62013CJ0200[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2016. április 21. Az Európai Unió Tanácsa kontra Bank Saderat Iran. Fellebbezés - Közös kül- és biztonságpolitika - Az atomfegyverek elterjedése elleni küzdelem - Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben hozott korlátozó intézkedések - Egy iráni bank pénzeszközeinek befagyasztása - Indokolási kötelezettség - Jogi aktus elfogadására irányuló eljárás - Nyilvánvaló értékelési hiba. C-200/13. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2016. április 21. ( *1 )

"Fellebbezés - Közös kül- és biztonságpolitika - Az atomfegyverek elterjedése elleni küzdelem - Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben hozott korlátozó intézkedések - Egy iráni bank pénzeszközeinek befagyasztása - Indokolási kötelezettség - Jogi aktus elfogadására irányuló eljárás - Nyilvánvaló értékelési hiba"

A C-200/13. P. sz. ügyben,

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: S. Boelaert és M. Bishop, meghatalmazotti minőségben)

fellebbezőnek,

támogatja:

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviselik: L. Christie és S. Behzadi-Spencer, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: S. Lee barrister),

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2013. április 16-án

benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

a Bank Saderat Iran (székhelye: Teherán [Irán], képviselik: D. Wyatt QC, R. Blakeley barrister, valamint S. Jeffrey, S. Ashley és A. Irvine solicitors)

felperes az elsőfokú eljárásban,

az Európai Bizottság (képviselik: D. Gauci és M. Konstantinidis, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

beavatkozó fél az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: T. von Danwitz tanácselnök, D. Šváby, A. Rosas (előadó), Juhász E. és C. Vajda bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: L. Carrasco Marco tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. szeptember 10-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2015. február 26-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésében az Európai Unió Tanácsa az Európai Unió Törvényszéke által a Bank Saderat Iran kontra Tanács ügyben 2013. február 5-énhozott ítélet (T-494/10, EU:T:2013:59, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék a Bank Saderat Irant érintő részükben megsemmisítette a következőket:

- az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 26-i 2010/413/KKBP tanácsi határozat (HL L 195., 39. o.; helyesbítés: HL 2010. L 197., 19. o.) II. melléklete B. táblázatának 7. pontját;

- az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007/EK rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2010. július 26-i 668/2010/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 195., 25. o.) melléklete B. táblázatának 5. pontját;

- a 2010/413 határozat módosításáról szóló, 2010. október 25-i 2010/644/KKBP tanácsi határozat (HL L 281., 81. o.) melléklete I. címe B. táblázatának 7. pontját;

- az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 25-i 961/2010/EU tanácsi rendelet (HL L 281., 1. o.) VIII. melléklete B. táblázatának 7. pontját;

- a 2011/413 határozat módosításáról szóló, 2011. december 1-jei 2011/783/KKBP tanácsi határozatot (HL L 319., 71. o.);

- a 961/2010 rendelet végrehajtásáról szóló, 2011. december 1-jei 1245/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletet (HL L 319., 11. o.);

- az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. március 23-i 267/2012/EU tanácsi rendelet (HL L 88., 1. o.; helyesbítések: HL 2012. L 332., 31. o.; HL 2014. L 93., 85. o.) IX. melléklete I. címe B. táblázatának 7. pontját

abban a részükben, amelyben a "Bank Saderat Iran" neve szerepel azon személyek, szervezetek és szervek listáin, akikre, illetve amelyekre az e jogi aktusok (a továbbiakban együttesen: vitatott jogi aktusok) értelmében megállapított korlátozó intézkedések alkalmazandók.

A jogi háttér és a jogvita előzményei

2 A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) főigazgatójának számos jelentése, valamint a NAÜ kormányzótanácsának határozatai miatti aggályai okán, amelyek az Iráni Iszlám Köztársaság nukleáris programjával kapcsolatosak, az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa (a továbbiakban: Biztonsági Tanács) 2006. december 23-án elfogadta az 1737. (2006) számú határozatot, amelynek - a mellékletével összefüggésben értelmezett - 12. pontja számos olyan, az atomfegyverek elterjedéséhez állítólag hozzájáruló személyt és szervezetet felsorol, akiknek, illetve amelyeknek a pénzeszközeit, valamint gazdasági erőforrásait be kell fagyasztani.

3 Az 1737. (2006) számú határozat Európai Unióban történő végrehajtása céljából a Tanács 2007. február 27-én elfogadta az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2007/140/KKBP közös álláspontot (HL L 61., 49. o.).

4 A 2007/140 közös álláspont 5. cikkének (1) bekezdése előírta, hogy az e rendelkezés a) és b) pontjában felsorolt személyek és szervezetek bizonyos kategóriáinak valamennyi pénzeszközét és gazdasági erőforrását be kell fagyasztani. Ezen 5. cikk (1) bekezdésének a) pontja ily módon az 1737. (2006) számú határozat mellékletében megjelölt személyekre és szervezetekre, valamint a Biztonsági Tanács vagy a Biztonsági Tanácsnak a 1737. (2006) számú határozat 18. pontja alapján létrehozott bizottsága által megjelölt további személyekre és szervezetekre vonatkozott. E személyek és szervezetek listája a 2007/140 közös álláspont I. mellékletében szerepelt. Az említett 5. cikk (1) bekezdésének b) pontja az ezen I. mellékletben nem szereplő azon személyekre és szervezetekre vonatkozott, akik, illetve amelyek különösen az Iráni Iszlám Köztársaság atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeiben részt vesznek, azzal közvetlen kapcsolatban állnak vagy azt támogatják. E személyek és szervezetek listája az említett közös álláspont II. mellékletében szerepelt.

5 Az Európai Közösség hatásköreit illetően az 1737. (2006) számú határozatot az EK 60. cikk és az EK 301. cikk alapján elfogadott, a 2007/140 közös álláspontra vonatkozó, az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. április 19-i 423/2007/EK tanácsi rendelet (HL L 103., 1. o.) hajtotta végre, amelynek tartalma lényegében hasonló a 2007/140 közös álláspontéhoz, mivel az említett rendeletnek a Biztonsági Tanács vagy a szankcióbizottság által megjelölt személyekre, szervezetekre és szervekre vonatkozó IV. mellékletében, valamint a IV. mellékletében felsoroltakon kívüli más személyekre, szervezetekre és szervekre vonatkozó V. mellékletében ugyanazon szervezetek és természetes személyek szerepelnek.

6 A 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdése a) pontjának szövege a következő: "Az V. mellékletben felsorolt személyek, jogalanyok vagy szervek tulajdonában lévő, vagy ezek által [...] irányított [helyesen: személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, azok tulajdonában vagy birtokában lévő, illetve az általuk ellenőrzött] valamennyi pénzeszközt és gazdasági forrást be kell fagyasztani. Az V. melléklet azon természetes és jogi személyeket, jogalanyokat [helyesen: szervezeteket] és szerveket tartalmazza, amelyekre [helyesen: akikre, illetve amelyekre] a IV. melléklet nem vonatkozik, és amelyeket [helyesen: akiket, illetve amelyeket] a 2007/140/KKBP közös álláspont 5. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően úgy minősítettek, mint amelyek [helyesen: mint akik, illetve amelyek]:

a) Irán atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeiben részt vesznek, azzal közvetlen kapcsolatban állnak vagy azt támogatják [...]".

7 A Biztonsági Tanács, miután megállapította, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság folytatja az urándúsítással kapcsolatos tevékenységeit, és nem működik együtt a NAÜ-vel, 2008. március 3-án elfogadta az 1803. (2008) számú határozatot. E határozat 10. pontjában a Biztonsági Tanács:

"Arra kér valamennyi államot, hogy tanúsítson éberséget a területén található pénzügyi intézmények által az Iránban székhellyel rendelkező bármely bankkal - különösen a Bank Mellivel és a Bank Saderattal -, valamint azok bankfiókjaival és külföldi kirendeltségeivel folytatott tevékenységekkel kapcsolatban annak elkerülése érdekében, hogy e tevékenységek az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységekhez vagy az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek fejlesztéséhez vezessenek, ahogyan azt az 1737. (2006) számú határozat megfogalmazza". [nem hivatalos fordítás]

8 A 2010. június 9-i 1929. (2010) számú határozattal a Biztonsági Tanács szigorúbb intézkedéseket fogadott el, és többek között úgy döntött, hogy több pénzügyi intézmény pénzeszközeit be kell fagyasztani. Az említett határozat 21. pontjában a Biztonsági Tanács többek között felszólítja az államokat arra, hogy "ha olyan információkkal rendelkeznek, amelyek alapján észszerű indokokkal feltételezhető, hogy bizonyos pénzügyi szolgáltatások - így biztosítás és viszontbiztosítás - területükön történő nyújtása, valamint bármely pénzügyi vagy más eszköznek vagy gazdasági forrásnak a területükre irányuló, azon keresztüli vagy onnan kiinduló, az állampolgáraik vagy a jogrendjük alá tartozó szervezetek (ideértve a külföldi leányvállalatokat), vagy a területükön található személyek vagy pénzügyi intézmények részére vagy részéről történő átutalása hozzájárulhat Irán atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeihez vagy az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek Irán általi fejlesztéséhez, akadályozzák meg e tevékenységeket különösen azon pénzügyi vagy más eszközöknek vagy gazdasági forrásoknak a befagyasztása révén, amelyek a területükön találhatók, vagy később oda kerülnek, illetve amelyek a joghatóságuk alá tartoznak, vagy később az alá kerülnek, és e programokkal vagy tevékenységekkel kapcsolatosak, valamint az ilyen átutalások megakadályozása érdekében - nemzeti hatóságaikkal és jogszabályaikkal összhangban - fokozott felügyelet gyakorlása révén". [nem hivatalos fordítás]

9 A 2010. június 17-i következtetéseihez csatolt nyilatkozatban az Európai Tanács hangsúlyozta, hogy egyre aggasztóbbnak tartja az iráni nukleáris programot, üdvözölte az 1929. (2010) számú határozat Biztonsági Tanács általi elfogadását, tudomásul vette a NAÜ legutóbbi, 2010. május 31-i jelentését, továbbá újabb, különösen a pénzügyi ágazatot érintő korlátozó intézkedések bevezetését jelentette be.

