62019CJ0377[1]

A Bíróság ítélete (második tanács), 2022. január 13. Benedetti Pietro e Angelo S.S. és társai kontra Agenzia per le Erogazioni in Agricoltura (AGEA). A Consiglio di Stato (Olaszország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Tej- és tejtermékágazat - Kvóták - Kiegészítő illeték - 1788/2003/EK rendelet - A termelő rendelkezésére álló referenciamennyiséget meghaladó szállítások - A kiegészítő illeték-hozzájárulás felvásárló általi beszedése - Az illetéktöbblet visszatérítése - 595/2004/EK rendelet - 16. cikk - Az illetéktöbblet újraelosztásának kritériumai. C-377/19. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2022. január 13. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Tej- és tejtermékágazat - Kvóták - Kiegészítő illeték - 1788/2003/EK rendelet - A termelő rendelkezésére álló referenciamennyiséget meghaladó szállítások - A kiegészítő illeték-hozzájárulás felvásárló általi beszedése - Az illetéktöbblet visszatérítése - 595/2004/EK rendelet - 16. cikk - Az illetéktöbblet újraelosztásának kritériumai"

A C-377/19. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) a Bírósághoz 2019. május 13-án érkezett, 2019. április 4-i határozatával terjesztett elő

a Benedetti Pietro e Angelo Ss,

a Capparotto Giampaolo e Lorenzino Ss,

a Gonzo Dino Ss,

a Mantovani Giuseppe e Giorgio Ss,

az Azienda agricola Padovani Luigi,

az Azienda agricola La Pila di Mastrotto Piergiorgio e C. Ss,

az Azienda agricola Mastrotto Giuseppe,

a Soc. agr. semplice F.lli Isolan

és

az Agenzia per le Erogazioni in Agricoltura (AGEA)

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: A. Arabadjiev, az első tanács elnöke, a második tanács elnökeként eljárva, I. Ziemele (előadó), T. von Danwitz, P. G. Xuereb és A. Kumin bírák,

főtanácsnok: M. Bobek,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Benedetti Pietro e Angelo Ss., a Capparotto Giampaolo e Lorenzino Ss, a Gonzo Dino Ss, a Mantovani Giuseppe e Giorgio Ss, az Azienda agricola Padovani Luigi, az Azienda agricola La Pila di Mastrotto Piergiorgio e C. Ss és az Azienda agricola Mastrotto Giuseppe képviseletében M. Aldegheri avvocata,

- a Soc. agr. semplice F.lli Isolan képviseletében M. Aldegheri és E. Ermondi avvocate,

- az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Gentili avvocato dello Stato,

- az Európai Bizottság képviseletében D. Bianchi, A. Dawes és F. Moro, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tej- és tejtermékágazatban illeték megállapításáról szóló 1788/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2004. március 30-i 595/2004/EK bizottsági rendelet (HL 2001. L 94., 22. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 43. kötet, 333. o.; helyesbítés: magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 45. kötet, 295. o.) 16. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2. E kérelmet egyrészről a Benedetti Pietro e Angelo Ss, a Capparotto Giampaolo e Lorenzino Ss, a Gonzo Dino Ss, a Mantovani Giuseppe e Giorgio Ss, az Azienda agricola Padovani Luigi, az Azienda agricola La Pila di Mastrotto Piergiorgio e C. Ss, az Azienda agricola Mastrotto Giuseppe és a Soc. agr. semplice F.lli Isolan olasz tejtermelők, másrészről az Agenzia per le Erogazioni in Agricoltura (AGEA) (mezőgazdasági ágazatbeli támogatások nyújtásáért felelős hivatal Olaszország) között az e termelőket terhelő kiegészítő illetéknek a tej és tejtermékek 2005. április 1-jétől 2006. március 31-ig terjedő értékesítési időszakára (a továbbiakban: referencia-időszak) történő kiszámítása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3. 1984-ben a tejágazatban a kínálat és a kereslet közötti egyensúlyhiány miatt a tejágazat piacának közös szervezéséről szóló 804/68/EGK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 1984. március 31-i 856/84/EGK tanácsi rendelet (HL 1984. L 90., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 10. kötet, 178. o.) ezen ágazatban kiegészítő illetékrendszert vezetett be, amely azon az elven alapult, hogy illetéket kell fizetni a tej és/vagy tejjel egyenértékű termék azon mennyiségeire, amelyek meghaladják a meghatározandó referenciamennyiséget. Ugyanezen a napon elfogadták a 804/68/EGK rendelet 5c. cikkében említett illetéknek a tej- és tejtermékágazatban történő alkalmazására vonatkozó általános szabályok megállapításáról szóló 857/84/EGK tanácsi rendeletet (HL 1984. L 90., 13. o.).

4. A kiegészítő illetékrendszert több alkalommal meghosszabbították, többek között a tej- és tejtermékágazatban a kiegészítő illeték megállapításáról szóló, 1992. december 28-i 3950/92/EGK tanácsi rendelettel (HL 1992. L 405., 1. o.), és részletes szabályait a tejre és tejtermékekre vonatkozó kiegészítő illeték alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1993. március 9-i 536/93/EGK rendelet (HL 1993. L 57., 12. o.), valamint a 3950/92 rendelet alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2001. július 9-i 1392/2001/EK bizottsági rendelet (HL 2001. L 187., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 33. kötet, 104. o.) írta elő.

