3039/2024. (II. 9.) AB határozat

alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.21.177/2022/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselő (dr. Kovács Attila Ervin ügyvéd) útján eljárva az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria Pfv.4.21.177/2022/7. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt. Az indítványozó szerint a támadott döntés ellentétes az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével és XXVIII. cikk (1) bekezdésével.

[2] 2. Mind az indítványozó, mind az alapügy alperese szexuális tartalmakat bemutató filmeket készít, és ilyen tartalmú honlapot üzemeltet. Az alperes több éven keresztül tett közzé bejegyzéseket, amelyekben azt közölte, hogy az indítványozó filmjeiben foglalkoztatott szereplők közül több nemi úton terjedő betegségben szenved, így közvetve az indítványozó szexuális betegségeket terjeszt. Más bejegyzésekben az alperes azt közölte, hogy az indítványozó szerzői jogokat sért, részt vesz továbbá kábítószer terjesztésében. További bejegyzések azt tartalmazzák, hogy az indítványozó által készített egyes jelenetek kifejezetten egészségkárosítók; az alperesi közlés arra utal, hogy az indítványozó figyelmen kívül hagyja a foglalkoztatott színészek egészségét. Megint más bejegyzések azt tartalmazzák, hogy az indítványozó stúdiójában "bántják a lányokat", "úgy bánnak velük, mint a rabokkal" és nem fizetik ki őket. Egyes bejegyzések név szerint említették a gazdálkodó szervezet indítványozó működésére befolyással bíró magánszemélyt.

[3] Az indítványozó a fentiek miatt keresetet indított, és kérte a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogai megsértésének megállapítását és megfelelő elégtétel adását.

[4] Az elsőfokon eljáró Fővárosi Törvényszék a 28.P.20.977/2020/33. számú ítéletével a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság a magánszemélyre tett megjegyzések tekintetében a kereshetőségi jog hiányát állapította meg: jogi személy nem léphet fel magánszemély személyiségi jogainak védelmében. A kifogásolt közlésekkel kapcsolatban a bíróság megállapította, hogy annak célközönsége olyan személyi kör, amelyben mind az indítványozó, mind az alperes ismert szereplő, és nem tartotta megállapíthatónak, hogy a szexuális tartalmú filmek gyártása iránt érdeklődő közönség elítélően viszonyulna a kábítószerfogyasztáshoz. Erre tekintettel az ilyen tartalmú utalás nem sértő.

[5] Az elsőfokú bíróság tényállításként értékelte azt az alperesi kijelentést, hogy az indítványozó által foglalkoztatott színész nem mutat be negatív tesztet bizonyítva, hogy nem szenved szexuális betegségben. Mivel az indítványozó nem cáfolta teszttel az állítást, így a bíróság e vonatkozásban sem állapította meg a személyiségi jog sérelmét. A bíróság továbbá nem tartotta feladatának annak megítélését, hogy a szexuális tartalmat megjelenítő produkcióban látható jelenet mennyire sérülésveszélyes. Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az alperes csak általánosságban hivatkozott szerzői jogi jogsértésre és a kifizetések elmaradására, amelyek így nem alapoznak meg személyiségi jogi jogsértést. Összegezve: az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az alperes kijelentései részben véleménynyilvánításnak tekintendők (és mint ilyeneket, az indítványozó tűrni köteles) vagy a perben meg nem cáfolt tényállítások, vagy pedig olyan közlések, amelyek nem közvetlenül az indítványozóra vonatkoznak.

[6] Az indítványozó fellebbezése alapján másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla az 1.Pf.20.243/2022/11/I. számú döntésében az elsőfokú ítélet érdemi részét helybenhagyta. Indokolásában megállapította, hogy az adott ügyben közérdeklődésre számot tartó kérdésben zajlott vita, a pornográf iparág árnyoldalainak bemutatása közérdekű ügynek minősül. Az Alkotmánybíróság gyakorlatára hivatkozva rámutatott, hogy a blogbejegyzések is a véleménynyilvánítási szabadság védelme alá esnek. A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az indítványozó és az alperes között "szakmai vita" merült fel, amelyben a bíróság nem dönthetett. Felhívta a figyelmet arra, hogy e szakmai vita közönsége a deviáns szexuális viselkedési formákat és a vulgáris megfogalmazást is elfogadja, így a véleménynyilvánítás határait is ezekhez kell igazítani.

