EH 2007.1705 I. A választottbírósági szerződés írásbeli létrejötte megállapítható a beszámítási kifogással érvényesített követelésre, ha az alperesnek a választottbíróságon írásban előterjesztett beszámítási kifogása ismeretében a felperes jegyzőkönyvbe foglaltan kijelenti, hogy a választottbíróság hatáskörével és összetételével kapcsolatban kifogása nincsen [1994. évi LXXI. tv. (továbbiakban: Vbt.) 5. §, 55. § (1) bek. d) pont].
II. A felperesnek az ügy előadhatóságára vonatkozó joga nem sérül, ha bár az alperes utolsó válasziratát követően a választottbíróság nem hívta fel a felperest az észrevételei megtételére, de az alperesnek ez a válaszirata a korábbi - felperes által már ismert - ténybeli és jogi állásponthoz képest változást nem tartalmazott [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 27. §, 55. § (1) bek. c) pont].
III. A rendes bíróság érdemben nem vizsgálhatja felül azt, hogy a választottbíróság az anyagi és eljárásjogi szabályokat miként alkalmazta, csak az érvénytelenítési okok megvalósulását vizsgálhatja [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 55. § (2) bek. b) pont].
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbírósághoz (továbbiakban: Választottbíróság) benyújtott keresetében kérte az alperes kötelezését 581 044 251 Ft és járulékainak megfizetésére. Keresetét arra alapította, hogy a közöttük létrejött vállalkozási jogviszonyban az alperes - szerződésszerű teljesítés ellenére - nem fizette meg a neki járó vállalkozói díjat. Előadta, hogy a vállalkozási szerződésben az abból eredő jogvitáik elbírálására a Választottbíróság hatáskörét kötötték ki.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a felperes a szerződésben meghatározott kötbérköteles teljesítési határidőt túllépte olyan okokból, amelyért felelősséggel tartozik, ezért 517 337 500 Ft késedelmi kötbér megfizetésére köteles. Másrészt az alperes megvásárolta a P-S. Kft.-nek a felperessel szemben még fennálló 70 928 633 Ft összegű követelését. Az alperes ezeket a követeléseit beszámította a felperes vállalkozói díjkövetelésébe.
A felperes válasziratában azzal védekezett, hogy a teljesítési késedelem nagyrészt az alperes szerződésszegő magatartására vezethető vissza, ugyanis késve adta át a felperesnek a munkaterületet, illetve a késedelem kisebb részt rajta kívül eső okból következett be. Előadta, hogy a próbaüzem 2004. augusztus 9-én, a garanciális mérések 2004. szeptember 11-én fejeződtek be, ezt követően az alperes 2004. december 7-éig jogellenesen tagadta meg a felperes teljesítését dokumentáló Működési Átvételi Bizonylat kiadását. Állítása szerint a létesítmény 2004. október 17-étől folyamatosan és hibátlanul üzemel, ezért késedelmes teljesítése nem állapítható meg. A beszámítási kifogással érintett másik követelés tekintetében tagadta, hogy a P-S. Kft.-nek lenne vele szemben olyan meg nem fizetett, lejárt követelése, amit engedményezhetett volna az alperesre és kérte e beszámítást megalapozó tények alperes által történő bizonyítását. Ezt követően a felek több válasziratot is előterjesztettek, amelyekhez csatolták saját okirati bizonyítékaikat és kifejtették a jogvita érdemére vonatkozó ténybeli és jogi álláspontjaikat. Ezek között az alperes a 2005. január 3-án kelt válasziratában hivatkozott arra, hogy a felperes 2004. november 25-ére teljesítette a próbaüzem zárás feltételeit, így például a dinamikai próbák csak erre az időpontra fejeződtek be. A felperes a harmadik beadványában kiemelte, hogy az alperes 2004. szeptember 11-ére elvégeztette a garanciális méréseket is, ez pedig az átadás-átvétel folyamatában a sikeres próbaüzem lezárását követő eseménynek minősül. A berendezés 2004 júliusa óta üzemel, augusztustól kezdve 20 millió Kwh feletti áramot termel egyenletesen, amely az országos elektromos hálózat áramellátásához hozzájárul.
Az alperes a válasziratában nem vitatta a felperes által állított üzemelés tényét, azonban hivatkozott arra, hogy a peres felek nem a próbaüzem zárásához és a létesítmények átvételéhez, hanem a felperes szerződésszerű, Működési Átvételi Bizonylat kiadására vonatkozó nyilatkozatához kötötték a késedelmi kötbér fizetésének a kötelezettségét.
Az alperes a 2006. június 15-én kelt, utolsó beadványához csatolta egy 2004. november 17-én - többek között - a peres felek képviselőjeként megjelent személyek által felvett és aláírt jegyzőkönyv másolatát. E beadványában az alperes - a korábbi, január 3-án kelt beadványában írtakkal összhangban - hivatkozott arra, hogy e jegyzőkönyv a próbaüzem lezárásának a feltételéül szabta a dinamikai próbák lefolytatását, a felperes képviselője a jegyzőkönyvet véleményeltérés nélkül írta alá, tehát egyetértett azzal, hogy a próbaüzem zárásának még vannak nem teljesített feltételei.
