EBD 2015.08.B26 A zsarolás bűncselekménye szempontjából természetes egység, ha a vádlott több ízben fenyegeti meg a sértettet annak érdekében, hogy a követelt pénzösszeget megkapja vagy a sértett több részletben teljesíti a követelést.
Eredmény-bűncselekmény esetén a folytatólagos egység megállapítása kizárt, ha az elkövetési magatartás többszöri megvalósítása ugyanazon eredmény előidézése érdekében történik [Btk. 6. § (2) bek., 367. §].
[1] A járásbíróság 2014. április 3. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettében [Btk. 367. § (1) bek., 367. § (2) bek. b) pont]. Ezért 3 év börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte és megállapította, hogy a vádlott legkorábban a börtönbüntetés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Mellékbüntetésül 4 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A vádlottat 100 000 forint vagyonelkobzás megfizetésére kötelezte.
[2] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2014. november 21. napján kihirdetett és ugyanezen a napon jogerős ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a bűncselekmény minősítéséből a folytatólagos elkövetést mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] Az elsőfokú ítélettel megállapított tényállás lényege a következő.
[4] A vádlott és M. T. sértett évek óta jól ismerték egymást, M. T. sértett mint autószerelő több alkalommal javította a vádlott tulajdonát képező személygépkocsikat. A sértett 2011 nyarán ittas állapotban a b.-i eszpresszóban nézeteltérésbe került f.-i ismerőseivel, akik őt és barátját megpofozták. M. T. ekkor ijedtében, illetve hogy a további bántalmazást megelőzze, mobiltelefonján úgy tett, mintha felhívná a vádlottat és tőle segítséget kérne. A sértett részéről tényleges telefonhívásra nem került sor, azonban az f.-i ismerősei a telefonhívás hallatára a további bántalmazással felhagytak.
[5] A vádlott az eset után pár héttel, 2011 nyarán ismerősöktől tudomást szerzett arról, hogy M. T. a b.-i presszóban nézeteltérése rendezése érdekében reá hivatkozott. A vádlott telefonon felhívta a sértettet és találkozót beszélt meg vele. A személyes találkozáskor közölte a sértettel, hogy rossz néven veszi, hogy támadóival szemben rá hivatkozott, ebből neki baja származhat, jó hírét sérti a sértett magatartása. Bár M. T. tényleges védelmet nem kért a vádlottól, a vádlott a nem létező védelemért védelmi pénz jogcímén 100 000 forintot követelt a sértettől, melynek teljesítésére a következő nap 12.00 óráig adott határidőt. M. T. sértett a követeléstől nem zárkózott el, de anyagi helyzete miatt egy-két hétig fizetni nem tudott. A vádlott ezért két hét elteltével folyamatosan telefonon hívta a sértettet, akit ezután már veréssel fenyegetett, amennyiben a követelt pénzt nem adja át. M. T. sértett a terhelt fenyegetését komolyan vette, ezért félelmében részben a visszatérő telefonhívások, részint a fenyegetések hatására úgy döntött, hogy fizet a vádlott részére. Ezt követően 2010 nyarán - pontosan meg nem határozható időpontban - a vádlott és a sértett N.-ben találkoztak, a sértett a vádlottnak készpénzben átadott 30 000 forintot. A vádlott mind a személyes találkozáskor, mind telefonbeszélgetések alkalmával figyelmeztette a sértettet, hogy a teljes összeget ki kell fizetnie, különben "agyonveri" vagy elküldi hozzá két emberét. A vádlott a sértettet a pénz behajtása érdekében egy alkalommal munkahelyén is felkereste és veréssel fenyegette, amennyiben a sértett a követelt összeget nem teljesíti.
[6] M. T. sértett a vádlott fenyegetése hatására rossz idegállapotba került, nyugtatót szedett. A zaklatások és telefonhívások hatására az első pénzátadás után egy alkalommal, 2011. augusztus 2. napján 30 000 forintot, majd ezt követően hamarosan készpénzben ismét 40 000 forintot adott a vádlottnak. Egyik átadásról sem készült okirat.
[7] M. T. sértett a vádlottól tényleges védelmet nem kért, részére a vádlott ilyen jellegű tevékenységet nem biztosított.
[8] A vádlott azzal, hogy jogtalan haszonszerzés végett M. T. sértettet élet és testi épség elleni fenyegetéssel készpénz átadására kényszerítette, összesen 100 000 forint kárt okozott, mely nem térült meg.
[9] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést. A védő az elsőfokú bíróság ténymegállapító tevékenységét kifogásolta és hivatkozott arra, hogy a sértett túlzott alkoholfogyasztása miatt igazságügyi elmeszakértői vélemény beszerzése szükséges a sértett elmeállapotának megvizsgálására.
[10] A megyei főügyészség írásbeli átiratában a cselekmény minősítéséből a folytatólagos elkövetés megállapításának mellőzését, egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta.
[11] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást kellő részletességgel felderítette és azt valamennyi bizonyíték okszerű mérlegelése útján egyéb szempontból is megalapozottan állapította meg.
[12] A vádlott és védője mindvégig arra hivatkoztak, hogy a sértett önként, kényszer és fenyegetés nélkül adta át a vádlottnak a tényállásban szereplő pénzösszegeket. E védekezését cáfolta a sértettnek a nyomozás során tett többszöri kihallgatásakor is fenntartott terhelő vallomása, és közvetve más érdektelen tanú vallomása is megcáfolta.
[13] A vádlott és védő felmentésre irányuló fellebbezése ekként a bizonyítékok mérlegelését támadta, mely a megalapozott tényállás mellett a másodfokú eljárásban nem vezethetett eredményre.
[14] Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból helytállóan vont le következtetést a vádlott bűnösségére. A cselekmény minősítése azzal a helyesbítéssel törvényes, hogy a folytatólagos elkövetés megállapítására nincs alap. A vádlott magatartását folyamatosan fejtette ki a sértettel szemben, amely arra irányult, hogy őt a pénz átadására kényszerítse és ezzel neki vagyoni hátrányt okozott. A cselekmény elkövetését nem teszi folytatólagossá az, hogy a vádlott több ízben fenyegette meg a sértettet annak érdekében, hogy a követelt pénzösszeghez hozzájusson és a követelését a sértett több részletben teljesítette. A vádlott ugyanazon cselekvés kikényszerítése érdekében tanúsította a magatartását, így az elkövetési magatartások ismétlődése, a fenyegetések többször történő megvalósulása természetes egységet valósít meg.
[15] A zsarolás esetében a jogtalan haszonszerzési célzat természetes egységbe vonja az elkövetési magatartások ismétlődését, halmozódását.
