A joghatóságra és külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó egyes jogszabályok módosításáról szóló T/2928. számú törvényjavaslat indokolása
INDOKOLÁS
Általános indokolás
Virágzó nemzetközi gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokra csak olyan jogi közegben lehet számítani, amely a gazdaság szereplőinek igényérvényesítését, és a jogvitákban hozott határozatok külföldi végrehajtását kellően garantálja. Magyarországnak a bírósági joghatóságot, valamint a meghozott határozatok kölcsönös elismerését és végrehajtását garantáló - nemzetközi egyezményeken, illetőleg viszonossági gyakorlaton alapuló - kapcsolatrendszere nem széleskörű, és főleg nem felel meg a magyar külgazdasági prioritásoknak és integrációs törekvéseknek. Míg ugyanis a korábbi évtizedek külpolitikai preferenciáinak megfelelően Magyarországot a bírósági határozatok kölcsönös elismerését és végrehajtását lehetővé tevő jogsegélyegyezmények fűzik több Európán kívüli volt (és jelenlegi) szocialista országhoz, addig mindössze négy nyugat-európai ország van, amelyekben nemzetközi egyezmény vagy viszonosság alapján lehetőség van magyar bírósági határozatok elismerésére és végrehajtására (Németország, Franciaország, Görögország és Ciprus).
Magyarországnak éppen emiatt alapvető törekvése, hogy az Európai Unióhoz történt csatlakozását követően mielőbb részesévé váljon az Unió tagállamai között a bírósági ítéletek "szabad forgalmát" - azaz kölcsönös elismerését és végrehajtását - garantáló korszerű rendszernek, amelynek alapját a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27. napján aláírt Brüsszeli Egyezmény képezi. Időben még közelebbi realitást jelenthet Magyarország számára az említett Brüsszeli Egyezménnyel tartalmilag és címében szinte maradéktalanul megegyező másik egyezményhez, a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1988. szeptember 16. napján aláírt Luganoi Egyezményhez (a továbbiakban: Luganoi Egyezmény) történő csatlakozás. Ez utóbbi Egyezmény a magyar csatlakozást követően az Európai Unió tizenöt tagállama, valamint három EFTA-tagállam (Svájc, Norvégia, Izland) vonatkozásában nyitja majd meg a lehetőséget a magyar ítéletek érvényrejuttatása előtt. A magyar csatlakozás előkészítése folyamatban van, és arra remélhetőleg még a teljes jogú európai uniós tagság elérése előtt sor kerülhet.
A Luganoi Egyezmény által érintett joganyag - a nemzetközi polgári eljárási jog - jelentősége az Európai Unióban is folyamatosan felértékelődik, amit jelez az is, hogy az 1997. október 2. napján aláírt Amszterdami Szerződés a tagállamok közötti polgári ügyekre vonatkozó igazságügyi együttműködést (amely addig az ún. "harmadik pillér" egyik együttműködési területe volt), beemelte a közösségi jogba. Ez lehetővé teszi, hogy - egyéb kérdések mellett - a határozatok kölcsönös elismerését és végrehajtását, valamint a joghatóság szabályait a jövőben az Unió tagállamai közötti nemzetközi egyezmények helyett a közösségi jogforrásokkal (rendelet, irányelv) szabályozzák.
A Luganoi Egyezményhez való várható csatlakozásunk esetén az Egyezmény rendelkezései kerülnek alkalmazásra a joghatóság és a határozatok elismerése és végrehajtása kérdésében az Egyezmény tagállamainak vonatkozásában. Az elmúlt évtizedek gazdaságpolitikai rendszere következtében Magyarország sok vonatkozásban elmaradt a nemzetközi polgári eljárásjog világviszonylatban bekövetkezett gyors fejlődésétől. A nemzetközi gazdasági együttműködés hiánya, a személyi és kereskedelmi forgalom alacsony szintje folytán a belső jog, illetve a nemzetközi egyezményekben levő eljárási szabályok ritkán kerültek alkalmazásra polgári és kereskedelmi ügyekben. Ezért az Egyezmény korszerű eljárásjogi intézményeinek a belső jogba történő átvétele fontos láncszemet jelent a nemzetközi polgári eljárásjogunk és általában a polgári eljárásjogunk modernizálásának folyamatában. A joghatóságra és külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó egyes jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat tervezete (a továbbiakban: Tervezet) így a vonatkozó szabályok felülvizsgálatánál messzemenően figyelembe vette a Luganoi Egyezmény intézményeit, megoldásait.
A Luganoi Egyezményhez való csatlakozás előkészítése kapcsán a Kormány 2392/1997. (XII.3.) határozatában megbízta az igazságügy-minisztert, hogy "vizsgálja felül a Luganoi Egyezmény tárgykörét érintő egyes hazai - nemzetközi magánjogi, polgári eljárásjogi, végrehajtási jogi - jogszabályokat, és szükséghez képest tegyen előterjesztést azok módosítására és kiegészítésére".
A joghatóságra és a külföldi határozatok elismerésére és végrehajtásra vonatkozó magyar joganyagot a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (a továbbiakban: Nmtvr.) tartalmazza. Az Nmtvr. a megalkotásakor korszerű, a kollíziós jogot és a nemzetközi polgári eljárásjogi kérdéseket (joghatóság, külföldi határozatok elismerése és végrehajtása) első ízben átfogóan szabályozó kódex volt. A joghatósági szabályai azonban túlságosan nagyvonalúak, nem tükröződnek bennük azok az elvek, amelyek ma az európai joghatósági rendet alapvetően meghatározzák (pl. favor defensionis elve, a "gyengébb" pozícióban lévő fél védelme). A külföldi határozatok végrehajtásának előfeltételei tekintetében túlzott jelentőséget tulajdonít a nemzetközi szerződés vagy viszonosság fennálltának; az elismerés feltételei körében a kizárólagos magyar joghatóság védelmére koncentrál, ami nem jelent elegendő védelmet a külföldi bíróság előtt alperesként perbevont magyar fél részére. Az Nmtvr. hatálybalépése óta eltelt időszak pedig rámutatott néhány, a törvényben nem vagy nem kellően rendezett kérdésre is, így különösen: az elismerés megtagadásának alapjául szolgáló egyes okok hivatalból vagy kérelemre történő vizsgálatának kérdése, az elismeréssel kapcsolatos eljárás kérdése.
A Tervezet minderre tekintettel teljesen új alapokra helyezi a polgári ügyekben irányadó joghatóság szabályait, és több tekintetben módosítja a polgári ügyben hozott külföldi határozatok belföldön történő elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályokat.
Mindezen módosítások összességükben nem csupán a külföldi bíróságok által hozott határozatok belföldi elismerésének és végrehajtásának kereteit korszerűsítik, hanem egyúttal még inkább alkalmassá teszik a magyar jogrendet a Luganoi Egyezmény korszerű intézményeinek befogadására, és megfelelő belső jogi "infrastruktúrát" teremtenek ahhoz, hogy Magyarország a későbbiekben egyéb országokkal (országcsoportokkal) is egyezményeket (viszonossági megállapodásokat) hozzon létre a határozatok kölcsönös elismerése és végrehajtása tárgyában. A Tervezet ezáltal közvetett módon a magyar határozatok külföldi érvényrejuttatását is segíti.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. joghatóságra vonatkozó IX. Fejezetének módosítása
1. Általános joghatóság. A magyar jog jelenlegi általános joghatósági szabályát az Nmtvr. 54. §-a tartalmazza, amely rendkívül széleskörű joghatósági felhatalmazást nyújt a magyar szervek részére: "magyar bíróság vagy más hatóság eljárhat minden olyan ügyben, amelyben ez a törvényerejű rendelet a magyar bíróság vagy más hatóság joghatóságát nem zárja ki".
A magyar jog általános joghatósági szabálya tehát a magyar fórumokat minden ügyre szólóan felhatalmazza az érdemi eljárásra és érdemi döntés hozatalára (eltekintve a kizárt joghatóság csekély számú néhány esetkörétől). E joghatósági szabály sajátossága, hogy anélkül is lehetővé teszi a magyar fórumok eljárását, hogy ügyet valamilyen személyi vagy tárgyi jellegű kapcsolat fűzné Magyarországhoz. Magyar bíróság a keresetet nem utasíthatja el a Polgári perrendtartás (a továbbiakban: Pp.) 130. § (1) bek. a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy a pernek nincs semmiféle belföldi vonatkozása.
