BH 2024.7.159 A pénzintézet jogalap nélkül gazdagodik a fizetési számlára a számlatulajdonos halálát követő hónap(ok)ra átutalt nyugdíj összegével, ha azt saját hitelkövetelésére vagy a fizetési számlaszerződésből eredő követelésére számolja el [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:579. § (1)-(2) bek.].

Pertörténet:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.86140/2022/7., Fővárosi Törvényszék Pf.636174/2022/5., Kúria Pfv.20688/2023/8. (*BH 2024.7.159*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2017. évben március, április, július havában elhalálozott összesen tizenkilenc nyugdíjasnak utalt át nyugdíjat az alperesnél vezetett folyószámlájukra az elhalálozásukat követő hónapban. Valamennyi nyugdíjas folyószámláján a halála napján negatív volt a számlaegyenleg.

[2] Az alperes a folyószámlákról a halált követően átutalt nyugdíj terhére 1.) a folyószámla-szerződésből eredő saját követelését csökkentette jóváírással 1 159 675 forint, 2.) a folyószámlatartozáson felül saját, hitelből eredő követelésébe számította be a nyugdíjat 762 770 forint, 3.) közüzemi díjat utalt át a szolgáltatóknak a folyószámla-szerződés szerinti megbízás alapján, illetve az átutalt összeg terhére pénzautomatából (ATM) készpénzt vett fel ismeretlen személy 1 091 938 forint erejéig.

[3] 2017 júliusa és 2020 szeptembere között a felperes az elhalálozást követően átutalt nyugdíjak visszafizetésére szólította fel - egyes esetekben a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 86/A. § (1) bekezdése 2018. január 1. napja előtt hatályos rendelkezése alapján határozattal kötelezte - az alperest.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes keresetében 3 014 383 forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest jogalap nélküli gazdagodás címén.

[5] Követelése jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:579. §-át jelölte meg. Kifejtette, hogy a nyugdíj személyhez kötött ellátás, az a jogosultság megszűnte után senkit, magát a nyugdíjast sem illeti meg, ezért ezekkel összegekkel az alperes semmilyen tranzakciót nem volt jogosult végrehajtani - nem számíthatta be saját követelésébe a vele szerződött nyugdíjas teljesítéseként, és az ahhoz való hozzáférést nem biztosíthatta volna harmadik személyek részére, ezért az azzal való bárminemű rendelkezés - bár a harmadik személyekhez jutott gazdagodástól elesett - neki felróható.

[6] Az alperesi felhasználást három csoportba osztotta 1.) bankszámla-költségek csökkentése (1 159 675 forint), 2.) bankszámla-költség és alperesi kölcsönkövetelés csökkentése (762 770 forint), 3.) harmadik személy általi felhasználás (1 091 938 forint). Az utóbbi körébe sorolta a közüzemi díjátutalásokat, az ATM-ből történt készpénzfelvételeket.

[7] Az alperes elsősorban az eljárás megszüntetését, érdemben pedig a kereset elutasítását kérte. Ellenkérelme értelmében egyik tranzakció folytán sem ő jutott vagyoni előnyhöz, hanem vagy az örökösök vagy harmadik személyek (közüzemi szolgáltatók és/vagy a készpénzt felvevők). Nem vitatta, hogy ez utóbbi tranzakciókat csak a folyószámlához kapcsolódó hitelkeret terhére lehetett végrehajtani.

Az első- és a másodfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 3 014 383 forintot és ennek a kereset szerinti részösszegei után a kereset szerinti késedelmi kamatait.