[16] Az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetés a büntetési tétel középmértékét sem éri el és a kiegészített bűnösségi körülmények mellett is arányban áll a cselekmény tárgyi súlyával és társadalomra veszélyességével, ezért annak enyhítése nem indokolt, mert az szükséges a büntetési célok megvalósulásához, valamint az általános és speciális prevenció eléréséhez.
[17] Az elsőfokú bíróság helyesen számította be a vádlott által az eljárás során előzetes fogva tartásban töltött időt, ám ítéletének rendelkező részében a bevezető részben ezt elmulasztotta feltüntetni, melyet a másodfokú bíróság pótolt.
[18] A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. § (1) bekezdése alapján mindössze annyiban változtatta meg, hogy a bűncselekmény egyébként helyes minősítéséből a folytatólagos elkövetésre utalást mellőzte. Miután pedig az ítélet egyéb rendelkezései, köztük a vagyonelkobzás alkalmazása is törvényesek, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 371. § (1) bekezdése alkalmazásával helybenhagyta.
(Zalaegerszegi Törvényszék Bf. 302/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Zalaegerszegi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Zalaegerszegen, 2014. november 21. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő
í t é l e t e t :
A zsarolás bűntette miatt indított büntetőügyben a Nagykanizsai Járásbíróság 2014. április 3. napján kelt 3.B.292/2013/34. számú ítéletét megváltoztatja.
Megállapítja, hogy a vádlott 2012. október 2. napjától 2013. március 22. napjáig előzetes fogvatartásban volt.
A bűncselekmény minősítéséből a folytatólagosan elkövetést mellőzi.
Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
I n d o k o l á s
A Nagykanizsai Járásbíróság 2014. április 3. napján kihirdetett 3.B.292/2013/34. számú ítéletével a vádlott bűnösségét folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettében állapította meg, ezért 3 évi szabadságvesztésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
Megállapította, hogy a szabadságvesztést börtön fokozatban kell végrehajtani és a vádlott legkorábban a börtönbüntetés 2/3 része, de legkevesebb 3 hónap kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott börtönbüntetésbe beszámította és a vádlottat 100 000 forint vagyonelkobzás megfizetésére kötelezte.
Rendelkezett továbbá a lefoglalás megszüntetéséről és a lefoglalt bűnjelek vádlott részére történő kiadásáról, végül kötelezte a felmerült bűnügyi költség egy részének megfizetésére, míg a fennmaradó bűnügyi költségről megállapította, hogy azt az állam viseli.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést felmentés végett, másodlagosan a büntetés enyhítése, annak tartamának csökkentése és végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése végett.
A védő fellebbezése írásbeli indokolásában az elsőfokú bíróság ténymegállapító tevékenységét kifogásolta és hivatkozott arra, hogy a sértett beszámítási képessége iránt kételyek merültek fel, ezért továbbra is indokoltnak tartotta a sértett elmeállapotának megvizsgálását szakértő kirendelése útján. Álláspontja szerint a vádlott terhére nincs elegendő bizonyíték, mert a sértett vallomása aggályos, ezért a másodfokú nyilvános ülésen is elsődlegesen a vádlott bizonyítékok hiányában történő felmentését, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta az írásbeli fellebbezésével egyezően.
Az ügyész az ítéletet tudomásul vette, a Zala Megyei Főügyészség írásbeli átiratában a cselekmény minősítéséből a folytatólagos elkövetés megállapításának mellőzését, egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezések nem alaposak.
A másodfokú bíróság a Be. 348. § (1) bekezdése értelmében a fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 361. § (1) bekezdése szerint megtartott nyilvános ülésen felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság részletes bizonyítás lefolytatása után a tényállást kellő részletességgel felderítette és azt valamennyi bizonyíték okszerű mérlegelése útján megalapozottan állapította meg.
Ítéletének indokolásában részletesen kifejtette, hogy a vádlott védekezését miért nem fogadta el, illetőleg azt is kellőképpen megindokolta, hogy a sértett megváltoztatott vallomásai közül miért a nyomozás során tett terhelő vallomását fogadta el.
Az elsőfokú bíróság ítéleti ténymegállapításai perrendszerű bizonyítékokon és azok törvényes mérlegelésén nyugszanak. Ténybeli következtetései is logikusak és helytállóak.
Ítélete indokolásában nyilvánvaló elírás folytán szerepel a 7. oldal 5. bekezdésében és a 8. oldal 2. bekezdésében a sértett helyett a vádlott megnevezés, ezért azt a másodfokú bíróság az előbbire helyesbíti.
A vádlott és védője mindvégig arra hivatkoztak, hogy a sértett önként, kényszer és fenyegetés nélkül adta át a vádlottnak a tényállásban szereplő pénzösszegeket.
A vádlott védekezésében tagadta, hogy erőszakot vagy fenyegetést alkalmazott volna a sértettel szemben, ám ezen vallomását nem csupán a sértettnek a nyomozás során tett többszöri kihallgatásakor is fenntartott terhelő vallomása, hanem közvetve érdektelen tanú, a sértett munkáltatójának a vallomása is megcáfolta, melyből megállapítható, hogy a vádlott a sértettet a munkahelyén is felkereste a pénz átadásának kikényszerítése érdekében.
A sértett nyomozati vallomásának valósága és így szavahihetősége iránt kétely nem merülhetett fel és az általa két alkalommal tett terhelő vallomásból az is megállapítható, hogy a nyomozás során tartott a vádlottól és ezért nem vállalta vele szemben a szembesítést sem. Ugyanakkor a már hivatkozott sértett munkáltatójának vallomása és a lehallgatási jegyzőkönyv is a sértett korábbi vallomásának hitelt érdemlőségét erősítette meg.
Mindezen körülmények alapján az elsőfokú bíróság okszerű és a logika szabályainak is megfelelő mérlegeléssel fogadta el a sértett nyomozás során tett terhelő vallomását, mely egyértelműen megcáfolta a vádlott védekezését.
A vádlott és védő felmentésre irányuló fellebbezése ekként a bizonyítékok mérlegelését támadta, mely a megalapozott tényállás mellett a másodfokú eljárásban nem vezethetett eredményre.
Az elsőfokú bíróság így helytállóan vont le következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése azzal a helyesbítéssel törvényes, hogy a folytatólagos elkövetés megállapítására nincs alap.