Az utolsó alperesi beadvány 2006. június 22-én érkezett meg a felperes jogi képviselőjéhez. A választottbírósági tanács 2006. június 27-én végzéssel befejezettnek nyilvánította a bizonyítási eljárást és a tárgyalást berekesztette. A végzést a felperes 2006. július 6-án vette át, majd 2006. július 10-én kelt beadványában a bizonyítási eljárás újbóli megnyitását kérte, s kifejtette az utolsó alperesi beadványra vonatkozó észrevételeit, amelyben lényegében megismételte korábban előadott álláspontját, de új tényeket nem adott elő, új bizonyítási indítványt nem tett. A felperes beadványa 2006. július 11-én került iktatásra a Választottbíróságon, amely már július 10-én meghozta ítéletét.
A Választottbíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a perköltségek viselésére. Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felek között létrejött szerződéscsomag a felperes teljesítésének határidejét a Megbízhatósági Vizsgálat (próbaüzem) zárás sikeres befejezéséhez kötötte és 2004. július 31-ében határozta meg, míg a befejezési határidőt a Működési Átvétel befejezésének 2004. augusztus 15-ére előírt határidejében határozta meg. A Megbízhatósági Vizsgálatot követő mozzanatként szabályozta a Garanciális Vizsgálat és a Működési Átvétel intézményét. A Garanciális Vizsgálat viszont annak megállapítására szolgált, hogy a létesítmény képes-e a reá meghatározott funkcionális garanciákat megfelelően kielégíteni. A felperes 2004. augusztus 26-án az építési naplóba a próbaüzem sikerességét jegyzete be, az alperes azonban ugyanerre a bejegyzésre úgy reagált, a próbaüzem lezárásának feltételei nem teljesültek, mert a próbaüzem kezdetén feltárt hibák teljes körű felszámolása nem történt meg és a próbaüzem részét képező egyes vizsgálatokat sem végezték el. Tényként állapította meg a Választottbíróság azt is, hogy a P-S. Kft. az alperesre engedményezte a felperessel szemben fennálló 182 657 128 Ft vállalkozói díjkövetelését, amelyből 2005. január 17-én még 70 928 633 Ft követelés állt fenn.
A Választottbíróság az alperes beszámítási kifogásának teljes körű elbírálására megállapította hatáskörének fennállását a Vbt. 5. § (4) bekezdése és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Választottbíróságának Eljárási Szabályzata (továbbiakban: Vbsz) 1. § (4) bekezdése alapján. Rámutatott arra, hogy az engedményezett követeléssel kapcsolatban az alperes nem nyújtott be választottbírósági hatáskört kikötő megállapodást, azonban a felperes nem emelt hatásköri kifogást, az első tárgyaláson kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a Választottbíróság hatáskörét nem kifogásolja, az engedményezett követelés vonatkozásában pedig érdemi védekezésbe bocsátkozott.
Az érdemi döntés indokolásában a Választottbíróság a felperes ténybeli és jogi álláspontját részletesen ismertette, és részletesen kifejtette a felperes véleményével ellentétes jogi álláspontját. Az indokolás 16. pontjába foglalta azt a következtetését, hogy a felperes által állított teljesítési határidőre nem történt meg a próbaüzem keretében lebonyolítandó minden próba, illetve vizsgálat. Ezt támasztja alá a 2004. november 17-én készült jegyzőkönyv, amelyben a felek közösen vették számba azt, hogy még milyen vizsgálatok, illetve dokumentációk hiányoznak a próbaüzem teljesítéséhez. Ezeknek a hiányosságoknak a megszüntetését a jegyzőkönyv különböző időpontokra ütemezte, amelyek közül a legkésőbbi 2004. november 29. volt. Ennek alapján a Választottbíróság megállapította, hogy az alperes 2004. november 25-éig kellő indokkal tagadta meg a próbaüzem lezárását, s ennek megfelelően a Működési Átvételt. A felek szerződése szerint a próbaüzemet akkor lehetett sikeresnek tekinteni, ha elvégezték mindazokat a vizsgálatokat, amelyeket a próbaüzemre előírtak, és ezek a vizsgálatok azt igazolják, hogy a teljesítés megfelel a szerződéses és törvényi követelményeknek. Önmagában az üzemelés ténye nem bizonyítja azt, hogy a próbaüzemet teljes körűen lefolytatták a felperes által állított határidőre, s nem bizonyítja azt, hogy a szolgáltatásnak nem volt hibája. Ugyancsak nem tartotta jelentősnek a szerződés teljesítése szempontjából azt a körülményt, hogy az alperes a próbaüzem során termelt energia értékesítésével haszonhoz jutott-e, s ha igen, milyen mértékben. Kiemelte, hogy a nem szerződésszerűen működő berendezés is képes lehet haszontermelésre, de ettől még a szerződés nem minősül teljesítettnek. Mindezekre figyelemmel az alperes beszámítási kifogását mindkét részében (kötbér és engedményezett követelés) alaposnak találta, és ez a kereset elutasítását eredményezte.
