert alkalmazzák összevont vagy egyedi alapon, a következők szerint kell meghatározniuk az általános hitelkockázati kiigazítás azon részét, amelyre az általános hitelkockázati kiigazítás sztenderd módszer szerinti kezelése vonatkozik, illetve amelyre az általános hitelkockázati kiigazítás IRB-módszer szerinti kezelése vonatkozik:

a) ha a konszolidációba bevont intézmény kizárólag az IRB-módszert alkalmazza, akkor ezen intézmény általános hitelkockázati kiigazítása a (2) bekezdés szerint kezelendő;

b) ha egy a konszolidációba bevont intézmény kizárólag a sztenderd módszert alkalmazza, akkor ezen intézmény általános hitelkockázati kiigazítása az (1) bekezdés szerint kezelendő;

c) a fennmaradó hitelkockázati kiigazítást arányosan, a kockázattal súlyozott kitettségértékek sztenderd módszer alá tartozó, illetve IRB-módszer alá tartozó részének megfelelően kell besorolni.

(4) Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a vonatkozó számviteli szabályozás szerinti, a következőkre vonatkozó egyedi hitelkockázati kiigazítások és általános hitelkockázati kiigazítások kiszámítása céljából:

a) a 111. cikkben említettek alkalmazásával a sztenderd módszer szerinti kitettségérték;

b) a 166-168. cikkben említettek alkalmazásával az IRB-módszer szerinti kitettségérték;

c) a 159. cikkben említettek alkalmazásával a várható veszteségértékek kezelése;

d) a 246. és 266. cikkben említettek alkalmazásával az értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének számításához kapcsolódó kitettségérték;

e) a 178. cikkben megfogalmazott nemteljesítés meghatározása.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.[519]

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

2. FEJEZET

A sztenderd módszer

1. szakasz

Általános elvek

111. cikk[520]

Kitettségérték

(1) Egy eszköztétel kitettségértéke az eszköztételnek a 110.cikkel összhangban elvégzett egyedi hitelkockázati kiigazítások, a 34. cikkel és a 105. cikkel összhangban elvégzett kiegészítő értékelési korrekciók, a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontjával összhangban levont összegek, valamint az eszköztételhez kapcsolódó egyéb szavatolótőke-csökkentések alkalmazásával módosított könyv szerinti értéke. Az I. mellékletben szereplő mérlegen kívüli tételek esetében a kitettségértéket az egyedi hitelkockázati kiigazításokkal és a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontjával összhangban levont összegekkel csökkentett névértékből kiindulva a következő százalékok figyelembevételével kell kiszámítani:

a) 100 % a magas kockázatú tételeknél;

b) 50 % a közepes kockázatú tételeknél,

c) 20 % a közepes/alacsony kockázatú tételeknél;

d) 0 % az alacsony kockázatú tételeknél.

Az első bekezdés második mondatában említett mérlegen kívüli tételekre az I. melléklet szerinti kockázati besorolás alkalmazandó.

Ha egy intézmény a pénzügyi biztosítékok 223. cikk szerinti átfogó módszerét használja, a repoügylet keretében,, értékpapír- vagy árukölcsönbeadásii, illetve kölcsönvételi ügylet keretében vagy értékpapírügylethez kapcsolódó hitel keretében értékesített, letétbe helyezett vagy kölcsönadott értékpapírok vagy áruk kitettségértékét a 223-225. cikkben előírtak szerint az ilyen értékpapíroknak, illetve áruknak megfelelő volatilitási korrekcióval kell növelni.

(2)[521] A II. mellékletben felsorolt származtatott ügyletek kitettségértékét a 6. fejezettel összhangban kell meghatározni, a 6. fejezet alapján alkalmazott módszer alkalmazása során figyelembe véve a nováció és az egyéb nettósítási megállapodások hatásait is. A repoügyletek, értékpapír- és árukölcsönbeadásii, illetve kölcsönvételi ügyletek, a hosszú kiegyenlítési idejű ügyletek és az értékpapírügylethez kapcsolódó hitelek kitettségértékét a 6. fejezetnek vagy a 4. fejezetnek megfelelően lehet megállapítani.

(3) Amennyiben egy kitettség előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel ellátott, az arra a tételre alkalmazandó kitettségérték a 4. fejezetnek megfelelően módosítható.

(4)[522]

(5)[523]

(6)[524]

(7)[525]

(8)[526] Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyekben részletesen meghatározza a következőket:

a) azok a kritériumok, amelyeket az intézmények a mérlegen kívüli tételeknek - az I. mellékletben már szereplő tételek kivételével - az I. mellékletben említett 1-5. kategóriába sorolásához használni kötelesek;

b) azok a tényezők, amelyek adott esetben korlátozhatják az intézményeket abban, hogy felmondják az I. mellékletben említett, feltétel nélkül felmondható kötelezettségvállalásaikat;

c) az EBH értesítésére szolgáló eljárás az I. mellékletben említettekhez hasonló kockázatokat hordozó egyéb mérlegen kívüli tételek intézmények általi besorolásáról.

Az EBH-nak 2025. július 10-ig be kell nyújtania a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

112. cikk

Kitettségi osztályok

Minden egyes kitettséget hozzá kell rendelni a következő kitettségi osztályok egyikéhez:

a) központi kormányzattal vagy központi bankkal szembeni kitettségek;

b) regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségek;

c) közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek;

d) multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségek;

e) nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségek;

f) intézményekkel szembeni kitettségek;

g) vállalkozásokkal szembeni kitettségek;

h) lakossággal szembeni kitettségek;

i) ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek;

j) nemteljesítő kitettségek;

k) kiemelkedően magas kockázatú kitettségek;

l) fedezett kötvények formájában fennálló kitettségek;

m) értékpapírosítási pozíciókat megtestesítő tételek;

n) rövidtávú hitelminősítéssel rendelkező intézményekkel és vállalatokkal szembeni kitettségek;

o) kollektív befektetési formák (KBF-ek) befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségek;

p) részvényjellegű kitettségek;

q) egyéb tételek.

113. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása

(1) A kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításakor a kockázati súlyokat a 2. szakasz rendelkezéseivel összhangban minden kitettségre alkalmazni kell, amennyiben azokat nem vonták le a szavatolótőkéből. A kockázati súlyok alkalmazásának azon a kitettségi osztályon kell alapulnia, amelybe a kitettség be van sorolva, valamint - a 2. szakaszban meghatározott mértékig - a hitelminőségén. A hitelminőség meghatározható a külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseinek használatával, vagy az exporthitel ügynökségek hitelminősítéseinek használatával, a 3. szakasznak megfelelően.

(2) A kockázati súly (1) bekezdésben említett alkalmazásának céljából a kitettségértéket meg kell szorozni a 2. szakasszal összhangban megjelölt vagy meghatározott kockázati súllyal.