5. Többek között az egyszerűsítés és a tisztázás érdekében a 3950/92 rendeletet hatályon kívül helyezte és felváltotta a tej- és tejtermékágazatban illeték megállapításáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1788/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 270., 123. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 391. o.; helyesbítés: HL 2008. L 110., 16. o.), amelyet 2008. április 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezett és felváltott a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendelet (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (HL 2007. L 299., 1. o.; helyesbítések: HL 2010. L 63., 30. o.; HL 2013. L 97., 4. o.).

6. Az alapeljárást időbeli hatályánál fogva az 1788/2003 rendelet, valamint az 1392/2001 rendeletet hatályon kívül helyező 595/2004 rendelet szabályozza.

Az 1392/2001 rendelet

7. Az 1392/2001 rendelet 9. cikke a következőképpen szól:

"(1) A tagállamok, szükség esetén, meghatározzák a [3950/92] rendelet 2. cikke (4) bekezdésében említett kiemelt termelői kategóriákat, a következő - fontossági sorrendben felsorolt - objektív szempontok alapján:

a) a tagállam illetékes hatóságának hivatalos elismerése arra vonatkozóan, hogy az illeték egy részét vagy egészét rosszul vetették ki [helyesen: jogosulatlanul szedték be];

b) a gazdaság földrajzi elhelyezkedése, különösen a [...] hegyvidékek;

c) a külterjes állattenyésztésre vonatkozó legnagyobb állománysűrűség a gazdaságban;

d) az az összeg, amellyel az egyéni referenciamennyiséget túllépték;

e) a termelő referenciamennyisége.

(2) Ha az adott időszakra rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat az (1) bekezdésben felsorolt szempontok alkalmazását követően nem használták fel, a tagállam a[z Európai] Bizottsággal történő konzultációt követően egyéb objektív szempontokat állapít meg."

Az 1788/2003 rendelet

8. Az 1788/2003 rendelet (5), (12) és (22) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:

(5) Az illetéket úgy kell megállapítani, hogy visszatartó erejű legyen, és azt a nemzeti referenciamennyiség meghaladásakor a tagállamoknak haladéktalanul be kell fizetniük. Ezt követően a tagállamnak a fizetés terhét fel kell osztania azon termelők között, amelyek hozzájárultak a túltermeléshez. E termelők pedig a tagállam irányában - azon egyszerű tény alapján, hogy túllépték a rendelkezésükre álló mennyiséget - felelősek az esedékes illetékből rájuk eső hozzájárulás megfizetéséért.

[...]

(12) A rendszer hatékony működésének biztosítása érdekében a termelők által fizetendő illeték-hozzájárulást azoknak a felvásárlóknak kell beszedniük, akik a leginkább képesek a szükséges ügyletek lebonyolítására, és akiknek ezért meg kell adni a hozzájárulás beszedéséhez szükséges eszközöket. Másrészt a tagállam által fizetendő illetéket meghaladóan beszedett összeget a nemzeti szerkezetátalakítási programok finanszírozására kell fordítani, és/vagy vissza kell téríteni a termelők egyes kategóriáinak vagy a kivételes helyzetben lévő termelőknek. Ha azonban azt állapítják meg, hogy a tagállamnak nem kell illetéket fizetnie, a beszedett összes előleget vissza kell téríteni.

[...]

(22) Az e rendeletben előírt illeték fő célja a tejtermékpiac szabályozása és stabilizálása. Az illetékből származó bevételeket tehát a tejágazatban felmerülő kiadások finanszírozására kell felhasználni."

9. E rendelet "Tárgy" című 1. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket írja elő:

"(1) 2004. április 1-jei kezdettel [tizenegy] egymás [helyesen: egymást] követő tizenkét hónapos időszakra [...] illetéket [...] vezetnek be az érintett tizenkét hónapos időszak alatt az I. mellékletben rögzített nemzeti referenciamennyiségeken felül értékesített tehéntej- és egyéb tejtermékmennyiségekre.

(2) Ezeket a mennyiségeket a 6. cikkel összhangban felosztják a termelők között, különbséget téve az 5. cikk meghatározása szerinti szállítások és közvetlen eladások között. A nemzeti referenciamennyiség túllépéseit és az annak eredményeként kivetett illetéket a 3. fejezetnek megfelelően valamennyi tagállamban nemzeti szinten határozzák meg, különbséget téve szállítások és közvetlen eladások között."

10. Az említett rendeletnek "A termelők hozzájárulása a fizetendő illetékhez" című 4. cikke értelmében:

"Az illetéket a 10. és 12. cikk rendelkezéseivel összhangban teljes egészében azok között a termelők között osztják fel, akik az 1. cikk (2) bekezdésében említett nemzeti referenciamennyiségek [helyesen: nemzeti referenciamennyiség] minden egyes túllépéséhez hozzájárultak.