10 A Tanács - a 2007/140 közös álláspont hatályon kívül helyezésével és ezen utóbbihoz képest további korlátozó intézkedések elfogadásával - a 2010. július 26-án elfogadott 2010/413 határozattal hajtotta végre az említett nyilatkozatot. A 2010/413 határozatnak a pénzügyi tevékenységekre vonatkozó (17)-(20) preambulumbekezdése emlékeztet a Biztonsági Tanács 1929. (2010) számú határozatában szereplő döntéseire, valamint az Európai Tanács 2010. június 17-i nyilatkozatára. A 2010/413 határozat 2. fejezete a pénzügyi szektorral foglalkozik. E határozat 10. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az Irán atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeihez vagy atomfegyverek hordozóeszközeinek fejlesztéséhez potenciálisan hozzájáruló pénzügyi szolgáltatások nyújtásának, illetve ilyen célú pénzügyi vagy más eszközöknek vagy forrásoknak a tagállamok területére, azon keresztül vagy onnan kiindulva, vagy a tagállamok állampolgárai vagy a jogrendjük alá tartozó szervezetek (a külföldi fiókokat is ideértve), vagy a területükön található személyek vagy pénzintézetek részére vagy részéről megvalósuló átutalásának megakadályozása érdekében a tagállamok fokozott felügyeletet gyakorolnak a joghatóságuk alá tartozó pénzintézeteknek az Iránban székhellyel rendelkező bankokkal, valamint az ellenőrzésük alatt álló fiókokkal, leányvállalatokkal és szervezetekkel folytatott valamennyi tevékenysége felett.

11 A 2010/413 határozat 20. cikkének (1) bekezdése előírja a személyek és szervezetek több kategóriája pénzeszközeinek befagyasztását. E 20. cikk (1) bekezdésének a) pontja a Biztonsági Tanács által megjelölt és e határozat I. mellékletében felsorolt személyekre és szervezetekre vonatkozik. Az említett 20. cikk (1) bekezdése b) pontjának hatálya alá tartoznak "az I. mellékletben nem szereplő azon személyek és szervezetek, akik [helyesen: akik, illetve amelyek] Irán atomfegyverek terjesztésének [helyesen: elterjedésének] veszélyével járó tevékenységeiben vagy atomfegyverek hordozóeszközeinek fejlesztésében - többek között a tiltott termékek, áruk, felszerelések, anyagok és technológiák beszerzésében való részvétel által - közreműködnek, azzal közvetlen kapcsolatban állnak vagy ahhoz támogatást biztosítanak, vagy olyan személyek vagy szervezetek, akik [helyesen: akik, illetve amelyek] az előbb említettek nevében vagy irányításuk szerint járnak el, vagy az említettek tulajdonában álló vagy - akár törvénytelen módon is - ellenőrzésük alá tartozó szervezetek, vagy azon személyek vagy szervezetek, akik [helyesen: akik, illetve amelyek] segítettek a jegyzékbe vett személyeknek vagy szervezeteknek abban, hogy elkerüljék vagy megsértsék a[ Biztonsági Tanács] 1737. (2006), [...] 1747. (2007), [...] 1803. (2008) és [...] 1929. (2010) [számú] határozat[a] vagy e határozat rendelkezéseit, továbbá az [Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC)] és az [Iráni Iszlám Köztársaság Tengerhajózási Társasága (IRISL)] egyéb magas rangú tagjai és szervezetei, illetve az ő tulajdonukban lévő, az általuk ellenőrzött vagy a nevükben eljáró szervezetek; ezek felsorolását a II. melléklet tartalmazza".

12 A 2010/413 határozat II. melléklete több pénzügyi szervezetről, illetve ilyen szervezetek csoportjairól tesz említést. A Bank Saderat Iran (beleértve valamennyi fiókját és leányvállalatát) neve e melléklet I. címe B. táblázatának 7. pontjában szerepel. A felvételre a következő indokok miatt került sor:

"A [Bank Saderat Iran] állami tulajdonban lévő iráni bank (az iráni kormány tulajdonrésze 94%). A Bank Saderat pénzügyi szolgáltatásokat nyújt az iráni nukleáris és [ballisztikus]rakéta-programokhoz beszerzéseket végrehajtó - többek között a[z 1737(2006) számú] határozatban megnevezett - szervezetek számára [helyesen: A Bank Saderat pénzügyi szolgáltatásokat nyújt az iráni nukleáris és [ballisztikus]rakéta-programokhoz beszerzéseket végrehajtó szervezetek számára. E szervezetek között szerepelnek a[z] [1737(2006) számú] határozatban megjelölt szervezetek]. A [Bank Saderat Iran] kezelte az 1737 [2006] sz. [...]határozatban megnevezett [helyesen: szankcionált] DIO [Védelmi Iparágak Szervezete] és az Iran Electronics Industries [kifizetéseit] és akkreditívjeit még 2009 márciusában is. 2003-ban a [Bank Saderat Iran] akkreditívet nyitott [helyesen: kezelt] az iráni nukleáris tevékenységekhez kapcsolódó (később az 1737 [2006]. sz. [...]határozatban szankcionált) Mesbah Energy Company számára."

13 A 423/2007 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtására 2010. július 26-án elfogadott 668/2010 végrehajtási rendelettel a Bank Saderat Iran nevét - amely e végrehajtási rendelet melléklete I. címe B. táblázatának 5. pontjában szerepel - felvették a jogi személyek, szervezetek és szervek 423/2007 rendelet V. mellékletének I. táblázatában szereplő listájára.

14 A Bank Saderat Iran említett listára való felvételének indokai csaknem azonosak a 2010/413 határozatban szereplő indokokkal.

15 A Tanács 2010. július 27-i levelében tájékoztatta a Bank Saderat Irant nevének a 2010/413 határozat II. mellékletében és a 423/2007 rendelet V. mellékletében szereplő listára való felvételéről.

16 A Bank Saderat Iran 2010. augusztus 18-i és 25-i, továbbá a 2010. szeptember 2-i, 9-i és 30-i levelében felhívta a Tanácsot arra, hogy közölje vele azokat a bizonyítékokat, amelyekre a vele szembeni korlátozó intézkedések elfogadását alapította. 2010. szeptember 15-i levelében a Tanácstól az említett határozat felülvizsgálatát is kérte.

17 A 2010/413 határozat II. mellékletét a 2010. október 25-én elfogadott 2010/644 határozat felülvizsgálta és átírta. E határozat (2) preambulumbekezdésében a Tanács megjelöli, hogy figyelembe vette az érintettek által számára benyújtott észrevételeket.

18 A Bank Saderat Iran nevét felvették a szervezeteknek a - 2010/644 határozatnak megfelelően módosított - 2010/413 határozat II. melléklete I. táblázatában szereplő listájának 7. pontjába is. Az indokolás már nem azt tartalmazza, hogy állami tulajdonban lévő olyan iráni bankról van szó, amelyben az iráni kormány tulajdonrésze 94%, hanem azt, hogy részben az iráni kormány tulajdonában áll. Egyebekben az indokolás megegyezik a 2010/413 határozatban szereplő indokolással.

19 A 423/2007 rendeletet hatályon kívül helyezte és felváltotta a 2010. október 25-én elfogadott 961/2010 rendelet. Ez utóbbi rendelet 16. cikkének (2) bekezdése értelmében: "A VIII. mellékletben felsorolt személyekhez, szervezetekhez és szervekhez tartozó, azok tulajdonában vagy birtokában lévő, illetve az általuk ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági forrást be kell fagyasztani. A VIII. melléklet azon természetes és jogi személyeket, szervezeteket és szerveket tartalmazza, [...] amelyek [helyesen: akik, illetve amelyek] a 2010/413[...] határozat 20. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően úgy minősülnek, mint amelyek [helyesen: mint akik, illetve amelyek]: [...]"

a) Irán proliferációs veszéllyel járó nukleáris tevékenységeiben vagy az atomfegyverek hordozóeszközeinek Irán általi fejlesztésében - többek között a tiltott áruk és technológiák beszerzésében való részvétel által - közreműködnek, azzal közvetlen kapcsolatban állnak vagy ahhoz támogatást biztosítanak, illetve ilyen személyeknek, szervezeteknek vagy szerveknek - akár törvénytelen módon is - a tulajdonában vagy az ellenőrzése alatt állnak, vagy ezek nevében vagy utasítására járnak el;

b) olyan természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek, amelyek [helyesen: akik, illetve amelyek] segítséget nyújtanak egy jegyzékbe vett személynek, szervezetnek vagy szervnek az e rendeletben, a 2010/413[...] határozatban vagy az [...] 1737. (2006), [...] 1747. (2007), [...] 1803. (2008) és [...] 1929. (2010) [számú] határozatban foglalt rendelkezések megkerüléséhez vagy megsértéséhez;

20 A Tanács a Bank Saderat Iran nevét felvette a jogi személyek, szervezetek és szervek 961/2010 rendelet VIII. melléklete B. pontjában szereplő listájának 7. pontjába. E felvétel indokai csaknem azonosak a 2010/644 határozatnak megfelelően módosított 2010/413 határozatban szereplő indokokkal.

21 A Tanács 2010. október 28-i levelében válaszolt a Bank Saderat Iran 2010. szeptember 15-i levelére, és jelezte, hogy a felülvizsgálatot követően elutasítja ez utóbbi kérelmét, amely arra irányult, hogy a nevét töröljék a 2010/413 határozat II. mellékletének és a 961/2010 rendelet VIII. mellékletének listájáról. A Tanács e tekintetben kifejtette, hogy nem ért egyet a Bank Saderat Iran azon álláspontjával, miszerint az akkreditívekre vonatkozó tevékenységei nem járulhattak hozzá az atomfegyverek elterjedéséhez. A Bank Saderat Irannak az ügy irataihoz való hozzáférésre irányuló kérelmére adott válaszként a Tanács közölte vele a tagállamok által benyújtott, korlátozó intézkedések elfogadására irányuló két javaslat másolatát (a továbbiakban: 2010. október 28-án közölt javaslatok).