(3) Amennyiben egy kitettség hitelkockázati fedezettel ellátott, az arra a tételre alkalmazandó kockázati súly a 4. fejezetnek megfelelően módosítható.

(4) Értékpapírosított kitettségek esetében a kockázattal súlyozott kitettségértékeket az 5. fejezetnek megfelelően kell kiszámítani.

(5) Az olyan kitettségekhez, amelyek esetében a 2. szakasz nem rendelkezik számításról, 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

(6) Az elsődleges alapvető tőkeelemeket, kiegészítő alapvető tőkeelemeket vagy járulékos tőkeelemeket eredményező kitettségek kivételével az intézmények az illetékes hatóságok általi előzetes engedélyezés függvényében dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák e cikk (1) bekezdésének követelményeit az adott intézmény olyan partnerrel szembeni kitettségeire, amely az anyavállalata, leányvállalata, anyavállalatának leányvállalata vagy olyan vállalat, amely vele a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti kapcsolatban áll. Az illetékes hatóságok felhatalmazást kapnak az engedély megadására, ha a következő feltételek teljesülnek:

a)[527] a partner olyan intézmény, pénzügyi vállalkozás vagy járulékos vállalkozás, amelyre megfelelő prudenciális követelmények vonatkoznak;

b) a partner ugyanabba a konszolidációba van teljes körűen bevonva, mint az intézmény;

c) a partnerre ugyanazon kockázatértékelési, -mérési és -ellenőrzési eljárások vonatkoznak, mint az intézményre;

d) a partner ugyanabban a tagállamban rendelkezik székhellyel, mint az intézmény;

e) a szavatolótőke azonnali átadásának, vagy az intézmény részére a kötelezettségek partner általi visszafizetésének lényeges gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem várható.

Ha valamely intézmény e bekezdéssel összhangban engedélyt kap arra, hogy ne alkalmazza az (1) bekezdés követelményeit, 0 %-os kockázati súlyt alkalmazhat.

(7) Az elsődleges alapvető tőkeelemeket, kiegészítő alapvető tőkeelemeket vagy járulékos tőkeelemeket eredményező kitettségek kivételével az intézmények az illetékes hatóságok általi előzetes engedélyezés függvényében dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák e cikk (1) bekezdésének követelményeit olyan partnerekkel szembeni kitettségekre, amelyekkel az intézmény intézményvédelmi rendszert alakított ki, amely egy olyan szerződésben foglalt vagy jogszabályban meghatározott kölcsönös felelősségvállalási rendszer, amely védi ezeket az intézményeket, és mindenekelőtt szükség esetén biztosítja azok likviditását és hosszú távú fizetőképességét a fizetésképtelenség elkerülése érdekében. Az illetékes hatóságok az engedélyt megadhatják, ha a következő feltételek teljesülnek:[528]

a) a (6) bekezdés a), d) és e) pontjában meghatározott követelmények teljesülnek;

b) rendelkezések biztosítják, hogy az intézményvédelmi rendszer képes a kötelezettségvállalása szerinti szükséges támogatás nyújtására a haladéktalanul rendelkezésére álló forrásokból;

c)[529] az intézményvédelmi rendszer megfelelő és egységesen megállapított, a kockázatok monitorozására és osztályozására szolgáló rendszereket működtet, amelyek valamennyi tagnak, valamint az intézményvédelmi rendszer egészének a kockázati helyzetéről teljes áttekintést biztosítanak, a megfelelő intézkedések megtételére irányuló jogosultágokkal együtt; az ilyen rendszerek keretében megfelelően monitorozni kell a nemteljesítő kitettségeket a 178. cikk (1) bekezdésének megfelelően;

d) az intézményvédelmi rendszer saját kockázati értékelést végez, melynek eredményeit közli az egyes tagokkal;

e) az intézményvédelmi rendszer évente összeállít és nyilvánosságra hoz egy olyan konszolidált jelentést, amely tartalmazza a mérleget, az eredménykimutatást, a helyzetjelentést és kockázati jelentést az intézményvédelmi rendszer egészére vonatkozóan, vagy egy olyan jelentést, amely tartalmazza az összesített mérleget, az összesített eredménykimutatást, a helyzetjelentést és a kockázati jelentést az intézményvédelmi rendszer egészére vonatkozóan;

f) az intézményvédelmi rendszer tagjainak legalább 24 hónappal korábban jelezniük kell, amennyiben meg kívánják szüntetni az intézményvédelmi rendszert;

g) a szavatolótőke kiszámításához figyelembe vehető elemek többszörös számbavételét (a továbbiakban: "többszörös számbavétel") valamint az intézményvédelmi rendszer tagjai között a szavatolótőke nem megfelelő képzését ki kell küszöbölni;

h) az intézményvédelmi rendszer tagságának túlnyomórészt homogén üzleti profillal rendelkező hitelintézetek széles köréből kell állnia;

i) a c) és d) pontban említett rendszerek megfelelőségét az érintett illetékes hatóságoknak rendszeres időközönként jóvá kell hagyniuk és monitorozniuk kell.

Ha valamely intézmény e bekezdéssel összhangban úgy dönt, hogy nem alkalmazza az (1) bekezdés követelményeit, 0 %-os kockázati súlyt alkalmazhat.

2. szakasz

Kockázati súlyok

114. cikk

Központi kormányzatokkal vagy központi bankokkal szembeni kitettségek

(1) A központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, kivéve ha a (2)-(7) bekezdésben meghatározott rendelkezések alkalmazandók.

(2) Az olyan központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéséhez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján az 1. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.

1. táblázat

(3) Az EKB-val szembeni kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

(4) A tagállamok központi kormányzataival és központi bankjaival szembeni, a központi kormányzat és a központi bank hazai pénznemében denominált és finanszírozott kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

(5)[530]

(6)[531]

(7) Ha az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozási rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmazó harmadik ország illetékes hatóságai a központi kormányzatukkal vagy központi bankjukkal szembeni, hazai pénznemben denominált és finanszírozott kitettségekhez az (1)-(2) bekezdésben jelölt kockázati súlynál kisebbet rendelnek, akkor az intézmények az ilyen jellegű kitettségekre ugyanilyen módon alkalmazhatják a kockázati súlyokat.

E bekezdés alkalmazásában a Bizottság a 464. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazása mellett végrehajtási aktus útján határozatot fogadhat el arról, hogy a harmadik ország az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozás rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2015. január 1-jéig továbbra is alkalmazhatják a harmadik ország központi kormányzatával vagy központi bankjával szembeni kitettségekre az ebben a bekezdésben meghatározott eljárást, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2014. január 1-je előtt jóváhagyták ezen eljárás alkalmazását az adott harmadik ország esetében.

