EH 2008.1795 A társasház és a tulajdonostársak közötti, a társasházi jogviszonyból eredő jogviták bíróság általi vizsgálatának kereteit a társasházakról szóló törvény, mint a társasházi jogvitákra vonatkozó speciális szabály jelöli ki. A társasház működésével kapcsolatos szabálysértések a társasházi közgyűlési határozatok érvénytelenségének megállapítása iránti kereset körében vizsgálhatók és bírálhatók el [2003. évi CXXXIII. tv. (továbbiakban: Tht.) 8. § (1) bek., 10. § (3) bek., 25. §, 42. § (1) bek., 61. §, 62. § (3) bek.; Pp. 123. §].
A felperes többször módosított keresetében kérte az alperes társasház 2006. április 11-én tartott közgyűlésén hozott, a közös képviselővel kötendő megbízási szerződés elfogadásáról szóló 4/2006. számú, és a tulajdonostársakat terhelő, a felújítás alapba fizetendő költséget felemelő 8/2006. számú közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítását.
Kérelmet terjesztett elő ezen kívül annak megállapítása végett, hogy:
- a közös képviselő hatáskörét és feladatait szabályozó bármely társasházi határozat az összes tulajdoni hányad szerinti, legalább egyszerű szavazat-többséggel hozható meg;
- csak a tulajdonosi hányadok többségének megindokolt döntésével engedélyezheti az alperes a közös képviselőnek bonyolítási jutalék felszámítását, a vele kötött szerződésben írt havi "fix" összegű juttatáson felül; a bonyolítási díj kikötése a szolgáltatás- ellenszolgáltatás egyenértékűségének elvét sérti; ellenérdekeltséget teremt a közös képviselő és az alperes között, gátolja a társasház költségtakarékos gazdálkodását;
- a 3/2006/2. számú határozat utólag került jegyzőkönyvezésre, az alperes jogalap nélkül emelte a közös költség összegét a külön tulajdonban álló ingatlanokra eső hulladékszállítási díjjal;
- illetéktelenül ármegállapító hatáskört von magához, a hulladékszállítási díj megállapításával;
- jogellenesen kötelezi a felperest, mint fogyasztót, a hulladékszállítással kapcsolatos fizetési hátralékért helytállási kötelezettségre;
- megakadályozza a felperes fogyasztót a hulladékszállítási díj megfizetésével kapcsolatos méltányossági és más törvényben biztosított kedvezmények igénybevételével;
- érdeksérelmet szenved a felperes, illetve az alperes, mert csökken a fenntartásra fordítható pénzforrás; a tulajdonostársak esetleges hátralékait, a behajtással kapcsolatos jogi eljárásokat is a közös tulajdon fenntartására szánt közös költségből kell fedezni;
- az alperes megfosztja a felperes fogyasztót attól a jogától, hogy a hulladékszállítást végző szolgáltatóval külön szerződést kössön, illetve figyelmen kívül hagyja, hogy a felperesnek már van érvényes szolgáltatási szerződése;
- az alperes megsérti a nyugtaadási kötelezettségét; a felperes által fizetett hulladékszállítás díjáról igazolást nem ad;
- az alperes a közgyűlések lebonyolítására és dokumentálására vonatkozó gyakorlata a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Tht.) 36. § (2) bekezdését sérti, mert az egyes napirendekről történő szavazást megelőzően nem állapítja meg a határozatképességet;
- a Tht. 38. § (1) bekezdését sértően jár el az alperes, mert a tulajdonostársak szavazati jogát nem tulajdoni hányaduk arányában, hanem a létszámtól függően állapítja meg; a Tht. 44. § (2) bekezdését sérti az alperes, mert a közgyűlési határozatok könyve, illetve a hitelesített közgyűlési jegyzőkönyv nem tartalmazza a megszavazott határozatok szó szerinti szövegét, a szavazáskor jelen lévő tulajdonostársak, illetve a tulajdonos által meghatalmazott személy nevét és a tulajdoni hányad szerint leadott szavazatokat, "igen", "nem", "tartózkodott" bontásban;
- az alperes a Tht. 33. § (3) bekezdését sérti, mert a tulajdonostárs által írásban adott eseti meghatalmazásokat nem vizsgálja; nem ellenőrzi, hogy azok rendelkeznek-e a Ptk. 207. §-ában, a Ptk. 222. §-ában és 223. §-ában előírt tartalmi kellékekkel, azokból kitűnik-e a képviselő személye, illetve hogy milyen jognyilatkozat tételére kapott felhatalmazást.
