62020CJ0644[1]

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2022. május 12. W. J. kontra L. J. et J. J. reprezentowani przez przedstawicielkę ustawową A. P. A Sąd Okręgowy w Poznaniu (Lengyelország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - Joghatóság, alkalmazandó jog, a határozatok elismerése és végrehajtása a tartási kötelezettséggel kapcsolatos ügyekben - Az alkalmazandó jog meghatározása - A tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló hágai jegyzőkönyv - 3. cikk - A jogosult szokásos tartózkodási helye - A szokásos tartózkodási hely meghatározásának időpontja - Gyermek jogellenes visszatartása. C-644/20. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2022. május 12. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - Joghatóság, alkalmazandó jog, a határozatok elismerése és végrehajtása a tartási kötelezettséggel kapcsolatos ügyekben - Az alkalmazandó jog meghatározása - A tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló hágai jegyzőkönyv - 3. cikk - A jogosult szokásos tartózkodási helye - A szokásos tartózkodási hely meghatározásának időpontja - Gyermek jogellenes visszatartása"

A C-644/20. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Sąd Okręgowy w Poznaniu (poznańi regionális bíróság, Lengyelország) a Bírósághoz 2020. november 26-án érkezett, 2020. november 10-i határozatával terjesztett elő a

W. J.

és

A. P. törvényes képviselő által képviselt L. J. és J. J.

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: C. Lycourgos tanácselnök, S. Rodin, J.-C. Bonichot, L. S. Rossi (előadó) és O. Spineanu-Matei bírák,

főtanácsnok: A. M. Collins,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

- a francia kormány képviseletében A. Daniel és A.-L. Desjonquères, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében D. Milanowska, M. Wilderspin és W. Wils, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 2007. november 23-i hágai jegyzőkönyvnek az Európai Közösség általi megkötéséről szóló, 2009. november 30-i 2009/941/EK tanácsi határozat (HL 2009. L 331., 17. o.; helyesbítés: HL 2017. L 37., 28. o., a továbbiakban: hágai jegyzőkönyv) 3. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelem előterjesztésére a W. J., valamint az anyjuk, A. P. mint törvényes képviselő által képviselt két kiskorú gyermek, L. J. és J. J. közötti, a W. J. által fizetendő tartási követelésre vonatkozó jogvita keretében került sor.

Jogi háttér

Az 1980. évi Hágai Egyezmény

3 A gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, Hágában 1980. október 25-én kötött egyezmény (a továbbiakban: 1980. évi Hágai Egyezmény) 12. cikkének első és második bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Ha a gyermek jogellenes elvitelének vagy elrejtésének [helyesen: visszatartásának] a 3. cikk szerinti esetében a gyermek jogellenes elvitelétől vagy elrejtésétől [helyesen: visszatartásától] az eljárásnak azon Szerződő Állam igazságügyi vagy államigazgatási szervei előtti megindításáig, ahol a gyermek van, egy évnél kevesebb idő telt el, az érintett hatóság haladéktalanul elrendeli a gyermek visszavitelét.

Az igazságügyi vagy államigazgatási szerv akkor is elrendeli a gyermek visszavitelét, ha az eljárást az előző bekezdésében említett egyéves határidő lejárta után indították, kivéve, ha bizonyítják, hogy a gyermek már beilleszkedett új környezetébe."

4 Az 1980. évi Hágai Egyezmény 13. cikke a következőket írja elő:

"Az előző cikkben foglalt rendelkezések ellenére a megkeresett Állam igazságügyi vagy államigazgatási szerve nem köteles elrendelni a gyermek visszavitelét, ha az azt ellenző személy, intézmény vagy más szerv bizonyítja, hogy

a) a gyermek felett felügyeleti joggal rendelkező személy, intézmény vagy más szerv az elvitel vagy elrejtés [helyesen: visszatartás] időpontjában nem gyakorolta ténylegesen e jogokat, illetve előzetesen vagy utólag hozzájárult az elvitelhez vagy elrejtéshez [helyesen: visszatartáshoz], vagy

b) a gyermeket visszavitele testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számára.

Az igazságügyi vagy államigazgatási szerv akkor is megtagadhatja a gyermek visszavitelének elrendelését, ha úgy találja, hogy a gyermek ellenzi a visszavitelét, és elérte már [helyesen: azt az életkort és] az érettségnek azt a fokát, amikor nézetei már számításba veendők.

Az e cikkben meghatározott körülmények mérlegelése során az igazságügyi vagy államigazgatási szervek figyelembe veszik a gyermek szociális hátteréről a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti Központi Hatóság vagy más - hatáskörrel bíró - hatóság által szolgáltatott információt."

Az uniós jog

A 4/2009/EK rendelet

5 A tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló, 2018. december 18-i 4/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 7., 1. o.; helyesbítések: HL 2011. L 131., 26. o.; HL 2013. L 8., 19. o.; HL 2013. L 281., 29. o.) "Az alperes megjelenésén alapuló joghatóság" című 5. cikke kimondja:

"E rendelet egyéb rendelkezései alapján fennálló joghatóságtól eltekintve, valamely tagállamnak az a bírósága rendelkezik joghatósággal, amely előtt az alperes megjelenik. Ez a szabály nem alkalmazható, amennyiben az alperes a bíróság joghatósága hiányának kifogásolása céljából jelent meg a bíróságon."

6 E rendelet 15. cikke előírja:

"A tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogot a [hágai jegyzőkönyvvel] összhangban kell meghatározni azokban a tagállamokban, amelyekben ez a jogi eszköz kötelező erővel bír."

A 2009/941/EK határozat

7 A tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 2007. november 23-i hágai jegyzőkönyvnek az Európai Közösség általi megkötéséről szóló, 2009. november 30-i 2009/941/EK tanácsi határozat (HL 2009. L 331., 17. o.; helyesbítés: HL 2017. L 37., 28. o.) (3) és (11) preambulumbekezdése kimondja: [...]

