BH 2017.5.139 I. Az adócsalás tettese csak olyan személy lehet, aki az adókötelezettség szempontjából jelentős tény (adat) valótlan előadásával, elhallgatásával vagy más magatartással a hatóságot adóbevétel csökkentését eredményezően megtéveszti. Az adóhatóság megtévesztésére szolgáló valótlan tartalmú számlákat beszerző és azokat az adóbevallást elkészítő számára rendelkezésre bocsátó személy az adócsalásnak nem társtettese, hanem bűnsegéde [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., Btk. 13. § (3) bek., 14. § (2) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság B.3249/2006/12., Gyulai Törvényszék B.319/2013/134., Szegedi Ítélőtábla Bf.9/2015/69., Kúria Bhar.1088/2016/12. (*BH 2017.5.139*), Kúria Bfv.834/2018/13. (BH 2019.7.194)

***********

II. A részes cselekménye tettesi (társtettesi) bűncselekményt feltételez; a részesi bűncselekmény járulékos jellegű. A részes ugyan a tettes minőségi túllépéséért nem felel, a mennyiségi túllépésért azonban igen.

A részes azzal, hogy az általa megszerzett, valótlan tartalmú számlákat a tettes rendelkezésére bocsátja, tudva azt, hogy az azokat az adófizetési kötelezettsége csökkentésére fogja felhasználni, fizikai bűnsegélyt nyújt a tettesnek. Amennyiben azzal is tisztában van, hogy egy harmadik társuk is valótlan tartalmú számlákat szerez be, amiket a tettes az adóbevallása kapcsán fel is használ, a harmadik társ által beszerzett számla felhasználása kapcsán szándékerősítő hatást is gyakorol a tettesre, azaz ezek kapcsán pszichikai bűnsegélyt nyújt neki [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek. Btk. 13. § (3) bek., 14. § (2) bek.].

[1] A törvényszék ítéletében

[2] - az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (4) bek.], adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (4) bek.], adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (3) bek.] és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (1978. évi IV. tv. 276. §), ezért halmazati büntetésül három év hat hónap börtönbüntetésre és a közügyektől öt év eltiltásra ítélte azzal, hogy a kiszabott börtönbüntetés háromnegyed részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra, emellett elrendelte a vele szemben korábban kiszabott hét hónap fogházbüntetés végrehajtását és megállapította, hogy a vádlott külföldre utazási tilalom alatt áll;

[3] - a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (4) bek.], bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (4) bek.], bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (3) bek.] és folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (1978. évi IV. tv. 276. §), ezért halmazati büntetésül három év két hónap börtönbüntetésre és a közügyektől öt év eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott a kiszabott börtönbüntetés háromnegyed részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra, egyben megállapította, hogy a vádlott külföldre utazási tilalom alatt áll;

[4] - a III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (4) bek.], bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (4) bek.], bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (3) bek.] és folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (1978. évi IV. tv. 276. §), ezért mint különös visszaesőt halmazati büntetésül négy év két hónap börtönbüntetésre és a közügyektől öt év eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, egyben megállapította, hogy a vádlott külföldre utazási tilalom alatt áll;

[5] - a VI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (3) bek.] és bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (1978. évi IV. tv. 276. §), ezért mint különös visszaesőt halmazati büntetésül három év hat hónap börtönbüntetésre és a közügyektől öt év eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, megállapította továbbá, hogy a vádlott külföldre utazási tilalom alatt áll.

[6] Rendelkezett a bűnjelekről és a felmerült bűnügyi költség viseléséről.

[7] Az ítélet ellen az ügyész a vádlottak terhére súlyosításért jelentett be fellebbezést, míg az I. r. vádlott felmentésért, védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, a II. r. vádlott és védője, a III. r. vádlott és védője, továbbá a VI. r. vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést.

[8] A másodfokon eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta,

[9] - az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottakat 2 rendbeli adócsalás bűntettének [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (4) bek., illetve 1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (3) bek.], míg a VI. r. vádlottat az adócsalás bűntettének [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (3) bek.] vádja alól felmentette;

[10] - az I. r., a II. r., a III. r. és a VI. r. vádlottak külföldre utazásának tilalmára vonatkozó rendelkezést mellőzte;

[11] - az I. r. vádlottat öt év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra is ítélte és vele szemben 139 642 000 forintra vagyonelkobzást rendelt el, ugyanakkor a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelésére vonatkozó rendelkezést mellőzte;

[12] - a VI. r. vádlott terhére megállapított adócsalás bűntettét [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (3) bek.] folytatólagosan, bűnsegédként elkövetettnek minősítette, és a vádlottat öt év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra is ítélte, ugyanakkor a különös visszaesőkénti elítélésre utalást mellőzte és megállapította, hogy a vádlott a kiszabott börtönbüntetés háromnegyed részének kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható.

[13] Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének e vádlottakra vonatkozó részét helybenhagyta.

[14] A másodfokú bíróság ítélete ellen az I. r. és a II. r. vádlottak és védőik elsősorban a vádlottak felmentéséért, másodlagosan a büntetés enyhítéséért, a III. r. vádlott elsősorban felmentése, másodlagosan a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezése, harmadsorban a büntetés enyhítés érdekében, kirendelt védője pedig a vádlott felmentéséért, a VI. r. vádlott védője a vádlott büntetésének enyhítéséért jelentett be fellebbezést.

[15] A VI. r. vádlott ugyancsak fellebbezéssel élt, azt azonban - miután elkésett - az ítélőtábla elutasította.

[16] Az I. r. vádlott védője a felmentésre irányuló fellebbezésének indokolásában arra hivatkozott, hogy az áfa adónemben elkövetett adócsalás bűntette és a folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól elsősorban büntethetőséget kizáró ok, másodsorban pedig bizonyítottság hiányában van helye védence felmentésének, mivel őt kívülálló harmadik személyek megtévesztették, jóhiszeműségét kihasználták, így eszközként használták fel, azaz akaratán kívül "stróman" lett, amivel csak az adórevíziós eljárásokban, később pedig a büntetőeljárásokban szembesült, és ugyan ő volt a cég ügyvezetője, de az utóbb fiktívnek bizonyult szerződéses partnerekkel és azok képviselőivel nem ő, hanem kizárólag társai, a II. és a III. r. vádlottak tartották a kapcsolatot, ezt a rendelkezésre álló okiratok és tanúvallomások is alátámasztják.