62015TO0207[1]

A Törvényszék elnökének végzése, 2015. július 16. National Iranian Tanker Company kontra Az Európai Unió Tanácsa. Ideiglenes intézkedés iránti kérelem - Közös kül- és biztonságpolitika - Iránnal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések - A pénzeszközök befagyasztása - Végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem - Fumus boni iuris - Az érdekek mérlegelése - A sürgősség hiánya. T-207/15. R. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE

2015. július 16. ( *1 )

"Ideiglenes intézkedés iránti kérelem - Közös kül- és biztonságpolitika - Iránnal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések - A pénzeszközök befagyasztása - Végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem - Fumus boni iuris - Az érdekek mérlegelése - A sürgősség hiánya"

A T-207/15. R. sz. ügyben,

a National Iranian Tanker Company (székhelye: Teherán [Irán], képviselik: T. de la Mare QC, M. Lester, J. Pobjoy barristerek, R. Chandrasekera, S. Ashley és C. Murphy solicitorok)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: N. Rouam és M. Bishop, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2015. február 12-i 2015/236/KKBP tanácsi határozat (HL L 39., 18. o.), valamint az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 267/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2015. február 12-i 2015/230/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 39., 3. o.) felperest érintő részükben történő végrehajtásának felfüggesztése iránt benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE

meghozta a következő

Végzést ( 1 )

A jogvita előzményei

1 A jelen ügy azon, az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben nyomásgyakorlás céljából bevezetett korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos, amelyek célja, hogy ez utóbbi megszüntesse az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeit és az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek fejlesztését.

[omissis]

7 A felperes, a National Iranian Tanker Company nyersolaj- és földgáz-szállítmányozásra szakosodott iráni társaság, amely egy nagy olajszállító tartályhajóflottát üzemeltet, az Unióhoz fordult, hogy több levélben aggodalmát fejezze ki az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben hozott korlátozó intézkedéseknek a flottájára gyakorolt hatásai miatt. Ebben az összefüggésben az iráni nukleáris programmal való mindenfajta kapcsolatot tagadott, valamint pontosította, hogy már 2000-ben privatizálták.

8 Mindazonáltal a Tanács 2012. október 15-én ténylegesen felvette a felperes nevét a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékébe.

9 Egyrészt ugyanis a Tanács elfogadta a 2010/413 határozat módosításáról szóló, 2012. október 15-i 2012/635/KKBP határozatot (HL L 282., 58. o.). A 2012/635 határozat (16) preambulumbekezdése szerint korlátozó intézkedések hatálya alá kell vonni különösen az iráni állam tulajdonában álló, a kőolaj- és földgázágazatban tevékenykedő szervezeteket, mivel az iráni kormány jelentős bevételi forrását képezik. Következésképpen a 2012/635 határozat 1. cikke (8) bekezdésének a) pontja módosította a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontját, amennyiben korlátozó intézkedések hatálya alá tartoznak "az I. mellékletben nem szereplő azon személyek és szervezetek, akik Irán kormánya, illetve a tulajdonában álló vagy általa ellenőrzött szervezetek részére, vagy velük kapcsolatban álló személyek és szervezetek részére támogatást nyújtanak; ezek felsorolását a II. melléklet tartalmazza [helyesen: az I. mellékletben nem szereplő azon személyek és szervezetek, akik Irán kormánya részére támogatást nyújtanak, és a tulajdonokban álló vagy általuk ellenőrzött szervezetek, vagy a velük kapcsolatban álló személyek és szervezetek; ezek felsorolását a II. melléklet tartalmazza]". A 2012/635 határozat 2. cikke felvette a felperes nevét a 2010/413 határozat II. mellékletébe, amely "[a] nukleáris vagy ballisztikus rakétákhoz kapcsolódó tevékenységekben részt vevő személyek és szervezetek, valamint az iráni kormányt támogató szervezetek [helyesen: szervezetek]" nevének jegyzékét tartalmazza.

10 Másrészt a Tanács elfogadta a 267/2012 rendelet végrehajtásáról szóló, 2012. október 15-i 945/2012/EU végrehajtási rendeletet (HL L 282., 16. o.). A 945/2012 rendelet 1. cikke felvette a felperes nevét a 267/2012 rendelet IX. mellékletébe, amely "[a] nukleáris tevékenységekben vagy ballisztikus rakétákkal kapcsolatos tevékenységekben részt vevő személyek és szervezetek, valamint az iráni kormányt támogató személyek és szervezetek" nevének jegyzékét tartalmazza.

11 A felperes nevét az alábbi - a két esetben azonos - indokok miatt vették fel a fent említett jegyzékekbe: "Az iráni kormány gyakorolja felette a tényleges ellenőrzést. Az iráni kormánnyal kapcsolatokat fenntartó részvényesein keresztül pénzügyi támogatást nyújt a kormánynak".

12 A 2012/635 határozatot és a 945/2012 rendeletet a felperessel a 2012. október 16-i levélben közölték.

13 2012. december 27-én a felperes e két jogi aktusnak az őt érintő részében történő megsemmisítése iránti keresettel fordult a Törvényszékhez.

14 A Törvényszék a 2014. július 3-i National Iranian Tanker Company kontra Tanács ítéletében (T-565/12, EBHT, EU:T:2014:608, a továbbiakban: NITC-ítélet) helyt adott a nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalapnak, amely hibát a Tanács azzal követte el, hogy felvette a felperes nevét a fent említett jegyzékekbe. Következésképpen a Törvényszék helyt adott a keresetnek, és a felperest érintő részükben megsemmisítette a 2012/635 határozatot, valamint a 945/2012 rendeletet.