A felperes ezen kívül kérte az alperes, illetve képviselőjének kötelezését, hogy az alapító okiratban foglaltak szerint, 41 külön tulajdoni ingatlanrész figyelembevételével határozza meg az egyes tulajdonostársakra eső közös költséget.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a keresetben megjelölt 4/2006. számú, és 8/2006. számú közgyűlési határozatok érvénytelenek. Ezt meghaladóan, a felperes keresetét elutasította.
Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a 4/2006. sz. közgyűlési határozat érvénytelenségét azért állapította meg, mert az valójában a szervezeti működési szabályzatban rendezendő, a Tht. 13. § (1) bekezdésében írtak szerint, a közös képviselő hatásköréről rendelkezik. A Tht. 14. § (1) bekezdése értelmében ezért, az összes tulajdoni hányad szerinti, legalább egyszerű szavazattöbbségű határozathozatalra lett volna szükség. Az említett határozatot ezzel szemben az eredetileg összehívott, határozatképtelen közgyűlést követő megismételt közgyűlésen, a jelenlévők egyszerű szótöbbségével hozták meg.
A 8/2006. számú, a tulajdonostársakra eső felújítási alapba történő fizetési kötelezettség felemeléséről szóló határozat érvénytelenségét az elsőfokú bíróság azért állapította meg, mert a közgyűlési meghívó napirendje e kérdés megvitatását nem tartalmazta. A Tht. 34. § (2) bekezdése értelmében, a meghirdetett napirendben nem szereplő ügyben érvényes határozatot hozni nem lehet. Az elsőfokú bíróság szerint, a határozat érvénytelenségét az is megalapozta, hogy a Tht. 38. § (2) bekezdésében írtak ellenére, a közgyűlési jegyzőkönyvből nem volt megállapítható, hogy a határozathozatalra, a megismételt közgyűlésen jelen lévő tulajdonostársak hányada alapján számított egyszerű szavazattöbbséggel került sor.
Rámutatott arra is, hogy a Tht. 24. § (2) bekezdés d) pontja szerint, a felújítási alap képzésének, felhasználásának szabályait is, a szervezeti-működési szabályzatban kell meghatározni. A döntéshozatalhoz emiatt az összes tulajdoni hányad szerint számított, legalább egyszerű szavazattöbbségű határozathozatal lett volna szükséges. A felperesnek a 3/2006/2. számú közgyűlési határozatra vonatkozóan előterjesztett kereseti kérelmét, az elsőfokú bíróság közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítása iránti keresetként értelmezte. Megállapította, hogy annak előterjesztésére, a Tht. 42. § (1) bekezdésében írt, a határozat meghozatalától számított 60 napon túl került sor, ezért azt el kellett utasítani. A bíróság a felperes egyéb megállapítás iránti keresetét arra hivatkozással utasította el, hogy - amint az Alkotmánybíróság 3/2006. (II. 8.) AB határozatának indokolásában is kitűnik - a közgyűlés tartásának és összehívásának, a meghívók közlésének, a jegyzőkönyv vezetésének, a határozatok nyilvántartásának és megismerhetőségének a törvénybeli szabályai, amennyire az a társasház tulajdonra, mint a közös tulajdon egy típusára vonatkozó szabályozástól elvárható, elegendő garanciát tartalmaznak ahhoz, hogy a tulajdontársak jogaikat érvényesíthessék. A Tht. a bírói út igénybevételét, a közös tulajdonnak a társasház tulajdonná való átalakítása, az alapító okirat módosítása, a közös tulajdon megszüntetése, az átmeneti rendelkezések között írtak szerint az alapító okirat kijavítása, az SZMSZ módosítása esetén engedi meg. A tulajdoni hányad jelzálogjoggal való terhelése esetén, a tulajdontárs részére is csak