22 2011. május 31-én a Tanács a megtámadott ítélet alapjául szolgáló megsemmisítés iránti kereset keretében benyújtott viszonválaszának mellékleteként közölte a Bank Saderat Irannal a 2011. május 27-i tanácsi dokumentumot, amely tartalmazta a Bank Saderat Irannak a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó szervezetek listájára való felvételére vonatkozó harmadik javaslat kivonatát (a továbbiakban: harmadik javaslat).

23 2011. december 1-jén a Tanács egy felülvizsgálatot követően úgy határozott, hogy a 2011/783 határozattal, illetve az 1245/2011 végrehajtási rendelettel továbbra is szerepelteti a Bank Saderat Irant a 2010/413 határozatban, illetve a 961/2010 rendeletben szereplő listán.

24 Az Európai Tanács 2011. december 9-i következtetéseire hivatkozva a Tanács a 2010/413 határozat módosításáról szóló, 2012. január 23-i. 2012/35/KKBP határozattal (HL L 19., 22. o.; helyesbítés: HL 2012. L 31., 7. o.) újabb intézkedéseket fogadott el.

25 2012. március 23-án a Tanács a 961/2010 rendeletet hatályon kívül helyező és felváltó 267/2012 rendelettel újabb intézkedéseket fogadott el. A pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztását a 267/2012 rendelet 23. cikke írja elő. A 23. cikk (2) bekezdése a következőképpen szól: "A IX. mellékletben felsorolt személyekhez, szervezetekhez és szervekhez tartozó, azok tulajdonában vagy birtokában lévő, illetve az általuk ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági forrást be kell fagyasztani. A IX. melléklet azon természetes és jogi személyeket, szervezeteket és szerveket tartalmazza, amelyek a [2010/413] határozat 20. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának megfelelően úgy minősülnek, mint amelyek [helyesen: mint akik, illetve amelyek]: [...] [...]"

a) Irán proliferációs veszéllyel járó nukleáris tevékenységeiben vagy az atomfegyverek hordozóeszközeinek Irán általi fejlesztésében - többek között a tiltott áruk és technológiák beszerzésében való részvétel által - közreműködnek, azzal közvetlen kapcsolatban állnak vagy ahhoz támogatást biztosítanak, illetve ilyen személyeknek, szervezeteknek vagy szerveknek - akár törvénytelen módon is - a tulajdonában vagy az ellenőrzése alatt állnak, vagy ezek nevében vagy utasítására járnak el;

b) olyan természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek, amelyek [helyesen: akik, illetve amelyek] segítséget nyújtanak egy jegyzékbe vett személynek, szervezetnek vagy szervnek az e rendeletben, a 2010/413[...] határozatban vagy az [...] 1737. (2006), [...] 1747. (2007), [...] 1803. (2008) és [...] 1929. (2010) [számú] határozatban foglalt rendelkezések megkerüléséhez vagy megsértéséhez;

d) azok az egyéb személyek, szervezetek és szervek, akik [helyesen: akik, illetve amelyek] támogatást, így például anyagi, logisztikai vagy pénzügyi támogatást nyújtanak az iráni kormánynak, valamint az azokhoz kapcsolódó személyek és szervezetek;

26 A Bank Saderat Iran neve a 267/2012 rendelet IX. melléklete I. címe B. táblázatának 7. pontjában szerepel. E felvétel indokai csaknem azonosak a 2010/644 határozatnak megfelelően módosított 2010/413 határozatban szereplő indokokkal.

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

27 A Törvényszék Hivatalához 2010. október 7-én benyújtott keresetlevelével a Bank Saderat Iran a 2010/413 határozat és a 668/2010 végrehajtási rendelet megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő. Ezt követően kiterjesztette a kereseti kérelmeit, és a 2010/644 határozat, a 961/2010 rendelet, a 2011/783 határozat, az 1245/2011 végrehajtási rendelet és a 267/2012 rendelet őt érintő részükben történő megsemmisítését is kérte.

28 Mindenekelőtt a Törvényszék elutasította a Tanács és a Bizottság azon érvelését, amely szerint a Bank Saderat Iran nem jogosult arra, hogy az alapvető jogokhoz kapcsolódó védelmekre és garanciákra hivatkozzon.

29 Ezt követően megvizsgálta a Bank Saderat Iran által indított keresetet. A Bank Saderat Iran három jogalapra hivatkozott. Az első jogalap az indokolási kötelezettségnek, a védelemhez való jogának és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogának megsértésén alapult. A második jogalap a Bank Saderat Irannal szembeni korlátozó intézkedések elfogadásával kapcsolatos nyilvánvaló értékelési hibán alapult. A harmadik jogalap az arányosság elvének megsértésén alapult.

30 Az első, az indokolási kötelezettségnek, a Bank Saderat Iran védelemhez való jogának és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogának megsértésére alapított jogalap keretében a Törvényszék a vitatott jogi aktusokban és a korlátozó intézkedések elfogadására vonatkozó javaslatokban szereplő, a Bank Saderat Iranra vonatkozó valamennyi indokot megvizsgálta. A Törvényszék megállapította, hogy a Tanács a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos második indok tekintetében - ezen indok pontosításának elmulasztásával - megsértette az indokolási kötelezettséget. E pontosítás hiányában a Bank Saderat Iran bírói jogvédelemhez való joga is sérült a második indok tekintetében. E jog megsértése emellett a 2010/413 határozat, a 668/2010 végrehajtási rendelet, a 2010/644 határozat és a 961/2010 rendelet tekintetében is fennáll a korlátozó intézkedések elfogadására vonatkozó harmadik javaslat elkésett közlése miatt. Végül, a Törvényszék megállapította, hogy a 2010/413 határozat és a 668/2010 végrehajtási rendelet vizsgálata hibás volt, mivel az ügy iratai semmilyen azt sugalló körülményt nem tartalmaztak arra nézve, hogy a Tanács megvizsgálta a Bank Saderat Iranra vonatkozó bizonyítékok relevanciáját és megalapozottságát. Következésképpen a Törvényszék helyt adott az első jogalapnak a 2010/413 határozat, a 668/2010 végrehajtási rendelet, a 2010/644 határozat és a 961/2010 rendelet tekintetében.

31 A Törvényszék ezt követően megvizsgálta a Bank Saderat Irannal szembeni korlátozó intézkedések elfogadásával kapcsolatos nyilvánvaló értékelési hibára alapított második jogalapot. Ez a vizsgálat a kellően pontosnak tekintett és az indokolási kötelezettséget nem sértő indokokra vonatkozott. Mivel a Tanács által a felperessel szemben felhozott ezen indokok egyike sem indokolja a felperessel szembeni korlátozó intézkedések elfogadását, a Törvényszék helyt adott a második jogalapnak, és a felperest érintő részükben megsemmisítette a vitatott jogi aktusokat, anélkül hogy szükség lett volna az arányosság elvének megsértésére alapított harmadik jogalap vizsgálatára.

32 A Bank Saderat Iran azt állította, hogy a 267/2012 rendelet az ő vonatkozásában olyan, mint egy rendelet formájában elfogadott határozat, nem pedig egy tényleges rendelet. Következésképpen az Európai Unió Bírósága alapokmánya 60. cikkének második bekezdését a jelen esetben nem lehetett volna alkalmazni. A Törvényszék a megtámadott ítélet 123. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatára tekintettel a 267/2012 rendeletnek, beleértve annak IX. mellékletét, ugyanaz a jellege, mint egy rendeletnek, mivel 51. cikkének második bekezdése szerint teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban, ami megfelel a rendeletek EUMSZ 288. cikkben előírt hatályának. Következésképpen az Európai Unió Bírósága alapokmánya 60. cikkének második bekezdése valóban alkalmazható a jelen esetben.

A felek kérelmei

A fellebbezésről

33 A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

- döntse el érdemben a jogvitát, valamint utasítsa el a Bank Saderat Iran vitatott jogi aktusokkal szemben indított keresetét;

- kötelezze a Bank Saderat Irant a Tanács részéről az elsőfokú eljárásban és a jelen fellebbezési eljárásban felmerült költségek viselésére.

34 A Bank Saderat Iran azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.

35 A Bizottság maradéktalanul támogatja a Tanács fellebbezésében foglalt kérelmeket.

36 Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága azt kéri, hogy a Bíróság adjon helyt a fellebbezésnek, helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utasítsa el a Bank Saderat Iran vitatott jogi aktusokkal szemben indított keresetét.

A csatlakozó fellebbezésről

37 A Bank Saderat Iran azt kéri, hogy a Bíróság:

- adjon helyt a csatlakozó fellebbezésnek, és helyezze hatályon kívül a Törvényszék ítéletét a csatlakozó fellebbezésben meghatározott hibákra tekintettel;

- semmisítse meg (az egyenként tekintetbe vett) vitatott jogi aktusokat a Bank Saderat Iranra vonatkozó részükben; és

- kötelezze a Tanácsot a Bank Saderat Iran részéről a csatlakozó fellebbezéssel összefüggésben felmerült költségek viselésére.

38 A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a csatlakozó fellebbezést, és kötelezze a Bank Saderat Irant az ezen fellebbezéssel összefüggő költségek viselésére.

A fellebbezésről

39 A Tanács arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítéletben a Törvényszék többször is tévesen alkalmazta a jogot.

Az alapvető jogok megsértésére alapított jogalapok elfogadhatatlanságára vonatkozó kifogásról

A megtámadott ítélet

40 A megtámadott ítélet 44. pontjában a Törvényszék elutasította a Tanács és a Bizottság azon érvelését, amely szerint a Bank Saderat Iran nem volt jogosult arra, hogy az alapvető jogokhoz kapcsolódó védelmekre és garanciákra hivatkozzon. Ezen ítélet 39. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az uniós jog nem tartalmaz olyan szabályt, amely megakadályozná, hogy a harmadik államokhoz tartozó intézménynek minősülő jogi személyek a saját érdekükben az alapvető jogokhoz kapcsolódó védelmekre és garanciákra hivatkozzanak, és az említett ítélet 40. pontjában kimondta, hogy a Tanács és a Bizottság mindenesetre nem terjesztett elő annak bizonyítására alkalmas tényeket, hogy a felperes valóban az iráni államhoz tartozó intézmény.