Ez a hazai bíróságok részére nyújtott, "minden ügyre szóló" joghatóság idegen az európai államok túlnyomó többségének joghatósági szabályaitól. Fenntartását pergazdaságossági indokok sem támasztják alá, miután külföldön nem számíthat elismerésre magyar bírósági határozat olyan esetben, ha valamilyen elfogadható kapcsolat nem fűzte az ügyet az eljárt magyar bírósághoz. Minderre tekintettel a Tervezet alapjaiban változtatja meg az 54. § szerinti általános joghatósági szabályt: a magyar bírói fórumok eljárásának igénybevételét alapvetően azzal a feltétellel teszi lehetővé, ha az alperes lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van. Ez a szabály konform a Luganoi Egyezmény szemléletével, továbbá a legtöbb állam általános joghatósági szabályával, de a Pp. 29. §-a szerinti általános illetékességgel is.
Az európai szabályozásnak megfelelő megoldást követ a Tervezet (Nmtvr. 54. § (2) bek.) is, amely lehetővé teszi, hogy alperesi pertársaság esetén magyar bíróság valamennyi alperessel szemben eljárjon, amennyiben legalább az alperesek egyikének belföldön van a lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye, feltéve, hogy a pertársaságnak a Pp. 51. § a) vagy b) pontjában meghatározott esete (kényszerű pertársaság és az egyszerű pertársaság egyik alakzata) áll fenn.
A kereseti kérelem és a viszontkereset közötti összefüggés indokolja annak a rendelkezésnek a felvételét, miszerint a kereset elbírálására joghatósággal rendelkező magyar bíróság eljárhat a viszontkereset tárgyában is. Főkötelezettés a mellékkötelezett együttes perlése esetén a (3) bekezdés lehetőséget nyújt a mellékkötelezett magyar bíróság előtti perlésére, tekintet nélkül annak lakó- vagy szokásos tartózkodási helyére, feltéve, hogy a főkötelezett lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van.
2. Különös joghatóság. A Tervezet a magyar bíróságok eljárását - az eddigi "minden ügyre szóló" joghatóság helyett - azon esetekre szűkíti le, amikor az alperes belföldön rendelkezik lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel. Indokolt olyan további joghatósági okok rendelkezésre bocsátása, amelyek egyes ügyekben az alperes lakóhelyére vagy szokásos tartózkodási helyére tekintet nélkül lehetővé teszik a magyar bíróság eljárásának igénybevételét, figyelembe véve különböző jogpolitikai, célszerűségi szempontokat. E további - különös - joghatósági okok közül nem egy felperesi érdekeket tart szem előtt, így ezek egyfajta "ellensúlyt" képeznek az alperes számára kedvező általános joghatósági szabállyal szemben. E különös joghatósági szabályok többségét az európai jogrendszerek (ideértve a Luganoi Egyezményt) is ismerik, de azok egy része nem ismeretlen a magyar jogfelfogástól, miután a Pp. is nevesíti azokat különös illetékességi okként.
2.1. A Tervezet lehetővé teszi, hogy magyar bíróság az alperes lakóhelyére, illetőleg szokásos tartózkodási helyére tekintet nélkül eljárjon szerződéses kötelmi viszonyokból eredő jogviták tekintetében, feltéve, hogy a teljesítési hely belföldön található (Nmtvr. 55. §). A Tervezet a "szerződéssel összefüggő jogviták" kifejezést használja, ezalatt nem csupán a szerződésből eredő követelések érvényesítése értendő, hanem az az esetkör is, amikor a felek között maga a szerződéses kötelmi viszony létrejötte vagy érvényessége vitatott.
A teljesítési hely (az Nmtvr. 55. § alkalmazásában)
- elsősorban az a hely, amelyet a felek a szerződésben teljesítési helyként kikötöttek; ilyen kikötés hiányában
- az a hely, amelyet a magyar jog a vitatott szerződéses kötelezettség teljesítési helyeként meghatároz;
- két szerződés-fajta - az áruk adásvétele, illetőleg a tevékenység elvégzésére irányuló szerződések (pl. vállalkozás, megbízás) - esetében a Tervezet maga határozza meg a teljesítési hely fogalmát.
2.2. Méltányossági megfontolások támasztják alá a Tervezet azon joghatósági szabályát (Nmtvr. 56. §), amely lehetővé teszi, hogy tartási kötelezettségből eredő jogvita esetén a tartásra jogosult fél belföldi lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye is megalapozhassa a magyar joghatóságot, függetlenül e fél perbeli állásától.
2.3. A Tervezet az alperes lakóhelyétől, illetőleg szokásos tartózkodási helyétől független joghatóságot bocsát rendelkezésre a szerződésen kívüli károkozásért való felelősséggel kapcsolatos jogvitákra (Nmtvr. 56/A. §).
Szerződésen kívüli károkozásból eredő jogviták tekintetében az alperes lakóhelyére, illetőleg szokásos tartózkodási helyére tekintet nélkül eljárhat magyar bíróság, ha akár a károkozó magatartás elkövetésének helye, akár a károsító eredmény bekövetkezésének helye Magyarországon van ((1) bekezdés). E - nemzetközileg általánosan elfogadott - joghatósági okot alapvetően a bizonyításfelvétel megkönnyítéséhez fűződő érdek támasztja alá.
A Tervezet speciális joghatósági okokat bocsát rendelkezésre a szerződésen kívüli károkozásból eredő igények érvényesítésének egyes eseteire.
- Amennyiben a kárt bűncselekménnyel okozták, és a sértett a kártérítési igényét mint magánfél a büntetőeljárásban (adhéziós eljárásban) érvényesíti, a magyar büntető bíróságnak a polgári jogi kártérítési igény elbírálása tekintetében önmagában az a körülmény megalapozza joghatóságát, ha a büntető ügy elbírálása magyar büntető joghatóság (Btk. 3-4. §) alá tartozik ((2) bekezdés).
- A károsult érdekeit szem előtt tartó további speciális joghatósági szabályt fogalmaz meg a (3) bekezdés, miután a kártérítési járadék megállapítása vagy felemelése iránti keresetre további joghatósági okot bocsát rendelkezésre: ilyen igény magyar bíróság előtt történő érvényesítésére akkor is van mód, ha a jogosult lakóhelye vagy szokásos tartózkodási belföldön található.
- Az Nmtvr. 56/A. § (1)-(3) bekezdéseiben megfogalmazott joghatósági okokra csak olyan igényérvényesítés esetében lehet hivatkozni, ha a kár már bekövetkezett. A (4) bekezdés joghatóságot nyújt a potenciális károkozás esetére is. Eszerint károsodás veszélye miatt a veszélyeztetett által érvényesített igények (veszélyeztető magatartástól történő eltiltás, megelőző intézkedésekre, illetőleg biztosíték adására történő kötelezés) tekintetében magyar bíróság eljárhat, ha az a hely, ahol a kárveszély bekövetkezése fenyeget, belföldön van.
2.4. A Tervezet lehetővé teszi a Magyarországon fiókteleppel vagy képviselettel rendelkező külföldi vállalkozás elleni perben a magyar bíróság eljárását, ha a jogvita a fióktelep vagy képviselet tevékenységével kapcsolatos. E szabály rendeltetése, hogy megkönnyítse a külföldi székhelyű jogi személlyel szembeni igényérvényesítést a belföldi lakos fél számára. A "külföldi vállalkozás" fogalmára a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. tv. 2. § a) pontja irányadó.
E joghatósági szabály lényegében megfelel a Pp. 32. § (4) bekezdésében foglalt illetékességi szabálynak is. Hasonló joghatósági okot bocsát rendelkezésre az Nmtvr. 56/B. § (2) bekezdése a külföldi állampolgárságú természetes személyekkel szemben, amennyiben ilyen személy belföldön önálló vállalkozóként letelepedett (ld. 1998. évi LXXII. tv.); az ilyen személlyel szembeni, annak gazdasági tevékenységével kapcsolatos perekben eljárhat magyar bíróság.
