31998L0078[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 98/78/EK irányelve (1998. október 27.) a biztosítási csoportok biztosítóintézeteinek kiegészítő felügyeletéről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 98/78/EK IRÁNYELVE

(1998. október 27.)

a biztosítási csoportok biztosítóinak és viszontbiztosítóinak kiegészítő felügyeletéről szóló

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 57. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 2 ),

a Szerződés 189b. cikkében szabályozott eljárásnak megfelelően ( 3 ),

(1)

mivel az életbiztosítás körén kívül a közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és folytatására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1973. július 24-i 73/239/EGK első tanácsi irányelv ( 4 ) és a közvetlen életbiztosítási tevékenység megkezdésére és folytatására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1979. március 5-i 79/267/EGK első tanácsi irányelv ( 5 ) előírja, hogy a biztosítóintézetek szavatoló tőkével rendelkezzenek;

(2)

mivel az életbiztosításon kívüli közvetlen biztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, a 73/239/EGK és a 88/357/EGK irányelvet módosító, 1992. június 18-i 92/49/EGK tanácsi irányelv ( 6 ) és a közvetlen életbiztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, a 79/267/EGK és a 90/619/EGK irányelvet módosító, 1992. november 10-i 92/96/EGK tanácsi irányelv ( 7 ) értelmében a biztosítási tevékenység megkezdése és folytatása annak a tagállamnak a hatóságai által kibocsátott egységes hivatalos engedélytől függ, amelyben a biztosítóintézet létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkezik (saját tagállam); mivel ez az engedély jogosítja fel a vállalkozást, hogy biztosítási tevékenységet folytasson a Közösség egész területén vagy a letelepedés, vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján; mivel a saját tagállamok illetékes hatóságai felelősek a biztosítóintézetek pénzügyi helyzetének figyelemmel kíséréséért, ideértve azok fizetőképességét is;

(3)

mivel a biztosítási csoportok biztosítóintézeteinek kiegészítő felügyeletére vonatkozó intézkedéseknek lehetővé kell tenniük a biztosítóintézetet felügyelő hatóságok részére, hogy azok pénzügyi helyzetéről megalapozottabb véleményt alkossanak; mivel a kiegészítő felügyeletnek azokat a vállalkozásokat is számításba kell vennie, amelyek a Közösség irányelveinek értelmében jelenleg nem állnak felügyelet alatt; mivel ez az irányelv nem jelenti azt, hogy a tagállamok kötelesek ezeknek a vállalkozásoknak az egyedi felügyeletére;

(4)

mivel a biztosítóintézetek a közös biztosítási piacon egymásnak közvetlen piaci versenytársai, ezért a tőkekövetelményekre vonatkozó szabályoknak megegyezőknek kell lenniük; mivel az ilyen célú kiegészítő felügyelet meghatározására alkalmazott követelményeket nem szabad kizárólag a tagállamok belátására bízni; mivel a közös alapszabályok elfogadása a Közösség érdekeit szolgálja annyiban, hogy megakadályozza a piaci verseny torzulását; mivel a tagállamok törvényi rendelkezései közötti eltéréseket ki kell küszöbölni azokra a prudenciális szabályokra vonatkozóan, amelyek hatálya kiterjed a biztosítási csoportok tagjait képező biztosítóintézetekre;

(5)

mivel az elfogadott megközelítés abban áll, hogy olyan mértékű harmonizációt kell megvalósítani, amely ezen a téren a prudenciális ellenőrző rendszerek kölcsönös elismeréséhez lényeges, szükséges és elegendő; mivel ennek az irányelvnek különösen az a célja, hogy a biztosított személyek érdekeit védje;

(6)

mivel az irányelv egyes rendelkezései minimumkövetelményeket határoznak meg; mivel a saját tagállam szigorúbb szabályokat határozhat meg azokra a biztosítóintézetekre nézve, amelyeknek a tagállam saját illetékes hatóságai engedélyt adtak;

(7)

mivel ez az irányelv minden olyan biztosítótársaság kiegészítő felügyeletét előírja, amely legalább egy biztosítóintézet, viszontbiztosító-intézet vagy harmadik ország biztosítóintézetének részesedő vállalkozása, valamint eltérő szabályok alapján minden olyan biztosítótársaság kiegészítő felügyeletét előírja, amelynek az anyavállalata biztosítási holdingtársaság, viszontbiztosító-intézet, harmadik ország biztosítóintézete vagy vegyes tevékenységű biztosítási holdingtársaság; mivel az egyes biztosítóintézeteknek az illetékes hatóságok által történő felügyelete továbbra is a biztosítási felügyelet lényeges alapelve;

(8)

mivel a biztosítási csoportokban részesedő biztosítóintézetek módosított fizetőképességi helyzetét meg kell állapítani; mivel a Közösségben az illetékes hatóságok eltérő módszereket alkalmaznak a biztosítóintézetek pénzügyi helyzetét befolyásoló tényezők figyelembevételére annak tulajdoníthatóan, hogy a biztosítóintézet egy biztosítási csoporthoz tartozik; mivel az irányelv ennek a számításnak az elvégzésére három módszert határoz meg; mivel elfogadták azt az alapelvet, hogy ezek a módszerek prudenciálisan azonosak;

(9)

mivel a biztosítási holdingtársaság, a viszontbiztosító-intézet vagy harmadik ország biztosítóintézete kapcsolódó biztosítási leányvállalatának fizetőképességére hatással lehetnek annak a csoportnak a pénzügyi erőforrásai, amelyben a biztosítóintézet részt vesz, és a pénzügyi erőforrások csoporton belüli elosztása is befolyásolhatja a fizetőképességet; mivel az illetékes hatóságok részére biztosítani kell a kiegészítő felügyelet gyakorlásának, valamint megfelelő intézkedések meghozatalának lehetőségét a biztosítóintézet szintjén, ha annak fizetőképessége veszélybe került vagy veszélybe kerülhet;

(10)

mivel biztosítani kell, hogy az illetékes hatóságok a kiegészítő felügyelet gyakorlásához szükséges összes információhoz hozzájussanak; mivel meg kell teremteni a biztosítóintézetek felügyeletéért felelős hatóságok, valamint az előbb említett hatóságok és más pénzügyi szektorok felügyeletéért felelős hatóságok közötti együttműködést;