15 A NITC-ítélet (fenti 14. pont, EU:T:2014:608) időbeli hatályát illetően a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó jogi aktusoknak az azonnali hatállyal történő megsemmisítése lehetővé tenné a felperes számára teljes vagyonának vagy vagyona egy részének az Unión kívülre történő áthelyezését anélkül, hogy a Tanács adott esetben megfelelő időben megszüntethetné a megállapított szabálytalanságokat, így súlyos és helyrehozhatatlan kárt szenvedhetne minden olyan vagyonbefagyasztás hatékony érvényesülése, amelyről a Tanács a felperessel szemben a jövőben esetlegesen határoz. A Törvényszék szerint ugyanis a felperes újabb jegyzékbe vételét nem lehet eleve kizárni, mivel az újabb vizsgálat keretében a Tanácsnak lehetősége van arra, hogy jogilag megfelelő módon alátámasztott indokok alapján újra jegyzékbe vegye a felperes nevét.

16 Következésképpen a NITC-ítélet (fenti 14. pont, EU:T:2014:608) a 2012/635 határozat és a 945/2012 rendelet joghatásait a felperes tekintetében az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. cikkének első bekezdésében előírt fellebbezési határidő lejártának napjáig, vagy - az e határidőn belüli fellebbezés benyújtása esetén - a fellebbezés elutasításának napjáig fenntartotta.

17 A Tanács nem nyújtott be fellebbezést a NITC-ítélettel (fenti 14. pont, EU:T:2014:608) szemben.

18 Ellenben a Tanács - miután a 2014. október 23-i levélben arról a szándékáról tájékoztatta a felperest, hogy újra felveszi a nevét a fent említett jegyzékekbe, valamint a felek közötti levélváltást követően - 2015. február 12-én elfogadta a 2010/413 határozat módosításáról szóló 2015/236/KKBP határozatot (HL L 39., 18. o.), valamint az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 267/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló 2015/230/EU végrehajtási rendeletet (HL L 39., 3. o.), amely jogi aktusokkal (a továbbiakban: megtámadott jogi aktusok) újra felvette a felperes nevét a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékébe.

19 A felperes ezen újabb jegyzékbe vétele az alábbi - a két esetben azonos - indokokon alapult:

"A [felperes] pénzügyi támogatást nyújt az iráni kormánynak a részvényesein, az Iranian State Retirement Fundon, az Iranian Social Security Organizationön, valamint az Oil Industry Employees Retirement and Savings Fundon keresztül, amelyek államilag ellenőrzött szervezetek. A[...] [felperes] ezen túlmenően az egyik legnagyobb nyersolajszállító-üzemeltető a világon, továbbá az iráni nyersolaj egyik fő szállítója. Ennek megfelelően a[...] [felperes] - az iráni olaj szállítása révén - logisztikai támogatást nyújt az iráni kormánynak."

20 A Tanács a 2015. február 16-i levélben elküldte a felperesnek a megtámadott jogi aktusok másolatát.

Az eljárás és a felek kérelmei

21 A Törvényszék Hivatalához 2015. április 24-én benyújtott keresetlevéllel a felperes keresetet terjesztett elő annak érdekében, hogy a megtámadott jogi aktusok az őt érintő részükben megsemmisítésre kerüljenek, valamint hogy másodlagosan a módosított 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdése c) pontjának, valamint a módosított 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdése d) pontjának vele szembeni alkalmazhatatlansága az EUMSZ 277. cikkre alapított jogellenességi kifogás útján megállapításra kerüljön. Keresetének alátámasztása érdekében a felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a Tanács azzal, hogy a NITC-ítéletben (fenti 14. pont, EU:T:2014:608) megvizsgáltakkal azonos kifogások alapján szankcionálta újra, megfosztotta az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének értelmében vett hatékony jogorvoslathoz való jogától, valamint megsértette a jogerő és a jogbiztonság elvét. Ezen túlmenően a Tanács nyilvánvaló értékelési hibákat követett el, és megsértette a felperes védelemhez való jogát, valamint a tulajdonhoz való alapvető jogát.

22 A Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott külön beadványban a felperes előterjesztette a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, amelyben lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék elnöke: [omissis]

- rendelje el a felperest érintő részükben a megtámadott jogi aktusok végrehajtásának felfüggesztését addig, amíg a Törvényszék az alapkeresetről nem határoz;

- kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.

A jogkérdésről

[omissis]

A fumus boni iurisról

[omissis]

39 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a Tanács által felidézett állandó ítélkezési gyakorlat szerint amikor valamely uniós intézmény által kibocsátott jogi aktust formai vagy érdemi hibák miatt megsemmisítenek, ezen intézménynek jogában áll megegyező új jogi aktust elfogadni, ezúttal betartva a formai szabályokat, és ügyelve arra, hogy ezen új jogi aktus ne szenvedjen ugyanabban az érdemi hibában (lásd ebben az értelemben: 2008. október 23-i People's Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ítélet, T-256/07, EBHT, EU:T:2008:461, 65. és 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2012. december 13-i Görögország kontra Bizottság ítélet, T-588/10, EU:T:2012:688, 476. és 478. pont).

40 Ezenkívül ami konkrétan a jelen ügyet illeti, a Törvényszék, miután emlékeztetett arra, hogy a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekbe történő eredeti felvételével kapcsolatos indokokat nem támasztották alá elegendő bizonyítékokkal, a NITC-ítélet (fenti 14. pont, EU:T:2014:608) 77. pontjában ügyelt annak a jelzésére, hogy a Tanácsnak lehetősége volt arra, hogy jogilag megfelelő módon alátámasztott indokok alapján újra jegyzékbe vegye a felperes nevét.