A felek érvei

41 A Tanács először is vitatja a megtámadott ítélet 34-43. pontját. Véleménye szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak kimondásával, hogy a Bank Saderat Iran akkor is hivatkozhatna a saját érdekében az uniós bíróság előtt az alapvető jogokhoz kapcsolódó védelmekre és garanciákra, ha megállapítást nyerne, hogy az iráni államhoz tartozó intézmény.

42 Érvét az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-én Rómában aláírt európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 34. cikkére alapítja, amely kizárja az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulás lehetőségét a kormányzati szervek és hasonló jogalanyok számára, valamint az ezzel egyenértékű rendelkezésekre, amilyen az emberi jogokról szóló 1969. november 22-i amerikai egyezmény 44. cikke. E mögött az a jogalkotói érv áll, hogy az államok nem lehetnek az alapvető jogok kedvezményezettjei. Noha az uniós szerződések és az Európai Unió Alapjogi Chartája nem tartalmaznak az EJEE 34. cikkéhez hasonló rendelkezéseket, ugyanez az elv alkalmazandó.

43 A Tanács véleménye szerint a Törvényszék emellett tévesen alkalmazta a jogot annak kimondásával, hogy egyetlen bizonyíték alapján sem állapítható meg, hogy a Bank Saderat Iran valóban kormányzati szervezet. E tekintetben a Tanács a következőkre hivatkozik:

- az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata, amely szerint gondosan meg kell vizsgálni az egyes ténybeli és jogi hátteret annak eldöntése érdekében, hogy valamely jogalany kormányzati vagy nem kormányzati szervezet-e,

- az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Jogi Bizottságának anyagai, és különösen az Egyesült Nemzeteknek az államok és vagyontárgyaik joghatóság alóli mentességéről szóló, 2004. december 2-án elfogadott egyezménye 2. cikkének b) pontjára vonatkozó kommentárok, amelyek szerint az "állami szervezetek vagy intézmények, és egyéb jogalanyok" fogalma magában foglalhatja az állami vállalatokat, illetve egyéb, az állam által alapított olyan szervezeteket, amelyek kereskedelmi ügyleteket végeznek; valamint

- a Bíróság támogatásokra vonatkozó ítélkezési gyakorlata (Franciaország kontra Bizottság ítélet, C-482/99, EU:C:2002:294, 55. pont).

44 A Törvényszék ezért tévesen állapította meg, hogy mivel a Bank Saderat Iran az általános jog hatálya alá tartozó kereskedelmi tevékenységeket folytat, e tevékenységek akkor sem minősíthetők "közszolgáltatásnak", ha azok egy állam gazdaságának működéséhez szükségesek. A Törvényszék azt sem vette kellően figyelembe, hogy az iráni kormány befolyást gyakorol a Bank Saderat Iran felett annak ellenére, hogy a privatizációs folyamatot követően csökkent a részesedése.

45 A Bank Saderat Iran vitatja a Tanács érvelését.

A Bíróság álláspontja

46 Rá kell mutatni arra, hogy a Bank Saderat Iran keresete az EUMSZ 275. cikk második bekezdésének keretébe illeszkedik (Tanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet, C-348/12 P, EU:C:2013:776, 50. pont; Tanács kontra Bank Mellat ítélet, C-176/13 P, EU:C:2016:96, 48. pont).

47 A Bank Saderat Iran a védelemhez való jogának és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogának megsértésére alapított jogalapokra hivatkozik. Ilyen jogokra az uniós bíróságokhoz keresetet indító bármely természetes személy vagy szervezet hivatkozhat (Tanács kontra Bank Mellat ítélet, C-176/13 P, EU:C:2016:96, 49. pont).

48 Ugyanez igaz a lényeges eljárási szabályok - így a jogi aktus indokolására vonatkozó kötelezettség - megsértésére alapított jogalapokra is (Tanács kontra Bank Mellat ítélet, C-176/13 P, EU:C:2016:96, 50. pont).

49 A nyilvánvaló értékelési hibára vagy az arányosság általános elvének megsértésére alapított jogalapok tekintetében meg kell állapítani, hogy valamely közjogi jogalany ezekre való hivatkozásának lehetősége a jogvita érdemét érintő kérdés (Tanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet, C-348/12 P, EU:C:2013:776, 51. pont; Tanács kontra Bank Mellat ítélet, C-176/13 P, EU:C:2016:96, 51. pont).

50 A fentiekre tekintettel el kell utasítani a Tanács jogalapját, anélkül hogy szükség lenne a Törvényszék azzal kapcsolatos téves jogalkalmazására alapított érv vizsgálatára, hogy nem került bizonyításra az, hogy a Bank Saderat Iran közjogi jogalany volt, mivel ez az érv hatástalan.

Az indokolási kötelezettségről, a védelemhez való jogról, a hatékony bírói jogvédelemhez való jogról és az iratokhoz való hozzáférésről

A megtámadott ítélet

51 A megtámadott ítélet 47-49. pontjában a Törvényszék emlékeztetett a jogi aktusok indokolásának az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében előírt kötelezettségével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra. Ezen ítélet 50-53. pontjában a Törvényszék a védelemhez való jogra és az arra vonatkozó ítélkezési gyakorlatra emlékeztetett, miszerint az érdekelt jogalannyal közölni kell az őt terhelő bizonyítékokat, hogy az e bizonyítékokkal kapcsolatos álláspontját megfelelően kifejthesse.

52 A megtámadott ítélet 61. és 62. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az indokolási kötelezettség, és a Bank Saderat Iran terhére rótt bizonyítékok utóbbival való közlésére vonatkozó kötelezettség tiszteletben tartásának értékelése érdekében figyelembe kell venni - a vitatott jogi aktusokban található indokoláson kívül - a Tanács által a felperessel a 2010. október 28-i levélben közölt, korlátozó intézkedések elfogadására vonatkozó két javaslatot, valamint a Tanács 2011. május 31-én benyújtott viszonválaszához csatolt harmadik javaslatot. A Törvényszék szerint ezeket a javaslatokat a felperest érintő korlátozó intézkedések elfogadásának keretében a tagállamok küldöttségei elé terjesztették, és ezek következésképpen az ezen intézkedéseket megalapozó bizonyítékoknak minősülnek.

53 A megtámadott ítélet 63. pontjában a Törvényszék a következőket állapította meg:

"[...] az igaz, hogy a három javaslatot a kereset indítása után közölték a [felperessel], sőt a viszonválaszhoz csatolt javaslatot illetően a kereseti kérelmeknek a 2010/664 határozat és a 961/2010 rendelet elfogadását követő módosítása után. Következésképpen e javaslatok nem egészíthetik ki érvényesen a 2010/413 határozat, a 668/2010 végrehajtási rendelet, illetve a viszonválaszhoz csatolt javaslatot illetően a 2010/664 határozat és a 961/2010 rendelet indokolását. E javaslatok mindazonáltal figyelembe vehetők a három javaslatot illetően a későbbi jogi aktusok, nevezetesen a 2011/783 határozat és az 1245/2011 végrehajtási rendelet, valamint a 267/2012 határozat, továbbá a 2010. október 28-án közölt javaslatokat illetően a 2010/644 határozat és a 961/2010 rendelet jogszerűségének értékelése keretében."

54 A megtámadott ítélet 64-73. pontjában a Törvényszék megvizsgálta a vitatott jogi aktusokban és a korlátozó intézkedések elfogadására vonatkozó javaslatokban foglalt valamennyi indokot. A 64-66. pont a következőképpen szól:

"64 A [vitatott] jogi aktusok a [felperest] illetően a következő négy indokot tartalmazzák:

- a [felperes] szervezetben az iráni államnak tulajdonrésze van, 94% a 2010/413 határozat és a 668/2010 végrehajtási rendelet szerint, és részben a legutóbbi aktusok szerint [a továbbiakban: első indok];

- a [felperes] pénzügyi szolgáltatásokat nyújt az iráni nukleáris és ballisztikusrakéta-programokhoz beszerzéseket végrehajtó - többek között az [...] 1737. sz. (2006) határozat[...]ban megnevezett - szervezetek számára [a továbbiakban: második indok];

- a [felperes] még 2009 márciusában is kezelte a korlátozó intézkedések által érintett Védelmi Iparágak Szervezete (a továbbiakban: VISZ) és Iran Electronics Industries (a továbbiakban: IEI) kifizetéseit és akkreditívjeit [a továbbiakban: harmadik indok];

- 2003-ban a [felperes] akkreditívet kezelt az iráni nukleáris programhoz kapcsolódó Mesbah Energy Company számára [a továbbiakban: negyedik indok].

65 A Tanács 2010. október 28-i leveléhez csatolt, a korlátozó intézkedések elfogadására vonatkozó javaslatokban felsorolt indokok teljes egészében megegyeznek a [vitatott] aktusokban felsorolt indokokkal.

66 A viszonválaszhoz csatolt, a korlátozó intézkedések elfogadására vonatkozó harmadik javaslat egy ötödik indokot is tartalmaz, miszerint a felperes pénzügyi szolgáltatásokat nyújtott a Sanam Industria Groupnak."

55 A 73. pontban a Törvényszék kimondta, hogy a Tanács megsértette az indokolási kötelezettséget, valamint az arra vonatkozó kötelezettséget, hogy közölje a felperessel a második indok vonatkozásában terhére rótt bizonyítékokat, mivel ez az indok túlságosan homályos, ugyanakkor megállapította, hogy a többi indok vonatkozásában tiszteletben tartották ezeket a kötelezettségeket.

56 Az iratokhoz való hozzáférést illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 79. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Tanács nem biztosította a felperesnek a megfelelő időben a korlátozó intézkedések elfogadására vonatkozó javaslatokhoz való hozzáférést, mivel két javaslatot a 2010. október 28-i levél mellékleteként, a harmadikat pedig a viszonválasz mellékleteként közölték, miközben a Tanács által a 2010/413 határozat és a 668/2010 végrehajtási rendelet elfogadását követően a felperes észrevételeinek benyújtására meghatározott határidő 2010. szeptember 15-én járt le.