(11)

mivel a csoporton belüli ügyletek hatással lehetnek a biztosítóintézet pénzügyi helyzetére; mivel az illetékes hatóságok részére lehetővé kell tenni, hogy a csoporton belül végzett bizonyos fajta ügyletek felett általános felügyeletet gyakorolhassanak, és hogy megfelelő intézkedéseket hozhassanak a biztosítóintézet szintjén, ha annak fizetőképessége veszélybe került vagy veszélybe kerülhet,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

a) biztosítóintézet: olyan vállalkozás, amely a 73/239/EGK irányelv 6. cikkének vagy a 79/267/EGK irányelv 6. cikkének megfelelően hivatalos engedéllyel rendelkezik;

b) harmadik ország biztosítóintézete: olyan vállalkozás, amelynek a 73/239/EGK irányelv 6. cikkének vagy a 79/267/EGK irányelv 6. cikkének megfelelően engedélyre lenne szüksége, ha a Közösségben bejegyzett székhellyel rendelkezne;

c) viszontbiztosító: olyan vállalkozás, amely a viszontbiztosításról szóló, 2005. november 16-i 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 8 ) 3. cikkének megfelelően hivatalos engedélyt kapott;

d) anyavállalat: a 83/349/EGK irányelv ( 9 ) 1. cikke értelmében meghatározott anyavállalat, valamint minden olyan vállalkozás, amely az illetékes hatóságok véleménye szerint ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol más vállalkozásokra;

e) leányvállalat: a 83/349/EGK irányelv 1. cikke értelmében meghatározott leányvállalat, valamint minden olyan vállalkozás, amely felett az illetékes hatóságok véleménye szerint az anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol. A fiókintézetek összes fiókintézete is annak az anyavállalat fiókintézetének számít, amely a fiókintézetek élén áll;

f) részesedés: a 78/660/EGK irányelv ( 10 ) 17. cikke első mondatának értelmében meghatározott részesedés vagy a vállalkozás szavazati jogának vagy tőkéjének legalább 20 %-ával való közvetlen vagy közvetett rendelkezés;

g) részesedő vállalkozás: olyan vállalkozás, amely vagy anyavállalat, vagy olyan vállalkozás, amely részesedéssel rendelkezik, illetve olyan vállalkozás, amelyet a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti viszony fűzi egy másik vállalkozáshoz;

h) kapcsolt vállalkozás: vagy egy leányvállalat, vagy olyan egyéb vállalkozás, amelyben részesedéssel rendelkeznek, illetve olyan vállalkozás, amelyet a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerint viszony fűzi egy másik vállalkozáshoz;

i) biztosítási holdingtársaság: olyan anyavállalat, amelynek fő üzleti tevékenysége abban áll, hogy olyan leányvállalatokban szerezzen részesedést vagy rendelkezzen részesedéssel, amelyek kizárólag vagy elsősorban biztosítók, viszontbiztosítók vagy nem tagországbeli biztosítók, vagy nem tagországbeli állami viszontbiztosítók, amelyek közül legalább egy leányvállalatnak biztosítónak vagy viszontbiztosítónak kell lennie, és amely anyavállalat a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló, 2002. december 16-i 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 11 ) értelmében nem minősül vegyes pénzügyi holdingtársaságnak;

j) vegyes tevékenységű biztosítási holdingtársaság: olyan anyavállalat, amely nem biztosító, nem tagországbeli biztosító, viszontbiztosító, nem tagországbeli viszontbiztosító egy biztosítási holdingtársaság vagy egy vegyes tevékenységű pénzügyi holdingtársaság a 2002/87/EK irányelv értelmében, és amelynek a leányvállalatai között legalább egy biztosító vagy viszontbiztosító van;

k) illetékes hatóságok: azok a nemzeti hatóságok, amelyeket törvény vagy rendelet biztosítók vagy viszontbiztosítók felügyeletére hatalmaz fel;

l) nem tagországbeli viszontbiztosító: olyan vállalkozás, amelynek a 2005/68/EK irányelv 3. cikke értelmében engedélyre lenne szüksége, amennyiben főirodája a Közösségen belül lenne.

2. cikk

A biztosítók és viszontbiztosítók kiegészítő felügyeletének alkalmazási esetei

(1) A biztosítók és viszontbiztosítók felügyeletének szabályait meghatározó 73/239/EGK irányelv, az életbiztosításról szóló, 2002. november 5-i 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 12 ) és a 2005/68/EK irányelv rendelkezésein túlmenően a tagállamok minden olyan biztosító és viszontbiztosító felett felügyeletet gyakorolnak, amely legalább egy biztosítóban, viszontbiztosítóban, nem tagországbeli biztosítóban, vagy nem tagországbeli viszontbiztosítóban részesedő vállalkozás, az 5., 6., 8. és 9. cikkben szabályozott módon kiegészítve.

(2) Minden olyan biztosító vagy viszontbiztosító, amelynek az anyavállalata biztosítási holdingtársaság, nem tagországbeli biztosító vagy nem tagországbeli viszontbiztosító, az 5. cikk (2) bekezdésében, valamint a 6., 8. és 10. cikkben előírt módon történő kiegészítő felügyelet alatt áll.

(3) Minden olyan biztosító vagy viszontbiztosító, amelynek az anyavállalata vegyes tevékenységű biztosítási holdingtársaság, az 5. cikk (2) bekezdésében, valamint a 6. és 8. cikkben előírt módon történő kiegészítő felügyelet alatt áll.

3. cikk

A kiegészítő felügyelet hatálya

(1) A 2. cikknek megfelelően a kiegészítő felügyelet gyakorlása semmilyen szempontból nem jelenti azt, hogy az illetékes hatóságoknak harmadik ország biztosítójával, harmadik ország viszontbiztosítójával, biztosítási holdingtársasággal, vegyes tevékenységű biztosítási holdingtársasággal kapcsolatban egyedi felügyeletet kell gyakorolniuk.

(2) A kiegészítő felügyelet az 5., 6., 8., 9. és 10. cikkben említett alábbi vállalkozásokat veszi figyelembe:

- a biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolt vállalkozásai,

- a biztosítóban vagy viszontbiztosítóban részesedő vállalkozások,

- a biztosítóban vagy viszontbiztosítóban részesedő vállalkozás kapcsolt vállalkozásai.

(3) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az I. melléklet 2.5. pontja és a II. melléklet 4. pontja rendelkezéseinek sérelme nélkül, nem veszik figyelembe a 2. cikkben említett kiegészítő felügyelet során azokat a vállalkozásokat, amelyek alapító okirat szerinti székhelye harmadik országban van, amennyiben a szükséges információ átadása jogi akadályokba ütközik.