[9] Ismertette a Ptk. 6:579. § (1) bekezdését, és rögzítette, hogy nem volt vitás, a nyugdíjast a halála hónapját követően utalt nyugdíj nem illeti meg, az jogalap nélkül jutott az alpereshez [Tny. 79. § (2) bekezdés]. Az sem volt kétséges, hogy a jogosult halála hónapját követő utalásokat a felperes teljesítette. A jogalap nélküli gazdagodás akkor és azáltal valósult meg, ahogy és amikor a jogalap nélküli vagyoni előnyhöz a gazdagodó hozzájut, azzal módja van rendelkezni, függetlenül attól, hogy ezt utóbb megteszi-e és ha igen, hogyan. Az alperesnek a perbeli követelés egészével módja volt rendelkezni az átutalás pillanatától kezdve, vagyis az egész összeggel ő gazdagodott. Ezért az elsőfokú bíróság szerint nem helytálló az alperes azon hivatkozása, hogy a jogalap nélkül átutalt nyugdíjaknak a vissza nem fizetett részével nem ő, hanem az örökös vagy más harmadik személy gazdagodott, mert a jogalap nélküli gazdagodás nem többoldalú kötelem: a gazdagodó tartozik elszámolni azzal a vagyoni előnnyel, amivel módja volt rendelkezni, azzal a személlyel, akinek rovására ahhoz hozzájutott. Ha a vagyoni előnyt bármilyen módon "továbbadja", közte és a további gazdagodó között jön létre új kötelem.

[10] Azokban az esetekben amikor a folyószámla-szerződésből eredő saját követelését vagy hitelből eredő követelését számolta el, a [2] bekezdés 1.) és 2.) pontjában írt esetekben a vagyoni előny az alperesnél maradt, azt ő használta fel. A vagyoni előny ezen részétől nem esett el, ezért jó- vagy rosszhiszeműségétől függetlenül a Ptk. 6:579. § (1) bekezdésére figyelemmel köteles azt visszaadni.

[11] Ha a gazdagodó a vagyoni előnytől elesett, visszatérítési kötelezettsége már függ attól, hogy az neki felróható-e, netán a vagyoni előnyhöz rosszhiszeműen jutott [Ptk. 6:579. § (2) bekezdés]. A [2] bekezdés 3.) pontjába tartozó rendelkezési móddal (közüzemi díjutalás és ATM-készpénzfelvétel) a jogalap nélküli vagyoni előny harmadik személy általi felhasználását tette lehetővé az alperes tevőleges vagy belenyugvó módon, így a gazdagodástól ezen összegben elesett.

[12] A Ptk. 1:4. § (1) bekezdése a felróhatóságot az adott helyzetben általában elvárható magatartás elmulasztásaként határozza meg. A folyószámla-szerződés (Ptk. 6:391. §) esetében a jogalap nélkül utalt nyugdíj nem a nyugdíjas követelése, ezért annak nyilvántartására és elszámolására a folyószámla-szerződés alapján az alperes nem volt jogosult, ekként arra sem, hogy a számlatulajdonos tartozását ne a számlatulajdonos vagyona terhére teljesítse, vagy lehetővé tegyen a nem a számlatulajdonos vagyonához való hozzáférést harmadik személynek. Az elsőfokú bíróság szerint az alperes ezeknek az ítélet [2] bekezdés 3.) pontjába tartozó összegeknek a visszaadására is köteles a Ptk. 6:579. § (2) bekezdés b) pontja alapján.

[13] A Tny. 83. § (2) bekezdése a perbeli utalásokra nem alkalmazandó, mert az a nyugdíjast megillető, de fel nem vett nyugdíjra vonatkozik. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tny. vhr.) 77. §-a szerint a jogosult halálának hónapját követően belföldi pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlára átutalt jogalap nélküli ellátás visszafizetésére a pénzforgalmi szolgáltató kötelezésének akkor van helye, ha a fizetési számla feletti rendelkezésre más személy nem jogosult, és a visszautalás a fizetési számla terhére megtörténhet.

[14] A felek által felhívott BH 2020.298., a BH 1981.383., BH 2006.90. és BH 2009.49. számú döntéseket illetően az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy ezek a per eldöntése szempontjából nem voltak jelentősek, illetve az abban foglaltakkal egyetértett. Az EBH 2017.P1. számú és BDT 2014.3162. számú döntésekben kifejtett felsőbb bírósági álláspontokkal sem helyezkedett szembe.