A 10. cikk (3) bekezdésének és a 12. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül a termelők kötelesek a 3. fejezet rendelkezéseivel összhangban kiszámított esedékes illeték-hozzájárulásukat megfizetni a tagállamnak, azon egyszerű tény alapján, hogy túllépték a rendelkezésükre álló referenciamennyiséget."

11. Ugyanezen rendelet "Fogalommeghatározások" című 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

"E rendelet alkalmazásában:

[...]

i) »nemzeti referenciamennyiség«: az I. mellékletben az egyes tagállamokra rögzített referenciamennyiség;

j) »egyéni referenciamennyiség«: egy termelő referenciamennyisége bármely tizenkét hónapos időszakban április 1-jén;

k) »rendelkezésre álló referenciamennyiség«: a termelők részére abban a tizenkét hónapos időszakban a március 31-én rendelkezésre álló referenciamennyiség, amelyre az illetéket kiszámították, figyelembe véve az e rendelet szerinti valamennyi olyan átruházást, értékesítést, átszámítást és ideiglenes újrafelosztást, amelyre az adott tizenkét hónapos időszak alatt sor került."

12. E rendeletnek az illeték kiszámítására vonatkozó 3. fejezete tartalmazza az említett rendelet 8-12. cikkét. Ugynezen rendelet "Szállítási illeték" című 10. cikke (3) bekezdésében a következőket írja elő:

"A termelők illetékfizetéshez való hozzájárulását a tagállam határozattal állapítja meg a szállításokra juttatott nemzeti referenciamennyiségek [helyesen: nemzeti referenciamennyiség] fel nem használt részének újrakiosztását vagy újra ki nem osztását követően az egyes termelők egyéni referenciamennyiségei arányában vagy a tagállam által meghatározandó objektív kritériumok alapján a következők szerint:

a) vagy nemzeti szinten annak az összegnek az alapján, amellyel az egyes termelők referenciamennyiségüket túllépték,

(b) vagy elsőként a felvásárlói szinten, és azt követően adott esetben nemzeti szinten."

13. Az 1788/2003 rendelet "A felvásárlók szerepe" című 11. cikkének szövege a következő:

"(1) A felvásárlók felelősek azért, hogy termelőktől [helyesen: a termelőktől] beszedjék az illeték alapján termelők [helyesen: a termelők] által fizetendő hozzájárulást, és e hozzájárulásokat a 23. cikk (2) bekezdése alapján megállapítandó időpontig és eljárást követően befizetik a tagállam illetékes hatóságai részére; ezt az összeget levonják a túllépésért felelős termelők részére kifizetett tej árából, vagy ennek hiányában más megfelelő eszközzel hajtják be.

[...]

(3) Amennyiben a referencia-időszak alatt egy termelő által szállított mennyiségek meghaladják az adott termelő részére rendelkezésre álló referenciamennyiséget, az adott tagállam úgy határozhat, hogy a tagállam által megállapított részletes szabályokkal összhangban a felvásárló a termelő hozzájárulási előlegeként levonja a termelőtől az általa szállított, a referenciamennyiséget meghaladó tej árának egy részét. [...]"

14. E rendelet 13. cikke, amely az illeték kezelésére vonatkozó 4. fejezetben található "Túlfizetések és be nem fizetett összegek" címet viseli, a következőket írja elő:

(1) Amennyiben a szállítások vagy közvetlen értékesítések esetében megállapítják, hogy illetéket kell fizetni, és a termelőktől beszedett hozzájárulás meghaladja annak összegét, a tagállam:

a) a többletet részben vagy egészében a 18. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett intézkedések finanszírozására használhatja, és/vagy

b) a többletet részben vagy egészében visszajuttathatja azoknak a termelőknek, amelyek a tagállam által objektív kritériumok alapján és a 23. cikk (2) bekezdésében leírt eljárás szerint meghatározandó időszakon belül megállapított elsődleges kategóriákba tartoznak, vagy amelyekre az e rendszerhez nem kapcsolódó nemzeti szabályokból következő kivételes helyzet vonatkozik.

(2) Amennyiben megállapítják, hogy nem kell illetéket fizetni, a felvásárlók vagy a tagállam által beszedett valamennyi előleget legkésőbb a következő tizenkét hónapos időszak végéig visszatérítik.

(3) Ha egy felvásárló a 11. cikkel összhangban nem teljesíti azon kötelezettségét, hogy az illetékből a termelőre eső hozzájárulást beszedje, a tagállamok - a mulasztó felvásárlóra kiszabható szankció sérelme nélkül - közvetlenül a termelőtől is beszedhetik a be nem fizetett összeget.

(4) Ha valamelyik termelő vagy felvásárló nem tartja be a fizetési határidőt, akkor a hátralék után a 23. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően rögzítendő kamatot kell fizetni a tagállam részére."

