BH 2009.2.49 I. Nem tartozik a hagyatékhoz az a folyószámla-követelés, amelyre az örökhagyó halála esetére kedvezményezettet jelölt; ilyen rendelkezés a betéti szerződés fennállása alatt is tehető.

II. A házassági vagyonjogi szabályokon alapuló követelés is megszűnik, ha öröklés folytán ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett [Ptk. 322. § és 598. §; Csjt. 27. §; 1989. évi 2. tvr. 10. §].

A felperes az 1997. november 28-án elhunyt V. G.-né sz. B. M. örökhagyó egyetlen gyermeke, az alperes az örökhagyó sógora.

Az örökhagyó 1993. április 13-án lakossági folyószámlát nyitott az OTP Rt.-nél 4 300 000 forint betételhelyezéssel, amelyen az örökhagyó az idők folyamán több befizetést és különböző betétlekötéseket eszközölt.

Az örökhagyó házastársa, a felperes apja 1997. szeptember 12-én hunyt el, törvényes örököse a felperes volt, aki az örökhagyó özvegyi jogával terhelten örökölte meg az apai hagyatékot képező ingatlanhányadot. A lakossági folyószámla-követelés a hagyatéki vagyonban nem szerepelt, a számlán ebben az időszakban 7 828 948 forint lekötött betét és 273 717 forint lekötetlen betét volt.

Az örökhagyó 1997. november 26. napján "elhalálozás esetére adott rendelkezés" elnevezésű formanyomtatványt írt alá F. J.-né és F. J. tanúk jelenlétében, amelyben elhalálozása esetére a folyószámla-követelésére kedvezményezettként az alperest jelölte meg. A kedvezményezett adatait az alperes töltötte ki.

Az alperes 1997. december 18-án a kedvezményezetti nyilatkozat alapján a folyószámlán lévő tőke- és kamatösszegeket: 9 769 751 forintot a saját lakossági folyószámlájára utaltatta át.

Az alperes a pert megelőzően - 1998. január 28-án - a hagyatékkal kapcsolatos elszámolás eredményeként 2 000 000 forintot fizetett ki a felperesnek, ezt meghaladó követelését viszont nem teljesítette.

A felperes állította, hogy az örökhagyó folyószámláján lévő követelés 1/3-a közös tulajdonukban állt és 1993. április 26-án értékesített cs.-i ingatlan eladási árából 1/3 rész édesapja utáni hagyatékként, 1/3-a pedig a rendelkezésnek az örökhagyó belátási képessége hiányában illetve az alperesnek a közreműködése folytán előállt érvénytelensége folytán őt illeti meg.

Módosított keresetében kérte az alperest 6 922 857 forint, valamint annak 1998. január 29-től járó törvényes kamatai megfizetésére kötelezni, jogalap nélküli gazdagodás jogcímére is hivatkozott.

Az alperes a kereset elutasítását kérte és 4 124 000 forintos beszámítási kifogással is élt.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy néhai V. G.-né 1996. november 26. napján (helyesen 1997-ben) az OTP Bank Rt. "elhalálozás esetére szóló rendelkezés" című formanyomtatványán tett jognyilatkozata végrendelet. E végrendelet az alperes mint hagyományos részére juttatást tartalmazó részében érvénytelen. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 6 922 857 forintot, valamint ezen összeg után az ítéletben részletezettek szerinti késedelmi kamatot, 415 370 forint perköltséget és 415 400 forint le nem rótt kereseti illetéket.

A bíróság ítéletben tényként állapította meg, hogy az okirati bizonyítékok cáfolják azt, hogy a cs.-i ingatlan vételára került volna a számlára, mert azt az ingatlan értékesítése előtt nyitották. Megállapította azt is, hogy a felperes az ingatlan vételárát az örökhagyónak ajándékozta. Rámutatott azonban arra, hogy a vételár készpénz, helyettesíthető dolog, ezért irreleváns, hogy a vételár került-e a folyószámlára. Úgy foglalt állást, hogy az örökhagyó és házastársa között a házassági életközösség és vagyonközösség néhai V. G. 1997. szeptember 12-én bekövetkezett haláláig fennállt, valamennyi vagyonuk osztatlan közös tulajdonukba tartozott, így a folyószámla-egyenlege is, amely törvénynél fogva a felperesre szállt. Az örökhagyó olyan tulajdonjogról rendelkezett, amely nem sajátja, ezért a rendelkezés a Ptk. 98. és 99. §-ába ütközik, semmis.