meghatározott jogorvoslat áll rendelkezésére. A bírói út igénybevételének általános szabályait a Tht. 42. § (1) bekezdése tartalmazza. A bíróság csak a közgyűlés által meghozott határozatok megfelelőségét vizsgálhatja. Kizárólag a határozatok érvénytelenségének megállapítására van lehetősége. A bíróság a társasházat, annak képviseletét ellátó szervezetet tevékenységének meghatározott ellátására nem kötelezheti, esetleges jogsértő gyakorlatát nem állapíthatja meg. A bírói út ilyen széles körű igénybevételének lehetősége ugyanis sértené, a társasházi tulajdonosok közös gazdálkodással kapcsolatos jogosítványait. A tulajdonostársak igényeiket, a Tht. 35. § (2) bekezdése szerint közgyűlés összehívásának kezdeményezése útján, illetőleg a meghozott határozatok megtámadásával érvényesíthetik. Az elsőfokú bíróság utalt a Legfelsőbb Bíróság Pfv. X. 22.227/2005/4. számú, felülvizsgálati eljárás során hozott határozatára is, amely azt hangsúlyozta, hogy a bíróságnak a törvényben meghatározottakon túlmenően nincs hatásköre a társasház életébe való beavatkozására. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra is, hogy a felperes a hulladékszállítással, illetve a bonyolítási díj megállapításával kapcsolatos igényeit már egy korábban indult perben is megkísérelte érvényesíteni. Igénye jogerősen elutasításra került, így arról újabb döntés nem volt hozható.
A mindkét fél által benyújtott fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a 4/2006. számú közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítására irányuló felperesi keresetet is elutasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felperesnek a kereset elutasítására vonatkozó ítéleti rendelkezést támadó fellebbezése alaptalan, az alperesnek a 4/2006. sz. közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapításáról szóló döntést támadó fellebbezése alapos volt.
A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes megállapítás iránti kereseti kérelmeinek előterjesztésére, a Tht.-ban foglaltakra tekintettel nem volt lehetőség. A társaság tulajdonosainak, kizárólag a közgyűlés által hozott határozat érvénytelensége megállapítása iránti kereset előterjesztésére van lehetőségük. A felperesi keresetet elutasító döntés, az elsőfokú bíróság által kifejtett indokokkal helytálló volt.
A másodfokú bíróság ezzel szemben a 4/2006. sz. közgyűlési határozattal kapcsolatban kifejtett elsőfokú bírósági jogi állásponttal nem értett egyet. Hangsúlyozta, hogy az alperesnek nincsen szervezeti- működési szabályzata. Közös képviseletét ennek ellenére meg kellett oldania. A társasház nem volt elzárva ezért attól, hogy a megválasztott közös képviselővel szerződést kössön. Szervezeti-működési szabályzat hiányában e jogviszonyra a Tht. előírásait kell alkalmazni.
A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, és a felperes által előterjesztett valamennyi kereseti kérelemnek helyt adást. Előadta, hogy a támadott másodfokú bírósági határozat sérti a tisztességes tárgyaláshoz és a hatékony jogorvoslathoz való, az Európai Egyezmény 3. Cikkében írt felperesi jogokat. A másodfokú bíróság feltételezhetően, elfogult volt a felperessel szemben. A felperes ugyanis egy korábban folyamatban volt peres eljárás során, az azonos összetételű bírói tanáccsal szemben, elfogultsági kérelmet terjesztett elő.
Előadása szerint a megállapítás iránti kereseti kérelmek előterjesztésének helye volt.