"(3) A [hágai] jegyzőkönyv jelentékenyen hozzájárul ahhoz, hogy nagyobb fokú jogbiztonságot és kiszámíthatóságot biztosítsanak a tartásra jogosultak és kötelezettek számára. Az alkalmazandó jog meghatározására vonatkozó egységes szabályok alkalmazása lehetővé teszi, hogy a Közösségen belül bármilyen ellenőrzés nélkül elismerjék a tartási kötelezettségekre vonatkozó határozatokat abban a tagállamban, amelyben a végrehajtást kérik.

(11) Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, [a szabadság, biztonság és igazságosság térsége tekintetében] az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében [Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága] nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó."

A hágai jegyzőkönyv

8 A hágai jegyzőkönyv 1. cikkének (1) bekezdése előírja:

"E jegyzőkönyv meghatározza a családi vagy rokoni kapcsolatból, házasságból vagy házassági rokonságból származó tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogot, beleértve - a szülők családi állapotától függetlenül - a gyermektartási kötelezettséget."

9 E jegyzőkönyv "Általános alkalmazás" című 2. cikke kimondja:

"Ez a jegyzőkönyv abban az esetben is alkalmazandó, ha az alkalmazandó jog a jegyzőkönyvet alá nem író valamely állam joga."

10 Az említett jegyzőkönyvnek "Az alkalmazandó jogra irányadó általános szabály" című 3. cikke értelmében:

"(1) Amennyiben e jegyzőkönyv másként nem rendelkezik, a tartási kötelezettségekre irányadó jog a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga.

(2) A jogosult szokásos tartózkodási helyének megváltozása esetén a változás időpontjától az új szokásos tartózkodási hely szerinti állam joga alkalmazandó."

11 A hágai jegyzőkönyv "Bizonyos jogosultakat előnyben részesítő különös szabályok" című 4. cikke szerint: "(1) Az alábbi rendelkezések alkalmazandók a következő tartási kötelezettségekre: [...] (2) Amennyiben a jogosult a 3. cikkben említett jog szerint nem kaphat tartást a kötelezettől, az alkalmazandó jog az eljáró bíróság joga. [...] (4) Amennyiben a jogosult sem a 3. cikkben, sem az e cikk (2) és (3) bekezdésében említett jog alapján nem kaphat tartást a kötelezettől, és amennyiben a kötelezettel azonos állampolgársággal rendelkezik, az alkalmazandó jog a közös állampolgárságuk szerinti állam joga."

a) szülő tartási kötelezettsége gyermekével szemben;

A 2201/2003/EK rendelet

12 A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 338., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 243. o.; helyesbítések: HL 2013. L 82., 63. o.; HL 2018. L 33., 5. o.) 1. cikke (3) bekezdésének e) pontja kimondja, hogy ez a rendelet nem alkalmazható a tartási kötelezettségre.

13 E rendelet "Joghatóság" című II. fejezetének "Szülői felelősség" címet viselő 2. szakaszában található a 8-15. cikk.

14 A rendelet "Általános joghatóság" című 8. cikke kimondja:

"(1) Egy tagállam bíróságai joghatósággal rendelkeznek olyan gyermek feletti szülői felelősségre vonatkozó ügyekben, aki a bíróság megkeresésekor [helyesen: a bírósághoz fordulás időpontjában] az adott tagállamban szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik.

(2) Az (1) bekezdést a 9., 10. és 12. cikk rendelkezéseire figyelemmel kell alkalmazni."

15 A 2201/2003 rendelet 10. cikke értelmében: "A gyermek jogellenes elvitele vagy visszatartása esetében azon tagállam bíróságai, amelyben az elvitelt vagy visszatartást közvetlenül megelőzően a gyermek szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett, mindaddig megtartják joghatóságukat, amíg a gyermek másik tagállamban szokásos tartózkodási helyet nem szerez, és:

a) minden felügyeleti joggal rendelkező személy, intézmény vagy más szerv el nem fogadja az elvitelt vagy visszatartást;

vagy

b) a gyermek legalább egy éve tartózkodik az említett másik tagállamban azt követően, hogy a felügyeleti joggal rendelkező személy, intézmény vagy más szerv tudomást szerzett, illetve tudomást szerezhetett a gyermek tartózkodási helyéről, és a gyermek beilleszkedett új környezetében, továbbá a következő feltételek közül legalább egy teljesül:

i. egy éven belül azt követően, hogy a felügyeleti jog gyakorlója tudomást szerzett vagy tudomást kellett szereznie a gyermek tartózkodási helyéről, nem nyújtottak be a visszavitel iránti kérelmet annak a tagállamnak az illetékes hatóságaihoz, ahová a gyermeket elvitték, illetve amelyben visszatartották;

ii. a felügyeleti jogok gyakorlója által benyújtott visszaviteli kérelmet visszavonták, és nem nyújtottak be új kérelmet az i. bekezdésben [helyesen: i. alpontban] meghatározott határidőn belül;

iii. a 11. cikk (7) bekezdése alapján lezárták azt az ügyet, amelyet azon tagállam bírósága előtt folytattak, ahol a gyermek közvetlenül a jogellenes elvitel, illetve visszatartás előtt szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett;

iv. a gyermek visszaviteléről nem rendelkező, felügyeletről szóló határozatot hoztak annak a tagállamnak a bíróságai, ahol a gyermek közvetlenül a jogellenes elvitel, illetve visszatartás előtt szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

16 A. P. és W. J. lengyel állampolgárok, akik legalább 2012 óta az Egyesült Királyságban rendelkeznek lakóhellyel, ott szakmai tevékenységet végeznek, és akiknek 2015 júniusában és 2017 májusában megszületett L. J. és J. J. nevű gyermekük. E két gyermek lengyel és brit állampolgársággal rendelkezik.