Az örökhagyói rendelkezés körében akként foglalt állást, hogy az örökhagyó belátási képességének hiányát a felperesnek nem sikerült bizonyítani. Az örökhagyónak a formanyomtatvány kitöltésével tett nyilatkozata nem felelt meg az 1989. évi 2. tvr. 10. §-ában írt feltételeknek, mivel azt az örökhagyó nem a folyószámla megnyitásakor vagy befizetésekor tette, azt az OTP tévesen fogadta el, mivel az nem volt alkalmas arra, hogy a hagyatékból a folyószámla egyenlegét kivonja.

A peradatok alapján megállapította, hogy az örökhagyó halála esetére a folyószámla-követelést az alperes részére kívánta juttatni. Az ennek érdekében tett jognyilatkozata halál esetére szóló egyoldalú jognyilatkozat: végrendelet, melyben a hagyatéki terheken való osztozás nélkül, hagyományosként juttatta az alperesnek a hagyaték meghatározott részét. Hagyományrendelés pedig csak végrendeletben tehető.

Megállapította, hogy a "végrendelet" létrehozásában az alperes közreműködött, ezért a juttatás érvénytelen, arra a felperes az örökhagyó törvényes örököseként jogosult, az alperes pedig a jogalap nélküli gazdagodás értékét megfizetni tartozik.

Az alperes által megfizetett 2 000 000 forintnak az ítéletben részletezett beszámítása eredményeként a kereseti kérelemhez kötötten marasztalta az alperest.

Az alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A felperest 519 300 forint mindkét fokú perköltség és 346 174 forint le nem rótt kereseti és 415 370 forint fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte.

A másodfokú ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján téves jogi következtetésre jutott. Téves annak megállapítása, hogy a kedvezményezett megjelölést tartalmazó formanyomtatvány végrendelet, mert az a bank részére adott rendelkezés: kétoldalú jogügylet, amelyben az örökhagyó arra adott megbízást a banknak, hogy a meghatározott feltétel bekövetkezte esetén - az örökhagyó halála után - a követelést az alperesnek fizesse ki. Az örökhagyónak a bankkal kötött számlaszerződése a kettőjük jogviszonyát alapozza meg. A felperes mint örökös jogosult lett volna a szerződést megtámadni, ha a bank érvénytelen megbízás alapján eszközölt volna kifizetést az alperes részére. A felperes az örökhagyó és a bank közötti szerződés érvényességét azonban nem vitatta.

Az alperes sem öröklési, sem szerződéses kapcsolatba nem került a felperessel, a felperesnek ezért az alperessel szemben a folyószámláról jogszerűen kifizetett és felvett összeg kiadása iránt kereshetőségi joga sem volt.

Az örökhagyó a kedvezményezett jelölésével a követelést kivonta a hagyaték köréből. A jogszabály szerint e rendelkezési jog nemcsak a betételhelyezéskor gyakorolható.

A másodfokú bíróság kiemelte azt is, hogy téves a felperes érvelése abban, hogy a számlakövetelés 2/3-áról az örökhagyó nem rendelkezhetett érvényesen. A vételár 1/3-át a felperes az örökhagyónak ajándékozta, ezzel az örökhagyó tulajdonába került. Abban az esetben is, ha a vételárnak a 1/3 apai része a folyószámlára került volna és arról az örökhagyó érvényesen nem rendelkezhetett volna, ezzel az összeggel az alperes ebben az esetben sem lenne köteles elszámolni. A 6 922 857 forint tőkekövetelés 1/3-a fejében 2 000 000 forintot az alperes kifizetett, a maradék összeggel pedig a Ptk. 361. § (2) bekezdése alapján a felperesnek nem tartozik.