41 A Tanács ebből lényegében arra következtet, hogy joga volt ahhoz, hogy a jelen esetben a felperes eredeti jegyzékbe vételét megelőzően keletkezett dokumentumokra támaszkodjon - noha az eredeti jegyzékbe vétel igazolásához nem mutatta be ezeket a dokumentumokat -, valamint ahhoz, hogy felhasználja az említett "régi" dokumentumokat olyan új jegyzékbe vételi indokok alátámasztásához, mint például az iráni kormánynak nyújtott "logisztikai támogatás", mivel pontosan azért járt el így, hogy válaszoljon a NITC-ítéletben (fenti 14. pont, EU:T:2014:608) szereplő kifogásokra, valamint mivel azzal kapcsolatos új bizonyítékokat mutatott be, hogy a felperes ténylegesen "logisztikai támogatást" nyújtott e kormánynak.

42 A felperes ellenben úgy véli, hogy a hatékony jogorvoslathoz való alapvető jogának a sérelme nélkül a Tanács a jelen esetben nem hozhatott fel olyan jegyzékbe vételi indokokat, amelyekre már 2012 októberében az eredeti jegyzékbe vételekor hivatkozhatott, valamint nem mutathatott be olyan bizonyítékokat, amelyek már e jegyzékbe vétel időpontjában a rendelkezésére álltak, mivel véleménye szerint azok a ténybeli állítások, amelyeken a megtámadott jogi aktusok alapulnak, lényegében azonosak azokkal, amelyeken az eredeti jegyzékbe vétele alapult, és amelyeket a NITC-ítéletben (fenti 14. pont, EU:T:2014:608) kifogásoltak.

43 Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró úgy véli, hogy a felek által folytatott vita az Alapjogi Charta 47. cikkének, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én aláírt egyezmény 13. cikkének a hatályával kapcsolatos jelentős jogi vita fennállását tükrözi, amely két cikk a hatékony jogorvoslathoz való jogot rögzíti, tehát a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot "a gyakorlatban éppúgy mint a jogban" (az EJEB Ramadhi és társai kontra Albánia ítélete, 48. §, 2007. november 13.). Azt kell meghatározni, hogy a Tanács a hatékony jogorvoslathoz való e jogra tekintettel hivatkozhat-e a fenti 39. és 40. pontban idézett ítélkezési gyakorlatra ahhoz, hogy úgy orvosolja a jogellenesség megállapítását - amely a korlátozó intézkedés megsemmisítését indokolta -, hogy olyan új intézkedést fogad el, amely az előző intézkedésével azonos gyakorlati hatással rendelkezik, és ezt olyan ténybeli összefüggésben teszi, amely lényegében nem változott.

44 E kérdés érzékeny jellege különösen abban rejlik, hogy a Tanács által rendelet formájában elfogadott korlátozó intézkedések a Bíróság alapokmánya 60. cikke második bekezdésében biztosított védőhatásban részesülnek, amennyiben az ilyen rendelet megsemmisítése csak a fellebbezési határidő lejártának napjától vagy - ha e határidőn belül fellebbezést nyújtottak be - a fellebbezés Bíróság általi elutasításának napjától lép hatályba (lásd az alábbi 55-57. pontot). Ebből az következik, hogy amennyiben a Tanács ténylegesen a fenti 43. pontban leírt módon járhatott el, lehetősége volt - az állítólagos jegyzékbe vételi indokok jogellenessége vagy elegendő bizonyítékok hiánya miatt az ugyanazon vállalkozással szemben korlátozó intézkedéseket előíró, egymást követő rendeletek mindegyikének a megsemmisítése ellenére - arra, hogy fellebbezések rendszeres benyújtásával hatályban tartsa az ilyen intézkedések megszakítatlan sorát anélkül, hogy az ezen intézkedések és megsemmisítések alapját képező ténybeli háttér lényegében változott volna.

45 Ezért azt kell megvizsgálni, hogy a hatékony jogorvoslathoz való alapvető jog tiszteletben tartása nem követeli-e meg az ugyanazon vállalkozás által indítható, egymást követő bírósági eljárások során jogvesztő elem kikötését, amely arra kötelezné a Tanácsot, hogy a korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos első ügyirataiban az összes jegyzékbe vételi indokot és terhelő bizonyítékot - amelyet az ügyiratok összeállításának időpontjában könnyen megszerezhet -mutassa be, ez pedig megakadályozná abban, hogy ezen indokok és bizonyítékok Törvényszék általi kifogásolása esetén a vállalkozás újabb jegyzékbe vételének igazolásához felhasználja azokat. Ez azzal a következménnyel járna, hogy az ilyen újabb jegyzékbe vételt csak új és releváns tények vagy bizonyítékok felmerülése esetén lehetne elképzelni, miközben tilos lenne a Tanács számára a jövőbeli újabb jegyzékbe vételek alkalmával olyan bizonyítékok felhasználása, amelyekre ugyan még nem hivatkozott, azokra azonban az első jegyzékbe vétel időpontjában már lehetett hivatkozni.