A felperes a polgári bírósághoz benyújtott keresetében a Választottbíróság ítéletének érvénytelenítését kérte a Választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbt.) 55. §-a (1) bekezdésének c), d) és (2) bekezdésének b) pontja alapján. Egyrészt vitatta a Választottbíróság hatáskörét az engedményezett követelés beszámítása körében. Másrészt arra hivatkozott, hogy a Választottbíróság megsértette az ügy előadhatóságát, mert amíg az alperes utolsó beadványának döntő jelentőséget tulajdonított, addig a felperes számára nem tette lehetővé álláspontja kifejtését, azt figyelmen kívül hagyta. Harmadikként arra hivatkozott, hogy a Választottbíróság ítélete a magyar közrendbe ütközik. A közrend sérelmét abban jelölte meg, hogy a Választottbíróság eljárása a tisztességes eljárás követelményét sérti, mert az alperes által előadott tényeket és érvelést megfontolás nélkül elfogadta, míg a felperes javára szóló tényeket a szerződés rendelkezéseinek tudatos félremagyarázásával mellőzte. A felperes a káronszerzés tilalmába, ezért a közrendbe ütközőnek találta a késedelmi kötbér megfizetésére kötelezést, arra hivatkozva, hogy az alperes az állított késedelme időtartama alatt használta a létesítményeket, s ezáltal dupla hasznot szerzett.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben történő marasztalására irányult. A Vbt. 55. § (1) bekezdés d) pontjára alapított kereset elutasítását a Vbt. 6. §-a alapján kérte, hivatkozva arra, hogy a felperes a választottbírósági eljárás során nem kifogásolta a Választottbíróság eljárását az engedményezett követelés elbírálása tekintetében, azzal szemben érdemben védekezett, így a kifogásolás jogáról lemondott.
Az elsőfokú bíróság a Választottbíróság ítéletét a felperes keresetét 70 928 633 Ft-ot elutasító részében érvénytelenítette, ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy az alperesnek fizessen meg 3 600 000 Ft perköltséget, az államnak pedig - felhívásra - 792 000 Ft eljárási részilletéket. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak 108 000 Ft eljárási részilletéket.
Az elsőfokú bíróság elsőként a Vbt. 55. §-a (1) bekezdésének d) pontjában foglalt érvénytelenségi okot vizsgálta az engedményezett követelés választottbírósági eljárásban történő beszámíthatósága tekintetében. Akként foglalt állást, a Vbt. 5. §-ának (4) bekezdését nem lehet a beszámítási kifogást tartalmazó válasziratra, illetve az erre reagáló beadványra is kiterjesztően értelmezni. A Vbt. 5. § (4) bekezdése a választottbírósági hatáskör írásbeli kikötésének egyik vélelmezett esetét rögzíti. A vélelem nem az igény Választottbíróság elé terjesztésének tényéhez és az azzal szembeni védekezés tényéhez fűződik. Alapja az, hogy az egyik fél keresetlevelében (viszontkeresetét tartalmazó beadványában) írásban állítja az adott igényre kiterjedő választottbírósági megállapodás létrejöttét, a másik fél pedig az erre adott válasziratában írásban nem vitatja, következésképpen beismeri az állítás valóságosságát. Ezek az iratok megfelelően helyettesítik a Válaszotttbíróság hatáskörét megalapozó, vélelmezetten meglévő, pert megelőző írásbeli nyilatkozatokat. A rendelkezés alkalmazhatóságának több együttes feltétele van: egyrészt az igény érvényesítőjének kifejezetten állítania kell a hatásköri kikötést, másrészt állítását olyan igénnyel kapcsolatban kell előterjesztenie, amelyet kereset vagy viszontkereset formájában kíván érvényesíteni, harmadrészt ezt az állítását a (viszont)kereset előterjesztését tartalmazó iratban kell megtennie. A perbeli esetben egyik feltétel sem teljesült: az alperes az engedményezett követelést beszámítási kifogás formájában akarta érvényesíteni, és nem állította, hogy erre kiterjed a Választottbíróság hatásköre. A bíróságnak el kellett döntenie, hogy kiterjed-e a Vbt. 5. §-a (4) bekezdésének alkalmazási köre arra az esetre, ha nem állnak fenn a feltételek, de az ellenfél nem vitatta a Választottbíróság hatáskörét. A kérdésben irányadó ítélkezési gyakorlat nincs, a Vbt. 5. §-ához fűzött miniszteri indokolásból az következik, hogy a törvény alkalmazási köre nem tágítható, a Választottbíróság eljárási szabályzata (Vbesz.) 34. §-ának (3) bekezdése is csak abban az esetben engedi meg beszámítási kifogás előterjesztését, ha ennek elbírálására a Választottbíróság hatásköre fennáll. Ezért az elsőfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy a Választottbíróság a beszámítási kifogás formájában érvényesített, engedményezett követelés tárgyában hatáskör hiányában hozott ítéletet.
