62006CJ0526_SUM[1]

A Bíróság (hetedik tanács) 2007. december 13-i ítélete. Staatssecretaris van Financiën kontra Road Air Logistics Customs BV. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Hoge Raad der Nederlanden - Hollandia. A Közösségi Vámkódex és végrehajtási rendelete - Közösségi árutovábbítás - Jogsértés - Az árutovábbítás szabályosságára, illetve a jogsértés helyére vonatkozó bizonyíték - E bizonyíték előterjesztésére vonatkozó három hónapos határidő biztosításának hiánya - Vám visszafizetése - A "jogszabály szerinti(ség)" fogalma. C-526/06. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács)

2007. december 13. ( *1 )

"A Közösségi Vámkódex és végrehajtási rendelete - Közösségi árutovábbítás - Jogsértés - Az árutovábbítás szabályosságára, illetve a jogsértés helyére vonatkozó bizonyíték - E bizonyíték előterjesztésére vonatkozó három hónapos határidő biztosításának hiánya - Vám visszafizetése - A »jogszabály szerinti(ség)« fogalma"

A C-526/06. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia) a Bírósághoz 2006. december 27-én érkezett, 2006. december 22-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Staatssecretaris van Financiën

és

a Road Air Logistics Customs BV

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),

tagjai: U. Lőhmus tanácselnök (előadó), J. Klučka és A. Ó Caoimh bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz-Jarabo Colomer,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Road Air Logistics Customs BV képviseletében K. Winters advocaat és J. Hollebeek adviseur,

- a holland kormány képviseletében H. G. Sevenster és C. ten Dam meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében J. Hottiaux, meghatalmazotti minőségben, segítője: F. Tuytschaever ügyvéd,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatali kérelem a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet 307. o., a továbbiakban: Vámkódex) 236. cikke (1) bekezdése első albekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a Staatssecretaris van Financiën (pénzügyi államtitkár) és a Road Air Logistics Customs BV társaság (a továbbiakban: Road Air) között vámvisszafizetés tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

A közösségi szabályozás

3 A Vámkódex 20. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"Vámtartozás keletkezésekor a jog szerint fizetendő vám az Európai Közösségek Vámtarifáján alapul."

4 A vámtartozás keletkezésére vonatkozó rendelkezéseket a Vámkódex VII. címének 2. fejezete tartalmazza. E rendelkezések meghatározzák különösen az ilyen tartozást eredményező körülményeket, az adós személyét, valamint a vámtartozás keletkezésének helyét és idejét.

5 A Vámkódex 203. cikke a következőket írja elő: "(1) A behozatalkor vámtartozás keletkezik: (2) A vámtartozás az áru vámfelügyelet alóli jogellenes elvonásakor keletkezik. [...]"

- a behozatalivám-köteles áru vámfelügyelet alóli jogellenes elvonása esetén.

6 A Vámkódex 214. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"Ha e Kódex kifejezetten eltérően nem rendelkezik, és a (2) bekezdés sérelme nélkül, az árura alkalmazandó behozatali vagy kiviteli vám összegét az erre az árura a vámtartozás keletkezésének időpontjában alkalmazandó tehermegállapítási szabályok alapján kell meghatározni."

7 A Vámkódex 215. cikkének az 1999. május 10-e előtt alkalmazandó változatának a szövege a következő: "(1) A vámtartozás azon a helyen keletkezik, ahol az azt eredményező esemény történik. (2) Ha az (1) bekezdésben említett helyet nem lehet meghatározni, úgy kell tekinteni, hogy a vámtartozás azon a helyen keletkezett, ahol a vámhatóság megállapította, hogy az áruk olyan helyzetben vannak, ami vámtartozás keletkezését eredményezi. (3) Ha az árura vonatkozóan a vámeljárás még nem zárult le, úgy kell tekinteni, hogy a vámtartozás azon a helyen keletkezett, ahol az árut: (4) Ha a vámhatóság rendelkezésére álló információk lehetővé teszik, hogy megállapíthassa, hogy a vámtartozás akkor keletkezett, amikor az áru valamely korábbi időpontban egy másik helyen volt, a vámtartozást azon a helyen keletkezettnek kell tekinteni, ahol az áru a vámtartozás fennállásának legkorábbi megállapíthatóságakor található volt."

- ez alá az eljárás alá vonták, vagy

- az eljárás során a Közösségbe beléptették.