Az 595/2004 rendelet

15. Az 595/2004 rendelet (1) preambulumbekezdése kimondja:

"(1) A tej- és tejtermékágazatban az illetékrendszert az [1788/2003] rendelettel összhangban 2004. április 1-jétől további 11 egymást követő 12 hónapos időszakkal meghosszabbították. Az említett rendelet új rendelkezéseinek figyelembevétele érdekében részletes szabályokat kell megállapítani. Az említett részletes szabályoknak nagymértékben magukban kell foglalniuk az [1392/2001] rendelet rendelkezéseit is. Az [1392/2001] rendeletet ezért hatályon kívül kell helyezni."

16. E rendeletnek "Az illetékről szóló értesítés" című 13. cikke (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

"(1) Szállítások esetén az illetékes hatóság értesíti a felvásárlókat az illetékhez való, általuk fizetendő hozzájárulás mértékéről vagy megerősíti őket e tekintetben, azt követően, hogy a tagállam határozatának függvényében a fel nem használt referenciamennyiségek egészét vagy egy részét felosztották, vagy nem osztották fel közvetlenül az érintett termelők között vagy adott esetben a felvásárlók között azzal a céllal, hogy azokat később az érintett termelők között felosszák."

17. Az említett rendelet "Fizetési határidő" című 15. cikke (1) bekezdésében előírja:

"Az illetékfizetésre kötelezett felvásárlók és közvetlen értékesítés esetén a termelők minden év szeptember 1-jéig megfizetik az esedékes összeget az illetékes hatóságnak a tagállam által megállapított szabályokkal összhangban."

18. Az 595/2004 rendeletnek "Az illetéktöbblet újraelosztásának kritériumai" című 16. cikke értelmében:

"(1) A tagállamok adott esetben meghatározzák az [1788/2003] rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett elsőbbségi termelői kategóriákat, a következő objektív kritériumok közül egy vagy több alapján, elsőbbségi sorrend szerint:

a) a tagállam illetékes hatóságának hivatalos elismerése arra vonatkozóan, hogy az illeték egészét vagy egy részét tévesen számították fel;

b) a gazdaság földrajzi elhelyezkedése, és elsősorban a [...] hegyvidéki területek;

c) a külterjes állattenyésztés alkalmazásában a legnagyobb állománysűrűség a gazdaságban;

d) az a százalékarány, amellyel az egyéni referenciamennyiséget túllépték;

e) a termelő referenciamennyisége.

(2) Amennyiben az [1788/2003] rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében említett, egy adott időszakra rendelkezésre álló illetéktöbbletet az e cikk (1) bekezdésében megállapított kritériumokkal összhangban történő újraelosztás után nem használják fel, a tagállam a Bizottsággal folytatott konzultációt követően egyéb objektív kritériumokat fogad el.

Az illetéktöbblet újraelosztását legkésőbb a szóban forgó 12 hónapos időszak végét követő 15 hónapon belül el kell végezni."

19. E rendelet 17. cikke kifejti:

"A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy az illetéket helyesen számítsák fel, és hogy az azokra a termelőkre háruljon, akik a túllépéshez hozzájárultak."

Az 1468/2006/EK rendelet

20. A 2006. október 12-én hatályba lépett, az 595/2004/EK rendelet módosításáról szóló, 2006. október 4-i 1468/2006/EK bizottsági rendelet (HL 2006. L 274., 6. o.) (5) preambulumbekezdése kimondja:

"(5) Az [595/2004] rendelet 16. cikkének (1) bekezdésével összhangban a tagállamok egy vagy több objektív kritérium alapján határozzák meg az illetéktöbblet újraelosztásakor elsőbbséginek tekintendő termelői kategóriákat. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tagállamoknak egyértelműbb szabályokra és nagyobb rugalmasságra van szükségük az elsőbbségi kategóriák meghatározásához."

21. Az 1468/2006 rendelettel módosított 595/2004 rendelet (a továbbiakban: módosított 595/2004 rendelet) 16. cikkének szövege a következő:

"(1) A tagállamok adott esetben meghatározzák az [1788/2003] rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett elsőbbségi termelői kategóriákat, a következő objektív kritériumok közül egy vagy több alapján:

a) a tagállam illetékes hatóságának hivatalos elismerése arra vonatkozóan, hogy az illeték egészét vagy egy részét tévesen számították fel;

b) a gazdaság földrajzi elhelyezkedése, és elsősorban a [...] hegyvidéki területek;

c) a külterjes állattenyésztés alkalmazásában a legnagyobb állománysűrűség a gazdaságban;

d) az egyéni referenciamennyiséget kevesebb mint 5%-kal vagy kevesebb mint 15000 [kilogrammal] haladták meg, attól függően, hogy melyik a kevesebb;

e) az egyéni referenciamennyiség szintje nem éri el az egyéni referenciamennyiségek országos átlagának 50%-át;

f) egyéb objektív kritériumok, amelyekről a tagállam előzetesen egyeztetett a Bizottsággal."

(2) Az illetéktöbblet újraelosztását legkésőbb a szóban forgó tizenkét hónapos időszak végét követő tizenöt hónapon belül el kell végezni."