A vádlott ugyanis magatartását folyamatosan fejtette ki a sértettel szemben, amely arra irányult, hogy őt a pénz átadására kényszerítse és ezzel neki vagyoni hátrányt okozott. A cselekmény elkövetését nem teszi folytatólagossá az, hogy a vádlott több ízben fenyegette meg a sértettet annak érdekében, hogy a követelt pénzösszeghez hozzájusson és ezt a sértett több részletben teljesítette. Ugyanis a vádlott ugyanazon cselekvés kikényszerítése érdekében tanúsította a magatartását és így az elkövetési magatartások ismétlődése, a fenyegetések többször történő megvalósulása természetes egységet valósít meg, melyre figyelemmel a folytatólagosság megállapításának nincs helye.
A zsarolás esetében a jogtalan haszonszerzési célzat természetes egységbe vonja az elkövetési magatartások ismétlődését, halmozódását (BH 2013.9.238. számú jogeset).
Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó bűnösségi körülményeket általában helyesen sorolta fel, azokat a másodfokú bíróság csupán annyiban egészíti ki, hogy további enyhítő körülményként értékeli a cselekmény óta eltelt hosszabb időt.
Az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetés a büntetési tétel középmértékét sem éri el és a kiegészített bűnösségi körülmények mellett is arányban áll a cselekmény tárgyi súlyával és társadalomra veszélyességével, ezért annak enyhítése nem indokolt, mert az szükséges a büntetési célok megvalósulásához, valamint az általános és speciális prevenció eléréséhez.
Az elsőfokú bíróság helyesen számította be a vádlott által az eljárás során előzetes fogvatartásban töltött időt, ám ítéletének rendelkező részében a bevezető részben ezt elmulasztotta feltüntetni, melyet a másodfokú bíróság a fentiekben pótolt.
A fent hivatkozottak alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. § (1) bekezdése alapján annyiban változtatta meg, hogy megállapította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő tartamát, illetőleg bűncselekményének egyébként helyes minősítéséből a folytatólagos elkövetést mellőzte. Miután pedig az ítélet egyéb rendelkezései, köztük a vagyonelkobzás alkalmazása is törvényes, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 371. § (1) bekezdése alkalmazásával helybenhagyta.
A másodfokú bíróság sem látott indokot a védő bizonyítási indítványának teljesítésére, nevezetesen a sértett elmeállapotának szakértői kirendelés útján történő tisztázására, mert az elsőfokú bíróság helytálló indokokkal fejtette ki, hogy a sértett elmeállapotának megvizsgálása szükségtelen, másrészt pedig a tanúvallomása megtételének körülményeit az azt felvevő nyomozóhatóság tagjainak tanúkénti kihallgatásával aggálytalanul tisztázta.
Zalaegerszeg, 2014. november 21.
Dr. Rupa Melinda sk. a tanács elnöke, Dr. Mesterházy István sk. a tanács tagja, előadó bíró, Dr. Gergye Tamás sk. a tanács tagja
Záradék:
A Nagykanizsai Járásbíróság 3.B.292/2013/34. számú ítélete a jelen ítéletben írt változtatással 2014. november 21. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható.
Zalaegerszeg, 2014. november 21.
Dr. Rupa Melinda sk. a tanács elnöke
(Zalaegerszegi Törvényszék Bf. 302/2014.)
* * *
A Nagykanizsai Járásbíróság Nagykanizsán, 2013. október 15., 2014. január 26., február 27. és április 3. napján megtartott nyilvános tárgyalások alapján meghozta a következő
í t é l e t e t
A szabadlábon lévő v á d l o t t
b ű n ö s : folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettében [Btk. 367. § (1) bek. Btk. 367. § (2) bek. b) pont],
e z é r t : 3 (három) év s z a b a d s á g v e s z t é s b ü n t e t é s r e í t é l i ,
melyet börtön fokozatban kell végrehajtani.
A vádlott legkorábban a börtönbüntetés 2/3 részének kitöltése, legkevesebb három hónap kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
Mellékbüntetésként 4 (négy) évre a közügyek gyakorlásától e l t i l t j a .
A kiszabott börtönbüntetésbe a vádlott által 2012. október 2. napjától 2013. március 22. napjáig előzetes fogvatartásban eltöltött időt b e s z á m í t j a .
A vádlottat 100 000 (egyszázezer) forint vagyonelkobzás megfizetésére kötelezi.
A bíróság a lefoglalást megszünteti,
a Nagykanizsai Járásbíróságon nyilvántartott
- Nokia mobiltelefont,
- 1 db Nokia mobiltelefont benne 1 db T-Mobile kártya,
- 1 db Nokia típusú mobiltelefont,
- 1 db Nokia 3120 típusú mobiltelefont,
- 1 db Samsung SGH-X640 típusú mobiltelefont és
- 1 db Motorola típusú mobiltelefont
a vádlott részére k i a d j a.
Kötelezi a vádlottat, hogy 3480 (háromezer-négyszáznyolcvan) forint bűnügyi költséget f i z e s s e n m e g az állam javára, külön felhívásra.
Az ezt meghaladóan felmerült 80 818 (nyolcvanezer-nyolcszáztizennyolc) forint bűnügyi költséget az állam viseli.
I n d o k o l á s
A Nagykanizsai Járási Ügyészség B.1372/2012/16-I. számú vádiratában a vádlottat az 1978. évi IV. törvény 323. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan, súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettével vádolta.
Ügyész a vádat a 2014. április 3. napján tartott tárgyaláson a hatályos Btk. 2. § (2) bekezdésben foglaltakra figyelemmel 1 rb., a Btk. 367. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés b) pont szerint minősülő folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettére módosította.
A bíróság a következő tényállást állapította meg:
A vádlott élettársi viszonyban él, egy kiskorú gyermeket nevel, élettársa második gyermekükkel terhes. Az Sz. Vízműnél dolgozik, havi 49 000 forint jövedelemmel rendelkezik. Vagyona 1/2 családi ház.
Büntetve volt:
- A Nagykanizsai Városi Bíróság a 2000. december 12. napján jogerőre emelkedett 3.B.585/1998/26. számú ítéletével folytatólagosan, társtettesként elkövetett zsarolás bűntette miatt - mint különös visszaesőt - 1 év és 8 hónap börtönbüntetésre, 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Büntetését 2002. december 1. napján töltötte le.
- A Nagykanizsai Városi Bíróság a 2002. május 21. napján jogerőre emelkedett 6.B.503/2000/39. számú ítélettel társtettesként elkövetett testi sértés bűntette miatt 1 év börtönbüntetésre ítélte, végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A próbaidő 2005. május 20. napján eredményesen letelt.