A bíróság vizsgálta azt is, hogy a felperes a Vbt. 6. §-a alapján jogosult-e a hatáskör hiányára hivatkozni a jogorvoslati eljárásban. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Vbt. 6. §-a a kifogás jogának elvesztését azokra az eljárási körülményekre korlátozza, amelyek megengedik a felek elérő megállapodását, a Vbt. 5. §-a viszont kógens érvényű, ezért a felperes nem vesztette el a kifogás előterjesztésére vonatkozó jogát. A bíróság mindezek miatt a Választottbíróság ítéletét a beszámítási kifogást elbíráló részében érvénytelenítette a Vbt. 55. § (1) bekezdés d) pontja alapján, utalva arra, hogy ez az ítéleti rendelkezés elválasztható a Választottbíróság hatáskörébe tartozó döntéstől.
A bíróság másodsorban a Vbt. 55. §-a (1) bekezdésének c) pontja alá tartozó érvénytelenségi okot vizsgálta. Idézte a Vbt. 27. §-át, valamint a Vbesz. 17. §-ának (2) bekezdését és 8. §-ának (5) bekezdését, illetve a Legfelsőbb Bíróság Bírósági Határozatok c. lapban közzétett 2003. évi 17. számú eseti döntését. Utalt arra, hogy a Vbesz. 8. §-ának (5) bekezdése szerint a peres felek kötelezettsége a beadványok másik félnek bizonyítható módon történő elküldése. Megállapította, hogy az alperes 2006. június 15-én kelt beadványát a felperes állítása szerint 2006. június 22-én átvette és megismerhette, így a felperesnek a beadvány, bizonyíték megismerhetőségéhez fűződő joga nem sérült. A Választottbíróság több mint két héttel később, 2006. július 10-én hozta meg ítéletét, így a felperesnek több mint két hét állt a rendelkezésre válasziratának benyújtására. A bíróság megítélése szerint 15 nap elegendő ennek az eljárási jognak a gyakorlására. Az adott ügyben nem álltak fenn olyan speciális körülmények, amelyek ennél nagyobb időszükségletet indokoltak volna. A bíróság a felperesnek a tárgyalás újbóli megnyitására vonatkozó kérelmét azért nem tudta figyelembe venni, mert a kérelem csak az ítélethozatalt követően érkezett meg hozzá. A Választottbíróság által figyelembe nem vett, 2006. július 7-én kelt felperesi beadvány nem tartalmazott új tényállítást, s új jogi érvelést sem, ezért nem foglalt magában olyan tartalmi elemet, amely az ügy előadhatósága körébe tartozik. Az ügyet ugyanis egyrészt az érvényesíteni kívánt jog állításával és az ezt alátámasztó tények, illetve e tények bizonyítékainak előadásával, másrészt az állított jog tagadásával lehet előadni, de nem tartozik az ügy előadásának körébe a szemben álló jogi érvelések vég nélküli előterjeszthetősége. A Választottbíróság alperesi bizonyítékot mérlegelő tevékenységét nem korlátozzák a felek, így a felperes okfejtései. Ezért nem sérti az ügy előadhatóságát az a körülmény, hogy nem került a Választottbíróság elé a felperes utolsó beadványa. A felperes nem tárt új bizonyítékot a Választottbíróság elé az utolsó beadványában, korábbi bizonyítási indítványainak indokoltságát pedig a bíróság el tudta bírálni az utolsó felperesi beadvány ismeretének hiányában is. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság nem találta alkalmazhatónak a Vbt. 55. §-a (1) bekezdésének c) pontját.
A Vbt. 55. §-a (2) bekezdésének b) pontjára, azaz a közrend sérelmére alapított kereseti kérelmet vizsgálva az elsőfokú bíróság hivatkozott az e tárgyban közzétett több eseti döntésre, (BH 1997/489., BH 2006/218., BH 2006/257.) rámutatva arra, hogy elvileg lehetséges, hogy a Választottbíróságnak az egyébként kötelező rendelkezésekbe nem ütköző eljárása olyan mértékben egyoldalúnak minősüljön, amely már megvalósítja a közrend sérelmét, illetve a jogbiztonságot olyan mértékben veszélyezteti, amely a jogrend sérelmével jár. Kiemelte továbbá, hogy a felek szerződéses vitájában egy esetleges jogszabálysértő választottbírósági döntés nem valósítja meg a gazdasági-társadalmi rend alapjainak sérelmét, ezáltal a közrend sérelmét. A választottbírósági ítélet érdemi felülbírálatát pedig a választottbírósági törvény nem engedi meg.