8 A külső árutovábbítási eljárás tekintetében a 2913/92 rendelet módosításáról szóló, 1999. április 13-i 955/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 119., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 9. kötet, 221. o.), mely 1999. május 10-étől alkalmazandó, a Vámkódex 215. cikkének szövegét új szöveggel helyettesítette, azonban a korábbi rendelkezést lényegesen nem módosította. Így egyfelől e cikk (1)-(3) bekezdését, másfelől ugyanezen cikk (4) bekezdését a 215. cikk (1) és (2) bekezdésének új szövege átvette. Mindemellett a cikk egy új (3) bekezdéssel is kiegészült, melynek szövege a következő:

"A 217. cikk (1) bekezdésében említett vámhatóságok azon tagállamoknak a vámhatóságai, amelyek területén a vámtartozás e cikk értelmében keletkezett vagy keletkezettnek tekinthető."

9 A Vámkódex 236. cikke (1) bekezdésének első albekezdése előírja:

"A behozatali vagy kiviteli vámokat vissza kell fizetni, amennyiben megállapításra kerül, hogy megfizetésükkor e vámösszegek nem jogszabály szerintiek voltak, vagy az összeget a 220. cikk (2) bekezdése ellenére vették könyvelésbe."

10 A 2913/92 rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o., a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 378. cikkének (1) bekezdése értelmében: "A Vámkódex 215. cikkének sérelme nélkül, amennyiben a szállítmányt nem mutatták be a rendeltetési vámhivatalnál, és a jogsértés vagy szabálytalanság helye nem állapítható meg, ez a jogsértés vagy szabálytalanság úgy minősül, mint amelyet: vagy kivéve, ha a 379. cikk (2) bekezdése szerint meghatározandó határidőn belül az árutovábbítási eljárás szabályszerűségét vagy a jogsértés, illetve szabálytalanság tényleges elkövetési helyét a vámhatóság számára hitelt érdemlően bizonyítják."

- abban a tagállamban követtek el, amelyhez az indító vámhivatal tartozik,

- abban a tagállamban követtek el, amelyhez az a Közösségbe való belépés pontján lévő átléptető vámhivatal tartozik, amelyhez a határátlépési igazolást benyújtották,

11 A végrehajtási rendelet 379. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Amennyiben a szállítmányt nem mutatták be a rendeltetési vámhivatalnál, és az elkövetett jogsértés vagy szabálytalanság helye nem állapítható meg, az indító vámhivatal erről a lehető leghamarabb, de minden esetben a közösségi árutovábbítási nyilatkozat nyilvántartásba vételének időpontjától számított 11. hónap végéig tájékoztatja a főkötelezettet.

(2) Az (1) bekezdésben említett értesítésben meg kell jelölni azt a határidőt, amelyen belül az eljárás szabályszerűségét vagy a jogsértés vagy szabálytalanság tényleges elkövetési helyét a vámhatóság számára hitelt érdemlően igazoló (ellen)bizonyítékokat [helyesen: bizonyítékot] az indító vámhivatalhoz be kell nyújtani. Ez a határidő az (1) bekezdésben említett értesítés időpontjától számított három hónap. Ha az említett (ellen)bizonyítékot [helyesen: bizonyítékot] e határidő végéig nem nyújtják be, az illetékes tagállam megteszi a szükséges lépéseket a vámok és egyéb díjak beszedése érdekében. Azokban az esetekben, amikor ez a tagállam nem azonos azzal, amelyben az indító vámhivatal található, ez utóbbi tagállamot haladéktalanul értesíteni kell."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

12 Az 1998. április és 1999. október közötti időszakban a Road Air különböző megbízók részére 31 esetben tett közösségi külső, illetve közösségi belső árutovábbítási nyilatkozatot, és e célból T1 és T2 nyilatkozatokat töltött ki. Az összes nyilatkozatban a roosendaali (Hollandia) vámhivatalt jelölték meg indító vámhivatalként.

13 Azon szállítmányok közé, amelyek vonatkozásában a vámeljárás még nem fejeződött be, három olyan szállítmány tartozott, amelyekre olyan közösségi külső árutovábbítás vonatkozott, ahol a rendeltetési hivatal egy - Hollandián kívüli - másik tagállamban volt található. A rendeltetési hivatal e szállítmányok közül kettőben hiányosságot állapított meg. A harmadik esetében pedig az indító vámhivatal a T1 nyilatkozat ötödik példányát nem kapta meg.

