BH 2013.5.135 A békefenntartó külszolgálatot ellátó katonát devizaellátmány címén külön juttatás nem illeti meg, ha az ellátását pénzben és közvetlenül a műveletet irányító nemzetközi szervezet biztosítja [2001. évi XCV. tv. 125/A. §, 26/2007. (VI. 20.) HM rendelet 33. §, 37/A. §]

Az I. r. felperes 2010. március 17-étől 2010. szeptember 28-áig, a II. r. alperes 2010. március 17-étől 2011. március 31-éig, a III. r. felperes 2009. szeptember 22-étől 2010. október 21-éig, míg a IV. r. felperes 2010. március 17-étől 2010. szeptember 28-áig az ENSZ Misszió állományában N.-ben törzstisztekként teljesítettek szolgálatot. A szolgálat-teljesítésük idejére sem a Magyar Honvédség, sem a nemzetközi szervezet nem biztosított a részükre természetbeni ellátást, ehelyett 2007. július 1-jétől az ENSZ Közgyűlés A/C.5/61/L.49. számú határozatával a törzstisztek ellátására a korábbi térítésmentes természetbeni ellátás helyett megállapított MSA (missziós létfenntartási díj) ellátásban részesültek az ENSZ-től, továbbá amennyiben az MSA összege nem érte el a külföldi napidíj egy hónapra a magyar jogszabályokban számított összegének 150%-át, külföldi napidíj-kiegészítést is kaptak a Magyarországon folyósított illetményük mellett. Devizaellátmányban nem részesültek. A felperesek C.-n maguk gondoskodtak a szállásról, az étkezésről és a munkába járásról.

A felperesek a szolgálati panaszukat elutasító határozatok kézhezvételétől számított 30 napon belül fordultak keresetükkel a bírósághoz kérve az elmaradt devizaellátmányuk megfizetését. Vitatták, hogy az esetükben a 26/2007. (VI. 20.) HM rendelet (a továbbiakban: R.) 37/A. §-ában foglaltakat kell alkalmazni. Álláspontjuk szerint az ENSZ pénzbeli ellátást nem folyósított a részükre, mert az MSA juttatás nem minősül pénzbeli ellátásnak, ugyanis azt a természetbeni juttatás kiváltásaként kapták beosztásra és rendfokozatra tekintet nélkül azonos összegben, a devizaellátmány fizetése pedig a Magyar Honvédség feladata a 2001. évi XCV. törvény (továbbiakban: Hjt.) 125/A. §-a alapján. Hátrányos megkülönböztetés érte őket, mivel az ENSZ Misszió állományába tartozók többségét változatlanul térítésmentesen, természetben illetik meg az R. 33. § (1) bekezdése szerinti élelmezési, elhelyezési és egészségügyi ellátások, ezen felül pedig még pénzbeli ellátásként devizaellátmányban is részesülnek. Nekik pedig mint MSA-val ellátott állománynak saját maguknak kellett fizetniük a többiek által térítésmentesen kapott szolgáltatásokért.

Az alperes elsődlegesen a kereset elutasítását azért kérte, mert a felperesek a szolgálati panasz benyújtására nyitva álló 30 napos határidőt elmulasztották. Hivatkozott továbbá arra, hogy az MSA pénzbeli ellátás, ezért a felperesekre a R. 37/A. § rendelkezéseit kell alkalmazni. Erről a külszolgálat ellátását megelőzően tájékoztatást kaptak, így arról is, hogy devizaellátmányban nem fognak részesülni. Vitatta a hátrányos megkülönböztetés fennálltát.

A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest az I. r. felperesnek 4 784 921 forint, a II. r. felperesnek 6 034 670 forint, a III. r. felperesnek 5 071 756 forint, a IV. r. felperesnek 2 609 346 forint és ezek törvényes mértékű késedelmi kamatainak megfelelő euró összeg megfizetésére.

Álláspontja szerint az alperes a perben utólag alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felperesek elmulasztották a szolgálati panaszra nyitva álló 30 napos határidőt, miután azt érdemben már elbírálta. Ezért a felpereseknek a Hjt. 223. § (1) bekezdés a) pontja alapján már megnyílt a lehetőségük a kereset benyújtására. A bíróság pedig csak a keresetindítási határidő megtartását vizsgálhatta.