115. cikk

Regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségek

(1)[532] A regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségekre az intézményekkel szembeni kitettségekre alkalmazott kockázati súlyt kell rendelni, kivéve, ha a kitettségeket a (2) vagy (4) bekezdés alapján központi kormányzattal szembeni kitettségként kezelik, vagy azok az (5) bekezdésben meghatározott kockázati súlyt kapnak. A rövid lejáratú kitettségeknek a 119. cikk (2) bekezdésében és 120. cikk (2) bekezdésében meghatározott kedvezőbb elbírálása nem alkalmazható.

(2)[533] A regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségeket úgy kell kezelni, mint azon központi kormányzattal szembeni kitettségeket, amelynek joghatósága alá székhelyük tartozik, ha a regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságok önálló adókivetési jogköréből, valamint a nemteljesítési kockázatukat csökkentő konkrét intézményi berendezkedésből adódóan nincs különbség a velük szembeni kitettségek kockázata és a központi kormányzattal szembeni kitettségek kockázata között.

AZ EBH nyilvánosan elérhető adatbázist tart fenn az összes olyan, Unión belüli regionális kormányzatról és helyi hatóságról, amelyekkel szemben a kitettségeket az érintett illetékes hatóságok a központi kormányzatukkal szembeni kitettségként kezelik.

(3) A közjogi értelemben jogi személyiséggel rendelkező egyházakkal és vallási közösségekkel szembeni kitettségeket regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni kitettségként kell kezelni, amennyiben azok adót szednek az őket erre feljogosító jogszabályoknak megfelelően. Ebben az esetben a (2) bekezdés nem alkalmazandó és a 150. cikk (1) bekezdése a) pontját illetően a sztenderd módszer alkalmazásának engedélyezése nem tagadható meg.

(4) Ha valamely az Unióban alkalmazottakkal legalább egyenértékű felügyeleti és szabályozási rendelkezéseket alkalmazó harmadik országbeli joghatóság illetékes hatóságai a regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségeket úgy kezelik, mint a központi kormányzatukkal szembeni kitettségeket, és a regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok önálló adókivetési jogköréből, valamint a nemteljesítés kockázatát csökkentő konkrét intézményi berendezkedésből adódóan nincs kockázati különbség az előbbi, illetve utóbbi típusú kitettségek között, az intézmények az ilyen regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségekhez ugyanilyen módon rendelhetnek kockázati súlyokat.

E bekezdés alkalmazásában a Bizottság a 464. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazása mellett végrehajtási aktus útján határozatot fogadhat el arról, hogy a harmadik ország az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozás rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2015. január 1-jéig továbbra is alkalmazhatják harmadik országokra az ebben a bekezdésben meghatározott eljárást, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2014. január 1-je előtt jóváhagyták ezen eljárás alkalmazását az adott harmadik ország esetében.

(5) A tagállamok regionális kormányzataival vagy helyi hatóságaival szembeni kitettségekhez, amelyeket a (2)-(4) bekezdés nem említ és amelyek az adott regionális kormányzat vagy helyi hatóság hazai pénznemében denomináltak és finanszírozottak, 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

116. cikk

Közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek

(1) Az olyan közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségekre, amelyekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a bejegyzés helye szerinti központi kormányzattal szembeni kitettségre vonatkozó kockázati súlyt kell rendelni a következő 2. táblázatnak megfelelően:

2. táblázat

Olyan országban bejegyzett közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek esetében, amelynek központi kormányzata nem minősített, a kockázati súly 100 %.

(2)[534] Az olyan közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeket, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a 120. cikknek megfelelően kell kezelni. A rövid lejáratú kitettségeknek 119. cikk (2) bekezdésében és a 120. cikk (2) bekezdésében meghatározott kedvezőbb kezelése nem alkalmazható az említett intézményekre.

(3) Az eredetileg három hónapos vagy annál rövidebb lejáratú, közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségekhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

(4) Kivételes esetekben a közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek ugyanúgy kezelhetők, mint azzal a központi kormányzattal, regionális kormányzattal vagy helyi hatósággal szembeni kitettségek, amelynek joghatósága alá székhelyük tartozik, amennyiben az adott joghatósági terület illetékes hatóságainak megítélése szerint e kitettségek között nincs kockázati különbség, mivel a központi kormányzat, regionális kormányzat vagy helyi hatóság megfelelő garanciát nyújt.

(5) Ha egy, az Unióban alkalmazottakkal legalább egyenértékű felügyeleti és szabályozási követelményeketalkalmazó harmadik ország illetékes hatóságai a közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeket az (1) vagy (2) bekezdés szerint kezelik, az intézmények az ilyen közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeket ugyanilyen kockázati súllyal vehetik figyelembe. Ellenkező esetben az intézményeknek 100 %-os kockázati súlyt kell alkalmazniuk.

E bekezdés alkalmazásában a Bizottság a 464. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazása mellett végrehajtási aktus útján határozatot fogadhat el arról, hogy a harmadik ország az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozási rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2015. január 1-jéig továbbra is alkalmazhatják harmadik országokra az ebben a bekezdésben meghatározott eljárást, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2014. január 1-je előtt jóváhagyták ezen eljárás alkalmazását az adott harmadik ország esetében.

117. cikk

Multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségek

(1) A (2) bekezdésben nem említett multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségeket ugyanúgy kell kezelni, mint az intézményekkel szembeni kitettségeket. A rövid lejáratú kitettségeknek a 119. cikk (2) bekezdésében, a 120. cikk (2) bekezdésében és a 121. cikk (3) bekezdésében meghatározott kedvezőbb kezelése nem alkalmazható.

Multilaterális fejlesztési banknak tekintendő az Amerika-közi Befektetési Társaság, a Fekete-tengeri Kereskedelmi és Fejlesztési Bank, a Közép-amerikai Gazdasági Integrációs Bank, valamint a Latin-amerikai Fejlesztési Bank (CAF).

