62019CJ0049[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2020. november 25. Európai Bizottság kontra Portugál Köztársaság. Tagállami kötelezettségszegés - Elektronikus hírközlés - Egyetemes szolgáltatás, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogok - 2002/22/EK irányelv - Hálózatok és szolgáltatások - 13. cikk - Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek finanszírozása - Megosztási mechanizmus - Az átláthatóság elve, a legkisebb piactorzulás elve, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve és az arányosság elve. C-49/19. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2020. november 25. ( *1 )

"Tagállami kötelezettségszegés - Elektronikus hírközlés - Egyetemes szolgáltatás, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogok - 2002/22/EK irányelv - Hálózatok és szolgáltatások - 13. cikk - Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek finanszírozása - Megosztási mechanizmus - Az átláthatóság elve, a legkisebb piactorzulás elve, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve és az arányosság elve"

A C-49/19. sz. ügyben,

az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt 2019. január 25-én

az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: L. Nicolae, P. Costa de Oliveira és G. Braga da Cruz, később: L. Nicolae és G. Braga da Cruz, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek

a Portugál Köztársaság (képviselik: L. Inez Fernandes, P. Barros da Costa és J. Marques, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: D. Silva Morais advogado),

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: E. Regan tanácselnök, M. Ilešič, Juhász E.(előadó), C. Lycourgos és I. Jarukaitis bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2020. március 11-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2020. május 28-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetében az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Portugál Köztársaság - mivel a 2015. szeptember 10-i Lei n.o 149/2015 (149/2015. sz. törvény, a Diário da República 1. sorozatának 2015. szeptember 10-i 177. száma) által módosított és egységes szerkezetbe foglalt, 2012. augusztus 23-i Lei n.o 35/2012 procede à criação do fundo de compensação do serviço universal de comunicaçőes eletrónicas previsto na Lei das Comunicaçőes Eletrónicas, destinado ao financiamento dos custos líquidos decorrentes da prestação do serviço universal (az elektronikus hírközlésről szóló törvény által előírt, az egyetemes szolgáltatás nyújtásából eredő nettó költségek finanszírozására szolgáló egyetemes szolgáltatási kompenzációs alap létrehozásáról szóló 35/2012. sz. törvény, a Diário da República 1. sorozatának 2012. augusztus 23-i 163. száma; a továbbiakban: 35/2012. sz. törvény) alapján 2007-től kezdődően az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségének megosztása céljából rendkívüli hozzájárulást vezetett be - nem teljesítette az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (egyetemes szolgáltatási irányelv) (HL 2002. L 108., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 367. o.) 13. cikkének (3) bekezdéséből és IV. mellékletének B. részéből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

Az uniós jog

2 A 2002/22 irányelv (23) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

"Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségét meg lehet osztani a vállalkozások összes csoportja vagy bizonyos meghatározott csoportjai között. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a megosztási mechanizmus tiszteletben tartsa az átláthatóság, a legkisebb piactorzulás, a megkülönböztetésmentesség és az arányosság elvét. A legkisebb piactorzulás azt jelenti, hogy a hozzájárulásokat oly módon kell beszedni - például a hozzájárulások lehető legszélesebb körre történő kiterjesztésével -, hogy az a lehetséges minimumra csökkentse a végfelhasználókra háruló pénzügyi teher hatását."

3 Ezen irányelv 8. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Amikor a tagállamok az államterület egy részén vagy egészén egyetemes szolgáltatási kötelezettséggel rendelkezőként jelölnek ki vállalkozásokat, ezt hatékony, tárgyilagos, átlátható és megkülönböztetéstől mentes kijelölési mechanizmus alkalmazásával teszik, amelynek révén egyetlen vállalkozás sincs eleve kizárva a kijelölésből. Az ilyen kijelölési módszerek biztosítják, hogy az egyetemes szolgáltatást költséghatékony módon nyújtsák, és e módszerek használhatók az egyetemes szolgáltatási kötelezettség nettó költségének 12. cikk szerinti meghatározása eszközeként."

4 Az említett irányelvnek "Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek költségeinek számítása" című 12. cikke előírja, hogy: "(1) Amennyiben a nemzeti szabályozó hatóságok úgy ítélik meg, hogy az egyetemes szolgáltatás 3-10. cikkben meghatározott teljesítése az egyetemes szolgáltatások nyújtására kijelölt vállalkozásokra indokolatlan [helyesen: méltánytalan] terhet róhat, kiszámítják a kérdéses szolgáltatásnyújtás nettó költségeit. E célból a nemzeti szabályozó hatóságok: (2) Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségeinek az (1) bekezdés a) pontja szerinti kiszámításához alapul szolgáló számlákat és/vagy egyéb információkat a nemzeti szabályozó hatóság vagy az érintett felektől független és a nemzeti szabályozó hatóság által elismert szervezet vizsgálja, illetve ellenőrzi. A költségszámítás és az ellenőrzés eredményei nyilvánosak."

a) a IV. melléklet A. részével összhangban kiszámítják az egyetemes szolgáltatási kötelezettség nettó költségét, figyelembe véve az egyetemes szolgáltatás nyújtására kijelölt vállalkozásnál jelentkező bármilyen piaci előnyt; vagy

b) az egyetemes szolgáltatás nyújtása kapcsán felmerült és a 8. cikk (2) bekezdésének megfelelő kijelölési mechanizmus keretében meghatározott nettó költségeket használják fel.