17 2017 őszén A. P. és lánya, L. J. Lengyelországba utazott, hogy A. P. személyazonosító igazolványa érvényességi idejének lejárta miatt 2017. október 7-ig ott tartózkodjanak. E tartózkodás során A. P. tájékoztatta W. J.-t azon szándékáról, hogy meghosszabbítja a Lengyelországban való tartózkodást, amihez ez utóbbi hozzájárult. 2017. október 7-én A. P. visszatért az Egyesült Királyságba, ahonnan másnap ismét elutazott, és magával vitte a fiát, J. J.-t. Néhány nappal később A. P. tájékoztatta W. J.-t, hogy L. J.-vel és J. J.-vel (a továbbiakban: gyermekek) együtt állandó jelleggel Lengyelországban kíván maradni, amihez W. J. nem járult hozzá.

18 A kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból kitűnik, hogy a gyermekek 2019 áprilisában A. P.-vel, valamint nagyszüleikkel, nagybátyjukkal és egy szintén kiskorú unokatestvérükkel egy lengyel településen éltek, L. J. óvodába járt, míg J. J. A. P. felügyelete alatt állt, az orvosi intézmények ellenőrzése mellett, mivel J. J. egészségi állapota rendszeres időközönként kórházi kezelést igényelt. A kérdést előterjesztő bíróság arra is rámutat, hogy A. P. gyermekei feletti felügyeleti jog alapján Lengyelországban szociális ellátásban részesült.

19 W. J. az 1980. évi Hágai Egyezmény alapján a gyermekek visszavitele iránti kérelmet nyújtott be a brit központi hatósághoz.

20 2018. január 3-án a kérelmet továbbították az illetékes Sąd Rejonowy (kerületi bíróság, Lengyelország) részére, amely 2018. február 26-i végzésével elutasította e kérelmet.

21 2018. november 7-én az A. P. által képviselt gyermekek havi tartásdíj megfizetése iránti keresetet indítottak a Sąd Rejonowy w Pile (piłai kerületi bíróság, Lengyelország) előtt W. J.-vel szemben, aki perbe bocsátkozott, és nem terjesztett elő joghatóság hiányára vonatkozó kifogást.

22 2019. április 11-i ítéletével e bíróság kötelezte W. J.-t, hogy a lengyel jogszabályok alapján fizessen havi tartásdíjat valamennyi gyermeknek 2018. november 7-től kezdődően.

23 W. J. fellebbezést nyújtott be a jelen ítélet 20. pontjában hivatkozott 2018. február 26-i végzéssel, valamint a jelen ítélet előző pontjában hivatkozott 2019. április 11-i ítélettel szemben.

24 2019. május 24-i végzésével a 2018. február 26-i végzéssel szemben benyújtott fellebbezést elbíráló, hatáskörrel rendelkező Sąd Okręgowy de P. (p.-i regionális bíróság, Lengyelország) arra kötelezte A. P.-t, hogy legkésőbb 2019. június 26-ig adja át a gyermekeket W. J.-nek, azon az alapon, hogy a gyermekeket jogellenesen tartották vissza Lengyelországban, hogy közvetlenül e visszatartást megelőzően a szokásos tartózkodási helyük az Egyesült Királyságban volt, és nem áll fenn komoly veszélye annak, hogy az ezen államba való visszatérésük az 1980. évi Hágai Egyezmény 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében testi vagy lelki károsodásnak tenné ki őket, vagy más módon számukra elviselhetetlen helyzetet teremtene.

25 A jelen ítélet 22. pontjában említett 2019. április 11-i ítélettel szemben a kérdést előterjesztő bíróság, a Sąd Okręgowy w Poznaniuhoz (poznańi regionális bíróság, Lengyelország) benyújtott fellebbezésének alátámasztása érdekében W. J. ténybeli értékelési hibára alapított jogalapra hivatkozott, mivel nem vették figyelembe a jelen ítélet előző pontjában említett, 2019. május 24-i végzést, amely arra kötelezte A. P.-t, hogy legkésőbb 2019. június 26-ig adja át a gyermekeket az apjuknak, ami indokolatlanná teszi ez utóbbival szemben tartási kötelezettség előírását.

26 Előzetes döntéshozatal iránti kérelmében a kérdést előterjesztő bíróság először is rámutat arra, hogy az említett 2019. május 24-i végzés jogerős, és annak végrehajtása magában foglalja a gyermekek Egyesült Királyságba való visszavitelét, mivel W. J. szokásos tartózkodási helye még mindig ezen állam területén található. A. P. azonban nem adta át a gyermekeket az előírt határidőn belül W. J.-nek, mivel az előzetes döntéshozatal iránti kérelem benyújtásának időpontjáig a gyermekek felkutatására tett erőfeszítések nem vezettek eredményre.

27 A kérdést előterjesztő bíróság másodszor hangsúlyozza, hogy a 4/2009 rendelet 5. cikke alapján a lengyel bíróságok joghatósággal rendelkeznek, amit W. J. nem vitatott, és nem terjesztett elő joghatósági kifogást.

28 Harmadszor a kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy az ő feladata a szóban forgó tartási kötelezettségre alkalmazandó jog meghatározása.

29 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a lengyel jog, amelynek alapján a Sąd Rejonowy w Pile (piłai kerületi bíróság) meghozta ítéletét, csak abban az esetben alkalmazható, ha a gyermekek a Lengyelországban való jogellenes visszatartásuk és az Egyesült Királyságba való visszavitelüket elrendelő bírósági határozat ellenére a 2017-es megérkezésüket követően szokásos tartózkodási helyet létesítettek volna Lengyelországban, ami igazolná, hogy az alkalmazandó jogot a Hágai Jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdése alapján határozzák meg, mivel a kérdést előterjesztő bíróság szerint a lengyel joghoz való kapcsolódás egyéb kritériumai kizártak.