(2) A következő multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni:

a) a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank;

b) a Nemzetközi Pénzügyi Társaság;

c) az Amerika-közi Fejlesztési Bank;

d) az Ázsiai Fejlesztési Bank;

e) az Afrikai Fejlesztési Bank;

f) az Európa Tanács Fejlesztési Bankja;

g) az Északi Beruházási Bank;

h) a Karibi Fejlesztési Bank;

i) az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank;

j) az Európai Beruházási Bank;

k) az Európai Beruházási Alap;

l) a Nemzetközi Beruházás-biztosítási Ügynökség;

m) a Nemzetközi Pénzügyi Eszköz a Védőoltásokért;

n) az Iszlám Fejlesztési Bank.

o)[535] a Nemzetközi Fejlesztési Társulás;

p)[536] az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy módosítsa e rendeletet olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusok 462. cikk szerinti elfogadása révén, amelyek a nemzetközi standardokkal összhangban módosítják a multilaterális fejlesztési bankok első albekezdésben említett jegyzékét.[537]

(3) Az Európai Beruházási Alapnál jegyzett, de be nem fizetett tőkéhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

118. cikk

Nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségek

A következő nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni:

a)[538] az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség;

b) a Nemzetközi Valutaalap;

c) a Nemzetközi Fizetések Bankja;

d) az európai pénzügyi stabilitási eszköz;

e) az Európai Stabilitási Mechanizmus;

f) az olyan, két vagy több tagállam által létrehozott nemzetközi pénzügyi vállalkozások, amelyek célja súlyos finanszírozási problémákkal küzdő vagy azok által fenyegetett tagjainak javára finanszírozás mobilizálása és pénzügyi segítség nyújtása.

119. cikk

Intézményekkel szembeni kitettségek

(1) Az olyan intézményekkel szembeni kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a 120. cikknek megfelelően kell kockázati súlyt rendelni. Az olyan intézményekkel szembeni kitettségekhez, amelyek esetében nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a 121. cikknek megfelelően kell kockázati súlyt rendelni.

(2)[539] Az intézményekkel szembeni, három hónap vagy annál rövidebb hátralévő lejáratú, a hitelfelvevő nemzeti pénznemében denominált és finanszírozott kitettségekhez azt a kockázati súlyt kell rendelni, amely egy kategóriával kedvezőtlenebb hitelminőségi besoroláshoz tartozik, mint az intézmény székhelye szerinti joghatóság központi kormányzatával szembeni kitettségekhez a 114. cikk (4) bekezdésétől (7) bekezdéséig leírtak szerint rendelt kedvezményes kockázati súly.

(3)[540] A három hónap vagy annál rövidebb hátralévő lejáratú, a hitelfelvevő nemzeti pénznemében denominált és finanszírozott kitettségekhez nem lehet 20 %-nál kisebb kockázati súlyt rendelni.

(4) Az Európai Központi Bank vagy valamely tagállam központi bankja által előírt, az intézmény által elhelyezett minimum tartalék formájában fennálló, intézménnyel szembeni kitettséghez olyan kockázati súly rendelhető, mint a szóban forgó tagállam központi bankjával szembeni kitettségekhez, feltéve, hogy:

a) a tartalékokat a kötelező tartalékok alkalmazásáról szóló, 2003. szeptember 12-i 1745/2003/EK európai központi banki rendeletnek (29), illetve az említett rendelettel minden lényeges szempontból egyenértékű nemzeti követelményeknek megfelelően tartják fenn;[541]

b) a tartalékokat kezelő intézmény felszámolása vagy fizetésképtelensége esetén a tartalékokat megfelelő időben és teljes mértékben visszafizetik az intézménynek, és nem bocsátják rendelkezésre az intézmény egyéb kötelezettségeinek teljesítése céljából.

(5)[542] Az illetékes hatóságok által engedélyezett és felügyelt, valamint szigorúság tekintetében az intézményekre alkalmazandókhoz hasonló prudenciális követelmények alá tartozó pénzügyi vállalkozásokkal szembeni kitettségeket intézményekkel szembeni kitettségekként kell kezelni.

E bekezdés alkalmazásában az (EU) 2019/2033 rendeletben meghatározott prudenciális követelményeket a szigorúság tekintetében az intézményekre alkalmazandó követelményekhez hasonlónak kell tekinteni.

120. cikk

Minősített intézményekkel szembeni kitettségek

(1) Az olyan intézményekkel szembeni, három hónapnál hosszabb hátralévő lejáratú kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéséhez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján a 3. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.[543]

3. táblázat

(2) Az olyan intézményekkel szembeni, legfeljebb három hónap hátralévő lejáratú kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéséhez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján a 4. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.[544]

4. táblázat

(3) A rövid távú hitelminősítések 131. cikk szerinti kezelése és a rövid lejáratú kitettségek (2) bekezdésben meghatározott általános kedvezményes kezelése közötti kapcsolat a következő:[545]

a)[546] Ha a rövid lejáratú kitettség nem rendelkezik minősítéssel, a (2) bekezdésben a rövid lejáratú kitettségekre meghatározott kedvezményes kezelést kell alkalmazni az intézményekkel szembeni összes, legfeljebb három hónapos hátralévő lejáratú kitettségre;

b) Ha a kitettség rendelkezik rövidtávú minősítéssel, és ez a minősítés egy, a rövid lejáratú kitettségek kezelésére a (2) bekezdés szerinti kedvezményes kezelés szerinti súlynál kedvezőbb vagy azzal megegyező kockázati súlyt eredményez, akkor a rövid távú minősítést csak az adott kitettségre lehet alkalmazni. Egyéb rövid lejáratú kitettségek esetében a (2) bekezdésben meghatározott, rövid lejáratú kitettségekre vonatkozó kedvezményes kezelést kell alkalmazni.

c) Ha a kitettség rendelkezik rövidtávú minősítéssel, és ez a minősítés egy, a rövid lejáratú kitettségek kezelésére a (2) bekezdésben megjelölt kedvezményes kezelés szerinti súlynál kedvezőtlenebb kockázati súlyt eredményez, akkor a rövid lejáratú kedvezményes kezelése nem alkalmazható, és az összes nem minősített, rövid lejáratú követeléshez a vonatkozó rövid távú minősítésnek megfelelő kockázati súlyt kell rendelni.

121. cikk

Nem minősített intézményekkel szembeni kitettségek

(1) Az olyan intézményekkel szembeni kitettségekhez, amelyekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, azon hitelminőségi besorolásnak megfelelően kell kockázati súlyt rendelni, amelyhez annak a joghatóságnak a központi kormányzatával szembeni kitettségeket rendelték, amelyben az intézmény székhelye található, az 5. táblázatnak megfelelően.

5. táblázat

(2) Olyan országban bejegyzett nem minősített intézményekkel szembeni kitettségek esetén, amelynek központi kormányzata nem minősített, a kockázati súly 100 %.

(3)[547] Az eredetileg három hónapos vagy annál rövidebb tényleges lejáratú, nem minősített intézményekkel szembeni kitettségekhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

(4) A (2) és a (3) bekezdéstől eltérve a nem minősített intézményekkel szembeni - a 162. cikk (3) bekezdése második albekezdésének b) pontjában említett - kereskedelemfinanszírozási kitettségekhez 50 %-os kockázati súlyt kell rendelni, amennyiben pedig ezeknek a nem minősített intézményekkel szembeni kereskedelemfinanszírozási kitettségeknek a hátralévő futamideje három hónap vagy annál kevesebb, 20 %-os kockázati súly alkalmazandó.