5 Ugyanezen irányelvnek "Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek finanszírozása" című 13. cikke kimondja: "(1) Amennyiben a nettó költség 12. cikkben említett számítása alapján a nemzeti szabályozó hatóság megállapítja, hogy valamely vállalkozásra tisztességtelen [helyesen: méltánytalan] teher hárul, az érintett tagállam a kijelölt vállalkozás kérelmére határoz: (2) Amennyiben a nettó költséget az (1) bekezdés b) pontja szerint megosztják, a tagállam a nemzeti szabályozó hatóság által, vagy a kedvezményezettektől független és a nemzeti szabályozó hatóság felügyelete alatt álló szervezet által működtetett megosztási mechanizmust vezet be. A 3-10. cikkben megállapított kötelezettségeknek kizárólag a 12. cikkel összhangban meghatározott nettó költsége finanszírozható. (3) A megosztási mechanizmus - a IV. melléklet B. részében szereplő elvekkel összhangban - tiszteletben tartja az átláthatóság, a lehető legkisebb piactorzulás, a megkülönböztetésmentesség és az arányosság elvét. A tagállamok választhatják azt is, hogy nem követelik meg a hozzájárulást olyan vállalkozásoktól, amelyek nemzeti forgalma egy meghatározott határnál kisebb. (4) Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek költségének megosztásával kapcsolatos díjakat egymástól el kell választani, és minden egyes vállalkozásra vonatkozóan külön kell meghatározni. Ezek a díjak nem vethetők ki olyan vállalkozásokra és nem szedhetők be olyan vállalkozásoktól, amelyek a megosztási mechanizmust létrehozó tagállam területén nem nyújtanak szolgáltatásokat."

a) olyan mechanizmus bevezetéséről, amely az adott vállalkozásnak állami forrásokból, átlátható feltételek mellett kompenzációt biztosít a meghatározott nettó költségekre vonatkozóan; és/vagy;

b) az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségének az elektronikus hírközlő hálózatok és hírközlési szolgáltatások nyújtói közötti megosztásáról.

6 A 2002/22 irányelv "Átláthatóság" című 14. cikke kimondja:

"(1) Amennyiben az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségére vonatkozóan a 13. cikkben említett megosztási mechanizmus kidolgozására kerül sor, a nemzeti szabályozó hatóságok biztosítják, hogy a költségmegosztás elvei és az alkalmazott mechanizmus részletei nyilvánosak legyenek.

(2) Az üzleti titokra vonatkozó közösségi és nemzeti szabályokra is figyelemmel, a nemzeti szabályozó hatóságok gondoskodnak éves beszámoló közzétételéről, amelyben szerepel az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek kiszámított költsége, az összes érintett vállalkozás által teljesített hozzájárulás, és minden piaci előny meghatározása, amely az egyetemes szolgáltatás nyújtására kijelölt vállalkozás(ok)nál felmerülhetett, amennyiben ténylegesen létezik és működik egy pénzalap."

7 Ezen irányelvnek "A 12., illetve a 13. cikkel összhangban az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségének szükség szerint történő kiszámítása, illetve költségmegtérülési vagy költségmegosztási mechanizmus kialakítása" című IV. mellékletének "Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségeinek megtérülése" című B. részének szövege a következő:

"Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségeinek megtérüléséhez vagy finanszírozásához arra van szükség, hogy az egyetemes szolgáltatási kötelezettségekkel terhelt kijelölt vállalkozások az általuk nem kereskedelmi feltételek szerint nyújtott szolgáltatásokért kompenzációban részesüljenek. Mivel az ilyen kompenzáció pénzátutalást foglal magában, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ilyen átutalás tárgyilagos, átlátható, megkülönböztetéstől mentes és arányos módon történjen. Ez azt jelenti, hogy az ilyen átutalás csak a lehető legkisebb torzulást okozhatja a versenyben és a felhasználói keresletben.

A 13. cikk (3) bekezdésével összhangban, a pénzalapra épülő megosztási mechanizmus keretében biztosítani kell a hozzájárulások beszedésének átlátható és semleges módszerét, amellyel elkerülhető a vállalkozások kibocsátását (outputját) és bevitelét (inputját) egyaránt terhelő hozzájárulások kettős kivetésének veszélye.

A pénzalapot kezelő független szervezet felel a hozzájárulások olyan vállalkozásoktól történő beszedéséért, amelyeket az érintett tagállamban az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségéhez történő hozzájárulás szempontjából hozzájárulásra kötelesként jelöltek meg, továbbá e szervezet felügyeli az esedékes összegek átutalását és/vagy az alapból teljesítendő kifizetésekre jogosult vállalkozások részére történő adminisztratív kifizetéseket."

A portugál jog

Az 5/2004. sz. törvény

8 A legutóbb a 2017. július 31-i Decreto-Lei n.o 92/2017 (92/2017. sz. törvényrendelet, a Diário da República I. sorozatának 2017. július 31-i 146. száma) által módosított, 2004. február 10-i Lei n.o 5/2004 das Comunicaçőes Electrónicas (az elektronikus hírközlésről szóló 5/2004. sz. törvény, a Diário da República I, I-A. sorozatának 2004. február 10-i 34. száma; a továbbiakban: az 5/2004. sz. törvény) átültette a 2002/22 irányelvet a portugál jogrendbe.

9 Az 5/2004. sz. törvény 97. cikke így rendelkezik: "(1) Miután a nemzeti szabályozó hatóság megállapította, hogy az egyetemes szolgáltatással kapcsolatos nettó költségek túlzottnak tekinthetők, a kormány a szolgáltatók kérésére a következő mechanizmusok egyikének vagy mindkét változatának megfelelő kompenzációt köteles bevezetni: (2) Az előző bekezdés b) pontjában előírt mechanizmus alkalmazásakor kompenzációs alapot kell létrehozni, amelyhez a nemzeti szabályozó hatóság vagy a kormány által kijelölt és a nemzeti szabályozó hatóság felügyelete alatt álló más független szervezet igazgatása alá tartozó, elektronikus hírközlési hálózatokat és szolgáltatásokat biztosító vállalkozások járulnak hozzá. (3) Az egyetemes szolgáltatás nettó költségeinek a hozzájárulásra kötelezett társaságok közötti megosztására vonatkozó feltételeket a kormány határozza meg, az átláthatóság, a legkisebb piactorzulás, a megkülönböztetésmentesség és az arányosság elvével összhangban. [...]"

a) állami pénzeszközök révén történő finanszírozás;

b) a nemzeti területen nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlő hálózatokat és hírközlési szolgáltatásokat biztosító egyéb szolgáltatók közötti költségmegosztás.