A vádlott és a sértett évek óta jól ismerték egymást, a sértett, mint autószerelő több alkalommal javította a vádlott tulajdonát képező személygépkocsikat. A sértett 2011 nyarán ittas állapotban a b.-i eszpresszóban nézeteltérésbe került f.-i ismerőseivel, akik őt és barátját megpofozták. A sértett ekkor ijedtében, illetve hogy a további bántalmazást megelőzze mobiltelefonján úgy tett, mintha felhívná a vádlottat és tőle segítséget kérne. A sértett részéről tényleges telefonhívásra nem került sor, azonban az f.-i ismerősei a telefonhívás hallatára a további bántalmazással felhagytak.
A vádlott az eset után pár héttel, 2011 nyarán ismerősöktől tudomást szerzett, hogy a sértett a b.-i presszóban a nézeteltérés rendezése érdekében reá hivatkozott. A vádlott telefonon felhívta a sértettet és találkozót beszélt meg vele az n.-i K. Kertbe. A személyes találkozáskor közölte a sértettel, hogy rossz néven veszi, hogy támadóival szemben rá hivatkozott, ebből neki baja származhat, jó hírét sérti a sértett magatartása. Bár a sértett tényleges védelmet nem kért a vádlottól, a vádlott ennek ellenére a nem létező védelemért védelmi pénz jogcímén 100 000 forintot követelt a sértettől, melynek teljesítésére a következő nap 12:00 óráig adott határidőt. A sértett a követeléstől nem zárkózott el, de anyagi helyzete miatt egy-két hétig fizetni nem tudott. A vádlott ezért két hét elteltével folyamatosan telefonon hívta a sértettet, akit ezután már veréssel fenyegetett, amennyiben a követelt pénzt nem adja át. A sértett a vádlott fenyegetését komolyan vette, ezért félelmében részben a visszatérő telefonhívások, részint a fenyegetések hatására úgy döntött, hogy fizet a vádlott részére. Ezt követően 2010 nyarán - pontosan meg nem határozható időpontban - a vádlott és a sértett N.-n egy utcasarkon találkoztak, a sértett a vádlottnak készpénzben átadott 30 000 forintot. A vádlott mint a személyes találkozáskor, mint telefonbeszélgetések alkalmával figyelmeztette a sértettet, hogy a teljes összeget ki kell fizetnie, különben "agyonveri" vagy elküldi hozzá két emberét. A vádlott a sértettet a pénz behajtása érdekében egy alkalommal munkahelyén is felkereste és veréssel fenyegette, amennyiben a sértett a követelt összeget nem teljesíti.
A sértett a vádlott fenyegetése hatására rossz idegállapotba került, nyugtatót szedett, ezért a vádlott követelésének eleget tett, a zaklatások és telefonhívások hatására az első pénzátadás után egy alkalommal 2011. augusztus 2. napján 30 000 forintot, majd ezt követően hamarosan készpénzben ismét 40 000 forintot adott a vádlottnak. A pénzátadások az N.-n, D. út környékén történtek, egyik átadásról sem készült okirat.
A sértett a vádlottól tényleges védelmet nem kért, részére a vádlott ilyen jellegű tevékenységet nem biztosított.
A vádlott azzal, hogy jogtalan haszonszerzés végett a sértettet élet és testi épség elleni fenyegetéssel készpénz átadására kényszerítette, összesen 100 000 forint kárt okozott, mely nem térült meg.
A sértett a büntetőeljárás során kártérítési igényt nem terjesztett elő.
A vádlott a bűncselekmény elkövetését, bűnösségét tagadta.
A nyomozati eljárás során előadta, hogy a sértettet régóta ismeri, baráti kapcsolatban vannak, továbbá a gépkocsiját is szereli. A vádlott elmondta, hogy 2011. évben egy étteremben H. Z. nevű pincér tájékoztatta arról, hogy A sértett ittasan verekedésbe keveredett és amikor kidobták, a vádlottra hivatkozott, azt állította, hogy majd mindenkit kinyír. A vádlott szerint a sértett rossz hírét keltette, visszaélt a nevével, mely nem első alkalommal történt. A vádlott beismerte, hogy ennek hatására telefonon felhívta a sértettet, találkozót beszélt meg vele és közölte, hogy több alkalommal rá hivatkozott és pénzt kért tőle azzal az indokkal, hogy komolyan veszi ezen magatartását és őt békén hagyja, nem hivatkozik reá a továbbiakban. A vádlott nem vitatta, hogy a sértett egy-két hónap alatt kifizetett számára 100 000 forintot. A vádlott határozottan tagadta, hogy a sértettet fenyegetéssel bírta rá ezen összeg megfizetésére.
A vádlott a bírósági tárgyaláson hasonlóan adta elő a történteket. Úgy nyilatkozott, hogy telefonon beszélt meg találkozót a sértettel és saját szóhasználata szerint "fájdalomdíjként" követelt tőle 100 000 forintot annak megerősítésére, hogy a továbbiakban konfliktushelyzetekben ne reá hivatkozzon. A bírósági eljárás során is határozottan tagadta, hogy a pénzfizetés érdekében megfenyegette a sértettet. Azt is vitatta, hogy amennyiben fizet a sértett, úgy védelme alá veszi. A vádlott beismerte, hogy ezen megbeszélést követően a sértett nem zárkózott el a fizetéstől, a vádlotti követelést jogosnak tartotta, ezért több részletben 30 000, 30 000 és 40 000 forintonként munkaidő után adta át részére ezen összegeket a vádlott lakóhelyének közelében. A készpénzátadásról okiratot nem készítettek.
A vádlott tagadta, hogy megfenyegette a sértettet, előadása szerint soha nem mondott olyant, hogy agyonveri, megvereti vagy ráküldi két emberét. Nem vitatta, hogy járt a sértett munkahelyén, az M. A. vállalkozó által üzemeltetett autószerelő műhelyben 2011 nyarán, azonban állítása szerint gépkocsi javítással kapcsolatos megbeszélést folytattak.
A sértett a nyomozati eljárás során terhelő vallomást tett a vádlottra.