A bíróság abból kiindulva nem tudta megállapítani a Választottbíróság egyoldalú, részrehajló eljárását amire felperes hivatkozott, nevezetesen, hogy a választottbírósági döntés az alperes érvrendszerét követi. Álláspontja szerint ez önmagában nem jelenti azt, hogy az alperes érvelését "minden megfontolás nélkül" fogadta volna el. Az indokolási kötelezettség megsértését sem találta megállapíthatónak, rámutatva arra, hogy a támadott ítélet tételesen ismertette a felperes álláspontját, és tételesen cáfolta is azt. A bírói függetlenség elvéből következik az, hogy a bíróság az egyik fél álláspontjával azonosulhat, a másik fél által hivatkozott érveket pedig alaptalannak találhatja. Annak vizsgálata, hogy a bizonyítás adatai közül mely tényeket fogadott el valósnak a Választottbíróság, mely bizonyítékoknak milyen bizonyítási értéket tulajdonított, és a megállapított tényekből milyen következtetést vont le, már meghaladja a Vbt. 55. §-án alapuló érvénytelenítési per kereteit, ezért azt az elsőfokú bíróság nem vizsgálta.
A káronszerzés tilalmára történt felperesi hivatkozást is alaptalannak találta az elsőfokú bíróság. Akként foglalt állást, hogy sem a jogrenddel, sem a gazdasági renddel nem összeegyeztethetetlen a vállalkozó szolgáltatásának használata, és emellett a vállalakozó felelősségre vonása a szerződést sértő magatartása miatt. A kötbér mértéke - a magas vállalkozói díjra is tekintettel - nem tekinthető közrendbe ütközőnek. Az a kérdés pedig, hogy a használatbavétel és a késedelmi kötbér joglogikailag összeegyeztethetők-e, olyan kérdés, ami meghaladja jelen jogorvoslati eljárás kereteit. A bíróság a perköltség viseléséről a Pp. 81. § (1) bekezdése alkalmazásával, a részleges pervesztesség - pernyertesség szabályai alapján döntött.
A jogerős ítélettel szemben mindkét peres fél felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet keresetnek részben helyt adó rendelkezésének a hatályon kívül helyezését és a kereset teljes elutasítását kérte. Kérelmét arra alapította, hogy a támadott határozat sérti a Vbt. 5. §-ának (1)-(5) bekezdésében és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §-ának (1) bekezdésében, illetve 207. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat. A felhívott jogszabályi rendelkezésekből, és a Vbt. 5. §-ához fűzött miniszteri indoklásból arra következtetett, hogy a választottbírósági szerződés önálló szerződésként is létrehozható, érvényességi feltétele az írásbeli alak. A Vbt. 5. §-ának (3)-(5) bekezdésében rögzített felsorolás példálózó jellegű, így a választottbírósági szerződés írásban, bármilyen módon, tehát úgy is létrejöhet, hogy a választottbírósági eljárás alanyai a tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalják a választottbírósági szerződés létrehozására irányuló akaratukat. Ez a 2005. október 6-ai tárgyaláson meg is történt akként, hogy a Választottbíróság kérdésére a felek kijelentették, a Választottbíróság hatáskörével kapcsolatban kifogásuk, észrevételük nincs. Az engedményezett követelést az alperes már ezt megelőzően, a 2005. július 1-jén kelt beadványában beszámítás útján érvényesítette, a felperes pedig az arra tett, 2005. október 4-én kelt válasziratában a beszámítási kifogásra érdemi nyilatkozatot tett. A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel a választottbírósági tárgyaláson tett nyilatkozatukkal a felek kifejezték azt az óhajukat, hogy a Választottbíróság az engedményezett követelés tárgyában is járjon el, s ezzel választottbírósági szerződést hoztak létre. Rámutatott arra is, hogy miután a Vbt. a beszámítás kérdésével külön nem foglalkozik, ebben a kérdésben a Vbt. általános szabályai az irányadók.
Az elsőfokú ítéletnek az a megállapítása, hogy a Vbt. 5. §-a kógens érvényű, nem helytálló. A Vbt. 5. §-a egyetlen kógens rendelkezést tartalmaz, miszerint "A választottbírósági szerződést írásba kell foglalni.". A Vbt. 5. § (3)-(5) bekezdésben foglaltak - az írásba foglalás módja tekintetében - csak lehetőségek, a felek attól eltérhetnek, tehát dönthetnek úgy is, hogy a választottbírósági szerződésüket más módon foglalják írásba, s ezt a választottbírósági eljárásban a tárgyaláson tett nyilatkozatukkal meg is tették.
Mindebből következően alkalmazható a Vbt. 6. §-a és 24. §-ának (3) bekezdése is. Ezért megállapítható, hogy a felperes a választottbírósági eljárásban való részvételével a hatásköri kifogás jogáról lemondott, emiatt az ítélet érvénytelenítését ezen az alapon nem kérheti.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet változtassa meg (helyesen: helyezze hatályon kívül), és a választottbírósági ítéletet teljes egészében érvénytelenítse. Sérelmezte, hogy a polgári perben eljáró bíróság ugyan részben helyt adott a keresetének, a perköltség összegét azonban nem mérsékelte, ennek elmulasztása a Vbt. 41. §-ának (1) bekezdésébe ütközik.