57 A felperesnek az álláspontja megfelelő kifejtésére való lehetőségéről nyilatkozva a Törvényszék a megtámadott ítélet 82. és 83. pontjában megállapította, hogy a felperesnek volt alkalma arra, hogy az álláspontját megfelelően kifejtse, a következő kivételekkel: egyrészt a Tanács által megadott második indokot illetően, amely túlságosan homályos, másrészt a korlátozó intézkedések elfogadására vonatkozó három javaslatot illetően, mivel az nem állt a rendelkezésére 2010. szeptember 15-én.

58 A megtámadott ítélet 86. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a felperes észrevételeit a Tanács az általa végzett felülvizsgálat során figyelembe vette. Ezen ítélet 85. pontjában a Törvényszék rámutatott különösen arra, hogy a Tanács helyesbítette az iráni államot a Bank Saderat Iran tőkéjében megillető tulajdonrészre vonatkozó megjegyzést, amelynek a pontosságát a Bank Saderat Iran vitatta.

59 A megtámadott ítélet 90. pontjában a Törvényszék kimondta, hogy a Tanács által bemutatott második indok homályos jellegére, valamint a korlátozó intézkedések elfogadására vonatkozó három javaslat elkésett közlésére tekintettel megsértették a felperes hatékony bírói jogvédelemhez való jogát.

A felek érvei

60 Először is, az "Indokolási kötelezettség" cím alatt a Tanács úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az egyes jogalapokat nem átfogóan, hanem külön-külön vizsgálta meg. Ezek az indokok egyértelműen összefüggenek egymással. Közelebbről, a harmadik és a negyedik indok a második indokban említett magatartás pontosabb leírása. Továbbá jóllehet e második indok nem említette az Egyesült Nemzetek és az Unió listáin szereplő azon szervezetek nevét, amelyek számára a Bank Saderat Iran banki szolgáltatásokat nyújt, e bank vitathatta volna az említett indokot abban az esetben, ha egyik ügyfele sem szerepelt volna az Egyesült Nemzetek vagy az Unió listáin.

61 A Bizottság állítása szerint nem védhető a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 73. pontjában elfogadott azon álláspontja, miszerint a megsemmisítés iránti kereset bizonyos indokok tekintetében megalapozott, míg a második indok tekintetében nem az. Nem tekinthető úgy, hogy a Tanács megsértette a felperessel szemben fennálló, az egyes indokok külön indokolására és közlésére vonatkozó kötelezettséget.

62 Beavatkozási beadványában az Egyesült Királyság vitatja továbbá a Törvényszék azon következtetését, amely szerint a második indok túlságosan homályos, holott ezt az indokot az azt követő indokokkal összefüggésben kell értelmezni.

63 Másodszor, az "Iratokhoz való hozzáférés" cím alatt a Tanács vitatja a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 61. pontjában foglalt azon megállapítását, amely szerint "az indokolási kötelezettség és az érintett jogalany terhére rótt bizonyítékok utóbbival való közlésére vonatkozó kötelezettség tiszteletben tartásának értékelése érdekében figyelembe kell venni - a [vitat]ott jogi aktusokban található indokoláson kívül - a Tanács által a [felperessel] közölt, korlátozó intézkedések elfogadására vonatkozó három javaslatot".

64 A Tanács arra hivatkozik, hogy a Törvényszék helytelenül alkalmazta a megtámadott ítélet 52. pontjában hivatkozott, a terrorizmussal kapcsolatos első ügyekből eredő ítélkezési gyakorlatot, amely ügyekben semmilyen indokot nem terjesztettek elő a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek, szervek és szervezetek listájára való felvétel indokolására, és e körülmények között az "indokok" és a "bizonyítékok" kifejezések kölcsönösen felcserélhetők voltak egymással. A jelen esetben a jogi aktusok megjelölték az indokokat, így semmi nem igazolta a korlátozó intézkedések elfogadására vonatkozó - hozzáadott értéket semmiképpen nem képviselő - javaslatok közlését.

65 A Tanács indokolásában nem szereplő bizonyítékokat szintén nem kell külön közölni, mivel nem feltételezhető hivatalból az, hogy indokokként vagy bizonyítékokként a Tanács azokra támaszkodott. A Tanács szerint a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 53. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatot kellett volna alkalmaznia, amely szerint kellően pontos indokok esetén csak az érdekelt fél kérelmére köteles a Tanács biztosítani az azokba a nem bizalmas jellegű adminisztratív iratokba való betekintést, amelyek a szóban forgó intézkedésre vonatkoznak (Bank Melli Iran kontra Tanács ítélet, T-390/08, EU:T:2009:401, 97. pont).

66 A Bizottság és társai kontra Kadi ítélet (C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P, EU:C:2013:518) 111. pontjára hivatkozva az Egyesült Királyság a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó szervezetek listái tekintetében azzal érvel, hogy kizárólag az ilyen listákra való felvétel tanácsi indokolását kell közölni, az érintett szervezetek felvételére vonatkozó javaslatokat azonban nem.

67 A Bank Saderat Iran osztja a Törvényszék érvelését. Arra hivatkozik, hogy a harmadik és a negyedik indok nem teszi a második indokot pontosabbá.

68 A Bank Saderat Iran azzal érvel, hogy a Tanács az említett listákra való felvételre vonatkozó javaslatokat e felvétel időpontjában vagy röviddel azután köteles volt átadni számára, mivel azok az ügyiratok egyedüli tartalmát képezték. A Tanács azon állítását illetően, amely szerint a felvételre vonatkozó e javaslatok átadása nem szolgálta volna a Bank Saderat Iran érdekét, a Bank Saderat Iran azzal válaszol, hogy nem a Tanács feladata a felperes számára esetlegesen jelentőséggel bíró iratok értékelése. A védelemhez való joggal ellentétes lenne, ha a Tanács megválaszthatná, hogy mely ügyiratokat tartja vissza.

69 A Bank Saderat Iran vitatja azon érvet, amely szerint a jelen ügyben a Bank Melli Iran kontra Tanács ítéletből (T-390/08, EU:T:2009:401) eredő ítélkezési gyakorlatot kellett volna alkalmazni, mivel a Bank Saderat Iran nem rendelkezett a terhére rótt bizonyítékokra vonatkozó álláspontja megfelelő ismertetéséhez szükséges, kellően pontos információkkal. Hangsúlyozza, hogy a Törvényszék és a Tanács egyaránt abból indult ki, hogy a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó szervezetek listáira való felvételre vonatkozó javaslatok bizonyítéknak minősültek, holott ez nem így volt.

A Bíróság álláspontja

70 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a sérelmet okozó jogi aktus indokolására vonatkozó kötelezettségnek, amely a védelemhez való jog tiszteletben tartására vonatkozó elvből következik, a célja egyrészt az érintettnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott-e, vagy hogy tartalmaz-e esetleg az érvényességének vitatását uniós bíróság előtt lehetővé tévő valamilyen hibát, másrészt pedig annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság felülvizsgálhassa e jogi aktus jogszerűségét (lásd: Tanács kontra Bamba ítélet, C-417/11 P, EU:C:2012:718, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Tanács kontra Bank Mellat ítélet, C-176/13 P, EU:C:2016:96, 74. pont).

71 Az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolásnak a szóban forgó jogi aktus jellegéhez és elfogadásának körülményeihez kell igazodnia. Az indokolási kötelezettséget az adott esetben fennálló körülmények alapján kell értékelni, többek között a jogi aktus tartalma, a felhozott indokok jellege és a címzettek vagy egyéb, a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett személyeknek a magyarázatokhoz fűződő érdekei alapján. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy az indokolás megfelelőségét nemcsak a szövegére, hanem a körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére figyelemmel is kell értékelni (lásd: Tanács kontra Bamba ítélet, C-417/11 P, EU:C:2012:718, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Valamely sérelmet okozó jogi aktus indokolása akkor megfelelő, ha az érintett előtt ismert olyan összefüggésben hozzák meg, amely lehetővé teszi számára a vele szemben hozott intézkedés tartalmának megértését (Tanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet, C-348/12 P, EU:C:2013:776, 71. pont; Tanács kontra Bank Mellat ítélet, C-176/13 P, EU:C:2016:96, 75. pont).

72 A korlátozó intézkedéseket illetően annak megkövetelése nélkül, hogy részletesen válaszolni kelljen az érintett személy által előterjesztett észrevételekre, az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettség minden körülmények között - beleértve, amikor az uniós jogi aktus indokolása megfelel valamely nemzetközi fórum által megfogalmazott indokoknak - magában foglalja azt, hogy ezen indokolás meghatározza azon egyedi, különös és konkrét okokat, amelyek alapján az illetékes hatóságok úgy vélik, hogy az érintett személlyel szemben ilyen intézkedéseket kell hozni. Az uniós bíróságnak ezért ellenőriznie kell különösen a hivatkozott indokok kellően pontos és konkrét jellegét (lásd ebben az értelemben: Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P, EU:C:2013:518, 116. és 118. pont; Tanács kontra Bank Mellat ítélet, C-176/13 P, EU:C:2016:96, 76. pont).

73 A jelen esetben a második indok vizsgálatakor a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, mivel a Tanács a Törvényszék előtt nem hivatkozott arra, hogy a második, a harmadik és a negyedik indokot együttesen kell értelmezni.

74 Mindenesetre, még ha a Tanács állításának megfelelően feltételezzük is, hogy az említett második indokot a harmadik és a negyedik indok tükrében kellett volna figyelembe venni, az említett indokok együttes olvasata alapján sem lenne egyértelmű a Bank Saderat Iran számára, hogy milyen banki szolgáltatásokat nyújtott milyen olyan szervezetnek, amely "az iráni nukleáris és ballisztikusrakéta-programokhoz beszerzéseket [hajtanak végre]", és amelyek közül egyes szervezetek "az [...] 1737. sz. (2006) határozat[...]ban megnevezett[ek]". E körülmények között nem róható fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 73. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy az említett listákra való felvétel második indoka túlságosan homályos.