122. cikk

Vállalkozásokkal szembeni kitettségek

(1) Az olyan kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéséhez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján a 6. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.

6. táblázat

(2) Az olyan kitettségekhez, amelyek esetében nem áll rendelkezésre hitelminősítés, a 100 %-os kockázati súly és a vállalkozás székhelye helye szerinti joghatóság központi kormányzatával szembeni kitettség kockázati súlya közül a nagyobbat kell rendelni.

122a. cikk[548]

Speciális hitelezési kitettségek

(1)

(2)

(3)

(4)[549] Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia azon feltételek további pontosítása céljából, amelyek mellett a (3) bekezdés c) pontjának ii. alpontjában meghatározott kritériumok teljesülnek.

Az EBH-nak 2026. július 10-ig be kell nyújtania a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

123. cikk

Lakossággal szembeni kitettségek

Azokhoz a kitettségekhez, amelyek megfelelnek a következő kritériumoknak, 75 %-os kockázati súlyt kell rendelni:

a) a kitettségnek természetes személlyel, illetve személyekkel, vagy kis- illetve közepes méretű vállalkozásokkal (KKV) szembeni kitettségnek kell lennie;

b) a kitettségnek jelentős számú, hasonló jellegzetességekkel bíró kitettség egyikének kell lennie, ami által lényegesen csökkennek az ilyen kölcsönnyújtáshoz kapcsolódó kockázatok;

c) az ügyfélnek vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának az intézménnyel, valamint annak anyavállalatával és leányvállalataival szembeni tartozásának teljes összege, ideértve minden nemteljesítő kitettséget, de ide nem értve a lakóingatlannal teljes mértékben és a 112. cikk i) pontjában meghatározott kitettségi osztályba sorolt kitettségeket, az intézmény tudomása szerint nem haladhatja meg az 1 millió EUR-t. Az intézménynek ésszerű lépéseket kell tennie, hogy megbizonyosodjon erről.

Az értékpapírok nem sorolhatók a lakossággal szembeni kitettségi osztályba.

Az első albekezdés a)–c) pontjában említett kritériumoknak meg nem felelő kitettségek nem sorolhatók a lakossággal szembeni kitettségi osztályba.

A lakossági lízingszerződés szerinti minimális lízingdíjak jelenértéke a lakossággal szembeni kitettségi osztályba sorolható.

Hitelintézet által nyugdíjasnak vagy munkavállalónak nyújtott olyan hitelből eredő kitettséghez, amelyhez olyan határozatlan idejű szerződés kapcsolódik, amelynek alapján a hitelfelvevő nyugdíjának vagy fizetésének egy részét feltétel nélkül a hitelintézethez utalják, 35 %-os kockázati súlyt kell rendelni, amennyiben az összes alábbi feltétel teljesül:[550]

a) a hitel visszafizetése érdekében a hitelfelvevő feltétel nélküli felhatalmazást ad a nyugdíjalapnak vagy a munkáltatójának arra, hogy a hiteltörlesztés havi összegét levonja a havi nyugdíjából vagy fizetéséből és közvetlenül átutalja a hitelintézetnek;

b) a hitelfelvevő megfelelő haláleseti, valamint a munkaképtelenség, munkanélküliség és a havi nettó nyugdíja vagy fizetése csökkenésének kockázatát fedező biztosítást köt, amelynek kedvezményezettje a hitelintézet;

c) a hitelfelvevő összes olyan hitelének havi törlesztőrészletei, amelyek megfelelnek az a) és a b) pontban foglalt feltételeknek, összesítve nem haladják meg a hitelvevő havi nettó nyugdíjának vagy fizetésének 20 %-át;

d) a hitel maximális eredeti futamideje legfeljebb tíz év.

Az EBH-nak 2025. július 10-ig - az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban - iránymutatásokat kell kibocsátania, amelyekben meghatározza azokat az arányos diverzifikációs módszereket, amelyek alapján egy kitettséget az e bekezdés első albekezdésének c) pontjában meghatározott, jelentős számú hasonló kitettség egyikének kell tekinteni.[551]

124. cikk[552]

Ingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségek

(1) Az ingatlanra bejegyzett jelzáloggal teljes mértékben fedezett kitettséghez vagy kitettségrészhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, amennyiben a 125. vagy 126. cikkben előírt feltételek nem teljesülnek, kivéve a kitettség olyan részét, amely másik kitettségi osztályba sorolandó. A kitettségnek az ingatlan fedezeti értékét meghaladó részéhez az ugyanazon ügyféllel szemben fennálló fedezetlen kitettségekre vonatkozó kockázati súlyt kell rendelni.

A kitettség teljes mértékben ingatlannal fedezettként kezelt része nem lehet nagyobb a piaci érték jelzáloggal terhelt összegénél, vagy azon tagállamokban, amelyek törvényi vagy rendeleti szinten szigorú kritériumokat határoztak meg a jelzálog-hitelbiztosítéki érték megállapítására vonatkozóan, az adott ingatlan jelzálog-hitelbiztosítéki értékénél.

(1a) A tagállamok kijelölik a (2) bekezdés alkalmazásáért felelős hatóságot. Ez a hatóság vagy az illetékes hatóság vagy a kijelölt hatóság.

Amennyiben a tagállam által e cikk alkalmazásáért felelősként kijelölt hatóság az illetékes hatóság, az illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy a makroprudenciális megbízatással rendelkező releváns nemzeti szervek és hatóságok kellő tájékoztatást kapjanak arról, hogy az illetékes hatóságnak szándékában áll e cikk alkalmazása, és a (2) bekezdéssel összhangban megfelelően részt vegyenek az adott tagállam pénzügyi stabilitásával kapcsolatos aggodalmak értékelésében.

Amennyiben a tagállam által e cikk alkalmazásáért felelősként kijelölt hatóság eltér az illetékes hatóságtól, a tagállam elfogadja a szükséges rendelkezéseket annak biztosítására, hogy az illetékes hatóság és az e cikk megfelelő alkalmazásának érdekében kijelölt hatóság között megfelelő koordináció és információcsere valósuljon meg. A hatóságoknak mindenekelőtt szorosan együtt kell működniük és meg kell osztaniuk egymással mindazokat az információkat, amelyekre a kijelölt hatóságnak szüksége lehet az e cikknek megfelelően ráruházott feladatok megfelelő teljesítéséhez. Az említett együttműködés célja egyrészt az, hogy elkerülhető legyen az illetékes hatóság és a kijelölt hatóság által hozott intézkedések párhuzamossága vagy következetlensége, másrészt annak biztosítása, hogy a más – különösen az e rendelet 458. cikke és a 2013/36/EU irányelv 133. cikke szerinti – intézkedésekkel való kölcsönhatásokat kellőképpen figyelembe vegyék.