A 35/2012. sz. törvény

10 A 35/2012. sz. törvény létrehozta az elektronikus hírközlés egyetemes szolgáltatásának kompenzációs alapját az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek teljesítéséből eredő nettó költségek finanszírozása és e költségeknek a hozzájárulás fizetésére kötelezett vállalkozások közötti megosztásának biztosítása céljából (a továbbiakban: kompenzációs alap).

11 A 35/2012. sz. törvény 6. cikke szerint:

"A kompenzációs alap az egyetemes szolgáltatásnak a 2011. szeptember 13-i 51/2011. sz. törvénnyel módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2004. február 10-i 5/2004. sz. törvény 99. cikkének (3) bekezdésében foglalt ajánlati felhívások keretében meghatározott és az [Autoridade Nacional de Comunicaçőes (nemzeti hírközlési hatóság, a továbbiakban: Anacom)] által az ugyanezen törvény 95. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 97. cikke értelmében túlzottnak minősített nettó költségei finanszírozására, valamint az V. fejezetben szereplő egyetemes szolgáltatás nettó költségeinek finanszírozására szolgál".

12 Az említett törvénynek "Az ajánlati felhívás útján történő kijelölést megelőző időszakban felmerült nettó költségek finanszírozása" című 17. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) A jelen törvényben bevezetett kompenzációs alapnak az egyetemes szolgáltatással kapcsolatban a 2011. szeptember 13-i 51/2011. sz. törvénnyel módosított és egységes szerkezetbe foglalt 5/2004. sz. törvény 99. cikke (3) bekezdésének megfelelően kijelölt szolgáltató vagy szolgáltatók által nyújtott egyetemes szolgáltatások megkezdése előtt felmerült nettó költségek finanszírozását is lehetővé kell tennie az alábbi együttes feltételek teljesülése esetén: (2) Az ajánlati felhívást követő kijelölést megelőző időszakban felmerült nettó költségeknek azon részét kell kompenzálni, amely megfelel az [Anacom] által az előző bekezdés a) pontja szerint jóváhagyott összegnek."

a) ellenőrzést követően nettó költségek fennállása kerül megállapításra, és e költségeket az [Anacom] a 2011. szeptember 13-i 51/2011. sz. törvénnyel módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2004. február 10-i 5/2004. sz. törvény 95. cikke (1) bekezdésének a) pontja, 95. cikkének (2) bekezdése, valamint 96. és 97. cikke értelmében túlzottnak nyilvánítja;

b) az egyetemes szolgáltató az előző bekezdésben meghatározott költségei kompenzálását kéri a kormánytól.

13 A 35/2012. sz. törvény 18. cikkének (1) bekezdése előírja:

"(1) A nemzeti területen nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlő hálózatokat és/vagy hírközlési szolgáltatásokat biztosító szolgáltatók a 2013., 2014. és 2015. pénzügyi évre vonatkozóan kötelesek rendkívüli hozzájárulást fizetni a kompenzációs alapba. E rendkívüli hozzájárulás kizárólag az előző cikkben említett, az [Anacom] által ezekben az években jóváhagyott nettó költségek finanszírozására szolgál.

[...]

(5) Az (1) bekezdésben említett rendkívüli hozzájárulás az egyes vállalkozások figyelembe vehető éves forgalma 3%-ának felel meg, a következő pontokban meghatározott felső határokon belül.

(6) Az egyes vállalkozások által teljesítendő rendkívüli hozzájárulás összege nem haladhatja meg a 17. cikk (2) bekezdésében említett nettó költségeknek a hozzájárulásra kötelezett vállalkozások között a figyelembe vehető éves forgalmuk arányában történő megosztása eredményeként megállapított összeget.

[...]"

14 A 35/2012. sz. törvény 20. cikke szerint a rendkívüli hozzájárulás egyes pénzügyi évekre megállapított összegét öt éven belül kell megfizetni.

A pert megelőző eljárás

15 2012. december 13-án a Bizottság az "EU Pilot" rendszeren keresztül levelet küldött a Portugál Köztársaságnak, amelyben tájékoztatást kért a kompenzációs alapnak a 2002/22 irányelv 13. cikkével és a IV. mellékletének B. részével való összeegyeztethetőségére vonatkozóan, különös tekintettel az egyetemes szolgáltató, a PT Comunicaçőes által a múltban és az ajánlati felhívás útján egyetemes szolgáltatóként való kijelölését megelőző időszakban viselt nettó költségek kompenzációjára.

16 2013. február 21-én a portugál hatóságok válaszoltak erre a levélre. A Bizottság szervezeti egységeivel 2014. október 23-án tartott találkozó alkalmával, majd a 2014. december 5-i levelükben további információkat is szolgáltattak.

17 Mivel nem győzték meg a válaszban szereplő tények, a Bizottság 2015. február 27-én felszólító levelet küldött a Portugál Köztársaságnak. 2015. április 29-i válaszában a Bizottság megismételte, hogy a portugál szabályozást és annak végrehajtását összeegyeztethetőnek kell tekinteni a 2002/22 irányelv követelményeivel, beleértve az átláthatóság elvének, a legkisebb piactorzulás elvének, a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének és az arányosság elvének tiszteletben tartását.

18 A Bizottság e válasz vizsgálatát követően 2016. április 29-i levelében indokolással ellátott véleményt küldött a Portugál Köztársaságnak, amelyben felhívta e tagállamot, hogy a kézhezvételtől számított két hónapon belül hozza meg az indokolással ellátott véleményben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

19 A portugál hatóságok 2016. július 1-jei levelükben válaszoltak az indokolással ellátott véleményre. A Bizottság szolgálataival 2016. szeptember 7-én tartott találkozót követően a portugál hatóságok a 2016. október 14-i levelükben kiegészítették válaszukat, és további információkat szolgáltattak a Bizottságnak.

20 A Bizottság és a portugál hatóságok két további találkozót tartottak 2017 januárjában és júliusában. Ez utóbbi találkozón több megoldást megvizsgáltak a felek közötti vita rendezése céljából. Ezt követően a Bizottság azt kérte, hogy végrehajtási határidő megjelölésével nyújtsanak be hozzá megoldási javaslatot. A Bizottságnak ezt követően 2017. március 14-én és 2018. szeptember 12-én küldött két levélben a portugál hatóságok egyrészt új találkozó megszervezését javasolták, másrészt jelezték, hogy célszerűnek tartják megvárni az egyes gazdasági szereplők által a nemzeti bíróságok előtt a jelen ügy tárgyát képező ügyben indított eljárás kimenetelét.