30 Mindemellett a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy e rendelkezést a 2201/2003 rendelet 10. cikke alapján nem úgy kell-e értelmezni, mint amely főszabály szerint kizárja, hogy a szülői felelősséggel kapcsolatos joghatóság azon tagállamba szálljon át, ahol a gyermek az e tagállamba való jogellenes elvitele vagy visszatartása esetében új szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik.

31 Márpedig, ha elfogadnánk, hogy a gyermekek nem létesíthetnek új szokásos tartózkodási helyet abban az államban, ahol jogellenesen visszatartják őket, az alapügyben szereplő tartási kötelezettségre alkalmazandó jog a hágai jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdése alapján az Egyesült Királyság joga lenne azon állam jogaként, amelyben e gyermekek megtartották szokásos tartózkodási helyüket.

32 Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a 2201/2003 rendelettől eltérően sem a 4/2009 rendelet, sem a hágai jegyzőkönyv nem tartalmaz olyan különös szabályokat, amelyek meghatározzák az egyrészt a szokásos tartózkodási hely, másrészt a tartási kötelezettségekre vonatkozó joghatóság, illetve az e téren alkalmazandó jog közötti kapcsolatot olyan esetben, amikor a tartásra jogosult az egyik tagállamban jogellenesen visszatartott gyermek. E megállapítás alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a hágai jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a gyermek valamely tagállam területén való jogellenes visszatartása semmilyen hatással nincs e gyermek által e tagállamban szokásos tartózkodási hely létesítésére, így az említett állam joga az új szokásos tartózkodási hely jogaként alkalmazhatóvá válhat a tartási kötelezettségre attól az időponttól kezdve, amikor a tartózkodási hely ilyen megváltozása bekövetkezett.

33 E körülmények között a Sąd Okręgowy w Poznaniu (poznańi regionális bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Úgy kell-e értelmezni a [...] hágai jegyzőkönyv 3. cikkének (1) és (2) bekezdését, hogy a [tartásra] jogosult gyermek új szokásos tartózkodási helyet szerezhet abban az államban, amelyben jogellenesen visszatartották, abban az esetben, ha a bíróság elrendelte a jogosult abba a tagállamba való visszavitelét, amelyben közvetlenül a jogellenes visszatartás előtt a szokásos tartózkodási helye volt?"

A Bíróság előtti eljárásról

34 A Bírósághoz 2021. november 19-én érkezett 2021. november 4-i levelével a kérdést előterjesztő bíróság arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy a Rzecznik Praw Dziecka (gyermekjogi ombudsman, Lengyelország) által a jelen ítélet 24. pontjában említett 2019. május 24-i végzéssel szemben benyújtott rendkívüli fellebbezés (skarga nadzwyczajna) alapján eljáró Sąd Najwyższy, Izba Kontroli Nadzwyczajnej i Spraw Publicznych (a legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa, Lengyelország) 2021. október 6-i végzésével részben hatályon kívül helyezte e végzést. Ebből a kérdést előterjesztő bíróság szerint az következik, hogy a gyermekek Egyesült Királyságba való visszavitelét elrendelő 2019. május 24-i határozat már nem alkalmazható.

35 2021. november 23-án a Bíróság negyedik tanácsának elnöke úgy határozott, hogy e levelet kézbesíti az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikke szerinti, alapeljárásban részt vevő feleknek és érdekelteknek, akiket arra hívtak fel, hogy 2021. december 15-ig tegyék meg esetleges észrevételeiket.

36 E felhívásra kizárólag az Európai Bizottság válaszolt, jelezve, hogy nem tesz kiegészítő észrevételeket a Bírósághoz az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéssel kapcsolatban benyújtottakhoz képest.

37 A Bírósághoz 2021. december 31-én érkezett, 2021. december 20-i újabb levelében a kérdést előterjesztő bíróság a 2021. november 16-iProkuratura Rejonowa w Mińsku Mazowieckim és társai ítéletre (C-748/19-C-754/19, EU:C:2021:931) tekintettel tájékoztatta a Bíróságot arról, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő ítélkező testület egyik tagját a lengyel igazságügyi miniszter áthelyezési eljárás keretében kijelölte arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnál határozatlan ideig bíróként tevékenykedjen. E levélben a kérdést előterjesztő bíróság arra is emlékeztetett, hogy a jelen ítélet 34. pontjában említett rendkívüli felülvizsgálati eljárás a Bíróság előtt folyamatban lévő C-720/21. sz. ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát képezi.

38 2022. január 11-én a Bíróság negyedik tanácsának elnöke úgy határozott, hogy e levelet kézbesíti az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikke szerinti, alapeljárásban részt vevő feleknek és érdekelteknek, akiket arra hívtak fel, hogy 2022. január 31-ig tegyék meg esetleges észrevételeiket.

39 E felhívásra L. J. és J. J., a lengyel kormány, valamint a Bizottság válaszolt.

40 Észrevételeikben az A. P. törvényes képviselő által képviselt L. J. és J. J. lényegében egyrészt azt kérték, hogy a gyermekjogi ombudsmant hívják fel arra, hogy "foglaljon állást" a jelen ügyben, másrészt pedig arra hivatkoztak, hogy amennyiben a rendkívüli felülvizsgálati eljárást szabálytalannak kell tekinteni, nem nekik kellene annak esetleges következményeit viselni.

41 A lengyel kormány azt állítja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által az említett új levélben közölt információk nem relevánsak sem az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságának értékelése, sem e kérdés vizsgálata szempontjából.