(2) Az e cikk (1a) bekezdésével összhangban kijelölt hatóságnak a 430a. cikk értelmében gyűjtött adatok és minden egyéb releváns mutató alapján rendszeresen és legalább évente értékelnie kell, hogy a 125. cikkben említett, az illetékes hatóság tagállama területének egy vagy több részén elhelyezkedő lakóingatlanokra bejegyzett jelzáloggal fedezett, az ingatlanfedezet helye szerint meghatározott egy vagy több szegmenssel szemben fennálló kitettségekre vonatkozó 35 %-os kockázati súly és a 126. cikkben említett, az illetékes hatóság tagállama területének egy vagy több részén elhelyezkedő kereskedelmi ingatlanokra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségekre vonatkozó 50 %-os kockázati súly megfelelő-e:

a) az ingatlannal fedezett kitettségek tekintetében felmerülő veszteségekkel kapcsolatos tapasztalat alapján;

b) az ingatlanpiac jövőbeli alakulását figyelembe véve.

Amennyiben az e bekezdés első albekezdésében említett értékelés alapján az e cikk (1a) bekezdésével összhangban kijelölt hatóság arra a következtetésre jut, hogy a 125. cikk (2) bekezdésében vagy a 126. cikk (2) bekezdésében meghatározott kockázati súlyok nem kielégítően tükrözik az adott hatóság tagállama területének egy vagy több részén elhelyezkedő lakóingatlanokra vagy kereskedelmi ingatlanokra bejegyzett jelzáloggal teljes mértékben fedezett, az ingatlanfedezet helye szerint meghatározott egy vagy több szegmenssel szemben fennálló kitettségekkel kapcsolatos tényleges kockázatokat, és amennyiben az adott hatóság úgy véli, hogy a nem megfelelő kockázati súlyok kedvezőtlenül befolyásolhatják az érintett tagállam jelenlegi vagy jövőbeli pénzügyi stabilitását, akkor az adott hatóság az e bekezdés negyedik albekezdésében meghatározott tartományokon belül növelheti a szóban forgó kitettségekre alkalmazandó kockázati súlyokat, vagy előírhat a 125. cikk (2) bekezdésében vagy a 126. cikk (2) bekezdésében előírtaknál szigorúbb kritériumokat.

Az e cikk (1a) bekezdésével összhangban kijelölt hatóságnak értesítenie kell az EBH-t és az ERKT-t a kockázati súlyok és az alkalmazott kritériumok e bekezdés alapján végzett kiigazításáról. Az EBH és az ERKT az értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül köteles megküldeni véleményét az érintett tagállamnak. Az EBH és az ERKT köteles közzétenni a 125. cikkben, a 126. cikkben és a 199. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kitettségekre vonatkozóan meghatározott és az érintett hatóság által alkalmazott kockázati súlyokat és kritériumokat.

E bekezdés második albekezdésének alkalmazása céljából az (1a) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóság az alábbi tartományokon belül határozhatja meg a kockázati súlyokat:

a) 35–150 % a lakóingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségek esetében;

b) 50–150 % a kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek esetében.

(3) Abban az esetben, ha az (1a) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóság a (2) bekezdés második albekezdése alapján magasabb kockázati súlyokat vagy szigorúbb kritériumokat határoz meg, az intézmények számára hat hónapos átmeneti időszakot kell biztosítani azok alkalmazásához.

(4) Az EBH-nak – az ERKT-vel szoros együttműködésben – szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia annak érdekében, hogy részletesebben meghatározza az (1) bekezdésben említett jelzálog-hitelbiztosítéki érték értékelésére vonatkozó szigorú kritériumokat, valamint azoknak a tényezőknek a típusait, amelyeket a (2) bekezdés első albekezdésében említett kockázati súlyok megfelelőségének értékeléséhez figyelembe kell venni.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. december 31-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

(5) Az ERKT az 1092/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban ajánlások útján, az EBH-val szorosan együttműködve iránymutatásokat fogalmazhat meg az e cikk (1a) bekezdésének megfelelően kijelölt hatóságok számára a következőkkel kapcsolatban:

a) azok a tényezők, amelyek a (2) bekezdés második albekezdésében említettek szerint „kedvezőtlenül befolyásolhatják az érintett tagállam jelenlegi vagy jövőbeli pénzügyi stabilitását”; és

b) azok az indikatív referenciaértékek, amelyeket az (1a) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóságnak figyelembe kell vennie a magasabb kockázati súlyok meghatározásánál.

(6) A tagállamok intézményeinek alkalmazniuk kell a más tagállam egy vagy több részén található lakó- és kereskedelmi ingatlanokra bejegyzett valamennyi megfelelő, zálogjoggal fedezett kitettségükre azokat a magasabb kockázati súlyokat, amelyeket a másik tagállam hatóságai határoztak meg a (2) bekezdéssel összhangban.”

(7)[553]

(8)[554]

(9)[555]

(10)[556]

(11)[557] Az EBH-nak - az ERKT-vel szoros együttműködésben - szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia annak érdekében, hogy részletesebben meghatározza azoknak a tényezőknek a típusait, amelyeket a kockázati súlyok megfelelőségének a (9) bekezdésben említett értékeléséhez figyelembe kell venni.

Az EBH-nak 2026. január 10-ig be kell nyújtania a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

(12)[558] Az ERKT az 1092/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban ajánlások útján, az EBH-val szorosan együttműködve iránymutatásokat fogalmazhat meg az e cikk (8) bekezdésének megfelelően kijelölt hatóságok számára a következőkkel kapcsolatban:

a) azok a tényezők, amelyek a (9) bekezdés második albekezdésében említettek szerint "kedvezőtlenül befolyásolhatják az érintett tagállam jelenlegi vagy jövőbeli pénzügyi stabilitását";

b) azok az indikatív referenciaértékek, amelyeket a (8) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóságnak figyelembe kell vennie a magasabb kockázati súlyok meghatározásakor.

(13)[559]

(14)[560] Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia az építés alatt álló ingatlan észszerű időn belüli befejezését biztosítani hivatott, a (3) bekezdés a) pontja iii. alpontjának 2. alpontja szerinti "egyenértékű jogi mechanizmus" pontos meghatározása céljából.