A 2012. október 2. napján a Zala Megyei Rendőr-főkapitányságon Zalaegerszegen tartott kihallgatásakor zárt adatkezelést kért, a hamis vádra és hamis tanúzásra történt kioktatás után úgy nyilatkozott, hogy 2011 nyarán valóban barátjával együtt egy f.-i szórakozóhelyen elkövetett konfliktus miatt a b.-i presszóban őt is és társát is bántalmazták, pofon vágták őket, ekkor ő telefonon úgy tett, mintha felhívná a vádlottat és tőle kérne segítséget. A sértett előadta, hogy tényleges telefonhívásra nem került sor részéről. Ezt követően másfél héttel a vádlott telefonon felhívta, találkozót beszélt meg vele, majd ott felelősségre vonta, hogy miért hivatkozik rá, ezáltal őt bajba keveri, kellemetlenséget okoz, ezért mintegy védelmi pénzt kért tőle, 100 000 forintot követelt. A fizetésre másnap délig adott a vádlott határidőt. Miután nem volt pénze, nem fizetett. Két hét elteltével a vádlott ismételten telefonon hívta, naponta kereste, SMS-eket is küldött, munkahelyén is rendszeresen telefonon hívta. Ezen hívások alkalmával a vádlott azzal fenyegette meg, amennyiben nem fizet, agyonveri. A sértett saját előadása szerint a fenyegetések hatására kikészült, nyugtatókat szedett, ezért úgy döntött, hogy fizet. Első alkalommal munkavégzést követően N.-n egy utcasarkon adott át részére 30 000 forintot, majd miután később is további pénzösszegeket követelt a vádlott - melynek során ismételten megveréssel, agyonveréssel, emberek ráküldésével fenyegette - további 30 000, illetőleg 40 000 forintot adott át a vádlott részére a fenyegetések hatására. A sértett szerint a vádlott az utolsó részlet idején bement munkahelyére is és azt is közölte, hogy a védelmi pénzért jött. A sértett előadta, hogy a vádlott követelése nem volt jogos, miután ő nem kért tőle semmiféle védelmet. Ezen kihallgatása során nyilatkozott, hogy fél a vádlottól, ezért a szembesítést sem vállalja (nyomozati iratok 185. oldal).
A sértett a nyomozati eljárás során folytatólagos tanúkihallgatásakor szintén Zalaegerszegen, 2012. december 12. napján hozzájárult, hogy megszüntessék személyi adatai, így neve zártan kezelését, de úgy nyilatkozott, hogy nem vállalja a szembesítést a vádlottal, mert fél tőle ő is, mint ahogy mások N.-n. Ezen kihallgatás során elébe tárták a vádlott gyanúsítotti vallomását. Ennek hatására úgy nyilatkozott, hogy terhelő vallomását továbbra is fenntartja. Nem vitatta, hogy többször előfordult, hogy ittasan azzal védekezett, hogy a vádlott az ismerőse. Azt is elismerte, hogy a b.-i esetnél szintén a vádlottra hivatkozott és úgy csinált, mintha a vádlottat hívná telefonon. Megerősítette továbbá, hogy a vádlott sosem ajánlotta fel, hogy segítene számára, ha bajba kerül. A vádlott elébe tárt vallomásával kapcsolatban fenntartotta azon nyilatkozatát, hogy a vádlott megfenyegette, másképp miért fizetett volna neki 100 000 forintot.
Folyamatos fenyegetésről tett tanúvallomást azzal, hogy a vádlott nem fizetés esetére agyonveréssel fenyegette. Vallomása szerint folyamatosan zaklatta, telefonon hívogatta, munkahelyére is bement. Ezen életveszélyes fenyegetések hatására fizette meg három részletben a vádlott által követelt 100 000 forintot. Megismételte korábbi vallomását, hogy a vádlottnak rossz híre van N.-n, megijedt tőle, nyugtatókat szedett, ily módon ezen körülmények hatására fizetett a vádlottnak, nem önként (nyomozati iratok 189. oldal).
A sértett a nyomozati eljárás során tett terhelő vallomását a bírósági eljárás során visszavonta. Előadta, hogy 17 éve ismeri a vádlottat, kapcsolatuk főképp a gépkocsi javítással függött össze. A sértett előadta, hogy egy három évvel korábban, F.-n történt incidens miatt ittas állapotban a vádlottra hivatkozott, hogy segítsen, hogy ne bántalmazzák, ily módon visszaélt a vádlott nevével. Ekkor úgy tett, mintha telefonálna a vádlottnak 2011 nyarán, de valójában nem telefonált. Beismerte, ittasan más alkalommal is a vádlottra hivatkozott, ezen b.-i esetet megtudta a vádlott, ezért találkoztak az n.-i K. Kertben, ahol a vádlott felszólította, hogy többet ne hivatkozzon rá, mert neki ez kellemetlen, ezért megegyeztek, hogy fizet 100 000 forintot a vádlott részére. Ő a vádlotti követelést jogosnak tartotta, ezért mondta, hogy több részletben kifizeti a követelt összeget. A sértett úgy nyilatkozott, hogy a vádlott a pénzkövetelés során nem fenyegette meg. Először 30 000 forintot adott át a K. Kertben való személy találkozás után másfél héttel, ezt követően 40 000 forintot a D. utcában munkahelyről hazafelé menet, majd hasonló helyszínen további 30 000 forintot. A sértett azt állította, hogy egyetlen alkalommal sem hangzott el a vádlott részéről a pénzfizetés érdekében fenyegetés. Vallomása szerint a vádlott azért kérte a pénzt, hogy többet ne hivatkozzon rá, amennyiben nehéz helyzetbe kerül.
Bírósági meghallgatása során több alkalommal figyelmeztetve lett a hamis tanúzás, illetőleg a hamis vád törvényes következményeire, ugyanis azt állította, hogy a rendőrségen nem tett olyan kijelentést, miszerint őt a vádlott bántalmazással fenyegette. Azt állította, hogy az első meghallgatásakor szórakozóhelyen italozott, éjjel 02:00 órakor ért haza. Ily módon nem volt kihallgatható állapotban, el sem olvasta a rendőrségi jegyzőkönyvet. Többszöri kérdésre azt állította, hogy őt a vádlott soha nem fenyegette meg. A sértett ezen vallomásában elismerte, hogy a második rendőrségi tanúmeghallgatásakor józan állapotban volt. Elismerte, hogy a pénzfizetések idején bement a vádlott a munkahelyére, az autószalonba, de ekkor az összetört személygépkocsijával kapcsolatban folytattak megbeszélést. Állítása szerint ha olyasmit mondott a vádlott a műhelyben, hogy védelmi pénzért jött, azt viccből mondta. Azt állította, hogy a rendőrségi meghallgatásakor soha nem tett olyan vallomást, miszerint "a vádlott fenyegette, agyonveréssel ijesztgette, továbbá hogy ráküldi két emberét, ha nem lesz kifizetve a pénz". Azt is vitatta, hogy védelmi pénz jogcímén kérte a vádlott a 100 000 forintot. Magyarázatként azt adta elő, hogy egész éjjel nem aludt, ittas volt, részegen hallgatták ki. A második kihallgatással kapcsolatban azt vallotta, hogy szintén nem olvasta el az elébe tárt jegyzőkönyvet, ekkor keveset beszélt, inkább az eljáró rendőr írta a jegyzőkönyvet, melyet szintén nem olvasott el.