46 Úgy tűnik, hogy a jelen ügy ilyen jogvesztő elem kikötésének a szükségességét szemlélteti: a felperesnek az iráni kőolajszállításból álló gazdasági tevékenysége 2012 októbere, azaz az eredeti jegyzékbe vételének időpontja és a jelen esetben megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontja között nem változott. Ennélfogva nem vitatott, hogy itt azoknak az ügyfeleknek biztosított logisztikai szolgáltatásról van szó, akik megrendelték ezt a szállítást. Márpedig az ügyiratokból nem tűnik ki, hogy a Tanácsnak ne lett volna lehetősége arra, hogy már az eredeti jegyzékbe vétellel kapcsolatban a "logisztikai támogatásra" alapított indokra támaszkodjon. Ugyanez vonatkozik a felperes részvényesi szerkezetének az összetételére, amely nem tűnik úgy, hogy 2012 és 2015 között változott volna. A Tanács - amely a NITC-ítélethez (fenti 14. pont, EU:T:2014:608, 51. pont) vezető eljárásban kifejtette annak pontos szerkezetét - nem állította, hogy az e részvényesi szerkezetre alapított "pénzügyi támogatás" indoka nem állt rendelkezésre a felperes 2012 októberében történt eredeti jegyzékbe vételekor. Ami a megtámadott jogi aktusok alátámasztására szolgáló bizonyítékokat illeti, a Tanács észrevételeiben konkrétan csak öt dokumentumot említett (28. lábjegyzet). Márpedig e dokumentumok közül négy 2012 októberénél korábbi, miközben az egyetlen későbbi (2014. februári) nem tűnik releváns újdonságnak, mivel a felperes szerepének - mint iráni kőolajszállító - és e szerep iráni gazdaságra gyakorolt jelentőségének a felidézésből áll, amit senki nem vitat.

47 Hozzá kell tenni, hogy a NITC-ítélet (fenti 14. pont, EU:T:2014:608), amely megsemmisítette a felperes eredeti jegyzékbe vételét, jogerős lett. Márpedig kétségtelen, hogy a jogerő csak azokhoz a ténybeli és jogi kérdésekhez kapcsolódik, amelyeket a szóban forgó bírósági határozat ténylegesen vagy szükségszerűen eldöntött, és arra csak akkor lehet hivatkozni, ha az e határozathoz vezető kereset ugyanazokat a feleket állította szembe, annak ugyanaz volt a tárgya, és az ugyanazon a jogcímen alapult (lásd ebben az értelemben: 2015. február 25-i Walton kontra Bizottság ítélet, T-261/14 P, EBHT-KSZ, EU:T:2015:110, 35. és 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Következésképpen a felperes nem hivatkozhat a megtámadott jogi aktusok tekintetében a NITC-ítéletnek a szó szoros értelmében vett jogerejére, mivel e jogi aktusok a felperes gazdasági tevékenységének másik, az ezen ítélettel megsemmisített jogi aktusok tárgyát képezőtől eltérő időszakára vonatkoznak. Ugyanakkor nem hanyagolható el az, hogy a felperesnek az iráni kőolajszállításból álló e tevékenysége lényegében változatlan maradt, valamint hogy a tevékenység érintett időszakai közötti eltérés a Tanács által lényegében szintén változatlan ténybeli alapon végrehajtott újabb jegyzékbe vételének az eredménye. Tekinthető tehát úgy, hogy a jelen esetben a jogerő fogalmának alkalmazása csak a Tanács azon cselekményének köszönhetően kizárt, hogy mesterségesen meghosszabbítja a felperessel szemben előírt korlátozó intézkedéseket úgy, hogy ennek alkalmával olyan bizonyítékokra hivatkozik, amelyeket a felperes eredeti jegyzékbe vételekor felhozhatott volna. Márpedig az ilyen megközelítés - noha nem tekinthető a jogerő fogalmával összeegyeztethetetlennek - mindenképpen hozzájárulhat a felperes hatékony jogorvoslathoz való jogának a megsértéséhez.

48 Ebből az következik, hogy a fenti 39. és 40. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat a hatékony jogorvoslathoz való jog szempontjából a fenti 45. pontban megjelölt értelmű megszorító értelmezést tehet szükségessé.

49 Mindazonáltal az ilyen megszorító értelmezéssel szemben kifogásolható az, hogy a korlátozó intézkedések áldozatává váló vállalkozás számára elismert hatékony jogorvoslathoz való jog hatálya nem korlátozható jogtalanul kizárólag a megsemmisítés iránti keresetre - ezzel együtt végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet benyújtva -, miközben e vállalkozásnak lehetősége van arra, hogy az előírt intézkedések jogellenességére az e jogellenesség miatt őt ért károk Tanács általi megtérítése iránti kereset keretében hivatkozzon. Más összefüggésben ugyanis - nevezetesen a közbeszerzési jogvitákban - az uniós bíróság úgy ítélte meg, hogy a sikertelen ajánlattevő hatékony jogorvoslathoz való jogát úgy kell tekinteni, hogy azt tiszteletben tartották, még akkor is, ha nem volt lehetősége arra, hogy megsemmisítés iránti kereset előterjesztésével - amely keresettel együtt ideiglenes intézkedés iránti kérelem kerül benyújtásra - érvényesen kifogásolja a szóban forgó szerződés elvesztését, amennyiben kártérítési kereset előterjesztésével lehetősége volt arra, hogy kártérítésben részesüljön (lásd ebben az értelemben: 2015. április 23-i Bizottság kontra Vanbreda Risk & Benefits végzés, C-35/15 P (R), EBHT, EU:C:2015:275, 34., 35. és 38. pont). Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró úgy ítéli meg, hogy az ügyet érdemben elbíráló bíróság feladata megvizsgálni adott esetben azt, hogy léteznek-e olyan kényszerítő indokok, amelyek kizárják ezen ítélkezési gyakorlatnak a korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos jogvitákra való kiterjesztését.