[7] Az indítványozó felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Kúria a támadott döntésben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Elvi jelleggel rámutatott, hogy gazdasági társaság által kezdeményezett személyiségi jogi perben minden esetben a szövegkörnyezet vizsgálata szükséges annak megítéléséhez, hogy a többszörös áttételen keresztül a társaságot tulajdonló természetes személyre vonatkozó közlések közvetlenül megteremtik-e a jogi személy érintettségét. Az egyes közlések tartalmának jogi értékelése során tekintettel kell lenni a közlés általános témájára, tematikájára is: a "felnőttfilmes" kritika közérdeklődésre tarthat számot. Erre tekintettel nem látta az indítványozó személyiségi jogi jogsérelmét megalapozottnak.

[8] 3. A Kúria döntésével szemben az indítványozó az Abtv. 27. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.

[9] Az indítványozó szerint a tisztességes eljáráshoz való jogot sérti, hogy a bíróság a támadott döntésben olyan tényállítások miatt sem látta megalapozottnak a felperes jóhírnevének a megsértését, amelyek nem voltak hitelesen bizonyítva. Vitatta, hogy máshogy kellene védeni azok jóhírnevét, akik - feltételezés szerint - "megszokták" a durva, vulgáris nyelvezetet. Álláspontja szerint ez a contra legem jogértelmezés az Alaptörvény XXVIII. cikkének sérelmét eredményezi.

[10] Az indítványozó arra hivatkozott, hogy a közlések túllépték a védett véleménynyilvánítás határát, és azok már az Alaptörvény VI. cikkében védett magánszféráját, jó hírnevét sértik. Ezt a jogvédelmet azonban a bíróságok nem biztosították számára. Vitatta az indítványozó, hogy a közlések a "közérdeklődésre számot tartó vita" keretében hangzottak el, így nem is vonatkozik rájuk a magasabb védelmi szint. Hivatkozott arra, hogy a működésével kapcsolatos valótlan állítások (egészségügyi szabályok megsértése, munkabér visszatartása, drogfogyasztás stb.) alkalmasak arra, hogy az indítványozóval történő együttműködéstől visszatartsanak másokat, negatívan befolyásolják továbbá az indítványozó társadalmi megítélését.

II.

[11] Az Alaptörvény vonatkozó rendelkezései:

"VI. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével."

"XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el."

III.

[12] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.

[13] 1. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján az "alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva".

[14] Az indítványozó saját ügyében jár el, megjelölte az indítványozói jogosultságát, valamint az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés], az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörben kérve az Alkotmánybíróság eljárását.

[15] Az Abtv. 30. § (1) bekezdéséből következően az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani. A Kúria ítéletét az indítványozó jogi képviselője 2023. április 24-én vette át, az alkotmányjogi panaszt 2023. május 23-án - határidőben - nyújtották be.

[16] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése rögzíti, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, melynek részleteit az (1a) és (1b) bekezdések szabályozzák.

[17] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. További feltétel, hogy az indítvány részletes indokolást tartalmazzon, kifejtve az Alaptörvényben foglalt jog sérelmének mibenlétét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványozó részletes indokolást adott elő arra vonatkozóan, hogy a támadott döntés mennyiben érinti az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében rögzített, jó hírnévhez való jogot. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmével összefüggésben ugyanakkor az indítvány nem tartalmaz olyan indokolást, amely az alaptörvény-ellenesség kételyét vetné fel: a bizonyítási teher, illetve a bizonyítottság megítélése az általános hatáskörű bíróság feladata. Az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja felül, hogy valamely tény bizonyításának, illetve cáfolatának a közlése miképp oszlik meg a felek között, mint ahogy az sem vizsgálható felül, hogy valamely tényt a bíróság elfogad-e valósnak. A tényállás tisztázása minden esetben a bíróság feladata. Nem merül fel az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelme amiatt, hogy adott tényközléseket a bíróság valósnak fogadott el, és ez alapján hozott döntést.

[18] Megállapítható az is, hogy a támadott döntéssel szemben nem állt további rendes jogorvoslat az indítványozó rendelkezésére.

[19] 2. Az Abtv. 29. §-ában meghatározottak szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (erről elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).