Határozottan tagadta, hogy fél a vádlottól, illetve hogy azt nyilatkozta a nyomozás során, hogy akkor félt tőle. Ezt azzal is alátámasztotta, hogy a vádlottal szemben nem tett rendőrségi feljelentést, nem is értette, hogy miért vitték el tanúmeghallgatásra. Úgy nyilatkozott a bírósági tanúmeghallgatása során, hogy a vádlott pénzkövetelését jogosnak tartotta, önként fizetett.
A sértett a vádlottra tett korábbi terhelő tanúvallomásának visszavonását csak ittas állapotával, illetőleg azzal indokolta, hogy a nyomozás során felvett jegyzőkönyveket nem olvasta el, nem tanulmányozta át. Elmondta továbbá, hogy a vádlott jelen ügyben töltött előzetes letartóztatásból való szabadulása után sem kereste és nem fenyegette meg.
A bíróság a sértett tanúmeghallgatásának körülményeire, a kihallgatással kapcsolatos előadások tisztázására tanúként hallgatta meg a nyomozati eljárás során eljáró S. R., Cs. Cs. és G. J. rendőröket a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság részéről.
A sértett első tanúkihallgatását S. R., Cs. Cs. és dr. Sz. A. foganatosították.
Dr. Sz. A. - aki nyomozó-vizsgálóként dolgozott a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztályán - előadta, hogy a vádlottal a hivatali helyiségben találkozott, a vádlottat G. J. és S. R. hozták be gépkocsival N.-ről. Dr. Sz. A. szerint a vádlott a kihallgatáskor nem volt ittas, nem jelezte, hogy nincs kihallgatható állapotban. Előadta, hogy valamennyien tettek fel kérdéseket a sértetthez, a jegyzőkönyvet ő gépelte. Előadta, amennyiben ittasan jelenik meg az érintett a kihallgatáson, ezt jegyzőkönyvben rögzítik és ismételten idézik. A sértettnél azonban ilyen körülmény nem volt megállapítható. Az elébe tárt, nyomozati iratok 187. oldalán található jegyzőkönyvre úgy nyilatkozott, hogy a vallomás a sértett szóhasználatát tartalmazta. A sértett e tanúvallomásra észrevételezte, hogy ő nem állított olyant, hogy a vádlott megfenyegette. Dr. Sz. A. a szembesítés hatására is fenntartotta tanúvallomását, miszerint azt jegyzőkönyvezte szó szerint, amit a sértett a kihallgatásakor mondott.
S. R. rendőr-főhadnagy, a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság Felderítő Osztály beosztottja írásban (24. sorszám) tett vallomást. Eszerint a sértett nem volt ittas állapotban és nem is jelezte, hogy nincs kihallgatható állapotban. Tanúvallomása szerint a sértettet kioktatták jogaira, kötelezettségeire, a jegyzőkönyvet minden oldalon elolvasta és aláírta. Vallomása szerint a tanú viselkedésén érződött, hogy fél a vádlottól, fenntartotta, hogy a sértett úgy nyilatkozott, hogy a vádlott több alkalommal kereste, pénzt követelt tőle.
G. J. alezredes írásban történő tanúvallomásakor jelezte, hogy a sértetthez a vádlott mobiltelefon-hívásai alapján jutott el. A szakszolgálattól kapott jelentésben is leírt hanganyag-kivonatban szerepelt mint a vádlott, mint a sértett neve és az általuk használt telefonszám is.
A sértett kihallgatásakor nem vitatta, hogy ezen telefonszámot használta. A sértett kihallgatásával kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy nem volt ittas és nem is jelezte, hogy nincs kihallgatható állapotban. Kihallgatására valóban a kora reggeli órákban került sor n.-i lakásáról, azonban munkába indult volna. A tanú szerint ez is megerősítette, hogy kihallgatható állapotban volt. A sértett a vele történtekről szabadon, illetőleg kérdésekre számolt be, melyek a jegyzőkönyvben pontosan rögzítésre kerültek. A jegyzőkönyvet kihallgatása végén figyelmesen elolvasta, nem jelezte, hogy azt nem akarja aláírni. A tanú szerint megkönnyebbülést látott rajt amiatt, hogy a vádlottal szemben eljárás indult és őrizetbe vételére fog sor kerülni. A kihallgatás előtt a tanú szerint látszott a sértetten, hogy fél a vádlottól, ezt közölte is. G. J. tanú szerint a hanganyagból megállapították, hogy egyik fenyegetés alkalmával a sértett félelmében elsírta magát.
A sértett folytatólagos tanúmeghallgatását Cs. Cs. végezte a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság Vizsgálati Alosztálya részéről. A tanú elmondta, hogy szembesíteni akarta a vádlottat és a sértettet, a sértett azonban közölte, hogy fél a vádlottól, nem vállalja a szembesítést. Erre figyelemmel felolvasta a sértettnek a vádlott vallomását és kérte, hogy tegyen rá észrevételt. A tanú elmondta, a sértett úgy nyilatkozott, hogy régóta ismeri a vádlottat, közölte, hogy fél tőle, hogy megveri és félelmetes személyiségként jellemezte. Cs. Cs. elmondta továbbá, a sértett nem tett olyan nyilatkozatot, miszerint a korábbi tanúvallomása nem megfelelő körülmények között készült. A tanú szerint a vádlott ezen meghallgatás jegyzőkönyvét elolvasta, aláírta, nem jelezte, hogy nem az általa előadottak kerültek rögzítésre.
A sértett e tanúmeghallgatást követően észrevételezte, miszerint nem mondott olyant, hogy megzsarolta, megfenyegette a vádlott. Állítása szerint ezen jegyzőkönyvet sem olvasta el. Cs. Cs. tanú a sértettel történt szembesítést követően is fenntartotta a tanúvallomásában foglaltakat.
A bíróság ezen tanúvallomások mérlegelése, egymással történő összevetése után arra a következtetésre jutott, hogy a sértettnek a nyomozati eljárás során tett tanúvallomása a valós, miszerint őt a vádlott élet, testi épség elleni fenyegetéssel kényszerítette pénzátadásra. Amennyiben esetlegesen a sértett az első kihallgatáskor kialvatlanságból, esetlegesen az előző éjszaka elfogyasztott italmennyiség hatására vagy a kora reggeli, Nagykanizsáról Zalaegerszegre történt szállítása miatt nem volt képes kellőképpen átgondolni a vele történteket és nem kellően átgondoltan tett tanúvallomást, a második alkalommal, folytatólagos tanúkihallgatásakor saját bevallása szerint is időben értesült a tanúmeghallgatásról, teljesen józan állapotban volt. A kihallgatást végző Cs. Cs. vallomásából és ezen jegyzőkönyvből is kiderül, hogy a sértett nem vállalta a szembesítést, e nyilatkozatát figyelembe vették, így ismételten meghallgatták tanúként, illetve a vádlott írásos vallomását tárták elébe. A sértett ezen második tanúmeghallgatási jegyzőkönyvben ugyanolyan tartalmú tanúvallomást tett a vádlott által tett fenyegetésekkel kapcsolatban, mint az első tanúmeghallgatási jegyzőkönyvben.