75 Végül, ami az iratokhoz való hozzáférést illeti, a Törvényszék helyesen állapította meg a megtámadott ítélet 77., 83. és 102. pontjában, hogy a Tanács a korlátozó intézkedések elfogadása előtt köteles volt meggyőződni arról, hogy a Bank Saderat Iran terhére rótt bizonyítékok megfelelő időben közölhetők vele annak érdekében, hogy az utóbbi megfelelően kifejthesse az álláspontját, valamint helyesen állapította meg, hogy a korlátozó intézkedések elfogadására vonatkozó három javaslat elkésett közlése sértette a felperes védelemhez való jogát és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát, és ez a hiba ennélfogva a 2010/413 határozat, a 668/2010 végrehajtási rendelet, a 2010/644 határozat és a 961/2010 rendelet jogszerűségét e jogi aktusok Bank Saderat Iranra vonatkozó részében érinti.

A Tanács által végzett vizsgálatot érintő hibákról

A megtámadott ítélet

76 Szintén az indokolási kötelezettség, a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított jogalap keretében a Törvényszék a következőképpen összegzi a Bank Saderat Iran egyik érvét:

"91 A [felperes] azt állítja, hogy a Tanács nem végezte el az ügy körülményeinek valódi felülvizsgálatát, hanem a tagállamok javaslatainak elfogadására szorítkozott. E hiba mind az őt érintő korlátozó intézkedések elfogadását megelőző vizsgálatra, mind pedig ugyanezen intézkedések időszakos felülvizsgálatára vonatkozik."

77 A Törvényszék a következőket mondta ki: [...]

"95 A jelen ügyben egyfelől az ügy iratai semmiféle utalást nem tartalmaznak arra nézve, hogy a Tanács megvizsgálta 2010/413 határozat és a 668/2010 végrehajtási rendelet elfogadását megelőzően elé terjesztett bizonyítékok [helyes fordítás: elé terjesztett, a felperest érintő bizonyítékok] relevanciáját és megalapozottságát. Épp ellenkezőleg, az iráni államnak a [felperes] tőkéjében birtokolt tulajdonrészének hányadára vonatkozó téves utalás ezekben az iratokban - amely adat pontatlanságát a Tanács nem vitatta - arra enged következtetni, hogy e tekintetben semmiféle vizsgálat nem történt.

96 Másfelől a fenti 84-86. pontból kitűnik, hogy a legutóbbi [vitatott] aktusok elfogadása során a Tanács felülvizsgálta az ügy körülményeit a [felperes] észrevételeinek fényében, mivel helyesbítette az iráni állam által a felperes tőkéjében birtokolt tulajdonrészre vonatkozó utalást, és kifejtette az akkreditívekre vonatkozó tevékenységekkel kapcsolatos érvelését.

98 E körülményekre figyelemmel el kell fogadni a [felperesnek] a Tanács által végzett vizsgálat hibáira vonatkozó érveit a 2010/413 határozat és a 668/2010 végrehajtási rendelet tekintetében, ezt meghaladó részében pedig el kell utasítani."

78 A megtámadott ítélet 100. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a 2010/413 határozat és a 668/2010 végrehajtási rendelet elfogadása során a Tanács a felperes tekintetében nem tartotta tiszteletben az elé terjesztett információk és bizonyítékok relevanciájának és megalapozottságának vizsgálatára vonatkozó kötelezettséget, ami az említett jogi aktusok jogellenességét eredményezte.

A felek érvei

79 A Bizottság által támogatott Tanács szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott ítélet 94. és 95. pontjában annak előírásával, hogy az iratoknak azt valószínűsítő körülményt kell tartalmazniuk, hogy a Tanács megvizsgálta az elé terjesztett bizonyítékokat. A Tanács szerint nem határozhatók meg azok a valószínűsítő körülmények, amelyeket annak bizonyítására kell felhozni, hogy a Tanács tagjai valóban elvégezték ezt a vizsgálatot, és egyébiránt egyes bizonyítékok olyan bizalmas forrásokból származtak, amelyekhez a Tanács egyik tagjának sincs hozzáférése.

80 A Bank Saderat Iran arra hivatkozik, hogy nem vitatott az a jogelv, amely szerint a Tanácsnak meg kell vizsgálnia az elé terjesztett információk és bizonyítékok relevanciáját és megalapozottságát. Véleménye szerint a Törvényszék jogosan hivatkozhatott a megfelelő tanácsi vizsgálat lefolytatásával kapcsolatos bizonyítékok hiányára azon következtetésének alátámasztására, amely szerint a Tanács nem így járt el. Előadja továbbá, hogy a Tanács elismeri, hogy egyáltalán nem vizsgálta meg a hozzá benyújtott, a Bank Saderat Iran korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó szervezetként való megjelölésére irányuló javaslatokban szereplő állításokat, éppen azért, mert nem volt hozzáférése az alapul szolgáló, bizalmasnak tekintett bizonyítékokhoz.

A Bíróság álláspontja

81 A megtámadott ítéletből kitűnik, hogy - a 2010/413 határozat és a 668/2010 végrehajtási rendelet elfogadásával - a Bank Saderat Irannak a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó szervezetek listáira való felvétele egyedül a felvételre vonatkozó tagállami javaslatokon alapult. A Törvényszék ugyanakkor nem jelöli meg, hogy ez a körülmény mennyiben képezheti az EUMSZ 263. cikkben szereplő megsemmisítési okok egyikét.

82 Amint arra a főtanácsnok az indítványának 95. pontjában rámutatott, nem tűnik úgy, hogy azon bizonyítékok relevanciájának és megalapozottságának értékelése, amelyeket a 2010/413 határozat és a 668/2010 végrehajtási rendelet elfogadását megelőzően a felperesre vonatkozóan a Tanács elé terjesztettek, e jogi aktusok elfogadására vonatkozó olyan lényeges eljárási szabály lenne, amelynek a megsértése e jogi aktusok jogellenességét vonhatná maga után. A Törvényszék nem állapította meg azt, hogy ilyen eljárási szabályt az EUM-Szerződés vagy valamely másodlagos jogi aktus előírna.

83 A Törvényszék továbbá azt sem támasztotta alá, hogy ez a körülmény mennyiben járulhatna hozzá az indokolási kötelezettség, a Bank Saderat Iran védelemhez való joga vagy a hatékony bírói jogvédelemhez való joga megsértéséhez, amelyekre a Bank Saderat Iran az első jogalapjában hivatkozik, illetve bármely más jogszabály megsértéséhez.

84 A Törvényszék az EUMSZ 263. cikkben említett megsemmisítési okok egyike tekintetében sem állapította meg, hogy azok - a felperesre vonatkozó bizonyítékok relevanciája és megalapozottsága ellenőrzésének elmulasztása miatt - érintenék a 2010/413 határozat és a 668/2010 végrehajtási rendelet érvényességét, ezért meg kell állapítani, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 94. pontjában kimondta, hogy az atomfegyverek elterjedésében állítólag közreműködő szervezetekkel szemben korlátozó intézkedéseket megállapító első jogi aktus elfogadása során a Tanács köteles megvizsgálni a valamely tagállam vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által a Tanács elé terjesztett információk és bizonyítékok relevanciáját és megalapozottságát. Következésképpen a Törvényszék hasonlóan tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 100. pontjában kimondta, hogy a 2010/413 határozat és a 668/2010 végrehajtási rendelet elfogadása során a Tanács a felperes tekintetében nem tartotta tiszteletben az elé terjesztett információk és bizonyítékok relevanciájának és megalapozottságának vizsgálatára vonatkozó kötelezettséget, ami az említett jogi aktusok jogellenességét eredményezte.

A nyilvánvaló mérlegelési hibáról

A megtámadott ítélet

85 A megtámadott ítélet 106. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy figyelembe véve a Tanács által a felperessel szemben hivatkozott második indok indokolásának hiányát, a hivatkozott első, harmadik, negyedik és ötödik indok megalapozottságának vizsgálatára kell szorítkozni.

86 Az említett ítélet 107. pontjában a Törvényszék kimondta, hogy az első indok, amely szerint a Bank Saderat Iran 94%-ban állami tulajdonban lévő bank, téves ténybeli megállapításon alapul, az tehát nem igazolhatja a felperessel szemben a 2010/413 határozattal és a 668/2010 végrehajtási rendelettel elfogadott korlátozó intézkedéseket.

87 A Mesbah Energy Companyval kapcsolatos negyedik indokot illetően a Törvényszék ugyanezen ítélet 109. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Tanács semmiféle bizonyítékkal vagy információval nem szolgált annak bizonyítása tekintetében, hogy e szolgáltatások nyújtására sor került, vagy hogy a felperes tudott a Mesbah Energy Companynak az atomfegyverek elterjedésében való közreműködéséről, amelyre 2003-ban még nem vonatkoztak korlátozó intézkedések.

88 A Törvényszék a megtámadott ítélet 110. pontjában úgy ítélte meg, hogy ugyanezen megállapítást kell alkalmazni az ötödik indok esetében is, amennyiben a 2011/783 határozat, az 1245/2011 végrehajtási határozat és a 267/2012 rendelet jogszerűsége érintett. Ugyanis, míg a felperes vitatja, hogy pénzügyi szolgáltatásokat nyújtott a Sanam Industria Group részére az utóbbira vonatkozó korlátozó intézkedések elfogadását követően, a Tanács nem bizonyította az ellenkezőjét, illetve azt, hogy a felperes tudott a Sanam Industria Groupnak az atomfegyverek elterjedésében való közreműködéséről az utóbbira vonatkozó korlátozó intézkedések elfogadását megelőzően.

89 A harmadik indokot illetően a felperes nem vitatta, hogy a VISZ és az IEI részt vettek az atomfegyverek elterjedéséhez kapcsolódó tevékenységekben, hanem azt kifogásolta, hogy az általa e szervezeteknek nyújtott szolgáltatások igazolták az őt érintő korlátozó intézkedések elfogadását. E tekintetben lényegében azt állította, hogy az említett szolgáltatások a múltban nyújtott rutinszerű banki szolgáltatások voltak, harmadik bankok által kibocsátott export akkreditívek kezelésével kapcsolatban, és e szolgáltatások nem vonatkoztak az atomfegyverek elterjedéséhez kapcsolódó ügyletekre. A Törvényszék, hogy megvizsgálhassa ezen érvek megalapozottságát, arra hívta fel a Tanácsot, hogy szolgáltasson a felperes által a VISZ és az IEI számára kezelt akkreditívekre vonatkozó részletes információkat. Mivel a Tanács nem szolgáltatott bizonyítékokat a Törvényszék felhívására válaszul, utóbbi a megtámadott ítélet 116. pontjában úgy ítélte meg, hogy az, hogy nem lehetett megvizsgálni a felperes érveinek megalapozottságát, annak tudható be, hogy a Tanács nem tartotta tiszteletben a releváns bizonyítékok és információk szolgáltatására vonatkozó kötelezettségét.