[20] Jelen ügy kapcsán alapvető alkotmányossági kérdés, hogy valamely szektorban működő üzleti vállalkozásnak a piac egy másik szereplőjére tett közlését mennyiben védi a véleménynyilvánítási szabadság, illetve ezzel összefüggésben hol húzódik a jó hírnévhez való jog határa.

[21] 3. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 31. § (6) bekezdése alapján, a panasz befogadásáról szóló döntést mellőzve, az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában érdemben bírálta el.

IV.

[22] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

[23] 1. Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének hatályos szövege rögzíti, hogy "[m]indenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével".

[24] A magánszférára vonatkozó fenti alkotmányos rendelkezéseket az Alaptörvény hetedik módosítása állapította meg, tovább erősítve a magánélethez való, illetve az ahhoz kapcsolódó jogok védelmét. Már az ezt megelőző alkotmánybírósági gyakorlat is a magánélet fokozott védelmét rögzítette: "Az Alaptörvény a magánélet sérthetetlenségének joga alá eső védett jogviszonyok körét jelentősen kibővíti az előző Alkotmány szabályaihoz képest. A magántitok kifejezést az Alaptörvény nem használja, helyette a magán- és családi életet, az otthont és a kapcsolattartást védi" (9/2014. (III. 21.) AB határozat, Indokolás [42]). Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény hetedik módosítását megelőző gyakorlatát a 13/2016. (VII. 18.) AB határozat - a gyülekezés szabadsága és a magánélethez való jog kollízióját vizsgálva - a következőképp foglalta össze: "A magánszféra lényegi fogalmi eleme, hogy az érintett akarata ellenére mások oda ne hatolhassanak be, illetőleg be se tekinthessenek. [...] Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében biztosított magánszférához való jog és az Alaptörvény II. cikke által garantált emberi méltósághoz való jog között különösen szoros a kapcsolat. Az Alaptörvény II. cikke megalapozza a magánszféra alakítása érinthetetlen területének védelmét, ami teljesen ki van zárva minden állami beavatkozás alól, mivel ez az emberi méltóság alapja. Az Alaptörvény értelmében a magánszféra védelme azonban nem szűkül le az Alaptörvény II. cikke által is védett belső vagy intimszférára, hanem kiterjed a tágabb értelemben vett magánszférára (kapcsolattartás), illetve arra a térbeli szférára is, amelyben a magán- és családi élet kibontakozik (otthon)" (Indokolás [42]).

[25] Az Alaptörvény VI. cikkének szövegszerű változását követően a 3215/2020. (VI. 19.) AB határozat úgy foglalt állást, hogy "az Alaptörvény hetedik módosítása [...] új szabályozási szintre emelte a magánszféra védelmét, a korábbi, a magánszféra nevesített, néhány elemének védelme helyett komplex, általános védelmet nyújtva, mely kiterjed az intimszférára, továbbá a tágabb értelemben vett magánszférára, az egyén családi életére, otthonára, kapcsolattartására. Emellett azzal, hogy a magánszférajogok és egyéb alapvető jogok kollíziója esetére rögzítette, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának és a gyülekezési jog gyakorlásának - figyelemmel az alapvető jogok korlátozhatóságának Alaptörvényben meghatározott általános kereteire és az Alkotmánybíróság gyakorlatára - többek között külső korlátja lehet mások magán- és családi életének, valamint otthonának tiszteletben tartásához való joga, a magánszférajogok ezen elemeit fokozott védelemben részesíti." (Indokolás [35])

[26] Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdéséből szövegszerűen következik, hogy a jó hírnév védelme a magánszférához való jog egyik részjogosítványa. A magyar alkotmánybírósági gyakorlat ugyanakkor a személyiség védelmét elsődlegesen az emberi méltóságra (Alaptörvény II. cikk) vezeti vissza, és a valamely személyt sértő közléseket a véleménynyilvánítási szabadság és az emberi méltóság kollíziója alapján bírálja el. Tekintettel arra, hogy az indítványozó tartalmilag a személyisége védelme érdekében lép fel, az Alkotmánybíróság jelen ügyben is ezt a tesztet alkalmazza.

[27] A személyiségvédelem tekintetében az Alaptörvény nem a sértett szubjektív értékítéletére támaszkodik (azaz hogy az érintett mit tart sértőnek), hanem azt nézi, hogy a társadalom objektív értékítélete szerint a kifejezés sértő-e vagy nem. Az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdése "a véleménynyilvánítás szabadságának határát jelöli ki, ez a határ ugyanakkor nem valakinek a megsértése, hanem az emberi méltóság megsértése. A személyiséget szubjektíve sértő, de az emberi méltóság sérelmét el nem érő kifejezéseket az Alaptörvény IX. cikke védi" (3048/2020. (III. 2.) AB határozat, Indokolás [31]).

