BH 2013.12.329 Érdekellentét miatt nem kizárt annak a védőnek a tárgyaláson való eljárása, aki a védencével érdekellentétben álló terhelt-társak védelmét csak a nyomozati szakaszban látta el [Be. 44. § (4) bek., 373. § (1) bek. II/d) pont].
A városi bíróság a 2011. március 30. napján meghozott ítéletével a XLV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki felbujtóként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 318. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a) pont], és ezért egy év tíz hónapi börtönbüntetésre, valamint két évi közügyektől eltiltásra ítélte; emellett elrendelte az M. Városi Bíróság 2005. február 8. napján jogerős ítéletével kiszabott tíz hónapi, két évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtását.
A törvényszék, mint másodfokú bíróság 2012. február 27-én kelt ítéletével az elsőfokú ítéletet a XLV. terhelt tekintetében akként változtatta meg, hogy börtönbüntetésének tartamát egy év négy hónapra enyhítette, és módosította a bűnügyi költséggel kapcsolatos rendelkezést; egyebekben a rá vonatkozó részében helybenhagyta azt.
A jogerős határozatok ellen a XLV. rendű terhelt - védője útján - felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozva.
Az indítvány szerint az első fokon eljárt bíróság a XLV. rendű vádlott védelmére - a meghatalmazott védőjének távolléte miatt - a 2010. október 13-án és a 2010. október 22-én megtartott tárgyaláson dr. A. I. ügyvédet rendelte ki, aki azonban a nyomozati eljárás során a XLI. rendű, a XLII. rendű, a XLIII. rendű és a XLIV. rendű vádlottak kirendelt védőjeként mindvégig eljárt. Miután az elsőfokú ítélet indokolásából megállapíthatóan a bíróság nagyrészt a XLI. rendű, a XLII. rendű, a XLIII. rendű és a XLIV. rendű vádlottak vallomásaira alapozva állapította meg - tagadásával szemben - a XLV. rendű vádlott bűnösségét, álláspontja szerint egyrészt dr. A. I. kirendelésével a bíróság figyelmen kívül hagyta a terheltek közötti érdekellentétet, és így megsértette a Be. 44. § (4) bekezdésének azon szabályát, amely szerint több terhelt érdekében ugyanaz a védő akkor járhat el, ha a terheltek érdekei nem ellentétesek, másrészt a XLV. rendű terheltet megfosztotta attól a jogától, hogy az általa választott védő útján védekezhessen.
Miután a Be. 46. § a) pontjára figyelemmel a védelem kötelező volt, megítélése szerint a bíróság a tárgyalást olyan személy távollétében tartotta meg, akinek a jelenléte a tárgyaláson kötelező, ezért a Be. 373. § (1) bekezdés II. d) pontjában írt - abszolút hatályon kívül helyezési - okra figyelemmel a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság határozatát hatályon kívül kellett volna helyeznie.
A terhelt indítványában sérelmezte azt is, hogy neki az elsőfokú tárgyalás megkezdése előtt a vádiratot nem kézbesítették, és a vádirat tanulmányozására csak a tárgyalásra való felkészülés során, a meghatalmazott védőjével való konzultációja kapcsán volt lehetősége.
Indítványa arra irányult, hogy erre figyelemmel a Kúria a megtámadott ítéleteket - vagy annak az őt érintő részét - helyezze hatályon kívül, és a Be. 428. § (2) bekezdése alapján a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot utasítsa új eljárásra.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak találta.
Miután eljárási okból felülvizsgálatnak kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések, illetve a d) pont alapján a súlyosítási tilalom megsértése miatt van helye, megítélése szerint nem képezhet felülvizsgálati okot az, ha a védő nem fejti ki a tőle elvárható védői tevékenységet vagy szakmailag nem felkészült módon jár el.
Álláspontja szerint a vádirat kézbesítésének esetleges elmaradása sem valósít meg abszolút hatályú eljárási szabálysértést, emellett a bírósági iratok között lévő tértivevény szerint a vádiratot a XLV. rendű terhelt személyesen vette át.
A felülvizsgálati indítvány érveivel abban sem értett egyet, miszerint az egymással ellentétes érdekű terheltek védelmét ugyanazon védő látta el, emiatt a tárgyalást olyan személy jelenléte nélkül tartották meg, akinek jelenléte a törvény alapján kötelező.
Dr. A. I. ugyanis kizárólag a nyomozás során járt el négy terhelt kirendelt védőjeként; a bírósági eljárásban viszont - az első tárgyalási naptól kezdve - kizárólag az e terheltekkel érdekellentétben lévő XLV. rendű terhelt védelmét látta el.
Utalt arra is, hogy a XLV. rendű terhelt védelemhez való joga akkor sem sérült, amikor meghatalmazott védője helyett, annak akadályoztatása miatt kirendelt védő látta el a védelmét. A Be. 2010 októberében hatályos rendelkezései szerint a védő akkor, ha a tárgyaláson való megjelenésében akadályoztatva volt, köteles volt helyettesítéséről gondoskodni, és a 281. §-ának (3) bekezdése szerint abban az esetben, ha a megidézett védő nem jelent meg, helyette a vádlott más védőt hatalmazhatott meg, illetőleg - ha a védő tárgyalási részvétele kötelező - a meg nem jelent védő helyett más védőt kellett kirendelni.
A Kúria a Be. 423. § (4) bekezdése alapján a megtámadott határozatokat az indítványban megjelölt ok alapján vizsgálta felül, emellett ugyanezen törvényhely (5) bekezdése alapján eljárva figyelemmel volt a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező -, az indítványozó által nem hivatkozott esetleges eljárási szabálysértésekre is.
A Be. 416. § (1) bekezdésének - indítványban felhívott - c) pontja szerint felülvizsgálati ok, ha a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § (1) bekezdésének I. b) és c) pontjában, illetve a II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
A 373. § (1) bekezdés II. d) pontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezési ok az, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező.
Kétségtelen, hogy a Be. 46. § a) pontja alapján a terhelttel szemben folyó eljárásban a védelem kötelező volt, így védője távollétében a tárgyalás, vagy a tárgyalásnak az a része, amelyen rá vonatkozó bizonyítást vettek fel, nem volt megtartható. Azonban az első fokon eljárt bíróság olyan tárgyalást, ahol a terhelt meghatalmazott védője, vagy annak távolmaradása miatt kirendelt védője ne lett volna jelen, nem tartott.
A Be. 44. § (4) bekezdése szerint több terhelt érdekében ugyanaz a védő nem járhat el, ha a terheltek érdekei ellentétesek.
Ennek a rendelkezésnek a helyes értelme szerint azonban kizáró ok akkor létesül, ha akár a kirendelt, akár a meghatalmazott védő egyidejűleg látja el az egymással érdekellentétben lévő terheltek védelmét.
Az pedig, hogy a terheltek érdekei ellentétesek-e - az ítélkezési gyakorlat szerint (Legf. Bír. Bfv.I.593/2008. - BH 2009.200.; Bfv.III.264/2010/6.; BJD 1689.; BJD 3494.) -, kizárólag a védekezésüknek, illetve a vallomásuknak a tartalma alapján dönthető el. Amennyiben az egyes terhelti vallomások között az ellentmondások csak az eljárás későbbi szakában merülnek fel, az érdekellentét is csak ettől az időtől állapítható meg, és ezért csak ezen időponttól irányadó a kizáró ok.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!