Továbbá a kiegészítő felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságok az alább felsorolt esetekben eseti alapon úgy dönthetnek, hogy a 2. cikkben említett kiegészítő felügyelet során bizonyos vállalkozásokat nem vesznek figyelembe:

- ha az adott vállalkozásnak a biztosítók vagy viszontbiztosítók kiegészítő felügyelete célkitűzéseit illetően elhanyagolható a jelentősége;

- ha a vállalkozás pénzügyi helyzetének a figyelembevétele a biztosítók vagy viszontbiztosítók kiegészítő felügyelete célkitűzéseit illetően nem lenne megfelelő vagy félrevezető lenne.

4. cikk

A kiegészítő felügyeletet gyakorló illetékes hatóságok

(1) A kiegészítő felügyeletet annak a tagállamnak az illetékes hatóságai gyakorolják, amelyben a biztosító vagy viszontbiztosító a 73/239/EGK irányelv 6. cikke vagy a 2002/83/EK irányelv 4. cikke vagy a 2005/68/EK irányelv 3. cikke értelmében megkapta a hivatalos engedélyt.

(2) Ha a két vagy több tagállamban engedélyezett biztosítónak vagy viszontbiztosítónak ugyanaz a biztosítási holdingtársaság, viszontbiztosító, harmadik ország biztosítója, harmadik ország viszontbiztosítója vagy vegyes tevékenységű biztosítási holdingtársaság az anyavállalata, az érintett tagállamok illetékes hatóságai megállapodást köthetnek arról, hogy melyikük felel a kiegészítő felügyelet gyakorlásáért.

(3) Amennyiben a tagállamban több hatóság felel a biztosítók és viszontbiztosítók prudenciális felügyeletéért, az illető tagállam teszi meg a szükséges intézkedéseket a hatóságok közötti koordináció megszervezésére.

5. cikk

Az információ rendelkezésre állása és jellege

(1) A tagállamok előírják, hogy az illetékes hatóságok követeljék meg a kiegészítő felügyelet hatálya alá tartozó összes biztosítótól vagy viszontbiztosítótól, hogy a kiegészítő felügyelet céljaival kapcsolatos adatok és információk előállítására megfelelő belső ellenőrzési mechanizmussal rendelkezzen.

(2) A tagállamok megteszik a megfelelő lépéseket annak biztosítására, hogy jogrendszerükön belül ne legyenek olyan jogi akadályok, amelyek a kiegészítő felügyeletre kötelezett vállalkozásokat és azok kapcsolt vállalkozásait, valamint a részesedő vállalkozásokat megakadályozhatják abban, hogy egymás között a kiegészítő felügyelet céljaira vonatkozó információkat kicseréljék.

6. cikk

Az információhoz való hozzáférés

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kiegészítő felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságaik minden olyan információhoz hozzáférnek, amely az ilyen kiegészítő felügyeletre kötelezett biztosító vagy viszontbiztosító felügyeletéhez szükséges. Az illetékes hatóságok a szükséges információ megszerzése érdekében csak akkor fordulhatnak közvetlenül a 3. cikk (2) bekezdésében említett vállalkozásokhoz, ha a biztosítótól vagy viszontbiztosítótól megkérték az információt, de azt nem kapták meg.

(2) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóságaik területükön belül saját maguk, vagy az erre a célra kijelölt személyek közvetítésével elvégzik az (1) bekezdésben említett információ helyszíni ellenőrzését az alábbi vállalkozásoknál:

- kiegészítő felügyeletre kötelezett biztosító,

- kiegészítő felügyeletre kötelezett viszontbiztosító,

- az említett biztosító leányvállalatai,

- az említett viszontbiztosító leányvállalatai,

- az említett biztosító anyavállalatai,

- az említett viszontbiztosító anyavállalatai,

- az említett biztosító anyavállalatának leányvállalatai,

- az említett viszontbiztosító anyavállalatának leányvállalatai.

(3) Amennyiben e cikk alkalmazása során valamely tagállam illetékes hatósága egyes esetekben ellenőrizni kívánja a másik tagállamban található olyan vállalkozásra vonatkozó fontos információt, amely kiegészítő felügyeletre kötelezett kapcsolódó biztosító, kapcsolódó viszontbiztosító, leányvállalat, anyavállalat vagy a biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalatának leányvállalata, fel kell kérnie a másik tagállam illetékes hatóságát az ellenőrzés elvégeztetésére. Az ilyen felkéréssel megkeresett hatóságnak hatásköre keretein belül saját magának kell elvégeznie az ellenőrzést, vagy lehetővé kell tennie, hogy a felkérő hatóság vagy egy könyvvizsgáló vagy szakértő elvégezze azt.

Az ellenőrzést kérő illetékes hatóság, ha kívánja, részt vehet az ellenőrzésben, amennyiben nem saját maga végzi az ellenőrzést.

7. cikk

Az illetékes hatóságok közötti együttműködés

(1) Ha a különböző tagállamokban alapított biztosítók vagy viszontbiztosítók közvetlenül vagy közvetetten kapcsolt vállalkozások, vagy közös részesedő vállalkozással rendelkeznek, az összes tagállam illetékes hatósága felkérésre átad egymásnak minden olyan vonatkozó információt, amely az irányelv alapján a felügyelet gyakorlását lehetővé teszi vagy megkönnyíti, és saját kezdeményezésére átadja azokat az információkat, amelyek véleménye szerint lényegesek lehetnek a többi illetékes hatóság számára.

(2) Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító és vagy a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2000. március 20-i 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 13 ) meghatározott hitelintézet vagy az értékpapír befektetési szolgáltatásokról szóló, 1993. május 10-i 93/22/EGK tanácsi irányelvben ( 14 ) meghatározott befektetési vállalkozás vagy mindkettő közvetlenül vagy közvetetten kapcsolt vállalkozások, vagy közös részesedő vállalkozással rendelkeznek, az illetékes hatóságok és a többi ilyen vállalkozás felügyeletéért közösen felelős hatóság szorosan együttműködnek. Saját felelősségük sérelme nélkül, különösen az irányelv keretében ezek a hatóságok átadják egymásnak azokat az információkat, amelyek megkönnyíthetik feladatuk ellátását.

(3) Az ezen irányelv alapján kapott információ és különösen az irányelvben előírt, az illetékes hatóságok közötti információcsere az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/49/EGK tanácsi irányelv ( 15 ) 16. cikke és a 2002/83/EK 16. cikkében és a 2005/68/EK irányelv 24-30. cikkében meghatározott üzleti titoktartási kötelezettség alá tartozik.