[28] 2. A valamely személy jó hírnevét sértő közlések alkotmánybírósági megítélésére vonatkozó tesztet a 3329/2017. (XII. 8.) AB határozat alakította ki. Ennek értelmében első lépéseként azt kell vizsgálni, hogy az adott közlés a közügyekben való megszólalást, a közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e, vagyis a közügyek szabad vitatásával áll-e összefüggésben. Második lépésként a bíróságoknak azt kell eldöntenie, hogy a közlés tényállításnak vagy értékítéletnek minősül-e: a közügyeket érintő értékítéletek szabad folyása biztosított, hiszen a tényállításokkal szemben az értékítéletek közös sajátossága, hogy igazságtartalmuk nem ellenőrizhető és nem igazolható. Végül vizsgálni kell, hogy a közlés nem lépte-e túl a véleménynyilvánítás határát: "a véleményszabadság már nem nyújt védelmet az olyan öncélú, a közügyek vitatásának körén kívül eső, így a magán-, vagy családi élettel kapcsolatos közlésekkel szemben, amelyek célja puszta megalázás, illetve a bántó vagy sértő kifejezések használata, vagy más jogsérelem okozása" (Indokolás [30]-[32]).

[29] 2.1. A teszt alapján az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alapügyben vitássá tett közlések közérdekű, társadalmi vitában tett közlések-e, és így a szólásszabadság magasabb védelmét élvezik-e.

[30] Általánosságban a pornográfia megítélése, szűkebben pedig az, hogy a pornóipar milyen egészségügyi kockázatokkal jár a szereplőkre, őket kizsákmányolják-e mind-mind társadalmi kérdés, amelyre a véleménynyilvánítási szabadság kiemelt védelme vonatkozik. Az egyes közléseket azonban a megfelelő kontextusban kell értékelni, a közlés céljára és körülményeire figyelemmel.

[31] Jelen esetben a bírósági ügy alperese nem általánosságban a pornóiparról alkotott erkölcsi vagy társadalmi véleményt, hanem ugyanannak a szektornak az egyik szereplője tett közléseket a versenytársáról. Ilyen esetekben a jogalkalmazásnak abból kell kiindulnia, hogy a közlés célja elsődlegesen nem társadalmi, hanem gazdasági jellegű.

[32] Az elsődlegesen gazdasági közléseket az Alkotmánybíróság "kereskedelmi szólásnak" tekintette, és a véleménynyilvánítás szabadsága alapján bírálta el. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatos gyakorlatát a 3208/2013. (XI. 18.) AB határozat foglalta össze: "a gazdasági reklámtevékenység alkotmányjogi megítélésénél is abból kell kiindulni, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog nem csupán bizonyos eszmék, tények és vélemények tekintetében biztosítja a szabad véleménynyilvánítást, hanem magát a szabad kommunikációt, a - tág értelemben vett - véleménynyilvánítás lehetőségét részesíti védelemben [1270/B/1997. AB határozat, ABH 2000, 713, 716.; 37/2000. (X. 31.) AB határozat, ABH 2000, 293, 295.]. Az 1270/B/1997. AB határozat úgy foglalt állást, hogy a kereskedelmi jellegű információk közzététele esetében szélesebb körű állami beavatkozás lehet alkotmányosan indokolt, mint a véleményközlés egyéb eseteiben [ABH 2000, 718.; megerősítve: 37/2000. (X. 31.) AB határozat, ABH 2000, 293, 295.]. Ezt az Alkotmánybíróság azzal indokolta, hogy az alkotmányjogi gyakorlatban a kifejezés szabadságát elsősorban mint az egyén önkifejezésének, személyisége szabad kibontakoztatásának elengedhetetlen eszközét és az egyén demokratikus társadalomban való részvételét elősegítendő részesítette többletvédelemben. Minthogy azonban a gazdasági reklámok nem állnak közvetlen kapcsolatban a véleményszabadság ezen alapértékeivel, hiszen azok célja sokkal inkább az áru értékesítésének, megismertetésének, igénybevételének előmozdítása [Grtv. 2. § g) pont] és nem az egyén önkifejezésének, a demokratikus párbeszédben való részvételének lehetővé tétele, az ilyen, kereskedelmi célú információk esetében a korlátozás lehetősége szélesebb körben minősülhet alkotmányosnak (1270/B/1997. AB határozat, ABH 2000, 718.). A 23/2010. (III. 4.) AB határozat mindezt megerősítve kimondta: "Az Alkotmánybíróság fenntartja az eddigi döntéseiben foglalt elvi megállapítást, hogy a gazdasági reklámok elsősorban nem az egyéni önkifejezésre, illetve a demokratikus párbeszédben való részvételre irányulnak, hanem áru értékesítésének, megismertetésének, igénybevételének előmozdítására, ezért nem állnak közvetlen kapcsolatban a véleményszabadság alapértékeivel. Az Alkotmánybíróság - a strasbourgi gyakorlathoz hasonlóan - ezzel indokolta a reklámtevékenység alacsonyabb szintű alapjogi védelmét." (ABH 2010, 101, 120.). [...]