Az EBH-nak 2025. július 10-ig be kell nyújtania a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

125. cikk

Lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek

(1) Hacsak az illetékes hatóságok a 124. cikk (2) bekezdésének megfelelően másképp nem határoznak, a teljes mértékben lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségeket a következőképpen kell kezelni:

a) 35 %-os kockázati súlyt kell rendelni az olyan lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségekhez vagy kitettségrészhez, amelyben annak tulajdonosa vagy magánbefektetési társaság esetén haszonélvezője lakik vagy lakni fog, illetve amelyet bérbe ad vagy bérbe fog adni;

b) 35 %-os kockázati súlyt kell rendelni a lakóingatlannal kapcsolatos ingatlanlízing-ügyletben a lízingbe vevővel szembeni kitettségekhez - amelyben az intézmény a lízingbe adó, és a lízingbe vevőnek opciója van az ingatlan megvételére -, amennyiben az intézménynek az ingatlanban lévő tulajdonjoga a teljes mértékben fedezi az intézmény kitettségét.

(2) Az intézmények az (1) bekezdés alkalmazásában csak akkor tekinthetnek egy kitettséget vagy egy kitettség részt teljes mértékben fedezettnek, ha a következő feltételek teljesülnek:

a) az ingatlan értéke nem függ lényegesen a hitelfelvevő hitelminőségéől. Annak megállapítása során, hogy fennáll-e lényeges függés, az intézménynek nem kell figyelembe venni az olyan helyzeteket, amelyekben kizárólag makrogazdasági tényezők befolyásolják mind az ingatlan értékét, mind a hitelfelvevő törlesztési képességét;

b)[561] a hitelfelvevő kockázata alapvetően nem az alapul szolgáló ingatlanból vagy projektből származó jövedelemtől függ, hanem a hitelfelvevő más bevételi forrásokból eredő törlesztési képességétől, és ennek következtében a hitel visszafizetése sem függ lényegesen semmilyen, a biztosítékul szolgáló ingatlan által generált pénzáramlástól; Az egyéb bevételi forrás tekintetében az intézményeknek hitelnyújtási politikájuk részeként meg kell határozniuk az elfogadható hitel/jövedelem és bevételi aránymaximumát, és a hitel döntéseket megelőzően pedig e bevételi forrásokról megfelelő bizonyítékot kell szerezniük;

c) teljesülnek a 208. cikkben meghatározott követelmények és a 229. cikk (1) bekezdésében meghatározott értékelési szabályok;

d)[562] a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában, a hitel azon része, amelyhez 35 %-os kockázati súlyt rendelnek, nem haladja meg az adott ingatlan piaci értékének 80 %-át vagy az adott ingatlan jelzálog-hitelbiztosítéki értékének 80 %-át azon tagállamokban, amelyek törvényi vagy rendeleti szintű szabályozásban szigorú kritériumokat határoztak meg a jelzálog-hitelbiztosítéki érték megállapítására vonatkozóan.

(3)[563] Az intézmények eltérhetnek a (2) bekezdés b) pontjától egy olyan tagállamban elhelyezkedő lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek esetében, amelynek illetékes hatósága arra utaló bizonyítékot tett közzé, hogy az adott területen fejlett és hosszú múltra visszatekintő lakóingatlan-piac létezik, és a veszteségi ráták a következő határértékeket nem meghaladják meg:

a)[564] az adott évben a lakóingatlana piaci értékének 80 %-áig vagy a jelzálog-hitelbiztosítéki értékének 80 %-áig nyújtott hitelekből eredő veszteségek - a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában - nem haladják meg a lakóingatlannal fedezett hitelek állományának 0,3 %-át;;

b) az adott évben a lakóingatlannal fedezett hitelekből eredő összesített veszteség nem haladja meg a lakóingatlannal fedezett hitelek állományának 0,5 %-át.

(4) Ha a (3) bekezdésben említett határértékek bármelyike az adott évben nem teljesül, megszűnik a (3) bekezdés alkalmazására vonatkozó jogosultság, és a (2) bekezdés b) pontjában foglalt feltételt kell alkalmazni, amíg a (3) bekezdés szerinti feltételek a következő évek valamelyikében ismét nem teljesülnek.

126. cikk

Kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek

(1) Hacsak az illetékes hatóságok a 124. cikk (2) bekezdésének megfelelően másképp nem határoznak, a kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségeket a következőképpen kell kezelni:

a) 50 %-os kockázati súly rendelhető az irodákra vagy egyéb kereskedelmi helységekre bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségekhez vagykitettségrészhez;

b) 50 %-os kockázati súly rendelhető az irodákat vagy egyéb kereskedelmi helységeket érintő ingatlanlízing-ügylettel - amelyben az intézmény a lízingbe adó, és a lízingbe vevőnek opciója van az ingatlan megvételére - kapcsolatos kitettségekhez, amennyiben az intézmény kitettségét teljes mértékben fedezi az intézmény ingatlanra vonatkozó tulajdonjoga.

(2) Az intézmények az (1) bekezdés alkalmazásában csak akkor tekinthetnek egy kitettséget vagy egy kitettségrészt teljes mértékben fedezettnek, ha a következő feltételek teljesülnek:

a) az ingatlan értéke nem függ lényegesen a hitelfelvevő hitelminőségétől. Az intézmények annak megállapítása során, hogy fennáll-e lényeges függés, az intézménynek nem kell figyelembe venni az olyan helyzeteket, amelyekben kizárólag makrogazdasági tényezők befolyásolják mind az ingatlan értékét, mind a hitelfelvevő törlesztőképességét;

b) b) a hitelfelvevő kockázata alapvetően nem az alapul szolgáló ingatlanból vagy projektből származó jövedelemtől függ, hanem a hitelfelvevő más bevételi forrásokból származótörlesztésiképességétől, és ennek következtében a hitel visszafizetése sem függ lényegesen semmilyen, a biztosítékul szolgáló ingatlan által generált pénzáramlástól;

c) teljesülnek a 208. cikkben meghatározott követelmények és a 229. cikk (1) bekezdésében meghatározott értékelési szabályok;

d)[565] a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában 50 %-os kockázati súlyt kell rendelni a hitel azon részéhez, amely nem haladja meg az ingatlan piaci értékének 50 %-át vagy az adott ingatlan jelzálog-hitelbiztosítéki értékének 60 %-át - a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában - azon tagállamokban, amelyek törvényi vagy rendeleti szintű szabályozásban szigorú kritériumokat határoztak meg a jelzálog-hitelbiztosítéki érték meghatározására vonatkozóan.

(3) Az intézmények eltérhetnek a (2) bekezdés b) pontjától egy olyan tagállamban elhelyezkedő kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek esetében, amelynek illetékes hatósága arra utaló bizonyítékot tett közzé, hogy az adott területen fejlett és hosszú múltra visszatekintő kereskedelmiingatlan-piac létezik, és a veszteségráták nem haladják meg a következő határértékeket:

a)[566] az adott évben a kereskedelmi ingatlan piaci értékének 50 %-áig vagy a jelzálog-hitelbiztosítéki értékének 60 %-áig nyújtott hitelekből eredő veszteségek (a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában) nem haladják meg a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelek állományának 0,3 %-át;

b) az adott évben a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelekbőleredő összesített veszteség nem haladja meg a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelek állományának 0,5 %-át.