90 Ezen körülményekre tekintettel a Törvényszék a megtámadott ítélet 116. pontjában megállapította, hogy a második jogalapnak helyt kell adni.

A felek érvei

91 A Mesbah Energy Company társaság számára kezelt akkreditívvel kapcsolatos negyedik indokot illetően a Tanács azzal érvel, hogy a Törvényszék nem vette kellően figyelembe a tevékenységek rejtett jellegét, így azt, hogy a bizonyítékok bizalmas forrásokból származnak, és ezért nem minden esetben közölhetők. Hangsúlyozza továbbá a tagállamok és az intézmények közötti kölcsönös bizalom és lojális együttműködés elvét. A Tanács továbbá arra hivatkozik, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint nem létezik a bizonyítékok hozzáférhetővé tételéhez való abszolút jog. Ha az ilyen elv alkalmazandó a büntetőjogi vádakra, akkor szükségszerűen alkalmazandó az érintett korlátozó intézkedésekre, amelyek biztosítási intézkedéseknek minősülnek.

92 A harmadik indokot illetően, amely a VISZ 1737 (2006) számú határozatban és az IEI 2008/475 határozatban említett akkreditívjeinek 2009 márciusában történő kezelésére vonatkozik, a Tanács megállapítja, hogy a Bank Saderat Iran azok létezését nem vitatta, hanem azt állította, hogy rutinszerű banki szolgáltatásokról volt szó export akkreditívekkel kapcsolatban. Az Egyesült Királyság által támogatott Tanács arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításával, hogy a Tanácsnak közölnie kellett volna az ezen akkreditívekre vonatkozó részletes információkat. A Tanács úgy érvel, hogy ezen akkreditíveknek maga a kezelése elegendő volt a Bank Saderat Irannal szembeni korlátozó intézkedések igazolásához. E tekintetben emlékeztet arra, hogy számos rendelkezés, így a 2010/413 határozat 1. cikkének (4) bekezdése és 15. cikkének (1) bekezdése, a 267/2012 rendelet 4. cikke, a Biztonsági Tanács 1737 (2006) számú határozatának 7. pontja, valamint a Biztonsági Tanács 1747 (2007) számú határozatának 5. pontja tiltja az atomfegyverek elterjedésének - akár más országokra is kiterjedő - veszélyével járó anyagok, fegyverek és felszerelések Iránból kiinduló exportját, és különösen azok Iránban történő vásárlását vagy Iránból kiinduló szállítását, úgyhogy téves annak a feltételezése, hogy a VISZ és az IEI általi exportot lehetővé tevő akkreditívek semmilyen kapcsolatban nem állnak az Iráni Iszlám Köztársaság atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeivel. A Tanács arra az álláspontra helyezkedik, hogy a Törvényszék tévesen helyettesítette a Tanács célszerűségi értékelését a sajátjával azon tényeket illetően, amelyek igazolják a vagyon biztosítási intézkedés címén történő befagyasztásának előírását, és ezért a saját ítélkezési gyakorlatával ment szembe (lásd ebben az értelemben: People's Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ítélet, T-256/07, EU:T:2008:461, 138. pont).

93 Az Egyesült Királyság kiemeli, hogy a Bank Saderat Iran nagyon jelentős iráni bank, amely központi szerepet tölt be Iránban, és ez lehetővé teszi számára az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységekhez való támogatás nyújtását. Lényegében az iráni kormány ellenőrzése alatt áll, és félő, hogy helyzetére tekintettel ilyen támogatást nyújthat. E tagállam számára ez a körülmény igazolta a biztosítási intézkedéseket, tekintettel arra a jogszerű és nagyon jelentős célkitűzésre, hogy nyomást gyakoroljanak Iránra, hogy az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeit a béke és biztonság fenntartása érdekében hagyja abba. Az ilyen jellegű döntések a Tanács mérlegelési jogkörébe tartoznak.

94 A Bizottság arra hivatkozik, hogy a Bank Saderat Iran tevékenységeit általánosabb nézőpontból kell szemlélni, és azok nem vizsgálhatók az összefüggéseikből kiragadott egyéni ügyletekként. Emlékeztet arra, hogy a Bank Saderat Iran listára vételét a Biztonsági Tanács irányozta elő.

95 A bankok listákra vételét az indokolja, hogy az urán, a technológia és az egyéb anyagok importjához Iránnak banki szolgáltatások igénybevételére van szüksége. A Bizottság szerint a Bank Saderat Iranhoz hasonló valamely banknak az ilyen típusú ügyleteknek keretet adó egyik legfontosabb pénzügyi piacról való kizárása észszerűen kapcsolódik a nemzetközi közösség azon célkitűzéséhez, hogy megelőzze az atomfegyverek fejlesztését és elterjedését. Nem szükséges, hogy a Tanács bizonyítottnak tekintse azt, hogy a konkrétan szóban forgó szolgáltatások és ügyletek "közvetlenül" kapcsolódnak az atomfegyverek elterjedéséhez, ahogy azt a Törvényszék vélhetően kívánja. Elegendő, ha a listára veendő szervezet szolgáltatásokat nyújt olyan harmadik személyeknek, mint a jelen esetben a VISZ és az IEI, amelyek úgy ismertek, hogy részt vesznek az atomfegyverek elterjedésében.

96 A Bank Saderat Iran vitatja a Tanács, a Bizottság és az Egyesült Királyság által felhozott érveket.

A Bíróság álláspontja

97 A Tanács érvelése kizárólag a Törvényszéknek a harmadik és a negyedik jogalap megalapozottságával kapcsolatos értékelésére vonatkozik.

98 A Bank Saderat Iran említett listákra való felvételét indokoló bizonyítékok, illetve e felvétel megalapozottságának bizonyítéka tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága többek között azt követeli meg, hogy az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy a határozat, amely az érintett személy vagy szervezet tekintetében egyedi hatályú, kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. Ez magában foglalja az említett határozat alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények ellenőrzését, amely folytán a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott indokok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra irányul, hogy ezen indokok - vagy legalább azok közül egy, az ugyanezen határozat alátámasztására önmagában elengedőnek tekintett indok - megalapozottak-e (lásd ebben az értelemben: Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P, EU:C:2013:518, 119. pont; Tanács kontra Fulmen és Mahmoudian ítélet, C-280/12 P, EU:C:2013:775, 64. pont; Tanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet, C-348/12 P, EU:C:2013:776, 73. pont; Anbouba kontra Tanács ítélet, C-605/13 P, EU:C:2015:248, 45. pont; Anbouba kontra Tanács ítélet, C-630/13 P, EU:C:2015:247, 46. pont; Ipatau kontra Tanács ítélet, C-535/14 P, EU:C:2015:407, 42. pont; Tanács kontra Bank Mellat ítélet, C-176/13 P, EU:C:2016:96, 109. pont).

99 E célból az uniós bíróság feladata az említett vizsgálat elvégzése úgy, hogy adott esetben az Unió illetékes hatóságát az ilyen vizsgálathoz releváns - bizalmas vagy nem bizalmas jellegű - információk vagy bizonyítékok szolgáltatására kéri (lásd: Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P, EU:C:2013:518, 120. pont; Tanács kontra Fulmen és Mahmoudian ítélet, C-280/12 P, EU:C:2013:775, 65. pont; Tanács kontra Bank Mellat ítélet, C-176/13 P, EU:C:2016:96, 110. pont).

100 Amennyiben az Unió illetékes hatósága számára lehetetlen az uniós bíróság kérésének eleget tenni, az uniós bíróság kizárólag csak a vele közölt információkra alapíthatja a döntését (lásd: Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P, EU:C:2013:518, 123. pont; Tanács kontra Fulmen és Mahmoudian ítélet, C-280/12 P, EU:C:2013:775, 68. pont; Tanács kontra Bank Mellat ítélet, C-176/13 P, EU:C:2016:96, 111. pont).

101 A Mesbah Energy Companyra vonatkozó negyedik indokot illetően a Tanács nem vitatja, hogy semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatott, ahogy azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 109. pontjában megállapította. Ellenben a Tanács arra hivatkozik, hogy az arra vonatkozó bizonyítékok, hogy a Bank Saderat Iran támogatta az Iráni Iszlám Köztársaságnak az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeit, olyan bizalmas forrásokból származnak, amelyeknek a nyilvánosságra hozatala révén azonosíthatók lennének a forrásszemélyek, ami veszélyeztetné különösen e személyek életét és biztonságát.

102 E tekintetben meg kell állapítani, hogy erre az érvre először a fellebbezési eljárás szakaszában hivatkoznak. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, ha valamely félnek megengednék, hogy először a Bíróság előtt hozzon fel olyan jogalapot és érveket, amelyeket a Törvényszéknél nem terjesztett elő, az azt jelentené, hogy a Törvényszék által eldöntött jogvitán túlterjedő jogvitával fordulhatna a Bírósághoz, amelynek hatásköre korlátozott a fellebbezési eljárásban. Valamely fellebbezéssel összefüggésben a Bíróság hatásköre tehát az első fokon eljáró bíróság által megvitatott jogalapok és érvek tekintetében hozott jogi döntés értékelésére korlátozódik (Svédország és társai kontra API és Bizottság ítélet, C-514/07 P, C-528/07 P és C-532/07 P, EU:C:2010:541, 126. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

103 Következésképpen a bizonyítékok bizalmas jellegére alapított érv elfogadhatatlan.

104 Mindezekre tekintettel a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 109. pontjában megállapította, hogy a negyedik indok nem teszi indokolttá a Bank Saderat Irannal szembeni korlátozó intézkedések elfogadását.

105 A harmadik indokot illetően a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bank Saderat Iran által a VISZ és az IEI számára kezelt akkreditívekre vonatkozó részletes információk hiányára tekintettel lehetetlen volt számára a Bank Saderat Iran érvei megalapozottságának vizsgálata. El kell utasítani a Tanács, a Bizottság és az Egyesült Királyság azon érveit, amelyek a 2010/413 határozat 1. cikkének (4) bekezdésén és 15. cikkének (1) bekezdésén, a 267/2012 rendelet 4. cikkén, valamint a Biztonsági Tanács 1737 (2006), 1747 (2007), illetve 1929 (2010) számú határozatának 5., 7., illetve 14. pontján alapulnak annak bizonyítására, hogy a VISZ és az IEI export akkreditívjeinek a Bank Saderat Iran általi kezelése önmagában az Iráni Iszlám Köztársaságnak az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeivel kapcsolatos támogatásnak minősül. Mivel a Tanács nem mutatott be a Törvényszék előtt azzal kapcsolatos egyetlen bizonyítékot sem, hogy ezek az akkreditívek olyan árukra vonatkoztak, amelyeknek az Iránból kiinduló exportja a fent hivatkozott jogi aktusok és határozatok rendelkezéseinek megfelelően tilos volt, nem bizonyította, hogy a Bank Saderat Iran által a VISZ-nek és az IEI-nek nyújtott szolgáltatások ilyen támogatásnak minősültek. Következésképpen a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 116. pontjában megállapította, hogy a második jogalapnak helyt kell adni.

106 Ebből az következik, hogy a Törvényszéknek a negyedik és harmadik jogalap megalapozottságával kapcsolatos értékelésére vonatkozó tanácsi érvelést el kell utasítani.

A fellebbezés vizsgálatából levonandó következtetésekről

107 A fellebbezés vizsgálatából kitűnik, hogy a Törvényszék az indokolását érintően tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 100. pontjában megállapította, hogy a 2010/413 határozat és a 668/2010 végrehajtási rendelet elfogadása során a Tanács a Bank Saderat Iran tekintetében nem tartotta tiszteletben az elé terjesztett információk és bizonyítékok relevanciájának és megalapozottságának vizsgálatára vonatkozó kötelezettséget. Meg kell ugyanakkor vizsgálni, hogy az említett ítéletnek a téves jogalkalmazással nem érintett indokai alapján fenntartható-e hatályában ezen ítélet rendelkező része.

108 A megtámadott ítéletből kitűnik, hogy a Törvényszék több együttes indok alapján semmisítette meg a vitatott jogi aktusokat.

109 Ezért, jóllehet a megtámadott ítélet 100. pontjában a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a tanácsi határozatot érintő hiba indokolttá teszi a Bank Saderat Iranra vonatkozó részükben a 2010/413 határozat és a 668/2010 végrehajtási rendelet megsemmisítését, a megtámadott ítélet 102. pontjában egyéb hibák miatt megsemmisítette ugyanezen jogi aktusokat, anélkül hogy a Bíróság e tekintetben téves jogalkalmazást állapított volna meg. Ebből az következik, hogy a megtámadott ítélet 100. pontjával kapcsolatban megállapított hiba nem érinti ezen ítélet rendelkező részét.

110 E megfontolásokból összességéből az következik, hogy a jelen fellebbezést el kell utasítani.

A csatlakozó fellebbezésről

111 A Bank Saderat Iran csatlakozó fellebbezésének alátámasztására két jogalapot hoz fel. Az első jogalap a vitatott jogi aktusok megalapozottságának hiányán alapul. A második jogalap a megtámadott ítélet időbeli hatályára vonatkozik.

A vitatott jogi aktusok megalapozottságának hiányára alapított első jogalapról

A felek érvei

112 Első jogalapjával a Bank Saderat Iran azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 95. pontjában arra a téves feltételezésre támaszkodott, amely szerint a Tanács rendelkezésére álló információk jogilag olyan bizonyítékoknak minősültek, amelyek relevanciáját és megalapozottságát a Tanács megvizsgálhatta. Az iratok azonban nem tartalmaztak bizonyítékokat, és így a bizonyítékok megvizsgálása fogalmilag kizárt volt. A Törvényszéknek csak ezen az alapon meg kellett volna semmisítenie az eredeti, akárcsak a későbbi jogi aktusokat.

113 A Bizottság úgy véli, hogy az első jogalap nem megalapozott.

A Bíróság álláspontja

114 Az első jogalapot illetően ki kell emelni, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 169. cikke (1) bekezdésének és 178. cikke (1) bekezdésének megfelelően minden fellebbezés - akár fellebbezés, akár csatlakozó fellebbezés - csak a Törvényszék határozata egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezésére irányulhat.

115 A jelen esetben a Bank Saderat Iran kereseti kérelmeinek megfelelően elérte a Törvényszék előtt a szóban forgó megjelölések megsemmisítését. A csatlakozó fellebbezés első jogalapja valójában csak az indokok megváltoztatására irányul, anélkül hogy ez a megváltoztatás a Törvényszék határozatának akárcsak részben történő hatályon kívül helyezését igazolná. A csatlakozó fellebbezés első jogalapját tehát elfogadhatatlanként el kell utasítani.

A megtámadott ítélet időbeli hatályával kapcsolatos második jogalapról

A felek érvei

116 Második jogalapjával a Bank Saderat Iran azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 121-124. pontjában úgy ítélte meg, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 60. cikkének második bekezdése alkalmazandó a rendelet formáját öltő [vitatott] jogi aktusokra. Véleménye szerint mivel valamely egyedi megjelölés - ahogy a jelen esetben - rendelet formáját öltő egyedi határozatnak minősül, az nem tekinthető úgy, hogy az említett alapokmány 60. cikkének második bekezdése értelmében vett rendelet részét képezi. Következésképpen a Bank Saderat Iran vitatott jogi aktusokban történő megjelölése megsemmisítésének azonnali joghatásokat kellett volna kiváltania. E tekintetben a dömpingellenes rendeletekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra, valamint arra a tényre hivatkozik, hogy a megjelöléseket egyedileg közlik a személyekkel és szervezetekkel.

117 A Tanács és a Bizottság úgy véli, hogy a második jogalap nem megalapozott.

A Bíróság álláspontja

118 Az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 60. cikkének első bekezdéséből az következik, hogy a fellebbezésnek nincs felfüggesztő hatálya. Ugyanakkor e cikk második bekezdése előírja, hogy az EUMSZ 280. cikktől eltérve, a Törvényszék valamely rendeletet semmissé nyilvánító határozata csak a fellebbezésre nyitva álló határidő lejártának napján vagy - ha e határidőn belül fellebbezést nyújtottak be - a fellebbezés elutasításának napján lép hatályba.

119 Ahogy azt a Bíróság kimondta, a megjelölt személyek és szervezetek pénzeszközeinek befagyasztását előíró rendeletek egyfelől az általános hatályú jogi aktusokhoz hasonlóak, mivel általános jelleggel és absztrakt módon meghatározott címzettek valamely kategóriájának megtiltják többek között a pénzeszközök és gazdasági erőforrások azon személyek és szervezetek rendelkezésére bocsátását, akik, illetve amelyek neve szerepel a mellékleteikben szereplő jegyzékekben, másfelől az e személyekkel és szervezetekkel szemben hozott egyedi határozatok csoportjához hasonlóak (lásd ebben az értelemben: Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítélet, C-402/05 P és C-415/05 P, EU:C:2008:461, 241-244. pont; Gbagbo és társai kontra Tanács ítélet, C-478/11 P-C-482/11 P, EU:C:2013:258, 56. pont).

120 E jogi aktusok egyedi jellege biztosítja az EUMSZ 275. cikk második bekezdésének és az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének megfelelően a természetes és jogi személyeknek az uniós bírósághoz való fordulás jogát (Gbagbo és társai kontra Tanács ítélet, C-478/11 P-C-482/11 P, EU:C:2013:258, 57. pont). Mindazonáltal az a körülmény, hogy a vitatott rendelettel előírt korlátozó intézkedések tárgyát képező személyek és szervezetek név szerint kerültek megjelölésre, így az őket az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerint közvetlenül és személyükben érinti, nem jelenti azt, hogy e jogi aktusnak ne lenne az EUMSZ 288. cikk második bekezdése szerinti általános hatálya, és ne lehetne "rendeletnek" tekinteni (Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítélet, C-402/05 P és C-415/05 P, EU:C:2008:461, 241. pont).

121 A jelen esetben, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 123. pontjában kimondta, a 267/2012 rendeletnek, beleértve annak IX. mellékletét, ugyanaz a jellege, mint egy rendeletnek, mivel 51. cikkének második bekezdése szerint teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban, ami megfelel valamely rendelet EUMSZ 288. cikkben előírt hatályának.

122 Következésképpen a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 124. pontjában úgy ítélte meg, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 60. cikkének második bekezdése a jelen esetben valóban alkalmazandó.

123 Következésképpen, a csatlakozó fellebbezést el kell utasítani.

A költségekről

124 Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.

125 Ugyanezen szabályzat 138. cikke, amelyet e szabályzat 184. cikke (1) bekezdésének értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, az (1) bekezdésében akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

126 A fellebbezés keretében a Tanácsot, mivel pervesztes lett, a Bank Saderat Iran kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein kívül a Bank Saderat Iran részéről mindkét eljárásban felmerült költségek viselésére.

127 A csatlakozó fellebbezés keretében a Bank Saderat Irant, mivel pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a csatlakozó fellebbezéssel kapcsolatos saját költségein kívül a Tanács részéről felmerült költségek viselésére.

128 Az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése szerint, amelyet ezen eljárási szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.

129 Az Egyesült Királyság és a Bizottság maguk viselik mindkét eljárásban felmerült saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Bíróság a csatlakozó fellebbezést elutasítja.

3) Az Európai Unió Tanácsa a csatlakozó fellebbezéssel összefüggésben felmerült költségek kivételével viseli saját költségeit, valamint a Bank Saderat Iran részéről mindkét eljárásban felmerült költségeket.

4) A Bank Saderat Iran viseli a csatlakozó fellebbezéssel összefüggésben felmerült saját költségeit, valamint az Európai Unió Tanácsa részéről a csatlakozó fellebbezéssel összefüggésben felmerült költségeket.

5) Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint az Európai Bizottság maguk viselik mindkét eljárásban felmerült saját költségeiket.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.