A véleménynyilvánítási szabadság korlátozásának megítélése szempontjából a kereskedelmi környezetben megjelenő közlésekhez kötődő gazdasági érdekek meghatározó volta, illetve kizárólagossága döntő tényező. A közléshez fűződő gazdasági érdekek kizárólagosságát, illetve meghatározó voltát és súlyát részben a közlés tárgya, tartalma mutatja meg: kizárólag gazdasági érdek miatt megjelenő közlésnek minősül ugyanis például egy adott termék meghatározott eladási áráról vagy jellemzőiről szóló nyilvános információ vagy más hasonló kereskedelmi tevékenység [vö. 23/2010. (III. 4.) AB határozat, ABH 2010, 101, 121-122.]. A közléshez fűződő gazdasági érdekek jelentősége összefüggésben áll továbbá a közlés alanyaival is: "A kereskedelmi közlések gyengébb alkotmányos védelme azon alapul, hogy a gazdasági hirdetők és más kereskedelmi jogalanyok számára nem az egyéni önkifejezést és önmegvalósítást vagy a demokratikus párbeszédben való részvételt valósítják meg a közlések, hanem gazdasági érdekeket szolgálnak" [23/2010. (III. 4.) AB határozat, ABH 2010, 101, 122.]." (Indokolás [101], [103])

[33] 2.2. A kereskedelmi szólás nem jelenti a véleménynyilvánítás szabadságának a kiüresítését, nem következik belőle, hogy a jogalkalmazásnak automatikusan a jó hírnevet kell előnyben részesíteni a szólásszabadsággal szemben. A szakmai (piaci) vita nem csupán megengedett, hanem a piacgazdaság egy fontos pillére. Ennek keretében a versenytársak tisztességessége, törvényes magatartása is megkérdőjelezhető, de természetesen ezekért az állításokért felelősséget kell vállalni.

[34] Piaci jellegét tekintve a pornóipar nem különbözik a többi szektortól: a szereplők profitorientált tevékenységet folytatnak, és tevékenységük számos területe jogszabályi keretek közé van szorítva. Az Alkotmánybíróság osztja a bíróság álláspontját, hogy a közlés stílusát, szóhasználatát (vulgáris jellege) az adott piaci kontextust figyelembe véve kell értékelni, ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a közlés során tett tényállítások valóságtartalmát ne kellene vizsgálni.

[35] 2.3. Az ügyben eljáró bíróságok az alperes vitatott közléseit külön-külön és összességében is értékelték. Egyes közléseket véleménynek tekintettek, és azt állapították meg, hogy azok nem sértik az indítványozó személyiségét, nem járnak az emberi méltóság objektív sérelmével. Más közléseket tényállásnak minősítettek, azokat azonban döntően valósnak fogadtak el.

[36] 3. Az Alkotmánybíróság feladata az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján annak vizsgálata, hogy a bíróságok az alkotmányos keretek között hoztak-e döntést. Jelen ügyben nem állapítható meg, hogy a bíróságok döntéshozatala sértette volna az indítványozó jó hírnévhez való jogát. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 2024. január 23.

Dr. Czine Ágnes s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.,

alkotmánybíró

Haszonicsné Dr. Ádám Mária s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Márki Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schanda Balázs s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1324/2023.