2.5. A jogosult belföldi végrehajtáshoz fűződő érdekét tartja szem előtt a Tervezet azon rendelkezése, amely lehetővé teszi a belföldi perlést - függetlenül az alperes lakó- vagy szokásos tartózkodási helyétől - azon az alapon, hogy az alperesnek belföldön végrehajtás alá vonható vagyona van (Nmtvr. 57. §). E joghatóság igénybevétele esetén mód nyílik arra, hogy a felperes a megítélt követelését belföldön elégíthesse ki, ami sokszor gyorsabb és hatékonyabb jogvédelmet jelent a meghozott ítélet idegen államban történő végrehajtásához képest (ami számos esetben még nemzetközi egyezmény, illetőleg viszonosság fennállta esetén is nehézkes és hosszadalmas).
2.6. Öröklési perek tekintetében a Tervezet megnyitja a magyar bíróságok joghatóságát azon az alapon is, hogy az örökhagyó halálakor magyar állampolgársággal rendelkezett (Nmtvr. 58. § (1) bek.), tekintettel az eljáró fórum és az alkalmazandó anyagi öröklési jog közötti szoros kapcsolatra. Ugyanezen indok alapján járhat el magyar közjegyző a hagyatéki eljárásban az örökhagyó magyar állampolgárságára tekintettel. A nem magyar állampolgárságú örökhagyó belföldi hagyatékára vonatkozó joghatóságot célszerűségi szempontok támasztják alá (Nmtvr. 58. § (2) bek.).
2.7. A gyermek érdekeire figyelemmel a gyermek elhelyezése, a szülő-gyermek kapcsolattartás, tárgyában, valamint a szülői felügyelet gyakorlásával összefüggő egyéb kérdések rendezése tekintetében eljárhat magyar bíróság, ha a gyermek lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van (Nmtvr. 59. § (1) bek.).
2.8. Házassági vagyonjogi jogvitában a magyar bíróság eljárhat, ha a házastársak bármelyikének lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van, függetlenül annak perbeli állásától (Nmtvr. 59. § (2) bek.)
2.9. A Tervezet célszerűségi, pergazdaságossági megfontolásokból olyan vagylagos joghatósági okokat is nevesít, amelyek alapját az egyes eljárások közötti tárgyi összefüggés képezi. Ennek megfelelően, ha a bíróság a személyállapotot érintő eljárásra (pl. házassági perre, apaság megállapítása iránti perre) joghatósággal rendelkezik, eljárhat az ugyanazon perben rendezésre kerülő járulékos kérdések tekintetében, így a tartási kötelezettség megállapítása (Nmtvr. 56. § (2) bek.), a gyermek elhelyezése, valamint a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás szabályozása, továbbá a házassági vagyonjogi kérdések rendezése tárgyában is.
2.10. A gyámolt, illetőleg a gondnokolt érdekeinek szem előtt tartásával a Tervezet lehetővé teszi a magyar bíróság eljárását a gyám és a gyámolt, illetőleg a gondnok és a gondnokolt közötti jogviszonnyal kapcsolatos ügyekben (pl. a gyám, illetőleg gondnok számadási kötelezettségéből eredő követelések, továbbá a gyám illetőleg a gondnok által a gyámoltnak, illetőleg a gondnokoltnak okozott kár megtérítése iránti követelések, ld. a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. tv. 110. §), ha a gyámolt, illetve a gondokolt lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van, avagy ha a gyámolt vagy gondnokolt külföldön élő magyar állampolgár (Nmtvr. 59/A. §).
3. Fogyasztói szerződésből és munkaszerződésből eredő jogvitákra vonatkozó speciális joghatósági szabályok. Az európai jogrendszerek joghatósági rendszerét meghatározó alapelvek közé tartozik az, hogy meghatározott jogviszonyokból eredő jogviták esetén a felek egyike - a fokozottabb jogvédelemre érdemes, kiszolgáltatottabb helyzetben lévő fél - számára kedvező joghatósági okok rendelkezésre bocsátása útján kívánja megkönnyíteni az igényérvényesítést. Ilyen kedvező joghatósági szabályok vonatkoznak az ún. fogyasztói szerződés (Nmtvr. 28/A. § (2) bek.) esetén a fogyasztóra, továbbá munkaszerződés esetén a munkavállalóra. Ilyen speciális joghatósági szabályok a magyar jogban eddig ismeretlenek voltak, azokat első ízben a Tervezet honosítja meg.
E szabályok jellemzője, hogy asszimmetrikusan állapítják meg a joghatóságot attól függően, hogy a fogyasztói szerződés, illetőleg munkaszerződés melyik alanya indít pert.
Fogyasztói szerződésből eredő jogvitákban, olyan esetekben ha a pert a fogyasztó ellen indítja a szakmai vagy gazdasági tevékenységi körében eljáró fél, csak az alperes (fogyasztó) lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti joghatóság vehető igénybe (Nmtvr. 62. § illetőleg 54. §). A felek fordított perbeli állása esetén - azaz ha a fogyasztó lép fel felperesként - ezzel szemben az alperes lakóhelyén vagy szokásos tartózkodási helyén alapuló általános joghatóságon kívül hivatkozni lehet a felperes fogyasztó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti joghatóságra (Nmtvr. 60. §) is, feltéve, hogy az alperes (a szakmai vagy gazdasági tevékenységi körében eljáró fél) üzleti, gazdasági értelemben belföldön "jelen van" (itt gazdasági tevékenységet fejt ki, fiókteleppel rendelkezik, stb.)
A szabályozás logikája ugyanez a munkaszerződés (Nmtvr. 61. és 62. §) esetében is: a munkáltató által a munkavállaló ellen indított perekben csak az a körülmény alapozhatja meg a magyar bíróságok joghatóságát, ha az alperes munkavállaló lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van (Nmtvr. 62. §, illetőleg 54. §). A munkavállaló által a munkáltató ellen indított perben viszont megalapozhatja a magyar joghatóságot - az alperes munkáltató belföldi lakóhelyén vagy székhelyén kívül - az is, ha a szokásos munkavégzés helye belföldön van.
A Tervezet további védelmet nyújt a fogyasztó, illetőleg a munkavállaló részére azzal is, hogy ilyen szerződések esetében erősen korlátozza a felek joghatósági kikötésének lehetőségét (Nmtvr. 62/G. §).
4. Kizárólagos joghatóság. A Tervezet alapjaiban nem érinti az Nmtvr. jelenleg hatályos szövege szerinti 55. §-ban megfogalmazott kizárólagos joghatósági esetköröket. E szabályok összhangban vannak más államok joghatósági rendelkezéseivel. A kizárólagos joghatósági okok államérdekekből, valamely jogviszony kizárólagos belföldi vonatkozásaiból, a nemzetközi jogból eredő egyes korlátozásokból, bizonyos jogok területi kötöttségéből stb. adódnak.
A Tervezet mindazonáltal némileg bővíti a kizárólagos joghatóságra vonatkozó esetköröket (Nmtvr. 62/A - 62/B. §) azzal, hogy adaptálja a magyar belső jogba a Luganoi Egyezmény három olyan kizárólagos joghatósági szabályát, amelyeket eddig a magyar jog nem nevesített, éspedig
- a belföldi székhelyű jogi személyek és jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok egyes jogviszonyait (alapítás, megszűnés, fizetésképtelenség, a nyilvántartásba vétel alapjául szolgáló okirat érvényessége, a szervei által hozott határozatok felülvizsgálata) érintő eljárásokra (62/A. § g) pont),
- a belföldön vezetett közhitelű nyilvántartásokat (ingatlan-nyilvántartás, cégnyilvántartás, szabadalmi lajstrom, jelzálog-nyilvántartás stb.) érintő bejegyzésekkel kapcsolatos eljárások (62/A. § h) pont), továbbá
- a belföldi végrehajtást érintő eljárásra (62/A. § i) pont).
vonatkozó kizárólagos joghatóságot
E kizárólagos joghatósági okok mellett különféle indokok szólnak. Alapvető jogbiztonsági szempontok indokolják, hogy a valamely jogi személy státuszát, "jogi létezését" érintő eljárásokban, illetőleg a szervei által hozott egyes aktusok érvényessége, továbbá a közhitelű nyilvántartásokba történt bejegyzések érvényessége tárgyában egy állam bíróságai (hatóságai) határozzanak. A belföldi végrehajtást érintő eljárások kizárólagos magyar joghatóság alá tartozása a nemzetközi jogból is következik, miután a határozatok kényszer útján történő végrehajtása az állami szuverenitás, a közhatalom igen szoros folyománya. Mindhárom ügyfajtára vonatkozó kizárólagos magyar joghatóságot alátámasztja továbbá az eljáró fórum és az alkalmazandó magyar anyagi jog közötti összefüggés is.