A felperes az ügy előadhatóságának kérdésével kapcsolatban állította, hogy az alperes kötbérkövetelésével kapcsolatos jogvita döntő kérdése az volt, mikor következtek be a próbaüzem lezárásának feltételei. A Választottbíróság eljárása során a próbaüzem befejezésével kapcsolatban 2006. június 15-éig a felek között abban a kérdésben folyt a jogvita, hogy milyen jelentősége van az ügy eldöntésében a 2004. augusztus 26-án fennállott hibáknak és hiányosságoknak. Az alperes álláspontját az utolsó beadványában megváltoztatta, azzal érvelt, hogy a felperes által megjelölt időpontig nem történt meg minden próba és vizsgálat elvégzése. A Választottbíróság a próbaüzem lezárásának időpontját az alperes - kizárólag az utolsó beadványhoz csatolt 2004. november 17-ei jegyzőkönyv alapján kifejtett - álláspontjának minden megfontolást nélkülöző elfogadásával határozta meg. A működési átvétel időpontjának megállapításáról a 2004. november 17-ei jegyzőkönyv figyelembevételével hozott döntést. A hivatkozott dokumentumokat azonban úgy vette figyelembe, hogy a felperest elzárta az észrevételei előterjesztésének lehetőségétől. A felperes hangsúlyozta: az ügy előadhatóságának fogalmába az is beletartozik, hogy a fél a másik fél álláspontját megismerhesse és az arra vonatkozó álláspontját kifejthesse. Véleménye szerint azzal, hogy a Választottbíróság a tárgyalást június 27-én berekesztette az ügydöntő jelentőségűnek minősített utolsó alperesi beadvány bírósághoz érkezését követően, megsértette az ügy előadhatóságának jogát. Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy a Választottbíróság tárgyalás berekesztéséről szóló végzése 2006. július 6-án érkezett a felpereshez, s ítélethozatalra már július 10-én sor is került. Ilyen körülmények között nem lehet a "kontradikcióhoz" általában elfogadhatónak vélt 15 napnak "jogvesztő" jelleget tulajdonítani. Emellett a tárgyalás újbóli megnyitása is pusztán egy lehetőség feltételezése. Iratellenesnek állította az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását is, hogy az utolsó - a Választottbíróság által figyelembe nem vett - beadványa semmi újat nem tartalmazott.
Az anyagi jogszabály közrendet sértő alkalmazása körében megismételte azt a kereseti előadását is, hogy az alperes az állandó jellegű és végleges használatbavétel folytán a berendezéseket ténylegesen átvette, márpedig létesítmény használatbavétele az ítélkezési gyakorlat szerint a teljesítés elfogadásának minősül. A használatbavétel és a késedelem egymást kizáró fogalmak, kötbér követelésének ezért nincs helye. Ha valaki a létesítmény hozamát is beszedi, de megkapja a kötbért is, az rendeltetésellenes joggyakorlásnak, joggal való visszaélésnek és káronszerzésnek minősül, ami ellentétes a magyar társadalmi értékítélettel, ekként sérti a közrendet. Analógiaként hivatkozott a felperes a Legfelsőbb Bíróság Gfv. VI. 30.450/2002. számú ítéletére, amely az aránytalanul nagy perköltség megállapítását találta a társadalom értékítéletével ellentétesnek. Álláspontja szerint ugyanez irányadó a káronszerzéssel elért dupla haszonra is.
A felperes megismételte azt a kereseti előadását is, hogy a Választottbíróság eljárása is sértette a közrendet, mert a felperes által a késedelem kimentésére felhozott tények figyelembevételét megtagadta, elzárkózott azok vizsgálata elől. Részletesen elemezte a jogvita elbírálásának eljárási részleteit, kitért a próbaüzem alatt észlelt és jegyzékbe vett hibák és hiányosságok, továbbá a pótmunkák időigényének, valamint az átvétel és az üzemeltetés, illetőleg a működési átvétel fogalmának kérdésére is. Végezetül kiemelte, hogy a fél eljárásjogi sérelmei együttesen elérték azt a szintet, amely a közrend sérelmét megvalósítja.
A felperes az alperes felülvizsgálati kérelmére tett ellenkérelmében a jogerős ítélet alperes által támadott rendelkezése hatályában való fenntartását kérte.
Az alperes a felperes felülvizsgálati kérelmére tett ellenkérelmében a jogerős ítélet felperes által támadott rendelkezése hatályában való fenntartását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Előadta, hogy a Vbt. 41. §-ának (1) bekezdése kizárólag választottbírósági eljárásban alkalmazható, ezért a polgári perben eljárt bíróság ennek a rendelkezésnek a sérelmét nem valósíthatta meg. Az elsőfokú bíróságnak csak az érvénytelenítési feltételek fennállása esetén lett volna lehetősége arra, hogy a választottbírósági ítélet költségre vonatkozó döntését érvénytelenítse, a pernyertesség arányának megváltozása ilyen tartalmú döntést nem tesz lehetővé. Egyebekben a felülvizsgálati kérelem a Vbt. 55. §-a (1) bekezdésének c) pontja és (2) bekezdésének b) pontja sérelme tekintetében új előadást nem tartalmaz, ezért az alperes fenntartotta a kereseti kérelemre előterjesztett ellenkérelmében foglaltakat.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos, a felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan az alábbi indokok miatt:
A Vbt. 55. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt érvénytelenítési ok megvalósulása körében a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy helytállóan állapította-e meg a jogerős ítélet azt, hogy az alperesre harmadik személy által engedményezett követelés választottbírósági eljárásban történő beszámíthatóságának elbírálására a Választottbíróságnak nem volt hatásköre, mert erre nézve a felek között nem jött létre érvényes választottbírósági szerződés.