14 1999. június 24. és 2001. július 18. között a roosendali adó- és vámhivatal ellenőre (a továbbiakban: ellenőr) e három szállítmány vonatkozásában vámtartozás megfizetésére hívta fel a Road Airt a közösségi árutovábbítási eljárás megsértése miatt. Azonban a Road Airhez intézett felhívások - a végrehajtási rendelet 379. cikkének előírásaival ellentétesen - nem tettek említést arról, hogy a Road Airnek lehetősége lett volna bizonyítékot szolgáltatnia arra vonatkozóan, hogy hol történt valójában a jogsértés, illetve a szabálytalanság.

15 2001. november 16-án a Road Air a Vámkódex 236. cikke alapján a beszedett vámok, valamint a hivatkozott fizetési felszólításokban kirótt bírságok visszafizetése iránti kérelmet terjesztett elő. Az ellenőr határozatával e kérelmeket elutasította. A benyújtott panaszindítványt követően az ellenőr ezen elutasító határozatát a 2002. november 15-i határozattal helybenhagyták.

16 2002. december 10-én a Road Air fellebbezést nyújtott be ez utóbbi határozat ellen a Gerechtshof te Amsterdamhoz (amszterdami fellebbviteli bíróság). 2004. január 16-i ítéletével e bíróság a keresetet részben megalapozottnak nyilvánította.

17 A Staatssecretaris van Financiën a Gerechtshof te Amsterdam ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Hoge Raad der Nederlandenhez. A Road Air csatlakozó fellebbezést nyújtott be.

18 A kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy a Gerechtshof te Amsterdam megállapította, hogy a Road Air számára ténylegesen nem biztosították az annak bizonyítására szolgáló három hónapos határidőt, hogy valójában hol történt a jogsértés, illetve a szabálytalanság. A Gerechtshof véleménye szerint ezzel az ellenőr nem tett eleget a végrehajtási rendelet 379. cikkéből eredő kötelezettségének, ebből kifolyólag az ellenőr az alapeljárás tárgyát képező ügyben nem volt jogosult a vámtartozás összegének beszedésére. A Gerechtshof te Amsterdam e megállapításából azt a következtetést vonta le, hogy a Road Airhez intézett, a vámtartozás megfizetésére felhívó értesítésben megjelölt összegek a Vámkódex 236. cikkének (1) bekezdése értelmében nem voltak jogszabály szerintiek.

19 A Hoge Raad der Nederlanden mindemellett úgy ítéli meg, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata nem teszi lehetővé, hogy kellő bizonyossággal megállapítható legyen a Gerechtshof te Amsterdam érvelésének megalapozottsága. Nevezetesen a Bíróságnak a C-247/04. sz., Transport Maatschappij Traffic ügyben 2005. október 20-án hozott ítéletéből [EBHT 2005., I-9089. o.] következő ítélkezési gyakorlatnak a jelen esetben való alkalmazhatósága felől vannak kétségei.

20 E körülmények között a Hoge Raad der Nederlanden úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdést terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

"Úgy kell-e értelmezni a Vámkódex 236. cikkében foglalt »nem jogszabály szerinti(ség)« fogalmát, hogy abba beleértendő az olyan eset is, amelyben a vámtartozás keletkezési helyének megállapítása nem a Vámkódex végrehajtási rendelete vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően történt?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

21 A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a Vámkódex 236. cikke (1) bekezdésének első albekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az a körülmény, hogy a nemzeti vámhatóságok nem határozták meg a végrehajtási rendelet 379. cikkének megfelelően a vámtartozás keletkezésének helyét, maga után vonja-e azt, hogy a vámösszegek nem jogszabály szerintiek.

22 Elsősorban hangsúlyozni kell, hogy a fent hivatkozott Transport Maatchappij Traffic ügyben hozott ítélet 29. pontjában és rendelkező részében a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Vámkódex 236. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében a behozatali és kiviteli vámok akkor jogszabály szerintiek, ha a vámtartozás a Vámkódex VII. címének 2. fejezetében foglalt feltételek szerint jött létre, és a vám összegét a Vámkódex II. címében foglalt rendelkezéseknek megfelelően a közös vámtarifa alkalmazásával állapították meg.