21 E körülmények között a Bizottság benyújtotta a jelen keresetet.

A keresetről

22 A Bizottság azt rója fel a Portugál Köztársaságnak, hogy a 35/2012. sz. törvény 18. cikkében említett, a kompenzációs alapba fizetett rendkívüli hozzájárulás (a továbbiakban: rendkívüli hozzájárulás) nem felel meg a 2002/22 irányelv 13. cikkének (3) bekezdéséből és IV. mellékletének B. részéből eredő követelményeknek.

23 A Bizottság rámutat, hogy az előző pontban említett rendelkezéseknek megfelelően, ha valamely tagállam az egyetemes szolgáltatás nyújtásából eredő nettó költségeknek a hírközlő hálózatok és hírközlési szolgáltatások nyújtói közötti megosztási mechanizmusát választja, e mechanizmusnak tiszteletben kell tartania az átláthatóság elvét, a legkisebb piactorzulás elvét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét és az arányosság elvét.

A kereset terjedelméről

24 Először is meg kell állapítani, hogy a 2002/22 irányelv 13. cikke meghatározza az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek finanszírozásának módját.

25 Így az ezen irányelv 12. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 13. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a finanszírozási mechanizmus csak az ezen irányelv 8. cikke (2) bekezdésével összhangban kijelölt vállalkozás érdekében alkalmazható.

26 Mindazonáltal nem vitatott, hogy a 2002/22 irányelv 13. cikkének (1) bekezdése nem képezi a jelen kereset tárgyát, hiszen ez a kereset csak arra irányul, hogy az egyetemes szolgáltatás nyújtása miatt keletkezett nettó költség kompenzálása céljából a Portugál Köztársaság által bevezetett rendkívüli hozzájárulás összhangban van-e az ezen irányelv 13. cikke (3) bekezdésével.

27 Másodszor, a rendkívüli hozzájárulás keletkezését illetően a Bizottság emlékeztet arra, hogy az Anacom a 2011-es év során határozatokat fogadott el az egyetemes szolgáltatás nyújtásából eredő méltánytalan teher fogalmáról, valamint az e szolgáltatás nettó költségeinek meghatározására alkalmazandó módszerről. E határozatok szerint az egyetemes szolgáltatás nyújtása attól az időponttól jelent méltánytalan terhet az érintett szolgáltató számára, amikor az egyetemes szolgáltatónak a helyhez kötött telefonszolgáltatásból származó bevételben kifejezett piaci részesedése éves szinten számítva nem éri el a 80%-ot, és az egyetemes szolgáltatás számított költsége eléri vagy meghaladja a 2,5 millió eurót.

28 A Bizottság hozzáteszi, hogy mivel a PT Comunicaçőes, a korábbi inkumbens szolgáltató piaci részesedése 2007-ig nem csökkent e 80%-os mérték alá, olyan döntés született, hogy egyrészt a 2001 és 2006 közötti évekre egyáltalán nem nyújtanak kompenzációt, másrészt a 2007. január 1-jét követő időszakra, és amíg az ajánlati felhívás útján kijelölt egyetemes szolgáltató vagy szolgáltatók nem kezdik meg e szolgáltatás nyújtását, az egyetemes szolgáltatásnak az Anacom által meghatározott nettó költségmegállapítási módszerét alkalmazzák.

29 E tekintetben a Bizottság egyáltalán nem kérdőjelezi meg a portugál hatóságok által az egyetemes szolgáltatás költségeinek kiszámításához használt módszert vagy az e módszernek megfelelően kompenzálandó összegeket.

30 Ezzel szemben úgy véli, hogy a Portugál Köztársaság által bevezetett, az egyetemes szolgáltatás nyújtásából eredő költségmegosztási mechanizmus sérti a 2002/22 irányelv 13. cikkét és IV. mellékletének B. részét, mivel az az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtói számára pénzügyi hozzájárulást ír elő a korábbi évekre. Így az egyetemes szolgáltatás 2007-2009., 2010., 2011., 2012. és 2013. pénzügyi évi nettó költségét ellenőrizték, a végleges összeget pedig az Anacom 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben jóváhagyta. Ezenkívül az Anacom három, 2015. január 29-i, 2016. január 28-i és 2017. január 26-i határozatában meghatározta a kompenzációs alaphoz való hozzájárulásra kötelezett vállalkozásokat, és rögzítette az e vállalkozások által fizetendő rendkívüli hozzájárulások összegét, mivel a 2013., a 2014. és a 2015. évre vonatkozó hozzájárulások célja a 2007-2009., a 2010. és a 2011., illetve a 2012. és a 2013. pénzügyi év nettó költségeinek kompenzálása volt.

31 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bizottság keresete csak azt a kérdést veti fel, hogy az egyetemes szolgáltatás nyújtásából eredő költségmegosztási mechanizmust létrehozó portugál szabályozás tiszteletben tartja-e azokat az elveket, amelyeknek a 2002/22 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségeinek megosztására létrehozott valamennyi mechanizmusnak meg kell felelnie annak érdekében, hogy összhangban legyen az ezen irányelv 13. cikkének (3) bekezdéséből és IV. melléklete B. részéből eredő követelményekkel.

Az átláthatóság elvéről

A felek érvei

32 A Bizottság azt állítja, hogy a Portugál Köztársaság megsértette az átláthatóság elvét. E tekintetben arra hivatkozik, hogy a 35/2012. sz. törvény elfogadását megelőzően hatályban lévő portugál szabályozás nem tette lehetővé annak meghatározását, hogy hogyan kerüljön sor az egyetemes szolgáltatás nettó költségeinek esetleges kompenzálására. Ehhez hasonlóan, ez a szabályozás egyáltalán nem írt elő az érintett ágazat gazdasági szereplői számára az egyetemes szolgáltatás nettó költségeinek fedezésére szolgáló kompenzációs alaphoz való hozzájárulásra vonatkozó kötelezettséget. E tekintetben a kompenzációs alap igénybevételére vonatkozó absztrakt formális lehetőség fennállása nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a 2002/22 irányelvből eredő jogok és kötelezettségek jogosultjai képesek voltak a kötelezettségeik terjedelmének megismerésére, megsértve ezáltal a jogbiztonság elvét, amelyet az átláthatóság elve szintén biztosítani hivatott.

