AVI 2013.7.77 Közvetített szolgáltatás esetén az adóalany vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak [1990. évi C. tv. 52. §]

A felperes több biztosító társasággal határozatlan időre szóló együttműködési megállapodást kötött, amelyek a biztosítók termékeinek, szolgáltatásainak terjesztéséről, az alkusz, és a biztosító jogairól és kötelezettségeiről, a díjazás feltételeiről, az ügyrendi megállapodásról szóltak.

A felperes különböző társaságokkal és egyéni vállalkozókkal is kötött határozatlan időre szóló megbízási szerződéseket a biztosító társaságok ajánlatainak értékesítésére. E megbízási szerződések rögzítették, hogy a megbízottak munkájukat minden esetben a felperes irányításával végzik.

A felperes ez utóbbiak részükre kifizetett jutalékot közvetített szolgáltatásként számolta el, amellyel csökkentette az iparűzési adó alapját.

Az adóhatóság a felperesnél 2002-2006. évekre helyi iparűzési adónemben bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló vizsgálatot végzett.

A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 664 200 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő, kötelezte adóbírság megfizetésére, késedelmi pótlék felszámításától eltekintett.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az alperes érdemi döntését a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) 39. § (1) bekezdésében, 52. § 40. pontjában, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 89. §-ában, a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény, valamint az annak hatályba lépését megelőzően érvényes 1995. évi XCVI. törvény (továbbiakban: Bit.) szabályaira alapította.

Az alperes határozatát azzal indokolta, hogy a biztosítás közvetítői tevékenységnél nem lehet beszélni eredménykötelemről, a vállalkozási szerződés pedig eredménykötelem. A felperes megrendelőjével és alvállalkozójával nem állt vállalkozási szerződéses kapcsolatban, a közvetített szolgáltatás három részt vevős kapcsolatot feltételez (megrendelő, vállalkozó, megbízott). A biztosítási konstrukciónál a megrendelő a biztosítást kötő fél, aki a felperesnél egyáltalán nem jelenik meg szerződő félként. A felperes számláiban közvetítői jutalék, jutalék, és biztosítás közvetítés szerepel. A jutalék azonban egyfajta teljesítménybér, és nem olyan szolgáltatás, amit változatlan formában közvetíteni lehetne. A felperes által csatolt szerződésekből és számlákból megállapíthatóan nincs olyan szolgáltatás, amely változatlan formában továbbszámlázottnak minősülhetne, és közvetített szolgáltatás jogcímén adóalap csökkentő tételként elfogadható lenne. A számlák egyébként is csak 2005. január hónaptól tartalmazzák a "közvetített szolgáltatást tartalmaz" megjegyzést, ami eleve kizárja az ezt megelőző időszaki elszámolhatóságot.

Az alperes hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú adóhatóság a 2003. évi XCII. törvény 1. § (7) bekezdésének megfelelően minősítette a gazdasági eseményeket.

A felperes a keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, a terhére 2005-2006. évre előírt 245 700 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, és az ehhez kapcsolódó adóbírság törlését kérte. Azzal érvelt, hogy az iparűzési adó alapját jogszerűen csökkentette a közvetített szolgáltatások ellenértékével. Az alperes tévesen állapította meg a jogügyletben szereplő feleket, és ezek minőségét, és arra hivatkozott, hogy a biztosító, a közte és az alvállalkozók között létrejött jogviszony megalapozta elszámolásának helyességét. Hivatkozott a Ptk. 389. § g) pontjára azzal, hogy jelen ügyben az eredmény a biztosítás közvetítése volt a biztosító felé. A közte és alvállalkozói közötti szerződés pedig tartalmazta mindazokat a feltételeket, amelyek lényegesek (szolgáltatás tárgya, díjazás összege, teljesítés). Kifejtette, hogy az alvállalkozó, a biztosító és közte létre jött hármas ügyletben a szolgáltatásért jár a díjazás, közöttük egy speciális eredménykötelem állt fenn. A szerződés valódi tartalma pedig nem a biztosítási jogviszony nyújtása, hanem a biztosítási jogviszonyt kötni szándékozók felkutatása, és ezen személyek biztosítók felé történő közvetítése volt. Jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 86. § (1) bekezdésére is.

Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.

A megyei bíróság a felperes keresetét elutasított, jogi álláspontja a következő volt:

Az áfára vonatkozó jogi szabályozás nem alkalmazható a helyi iparűzési adóra. Adóalapot csökkentő tétel elszámolásra csak akkor kerülhet sor, ha a számlázott szolgáltatás megfelel a Htv. 52. § 40. pontjában rögzített közvetített szolgáltatásra vonatkozó törvényi követelményeknek. A perbeli esetben azonban a felperes és a biztosítók között létre jött szerződésekből nem derül ki a közvetítés lehetősége. Egyetlenegy szó sem esik arról, hogy a felperes tevékenységéhez saját erőforráson kívül ügynököket kíván igénybe venni, és azt változatlan formában, de nem változatlan áron a biztosító felé kívánja továbbértékesíteni.

A felperes és a megbízottjai közötti szerződésből kitűnően a megbízottak tevékenysége egyfajta piackutató tevékenységnek minősíthető, mely a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 3. § (7) bekezdés 1) pontja szerinti igénybe vett szolgáltatásnak minősül. A Bit. szabályai értelmében az alkusz a biztosítási szerződés megkötését készíti elő, tevékenysége kiterjedhet a megbízó képviseletében a szerződés megkötésére, a megbízó igényeinek érvényesítésében történő közreműködésre. Ebben a szerződési konstrukcióban azonban a megbízó a potenciális ügyfél. A felperes által biztosítókkal megkötött szerződésekből megállapíthatóan a felperes jutaléka a biztosítási díj megérkezésekor vált esedékessé, és elszámolására havi rendszerességgel került sor, ezért a jutalék teljes összegéhez előbb a felperes jutott hozzá, és az általa igénybe vett megbízottakkal csak később, a jutalék átvételét követően számolhatott el. Ebből pedig az következik, hogy a felperes által biztosítók felé kiállított számlák nem tartalmazhattak megbízottak felé történő kifizetéseket, semmilyen értéket nem számlázhattak tovább, mivel a felperes részéről ekkor a megbízottak felé még nem került sor kifizetésre. A felperes ezért alaptalanul hivatkozott arra, hogy az általa adóalap csökkentőként érvényesített elszámolás megfelelt volna a közvetített szolgáltatás feltételeinek.