(4) Ha a (3) bekezdésben említett határértékek bármelyike egy adott évben nem teljesül, megszűnik a (3) bekezdés alkalmazására vonatkozó jogosultság, és a (2) bekezdés b) pontjában foglalt feltételt kell alkalmazni, amíg a (3) bekezdés szerinti feltételek a következő évek valamelyikében ismét nem teljesülnek.

126a. cikk[567]

Földterületszerzéssel, fejlesztéssel és építéssel szembeni kitettségek

(1)[568]

(2)[569]

(3)[570] 2025. július 10-ig az EBH-nak az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat kell kibocsátania, amelyekben pontosítja a "jelentős készpénzletét", az "egyenértékű módon biztosított finanszírozás", az "összes szerződés jelentős része" és a "kötelezett által biztosított, megfelelő összegű saját tőke" fogalmát, figyelembe véve az intézmények által az olyan lakásépítő vagy nonprofit szervezeteknek nyújtott hitelezés sajátosságait, amelyeket jogszabály szabályoz, és amelyek szociális célokat szolgálnak és hosszú távú lakhatást kínálnak bérlőknek.

127. cikk

Nemteljesítő kitettségek

(1)[571] Az olyan tételek nem fedezett részeihez, amelyek esetében a 178. cikk szerinti nemteljesítés következett be, illetve lakossággal szembeni kitettségek esetében bármilyen olyan hitelkeret nem fedezett részeihez, amelyek tekintetében a 178. cikk szerinti nemteljesítés következett be, a következő kockázati súlyokat kell rendelni:

a) 150 %, ha az egyedi hitelkockázati kiigazítások és a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontjával összhangban levont összegek együttes összege kisebb, mint ezen egyedi hitelkockázati kiigazítások és a levonások alkalmazása nélküli kitettségérték nem fedezett részének 20 %-a;

b) 100 %, ha az egyedi hitelkockázati kiigazítások és a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontjával összhangban levont összegek együttes összege nem kisebb, mint ezen egyedi hitelkockázati kiigazítások és a levonások alkalmazása nélküli kitettségérték nem fedezett részének 20 %-a.

A már nemteljesítőként megvásárolt kitettségekre vonatkozó, az első albekezdésben említett egyedi hitelkockázati kiigazítások kiszámítása céljából az intézményeknek a számítás során figyelembe kell venniük a kötelezettnek az adott kitettséggel kapcsolatos tartozása, valamint az adott kitettség teljes leírása esetén alkalmazandó további szavatolótőke-csökkentés és az adott kitettséghez kapcsolódó, már meglévő szavatolótőke-csökkentések összege közötti esetleges pozitív különbséget.[572]

(2)[573] A nemteljesítő kitettség fedezett részének meghatározása céljából a biztosítékok és garanciák felhasználhatók a 4. fejezet szerinti hitelkockázat-mérséklési célokra.

(3)[574] A lakóingatlannal vagy kereskedelmi ingatlannal fedezett, nem jövedelemtermelő ingatlankitettségek egyedi hitelkockázati kiigazításának elvégzése után a 125., illetve a 126. cikkel összhangban fennmaradó kitettségértékhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, ha a 178. cikk szerinti nemteljesítés következett be.

(4)[575]

128. cikk

Kiemelkedően magas kockázatú tételek

(1)[576] Az intézményeknek 150 %-os kockázati súlyt kell rendelniük a kiemelkedően magas kockázatú kitettségekhez.

(2)[577] E cikk alkalmazása céljából az intézményeknek az alábbi kitettségeket kiemelkedően magas kockázatú kitettségként kell kezelniük:

a) kockázatitőke-társaságokban fennálló befektetések, kivéve ha e befektetéseket a 132. cikkel összhangban kezelik;

b) részesedés jellegű, magántőke befektetések (private equity), kivéve ha e befektetéseket a 132. cikkel összhangban kezelik;

c) spekulatív ingatlanfinanszírozás.

(3) Annak felmérésekor, hogy egy a (2) bekezdésben említett kitettségektől eltérő kitettség kiemelkedően magas kockázatú -e, az intézményeknek figyelembe kell venniük a következő kockázati jellemzőket:

a) nagy a kockázata annak, hogy az adós nemteljesítése következtében veszteség merül fel;

b) lehetetlen megfelelően megállapítani, hogy a kitettség az a) pontba tartozik-e.

Az EBH iránymutatásokat bocsát ki annak meghatározására, hogy a kitettségek mely típusai és milyen körülmények között minősülnek kiemelkedően magas kockázatúnak.

Az iránymutatásokat az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően kell elfogadni.

129. cikk

Fedezett kötvények formájában fennálló kitettségek

(1) Az (EU) 2019/2162 európai parlamenti és tanácsi irányelv (*1) 3. cikkének 1. pontjában meghatározott fedezett kötvények abban az esetben jogosultak az e cikk (4) és (5) bekezdésében meghatározott kedvezményes kezelésre, ha megfelelnek az e cikk (3), (3a) és (3b) bekezdésében foglalt feltételeknek, és ha a következő elfogadható eszközök valamelyike fedezi őket:[578]

a) az Unióban lévő központi kormányzatokkal, a KBER-hez tartozó központi bankokkal, közszektorbeli intézményekkel, regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni vagy ezek által garantált kitettségek;

b) a harmadik országbeli központi kormányzatokkal, harmadik országbeli központi bankokkal, multilaterális fejlesztési bankokkal, nemzetközi szervezetekkel szembeni vagy ezek által garantált, az e fejezet szerint az 1. hitelminőségi besorolásba tartozó kitettségek, valamint harmadik országbeli közszektorbeli intézményekkel, harmadik országbeli regionális kormányzatokkal és harmadik országbeli helyi hatóságokkal szembeni vagy ezek által garantált kitettségek, amelyekre a 115. cikk (1) vagy (2) bekezdése, illetve a 116. cikk (1), (2) vagy (4) bekezdése szerint az intézményekkel vagy központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozó kockázati súlyokat alkalmazzák, és amelyek megfelelnek az e fejezetben megállapított 1. hitelminőségi besorolásnak; és az e pont szerinti azon kitettségek, amelyek legalább az e fejezetben meghatározott 2. hitelminőségi besorolásba tartoznak, feltéve, hogy nem haladják meg a kibocsátó intézmények fennálló fedezett kötvényállománya névértékének 20 %-át;

c)[579] hitelintézetekkel szembeni, az 1. vagy 2. hitelminőségi besoroláshoz tartozó kitettségek, valamint hitelintézetekkel szembeni, a 3. hitelminőségi besoroláshoz tartozó olyan kitettségek, amelyek az alábbi formában állnak fenn: