32005L0087[1]

A Bizottság 2005/87/EK irányelve ( 2005. december 5. ) a takarmányban előforduló nemkívánatos anyagokról szóló 2002/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. mellékletének ólom, fluor és kadmium tekintetében történő módosításáról

A BIZOTTSÁG 2005/87/EK IRÁNYELVE

(2005. december 5.)

a takarmányban előforduló nemkívánatos anyagokról szóló 2002/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. mellékletének ólom, fluor és kadmium tekintetében történő módosításáról

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a takarmányban előforduló nemkívánatos anyagokról szóló, 2002. május 7-i 2002/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 8. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1831/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2) és különösen annak 13. cikke (2) bekezdésére,

mivel:

(1) A 2002/32/EK irányelv úgy rendelkezik, hogy tilos azon takarmányozásra szánt termékek használata, amelyek az I. mellékletben meghatározott legnagyobb szinteket meghaladó mértékben tartalmaznak nemkívánatos anyagokat.

(2) A 2002/32/EK irányelv elfogadásakor a Bizottság bejelentette, hogy az irányelv I. mellékletében megállapított előírásokat a tudományos kockázatelemzések alapján és a nem megfelelő takarmányozásra szánt termékek bármilyen hígítása tilalmának figyelembevételével vizsgálják majd felül.

(3) Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) az élelmiszerláncban található szennyezésekkel foglalkozó tudományos testülete a Bizottság kérésére 2004. június 2-án véleményt fogadott el az ólomról, mint takarmányban előforduló nemkívánatos anyagról.

(4) Az élelmiszerek ólommal való szennyezettsége közegészségügyi jelentőségű. Az ólom bizonyos mértékig felhalmozódik a vese és a máj szöveteiben, az izomszövetek nagyon kevés ólommaradékot tartalmaznak és a tejbe történő átvitel korlátozott. Ezért az állati eredetű élelmiszerek ólom tekintetében nem tekinthetők fő veszélyforrásnak az emberek számára.

(5) Az akut ólomtoxicitás tekintetében a szarvasmarhák és a juhok tűnnek a legérzékenyebb állatfajnak. Jelentések érkeztek egyedi mérgezésekről, amelyek szennyezett területekről származó takarmány-alapanyag elfogyasztásából vagy ólom-források véletlen lenyeléséből erednek. Az Európai Unióban a kereskedelmi takarmány-alapanyagokban talált értékek azonban nem váltják ki a mérgezés klinikai tüneteit.

(6) A takarmányozásra szánt termékekben előforduló ólom tekintetében létező jogi rendelkezések általánosságban alkalmasak annak biztosítására, hogy ezek a termékek ne jelentsenek veszélyt az emberi egészségre, az állati egészségre, illetve ne legyenek káros hatással az állattenyésztésre.

(7) A szarvasmarhák és a juhok tűnnek a legérzékenyebb állatfajoknak, és a zöldtakarmány a napi adagjuk fő összetevője, ezért fontos a zöldtakarmányban előforduló ólom legmagasabb szintjének további lehetséges csökkentésére tekintettel felülvizsgálatról rendelkezni.

(8) Továbbá indokolt az ólomtartalom legnagyobb szintjének meghatározása a nyomelemek, kötőanyagok és csomósodásgátlók funkcionális csoportjához tartozó adalékanyagokban és az előkeverékekben. Az előkeverékekre meghatározott legnagyobb szint a legmagasabb ólomtartalmú adalékanyagokat veszi figyelembe és nem a különböző állatfajok ólomérzékenységét. Az állati egészség és a közegészség védelme érdekében az előkeverék gyártójának felelőssége annak biztosítása, hogy az előkeverékekre meghatározott legnagyobb szint betartásán túl az előkeverék használati utasítása összhangban legyen a kiegészítő és a teljes értékű takarmányok esetében meghatározott legnagyobb szintekkel.

(9) Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) az élelmiszerláncban található szennyező anyagokkal foglalkozó tudományos testülete a Bizottság kérésére 2004. szeptember 22-én véleményt fogadott el a fluorról, mint takarmányban előforduló nemkívánatos anyagról.

(10) A fluoridok főleg a csontszövetekben halmozódnak fel. Ezzel szemben az átvitel a tojást és a tejet is magában foglaló ehető szövetekbe korlátozott. Ennélfogva az állati eredetű élelmiszerekben található fluoridkoncentráció csak kis mértékben járul hozzá az emberek fluornak való kitettségéhez.

(11) Az Európai Unióban a legelők, takarmánynövények és összetett takarmányok fluorid szintje általában alacsony, következésképpen az állatok fluoridnak való kitettsége általánosságban a káros hatásokat okozó szint alatt van. Mindazonáltal bizonyos földrajzi területeken és esetenként magas fluorid-kibocsátású ipari létesítmények közelében a fluoridnak való rendkívül magas kitettséget fogászati és csontozati rendellenességekkel hozzák összefüggésbe.

(12) A takarmányozásra szánt termékekben előforduló fluor tekintetében létező jogi rendelkezések általánosságban alkalmasak annak biztosítására, hogy ezek a termékek ne jelentsenek veszélyt az emberi egészségre, az állati egészségre, illetve ne legyenek káros hatással az állattenyésztésre.

(13) Az alkalmazott kivonási eljárásnak nagy befolyása van a vizsgálati eredményre és ezért indokolt a kivonási eljárás meghatározása. Bizonyítottan egyező kivonási hatékonyságú, egyenértékű eljárások alkalmazhatók.

(14) A tengeri rákok, mint például a krill fluorszintjét módosítani kell, a táplálkozási minőség javítását és a biomassza-veszteség csökkentését szolgáló új feldolgozási technikák figyelembevétele érdekében, viszont ez szintén magasabb fluorszinteket eredményez a végtermékben.

(15) A takarmány-adalékanyagokról szóló 70/524/EGK tanácsi irányelv mellékleteinek módosításáról szóló, 1984. október 26-i 84/547/EGK bizottsági irányelv (3) meghatározza a vermikulit (E561) fluortartalmának legnagyobb szintjét. A 2002/32/EK irányelv alkalmazási köre lehetőséget biztosít a takarmány-adalékanyagokban előforduló nemkívánatos anyagok legnagyobb szintjének meghatározására, és a nemkívánatos anyagokra irányadó szabályokat a nagyobb egyértelműség érdekében egyetlen szövegben kellene összefoglalni.

(16) Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) az élelmiszerláncban található szennyező anyagokkal foglalkozó tudományos testülete a Bizottság kérésére 2004. június 2-án véleményt fogadott el a kadmiumról, mint takarmányban előforduló nemkívánatos anyagról.

(17) Az élelmiszerek kadmiummal való szennyezettsége közegészségügyi jelentőségű. A kadmium felhalmozódása az állati szövetekben az étrendi koncentrációtól és az expozíciós időtartamtól függ. Az olyan állatok, mint a hízósertés és a baromfi rövid élettartama minimálisra csökkenti a nemkívánatos kadmiumkoncentráció kockázatát ezen állatok ehető szöveteiben. A kérődzők és a lovak azonban teljes élettartamuk alatt ki lehetnek téve a legelőkben jelenlevő kadmiumnak. Bizonyos régiókban ez a kadmium nemkívánatos felhalmozódását eredményezheti a vesékben.

(18) A kadmium minden állatfaj számára mérgező. A legtöbb háziállat-fajnál, beleértve a legérzékenyebb fajnak tekintett sertést is, valószínűtlen erős klinikai tünetek jelentkezése, ha az étrendi kadmiumkoncentráció 5 mg/kg takarmány érték alatt marad.

(19) A takarmányozásra szánt termékekben előforduló kadmium tekintetében fennálló jogi rendelkezések általánosságban alkalmasak annak biztosítására, hogy ezek a termékek ne jelentsenek veszélyt az emberi egészségre, az állati egészségre, illetve ne legyenek káros hatással az állattenyésztésre.

(20) A kisállateledelek és a foszfátokon kívül egyéb ásványi eredetű takarmány-alapanyagok esetében jelenleg nincs meghatározott legnagyobb szint. Indokolt ezen állati takarmányozásra szánt termékek esetében legnagyobb szint meghatározása. Indokolt a haltápban előforduló kadmium jelenlegi legnagyobb szintjét módosítani a halolajat és hallisztet magasabb arányban tartalmazó haltáp előállítására irányuló legújabb fejlesztések figyelembevétele érdekében. Továbbá indokolt a kadmiumtartalom legnagyobb szintjének meghatározása a nyomelemek, kötőanyagok és csomósodásgátlók funkcionális csoportjához tartozó adalékanyagokban és az előkeverékekben. Az előkeverékekre meghatározott legnagyobb szint a legmagasabb kadmiumtartalmú adalékanyagokat veszi figyelembe és nem a különböző állatfajok kadmiumérzékenységét. Az 1831/2003/EK rendelet 16. cikkének rendelkezései szerint, az állati egészség és a közegészség védelme érdekében az előkeverék gyártójának felelőssége annak biztosítása, hogy az előkeverékekre meghatározott legnagyobb szint betartásán túl az előkeverék használati utasítása összhangban legyen a kiegészítő és a teljes értékű takarmányok esetében meghatározott legnagyobb szintekkel.

(21) Ezért a 2002/32/EK és 84/547/EGK irányelveket ennek megfelelően módosítani kell.

(22) Az ebben az irányelvben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 2002/32/EK irányelv I. melléklete ezen irányelv melléklete szerint módosul.

2. cikk

A kötőanyagok, csomósodásgátlók és koagulálószerek csoportjába tartozó vermikulit adalékanyag engedélyezésének a 70/524/EGK irányelvben lefektetett egyéb feltételeinek sérelme nélkül, a fluortartalom legnagyobb szintjét ezen irányelv melléklete állapítja meg.

3. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek a hatálybalépésétől számított legkésőbb tizenkét hónapon belül megfeleljenek. Haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot e rendelkezések szövegéről, valamint az említett rendelkezések és ezen irányelv közötti megfelelési táblázatról.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal a nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadtak el.

4. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

5. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2005. december 5-én.

a Bizottság részéről

Markos KYPRIANOU

a Bizottság tagja

(1) HL L 140., 2002.5.30., 10. o. A legutóbb a 2005/8/EK bizottsági irányelvvel (HL L 27., 2005.1.29., 44. o.) módosított irányelv.

(2) HL L 268., 2003.10.18., 29. o. A 378/2005/EK bizottsági rendelettel (HL L 59., 2005.3.5., 8. o.) módosított rendelet.

(3) HL L 297., 1984.11.15., 40. o.

MELLÉKLET

A 2002/32/EK irányelv I. melléklete a következőképpen módosul:

1. A 2., "ólom" sor helyébe a következő szöveg lép:

2. A 3. sor, "fluor" helyébe a következő szöveg lép:

3. A 6. sor, "kadmium", helyébe a következő szöveg lép:

(1) a legnagyobb szintek az ólom egy adott analitikai meghatározására vonatkoznak, amely során a kivonás salétromsavban (5 % m/m) történik 30 percen át forráshőmérsékleten. Bizonyíthatóan egyező kivonási hatékonysággal rendelkező, egyenértékű kivonási eljárások alkalmazhatók.

(2) Zöldtakarmánynak tekintendők az olyan takarmányozásra szánt termékek is, mint a széna, a szilázs, a friss fű stb.

(3) A szinteket 2007. december 31-ig felül kell vizsgálni a legnagyobb szintek csökkentésének céljából."

(4) A legnagyobb szintek a fluor egy adott analitikai meghatározására vonatkoznak, amely során a kivonás 1 N sósavval történik 20 percen át szobahőmérsékleten. Bizonyíthatóan egyező kivonási hatékonysággal rendelkező, egyenértékű kivonási eljárások alkalmazhatók.

(5) A szinteket 2007. december 31-ig felül kell vizsgálni a legnagyobb szintek csökkentésének céljából."

(6) A legnagyobb szintek a kadmium egy adott analitikai meghatározására vonatkoznak, amely során a kivonás salétromsavban (5 % m/m) történik 30 percen át forráshőmérsékleten. Bizonyíthatóan egyező kivonási hatékonysággal rendelkező, egyenértékű kivonási eljárások alkalmazhatók.

(7) A szinteket 2007. december 31-ig felül kell vizsgálni a legnagyobb szintek csökkentésének céljából."