33 Az átláthatóság elve nem csupán az európai uniós intézmények és a tagállamok által elfogadott jogi aktusok és megtett intézkedések közzétételének vagy rendelkezésre bocsátásának a 2002/22 irányelv 14. cikkében előírthoz hasonló kötelezettségét foglalja magában, amely kötelezettség portugál szabályozás általi tiszteletben tartását ez az intézmény nem vonja kétségbe. Amint ugyanis az egyetemes szolgáltatásnak és az együttműködési képességnek a nyílt hálózatellátás (ONP) elvei alkalmazása révén történő biztosítását szolgáló távközlési összekapcsolásról szóló, 1997. június 30-i 97/33/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1997. L 199., 32. o.) alapján az egyetemes szolgáltatás finanszírozására vonatkozó 2001. december 6-iBizottság kontra Franciaország ítéletből (C-146/00, EU:C:2001:668, 48. és 49. pont) következik, ahhoz, hogy az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségének megosztási mechanizmusa összhangban legyen az ezen irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében megfogalmazott átláthatóság elvével, az elfogadott értékeket objektív kritériumok alapján, összevethető és ezáltal átlátható elemek figyelembevételével kell meghatározni annak érdekében, hogy e gazdasági szereplők kiszámíthassák a várható költségeiket és bevételüket. Minden olyan tényező, amely megnehezíti ezt a számítást, eltántorítja az ilyen gazdasági szereplőket a piacra lépéstől.

34 Hasonlóképpen, a közbeszerzés területén az egyértelműség és pontosság követelménye a közbeszerzési eljárás átláthatósága elvének szerves részét képezi. Ami a jogbiztonság elvét illeti, ez az elv megköveteli, hogy a magánszemélyekre nézve hátrányos következményekkel járó jogszabályok egyértelműek, pontosak és hatásaikat tekintve előreláthatóak legyenek. A jogbiztonság e követelményének fokozottan kell érvényesülnie azon szabályozások tekintetében, amelyek pénzügyi következményekkel járhatnak.

35 A Bizottság álláspontja szerint egyértelmű kapcsolat áll fenn az átláthatóság elve és a jogbiztonság elve között, amelynek alkalmazási köre szélesebb mint a bizalomvédelemé, és amelynek előfeltételét képezi az a követelmény, hogy a jog egyértelmű és előrelátható legyen, és ez a követelmény nemcsak az uniós jogszabályokra, hanem az irányelvet átültető nemzeti rendelkezésekre is alkalmazandó.

36 Ellenkérelmében a Portugál Köztársaság vitatja az átláthatóság elvének Bizottság általi értelmezését, amely nem a 2002/22 irányelv szövegén vagy szellemén, és nem is az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlatán alapul. Álláspontja szerint ez az elv, amely magában foglalja a közjogi jogalanyoknak betudható határozatok többek között indokolásuk, valamint nyílt és nyilvánosság számára hozzáférhető eljárásokban történő elfogadásuk útján történő vizsgálatának lehetőségét, az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségének kiszámításához használt szempontok objektivitására és összehasonlíthatóságára utal, mivel a költségek előreláthatósága e tényezők következménye.

37 Egyebekben a Portugál Köztársaság szerint a jogbiztonság elvét nem szabad összetéveszteni az átláthatóság elvével. A Bizottság által előadott érvek mindenekelőtt a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvére vonatkoznak, mivel ezek az érvek tulajdonképpen a rendkívüli hozzájárulás állítólagos visszaható hatályát kifogásolják, ami összeegyeztethetetlen a jogbiztonság elvével. Ezek az érvek magukban foglalják, hogy az egyetemes szolgáltató számára nem lehet megtéríteni a már felmerült, az Anacom által ellenőrzött és jóváhagyott nettó költségeket, még akkor sem, ha e költségek megtérítését a nemzeti szabályozás előírja.

A Bíróság álláspontja

38 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a 2002/22 irányelv 13. cikkének (3) bekezdése és IV. mellékletének B. része értelmében a tagállamok által adott esetben ezen irányelv 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján létrehozott megosztási mechanizmusnak tiszteletben kell tartania többek között az átláthatóság elvét. Ezen elv, amely az egyenlőség elvének velejárója, a jogbiztonság elvéhez hasonlóan megköveteli, hogy az ilyen megosztási mechanizmus valamennyi feltételét és módját olyan szabályok útján határozzák meg, amelyek megfelelően hozzáférhetők, világosak, pontosak, egyértelműek és alkalmazásuk szempontjából előreláthatóak annak érdekében, hogy minden észszerűen tájékozott és a szokásos gondossággal eljáró körültekintő gazdasági szereplő megérthesse annak pontos hatályát, és elkerülhető legyen az önkényesség veszélye (lásd ebben az értelemben: 2018. december 19-iStanley International Betting és Stanleybet Malta ítélet, C-375/17, EU:C:2018:1026, 57. pont; 2019. október 3-iIrgita ítélet, C-285/18, EU:C:2019:829, 55. pont). Pontosabban ezeket a paramétereket objektív kritériumok alapján kell meghatározni - amit egyébként a 2002/22 irányelv IV. mellékletének B. része is megerősít -, összevethető és ezáltal átlátható elemek figyelembevételével, annak érdekében, hogy e gazdasági szereplők kiszámíthassák a várható költségeiket és bevételüket (lásd analógia útján: 2001. december 6-iBizottság kontra Franciaország ítélet, C-146/00, EU:C:2001:668, 48. és 49. pont).