23 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a Hoge Raad der Nederlanden ezen ítélkezési gyakorlatot figyelembe véve tette fel kérdését. Ugyanis az említett bíróság azt kérdezi, hogy azon tényből, hogy a Vámkódex 215. cikke ugyanezen kódex VII. címének 2. fejezetében szerepel, következhet-e az, hogy amennyiben a vámtartozást eredményező jogsértés, illetve szabálytalanság helyének megállapítására vonatkozó feltételek valamelyike e megállapításkor nem teljesül, akkor ebben az esetben az nem felel meg a jelen ítélet 22. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat által pontosított kritériumnak.

24 A Road Air álláspontja szerint a Vámkódex rendszeréből kétségtelenül az következik, hogy a VII. cím 2. fejezetének valamennyi rendelkezésére - amelyek között a vámtartozás keletkezése helyének meghatározására vonatkozó rendelkezések is szerepelnek - szükség van ahhoz, hogy e vámtartozás keletkezése megállapítható legyen.

25 Ez az álláspont nem fogadható el. A hivatkozott 2. fejezet ugyanis, a Vámkódex 201-205. és 209-211. cikkében különböző vámtartozást eredményező körülményeket határoz meg. Ezek a rendelkezések minden esetben külön meghatározzák a vámtartozás keletkezésének időpontját. E fejezet egyetlen rendelkezése és a Vámkódex rendszere sem engedi azt a következtetést levonni, hogy a vámtartozás keletkezési helye meghatározásának hiánya, amelyet egyébként a Vámkódex 215. cikke és a végrehajtási rendelet szabályoz, a vámtartozás keletkezésének akadályát képezi.

26 Ugyanis a hivatkozott 215. cikk, valamint a végrehajtási rendelet 378. és 379. cikkének szövegéből, továbbá a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a vámtartozás keletkezése helyének megállapítása teszi lehetővé a vám beszedésére hatáskörrel rendelkező tagállam meghatározását (lásd e tekintetben a C-233/98. sz., Lensing & Brockhausen ügyben 1999. október 21-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-7349. o.] 30. pontját). Ebből az következik, hogy noha az a Vámkódex VII. címének 2. fejezetében szerepel, a Vámkódex 215. cikke nem rendelkezik a vámtartozás keletkezéséhez szükséges előfeltételekről. Ugyanis e rendelkezés célja, hogy meghatározza a vámtartozás összegének a beszedésére vonatkozó területi hatáskört.

27 Ami pedig a "jogszabály szerinti(ség)" fogalmát illeti, meg kell állapítani, hogy a Vámkódex 20. cikke (1) bekezdésének és 214. cikke (1) bekezdésének megfelelően, ez a fogalom az árura alkalmazandó behozatali vagy kiviteli vám összegére vonatkozik, amelyet az erre az árura a vámtartozás keletkezésének időpontjában alkalmazandó tehermegállapítási szabályok alapján kell meghatározni. Következésképpen, amikor vámtartozást eredményező körülmény áll fenn, a jogszabály szerinti vám összege a Közösségek vámtarifájának alkalmazásával számítható ki.

28 Az ügy irataiból és a Bírósághoz előterjesztett észrevételekből megállapítható, hogy az alapügy tárgyát képező áruk nem érkeztek meg a rendeltetési helyükre, és hogy az árutovábbítási eljárás szabálytalansága nem vitatott. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a vámfelügyelet alóli jogellenes elvonásnak minősülő szabálytalanság a Vámkódex 203. cikkének (1) bekezdése alkalmazásában minden esetben vámtartozás keletkezését vonja maga után (lásd ebben az értelemben a C-371/99. sz. Liberexim-ügyben 2002. július 11-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-6227. o.] 52. pontját).

29 Ebből - a fent hivatkozott Transport Maatschappij Traffic ügyben hozott ítéletben foglaltakra tekintettel - az következik, hogy abban az esetben, amikor a vámtartozás a Vámkódex 203. cikkének (1) bekezdése szerint keletkezett, és amikor a behozatali vám összege az érintett árura alkalmazandó tehermegállapítási szabályok alapján a Közösségek vámtarifája alkalmazásával megállapítható, ez az összeg a Vámkódex 236. cikkének (1) bekezdése értelmében jogszabály szerinti, még akkor is, ha a nemzeti vámhatóságok nem határozták meg a vámtartozás keletkezésének helyét a végrehajtási rendelet 379. cikkének megfelelően.