E kérdésben a felülvizsgálati bíróság jogi álláspontja eltér a jogerős ítéletben foglalt jogi állásponttól az alábbi indokok miatt:
A Vbt. 5. § (1) bekezdése értelmében a választottbírósági szerződés a felek megállapodása, amely szerint meghatározott, akár szerződéses, akár szerződésen kívüli jogviszonyukból keletkezett, vagy keletkező jogvitájukat Választottbíróság elé terjesztik. A felek megállapodásának létrejötte vizsgálatánál a Ptk. 205. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. Azaz a szerződés keletkezéséhez elég a felek egybehangzó akarata és ennek kinyilvánítása, ami az akaratot a másik fél által felismerhetővé teszi.
Az alperes a 2005. július 1-jén kelt és július 5-én a Választottbírósághoz benyújtott beadványában (amely a keresetre tett első érdemi ellenkérelem volt, s amelyet a felperes jogi képviselője 2005. július 7-én vett át) a reá engedményezett követelés tekintetében beszámítási kifogását előterjesztette. Ezzel írásban kinyilvánította azt az akaratát, hogy a keresettel szembeni beszámítási kifogást a Választottbíróság bírálja el.
A felperes az ezt követő, 2005. október 6-ai választottbírósági tárgyaláson, tehát az alperes beszámítási kifogásának és az alperes arra vonatkozó akaratának ismeretében, hogy a beszámítási kifogást a Választottbíróság bírálja el - a Választottbíróság írásbeli jegyzőkönyvében foglalt kérdésére kijelentette, hogy a Választottbíróság hatáskörével és összetételével kapcsolatban kifogása, észrevétele nincs (lásd a VB/05234 számú, 2006. október 6-án kelt jegyzőkönyv 2. oldal 2. bekezdését).
A felülvizsgálati bíróság jogi álláspontja szerint ezzel a jegyzőkönyvbe diktált, azaz írásba foglalt nyilatkozattal a felperes kifejezte azt az akaratát, hogy az alperes által érvényesített beszámítási kifogást a Választottbíróság bírálja el. Ekként a felek között a beszámítási kifogás elbírálására létrejött az írásba foglalt választottbírósági szerződés. Miután ennek a megállapodásnak a tartalma megfelel a Vbt. 5. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek és a Vbt. 5. § (3) bekezdésében foglalt írásbeliség követelményének is, az érvényes választottbírósági szerződésnek minősül. Ekként az állapítható meg, hogy Választottbíróság az ítéletét a beszámítási kifogás elbírálása körében is olyan jogvitás ügyben hozta, amelyre létrejött a felek között választottbírósági kikötés.
A kifejtettekre tekintettel jogszabálysértő a jogerős ítéletnek az a rendelkezése, melyben a Választottbíróság ítéletét a felperes keresetét 70 928 633 Ft-ot elutasító részében érvénytelenítette.
A felülvizsgálati bíróságnak a jogerős ítéletben kifejtettektől eltérő jogi álláspontja folytán azzal a jogkérdéssel nem kellett foglalkoznia, hogy ha a beszámítási kifogás körében nem jött volna létre érvényes választottbírósági szerződés a felek között, akkor a felperesnek az a magatartása, hogy érdemi ellenkérelmének előterjesztésekor továbbá az egész választottbírósági eljárás során nem kifogásolta a Választottbíróság hatáskörét [Vbt. 24. § (3) bekezdése] a Vbt. 6. §-ában foglalt, a kifogás jogáról történt lemondásnak minősül-e.
A Vbt. 55. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt érvénytelenítési ok körében a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy az alperes a 2006. július 15-én kelt beadványában - amelyre vonatkozóan a felperesi észrevétel megtételét a Választottbíróság már nem várta be - perbeli védekezését sem ténybelileg, sem jogilag nem módosította. Az alperes már korábbi beadványaiban is utalt arra a tényre, amelynek fennállását a 2006. június 15-ei beadványához csatolt okirattal - a felek által 2004. november 17-én közösen felvett jegyzőkönyv tartalmával - is alátámasztotta.
Ennek a jogerős ítéleti megállapításnak a helytállóságát bizonyítják az alábbiak:
Az alperes a 2005. július 1-jén kelt érdemi ellenkérelmében foglaltakat a 2006. január 3-án kelt és a Választottbírósághoz 2006. január 4-én beérkezett válasziratában részletezte. Ennek 3. oldalán a következő védekezést adta elő:
"A Működési Átvételi Bizonylat kiadásának a feltételei felperes véleménye szerint 2004. szeptember közepén fennálltak. Ezzel szemben a felperes csak 2004. november 25-ére teljesítette a próbaüzem zárás feltételeit, így pld. a dinamikai próbák csak erre az időpontra kerültek elvégezése" (3. oldal 1. bekezdés).