Az olasz jog

A 49/2003. sz. törvényerejű rendelet

22. A módosításokkal együtt a 2003. május 30-i 119. sz. törvénnyel (a GURI 2003. május 30-i 124. száma) törvénnyé alakított, 2003. március 28-i decreto-legge n. 49 - Riforma della normativa in tema di applicazione del prelievo supplementare nel settore del latte e dei prodotti lattiero-caseari (a kiegészítő illetéknek a tej- és tejtermékágazatban való alkalmazására vonatkozó szabályozás reformjáról szóló 49. sz. törvényerejű rendelet, a GURI 2003. március 31-i 75. száma; a továbbiakban: 49/2003. sz. törvényerejű rendelet) 5. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint:

"(1) A referencia-hónapot követő hónapon belül a felvásárlók továbbítják a régióknak és az autonóm tartományoknak jóváhagyás céljából az 1392/2001 rendelet 14. cikkének (2) bekezdése alapján megőrizendő havi nyilvántartás naprakésszé tételéből származó adatokat, még akkor is, ha azokban nem szerepel tejleszállítás. A felvásárlók kötelesek a [3950/92 rendelet] 1. cikke alapján kiszámított, az egyes érintett termelők esetében megállapított egyéni referenciamennyiségekhez képest többletként szállított tejre vonatkozó kiegészítő illetéket az adott időszakban bekövetkező változások figyelembevételével levonni. [...]

(2) Az (1) bekezdésben említett határidő lejártát követő 30 napon belül [...] a felvásárlók befizetik a levont összegeket az AGEA pénzügyi intézményénél e célból nyitott folyószámlára, és megküldik a (6) bekezdés szerinti kifizetésre vagy kezességvállalásra vonatkozó igazolások másolatát a régióknak és az autonóm tartományoknak."

23. A 49/2003. sz. törvényerejű rendeletnek "Az illetéktöbblet visszatérítése" című 9. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Minden egyes időszak végén az AGEA:

a) elkönyveli a teljesített tejszállítmányokat, valamint a felvásárlók által az 5. cikkben említett kötelezettségeik teljesítésének megfelelően fizetett illeték teljes összegét;

b) kiszámítja a szállított termelési többlet miatt az Európai Uniónak fizetendő teljes nemzeti illetéket;

c) kiszámítja az illetéktöbblet összegét.

[...]

(3) Az (1) bekezdés c) pontjában említett, a (2) bekezdésben feltüntetett összeggel csökkentett összeget a következő kritériumok alapján és sorrendben osztják szét a kvótával rendelkező azon termelők között, akik az illetéket megfizették:

a) azon termelők között, akik esetében a velük szemben alkalmazandó illeték egészét vagy egy részét jogosulatlanul szedték be, vagy azt többé nem kell megfizetni;

b) a hegyvidéki térségekben található gazdaságok termelői között [...];

c) a hátrányos helyzetű térségekben található gazdaságok termelői között [...];

c a) azon termelők között, akiknek a hatáskörrel rendelkező egészségügyi hatóság határozata alapján tilos állatokat szállítaniuk az elterjedt fertőző betegségek által érintett térségekben egy adott értékesítési időszak alatt legalább 90 napig, és akik emiatt kénytelenek [...] nagyobb mennyiséget termelni.

(4) Amennyiben az említett visszatérítések nem merítik ki a (3) bekezdésben említett összeget, a fennmaradó összeget a következő kritériumok alapján és sorrendben osztják szét a kvótával rendelkező azon termelők között, akik az illetéket megfizették, azon termelők kivételével, akik az egyéni referenciamennyiséget több mint 100%-kal túllépték [...]."

A 157/2004. sz. törvényerejű rendelet

24. A 2004. augusztus 3-i 204. sz. törvénnyel (a GURI 2004. augusztus 10-i 186. száma) módosításokkal törvénnyé alakított, 2004. június 24-i decreto-legge n. 157 - Disposizioni urgenti per l'etichettatura di alcuni prodotti agroalimentari, nonché in materia di agricoltura e pesca (az egyes agrár-élelmiszeripari termékek címkézésével, valamint a mezőgazdasággal és a halászattal kapcsolatos sürgős intézkedésekről szóló 157. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet, a GURI 2004. június 25-i 147. száma; a továbbiakban: 157/2004. sz. törvényerejű rendelet) alapügyre alkalmazandó változata 2. cikke (3) bekezdésében a következőket írja elő:

"A [49/2003. sz. törvényerejű rendelet] 9. cikke értelmében a fizetési kötelezettségeiket teljesítő termelők által havonta túlfizetett illetéket vissza kell téríteni az említett termelőknek. Ha e művelet végén a fizetendő illetékek fennmaradó teljes összege magasabb az [Uniónak] fizetendő illeték 5%-kal növelt összegénél, az AGEA - az említett 9. cikk (3) és (4) bekezdésében előírt prioritási kritériumok alkalmazásával, valamint ugyanezen törvényerejű rendelet 5. cikkének (5) bekezdésében előírt szankciók sérelme nélkül - a többletként felszámított illetéket a havi fizetési kötelezettségüket még nem teljesítő termelőktől nem követeli."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

25. Az AGEA 2006. október 2-án közleményt küldött az olasz jog szerint bejegyzett Latte Più Srl társaságnak az alapeljárás felperesei által a referencia-időszakra vonatkozóan fizetendő kiegészítő illetékekről.