50 A fentiek összességéből következik, hogy olyan jelentős jogi vita fennállására kell következtetni, amelynek a megoldása nem egyértelmű, és ezért alapos vizsgálatot igényel, amelynek az érdemi eljárás tárgyát kell képeznie, így első ránézésre nem tűnik úgy, hogy a kereset komoly alapot nélkülöz (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Pilkington Group végzés, EU:C:2013:558, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Az érdekek mérlegeléséről

[omissis]

52 A korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos jogvitát illetően többször is megállapításra került, hogy az alapkereset elutasítása esetén a korlátozó intézkedések végrehajtásának felfüggesztése megakadályozhatja azok teljes érvényesülését, és ennélfogva lehetetlenné teheti a helyzet visszaállítását. Az ilyen felfüggesztés ugyanis lehetővé tenné az ezen intézkedések hatálya alatt álló szervezet számára, hogy pénzeszközeit azonnal kivonja a befagyasztás biztosítására köteles bankoktól, és hogy kiürítse a bankszámláit az érdemi határozat kihirdetését megelőzően. Így lehetséges lenne számára a vele szemben az Iráni Iszlám Köztársasággal szembeni nyomásgyakorlás céljából - hogy az abbahagyja az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeket - hozott korlátozó intézkedések céljának megkerülése, miközben az ideiglenes intézkedésről határozó bírótól kért ideiglenes intézkedéseknek nem kell előre semlegesíteniük az alapeljárásban később meghozandó határozat következményeit (lásd ebben az értelemben: 2012. június 14-i Qualitest FZE kontra Tanács végzés, C-644/11 P(R), EU:C:2012:354, 73-77. pont; Iranian Offshore Engineering & Construction kontra Tanács végzés, EU:T:2013:118, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53 A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a Tanács azzal, hogy nem nyújtott be fellebbezést a NITC-ítélettel (fenti 14. pont, EU:T:2014:608) szemben, maga tette lehetővé a felperes számára azt, hogy utóbbi teljes mértékben részesüljön a 2012. október 15-én vele szemben előírt korlátozó intézkedések említett ítélettel történő megsemmisítésének joghatásaiban (lásd: fenti 9. és 10. pont) úgy, hogy 2014 szeptember közepe és 2015 február közepe között bankszámlái felszabadítását követően szabadon rendelkezett vagyonával. Ebből az következik, hogy e ténymegállapításra tekintettel a Tanács aligha hivatkozhat arra a kockázatra, amit a meghozott korlátozó intézkedések céljának a megkerülése jelent.

54 Ez az érvelés ugyanakkor csak a Tanács által 2012. október 15-én elfogadott korábbi korlátozó intézkedésekre érvényes. Ellenben ami a megtámadott jogi aktusok által a felperesre előírt új korlátozó intézkedéseket illeti, nem lehet elve kizárni, hogy az ügyet érdemben elbíráló bíróság a fenti 48. pontban említett megszorító értelmezés elvetésével elutasítja a felperes által előterjesztett megsemmisítés iránti keresetet. Ilyen körülmények között ismét figyelembe kellene venni ezen intézkedések célját, valamint el kellene kerülni, hogy a felperes azonnal kivonhassa pénzeszközeit, amelyeket esetlegesen felhalmozott a bankszámláin azon öt hónap alatt, amikor nem álltak fenn korlátozó intézkedések.

55 Mindenesetre az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a korlátozó intézkedéseket meghatározó olyan rendeletek, mint a 2015/230 rendelet (lásd: fenti 18. pont), egyfelől az általános hatályú jogi aktusokhoz hasonlók, mivel általános jelleggel és absztrakt módon meghatározott címzettek valamely csoportjának megtiltják a pénzeszközök azon személyek és szervezetek rendelkezésére bocsátását, akik, illetve amelyek a mellékleteikben szerepelnek, másfelől az e személyekkel és szervezetekkel szemben hozott egyedi határozatok csoportjához hasonlók (lásd ebben az értelemben: 2008. szeptember 3-i Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítélet, C-402/05 P és C-415/05 P, EBHT, EU:C:2008:461, 241-243. pont; 2011. november 16-i Bank Melli Iran kontra Tanács ítélet, C-548/09 P, EBHT, EU:C:2011:735, 45. pont; 2013. április 23-i Gbagbo és társai kontra Tanács ítélet, C-478/11 P-C-482/11 P, EBHT, EU:C:2013:258, 56. pont). A rendelkezésre bocsátással kapcsolatos e tilalom ugyanis bárkinek szól, akinek a kérdéses pénzeszközök gyakorlatilag a tulajdonában állhatnak (lásd ebben az értelemben: 2015. január 22-i Bank Tejarat kontra Tanács ítélet, T-176/12, EU:T:2015:43, 68. pont). Az a tény, hogy a szóban forgó jogi aktust egyedileg közölni kell azokkal, akiknek a pénzeszközeit be kell fagyasztani, nem érinti a mindazokkal szemben való általános hatályát, akik ilyen pénzeszközökkel rendelkezhetnek (lásd: Sharpston főtanácsnok Tanács kontra Bank Mellat ügyre vonatkozó indítványa, C-176/13 P, EBHT, EU:C:2015:130, valamint a Tanács kontra Bank Saderat Iran ügyre vonatkozó indítványa, C-200/13 P, EBHT, EU:C:2015:134, 177. pont).