Iratellenesnek tartotta azt a megállapítást, hogy a 3/2006/2. sz. közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítását kérte. Utalt a 2007. árpilis 24-én előterjesztett kereseti kérelmének összefoglalását tartalmazó beadványára. A közgyűlési határozat tekintetében sérelmesnek tartotta, hogy kereseti kérelmét elkésettség miatt utasította el a bíróság. Ez esetben ugyanis a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának lett volna helye, a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján. Előadta azt is, amennyiben a megállapítás iránti kereset benyújtásának feltételei nem álltak fenn, a Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontja alapján, a követelés bírói úton történő érvényesítésének kizártsága miatt, a keresetlevelet szintén idézés kibocsátása nélkül kellett volna elutasítani. A 4/2006. sz. közgyűlési határozattal kapcsolatos kereseti kérelem elutasítását, a Tht. 13. § (2) bekezdés e) pontjára, illetve a 14. § (1) bekezdésére hivatkozással tartotta jogszabálysértőnek. Hangsúlyozta, a közös képviselő hatáskörére és feladataira vonatkozó szabályokat a szervezeti, működési szabályzatnak kell tartalmaznia. Azt az összes tulajdoni hányad szerinti, legalább egyszerű szavazattöbbségű határozattal kell elfogadni. Hivatkozott arra is, hogy az 1990 decemberében tartott alakuló közgyűlésen az alperes, a közös képviselővel már kötött megbízási szerződést. A jogerős ítélet alapján két megbízási szerződés van hatályban.
A felperes javasolta jogegységi határozat meghozatalát is annak kifejtése érdekében, hogy a Tht.42. §-a nem korlátozza az állampolgárok egyéb keresetindítási lehetőségeit; szervezeti-működési szabályzat hiányában, a szervezeti-működési szabályzat által szabályozandó kérdésekről, csak a szervezeti-működési szabályzat meghozatalára irányadó szabályok szerint hozható határozat; csak a hatályban lévő szerződés felmondását követően köthető új szerződés ugyanazon jogviszonyra nézve.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban fenntartását indítványozta. Vitatta a felperes által állított jogszabálysértéseket. Hangsúlyozta, hogy a felperes által előterjesztett megállapítás iránti kereseti kérelmeknek, a Pp. 123. §-ában előírt együttes feltételei nem álltak fenn. Utalt arra is, a közgyűlési jegyzőkönyv igazolja, hogy a 4/2006. sz. határozattal, a korábban megkötött szerződéssel egységes szerkezetbe foglalt megbízási szerződést fogadtak el a jelenlévők. Vitatta azt is, hogy ne lenne mód két vagy több szerződés megkötésére, ugyanazon felek között, akár ugyanazon jogviszonyra vonatkozóan.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság, a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a jogerős ítéletet. Megállapította, hogy az, a felperes által megjelölt jogszabályokat nem sérti.
Az a körülmény, hogy a másodfokú bíróság a felperesnek a fellebbezésben kifejtett álláspontjával nem értett egyet, nem bizonyítja, hogy a felperesnek a tisztességes tárgyaláshoz és hatékony jogorvoslathoz való joga sérült volna. A felperes a 2006. május 31-én előterjesztett keresetét követően, a 2007. április 24-én történt tárgyalás berekesztéséig, több alkalommal módosította a kereseti kérelmét. Igen részletes beadványait, kereseti kérelmének összefoglalásait utóbb többször is kiegészítette. Álláspontjának maradéktalan kifejtésére az elsőfokú bíróság lehetőséget adott, a meghallgatni kért tanúkat a tárgyalásra megidézte. Kizárólag egyetlen tanú meghallgatásától tekintett el, a többszöri sikertelen idézés miatt, és a felperes indítványára. Módot adott arra, hogy a peres felek a jogvita eldöntéséhez szükséges valamennyi iratot benyújtsák. A másodfokú bíróság az ily módon lefolytatott terjedelmes bizonyítás alapján, az előterjesztett fellebbezések keretei között hozta meg döntését. Határozathozatalát megelőzően a felperes, az eljáró tanács tagjainak elfogultságára nem hivatkozott. A Pp. 16. § (4) bekezdése értelmében utóbb már ilyen bejelentést nem tehet. A rendelkezésre álló iratokból az eljárt másodfokú bíróság elfogultságára, a felperesnek a hatékony jogorvoslathoz való jogainak megsértésére következtetni nem lehetett.