5. Kizárt joghatóság. A kizárt joghatóságra vonatkozó rendelkezések (62/C - 62/E. §) a kizárólagos magyar joghatóság "ellenpólusát" képezik. A hatályos Nmtvr. a kizárólagos joghatóság és a kizárt joghatóság egymáshoz való viszonyát tekintve nem teljesen konzekvens: míg hat esetkört von a magyar bíróságok kizárólagos joghatósága alá, addig csupán három esetre zárja ki kategórikusan a magyar joghatóságot (külföldi állam, illetve külföldi állami szerv; külföldi diplomáciai képviselők; külföldi iparjogvédelmi jogok). A Tervezet kibővíti a kizárt joghatósági esetek körét; a kizárólagos joghatóság mindegyik esetkörének analógiájára egyúttal meghatározza a kizárt joghatóságot is, amennyiben az ügyet külföldi államhoz fűzi a releváns kapcsolat. Ennek folytán a Tervezet szerinti kizárólagos és kizárt joghatósági okok egymás "tükörképei".
6. A személyi állapotot érintő ügyekre vonatkozó joghatóság (Nmtvr. 62/B. §, 62/D. §).A Tervezet - összhangban hatályos szabályozással - az állampolgárság kapcsolóelvéből kiindulva rendezi a joghatóságot a személyi állapoti ügyekben. A 62/B. § minden esetben biztosítja a magyar fórum igénybevételének lehetőségét személyi állapoti ügyekben, ha az érintett magyar állampolgár, (vagy magyar állampolgársággal is rendelkezik). A magyar állampolgár személyi állapotát érintő eljárásban a magyar bíróságok vagy más hatóságok joghatósága rendszerint kizárólagos.
Már a hatályos az Nmtvr. is nevesített azonban kivételeket a magyar állampolgár személyi állapotát érintő eljárásokra irányadó kizárólagos magyar joghatóság alól, figyelembe véve bizonyos esetekben az érintett magyar állampolgár külföldi lakóhelyét. Így nem érvényesül a kizárólagos joghatóság (azaz külföldi határozat elismerésének is helye van) a jelenlegi szabályozás szerint a külföldön lakó magyar állampolgár házasságának felbontása iránti eljárásban, illetőleg gondnoksági ügyében, továbbá magyar állampolgárnak külföldi általi örökbefogadása kapcsán (Nmtvr. jelenleg hatályos 71. §-a). E rendelkezéseket a Tervezet is fenntartja (Nmtvr. 62/B. § a), b) és e) pontok).
A Tervezet mindazonáltal tovább bővíti a kizárólagos magyar joghatóság alóli kivételeket; ezáltal a hatályos szabályozáshoz képest szélesebb körben töri át az állampolgárság elvét a lakóhely elvével. Indokolatlan ugyanis a kizárólagos magyar joghatóságot kivételt nem tűrően fenntartani, és az érdekelteket minden esetben magyar bíróság elé kényszeríteni olyan esetekben, ha külföldön élnek, és így életviszonyaik alapvetően külföldi államhoz kapcsolódnak. A Tervezet szerint ezért nem érvényesül a magyar joghatóság kizárólagossága - a felek (illetőleg az érintett gyermek) külföldi lakóhelyére vagy szokásos tartózkodási helyére figyelemmel - az apaság megállapítása, illetőleg apaság vélelmének megdöntése iránti eljárásokban, illetőleg a szülői felügyelet megszüntetése vagy visszaállítása iránti eljárásban sem (Nmtvr. 62/B. § c) és d) pontok).
A nem magyar állampolgárok személyi állapoti ügyeire vonatkozó joghatóság kérdésköre a hatályos Nmtvr. meglehetősen egyik leginkább vitatottabb rendelkezése. Az Nmtvr. jelenleg hatályos 58-61. §-ai "példálózó" jelleggel határozzák meg a joghatóságot nem magyar állampolgárok személyi állapotát érintő egyes konkrét eljárásokra. A jogirodalomban azonban ellentétes értelmezések láttak napvilágot arra nézve, hogy a magyar szervek főszabályként joghatósággal rendelkeznek-e nem magyar állampolgárok személyi állapotát érintő peres, nemperes és közigazgatási eljárásokra.
A Tervezet egyértelmű helyzetet teremt azzal, hogy főszabályként kizárja a magyar bíróságok (és más hatóságok) joghatóságát a nem magyar állampolgárok személyi állapotát érintő ügyekben (Nmtvr. 62/D. § (1) bek.). Eljárhatnak azonban a magyar bíróságok nem magyar állampolgárok meghatározott személyállapoti ügyeiben, ha az ügynek bizonyos belföldi vonatkozása van (Nmtvr. 62/D. § (2)-(3) bek.). Ilyen, a magyar joghatóságot megalapozó belföldi elem:
- személyi állapotot érintő perben (legalább) az egyik fél belföldi lakóhelye;
- holtnak nyilvánítás iránti eljárásban az eltűnt személy utolsó belföldi lakóhelye, és emellett valamely belföldi jogi érdek fennállta.
7. Az állami immunitással kapcsolatos joghatósági rendelkezések. A nemzetközi magán- és eljárási jogban az állami immunitás kérdésköre két vonatkozásban merül fel, éspedig az állam jogviszonyaira alkalmazandó jog, illetőleg az állam külföldi bírói fórum joghatóságának való alávetettsége tekintetében. A hatályos magyar szabályozás némileg felemás: míg az állam polgári jogviszonyaira irányadó jog meghatározása tekintetében (Nmtvr. 17. §) már a relatív (funkcionális) immunitás felé hajlik, addig a bírói joghatóság alóli mentesség kérdésében alapvetően az abszolút immunitás elve érvényesül.
Az abszolút immunitás elve szerint az államot minden tekintetben - a külföldi elemet tartalmazó polgári jogviszonyai tekintetében is - teljes mentesség illeti meg más államok bírói fórumai alól; az állammal szembeni magánjogi igények legfeljebb a saját bíróságai előtt érvényesíthetőek. Ennek az elvnek a nemzetközi kapcsolatokat és a joghatósági szabályozást meghatározó egyeduralmát a XX. sz. folyamán fokozatosan kikezdte az, hogy az államok világviszonylatban egyre szélesebb körben váltak magánjogi jogviszonyok alanyává. A fejlődés eredményeként mára a fejlett államok (ideértve a fejlett tengerentúli államokon kívül Nyugat-Európát, de több közép-európai államot is) jogának hozzáállását egyértelműen a relatív (funkcionális) immunitás elve határozza meg, amely különbséget tesz az állam közhatalmi minőségében történő fellépése, és az ennek során keletkező jogviszonyai (iure imperii), illetőleg az állam magánjogi jogviszonyai (iure gestionis) között, azzal, hogy az utóbbiak tekintetében az államot nem illeti meg mentesség idegen állam bírói fórumának joghatósága alól.
A Tervezet a nemzetközi jogfejlődés fő tendenciáját követi, és új alapokra helyezi az állam joghatóság alóli mentességére vonatkozó hatályos szabályozást (Nmtvr. hatályos 55. § d) pont; 56. § a) pont; 57. §; 72. §). Eszerint a magyar bíróság (más hatóság) joghatósága - a relatív immunitás elvének megfelelően - nem kizárt, azaz helye van magyarországi eljárás lefolytatásának külföldi állam (külföldi állami szerv) ellen akkor, ha a külföldi állam a mentességről lemond, avagy - tekintet nélkül lemondására - az eljárás tárgyát a külföldi államnak a törvényben meghatározott polgári jogviszonya képezi. A külföldi államnak azokat a belföldi vonatkozású polgári jogviszonyait, amelyek tekintetében alá van vetve a magyar joghatóságnak, a Tervezet kimerítően felsorolja (Nmtvr. 62/E. § (1) bek.). Alapvetően olyan tipikus polgári jogviszonyokról van szó, amelyeket az Európa Tanács Állami Immunitásról szóló, 1972. május 16. napján kötött Egyezménye is nevesít, és amelyeket relatív immunitás elvét valló államok belső joga (törvényi szabályozás, vagy bírói esetjog) tipikusan acta iure gestionis ügyleteknek minősít.
