BH 2011.4.107 A kölcsönszerződésben kikötött előtörlesztési díj a hitelintézet kieső kamatbevételének kompenzálására szolgál, ezért a feleknek erre vonatkozó megállapodása semmis. Az előtörlesztés következtében felmerült többletköltségek felszámításának jogi akadálya nincsen [Ptk. 292. § (2) bek.].

Az irányadó tényállás szerint a felperes a 0178/3. és 0179/2. számú baromfitelepek megvásárlása, korszerűsítése és üzembe helyezése céljából 2007. október 8-án 75 000 000 Ft összegű beruházási hitel és 30 000 000 Ft forgóeszköz hitel folyósítását igényelte - írásban - az alperestől. Mi­után az alperes ügyvezetője, P. J. arról tájékoztatta, hogy az összesen 105 000 000 Ft összegű hitel folyósítására csak három lépésben kerülhet sor, 2008. február 18-án a baromfitelepek megvásárlása céljából 33 000 000 Ft összegű, 2008. április 30-án pedig 30 000 000 Ft összegű forgóeszköz-hitel és 45 000 000 Ft összegű technológiai fejlesztési hitel felvételére irányuló ajánlatot nyújtott be az alpereshez. A 0179/2. hr. számú és 0178/3. hr. számú külterületi ingatlanokat a felperes 2008. április 11-én megkötött adásvételi szerződéssel 33 000 000 Ft vételár fejében megvásárolta, majd 2008. április 21-én - az alperes ügyvezetőjének döntése alapján - a peres felek között kölcsönszerződés jött létre, mely szerint az alperes az ingatlanok megvásárlásának finanszírozására 33 000 000 Ft kölcsönt nyújtott a felperesnek. A kölcsönszerződés azt is tartalmazta, hogy a felperes a mindenkor hatályos hirdetményében meghatározott mértékű előtörlesztési díjat köteles megfizetni abban az esetben, ha kérelme alapján előtörlesztésre, illetve a lejárati idő előtti kiegyenlítésre kerülne sor. A felek 2008. április 21-én jelzálogszerződéseket is kötöttek egymással, melyek alapján 33 000 000 Ft és járulékai erejéig jelzálogjog bejegyzésére került sor a felperes ügyvezetőjének, B. Z.-nek a tulajdonában álló 37.675/0/A/65. hrsz-ú és a 132. és 133. hrsz.-ú ingatlanokra, valamint a felperes tulajdonában lévő 0179/2. és 0178/3. hr. szám alatti ingatlanokra. Az alperes igazgatósága 2008. május 7-i ülésén meghozott határozatával a felperes beruházási és folyószámlahitel nyújtására irányuló "kérelmét" elutasította és erről 2008. május 27-én írásban is tájékoztatta a felperest. Ezt követően a felperes - amely a megvásárolt ingatlanokon már beruházásokat végzett - az alperessel megkötött kölcsönszerződést felmondta, a kölcsönt visszafizette és - miután az alperes a felperes kérése ellenére sem tekintett el az előtörlesztési díj megfizetésétől - 2008. június 17-én 1 650 000 Ft előterjesztési díjat is átutalta az alperesnek. A felperes az ingatlanokra bejegyzett jelzálogjogok törléséhez hozzájárult. Ezt követően a felperes a K. menti Takarékszövetkezettel kötött hitelszerződéseket.

A felperes keresetében 642 332 Ft kár megtérítésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozással, hogy az együttműködési kötelezettséget sértő alperesi magatartás miatt a felperesnek a Buda-környéki, a Fővárosi és a Komáromi Földhivataloknál "törlési és újra bejegyzési költségei" merültek fel, a fedezeti ingatlanokról új értékbecsléseket kellett készítenie és kára keletkezett a közjegyzői díj kifizetése és a felmerült postaköltségek miatt is. Emellett arra alapítottan, hogy a Ptk. 292. § (2) bekezdésébe és nyilvánvalóan jóerkölcsbe is ütközik és így semmis a kölcsönszerződésnek az előtörlesztési díj megfizetésére vonatkozó rendelkezése, az eredeti állapot helyreállítása címén kérte az alperes 1 650 000 Ft és annak kamataiban való marasztalását. Másodlagosan a Ptk. 201. § (2) bekezdése alapján a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását, továbbá azt kérte, hogy eredeti állapot helyreállítása címén a bíróság összesen 2 532 570 Ft és ennek kamatai megfizetésére kötelezze az alperest. Ez az összeg a "hitel kapcsán megfizetett" költségeket, egyebek mellett az 1 650 000 Ft előtörlesztési díjat is tartalmazta.