26. E közleményből kitűnik, hogy a 49/2003 törvényerejű rendelet 9. cikke és 10. cikkének (27) és (28) bekezdése alapján számításokat végeztek annak érdekében, hogy a termelők javára visszatéríttessék a 2005/2006-os tejgazdasági év során a tehéntej-értékesítésekre vonatkozó többletilletéket az egyéni referenciamennyiségek, valamint a felvásárló vállalkozások által benyújtott havi szállítási és fizetési nyilatkozatok alapján. Az említett közleménynek megfelelően azon termelők, akik teljes mértékben eleget tettek az említett kiegészítő illeték megfizetésére vonatkozó kötelezettségnek, a felvásárlók által benyújtott fizetési nyilatkozatok alapján és azok ellenőrzését követően részesülnek az említett visszatérítésben.

27. A jelen ítélet 25. pontjában említett közlemény mellékleteként az AGEA csatolt egy, "Az illetékek listája felvásárlók szerint - 2005/2006-os időszak" című jegyzéket, amely minden egyes termelő esetében feltüntette a már befizetett és jóváhagyott illetékek összegét, valamint a 49/2003. sz. törvényerejű rendelet 9. cikkének (3) és (4) bekezdése alapján kiszámított visszatérítendő összegeket. E tekintetben az AGEA pontosította, hogy a felvásárló vállalkozás köteles a visszautalt összegeket a szállítást végző termelőknek kifizetni, és a termelők jogutódjaként kifizetni az AGEA-nak az e jegyzékben előírt összegeket annak érdekében, hogy az AGEA eleget tehessen az Olasz Köztársaság azon kötelezettségének, hogy ezeket az összegeket az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) részére megfizesse.

28. A Tribunale amministrativo regionale del Lazio - sede di Roma (lazioi tartományi közigazgatási bíróság - római székhely, Olaszország) elé terjesztett keresetükben az alapeljárás felperesei e közlemény megsemmisítését kérték, többek között arra hivatkozva, hogy a 157/2004. sz. törvényerejű rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt visszatérítési rendszer bevezetésével az olasz jogalkotó megsértette az 1788/2003 rendelet 13. cikkét, valamint az 595/2004 rendelet 16. cikkét.

29. Mivel e keresetet elutasították, az alapeljárás felperesei a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Consiglio di Statóhoz (államtanács, Olaszország) fordultak.

30. Ami az illetéktöbblet újraelosztását illeti, e bíróság rámutat többek között arra, hogy bár az olasz jogalkotó egy elsőbbségi termelői kategóriát határozott meg a 49/2003 törvényerejű rendelet 9. cikke (3) bekezdésének a) pontjában előírt objektív kritérium alapján - vagyis "azon termelők[et], akik esetében a velük szemben alkalmazandó illeték egészét vagy egy részét jogosulatlanul szedték be, vagy azt többé nem kell megfizetni", úgy tűnik, hogy a 157/2004. sz. törvényerejű rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében rendelkezett a termelők azon elsőbbségi kategóriájáról is, akik nemcsak megfelelnek az említett objektív kritériumnak, hanem akik esetében ezenkívül az illetéket rendszeresen, havonta megfizették.

31. A kérdést előterjesztő bíróság ezenkívül pontosítja, hogy a 157/2004. sz. törvényerejű rendelet értelmében az illeték AGEA részére történő megfizetésének szakasza, amely a felvásárló felelőssége és intézkedése, a jogosulatlanul beszedett illeték termelő részére történő visszatérítésének szakaszához kapcsolódik, mivel a visszatérítések keretében e törvényerejű rendelet elsőbbségi "jogot" biztosít azon termelők számára, akik esetében a felvásárló nemcsak beszedte, hanem havonta és rendszeresen meg is fizette az illetéket az AGEA-nak.

32. A kérdést előterjesztő bíróság továbbá úgy ítéli meg, hogy a 2019. szeptember 11-iCaseificio Sociale San Rocco és társai ítélet (C-46/18, EU:C:2019:706) alapjául szolgáló ügyben szóban forgó szabályozási háttértől eltérően az 1788/2003 rendelet és az 595/2004 rendelet hatálybalépése a felvásárló számára nem csupán lehetőséget, hanem kötelezettséget is keletkeztetett, hogy kiegészítő illeték formájában a forrásnál levonja a többlet tejszállítást teljesítő termelők által fizetendő összegeket, ami a jelen ügyben indokolja, hogy a Bíróság elé a fent hivatkozott ítélet alapjául szolgáló ügyben felvetettektől eltérő és önálló kérdést terjesszenek.