39 Ebből következik, hogy az ilyen elvből eredő tagállami kötelezettségek eltérnek a 2002/22 irányelv 14. cikkében kifejezetten előírt kötelezettségektől, így e kötelezettségek tiszteletben tartása nem lehet elegendő annak megállapításához, hogy az említett irányelv 13. cikkében foglalt átláthatósági elvet nem sértették meg.

40 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az átláthatóság elve és a jogbiztonság elve esetében, a közöttük fennálló kapcsolat ellenére, önálló elvekről van szó.

41 Következésképpen, mivel a Bizottság saját állításai szerint a rendkívüli hozzájárulást a 35/2012. sz. törvény vezette be, a Portugál Köztársaságnak nem lehet felróni az átláthatóság elvét pusztán amiatt, hogy a gazdasági szereplők e törvény elfogadásának időpontja előtt nem láthatták előre az e törvény által bevezetett rendkívüli hozzájárulásra vonatkozó kötelezettségeik terjedelmét. Az átláthatóság elve ugyanis nem terjedhet annak megköveteléséig, hogy a hozzájárulás fizetésére kötelezett személyek már a bevezetése előtt megismerhessék annak tartalmát.

42 Hozzá kell tenni, hogy - amint az a jelen ítélet 30. pontjában megállapításra került - a Bizottság nem állította, hogy a rendkívüli hozzájárulás kiszámításának módszere olyan kritériumokon alapult, amelyek nem voltak hozzáférhetők, egyértelműek, pontosak, tárgyilagosak vagy előreláthatóak, vagy amelyek félreérthetőek voltak.

43 Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a 2007 és 2013 közötti időszakban, amelynek során a 2002/22 irányelv teljes mértékben alkalmazandó volt, a távközlési szolgáltatók nem számíthattak arra, hogy a Portugál Köztársaság nem él az ezen irányelv 13. cikke (1) bekezdésének b) pontjában számára biztosított lehetőséggel.

44 Végül, amennyiben a Bizottság válaszában hangsúlyozza, hogy a rendkívüli hozzájárulás a gazdasági szereplők számára a 35/2012. sz. törvény elfogadását megelőző időszakban felmerült költségek kompenzálásának kötelezettségét írja elő, meg kell állapítani, hogy - amint az ezen intézmény beadványaiból kitűnik, és amint azt a tárgyaláson megerősítette - a jelen kereset e tekintetben az átláthatóság elvének megsértésére korlátozódik. Következésképpen elegendő megállapítani, hogy az ilyen körülmény semmiképpen nem minősülhet ezen elv megsértésének.

45 Ebből következően el kell utasítani az arra alapított kifogást, hogy a rendkívüli hozzájárulás Portugál Köztársaság általi bevezetése sérti a 2002/22 irányelv 13. cikkének (3) bekezdésében és IV. mellékletének B. részében foglalt átláthatóság elvét.

A legkisebb piactorzulás és az arányosság elvéről

A felek érvei

46 A Bizottság először is úgy véli, hogy nem tartották tiszteletben a legkisebb piactorzulás elvét, tekintettel arra, hogy a rendkívüli hozzájárulásból eredő pénzügyi teher jelentős és előre nem látható volt a gazdasági szereplők számára, és hogy az egyes hozzájárulások több évre szóltak, így ez a megosztási módszer nagyobb terhet jelentett, mint amekkorát az éves hozzájárulás jelentett volna, figyelembe véve a szóban forgó év nettó költségeit. Ez a megállapítás akkor is érvényes, ha a gyakorlatban nem mindig sikerült elérni az éves forgalom 3%-át.

47 Ellenkérelmében a Portugál Köztársaság úgy véli, hogy ez az elv elsősorban arra a módszerre vonatkozik, amelyet az egyetemes szolgáltatóknál felmerült költségek megosztása során alkalmaztak a végfelhasználókra gyakorolt pénzügyi hatás minimalizálása érdekében. A jelen ügyben a rendkívüli hozzájárulás kivetésének konkrét módjára tekintettel e hozzájárulásnak az érintett gazdasági szereplőkre gyakorolt tényleges hatása csekély volt.

48 Másodszor a Bizottság azt állítja, hogy nem tartották tiszteletben az arányosság elvét, mivel a közbeszerzési eljárást követően kijelölt vállalkozások nettó költségeinek kompenzációjához való hozzájárulásra kötelezett vállalkozások egyidejűleg kötelesek voltak megfizetni a rendkívüli hozzájárulást is. Ez a kötelezettség "kettős hozzájáruláshoz" vagy legalábbis az előbbi vállalkozások által viselt pénzügyi terhek növekedéséhez vezetett. Ezenkívül a Bizottság szerint a rendkívüli hozzájárulás összegei jelentősek voltak, különösen az ugyanezen időszakra vonatkozó spanyolországi hozzájárulás összegéhez képest.

49 A Portugál Köztársaság úgy véli, hogy a rendkívüli hozzájárulás teljes mértékben megfelelt az arányosság elvének, mivel azt úgy alakították ki, hogy a különböző gazdasági szereplők között a forgalmuk alapján megosztották az egyetemes szolgáltatás túlzottnak tekintett nettó költségeit, ugyanakkor a rendkívüli hozzájárulás kivetésére vonatkozó minimális forgalomküszöb rögzítése útján mentesítették a hozzájárulás alól azokat a kisebb vállalkozásokat, amelyek még nem rendelkeznek szilárd piaci pozícióval.

A Bíróság álláspontja

50 A 2002/22 irányelv 13. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy a tagállamok kötelesek létrehozni az e rendelkezésben előírt két kompenzációs mechanizmus egyikét, amennyiben a nemzeti szabályozó hatóságok a jelen ügyhöz hasonlóan megállapították, hogy az egyetemes szolgáltatásért felelős vállalkozásra az ezen irányelv 12. cikkében említett nettó költség kiszámítása alapján méltánytalan teher hárul, és e vállalkozás ezt kéri.