42 A Bizottság, miután jelezte, hogy lemond az észrevételek előterjesztéséről, hangsúlyozta, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem pontosította, hogy milyen mértékben szükséges figyelembe venni a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő ítélkező testületbe tartozó bírónak az igazságügyi miniszter általi áthelyezését, valamint ezen áthelyezés esetleges következményeit többek között ezen ítélkező testület függetlenségére, továbbá a 2021. november 16-iProkuratura Rejonowa w Mińsku Mazowieckim és társai ítéletnek (C-748/19-C-754/19, EU:C:2021:931) a jelen ügyre gyakorolt hatását. Ezenkívül a Bizottság arra hivatkozott, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem szolgáltatott olyan információt, amely lehetővé tenné annak eldöntését, hogy az érintett bíró e bíróságra való áthelyezése sérti-e függetlenségét.

43 2022. február 4-én az előadó bíró javaslatára, a főtanácsnok meghallgatását követően a Bíróság negyedik tanácsának elnöke úgy határozott, hogy elutasítja L. J. és J. J. arra irányuló kérelmét, hogy a gyermekjogi ombudsmant hívják fel arra, hogy "foglaljon állást" a jelen ügyben, mivel ez utóbbi nem az alapeljárásban részt vevő fél, és mivel az ilyen kérelemnek az eljárás igen előrehaladott szakaszában történő elfogadása az eljárás lefolytatásának jelentős késedelmének kockázatával járna, következésképpen ellentétes volna a megfelelő igazságszolgáltatás követelményével.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról

44 Először is meg kell állapítani, hogy a jelen ítélet 37. pontjában említett, 2021. december 20-i levelében a kérdést előterjesztő bíróság arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő ítélkező testület egyik tagját a lengyel igazságügyi miniszter kijelölte arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnál határozatlan ideig bíróként tevékenykedjen. Ahogyan azt a Bizottság megjegyezte, a kérdést előterjesztő bíróság nem pontosítja, hogy álláspontja szerint milyen következtetéseket kell levonni egy ilyen helyzetből, különösen e bíróság függetlenségét illetően. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy az említett helyzet kiemelésével a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy ő maga az EUMSZ 267. cikk értelmében vett "bíróságnak" minősül-e, amely az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságának egyik feltétele.

45 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében annak értékeléséhez, hogy a szóban forgó előzetes döntéshozatalt kezdeményező szerv az EUMSZ 267. cikk szerinti "bíróság" jellemzőivel rendelkezik-e - ami kizárólag az uniós jog alapján eldöntendő kérdés -, így tehát annak értékeléséhez, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható-e, a Bíróság meghatározott tényezők összességét veszi figyelembe, amelyek közé tartozik az, hogy a szerv jogszabály alapján jött-e létre, állandó jelleggel működik-e, hatásköre kötelező jellegű-e, az eljárása kontradiktórius jellegű-e, jogszabályokat alkalmaz-e, valamint hogy független-e (lásd ebben az értelemben: 2020. július 9-iLand Hessen ítélet, C-272/19, EU:C:2020:535, 43. pont; 2022. március 29-iGetin Noble Bank ítélet, C-132/20, EU:C:2022:235, 66. pont).

46 A tagállami bírák függetlensége több szempontból is alapvető fontossággal bír az uniós jogrend számára. Közelebbről, az említett függetlenség alapvető azon igazságügyi együttműködési rendszer megfelelő működése szempontjából, amelyet az EUMSZ 267. cikkben előírt előzetes döntéshozatali mechanizmus megtestesít, amennyiben ezt a mechanizmust csak olyan, az uniós jog alkalmazásáért felelős fórum hozhatja működésbe, amely többek között ezen, függetlenségre vonatkozó feltételt teljesíti (lásd ebben az értelemben: 2020. július 9-iLand Hessen ítélet, C-272/19, EU:C:2020:535, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog alapján megkövetelt függetlenségi és pártatlansági garanciák olyan szabályok meglétét igénylik - különösen, ami a fórum összetételét, a kinevezést, a megbízatás időtartamát, valamint az elfogultsági okokat, a kizárási okokat és a tagok elmozdításának okait illeti -, amelyek a jogalanyok számára biztosítják minden, az említett fórum külső tényezők általi befolyásolhatatlanságára, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában fennálló semlegességére vonatkozó jogos kétség kizárását (2020. július 9-iLand Hessen ítélet, C-272/19, EU:C:2020:535, 52. pont; 2021. november 16-iProkuratura Rejonowa w Mińsku Mazowieckim és társai ítélet, C-748/19-C-754/19, EU:C:2021:931, 67. és 71. pont).

48 A jelen ügyben nem kétséges, hogy a Sąd Okręgowy w Poznaniu (poznańi regionális bíróság) a lengyel rendes bíróságok közé tartozik.

49 Márpedig, amennyiben az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet valamely nemzeti bíróság nyújtja be, vélelmezni kell, hogy e bíróság - annak konkrét összetételétől függetlenül - megfelel a jelen ítélet 45. pontjában felidézett követelményeknek.

50 E vélelem azonban kizárólag az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elfogadhatóságának az EUMSZ 267. cikk keretében történő értékelése szempontjából alkalmazandó. Ebből nem lehet arra következtetni, hogy a kérdést előterjesztő bíróságot alkotó bírák kinevezésének feltételei szükségszerűen lehetővé teszik az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és az Alapjogi Charta 47. cikke értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bírósághoz fordulás garanciáinak kielégítését (lásd ebben az értelemben: 2022. március 29-iGetin Noble Bank ítélet, C-132/20, EU:C:2022:235, 74. pont).