A nyomozati iratokból az is megállapítható, hogy a telefonlehallgatások során az eljáró rendőrök sértettel kapcsolatban annyit tudtak, hogy a vádlottnak több alkalommal pénzt adott át. Arról, hogy milyen körülmények között, mire figyelemmel, mi módon és indokkal történt a pénzátadás, csak a sértett előadásából szereztek tudomást. Ezen körülmény a sértett nyomozati eljárás során tett terhelő vallomásának valódiságát támasztja alá.
A kihallgatást végző rendőrök egybehangzóan állították, hogy a sértett a tanúmeghallgatási jegyzőkönyveket elolvasta, aláírta, sőt, dr. Sz. A. elmondta, aki túl gyorsan visszaadja a jegyzőkönyvet, azt felolvassák neki.
A bíróság ezért azt a következtetést szűrte le, hogy a sértett a rendőrségi jegyzőkönyveket elolvasta, aláírta, azok tartalmát nem vitatta. Így a bíróság a sértettnek a nyomozati eljárás során tett vallomását fogadta el valósnak.
A bíróság tanúként hallgatta meg M. A. vállalkozót, akinek autójavító kft.-jében dolgozik alkalmazottként a sértett. A tanú a nyomozás során elmondta, hogy 2011. évben több alkalommal a műhelyben kereste a vádlott a sértettet, akik beszélgettek egymással. Ebben az időben a vádlott autót nem javíttatott, tehát feltételezhetően magánügyről beszélgettek. Ezen tanúvallomás a sértett nyomozati eljárás során tett vallomását támasztja alá, miszerint őt a vádlott a műhelyben is felkereste.
A bíróság a vádlott kérelmére tanúként hallgatta meg H. Z.-t, H. A.-t, Sz. Zs.-t és Gy. L.-t annak bizonyítására, hogy a sértett milyen viszonyban volt a vádlottal, hivatkozott-e a b.-i incidenskor a sértett a vádlott segítségére, illetőleg hogy milyen körülmények között hallgatta ki a nyomozó hatóság a sértettet.
H. Z. érdektelen tanú úgy nyilatkozott, hallomásból tudta, hogy az ittas sértett ha problémája volt, mindig a vádlottat hívta és kért tőle segítséget. Ismerősöktől tudta, hogy a vádlottat ezen sértetti magatartás zavarta. A vádbeli esetről azonban az érintettektől nem szerzett tudomást, arról csak az újságból olvasott. Azt is csak presszóban ismerősöktől hallotta, hogy a sértettért éjjel mentek a rendőrök, aki nem tudta, hogy miért viszik el és milyen ügyben kell nyilatkoznia. H. Z. elmondta, hogy a B.-n történtekről - miszerint a sértett már megint a vádlottra hivatkozott - ő tett említést a vádlottnak, aki ezen körülményről ezt megelőzően nem tudott.
H. A. tanú azt állította, hogy a sértett több alkalommal a vádlottra hivatkozott, amikor problémája volt vagy tőle kért segítséget. A tanú a b.-i presszóban is jelen volt, amikor a sértettet bántalmazták és a sértett közölte, hogy hívja a vádlottat és szétvereti vele a kocsmát. Ezen tanú azonban arról nem tudott nyilatkozni, hogy a vádlott ezen körülményekre figyelemmel a sértettől pénzt kért. A tanú szerint a sértett neki később elmesélte, hogy ittas állapotban volt, amikor a rendőrök tanúmeghallgatás céljából elvitték és olyan vallomást írattak vele alá, melyet nem tett, sőt megfenyegették, ha azt nem írja alá, akkor előzetesbe helyezik.
Sz. Zs. J. tanú a vádbeli esetről nem tudott, csak arra tett vallomást, miszerint ismerőstől hallotta, hogy a sértett őt a vádlottal meg akarta veretni.
Gy. L. érdektelen tanú pedig azt vallotta, hogy sértett mesélte, hogy a rendőrök vele tanúmeghallgatása során olyan jegyzőkönyvet írattak alá, mely nem volt valós, sőt megfenyegették, hogy előzetes letartóztatásba helyezik, ha nem írja alá. Ezen jegyzőkönyv a tanú szerint 100.000 forintos követeléssel volt összefüggésben, melyben a vádlott zsarolta a sértettet.
A vádlott indítványára a bíróság tanúként hallgatta meg H. I.-t, az n.-i K. Presszó üzemeltetőjét. A tanú úgy nyilatkozott, hogy születésnapját megelőzően együttesen italoztak, majd másnap elpanaszolta a sértett, hogy hajnalban elvitték a rendőrök tanúkihallgatásra és olyasmit vallott, amit később megbánt. A tanú azonban a vallomás tartalmáról nem tudott, csak azt, hogy a sértett előzően erősen ittas volt, hajnalig mulattak.
A vádlott által kihallgatni kért ezen tanúk azonban a sértett baráti körébe tartoztak, az általuk előadottak a sértett később tett előadásán alapultak. Ezen tanúk közvetett tanúk voltak, az általuk előadottak a sértett nyomozati vallomásának megcáfolására nem voltak alkalmasak. Ezért a bíróság a tanúvallomások összevetése és mérlegelése után is arra a következtetésre jutott, hogy a sértett nyomozati eljárás során tett és általa aláírt vallomásait fogadta el valósnak.
A bíróság a tényállás megállapításánál bizonyítékként értékelte a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Igazgatóság Felderítő Osztály által készített írásos kivonatot a vádlott által titkos információgyűjtés során tett, később nyílttá tett telefonbeszélgetések tartalmából. Eszerint a vádlott 2011. augusztus 2. napján telefonmegbeszélést folytatott a sértettel, ahol a sértett biztosította a vádlottat, hogy a kért pénzösszeg aznap meglesz biztosan. A telefonbeszélgetésből fenyegető nyilatkozat nem szűrhető le, de kamattal kapcsolatban is kérdezett a vádlott és tartalmából arra is következtetni lehet, hogy e tárgyban többszöri megbeszélés, illetve átadás lehetett.