Ugyanezen szabályok értelemszerűen irányadóak a "fordított esetre", azaz a Magyar Állam (magyar állami szerv) elleni eljárásokra is (Nmtvr. 62/A. § c). pont). Eszerint nem kizárólagos a magyar joghatóság a Magyar Állam (magyar állami szerv) elleni eljárásokban akkor, ha a Magyar Állam a mentességről lemond, vagy ha az eljárás tárgyát a Magyar Államnak külföldi elemet tartalmazó olyan jogviszonya képezi, mint amelyek tekintetében a 62/E. § (1) bekezdése szerint külföldi államot sem illetne meg a mentesség a magyar szervek joghatósága alól. Ilyen esetekben tehát a magyar jog megengedettnek tekintené a Magyar Állam (magyar állami szerv) elleni külföldi eljárást.
Hangsúlyozandó azonban, hogy - összhangban a nemzetközi jog általános szabályaival - a magyar bíróság előtt marasztalt külföldi állam belföldön lévő olyan vagyona, amely az állam közhatalmi feladatainak ellátását, állami szerveinek működését szolgálja, végrehajtás alá nem vonható (Nmtvr. 62/E. § (2) bek.). Így például kizárt a végrehajtás (és bármiféle kényszercselekmény) a külképviselet ingatlana, gépjárművei vagy egyéb ingóságai, bankszámlája stb. tekintetében. A marasztaló határozat legfeljebb a marasztalt külföldi állam esetleges belföldön fellelhető vállalkozói, kereskedelmi tevékenységével összefüggő vagyona terhére hajtható végre.
8. A felek által kikötött joghatóság. A hatályos magyar jog is lehetővé teszi a felek számára azt, hogy jogvitáikra meghatározott bírói fórumot válasszanak. Az Nmtvr. kikötött joghatóságra vonatkozó jelenlegi 62. §-a azonban több bizonytalanságot rejt magában. Bizonytalan, hogy milyen esetekben megengedett a joghatósági kikötés (a "nemzetközi gazdasági tárgyú szerződés" fogalma nehezen értelmezhető), továbbá bizonytalan az is, hogy a felek kikötése kizárólagos joghatóságot eredményez-e a kizárólagosságra vonatkozó kifejezett kitétel hiányában is. A hatályos Nmtvr. csak írásbeli formában teszi lehetővé valamely bírói fórum joghatóságának kikötését, holott a nemzetközi kereskedelmi forgalomban ennél sokkal rugalmasabb alaki szabályok érvényesülnek. A Tervezet törekvése az, hogy a joghatósági kikötésekre vonatkozó hazai szabályozásból a bizonytalanságokat kiküszöbölje és egyúttal a szabályozást korszerűsítése (Nmtvr. 62/F - 62/H. §).
8.1. A Tervezet nem korlátozza a kikötés lehetőségét; kikötéssel a felek általában vagyonjogi ügyekben élhetnek. Joghatósági kikötésnek valamely konkrét jogviszony tekintetében van helye, akár a jogvita felmerülését követően, akár az adott jogviszonyból származó esetleges jövőbeli jogvitákra nézve (Nmtvr. 62/F. § (1) bek.).
8.2. A Tervezet az európai normáknak megfelelően szabályozza a kikötés joghatását (Nmtvr. 62/F. § (2) bek.). A felek kikötése főszabályként kizárólagos joghatóságot eredményez: a jogvitában csak a felek által meghatározott bíróság(ok) járhat(nak) el. Nincs akadálya a tervezet szerint természetesen annak, hogy a felek olyan megállapodást kössenek, amely nem irányul kizárólagos joghatóságra. Mindennek azonban kifejezetten ki kell tűnnie a joghatósági kikötésből.
A joghatósági kikötésben a feleknek egyértelműen kell megjelölniük, mely fórum(ok) eljárása alá utalják a vitájuk elbírálását. A megállapodásban kiköthetik akár valamely állam bíróságainak, akár egy konkrét (belföldi vagy külföldi) bíróságnak az eljárását. Az első esetben az érintett állam belső eljárási jogának illetékességi szabályai irányadók abban a kérdésben, hogy az ügyben melyik konkrét bíróság jogosult eljárni. A második esetben viszont a megállapodás egyszerre jelent joghatósági és illetékességi kikötést.
8.3. A Tervezet a joghatósági kikötésekre olyan rugalmas alaki szabályokat ír elő, amelyek figyelembe veszik a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban szokásos szerződéskötési módozatokat is.
8.4. A Tervezet bizonyos esetekben kizárja, illetőleg korlátozza a joghatósági kikötés lehetőségét (Nmtvr. 62/G. §). Érvénytelen az olyan kikötés, amely sérti a Tervezet feltétlen érvényesülést igénylő joghatósági szabályait, nevezetesen a kizárólagos, illetőleg a kizárt joghatóságra vonatkozó rendelkezéseket.
Erősen korlátozza a Tervezet a joghatósági kikötést azon szerződéses jogviszonyok tekintetében, amelyekben a felek közötti erőviszonyok nagymértékben különböznek: a fogyasztói szerződések, illetőleg munkaszerződések tekintetében. E szerződéses kapcsolatokban joghatósági kikötésre csak akkor van lehetőség, ha a felek kikötéssel csak a jogvita felmerülését követően élnek, avagy ha még a jogvita keletkezését megelőzően élnek ugyan kikötéssel (pl. magában a szerződésben), de a kikötés
- nem teszi lehetővé, hogy a munkavállalót, illetőleg a fogyasztót a saját lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti állam bíróságaitól eltérő más államban pereljék, és
- a munkavállalótól, illetőleg a fogyasztótól nem vonja meg az általa indítható perek esetére részére megnyitott kedvező joghatósági okokat (Nmtvr. 60-61. §)
8.5. A Tervezet más európai jogrendszerekben ismert szabályokhoz, illetőleg a Luganoi Egyezmény rendelkezéseihez hasonlóan lehetővé teszi azt is, hogy a bíróság joghatóságát az alperesnek az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozata (perbebocsátkozás) is megalapozza (Nmtvr. 62/H. §), kivéve, ha olyan ügyről van szó, amelyben a törvény kizárja a magyar joghatóságot.
E rendelkezésnek azokban az esetekben lehet jelentősége, amikor a magyar joghatóság ugyan nem kizárt, ám mégsem található a törvényben egyetlen olyan joghatósági ok sem, amely az adott ügyre magyar bírói fórumot bocsátana rendelkezésre. Ilyenkor az alperes meghatározott perbeli cselekménye, a perbebocsátkozás utólag megalapozza a magyar bíróság joghatóságát.
A 2. §-hoz
A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó XI. Fejezetének módosítása
1. A joghatóság és az elismerés közötti kapcsolat. A Tervezet szerint a magyar jogrendnek a külföldi bírósági vagy hatósági határozatokhoz történő viszonyulását alapvetően a joghatóság kérdése határozza meg. A külföldi határozatok joghatásainak elismerése ugyanis - minden más feltételt megelőzően - attól függ, hogy az adott ügy kizárólagos magyar joghatóságot érint-e, az adott eljárás lefolytatására a magyar bíróságok (hatóságok) joghatósága kizárt-e, avagy párhuzamos joghatóság áll-e fenn.
Amennyiben külföldi bíróság vagy más hatóság olyan ügyben hozott határozatot, amelyre a magyar törvény értelmében magyar bíróságnak kizárólagos joghatósága áll fenn (Nmtvr. 62/A - 62/B. §), a határozat belföldön történő elismerése nem jöhet szóba (Nmtvr. 70. § (1) bek.). Ebben az esetben ugyanis "magyar szempontból" nem lett volna helye a külföldi bíróság érdemi eljárásának és határozathozatalának.