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az eljárt bíróságoknak azzal az álláspontjával is, hogy a felperes által megjelölt két közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítása iránti kereset elbírálásán túl, az alperes kötelezésére, illetve vele szemben előterjesztett egyéb megállapítás iránti kereseti kérelmek előterjesztésére nem volt mód. A tulajdonostársak és a társasház közötti, a társasházi jogviszonyból eredő jogviták bíróság általi vizsgálatára vonatkozó kereteket, a Tht. mint a társasházi jogviszonyra vonatkozó speciális szabály kijelöli. A polgári peres eljárásra a Tht. 8. § (1) bekezdésében, 10. § (3) bekezdésében 25. §-ban, 61. §-ban, 62. § (3) bekezdésben, illetve a 42. § (1) bekezdésében írt feltételek meglétében kerülhet sor. Megállapítás iránti egyéb kereseti kérelem pedig csak a Pp. 123. §-ában kikötött feltételek fennállása esetén terjeszthető elő. A felperes által benyújtott, megállapításra irányuló egyéb kereseti kérelmek tekintetében a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes nem bizonyította, hogy azok előterjesztése az alperessel szembeni jogainak megóvása végett szükséges. Ha ugyanis valamely határozat meghozatalára nem a Tht.-ban előírt szavazatarányban kerül sor, vagy a közös költségnek a tulajdonostársakra eső hányadát, a külön tulajdoni hányadok számának figyelmen kívül hagyásával állapítja meg a közgyűlési határozat, vagy a közös költséget a közös költségként fel nem számítható kiadások alapulvételével határozza meg a közgyűlés, a Tht. 42. § (1) bekezdése alapján, a közgyűlési határozatok érvénytelenségének megállapítása iránti kereset útján nyerhető jogorvoslat. Nem vitás, hogy a Tht. 36. § (2) bekezdése az egyes napirendi pontokról történő szavazást megelőzően előírja a határozatképesség megállapításának szükségességét. Az sem vitás, hogy a Tht. 38. § (1) bekezdése értelmében, a közgyűlésen, a tulajdontársak, a tulajdoni hányaduk arányában kötelesek gyakorolni a szavazati jogukat. A Tht. 44. § (2) bekezdése szerint a közgyűlési határozatok könyvének, a hitelesített közgyűlési jegyzőkönyv alapján, a határozatképesség arányát, a megszavazott határozatok szó szerinti szövegét, a szavazáskor jelen lévő tulajdonostársak, illetőleg tulajdontárs által meghatalmazott személy nevét és tulajdoni hányad szerint leadott szavazatait, "igen", "nem", "tartózkodott" bontásban kell tartalmaznia. Magában kell foglalnia továbbá a közgyűlési határozatok végrehajtásának módját és időpontját, elmaradása esetén ennek indokát. Az sem vitás, hogy a Tht. 33. § (3) bekezdése szerint, a tulajdontársak által írásban meghatalmazott képviselő meghatalmazásait, a Ptk. 222-223. §-a alapján kell vizsgálni. Mindezen szabályok megsértése szintén a konkrét közgyűlési határozatok elleni kereset elbírálása során vizsgálandók. A bíróságnak akkor kell döntenie arról, hogy az említett szabályokat megtartották-e a közgyűlési határozathozatal során, illetve követően. A tulajdonosok jogainak, így a felperes jogainak megóvása érdekében, külön e szabálysértések vizsgálatára megállapítás iránt kereseti kérelem előterjesztése nem szükséges.