8. cikk

Csoporton belüli ügyletek

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóságok általános felügyeletet gyakoroljanak az alábbiak közötti ügyletek felett:

a) biztosítók vagy viszontbiztosítók és:

i. a biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolt vállalkozásai;

ii. a biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolt vállalkozásai;

iii. a biztosítóban vagy viszontbiztosítóban részesedő vállalkozás kapcsolt vállalkozásai;

b) a biztosító vagy a viszontbiztosító, amely részesedéssel rendelkezik azon természetes személy:

i. a biztosítóban, a viszontbiztosítóban vagy annak kapcsolt vállalkozásában;

ii. a biztosítóban vagy viszontbiztosítóban részesedéssel rendelkező vállalkozás;

iii. a biztosítóban vagy viszontbiztosítóban részesedő vállalkozás kapcsolt vállalkozása.

Ezek az ügyletek kiterjednek különösen a:

- kölcsönökre,

- garanciákra és mérlegen kívüli ügyletekre,

- elfogadható szavatolótőke-elemekre,

- befektetésekre,

- viszontbiztosítási és visszaengedményezési műveletekre,

- költségmegosztási megállapodásokra.

(2) A tagállamok előírják a biztosítóknak és a viszontbiztosítóknak olyan megfelelő kockázatkezelési folyamatok és belső ellenőrzési mechanizmusok, beleértve hatékony beszámolási és számviteli eljárások intézményesítését, amelyek alkalmasak az ügyletek (1) bekezdés szerinti meghatározására, mérésére, nyomon követésére és ellenőrzésére. A tagállamok előírják továbbá, hogy a biztosítók és a viszontbiztosítók évente legalább egyszer beszámoljanak az illetékes hatóságoknak a jelentősnek minősülő ügyletekről. Ezeket a folyamatokat és mechanizmusokat az illetékes hatóságok felügyelik.

Amennyiben ennek az információnak az alapján úgy tűnik, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító fizetőképessége veszélyben van vagy veszélybe kerülhet, az illetékes hatóság a biztosító vagy viszontbiztosító szintjén megteszi a megfelelő intézkedéseket.

9. cikk

Módosított szavatolótőke-követelmény

(1) A tagállamok a 2. cikk (1) bekezdésében említett esetben megkövetelik, hogy a módosított szavatolótőke-számítás elvégzése az I. mellékletnek megfelelően megtörténjen.

(2) Az (1) bekezdésben említett számítás az összes kapcsolt vállalkozást, részesedő vállalkozást vagy a részesedő vállalkozás kapcsolt vállalkozását magában foglalja.

(3) Ha az (1) bekezdésben említett számítás szerint a módosított szavatoló tőke negatív, az illetékes hatóságok a kérdéses biztosító vagy viszontbiztosító szintjén megteszik a megfelelő intézkedéseket.

10. cikk

Biztosítási holdingtársaságok, nem tagországbeli biztosítók és nem tagországbeli viszontbiztosítók

(1) A tagállamok a 2. cikk (2) bekezdésében említett esetben megkövetelik, hogy a kiegészítő felügyelet módszerét a II. melléklet szerint alkalmazzák.

(2) A számítás a 2. cikk (2) bekezdésében említett esetben magában foglalja a biztosítási holdingtársaság összes kapcsolt vállalkozását, a harmadik állam biztosítóját vagy a harmadik állam viszontbiztosítóját, a II. mellékletben előírt módon.

(3) Ha ennek a számításnak az alapján az illetékes hatóságok arra a következtetésre jutnak, hogy a holding biztosító biztosítási leányvállalatának vagy viszontbiztosítójának, vagy harmadik ország biztosítójának, vagy harmadik ország viszontbiztosítójának a fizetőképessége veszélybe került, vagy veszélybe kerülhet, az érintett biztosító vagy viszontbiztosító szintjén megteszik a megfelelő intézkedéseket.

10a. cikk

Együttműködés harmadik országbeli illetékes hatóságokkal

(1) A Bizottság egy tagállam kérése alapján vagy saját kezdeményezésére a Tanács elé terjeszti javaslatait a kiegészítő felügyelet ellátásának eszközeiről egy vagy több harmadik országgal a következő vállalkozások tekintetében létrehozandó megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokra vonatkozóan:

a) olyan biztosítóintézetek, amelyeknek részesedő vállalkozásként a 2. cikk szerinti olyan vállalkozásaik vannak, amelyeknek székhelye harmadik országban található; valamint

b) olyan viszontbiztosítók, amelyeknek részesedő vállalkozásként a 2. cikk szerinti olyan vállalkozásaik vannak, amelyeknek főirodája harmadik országban található; valamint

c) olyan, harmadik országban működő biztosítók, vagy harmadik országban működő viszontbiztosítók, amelyeknek részesedő vállalkozásként a 2. cikk szerinti olyan vállalkozásaik vannak, amelyeknek főirodája a Közösségen területén található.

(2) Az (1) bekezdésben említett megállapodásoknak különösen annak biztosítására kell törekedniük, hogy:

a) a tagállamok illetékes hatóságai hozzájuthassanak a Közösségen belül található főirodával, valamint a Közösségen kívüli leányvállalatokkal vagy részesedésekkel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók kiegészítő felügyeletének ellátásához szükséges információkhoz; és

b) a harmadik országbeli illetékes hatóságok hozzájuthassanak a saját területükön található főirodával, valamint egy vagy több tagállamban leányvállalatokkal vagy részesedésekkel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók kiegészítő felügyeletének ellátásához szükséges információkhoz.

(3) A Szerződés 300. cikke (1) és (2) bekezdésének sérelme nélkül, a Bizottság az európai biztosítási és foglalkoztatásinyugdíj-bizottság segítségével megvizsgálja az (1) bekezdésben említett tárgyalások eredményét és az abból eredően kialakult helyzetet.

10b. cikk

A biztosítási holdingtársaság vezető szerve

A tagállamok előírják, hogy a biztosítási holdingtársaság üzleti tevékenységét ténylegesen irányító személyek jó hírnévvel és kellő szakmai tapasztalattal rendelkezzenek feladataik ellátásához.

11. cikk

Végrehajtás

(1) A tagállamok legkésőbb 2000. június 5-ig elfogadják azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok előírják, hogy az (1) bekezdésben említett rendelkezéseket először a 2001. január 1-jén kezdődő pénzügyi év elszámolásának ellenőrzésekor vagy a 2001. naptári év folyamán kell alkalmazni.

(3) Amikor a tagállamok elfogadják az (1) bekezdésben említett intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell csatolni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(4) A tagállamok közlik a Bizottsággal hazai joguknak azokat a legfontosabb előírásait, amelyeket az irányelv által szabályozott területen fogadtak el.

(5) A Bizottság legkésőbb 2006. január 1-jén jelentést készít az irányelv alkalmazásáról, és szükség esetén a további harmonizáció szükségességéről.

12. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetése napján lép hatályba.

13. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

A BIZTOSÍTÓK ÉS A VISZONTBIZTOSÍTÓK MÓDOSÍTOTT SZAVATOLÓ TŐKÉJÉNEK SZÁMÍTÁSA

1. A SZÁMÍTÁSI MÓDSZER KIVÁLASZTÁSA ÉS AZ ÁLTALÁNOS ALAPELVEK

A. A tagállamok előírják, hogy a 2. cikk (1) bekezdésében említett biztosítók és viszontbiztosítók módosított szavatoló tőkéjének a kiszámítása a 3. pontban leírt valamelyik módszernek megfelelően történjen. A tagállamok azonban előírhatják az illetékes hatóságoknak, hogy a 3. pontban meghatározott, a tagállamok által választott módszer helyett másik, a 3. pontban meghatározott módszer alkalmazását engedélyezzék vagy előírják.

B. Arányosság

A biztosító vagy a viszontbiztosító módosított szavatoló tőkéjének kiszámítása során figyelembe kell venni a részesedő vállalkozásnak a kapcsolt vállalkozásaiban meglévő arányos részesedését.

Az "arányos részesedés" a 3. pontban meghatározott 1. vagy 2. módszer alkalmazása esetén a közvetlenül vagy közvetetten birtokolt jegyzett tőke arányát, vagy a 3. pontban meghatározott 3. módszer esetén a konszolidált elszámolások megállapításakor használt százalékos arányt jelenti.

Azonban bármelyik módszert is használják, ha a kapcsolt vállalkozás leányvállalat, és szavatolótőke-hiánya van, a leányvállalat teljes szavatolótőke-hiányát figyelembe kell venni.

Azonban ha az illetékes hatóságok véleménye szerint a tőkerészesedéssel rendelkező anyavállalat felelőssége szigorúan és egyértelműen erre a tőkerészesedésre korlátozódik, az illetékes hatóságok engedélyezhetik, hogy a leányvállalat szavatolótőke-hiányát arányossági alapon vegyék figyelembe.

Amennyiben egy biztosítási csoporthoz vagy viszontbiztosítási csoporthoz tartozó egyes vállalkozások között nincsenek tőkeérdekeltségi kapcsolatok, az illetékes hatóság dönt arról, hogy milyen arányt kell figyelembe venni.

C. A szavatolótőke-elemek kétszeri felhasználásának figyelmen kívül hagyása

C.1. A szavatoló tőke elemeinek általános kezelése

A biztosító vagy viszontbiztosító módosított szavatoló tőkéjének számítási módszerétől függetlenül figyelmen kívül kell hagyni azoknak az elemeknek a kétszeri felhasználását, amelyek a különböző biztosítók vagy viszontbiztosítók között a szavatoló tőke fedezeteként engedélyezhetők, és amelyeket a számításoknál figyelembe vettek.

Ebből a célból a biztosító vagy viszontbiztosító módosított szavatoló tőkéjének kiszámításakor, és ha a 3. pontban meghatározott módszerek nem írják elő, az alábbi összegeket kell figyelmen kívül hagyni:

- a biztosító vagy viszontbiztosító bármely eszközének olyan értéke, amely a biztosító egyik kapcsolódó biztosítójának vagy viszontbiztosítójának elfogadható szavatolótőke-elemeinek finanszírozását képviseli,

- a biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolódó biztosítója vagy kapcsolódó viszontbiztosítója bármely eszközének értéke, amely a biztosító vagy viszontbiztosító elfogadható szavatolótőke-elemeinek finanszírozását képviseli,

- a biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolódó biztosítója vagy kapcsolódó viszontbiztosítója bármely eszközének értéke, amely az említett biztosító vagy viszontbiztosító bármely más kapcsolódó biztosítójának vagy kapcsolódó viszontbiztosítójának elfogadható szavatolótőke-elemeinek finanszírozását képviseli.

C.2. Az egyes elemek kezelése

A C.1. szakasz rendelkezéseinek sérelme nélkül:

- a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak annál a kapcsolódó életbiztosítónál vagy kapcsolódó élet-viszontbiztosítónál keletkező nyereségtartaléka és jövőbeli nyeresége, amelyre a módosított szavatoló tőke kiszámolása történik, és

- a biztosító vagy viszontbiztosító olyan kapcsolódó biztosítójának vagy viszontbiztosítójának jegyzett, de be nem fizetett részvénytőkéje, amelyre a módosított fizetőképesség kiszámolása történik,

a számítás során csak annyiban vehető figyelembe, amennyiben a kapcsolt vállalkozás szavatolótőke-követelményének fedezésére engedélyezhető. A számításból azonban teljesen ki kell zárni minden olyan jegyzett, de be nem fizetett tőkét, amely a részesedő vállalkozás részéről lehetséges kötelezettséget jelent.

A számításból szintén ki kell zárni a részesedő biztosító vagy részesedő viszontbiztosító olyan jegyzett, de be nem fizetett tőkéjét, amely a kapcsolódó biztosító vagy a kapcsolódó viszontbiztosító részéről lehetséges kötelezettséget jelent.

Ki kell zárni a számításból a kapcsolódó biztosító vagy kapcsolódó viszontbiztosító olyan jegyzett, de be nem fizetett tőkéjét, amely ugyanannak a részesedő biztosítónak vagy részesedő viszontbiztosítónak egy másik kapcsolódó biztosítója részéről lehetséges kötelezettséget jelent.

C.3. Átruházhatóság

Ha az illetékes hatóságok úgy vélik, hogy a kapcsolódó biztosító vagy kapcsolódó viszontbiztosító elfogadható szavatoló tőkéjének, a C.2. szakaszban nem szereplő egyes olyan elemei, amelyek nem állnak ténylegesen rendelkezésre az olyan részesedő biztosító vagy részesedő viszontbiztosító szavatolótőke-követelményeinek a fedezésére, amelyre vonatkozóan a módosított fizetőképesség számítása történik, ezek az elemek a számítás során csak annyiban vehetők figyelembe, amennyiben a kapcsolt vállalkozás szavatolótőke-követelményének fedezésére engedélyezhetők.

C.4. A C.2. és C.3. szakaszban említett elemek összege nem lépheti túl a kapcsolódó biztosító vagy a kapcsolódó viszontbiztosító szavatolótőke-követelményét.