56 Márpedig amint az már a fenti 44. pontban felidézésre került, a korlátozó intézkedéseket meghatározó rendelet megsemmisítésének időbeli hatályát illetően a Bíróság alapokmánya 60. cikkének második bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Törvényszék ilyen jogi aktust semmissé nyilvánító határozatai csak a fellebbezési határidő lejártának napjától, vagy - ha e határidőn belül fellebbezést nyújtottak be - a fellebbezés Bíróság általi elutasításának napjától lépnek hatályba. Az ilyen intézkedések érvényességének e fenntartását, amelyet annak szükségessége igazol, hogy a Tanács számára esélyt adjanak a megállapított jogellenesség új intézkedések elfogadása révén történő orvoslására, szisztematikusan kiterjesztették a korlátozó intézkedéseket előíró határozatokra, mégpedig az EUMSZ 264. cikk második bekezdése alapján, amely lehetővé teszi a Törvényszék számára, hogy megjelölje a semmisnek nyilvánított jogi aktusoknak azokat a joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak, azzal az indokkal, hogy a meghatározott korlátozó intézkedést előíró rendelet, valamint az azonos intézkedést előíró határozat megsemmisítése hatálybalépésének időpontja közötti különbség fennállása súlyosan sértheti a jogbiztonságot (lásd ebben az értelemben: Iranian Offshore Engineering & Construction kontra Tanács végzés, fenti 51. pont, EU:T:2013:118, 37. és 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57 Következésképpen abban az esetben, ha a Törvényszék az alapeljárás végén a Bíróság alapokmánya 60. cikke második bekezdésében előírt halasztó hatállyal megsemmisítené a 2015/230 rendeletet, a 2015/236 határozatot is megsemmisítené (lásd: fenti 18. pont), és minden valószínűség szerint ezen megsemmisítés hatálybalépését az EUMSZ 264. cikk második bekezdése értelmében a 2015/230 rendelet megsemmisítésének a hatálybalépéséhez igazítaná. Mindenesetre még ha a 2015/236 határozat megsemmisítésének időbeli hatályát nem is igazítanák a 2015/230 rendelet megsemmisítésének időbeli hatályához, a felperessel szemben az említett rendelet alapján hozott korlátozó intézkedéseket a Bíróság alapokmánya 60. cikkének második bekezdése alapján a megsemmisítést kimondó ítélet kihirdetésének az időpontját követően is kötelezően fenntartanák, ezért a felperes nevét ezen ítélet értelmében semmi esetre sem törölnék azonnal.

58 Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti eljárás pusztán járulékos jellegű azon alapeljáráshoz képest, amelyhez kapcsolódik, és célja a jövőbeli érdemi határozat teljes hatékonyságának biztosítása (lásd: 2012. november 16-i Akzo Nobel és társai kontra Bizottság végzés, T-345/12 R, EBHT, EU:T:2012:605, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. június 16-i Alcogroup és Alcodis kontra Bizottság végzés, T-274/15 R, EU:T:2015:389, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), továbbá hogy az eljárási szabályzat 158. cikkének (3) bekezdése értelmében az ideiglenes intézkedésről határozó bíró által elrendelt valamennyi ideiglenes intézkedés automatikusan hatályát veszti az eljárást befejező ítélet kihirdetésével. Ebből az következik, hogy a felperes pénzeszközei ideiglenes felszabadításának elrendeléséhez fűződő érdeke olyan előny biztosítására irányul, amelyet a megsemmisítést kimondó ítélettel el sem tudna érni. Az ilyen ítélet ugyanis csak az ezen ítélet kihirdetését követő későbbi időpontban váltaná ki a felperes által kívánt gyakorlati hatásokat - nevezetesen nevének azon szervezetek listájáról való törlését, amelyeknek a pénzeszközeit befagyasztották -, míg az ideiglenes intézkedésről első fokon határozó bíró ebben az időpontban az idő múlása folytán elveszítené minden hatáskörét, mindenesetre a felperes neve továbbra is az említett listán maradhatna egy újabb korlátozó intézkedésnek köszönhetően, amely a Bíróság alapokmánya 60. cikke második bekezdésében előírt határidőn belül felváltaná a megsemmisített intézkedéseket. Ilyen körülmények között a felperesnek a pénzeszközei ideiglenes felszabadításának ideiglenes intézkedés iránti kérelem útján történő elrendeléséhez fűződő érdekét nem részesítheti védelemben az ideiglenes intézkedésről határozó bíró (lásd ebben az értelemben: Iranian Offshore Engineering & Construction kontra Tanács végzés, fenti 51. pont, EU:T:2013:118, 40. pont).

59 Ebből az következik, hogy a különböző fennálló érdekek mérlegelése nem a felperes javára szól.

A sürgősségről

[omissis]

63 A jelen esetben először is meg kell állapítani, hogy - amint az a felperes által a 2015. június 4-i beadványában közölt pontosításokból kitűnik - a hivatkozott kár vagyoni jellegű. Mindazonáltal noha a felperes e beadványban bemutatta a gazdasági tevékenységével kapcsolatos számadatokat, egyáltalán nem nyújtott be az e számokat alátámasztó okirati bizonyítékot.

[omissis]

66 Ami e kár helyrehozhatatlan jellegét illeti, az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a vagyoni jellegű kár - kivételes körülmények kivételével - nem tekinthető helyrehozhatatlannak vagy akár csak nehezen helyrehozhatónak, amennyiben e kár általában későbbi vagyoni ellentételezés tárgya lehet. Ilyen esetben a kért ideiglenes intézkedés csak akkor indokolt, ha úgy tűnik, hogy ezen intézkedés nélkül a kérelmező olyan helyzetbe kerülne, amely az alapeljárást lezáró határozat meghozatala előtt veszélyeztetheti a pénzügyi működőképességét, vagy hogy piaci részesedése visszafordíthatatlanul és - különösen a vállalkozása méretére tekintettel - jelentős mértékben megváltozna (lásd ebben az értelemben: Iranian Offshore Engineering & Construction kontra Tanács végzés, fenti 51. pont, EU:T:2013:118, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67 A jelen esetet illetően már fentebb megállapításra került, hogy a felperes a vele szemben hozott korlátozó intézkedéseket követően az Unióban a tengeri szállítási ágazatban elvesztette valamennyi piaci részesedését. Ez a veszteség ugyanakkor pontosan az említett intézkedések által követett célkitűzések egyike, és inkább azok hatékonyságáról tanúskodik. Ebből a szempontból az ilyen veszteség a korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos jogviták keretében csak akkor lehet releváns, ha bizonyításra kerül orvosolhatatlan jellege. Márpedig a felperes e tekintetben nem nyilatkozott. A felperes többek között nem bizonyította, hogy az elveszített piaci részesedés számottevő részének visszaszerzésében szerkezeti vagy jogi természetű akadályok gátolják. Az e tekintetben felhozott kárt tehát nem lehet helyrehozhatatlannak tekinteni (lásd ebben az értelemben: 2009. március 24-i Cheminova és társai kontra Bizottság végzés, C-60/08 P(R), EU:C:2009:181, 64. pont).