33. E körülmények között a Consiglio di Stato (államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Ellentétes-e az [595/2004] rendelet 16. cikkével [az alapügyben szóban forgóhoz] hasonló tényállás esetén a 49/2003. sz. törvényerejű rendelet 9. cikkének a 157/2004. sz. törvényerejű rendelet 2. cikke (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett rendelkezéséhez hasonló nemzeti rendelkezés, amely a jogosulatlanul beszedett illeték visszatérítésére jogosult elsőbbségi [termelői] kategória meghatározásának feltételeként a havi [illeték]befizetéseknek a felvásárló általi szabályos teljesítését írja elő?"

A Bíróság előtti eljárás

34. A Bíróság elnöke 2019. július 4-i határozatával a jelen ügyben az eljárást a C-46/18. sz. Caseificio Sociale San Rocco és társai ügyben az eljárást befejező határozat meghozataláig felfüggesztette.

35. A 2019. szeptember 11-iCaseificio Sociale San Rocco és társai ítélet (C-46/18, EU:C:2019:706) kihirdetését követően a Bíróság azt kérdezte a kérdést előterjesztő bíróságtól, hogy fenn kívánja-e tartani vagy vissza kívánja-e vonni az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét, amelyre e bíróság nem válaszolt.

36. A jelen ügyben az eljárás 2020. július 1-jén folytatódott.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

37. Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikkben említett eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, kizárólag a nemzeti bíróság feladata az alapügy tényállásának megállapítása és megítélése, valamint a nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések konkrét hatályának meghatározása (2019. október 3-iFonds du Logement de la Région de Bruxelles-Capitale ítélet, C-632/18, EU:C:2019:833, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az előzetes döntéshozatal keretében a kérdést előterjesztő bíróság által közölt ténybeli és jogi helyzet figyelembevételével a Bíróság kizárólagos feladata az, hogy az uniós jog értelmezéséről vagy érvényességéről határozzon annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára megadja az utóbbi előtt folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez hasznos elemeket (lásd: 2020. december 17-iOnofrei ítélet, C-218/19, EU:C:2020:1034, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38. Következésképpen, noha az olasz kormány vitatja a nemzeti jognak a kérdést előterjesztő bíróság általi értelmezését, amely szerint a 157/2004. sz. törvényerejű rendelet 2. cikkének (3) bekezdése a termelők egy elsőbbségi kategóriáját állapítja meg, akik tekintetében nemcsak az illetéket kell jogosulatlanul beszedni, amint azt a 49/2003 törvényerejű rendelet 9. cikke (3) bekezdésének a) pontja előírja, hanem akik tekintetében a felvásárlónak havonta és rendszeresen be is kell szednie és ténylegesen meg kell fizetnie az illetéket a tagállam illetékes hatóságának, a feltett kérdésre az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben foglalt azon előfeltétel alapján kell válaszolni, hogy az olasz jog ilyen kategóriát állapít meg.

39. Ennélfogva a feltett kérdést úgy kell érteni, mint amely lényegében annak meghatározására irányul, hogy az 595/2004 rendelet 16. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely azzal a hatással jár, hogy a túlfizetett kiegészítő illeték visszatérítésében elsősorban azon termelőknek kell részesülniük, akik tekintetében a felvásárlók eleget tettek az ezen illeték havi megfizetésére vonatkozó kötelezettségüknek.

40. Így, amint szövegéből kitűnik, az 1788/2003 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy amennyiben a szállítások vagy közvetlen értékesítések esetében megállapítják, hogy illetéket kell fizetni, és a termelőktől beszedett hozzájárulás meghaladja az esedékes összeget, a tagállam a többletet részben vagy egészében visszajuttathatja azoknak a termelőknek, amelyek a tagállam által objektív kritériumok alapján és a meghatározandó időszakon belül megállapított elsőbbségi kategóriákba tartoznak, vagy amelyekre a kiegészítő illetékrendszerhez nem kapcsolódó nemzeti szabályokból következő kivételes helyzet vonatkozik.

41. Az 1788/2003 rendelet 13. cikkének (2) bekezdése szerint, amennyiben megállapítják, hogy nem kell illetéket fizetni, a felvásárlók vagy a tagállam által beszedett valamennyi előleget legkésőbb a következő tizenkét hónapos időszak végéig visszatérítik.

42. Az 1788/2003 rendelet 13. cikke (1) bekezdése b) pontjának részletes szabályait az 595/2004 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése pontosítja, amely meghatározza az illetéktöbblet újraelosztásának kritériumait. Ez utóbbi rendelkezésnek megfelelően a tagállamok meghatározzák az 1788/2003 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett elsőbbségi termelői kategóriákat, az 595/2004 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének a)-e) pontjában felsorolt objektív kritériumok közül egy vagy több alapján, elsőbbségi sorrend szerint. Az 595/2004 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szerepel a tagállam illetékes hatósága általi hivatalos elismeréssel kapcsolatos kritérium arra vonatkozóan, hogy az illeték egészét vagy egy részét tévesen számították fel.

43. Az 595/2004 rendelet 16. cikke (2) bekezdésének első albekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben az 1788/2003 rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében említett, egy adott időszakra rendelkezésre álló illetéktöbbletet az 595/2004 rendelet 16. cikkének (1) bekezdésében megállapított kritériumokkal összhangban történő újraelosztás után nem használják fel, a tagállam a Bizottsággal folytatott konzultációt követően egyéb objektív kritériumokat fogad el.