51 Ezenkívül e vélelem megdönthető, ha valamely nemzeti vagy nemzetközi bíróság által hozott jogerőssé vált bírósági határozat arra enged következtetni, hogy a kérdést előterjesztő bíróságot alkotó bíró vagy bírák nem minősülnek az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének a Charta 47. cikkének második bekezdésével összefüggésben értelmezett második albekezdése értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságnak. Ugyanez lenne a helyzet akkor, amikor a formálisan az EUMSZ 267. cikk alapján kérelmet előterjesztő bíró vagy bírák személyes helyzetén kívül más tényezők is kihatnak a kérdést előterjesztő, e bírák részvételével eljáró bíróság működésére, és ezáltal hozzájárulnak e bíróság függetlenségének és pártatlanságának csorbításához (lásd ebben az értelemben: 2022. március 29-iGetin Noble Bank ítélet, C-132/20, EU:C:2022:235, 72. és 75. pont).

52 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság nem terjesztett elő semmilyen konkrét és pontos tényt, amely a jelen ítélet előző pontjában hivatkozott feltételek mellett lehetővé tenné azon vélelem megdöntését, amely szerint a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem olyan szervtől származik, amely megfelel a jelen ítélet 45. pontjában említett követelményeknek.

53 Másodszor, a jelen ítélet 34. pontjában említett 2021. november 4-i levelében a kérdést előterjesztő bíróság arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy az A. P.-t a gyermekek legkésőbb 2019. június 26-ig W. J. részére történő átadására kötelező 2019. május 24-i végzés hatályát vesztette, mivel a gyermekjogi ombudsman által e végzéssel szemben benyújtott rendkívüli fellebbezésnek a Sąd Najwyższy, Izba Kontroli Nadzwyczajnej i Spraw Publicznych (a legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa) helyt adott.

54 Igaz ugyan, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés lényegében azon alapul, hogy a Hágai Jegyzőkönyv 3. cikkének értelmezése szempontjából milyen következtetéseket kell levonni a 2019. május 24-i végzésben tett azon megállapításból, hogy W. J. és A. P. gyermekeit az utóbbi jogellenesen tartotta vissza Lengyelországban, és hogy azokat az Egyesült Királyságban lakóhellyel rendelkező W. J.-nek át kellett adni, a Sąd Najwyższy, Izba Kontroli Nadzwyczajnej i Spraw Publicznych (a legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa) határozatából azonban nem lehet arra következtetni, hogy az alapügy elbírálása szempontjából ez a kérdés már nem releváns.

55 A kérdést előterjesztő bíróság által nyújtott magyarázatra tekintettel ugyanis nem biztos, hogy a Sąd Najwyższy, Izba Kontroli Nadzwyczajnej i Spraw Publicznych (a legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa) ilyen határozata értelmében a gyermekek W. J.-nek történő átadását előíró 2019. május 24-i végzést úgy kell tekinteni, hogy az a lengyel jogrendben soha nem váltott ki hatást, így a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdés relevanciájának vélelme nem dől meg.

56 Következésképpen az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

57 Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a hágai jegyzőkönyv 3. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az egyik szülője által valamely tagállam területére elvitt kiskorú gyermek tartási igényére alkalmazandó jog meghatározása céljából az a körülmény, hogy e tagállam bírósága egy külön eljárás keretében elrendelte e gyermek visszavitelét abba az államba, ahol közvetlenül az elvitelét megelőzően a szüleivel szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett, elegendő annak megakadályozásához, hogy az említett gyermek e tagállam területén szokásos tartózkodási helyet létesítsen.

58 Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy mivel a hágai jegyzőkönyvet az Európai Unió Tanácsa 2009/941 határozatával jóváhagyta, a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a hágai jegyzőkönyv rendelkezéseinek értelmezésére (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 20-iMölk ítélet, C-214/17, EU:C:2018:744, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezenkívül az a körülmény, hogy az Egyesült Királyság, amelynek területén W. J. lakóhelye található, nem köti az említett jegyzőkönyv, nem hatással a jelen ügyre, mivel a 2. cikkének megfelelően a hágai jegyzőkönyv akkor is alkalmazandó, ha az alkalmazandó jog a jegyzőkönyvet alá nem író valamely állam joga.

59 A hágai jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében, amennyiben e jegyzőkönyv másként nem rendelkezik, a tartási kötelezettségekre irányadó jog a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga. E cikk (2) bekezdése értelmében a tartásra jogosult szokásos tartózkodási helyének megváltozása esetén a változás időpontjától az új szokásos tartózkodási hely szerinti állam joga alkalmazandó.

60 A kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy a tartási követelésre alkalmazandó jog meghatározása céljából figyelembe lehet-e venni a szokásos tartózkodási hely hágai jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdése szerinti megváltozását abban az esetben, ha a tartásra jogosultat jogellenesen visszatartják azon állam területén, ahol fizikailag jelen van. Pontosabban a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy e jogosultnak valamely tagállam területén való jogellenes visszatartása befolyásolhatja-e a szokásos tartózkodási hely meghatározásának kritériumaként a tartózkodásának állandóságát.

61 Az előterjesztett kérdés tehát a tartásra jogosultnak a hágai jegyzőkönyv 3. cikke értelmében vett "szokásos tartózkodási helye" fogalmának értelmezését teszi szükségessé, valamint annak megvizsgálását, hogy e jogosult jogellenes visszatartása valamely tagállam területére nem akadályozza-e szokásos tartózkodási helyének e tagállam területére való áthelyezését.

62 Először is, ami a tartásra jogosult "szokásos tartózkodási helyének" fogalmát illeti, meg kell állapítani, hogy a hágai jegyzőkönyv azt nem határozza meg, és nem is utal kifejezetten a szerződő felek jogára e fogalom jelentésének és hatályának meghatározása érdekében. Ilyen körülmények között mind az uniós jog egységes alkalmazásának, mind az egyenlőség elvének követelményeiből az következik, hogy e fogalom jelentését és hatályát általában önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a rendelkezések szövegkörnyezetét és a szóban forgó szabályozás által követett célokat (lásd analógia útján: 2016. október 13-iMikołajczyk ítélet, C-294/15, EU:C:2016:772, 44. pont; 2021. november 21-i IB ítélet [Házastárs szokásos tartózkodási helye - házasság felbontása] C-289/20, EU:C:2021:955, 39. pont).