68 Hozzá kell tenni, hogy a felperes nem hivatkozik pénzügyi életképességének a veszélyére. Éppen ellenkezőleg a 2015. június 4-i beadványában jelzi, hogy jelenleg olyan kereskedelmi tevékenységeket végez, amelyek iráni kőolaj Kínába, Indiába, Dél-Koreába, Tajvanra és Törökországba történő szállításából állnak, valamint hogy a teljes forgalma 2013-ban körülbelül 895 millió USD volt, és becslései szerint e forgalom a folyó évben hasonló lesz.

69 A felperes még arra hivatkozik, hogy nehéz számára a közvetlenül a megtámadott jogi aktusoknak betudható kár előzetes bizonyítása, mivel technikai nehézségek állnának fenn a korábbi jogi aktusok vagy a szélesebb nemzetközi szankciós szabályok által okozott kár és a megtámadott jogi aktusok által okozott kár közötti különbségtétel tekintetében. A felperes szerint ez részletes műszaki szakvélemények elkészítését tenné szükségessé, amelyeket nem lehet előzetesen, találgatások alapján megvalósítani. E bizonyítékoknak az ebben a szakaszban történő benyújtására való kötelezés az ideiglenes intézkedések elrendelésének leküzdhetetlen akadálya lenne. Ezért a felperesnek a megtámadott jogi aktusokkal okozott kár legalábbis részben helyrehozhatatlan lenne, amennyiben azt nem lehetne megfelelően számszerűsíteni. Következésképpen a kártérítési kereset nem biztosítana a felperes számára az Alapjogi Charta 47. cikkének értelmében vett hatékony bírói jogvédelmet.

70 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a vagyoni jellegű kár helyrehozhatatlannak tekinthető, ha e kár még a bekövetkezésekor sem számszerűsíthető (Bizottság kontra Pilkington Group végzés, fenti 30. pont, EU:C:2013:558, 52. pont; EDF kontra Bizottság végzés, EU:C:2013:157, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71 Kétségtelen, hogy a vagyoni kárnak egy esetleges kártérítési kereset keretében történő helyrehozatalához fűződő bizonytalanságot önmagában nem lehet olyan körülménynek tekinteni, amely alkalmas az ilyen kár helyrehozhatatlan jellegének a bizonyítására. Az ideiglenes intézkedés iránti eljárás szakaszában ugyanis a vagyoni jellegű kár olyan esetleges kártérítési kereset útján történő utólagos helyrehozatalának lehetősége, amelyet a megtámadott jogi aktus megsemmisítését követően indíthatnak, szükségképpen bizonytalan. Márpedig az ideiglenes intézkedés iránti eljárás nem arra irányul, hogy ezen bizonytalanság elhárítása érdekében az ilyen kártérítési kereset helyébe lépjen, mivel célja pusztán az, hogy biztosítsa a teljes hatékonyságát annak a jogerős határozatnak, amelyet a jövőben fognak meghozni az ügy érdemére vonatkozó eljárásban, amelyben az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet előterjesztették, és ami a jelen ügyben egy megsemmisítés iránti kereset (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Pilkington Group végzés, fenti 30. pont, EU:C:2013:558, 53. pont; 2011. december 14-i Alcoa Trasformazioni kontra Bizottság végzés, C-446/10 P(R), EU:C:2011:829, 55-57. pont).

72 Ezzel szemben nem ez a helyzet akkor, ha az ideiglenes intézkedésről határozó bíró által elvégzett vizsgálatból egyértelműen kitűnik, hogy a hivatkozott kár - a jellegére és bekövetkezésének előrelátható módjára tekintettel - bekövetkezése esetén nem azonosítható és számszerűsíthető megfelelő módon, és ezért a gyakorlatban a kártérítési kereset nem teszi lehetővé a helyreállítását (Bizottság kontra Pilkington Group végzés, fenti 30. pont, EU:C:2013:558, 54. pont).

73 A jelen esetben nem tűnik úgy, hogy a felperesnek ne lenne lehetősége arra, hogy a megtámadott jogi aktusok megsemmisítése esetén az e jogi aktusok miatt őt ért vagyoni kárért vagyoni ellentételezést kapjon úgy, hogy a Tanács ellen az EUMSZ 268. cikk és az EUMSZ 340. cikk alapján kártérítési keresetet terjeszt elő, tekintettel arra, hogy az ilyen kereset előterjesztésének pusztán a lehetősége elegendő a szóban forgó vagyoni kár főszabály szerint helyrehozható jellegének az igazolásához (lásd ebben az értelemben: 2001. december 14-i Bizottság kontra Euroalliages és társai végzés, C-404/01 P(R), EBHT, EU:C:2001:710, 70-75. pont).

74 Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró ugyanis nem érti, hogy a felperesnek miért ne lenne lehetősége arra, hogy ténylegesen pontosítsa a megtámadott jogi aktusok miatt őt ért vagyoni kárt úgy, hogy számszerűsíti az első korlátozó intézkedések előírását megelőző referenciaévben az Unióban végzett gazdasági tevékenységből származó jövedelmeket, és összehasonlítja e jövedelmeket a megtámadott jogi aktusokat követően realizált jövedelmekkel, valamint e bíró pontosítja, hogy abban az esetben, ha e jövedelmek már az e jogi aktusok elfogadását megelőző években nullára csökkentek, az ez utóbbiak által okozott kár e helyzet fenntartásában állna, és azt ezért átlagos éves referenciával számszerűsíteni lehetne.