Ezalól a Tervezet egyetlen esetben tesz kivételt. El kell ugyanis ismerni a magyar állampolgár házasságát felbontó külföldi határozatot olyan esetben is, ha kizárólagos magyar joghatóság állt fenn (azaz az érintett magyar állampolgár lakóhelye a keresetindításkor belföldön volt), feltéve, hogy a külföldi bontóhatározat elismerését maga az érintett magyar állampolgár kéri (Nmtvr. 70. § (2) bek.). A gyakorlatban a személyi állapotot érintő ügyek közül a házassági bontóügyek azok, amelyek tömegesen fordulnak elő. Az a körülmény, ha valamely magyar állampolgár házasságát felbontó külföldi határozatot pusztán azért nem lehetne elismerni, mert az érintett lakóhelye belföldön volt (és így az ügy kizárólagos magyar joghatóság alá tartozott), esetenként rendezetlen, felemás jogviszonyokat eredményezhet, ennélfogva súlyos következményekkel járhet az érintettre nézve. E felemás helyzetek elkerüléséhez nagyobb érdek fűződik, mint a kizárólagos magyar joghatósághoz történő feltétlen ragaszkodáshoz, annál is inkább miután a személyi állapoti ügyekre vonatkozó kizárólagos joghatóság éppen a magyar állampolgár védelmét célozza.
A vázolt eset, a kizárólagos magyar joghatóság "ellenpólusát" az olyan ügyekben hozott külföldi határozatok jelentik, amelyek tekintetében a magyar joghatóság kizárt (Nmtvr. 62/C - 62/D. §). Miután a kizárt joghatóság szabályai kategórikusan tiltják, hogy magyar bíróság vagy hatóság az adott ügyben érdemben eljárjon, ilyen esetekben a külföldi határozat belföldi elismerésének lehetővé tétele mindenképpen szükséges. A Tervezet ezért úgy rendelkezik, hogy ilyen esetben a külföldi határozatot belföldön - viszonosságra tekintet nélkül - kell elismerni; az elismerés feltétele csupán az, hogy a határozat jogerős legyen, és az Nmtvr. 72. § (2) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott - garanciális jellegű - megtagadási okok egyike se álljon fenn.
Minden egyéb esetben - azaz, ha az ügy, amelyben a külföldi bíróság (hatóság) a határozatot hozta nem tartozik kizárólagos magyar joghatóság alá, de a magyar joghatóság nem is kizárt - a külföldi határozatok az Nmtvr. 72-73. §-aiban meghatározott feltételekkel ismerhetők el belföldön.
2. A külföldi határozatok elismeréséhez megkívánt feltételek. A Tervezet azon rendelkezései, amelyek a külföldi határozatok elismeréséhez megkívánt feltételeket rögzítik, messzemenően igazodnak a nemzetközileg elfogadott normákhoz, más államok belső jogában, illetőleg nemzetközi egyezményekben (mindenekelőtt a Luganoi Egyezményben) megfogalmazott szabályokhoz; és - összességükben - nem jelentenek alapvető változást az Nmtvr. jelenleg hatályos rendelkezéseihez képest.
2.1. Az eljárt külföldi bíróság joghatóságának vizsgálata. A jelenleg hatályos Nmtvr. 70. § (1) bekezdése szerint eltérő rendelkezés hiányában "...el kell ismerni külföldi bíróságnak vagy más hatóságnak olyan ügyben hozott határozatát, amelyben a magyar bíróságnak vagy más hatóságnak nincs kizárólagos joghatósága". Az Nmtvr. jelenlegi rendelkezései értelmében ha a külföldi határozat nem ütközik a kizárólagos magyar joghatóságba, akkor a hazai elismerés során nem kerül megvizsgálásra az, hogy mi volt az a kapcsolat - joghatósági ok - az ügy tárgya vagy az ügyben érintett felek és az eljárt külföldi fórum között, amely megalapozta annak joghatóságát. Elméletileg akár olyan külföldi eljárásban hozott határozat is elismerésre kerülhet belföldön, amelyet az eljáró fórumhoz semmiféle jogilag releváns kapcsolat nem fűzött, vagy a külföldi fórum éppen a magyarországi lakos alperesre nézve egyértelműen hátrányos joghatóság (pl. a felperes lakóhelye vagy a felperes állampolgársága) alapján járt el.
Az Nmtvr. hatályos szabályaival szemben a Tervezet szerint olyan esetekben is, ha az ügy nem tartozik kizárólagos magyar joghatóság alá, vizsgálni kell a külföldi határozat belföldi elismerése során azt, hogy az eljárt külföldi fórum joghatósága kellőképpen megalapozott volt-e, azaz az ügyet kellően releváns jogi kapcsolat fűzte-e az eljárt fórumhoz. Ennek a joghatósági vizsgálatnak a mércéjét a magyar jog joghatósági szabályaiban megfogalmazott "kapcsolóelvek" képezik. Eszerint a határozat belföldön akkor ismerhető el, ha "...az eljárt külföldi bíróság vagy más hatóság joghatósága a magyar törvényben megállapított joghatósági szabályok valamelyike alapján megalapozott volt" (Nmtvr. 72. § (1) bek. a) pont).
Ilyen szabályozást már régóta tartalmaz számos külföldi állam joga is. E joghatósági vizsgálat célja alapvetően az, hogy a belső joghatósági szabályokat meghatározó alapvető elveket (így különösen az alperes védelme, a fokozottabb védelmet igénylő felek - pl. fogyasztó, munkavállaló - jogérvényesítésének elősegítése) közvetve a külföldi bíróságok eljárásával szemben is érvényre juttassa, ezáltal fokozottabban védje a belföldi alpereseket.
2.2. A külföldi határozat jogereje. Figyelemmel arra, hogy a határozathoz fűződő joghatások rendszerint a jogerővel válnak teljessé, a külföldi határozat hazai elismerésének feltétele az is, hogy a határozat az azt hozó bíróság államának eljárási joga (lex fori) szerint jogerőre emelkedjen (Nmtvr. 72. § (1) bek. b) pont).
2.3. Viszonosság fennállta. A külföldi határozat elismerésének feltétele továbbá az is, hogy Magyarország és a határozatot hozó bíróság állama között viszonosság álljon fenn (Nmtvr. 72. § (1) bek. c) pont).
Az Nmtvr. jelenleg hatályos szövege a külföldi határozatok magyarországi elismeréséhez megszabott feltételek között nem említi a viszonosságot; a viszonosság fennállta csupán a marasztaló (vagyonjogi, illetőleg gyermek elhelyezését érintő) külföldi határozatok hazai végrehajtásához szükséges (Nmtvr. hatályos 74. § (1) bek.). A gyakorlat azonban többnyire eddig is abból indult ki, hogy viszonosság hiányában a külföldi marasztaló határozatok nem csupán végrehajtásra nem kerülhetnek, hanem elismerésre sem, így különösen nem minősülhetnek belföldön ítélt dolognak.
A Tervezet által követett megoldás szerint a külföldi határozatok elismerése általánosságban viszonossághoz van kötve; ennek megfelelően külföldi határozatot belföldön csak viszonosság esetén illet meg anyagi jogerőhatás, illetőleg csak viszonosság esetén kerülhet sor annak belföldi végrehajtására. A Tervezet ezzel egységesíti a külföldi határozatok belföldi elismerésének és végrehajtásának feltételeit: amennyiben a külföldi határozat megfelel a belföldi elismerés feltételeinek, az belföldön - amennyiben marasztalást tartalmaz - végrehajtásra kerülhet (Nmtvr. 74/A. §); azaz a határozat belföldi végrehajtásához az elismerhetőség feltételein kívül többletfeltétel nincs megszabva.