D. A csoporton belüli tőkeképzés figyelmen kívül hagyása

A módosított szavatoló tőke számításakor nem vehetők figyelembe azok az elfogadható szavatolótőke-elemek, amelyek a biztosító vagy a viszontbiztosító és:

- a kapcsolt vállalkozás,

- a részesedő vállalkozás,

- a részesedő vállalkozásának másik kapcsolt vállalkozása közötti kölcsönös finanszírozásból származnak.

Továbbá nem vehetők figyelembe azok, a biztosító vagy a viszontbiztosító kapcsolódó biztosítójának vagy kapcsolódó viszontbiztosítójának elfogadható szavatolótőke-elemei, amelyekre a módosított szavatoló tőke számítása történik, ha a kérdéses elem a biztosítónak vagy a viszontbiztosítónak egy másik kapcsolt vállalkozásával történő kölcsönös finanszírozásból származik.

A kölcsönös finanszírozás különösen akkor áll fenn, amikor a biztosító, vagy a viszontbiztosító vagy annak egyik kapcsolt vállalkozása részesedéssel rendelkezik egy olyan vállalkozásban, vagy kölcsönt nyújt annak a vállalkozásnak, amely közvetlenül vagy közvetetten rendelkezik az első vállalkozások szavatolótőke-követelményeinek fedezeteként engedélyezhető elemmel.

E. Az illetékes hatóságoknak gondoskodniuk kell a módosított szavatoló tőke olyan gyakorisággal történő kiszámításáról, ahogyan azt a 73/239/EGK, 91/674/EGK, 2002/83/EK és a 2005/68/EK irányelv meghatározza a biztosítók vagy viszontbiztosítók szavatoló tőkéjének kiszámítására. Az eszközök és kötelezettségek értékét a 73/239/EGK, 91/674/EGK, 2002/83/EK, és a 2005/68/EK irányelv vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően kell értékelni.

2. A SZÁMÍTÁSI MÓDSZEREK ALKALMAZÁSA

2.1. Kapcsolódó biztosítók és kapcsolódó viszontbiztosítók

A módosított szavatoló tőke számítása a mellékletben meghatározott általános alapelveknek és módszereknek megfelelően történik.

Ha a biztosító vagy a viszontbiztosító több kapcsolódó biztosítóval vagy kapcsolódó viszontbiztosítóval rendelkezik, a módosított szavatolótőke számítása az összes módszer esetén az összes ilyen kapcsolódó biztosító vagy kapcsolódó viszontbiztosító beszámításával történik.

Követő részesedések esetén (például ha a biztosító vagy a viszontbiztosító egy olyan másik biztosító vagy viszontbiztosító részesedő vállalkozása, amely egyben egy biztosító vagy egy viszontbiztosító részesedő vállalkozása) a módosított szavatolótőke-számítás minden egyes olyan részesedő biztosító és viszontbiztosító szintjén történik, amely legalább egy kapcsolódó biztosítóval vagy kapcsolódó viszontbiztosítóval rendelkezik.

A tagállamok lemondhatnak a biztosító vagy viszontbiztosító módosított szavatoló tőkéje számításáról:

- ha a biztosító vagy viszontbiztosító egy olyan másik biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolt vállalkozása, amely ugyanabban a tagállamban rendelkezik engedéllyel, és ezt a kapcsolt vállalkozást figyelembe veszik a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító módosított szavatoló tőkéje számításakor, vagy

- ha a biztosító vagy viszontbiztosító egy olyan biztosítási holdingtársaság kapcsolt vállalkozása, amelynek alapító okirat szerinti székhelye ugyanabban a tagállamban van, mint a biztosítóé vagy a viszontbiztosítóé, és mind a holding biztosítótársaságot, mind a kapcsolódó biztosítót vagy a kapcsolódó viszontbiztosítót figyelembe veszik az elvégzett számítás során.

A tagállamok a biztosító vagy viszontbiztosító módosított szavatoló tőkéjének a számításáról akkor is lemondhatnak, ha az olyan másik biztosító, viszontbiztosító vagy biztosítási holdingtársaság kapcsolódó biztosítója vagy kapcsolódó viszontbiztosítója, amelynek alapító okirat szerinti székhelye másik tagállamban található, és ha az érintett tagállamok illetékes hatóságai megegyeztek abban, hogy az utóbbi tagállam illetékes hatóságának megadják a kiegészítő felügyelet gyakorlásának a jogát.

A lemondó nyilatkozat mindegyik esetben csak akkor adható meg, ha az illetékes hatóságok meggyőződtek arról, hogy a számítással érintett biztosítók vagy viszontbiztosítók elfogadható szavatolótőke-elemeit megfelelően megosztották az említett vállalkozások között.

A tagállamok előírhatják, hogy ha a kapcsolódó biztosító vagy a kapcsolódó viszontbiztosító alapító okirat szerinti székhelye nem abban a tagállamban található, mint azé a biztosítóé vagy viszontbiztosítóé, amelyre vonatkozóan a módosított szavatolótőke-számítás elvégzése megtörténik, a kapcsolt vállalkozásra vonatkozó számítás a szavatolótőke-helyzetet a másik tagállam illetékes hatóságainak értékelése szerint veszi figyelembe.

2.2. Közvetítő biztosítási holdingtársaságok

A közvetítő biztosítási holdingtársaság helyzetét veszik figyelembe az olyan biztosító vagy viszontbiztosító módosított szavatoló tőkéjének a számításakor, amely kapcsolódó biztosítóban, kapcsolódó viszontbiztosítóban nem tagországbeli biztosítóban vagy nem tagországbeli viszontbiztosítóban biztosítási holdingtársaság útján részesedéssel rendelkezik. Az e mellékletben leírt általános alapelveknek és módszereknek megfelelve, kizárólag a számítás céljából, a biztosítási holdingtársaságot úgy kell kezelni, mintha nulla szavatolótőke-követelményre kötelezett biztosító vagy viszontbiztosító lenne, és ugyanolyan feltételektől függne, mint amelyeket a 73/239/EGK irányelv 16. cikke, a 2002/83/EK irányelv 27. cikke, vagy a 2005/68/EK irányelv 36. cikke szabályoz az elfogadható szavatolótőke-elemek szempontjából.

2.3. Nem tagországbeli kapcsolódó biztosítók és nem tagországbeli viszontbiztosítók

Az olyan biztosító vagy viszontbiztosító módosított szavatoló tőkéjének a számításakor, amely nem tagországbeli biztosítóban vagy nem tagországbeli viszontbiztosítóban részesedő vállalkozás, a harmadik ország biztosítóját a mellékletben leírt általános alapelveket és módszereket alkalmazva, kizárólag e számítás céljából, a kapcsolódó biztosítóhoz vagy a kapcsolódó viszontbiztosítóhoz hasonlóan kell kezelni.