44. Így magának az 595/2004 rendelet 16. cikkének a szövegéből következik, hogy a tagállamok csak abban az esetben írhatnak elő az e rendelet 16. cikkének (1) bekezdésében meghatározottakon felül további kritériumokat, ha az e kritériumokkal összhangban történő újraelosztás nem merítette ki az 1788/2003 rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében említett illetéktöbbletet.

45. Ezen értelmezést erősíti meg azon szabályozási környezet is, amelybe az 595/2004 rendelet 16. cikke illeszkedik.

46. Így először is e 16. cikk az 1788/2003 rendelet 13. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat állapítja meg. Márpedig ez utóbbi rendelkezésből az következik, hogy bár a tagállamok dönthetnek az illetéktöbblet visszatérítéséről vagy annak mellőzéséről, amennyiben a visszatérítés mellett döntenek, az azon termelőknek jár, akik a tagállam által az e rendeletben megjelölt eljárásnak megfelelően megállapítandó objektív kritériumok alapján megállapított elsőbbségi kategóriákba tartoznak, vagy amelyekre a kiegészítő illetékrendszerhez nem kapcsolódó nemzeti szabályokból következő kivételes helyzet vonatkozik. Ebből következik, hogy a tagállam számára az elsőbbségi kategóriák meghatározása tekintetében fenntartott mérlegelési mozgásteret korlátozzák az 595/2004 rendeletben meghatározott kritériumok.

47. Másodszor az 595/2004 rendelet (1) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e rendelet rendelkezései nagymértékben magukban foglalják az 1392/2001 rendelet rendelkezéseit. Az 595/2004 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének és (2) bekezdése első albekezdésének szövege hasonló az 1392/2001 rendelet 9. cikke (1) és (2) bekezdésének szövegéhez.

48. Márpedig a Bíróság megállapította, hogy az 1392/2001 rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek kimerítő jellegűek, és hogy a tagállamok csak abban az esetben egészíthetik ki azokat további kritériumokkal, ha e szempontok fontossági sorrendben való alkalmazása nem meríti ki az adott időszakra rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat (2019. szeptember 11-iCaseificio Sociale San Rocco és társai ítélet, C-46/18, EU:C:2019:706, 38. pont).

49. Harmadszor, amint az az 1468/2006 rendelet (5) preambulumbekezdéséből kitűnik, e rendelet azért módosította az 595/2004 rendelet 16. cikkének (1) bekezdését, hogy kielégítse a tagállamok egyértelműbb szabályok és nagyobb rugalmasság iránti igényét az elsőbbségi kategóriák meghatározását illetően. A módosított 595/2004 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése már nem írja elő, hogy az e rendelkezésben szereplő objektív kritériumokat elsőbbségi sorrendben kell alkalmazni, és f) pontjában előírja a tagállamok számára azt a lehetőséget, hogy a Bizottsággal folytatott konzultációt követően egyéb objektív kritériumokat fogadjanak el. Csak e rendelkezés, amely a jelen ítélet 25. pontjában említett, az alapügyben szóban forgó közlemény elfogadását követően lépett hatályba, szüntette meg azt a feltételt, amely szerint a tagállamok csak abban az esetben egészíthetik ki további kritériumokkal az 595/2004 rendelet 16. cikkének (1) bekezdésében előírt kritériumokat, ha e kritériumok elsőbbségi sorrendben való alkalmazása nem meríti ki az adott időszakra rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat.

50. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az 595/2004 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének a referencia-időszakban hatályos változata szerinti kritériumok kimerítő jellegűek, és a tagállamok csak abban az esetben egészíthetik ki azokat további kritériumokkal, ha e szempontok elsőbbségi sorrendben való alkalmazása nem meríti ki az adott időszakra rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat.

51. Márpedig az 595/2004 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése nem említi az illetéktöbblet újraelosztásának kritériumaként az azon tejtermelők kategóriájába való tartozást, akik tekintetében a tejfelvásárlók eleget tettek a kiegészítő illetéknek a tagállam illetékes hatósága részére történő rendszeres havi megfizetésére vonatkozó kötelezettségüknek.

52. Következésképpen a fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 595/2004 rendelet 16. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely azzal a hatással jár, hogy a túlfizetett kiegészítő illeték visszatérítésében elsősorban azon termelőknek kell részesülniük, akik tekintetében a felvásárlók eleget tettek az ezen illeték havi megfizetésére vonatkozó kötelezettségüknek.

A költségekről

53. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A tej- és tejtermékágazatban illeték megállapításáról szóló 1788/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2004. március 30-i 595/2004/EK bizottsági rendelet 16. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely azzal a hatással jár, hogy a túlfizetett kiegészítő illeték visszatérítésében elsősorban azon termelőknek kell részesülniük, akik tekintetében a felvásárlók eleget tettek az ezen illeték havi megfizetésére vonatkozó kötelezettségüknek.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.