Mindazonáltal a Tervezet nem kíván viszonosságot a külföldi határozatok belföldi elismeréséhez, illetőleg végrehajtásához
- kizárt joghatóság alá tartozó ügyben hozott külföldi határozat (Nmtvr. 71. §);
- személyi állapotot érintő külföldi határozat (Nmtvr. 73. § (2) bek. a) pont);
- a felek által kikötött bíróság határozatának (Nmtvr. 73. § (2) bek. b) pont) esetében
Kizárt joghatóság alá tartozó ügyekben magyar bíróságok illetőleg hatóságok nem járhatnak el. Ha ilyen esetekben a magyar jog viszonosságtól tenné függővé a külföldi határozat megtagadását, az azzal a következménnyel járna, hogy viszonosság hiánya esetén a jogosultat belföldön nem illetné meg a jogvédelem, hiszen a külföldi határozat nem kerülhetne elismerésre (illetőleg végrehajtásra), belföldi bírósághoz viszont nem lehetne fordulni az ügy érdemi elbírálása céljából. A személyi állapoti kérdésben hozott, marasztalást nem tartalmazó (megállapító vagy jogalakító) külföldi határozatok joghatásainak elismeréséhez a hatályos szabályozás sem kívánja meg a viszonosság fennálltát. Indokolt e szabályozás fenntartása; semmi nem szól amellett, hogy külföldi bíróságok házasságfelbontó határozata, illetőleg egyéb személyállapoti ügyben hozott határozata - amennyiben az a hazai elismeréshez egyébként megkívánt feltételeknek megfelel - csak viszonosság esetén legyen elismerhető. Teljesen új szabály a Tervezetben, hogy a külföldi bíróság vagyonjogi ügyben hozott határozatát belföldön viszonosságra tekintet nélkül kell elismerni és végrehajtani abban az esetben, ha az eljárt külföldi bíróság joghatósága a felek kikötésén alapult. Miután joghatósági kikötéssel a felek gyakorlatilag a szerződéses kapcsolatokban élnek, e rendelkezés a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban lényegesen megnöveli a felek mozgásterét az eljáró bírói fórum megválasztása vonatkozásában.
2.4. Megtagadási ok hiánya. A Tervezet feltételül szabja végül külföldi határozat belföldi elismeréséhez, hogy ne álljon fenn olyan ok, amely miatt a határozat elismerését meg kell tagadni. Ezeket a - külföldi államok jogával és a Luganoi Egyezmény rendelkezéseivel nagyfokú rokonságot mutató - megtagadási okokat az Nmtvr. 72. § (2) bekezdése kimerítően felsorolja. E rendelkezések a külföldi bíróság eljárásán, illetőleg határozatán "számon kérik" a magyar jogrend feltétlen érvényesülést igénylő, közrendi jellegű szabályainak (a) pont), az alperes perbeli jogainak és a "fair" eljárás követelményéből fakadó alapvető eljárási garanciáknak a betartását (b) és c) pontok), továbbá a magyar bíróság előtt ugyanazon ügyben időben előbb beállott perfüggőség, illetőleg időben előbb beállott anyagi jogerő tiszteletben tartását (d) és e) pontok).
3. A külföldi határozat elismerésével kapcsolatos eljárás. A hatályos magyar jogban sem az Nmtvr., sem más jogszabály nem tartalmaz rendelkezéseket a külföldi határozat elismerésével kapcsolatos eljárás tekintetében. A Tervezet rendezi az elismeréssel kapcsolatos legalapvetőbb eljárási kérdéseket.
A külföldi határozat belföldön történő elismerése törvénynél fogva történik, külön elismerései eljárás lefolytatására nincs szükség (Nmtvr. 74. § (1) bekezdés első mondata). Az ipso iure elismerés elvével függ össze az is, hogy a külföldi határozatot - amennyiben az megfelel a belföldi elismerés feltételeinek - az ahhoz fűződő legfontosabb joghatás, az anyagi jogerő belföldön is attól az időponttól kezdve illeti meg, amikor az a határozatot hozó bíróság vagy hatóság államában jogerőre emelkedik.
A külföldi határozat elismerhetőségének kérdését rendszerint az a belföldi bíróság vagy más hatóság vizsgálja, amelynek eljárásában az (pl. előkérdésként, vagy pergátló akadályként) felmerül (74. § (1) bek. második mondata). Téves az a - jogalkalmazó szervek körében széles körben elterjedt - nézet, miszerint az Igazságügyi Minisztériumnak hatásköre lenne annak megállapítására, hogy valamely külföldi határozat belföldön elismerhető (erre a hatályos jogszabályok alapján csak külföldi házassági bontóítéletek és más személyállapoti határozatok esetében van hatásköre, az anyakönyvi hivatalok megkeresésére).
A végrehajtást igénylő (marasztaló) külföldi határozatok esetében mindenképpen külön eljárás lefolytatása szükséges, annak megállapítására, hogy a belföldi elismerés és végrehajtás feltételei fennállnak-e. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv. (a továbbiakban: Vht.) 205-210. §-ai szerint külföldi határozat belföldön abban az esetben kerülhet végrehajtásra, ha azt magyar bíróság végrehajtási tanúsítvánnyal látta el. Az erre irányuló eljárás során vizsgálja az eljáró bíróság az elismerés feltételeit.
A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy gyakran marasztalást nem tartalmazó külföldi határozatok (pl. magyarországi hagyaték vonatkozásában hozott külföldi hagyatéki határozatok) esetében is szükség lenne annak vizsgálatára, illetőleg megállapítására, hogy a határozat belföldön elismerhető. Ilyen határozatok esetében azonban nincs mód a Vht. 205-210. §-ai szerinti eljárás (végrehajtási tanúsítvány kiállítása) lefolytatására.
A Tervezet ezért önálló bírósági nemperes eljárást bocsát rendelkezésre a külföldi határozat elismerhetőségének bírói megállapítására (Nmtvr. 74. § (2) bek.). Erre az eljárásra megfelelően irányadóak a külföldi marasztaló határozatok végrehajtási tanúsítvánnyal történő ellátására irányuló eljárás szabályai, miután a két eljárás tárgya voltaképpen azonos (annak megállapítása, hogy a külföldi határozat a belföldi elismerhetőség feltételeinek megfelel-e).
A végrehajtási tanúsítvány kiállítása iránti eljárás, illetőleg az elismerhetőség megállapítására irányuló, Tervezet szerinti eljárás voltaképpen csak az illetékesség vonatkozásában tér el egymástól, miután a Vht. 16. § c), illetőleg d) pontja szerinti illetékességi szabályok (adós lakóhelye, ennek hiányában a végrehajtás alá vonható vagyontárgy fekvési helye) jellegüknél fogva a végrehajtási eljáráshoz kapcsolódnak. A Tervezet szerint erre tekintettel a külföldi határozat elismerhetőségének megállapítására irányuló eljárásban az illetékességet elsősorban
- a kérelmezett (az ellenérdekű fél) belföldi lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye (székhelye); ennek hiányában
- a kérelmező lakóhelye (székhelye) vagy szokásos tartózkodási helye alapozza meg.
Hatáskörrel - összhangban a Vht. 16. § c) és d) pontjának küszöbönálló módosításával - a megyei bíróság székhelyén működő helyi bíróság rendelkezik, külföldi választottbírósági határozat esetében pedig a megyei bíróság. Legvégső esetben (egyéb illetékességi ok hiányában) a Budai Központi Kerületi Bíróság (külföldi választottbírósági határozat esetében a Fővárosi Bíróság) jár el.
Nincs szó mindazonáltal arról, hogy a külföldi határozat belföldi elismerésére csak akkor lehetne hivatkozni, ha azt bíróság a fent vázolt elismerési eljárás keretében megállapította; ezen eljárás igénybevétele nem kötelező, a külföldi határozat belföldi elismerése rendszerint ipso iure történik, külön eljárás nélkül.
A Tervezet szerint a külföldi határozatok belföldi elismeréséhez megkívánt egyes feltételek fennálltát (eljárt külföldi bíróság vagy hatóság joghatósága; határozat jogereje; viszonosság fennállta; megtagadási ok hiánya) hivatalból kell vizsgálni, bármilyen eljárásban kerül is sor az elismerhetőség vizsgálatára. Ezalól csupán a 72. § (2) bekezdés b) és c) pontjaiban meghatározott megtagadási okok képeznek kivételt; ezek ugyanis jellegüknél fogva az ellenérdekelt fél (adós) kifogására vehetők figyelembe. A külföldi határozat hazai elismerésének vizsgálata kizárólag az elismeréséhez megkívánt törvényi feltételek meglétére korlátozódik, a határozat érdemben nem vizsgálható felül.