"Nem felel meg a valóságnak az a felperesi állítás, miszerint a próbaüzem az 1. számú csomag esetében 2004. augusztus 20-án, a 2. számú csomag esetében 2004. augusztus 9-én fejeződött be - ezt tanúsító naplóbejegyzés, illetve levélváltás nem történt". (3. oldal 3. bekezdés)
"A 10. számú kazánra vonatkozóan a vállalkozási szerződés rendelkezéseire figyelemmel a próbaüzem 2004. november 25-ét megelőző zárásának egyik legfontosabb akadálya, hogy a próbaüzem kezdéstől (2004. július 1.) 2004. novemberig terjedő időszakban összesen öt alkalommal következett be az ágyanyag összeégése és megszilárdulása. Ezek az üzemzavarok a szilárd részek kézi eltávolítása miatt rendkívül nagy, a vállalkozási szerződésben rögzítetteket egyenként és összességében is meghaladó állásidővel jártak. Hasonló üzemzavarok következetek be a 2. számú csomag próbaüzeme alatt is". (3. oldal 5. bekezdés)
"A próbaüzem korábbi lezárásának másik fontos akadálya az volt, hogy a 10. számú kazán nem állt készen a dinamikai próbák elvégzésére." (3. oldal 6. bekezdésének első mondata)
Erre az alperesi részletes védekező iratra a felperes a 2006. január 26-ai választottbírósági tárgyaláson becsatolt és az alperesnek átadott előkészítő iratában fejtette ki részletes álláspontját.
Az idézett és a felperes által időben kézhez vett alperesi beadványok tartalma cáfolja a felperesnek a kereseti, illetőleg felülvizsgálati kérelemben foglalt azt az előadását, mely szerint a próbaüzem befejezésével kapcsolatban 2006. június 15-éig a felek között abban a kérdésben folyt a jogvita, hogy milyen jelentősége van az ügy eldöntésében a 2004. augusztus 26-án fennállott hibáknak és hiányosságoknak, továbbá, hogy az alperes álláspontját az utolsó beadványában változtatta meg és érvelt azzal, hogy a felperes által megjelölt időpontig nem történt meg minden próba és vizsgálat elvégzése. Ezzel szemben a választottbírósági iratokból az állapítható meg, hogy az alperes a próbaüzem lezárásának feltételeivel, időpontjával és annak okaival kapcsolatos részletes álláspontját már a 2006. január 3-án kelt előkészítő iratában részletezte, s már ekkor hivatkozott arra, hogy a felperes által megjelölt időpontig nem történt meg minden próba és vizsgálat elvégzése. Így tehát az alperesi álláspont a lényeget illetően változatlan volt.
A felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint is az ügy előadhatóságának fogalmába beletartozik, hogy a fél a másik fél álláspontját megismerhesse és az arra vonatkozó álláspontját kifejthesse. A felperesnek azonban ez a joga nem sérült abból eredően, hogy a Választottbíróság az alperes 2005. június 15-én kelt beadványát követően nem hívta fel a felperest az arra vonatkozó további álláspontjának kifejtésére, miután megállapítható, hogy a peres felek által korábban előterjesztett kérelmekből és ellenkérelmekből már mindkét fél álláspontja ismert volt, s ehhez képest a 2005. június 15-ei beadvány új álláspontot nem tartalmazott. Az e körben a jogerős ítéletben kifejtett jogi állásponttal a felülvizsgálati bíróság is egyetért.
A jogerős ítélet ebből következően helytállóan állapította meg, hogy a Vbt. 55. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt érvénytelenítési ok nem valósult meg.
Mellőzi azonban a felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletből a felperes 2006. július 10-én kelt beadványával kapcsolatos okfejtést, tekintettel arra, hogy az ügy tárgya a választottbírósági ítélet felülvizsgálata. A 2006. július 10-ei felperesi beadvány pedig már nem volt a Választottbíróság értékelésének tárgya, így az ügy eldöntése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy egyébként ez a beadvány mit tartalmazott.
A Vbt. 55. § (2) bekezdésének b) pontjára, a közrendbe ütközésre alapított érvénytelenítési ok körében a felperes a kereseti kérelmében már előadott jogi érveket ismételte meg.
A Legfelsőbb Bíróság e körben a jogerős ítéletnek a keresetet elutasító jogi indokaival egyetért, azt szükségtelennek tartja megismételni. Az indokolásból azt emeli ki, hogy a rendes bíróság érdemben nem vizsgálhatja felül azt, hogy a Választottbíróság az anyagi és eljárásjogi szabályokat miként alkalmazta, csak az érvénytelenítési okok megvalósulását vizsgálhatja.
A kifejtett indokok miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek azt a rendelkezését, melyben érvénytelenítette a Választottbíróság ítéletét a felperes keresetét 70 928 633 Ft-ot elutasító részében, - hatályon kívül helyezte a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozatként e részben is elutasította a felperes keresetét.