Ha azonban az a harmadik ország, amelyben ez a vállalkozás alapító okirat szerinti székhellyel rendelkezik, a tevékenység folytatását engedélyhez köti, illetve a 73/239/EGK, a 2002/83/EK, vagy a 2005/68/EK irányelvben szabályozott szavatolótőke-követelményhez legalább hasonló előírásokat alkalmaz a szavatoló tőke tekintetében, a fedezeti elemeket is figyelembe véve, a tagállamok előírhatják, hogy a számítás a kérdéses harmadik ország által szabályozott módon vegye figyelembe a vállalkozás tekintetében a szavatolótőke-követelményt és az annak fedezeteként engedélyezhető elemeket.

2.4. Kapcsolt hitelintézetek, befektetési vállalkozások és pénzügyi intézmények

A hitelintézetben, befektetési vállalkozásban vagy pénzügyi intézményben részesedő vállalkozásnak minősülő biztosító vagy viszontbiztosító korrigált fizetőképességének számítása során megfelelően alkalmazandók a 73/239/EGK irányelv 16. cikkében, a 2002/83/EK irányelv 27. cikkében és a 2005/68/EK irányelv 36. cikkében az ilyen részesedések levonására vonatkozóan megállapított szabályok, valamint azok a rendelkezések, amelyek értelmében a tagállamok meghatározott feltételek mellett engedélyezhetik alternatív módszerek alkalmazását és eltekinthetnek az ilyen részesedések levonásától.

2.5. A szükséges információ hiánya

Ha az illetékes hatóságok részére a módosított fizetőképesség számításához szükséges információ bármilyen okból nem hozzáférhető arra a biztosítóra vagy viszontbiztosítóra vonatkozóan, amelynek kapcsolt vállalkozása valamelyik tagállamban vagy harmadik országban rendelkezik alapító okirat szerinti székhellyel, ennek a vállalkozásnak a részesedő biztosítóban vagy viszontbiztosítóban szerepeltetett könyv szerinti értékét le kell vonni a módosított elfogadható szavatolótőke-elemekből. Ebben az esetben az ilyen részesedéssel kapcsolatos nem realizált nyereség nem ismerhető el a módosított elfogadható szavatolótőke-elemként.

3. SZÁMÍTÁSI MÓDSZEREK

1. módszer: Levonásos és összesítő módszer

A részesedő biztosító vagy a részesedő viszontbiztosító módosított fizetőképességi helyzete a következők különbsége

i. az összege:

a) a részesedő biztosító vagy a részesedő viszontbiztosító szavatolótőke-követelményére figyelembe vehető elemeknek, és

b) a kapcsolódó biztosító vagy a kapcsolódó viszontbiztosító elfogadható szavatolótőke-elemeiben a részesedő biztosító vagy a részesedő viszontbiztosító arányos részesedésének,

és

ii. az alábbiak összege:

a) a kapcsolódó biztosítónak vagy a kapcsolódó viszontbiztosítónak a részesedő biztosítóban vagy a részesedő viszontbiztosítóban meglévő könyv szerinti értéke, és

b) a részesedő biztosító vagy a részesedő viszontbiztosító szavatolótőke-követelménye, és

c) a kapcsolt biztosító vagy a kapcsolt viszontbiztosító szavatolótőke-követelményének arányos részesedése.

Ha a kapcsolódó biztosítóban vagy a kapcsolódó viszontbiztosítóban való részesedést részben vagy egészben közvetett tulajdon alkotja, a ii. alpont a) tétele magában foglalja ennek a közvetett tulajdonnak az értékét figyelembe véve a releváns követő érdekeltségeket; és az i. alpont b) és c) tételei magában foglalja a kapcsolódó biztosító vagy a kapcsolódó viszontbiztosító elfogadható szavatolótőke-elemeinek megfelelő arányos részesedést.

2. módszer: Követelmény-levonásos módszer

A részesedő biztosító vagy a részesedő viszontbiztosító módosított fizetőképességi helyzete a következők különbsége:

i. a részesedő biztosító vagy a részesedő viszontbiztosító szavatolótőke-követelményére figyelembe vehető elemek összege

és

ii. az alábbiak összege:

a) a részesedő biztosító vagy a részesedő viszontbiztosító szavatolótőke-követelménye, és

b) a kapcsolódó biztosító vagy a kapcsolódó viszontbiztosító szavatolótőke-követelményének arányos részesedése.

Az elfogadható szavatolótőke-elemek értékelésekor az irányelv értelmezésében a részesedések értékelése "equity"-módszerrel történik a 78/660/EGK irányelv 59. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott lehetőségnek megfelelően.

3. módszer: Konszolidált beszámolón alapuló módszer

A részesedő biztosító vagy a részesedő viszontbiztosító módosított szavatoló tőkéjének számítása a konszolidált pénzügyi beszámoló alapján történik. A részesedő biztosító vagy a részesedő viszontbiztosító módosított fizetőképességi helyzete az alábbiak közötti különbség: a konszolidált adatok alapján számított elfogadható szavatolótőke-elemek és

a) vagy a konszolidált pénzügyi beszámoló készítéséhez alkalmazott százalékos részesedés alapján a részesedő biztosító vagy a részesedő viszontbiztosító szavatolótőke-követelményének és a kapcsolódó biztosító vagy kapcsolódó viszontbiztosító szavatolótőke-követelménye arányos részesedésének az összege;

b) vagy a konszolidált adatok alapján számított szavatolótőke-követelmény.

Az elfogadható szavatolótőke-elemek és a konszolidált adatokon alapuló szavatolótőke-követelmény kiszámításánál a 73/239/EGK, 91/674/EGK, 2002/83/EK, és 2005/68/EK irányelv rendelkezéseit kell alkalmazni.

II. MELLÉKLET

KIEGÉSZÍTŐ FELÜGYELET AZOKRA A BIZTOSÍTÓKRA ÉS VISZONTBIZTOSÍTÓKRA VONATKOZÓAN, AMELYEK BIZTOSÍTÁSI HOLDINGTÁRSASÁG, VISZONTBIZTOSÍTÓ, NEM TAGORSZÁGBELI BIZTOSÍTÓNAK VAGY NEM TAGORSZÁGBELI VISZONTBIZTOSÍTÓNAK A LEÁNYVÁLLALATAI

1. Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy a mellékletben leírt módszert összehangolt módon alkalmazzák a 2. cikk (2) bekezdésében említett, különböző tagállamokban alapított két vagy több olyan biztosító vagy viszontbiztosító esetében, amelyek biztosítási holdingtársaság, viszontbiztosító, nem tagországbeli biztosító vagy nem-tagországbeli viszontbiztosítójának leányvállalatai.