A 3-5. §-hoz
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. rendelkezéseinek módosítása
1. Az alávetéses illetékességre vonatkozó szabályok módosítása (Tervezet 3. §). A joghatósági kikötésekre vonatkozó szabályozás felülvizsgálata felvetette a Pp. alávetéses illetékességre vonatkozó rendelkezéseinek korszerűsítését is.
Az eljáró bírói fórum felek általi megválasztására vonatkozó két szabályrendszer (joghatósági kikötés és alávetéses illetékesség) közötti összhang megteremtése feltétlenül indokolt. A külföldi elemet tartalmazó szerződéses kapcsolatokban ugyanis a felek számos esetben egy konkrét bíróság eljárását kötik ki. Az ilyen megállapodásnak egyszerre kell megfelelnie mindkét normarendszernek: alkalmasnak kell lennie mind a felek által konkrétan megjelölt bíróság illetékességének, mind pedig a kikötött bíróság állama joghatóságának megalapozására.
A Tervezet erre tekintettel a Pp. alávetéses illetékességre vonatkozó 41. §-át megengedettség, alakiságok, joghatás tekintetében a joghatósági kikötésre vonatkozó szabályokkal konform módon szabályozza újra. Az új szabályozás szerint önmagában az alperes egyoldalú alávetési nyilatkozata nem alapozza meg a bíróság illetékességét, hanem ehhez a felek akarat-megegyezésére van szükség. A gyakorlatban a felek jelenleg is többnyire kétoldalú nyilatkozattal állapodnak meg valamely bíróság illetékességében (a szerződési feltételek között).
2. A joghatóság perbeli vizsgálatára vonatkozó szabályok módosítása (Tervezet 4-5. §). Az Nmtvr.-nek a Tervezet 1. §-a által beiktatásra kerülő 62/H. §-a lehetővé teszi, hogy a magyar bíróság joghatóságát megalapozza az a körülmény is, hogy az alperes a bíróság előtt az ügy érdemére vonatkozó védekezést terjeszt elő, anélkül, hogy a joghatóság hiányára vonatkozó alaki kifogást érvényesítene. A joghatóságnak perbebocsátkozás útján történő megalapozása sajátos intézmény: ilyen esetben a magyar bíróság joghatósága eredetileg, a keresetindításkor a törvényben nevesített joghatósági okok (általános, párhuzamos, kizárólagos, kikötött joghatóság, illetőleg a fogyasztói, biztosítási és munkaszerződésekre vonatkozó különös joghatóság) egyike alapján sem állapítható meg. Az alperes meghatározott perbeli cselekménye, a perbebocsátkozás azonban utólag megalapozza a magyar bíróság joghatóságát. Nincs mód mindazonáltal a magyar joghatóság perbebocsátkozással történő megalapozására olyan esetben, ha a törvényben meghatározott kizárt joghatósági esetek valamelyike forog fenn.
Az új szabályozás szükségessé teszi a joghatóság perbeli vizsgálatára vonatkozó eljárási szabályok bizonyos mértékű korrekcióját is. A felülvizsgálat a Pp. 130. § (1) bek. a) pontjának módosítását, illetőleg az új 157/A. § beiktatását jelenti.
A joghatóság vizsgálata az új szabályozás szerint alapvetően két lépcsőben történik.
a) A bíróság már a keresetindítást követően, a keresetlevél adatai alapján vizsgálja azt, hogy nem olyan ügyről van-e szó, amely a kizárt joghatóság valamelyik esetköre alá tartozik. Amennyiben igen, a keresetet a Pp. 130. § (1) bek. a) pontjára hivatkozással idézés kibocsátása nélkül elutasítja. Az új szabályozás szerint tehát a kereset idézés kibocsátása nélküli elutasításának alapjául nem általában a joghatóság hiánya szolgál, hanem csupán az, ha a joghatóság kategorikusan kizárt (a belső jog vagy nemzetközi egyezmény alapján). Ezt juttatja kifejezésre a Pp. 130. § (1) bek. a) pontjának új megfogalmazása. Ilyen esetben eleve nem jöhet szóba a magyar bíróság joghatóságának alperesi perbebocsátkozással történő utólagos megalapozása.
b) Amennyiben a magyar joghatóság nem kizárt (és a keresetet nem kell egyéb okból sem idézés kibocsátása nélkül elutasítani, illetőleg áttenni), a bíróság a továbbiakban az általános eljárási szabályok szerint jár el; az ügyet tárgyalásra tűzi ki, és arra a feleket megidézi. A joghatóság további vizsgálata alapvetően attól függ, hogy az alperes az idézés nyomán milyen perbeli cselekményeket végez:
- Amennyiben az alperes az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot tesz (perbebocsátkozik), és nem emel alaki kifogást a joghatóság hiányára való hivatkozással, az eljárás az általános szabályok szerint tovább folytatódik, anélkül, hogy a bíróságnak vizsgálnia kellene joghatósága hiányát vagy fennálltát. Ebben az esetben ui. az Nmtvr. 62/H. §-a értelmében a perbebocsátkozás folytán "megalapozottá vált" a magyar joghatóság akkor is, ha a törvényben nevesített egyéb joghatósági ok alapján az nem lenne megállapítható.
- Ha viszont az alperes a joghatóság hiányára vonatkozó alaki védekezést terjeszt elő, úgyszintén ha az első tárgyaláson a szabályszerű idézés ellenére meg sem jelenik, és írásbeli védekezést sem terjeszt elő, akkor sor kerül a joghatóság vizsgálatának második lépcsőjére: a bíróságnak ilyenkor kellő gondossággal azt kell vizsgálnia, hogy fennáll-e a magyar joghatóság a Tervezetben meghatározott általános, párhuzamos, kizárólagos, stb. joghatósági okok valamelyike alapján. Ha igen, akkor a magyar bírói fórum előtti eljárás az általános szabályok szerint lefolytatható, ellenkező esetben viszont a pert - figyelemmel az újonnan beiktatott 157/A. §-ra - meg kell szüntetni. Amennyiben a fél jogi képviselővel nem rendelkezik, őt a bíróság tájékoztatja a joghatóság hiányára vonatkozó alaki kifogás emelésének lehetőségéről.
A 6-9. §-hoz
Záró rendelkezések
A törvény záró rendelkezései a hatálybalépésről, egyes jogszabályi rendelkezések - technikai jellegű - módosításáról, az új joghatósági és elismerési szabályok időbeli hatályáról, továbbá az Nmtvr. egységes szerkezetbe foglalt szövegének közzétételére vonatkozó felhatalmazásról szólnak.
A törvény a kihirdetését követő hatodik hónap első napján lép hatályba. E viszonylag hosszabb határidőt az indokolja, hogy a Tervezet nagymértékben módosítja a joghatóság, valamint a külföldi határozatok elismerésének és végrehajtásának feltételrendszerét, valamint a joghatóság perbeli vizsgáltára vonatkozó eljárásjogi szabályokat, ennélfogva indokolt az új szabályozás alkalmazására hosszabb felkészülési időt biztosítani a jogalkalmazók részére.
A joghatóságra és a külföldi határozatok elismerésének és végrehajtásának feltételeire vonatkozó módosított rendelkezéseknek nincs visszaható hatálya (Tervezet 7. § (1)-(2) bek.). E rendelkezések alól a Tervezet 7. § (3) bekezdése egy esetben tesz kivételt: magyar állampolgár személyi állapotát érintő külföldi határozat elismerése esetében. Az új szabályozás ugyanis több tekintetben nagyvonalúbb az ilyen határozatok elismerése tekintetében (a kizárólagos magyar joghatóságról szélesebb körben való lemondás, ld. Nmtvr. 62/B. § c) - d) pontok; külföldi bontóhatározat elismerésének lehetősége a fél kérelmére kizárólagos joghatóság esetén, ld. Nmtvr.70. § (2) bek.).
Indokolt annak lehetővé tétele, hogy a külföldi határozat belföldi elismerhetőségének megállapítása iránti nemperes eljárást az érdekelt olyan esetben is igénybe vehesse, ha a kérdéses külföldi határozat még a törvény hatálybalépését megelőzően emelkedett jogerőre (Tervezet 7. § (4) bek.).
Tekintettel arra, hogy a Tervezet az Nmtvr. két fejezetét átfogóan módosítja, indokolt az Nmtvr. módosított szövegének egységes szerkezetben történő közzététele.