75 Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a felperes a 2015. június 4-i beadványában maga mutatott be ilyen számadatokat. Ily módon megjelölte az Unióban végzett tevékenységeiből - tehát az Unió legnagyobb kőolajtársaságaival és az uniós kereskedőkkel való üzleti kapcsolataiból - származó bruttó jövedelmeket a 2009 és 2013 közötti évek tekintetében. Ebből az tűnik ki, hogy az említett jövedelmek folyamatosan csökkentek 500 millió USD-ról (2009) 160 millió USD-ra (2010), 100 millió USD-ra (2011), 40 millió USD-ra (2012) és 0 USD-ra (2013).

76 Márpedig a Törvényszék valamely későbbi kártérítési jogvitában jogosult arra, hogy a felperesnek a megtámadott jogi aktusokkal okozott kárt absztrakt becslés útján meghatározza a piaci részesedéseinek és a nyereségeinek a szokásos helyzetben végbemenő valószínű fejlődését alapul véve, amennyiben a Tanácsnak felrótt jogellenességeket nem követték el (lásd ebben az értelemben: 2013. június 5-i Rubinum kontra Bizottság végzés, T-201/13 R, EU:T:2013:296, 50. pont). A Törvényszék ugyanis a kár számszerűsítése tekintetében önállóan értékelheti a tényeket, és mérlegelési mozgástérrel rendelkezik a kártérítés terjedelmének meghatározására irányadó módszer tekintetében (lásd ebben az értelemben: 2008. február 21-i Bizottság kontra Girardot ítélet, C-348/06 P, EBHT, EU:C:2008:107, 72., 74. és 76. pont). A jelen ügyben a Törvényszék még a statisztikai átlagértékeken alapuló becslésekre is szorítkozhatna, tekintettel arra, hogy a felperesnek kellene bizonyítania az ezen becslések alapjául szolgáló adatokat (lásd ebben az értelemben: 2010. április 28-i BST kontra Bizottság ítélet, T-452/05, EBHT, EU:T:2010:167, 168. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

77 Mindenesetre úgy tűnik, hogy a Bíróság elnökének ítélkezési gyakorlatából arra lehet következtetni, hogy a korlátozó intézkedések áldozatává váló vállalkozás nem állíthatja érvényesen azt, hogy helyrehozhatatlan vagyoni kár érte, amennyiben hivatkozhat a pénzeszközök vagy gazdasági források befagyasztására vonatkozó uniós szabályozás különös rendelkezéseire, amelyek feljogosítják a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságokat arra, hogy eltérésként engedélyezzék egyes befagyasztott pénzeszközök felszabadítását, mivel e rendelkezések lehetővé teszik az alapvető költségek és szükségletek fedezését, vagy a fent említett befagyasztás hatálybalépését megelőzően vállalt szerződéses kötelezettségek teljesítését (2013. március 11-i North Drilling kontra Tanács végzés, T-552/12 R, EU:T:2013:120, 21. pont; lásd szintén ebben az értelemben: Qualitest FZE kontra Tanács végzés, fenti 52. pont, EU:C:2012:354, 41., 42. és 44. pont; 2012. október 25-i Hassan kontra Tanács végzés, C-168/12 P(R), EU:C:2012:674, 39. pont).

78 Ezen eltérést engedő rendelkezések ugyanis biztosítják egyrészt a korlátozó intézkedések által követett, Iránban az atomfegyverek elterjedése veszélyének a csökkentésére irányuló célkitűzés, másrészt pedig a jegyzékbe vett vállalkozás túlélése biztosításának a szükségessége közötti egyensúlyt. Következésképpen a korlátozó intézkedések végrehajtásának a felfüggesztése iránti kérelem sorsa az egyes befagyasztott pénzeszközök felszabadításának engedélyezése iránti említett, eltérést engedő eljárások konkrét esetben való alkalmazásától függ (lásd ebben az értelemben: Qualitest FZE kontra Tanács végzés, fenti 52. pont, EU:C:2012:354, 45. és 66. pont).

79 A jelen esetben a módosított 2010/413 határozat 20. cikke (3)-(4a), (6) és (7) bekezdése, valamint a módosított 267/2012 rendelet 24-28(b). cikke ír elő néhány olyan eltérést, amely lehetővé teszi meghatározott körülmények között a felperes pénzeszközeinek a felszabadítását. Márpedig a felperes arra szorítkozott, hogy vitassa az eltéréssel kapcsolatos e lehetőségek relevanciáját a jelen ügy tekintetében anélkül, hogy a Bíróság elnökének a fent említett ítélkezési gyakorlatáról nyilatkozott volna. Különösen nem utalt arra, hogy nyújtott-e be a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoknál a befagyasztott pénzeszközök használatának engedélyezése iránti kérelmeket, voltak-e nehézségei, vagy hogy megtagadták-e e kérelmeket, ami nem tette lehetővé számára az ilyen engedély e hatóságoktól történő megszerzését.

80 Következésképpen a sürgősségre vonatkozó feltétel nem teljesül.

81 A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja.

2) A Törvényszék elnöke a költségekről jelenleg nem határoz.

Luxembourg, 2015. július 16.

E. Coulon

hivatalvezető

M. Jaeger

elnök

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.

( 1 ) A jelen végzésnek csak azok a pontjai kerülnek ismertetésre, amelyek közzétételét a Törvényszék hasznosnak tartja.