30 Mindazonáltal, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos válasz szülessen, meg kell állapítani, hogy még ha a vámtartozás keletkezési helye meghatározásának elmaradása nem is képezi a vámtartozás keletkezésének akadályát, a főkötelezett értesítése a végrehajtási rendelet 379. cikkének (2) bekezdése szerinti három hónapos határidőről az említett vámtartozás vámhatóságok által történő beszedésének előfeltételét képezi (lásd analógiaképpen a C-300/03. sz., Honeywell Aerospace ügyben 2005. január 20-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-689. o.] 23. pontját).

31 Ugyanis a Bíróság már megállapította, hogy magából a végrehajtási rendelet 378. cikke (1) bekezdésének és 379. cikke (2) bekezdésének a szövegéből következik, hogy a főkötelezett részére az indító vámhivatal által a kért bizonyítékok bemutatására szabott határidőről küldött értesítés kötelező jellegű, és meg kell előznie a vámtartozás beszedését (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Lensing & Brockhausen ügyben hozott ítélet 29. pontját; a fent hivatkozott Honeywell Aerospace ügyben hozott ítélet 24. pontját és a C-44/06. sz. Gerlach-ügyben 2007. március 8-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-2071. o.] 33. pontját).

32 A Bíróság ezenfelül hangsúlyozta, hogy ez a határidő a főkötelezett érdekeit szolgálja azzal, hogy számára három hónapot biztosít arra, hogy adott esetben az árutovábbítási eljárás szabályszerűségét vagy a jogsértés, illetve szabálytalanság tényleges elkövetési helyét bizonyítsa (lásd ebben az értelemben a C-112/01. sz. SPKR-ügyben 2002. november 14-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-10655. o.] 38. pontját; a C-460/01. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2005. április 14-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-2613. o.] 62. pontját, valamint a fent hivatkozott Gerlach-ügyben hozott ítélet 34. pontját).

33 Következésképpen az a tagállam, amelyhez az indító vámhivatal tartozik, csak abban az esetben kezdheti meg a behozatali vámok beszedését, ha előzetesen értesítette a főkötelezettet, hogy három hónapos határidőn belül benyújthatja a szükséges bizonyítékokat, és ha e bizonyítékokat az említett határidőn belül nem nyújtották be (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Lensing & Brockhausen ügyben hozott ítélet 31. pontját és a fent hivatkozott Gerlach-ügyben hozott ítélet 35. pontját).

34 E tekintetben az Európai Közösségek Bizottsága joggal hivatkozik arra, hogy a végrehajtási rendelet 379. cikkének megsértése a vámhatóságoknak a vám beszedésére vonatkozó hatáskörének hiányát vonja maga után.

35 Mindezen megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 236. cikke (1) bekezdésének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a körülmény, hogy a nemzeti vámhatóságok nem határozták meg a végrehajtási rendelet 379. cikkének megfelelően a vámtartozás keletkezésének helyét, nem jár azzal a következménnyel, hogy a vámösszegek nem jogszabály szerintiek.

36 Mindenesetre az a tagállam, amelyhez az indító vámhivatal tartozik, csak abban az esetben intézkedhet a behozatali vámok beszedése iránt, ha a végrehajtási rendelet 379. cikke (2) bekezdésének megfelelően értesítette a főkötelezettet, hogy három hónapos határidőn belül benyújthatja a jogsértés, illetve szabálytalanság tényleges elkövetési helyére vonatkozó bizonyítékokat, és ha e bizonyítékokat az említett határidőn belül nem nyújtották be.

A költségekről

37 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 236. cikke (1) bekezdésének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a körülmény, hogy a nemzeti vámhatóságok nem határozták meg a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet 379. cikkének megfelelően a vámtartozás keletkezésének helyét, nem jár azzal a következménnyel, hogy a vámösszegek nem jogszabály szerintiek.

Mindenesetre az a tagállam, amelyhez az indító vámhivatal tartozik, csak abban az esetben intézkedhet a behozatali vámok beszedése iránt, ha a 2454/93 rendelet 379. cikke (2) bekezdésének megfelelően értesítette a főkötelezettet, hogy három hónapos határidőn belül benyújthatja a jogsértés, illetve szabálytalanság tényleges elkövetési helyére vonatkozó bizonyítékokat, és ha e bizonyítékokat az említett határidőn belül nem nyújtották be.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: holland.