Az illetékes hatóságok olyan gyakorisággal végzik a kiegészítő felügyeletet, ahogyan azt a 73/239/EGK, 91/674/EGK, a 2002/83/EK, és a 2005/68/EK irányelv a biztosítók vagy viszontbiztosítók szavatolótőke-számítása esetére meghatározza.

2. A tagállamok lemondhatnak a biztosítókra vagy viszontbiztosítókra vonatkozó, ebben a mellékletben előírt számításról,

- ha az érintett biztosító vagy viszontbiztosító egy másik biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolt vállalkozása, és ha azt az ebben a mellékletben előírt, a másik vállalkozással kapcsolatban elvégzett számítása során figyelembe veszik,

- ha az érintett biztosító vagy viszontbiztosító és az ugyanabban a tagállamban engedélyezett egy vagy több biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az anyavállalata ugyanaz a biztosítási holdingtársaság, nem tagországbeli biztosító vagy nem tagországbeli viszontbiztosító, és a biztosítót vagy a viszontbiztosítót az ebben a mellékletben előírt, valamelyik másik anyavállalattal kapcsolatban elvégzett számítása során figyelembe veszik,

- ha az érintett biztosítónak vagy viszontbiztosítónak és egy másik tagállamban engedélyezett egy vagy több biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az anyavállalata ugyanaz a biztosítási holdingtársaság, nem tagországbeli biztosító vagy nem tagországbeli viszontbiztosító, és a 4. cikk (2) bekezdésének megfelelően olyan megállapodás jött létre, amely a melléklet tárgyát képező kiegészítő felügyelet gyakorlásának jogát egy másik tagállam felügyelő hatóságának adja meg.

- Követő részesedések esetén (például: olyan biztosítási holdingtársaság, nem tagországbeli biztosító vagy nem tagországbeli viszontbiztosító esetén, amelynek tulajdonosa egy másik biztosítási holdingtársaság, nem tagországbeli biztosító vagy viszontbiztosító) a tagállamok a mellékletben előírt számításokat csak a biztosító vagy a viszontbiztosító olyan utolsó anyavállalatának a szintjén alkalmazhatják, amely biztosítási holdingtársaság, nem tagországbeli biztosító vagy nem-tagországbeli viszontbiztosító.

3. Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az I. mellékletben leírtakhoz hasonló számításokat a biztosítási holdingtársaság, a nem tagországbeli biztosító vagy a nem tagországbeli viszontbiztosító szintjén elvégzik.

A hasonlóság abban áll, hogy az I. mellékletben leírt általános alapelveket és módszereket a biztosítási holdingtársaság, a nem tagországbeli biztosító vagy a nem tagországbeli viszontbiztosító szintjén kell alkalmazni.

Kizárólag ennek a számításnak a céljából az anyavállalatot úgy kell kezelni, mintha olyan biztosító vagy viszontbiztosító lenne, amely:

- ha biztosítási holdingtársaságról van szó, nulla szavatolótőke-követelmény vonatkozik rá,

- ha nem tagországbeli biztosítóról vagy nem-tagországbeli viszontbiztosítóról van szó, az I. melléklet 2.3. szakaszában szabályozott alapelveknek megfelelően meghatározott szavatolótőke-követelmény vonatkozik rá,

és ugyanolyan feltételek vonatkoznak rá, mint amelyeket a 73/239/EGK irányelv 16. cikk, a 2002/83/EK irányelv 27. cikke vagy a 2005/68/EK irányelv 36. cikke az elfogadható szavatolótőke-elemek tekintetében megállapít.

4. A szükséges információ hiánya

Ha az illetékes hatóságok részére bármilyen okból az e mellékletben előírt számításhoz szükséges információ hozzáférhetetlen arra a vállalkozásra vonatkozóan, amelynek kapcsolt vállalkozása valamelyik tagállamban vagy harmadik országban rendelkezik bejegyzett székhellyel, ennek a vállalkozásnak a részesedő biztosítóban szerepeltetett könyv szerinti értékét le kell vonni a mellékletben előírt számításra figyelembe vehető elemekből. Ebben az esetben az ilyen részesedéssel kapcsolatos nem realizált nyereség nem alkalmazható a számításra alkalmazható elemként.

( 1 ) HL C 341., 1995.12.19., 16. o. és HL C 108., 1998.4.7., 48. o.

( 2 ) HL C 174., 1996.6.17., 16. o.

( 3 ) Az Európai Parlament 1997. október 23-i véleménye (HL C 339., 1997.11.10., 136. o.), a Tanács 1998. március 30-i közös álláspontja (HL C 204., 1998.6.30., 1. o.), az Európai Parlament 1998. szeptember 16-i határozata (HL C 313., 1998.10.12.) és a Tanács 1998. október 13-i határozata.

( 4 ) HL L 228., 1973.8.16., 3. o. Legutóbb a 95/26/EK irányelvvel módosított irányelv (HL L 168., 1995.7.18., 7. o.).

( 5 ) HL L 63., 1979.3.13., 1. o. Legutóbb a 95/26/EK irányelvvel módosított irányelv.

( 6 ) HL L 228., 1992.8.11., 1. o. A 95/26/EK irányelvvel módosított irányelv.

( 7 ) HL L 360., 1992.12.9., 1. o. A 95/26/EK irányelvvel módosított irányelv.

( 8 ) HL L 323, 2005.12 9., 1. o.

( 9 ) A Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontján alapuló konszolidált beszámolókról szóló, 1983. június 13-i 83/349/EGK hetedik tanácsi irányelv (HL L 193., 1983.7.18., 1. o.). Legutóbb az 1994-es csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

( 10 ) A Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontján alapuló, a meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolóiról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelv (HL L 222., 1978.8.14., 11. o.). Legutóbb az 1994-es csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

( 11 ) HL L 35., 2003.2.11., 1. o. A 2005/1/EK irányelvvel (HL L 79., 2005.3.24., 9. o.) módosított irányelv.

( 12 ) HL L 345., 2002.12.19., 1. o. A legutóbb a 2005/1/EK irányelvvel módosított irányelv.

( 13 ) HL L 126., 2000.5.26., 1. o. A legutóbb a 2005/1/EK irányelvvel módosított irányelv.

( 14 ) HL L 141., 1993.6.11., 27. o. A legutóbb a 2002/87/EK irányelvvel módosított irányelv.

( 15 ) HL L 228., 1992.8.11., 1. o. A legutóbb a 2005/1/EK irányelvvel módosított irányelv.