A bíróság nem fogadta el a védelem érvelését a vonatkozásban, hogy a kihallgatást végző rendőrök vallomása nem fogadható el, azok ellentmondásossága miatt. A védekezés szerint dr. Sz. A. nem megfelelően jegyzőkönyvezett, hiszen a sértett bizonyos szavak jelentését - pl. telefonálást imitált - nem ismeri. A bíróság megítélése szerint ezen jegyzőkönyvben megfelelően körülírásra került, hogy a sértett milyen módon próbált segítséget nyerni, miszerint úgy tett, mintha a vádlottat telefonon hívná. A bíróság megítélése szerint nem szűrhető le az a következtetés, hogy a sértettnek a jegyzőkönyvben olyan mondatot adtak szájába, melyet az nem ismer.
A bíróság ügyészi indítványra további bizonyítást folytatott le arra vonatkozóan, hogy a sértett a tárgyaláson esetlegesen azért vonta vissza a nyomozati eljárás során tett, fenyegetéssel kapcsolatos terhelő vallomását, mert az előzetes fogvatartásból szabaduló vádlott őt szabadlábon megfenyegette. Ezzel kapcsolatban megkereste a Magyar Telekom Távközlési Nyrt.-t a sértett által használt mobiltelefon 2013. február 1. napjától 2013. október 28. napjáig terjedő időre vonatkozó híváslistájának és az előfizetői adatok megküldése céljából. A Telekom által megküldött híváslistából és az ezzel kapcsolatos elemzésből azonban nem volt egyértelműen megállapítható olyan adat vagy körülmény, mely a vádlott részéről történt telefonon való befolyásolás vagy kapcsolatfelvétel tényét ily módon alátámasztotta volna.
A bíróság a felsoroltakon túlmenően bizonyítékként értékelte a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Igazgatóság Felderítő Osztály feljelentését, a Rendészeti Együttműködési Központ tájékoztatását a vádlott 2012. május 22-i, Grazi Büntetés-végrehajtási Intézetből való szabadulásáról, a Zalaegerszegi Városi Bíróság Bny.25/1/2012. számú végzését, a titkos információgyűjtés bizonyítási eszközként történő felhasználásával kapcsolatos végzését, a vádlott őrizetével, előzetes letartóztatásával kapcsolatos iratokat, lefoglalással kapcsolatos határozatokat, jegyzőkönyveket, bűnjeljegyzéket, a vádlott védőjének orvosi igazolását, miszerint a vádlott élettársa terhes, valamint a vádlott erkölcsi bizonyítványát.
E bizonyítékok egyenként és összességében való értékelése után a bíróság a vádlott bűnösségét a rendelkező részben megjelölt bűncselekményben megállapította és megbüntetése felől határozott.
A vádlott a tényállásban rögzített magatartásával 1 rb., a Btk. 367. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettét valósította meg.
A bíróság a büntetéskiszabás körében súlyosító körülményként értékelte a vádlott büntetett előéletét, azt, hogy korábbi elítélése szintén zsarolás bűntette miatt történt, valamint a vagyon elleni erőszakos bűncselekmények elszaporodottságát. Enyhítő körülményként értékelte, hogy a vádlott egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik és jelenleg várja a második gyermekét.
E bűnösségi körülményekre figyelemmel a bíróság a vádlottat a rendelkező részben megjelölt büntetésekkel sújtotta abban a meggyőződésben, hogy a büntetési célok ily módon megvalósulnak.
A bíróság a vádlottal szemben a Btk. 36. § alapján szabott ki szabadságvesztés büntetést, melynek végrehajtási fokozata a 37. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel börtön.
A vádlott a 38. § (2) bekezdés a) pont szerint büntetése 2/3 részének kitöltése, de legkevesebb három hónap kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
A bíróság a vádlottat a Btk. 61. § (1) bekezdés alapján tiltotta el mellékbüntetésként a közügyek gyakorlásától.
Az előzetes fogvatartásban eltöltött időt a Btk. 92. § (1) bekezdés alapján számította be a szabadságvesztésbe.
Miután a sértett kártérítést, a kifizetett 100 000 forint visszafizetését kioktatás ellenére nem igényelte, a bíróság a vádlottal szemben a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontja alapján 100 000 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el, miután ezen összeggel gazdagodott a vádlott.
Miután a büntetőeljárás során nem került bizonyításra, hogy a vádlottól lefoglalt 6 db mobiltelefon a bűncselekmény elkövetésének eszköze volt, a bíróság a mobiltelefonokkal kapcsolatban a Be. 155. § (1) bekezdésre figyelemmel a lefoglalást megszüntette és a vádlott részére történő kiadásról rendelkezett, a 155. § (2) bekezdés alapján.
A bűnügyi költség viseléséről szóló rendelkezés a Be. 338. § (1) és (2) bekezdésén alapul.
A vádlott meghatalmazott védője a 2014. április 3. napján tartott tárgyaláson indítványozta, hogy a bíróság a sértett vonatkozásában igazságügyi elmeszakértői véleményt szerezzen be annak tisztázása céljából, hogy nála fennáll-e túlzott alkoholfogyasztásra figyelemmel olyan körülmény, miszerint vallomását aggályosan kell kezelni. Ennek körében kérte vizsgálni, hogy a sértett ittassága nyilatkozatára, illetve annak megváltozására kihatással volt-e.
A bíróság a védő ezen bizonyítási indítványát - mint szükségtelent - elutasította. A sértett előadta, hogy szakmunkásképzőt végzett, 3,5 éve áll munkaviszonyban, mint autószerelő. Bár elismerte, hogy rendszeresen fogyaszt alkoholt, de vitatta, hogy e körülmény beszámítási képességét befolyásolná. Elmondta, hogy kórházi kezelésre alkoholizálás miatt nem került sor, elvonó kezelésen nem vett részt. Bár volt olyan eset, hogy felszínesen végezte munkáját a 2010. évben történt válása óta, a sértett nem közölt olyan adatot, melyből a bíróság azt a következtetést szűrte volna le, hogy beszámítási képességével problémák vannak.
A bíróság megítélése szerint a sértett szavahihetősége bírói mérlegelés kérdése. Az a körülmény, hogy a sértett saját előadása szerint rendszeresen fogyaszt alkoholt, viszont ezzel kapcsolatban korábban semmiféle kezelésben nem részesült, nem ad alapot igazságügyi elmeszakértői vizsgálatára.
A bíróság ezért a sértett elmeállapotának szakértői vizsgálatával kapcsolatos bizonyítási indítványt - mint szükségtelent - elutasította.
Nagykanizsa, 2014. április 3.
Dr. Horváth Károlyné s.k. a tanács elnöke, Girgásné Kaszás Judit s.k. ülnök, Csabai Attiláné s.k. ülnök