63 E tekintetben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a "szokásos" melléknév használata arra enged következtetni, hogy a tartózkodásnak kellő fokú állandóságot kell mutatnia, kizárva az ideiglenes vagy alkalmi jelleget. Ezt a megállapítást megerősíti az Andrea Bonomi által készített, a hágai jegyzőkönyvre vonatkozó magyarázó jelentés (a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia huszonegyedik ülésén elfogadott szöveg) 42. pontjában szereplő megfontolás, amely szerint a "szokásos" tartózkodási hely kritériuma bizonyos stabilitást foglal magában, ami azt jelenti, hogy "[a] tartási kötelezettségre alkalmazandó jog meghatározásához nem elegendő az ideiglenes jellegű egyszerű lakóhely".

64 Továbbá hangsúlyozni kell, hogy a hágai jegyzőkönyv 3. cikke az e jegyzőkönyv alapjául szolgáló kapcsoló elvek rendszerét tükrözi, amely rendszer az alkalmazandó jog előreláthatóságának biztosítására irányul annak garantálásával, hogy a kijelölt jog nem nélkülözi a megfelelő kapcsolatot a szóban forgó családi helyzettel, mivel a tartásra jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti jog tűnik úgy, mint amely főszabály szerint a legszorosabb kapcsolatban áll a jogosult helyzetével, és e jog tűnik a legalkalmasabbnak az e jogosult tekintetében esetlegesen felmerülő konkrét problémák szabályozására (lásd ebben az értelemben: 2018. június 7-iKP ítélet, C-83/17, EU:C:2018:408, 41-43. pont; 2018. szeptember 20-iMölk ítélet, C-214/17, EU:C:2018:744, 28. pont).

65 Meg kell állapítani, ahogyan az a jelen ítélet 63. pontjában említett jelentés 37. pontjából is kitűnik, hogy e kapcsolódás fő előnye az, hogy meghatározza a tartási kötelezettség fennállását és mértékét, figyelembe véve "azon ország társadalmi környezetének jogi és ténybeli feltételeit, amelyben a jogosult él és tevékenységeinek lényeges részét végzi". Ugyanis, ahogyan azt e jelentés ugyanezen pontja hangsúlyozza, mivel a tartásra jogosult a megélhetésére használja a tartásdíjat, "meg kell vizsgálni azt a konkrét problémát, amely a konkrét társadalom vonatkozásában merül fel, vagyis azon társadalomban, amelyben a tartásra jogosult él és élni fog".

66 Ennélfogva indokolt úgy tekinteni, hogy e célkitűzésre tekintettel a tartásra jogosult szokásos tartózkodási helye az a hely, ahol ténylegesen e jogosult életének szokásos központja található, figyelembe véve családi és társadalmi környezetét. Ez még inkább igaz, ha e jogosult kiskorú gyermek, tekintettel arra, hogy az Alapjogi Charta 24. cikke (2) bekezdésével összhangban megfelelően figyelembe kell venni e gyermek mindenek felett álló érdekét, amely megköveteli többek között annak biztosítását, hogy - amint azt a lengyel kormány lényegében hangsúlyozta - elegendő forrásokkal rendelkezzen, tekintettel arra a családi és társadalmi környezetre, amelyben élnie kell.

67 Mivel, ahogyan az a jelen ítélet előző pontjából kitűnik, annak konkrét esetben történő megállapításának feladata, hogy a tartásra jogosult szokásos tartózkodási helye az egyik vagy a másik tagállamban található-e, ténybeli értékelésnek minősül, az eljáró nemzeti bíróság feladata, hogy az adott ügy sajátos ténybeli körülményeinek összessége alapján meghatározza azt a helyet, ahol az érintett szokásos tartózkodási helye található (lásd analógia útján többek között: 2009. április 2-iA ítélet, C-523/07, EU:C:2009:225, 42. pont; 2018. június 28-iHR ítélet, C-512/17, EU:C:2018:513, 40. pont).

68 Másodszor meg kell állapítani, hogy a hágai jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdése semmilyen módon nem korlátozza a tartásra jogosult új szokásos tartózkodási helye szerinti állam jogához való kapcsolódást attól az időponttól kezdve, amikor a szokásos tartózkodási hely megváltozására sor került, még akkor sem, ha valamely bírósági határozat előírta a kiskorú tartásra jogosultnak a másik államban lakóhellyel rendelkező szülő részére történő átadását.

69 Egyébként pedig az e rendelkezésben szereplő szabály lehetővé teszi a tartásra jogosult, és azon hely közötti kapcsolat fenntartását, ahol a jogosult ténylegesen él (lásd ebben az értelemben: 2018. június 7-iKP ítélet, C-83/17, EU:C:2018:408, 43. pont), következésképpen ha e jogosult kiskorú, e gyermek mindenek felett álló érdekének figyelembevételét annyiban, amennyiben lehetővé teszi az eljáró bíróság számára, hogy meghatározza a gyermek számára szükséges forrásokat, a lehető legnagyobb mértékben figyelembe véve azt a családi és társadalmi környezetet, amelyben a gyermek várhatóan fejlődni fog.