51 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a legkisebb piactorzulás elvét a 2002/22 irányelv (23) preambulumbekezdése fejti ki, amely szerint ez az elv azt jelenti, hogy a hozzájárulásokat "oly módon kell beszedni - például a hozzájárulások lehető legszélesebb körre történő kiterjesztésével -, hogy az a lehetséges minimumra csökkentse a végfelhasználókra háruló pénzügyi teher hatását." Így e magyarázatra tekintettel, és amint arra a Portugál Köztársaság rámutatott, ez az elv mindenekelőtt az egyetemes szolgáltatókra háruló teher megosztásának módjára vonatkozik. Ezen irányelv IV. mellékletének B. része e tekintetben pontosítja továbbá, hogy e hozzájárulás "csak a lehető legkisebb torzulást okozhatja a versenyben és a felhasználói keresletben".

52 A jelen ügyben a 35/2012. sz. törvény 18. cikke, amely a rendkívüli hozzájárulás kivetésének módját szabályozza, az (1) bekezdésében előírja, hogy e hozzájárulás kizárólag az egyetemes szolgáltatás 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó nettó költségeinek finanszírozására szolgál, amelyeket az Anacom ellenőrzött, és amelyekről ez a hatóság megállapította, hogy túlzott terhet rónak az egyetemes szolgáltatóra, továbbá az (5) bekezdésében, hogy az említett hozzájárulás összege elérheti az egyes érintett vállalkozások figyelembe vehető éves forgalmának 3%-át, végül a (6) bekezdésében, hogy ez az összeg mindazonáltal soha nem haladhatja meg azt az értéket, amely az egyetemes szolgáltatónál felmerült és az Anacom által túlzott mértékűnek minősített nettó költségeknek a kötelezett vállalkozások forgalma arányában történő megosztásából származik.

53 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság nem vitatja sem a nettó költség számításának az Anacom által elfogadott módszerét, sem a szolgáltatóra a 2007 és 2013 közötti években háruló méltánytalan teher fennállását, sem pedig azt az eredményt, amelyre ez a hatóság a 2013 és 2015 közötti évekre vonatkozó határozatokban jutott.

54 A Bizottság azon érvét illetően, amely szerint a gazdasági szereplők költségeinek a rendkívüli hozzájárulásból eredő állítólagos kiszámíthatatlansága sérti a legkisebb piactorzulás elvét, meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy ez az egyszerű kiszámíthatatlanság, még ha bizonyított is, ezen elv megsértését eredményezné. Egyébiránt, amint az a fenti 41. pontban megállapításra került, a Bizottságnak nem sikerült bizonyítania, hogy a rendkívüli hozzájárulás kiszámításának paraméterei megakadályozták a gazdasági szereplőket abban, hogy észszerű bizonyossággal előre jelezzék e hozzájárulás összegét a 2013., 2014. és 2015. év tekintetében.

55 Az a puszta tény, hogy e hozzájárulás összege jelentősnek bizonyult, nem bizonyítja azt sem, hogy e hozzájárulás önmagában aránytalan lett volna, vagy sértette volna a legkisebb piactorzulás elvét. Mivel az említett hozzájárulás megfelelt az egyetemes szolgáltatónál felmerült nettó költségek összegének, és mivel e költségeket az egyetemes szolgáltatás nyújtásáért felelős vállalkozás számára méltánytalan tehernek minősítették, az érintett tagállam egyrészt köteles volt e méltánytalan terhet kompenzálni a 2002/22 irányelv 13. cikkének (1) bekezdésében leírt két mechanizmus valamelyike révén, másrészt pedig e hozzájárulás alkalmas volt arra, hogy megfelelő és az e cél eléréséhez szükséges mértékre korlátozódó kompenzációnak minősüljön.

56 Ezenkívül, amint azt a Portugál Köztársaság állítja, a rendkívüli járulék fizetésére kötelezett vállalkozások fizetési könnyítésekkel rendelkeztek, mivel - amint az a 35/2012. sz. törvény 20. cikkének (4) bekezdéséből kitűnik - e járulék fizetését minden egyes pénzügyi év tekintetében el lehetett osztani egy ötéves időszakra. Így e lehetőség révén a gazdasági szereplők az említett hozzájárulás megfizetési kötelezettségéből álló pénzügyi terhüket úgy alakíthatták ki, hogy annak hatásait a lehető legnagyobb mértékben csökkentsék.

57 Ezenkívül a Bizottság állításával ellentétben az a körülmény, hogy a rendkívüli hozzájárulás a gazdasági szereplőknek az e hozzájárulás hatálybalépését követő évekbeli forgalmán alapult, nem pedig azon évek forgalmán, amelyek során a PT Comunicaçőes nyújtotta az egyetemes szolgáltatást, nem sérti sem az arányosság elvét, sem a legkisebb piactorzulás elvét, mivel a gazdasági szereplőkre ily módon rótt pénzügyi teher arányos volt azzal a piaci részesedéssel, amellyel pontosan abban az időpontban rendelkeztek, amikor ezt a terhet rájuk kirótták.

58 Hozzá kell tenni, amint arra a Portugál Köztársaság rámutatott, hogy a vonatkozó nemzeti szabályozásban ügyeltek arra, hogy a rendkívüli hozzájárulás összege jelentős számú gazdasági szereplő között kerüljön megosztásra, amint azt a 2002/22 irányelv (23) preambulumbekezdése előírja.

59 A Bizottság azt is előadja, hogy a rendkívüli hozzájárulás kivetése azzal a következménnyel járt, hogy a hozzájárulást fizető vállalkozásoknak "kettős hozzájárulást" kellett fizetniük, mivel e vállalkozásoknak 2013-től hozzá kellett járulniuk az egyetemes szolgáltatás költségeinek finanszírozásához az ajánlati felhívást követő időszakban, és meg kellett fizetniük a PT Comunicaçőes által az ajánlati felhívást megelőzően viselt költségekhez kapcsolódó rendkívüli hozzájárulást is.

60 Kétségtelen, hogy a Portugál Köztársaság azon döntése, amellyel rendkívüli hozzájárulás címén az egyetemes szolgáltatóra az ajánlati felhívást megelőzően felmerült nettó költségek kompenzációját vetette ki, az érintett vállalkozások terheinek növekedéséhez vezetett a 2013 és 2015 közötti pénzügyi évek tekintetében.