Az alperes a kereset teljes terjedelmű elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság 20. sorszámú ítéletével - az elsődleges keresettel egyezően - 2 292 332 Ft-ban és ez összeg 2008. július 1-jétől járó kamataiban marasztalta az alperest. Az ítélet szerint - miután az alperes tisztában volt azzal, hogy a felperes számára "a három hitel csak együtt bír értelemmel" - az alperesnek a három kölcsönt együtt kellett volna kezelnie, szükség esetén az igazgatóság bevonása útján kellett volna kizárni annak lehetőségét, hogy a kölcsönszerződés megkötése után a másik két "hitelkérelem" elutasítása ne okozzon indokolatlan anyagi hátrányt a felperesnek. A felperest tájékoztatnia kellett volna arról, hogy bizonytalan a másik két kölcsön folyósítása és nem kelthetett volna a felperesben ezzel ellentétes képzetet. Az alperes elmulasztotta a felperest tájékoztatni a szerződéskötési folyamat során számos jelentőséggel bíró kifogásáról, aggályairól, így elzárta a felperest a magyarázat adástól, az utólagos hiánypótlástól is. A felperes nem kapott alapos tájékoztatást arról, hogy mi kell a sikeres "hitelkérelemhez", az ügyvezetők nem tettek meg mindent azért, hogy megfelelő előterjesztés kerüljön az Igazgatóság elé, - emiatt az alperes az ügyvezetőket megrovásban részesítette - az Igazgatóság tagjai pedig annak ellenére nem adtak lehetőséget a felperes számára a hiánypótlásra, hogy több kérdésben tájékozatlanok voltak, felkészületlenül foglaltak állást a "hitelkérelem" tárgyában. Az együttműködési kötelezettséget sértő ilyen jogellenes magatartásokkal okozati összefüggésben kényszerült a felperes a kölcsönszerződés felmondására és más hitelintézettel való szerződéskötésre. A kártérítési követelés jogalapja tehát alapos, annak összegét pedig az alperes nem kifogásolta.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az előtörlesztési díj egyfajta kompenzáció a pénzintézeteknek az elmaradt haszonért. Ezt támasztja alá dr. K. S. tanú vallomása is, aki szerint az előtörlesztési díj az alperes költségének ellentételezése. Ez pedig azt jelenti, egy kártalanítás, melynek kikötése a Ptk. 292. § (2) bekezdése szerint semmis. Ennek megfelelően foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság is a BH.2007/56. számon közzétett határozatában. Emellett jóerkölcsbe is ütközik az a szerződéses kikötés, mely szerint minden további feltétel nélkül, bármely okból, bármikor bekövetkező előtörlesztés esetére az alperes 5%-os előtörlesztési díj megfizetését követelheti. A másodlagos kereseti kérelmet alaptalannak találta az elsőfokú bíróság, mert álláspontja szerint a kölcsönszerződés biztosítékai nem minősülnek ellenszolgáltatásnak.

Az alperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy az alperes részére 15 napos teljesítési határidőt biztosít.

A jogerős ítélet szerint az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a megkötendő hitelszerződéseket érintő minden lényeges körülményről megfelelő tájékoztatást adott a felperesnek, ennek bizonyításához azonban L. B. - az egyik ügyvezető - tanúvallomása nem volt elegendő. P. J. az alperes másik ügyvezetője még 2008. május 5-én is csupán az árbevétel-kalkulációt jelölte meg a felperesnek hiányzó mellékletként, nem hívta fel a felperest további fedezet biztosítására, nem fogalmazott meg sem formai, sem tartalmi "kritikát" a hiteligénylési kérelemmel kapcsolatban. P. J., az alperes ügyvezetője nyilatkozatai mindvégig azt a hamis reményt keltették a felperesben, hogy hitelkérelme pozitív elbírálásban részesül majd. Az ügyvezetők szabályzatellenes előterjesztést tártak az Igazgatóság elé a folyószámla hitelkérelmet illetően, a felperesi "hitelkérelmeket" pedig döntően erre az okra alapítottan utasította el az Igazgatóság. A másodfokú bíróság szerint tehát az elsőfokú bíróság megfelelően értékelte kárfelelősséget megalapozó magatartásként az alperes együttműködési és tájékoztatási kötelezettséget sértő magatartását.