70 Ebből következik, hogy ellentétes lenne a hágai jegyzőkönyv 3. cikke (2) bekezdésének céljával, valamint a gyermek mindenek felett álló érdekének figyelembevételével, ha úgy kellene tekinteni, hogy valamely tagállam olyan bírósági határozatának léte, amely megállapítja a kiskorú gyermek elvitelének vagy visszatartásának jogellenességét, és elrendeli e gyermeknek a másik tagállamban lakóhellyel rendelkező szülője részére történő átadását, főszabály szerint megakadályozza annak megállapítását, hogy az említett gyermek szokásos tartózkodási helye e tagállam területén található.

71 E tekintetben jogszabályi rendelkezés hiányában semmilyen indok nem igazolja a hágai jegyzőkönyv 3. cikkének a 2201/2003 rendelet 10. cikke azon rendelkezései fényében vagy alapulvételével történő értelmezését, amelyek semlegesítik a szülői felelősségre vonatkozó joghatóság elvi jelleggel azon tagállam területére való átszállását, amelyben a gyermek jogellenes elvitelét vagy visszatartását követően szokásos tartózkodási hellyel rendelkezne, azon tagállam javára, ahol a gyermek közvetlenül ezen elvitelt vagy visszatartást megelőzően szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett.

72 Végezetül a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a 2201/2003 rendelet 10. cikkében előírt különös joghatósági szabályt szigorúan kell értelmezni, és nem lehet az e rendeletben kifejezetten szereplő eseteken túlterjeszkedő módon értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2021. március 24-iMCP-ítélet, C-603/20 PPU, EU:C:2021:231, 45. és 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

73 Ebből következik, hogy a hágai jegyzőkönyv 3. cikke értelmében alkalmazandó jog meghatározása céljából az eljáró nemzeti bíróság kizárólag az adott ügy összes körülményének értékelése keretében, a tartásra jogosult gyermek szokásos tartózkodási helye esetleges megváltozásának meghatározása érdekében, a gyermek mindenek felett álló érdekének megfelelő szem előtt tartása mellett veheti figyelembe az említett gyermek elvitelének vagy visszatartásának esetlegesen jogellenes jellegét, az annak bizonyítását vagy megcáfolását lehetővé tevő más tényezőkkel együttesen, hogy ugyanezen gyermek jelenléte abban a tagállamban, ahová elvitték, a gyermek családi és társadalmi környezetére tekintettel kellően tartós jellegű-e.

74 E tekintetben, ha valamely tagállam bíróságához - mint az alapügyben is - tartásdíjnak a tartásra jogosult e tagállamba való elvitelét követő időszakra való fizetése iránti kérelemmel fordulnak, meg kell állapítani, hogy főszabály szerint e bíróságnak akkor kell konkrétan értékelnie e jogosult szokásos tartózkodási helyét az érintett tartási kötelezettségekre alkalmazandó jog meghatározása céljából, amikor a tartás iránti kérelmet elbírálja, ahogyan azt egyébként a Bizottság írásbeli észrevételeiben jelezte. Ugyanis az ilyen értelmezés a hágai jegyzőkönyv 3. cikke (2) bekezdése céljának megfelelően lehetővé teszi a tartásra jogosult, és azon hely közötti kapcsolat megőrzését, ahol az őt megillető tartási követelésnek lehetővé kell tennie számára a szükségleteinek fedezését.

75 A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy a Sąd Rejonowy w Pile (piłai kerületi bíróság) a gyermekek tartási igényét a lengyel jog alapján elismerő határozatát 2019. április 11-én hozta meg, vagyis olyan időpontban, amikor egyrészt a gyermekek kicsit több mint 17 hónapja tartózkodtak Lengyelországban az anyjukkal, ez utóbbi családjánál, másrészt pedig W. J.-nek a gyermekek visszavitele iránti kérelmét az illetékes Sąd Rejonowy (kerületi bíróság) elutasította.

76 Nem róható fel tehát a Sąd Rejonowy w Pilének (piłai kerületi bíróság), hogy a 2019. április 11-i ítéletének meghozatalakor nem vette figyelembe a jelen ítélet 24. pontjában említett, 2019. május 24-i végzést, amely elrendelte a gyermekek Egyesült Királyságba való visszavitelét.

77 Másodszor, mivel a kérdést előterjesztő bíróság hatáskörrel rendelkezik a tényállásnak a Sąd Rejonowy w Pile (piłai kerületi bíróság) által végzett értékeléshez képest teljesen új értékelésére, az érvényesíteni kívánt tartási követelésre alkalmazandó jog meghatározása érdekében e bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a gyermekek helyzetét jellemző, a gyermekek családi és társadalmi környezetére tekintettel fennálló körülmények összességére tekintettel a gyermekek azon tagállamban való tartózkodása, ahova őket elvitték, tartós jellegű-e.

78 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a hágai jegyzőkönyv 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az egyik szülője által valamely tagállam területére elvitt kiskorú gyermek tartási igényére alkalmazandó jog meghatározása céljából az a körülmény, hogy e tagállam bírósága egy külön eljárás keretében elrendelte e gyermek visszavitelét abba az államba, ahol közvetlenül az elvitelét megelőzően a szüleivel szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett, nem elegendő annak megakadályozásához, hogy az említett gyermek e tagállam területén szokásos tartózkodási helyet létesítsen.

A költségekről

79 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

A tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 2007. november 23-i hágai jegyzőkönyvnek az Európai Közösség általi megkötéséről szóló, 2009. november 30-i 2009/941/EK tanácsi határozat 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az egyik szülője által valamely tagállam területére elvitt kiskorú gyermek tartási igényére alkalmazandó jog meghatározása céljából az a körülmény, hogy e tagállam bírósága egy külön eljárás keretében elrendelte e gyermek visszavitelét abba az államba, ahol közvetlenül az elvitelét megelőzően a szüleivel szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett, nem elegendő annak megakadályozásához, hogy az említett gyermek e tagállam területén szokásos tartózkodási helyet létesítsen.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: lengyel.