61 Mindazonáltal, amennyiben a rendkívüli hozzájárulás célja az egyetemes szolgáltatás azon nettó költségeinek kompenzálása volt, amelyek az egyetemes szolgáltatónál a pályázatot megelőző időszakban merültek fel, és amelyekért még egyáltalán nem fizettek kompenzációt, e hozzájárulást valójában időben elhalasztott hozzájárulásnak kell tekinteni, így a Bizottság nem hivatkozhat megalapozottan a "kettős hozzájárulás" fennállására.

62 E tekintetben pusztán az a tény, hogy a Portugál Köztársaság választása bizonyos pénzügyi évek tekintetében szükségszerűen az érintett vállalkozások pénzügyi terheinek növekedéséhez vezetett, a jelen ítélet 54-57. pontjában kifejtettekre tekintettel önmagában nem minősülhet az arányosság elve megsértésének.

63 Következésképpen a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy a rendkívüli hozzájárulás sérti a 2002/22 irányelv 13. cikkének (3) bekezdésében és IV. melléklete B. részében foglalt legkisebb piactorzulás elvét és az arányosság elvét.

A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvéről

A felek érvei

64 A Bizottság arra hivatkozik, hogy a nettó költségek kompenzációjának indoka az érintett vállalkozások közötti egyenlő versenyfeltételek helyreállítása, ezért a jelen ügyben a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének tiszteletben tartása azt követelte meg, hogy csak azon gazdasági szereplők forgalmát vegyék figyelembe, amelyek jelen voltak a portugál távközlési piacon a nettó költségek felmerülésének időpontjában. A rendkívüli hozzájárulás a 2013 és 2015 közötti időszakban a piacon jelen lévő valamennyi gazdasági szereplőre vonatkozott, beleértve azokat is, amelyek a 2007 és 2013 közötti időszakban a piacon egyáltalán nem, vagy más formában voltak jelen. A Bizottság így különösen azt jegyzi meg, hogy a portugál távközlési piacon jelentős változások következtek be, többek között a számos vállalkozásegyesülés és -átalakulás miatt. Ezen okok miatt a Bizottság úgy véli, hogy az érintett vállalkozásokat az új formájukban hátrányos megkülönböztetés érte, mivel az általuk megfizetendő hozzájárulást nem azon évekbeli forgalmuk alapján kellett számítani, amelyekre a felmerült nettó költségek vonatkoznak.

65 A Portugál Köztársaság úgy véli, hogy tiszteletben tartotta a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét. A portugál nemzeti távközlési piac változását illetően azt állítja, hogy a 2007 és 2014 közötti időszakban az e piacon történt szerkezetátalakítások csoporton belüli és csoportok közötti szerkezetátalakításokból álltak, amelyek csupán az érintett gazdasági szereplők nevének és belső felépítésének megváltozását eredményezték. Így a 2007 és 2014 közötti időszakban a gazdasági egységet és/vagy az ellenőrzési jogkör fennállását tükröző kölcsönös függőségi viszonyok fennállása miatt a gazdasági szereplők gazdasági szempontból azonosak voltak.

A Bíróság álláspontja

66 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha különböző szabályokat hasonló helyzetekre alkalmaznak, vagy pedig ugyanazt a szabályt különböző esetekben alkalmazzák (1996. február 13-iGillespie és társai ítélet, C-342/93, EU:C:1996:46, 16. pont; 2019. december 12-iInstituto Nacional de la Seguridad Social [Anyák nyugdíj-kiegészítése] ítélet, C-450/18, EU:C:2019:1075, 42. pont).

67 E tekintetben igaz, hogy azok a gazdasági szereplők, akik jelen voltak a piacon, amikor a rendkívüli hozzájárulással kompenzálni kívánt költségek felmerültek, és azok a gazdasági szereplők, akik nem voltak jelen ezen a piacon, hasonló bánásmódban részesültek, mivel e gazdasági szereplők mindegyike e hozzájárulás hatálya alá tartozott.

68 A Bizottság azonban nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy a gazdasági szereplők e két csoportja olyan eltérő helyzetben van, hogy ugyanazon szabálynak e két csoportra történő alkalmazását hátrányos megkülönböztetésnek kellene tekinteni.

69 Ezenkívül, bár a szóban forgó időszakban a portugál távközlési piacon szerkezetátalakításra került sor, ez nem változtat azon, hogy - amint arra a főtanácsnok indítványának 85. pontjában rámutatott, és amint az különösen a Portugál Köztársaság ellenkérelméből, valamint a tárgyaláson folytatott megbeszélésekből kitűnik - e szerkezetátalakítás lényegében megőrizte a csoporton belüli és a csoportok közötti jellegét, hiszen a Bizottság által újnak minősített gazdasági szereplők valójában az e piacon már jelen lévő gazdasági szereplők összeolvadásából jöttek létre.

70 Ebben az összefüggésben pusztán az a tény, hogy szerkezetátalakításra vagy egyesülésre került sor, a rendkívüli hozzájárulás kivetését illetően nem járt azzal a hatással, hogy az ezen ügyletekből eredő hozzájárulás fizetésére kötelezett jogalanyokat olyan helyzetbe hozza, amely nem hasonlítható össze az említett hozzájárulás fizetésére kötelezett, jogi szerkezetüket nem módosító jogalanyok helyzetével.

71 Ennélfogva, amint az a jelen ítélet 68. pontjában megállapításra került, a portugál távközlési piac változása nem kérdőjelezheti meg e vállalkozások jogi helyzetének összehasonlíthatóságát.

72 E körülmények között a Portugál Köztársaság a rendkívüli hozzájárulás alkalmazásával nem sértette meg a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a 2002/22 irányelv 13. cikkének (3) bekezdésében és IV. mellékletének B. részében foglalt elvét.

73 Mivel a 2002/22 irányelv 13. cikkének (3) bekezdésében és IV. mellékletének B. részében foglalt elvek egyikét sem sértették meg, a Bizottság keresetét el kell utasítani.

A költségekről

74 A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a Portugál Köztársaság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a keresetet elutasítja.

2) A Bíróság az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: portugál.