Az nem vitás, hogy a 3/2006/2. sz. határozatra nézve a 2007. április 24-ei beadványában, azaz az utolsó összesített, végleges keresetet tartalmazó kérelmében a felperes kizárólag annak megállapítását kérte, hogy e határozat utólag került jegyzőkönyvezésre. A 2007. március 29-ei tárgyaláson tett érvénytelenség megállapítása iránti kérelmét ekkor már nem tartotta fenn. A kereset elutasításának ezért nem az elsőfokú bíróság által megjelölt elkésettség oka miatt volt helye, hanem azért, mert a megállapítás iránti kérelem előterjesztésének jogszabályi feltételei a fent kifejtettek szerint nem álltak fenn. E határozatot, a Tht. 42. § (1) alapján kellett volna a felperesnek megtámadnia, annak meghozatalától számított 60 napos határidőben. Jogai védelmére az ily módon előterjesztett kereset szolgált volna. A 60 napos keresetindítási határidő megkerülése végett a közgyűlési határozat megtámadását, utóbb a Pp. 123. §-ára hivatkozással nem kérheti.
Tévesen hivatkozott arra is a felperes, hogy a megállapítás iránti kereseti kérelmek előterjesztésének hiánya miatt, a Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontja lett volna alkalmazandó. A felperes által előterjesztett kérelmek, amint arra megelőzően a Legfelsőbb Bíróság utalt, konkrét közgyűlési határozatok megtámadásán keresztül érvényesíthetők. A felperes az igényérvényesítés módját választotta meg tévesen, ezért azt érdemi döntéssel kellett elutasítani.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság egyetértett azzal a másodfokú bírósági állásponttal, hogy a 4/2006. sz. közgyűlési határozat meghozatalához elegendő volt a megismételt közgyűlésen jelen lévők egyszerű szótöbbsége. E közgyűlési határozat, amint azt, az alperes az elsőfokú bírósági ítélet elleni fellebbezésében is kifejtette, szervezeti-működési szabályzat elfogadásáról szóló döntésnek, nem tekinthető. A határozat lényegében a közös képviselővel kötendő, a korábban fennállt megbízási szerződést módosító szerződés jóváhagyásáról szól. Az a körülmény, hogy a megbízási szerződésben olyan kikötések is szerepelnek, amelyek a szervezeti-működési szabályzat tartalmát is képezhetik, nem eredményezi a megismételt közgyűlésén hozandó határozathozataltól eltérő szabályok alkalmazásának szükségességét. A becsatolt megbízási szerződésből megállapítható, hogy a közös képviselő társasház-kezelői tevékenységet is elvállalt. Megalapozatlanul hivatkozik a felperes arra, hogy a bonyolítási díj kikötése érdekellentétet teremt a közös képviselő és az alperes társasház között. Amint az a megbízási szerződés 5. pontjából kitűnik, az említett díj éppen azért jár, mert a közös képviselő azt vállalja, hogy idegen kivitelezővel végzendő munkavégzés esetén árajánlatokat, referenciákat kér be, garanciális és szavatossági igényeket érvényesít, műszaki ellenőrzést végez. Nyilvánvalóan, ha az alperes érdekeivel ellentétesen köt szerződést, a társasháznak módjában áll, az abból erdő kárt a közös képviselővel szemben közvetlenül érvényesíteni.
A bonyolítási díj költségarányosságának, szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségének elvével szembeni megállapítási kereset a felperes jogainak megvédése érdekében ez okból sem volt előterjeszthető.
A felperes, a közgyűlési jegyzőkönyvből is kitűnően megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a jogerős ítéletben foglaltakra tekintettel, a közös képviselő, és az alperes jogviszonyát két, egyidejűleg fennálló megbízási szerződés rendezi. A közgyűlés 4. napirendi pontja ugyanis "egységbe foglalt" képviseleti szerződés tárgyalásáról, illetve arról szóló határozathozatalról tesz említést. Az új képviseleti szerződés elfogadásával az érintett felek kifejezték azt, hogy a korábbi tartalommal készült megbízási szerződést, új szerződés tartalma szerinti módosítással tartják irányadónak.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság mindezekre tekintettel a jogszabályoknak megfelelő, az ügy érdemi elbírálását érintő eljárási szabálysértés nélkül hozott jogerős ítéletet, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperes által megjelölt jogkérdések tekintetében jogegységi határozat hozatalát szükségtelennek ítélte. A korábban hozott legfelsőbb bírósági határozatokban kifejtettektől eltérő megválaszolást igénylő jogértelmezési kérdés felmerülését nem észlelte.