Rögzítette, hogy a külszolgálat ellátásának feltételeiről történő tájékoztatás adása nem jelenti azt, hogy a felperesek lemondtak volna a jogorvoslati jogukról.

A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a Hjt. 125/A. § alapján a felperesek mint a békefenntartó műveletben részt vevő állomány tagjai devizaellátmányra jogosultak, mégpedig a R. 33. § (1), (2) bekezdése szerint a részükre kötelezően térítésmentesen, illetőleg természetben biztosított ellátáson túlmenően.

Ettől eltérően a R. 33. § (3) bekezdése szerint ha a kiküldött külföldi ellátását pénzben és közvetlenül a béketámogató műveleteket irányító nemzetközi szervezet biztosítja, a R. 37/A. § (1) bekezdése szerint csak külföldi napidíj kiegészítésre lehetnek jogosultak.

A felperesek részére sem a Magyar Honvédség, sem a nemzetközi szervezet nem biztosított természetbeni ellátást. Éppen ennek megváltásaként vezették be az MSA-t, ami emiatt nem minősül pénzbeni ellátásnak, hiszen az költségtérítéses jellegű. A devizaellátmányhoz képest eltérő jellegét pedig az bizonyítja, hogy mindenkit beosztásra, rendfokozatra tekintet nélkül, azonos összegben illet meg.

Mivel az MSA nem minősül pénzbeli ellátásnak, ezért a felperesek vonatkozásában a R. 37/A. §-a nem alkalmazható.

A felperesek emellett hátrányosabb helyzetbe kerültek a nem törzstisztekhez képest, akik a természetbeni ellátás mellett jelenleg is kapnak devizaellátmányt, amely beszámít a nyugdíj mértékének megállapításába, míg az MSA nem.

A Hjt. 125/A. §-a ugyanakkor előírja, hogy a felpereseket devizaellátmány illeti meg, amely az R. 34. §-a értelmében a külföldi tartózkodás időtartamára a külszolgálat alatt ellátott beosztáshoz rendszeresített rendfokozattól, a kontingens konkrét tevékenységének jellegétől, illetőleg a külföldi állomáshely viszonyaitól függő mértékű, és amelyet az R. 3. § m) pontja szerint a külföldi tartózkodással összefüggésben felmerült többletkiadásokhoz és költségekhez való hozzájárulás céljából külföldi pénznemben kell folyósítani. Erre tekintettel a munkaügyi bíróság a felperesek kereseti kérelmének megfelelő összegű devizaellátmányt késedelmi kamatokkal növelt összegben megítélte.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a II. r. felperesnek járó marasztalás összegét 6 672 957 forintra és a késedelmi kamatának megfelelő euró összegre felemelte, míg a IV. r. felperesnek járó marasztalási összeget 2 510 014 forintra és törvényes mértékű késedelmi kamatainak megfelelő euró összegre leszállította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Az igényérvényesítés határidejének megtartottsága kapcsán kiemelte, hogy a bíróság a megelőző eljárásra tekintettel a szolgálati panaszt elutasító döntés jogszerűségét bírálja felül, ezért a munkáltató a határozatában felhozott indokokat a peres eljárásban korlátlanul már nem módosíthatja. Ezért az alperes a perbeli védekezés során már nem hozhatta fel új tényként a szolgálati panaszra irányadó határidő elmulasztását, hiszen a panaszt elbíráló a döntésében erre nem hivatkozott. A panaszok érdemi elbírálását követően a bíróság a Pp. 130. § alapján csak a keresetindítási határidő elmulasztását veheti figyelembe.

A megyei bíróság kifejtette, hogy a magyar szabályozás szerint a külföldi béketámogató műveletben részt vevő katona egyrészt a belföldi bérére, másrészt az R. 33. § (1) bekezdés szerinti természetbeni ellátásokra, harmadrészt a Hjt. 125/A. § (1) bekezdés szerinti devizaellátmányra jogosult.